A Hon, 1871. október (9. évfolyam, 226-251. szám)
1871-10-27 / 248. szám
248. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Péntek, October 27. jeladó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...........................1 frt. 85 kr. 8 hónapra ...........................5 „ 50 „ 6 hónapra ..........................11 „ — „ Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés havonkint ... 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT NAPILAP. warmssamm Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beigtatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásirt . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt téri 5 hasábos petit sorért . . . 26 krossz Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. —— Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A H O N“ra Folyó September hó végével az évnegyed letelvén, évnegyedeit. előfizetőink felkéretnek megrendelésük mielőbbi megújítására. Előfizetési árak: Egész évre . . . 33 frt — kr Fél évre . . . 11 firt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig tíz krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. PEST, OCTOBER 26. A bécsi válság eredménye. A Hohenwarth minden valószínűség szerint megbukott, de nem csak ő, hanem az általa megkezdett kiegyezési politika is. Ebben öszpontosul a mai hírek összege. Ebből az következik, hogy a csehek és a többi nemzetiségek az alkotmány teréről leszoríttattak és így a legtöbb tartomány vagy az elégületlenség passivitásába fog merülni vagy valami Schmerlingféle „alkotmányos eszközökkel“ betereltetni a birodalmi gyűlésbe — retinens elemnek. Hogy ennek a helyzetnek mily következményei lesznek, azt egyelőre még belátni se vagyunk képesek, de hogy az semmi esetre se lesz Magyarországra és az egész monarchiára nézve Üdvös, az kétségen kívül áll. És ez eredményt úgy a bécsi lapok, mint ellenfeleik egyhangú nézete szerint legnagyobbrészt Andrássy grófnak illetéktelen és jogtalan beavatkozása idézte elő — tehát miatta az emiatti gyűlölet Magyarországra fog háramlani. Az összes szláv elem fanatikus gyűlöletének czéltáblái leszünk és egyszersmind el kell hordoznunk azt a felelősséget, hogy a Lajthántúl az alkotmányosságot lehetetlenné tettük, mert hogy passivitásban lévő nemzetekkel és elégületlenséget fedő „octrog“-kkal alkotmányosság nem létezik, az kétségtelen. l. Holott épen az 1867-diki törvényben köti ki a jobboldal a Lajthántul is az alkotmányosságot, és a delegatió létrejötte és veszélyeinek korlátolása is azt igényli. Mindez Andrássy gróf delegationentés végetti beavatkozásának a mily rövidre vont, ép oly nagy horderejű eredménye. Nem fejtegetjük most, hogy ez által mennyiben van biztosítva a monarchia, sem azt, hogy ezentúl mily pontosan és mily elemekkel fog létrejönni a delegatio; elég, hogy az osztrák chaosból kiválni kezdő kiegyezést Andrássy gróf erőszakosan a chaosba visszataszitá és igy ennek nevekedését előmozditá. Viseljék a felelősséget érte , és azok, kiknek nevében cselekedett Bécsben — Magyarország érdekeinek rovására — Magyarország tudta és akarata nélkül! Az elkeseredettség a Lajthántúl növekedőben van. Kitűnik ez egy állítólag Hohenwarthoz közel álló lapnak, az „Oester Journal“-nak lapunk mai számában közölt nyilatkozatából. E czikkben a németeknek azt súgják meg, hogy Hohenwarth az ő érdekükben dolgozott, mert centralisatiora törekedett a foederatio útján, és a magyarokat azzal fenyegetik, hogy a szláv mozgalom általánossá lesz, és ellenünk fog fordulni. E czikk elárulja azt a keserűséget, melyet érez valaki bukása miatt, elárulja azt a gyűlöletet, melyet érez azok iránt, kik bukását okozták, és azok a túlzott fenyegetődzések, melyekkel a magyarok érintve, azok az álnok ezélzások, melyek a