A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-12 / 261. szám

nálta fel az ajánlkozó alkalmakat se Pesten, se Váczon, hogy erről az uralkodót értesítse. Ezt hiúságból nem tette, hogy aztán tüntetőleg hív­ják segítségre a válságban. Ez megtörtént, de az uralkodó nagyon megharagudott, hogy Beusz és Andrássy ily későre értesíték. Ezért az ural­kodó szemrehányást tett Beustnak ,­­­ki e miatt lemondott. Ha Andrássy ekkor el nem fogadja a kü­lügyminiszterséget és nem vállalkozik egy­szersmind a magyar és osztrák kormány szerve­zésére is — akkor ő is kegyvesztett lett volna. Ez kényszeríté­st az állás elfogadására, melyen a „N. Fr. Presse" szerint nem soká fog megma­radni — elfogadá azt annyival is inkább, mert félt, hogy kegyvesztése a magyar ügyekre is káros hatással lesz. így adja elő a crisis his­tóriáját a „N. Fr. Presse/'­— Valent, quantum valere potest. Országházi fecsegések. Ma megjelent az uj külügyminiszter, vagy mit mondok,—­a ma és holnap még m. miniszterelnök az országházban, — de csak a folyosókon, mióta szó van külü­gyérségről, nem igen láttatja magát odabenn ő excellentiája. A hírhedt fele­leten kívül csak egyszer láttuk volt besuny­­nyogni egy hátulsó ajtón. Talán ez is jelezni akarja, hogy most már egészen diplomata lesz.* Különben Andrássy kinevezése, mint megbíz­­ható forrásból állíthatjuk, csak hétfőre várható. Helyére, mint a folyosón suttogják, Andrássy saját nyilatkozata után is, Lónyay fog lépni. — Miért nem lettél miniszterelnök te? — kér­dik az egyik szelíd természetű államférfiútól ba­rátai. — Kellene nektek a lécz-király ugy­e ? — mond mosolyogva. De most egyszer csak a gó­lyát kapjátok. — Meglehet, de olyan gólyát, mely­től a hozzá legközelebbi békák fognak legjobban félni. Mi ott a túlsó parton biztosítva vagyunk a felfalazás ellen. Az bizony nem is lehetlen, hogy e hatalmas gólya egynéhány renitens békát be­­fog kebelez­ni , no de nem olyan sok ott az olyan béka, a­melyik a hatalom ellen túlságosan ragaszkodjék. A legtöbb­­nagyon ragaszkodik a kényelmes, bár kissé poshadt vizű tóhoz. * Denique igaza van a költőnek, hogy a „kezdet és vég egymást éri“ s a francziának, hogy „les extremes ses touchent.“ Ma már reá került a sor a telepit­vény­i tör­vényjavaslatra, és ime gr. Zichy Ferdinand és Gonda László épen ellenkező sarki szempontok­ból el kívánják azt odázni. Hihetőleg egyik sem lakik ezen telepitvényes községekben, melyek körül vannak árkolva s az utczák gabonával bevetve. * Dániel Pál szépen és érdekesen beszélt a te­­lepitvényesek ügyében. — Te, ez haza beszél — mondja — egy ba­rátunk. — Nem bánom én, csak okosan és szépen be­széljen s igazat mondjon, — habár h­a­­z­a­f­e­l­é is. Gyakran hallunk hazafelé rosz, unalmas és üres beszédeket. Országgyűlés. A képviselőház ülése nov. 11-én. Esti lapunkban a tudósítást ott szakítottuk félbe, a hol a szavazatok adattak be az alel­­nökre. — A szavazás eredménye következő: Bánó József kapott 150, b. S­i­m­o­n­y­i La­jos 80 szavazatot. E szerint Bánó megválasztat­ván, pár szóban megköszöni a bizalmat és ajánl­ja magát a ház jó­indulatába. (Éljen.) A különböző bizottságokba való egy-egy tag választása hétfőre halasztatott. Ezután tárgyalás alá vétetnek a kérvények, melyek is a kérv. bizottság véleményezése sze­rint intéztettek el. 1850-ben irt. S mivel voltak, a kik ezt akkor félreérték, e pontnál meg kell állanunk. A Kisfaludy-Társaság 1848-iki nagy­gyűlésén alig hogy elmondá emlékbeszédét Kiss János fölött: kitört a forradalom, a függetlenségi harcz. Ebben Toldynak, ki mindig szabadelvű, de a természetes fejlődés embere volt, nem jutott sze­rep. Ez időben úgy tett, mint Plinius, ki akkor is tudományos jegyezgetéseket csinált, midőn a földrengés kerülte mindent veszélylyel fenye­getett. S jött az a korszak, melyet legjobban jel­lemeztek Tacitus e szavaival: „még az emléke­zetet is elvesztettük volna, ha hatalmunkban áll és úgy feledni, mint hallgatni.