A Hon, 1871. szeptember (9. évfolyam, 201-225. szám)
1871-09-21 / 217. szám
217. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás: Pest, 1871. Csütörtök,szeptember 21. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Poétán büldre, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 frt. 85 kr. 5 hónapra ........................5 , 50 , 6 hónapra ........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT NAPILAP. CRB——B3B3BCg?ÍWIfflBifÍf'JRI J1 UJIBLUJJHáJ 111 »HUtnnérflBJAlHgU. ÁdÁ.,j.TJjrL■ -r~ Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. BeigtatÁsl díJ: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdj maiden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A HON“ IX-ik évi folyamára. Egész évre . . . 23 frt — ki Fél évre . . . 11 frt — kr. Negyed évre . . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint . — , 30 kr gár" Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A HON kiadó-hivatala. PEST, SZEPTEMBER 20. Nézetek a bankügy és valuta rendezéséről. IV. Ha a valuta helyreállítása a forgalomban levő pénzjegyek névszerinti értékének valódi értékükre a leendő leszállítása által nem eszközölhető, más módot kell választani : a forgalomban levő pénzjegyek valódi értékét névszerinti értékük színvonalára kell, és pedig ha a közforgalmat a forgalmi eszközök kevesbítésével más irányban szintén súlyosan megzavarni nem akarjuk, a forgalmi eszközök öszszegének kevesbítése nélkül, felemelni. E tekintetben egy jeles példa áll előttünk : azon mód, mely Poroszországban követtetett. A porosz kormány 1856. évben átadott a berlini banknak 15 millió tallérról szóló 100 talléros darabokra osztott 4Vs°/6-ot kamatozó államkötvényeket, s efelett átvett attól 9,400,000 tallér névszerinti értékű, de ennél csekélyebb árfolyamú értékpapírokat: a banknak ezen értékpapíroknak tőzsdei árát 7,802,000 tallérral készpénzben térítette meg, azok névszerinti és tőzsdei értéke között levő különbözetnek fedezésére pedig 1 millió 598,000 tallérról szintén 420/a államkötvényeket adott. Felhatalmazta tovább a porosz kormány a nevezett bankot, hogy 10 millió tallér erejéig 10 talléros bankjegyeket is adhasson ki; s hogy a jegy kibocsátásban ezek összegére nézve, csak azon feltétel által legyen korlátozva, hogy kibocsátandó jegyeinek V* érczpénzzel, *A leszántolt váltókkal mindig fedezve legyen , saját részéről pedig azon kötelezést vállalta fel, hogy a forgalomban maradandó államjegyeket csak 1 és 5 talléros darabokban hagyja a közforgalomban meg, s hogy mindazon papírpénzt, mely kölcsönpénztárak vagy más ilynemű intézetek által a közérdekben esetleg kiadandó lenne, rendeltetésének teljesítése után azonnal be fogja vonatni. Abank ezek ellenében arra kötelezte magát: 1-szer, hogy legfeljebb 20 hónap lefolyása alatt havi egyenlő részekben 15 I1 millió tallérnyi államjegyet fog megsemmisítés végett a kormánynak átadni. 2-or, hogy a 15 millió tallérnyi államkötelezvények kamatját 324°A erejéig, az 1.598.000 tallérnyiaknak pedig egész 41% kamatját az állam helyett ő fogja fizetni. Ezen megállapodás folytán a porosz állam a banknak adott 15 millió tallérnyi államkötvények kamatjához csak 10 % százalék kamattal, a másik 1.598.000 tallérról kiállított államkötvények kamatjához pedig semmivel sem járult, de mind a két rendbeli államkötvények törlesztésére évenkint 1 % fizetését vállalta el, úgy hogy mind a két összegnek úgy kamatja, mint törlesztése fejében évenkint csupán 290,980 tallért vagyis a bevont államjegyek összegének csak 19 százalékát fizette, és