németekhez intézve vannak, semmik se egyebek, mint egy félhivatalos közlöny buzgó, heves keseredettsége — gazdája bukása miatt. Azonban a félhivatalos lapok „trop de zéle“-je miatt se Magyarországon, se másutt nem szokták a ministert magát elitélni. A „Pester Lloyd“ nem így gondolkozik. Szóról szóra elhiszi a félhivatalos lap fenyegetődzését és hozzánk fordulva, ezt mondja : „Rész néven fogják-e venni a „Hon“ és „Ellenőr“ az „Oeterr. Journal“de naiv vallomása után is, hogy mi Hohenwart politikáját kezdettől óta a legnagyobb bizalmatlansággal kisértük és egészen megfoghatatlannak tartottuk, hogy mikép lehessen bármely rokonszenvvel fogadni e politikát magyar szempontból ? Azon leleplezés, hogy Hohenwart politikája legbensőbb lényénél fogva mindig anti-dualistikus és anti-magyar volt, valamint azon fenyegetődzés, hogy most már a szlávokat bocsátják a nyakunkra: ezek oly dolgok, melyek legalább ellenzékünk mérsékeltebb elemeinek komoly gondolkozásra elég anyagot szolgáltatnak.“ Ez már egészen nevetséges dolog, ily komoly leckét tartani egy félhivatalos kis lap heveskedése miatt. Mi a kiegyezést pártoltuk és nem néztük, hogy Hohenwart vagy Potocki vagy bárki más tűzi azt zászlójára, mert miután ugyanakkor Magyarország önállásának visszaállítását követeltük, elég védgátat véltünk helyezni ebben minden oly törekvés ellen, mely akár Hohenwarttól, akár a szlávoktól a kiegyezésen túl Magyarország ellen lett volna intézve. Mi a kiegyezéssel rokonszenveztünk, mert ennek rész következményei ellen biztosítani akartuk Magyarországot, és jó következményeit a monarchiára nézve elkerülhetlennek tartottuk. De a „Pester Lloyd“ a kisebbségben lévő németség és a delegátió miatt bátorul küzdött az egész kiegyezés ellen, és most miután az csakugyan meghiúsult, azt gondolja, hogy a mi politikánk vészes voltát bizonyítja be egy hirlap kifakadásaiból. Nevetséges .... Hát talán az ő politikája, mely megtenné a Lajthántul a haost és ehez bilincselő Magyarországot is, mely minden nemzetiség gyűlöletét vonta ránk a kiegyezés meghiúsulta miatt. — talán ez az üdvös politika ? Feleljen rá lelkiismerete. A mienk azt mondja, hogy e politika veszedelem és csak is veszedelem. A HON TÁRCZÁJA. Eppur ii nuove! (És még is mozog a föld!) Regény hat skötetben. Irta Jókai Mór. Hatodik kötet. Kortes dolgok és családi bajok. (Folytatás.) S e dinomdánomnál, hol a mulatság saját borsát a Decséry főispánt értt kudarczok képezték, kellett vinni a házi asszonyi szerepet — Decséry Dorothea grófnőnek. Hallania kellett a keserű életeket, látni a kárörömöt saját férje és vendégei arczán minden nap. Mikor azt a híres macskazenét adták a főispánnak, akkor neki épen egy víg táncrestély fényénél kellett szégyentől égő arczát mosolyra kényszeríteni, és hallgatni az egymás után érkező vendégektől, hogy mi történik most az utczán ? És Dorothea tudta jól, hogy azt a botrányt férje rendezte. Dorothea egyebeket is tudott már arról a férfiról, aki az asszonyoknak ideálja. Hanem a nők sokat eltűrnek , megbocsátanak. A férj csapodárságát meg tudják bocsátani szerelemből, vagy megfizetnek érte hasonló pénzzel. Hanem egy dolgot ritka nő bocsát meg: azt, ha a férj az ő szüleit bántalmazza. A Decséry családnál különösen nagy volt a ragaszkodásuk a családtagoknak egymáshoz. Dorothea bálványozta atyját s azt legtökéletesebb embernek tartotta a világon. Mint családapa, Decséry igen jó ember volt s Dorothea nem emlékezett rá, hogy valaha szülői házánál egy könyet ejtett volna; őt atyja oly nagyon szerette. Mit tudott ő arról, hogy mi az a pártgyűlölet ? hogy mikor valakire azt mondják, hogy „országos gazember!