A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-22 / 269. szám

SU269. szám. IX. évfolyam Reggeli kiadás: Pest, 1871. Szerda, november 22. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7.sz.földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 frt. 86 kr. 8 hónapra ........................6 „ 60 „ 6 hónapra ........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . • kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fe­l. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . S5 kr. JpfT* Az előfizetési és hirdetményidij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden kö*­­lemény a szerkesztőségbe* intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert birsektől fogadtatnak el. — Késiratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A H O N“ra Előfizetési árak: Egész évre . . . 33 frt — ki Fél évre . , Ift frt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesítése tíz frtig csak 5, 10 írton felül pedig tiz­árba kerül. Az előfi­zetések a „Hon kiadó­ hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. PEST, NOVEMBER 21. Mit várunk az új külügy­minisztertől ? Magyarországnak századokon át volt alkotmánya — mint mondák — papiro­son ; szabad volt néha merész dolgo­kat is beszélni az országgyűlésen vagy megyeházán, de a „német“ oda túl körme közé nevetett és azt mondá : „beszélj csak beszélj ! Azért a mi kezünkben van min­den hajad szála; mi rendelkezünk vagyo­­nodról, kereskedésedről, a külföld előtti tekintélyedről, európai állásodról s gon­dunk lesz reá, hogy a világ ne tudjon ró­lad semmit.“ Most egy szerencsétlen, vagy ha az il­letőnek úgy tetszik, szerencsés véletlen azt juttatta fölül — századok óta első példa — a­ki oly hosszasan volt alul : a külügyek élén magyar születésű minisz­ter áll. Mi nem kívánunk tőle sem kárpótlást, sem boszút az elmúltakért. Magyarország vagy saját politikai és erkölcsi súlyánál fogva belehelyezkedik azon méltóságba, vagy nem. Első esetben nincs szüksége sem boszúra, sem kárpót­lásra, utóbbiban sem méltó, sem képes egyikre sem. Mi csak igazságot, mi csak azon osz­tályrészt követeljük Magyarország ré­szére, melyet századok előtt Magyarország egy része (Erdély)tettleg gyakorolt, me­lyet gáládul vettek el tőle; (lásd vasvári béke) mely ellen sohasem szűnt meg tel­jes erélylyel megtenni óvását (Wesselényi­­liga, Thököly, Rákóczy) s melyet ma fej­lettebb anyagi és szellemi ereje után sok­kal nagyobb joggal követelhet. Magyarország a monarchiának terüle­tileg felét képviseli; kereskedelmi kivite­lének legalább egy­harmadát bírja; kül­ügyi diplomatiájának harmadát tettleg fizeti. (Quota.) Az igazság, méltány, jog egyaránt kö­veteli tehát: először, hogy ott, hol Magyaror­szág érdekei Ausztria fölött közvetlenül előtérben állnak, mint Törökországban, a Dunafejedelemségben, sőt a közeli szom­szédság jogánál fogva még Oroszország­ban is, megbízható magyar szü­letésű diplomaták kezén le­gyenek. A helyzet épen kedvező. A nevezetes konstantinápolyi állomás megürült, s azt csak egy túlbuzgó osztrák sem vitathatja el, hogy mi Törökország által közelebb­ről vagyunk érdekelve. ? Az eddigi tapasztalás azt mutatja, hogy Oroszországban s a Dunafejedelemségek­­ben sem voltunk még rokonszenves ide­genek által sem képviselve soha. Sem jo­gilag, sem méltány szerint nem nyertünk polgártársaink részére ott elégtételt ; ott levő nyelvrokonaink elnyomásnak, pusz­tulásnak vannak kitéve; érdekeink visszá­jan képviselve. Megvárjuk az új külügyminiszertől, hogy a Magyarország részéről fizetett quotát a diplomatában