A Hon, 1871. szeptember (9. évfolyam, 201-225. szám)
1871-09-19 / 215. szám
215. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Kedd, szeptember 19. Kidd-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. Előfizetési iij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz kordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........................1 írt. 85 kr. 3 hónapra ........................5 „ 50 , 6 hónapra ........................11 nő . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beigtatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . . 25 kr. :" Asslőfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza . Előfizetési felhívás „A HON IX-ik évi folyamára. Egész évre . . . 23 frt — ki Fél évre . . . 11 frt — kr. Negyed évre . 8 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . , 30 kr Külön előfizetési iveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A HON kiadóhivatala, PEST, SZEPTEMBER 16. Nézetek a bankügy és valuta rendezéséről. II. 6-or. A jegybank-ügy rendezésének tárgyában elintézendő tárgyak között első helyet foglal el a bankügy szilárd alapra fektetésének egyik fő feltétele: a valuta helyreállítása, s e végett a közös függő adósságnak a bírói, tanácsban képviselt országok törvényhozásával egyetértőig eszközlendő rendezése. A függő adósság, melynek fedezéséhez a magyar korona országai hozzájárulni tartoznak, 312 millió forintban van törvény és kölcsönös egyesség által megállapítva. Ezen összeg tehát az, amelynek beváltásáról, illetőleg az 1868. XV. t. sz. szavai szerint megállapításáról (Fundkung) a magyar állam részéről gondoskodni kell, mert az államjegyek azon többletére nézve, mely azoknak az osztrák sóbányákra bekebelezett 100 millió frtnyi zálogjegyekkeli összefüggéséből időnként eredhet, s a függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság f. é. sept. 2-tól kelt jelentése szerint már 48,578,267 frt 50 krt tesz, a magyar állam csak jótállást vállalt: azoknak beváltása, vagy fundálása mindazonáltal magukat a birodalmi tanácsban képviselt országokat terheli, mivel ezen 100 millió frtnyi zálogjegyeknek kamatoztatásához és törlesztéséhez szükséges összegekből a magyar államra eső évi járulék, ennek államadóssági állandó, és változhatatlan évi járulékában az 1868. XV. t. sz. 5-ik §-a szerint már benne van foglalva. A fennemlített 312 millió frtnyi államjegyeket azonban a valuta helyreállítása végett most mindjárt mind beváltani nem szükséges, mert ha a német császári birodalomban bankjegyek mellett teljes név szerinti értékben akadálytalanul forgalomban lehetnek az egyes államoknak különféle összegű államjegyei, megtörténhetik az, egy ideig legalább nálunk is, ahoz hasonló módon, melyen a német birodalomban, illetőleg annak némely államaiban történik, azon módon t. i., hogy törvény által ne csak az állapíttassák meg, hogy az államjegyek minden állami pénztárnál teljes név szerinti értékben elfogadandók,hanem az is rendeltessék el,hogy a közvetlen adók s talán némely közvetett adók is, s az államnak több kiadásai bizonyos, pl egyharmadrészben államjegyekben fizetendők, oly intézkedés tétessék tovább, hogy az ily államjegyek, ha beváltás végett bemutattatnak, az állam e végett felállítandó néhány beváltó hivatalánál érempénzért mindig beválthatók legyenek. Ezt feltéve , azon véleményben vagyok, hogy ha a forgalomban levő államjegyek nagyobb részének beváltása, illetőleg a forgalombóli kivonása után,bizonyos összegű, például 150 millió forintnyi név szerinti értékű államjegy új alakú, tíz , forintnál kisebb összegekről szóló államjegyekkel cseréltetik fel, ezen államjegyek a forgalomban teljes