A Hon, 1871. október (9. évfolyam, 226-251. szám)
1871-10-10 / 233. szám
Elgondolhatjuk, hogy Bécsben a cseh kiegyezkedési munkálatok nem csekély fölindulást és izgatottságot okoztak. A bécsiek csak még azzal vigasztalják magukat : hátha mégsem ? Hátha Bobenwart kormánya a csehek követeléseibe nem egyezett és nem egyez bele? Hiszen at azon landtágok, melyekben az alkotmányhivek vannak többségben, most már a landtágba semmi föltétel alatt sem választanak. Elképzelhetjük, hogy a bécsi lapok is mily szenvedélyes hangon irhatnak. — Alább közöljük a feliratot s az alkotmánybizottság jelentéseit. A cseh felirati javaslat. Felséges császár és király ! Legkegyelmesebb urunk ! A királyi kegyelemnek azon szavai, melyekkel felséged a sept. 12-ki legmagasb leiratban a cseh korona államjogi állásának e királyság jogainak elismerését kimondani méltóztatott mint egy fájdalmas sebet behegesztve, sziveinkben örömteljes visszhangot keltnek. Büszke önérzettel vesszük át a értetlen hűségről való legfelsőbb megemlékezést, melylyel Csehország lakossága királyának trónját támogatta, azon változhatlan hűség fölemlítését, melylyel a cseh korona jogaiért mindenkor helyt állani hazánk, a birodalom, a fejedelem iránti szent kötelességünknek tartottuk. Azon álláspontból kiindulva, melyet 1870. sept. 14-ki hódolatteljes feliratunkban és a mellékelt emlékiratban kifejtettünk, és melynek az 1870. évi ülésszakban nyilvánított jogóvásunk szolgál alapjául, tekintetbe véve továbbá megbízatásunk horderejűt, hazafias kötelességet vélünk teljesíteni, midőn felséged legkegyelmesebb felhívását követve a mérséklet és az engesztelékenység szellemében munkához látunk és az államjogi kiegyezkedés útját egyengetjük, azon alapelveknek formulázása által, melyekkel meggyőződésünk szerint a cseh királyság joga, a birodalom hatalmi állása igényeinek megfigyelése és a többi királyságok és országok jogosult igényeinek tekintetbe vétele mellett érvényre emelkedhetnek. Mi e mellett a Felséged által elvállalt kötelezettséget ép úgy szem előtt tartottuk, mint azon kötelességünket, hogy a cseh korona épségét, és országunknak a történetből származó, szerződéseken alapuló és Felséged elődei által legünnepélyesebb módon biztosított jogait megóvjuk. Ezen értelemben a Csehország államjogi viszonyainak újjáalakítását az alaptörvények egy sorozatában összefoglaltuk, melyek a teljes jogú országgyűlés elhatározása és Felséged legmagasb szentesítése által Csehország számára egy alaptörvény jelentőségét nyernék. Híven esküvel erősített államjogunk sérthetlenségéről való nézeteinkhez, és híven 1870. évi feliratunkban letett biztosításunkhoz, egyszersmind legkegyelmesebb fejedelmünk tényei iránti való köteles tiszteletből kiindulva, a megtörtént tényeket méltányolva, el kellett ismernünk és sértetlennek tekintenünk mindazt, mi Magyarországban ezen ország törvényes országgyűlése és felséged közt létrejött egyezmény, és koronázási eskü folytán joggá és törvénynyé vált. Azért a cseh királyság alaptörvényeiben utólag és jogérvényesen megegyezését jelentené ki a Magyarországgal kötött egyezményhez, mely közreműdése nélkül jött létre. Ezen nyilatkozatnak a cseh királyság alaptörvényeibe való igtatása által a minden ország és királysággal közös intézmények, végre a minden oldalról való elismerésnek azon biztosítékait nyernék, melyet egykor a pragmatica sanctio nyújtott belső és elvárhatlan összefüggésükre nézve. Ezen elismerés folytán ama alaptörvényekben a magyar királysághoz való viszonyok oly módon szabályoztatnának, mely a magyar törvénynek sem szellemével, sem szövegével ellentétben nem áll, s ama viszonyoknak úgy az egész mint a részekre nézve egyaránt üdvös továbbfejlesztése az idő és az állami intézmények természetes kifejlődésének műve leend. A fennálló