általában érvé­nyesítse, s másodszor ott érvényesítse, hol a mi érdekeink sokkal nagyobbak és közelebbiek, mint az Ausztriáéi. Ha a kémrendszernek barátai volnánk, s elvileg nem tartanánk helyesebbnek egy egészen külön, bár gazdaságosan be­állított magyar diplomatát; azt mernék ajánlani, hogy a­hol osztrák a nagykö­vet, legyen az első attaché magyar és megfordítva, de ettől elállunk. Csak azt ne tessék újra mondani, hogy: szlah, bizony mi szívesen megtennők, de nincs emberünk. Ugyan kérem,ne keressünk portentumo­­kat s ne adjunk saját hazánkról s­z­e­génységi bizonyítványt. Mi mer­jük állítani, hogy legalább két any­­nyi diplomatának és consulnak való em­berünk van, mint Ausztriának. Maga a 48 — 49-es emigratió egy te­kintélyes contingenst ad e tekintetben,me­lyet a jelenlegi külügyminiszter jól is­merhet. — másodszor megvárnák és pedig oly jog szerint, mely a jelenlegi közös alkot­mányt sem sérti, hogy a magyar kereske­delmi érdekek főálláspontjait magyar ügynökökkel lássa el. Itt sem fogadunk el semmi mentséget. Százszor bebizonyítottuk, hogy a ma­gyar kereskedelmi érdek nem egy helyütt nemcsak hogy nem egy az osztrák­kal,­­ sőt versenytársa­i vannak. Az emberhiány sem szolgálhat ment­ségül. Más hatalmak kereskedelmi ügy­nökei is csak egyszerű, ügyes kereskedő­féle egyének, s fájdalom, hazánk fiai any­­nyira szét vannak szórva, hogy minden­hol találhatni nem egyeseket, de egész magyar társulatokat. És itt sokkal, lényegesebb a jóakarat és becsületesség, mint a nagy képzettség. Kívánságainkból tehát nem engedünk s elvárjuk azoknak létesítését az uj külügy­minisztertől. P. Szathmáry Károly — A baloldali kör tegnapesti (nov. 21.) értekezlete a pénzügyi bizottságnak a cs. k. Dunagőzhajó-társaság szerződésére vonatkozó véleményét általánosságban magáévá teszi s az ugyanezen társulat megadóztatására vonatkozó törvényjavaslatot kisebb módosításokkal elfo­gadja. — Auersperg Adolf herczeg­­n­e­k a kormányra hivatását már egy oldalról sem vonják kétségbe, de a felől is megegyezők a tudósítások, hogy a provisorium vagy tíz nap előtt nem fog véget érni. Ma már egy kész mi­nister névsor is forog közkézen. Hir szerint K­e­l­­lersperg is belép Auersperg ministériumába és pedig a belügyministeri tárczát venné át — ezt azonban tartózkodással vesszük. A hir még Rechbaue­r-ről, W­a­z­e­r - ról, G­r­o­­­cholskiról és Washington -ról szól, mint az Auersperg-kabinet tagjairól. — Auersperg ma fogja programmját az alkotmány­­hű­ párt kitűnőbb tagjai elé terjeszteni; a tanács­­kozmányban részt fognak venni a többi közt: Rechbauer, Sturm, Herbst, Giskra, Chlumetzki, Blitzfeld és Truti. A tanácskozás, mire e sorok megjelennek, már tán megtartatott. Auersperg tegnap fogadtatott ő felsége által, az andienczia három éra hosszatt tartott. — A praesumtiv mi­niszterelnök mára ismét meg volt hiva ő fel­­ségéhez. — A „Tagblatt“ egy pesti leveléből vesszük ki, a nélkül, hogy hitelességéről kezes­kednénk, miszerint Andrássy a lengyelekkel a kiegyezkedést csak a reichsrathban akarja létesíteni, de azt a reichsrath összejövetele előtt biztosítva szeretné látni. Ekkor aztán a többi nemzetiségekkel minden kiegyezkedési kísérlet teljesen perkorreszál­­t­a­­­n­i fog. — A „Czas“ Kossuth program­járól szólván, azt módosítással elfogadja : nem akarja a personal uniót, hanem magyar hegemó­nia alatt egy osztrá foederatiót. Ez a „Czas“ né­zete szerint — azon zászló volna, mely a nemze­teket öszhangzásba hozná. A dualismusról azt mondja, hogy az azon napon el volt temetve,mi­dőn Andrássy kü­lügy­érré lett. A HÓK