A Hon, 1871. szeptember (9. évfolyam, 201-225. szám)
1871-09-16 / 213. szám
I. 213. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Szombat,szeptember 16. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........................1 frt. 85 kr. 8 hónapra ........................6 „ 50 , 6 hónapra ........................n B — # Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. HON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. illgtatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 3 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. QV' As sleílsetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A H O N“ IX-ik évi folyamára. Egész évre . . . 33 frt — ki fél évre . . . 11 frt — kr. Negyed évre . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai kutünküldéseért felülfizetés havonkint . . . 30 kr HV“ Külön előfizetési iveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A HON kiadóhivatala. PEST, SZEPTEMBER 15. Az osztrák reorganisatio. A „Wiener Abendpost“ meghozta azon előterjesztések ismertetését, melyek által Hohenwart terveit valósítani kezdi. A választási törvény módosítására vonatkoznak azok, és miután a kormány úgy a tartománygyűlések, mint a birodalmi gyűlés elfogadásától feltételezi azok életbeléptetését, most is szorosan alkotmányos téren mozog. Mint ma esti lapunkból, hol közölve volt ez előterjesztések ismertetése, meggyőződhetett az olvasó, az nem sok lényeges változtatást tesz az eddigi választási törvényen, amennyiben annak alapját, az érdekképviseletet megtartja. Tehát alapjában nem szabadelvű, így egyszerűen arra szorítkozunk, hogy Hohenwaidt módosításai Schmerling törvényén haladásnak tekinthetők-e vagy nem? Ha a kérdést így tesszük fel, akkor határozott igennel felelhetünk. Mert úgy a nagybirtok, mint nagy ipar, valamint a városi és falusi lakosság külön alapra fektetett képviseltetése, sem a demokratának, sem a kor szellemének meg nem felel ugyan, de lát Hohenwart módosításait a Schmerlingféle rendszerhez hasonlítjuk, mégis haladásnak kell azokat tartanunk. Vizsgáljuk meg. A nagybirtok képviselete, mint ilyen, eddig sem az adóhoz, sem más vagyoni qualificatiohoz kötve nem volt, hanem a birtok nemesi természete határozott e tekintetben, így „landtäflichkeit“, a fidei commissum, majorátus és allodium voltak a qualificatiok. Hohenwart ezt úgy módositá , hogy a nagy birtoki qualificatio alapját az adó tegye. Mely nem demokratikus irány ugyan , de legalább nem feudális. Habár Cseh és Morvaországban, valamint Alsó-Ausztriában a „landtaflich“-féle minőség megmaradt, de másfelől a fidei commissum és allodium szerinti két választótestre való felosztás Csehországban is megszűnt és e helyett az adó alapján 3 választótestet nyernek a nagy birtokosok. Itt tehát a nagy birtokosoknak úgy számban, mint a hagyományok tekintetében kedvezve volt — habár egy kis haladás itt is mutatkozik. Ami a nagy iparosokat illeti: ezek is megtarták különlegességüket, de nem a kereskedelmi és iparkamarák küldöttei által lesznek képviselve, hanem egyenesen választják képviselőiket. E két kiváltságos osztály Salzburgban, Dalmátiában (hol eddig is így volt) Görzben, Istriában és Voralbergben egészen megszűnik, de helyét nem népképviselet, hanem a legnagyobb adófizetők külön képviselete foglalja el. Ez is haladás, de édes kicsi, szörnyű lassú. Mindebben nagyon félénk javítás és főleg a cseh feudálisok kimérése tűnik ki — de ha a kiegyezést csak ennek árán lehet elérni és ha így csakugyan el lehet érni, nem tartjuk veszedelemnek, hanem