név szerinti értékükben mindig, vagy legalább bizonyos előre kitűzendő határidőig még akkor is fentarthatók lesznek, ha különben magányosok között kényszerforgalommal nem bírnak, s ha ezen összeget, a közforgalom, mint a fentebbi feltevés mellett vélem, valóban megbírja, az államjegyek, érezpénzérti beváltások végett leendő esetleges bemutatások után, a forgalomba ennek hátránya nélkül ismét visszabocsáthatók, sőt addig, míg az állam beváltó hivatalaiban érezpénzért rendesen beváltatnak, bármely bank által is fizetésül elfogadhatók lesznek ; s a német államokban tett tapasztalás után ítélve, azt is merem reményleni, hogy az érezpénz, melylyel az államjegyek ily beváltása végett az állami beváltó hivatalok ellátandók lennének, nagy összegre alig fogna felrúgni. Önként értetik mindazonáltal, hogy ez esetben a monarchia mind a két államának a forgalomban maradandó államjegyek bármely szín alatti szaporításának jogáról komolyan és ünnepélyesen le kell mondani; s hogy pénzügyeink jobbra fordultával az e két ideiglenesen fennmaradandó államjegyeknek is a forgalomból, melyben veszély nélkül soha nem léteznek, kivonattatniok kell. 7-szer. Nem csekély fontosságú, s már eddig is sok polémiára szolgáltatott alkalmat azon kérdés, hogy miképen, ki által fizettessék vissza azon 80 millió forint, melyet az osztrák nemzeti bank szabadalma megszűntével visszakövetelni jogosítva van. Ezen összeg visszafizetésének terhe egyedül a birodalmi tanácsban képviselt országokat illeti, mert az osztrák nemzeti bank az ő bankok, ők azt magukénak, alapszabályainak felebb említett egyoldalú megváltoztatása által is tényleg elismerték: az államadóssági egyezmény 1-ső§-a tovább felmagyarázhatatlan világos szavakkal kimondja, hogy állandó, semmi további változás alá nem eső azon összeg, melyet a magyar korona országai államadóssági évi járulék czime alatt fizetnek ; ugyanazon egyezmény 2-ik ma pedig azt rendeli, hogy az akkor létezett különféle adóssági czimek, a tőke-visszafizetéseknek a lehetségig elkerülése végett, lehetőleg kimerítő módon egységes járadék adóssággá változtassanak át, s azon adósságok visszafizetésére, melyek egységes járadékadóssággá átváltoztatásra nem alkalmasak, megkívántató összegek jövőbeli egységes járadék adóssági kötvények kibocsátása által szereztessenek évenkint be, de az e beszerzésből származó teher-többletet ő felségének többi országai és királyságai, a részükre épen e miatt engedett igen jelentékeny pénzügyi előnyök, a. m. a magyar korona országai által a törlesztésre évenkint fizetendő 1.150.000 írtnak, a törlesztések folytán eleső kamatoknak s az államadóssági kamatszelvények és sorsjáték nyeremények után fizetendő adóknak kizárólagos élvezése mellett vállalják el. Van azonban az érintett államadóssági egyezménynek egy másik pontja, melyből a birodalmi tanácsban képviselt országok viszont saját részükre vonhatnak pénzügyi tekintetben előnyös következtetést. Az 1867 : XV. t. sz. 5-dik §-ban ugyanis a két fél közös jótállása alá helyezett függő adósság 312 millió forintban állapíttatván meg, folytatólag az mondatik, hogy az osztrák sóbányákra bekebelezett 100 millió forintnyi zálogjegyek, amelyeknek kamatoztatásához és törlesztéséhez szükséges összegekből a Magyarországra eső évi járulék az ennek terhére megállapított állandó és változhatatlan összegekben már be van foglalva , oly összefüggésben állanak az államjegyek forgalmával, hogy e zálogjegyek, és az államjegyek együttvéve 400 millió forintot meg nem haladhatnak ugyan, de ezen véghatáron belül a zálogjegyek időnkénti kereskedése a forgalomban államjegyekkel pótolandó. A sóbányai zálogjegyek több ideig fentartották