A Hon, 1871. szeptember (9. évfolyam, 201-225. szám)

1871-09-21 / 217. szám

217. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás: Pest, 1871. Csütörtök,­szeptember 21. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Poétán büldre, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 frt. 85 kr. 5 hónapra ........................5 , 50 , 6 hónapra ........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT NAPILAP. CRB——B3B3BCg?ÍWIfflBifÍf'JRI J1 UJIBLUJJHáJ 111 »HUtnnérflBJAlHgU. ÁdÁ.,j.TJjrL■ -r~ Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. BeigtatÁsl díJ: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegd­j maiden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó­ hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A HON“ IX-ik évi folyamára. Egész évre . . . 23 frt — ki Fél évre . . . 1­1 frt — kr. Negyed évre . . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különkül­­déseért felülfizetés havonkint . — , 30 kr gár" Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert en­nek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A HON kiadó-h­ivatala. PEST, SZEPTEMBER 20. Nézetek a bankügy és valuta rendezéséről. IV. Ha a valuta helyreállítása a forgalomban levő pénzjegyek névszerinti értékének va­lódi értékükre a leendő leszállítása által nem eszközölhető, más módot kell válasz­tani : a forgalomban levő pénzjegyek va­lódi értékét névszerinti értékük színvona­lára kell, és pedig ha a közforgalmat a forgalmi eszközök kevesbítésével más irányban szintén súlyosan megzavarni nem akarjuk, a forgalmi eszközök ösz­­szegének kevesbítése nélkül, felemelni. E tekintetben egy jeles példa áll előt­tünk : azon mód, mely Poroszországban követtetett. A porosz kormány 1856. évben át­adott a berlini banknak 15 millió tallér­ról szóló 100 talléros darabokra osztott 4Vs°/6-ot kamatozó államkötvényeket, s efelett átvett attól 9,400,000 tallér név­szerinti értékű, de ennél csekélyebb ár­folyamú értékpapírokat: a banknak ezen értékpapíroknak tőzsdei árát 7,802,000 tallérral készpénzben térítette meg, azok névszerinti és tőzsdei értéke között levő különbözetnek fedezésére pedig 1 millió 598,000 tallérról szintén 4­20/a államköt­vényeket adott. Felhatalmazta tovább a porosz kor­mány a nevezett bankot, hogy 10 millió tallér erejéig 10 talléros bankjegyeket is adhasson ki; s hogy a jegy kibocsátásban ezek összegére nézve, csak azon feltétel által legyen korlátozva, hogy kibocsá­tandó jegyeinek V* érczpénzzel, *A leszá­­n­­tolt váltókkal mindig fedezve legyen , saját részéről pedig azon kötelezést vál­lalta fel, hogy a forgalomban maradandó államjegyeket csak 1 és 5 talléros dara­bokban hagyja a közforgalomban meg, s hogy mindazon papírpénzt, mely köl­­csön­pénztárak vagy más ilynemű inté­zetek által a közérdekben esetleg kiadandó lenne, rendeltetésének teljesítése után azonnal be fogja vonatni. A­­bank ezek ellenében arra kötelezte magát: 1-szer, hogy legfeljebb 20 hónap lefo­lyása alatt havi egyenlő részekben 15 I1 millió tallérnyi államjegyet fog megsem­­misítés végett a kormánynak átadni. 