nyereségnek. Ezután még van 3 reform, melyeket már határozottabban pártolhatunk. Az egyik az, hogy a censust leszálítja 5, illetőleg 8—10 forintra és nem tételezi fel az országos választási képességet, a helységi választási képességtől, mely sok helyütt magas censusra van fektetve. A másik az, hogy a városi és falusi választókerületek közt a képviselőket a népességi és vagyonosodási viszonyoknak megfelelőbben osztja fel az új törvény. És a harmadik intézkedés az, hogy minden követnek külön választókerülete legyen, hogy így egy kerület majoritása ne vigyen keresztül 2 — 3 követet a kisebbség rovására. Mely nevezetes intézkedést az egészíti ki, hogy a különböző nemzetiségekre tekintet lesz a választó kerületek kikerekítésénél. Ez eszmét legelébb Fischhoff javasló két év előtt megjelent művében, úgy látszik, hogy Hohenwart életbe lépteti azt. Ezekben haladást látunk és ezekben sok oly intézkedés van, mely a nemzetiségekre békítőleg fog hatni. Ha ez intézkedéseket általában ítéljük meg, igénytelen nézetünk oda megy ki, hogy látszik ugyan, hogy a cseheknek és a feudálisoknak kedvezve van ezekben, de ha a kiegyezést ennyivel el lehet érni, csak helyeselhetjük ezeket, mert sem az alkotmányosságot lehetetlenné nem teszi, sem nem fenyegeti a szabadsági és kultúrai érdekeket. A németektől függ most, hogy Hohenwart kezét megragadják és baráti jobbot nyújtva neki, ne kényszerítsék, vagy ha akarna is, lehetetlenné tegyék neki, hogy oly intézkedéseket áldozzon a kiegyezésnek, melyek a szabadságnak, haladásnak vagy alkotmányosságnak ártanak. Ha ily concessiókkal a csehek beérik, és inkább csak történelmi, mint politikai becsű állami jogok elismerése és királyi koronázás tetőzi is meg ezeket — még mindebben mi nem látnánk reactiót, hanem haladást — mert kiegyezés lenne. Hírlik, hogy a dolog kimenetele ez lesz, bár lenne. Hegedűs Sándor. — Jóakarólag figyelmeztetjük a kormányt egy olyan balfogására, mely sem politikájának, sem pártjának nincsen érdekében, mégis kedvetlen eredményeket okoz. E balfogás ott mutatkozik, ahol a kinevezéseknél esetek fordulnak elő, hogy két egyéniség egyformán kormánypárti, egyformán derék ember, s abban az állásban, melyet elfoglal, pártkülönbség nélkül bírja a közönség becsülését, van is kedve az állásához, ért is hozzá és szorgalmas. Akkor a kormány nekifog, és egyik hit derék emberét is, a másikat is elteszi a jól betöltött helyekről olyan helyekre, amiket azok sem óhajtottak, ahol a közönség sem kívánta őket látni, minden elképzelhető ok nélkül. Ilyen összevissza cserélésektől tartunk különösen Pest városa új rendezésénél, amelyről előlegesen, meglehet hogy alaptalan hírek szárnyalnak a közönség között. Nagyon sajnálnék, ha a kormány, csupa rendezési vágyból még ott is elégedetlenséget törekednék csinálni, ahol a közönség meg van már valamivel elégedve. A baloldali körnek ma (péntek), d. e. 10 órakor tartott értekezletéből még a következő bővebb értesítést veszszük: Az értekezleten hatvannál több tag jelent meg. Elnök Ghyczy Kálmán üdvözölvén a tagtársakat, bejelentette, hogy a párt két új tagja jegyeztette be magát, Rónay János és Beöthy Lajos. Egyúttal jelente, hogy azon hatszáz egynéhány forintot, mely boldogult Nyáry Pál temetési költségére összetett ajánlatokból fenmaradt, a pestmegyei bizottságnak adta át gróf Keglevich Béla által, ki szintén tagja a Nyáry-emlék ügyében működő megyei bizottságnak, mire gróf Keglevich tudata, hogy ez összeg a megyei letéti pénztárba helyeztetett el, s a begyült ajánlatokkal együtt a Nyáry emlékére fog fordittatni. Szóba