A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-26 / 273. szám
Horn Ede is pártolja Tisza K. módosítványát, de a 4. pontban a 5% fentartását kívánja a telepitvényesek érdekében. Deák Lajos ezen passust: „Ennek megtörténtével tartozásuk a telekkönyvben töröltetni fog.“ kihagyatni és az 5-ik pontban egy uj bekezdésben a következő szavakat kéri beiktatni: „A rendes és rendkívüli törlesztések, az utolsó részletfizetés, és az egész tartozással együtt a fizetések alkalmával hivatalból fognak akönyvben töröltetni.“ Wahrmann Mór Horn beszédére megjegyzi, hogy öntudatosan kívánta kihagyatni az 5%-ot. Az állam 66,000 hold föld birtokában van, azért szintén zálogleveleket kap és itt nagy különbség van abban, ha ezek 5 vagy 51/2 %-sok, mert az 5 % -nak csak 80 a cursusa, míg az 5 % % -nak 90-en és 90-en felül áll a cursusa. Az állam és a földbirtokosokra nagy előny van, a telepítvényesekre azonban nem, az utóbbiaknál nagy a hátrány, mert az első években, midőn nehezére esik a fizetés, csak 51/2 %-ot fizet. Deáky módosítványára pedig azt jegyzi meg, hogy az keresztül nem vihető s a telepítvényes érdekében sem kívánatos, mert minden részletfizetés után folyamodni kellene a telekkönyvi hivatalhoz. Móricz Pál azt tartja, hogy Wahrmann állítása nem egészen correct, mert a telepítvényesre a záloglevél cursusának nincs semmi befolyása; a földes úrra nézve van, de azt nem akarjuk hogy ez többet kapjon mint 5%-t; 2-szor az sem áll, hogy az 5%-os záloglevelek csak 80 fttal volnának értékesíthetők, mert azoknál jelenleg az 5°/e-seknek 86 ft az értéke, az 5a %-nek pedig 88 a cursusa. Ez ma így áll és ez igen nagy differentia. — Pártolja tehát Horn indítványát. Kerkapoly Ghiczy és Péchy rövid felszólalása után a 2-ik pontból kihagyatik az 5 %, s ezen pont után Tisza K. indítványozott szövege fogadtatik el. A 3-ik pont Horn módosítványával fogadtatik el; a 4. pontra nézve elfogadtatik Wahrman módosítványa Tisza almódosítványával. Horn Ede Deáky módosítványával szemben megjegyezvén azt, hogy a magyar földhitelintézetnél úgy van, hogy bármilyen legyen az öszszeg, ha 100.000 frt is az adósság, mégis minden 1000 frt után, melyet az adós a tőkéből letörlesztett, kívánhatja a kikebelezést, következő módosítványt ajánl : „A 6-ik §. 5-ik pontja után mint 6-ik pont tétessék a következő : „Mihelyt a telepítvényes rendes vagy rendkívüli után a tőkének felét törlesztette, ezen összegnek telekkönyvi kikebelezését kívánhatja.“ Huszár I. hivatkozva a földhitelintézet alapszabályainak 128. §-ra, megjegyzi Horn módosítványára, hogy ennek elfogadásával az illető telepítvényei elesnek azon jótéteménytől, melyet neki a földhitelintézet alapszabályai nyújtanak. Kerkapoly sem pártolhatja e módosítványt. Péchy Tamás az eredeti szöveget fogadja el. Irányi felszólalása után az eredeti 4-dik pont Hajdú azon módosítványával fogadtatott el, hogy a végére e szó tétetett: „hivatalból.“ Az 5. (most 6.) pontra nézve Horn Ede indítványozza, hogy annak 2-dik bekezdése kihagyatván, helyette ez tétessék : „Az ily rendkívüli törlesztés esetében a félévi járadékok száma a rendkívülileg lefizetett kamatok arányában szállíttatik le, a telepítvényes kivonatára a hátralevő egyes járadékok pénzösszege annyival szállíttatik alá, amennyit a törlesztési terven kívül törlesztett tőkéért kamatképen kellene fizetnie.“ Ezzel szemben Huszár Imre azt indítványozza, hogy a 2-ik bekezdés hagyassék, amely indítvány Kerkapoly és Hajdú felszólalása után el is fogadtatott. A 6-dik (most 7.dik) pont változatlanul hagyatott meg. A 7-dik (most 8-ik) pontra nézve Huszár Imre azt indítványozza, hogy a 2-ik sorban levő „háromszori“ helyett tétessék „3-at egymásután.