jog lelkiismeretes tiszteletéből kiindulva, az alaptörvényczikkekben számba vétetnek a többi királyságok és országok igényei is. Ha ezekben a cseh királyság részére fenntartatik az ország jogaiban és szükségleteiben gyökerező azon szabadság, hogy saját ügyei felett önmaga döntsön, hogy saját ügyeit önmaga kormányozza, úgy ebben semmiben sem sértetnek meg a többi országok jogosultságának határai, sőt ezeknek épen fentartatik az önelhatározás joga saját belső ügyeikben. A mily határozott óvást tettünk egy újonnan alkotott állami alakulatnak hjgaállása ellen, mely — a magyar királysággal szemben — a többi királyságokat és országokat annyira összeolvasztja, hogy Csehország politikai egyedisége is megsemmisíttetnék, amily határozott óvást tettünk az ellen, hogy a cseh királyság a neki a történelem, a jog és tettleges súly által kijelölt állást, mint az osztrák monarchia közvetlen egyenjogú tagja elveszthető, miután elvállalt kötelezettségei csak az összbirodalommal, nem pedig annak egy részével szemben érvényesek; mindamellett távol állott tőlünk az, hogy a többi királyságoktól és országoktól, melyekkel Csehország századok óta szabadon választott és hűn megtartott szövetségben él, elváljunk. Azért több fontos ügyek tárgyalásának a nemmagyar országok küldöttjeire való átruházása által testvéri közreműködésünket ajánljuk fel ezeknek az állami feladatok megoldására; a pénzügyi terhekhez való hozzájárulási arány meghatározása országgyűlési küldöttségek szabad egyezkedésének maradna fenntartva, minden országnak fennmaradván azon joga, hogy egyenlő súlyú szavát érvényre juttassa. Hogy minden országnak biztosíttassék azon lehetőség, hogy az országoknak egymás közötti viszonyaiból felmerülő viszályok egy pártatlan bíróság által döntessenek el, a cseh királyság kijelenti megegyezését egy senatus felállítására. Ez új intézmény, mely az országok és népek életében gyökerezvén, a kedélyeket izgató napi kérdések körén felül állana, az igazságos ítélet megnyugtató kezességét rejtené magában. A cseh királyságnak az összmonarchiához való viszonyainak elintézésében azon meggyőződés vezetett minket,hogy egy tágabb körű, a népeket és országokat átkaroló állami kötelékben az egyéni tagok fejlődése az egész egységének és hatalmának biztosítása által mozdittatik elő, ép úgy mint ily birodalom hatalma egyes tagjainak erejében fekszik, egysége pedig az állam feladatoknak azon nemzetek legmagasb czéljaival való megegyezésén alapszik, melyeket összeköt, és hogy ily birodalom fenállásának biztosítéka és kezessége azon biztosítékban és kezességben rejlik, melyet a nemzeteknek a végből nyújt, hogy intézményeiben és hatalmának őrző pajzsa alatt physikai és erkölcsi létezésük szabad kifejtését biztosítva lássák. Azért kívánságunk volt, Csehországnak a monarchiához való viszonyait akként elintézve látni, hogy hazánk szellemi és erkölcsi erőinek legdúsabb kifejlése az összbirodalom követelményeiben akadályra ne találjon, hanem fennállásának biztonságában saját oltalmának és kifejlődésének őrizetét lelje. E szempontból kiindulva, az alaptörvényczikkekben valamennyi országunkat és lakosait illető ügyekben a törvényhozást az ország képviseletének, a kormányzást az országos kormánynak tartottuk fenn. A cseh királyság jövendő képviselete, mely a koronázási országgyűlés alkalmával megállapítandó igazságos és méltányos választási törvényen alapulandó egy, az ország sajátságos viszonyaihoz, a nép szelleméhez és jelleméhez alkalmazott törvényhozás által a kedélyek nyugalmát helyreálltandja, az anyagi kifejlődést hatalmasan előmozdíthatja. Reméljük azt is, hogy az országos törvényhozás körében a képviseletnek felelős országos kormány az ország bizalma és azon közmeggyőződés folytán, hogy tényei az országgyűlés által meghatározott