magukat a forgalomban a kitett 100 millió forint név szerinti érték erejéig, s miattuk az államjegyek számát szaporítani nem volt szükséges; egy idő óta azonban , úgy látszik, tömegesen visszafolynak ezen zálogjegyek, államjegyekérti becserélés végett az állami pénztárba, s amint felőbb említtetett, már eddig is közel 50 millió forintra rúg azon összeg, melylyel a sóbányai zálogjegyek visszaváltása végett a forgalomban levő államjegyeket szaporítani kellett. Hogy ez így történjék, az egyezményileg meg van állapítva, de a birodalmi tanácsban képviselt országok az állami pénztárba visszakerült sóbányai zálogjegyektől , addig míg forgalomban voltak, kamatot fizettek, ezen kamat ötven millió forint után, a zálogjegyek nagyobb részének eddigi kamatja 4000/1 szerint számítva évenként 2.250.000 frtot tesz ; ezen öszszeget, az államjegyek után kamat nem járván, a birod. tanácsban képviselt országok most is már megtakarítják maguknak, mindamellett, hogy ahol a magyar korona országai a reájuk eső állandó államadóssági járulékban, az államadóssági terhek megosztásánál alapul vett arány szerint 23%-val számítva, egy évre 517 ezer 500 frtot fizetnek. E megtakarítás, ha asóbányai zálogjegyek forgalma továbbá is apad, a birodalmi tanácsban képviselt országok előnyére folyvást és tetemesen öregbedhetik, s hogy ez esetben mi történjék, arról az államadóssági egyezményben, a magyar korona országaira nézve szintén felette terhes azon megállapodáson kívül, hogy a két fél jótállása az államjegyeknek ez összefüggésből időnként eredhető többletére is kiterjesztetik, semmi intézkedés nem foglaltatik A birodalmi tanácsban képviselt országok mindazonáltal e tekintetben ugyanazon érvet, melylyel mi élünk, s a melynek érvényesítésétől igen sok fontos oknál fogva el sem állhatunk, ellenünk is használhatják,s nem jogosan ugyan,és nem méltányosan, de az államadóssági egyezmény szószerinti tartalmához ragaszkodva azt mondhatják: A magyar korona országainak államadóssági évi járuléka állandó és változhatatlan, nem öregbedhetik , de a tőketörlesztés esetét kivéve, nem fogyhat; folyvást fizetendő tehát egész összegében mind a mellett, hogy a terhek, melyeket annak ellenében mi vállaltunk, a fennérintett megtakarítás által kereskedtek, s e megtakarítás minden compensatio nélkül javunkra szolgál. Az államadóssági egyezmény ily hiánya egyikét képezi a bankügy azon részleteinek, amelyeknél a szigorú jog követelésétőli elállás, s a mindkét részrőli méltányos intézkedés mindegyik félnek érdekében van. Az államjegyek, és a sóbányai zálogjegyek között fennálló, s általános pénzügyi elvek szerint is mód nélkül helytelen összefüggésnek meg kell szűnni, a birodalmi tanácsban képviselt országoknak saját maguknak vissza kell venni a forgalomból a sóbányai záloglevelek helyett forgalomban levő államjegyeket, s kompensálni kell a nyereményt is, melyet az államjegyekké, és így kamat nélküli adóssággá átváltoztatott előbbi kamatozó sóbányai kötvényi adósságuk kamatpótlása fejében a magyar korona országaitól egy időtől fogva illetéktelenül élveznek. De az államadóssági egyezménynek említett hiánya más részről a magyar korona országaira nézve is egy indokul sz bank tell arra, hogy azon esetre, ha a az ő jogaiknak s érdekeiknek kielégitésével minden részletében elintéztetik, ők is viszont rénggeles véglegesen szűkről az osztrák nemzeti banknak két 80 millió forintnyi követelésére déses nézve melyből mint az egyezmény megkötése előtt már létezett adósságból, az államadóssági terhek megosztásánál alapul vett, vagyis zátg-os arány szerint számítva, reájuk 18,400,000 forintnál bank valutában több semmi esetre nem