jövén, váljon az országgyűlés folytassa-e most megkezdett üléseit,vagy pedig,amint a tudvalevő kölcsön, és jövő évi költségvetés előterjesztetik s a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik,napolja-e el magát október végéig és engedjen időt a bizottság működésének, a kormánynak pedig arra, hogy intézze el a törvényhatóságok s alsóbíróságok rendezését, erre nézve határoztatott, hogy ha a kormány és többség belenyugszanak ezen eljárásba, az elnapolás fog pártoltatni, ha pedig el kívánja választani a kormány és többség, a kölcsönt, a természetileg elválaszthatlan költségvetés rendszeres tárgyalásától, akkor a kölcsön külön tárgyaltatván, a pénzügyi bizottság jelentése, és az a feletti tanácskozás az országrevülés folytatását megkívánván, a folytatás mellett kell" markadnunk; amíg a bizottság dolgozik, az alatt az úrbéri viszonyból fenmaradt kérdések és telepítvényesek Ugye az osztályokban és országgyűlésen tárgyaltathatnának. A törvényhatóságok önkormányzatára kivántató költségek iránt szükséges lévén , hogy a törvény ide vonatkozó §§-ainak a bel és pénzügyminiszerek, egy törvényjavaslat beterjesztése által tegyenek eleget, s hogy ezen homályos és többféle értelmezésre anyagot szolgáltató törvény, valamint a minisztereknek a törvényhatóságokhoz intézett értelmezések az adónemeknek mikénti levonása, úgyszintén a törvényhatóságok szükségleteinek hogyan fedezése felett egy tiszta szabatos mormotívum alkottassák , ez iránt egy határozati javaslatot fog Csiryczy Kálmán beterjeszteni. Móricz Pál,a múlt évben beterjeszted azon határozati javaslatát miszerint a ministérium a kormány átvételekor létezett pénzügyi úgy adóssági,mint befektetési, s a múlt év végén találtató állapotról egy kimutatást terjesszen az ország elé — meg fogja újítani , valamint Győrffy Gyula is az ipar törvény iránti interpellációját. — Horn Ede a polgári házasság tárgyában terjeszt be határozati javaslatot. I &C---------------— Román értekezlet. Nagy - Szebenben az érseki jubileum alkalmával múlt hó 30-án a legelőkelőbb román tekintélyek a „Nemere“ szerint értekezletet tartottak, amikor is Metian esperes indítványára kimondatott, hogy ezután aktív politikát fognak folytatni és a lehetőleg egyetértésig törekszenek a magyar elemmel. Ezen határozatnak csak két résztvevő, Hanea esperes és Román úr, voltak ellen. Az értekezlet megbízottakat küldött ki az ország mindazon részeibe, ahol románok laknak, — ezen Programm terjesztésére. Részletes programm csak azután fog megállapíttatni, miután ezen megbízottak jelentést tesznek az összes román népség hangulatáról. A nemzeti színház tűzveszélye és hasonló esetek óvszerei. Túl vagyunk-e a bajon? megnyughatunk-e már most drága intézetünknek biztonságában ? Nem ! A színházi építmények puskaporos hordóhoz hasonlíthatók, melyek minduntalan ki vannak téve a tűzveszélynek s azokkal maga a közönség is. Szinházaknál tehát — bármily előrelátással legyenek is építve — szakadatlan gondoskodásra, éber őrködésre van szükség, és oly szigorú felülvizsgálatra, mely folytonos éberségben, a kötelesség pontos teljesítésében találja az e végett fizetett és tartott közegeket. Nem elég a tűzőr stb., de emberek kellenek arra is, hogy az a tüzőr teljesíti-e kiszabott kötelességét! A számtalan példa előttünk van ama szerencsétlenségek registrálásában, melyek a külföldön leégett színházakról tudósítanak, hogy okuljunk, vigyázzunk, s legalább minden lehetőt megtegyünk arra nézve, hogy a veszély kikerülésére, és a már dühöngő elemnek megakadályozására, eszközökkel, módokkal