törvények végrehajtását képezik, a nemzet közbizalmától vezéreltetve, mondjuk ki nyíltan, a mélyen megrendült tekintélyt szilárd érvényre emelheti, és e mellett a népet és az országot jól ismerve, mindenfelé megnyugtatóig az ellentéteketkiegyeztetőleg fog működni és egyszerűsített ügyrend és a terhek kíméletes és igazságos felosztása által meg fog,felelni egy jó kormányzat kívánalmainak. Éz oly határzottan törekedtünk másrészről az összbirodalom egységét és erejét mindenképen támogatni és növelni, s a birodalom minden részei közt a benső és elválaszthatlan köteléket megóvni és megerősíteni. Szemmel tartva a korlátokat, melyeket a Magyarországgal kötött egyezmény a közös ügyek közös tárgyalására nézve alkotott, mégis mindazon ügyekre nézve, melyeket az egyezmény nem érint, teljesen és tökéletesen fen kelle tartanunk a cseh királyság számára az azt megillető, oly soká nélkülözött s és azért kétszeresen becsessé tett önrendelkezési és önkormányzati jogot. Mindazonáltal hazánk iránti eme kötelességünknek nem a jogformákhoz való merev ragaszkodás által, hanem úgy véltünk megfelelhetni, ha az idő s az élet magasabb követelményeit tekintve, hazánkat nem egy tekintetben súlyosan terhelő áldozatot hozunk. Éppen ezen szempontból tettük mindjárt az alaptörvényczikkelyek elejére a cseh tartománygyűlés által kimondandó elismerését azon, minden királysággal és tartománynyal közös ügyeknek, melyek a Magyarországgal kötött egyezményben ilyeneknek kimondottak, de az alaptörvényekben egyszersmind oly ügyek, melyeknek közösségét elismerjük, jólehet azok közös tárgyalása a Magyarországgal kötött egyezményben nincsen kimondva, a cseh tartománygyűléstől egy a magyar koronához nem tartozó királyságok és tartományok képviseleteinek küldötteiből álló congressusra ruháztatnának, amely azok közös intézéséről kellőleg gondoskodnék. Ezen intézmények által és az által, hogy a cseh királyság azokban részt vesz, azt hisszük, elegendően biztosítottuk a nem magyar tartományok közreműködését az önbirodalmat érdeklő ügyekre nézve, mindazon tekintetekben, hol a birodalom egységének fogalma s a gyakorlati szükséglet a közös működést kívánatossá teszi. Az összbirodalom valódi benső és állandó megerősödését várhatjuk és remélhetjük akkor, ha a birodalom minden tartományai és népei létfeltételeinek biztosítása és igényei kielégítése esetén megnyerőinek közös összetartásra és a birodalom hatalmáért szilárd helytállásra. Mi sürgősen óhajtjuk, hogy ily kielégítés és biztosítás nyújtassék a birodalom minden népeinek és komoly őszinte törekvésünk fő czélja, hogy mindkét nemzet számára, mely Csehországot hazájának vallja, a morális kötelezettség s a törvényes védelem biztosítékait megadjuk. Ugyanazért behatóan fontolóra is vettük a kormány javaslatát, melyet a cseh királyság két nemzetisége jogainak megóvása czéljából elénk terjesztett s e munkánál sajnosan nélkülöztük a német választókerületek képviselőinek távolmaradását, de épen ezért annál komolyabb és lelkiismeretesebb kötelességünknek tartottuk, figyelembe venni hazánknak a német nemzetiséghez tartozó lakóinak minden szellemi és anyagi érdekeit s ezúttal csak azon e reményünket nyilványithatjuk,hogy e kormányjavaslat végleges tárgyalásánál a koronázási tartománygyűlésen e törvény midkét néptörzs közös egyetértéséből fog létrejönni. Az uj tartománygyűlési választási javaslatot melyet felséged kormánya elénk terjesztett, hasonlag beható vizsgálat alá vettük s törekedtünk változtatásokat tenni annak azon pontjain, melyeket úgy a lakosság számát, mint az adóképességet, valamint a mezőgazdasági s az iparos termelést tekintve, gazdag statiszikai anyag alapján és minden körülmények kellő méltatásával nem véltünk megfelelőknek. Igen jól méltányoljuk azon nehézségeket, melyek