“ ez csak egy politikai műszó, mely jellemet nem sért. Mind a két fél használja azt. Hiszen honszeretetből teszik. És azután visszagondolt arra az emberre, aki tudott hazát szeretni, anélkül, hogy gyűlölt volna; aki hordta szívében a szabadság eszméit, adott nekik lángszavakat, lett mártyrjuk, hanem azért annak a családjához, akit szeretett, csak tisztelettel közelített mindig. Majd ez az ember még most sem ejt ki tollából egyetlen keserű szót sem a Decséry család ellen, pedig hivatása volna, hogy azt tegye, pedig divat volna s publikumot csinálna vele magának. És ha azt tenné, igazolva volna érte, mert ők eltaszították őt maguktól. De az nem szól ellenük soha. Dorothea járatta magának mind a két lapot, a melybe Kálmán irt és a melybe Aszályi piszkolt. Folyvást figyelemmel kisérte mind a kettőt és mindig jobban kezdte bámulni azt az embert, a ki a sors csapásai alatt meg nem görnyedt, folyvást magasabbra emelkedik. Aszályi piszkolódásaiból pedig megtudta azt, hogy minő sorsa van Jeneynek? A silány polémiának egyik elengedhetlen érve az, ha a megtámadottnak szegénységét szemére vetheti; ha elmondhatja, hogy az ellenfél lapjának nincsenek előfizetői, csak teng: a szerkesztők, munkatársak koplalnak: a főmunkatárs, hogy éhen meg ne haljon, kénytelen a mázoláshoz fogni; zsidószatócsokat, meg csizmadiákat festeget öt forintért. Oh minő kínpad ezt olvasni Dorotheának. Azt is jól esik a silány polemiairónak kihíresztelni,hogy az ellenfél nagy beteg, vért köhög, halálos mellbetegségben van. Ezt ha megtudja a publikum, nem mer majd a lapjára a jövő félévben előfizetni, hátha a két forintja ott vész. És Dorothea tudja jól, hogy a beteg költőnek nincs senkije, aki gondt viselne rá, hogy el van hagyva saját családjtól is. És még sem átkozza azokat, a kik őt eletették. És Dorothea szive minen bántalmat kettősen érez ; egyszer magáért, msodszor az elhagyottért. Ah az egész lelkével a övé volt! De követelte, hogy úgy szeressék a milyenné önmagát teremté. Ez a másik senkié sem; nem is kivánja, hogy szeressék. Az szeret még most s, midőn kedvesével együtt mindenét elveszi. Emez meghidegült, mert nejének csak szivét kapta meg, de kincseit még nem. Ahamaz őrzi még mág is bizonyosan a nefelejtseket! Nem csak a nő, a férje érezte azt jól, hogy ők terhére vannak egymsnak, de a hölgynek akarta engedni az előjogt, hogy ezt előbb kimondja. A Decséry főispánon elövetett megsértés napján túl nem lehetett enne haladni. Másnap Dorothea igy szólt férjéhez — Uram, én el akarol innen utazni. — Bécsbe kiván ön inni szüleihez ? — Nem. Erdélybe akszok menni. — S meddig óhajt ott maradni ? — Hat hétig. Bálvándy nem is kérdzte nejétől, hogy mit akar csinálni Erdélyben olyan jól értették már egymást. — Együtt fogunk utazi ugye bár ? kérdezé hideg udvariassággal. — Remélem. Legaláb oda. — Vissza külön ? Haim erre nézve egy dolog szükséges, hogy kiön jöhessünk vissza. Mind a kettőnknek prtestánsokká kell lennünk. — S ez öntől nagy álózat lesz, miután hatalmas püspök nagybátyi haragját vonja magára vele. — „Azután“ majd oszatérek az orthodox hitre megint; ön szinte az teheti, hogy családját kiengesztelje. — Az az én magánégem. — Ismeri ön bizonyos zsibói háznak a történetét, mely annyiszor változtatja gazdáját. — Ismerem. — Tehát kivánja, hogy azt a házat megvegyem. — Le fog vele kötelezni. Bálvándy kész volt szép nejét lekötelezni az által,hogy miután Európát Afrikát beutazta őt kísérve, hogy kezét elnyerje, még egy kis utat megtegyen érte Kolozsvárig, hogy elválhasson tőle. Olyan rövid idő elég volt, hogy kiszeressenek egymásból, hogy egymást meggyűlöljék. Bálvándy nem nézhetett Dorothea grófnőre a nélkül, hogy annak szemeiben azt ne lássa, hogy az most egy távol levő alakot lát ő rajta túl; s ha olyan közel lépett hozzá, hogy arczát érinté, látta a megdöbbenő tekinteten, hogy most kettőjük közül egy harmadik láthatlan