2-or, hogy a 15 millió tallérnyi állam­kötelezvények kamatját 324°A erejéig, az 1.598.000 tallérnyiaknak pedig egész 41­% kamatját az állam helyett ő fogja fizetni. Ezen megállapodás folytán a porosz állam a banknak adott 15 millió tallérnyi államkötvények kamatjához csak 10 % százalék kamattal, a másik 1.598.000 tal­lérról kiállított államkötvények kamatjá­hoz pedig semmivel sem járult, de mind a két rendbeli államkötvények törleszté­sére évenkint 1 % fizetését vállalta el, úgy hogy mind a két összegnek úgy ka­matja, mint törlesztése fejében évenkint csupán 290,980 tallért vagyis a bevont államjegyek összegének csak 19­­ száza­lékát fizette, és e módon akkori összes ál­lamjegyeinek felét a forgalomból rövid idő alatt valósággal kivonta. Ezen módot, a valutának jegy­bankok közvetítésével eszköz­­lendő helyreállítását vélném kö­vetendőnek részünkről is azon módosítá­sokkal , melyeket a forgalomból kivo­nandó pénzjegyek illető összegei, s a po­rosz állam s a mi monarchiánk pénzügyi hitele között létező nagy különbség meg­kíván , s az eljárás körülbelül következő lehetne. A sóbányai zálogjegyek helyett forga­lomban lévő államjegyeknek beváltása a mondottak szerint egészen a birodalmi ta­nácsban képviselt országokat illetvén , s azok által leendőén eszközlendő. A többi 312 millió forintnyi államje­gyekből, azon óvások és feltételek mel­lett, a­melyek a fentebbi 6-ik pontban ki­fejtettek, egy ideig, új alakú államjegyek­­keli felcserélés mellett forgalomban ma­radhat 150 millió forint; beváltandó te­hát 162 millió vagyis kerek számmal — minthogy 2 millió forintnyi államjegy­nek időközben történt megsemmisülésére lehet számítani, 160 millió forint, s ez összegből a magyar korona országaira a közösügyi költségek aránya szerint 48 millió­ért, a birodalmi tanácsban képvi­selt országokra 112 millió forint esik. Ezen összegek törlesztése, s a magyar korona országainak egy kebelükbeli jegy­bank leírásának előnyeiben azonnali ré­szesítése végett állíttassák fel, jelenté­keny, de nem túlságos érem, ezüst és arany alappal, egyenlő elvek szerint mű­ködő két jegybank, egy Pesten, egy Bécsben, s ez utóbbi, ha ott úgy tetszik, az osztrák­ nemzeti bank részvényesei által állíttassék fel. Ezen bankoknak mindegyike a) Láttassák el 24 évi kizárólagos sza­badalommal oly kötelezés mellett, hogy az ország minden részeiben s jelesül a magyarországi jegybank különös tekin­tettel Horvát-Szlavón­országra, elégséges számú fiókokat folyvást nyitva tartani tartozzék; b) a valuta tökéletes helyreállításáig jegyeinek kényszer forgalmával ruház­­tassék fel; c) kibocsátandó jegyeit, az alább em­lítendő ideiglenes kivétellel , legalább 2 A részben érez, ezüst, aranypénzzel vagy rudakkal, 2A részben rövid folyamu, tel­jes biztosságu leszámított váltókkal s meghatározandó jellegű értékpapírokkal folyvást fedezve tartani köteleztessék ; d) az államjegyeket jegyei kényszerfor­­galmának tartama alatt feltétlenül, azután csak úgy és addig tartozzék elfogadni,mig azok az állam beváltó hivatalaiban ércz­­pénzért tényleg és rögtön beváltatnak ; — végre e) érczkészletének fentartása, s azon czélból, hogy annak idején jegyeinek érczpénzzeli beváltását annál biztosabban megkezdhesse, öregbítése végett, s hogy egyszersmind az érczpénz biztos megta­karítására a hon polgárainak a valuta helyreállításáig is mód és alkalom nyúj­­tassék, érezpénzre szóló idegen váltókat számítolhasson le, sőt kizárólag érezpénz­­ben kezelendő letéti üzletet is folytat­hasson. Ezen bankok közül: A magyarországinak átad a kormány évenkint 2 millió forintot készpénzben bank valutában, és hat évig évenkint 6 millió forintnyi 5n/o államkötvényeket,me­lyeket a bank, ha üzlete megkívánja, elárusíthat, s a melyek összegének ere­jéig ugyanannyi bankjegyet bocsáthat ki, s azért ezen kötvények kamatját 2­­0 szá­zalék erejéig ő lesz köteles fizetni, s a kormánynak megsemmisítés végett éven­ként 8 millió forintnyi államjegyet átadni. Ezen eljárás hat évig folytattatván, ezek végeztével a magyar korona orszá­gainak terhére eső 48 millió forintnyi államjegy, bankjegyek által helyettesít­ve, ki lesz véve a forgalomból, az állam tartozásából 