a választási törvény megalkotásánál minden alapos igénynek egyenletes kielégítését korlátolják, igen méltányoljuk e nehézségeket, melyeket e pillanatban annál inkább éreztünk, mert ezen fontos kérdésben is számos választókerület érdekes képviselői részéről nem találtak támogatásra. Jól tudjuk azt is, hogy a választási törvényen még sok javítás tehető, melyet a jövőtől s az ország minden képviselőinek összetartásától várunk, de e választási törvényt most mégis olyannak tartjuk, melynek alapján a választások hű kifejezései lennének a cseh nép nézeteinek, óhajainak és törekvéseinek. Legkegyelmesebb királyunk és urunk! Jóllehet a jelenleg együtt ülő tartománygyülés sem alapjánál, sem összealkotásánál fogva nem lehet hivatva az államjogi kiegyezés végleges érvényesítésére — mégis támaszkodva az 1861. febr. 26-ki választási törvény és tartománygyülési rendszabály által biztosított állására — méltán feljogosítva érezheti magát azon hitre, hogy a cseh politikai nemzet túlnyomó többségének bizalmát bírja s ennek alapján fel van jogosítva előleges egyezmények által a békemű teljes befejezését előkészíteni. A siker reményétől lelkesítve elhatároztuk, hogy a cseh királyság államjogi viszonyainak az alaptörvény czikkelyekben formulázott alapelveit, a cseh és a német nemzet egyenlő jogainak védelmére vonatkozó törvényt s a választási törvényjavaslatot, amint az a kormány előterjesztése alapján általunk elfogadtatott, felséged elé terjeszszük azon kéréssel: méltóztassék legkegyelmesebben ezen javaslatainkat a cseh királyság koronázási országgyűlése elé terjeszteni s egyszersmind ez országos szervezet s a koronázási szabályzat iránt a szükséges intézkedések foganatosítását elrendelni. Felségedet egyszersmind arra is kérjük, méltóztassék a cseh korona többi tartományainak tartománygyűléseivel a kölcsönös viszonyok szabályozására vonatkozó intézkedéseket elrendelni s azokat a koronázás tényében való részvételre a szokott ősi módon felszólítani. Miután felséged legmagasabb elődjének I. Ferdinánd császárnak 1848. ápril 8-án kiadott választási rendszabálya a változott időviszonyoknál fogva többé nem alkalmazható, az 1861. febr. 26-ki választási rendszabály pedig határozott ellentétben áll a lakosság méltó igényeivel, felséged elé azon alázatos kéréssel járulunk, hogy a koronázási országgyűlés képviselőinek választásánál ideiglenesen azon választási rendszabály alkalmaztassák, melyet a jelenleg együtt ülő tartománygyűlés legalázatosabban ajánlott a cseh koronázási országgyűlés elé leendő előterjesztés végett. E koronázási országgyűlés a nép képviselőinek és a históriai jog képviselőinek részvétele által elég morális és jogi illetékességgel bírna, hogy az átmeneteit a cseh államjog történelmi fejlődésének utolsó phasisából a jelen kor követelményeinek megfelelő intézményeire közvetítse. Egy ily országgyűlésnek, mely a jogfolytonosság megőrzése mellett a cseh politikai nemzet óhajainak és törekvéseinek hű kifejezése volna, az ország bizonyára elismerné jogosultságát arra nézve, hogy a fen említett czikkelyek és törvényjavaslatok elfogadása által az ország viszonyát az összbirodalomhoz s a többi királyságok és tartományokhoz véglegesen szabályozza. Ha felséged a cseh királyság államjogi viszonyának ezen új megállapítását hű népeinek fejedelmi kiáltványban meghirdetné és a királyi koronázási eskü oltalma alá helyezné , akkor az alkotmány körüli viszály, mely már évek óta zsibbasztóan terheli az országot s a birodalmat , megoldva, állandó egyetértéssé változnék; akkor a jövő minden részről elismert és kielégített jog rendületlen alapjára lesz fektetve; s akkor elérkezett a pillanat, midőn a koronázás szent ténye által Csehország ősi szövetsége királyával uj erőben, uj fényre fog ébredni, el fog jönni a