hárulhat, áldozatot hozzanak , s ez áldozatot pénzügyi tekintetben is indokoltnak találhassák azon okból, mert 88, vagy épen 100 millió forintnyi államjegyeknek, az 1867. XV. és 1868. VII. t. czikkek folytán a sóbányai zálogjegyek helyett a pénzpiaczra rögtönözve is történhető bedobása vagy abból kivétele, az államjegyeknek árfolyamát folyvást ingadozásban tarthatja, minden forgalmi árakat a közforgalomnak nagy hátrányára zavarba hozhat, s e felett a magyar korona országait a birodalmi tanácsban képviselt országok nem kamatozóvá vált adóssága kamatjai egy részének helytelen fedezésére kényszerítheti, 8-szor. A bankügy czélszerű rendezése alatt hazánkban részemről azt értem, hogy a monarchia mindegyik államában önállóan ugyan, de egyenlő elvek szerint működő jegyeiket érez pénzért mindig beváltó, s azokat egymás közötti szakadatlan kicseréléseknek vagy beváltásoknak kikötése mellett, kölcsönösen elfogadó, szilárd alapú jegybankok állítassanak fel. Bármily kívánatos legyen e cél elérése, az rögtön a monarchia egyik államában sem értehetik el, mert e végre mindenekelőtt a valuta helyreállítása szükséges, az pedig rögtön nem történhetik meg: 1- szer azért, mert a valuta rögtönzött helyreállítása, még akkor is, ha a forgalomban lévő államjegyeket az állam által súlyos kamatra kölcsön veendő érczpénzzel azonnal mind beváltani lehetne, az ingó és ingatlan vagyonok becsének, a forgalmi áraknak, a munkabéreknek, az adók értékének rögtönös megváltoztatásával, úgy az állami, mint a magánosok pénzügyi viszonyait a legnagyobb zavarba ejtené, úgy annyira, hogy ez okból a bankügyi enquetteben kihallgatott szakértők is, csaknem mindnyájan, a valutának rögtönös helyreállítása ellen, és csupán némi hosszabb idő alatt történendő fokozatos helyreállítása mellett nyilatkoztak. 2-or. Nem állittathatik rögtön helyre a valuta azon tehernek nagysága miatt, nagysaj____ a melybe az államnak kerül, mert az államjegyek mindannyi adóssági kötvényei az államnak, melyeket e hon polgárainak vagy külföldieknek az általuk neki annak idejében adott valóságos értékekért kiszolgáltatott. Az adósság semmivel nem, hanem csak a valósággal átvett értéknek visszaadásával vagy annak megfelelő értékű pénzzel fizethető vissza. E visszafizetés, sok milliónak megtéríléséről lévén szó, az állam nagy terhe nélkül nem történhetik meg, s e teher általa csak úgy viselhető el, ha annak vitelére több évre osztatik fel. Mindamellett azonban, hogy jegyeiket érez pénzért mindenkor beváltó szilárd alapú jegybankoknak azonnali felállítása nem lehetséges, a magyar korona országainak jogai és érdekei mégis munkatlanul megkívánják, hogy addig is, mig ily bankok felállithatók, ők szintén ugy,mint a birod. tanácsban képviselt országok, külön önálló jegybankkal bírjanak, s ily jegybank kebelükben mielőbb felállittassék. Oly combinatió létesítése szükséges ennélfogva, mely lehetővé tegye, hogy a) a valuta helyreállítása azonnal megkezdetvén, se rögtön, se elkésve ne fejeztessék be. b) Az államra e miatt nehezedő teher, fedezésének több évre felosztása által elviselhetővé tétessék. c) A magyar korona országai érdekeinek megfelelőleg, a valuta helyreállítása előtt is, a birodalmi tanácsban képviselt országokban létezőn kívül, Magyarországban is egy önálló jegybank, és pedig mielőbb állíttassák fel. d) A valuta helyreállítása után mind a két jegybank jegyeinek érczpénzzeli beváltását azonnal megkezdhesse. Hogy ezeknek kellő foganatbavétele végett az osztr. nemz. banknak, azót a A HON TÁRCZÁJA. Anglia művelődésének története. Irta Henry, Thomas Buckle. Általános bevezetés. Első fejezet. (A történetbuvárlat segédforrásainak jelen