e módon akkori összes államjegyeinek felét a forgalomból rövid idő alatt valósággal kivonta. Ezen módot, a valutának jegybankok közvetítésével eszközlendő helyreállítását vélném követendőnek részünkről is azon módosításokkal , melyeket a forgalomból kivonandó pénzjegyek illető összegei, s a porosz állam s a mi monarchiánk pénzügyi hitele között létező nagy különbség megkíván , s az eljárás körülbelül következő lehetne. A sóbányai zálogjegyek helyett forgalomban lévő államjegyeknek beváltása a mondottak szerint egészen a birodalmi tanácsban képviselt országokat illetvén , s azok által leendőén eszközlendő. A többi 312 millió forintnyi államjegyekből, azon óvások és feltételek mellett, amelyek a fentebbi 6-ik pontban kifejtettek, egy ideig, új alakú államjegyekkeli felcserélés mellett forgalomban maradhat 150 millió forint; beváltandó tehát 162 millió vagyis kerek számmal — minthogy 2 millió forintnyi államjegynek időközben történt megsemmisülésére lehet számítani, 160 millió forint, s ez összegből a magyar korona országaira a közösügyi költségek aránya szerint 48 millióért, a birodalmi tanácsban képviselt országokra 112 millió forint esik. Ezen összegek törlesztése, s a magyar korona országainak egy kebelükbeli jegybank leírásának előnyeiben azonnali részesítése végett állíttassák fel, jelentékeny, de nem túlságos érem, ezüst és arany alappal, egyenlő elvek szerint működő két jegybank, egy Pesten, egy Bécsben, s ez utóbbi, ha ott úgy tetszik, az osztrák nemzeti bank részvényesei által állíttassék fel. Ezen bankoknak mindegyike a) Láttassák el 24 évi kizárólagos szabadalommal oly kötelezés mellett, hogy az ország minden részeiben s jelesül a magyarországi jegybank különös tekintettel Horvát-Szlavónországra, elégséges számú fiókokat folyvást nyitva tartani tartozzék; b) a valuta tökéletes helyreállításáig jegyeinek kényszer forgalmával ruháztassék fel; c) kibocsátandó jegyeit, az alább említendő ideiglenes kivétellel , legalább 2 A részben érez, ezüst, aranypénzzel vagy rudakkal, 2A részben rövid folyamu, teljes biztosságu leszámított váltókkal s meghatározandó jellegű értékpapírokkal folyvást fedezve tartani köteleztessék ; d) az államjegyeket jegyei kényszerforgalmának tartama alatt feltétlenül, azután csak úgy és addig tartozzék elfogadni,mig azok az állam beváltó hivatalaiban érczpénzért tényleg és rögtön beváltatnak ; — végre e) érczkészletének fentartása, s azon czélból, hogy annak idején jegyeinek érczpénzzeli beváltását annál biztosabban megkezdhesse, öregbítése végett, s hogy egyszersmind az érczpénz biztos megtakarítására a hon polgárainak a valuta helyreállításáig is mód és alkalom nyújtassék, érezpénzre szóló idegen váltókat számítolhasson le, sőt kizárólag érezpénzben kezelendő letéti üzletet is folytathasson. Ezen bankok közül: A magyarországinak átad a kormány évenkint 2 millió forintot készpénzben bank valutában, és hat évig évenkint 6 millió forintnyi 5n/o államkötvényeket,melyeket a bank, ha üzlete megkívánja, elárusíthat, s a melyek összegének erejéig ugyanannyi bankjegyet bocsáthat ki, s azért ezen kötvények kamatját 20 százalék erejéig ő lesz köteles fizetni, s a kormánynak megsemmisítés végett évenként 8 millió forintnyi államjegyet átadni. Ezen eljárás hat évig folytattatván, ezek végeztével a magyar korona országainak terhére eső 48 millió forintnyi államjegy, bankjegyek által helyettesítve, ki lesz véve a forgalomból, az állam tartozásából 12 millió véglegesen lesz törlesztve, 36 millió pedig, az államot évi 900,000 írttal terhelő