“ Az Akadémia és Kisfaludy­ Társaság élete megszűnt s Toldy szá­mára nem volt működési kör. Úgy segített ezen némileg, hogy meginditá az „Uj magyar múze­um“ czimü becses folyóiratot,melyet tiz évig szer­­keszte. Mikor meginditá (1850-ben) akkor kezd­ték Bécs bérencz tollai a világ előtt hirdetni, hogy a magyar nép barbár s alkotmányos élet­re érdemetlen. Toldy érezé, hogy ezt minden mű­veit magyarnak kötelessége czáfolni, s elment a bécsi tud. akadémiába, melynek 1848. óta leve­lező tagja lett, hogy ott a régi magyar élet em­lékeit a németek közepette elevenítse föl. Be­köszöntő értekezése : „A magyar történeti költé­szet Zrínyi előtt“ ez akadémia első évkönyvé­ben jelent­­meg, s ugyancsak 1850. nyarán e czímmel: „Culturzustände der Ungarn vor der Annahme des Christenthums“ tartott előadást, s ez is megjelent a „Sitzungsberichten“ 6-dik fü­zetében. E dolgozatok bizonyára csak bevezeté­sét képezték irodalom- és nyelvtörténeti fejlődé­sünk külföldre kiható előadásának, de midőn a Bach-rendszer elkezdett erőszakosan németesí­­teni, akkor Toldynak sem lehetett többé ked­ve német előadásait Bécsben — bármily nemze­ti czélra is — folytatni. Ugyanez időben némi egyoldalúság választá el egy időre a működő szépirodalmi írók egy ré­szét és Toldyt egymástól. Mi a fiatal hevünk­ben Petőfinél kezdtük számítani az igazi ma­gyar költészetet,­nem gondolva meg, hogy a­mit így el szeretnénk törleni, az mind a mi saját kin­csünk, Toldy pedig úgyszólván Vörösmartyt ját­­szék költészetünk zárkövének tartani, ki után epigonok jöttek. Mi túloztunk, és kétségkívül Toldy is hibázott. Nincs­ helyén most e hibát fe­szegetni. Toldy a mai napon életének egyenlítő­je alatt áll,a­hol nincs árnyék,mert az a talp alá esik. Különben is az irodalomnak semmi oka nincs sajnálni azt, hogy a népköltészet diadalai­nak idejében, midőn e diadal a költészet fáján annyi fattyú­hajtást nevelt, volt egy nagy tekin­télyű conservativ irodalomtörténész, ki képvisel­te a régi írók tiszteletét akkor, midőn a fiatal nemzedékek nem akartak arról tudni semmit. Tiz év múlva, midőn az irodalmi társaságok föl­­elevenült élete a megmaradt veteránokat össze­fűzd az uj írókkal, midőn alkalmunk volt megis­merni ama fogékonyságot, melylyel Toldy az irodalom minden figyelemreméltóbb jelenségét méltatni tudja, s midőn magunk is túlestünk a hibán, mely a legjobbak mellett semmire sem becsüli a jókat, s midőn nem Petőfinél, de Attilla dalnokaival szeretnék a hazai költészetet kez­deni , az írói körök minden rétegében sokszoro­san növekedett a tisztelet ama jeles férfi iránt,ki az irodalom és nyelvtörténet mivelése által örök babért szerzett magának. És szerez még folyvást. Mert a munka neki nem fáradság, hanem buzdulás. Néhány óra múlva e sorok megjelenése után írótársai, egyletek, hatóságok küldöttségei, iro­dalom barátok, lelkes hölgyek és ifjak élő ko­szorúja fogja őt körülvenni. S a nagy­közönség minden egyes tagjának szivében élénken fog viszhangozni a meleg óhajtás: sokáig éljen! De van egy nemes önzés, mely e jó kivánatot meg­toldja ezzel: — és úgy éljen, hogy egészen az irodalomnak élhessen ! Az egyetem tanácsa az országgyűléshez és kormányhoz kérvényt in­dítványozott ,s ezt Pest városa is pártolja, hogy Toldy Ferencz, a félszázados író, nemzeti juta­lomban részesüljön. E jutalom bizonyára nem nyugdíj volna annak, ki soha nem leirt tétlenül nyugodni, hanem eszköz munkacserére. Ha ré­szesülne abban, a­mit nagy mértékben megérde­mel, élhetne tán egészen irodalmi munkáinak, — s neki még annyi megírni valója van ! végre is e nemzeti jutalommal a nemzet csak­­-magát jutalmazná meg — uj könyvek kincseivel. Következik a telepitvényekről szóló