“ Körmendy Sándor a 7-ik pontot következőleg kívánná szerkeszteni: „Azon esetre, ha a megváltásra kötelezett valamely részlet-tartozását lefizetni elmulasztaná, a megváltást közvetítő vállalkozó hitelintézetnek jogában áll, a befizetni elmulasztott részlet összeg ennek járadékaira vagy a késedelmi kamatokra, és a fizetési mulasztás által okozott károkra és költségekre minden előterjesztés nélkül, — a mennyiben fedezetet nyújt — a megváltást mulasztott ingóságaiból és csak a mennyiben ezekből ki nem kerülne, ingatlanának fedezetet nyújtó és a telepítvényes által kijelölt részből végrehajtási árverezés útján is érvényesíteni.“ Máttyus Arisztid indítványozza, hogy az utolsó előtti második sorhang levő „károk és“ szavak hagyassanak ki. Halász Boldizsár az egész pontot kihagyatni indítványozza. Kerkapoly elfogadja Huszár módosítványát, de Máttyusét nem fogadja el úgy,amint van, hanem következőleg alakítja át: „a fizetési mulasztás által netalán okozott károkat a vállalkozó intézetek a rendes per útján kereshetik. “ A 7. pont Huszár és Kerkapoly módosítványaival fogadtatik el. Következik a 10. §. Erre nézve Fittler Dezső következő módosítványt ad be: „az első aliena megmarad; a 2-dik bekezdés ekként lenne szerkesztendő: azon esetben, ha a birtok a földtulajdonos nevén áll és terhelve van, a könyvi hatóság a jelzálogos hitelezőket jogaiknak érvényesíthetése végett az eszközlendő tehermentes áthatásról előzőleg értesíti, magát az átíratást pedig ezen értesítés megtörténte után 15 napra a betáblázva volt tehertől mentesen eszközli. A harmadik bekezdésre nézve indítványozza, hogy a 4-ik sorban ezen szavak után: „tarthatnak igényt“ az „s“ kötszó kihagyásával ezen szavak tétessenek : „ez esetben azonban.“ Végre a 4. bekezdést, mint szükségtelent, kihagyatni kéri. Csiky Sándor ezen módosítványt nyújtja be: „A 10 ik §. 5-dik bekezdése helyett a következő tétessék: a„telepítvényeseknek ekként megváltott mind belső mind külső birtokai a megváltásra kitűzött 22 illetőleg 34 évig az államadófizetésének terhe alól felmentetnek“ ; 6-ik kikezdésül pedig a következő tételnék: A 6 ik szakaszban említett földhitelintézet által kibocsátandó kötvények szintúgy, valamint a 8 % befizetéséből befolyó összegekről a telepítvényesek részére kiállítandó nyugták és egyéb minden ez ügyre vonatkozó iratok bélyegmentesek lesznek.“ A 10. §. 2-ik bekezdése ezen szövegben fogadtatott el: „Azon esetben, ha a birtok a földtulajdonos nevén áll, és terhelve van ; az átírás ezen tehertől mentesen eszközlendő, a miről a hitelező a telekhivatal által azonnal hivatalból értesítendő.“ Ez többi része változatlanul elfogadtatván, az erre vonatkozólag beadott módosítványok elestek. Ezzel a telepítvényesekről szóló törvényjavaslat tárgyalása befejeztetett. (Hajdú J. leszállván az előadói székről, megéljeneztetik). Az ipartörvényjavaslat 3-at olvastatott fel. Ezután tárgyalás alá kerül a köztörvényhatósági házi pénztárak alapjairól szóló törvényjavaslat. Felolvastatván e javaslatra nézve a pénzügyi bizottság jelentése — melyet mi is egész terjedelmében közöltünk ezelőtt pár nappal — szót emel Széll Kálmán pénzügyi bizottsági előadó. Beszédének elején előre bocsátja, hogy a minisztériumnak mindenekelőtt azon összeget kellett megállapítani, mely közigazgatási czélokra 1870-ben a tervhatóságoknak csakugyan kiszolgáltatott. Ennek magállapitásánál azon eljárás követtetett, hogy a törvényhatóságok részére utalványozott főösszegből mindenek előtt kiválasztottak tisztán a törvénykezési kiadások. Ennek kiválasztása után azon költségek, melyek oly kiadásokra forditottak, melyek részben közigazgatásiak, részben törvénykezésiek voltak, és így sajátlag sem egyik, sem másik osztályzatba, hanem mindkettőbe tartoztak. Ezen költségek is felszámittatván, a ministerium ezen összegnek felét közigazgatásinak vette,felét törvénykezésinek,és igy