helyzete. Az emberi cselekedetek törvényszerűségének kimutatása. Ezen cselekedetek szellemi és természeti törvényei. Mindkét irány vizsgálatának szükségessége. Természettudomány nélkül nincsen történelem. *) (Folytatás.) A bűnök közt, azt lehetne vélnünk, a gyilkosság a legönkényesebbek s legrendetlenebbek egyike. Ha ugyanis meggondoljuk, hogy az, ha szinte rendszerint hosszú bűnös életmód következménye,gyakran csak a szenvedély látszólag rögtöni fellobbanásának közvetlen eredménye is lehet, hogy kiszámított gyilkosság a büntetés lehető elkerülhetése végett, a kedvező körülmények ritka összejövetelét igényli, amelyre a bűnösnek közönségesen várakoznia kell; hogy tehát fa gyilkosnak az időt s körülményeket megvizsgálnia kell, miután azok nincsenek hatalmában ; hogy az elhatározás szempillanatában sokat cserben hagy bátorsága a tettet végrehajtani, hogy a kérdés: „végrehajtsa e a bűnt, *) Mutatvány Buckle világhírű művének Lang Lajos társai által eszközlött Pfeiffer Ferdinand kiadásában egjelenő fordításából, vagy neva a bűnöst ingadozóvá teszi, ellentmondó okok közt, milyenek például egyrészt a törvénytől, a vallás által kijelentett büntetésektől való félelem, lelkiismeretének szava, az aggodalom a tett utáni lelkiismereti furdalások miatt; másrészt a nyelvágyhosszúállás, irigység avagy kétségbeesés — ha mindezt öszszefoglaljuk, az okok oly zavara áll be, hogy valóban kételkednünk kell, képesek leszünk-e bárminő rendet vagy módszert felfedezni ama finom , folytonosan változó ingerek eredményében, melyek a gyilkosságot előidézik vagy meggátolják ! Mint áll azonban a dolog valóban ? — Tény, hogy a gyilkosság oly rendszerességgel történik, oly következetes viszonyt mutat ismert körülményekhez, mint az apály és dagály változása s az évszakok egymásra következése. Q v e t e t e t, ki egész éltén keresztül a különböző népek statistikai adatainak gyűjtésével s módszeres rendezésével foglalkozott, szorgalmas kutatásának eredményét nagyhírű művében így fejezi ki: „a bűnökre vonatkozólag ugyanazon számok ismétlődnek félreismerhetlen állandósággal ; s ez áll oly bűnökre nézve is, melyek az ember számításának körén kívül látszanak esni, pl. a gyilkosságok, melyek rendszerint igen csekély,esetlegesnek látszó okokból eredő viszálkodások következményei; mindamellett tudjuk tapasztalatból, hogy minden évben nem csak ugyanazon számmal történnek a gyilkosságok, hanem hogy még az eszközök is, melyek által a gyilkosság elkövettetik, folytonosan egyenlő mértékben használtatnak, így szólt már 1835- ben Európának elismert első statistikusa, és minden következő vizsgálat megerősítette ez állítás helyességét. A későbbi vizsgálatok mutatták ki ugyanis a csodálatos tényt, hogy a bűnök egyenlő ismétlődése világosabban kimutatható s előre megmondható, mint a természettörvényei, melyektől testünk betegsége és halála függ. így például Francziaországban 1826- tól 1844-ig bűnváddal terhelt személyek száma történetesen körülbelül egyenlő az azon időben Párisban meghalt férfiakéval, csak azon különbséggel hogy a bűnökre vonatkozólag kisebb volt az ingadozás, mint a halálra vonatkozólag; továbbá minden különös bűnágban hasonló rendszeresség ismertetett fel, mindenik egyenlő s korszakonként visszatérő törvényt követett. E tények bizonynyal különöseknek fognak látszani azok előtt, kik az emberek cselekedeteit inkább az egyesek sajátságaitól, mint a társadalom általános állapotától hiszik függőknek. De meg kell említenünk egy körülményt, amely még feltűnőbb. A nyilvánosan följegyzett bűnök közt egy sincs, mely oly teljesen az egyéntől látszanék függni, mint az öngyilkosság. A gyilkossági és rablási kísérletek