tvjavaslat tárgyalása. Hajdú Ignácz közp. előadó a közp. bizottság álláspontját körvonalazza. A telepítvényesek és tulajdonosok közti bonyodalom megoldásának kulcsát egyedül csak szorosan a községek érde­keinek a jogos érdekekkel kiegyeztetése nyújt­hatja, sem az egyik sem a másik jogának vagy az állam érdekeinek elébetolása által ezen kér­dést meg nem oldja, hanem akadályozza annak megoldását. A szoros jog elvei szerint kétségte­len, hogy minden ily viszonyokat tisztán a szer­ződésekből kellene megítélni. De ennek az lenne a következése, hogy megőriztetnék ezen visszás állapot, mely a telepitvényekre nézve most fön­­forog, a telepitvényesek bizonyos feloszlásnak lennének kitéve és az állam nem engedheti meg, hogy azon községek, a­melyek az államtestnek hasznos tagjaivá váltak, eltöröltessenek a haza térképéről. Teljesen elég lesz téve az állam ér­dekeinek ha a telepitvényesek állandósittatnak, mert az által a telepitvények eredeti czélja el lesz érve, mely abban áll, hogy a birtokos bir­toka mellett elegendő munkáskézre tegyen szert és ez által birtoka értékét nevelhesse. Előadja ez után a ministeri és a közp.­bizott­ság által szövegezett javaslat közti 3 fő elvi kü­lönbséget. Az első elvi különbség mutatkozott azon telepítvényesekre nézve, melyek ideiglenes szerződés mellett, bizonyos határidőre voltak megkötendők, melyekre nézve az igazságügyi miniszeri javaslat csak azt engedi meg, hogy azok belsőségei legyenek megválthatók; azon­ban a közp.­bizottság azt véli, hogy itt ne csak belsőség, hanem bizonyos számú külsőség, nevezetesen azon esetben, ha azok tíz hold­nál kevesebbek, az egész külsőség külön­ben legfelebb 10 hold megváltható legyen. Indokolja a bizottság e nézetét az,hogy nem állhat az állam érdekében, hogy minden vagyon nél­kül szegény községek alakuljanak, melyek azon feltételeknek, melyekhez a község léte kötve van, meg nem felelhetnek. A másik különbség a két törvényjavaslat közt az állam birtokában lé­vő telepítvényekre nézve mutatkozik.­­ Ezekre nézve a miniszeri törvényjavaslat azt ajánlja, hogy csak 10 holdat válthassanak meg a tele­pítvényesek, a közp.­bizottság pedig azt javasol­ja, hogy mindazon földek, melyek jelenleg ily telepítvényesek birtokában vannak, természete­sen örök ár letétele mellett, a telepítvényesek birtokába jussanak. A harmadik eltérés a törvényjavaslatban a székely telepítvényeseket illeti. A székely tele­pítvényesekre nézve kívánja a tvjavaslat, hogy az erdészet, a bánya és iparműveletek szem­pontjából történt telepítvényekre, valamint a magyarországiaknál, úgy itt se terjesztessék ki a törvényjavaslat. Eltérés az is, hogy azon eset­ben, midőn a telepítvényes örök áron kénytelen megváltani a maga telepföldeit, az igazságügy­­miniszeri javaslat azt ajánlotta, hogy általában 23 ft fizettessék egy-egy holdért a telepitvény tulajdonosának. Ezen általános ármeghatározást a központi bizottság nem vélte elfogadhatónak, nem pedig azért, mert nem látta volna azt igazságosnak, sem a telepitvényesek, sem a telepitvény földek össztulajdonosaira nézve.­­ Mert e szerint a jó telepitvényföldek tu­lajdonosai alig kapták volna fél árát a telepit­­vényeseknek átengedett birtoknak, míg más­fe­lől roszabb telepitvény földekért két — három­szoros árt kaptak volna, és másrészről a telepit­vényesek is a földeket­­[­ sőt ’[* áron, a rosz föl­deket pedig két - háromszoros áron kapták volna, a­mi őket a földek elhagyására kénysze­­rítendő. Különbség mutatkozik még abban is, hogy oly telepítvényeknél, melyek időhöz kötve, a székely telepítvényekre nézve 15 holdnyi maximumot kíván megállapíttatni a központi bi­zottság. Várady Gábor előrebocsátott indokolással a maga és elvtársai nevében következő hat­ ja­vaslatot ad be: „Tekintettel arra, hogy a telepítvényekről szóló törvényjavaslatban csupán