kamatösszeggel még további törlesztésre fenmarad. Ezen törlesztés évenkint 2 millióval folytattatván, az állam egész illető tartozása, az általa fizetendő kamatok összegének évenkint 50,000 forinttali apadásával, további 18 év alatt véglegesen törlesztve lesz, s nem áll semmi ellene, hogy ha az állam pénzügye engedi, a törlesztés korábban is befejeztessék, és a törlesztés végeztével, vagy esetleg annak folyama alatt is, ha a körülmények lehetővé teszik, a jelenleg még forgalomban maradandó új alakú államjegyeknek is részben, vagy egészben törlesztése megkezdethessék. Ily előzmények után valószínűnek tartom, sőt részemről meg vagyok győződve, hogy a magyar korona országaiban felállítandó jegybank az említett hat év lefolyása után jegyeinek érezpénzérti rendes beváltását, kényszerfolyamuknak megszüntetésével, akadálytalanul megkezdheti, mert ha ezen bank alaptőkéjét 30 millió forintban vévén fel, az annak megfelelő bankjegyforgalmat 65 millió forintra számítom, s ez összeghez hozzáadom az államjegyek helyett ezen hat év végével folyamatban leendő 36 millió forintnyi bankjegyet, a magyarországi banknak jegyforgalma összesen 111 millió ftra terjedene, ily összeget pedig még akkor is, ha ahoz hozzáadatik az államjegyekben Magyarország terhére még forgalomban maradandó 45 millió forint, főleg a fiókbankok rendszerének kellő kifejtése mellett, meglesz egy oly államnak forgalma, melynek csupán rendes bevétele és kiadása összesen évenként 300 millió forintot tesz, melynek mezei gazdasága, ipara, kereskedelme évről évre még jelentékenyen fejlődhetik , és egyátalában nem tartom lehetetlennek azt sem, hogy az említett bank az érintett hat év lefolyása alatt 30 millió forintnyi érczalapjához még azon 12 millió forintnyi érczkészletet is megszerezhesse, mely a forgalomban leendő összes jegyeinek egy teljes harmadrészben érezpénzzel leendő fedezésére megkívántatik, mert azt, üzletének más jövedelemforrásaitól eltekintve, az első hat év alatt neki átadandó 36 millió forintnyi államkötvények felének 70 % árfolyam szerint leendő eladásából is minda mellett megszerezheti, hogy ezen államkötvényeknek a tárczájában megtartandó másik fele után az államtól nyerendő 2 'A °A kamattal, az elárusítandó államkötvények kamatjának az ő terhére szintén 272 ° °-al háramló felerészét fedezheti. E terv kivitelére mindazonáltal mélhatlanul szükséges, hogy a törlesztésre évenként legalább két millió forint készpénzben az állam által fizettessék, mert e nélkül, ily fizetés szakadatlan tényleges teljesítése nélkül a kérdéses pénzügyi művelet az osztrák kormánynak, és épen a valuta helyreállításának tárgyában anynyiszor már meghiúsult kísérletei és megszegett ünnepélyes ígéretei után, nem fogna találkozni a nagyközönség bizalmával , és pedig épen e bizalom az egész p. v. művelet szerencsés végrehajtásának egyik fő feltétele; szükséges tovább, hogy ezen két millió forint évenként, újabb kölcsönvétel nélkül, akár megtakarítások, akár újabb jövedelemforrások nyitása által, az állam folyó jövedelmeiből kerüljön ki , mert különben az egész művelet nem lenne egyéb, mint nem kamatozó függő adósságnak az állam pénztárának újabb terhére állósított kamatozó adóssággá átváltoztatása. Fedezetét ezen két millió forintnak egy pár évre, amelyben arra szükség lehet, erélyes pénzügyminiszter adófelemelés nélkül is, ha akarja, feltalálhatja, s csakis legfelebb egy pár évig lesz szükséges ily fedezetről gondoskodni, mert azt a forgalomban leendő pénzjegyek értékének fokozatos javulása némely részben már