rendelkezzünk. Szörnyű csak gondolni is arra, hogy a legközelebb történt szerencsétlenség, mily rémítő emberáldozatot és roppant károkat okoz, ha a tűzveszély előadás alatt tör ki. Nem is említvén az intézet közelében fekvő országos épületeket, közintézeteket, házakat,melyek egy színpad és színház égésével menthetetlenül elpusztulnak, vegyük csak magát a színházi épületet és a közönséget, mely benne épen az előadást nézi. A karzaton 500—600 néző is szokott lenni, milyen tekervényes szűk lépcsőzet vezet onnan le ? Borzalom arra gondolni is! A földszinti térségen van körülbelül 350 ülőhely és vagy 200— 300 emberre állóhely, összesen tehát 600 ember, és e tömegnek székek, szűk korlátok közt három kis ajtón kell kihatolni a páholy közönséggel egyrH a pinaton dlopotomoklor»/ s pc«t, innen az utczára. Ezen, különben is nem igen tágas, kényelmetlen, és a sok oszlop miatt valóságos labyrinthoz hasonló helyben ha tűz üt ki, egyszerre megtalul a nézőhely hátulsó részein álló megijedt közönség; alig tud onnan kimenekülni néhány ember, a többi pedig egymás hátára torlódva ott reked menthetlenül ! Ép így járnának az előadók is, a díszítő, Etatista, öltöztető, segédszemélyzet az épület hátulsó részében, ahol valóságos bujósdi módon juthatnak be és ki még veszélynélküli alkalmakkor is ! Mindenki tudja, hogy a mi nemzeti színházunk a színművészeti előadásoknak primitív és szerény korszakában építtetett, mikor elég volt néhány darab dekorativ és vagy 100 öltöny; szóval nem volt túlhalmozva mindenféle melléképítményekkel és lyukakkal, műhelyek és festő termekkel, raktárakkal, öltözőkkel; egyszerre át lehetett tekinteni mindent és az összes személyzet maga is oly kevés számú volt, hogy egy-két pillanat alatt kijuthatott a szabadba. Ma már úgy összevissza van építve a színház, annyira el van torlaszolva mindenfelől, hogy valóságos isteni gondviselésnek lehetne nevezni, hogy 10—15 év alatt nem történt benne oly roppant szerencsétlenség, melynek párját alig találnánk, és amelyet keservesen siratnánk minden tekintetben. Köztudomású dolog, hogy 15 év óta majdnem minden esztendőben építkeznek, újítanak, zugolyokat csinálnak a nemzeti színház épületében, ezreket költenek el; minden intendáns és ennek új emberei, tanácsosai azzal kezdik föllépésüket, hogy ez meg ez nem jó, ide meg amoda ezt építjük, igy csináljuk, meg amúgy változtatjuk, ezzel aztán a sajtó útján lármát ütnek, s az ember azt hiszi, most már megnyughatunk, mert hát megkapta emberét és tanácsosait az intézet! Költenek és mindig költenek, sokat, nagyon sokat foltoznak ; hogyha összeszámítjuk ez örökös foltozás összegeit, annak árán egy másik színházat is fölépíthetett volna már az ország kassája, mert biz az végtére is onnan telik ki-Tagadhatatlan, hogy a mai kívánalmak sok szükséget mutatnak föl, a régi korban szerény körülmények közt épült nemzeti színháznál; — de hát nem legelső gond és föladatnak kellene-e lenni az örökös foltozgatásoknál a tűzveszély esetére, mikor a színházaknál mindenütt ez az első és legnagyobb gond. Próbáljon meg egy intendáns, a külföldi színházaknál bármi csekély javítást, építkezést eszközölni, csak hármas szigorú vizsgálat után engedik meg ; azért itt is leéghet — valaminthogy égett is — a színház, de minden óvatosság megtétetett, s a veszély sehol nem volt, nem lehet oly irtóztató, mint a mi nemzeti színházunknál lenne! Nem menti, nem is mentheti az illetőket azon körülmény, hogy a nemzeti színház már meglévén, ennek jelen állapotához és szakteréhez kell alkalmazkodni, az elvitázhatlanul