12 millió véglegesen lesz tör­lesztve, 36 millió pedig, az államot évi 900,000 írttal terhelő kamat­összeggel még további törlesztésre fenmarad. Ezen törlesztés évenkint 2 millióval folytattatván, az állam egész illető tarto­zása, az általa fizetendő kamatok összegé­nek évenkint 50,000 forinttali apadásá­val, további 18 év alatt véglegesen tör­lesztve lesz, s nem áll semmi ellene, hogy ha az állam pénzügye engedi, a törlesz­tés korábban is befejeztessék, és a törlesz­tés végeztével, vagy esetleg annak folya­ma alatt is, ha a körülmények lehetővé teszik, a jelenleg még forgalomban mara­dandó új alakú államjegyeknek is rész­ben, vagy egészben törlesztése megkez­dethessék. Ily előzmények után valószínűnek tar­tom, sőt részemről meg vagyok győződve, hogy a magyar korona országaiban fel­állítandó jegybank az említett hat év le­folyása után jegyeinek érezpénzérti rendes beváltását, kényszerfolyamuknak meg­szüntetésével, akadálytalanul megkezd­heti, mert ha ezen bank alaptőkéjét 30 millió forintban vévén fel, az annak meg­felelő bankjegyforgalmat 65 millió fo­rintra számítom, s ez összeghez hozzá­adom az államjegyek helyett ezen hat év végével folyamatban leendő 36 millió fo­rintnyi bankjegyet, a magyarországi bank­nak jegyforgalma összesen 111 millió ftra terjedene, ily összeget pedig még akkor is, ha ahoz hozzá­adatik az államjegyek­ben Magyarország terhére még forgalom­ban maradandó 45 millió forint, főleg a fiókbankok rendszerének kellő kifejtése mellett, meglesz egy oly államnak for­galma, melynek csupán rendes bevétele és kiadása összesen évenként 300 millió forintot tesz, melynek mezei gazdasága, ipara, kereskedelme évről évre még jelen­tékenyen fejlődhetik , és egyátalában nem tartom lehetetlennek azt sem, hogy az említett bank az érintett hat év lefolyása alatt 30 millió forintnyi érczalapjához még azon 12 millió forintnyi érczkészle­­tet is megszerezhesse, mely a forgalom­ban leendő összes jegyeinek egy teljes harmadrészben érezpénzzel leendő fede­zésére megkívántatik, mert azt, üzletének más jövedelemforrásaitól eltekintve, az első hat év alatt neki átadandó 36 millió forintnyi államkötvények felének 70 % ár­folyam szerint leendő eladásából is mind­a mellett megszerezheti, hogy ezen állam­­kötvényeknek a tárczájában megtartandó másik fele után az államtól nyerendő 2 'A °A kamattal, az elárusítandó államköt­vények kamatjának az ő terhére szintén 272 °­ °-al háramló felerészét fedezheti. E terv kivitelére mindazonáltal mél­­hatlanul szükséges, hogy a törlesztésre évenként legalább két millió forint kész­pénzben az állam által fizettessék, mert e nélkül, ily fizetés szakadatlan tényleges teljesítése nélkül a kérdéses pénzügyi művelet az osztrák kormánynak, és épen a valuta helyreállításának tárgyában any­­nyiszor már meghiúsult kísérletei és meg­szegett ünnepélyes ígéretei után, nem fogna találkozni a nagy­közönség bizal­mával , és pedig épen e bizalom az egész p. v. művelet szerencsés végrehajtásának egyik fő feltétele; szükséges tovább, hogy ezen két millió forint évenként, újabb köl­­csönvétel nélkül, akár megtakarítások, akár újabb jövedelemforrások nyitása által, az állam folyó jövedelmeiből kerül­jön ki , mert különben az egész művelet nem lenne egyéb, mint nem kamatozó függő adósságnak az állam pénztárának újabb terhére állósított kamatozó adós­sággá átváltoztatása. Fedezetét ezen két millió forintnak egy pár évre, a­melyben arra szükség lehet, erélyes pénzügyminiszter adófelemelés nélkül is, ha akarja, feltalálhatja, s csak­is legfelebb egy pár évig lesz szükséges ily fedezetről gondoskodni, mert azt a for­galomban leendő