felét a megmaradt összegből levonta. Miután azonban az 1870 IV. tvez. folytán az árvaügy kezelése, a gyámhatóság gyakorlása és az abból folyó költségek ezután a törvényhatóságokat fogják terhelni,még egy bizonyos összeg vétetett fel e czimen és hozzáadatott a törvényhatóságoknak kiadandó öszszeghez. Ezen elvek alapján 4.145.749 frtban alapittatott meg, azon összeg,mely a ministerium feltevése szerint 1870-ben tisztán közigazgatási czélokra lett kiszolgáltatva. A törvény értelme szerint tehát ezen összeg lenne az egyenes adókból leütendő, mely összeg az összes egyenes adóknak 7—76% -át teszi. Megjegyzi hogy e számítás csak bizonyos feltevésen alapszik. Azt az utolsó fillérig kiszámítani, a közigazgatási költségek 1870-ben menynyibe kerültek, alig lehetséges, mert a törvénykezési kiadásoknak szigorú elválasztása a közigazgatási kiadásoktól, nem történhetik meg, mert a kormányzatnak e két ágazata: a törvénykezés és közigazgatás, elválasztva eddig nem voltak. Ettől eltekintve, ha a közigazgatási czélokra kiadott összeg 4 millióban megállapítva vétetik is fel, és az egyes törvényhatóságoknak egyenes adójából a felvett százalék alapján leüttetik az egyes törvényhatóságok adójából leütendő öszszeg, nem vág össze és nem vághat össze azon összeggel, mely az egyes törvényhatóságoknak 1870-ben kiszolgáltatott. Ennek természetes oka kettő ; először az, hogy a közigazgatási kiadások főösszegében, amint azt az 1870-i törvény megrendelte, a sz. kir. városok kiadási költségei nem foglaltatnak, mert közönségesen tudva van, hogy azok 1870-ben nem szolgáltattak ki az állampénztárból, holott az összes egyenes adók, melyek kerek számban 53 milliót tesznek, a sz. kir. városok egyenes adója is benn foglaltatik. A második ok, amiért az eredmény az egyes törvényhatóságokra kivetett összegeknél nem vághat össze a nekik kiszolgáltatott összeggel, abban rejlik, hogy a törvényhatóságok azon tényezőkre nézve, melyek az adóképességre befolynak, egymástól nagyon divergálnak. Nagyon természetes hogy mibőn vannak törvényhatóságok, melyek 3 millió egyenes adót fizetnek, és más felől vannak olyanok, 100 ezer forion alól 40—60—80 ezerért egyenes adót fizetnek csak, az egyes törvényhatóságok területére kivetett adóból és a 7°jo-nyi levonásból eredményezett összeg nem vághat össze azon közigazgatási kiadások összegével, melyet ők 1870-ben felhasználtak. A p. ti. bizottság úgy lévén meggyőződve, hogy a tvjavaslat keresztülvitelében végtelen zavarokra adna alkalmat, azt el nem fogadhatja s azért indítványozza , mondja ki a ház, hogy a tvhatóságok közigazgatási költségeinek fedezésére, az 1870-ik évi 42. t. ez. 9-ik §-ának módosításával oly törvényjavaslatot terjesszen a ministérium a ház elé, amelyben kimondassák az, hogy a törvényhatóságoknak közigazgatási költségeik fedezésére utalványoztatnak azon összegek, amelyek részükre 1870-ben törvényhozásilag megállapíttattak és ezen összegek oly formán számíttassanak ki, hogy az 1870-ben törvénykezési kiadások közé tartozott összegek számíttassanak le az 1870-ben minden egyes törvényhatóságnak kiadott összegből. Azon kiadások pedig, melyek sem egyik sem másik, sem a közigazgatási, sem a törvénykezési költségek közé tisztán nem tartoztak, ne vonassanak le; ne vonassanak le pedig annak fejében, hogy az 1870 kft. ez. a gyámhatóságot ruházta a törvényhatóságokra, ezekre pedig ezen kötelesség gyakorlatából oly terhek fognak háromolni, amelyek jóformán nagyobbak lesznek, mint azok, melyeket a ministerium számítási alapul akkor vett fel, midőn ezen törvényjavaslatban foglalt főösszeget kiszámította; tehát ezen terhek viselésére a megyéknek 1870-ben utalványozott összegekből azon kiadások, melyek némileg törvénykezési kiadások voltak, le nem vonatnának. Tisza Kálmán előrebocsátott