az eddig tör­tént telepítvények iránti intézkedés foglaltatik , utasíttatik az igazságügyminiszer, hogy a jövő­ben létesítendő telepítvényekre nézve mielőbb — mindenesetre pedig még ezen ülés folyama alatt — terjesszen törvényjavaslatot a képviselő­­ház elé. Dániel Pál tüzetesen szól a magán­telepít­vényekről, de kiválólag a Torontál megye­iekről, elő­adva ezek történelmét, melyek az országban levő telepitvények túlnyomó számát képezik. Torontál megyében kétféle telepítések történtek, u. m. örökös szerződés mellett és időleges szer­ződés mellett. Azon 79 telepitvényből, melyek közül kettő a 48—49-ki hadjárat alatt pusztíta­tott el, három pedig a folyó évtizedben, és pedig a legutolsó alig két év előtt tűnt el a föld színé­ről, hetvenöt község közül kilenct telepíttetett örökszerződés mellett, 65 pedig magán­szerződés mellett. A 65 község közül nyolc­ a kincstár birtokaira, 57 pedig magánosok birtokaira tele­píttetett. A telepítés már a múlt század végén in­díttatott meg. Midőn Mária Terézia a török kéz­ből visszakerült bánsági részeket rendezvén, előbb az urbériséget úgy mint az az 183­­­6 tör­vények csekély módosítással 48-ig fenállott privatusoknak adomány útján conferálta, ezek­nek egyszersmind kötelességévé tette, hogy a terjedelmes majorságokat benépesítsék. A tele­pítési szerződvényeket azon időben leginkább Würtembergiekkel kötötték, kik e czélra az or­szágba behivattak. A 30—32 évre kötött tele­­pítvényi szerződésekben a praestatiók jóval ke­vesebbre állapítottak meg, mint a­mennyit azon időben az úrbéresek fizettek úrbéri telkeik után. Ezen szerződések akkoriban „Ansiedelungsver­­trag“-oknak neveztettek, és ezt kémi jegyezzék meg ma­goknak azok, a­kik azt mondják ma, hogy ezen telepítvényesek tisztán magánjogi szerződési viszonyon alapulnak. A telepítvényes telkek rendesen és oly terjedelemben osztottak ki, mint az úrbéres telkek, 'f2 és egész tel­kekben. Minden embernek adatott annyi, a­mennyit az illető külföldről magával hozott pén­zével instruálni és beépíteni képes volt. A telepítési szerződések az 1820—30 közt le­járván, egyetlenegy birtokosnak sem jutott eszébe ezeket a telepitvényeket felbontani akarni, s a telepitvényesek siettek is új szerződésre lépni a földtulajdonosokkal; habár a megváltozott vi­szonyokhoz képest kissé magasabb bér mellett is, de szívesen szerződtek, mert helyzetük még akkor is sokkal kedvezőbb volt, mint az úrbé­reseké. Ezen szerződések még teljes erejökben állottak fel akkor, midőn az 1848. törvényhozás a jobbágyságot megszüntette. A telepitvényesek, azon hitben hogy ők a job­bágyokkal egyenlők s igy rájok is kiterjed a törvény, zavarogni kezdettek, miből perlekedés keletkezett, mely azt eredményezte, hogy a községek elnéptelenedtek, a telepitvényesek elvesztették a telepitvényt és vándorolni kezdettek. Szóló ezen állapotot károsnak, veszé­lyesnek és tarthatlannak mondja. Szükségesnek tartja, hogy a telepitvényesek egy része meg­váltás alá essék , és pedig azért, hogy fel ne oszoljanak. Szónok tapasztalta, hogy a telepitvé­nyesek nem maradnak meg oly falvakban, ahol itéletileg megfosztanak a külsőségtől. Nem állhat fenn község ott, hol az embernek nincsen módja és alkalma, hogyha a maga szor­galma által szerzett magának valamit, hogy azt ugyanazon községben be is fektethesse.Mindazon községekben tehát, hol csak belsőségeik volná­nak ez embereknek, ha szerzett valamit kényte­len volna felszedni sátorfáját s tovább állani, hogy magának egy hold földet szerezzen. Azt hiszi továbbá, hogy napszámos zsellérek nem is volnának képesek oly községeket alakí­tani, mely az uj községi törvény szerint, még az állami közigazgatás közvetítésének terhét is tar­tozik viselni. Még egy ok van,és ez az, mert nem akarnám, hogy Torontál megye 168 községéből 66 községben 70—80000 lélek