TÁRCZÁJA. Schmidt Julián Jókairól. A magyar irodalom az utóbbi időben tüzetes méltatás tárgyát képezi a külföld s különösen Németország előtt. Jobban kezdenek velünk fog­lalkozni s szívesen beismerik, a mit nem rég még tagadni szerettek, hogy van szellemi éle­tünk s e szellemi életnek figyelemre méltó élet­erős, méltánylást érdemlő sajátságai. A magyar faj, melyet annyira szerettek kulturtekintetben a többi keleti fajokkal egy rangfokozatba he­lyezni, ma már kivívta magának, hogy elismer­jék rendkívüli szellemi tehetségeit, melyeket csak a folytonos fegyverzetes és a bekövetkezett elnyomatás gátolt, hogy a czivilizatió élén álló nemzetek szellemi vívmányaival egyenrangú eredményeket mutassanak elő az ámuló vi­lágnak. Lassan kint megérkezik tán az idő, lesznek talán kedvező körülmények, a­mik meg fogják engedni, hogy kipótolhassuk századok mulasztá­sait s akkor beszélnek felőlünk még többet is. Most be kell érnünk azzal, hogy tudja felő­lünk, miszerint élünk, hogy van szellemi életünk is s ennek olyan mozzanatai, a­mik előtt — még azoknak végtelenül hiányos ismerete mellett is — nem tartja méltósága alattinak elismeréssel emlékezni meg a külföld. Hátha még egészen ismerné. Széchenyit, Kossuthot, Eötvöst, Petőfit stb. úgy emlegetik, mint a­kikkel bírni a leggazda­gabb irodalommal bíró nemzetnek is becsületére válnék s nem tagadják meg tőlük az érdemet, hogy hatalmasan mozditák elő nem csak saját fajuk,de mondhatni az egész civilisatio haladását. Ez utóbbinak műveit a silány fordítás, a fer­dítés és selejtes felületesség, melylyel bemutat­ták, sem foszthatta meg azon hatásuktól, hogy a külföld szépirodalmunkra is vessen egy figyel­mes pillantást, s ma már oda jutottunk, hogy a magyar művek fordítását nagy előszeretettel ke­resi a német közönség szépirodalmi folyóiratai­ban és a könyvpiaczon. Közelebb is a jelesebb német ítészek egyike, Schmidt Julián, két terjedelmes czikket szentel Jókainak az „Augsb. Allgemeine Zeitungban,“ melyről méltán elmondhatná Heine, hogy az iro­dalmi munkásság tudományos ismertetésében egyik elsőrangú tekintély. Schmidt Jókait természetesen német szem­pontból bírálja meg, holott Jókai helyes megíté­lése magyar álláspontot föltételez, miután par excellence nemzeti költő s műveiben is ott a leg­nagyobb, a hol tisztán nemzeti. Természetes, hogy ez egy idegen ítészre idegenszerű hatást gya­korol s nem ritkán megvesztegeti ítéletét a köl­tő terhére. Továbbá Schmidt csak egy-két né­metre —­roszul — fordított műve után hoz ítéle­tet Jókai irodalmi munkássága fölött, holott az egész Jókai megítélésére az egész Jókai ismerete volna szükséges. De Schmidt Julián szava így is eléggé nyomatékos arra, hogy figyelmet ger­­jeszszen, s miután tudtunkkal ez az első eset, midőn egy jeles elsőrendű műitész egy magyar regényíróval a lehető elfogulatlanul, sőt tagad­­­atlan jóakarattal foglalkozik, megkísértjük a jelen sorokban együvé fűzni említett közlemé­nyét, elhagyván belőle azon helyeket, melyek tisztán nemzetünk politikai helyzetével s annak a nemzeti jellem és gondolkozásra gyakorolt hatásával foglalkoznak. Húsz év óta — így szól hosszabb bevezetés után — fáradozik Kertbeny hazája költőit Né­metországban meghonosítani. Hogy ez nem sike­rült neki a kívánt mérvben, annak oka abban rejlik, hogy eddig csaknem egyedül a lantos költészetre szorítkozott. A regény, mely külön­ben is a legmodernabb költői alak, az előzetes tanulmányhoz azért a legalkalmasabb, mert a nép valódi életét, helyzeteit és eszményeit leghí­vebben képes előtüntetni. Magyarország már­is nagy számú