indokolással következő indítványt terjeszt be. Tekintve, hogy a köztörvényhatóságok rendezése küszöbön áll, az azok költségeinek fedezésére vonatkozó intézkedés tovább nem halasztható, tekintve, hogy az 1870. évi 42-dik t. ez. 90. §-nak rendelkezése alapján a törvényhatóságok igen nagy részében a közigazgatás nem lévén az azokban lakó állampolgároknak újabban nagy mérvű megadóztatása nélkül berendezhető ; de tekintve végre azt is, hogy a pénzügyi bizottság által ajánlott módozat folytán más törvényhatóságoknak, jelesen külön törvényhatóságokat képező városok,ezen kívül a rendezett tanácsú községek érdekei kisebb vagy nagyobb mértékben sértetnek, indítványozom,hogy a képv.ház engedve a kényszerhelyzetnek, fogadja el a pénzügyi bizottság indítványát és utasítsa a ministeriumot, hogy az 1870. évi 42 t. sz. 90. §-a a pénzügyi bizottságnak nézete szerinti megváltoztatása iránt terjesszen be törvényjavaslatot ; de midőn ezt teszi, tegye ezt azon határozott kijelentés mellett, hogy az ilyen módon létrejövő intézkedés csak az 1872. évre fog érvénynyel birni és utasítsa egyszersmind oda a ministeriumot, hogy azon év folytán a kérdés végleges megoldása érdekében oly törvényjavaslatot terjesszen a törvényhozás elé, melyben a törvényhatóságok különböző viszonyaira kellő figyelem legyen fordítva, s különösen a törvényhatósággal biró városok és rendezett tanácsú községek igényei a mennyiben méltányosak, tekintetbe vétessenek.“ Bethlen János gr. még ezen pótinditványt terjeszti be: „Az erdélyi megyék, vidékek és székeknek és pedig egyenkint azok is utalványozandók, melyek 1870-ben a gyámhatóságok kiadásainak fedezésére forditottak. Széll K. mindkét indítványt, mint a pénzügyi bizottság által javaslott módból következőt elfogadja. — Kerkapoly is magáévá teszi e 2 indítványt. Lónyay gr. beterjesztvén a határőrvidék 1872-iki költségvetését, elnök a tárgyalás folytatását hétfőre tűzi s az ülést 2 órakor oszlatja el. Az állandó pénzügyi bizottság általános jelentése az 1872. évi államköltségvetés tárgyában.. VI. Közlemény. A rendkívüli kiadások összege 75.530,348 frttal irányoztatott elő, az 1871-ik évihez képest 56.872,106 frthoz 18.658,242 frttal több , a rendkívüli szükséglet emelkedésének legfőbb okát, a nagyobb mérvű vasúti építkezések által okozott nagy kiadásokat, már fentebb érintette a bizottság, valamint kiemelte azt is, hogy az 1872-ik évi költségvetés nagy hiányát a kamatbiztosítási összegeken felül épen ezek okozzák. A vasú építkezés költségei csak kölcsönből fedezhetők mint eddig is történt. Nem is lehet a beruházások ezen nemére igényelt összegeket más, habár rendkívüli természettel biró bevételi forrásokból meríteni. Ezen czélból határozta el a törvényhozás az új kölcsönnek felvételét, ezen kölcsönből véli a bizottság is a vasúti építés költségeit fedezendőknek. A közmunkaminiszter tárczáját terhelő ilynemű költségek a gömöri vasutakra előirányzott 1.000. 000 és a Ferencz-csatornára felvett 500.000 frttal együtt, melyeket a pénzügyminiszter előirányzata tartalmaz, összesen a pénzügyi bizottság ajánlata szerint a függőben hagyott tételekkel 39.537.425 frtra rúgnak, ebből fedezve van vasúti kölcsön és gömöri záloglevelek által 19.589,166 frt, a hiányzó 19.944,259 frt lenne a 30 millió kölcsönből fedezve. A rendkívüli kiadások egy másik részét a 9.000. 000 frtra menő vasúti kamatbiztosítás képezi, melyre 1871-ben csak 5.500.000 irányoztatott elő. A vasúti kamatbiztositás még 1871-ben is teljesen ingó államvagyon értékesítésből fedeztetett. 1872 re az ingó államvagyon értékesítéseiből 2.000. 