pillanat, midőn országunk szent fejedelmének ősi koronájával az egész nép áldása leszálland felséged fejére. Isten áldja, tartsa és oltalmazza cs. és kir. apostoli felségedet. A prágai tartománygyűlésből 1871. October. A cseh harminczas bizottság jelentései. Jelentése a csehországi német és cseh nemzetiség egyenjogúsítására vonatkozó törvényjavaslat előkészítésével megbízott küldöttségnek. A ház bizottsága érett megfontolás alá vette a kormánynak, a csehországi nemzeti egyenjogúsításra vonatkozó előterjesztését és azon határozatot hozta, hogy ez előterjesztés jóváhagyását ajánlja a háznak a következő lényegtelen módosítványokkal. A bizottság nem titkolhatta el maga előtt, hogy különböző nyelvű népektől lakott országban azok kölcsönös jogai mindenesetre elegendő biztosítékot csak a kölcsönös testvéries jóakaratban és jogtisztelésben találhatnak, és hogy ez érzelmeknek a közös haza szeretetében kell gyökerezniük. Az idevonatkozó szabványok magukban teljesen kielégítő állapotot ép úgy nem képesek teremteni, mint például a családi jogokra vonatkozó törvény nemes és boldog családi viszonyokat. Mindazáltal az általánosan felindult nemzetiségi érzület jelen korszakában nemcsak tanácsos, hanem egyenesen szükséges oly nemzetiségi törvény hozása. Azok számára, kik nem az egyenjogúsítást, hanem az egyik nemzetiség uralmát és így az örökös elégedetlenséget akarják,ily kielégítő törvény egyáltalában nem képzelhető. A jelentés azután áttér a lapunkban is közlött törvényjavaslat megbírálására és a szükségeseknek mutatkozó módosítványok indokolására, melyek után a törvényjavaslat következőleg hangzanék : Törvény a cseh királysági cseh és német nemzetiség egyenlő jogának oltalmazása tárgyában. A cseh királyság tartománygyűlésének hozzájárulásával a következőket rendelem: 1. §. A polgári és közjog minden viszonyaiban a cseh és német néptörzsek egyenlő joggal bírnak nemzetiségi sajátságaik,különösen nyelveik tiszteletben tartására, megóvására és ápolására. 2. §. Senki nemzetisége miatt hatósági intézkedés által jogai gyakorlatában meg nem szoríttathatik. Ez különösen a választási jogra, a hivatalok és méltóságok elnyerésére, a hatóság előtti tárgyalási nyelvre és a közintézetek igénybe vételére vonatkozik. 3. §. Az országos törvények mindkét nyelven előterjesztendők, hozandók és kihirdetendők. A kormány valamennyi előterjesztése, valamint minden határozati és törvényjavaslat a tartománygyűlésen mindkét nyelven történik; a tartománygyűlés jegyzőkönyvei mindkét nyelven vezetendők és közzéteendők. A tartománygyűlés elnökének és ennek helyettesének mind a két nyelvet bírnia kell. 4. §. A közigazgatási, jogszolgáltatási és választási kerületek kihasítása lehetőleg úgy történjék, hogy ugyanazon ajkú népesség együvé tartozzék. 5. §. A községek hivatalos nyelvét a község képviselete határozza meg. Ha a községi választók ezzel meg nem elégednének,a hivatalos nyelvet községi szavazás útján az általános többség határozza meg. Ha valamely községben oly nemzetiségi kisebbség mutatkozik, mely a választók legalább egyötödét teszi, akkor e nyelvet szabad használni a tárgyalásokban és kell alkalmazni a hivatalos nyilatkozatokban. A másik országos nyelv e használata a fővárosban mindenesetre jogos. 6. §• Ugyanaz, ami az 5. §. első kikezdésében mondatik, érvényes a járásokra nézve is. 7. §. A járások képviseletének nyelve az országos hatóságok és bíróságok nyelvéül is használandó. De a felekkeli érintkezésnél, a beadványoknál, végzéseknél és jegyzőkönyvek felvételénél a másik nyelv is használandó. 8. §. Egymássali érintkezésnél mellérendelt hatóságok saját nyelvöket használják, és úgy alárendelt hatóságok is a felsőbb hatóságok irányában. A császári és királyi polgári hatóságok hivatalos nyelve a cseh és német egyaránt. 