regényírók­kal bír; egy előttem fekvő nyomtatott jegyzék szerint Jókai a 152-dik. Ő a legtermékenyebb valamennyi közt, s úgy látszik, a legolvasottabb is. Művei elterjedtségéről oly magas számot hal­­­­lottam, hogy le se merem írni, mivel az messze túlszárnyalja azt az arányt, melyhez a mi német íróink szokva vannak. Irataiból helyes követ­keztetéseket vonhatunk közönségének ízlése, gondolkozásmódja és érzelmei felől. Műveinek minden lapja elárulja, hogy ő nemzetiségileg nem elfogult magyar, de komolyan törekszik a nyugati civilisatió gyümölcseit elsajátítani. Tö­rekvését, mely a polgári elem megszilárdításá­ban s hazája javára fordításában áll, csak helye­selni lehet. Művei közül a „Fekete gyémántok“ kerültek legelőször kezemhez. Rögtön meglátszik ebből, hogy rendkívüli tehetséggel van dolgunk, habár e tehetség miként alkalmazása felett lehetetlen ismételve fejet nem csóválnunk. Nyilván a fran­­czia iskola növendéke s leginkább Sue Eugene befolyása látszik meg rajta. Suenek főérdeme, hogy széles ecsettel fest. — Egyszerű,erőteljes, merész vonásokkal, oly világo­san állít elő bizonyos helyzeteket és alakokat, s annyira beleedzi a képzeletbe, hogy lehetetlen többé elfeledni. Színei nem felelnek meg az íz­lésnek, az árnyalást nem tüntetik fel eléggé, de erőteljesek. A legbotorabb érzelmeket is úgy tud­ja bemutatni, hogy legalább tudjuk, mit akar. Eszközeiben azonban ép oly kevéssé válogatós, mint megoldandó feladataiban. Az igazság iránti tisztelet hiányzik nála. szilárd, biztos, a temészet benső szükségességéből rejlő és cselekvő jelleme­ket nem találunk műveiben, az embereket min­den léptennyomon olyanokká teszi, a milyenekre szüksége van : vájjon önmagukkal összhangban maradnak-e, az előtte közönyös. Eszméinek mély erkölcstelen alapjáról nem szükség szólnom , mert e tekintetben Jókai semmaikép sem kö­veth­et. De sz­inezése és vonásai hasonlók az övéihez. Jókai valódi virtuóz s tetszik magának, ha lehe­tetlen feladatokkal küzdhet. Ez állítás bebizonyítására, Schmidt beleeresz­kedik a „Fekete gyémántok“ fejtegetésébe s fel­hozza az égő kőszénbányát, melyet Berend Iván egymaga olt el. E helyzetről — úgymond — nem állítom, hogy lehetetlen, de semmi eset­re sem olyan, hogy észlelet tárgyát képez­hesse, mert a valóságban felhozott oltószer csakugyan nincs még feltalálva. — De a költő annyira fel tudja izgatni az olvasó kép­zeletét, hogy az egész eseményt valamennyi ér­zékével észlelni véli s hisz benne. Érdekes látni, hogy bánik el tárgyával, épen ellenkezőleg ,mint Dickens. Ezt képzelete képei annyira megragad­ják, hogy egészen elveszteni látszik önuralmát. Az elemek külső háborgása, háborgásba hozza saját lelkét is, mely feloszlik elemi alkaterőire, s ezek roppant hatalommal hatnak, de úgy, hogy az öntudat teljesen meg van fosztva jogaitól. Jó­kai azonban az elemek háborgása között nyugodt marad,ő a helyzetet előbb rendszeresen beosztotta magának minden részleteiben s ez önkényes alakí­tást annyira beékelte emlékezetébe, hogy min­den pillanatban képes magát tájékozni s egy föltevése sem ellenkezik a másikkal. Hangulata teljesen az, a mi hőséé, ki az erőt és ellenerőt pon­tosan kiszámitá s azért sohasem hozható za­varba, így foly az ő elbeszélése látszólag szára­zon és józanan, de e mellett a szin oly határo­zottan tűnik elő, hogy a hatás teljes. — Hely­telen lenne Jókait a virtuositás tekintetében Dickens mellé állítani, de én azt hiszem, hogy az ő módszere a helyes : nem csak mert tárgyi­lag correctebb, de hatásában tartósabb is. Első pillanatra Dickens magával ragad