legyen, kik közt egyetlen egy sem volna képesítve politikai jo­gok gyakorlására. Simonyi Ernő közbeszól: Ez a fő! (Derültség.) A közp. bizottság javaslatát elfogadja részle­tes tárgyalás alapjául. (Helyeslés.) Gonda László megemlítvén, hogy a kormány egyéb tárgyakra pl. távírdákra, statistikai ada­tokat gyűjt, s e fontos kérdésnél ezt nem tette, holott szükséges volna tudni a telepitvényesek számát , egyszóval hogy áll a telepítvényesek Ügye, körülbelül milyen értéket képvisel az ösz­­szes nemzeti tőkéből; van-e az által közvetlenül érdekelve, mily nagyságú földterület lehet,mely ezen rovatba jó­l következő indítványt ad be: „A telepítvényekről szóló törvényjavaslatnak tárgyalása elhalasztatik azon időre, mikor a bék­és igazságügyi ministériumok az e tárgy fölvi­­lágosítására muldatlanul szükséges statistikai adatokat a ház elé beterjesztendik.“ Zichy Nándor gr. attól tart,hogy a ház nincs kellőleg felvilágosítva, és hogy nem bír kimerítő tudomásával azon korlátoknak és azon esetek­nek, melyekre ezen törvény alkalmazható lesz. Mert épen az lőtte szólottak indokolásában mindenkor csak bizonyos, a kincstári birtokokon levő, és a torontálmegyei telepítvényesekről hal­lott szólam. Szóló pedig azt hiszi, és tudja is, hogy az országban sporadice sok más helyen léteznek oly viszonyok, melyekre ezen törvény alkalmaztatni fog. Pl. azon esetet hozza fel, hogy ha valaki 2—3 évvel ezelőtt selyemtenyésztés,ré­­paművelés, mák vagy más mezei ipar érdeké­ben, mely számos kézimunkást igényel, telepít­vényt alapított volna és az embereknek azért, hogy jobban élhessenek, egy, kettő vagy három esztendőre adott földeket mivelni, hogyan fog­juk már most indokolhatni azt, hogy ezen em­berek javára azon földek valóságos adásvevési, azon alóli expropriatioja elrendeltessék, vagy legalább azon előnyökben részesíttessenek, azon telepítő ellenében, kinek talán épen ezen föld a telep kellő közepén gazdászati szempontból 2, 3, 5-szörös értékű. Ez­által egy jövő fejlődésnek egyik vagy másik irányban elejét vesszük. Hogyha azt óhajtjuk, hogy Magyarországon az ipar és mindenekelőtt a mezei ipar, mert ez leg­­terjedtebb nálunk, virágzásnak induljon, tartóz­kodni kell attól, hogy a törvényhozásba oly el­veket hozzunk be, melyek az ipar és a modern nemzetgazdászat általános fejlődési elveivel el­lentétben állanak. Már­pedig szóló azon nézet­ben van, hogy az ipar, a gazdászat, a jólét az emberek közti viszonyok fejlődésének a szabad­ság legjobb szabályozója. De már ha a ház ezen törvényt a központi bi­zottság véleménye alapján alkotja meg, akkor nem tudja felfogni, hogyan lenne lehetséges ezen birtokoknak kisajátítását elrendelni, ezeken a telekkönyvileg előjegyzett magyar és külföldi hitelezők követeléseit meghagyni és ad graecas calendas halasztani akkorra, midőn a telepitvé­­n­yesek terheiket talán lefizetik; a birtokosra pe­dig, kit egyik vagy másik birtokától megfosz­tunk, azon terhet róni, hogy egyik vagy másik bíró előtt sollicitálja ügyének eldöntését, és ke­ressen végrehajtást ínséges időben, rosz termés alkalmával, hogy érző szivének engedvén pro­­lo­gallot adjon a hitelező rovására, vagy azok­tól kérjen beleegyezést. (Helyeslés.) Mindezeknél fogva nem a központi bizottsági, hanem a miniszteri javaslatot fogadja el a tár­gyalás alapjául. Többen lévén szólásra felírva, elnök bezárja a vita folytatását, s a vadászati törvényjavasla­tot harmadszor olvastatja fel. G­­­é­c­z­y Kálmán indítványára a vadászati tvjavaslat jelenleg elfogadott alakjában ki fog nyomatni, hogy a főrendek általi el nem fogadás esetében használatul meglegyen. Hétfőn ülés d. e. 10 órakor. Tárgy: a telepít­­vények tárgyalásának folytatása. Ülés vége 3­2 órakor. Angol lapvélemények az osztrák­­magyar miniszterválságról *), Beust lelépése világszerte nagy feltűnést