A Hon, 1871. október (9. évfolyam, 226-251. szám)

1871-10-10 / 233. szám

Elgondolhatjuk, hogy Bécsben a cseh kiegyez­­kedési munkálatok nem csekély fölindulást és izgatottságot okoztak. A bécsiek csak még azzal vigasztalják magukat : hátha mégsem ? Hátha Bobenwart kormánya a csehek követeléseibe nem egyezett és nem egyez bele? Hi­szen at azon landtágok, melyekben az alkotmányhivek vannak többségben, most már a landtágba semmi föltétel alatt sem választanak. Elképzelhetjük, hogy a bécsi lapok is mily szenvedélyes hangon irhatnak. — Alább közöl­jük a feliratot s az alkotmánybizottság jelen­téseit. A cseh felirati javaslat. Felséges császár és király ! Legkegyelmesebb urunk ! A királyi kegyelemnek azon szavai, me­lyekkel felséged a sept. 12-ki legmagasb leirat­ban a cseh korona államjogi állásának e király­ság jogainak elismerését kimondani méltóztatott mint egy fájdalmas sebet behegesztve, sziveink­ben örömteljes visszhangot keltnek. Büszke önérzettel vesszük át a értetlen hűség­ről való legfelsőbb megemlékezést, melylyel Csehország lakossága királyának trónját támo­gatta, azon változhatlan hűség fölemlítését, mely­lyel a cseh korona jogaiért mindenkor helyt állani hazánk, a birodalom, a fejedelem iránti szent kötelességünknek tartottuk. Azon álláspontból kiindulva, melyet 1870. sept. 14-ki hódolatteljes feliratunkban és a mel­lékelt emlékiratban kifejtettünk, és melynek az 1870. évi ülésszakban nyilvánított jogóvásunk szolgál alapjául, tekintetbe véve továbbá meg­bízatásunk horderejűt, hazafias kötelességet vé­lünk teljesíteni, midőn felséged legkegyelme­sebb felhívását követve a mérséklet és az en­­gesztelékenység szellemében munkához látunk és az államjogi kiegyezkedés útját egyengetjük, azon alapelveknek formulázása által, melyek­kel meggyőződésünk szerint a cseh királyság joga, a birodalom hatalmi állása igényeinek meg­figyelése és a többi királyságok és országok jo­gosult igényeinek tekintetbe vétele mellett ér­vényre emelkedhetnek. Mi e mellett a Felséged által elvállalt kötele­zettséget ép úgy szem előtt tartottuk, mint azon kötelességünket, hogy a cseh korona épségét, és országunknak a történetből származó, szerző­déseken alapuló és Felséged elődei által legün­­nepélyesebb módon biztosított jogait megóvjuk. Ezen értelemben a Csehország államjogi vi­szonyainak újjáalakítását az alaptörvények egy sorozatában össze­foglaltuk, melyek a tel­jes jogú országgyűlés elhatározása és Felséged legmagasb szentesítése által Csehország számá­ra egy alaptörvény jelentőségét nyernék. Híven esküvel erősített államjogunk sérthetlenségéről való nézeteinkhez, és híven 1870. évi feliratunk­ban letett biztosításunkhoz, egyszersmind legke­gyelmesebb fejedelmünk tényei iránti való kö­teles tiszteletből kiindulva, a megtörtént ténye­ket méltányolva, el kellett ismernünk és sértet­lennek tekintenünk mindazt, mi Magyarország­ban ezen ország törvényes országgyűlése és fel­séged közt létrejött egyezmény, és koronázási eskü folytán joggá és törvénynyé vált. Azért a cseh királyság alaptörvényeiben utólag és jogér­­vényesen megegyezését jelentené ki a Magyar­­országgal kötött egyezményhez, mely közremű­­dése nélkül jött létre. Ezen nyilatkozatnak a cseh királyság alap­törvényeibe való igtatása által a minden ország és királysággal közös intézmények, végre a min­den oldalról való elismerésnek azon biztosíté­kait nyernék, melyet egykor a pragmatica sanc­­tio nyújtott belső és elvárhatlan összefüggésükre nézve. Ezen elismerés folytán ama alaptörvényekben a magyar királysághoz való viszonyok oly mó­don szabályoztatnának, mely a magyar törvény­nek sem szellemével, sem szövegével ellentét­ben nem áll, s ama viszonyoknak úgy az egész mint a részekre nézve egyaránt üdvös tovább­fejlesztése az idő és az állami intézmények ter­mészetes kifejlődésének műve leend. A