000 frt van felvéve, tehát 7.000.000 frt más módon lenne előállítandó. A fedezésnek azon módja, mely eddig követtetett, 1872-re is lehetséges lenne, miután az állam annyi ingó államvagyonnal rendelkezik még, amennyi e nagy költség fedezésére elég lenne, ha a pénzügyminiszer és vele egyetértve a bizottság, a még meglevő ingó államvagyon értésítésénél czélszerűbbnek nem látná függő adósságnak létesítését. Ezen kiadásnak a bizottság által javaslatba hozott fedezési módja activák alapján teendő előlegezési hitelművelet lenne. Az állam rendes jövedelmei ép úgy, amint a vasutak építését meg nem bírják, nem bírják meg egyelőre legalább a kamatbiztosítást sem. Ezen kiadások különben nem képeznek inproductív költséget, sőt nem is képeznek értékfogyasztást, mert a kamatbiztosítás alapján kiadott összegek mind megannyi előleget, bizonytalan időre bár kiadott, de oly kétségtelen állam követeléseket képviselnek, melyek egyszer a vasutak jövedelmezőségének idejében mindenesetre 4%-al visszatérülnek, amint visszatérültek már a tiszai vasútnak adott előlegek is. És azért teljesen indokoltnak látszik a bizottság előtt, ha a jelennek ezen nagy terhét megosztja és viselni segíti azon jövő, mely nemcsak leginkább fogja érezni a kifejlett vasúti hálózat jótéteményeit és anyagi gyarapodása és az általános jövedelmek emelkedése által is a jelen pillanatnál sokkal jobban élvezendi a most hozott áldozatoknak gyümölcseit, de kamattal visszanyeri azon tőkéknek legnagyobb részét, melyek ma oly nagy mértékben igénybe veszik az állampénztárát és oly teherrel súlyosodnak az államnak pénzügyeire. A kamatbiztosítás fejében kiadandó összegek az államnak tekintélyes tőkét biztosítanak a jövő számára, sőt az államnak oly követelését képezik, mely tartalékban bármikor szolgálhat hitelművelet alapjául, és visszatérülésük idejében azon tartozások törlesztésére fordíttathatnak, mely azoknak fedezésére ma felveendő lesz. A rendkívüli kiadások hátralevő része a bizottság által javaslatba hozott törlések és áttételek mellett rendkívüli kiadások . . 70.673,829 frt. vasúti építkezés és kamatbiztosítás ......................... 48.533,425 , 22.140,404 ftra rúg. A közösügyi kiadásokon és a határőrvidék polgárosítására igényelt átmeneti kiadásokon kívül a rendkívüli szükséglet 16.223,405 frtot tesz ki. Ezen összegből a honvédelmi erő nagyobb fejlesztése a honvédség szaporodása folytán 2.321.000 frtot vesz igénybe. A fennmaradó 13.902,405 frt egyes kisebb számú tétel kivételével, mind részint gyümölcsöző beruházásoknak létesítésére van előirányozva, részint oly rendkívüli költségeket képviselnek, melyek, ha nem közvetlenül gyümölcsöző beruházások is, de közvetve befektetéseket képeznek, mert nem csak az állam functióinak minden irányban rendben tartására szükségesek, hanem részint adóforrásokat is teremtenek és ezáltal is kamatoznak, részint lépést tartva az élet fejlődésének követelményeivel, az államot mintegy lakályosabbá teszik, annak intézményeit, a viszonyokhoz képest előbbre viszik és oly szükségleteket elégítenek ki, melyek habár megszűnni nem fognak is, de, mert hol egyik, hol másik téren és néha változó alakban jelennek meg, helyesen a rendkívüliek közé sorolandók. A rendkívüli kiadásoknak ezen két neme természeténél fogva eddig is rendkívüli bevételi forrásokból fedeztetett, részint kész tőkék befektetése, ingó államvagyonnak értékesítése vagy függő adósság által. Ingó államvagyonnak gyümölcsöző beruházásokba fektetése nem egyéb, mint bizonyos értéknek más czélszerűbb, szükségesebb értékkel felcserélése vagy helyesebb felhasználása, azért ha a gyümölcsöző beruházások költségeinek ez után fedezése tőkefogyasztással jár is, másfelől valóságos vagyongyarapodást képez. És ha azon rendkívüli kiadások is, melyekről másodsorban tett a bizottság említést, és melyek tagadhatatlan nem képeznek közvetlenül gyümölcsöző beruházásokat, csak rendkívüli bevételi forrásokból voltak fedezve, és csak így lesznek 1872-ben