okoz. A „Times“ következőleg elmélkedik a volt osztrák-magyar külügyér visszalépéséről: „Megtörténik néha, hogy egy államférfiú sok nehézséget halmoz össze maga körül és azután személyesíti azon rendszert, mely hatalmas pár­tok ellenzését vonta magára, úgy hogy kényte­len visszavonulni és helyt engedni oly egyénnek, ki képesebb ama iránynak utat törni . . . Beusz visszalép, de helyét Andrássy foglalja el, ki po­litikáját lényegében magáénak vallja. A válság nagy hordereje abban keresendő, hogy Beust a német nemzetiség képviselője és a né­met suprematia szószólója, többé nem tanácsosa a császárnak. Miután a „Times“ igen elismerőleg nyilatko­zott a lelépő külügyér mind 1866. előtti, mind utáni működéséről, azt mondja róla, hogy alig állhat ember tisztábban a világ előtt, mint ő, ki a dolgok bizonyos rendjét képviselő. — Bukása megütközést és felindulást fog előidézni az egyik pártnál, bizonyos reményeket a másiknál. Ez ér­zelmek nem maradhatnak visszahatás nélkül a birodalom sorsára, és a jövőben ott történen­­dők igazolni fogják, hogy ez esemény a jelen év legfontosabbjai közé tartozik.“ A „Daily News“ ide vonatkozó szavai ezek: „Ferencz József császár ismét megpróbálja egyszer, hogy húsz lovas fogatával egy irány felé haladjon. E monarcha experimentumai az alkotmányosság terén valóban oly roppant ne­hézségekkel járnak, hogy felettök Európa leg­nagyobb államférfia is kétségbe eshetnek ... A csehek már oly közel jártak ezélyükhöz, hogy ezentúl még erélyesebben fognak érte küzdeni, és a kiegyezkedés még nehezebb lesz. Lehetetlen előre látni, a­mit a válság maga után vonand, de nyilván­való, hogy komoly politikai rázkód­­tatások csíráját hordja méhében.“ A „Morning Post“ még sötétebb szín­ben látja a monarchia helyzetét, a­midőn kö­vetkezőleg nyilatkozik: „A császár helyzete kétségkívül igen nehéz, és jó szemmel kell nézni, ha egy uralkodó mindent meg akar tenni, hogy alattvalói nevezetes részét magától el ne idegenítse, mely elidegenítés nagy veszélylyel járna a birodalomra; másrészt nyil­ván­való, hogy minden állapot jobb egy olyannál, mely az agitatiót megörökítené, és melyben csak azért ébresztünk reményeket, hogy azokat ne tel­jesítsük és keserű csalatkozást idézzünk elő. Ha a kormányzást csakugyan a parlamentáris többségek elve szerint akarják vinni, akkor igen valószínű, hogy a császárság több félig független államra fog szakadni. Lesz ugyan köztök közös kapocs, de e foederátió olyan lesz, minőt a vi­lág eddig nem látott. Ha pedig a parlamentáris többség elvével fölhagynak, akkor az alkotmá­nyosság szenved hajótörést.........Ha e küzde­lem egyedül a császár alattvalói között folyna, akkor Európát a belügy kevésbbé érdekelné. De ez nincs így ; a vetélkedő nemzetiségek a biro­dalom határain túl keresnek támaszt és segedel­met, és minthogy részvétre találnak is, legke­vésbé sem valószínűtlen, hogy valamelyik külál­­lam szükség esetében kész volna fajrokonai se­gítségére menni. Poroszország és Oroszország nem nézik egykedvűen e dolgokat és e körül­ményben keresendő az osztrák alkotmányválság veszedelmes volta.“ — A körmendi kerület orsz. képviselője meg­nyugtatására kijelentjük, miszerint a Hon 159. számában „Országházi fecsegések“ czimű rova­tunkban azon életet „közös­­ hadsereg, delega­­tiora stb. szavaz, országházba nem jár,“ mint reá nem háramlót“, őt nem illetőt constatáljuk, annál inkább , mert illető képviselő úrról mint az 1861. évi orsz. gyűlés határozati pártjának egyik tagjáról, az orsz. gyűlési napló áttekin­tése után arról győződtünk meg, miszerint neve­zett kerület képviselőjét a kormánypárttól épen azon eszme megvalósítása választja el,­­ hogy azon nemzet, melynek saját hadserege nincs, csak játékszere bármely idegen nemzetnek. E nyilatkozattal az igazságnak tartoztunk, ezért igtatjuk ide. Mi is ! ön­f­é­l­é­k.