korábban is, későbben pedig a valutának helyreállítása egészben maga fogja nyújtani azáltal, hogy a valuta javulásával részben, annak helyreállításával egészen megtakaríthatók lesznek azon nagy öszszegek, melyeket jelenleg úgy a magyar koronának, mint ő felségének többi országai az éretpénzben okvetlenül teendő kiadásoknál ennek bevásárlására kénytelenek fordítani, s amelyeknek fejében, a vasúti kölcsönnek kamatait, a vasúti nagy összegekre rugó biztosítékokat számításba sem véve, csupán a közösügyi költségek czime alatt a magyar korona országainak 1871. esztendei állami költségvetésébe 2,385,200 frt van felvéve. Ugyanezen módon kellene, és hasonló eredménynyel lehetne, nézetem szerint, a valuta helyreállítására nézve eljárni a birodalmi tanácsban képviselt országok részéről is, azon különbséggel, hogy azoknak illetményei nagyobbak lévén, részükről törlesztésre évenként négy millió hatszáz egynéhány ezer forint lenne készpénzben fordítandó, államkötvénynyel pedig hat év lefolyása alatt évenként 14 millió forint fedezendő, s habár nagyok ezen összegek, meg vagyok győződve, hogy ezen országok kifejlődött iparuk, kereskedelmük, s hitel, közlekedési és forgalmi viszonyaik mellett maguk is oly nagy pénzerővel bírnak, hogy ezen összegeket, főleg a valutának reájuk nézve leginkább előnyös helyreállítása végett anynyival inkább képesek kiállítani, mert azon megtakarítások is, melyek a valuta javulása és helyreállítása mellett, az állami kiadásokban az érezpénz beszerzési költségeinek kevesbítése, illetőleg megszüntetése folytán eszközölhetők, legnagyobb részben az ő javukra háramlanak. Ez azon mód, amelyen nézetem szerint az érczpénzforgalom s a valuta a monarchia mind a két államában helyreállítható , s ennek folytán a felállítandó szilárd alapú jegybankok segélyével, a teljes értékű forgalmi eszközöknek a közforgalom igényeinek megfelelő mennyisége mellett, mind az érempénz visszaállított rendszeres forgalmának biztosítása, mind a hazai hitelnek önálló biztos alapokra fektetése , a törvényhozásnak a bankügyi bizottság kiküldésével kijelentett óhajtása szerint elérhető. E nagy czélnak minden feleket megnyugtató békés után elérhetése végett, de csakis e czél valóságos elérésének feltétele alatt, részemről indokoltnak tartom, hogy a magyar korona országai a sóbányai zálogjegyek, s az állarajegyek között jelenleg létező összefüggésnek teljes megszüntetése mellett hajlandók legyenek némi áldozatra az ú. n. bank többször említett 80 millió forintnyi követelése, a 18,400,000 frtot bankvalutában levő azon részének fedezésére nézve, mely abból az államadóssági teher megosztásánál megállapított kulcs szerint a magyar korona országaira esnék, s ezt annyival inkább megtétethetni vélem, mert alaposan remélhető, hogy a magyar korona országai kebelében szilárd alapon rendezendő új jegybank is a részére engedélyezendő szabadalomért, ennek tartamára bizonyos jelentékeny összeget kamat nélküli kölcsön alakjában a kormány rendelkezésére fog bocsátani. A HON TÁRCZÁJA. Eppur si műévet (És még is mozog a föld!) Regény hat kötetben. Irta Jókai Mór. Ötödik kötet. A hősnő. (Folytatás.) Czilike olyan hamar kész volt megbocsátani, de mit ? megbocsátani ? hisz ő neheztelni sem tudott soha. Ő soha arczának egy bánatos vonásával sem árulta el, hogy szenved; szenved az ön választotta pálya nyomora, s az ön választotta férj nyomorúsága miatt. Tűrt, és abban volt a hősnő. Mint mondják, csak a színpadon szokott sírni, mikor szomorú szerepe van: olyankor jól esik neki, hogy kisírhatja magát: a