ugyan, de a kényszer, mit az olvasó képzeletére gyakorol, fáraszt elvégre is, lehangol s csökkenti a hatást. Jókait hatalmas ecsetére nézve Suevel hasonlí­­tom össze,itt hozzá kell tennem, hogy határozott­ság, korrectség tekintetében messze felülmúlja őt. Sue egy fejezeten keresztül sem képes phantasi­­áját féken tartani. Jókai nagyon emlékeztet Poe Edgar amerikai íróra, a­ki szinte szeret hihetet­len dolgokkal foglalkozni, de a kivitelben egy szániművész, egy geometer lelkiismeretességé­vel jár el. Ugyan ez észrevételt teszi Schmidt a „hato­dik világrész“ ismertetésénél is. Költői tekintet­ben — úgymond — a fejezetben az író a képzelet­nek oly hatalmát mutatja­­be, mint Qulliver, s más oldalról mint Robinson Crusoe költője. — Az előadó (Berend) egy pillanatra sem esik ki komolyságából s a természet egyik tör­vénye a m­ásik után küldetik a torlaszra, hogy a lehetlent megalkotni segítsen. — Épen ez által emelkedik rendkívül a komikai hatás s szívesen nézzük a phantastikus képet, habár csodálkozunk is azon, hogy a költő maga is hinni látszik, a­mit állít. A­milyennek ő az éjszaki sark alatti életet képzeli, olyannak kel­lene lenni szerinte az életnek mindenütt. Hasonló szilárd reális alapra fektetett phan­tastikus rajzokra minden más regényében és no­vellájában is akadunk. Bárcsak e reatistikus módszert a társadalmi állapotokra is alkalmazta volna, melyeknek rajza a „fekete gyémántok“ nagy részét képezi­ a börze, a részvény-szédel­gés, a főrend részvétele ebben, stb. Lehet, hogy helyesen rajz­ol itt is, de nem azt a hatást teszi, a­mit rajzol. Itt a költő Sue biablonszerü mo­dorában jár el, a triviális váltakozik a hal­latlannal s hiában keressük az összefüggést. — Épen igy tesz az egyház küzdelmének leírásá­nál a keletkező felvilágosodás ellen, itt-ott fel- Mai számunkhoz egy félív melléklet van csatolva. A pesti népszínházi bizottság ülése. Nov. 21-én. (E. B.) A pesti népszínház telkének ügyével megbízott bizottság ma délelőtt 11 órakor tartott ülést, melyen Gyöngyössy Alajos főpolgár­mester elnökölt. G­e­r­l­ó­c­z­y tanácsnok előadta a bizottság eddigi működését, melynek köréből egy három tagú albizottság küldetett ki, Gerló­­czy, Tavaszi és Steiger választmányi tagokból, azon megbízással, hogy a színház telkének ügyé­ben javaslatot terjesszenek a bizottság elé. A nevezett választmányi tagokból álló albizottság tüzetes tárgyalás alá vette az ügyet, s különféle propositiok és nézetek merültek fel. Legelőször abban kellett megállapodniok, váljon a József vagy Ferenczvárosban szemeljenek ki telket az építendő színház részére.E mellett nehézségképen merült fel, hogy a beépített helyek tetemes költ­­ségbe kerülnek. Szóban volt a dohány és síp utczá­­ban levő telek, de ezzel szemben az az ellenvetés merült fel, hogy igen közel fekszik a nemz. szín­házhoz. A József és Ferenczváros érdekeit kí­vánták szemmel tartani az által, hogy a kerepe­­si­ uton a tót evang. templom szomszédságában­­ levő Fuchs féle telket megtekintették és meg­­szerzését­ tervezgették. De tekintve, hogy e vi­dék még nem igen van beépítve, e telket is fi­gyelmen kívül hagyták. Végre abban állapod­tak meg, hogy a népszínháznak a magyarosodás ügyét is szemügyre kell venni, s ezen indokok­nál fogva legczélszerűbbnek tartották a nép­színház számára a Terézvárosban keresni tel­ket. A Terézváros legnépesebb s legnagyobb, számosra vannak ott mulató helyek és színhá­zak, s az ott lakó elemnek leginkább van szük­sége színházra; ehez járul még, hogy e város­részben legkedvezőtlenebb arányban van képvi­selve a