fennálló jog lelkiismeretes tiszteletéből kiin­dulva, az alaptörvényczikkekben számba vétet­nek a többi királyságok és országok igényei is. Ha ezekben a cseh királyság részére fenntar­­tatik az ország jogaiban és szükségleteiben gyö­kerező azon szabadság, hogy saját ügyei felett önmaga döntsön, hogy saját ügyeit önmaga kor­mányozza, úgy ebben semmiben sem sértetnek meg a többi országok jogosultságának határai, sőt ezeknek épen fentartatik az önelhatározás joga saját belső ügyeikben. A mily határozott óvást tettünk egy újonnan alkotott állami alakulatnak hjg­­aállása ellen, mely — a magyar királysággal szemben — a többi királyságokat és országokat annyira össze­olvasztja, hogy Csehország politikai egyedisége is megsemmisíttetnék, a­mily határozott óvást tettünk az ellen, hogy a cseh királyság a neki a történelem, a jog és tettleges súly által kijelölt állást, mint az osztrák monarchia közvetlen egyenjogú tagja elveszthető, miután elvállalt kötelezettségei csak az összbirodalommal, nem pedig annak egy részével szemben érvényesek; mindamellett távol állott tőlünk az, hogy a többi királyságoktól és országoktól, melyekkel Cseh­ország századok óta szabadon választott és hűn megtartott szövetségben él, elváljunk. Azért több fontos ügyek tárgyalásának a nem­magyar országok küldöttjeire való átruházása által testvéri közreműködésünket ajánljuk fel ezeknek az állami feladatok megoldására; a pénzügyi terhekhez való hozzájárulási arány meghatározása országgyűlési küldöttségek sza­bad egyezkedésének maradna fenntartva, min­den országnak fennmaradván azon joga, hogy egyenlő súlyú szavát érvényre juttassa. Hogy minden országnak biztosíttassék azon lehetőség, hogy az országoknak egymás közötti viszonyaiból felmerülő viszályok egy pártatlan bíróság által döntessenek el, a cseh királyság kijelenti megegyezését egy senatus felállításá­ra. Ez új intézmény, mely az országok és né­pek életében gyökerezvén, a kedélyeket izgató napi kérdések körén felül állana, az igazságos ítélet megnyugtató kezességét rejtené magában. A cseh királyságnak az összmonarchiához való viszonyainak elintézésében azon meggyőződés vezetett minket,hogy egy tágabb körű, a népeket és országokat átkaroló állami kötelékben az egyéni tagok fejlődése az egész egységének és hatalmának biztosítása által mozdittatik elő, ép úgy mint ily birodalom hatalma egyes tagjainak erejében fekszik, egysége pedig az állam felada­toknak azon nemzetek legmagasb czéljaival va­ló megegyezésén alapszik, melyeket összeköt, és hogy ily birodalom fenállásának biztosítéka és kezessége azon biztosítékban és kezességben rej­lik, melyet a nemzeteknek a végből nyújt, hogy intézményeiben és hatalmának őrző pajzsa alatt physikai és erkölcsi létezésük szabad kifejtését biztosítva lássák. Azért kívánságunk volt, Csehországnak a monarchiához való viszonyait akként elintézve látni, hogy hazánk szellemi és erkölcsi erőinek legdúsabb kifejlése az összbirodalom követelmé­nyeiben akadályra ne találjon, hanem fennállásá­nak biztonságában saját oltalmának és kifejlő­désének őrizetét lelje. E szempontból kiindulva, az alaptörvényczik­kekben valamennyi országunkat és lakosait illető ügyekben a törvényhozást az ország kép­viseletének, a kormányzást az országos kor­mánynak tartottuk fenn. A cseh királyság jövendő képviselete, mely a koronázási országgyűlés alkalmával megálla­pítandó igazságos és méltányos választási tör­vényen alapulandó egy, az ország sajátságos vi­szonyaihoz, a nép szelleméhez és jelleméhez al­kalmazott törvényhozás által a kedélyek nyu­galmát helyreálltandja, az anyagi kifejlődést hatalmasan előmozdíthatja. Reméljük azt is, hogy az országos tör­vényhozás körében a képviseletnek felelős or­szágos kormány az ország bizalma és azon köz­­meggyőződés folytán, hogy tényei az ország­gyűlés által meghatározott