sokszor tartósan is meghiúsíthatók, néha a megtámadottak, néha a törvény szolgái gátolják meg azt. Az öngyilkosság kísérlete azonban sokkal nehezebben akadályozható meg. Ki el van határozva a tettre, nem talál a végpillanatban küzdő ellenállásra s mivel a törvény szolgáinak beavatkozásától is könyen megóvhatja magát, tette mintegy elkülönített, minden idegen zavartól ment és sokkal inkább lehet saját elhatározásának eredménye, mint bármi más bűn E mellett az öngyilkosság ritkábban is történik, mint a többi bűn, mások ösztönzése következtében, s a szabad akaratot netalán korlátozható külső befolyások egy nagy része itt elesik, így természetesen lehetetlennek látszik az öngyilkosságot is általános elvekre vonni s bizonyos törvényszerűséget találni benne, mivel az oly különöz, oly elszigetelt törvényhozásra nézve oly elérhetlen s a legélénkebb rendőrség által sem gátolható meg. Ezenkívül más akadály is áll nézetünk elé, az öngyilkosság legpontosabb kikutatása is mindenkor igen hiányos; a vízbefulás eseteiben a halálozások gyakran öngyilkosságokként fogatnak fel, ha szinte esetlegesek is, míg másrészt más esetek szerencsétlenségeknek tekintetnek, melyek önkénytesek voltak.Ennek következtében az öngyilkosság nemcsak önkényes és megmagyarázhatlan,hanem igen nehezen kikutatható tény gyanánt tűnik fel, s mindezen okokból észszerűleg kételkednünk kellene, hogy azt valaha vissza tudjuk vezetni az általános okokra, melyek előidézték. Ezen sajátságos bűntett különösségei folytán valóban csodálatra méltó tény, hogy minden bizonyíték pontos következetességre mutat s nem enged a felett kételkednünk, miszerint az öngyilkosság lényegesen a társaság általános helyzetének eredménye,s miszerint ez egyes bűnös csak azt valósítja meg,ami a megelőző körülmények szükséges következménye volt. A társadalom bizonyos állapotában az emberek bizonyos számának meg kell ölnie magát. Ez általános törvény, a részletes kérdés, kinek kell e bűnt elkövetnie, természetesen, különös törvényektől függ, melyeknek azonban észhatásukban meg kell egyezniük az általános törvénynyel mely mindnyájok felett uralkodik. S e magasabb törvény hatalma oly ellenállhatatlan, hogy sem az élet szeretete, sem a túlvilágtól való félelem nem képes legkisebb befolyást sem gyakorolni működésének, meggátlására. E feltűnő rendszeresség okát később fogom vizsgálni, de a rendszeresség ténye mindenki előtt ismeretes, ki az erkölcsi statistikában járatos. A legkülönbözőbb országokban, honnan adatok ismeretesek, évről évre ugyanazon arányt találjuk az öngyilkosok számában, s ha tekintetbe vesszük a tökéletes kimutatás lehetetlenségét, igen kis tévedéssel képesek vagyunk előre megmondani minden következő korszakra nézve az önkéntes halálesetek számát, természetesen azon feltétel alatt, hogy a társadalom állapota nem fog lényeges változást szenvedni. Magában Londonban, daczára a változásoknak, melyek a világ e legnagyobb és legfényűzőbb városában történnek, sokkal nagyobb rendszerességet találunk, mint azt a társadalmi törvények legbuzgóbb védelmezője is várhatná, mert a politikai zavarok, kereskedelmi válságok s a drága táplálék következtében előálló nyomor, valódi okok az öngyilkosságra, s mindezek folytonos változásban vannak. Mindemellett e nagy fővárosban évenkint körülbelül 240 ember öli meg magát; az évenkinti öngyilkosságok időszerinti okok befolyása folytán legfölebb 266 s legalább 213 közt ingadoznak. 1846-ban a vasúti zavarok következtében 266 öngyilkos volt Londonban; 1847-ben jelentéktelen javulás állott be s az öngyilkosok száma 256-ra sülyedt ; 1848-ban 247, 1849-ben 213 és 1850-ben 229 volt számuk. (Vége következik.)