pénzjegyek értékének fokozatos javulása némely részben már korábban is, későbben pedig a valutának helyreállítása egészben maga fogja nyúj­tani az­által, hogy a valuta javulásával részben, annak helyreállításával egészen megtakaríthatók lesznek azon nagy ösz­­szegek, melyeket jelenleg úgy a magyar koronának, mint ő felségének többi or­szágai az éretpénzben okvetlenül teendő kiadásoknál ennek bevásárlására kényte­lenek fordítani, s a­melyeknek fejében, a vasúti kölcsönnek kamatait, a vasúti nagy összegekre rugó biztosítékokat számításba sem véve, csupán a közösügyi költségek czime alatt a magyar korona országainak 1871. esztendei állami költségvetésébe 2,385,200 frt van felvéve. Ugyanezen módon kellene, és hasonló eredménynyel lehetne, nézetem szerint, a valuta helyreállítására nézve eljárni a bi­rodalmi tanácsban képviselt országok ré­széről is, azon különbséggel, hogy azok­nak illetményei nagyobbak lévén, ré­szükről törlesztésre évenként négy millió hat­száz egynéhány ezer forint lenne kész­pénzben fordítandó, államkötvénynyel pedig hat év lefolyása alatt évenként 14 millió forint fedezendő, s habár nagyok ezen összegek, meg vagyok győződve, hogy ezen országok kifejlődött iparuk, kereskedelmük, s hitel, közlekedési és for­galmi viszonyaik mellett maguk is oly nagy pénzerővel bírnak, hogy ezen össze­geket, főleg a valutának reájuk nézve leg­inkább előnyös helyreállítása végett any­­nyival inkább képesek kiállítani, mert azon megtakarítások is, melyek a valuta javulása és helyreállítása mellett, az ál­lami kiadásokban az érezpénz beszerzési költségeinek kevesbítése, illetőleg meg­szüntetése folytán eszközölhetők, legna­gyobb részben az ő javukra háramlanak. Ez azon mód, a­melyen nézetem sze­rint az érczpénzforgalom s a valuta a monarchia mind a két államában helyre­állítható , s ennek folytán a felállítandó szilárd alapú jegybankok segélyével, a teljes értékű forgalmi eszközöknek a köz­forgalom igényeinek megfelelő mennyi­sége mellett, mind az érempénz visszaállí­tott rendszeres forgalmának biztosítása, mind a hazai hitelnek önálló biztos ala­pokra fektetése , a törvényhozásnak a bankügyi bizottság kiküldésével kijelen­tett óhajtása szerint elérhető. E nagy czélnak minden feleket meg­nyugtató békés után elérhetése végett, de csakis e czél valóságos elérésének felté­tele alatt, részemről indokoltnak tartom, hogy a magyar korona országai a sóbá­nyai zálogjegyek, s az állarajegyek kö­zött jelenleg létező összefüggésnek tel­jes megszüntetése mellett hajlandók le­gyenek némi áldozatra az ú. n. bank többször említett 80 millió forintnyi követelése, a 18,400,000 frtot bankva­lutában levő azon részének fedezésére nézve, mely abból az államadóssági teher megosztásánál megállapított kulcs szerint a magyar korona országaira esnék, s ezt annyival inkább megtétethetni vélem, mert alaposan remélhető, hogy a magyar korona országai kebelében szilárd alapon rendezendő új jegybank is a részére enge­délyezendő szabadalomért, ennek tarta­mára bizonyos jelentékeny összeget ka­mat nélküli kölcsön alakjában a kormány rendelkezésére fog bocsátani. A HON TÁRCZÁJA. Eppur si műévet (És még is mozog a föld!) R­­e­­g­é­n­y hat kötetben. Irta Jókai Mór. Ötödik kötet. A hősnő. (Folytatás.) Czilike olyan hamar kész volt megbocsátani, de mit ? megbocsátani ? hisz ő neheztelni sem tudott soha. Ő soha arczának egy bánatos voná­sával sem árulta el, hogy szenved; szenved az ön választotta pálya nyomora, s az ön választotta férj nyomorúsága miatt. Tűrt, és abban volt a hősnő. Mint mondják, csak a színpadon szokott sírni, mikor szomorú szerepe van: olyankor jól esik