törvények végrehaj­tását képezik, a nemzet közbizalmától vezérel­tetve, mondjuk ki nyíltan, a mélyen megrendült tekintélyt szilárd érvényre emelheti, és e mellett a népet és az országot jól ismerve, mindenfelé megnyugtatóig az ellentéteket­­kiegyeztetőleg fog működni és egyszerűsített ügyrend és a ter­hek kíméletes és igazságos felosztása által meg fog,felelni egy jó kormányzat kívánalmainak. Éz oly határzottan törekedtünk másrészről az összbirodalom egységét és erejét mindenké­pen támogatni és növelni, s a birodalom minden részei közt a benső és elválaszthatlan köteléket megóvni és megerősíteni. Szemmel tartva a korlátokat, melyeket a Ma­gyarországgal kötött egyezmény a közös ügyek közös tárgyalására nézve alkotott, mégis mind­azon ügyekre nézve, melyeket az egyezmény nem érint, teljesen és tökéletesen fen kelle tar­tanunk a cseh királyság számára az azt megille­tő, oly soká nélkülözött s és azért kétszeresen becsessé tett önrendelkezési és önkormányzati jogot. Mindazonáltal hazánk iránti eme köteles­ségünknek nem a jogformákhoz való merev ra­gaszkodás által, hanem úgy véltünk megfelel­hetni, ha az idő s az élet magasabb követelmé­nyeit tekintve, hazánkat nem egy tekintetben súlyosan terhelő áldozatot hozunk. Éppen ezen szempontból tettük mindjárt az alaptörvényczikkelyek elejére a cseh tartomány­­gyűlés által kimondandó elismerését azon, min­den királysággal és tartománynyal közös ügyek­nek, melyek a Magyarországgal kötött egyez­ményben ilyeneknek kimondottak, de az alap­törvényekben egyszersmind oly ügyek, melyek­nek közösségét elismerjük, jólehet azok közös tárgyalása a Magyaror­szággal kötött egyezmény­ben nincsen kimondva, a cseh tartomány­gyű­léstől egy a magyar koronához nem tartozó királyságok és tartományok képviseleteinek küldötteiből álló congressusra ruháztatnának, a­mely azok közös intézéséről kellőleg gondos­kodnék. Ezen intézmények által és az által, hogy a cseh királyság azokban részt vesz, azt hisszük, elegendően biztosítottuk a nem magyar tarto­mányok közreműködését az önbirodalmat ér­deklő ügyekre nézve, mindazon tekintetekben, hol a birodalom egységének fogalma s a gya­korlati szükséglet a közös működést kívánatos­sá teszi. Az összbirodalom valódi benső és állan­dó megerősödését várhatjuk és remélhetjük ak­kor, ha a birodalom minden tartományai és né­pei létfeltételeinek biztosítása és igényei kielégí­tése esetén megnyerőinek közös összetartásra és a birodalom hatalmáért szilárd helytállásra. Mi sürgősen óhajtjuk, hogy ily kielégítés és biztosítás nyújtassék a birodalom minden népei­nek és komoly őszinte törekvésünk fő czélja, hogy mindkét nemzet számára, mely Csehorszá­got hazájának vallja, a morális kötelezettség s a törvényes védelem biztosítékait megadjuk. Ugyanazért behatóan fontolóra is vettük a kormány javaslatát, melyet a cseh királyság két nemzetisége jogainak megóvása czéljából elénk terjesztett s e munkánál sajnosan nélkülöztük a német választókerületek képviselőinek távolma­radását, de épen ezért annál komolyabb és lel­kiismeretesebb kötelességünknek tartottuk, fi­gyelembe venni hazánknak a német nemzetiség­hez tartozó lakóinak minden szellemi és anyagi érdekeit s ezúttal csak azon e reményünket nyilvá­­nyithatjuk,hogy e kormányjavaslat végleges tár­gyalásánál a koronázási tartománygyűlésen e törvény midkét néptörzs közös egyetértéséből fog létrejönni. Az uj tartomány­gyűlési választási javaslatot melyet felséged kormánya elénk terjesztett, ha­­sonlag beható vizsgálat alá vettük s törekedtünk változtatásokat tenni annak azon pontjain, me­lyeket úgy a lakosság számát, mint az adóképes­séget, valamint a mezőgazdasági s az iparos ter­melést tekintve, gazdag statiszikai anyag alapján és minden körülmények kellő méltatásával nem véltünk megfelelőknek. Igen jól méltányoljuk azon nehézségeket, melyek a