szükséges apró javítgatások és építkezések eszközlésénél. Ezek mellett is lehet — sőt kell, hogy a legnagyobb óvatossággal, előre látással legyen minden megtéve a veszély esetére, ha nem is egész elhárítására, de ennek legalább kisebb dimensiójú rombolására. Inkább szükséget szenvedjen az intézet és közönség, mintsem azt ezrek életén és százezernyi összegek elhamvadásával vásárolja meg. A mostani tűzveszély után körültekintve a vész helyén és színpadon, megbotránkozik és fellázad az emberi érzés, hogy volt és lehetett intendáns, gazdasági felügyelő, ministérium, városi rendőrség — a kik ily tűzfészket a nemzet szinházával és a mi legborzasztóbb — a színpaddal összecsatolva megtűrtek ?! B. Orczynak szomorú öröksége volt az, melyet ily állapotban kellettvennie, s nem volt egy ember, ki az uj intendánst erre figyelmeztette volna. Hát a gazda, a házgondnok mire való, vagy talán nincs is ? Hát a praktikus Lehman, ki már nem egy színház leégésénél okulhatott a külföldön, nem tudta az intendánst figyelmeztetni, hogy a folytonos nagy tüzeléssel járó festő, asztalos, kassírozó műhelyek távolitassanak el a színpad közvetlen oldalából valamelyik külvárosi termekbe, vagy ugyanezen épület árán építtessék e czélokra a városon kívül, — mint ez a külföldi nagy városokban is így van — egy olcsó építmény ? ! A túlságos nagy kényelem, hogy mindjárt a színpad mellett dolgozzanak az örökös veszélylyel járó eszközökkel, csak nem fogja annak a szükségét igazolni, hogy épen a színpad mellett legyenek az izzó kemenezék, és az ölig érő asztalos forgács-halmazok. Ha már eddig így kellett ennek lennie, akkor legalább húzzanak egy védőtálat a színpad felé eső részen, és öt ölnyi távolságban a színpadtól, melyet hagyjanak szabadon . Lehmannak marad azért elég hosszú festőterme ha 5 élet el is vesznek belőle, s bizott megfestheti azért a Variétés, Orpheum, Újvilág és a nemzeti színház díszleteit is! Lássák el vasajtókkal a színpadot, jó és mindennap megpróbált, megvizsgált vízvezetékkel, melyet a festő-, asztalos-, kassírozó műhelyekbe is be kellene vezetni, s magához ezen vízvezetéki csövekhez úgy a színpadon, mint a festőtermekben, alkalmazzanak biztonsági őröket. A HON TÁRCZÁJA. Anglia művelődésének története. Irta Hanry, Thomas Buckle. Általános bevezetés. Első fejezet. A történetbuvárlat segédforrásainak jelen helyzete. Az emberi cselekedetek törvényszerűségének kimutatása. Ezen cselekedetek szellemi és természeti törvényei. Mindkét irány vizsgálatának szükségessége. Természettudomány nélkül nincsen történelem. (Folytatás.) A szabadakarat és elővégzet ez ellentett nézetei kétségkívül lényünk talányának biztos és egyszerű megoldását adják, s mivel mindkettő könnyen érthető, a közönséges emberi ész oly könnyen magáévá tette az egyiket vagy másikat, hogy az emberek nagy többsége mai nap is meg van oszolva köztök; és ez elvek nemcsak a tudomány forrásait hamisították meg, de vallásos felekezeteket is hoztak létre, melyek kölcsönös gyűlölete a társadalmat zavarba döntötte s igen is gyakorta családi életünk viszonyait is megmérgezte. Európa legkitűnőbb gondolkozói közt azonban mindinkább terjed a meggyőződés, hogy mindkét tan hamis, vagy hogy legalább képtelenek vagyunk azok igazságát bebizonyítani. S mivel e tárgy nagy fontosságú mindjárt igyekszünk azt legalább annyira felvilágosítani, amint azt az ily kérdésekkel összekapcsolt nehézségek megengedik. Ha kétségbe vonható is azon eredet, melyet én a szabad akarat és elővégzet eszméinek fönnebb tulajdonítottam : az alap felett, melyen jelenleg