is fedezhetők; szolgáljon ennek igazolásául azon körülmény, hogy nagy részben fedezhetők azon rendkívüli bevételekből, melyek törzsvagyont nem képviselnek, a múltnak azon jövedelmei hátralékaiból, előlegek visszatérítéséből, s több ily természetű bevételekből, melyek ha befolytak, illetőleg előlegkép nem adatuk volna, már előbb azon czélokra fordilnattak volna, melyekre utólag felhasználónak. Hogy azon költségek,"melyek a beruházásokra és az utóbb említett czélokra 1872-ben is szükségesek, nagyon tetemes összegekre rúgnak, természetes következménye azon állapotnak, melyben az 1867-ik évi átalakulás az országot találta. Az ország legvitálisabb érdekei háttérbe szorítva, az államélet minden terén, minden ágában a legnélkülözhetlenebb investitiók nélkül kezdte az ország pénzügyi kormányzatát: a múltból terheken kívül alig vett át egyebet az ország. A haladás előfeltételeinek megteremtése is már nagy áldozatokba került. Egész erővel az oly égetővé vált hiányoknak, a százados bajoknak orvoslását kellett megkezdeni. Történt is nagyon sok e téren 1867 óta. Ezen megkezdett beruházásokat megakasztani nem lehet, vigyázva bár, de tovább kell haladni a megkezdett ösvényen. A gyümölcsöző beruházások, melyeknek költségeit a ministérium ezen költségvetésbe felvette, egytől egyig hasznosak, azoknak legnagyobb része szükséges is, és ha a bizottság mégis törléseket javasolt, e téren is csak azon törekvését akartam érvényesíteni, hogy most már midőn 1868-tól fogva négy éven át a törvényhozás nagy áldozatkészséggel sok milliót szavazott meg évenkint befektetésekre és ez által a legégetőbb szükségen máris segített: a kiadások e terén is csak azon határok között szabad mozogni, melyeket az ország financiális helyzete elénk szab. Ezen álláspontról ítélvén meg a bizottság az előirányzott rendkívüli kiadásokat, azokat, melyek korábban már kezdeményezve lettek vagy már hasznot hajtó befektetéseknek nagyobb értékesítését czélozzák, melyeknek mielőbbi gyümölcsözése minden kétségen felül áll és nélkülözhetlenül szükségesek, készséggel megszavazásra ajánlotta. Azon tételeket is, melyeknek törlését hozza javaslatba, csekély kivételekkel nem azon okból véleményezi megtagadandóknak, mert azoknak nagy hasznát sőt szükségét is be nem látná, hanem mindazoknak inkább elhalasztását javasolja a képviselőháznak, melyek a körülmények szigorú megbírálása után a szükségesek között is nem annyira sürgőseknek bizonyultak és azon kiadások közé voltak sorozhatók, melyek pozitív káros következmények nélkül is elhalaszthatók, azon időre, midőn az ország pénzereje azoknak létesítését megengedi. Hozzájárult ezen indokhoz a töröltetni javasolt tételeknek egy részére nézve az, hogy az adott viszonyok között a ministérium által tervezett mértékben létesíthetők sem lennének, és voltak végre tételek, melyekre nézve a bizottság előleges kérdéseknek eldöntését tartja szükségesnek, azokkal várhatlan kapcsolatban levő bizonyos előfeltételek teljesültét véli bevárandónak, míg azokra vonatkozólag költségek megszavazásába bocsátkozhatott volna. Általában kétségtelenül igaznak ismeri el a bizottság azt, hogy viszonyaink között az anyagi és szellemi beruházások terén feltétlen takarékosság nem fogja az ország fejlődését és felvirágzását előmozdítani, mert az elmulasztott időt néhol pótolni semmi sem bírná, sőt a beruházásoknak terén túlságig vitt gazdálkodás azoknak megakasztása által az egyensúly helyreállításának ép ellenkezőjét vonná maga után azért, mert a jövedelem emelkedése egy részben feltételezi a befektetések szaporítását is; a hasznos beruházások az adóképességet emelik, új adótárgyakat teremtenek , új jövedelemforrásokat nyitnak, anyagi és szellemi téren jótékony mozgalmat idéznek elő és ezáltal a haladást biztosítják, mind oly