választási törvény megalkotásánál minden alapos igénynek egyenletes kielégítését korlátolják, igen méltányoljuk e nehézségeket, melyeket e pillanatban annál inkább éreztünk, mert ezen fontos kérdésben is számos választó­­kerület érdekes képviselői részéről nem találtak támogatásra. Jól tudjuk azt is, hogy a válasz­tási törvényen még sok javítás tehető, melyet a jövőtől s az ország minden képviselőinek össze­tartásától várunk, de e választási törvényt most mégis olyannak tartjuk, melynek alapján a vá­lasztások hű kifejezései lennének a cseh nép nézeteinek, óhajainak és törekvéseinek. Legkegyelmesebb királyunk és urunk! Jóllehet a jelenleg együtt ülő tartománygyü­­lés sem alapjánál, sem összealkotásánál fogva nem lehet hivatva az állam­jogi kiegyezés vég­leges érvényesítésére — mégis támaszkodva az 1861. febr. 26-ki választási törvény és tarto­­mánygyülési rendszabály által biztosított állá­sára — méltán feljogosítva érezheti magát azon hitre, hogy a cseh politikai nemzet túlnyomó többségének bizalmát bírja s ennek alapján fel van jogosítva előleges egyezmények által a bé­­kemű teljes befejezését előkészíteni. A siker reményétől lelkesítve elhatároztuk, hogy a cseh királyság államjogi viszonyainak az alaptörvény czikkelyekben formulázott alap­­elveit, a cseh és a német nemzet egyenlő jogai­nak védelmére vonatkozó törvényt s a választá­si törvényjavaslatot, a­mint az a kormány elő­terjesztése alapján általunk elfogadtatott, felsé­ged elé terjeszszük azon kéréssel: méltóztassék legkegyelmesebben ezen javaslatainkat a cseh királyság koronázási országgyűlése elé terjesz­teni s egyszersmind ez országos szervezet s a koronázási szabályzat iránt a szükséges intézke­dések foganatosítását elrendelni. Felségedet egyszersmind arra is kérjük, mél­­tóztassék a cseh korona többi tartományainak tartománygyűléseivel a kölcsönös viszonyok sza­bályozására vonatkozó intézkedéseket elrendel­ni s azokat a koronázás tényében való részvé­telre a szokott ősi módon felszólítani. Miután felséged legmagasabb elődjének I. Ferdinánd császárnak 1848. ápril 8-án kiadott választási rendszabálya a változott időviszo­nyoknál fogva többé nem alkalmazható, az 1861. febr. 26-ki választási rendszabály pedig határozott ellentétben áll a lakosság méltó igé­nyeivel, felséged elé azon alázatos kéréssel járu­lunk, hogy a koronázási országgyűlés képvise­lőinek választásánál ideiglenesen azon válasz­tási rendszabály alkalmaztassák, melyet a jelen­­leg együtt ülő tartománygyűlés legalázatosabban ajánlott a cseh koronázási országgyűlés elé le­endő előterjesztés végett. E koronázási országgyűlés a nép képviselői­nek és a históriai jog képviselőinek részvétele által elég morális és jogi illetékességgel bírna, hogy az átmeneteit a cseh államjog történelmi fejlődésének utolsó phasisából a jelen kor kö­vetelményeinek megfelelő intézményeire közve­títse. Egy ily országgyűlésnek, mely a jogfolyto­nosság megőrzése mellett a cseh politikai nem­zet óhajainak és törekvéseinek hű kifejezése volna, az ország bizonyára elismerné jogosult­ságát arra nézve, hogy a fen említett czikkelyek és törvényjavaslatok elfogadása által az ország viszonyát az összbirodalomhoz s a többi király­ságok és tartományokhoz véglegesen szabá­lyozza. Ha felséged a cseh királyság államjogi viszo­nyának ezen új megállapítását hű népeinek fe­jedelmi kiáltványban meghirdetné és a királyi koronázási eskü oltalma alá helyezné , akkor az alkotmány körüli viszály, mely már évek óta zsibbasztóan terheli az országot s a birodalmat , megoldva, állandó egyetértéssé változnék; ak­kor a jövő minden részről elismert és kielégített jog rendületlen alapjára lesz fektetve; s akkor el­érkezett a pillanat, midőn a koronázás szent ténye által Csehország ősi szövetsége királyával uj erőben, uj fényre fog ébredni, el fog jönni a