9. §. Ország fejedelmi fogalmazó hivatalnok és bíró senki sem lehet,ki mind a két nyelvet szóval és írásban nem bírja. 10. §. Mindkét nemzetiség sérthetlen egyenjogúsága oltalmára a tartománygyűlés nemzeti kúriákra osztatik fel. 11. §. A nemzeti kúriák következőleg alakíttatnak: A választási kerületek képviselői azon nemzetiség kúriájába tartoznak, melyhez kerületeik tartoznak. Vegyes kerületek képviselői, a nagy földbirtok és nagyipar képviselői, úgyszintén a virilis szavazattal birók jogában áll nyilatkozni, várjon akarnak-e és melyik kúriába lépni; de a nagy földbirtokosok csak azon curiához tartozhatnak, mely nyelv területén birtokuk fekszik. 12. §. Minden nemzeti kúria megkövetelheti, hogy a budgetben az illető nyelvre a kellő költség fordíttassék. A kúriák jogában áll a nyelv művelődésére állított intézetekre saját kerületeiket és községeiket megadóztatni. A kúriák ezen hatásköre törvény útján közelebbről körülírandó. 13. §. Minden nemzeti kúria megkövetelheti, hogy a nyelvre vonatkozó törvényjavaslatok a tartománygyűlés előtti második olvasás után még a nemzeti kúriák szavazása alá bocsáttassanak. Oly javaslat, mely ellen egy kúria általános szavazattöbbsége szól, elvetettnek tekintendő. Ez különösen azon törvényekre vonatkozik, melyek a jelen törvény kiegészítését fogják képezni. 14. §: Oly választásoknál, melyekben a cseh tartománygyűlés választ képviselőket, a választottak legalább egyharmadának kell vétetnie a cseh és legalább egy negyedének a német nemzeti kúriából. 15. §. A két néptörzs egyenjogúsága a koronázási eskü oltalma alá helyeztetik. 16. §. A jelen törvény minden módosítás tekintetében alaptörvénynek tekintendő. Minden módosítása azon felül a tartománygyűlés mindkét nemzeti kúriájának hozzájárulására szorul. Jelentés a választási törvényről. A bizottsági jelentés a választási törvényre vonatkozó kormányi előterjesztésre nézve vonatkozik, főleg a nagybirtok, nagy ipar, választókerületek alakítása és a választási jog gyakorlatának különböző módozataira. A nagybirtok képviseltetésére nézve a bizottság megtartotta a nagybirtok képviselőinek a kormány által javasolt számát, valamint az azok adóminimumát is, és a történelmi jogviszony fentartása tekintetéből csak azon módosítást tette, hogy azon hűbér, vagy más javak birtokosai, kik 1848. előtt a landtágba részt vettek, most is részt vehessenek, ha legalább 400 forint földadót fizetnek évenkint. A nagy iparra nézve is általában elfogadásra ajánlja a kormányi előterjesztést, — de itt is azon módosítást teszi, hogy csak azon részvénytársulatok bírjanak szavazati joggal, melyek függetlenek és belföldi eredetűek és melyeknek igazgató tanácsa is az országban van. A választókerületek és szavazatok megállapítására nézve a városok és tartományi községcsoportozatok közt levő aránytalanságot az által hitte a bizottság jóvá tenni, hogy az utóbbiakban — természetesen tekintettel a két néptörzsre — a képviselők számát 16-tal felemelte. A választási jog gyakorlatának módozataira nézve a bizottság javasolja, hogy a nagybirtok osztályában a nők által eddig gyakorolt választási jog ezután is gyakoroltathassák meghatalmazott által. Ezt mint kivételt ajánlja, azonban mint általános szabályt, a választási jog személyes gyakorlatát ismeri el. Továbbá nem zárta ki a választási jogból a bizottság az állandóan alkalmazott vagy nyugalomba helyezett tanítókat, igazgatókat vagy elöljárókat sem. Végül a bizottság több adatokat közöl, melyekből kiemeljük a következőket: A nagy birtok adóösszege 3.702,002 frtot tesz; e szerint ennek egy képviselőjére esik 52,886 frt. — A nagy birtok első osztályában, melynek választóinak száma 53-ra megy, a föld adóösszeg 1,912,656 ft, egy követre esik 95,633 ft. A nagy birtok második osztályának földadó összege 