eredmények, melyek nem csak magasabb államcélok miatt kívánatosak, de az ország anyagi erejének és adóképességének emelésére, bevételeinek szaporítására is szükségesek. Minde mellett a kiadások ezen téren is csak akkor üdvösek és csak úgy lesznek gyümölcsözök igazán, ha az erőknek túlfeszítése nélkül történhetnek, mert különben nemcsak nem hozzák meg a várt eredményeket, de teljesen ezért is tévesztenek. E szempont ép oly mértékben figyelmet érdemel, mint a másik ; sorrendet kell tartani a kiadások elemében is, vigyázva, gondosan kell elválasztani a kevésbé szükségest, habár hasznosat a nélkülözhetetlentől, a kívánatost az elkerülhetetlenül szükségestől, a sürgősen szükségest az elhalaszthatótól. Ezen irányt is szem előtt tartotta a bizottság, e két szempontnak összeegyeztetését kísértette meg akkor, midőn az előirányzott összegek jelentékeny részének törlését határozta a tisztelt képviselőház előtt javaslatba hozni. A tárgyalásoknak eredménye, minden részletnek gondos megbírálása után az, hogy a rendkívüli kiadásoknak 75.530,348 forinttal előirányzott összege a függőben tartott négy vasúti tételt 5 427,541 forinttal le nem vonva, 70,673,829 frtra szállott, és így a bizottság által 4.856,519 frt töröltetett. Megjegyzendő, hogy a rendesből áttétetett kerekszámban mintegy 1.800,000 forint, viszont 990,077 frt a rendesbe vitetett át, tehát a valóságos törlés a rendkívüli kiadások összes szükségletéből kerek számban 810.000 frttal nagyobb és így 5.676.519 frtot tesz ki. A brüsseli tüntetések. A táviratilag jelzett brüsseli eseményekről az „Ind. beige“ a következő részleteket közli: Bár a képviselő, volt igazságügyér, az alsóházban 22-én a kormányt De Decker limburgi kormányzóvá lett kineveztetése iránt interpellálta. A képviselők majdnem teljes számmal jelentek meg; a karzatok tömvek voltak; az utczán nagy tömeg hullámzott, melynek zaja többször behatolt az ülésterembe is. Mielőtt Bara szót emelt, Cornette igazságügyét valóban gyerekes kifogás által kikerülni iparkodott az interpellatiot, és azt állította, hogy azon okmányok, melyekre támaszkodva kíván Bara kérdést intézni a ministeriumhoz, titkos iratok, melyek a periratokhoz tartozván, nem használhatók föl máshol, és lefoglaltaknak tekintendők ! (holott e titkot az egész ország ismeri.) Hivatkozik Simon főügyészre, ki azt mondta, hogy az illető iratok csak „indiscretio“ következtében, melyet Vanderstaelen, a Langrand-féle csőd pelügyelője követett el, juthattak nyilvánosságra. A kereskedelmi törvényszék elnöke Dánsort visszautasítá a minister ezen vádját, magára vévén az „indiscretió“-ért a felelősségnek egy részét, és Vanderstaelen kartársát „becsületes emberinek nevezi. Tudva van, hogy a Bara által összegyűjtött okmányok a főügyész tudtával és akaratával jutottak nyilvánosságra. Bara ezeket kellően fel is használta és ügyesen semmivé tette az igazságügyér helytelen okoskodását, mely helytelen még akkor is, ha megengedjük állításának jogi indokai helyességét is. Tournai követének ezen interpellátiója az egész ülést tölti be. Szónok végig ment a Langrand-féle ügy egész történetén, melyben De Decker nevezetes és ötét igen terhelő szerepet vitt. Beszéde néha magánjogi perirat hangjára tért át, ami a dolog természetéből következik. Hivatkozott sok ismeretes tényre, de több újat is hozott föl. Az általa fölhozott okmányok közt, legérdekesebb az, melyből kitűnik, hogy már 1864 ben, midőn Langrand Ugye a legjobb hírben állott, és az igazgatók tömérdek hasznot húztak, Langrand néhány barátja és egytársa tudta hányadán áll a dolog és hogy nem sokára be kell következni a bukásnak. Ez kitűnik Alfonse Nothombhoz Langrand egyik ügynöke Dechamps által, 1864. febr. 16- ról intézett levélből, melyben ez arról értesíti barátját, hogy az üzlet