pil­lanat, midőn országunk szent fejedelmének ősi koronájával az egész nép áldása leszálland fel­séged fejére. Isten áldja, tartsa és oltalmazza cs. és kir. apostoli felségedet. A prágai tartománygyűlésből 1871. October. A cseh harminczas bizottság je­lentései. Jelentése a csehországi né­met és cseh nemzetiség egyen­jogúsítására vonatkozó tör­vényjavaslat előkészítésével megbízott küldöttségnek. A ház bizottsága érett megfontolás alá vette a kormánynak, a csehországi nemzeti egyenjo­gúsításra vonatkozó előterjesztését és azon ha­tározatot hozta, hogy ez előterjesztés jóváhagyá­sát ajánlja a háznak a következő lényegtelen módosítványokkal. A bizottság nem titkolhatta el maga előtt, hogy különböző nyelvű népektől lakott or­szágban azok kölcsönös jogai mindenesetre elegendő biztosí­tékot csak a kölcsönös testvéries jóakaratban és jogtisztelésben találhatnak, és hogy ez ér­zelmeknek a közös haza szeretetében kell gyö­kerezniük. Az idevonatkozó szabványok maguk­ban teljesen kielégítő állapotot ép úgy nem ké­pesek teremteni, mint például a családi jogokra vonatkozó törvény nemes és boldog családi viszonyokat. Mindazáltal az általánosan fel­indult nemzetiségi érzület jelen korszakában nemcsak tanácsos, hanem egyenesen szükséges oly nemzetiségi törvény hozása. Azok számára, kik nem az egyenjogúsítást, hanem az egyik nemzetiség uralmát és így az örökös elégedetlenséget akarják,ily kielégítő tör­vény egyáltalában nem képzelhető. A jelentés azután áttér a lapunkban is köz­­lött törvényjavaslat megbírálására és a szüksé­geseknek mutatkozó módosítványok indokolá­sára, melyek után a törvényjav­aslat következő­leg hangzanék : Törvény a cseh királysági cseh és német nemzetiség egyenlő jogának oltalmazása tárgyában. A cseh királyság tartománygyűlésének hozzá­járulásával a következőket rendelem: 1. §. A polgári és közjog minden viszonyaiban a cseh és német néptörzsek egyenlő joggal bír­­nak nemzetiségi sajátságaik,különösen nyelveik tiszteletben tartására, megóvására és ápolására. 2. §. Senki nemzetisége miatt hatósági in­tézkedés által jogai gyakorlatában meg nem szo­­ríttathatik. Ez különösen a választási jogra, a hi­vatalok és méltóságok elnyerésére, a hatóság előtti tárgyalási nyelvre és a közintézetek igény­be vételére vonatkozik. 3. §. Az országos törvények mind­két nyelven előterjeszten­dők, hozandók és kihirdetendők. A kormány valamennyi előterjesztése, valamint minden határozati és törvényjavaslat a tarto­mánygyűlésen mindkét nyelven történik; a tar­tománygyűlés j­egyzőköny­vei mindkét nyelven vezetendők és közzéteendők. A tartománygyűlés elnökének és ennek helyettesének mind a két nyelvet bírnia kell. 4. §. A közigazgatási, jogszolgáltatási és vá­lasztási kerületek kihasítása lehetőleg úgy tör­ténjék, hogy ugyanazon ajkú népesség együvé tartozzék. 5. §. A községek hivatalos nyelvét a község képviselete határozza meg. Ha a községi válasz­tók ezzel meg nem elégednének,a hivatalos nyel­vet községi szavazás útján az általános többség határozza meg. Ha valamely községben oly nemzetiségi kisebbség mutatkozik, mely a vá­lasztók legalább egy­ötödét teszi, akkor e nyelvet szabad használni a tárgyalásokban és kell alkalmazni a hivatalos nyilatkozatokban. A másik országos nyelv e használata a fővá­rosban mindenesetre jogos. 6. §• Ugyanaz, a­mi az 5. §. első kikezdésében mondatik, érvényes a járásokra nézve is. 7. §. A járások képviseletének nyelve az or­szágos hatóságok és bíróságok nyelvéül is hasz­nálandó. De a felekkeli érintkezésnél, a beadvá­nyoknál, végzéseknél és jegyzőkönyvek felvéte­lénél a másik nyelv is használandó. 8. §. Egymássali érintkezésnél mellérendelt hatóságok saját nyelvöket használják, és úgy alárendelt hatóságok is a felsőbb hatóságok irá­nyában. A császári és királyi polgári hatóságok hiva­talos nyelve a cseh és német egyaránt. 