mindkettő nyugszik, nem lehet vitatkozni. Az elővégzet tana hittani, a szabadakaraté alapbölcseleti kényállítmányban (hypothesis) gyökerezik. Az első nézet hirdetői oly alapfeltételből indulnak ki, melyre nézve, legalább eddig, semmi kétségtelen bizonyságot nem találtak. El akarják velünk hitetni, hogy a teremtő, kinek jóságát, különben elismerik, mind annak daczára önkényes különbséget tesz a kiválasztottak és elvetettek közt, hogy eredettől fogva kárhozatra taszított még meg nem született milliókat, kiket csak az ő keze hozhatott létre, s hogy ezt nem igazságszeretetből, hanem csak puszta kényuri szeszélyből tette. E tant a protestánsoknál Kálvin sötét, de hatalmas szelleme juttatta érvényre ; a régi egyházban először Augustin rendszeresítette, ki azt valószínűleg a manicheusoktól vette át. Eltekintve attól, hogy e tan ellenmondásban áll más, általános érvényűeknek elismert fogalmakkal, a tudományos kutatásban mindenkor meddő kényállitmánynak fog tekintetni. Túlesik tudásunk látkörén, s igy nincs eszközünk azt vizsgálni s nem lehet igazságát vagy téves voltát kimutatnunk. A másik tan, melyet a szabad akarat neve alatt sokáig tiszteltek, az armenianismussal függ össze, valóban azonban azon alapbölcseleti tételen alapul, hogy az emberi öntudat a legfőbb ítélőszék. Minden ember, így szokták mondani, érzi és tudja, hogy ő szabad lény, és a legéleseszebb bizonyítékok sem foszthatnak meg bennünket a szabad akarat tudatától. Ezen minden közönséges bizonyításmódot megvető legfőbb elhatározás léte azonban két feltételt igényel, melyek közül az egyik, ha bár talán igaz is, soha sem bizonyítható be, a másik pedig kétségtelenül helytelen. E föltételek: 1) hogy van egy önálló független tehetség, az öntudat, s 2) hogy e tehetség ítéletei csalatlanok. Először már egyáltalában nincs kimutatva, hogy az öntudat tehetség , és némely igen kitűnő gondolkozó azt csak állapotnak vagy szellemi tulajdonságnak tartja. Ha ez tény, úgy e tan tarthatlan, mert megengedve azt, hogy minden szellemi tehetség, míg teljes hatásban van, egyenlően, helyesen képes hatni, senki sem fogja ugyanezt állíthatni a szellem egy esetlegesen támadt állapotáról. Ha azonban még ez ellenvetést is elengednék, ki kell emelnünk másodszor, hogy ha az öntudat tehetség is, az egész történelem rendkívül bizonytalannak tanúsítja. Mindazon nagy fokozatok, melyeket az emberi nem a művelődés folyamában keresztül futott, e szellemi élet vagy meggyőződések bizonyos sajátságai által tűntek ki, melyek ama kor vallására, bölcsészetére és szokásaira döntő befolyást gyakoroltak. Ezen meggyőződések mindenike egyik korban hit, másikban gúny tárgya volt; és mindenik oly annyira össze volt nőve az illető kor fiainak gondolkozásmódjával, oly annyira kiegészítő részét képezte öntudatuknak, mint ma ama képzet, melyet szabadakaratnak nevezünk. S mégis lehetetlen, hogy az öntudat mindezen szülöttei igazak legyenek,mert sokan egymásnak ellenmondanak. Egy ember öntudatának bizonysága ezért sohasem bizonyíték képzetének igazsága mellett, különben igaznak kellene lenni, hogy az igazság különböző időkben különböző, hogy két egymással teljesen ellenkező állítás egyenlően igaz lehet. E mellett a közönséges élet eseményeiből is meríthetünk egy smás bizonyítékot. Nem tanúskodik e öntudatunk bizonyos körülmények közt jelenésekről és látományokról, és nem általános meggyőződése mindennek daczára, hogy ilyen valami nem is létezhetik, ha ezt azzal akarnánk megcáfolni, hogy az ily öntudat csak látszat, nem valóság , úgy kérdem, mi által különböztethetem