neki, hogy kisírhatja magát: a játék , a művészet rovására. És férje mind­ezt tudja jól. — Nézd ezt az angyalt! szól Kálmánnak. Lá­tod, hogy egy hanggal, egy tekintettel sem tesz szemrehányást: nekem, az ő bűnben elsüllyedett gyilkosának, a ki ellen én mindennap hétszer követek el halálbünt, s ki engem mindennap hétszer megvált a pokolból. Nem, ilyet nem lá­tott a világ soha. Kálmánt pedig boszantotta ez az ömledezés. — Hagyd abba pajtás az exaltatiót. Majd egyszer vígjátékban írok le egy olyan férjet, mint te vagy, s egy olyan nőt, mint Czilike, s akkor majd lát a világ, a­mit még nem látott. Hanem most beszéljünk prosában. Én nem azért jöttem az operentiák mögül haza, hogy a te rendkívüliségeidet tanulmányozzam, hanem hogy komolyan felvegyek egy ügyet, melyet mindenki elesettnek hisz. Én nem hiszem. Kezdjük újra. Itt van egy mű,mely egy új ismeretlen nem , egé­szen a mai életből véve, a mai kor nyebén írva. Ha ez sikerül, akkor megtaláltuk az igazi utat. Én azt hiszem, hogy ez a Kolumbus tojása. Min­denfelé keressük a magyar nemzetet, kinn Ázsiában, fenn a jeges tengernél, hátul az ős­históriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, a­hol van, körülöttünk és a mai napon. Feszítsük meg erőnket. Te még ma ezt a művet kiszerepelteted, estére nincsen előadás, mert csak minden másodnap játsza­tok, tehát tarthatunk bel­őle olvasó­próbát. Ha tagtársaidnak kedvük van hozzá, két nap alatt betanulhatják szerepeiket s harmadnap elő­adhatjuk a darabot; mire ti elkészültök a be­tanulással, akkorra én készen leszek az új színművemmel, és igy folytatjuk tovább. Oh egész sorozata a tárgyaknak él már a fejem­ben. Nem hagyunk magunknak pihenni egy napot sem, míg kifordítjuk a sarkából ezt a lusta mozdulatlan közönséget, mely központja minden tételünknek; a­míg ez nem lüktet, addig nem ver a nemzetben semmi ét. Tehát kezdjünk hozzá ma és rögtön. Bányaváryra mindig elhatározó volt az első benyomás; ha valaki lépten-nyomon követte vol­na,hogy a jó benyomást, mint morphiumot,mind­untalan befecskendezze a bőre alatt, még egész­séges embert csinálhatott volna belőle. Kálmán megjelenése egyet fordított rajta. El­foglalta őt olyan munkával, mely "szenvedélyét felkölté, azt a szenvedélyt, mely erősebb a kár­tyadühnél, a borszomjnál, a gyönyörvágynál, a­­ dicsvágyat. Nem ért rá sem a kártya, sem a ti­­­­vornya czimborákat felkeresni, a­mig az új szin­­­ mű­re készült. És a siker tökéletes volt. Harmadnapra előadták a hirtelen betanult víg­­­­játékot, s a lusta, mozdulatlan közönség ki volt­­ lódítva helyéből. Ez kellett neki! Kép, a mely­ben magára ismer; nyelv, a melyet megért; hu­mor, mely kedélyével rokon; satira, mely meg­­ van érdemelve. Kálmán nevének dicsőség, Bányavárynak tele színház. S mire az egyik szinmű­ kopottá lett, akkor­ra Kálmán készen volt a másodikkal, azu­tán a harmadikkal, és egyre szórta magától a kincseket, mint Bosco,­ mint Philadelphia. Bámulat tárgya lett! Félév alatt az egész ország zengett a hítétől. Tizenkét vidéki színtársulat vitte szerteszét a Budáról elhíresült sz­inműveket, s a közönség meg volt hódítva általuk. S mi volt e hatás titka ? Az,a­mit a csizmadia fedezett fel Kálmán előtt. Hogy közönség elé állitá azon mindennapi alakokat, kiket mindenki ismer a parlagi urfit, a henczegő katonát, a nyaffadt urhölgyet, a sze­relmes vénleányt, a pénzért házasodó urfit, a gyomrának élő haspókot, a kevély főurat, a renyhe parasztot, a részeges kántort, a kupak­tanácsot, részrehajló hivatalnokot, a fösvényt, az álszenteskedőt; — mind­azokat, a­kiknek ne­vetségessé tétele igazságszolgáltatás a közönség előtt. Ez gyújtott, ez