­ ­­ Mint biztosan értesülünk, király ő felsége Toldy Ferencz kiváló tudósunkat, öt­ven éves irói jubilaeuma alkalmából a Lipót­­rend lovag-keresztjével díszítette fel. — A Toldy-ünnepély czéljaira újab­ban a következő adományok folytak be: Piti Mihály 5 frt, Körösi József 5 frt, Gulyás Elek 5 frt, Abday Asztrik 5 frt, Varga Samu 5 frt. Az esztergomi főgymn, önképzőkör 10 frt, Ferencz Zs. Jakab 10 frt, Nagy Miklós 10 frank, Jedlik Ányos 5 frt. A jászóvári prépostság 40 frt, Zsi­­bovits Ferencz 5 frt, Kerékgyártó Árpád 3 frt, Szabó Richard 5 frt, Kismartonyi Ede 10 frt, Kecskeméthy Aurél 5 frt, Ács Károly 5 frt,Sztro­­kay Kéler Katalin 1 arany, Majláth György 20 frt, Novelly Antal 10 frt, Schwarcz Gyula 5 frt.­­ További adományokat a Kisfaludy-társaság az ünnepély alkalmával is elfogad s még néhány darab érem is áll rendelkezésre. A küldemények Arany László úrhoz intézendők. — A Buda ostrománál elesett honvédek emlékére felállítandó sírkőre újabban adakoztak : Észak­keleti vaspálya igaz­gatóság 142 ft, Ivánka Imre 25 frt, Fiume köz­*) (Ezen czikkünkre már mai esti lapunkban hi­vatkoztunk, de az abból tárgyhalmaz miatt kimaradt.) Cége 200 frt,Pest város hatósága 200 ft. Nyíregy­háza város tanácsa gyűjtött, 55 ft 80 kt, Dobo­ka megye főispánja gyűjtött a járásokban 20 frt, gr. Karácsonyi Guidó 5 frt, dr. Schwarzer Ferencz 10 frt, Király serföző és gőzmalmi rész­vény társulat 5 frt. Összesen 562 frt 80 kr. — Képviselő-választás. A zbo­­rói kerületben az elhunyt gróf Szirmay Ferencz helyett Martyák Sándor főszolgabíró választatott képviselővé. A megválasztott uj képviselő jobb­oldali. — A két szivatcza megnyitása iránt az osztrák állam­vasút és Pest városa közötti tár­gyalások ellentétben a „P. Lt.“ ide vonatkozó közleményével, a legbékésebb irányt veszik, és bizton remélhető, hogy ezen hosszú éveken át vajúdott ügy a létező viszonyok kölcsönös figye­lembe vétele és kiegyenlítése mellett el fog in­­téztetni. A pontozatok, melyek a város és e vas­út képviselői által ez ügy tisztába hozatalára megállapítottak, jóváhagyás végett most elkül­dettek Bécsbe az államvasút főigazgatóságához és következőkben foglalhatók össze : Miután meg­­állapittatott, hogy a két szív utczai közlekedés megnyitása ma már legyőzhetlen műszaki aka­dályok miatt lehetlen, s az ott összpontosuló 42 siint már el nem távolítható a nélkül, hogy a vasútnak azon vidéken való közlekedését meg nem akasztaná, a vasút-társulat kötelezte magát, hogy síneit a Roinbach fürdőnél lévő úgyneve­zett marhahajtó útnál áthidaltatja és ott kocsik és gyalogosok számára közlekedést nyit, az ál­latkerten felül pedig szinte megnyitja a közle­kedést, és ezen ponttól a Rombach fürdőig utat készíttet, s annak fentartására egyszer minden­korra 50,000 frtot, ajánl a városnak fizetni.­­ külföldre utazóknak. A m. k. belügyminiszer arról értesült, miszerint utóbbi időben ismételve fordultak elő esetek, hogy ma­gyarországi illetőségű utazók, kik rendes és sza­bályszerű útlevelekkel voltak ugyan ellátva, azokat azonban valamely franczia követség vagy ügynökség által láttamoztatni elmulasztották, Francziaországba vagy a Mont Cenisen át Olasz­országba való útjukban, a Bellegarde nevű fran­czia határállomáson, hat szigorú útlevélellenőr­­zés gyakoroltatik, visszautasíttatták. Ily utazók kénytelenek útleveleik láttamoztatása végett Genfbe visszatérni, időveszteségen felül a már megváltott menetjegy árát is többnyire elvesztik. Ennek kikerülése végett a belügyminiszer ismé­telve felhívja a törvényhatóságokat, hogy a kö­zönséget saját érdekében hatályos módon figyel­meztesse, miszerint a franczia határon átlépés bárhol, a Francziaországban jelenleg fennálló útlevélszabályzatok szerint, kivétel nélkül, csak azon utazóknak engedtetik meg, kiknek útleve­leik