meg egymástól a valódi és hamis öntudatot ? Ha emez oly annyira magasztalt tehetség egyes esetekben cserben hagy, mi biztosit, hogy más esetben is nem járok úgy ? Ha semmi nem biztosit, úgy e tehetség nem érdemel bizalmat. — Ha van ellenben valami biztositék , úgy az a mellett tanúskodik, hogy szükséges valamely tekintély, melynek az öntudat alá van vetve, és így magától megdől a tan, hogy az öntudat a legfőbb ítélőszék, pedig a szabadakarat védői csakis erre alapíthatják elméletöket. S valóban az öntudat, mint önálló tehetség, létének bizonytalansága és ellenmondása saját nyilatkozataival egyéb okokkal együtt már rég meggyőztek engem arról, hogy az alapbölcselet a közönséges módszer segélyével, mely szerint az egyéni szellemet vizsgálja, a tudomány fokára soha nem emelkedhetik; sőt hogy annak tanulmányozása csak a történelmileg fölfedezett s kifejtett törvények alkalmazása által vezethet eredményre, mely törvényeket csak az emberiség történetének lefolytában felmerült jelenségek összeségének szigorú vizsgálata által lehet kifejteni. Szerencsére azonban,nem szükséges,hogy az,ki hiszi,mikép a történelem tudománynyá lehet,akár az elővégzet,akár az akaratszabadság nézetét elfogadja ; s az egyedüli engedmény, mit tőle követelhetünk, csak az, hogy elismerje, mikép minden cselekedet indok vagy indokokból származik, hogy bevallja, mikép ezek ismét egy megelőzőnek következményei, mikép tehát minden eseményt csalhatatlan bizonyossággal előre megmondhatnánk, ha ismernek minden előzményét s mindazon törvényeket, melyek szerint valami bekövetkezik. Ha nagyon nem tévedek, mindenki, kinek észjárása valamely rendszer által lebilincselve nincs, ki tényállás szerint képes ítéletet hozni, szükségkép elfogadja e nézeteket.Ha én például valamely ember jellemét pontosan ismerem, gyakran azt is megmondhatom, mit fog e bizonyos körülmények közt cselekedni. Ha jóslatom téves lesz, nem szükséges csalódásomat az akarat szabadsága önkényének és szeszélyének, vagy egy természetfölötti elővégzetnek tulajdonítanom, mert egyikre nézve sincs legkisebb bizonyítékunk sem, hanem meg kell elégednem annak feltételével, hogy vagy rosszul voltam értesítve bizonyos körülmények felől vagy nem eléggé tanulmányoztam lelkületét. — Ha azonban képes volnék helyesen ítélni s lelkűidének és összes körülményeinek teljes ismeretével bírnék, tetteit e körülmények következményeiként előre tudhatnám. Ennélfogva el kell vetnünk úgy az akaratszabadság alapbölcseleti, mint az elővégzet hittani dogmáját s ekkor azon következtetésre fogunk jutni, hogy az emberek tettei lényegesen multjuk által határoztatnak,ezért az egyöntetűség jellegével bírnak, azaz egészen hasonló körülmények közt mindenkor egészen hasonló eredményt kell mutatniok. S mivel minden, mielőbb történt, vagy benső vagy külső folyamat, világos, hogy az események egész különfélesége, vagy más szóval, minden változás, melylyel a történet telve van, a sors minden hullámzása, mely az emberi nemet érte ; előhaladása és hanyatlása, szerencséje és nyomora — kettős hatás következménye, mely hatások : a külső jelenségek befolyása szellemünkre, s szellemünk befolyása a külső jelenségekre. Csak ezen anyagból lehet tudományos történelmet alkotni. Egy részről az emberi szellem áll, mely saját lényének törvényét követi, s ha külső befolyásoktól nem zavartatik, saját tehetségei szerint fejtik ki. Más részről előttünk áll az, mit természetnek nevezünk, mely hasonlóan saját törvényeinek engedelmeskedik, de folytonosan érintkezésbe jön az ember szellemével is, fel-