magyarság. Mindezen indokok a mellett szólnak, hogy legczélszerűbb a népszínházát e városrészbe építeni,csak úgy kell azt szervezni,hogy­ a közön­ség bizalmát kiérdemelje. A Terézvárosban szín­háznak legmegfelelőbb tér a Hermina tér; jobb, czélszerűbb, alkalmasabb helyet ennél alig lehet­ne találni. A térből 1000 k ölnyi telek áll ott a népszínház rendelkezésére. Financziális szem­pontból is ez az egyedüli tér az, mely a legked­vezőbb megoldást adja Itt nem lehet semmi akadály, a beépítés által sem, s e tér jelenleg a város birtokában van. A bizottság ebben megál­lapodott, s Gerlóczy két tervet is készített e tér­hez irányítva. Tavaszi örül, hogy a bizottság azon he­lyet találta legczélszerűbbnek, melyet ő ajánlt. A jövőt szemügyre véve is, e telek bizonyult legal­kalmasabbnak, mert ha idővel még egy népszín­házra lesz szükség, akkor azt a József vagy Fe­­renczvárosba lehet építeni, s a kellő arány meg­lesi. Indítványozza : állapodjanak meg e telekben, tegyék meg a lépéseket a megszerzés iránt. Lép­jenek érintkezésbe a pénzügyi bizottsággal,hogy mielőbb a beépítéshez lehessen fogni. Steiger részletesebben adja elő Gerlóczy előterjesztését. A Fuchs-féle telket nem találták elég nagynak, mivel az csak 800 □ ös terje­delmű és 72 ezer forintba kerülne. A terézvárosi Hermina tért találták legalkalmasabbnak, s szakértők véleményét is kikérték, s általán he­lyeselték e választást. A színészek részéről meg­kérdezték Molnárt és Szerdahelyit, a­kiknek véleménye szerint egy ily színház 3000 nézőt foglalhat magába, s ha szombaton fél ház, va­sárnap egész ház van, a színház fennállása a 13 ezer fából biztosítva van.Gerlóczy két tervet mu­tat be, az egyiken a színház homlokzata a vá­rosligeti fősugárúttal egy irányban van , a máso­dikon a színház beljebb van vive és homlok­zata előtt egy kis tér van felhagyva/ hová par­kot lehet építeni, vagy oszlopot emelni. A homlokzat 20 □ öl, a hátsó rész 28 □ ölre van véve; hossza 40 Q öl, mely telekre a leg­pompásabb színházat lehet építeni. A bizottság a két terv közül a másodikat tartja czélszerű­bb­­nek, s ezt fogja a közmunkák tanácsához fölter­jeszteni, s reméli, hogy beleegyezését nem fogja megtagadni.Ha ezt a közmunkák tanácsa helyben­hagyja, közölni kell ezt a tőke megállapítására kiküldött bizottsággal; kikérendő tőle a költ­ségvetés, hogy így kész tervezettel és költség­­vetéssel lehessen a közgyűlés elé terjeszteni. Tavaszi a sugárúttól belebb eső tervet ajánlja, s a kis térre Petőfi szobrát ajánlja elhe­lyezni. B. O­r­c­z­y Bódog nem találja hátrányosnak a nemzeti színházra azt, hogy a népszínház a dohány­utczába építtessék. A bizottság elfogadta a Hermina tér iránti elő­terjesztést ; a tervek közül a másodikat fogadta el, úgy­szintén Tavaszi indítványát is a Petőfi szobor felállítása iránt. Ezzel az ülés eloszlott, min Országgyűlés. A k­épviselőház ülése nov. 21-én. A ház mai ülésében is folytatta az ipar­törvényjavaslat tárgyalását, mely ed­­digelé meglehetős csendesen, hogy ne mondjuk lanyhán folyt. Azonban a 77. § nál, melyben az ipartársulatok alapszabályaikat a kormánynak felterjeszteni köteleztetnek, annál élénkebb vita keletkezett. A szélső­baloldalon ezt úgy az ipar­­mint társulati szabadság szempontjából támad­ták meg, hangsúlyozván, hogy ez csak rendőr­államban állhat fenn. A balközép, főleg Tisza Kálmán ezen tételt már azért is szükségesnek állítá, nehogy a szabad egyesülés örve alatt azon ezéhek ismét visszajöhessenek, melyeknek eltörlése ezen ívjavaslatnak legfőbb szándéka. Ily értelemben nyilatkozott S­z­­­á­v­y is. A