9. §. Ország fejedelmi fogalmazó hivatalnok és bíró senki sem lehet,ki mind a két nyelvet szó­val és írásban nem bírja. 10. §. Mindkét nemzetiség sérthetlen egyenjo­gúsága oltalmára a tartománygyűlés nemzeti kú­riákra osztatik fel. 11. §. A nemzeti kúriák következőleg alakít­tatnak: A választási kerületek képviselői azon nemzetiség kúriájába tartoznak, melyhez kerü­leteik tartoznak. Vegyes kerületek képviselői, a nagy földbir­tok és nagyipar képviselői, úgy­szintén a virilis szavazattal birók jogában áll nyilatkozni, várjon akarnak-e és melyik kúriába lépni; de a nagy földbirtokosok csak azon curiához tartozhatnak, mely nyelv területén birtokuk fekszik. 12. §. Minden nemzeti kúria megkövetelheti, hogy a budgetben az illető nyelvre a kellő költ­ség fordíttassék. A kúriák jogában áll a nyelv művelődésére állított intézetekre saját kerületei­ket és községeiket megadóztatni. A kúriák ezen hatásköre törvény útján köze­lebbről körülírandó. 13. §. Minden nemzeti kúria megkövetelheti, hogy a nyelvre vonatkozó törvényjavaslatok a tartománygyűlés előtti második olvasás után még a nemzeti kúriák szavazása alá bocsáttas­sanak. Oly javaslat, mely ellen egy kúria általános szavazattöbbsége szól, elvetettnek tekintendő. Ez különösen azon törvényekre vonatkozik, melyek a jelen törvény kiegészítését fogják ké­pezni. 14. §: Oly választásoknál, melyekben a cseh tartománygyűlés választ képviselőket, a válasz­tottak legalább egyharmadának kell vétetnie a cseh és legalább egy negyedének a német nem­zeti kúriából. 15. §. A két néptörzs egyenjogúsága a koro­názási eskü oltalma alá helyeztetik. 16. §. A jelen törvény minden módosítás te­kintetében alaptörvénynek tekintendő. Minden módosítása azon felül a tartománygyűlés mindkét nemzeti kúriájának hozzájárulására szorul. Jelentés a választási tör­vényről. A bizottsági jelentés a választási törvényre vonatkozó kormányi előterjesztésre nézve vonat­kozik, főleg a nagy­birtok, nagy ipar, választó­kerületek alakítása és a választási jog gyakor­latának különböző módozataira. A nagybirtok képviseltetésére nézve a bizott­ság megtartotta a nagybirtok képviselőinek a kormány által javasolt számát, valamint az azok adó­minimumát is, és a történelmi jogviszony fentartása tekintetéből csak azon módosítást tette, hogy azon hűbér, vagy más javak birtoko­sai, kik 1848. előtt a landtágba részt vettek, most is részt vehessenek, ha legalább 400 forint földadót fizetnek évenkint. A nagy iparra nézve is általában elfogadás­ra ajánlja a kormányi előterjesztést, — de itt is azon módosítást teszi, hogy csak azon részvény­társulatok bírjanak szavazati joggal, melyek függetlenek és belföldi eredetűek és melyeknek igazgató tanácsa is az országban van. A választó­kerületek és szavazatok megálla­pítására nézve a városok és tartományi község­­csoportozatok közt levő aránytalanságot az által hitte a bizottság jóvá tenni, hogy az utóbbiak­ban — természetesen tekintettel a két néptörzs­re — a képviselők számát 16-tal felemelte. A választási jog gyakorlatának módozataira nézve a bizottság javasolja, hogy a nagy­birtok osztályában a nők által eddig gyakorolt válasz­tási jog ezután is gyakoroltathassák meghatal­mazott által. Ezt mint kivételt ajánlja,­­ azon­ban mint általános szabályt, a választási jog személyes gyakorlatát ismeri el. Továbbá nem zárta ki a választási jogból a bizottság az állandóan alkalmazott vagy nyu­galomba helyezett tanítókat, igazgatókat vagy elöljárókat sem. Végül a bizottság több adatokat közöl, me­lyekből kiemeljük a következőket: A nagy birtok adóösszege 3.702,002 frtot tesz; e szerint ennek egy képviselőjére esik 52,886 frt. — A nagy birtok első osztályában, melynek választóinak száma 53-ra megy, a föld adóösszeg 1,912,656 ft, egy követre esik 95,633 ft. A nagy birtok második osztályának földadó összege 1,481,997 