játék , a művészet rovására. És férje mindezt tudja jól. — Nézd ezt az angyalt! szól Kálmánnak. Látod, hogy egy hanggal, egy tekintettel sem tesz szemrehányást: nekem, az ő bűnben elsüllyedett gyilkosának, a ki ellen én mindennap hétszer követek el halálbünt, s ki engem mindennap hétszer megvált a pokolból. Nem, ilyet nem látott a világ soha. Kálmánt pedig boszantotta ez az ömledezés. — Hagyd abba pajtás az exaltatiót. Majd egyszer vígjátékban írok le egy olyan férjet, mint te vagy, s egy olyan nőt, mint Czilike, s akkor majd lát a világ, amit még nem látott. Hanem most beszéljünk prosában. Én nem azért jöttem az operentiák mögül haza, hogy a te rendkívüliségeidet tanulmányozzam, hanem hogy komolyan felvegyek egy ügyet, melyet mindenki elesettnek hisz. Én nem hiszem. Kezdjük újra. Itt van egy mű,mely egy új ismeretlen nem , egészen a mai életből véve, a mai kor nyebén írva. Ha ez sikerül, akkor megtaláltuk az igazi utat. Én azt hiszem, hogy ez a Kolumbus tojása. Mindenfelé keressük a magyar nemzetet, kinn Ázsiában, fenn a jeges tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van, körülöttünk és a mai napon. Feszítsük meg erőnket. Te még ma ezt a művet kiszerepelteted, estére nincsen előadás, mert csak minden másodnap játszatok, tehát tarthatunk belőle olvasópróbát. Ha tagtársaidnak kedvük van hozzá, két nap alatt betanulhatják szerepeiket s harmadnap előadhatjuk a darabot; mire ti elkészültök a betanulással, akkorra én készen leszek az új színművemmel, és igy folytatjuk tovább. Oh egész sorozata a tárgyaknak él már a fejemben. Nem hagyunk magunknak pihenni egy napot sem, míg kifordítjuk a sarkából ezt a lusta mozdulatlan közönséget, mely központja minden tételünknek; amíg ez nem lüktet, addig nem ver a nemzetben semmi ét. Tehát kezdjünk hozzá ma és rögtön. Bányaváryra mindig elhatározó volt az első benyomás; ha valaki lépten-nyomon követte volna,hogy a jó benyomást, mint morphiumot,minduntalan befecskendezze a bőre alatt, még egészséges embert csinálhatott volna belőle. Kálmán megjelenése egyet fordított rajta. Elfoglalta őt olyan munkával, mely "szenvedélyét felkölté, azt a szenvedélyt, mely erősebb a kártyadühnél, a borszomjnál, a gyönyörvágynál, a dicsvágyat. Nem ért rá sem a kártya, sem a tivornya czimborákat felkeresni, amig az új szin műre készült. És a siker tökéletes volt. Harmadnapra előadták a hirtelen betanult vígjátékot, s a lusta, mozdulatlan közönség ki volt lódítva helyéből. Ez kellett neki! Kép, a melyben magára ismer; nyelv, a melyet megért; humor, mely kedélyével rokon; satira, mely meg van érdemelve. Kálmán nevének dicsőség, Bányavárynak tele színház. S mire az egyik szinmű kopottá lett, akkorra Kálmán készen volt a másodikkal, azután a harmadikkal, és egyre szórta magától a kincseket, mint Bosco, mint Philadelphia. Bámulat tárgya lett! Félév alatt az egész ország zengett a hítétől. Tizenkét vidéki színtársulat vitte szerteszét a Budáról elhíresült szinműveket, s a közönség meg volt hódítva általuk. S mi volt e hatás titka ? Az,amit a csizmadia fedezett fel Kálmán előtt. Hogy közönség elé állitá azon mindennapi alakokat, kiket mindenki ismer a parlagi urfit, a henczegő katonát, a nyaffadt urhölgyet, a szerelmes vénleányt, a pénzért házasodó urfit, a gyomrának élő haspókot, a kevély főurat, a renyhe parasztot, a részeges kántort, a kupaktanácsot, részrehajló hivatalnokot, a fösvényt, az álszenteskedőt; — mindazokat, akiknek nevetségessé tétele igazságszolgáltatás a közönség előtt. Ez gyújtott, ez hatott, ez hódított. A közönség