szélső bal nem tágított, hanem névszerinti szavazást kért, melynek következtében a 77. §. első bekezdésének eredeti szövege mellett sza­vazott 123, ellene pedig 93 képviselő. Ez képezte a mai ülésnek sarkpontját. Esti lapunkban elmondottak után szót emel a 77. §. tárgyalásánál Helfy Ignátz. Szóló hajlandó lett volna Ma­darász módosításával elfogadni a §-t, hogy t. i. az alapszabályok tudomás végett terjesztesse­nek fel a kormányhoz, mert ezt administratív szempontból, habár csak statistikai adatok gyű­j­­­tése végett is, elfogadhatónak tartja, azonban, miután Nehrebeczky felszólalásából arról győ­ződött meg, hogy a kormányférfiaknak czéljuk nemcsak az, hogy tudomással bírjanak a társu­latok létrejöttéről, mert erre nézve elegendő volna, hogy a megalakulással egy­idejűleg értesíttessék a kormány, hanem miután, úgy látszik, hogy a társulatok jogainak megszorítása a czél, Irányi módosítványára szavaz. Hoffmann Pál a szö­veget egyedül Várady Gábor módosítványával fogadja el, mert Mukicsé­­nak elfogadása által a törvény czélja volna elté­vesztve, miután a kormány csak úgy őrködhe­tik a fölött, ha vájjon a törvény intézkedése megtartatik-e, ha az alapszabályokról nem az alakuló gyűlésből, hanem az alakuló gyűlés előtt szerezhet tudomást. Hivatkozik Schweitzra, hol nem csak felterjesztetnek tudomásszerzés végett az alapszabályok, hanem egyenesen a kormánytanácstól tétetik függővé minden oly társulat, mely vagyoni műveleteket visz véghez. Lázár Ádám a szerkezetet Irányi módosít­ványával fogadja el, mert nem akarja az ipar­társulatokat a ministeri omnipotentiának,mely­be , ha oly jezsuita módra illesztetett be, kitenni. Hoffmannak Schweitzra történt hivatkozására megjegyzik hogy ő (Hoffm.) azt légi könyvekből böngészte ki, miután az újabb fejlemények sze­rint az ipar társulatok csak az illető községnek je­lentik be magukat, de alapszabályok tudomás­­vételéről vagy helybenhagyásáról szó sincs. Csernátony Lajos csak Hoffman beszéde következtében szólal fel, miu­tn ebből az tűnik ki, hogy Hoffman nem elégszik meg azzal,hogy a kormány szerezzen tudomást a társulatok alap­szabályairól, hanem azt kívánja, hogy azokat helyben is hagyhassa , a­mit pedig szónok nem fogadhat el, miután azt tartja, hogy a kor­mánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is a különböző társulatokról tudomást venni és ez Amerikában is így van; de hogy a kormány helyben is hagyhassa az alapszabályokat,­­ ezt szónok nem teheti magáévá. Kállay Ödön azt tartja, hogy Simonyi argu­­mentátiója csak akkor lesz megdöntve, ha a kor­mány és ellennézetűek által bebizonyíttatik, hogy a kormányi felügyelet szükséges, a­mi pe­dig nem történt, és szónok nem is ismerheti el. Szónok azt kívánja, hogy a bejelentés az alaku­lás előtt történjék, hogy így a kormány ne aka­dályozhassa az illető társulatok mielőbbi meg­alakulását. Horn Ede tiltakozik azon assimilatio ellen, melyet Hoffmann felállított, mintha ebből az kö­vetkeznék, hogy a ház fenn akarja tartani a con­cessionál­is rendszert, melyet a kormány maga sem akar fentartani. Szónok ellene szavaz az előleges bemutatásnak s azt kívánja, hogy az alapszabályok az alakuló gyűlésből terjesztesse­nek fel. Hoffman ezzel szemben megjegyzi, hogy ő nem védelmezte a concessionális rendszert, ha­nem az egyszerű­ felügyeleti jog gyakorlását Csík­y Sándor következő mód­osítványt nyújt be:a 77-ik­ második sorába e szavak helyett „az alakulás előtt“ tétessék „az alakuló gyűlés­ből“ kell felterjeszteni, a 4-ik sorban e szó után „ministernek“, tétessék „tudomás végett.“

Next