ft, választóinak száma 244, egy követre esik 37,050 ft. A nagy birt. harma­dik osztályában a földadó összeg 207349 ft,egy követre esik 20735 ft. A nagyipar (kivéve a vasúttársulatokat) ösz­­szes adója az előterjesztés értelmében 699429 f­t, választók száma 186, egy követre esik 87428 forint. Csehország összes népessége 5.106,069. Ebből a városok csoportjára esik 1.044,288,a tartomá­nyi községekére 4.061,781 lakos. Városokban tehát képvisel egy követ 13924, községi csopor­tokban pedig 38319 lakost. A városi választó csoport összes adója 6.003,768 frt, a községeké 12.482,724 frt. "E szerint" egy városi követre esik 80,601 frt, egy községire 117.750 frt. tantismus leveretése, s mily kevéssé gyámoliták még a katholikus fejedelmek is e törekvést. A habsburgokkal ellenséges franczia király még a pápát is elidegenítette ez ügytől. E czélból kül­detett Pázmány 1632. januárban Rómába. Páz­mány roncsolt egészsége­s hazája bajai felett aggodalmai daczára meghódolt e bizalomnak. Útját s a bevonulási ünnepélyt értekező részlete­­sen írja le. A franczia követ fondorkodásai foly­tán a pápa nem ismerte el őt követnek, mert a bibornok ily tisztet világiaktól nem fogadhat el, de Pázmány a czimre nem ügyelve,sürgette kiül­detése czélja megvalósítását. Szemére hányta a pápai udvarnak, hogy az elnyomott katholikus­­sok számára soha sincs segélyük, míg az eretne­keknek mindig van elég. Pázmány a római cu­rián nagy benyomást gyakorlott, rendkívüli tisztelettel fogadtatott, de küldetése eredménye csak az lett, hogy a pápa egy kis összeget adott az osztrák kormánynak. Pázmány több ízben kifejezte elégületlenségét s már ez év nyarán visszatért hazájába. Jul. 8-án tette meg hivatalos jelentését a császárnak. Pázmány e dip­­lomatiai útja politikai pályája tetőpontja, ró­mai működése által lángesze­s tevékenysége tágabb körben is megismertetett, a spanyolok különösen sokat fáradoztak benne, hogy Pázmány ismét visszatérjen Rómába. 1634-ben 16,000 arany fizetéssel el is akart oda menni, de ez vagy ha­nyatló egészsége, vagy a­miatt, mert Rómában nem akarták szívesen fogadni, hazánk javára (?) abban maradt. Utánna a Thaly Kálmán olvassa fel jelentését a Vörösvárt­ gr. Erdődi birtokában lévő Rákóczy levéltár másoltatá­­s­á­r­ó­l. Ez ügyre először Szalay László, ké­sőbb Csengery Antal figyelmeztette az academiát. Thaly újabb küldeménye a leginkább hadi ügye­ket foglalt magában Károlyi Sándor, Vay Ádám, Mikes Kelementől, de több diplomatiai s mint­egy száz török okmány. Az utóbbiakat Szilády Áron fordította le. Augusztus végéig az egész másoltatást bevégezte s az eredetieket September közepén Vörösvárra visszavitte,a­honnan ismét 40 köteget hozott, mind a Rákóczy korra vonatkozó­­lag.E nagyfontosságú okmányok nemcsak a hazai történelmet, hanem a külföldet is igen érdeklik, különösen a spanyol örökösödésre nagy fontos­ságúak. Megtalálta a titkos diplomatia kulcsát is. A levéltár kéziratai közt van egy érdekes kézirat is Rákóczy Ferencz ifjúságáról melyből látszik, hogy az ifjú fejedelem, legalább kezdet­ben, a jezsuiták nevelése előtt nem találta magát oly jól Bécsben, mint azt Cserey állítja, sőt igen erős magyaros gondolkozása sok kellemetlenséget okozott a németeknek.Magyar ruháját is csak sok erőltetés után lehetett vele letétetni. Nevezetes egy adománylevél, melyet­ Károly császár 1723-ban, tehát a pragmatica sanctió kihirde­tésekor adott Rákóczy Györgynek, a fejedelem fiának, mintegy kárpótlásul, de csak is mint spa­nyol király. Ez adomány két siciliai faluból állott, s benne jellemzően ki van téve, hogy ez adományt a si­ciliai törvények ugyan megtiltják, de ő, mint király, túl­teszi magát e korláton. Rákóczy ez adomány szerint Comes de Giunchi nevet nyert s utasittatott, hogy utódaival a ha­zától távol ott Siciliában lakjék. Olaszországban vannak még egyének, kik