alakot riasztott el. Minden gondolatja a nőnek az elhagyott szeretőé, s ezek a gondolatok kinn ülnek a homlokon. A próza is belejátszott a kedvetlenség melancholicus zürhangjába. Bálvándy nagyon rá volt szedve pénzbeli számításai által. Az öreg Decséry az első könnyelműen elpazarolt százezer forint után semmit sem akart adni unokája férjének. Várjanak az ő haláláig. A boszantó dacz után, melylyel Bálvándy a főispánt visszatromfolá, még arra is számíthatott, hogy Dorothea grófnő öröksége a végrendeletben úgy körül lesz vaskerítéssel foglalva, hogy abba a férje be ne léphessen; sőt kitelik tőlük, hogy Dorothea egészen ki lesz zárva az úri vagyonból. Bálvándynak nyűg volt már ez összeköttetés, s örült rajta, hogy a nő volt az első,ki az erdélyi hat hetet indítványba tette. Dorothea csak Kolozsvárról írta meg szüleinek, hogy Bálvándytól elvál. A családi tanácsban nagy lett e miatt a zavar. Dorothea indokait lehetetlen volt nem helyeselni : nem élhet oly férjjel, ki atyját, s az egész Decséry családot oly világraszóló sérelmekkel illeté, — de az eszközök, melyek e válást lehetségesitik, minden Decséryt kétségbeejtettek. A leghivebb katholikus családnak egy tagja kitér hitéből és protestánssá lesz. Minő gyász ez az egész családfára! Pedig más útja az elválásnak nincsen. És azután ha elvált is férjétől, csak protestánshoz mehet nőül , s így örökre el van veszve a családra nézve. Decséryék azt hitték, mikor Jeney Kálmán volt a kegyben, hogy az fog áttérni Dorothea kedvéért, és ime megfordítva történik : tulajdon családjuk tagja lesz apostata. Ez keserűbb döfés volt még a politikai bukásnál is. S el kellett tűrni, nem lehetett segíteni rajta. Azzal vigasztalták csak magukat, hogy hiszen ha egyszer elvált Dorothea, visszatérhet ismét az elhagyott oltárhoz, ami ugyan egyértelmű leend az örök zárda szűzi élettel, mert férjhez nem mehet, mint katholika; s ez örömtelen ifjúság lesz rá nézve ; de a család ősi hagyománya csorbítatlanul megmarad; a Decséry családból soha sem volt felségáruló, rebellis, emigráns és protestáns, vagy ilyennek neje. Milyen nagy volt azután a család felháborodása, midőn a válóper lejártával a consistorium ítéletével együtt Dorothea grófnőnek azon határozott nyilatkozata is megérkezett, hogy ő megmarad annak, a mire kitért. Ez megfoghatatlan makacsság ! Rokonait akarja-e halálra keseríteni vele ? A legöregebb Decséryt ez a hír úgy lesujtotta, hogy többet ki nem lépett a szobájából. Dorotheával azonnal tudatta a család, hogy ez elhatározása után semmi részt nem fog kapni a vagyonból, azon százezer forinton kívül, amit Bálvándyhoz vitt hozományul, s a mit az vissza tartozott neki adni elválásukkor. Dorothea pedig arra gondolt, hogy van Pesten egy beteg költő, ki valahol elhagyatva fekszik kórágyán. Annak még talán vissza lehetne adni az életet. Csakhogy mindez késő volt már. (Folytatása következik.) — A pénzügyi bizottság oct. 26-án tartott ülésében a közlekedési miniszter költségvetését és illetőleg annak az államépítészet költségeinek átvizsgálását folytatta. A határőrvidék költségeit a részletes költségvetésből kiválasztotta, és az összeget átalánykép fogja a háznak megszavazásra ajánlani. Egyébiránt felhívni határozta a pénzügyminisztert, adjon felvilágosítást az iránt, hogy a határőrvidéki utakra történt-e megállapodás, és pedig különösen arra nézve, mely utak lennének mint közösek, a magyar közös költségvetésbe felveendők, és melyek tartoznak Hanát-Szlavonország belső közigazgatása alá. Ezen észrevételek mellett az előirányzat nehány apróbb törléssel megszavaztatott. A kőutak fentartása cziménél, kezelésre 4,141,092 ft van előirányozva, mely összeg változatlanul elfogadtaott. Ut és hid fentartási költség járulék 1.609 ft szintén