nagyon gyenge lábon áll. Bara után szót emeltek Brasseur, és Nothomb külügyér. A belügyér Kerwyn megelégedett azzal, hogy De Decker politikai múltjára hivatkozott, mely múlt ellen nincs kifogása senkinek. Bara nem támaszkodván másra mint De Decker nyilvános szerepére a Langrand-féle csődügyben,melyben pedig igen compromittált egyénként szerepel. Akármilyen legyen De Decker politikai múltja, tagadhatatlan, hogy kineveztetése ily magas poletra most, midőn Langrand bukása következtében ellene még számtalan per van folyamatban, midőn annyi sértett érdek még igen élénk ingerültséget kelt országszerte, legalább is nagy hiba. Bara nagy szerencsével fejtegette e thémát. A baloldal többször zajos tetszésnyilvánítással szakítá félbe a szónokot, s azt beszéde végén élénken megéljenzé. Az utczán az ülés tartama alatt élénk jelenetek folytak le. A nemzeti palota előtti tér és a szomszéd utczák zsúfolásig megteltek. Szünet nélkül hangzanak fölkiáltások: „Éljen 1857 !“ kiált az egyik; — „Éljen Bara!“ a másik : „Leja ministeriummal! Éljen a király! Négy óra után Anspach Brüssel város polgármestere és országos képviselő elhagyja az ülést és a palotába vezető lépcsőn jelenik meg. Mindenfelé szívélyesen üdvözlik őt. A polgármester szót emel: „Uraim, a jó polgárokhoz fordulok ; e tüntetések zavarhatják a közbékét.“ Egy hang: „Ez a közvélemény tüntetése.“ A polgármester folytatva szavait: „Nekünk uraim nem szabad ily tüntetések által elleneink malmára hajtani a vizet. Nekem mint polgármesternek kötelességem a városban a rendet fentartani. Kérem önöket, könnyítsék meg feladatomat és oszoljanak szét!“ Több hang ellentmond: „Nem megyünk ! Le a papokkal! (A bas la calotte.) Le a minisztériummal. Éljen Anspach.“ A polgármester visszatér az ülésterembe. Rövid idő múlva hivatalos jelvényével az övvel jelenik meg és a nép közé megy, mely készségesen tág tért enged neki és mindenütt szívélyes éljenekkel fogadja őt. Azután visszatér a lépcsőzetre, hol körülbelül hatvan rendőr gyűlt össze. Akkor a ház egyik questora Anspachnak jegyet hoz az alsóház elnökétől, melyben az a polgármestert arra kéri föl, hogy ürítesse ki a teret. Anspach újra a tömeghez fordul,mutatja a jegyet, elmondja tartalmát és újra távozásra szólítja föl a polgárokat. Erre többen kiáltják : „A ház elnökének nincs rendőri joga a házon kívül.Csak a polgármester követelheti a tér kiürítését.“ Anspach válaszolni kíván, de már ki nem hallgatják, a rendőrökhez fordulva őket magához hívja. A tömeg mozogni kezd, de minden ellenszegülés nélkül tért enged, s egyhangúlag kiáltja: Le a minisztériummal! Le a papokkal! Más helyen a nemzeti dalt, a „Brabanconnét“ kezdik danolni. A rendőrség nyugodtan és biztosan engedésre inti a sok ezernyi tömeget, mely lassan hátrál. Öt órakor a tér szabad, a kamara befejezi ülését. A közel utczákba szorult tömeg tetszéssel vagy visszatetszéssel fogadja a hazatérő képviselőket, ki melyik párthoz tartozik, liberálishoz vagy a klerikálishoz. Csak este 57 órakor szakad vége a tüntetésnek: az utolsó Éljen Bara, és Anspach-ra szól. Mint a táviratokból tudjuk, a kamara a nov. 23-ai ülésben, melyben az interpellate folytatólagosan tárgyaltatott, 66 szóval 44 ellenében elveti a Dedecker kineveztetését rászóló napirendet. A tüntetéseknek azért még nem szakadt vége, azok ellenkezőleg e határozat után még nagyobb mérvet öltöttek, úgy, hogy a polgármester kénytelen volt a városi első nemzetörlégiót zászló alá hsni. November 24-ről pedig arról értesít a távirda, hogy a kamarában újra heves vita fejlett ki, több jobboldali képviselő és Anspach polgármester közt néhány klerikális képviselőnek az utczán történt megsértése miatt. A jobboldal azt veti szemére Anspachnak, hogy nem teljesítette kötelességét. Bara a Langrand-féle csaló bank-