magukat az ő ivadé­kainak tartják s ezért indítványozza, hogy a Ná­polyban lakó Óváry Lipót bizattassék meg ez igen érdekes ügy kikutatására. Thaly a levél­tárból összegyűjtötte Rákóczy tartózkodása he­lyett is. Megjegyzi, hogy egy levéltárban sem talált oly sok geneologiát, mint itt s e geneolo­­giák sokszor nagy fontossággal bírnak. A szor­galmas búvár még több részletet sorolt fel ezu­tán az egyes talált okmányokból, azonban ezek általános érdekességgel nem bírnak. Jelentését Erdődy dicséretével végzi be. A szakülés bevégzésével elnök bejelenti, mi­szerint az összes gyűlés egy történeti pályamű bírálatára kéri fel a szakülést. Bírálókal Ipolyi Arnold, Torma Károly és Finály Henrik nevez­teted­ ki. A magyar tudományos akadémia heti ülése. Pest, oct. 9. Horváth Mihály elnök bejelenti Rónay Jáczint iratát, melyben osztálytitkári hivataláról le­mond, s az alapszabályok által adott jog szerint Franki Vilmos 1. t. nevezi ki helyettesévé. Az első értekezés Franki Vilmos szék­foglalója volt. Pázmány Péter diplo­­matiai küldetése Rómába 1632. Pázmány Péter életrajza volt a mű, melynek szóló jelen székét köszönheti, s így jelen érte­kezését mintegy hálaadóként emeli ki. Az érte­kezés valóban a nevezett jezsuita főpap szelle­mében volt tartva. Kiemeli, mily lelkes törek­vése volt a „nemes“ II. Ferdinandnak a Protes­ Különfélék. — A tizenhárom aradi vérta­­n­u emlékére Aradon tartott gyász-isteni tiszte­­letre az egész templom zsúfolásig megtelt. A hon­fiúi kegyelet évek óta nem nyilatkozott oly im­ponáló módon oct. 6-án, mint ezúttal, a megyei hatóságok Nagy Sándor első alispánnal élükön, a városi hatóság számos tagjai, a pénzügyigazga­­tóság alsóbb közegei, a váltótörvényszék elnöke, az összes felekezetek lelkészei (sőt, Bercsán és az aradi román lelkészek kivételével) az aradvi­­déki tanító egylet nagyszámú taggal, a tanári­kar, az ügyvédi­ kar, a városi képviselő testület, a munkás-egylet, a temetkezési­ egylet, a főgym­­nasium tanuló-ifjúsága stb. mind megjelentek a nemzeti vértanuk emlékének tiszteletére. Jól esett látni, az itt állomásozó honvédség tel­jes tisztikarát is. A főoltár előtt fel­állított gyászravatal alig látszott volt ki a sok virág és egyesektől adományozott koszorúktól, a ravatal fölött a tizenhármak arczképei voltak elhelyezve nemzeti szalag- és gyászfátyollal bevont koszorúkkal ékítve, tizenhárom fekete viaszgyertya lobogott előttük s kísérteties fényt vetettek ama boldogultak arczképeire, melyek vonásai minden jó magyar keblébe űrökre van­nak bevésve. A ravatal körül az aradi honvéd­egylet volt két félkörben felállítva, a templom­közepén a bemenet hosszában a teljes egyenru­hában megjelent tű­zoltókar zászlóstól sorfalat képezett, melléjük a temetkezési egylet zászlós­tól sorakozott. A gyászmisét, mint eddig mindig, most is a hazafias érzelmeiről is becsült guardian főt, Gaal Damascon fényes segédlettel végezte. Nagyszerű látvány volt, midőn a több sz­áz főből álló menet a vértanuk pusztán álló sírjához a templomból kiindult a főtér és mellékutczák majd minden házain a nap jelentőségét tolmácsló fe­kete gyász fátyollal bevont nemzeti zászlókat látni, ez igazán dicsőségére vált Arad hazafias érzelmű polgárainak. A menet élén két városi lovas hajdú haladott. Kiérkezvén a menet a gyá­szos színhelyre, Nagy József honvédegyleti alelnök alkalomszerű beszédet tartott. Ennek be­fejeztével a haza, a király és a honvédség alko­tója Kossuth Lajos is megéljeneztetett. Ezután az összes jelen voltak a nemzeti hymnust éne­kelvén el, az ünnepély véget ért. Visszamenet a tűzoltók zenekara, alkalomhoz illő komoly nem­zeti darabokat játszott. Délután a honvédegylet a köztemetőbe ment ki az ott nyugvó Vécsey, Lenkey és Ormay sírját megkoszorúzni. — Adakozás. Wysoczky tábornok ré­szére adakoztak: Pestről Paternos Lajos egy

Next