1,481,997 ft, választóinak száma 244, egy követre esik 37,050 ft. A nagy birt. harmadik osztályában a földadó összeg 207349 ft,egy követre esik 20735 ft. A nagyipar (kivéve a vasúttársulatokat) öszszes adója az előterjesztés értelmében 699429 ft, választók száma 186, egy követre esik 87428 forint. Csehország összes népessége 5.106,069. Ebből a városok csoportjára esik 1.044,288,a tartományi községekére 4.061,781 lakos. Városokban tehát képvisel egy követ 13924, községi csoportokban pedig 38319 lakost. A városi választó csoport összes adója 6.003,768 frt, a községeké 12.482,724 frt. "E szerint" egy városi követre esik 80,601 frt, egy községire 117.750 frt. tantismus leveretése, s mily kevéssé gyámoliták még a katholikus fejedelmek is e törekvést. A habsburgokkal ellenséges franczia király még a pápát is elidegenítette ez ügytől. E czélból küldetett Pázmány 1632. januárban Rómába. Pázmány roncsolt egészséges hazája bajai felett aggodalmai daczára meghódolt e bizalomnak. Útját s a bevonulási ünnepélyt értekező részletesen írja le. A franczia követ fondorkodásai folytán a pápa nem ismerte el őt követnek, mert a bibornok ily tisztet világiaktól nem fogadhat el, de Pázmány a czimre nem ügyelve,sürgette kiüldetése czélja megvalósítását. Szemére hányta a pápai udvarnak, hogy az elnyomott katholikussok számára soha sincs segélyük, míg az eretnekeknek mindig van elég. Pázmány a római curián nagy benyomást gyakorlott, rendkívüli tisztelettel fogadtatott, de küldetése eredménye csak az lett, hogy a pápa egy kis összeget adott az osztrák kormánynak. Pázmány több ízben kifejezte elégületlenségét s már ez év nyarán visszatért hazájába. Jul. 8-án tette meg hivatalos jelentését a császárnak. Pázmány e diplomatiai útja politikai pályája tetőpontja, római működése által lángeszes tevékenysége tágabb körben is megismertetett, a spanyolok különösen sokat fáradoztak benne, hogy Pázmány ismét visszatérjen Rómába. 1634-ben 16,000 arany fizetéssel el is akart oda menni, de ez vagy hanyatló egészsége, vagy amiatt, mert Rómában nem akarták szívesen fogadni, hazánk javára (?) abban maradt. Utánna a Thaly Kálmán olvassa fel jelentését a Vörösvárt gr. Erdődi birtokában lévő Rákóczy levéltár másoltatásáról. Ez ügyre először Szalay László, később Csengery Antal figyelmeztette az academiát. Thaly újabb küldeménye a leginkább hadi ügyeket foglalt magában Károlyi Sándor, Vay Ádám, Mikes Kelementől, de több diplomatiai s mintegy száz török okmány. Az utóbbiakat Szilády Áron fordította le. Augusztus végéig az egész másoltatást bevégezte s az eredetieket September közepén Vörösvárra visszavitte,ahonnan ismét 40 köteget hozott, mind a Rákóczy korra vonatkozólag.E nagyfontosságú okmányok nemcsak a hazai történelmet, hanem a külföldet is igen érdeklik, különösen a spanyol örökösödésre nagy fontosságúak. Megtalálta a titkos diplomatia kulcsát is. A levéltár kéziratai közt van egy érdekes kézirat is Rákóczy Ferencz ifjúságáról melyből látszik, hogy az ifjú fejedelem, legalább kezdetben, a jezsuiták nevelése előtt nem találta magát oly jól Bécsben, mint azt Cserey állítja, sőt igen erős magyaros gondolkozása sok kellemetlenséget okozott a németeknek.Magyar ruháját is csak sok erőltetés után lehetett vele letétetni. Nevezetes egy adománylevél, melyet Károly császár 1723-ban, tehát a pragmatica sanctió kihirdetésekor adott Rákóczy Györgynek, a fejedelem fiának, mintegy kárpótlásul, de csak is mint spanyol király. Ez adomány két siciliai faluból állott, s benne jellemzően ki van téve, hogy ez adományt a siciliai törvények ugyan megtiltják, de ő, mint király, túlteszi magát e korláton. Rákóczy ez adomány szerint Comes de Giunchi nevet nyert s utasittatott, hogy utódaival a hazától távol ott Siciliában lakjék. Olaszországban vannak még