felismerte az alakokat, miket a költőnek csak fantasiája vezetett eléje: azok, akik magukra ismertek bennük, dühösek voltak értte , s a sikert csak nevelte dühösködésük. Az egész tudós világ pedig meg volt l lepve, hogy ime egy új csodatevő támad, aki bebizonyítja, hogy közönséges egyszerű mindennapi nyelven lehet a legszebb költészetet írni; aki halomra dönti az eddigi fogalmakat a virágokkal terhelt poezisról,az idegen mintára szabott műnyelvről, s bűbájjal beszél, mikor érthetően beszél. És mily bámulatos munkaerő volt az ! Tizenkét nap alatt, néha három éjszaka alatt egy új művet alkotott, melyben eredeti volt minden gondolat : önkényt szülemlett minden helyzet. És közbe közbe aztán egyegy szomorú játékot is irt, mintegy saját gyönyörűségére s az egyszer megkapott közönség kezdett megbarátkozni a nagy históriai alakokkal is, s a magvasjámbusokkal, és a magas sarkú tragikus patkóssal. Nem kellett már a közönséget Cseresnyés uramnak és a hozzá hasonló buzgó embereknek egy-egy jutalomjáték alkalmával keservesen összetoborzani: dúlt az magától. Este egész processiójárás volt a hídon keresztül Budára. — Hej ha még Pesten játszhatnának! Dehát ott már nincs arra való hely. A rondella lebontva, a Csollánné féle terem szűk, a nagy színház idegen múzsa papjaié: jó, ha Budán van helye a magyarnak. De hiszen megtelt a színház mindig ott is, s a társaság soha nem látott boldog napokat élt azóta. Nem volt már adósság , tele volt a pénztár, fixumot fizettek, kiegészítették a ruhatárt, és ami fődolog volt Czilikére nézve, Bányaváry azon nagy munka napjai alatt nem járt tivornyázni, hazament, tanult, jó férj volt. Czilike nyert legtöbbet Kálmán diadalaiból. És Kálmán ? Ő pedig esténkint, a nagy diadal után hazament Cseresnyés uram házához s megosztotta annak rántott levesből álló vacsoráját. Arra az egyre nem gondolt még senki, hogy a költőnek nem lehet puszta dicsőségből megélni; honorarium. írói tantieme még nem volt felfedezve. Hogy létrejött e mythoszi csoda, az író anyagi jutalmazása, ez az eszme csak nőtől születhetett. Ha férfi alkotta volna, az nagyon durva mísnek jött volna ki a kezéből. A dolog eredete pedig az. Bányaváry azt mondá: a színész akkor korholyodik el, amikor vagy nagyon roszul megy a dolga, vagy nagyon jól. És nem mondta hiába. Mert amint egyszer aztán nagyon jól kezdett menni a dolga, akkor azon vette észre magát, hogy megint eljár kártyázni, kocsmázni. Ő ugyan azt a czímet adta neki, hogy csak egy kicsit mulatni megy, s szilárdsága bebizonyításául éjfél tájon rendesen hazament, vagy inkább vezettette magát a szállására; de az is igaz, hogy rendesen oly felmagasztalt állapotban, a minőben az ember istennek képzeli magát, a környezete pedig négylábú állatnak. Kálmán komolyan megdorgálta egyszer e visszaesésért, de ugyan pókiol járt vele. Bányaváry ezúttal nem hagyta a morphiumot befecskendezni a bőre alá. — De hát mit iskolamesterkedel te itt én rajtam? förmedt rá a megnőtt tarajú jó barát. Apám vagy te nekem ? vagy kurátorom ? Gyerek vagyok én? vagy rabszolgád? hogy nekem parancsolni akarsz ? Ha én iszom, igyál te is! Kálmán nagyot sóhajtott és nem szólt neki többet, sőt napokig fel sem kereste. Bányaváry valódi őstypusa volt a fajának. Mesésen ragaszkodó, és bámulatosan háladatlan, akinek hűtlenséget elkövetni annyi, mintha más embertől egy krajczárt kérnek ; mindenki iránt nagylelkű, és generosus; csak az iránt nem, a kinek tartozik vele. Hanem megkapta azután ő is a magáét egy olyan helyről,ahonnan legkevésbbé várta. (Folytatása következik.)