hatott, ez hódított. A közönség felismerte az alakokat, miket a költőnek csak fantasiája vezetett eléje: azok, a­kik magukra ismertek bennük, dühösek voltak értte , s a sikert csak nevelte dühösködésük. Az egész tudós világ pedig meg volt l lepve, hogy ime egy új csoda­tevő támad, a­ki bebizonyítja, hogy közönséges egyszerű mindennapi nyelven lehet a legszebb költészetet írni; a­ki halomra dönti az eddigi fogalmakat a virágokkal ter­helt poezisról,az idegen mintára szabott műnyelv­ről, s bűbájjal beszél, mikor érthetően beszél. És mily bámulatos munkaerő volt az ! Tizenkét nap alatt, néha három éjszaka alatt egy új művet alkotott, melyben eredeti volt minden gondolat : önkényt szülemlett min­den helyzet. És közbe közbe aztán egy­­egy szomorú játékot is irt, mintegy saját gyö­nyörűségére s az egyszer megkapott közönség kezdett megbarátkozni a nagy históriai alakok­kal is, s a magvasjámbusokkal, és a magas sar­kú tragikus patkóssal. Nem kellett már a közönséget Cseresnyés uramnak és a hozzá hasonló buzgó embereknek egy-egy jutalomjáték alkalmával keservesen összetoborzani: dúlt az magától. Este egész processiójárás volt a hídon keresztül Budára. — Hej ha még Pesten játszhatnának! Dehát ott már nincs arra való hely. A rondella lebontva, a Csollánné féle terem szűk, a nagy színház ide­gen múzsa papjaié: jó, ha Budán van helye a magyarnak. De hiszen megtelt a színház mindig ott is, s a társaság soha nem látott boldog napokat élt azóta. Nem volt már adósság , tele volt a pénz­tár, fi­x­u­m­o­t fizettek, kiegészítették a ru­határt,­­ és a­mi fődolog volt Czilikére nézve, Bányaváry azon nagy munka napjai alatt nem járt tivornyázni, hazament, tanult, jó férj volt. Czilike nyert legtöbbet Kálmán diadalaiból. És Kálmán ? Ő pedig esténkint, a nagy diadal után haza­ment Cseresnyés uram házához s megosztotta annak rántott levesből álló vacsoráját. Arra az egyre nem gondolt még senki, hogy a költőnek nem lehet puszta dicsőségből meg­élni; honorarium. írói tantieme még nem volt felfedezve. Hogy létrejött e mythoszi csoda, az író anya­gi jutalmazása, ez az eszme csak nőtől szület­hetett. Ha férfi alkotta volna, az nagyon durva mísnek jött volna ki a kezéből. A dolog eredete pedig az. Bányaváry azt mondá: a színész akkor kor­­holyodik el, a­mikor vagy nagyon roszul megy a dolga, vagy nagyon jól. És nem mondta hiába. Mert a­mint egyszer aztán nagyon jól kezdett menni a dolga, akkor azon vette észre magát, hogy megint eljár kártyázni, kocsmázni. Ő ugyan azt a czímet adta neki, hogy csak egy kicsit mulatni megy, s szilárdsága bebizonyításául éj­fél tájon rendesen hazament, vagy inkább vezet­tette magát a szállására; de az is igaz, hogy rendesen oly felmagasztalt állapotban, a minőben az ember istennek képzeli magát, a környezete pedig négylábú állatnak. Kálmán komolyan megdorgálta egyszer e visszaesésért, de ugyan pókiol járt vele. Bánya­váry ezúttal nem hagyta a morphiumot befecs­kendezni a bőre alá. — De hát mit iskolamesterkedel te itt én raj­tam? förmedt rá a megnőtt tarajú jó barát. Apám vagy te nekem ? vagy kurátorom ? Gye­­rek vagyok én? vagy rabszolgád? hogy nekem parancsolni akarsz ? Ha én iszom, igyál te is! Kálmán nagyot sóhajtott és nem szólt neki többet, sőt napokig fel sem kereste. Bányaváry valódi őstypusa volt a fajának. Mesésen ragaszkodó, és bámulatosan háladatlan, a­kinek hűtlenséget elkövetni annyi, mintha más embertől egy krajczárt kérnek ; mindenki iránt nagylelkű, és generosus; csak az iránt nem, a kinek tartozik vele. Hanem megkapta azután ő is a magáét egy olyan helyről,a­honnan legkevésbbé várta. (Folytatása következik.)

Next