egyének, kik magukat az ő ivadékainak tartják s ezért indítványozza, hogy a Nápolyban lakó Óváry Lipót bizattassék meg ez igen érdekes ügy kikutatására. Thaly a levéltárból összegyűjtötte Rákóczy tartózkodása helyett is. Megjegyzi, hogy egy levéltárban sem talált oly sok geneologiát, mint itt s e geneologiák sokszor nagy fontossággal bírnak. A szorgalmas búvár még több részletet sorolt fel ezután az egyes talált okmányokból, azonban ezek általános érdekességgel nem bírnak. Jelentését Erdődy dicséretével végzi be. A szakülés bevégzésével elnök bejelenti, miszerint az összes gyűlés egy történeti pályamű bírálatára kéri fel a szakülést. Bírálókal Ipolyi Arnold, Torma Károly és Finály Henrik nevezteted ki. A magyar tudományos akadémia heti ülése. Pest, oct. 9. Horváth Mihály elnök bejelenti Rónay Jáczint iratát, melyben osztálytitkári hivataláról lemond, s az alapszabályok által adott jog szerint Franki Vilmos 1. t. nevezi ki helyettesévé. Az első értekezés Franki Vilmos székfoglalója volt. Pázmány Péter diplomatiai küldetése Rómába 1632. Pázmány Péter életrajza volt a mű, melynek szóló jelen székét köszönheti, s így jelen értekezését mintegy hálaadóként emeli ki. Az értekezés valóban a nevezett jezsuita főpap szellemében volt tartva. Kiemeli, mily lelkes törekvése volt a „nemes“ II. Ferdinandnak a Protes Különfélék. — A tizenhárom aradi vértanu emlékére Aradon tartott gyász-isteni tiszteletre az egész templom zsúfolásig megtelt. A honfiúi kegyelet évek óta nem nyilatkozott oly imponáló módon oct. 6-án, mint ezúttal, a megyei hatóságok Nagy Sándor első alispánnal élükön, a városi hatóság számos tagjai, a pénzügyigazgatóság alsóbb közegei, a váltótörvényszék elnöke, az összes felekezetek lelkészei (sőt, Bercsán és az aradi román lelkészek kivételével) az aradvidéki tanító egylet nagyszámú taggal, a tanárikar, az ügyvédi kar, a városi képviselő testület, a munkás-egylet, a temetkezési egylet, a főgymnasium tanuló-ifjúsága stb. mind megjelentek a nemzeti vértanuk emlékének tiszteletére. Jól esett látni, az itt állomásozó honvédség teljes tisztikarát is. A főoltár előtt felállított gyászravatal alig látszott volt ki a sok virág és egyesektől adományozott koszorúktól, a ravatal fölött a tizenhármak arczképei voltak elhelyezve nemzeti szalag- és gyászfátyollal bevont koszorúkkal ékítve, tizenhárom fekete viaszgyertya lobogott előttük s kísérteties fényt vetettek ama boldogultak arczképeire, melyek vonásai minden jó magyar keblébe űrökre vannak bevésve. A ravatal körül az aradi honvédegylet volt két félkörben felállítva, a templomközepén a bemenet hosszában a teljes egyenruhában megjelent tűzoltókar zászlóstól sorfalat képezett, melléjük a temetkezési egylet zászlóstól sorakozott. A gyászmisét, mint eddig mindig, most is a hazafias érzelmeiről is becsült guardian főt, Gaal Damascon fényes segédlettel végezte. Nagyszerű látvány volt, midőn a több száz főből álló menet a vértanuk pusztán álló sírjához a templomból kiindult a főtér és mellékutczák majd minden házain a nap jelentőségét tolmácsló fekete gyász fátyollal bevont nemzeti zászlókat látni, ez igazán dicsőségére vált Arad hazafias érzelmű polgárainak. A menet élén két városi lovas hajdú haladott. Kiérkezvén a menet a gyászos színhelyre, Nagy József honvédegyleti alelnök alkalomszerű beszédet tartott. Ennek befejeztével a haza, a király és a honvédség alkotója Kossuth Lajos is megéljeneztetett. Ezután az összes jelen voltak a nemzeti hymnust énekelvén el, az ünnepély véget ért. Visszamenet a tűzoltók zenekara, alkalomhoz illő komoly nemzeti darabokat játszott. Délután a honvédegylet a köztemetőbe ment ki az ott nyugvó Vécsey, Lenkey és Ormay sírját megkoszorúzni. — Adakozás. Wysoczky tábornok részére adakoztak: Pestről Paternos Lajos egy