valamely franczia követs­ég vagy ügynök­ség által láttamozva vannak. A Marosszéki piros p­á­r i­s-t­rá­gó­­­d­i­a. Marosszék Vaja községéből ezeket írják az „Igazmond­ó”-nak : A legzavar­talanabb családi boldogságban élt e faluban egy jó módú ügyes székely ember szép, fiatal, szep­lőtlen életű feleségével. Egy kellemes napon a nő ételt vitt ki a mezőre szorgalmatosan szántó férjének. A nő feje szokása ellenére egészen be volt kötve egy czifra selyem kendővel. Ez fel­tűnt a férjnek, s mindjárt kérdezte, hogy hol vette azt a czifra kendőt ? Felesége zavart lett a kérdésre, irult, pirult s csak a tálalással akarta elültetni a dolgot, míg végre is a férj ismételt kérdésére szólania kellett. Elmondta, hogy neki még több olyan czifra selyem kendője is van otthon, de sem pénzt, sem gabonát nem kellett érte adni a zsidónak, hanem csak a­­ haját. Leoldotta fejéről a kendőt, s csakugyan oda volt a szép asszonynak a gazdag haja egészen. A férj levert hangon mondá: Ha eladtad a hajadat, add el magadat is. Én az ételedből nem eszem többé. Menj haza anyádhoz. Én is haza megyek­­ a paphoz.“ És csakugyan rögtön kivetette ekéjét a földből és a­mit mondott, azt mégis tette. A világ sem tudná lebeszélni róla, hogy ezzel a felesége ártatlanságán semmi csorba sem esett. Neki nyírott hajú feleség nem kell. Pedig mily boldogul éltek e perczig! Szép hajú leányok és asszonyok vegyetek példát! — Pest város szépítési ter­veinek kiállítása ma reggel nyílt meg az akadémia képzőművészeti termében. — Az első teremben egyetlen egy terv van kiállítva „Hazádnak rendületlenül légy híve“ jelige alatt,, de az oly nagy és oly érdekes, hogy tüzetes megszemlélése igen sok időt vesz igénybe. A tervezet tisztán áttekinthető alakban van előál­lítva, s a többi tervezet mellett leglaposansabb képet nyújt.Laikus és szakértő leghosszasabban időző tervezet mellett s jólesik e remek Pesten szemét ellegeltetni,s csak azt kell mellette sajnál­ni, hogy egyhamar nem fog Pestünk ilyen képet ölthetni, mert a tervezet nem annyira szépíteni, mint újjáteremteni akarja Pestet. Az eddig is­mert városokon kívül ott találjuk a következő új városokat : Erzsébeth város, Rudolf város, Rákosváros, Újváros, Gyárváros, Szigetváros (a Csepel szigete) Új telep, Margitváros és István város A tervbe foglalt nyilvános épületek kö­vetkezőleg vannak a tervbe foglalva : királyi várpalota Budán, országház, az új épület helyén, közlekedési ministériumi, igazságügyi, kereske­delmi ministériumi paloták és a curia ugyanott; magyar opera színház a Deák­ téren ; egyetemi könyvtár a reáliskola­ u. sarkán; orvosi központi épület a füvészkert helyén ; természettani épü­let ugyanott; csllagásztorony Budán a gellérthe­­gyen ; műegyetem az István téren ; fiókposta és távirda az Erzsébet­ téren és Budán a Knezhid­­téren ; művészetek épülete a sugárút Balkán ; iparmúzeum az István téren ; felsőbb ipariskola Pesten a kertész-utczában ; épület tudományos felolvasásokra és műelőadásokra a Józsa - té­ren és Budán a főutczában ; országos lyce­­um a József - téren; országos gymnasium ugyanott; hajózási iskola a felső - Dunaso­­ron; katonai laktanya és gyakorló hely a népkert mellett; ugyan­ez Budán az István városban, honvéd laktanya és gyakorló hely a határárok-utczában és Ó-Budán; városház a városház téren, és Budán a várban; kath. templom Budán és Pesten több helyen ; nép­színház a nagy körúton, és Budán a főut­czában ; lovarkör a sugárút mellett; árva­ház az államvaspálya mellett és a Gellérthegy utczában ; országos kórház Budán István város lövölde a Hermina mezőn és Budán a Nagy-Ró­­kus utczában ; vásárcsarnokok Budán és Pesten több helyen; vágóhíd az üllői út mellett ; sétate­rek, óvoda kertek és emlékszobrok Budán és Pesten több helyen; központi személyszállító Folytatás a mellékleten.

Next