megszavaztatott. Utkaparó házak és szótár fentartására, utiszerek beszerzésére és javítására 20.705 ft,fedanyag előállítására 2.330.740 ft, — hidak építésére és javítására 275.792 ft, — és az úttest tartozékainak fentartására 164,57 ft szavaztatott meg. A különleges építkezései minden egyes tételeit átvizsgálta a bizottság a tervezett építkezések között talált olyanokat is, melyek 72-re mint nem feltétlenül szükségesek, azokat elhalaszthatóknak találta, és azért az illető összegeket törölte. Az összes törlés 158 ezer frt, s e szerint csupán 239,252 frt szavaztatott meg. Útkaparók fizetése és a segéd napszámosok díjazására felvett 517,004 frt, előre nem látható kiadások®, 6,040 frt, és igy a határőrvidéki költségeikel együtt, a bizottság 3,661,489 frtot szavazott meg Magyarország útfentartására, Horvát-Szlavonország részére pedig 345.638 forintot. A bizottság ez összegeknek megszavazása által azon útvonalakat is megszavazta, melyeket a közlekedési miniszter újabban javaslatba hozott. Ezen utak közt van a Héjasfalva-Bikszerda-gimesi országos út. Ezen ut Erdély az a részét szeli át, melyen keresztül eddig államit nem vezetett. A bizottság belátván hogy ezt ut, úgy forgalmi mint kereskedelmi szempotból, kiváló fontosságot különösen az által mér, mert egyenes vonalban köti össze Erdély Moldvával, teljesen indokoltnak látta ez utókőbbi kiépítésének szükségét, az előirányzott sszeget megszavazta. A szentpéter-fiumei útvonlra, mely a fiumei provisorium szervezése folytán a magyar államutak sorába vétetett, az előirányzott 2000 ft megszavaztatott. Viziutak és tengeri kikötők fentartására előirányzott össag megszavaztatott, a Béga csatorna kivételévé, mely költség a rendkívüli szükséglettel együtt fog tárgyaltatni. A nyugdijakra 82.437 ft helyett 77.437 frt szavaztatott meg. A bécsi válság el van döntve. Az esti postával érkezett hírek megerősítik ugyan Hohenwarth bukását, de azt is konstatálják, hogy Hohenwarth még eddig nem adta be lemondását. Hogy azonban ez be fog következni, azt a cislajbhán ministériumhoz közel álló lapok, köztük a „Wanderer“, is állítják. A cseh bizalmi férfiak a Magyarországra vonatkozó kifogások ellenében kinyilatkoztatták, hogy azon könnyen túleshetnének, de ha a decemberi alkotmány előzetes elismerését követelik javaslatnak a reichsrath elé terjesztését megtagadják , az alkudozást meg kell szakítaniuk . Csehország ismét a passiv ellenállás terére lépne. Ezt,mint tudjuk,Hohenwarth ő felségével azonnal tudatta, mire az uralkodó válasza az volt, hogy a leirat a Beust s Andrássy által tett módosítások szellemében szerkesztessék. Hohenwarth tegnapig ezen meghagyás ellen nem nyilatkozott s lemondását nem nyújtotta be, hirszerint azért, mert a cseh bizalmi férfiak oldalfordulatot tettek s ez abban állna, hogy az elvi kérdés nyitva hagyatnék, a cseh land taghoz seirat nem küldetnék, hanem ott egyszerűen megválasztanák a reichsrath-képviselőket. — Ez lenne a csehek oldalfordulata s ez által a válság a reichsrathba helyeztetnék át. Most az a kérdés: lesz-e kedve Hohenwarthnak ezen taktikához. A félhivatalos lapok egyhangú állítása szerint, Hohenwarthnak ezen dicsőséghez kedve nincs, s lehet, hogy már most, midőn e sorokat írjuk, beadta volt lemondását. A „Pester Lloyd“ bécsi levelezője szerint Hohenwarth már eleve bejelentette lemondását azon esetre, ha az eredeti leirat nem fogadtatnék el, az pedig — mint tudjuk — hajótörést szenvedett. A hir már Hohenwarth utódjáról is szól. A „Vaterland“szerint mérsékelt alkotmányhívekből fog alakíttatni az új kabinet. A „Neue Presse“ azt írja, hogy átmeneti ministerium fog kineveztetni. Az átmeneti ministerium alakításával Po to cki bizatnék meg,csehországi helytartóvá pedig ezen esetben Koller tábornok neveztetnék ki. Egy más versió szerint az új kabinet alakításával a szalzburgi tartománygyűlés elnöke , Auersperg Adolfog bízatnék meg. Legvalószínűbb, hogy Hohenwarth után átmeneti ministérium fog kineveztetni. A kormányhoz közel álló „Wanderer“ „A helyzethez“ feliratú czikket közöl, amely hihetőleg Hohenwarth irodájából került ki. Közöljük e czikket egész terjedelmében. „Azon hírek szerint — írja a „Wanderer“ — melyeket késő este biztos forrásból vettünk, a kormány és a cseh vezérek közti tárgyalások a legelhatározóbb stádiumba léptek.’ Az eldöntés a császár kabinetjében van még s hogy miként fog kiütni, természetesen nem tudhatjuk. Mindamellett a Hohenwarth-kormány ügyei sokkal roszabbul állanak, mint a birodalmi ministereké. Tegnap óta Bécsben vannak Rieger, Clam- Martinicz és Prazak. Ők tegnap úgy, mint ma hosszabb ideig tanácskoztak Hohenwarthtal. A tanácskozás központját a kibocsátandó legfő leiratképezte. Úgy a Hohenwarth kormány tagjai, mint a cseh vezérek megegyeztek abban,hogy ha bármi súly is fektettetik a cseheknek a birod.gyűlésben megjelenésére, a leiratnak oly módon kell formulázva lenni, hogy ne zárja el a priori a cseheknek az utat a reichsrathba. Tény, hogy a csehek jelenleg ismételten hangsúlyozták a birod tanácsba lépés iránti készségüket. A cseh vezérek készeknek nyilatkoztak minden török kitelhető concessióra, de anélkül, hogy évek óta a legnyakasabb következetességgel védett álláspontjukat megtagadniok kelljen. Készeknek nyilatkoztak az Andrássy által támasztott aggály eloszlatására, elejteni a magyar kiegyezési mű utólagos elismerését. „Mi“ — úgymond a cseh vezérek egyike — „az alkotmánypárttal szemben egy elvileg ellentétes állásponton állunk. Mi hangsúlyozzuk a közjogot, ők a deczemberi alkotmányt. Ha az alkotmánypárt azt kívánja tőlünk, hogy a priori elismerjük a nálunk nélkül alkotott deczemberi alkotmányt, és mi vele szemben mereven ragaszkodunk az államjoghoz, ekkor ki van zárva minden kiegyezés. Mi készek vagyunk a belzavarok lecsendesítése tekintetéből az alkotmánypárt területére lépni és ott megalkotni a békeművet , de ne kívánják tőlünk, hogy a priori ismerjük el azt, ami ellen évek óta kitartóan küzdöttünk. Maga Griska minister is kijelente, midőn velünk alkudozni kezdett, hogy megtarthatjuk álláspontunkat úgy, mint akarjuk, ha elhatározzuk magunkat a reichsratba lépni. De ha most egy oly leiratot tartanak élénkbe, mely egészen tagadja az első leiratot, akkor azon meggyőződést merítjük, hogy az alkotmánypártnak nagyon is érdekében állott, hogy minket a birod. tanácsban ne lásson. Tán el akarják zárni előttünk a tribünét, mivel attól félnek, hogy a kiegyezési eszme érdekébenpropagandát csinálhatnánk. Ezekből világos, hogy a csehek a leirat oly fogalmazását szándékolták, mely egyszersmind hidat képezne, egyrészt a cseh államjog és fönálló deczemberi alkotmány, másrészt a sept. 12- diki kir. leirat s a cseheknek a reichsrathba belépése után megkötendő kiegyezkedési mű közt. Ezen nyilatkozatokat tették a cseh bizalmi férfiak Hohenwarthnak.Hohenwarthot nem ez lepte meg, mert már eleve kinyilatkoztatta, hogy a megváltoztatott leiratot addig nem fogja elküldeni, mielőtt a cseh vezér férfiakkal a fölött nem értekezett. Hohenwarth a cseh bizalmi férfiakkal való tanácskozás eredményét az uralkodóval azonnal közölte. Eddig a „Wanderer“nek a sajtóirodából vett czikke. Ezekhez a szerkesztőség megjegyzi, hogy nézete szerint a krízis eldöntöttnek tekinthető. Hohenwarth valószínűleg legközelebb viszsza fog lépni és vele az egész kabinet. Beust és a többi miniszter urai a helyzetnek. Az állami biztosítás kérdéséhez. Az emberboldogító eszmék sajátságos fatalitás súlya alatt görnyednek. A társadalmi előmenetel egyes buzgó úttörői előtt ez eszmék tiszt