A Hon, 1871. december (9. évfolyam, 277-301. szám)
1871-12-03 / 279. szám
Kiadóihivatal: Ferencziek tere 7. az. földszint. Előfizetést díjt Portin küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli is esti kiadás együtt: 1 hónapra ........................1 frt. 86 kr. 8 hónapra ........................6 „ 60 „ 8 hónapra .......................11 . . . Az esti kiadás postai különküldéseirt felülfizetés havonkint ... 80 kr. Az előfizeti tan ár folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik !S mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. 279. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Vasárnap, december 3. hoist POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beigtatási dijt 9 hasábos ilyfile betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . . 86 kr. IV* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi rssét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert krmekt fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak ki.«« Előfizetési felhívás „A H O N“ra. Előfizetési árak: Egész évre . . . 28 frt — kr Fél évre . . 11 frt — kr Negyed évre. . 5 frt 50 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése tiz frtig csak 5, 10 írton felül pedig tizárba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. PEST, DECEMBER 2. Felszólítás Pest város ellenzéki szabadelvű polgáraihoz A főváros közhatósági rendezésének ügye rövid időn a törvényhozás elé kerülvén, e fontos életkérdés tárgyában kötelességünknek tartjuk a fővárosi ellenzéki szabadelvű polgárokat elvbaráti értekezletre összehívni. Az értekezlet ideje decz. hó 3-án vasárnap d. e.10 óra; helye Pestvármegye gyűlésterme. Pest, nov. 30. 1871. Csernátony Lajos, Jókai Mór, Vidacs János, Pest-Józsefv. orsz. Pest-terézv. orsz. Pest-ferenczv. orsz. képviselő, képviselő, képviselő. Tóth Vilmos vád alá helyezése. Az országgyűlés mai ülése egy még nem használt fegyver megragadására kényszerité az ellenzéket. Tisza Kálmán Tóth Vilmos vád alá helyezését indítványozó — az ellenzék kitörő éljenzése és Tóth Vilmos mosolygása közt. E mosoly az érzéketlenség azon fajából való, amellyel bírni nem sokan szeretnek. És az ellenzék lépése a megsértett igazság azon keseredettségéből származott, melynek felelősségét az igaztalanság elkövetői hordozzák teljes mértékben. Az eset elettől végig magán viseli a „sajnos“ nevet — feleljenek érte azok, kik azt előidézték. Bonczolják a kérdést! Ha az October 23-ai nógrádi gyűlés határozata és műve törvénytelen, mint ezt a novemberi gyűlés állttá, (és ennek alapján történt annak megsemmisítése :) akkor Tóth Vilmos hibás, ki e gyűlés minden tettét szentesité — mint beismerő — azáltal, hogy tudomásul vette. Mert akkor neki ezt tennie nem lett volna szabad, és minthogy a nógrádi eljárást több helyen alkalmazták és mindenütt a miniszer helyeslésével találkozott az, sőt az ő utasítása folytán történt — ezt is beismerte a mai gyűlésen, — akkor a többi, hason módon létrejött megyei választás is törvénytelen és Tóth Vilmos többszörösen követett el törvénytelenséget. Másfelől törvényeink értelmében egy megye határozata lokális törvényerővel bír, ha a miniszer tudomásul veszi, és így Nógrád megye oct. 23-diki határozatait törvényerejűeknek kell ismernünk és ha Tóth Vilmos elismeri azt, hogy az e határozatokat megsemmisítő novemberi határozat idegen elemekkel vivatott ki — pedig ezt is elismerte a Deákkörben — akkor neki két okból volt tilos e határozatot helyben hagyni. Először, mert az előbbi határozatot törvényerőre emelte és másodszor, mert annak megdöntése — saját vallomása szerint — törvénytelen úton történt. És ő mégis ezt tette. Tehát vagy az októberi határozat volt törvénytelen és akkor ő törvénytelenséget követett el, midőn szentesité vagy a novemberi határozat törvénytelen és akkor neki ezt nem kellett volna szentesitni. Ő mind a kettőt szentesité, tehát bármelyik esetben törvénytelenséget követett el. Az ellenzék így provokálva és az igazságnak — Tóth Vilmos által is beismert — világos megsértése által vérig sértve — Tisza Kálmán indítványát a vád alá helyezésre — bár fájdalommal — dörgő eljenében írta alá. Nem vitatjuk azt, hogy lesz-e ennek eredménye — az országházban ? Tudjuk azt, hogy eredménye meg lesz a házon kívül és nekünk ez is elégtétel, mert ez is jogvédelem. Sőt hisszük, hogy Tóth Vilmos is — minden kemény fejűsége daczára — meggondolja magában, hogy jobb lett volna egy pár ember erőszakoskodását nem palástolni, mintsem kitéve lenni annak a szégyennek, hogy az ország törvényhozó testének egyik nagy pártja az ország színe előtt törvényszegéssel vádolja. Mert e lépésnek — ha jogi eredménye nem is lesz — nagyon keserű, úgyszólván megbélyegző hatása van, melynek eredménye legtöbbször legalább is viszszalépésre kényszeríti az illető minisztert. Ha Tóth Vilmos ezen is túl tudja tenni magát, ő kivétel lesz. Angliában nem csak a törvényszegés, hanem a „honesty and utility“ czím alatt is vád alá fognak egy minisztert. Tóth Vilmos sérelmes lépése még e rovat alá is esik: ha ő állásán mégis megmarad — az által is excentrikus miniszternek fogja magát bizonyítani. Jobboldali laptársaink holnap — bizonyára — reeriminatiókra fognak fakadni az ellenzék ellen, hogy késlelteti a budget tárgyalást és Isten tudja még mily szép vádakkal fogják azt illetni csak azért,mert a törvénytelenséget szó nélkül nem hagyja. Azonban ha tisztelt kollégáink több igazságérzéssel, mint pártszenvedélylyel bírnának és nem lenne jelszavuk: jurare ad verba magistri — akkor arra a gondolatra jutnának, hogy mily hibásak azok a Pulszkyak, kik az igazságtalanságot elkövetik, mily hibás az a belügyminiszter, ki ezt szentesíté és a törvény sértésével is tettezte azt és mily hibás lenne az ellenzék, ha az effélét szó nélkül hagyná és maga is szentesítné az által, hogy a miniszteri felelősségről szóló törvényt nem alkalmazza. Most a megyei dologból országos lett, mely úgy a pártok viszonyára, mint az országgyűlés ügyeire káros hatással van, és ezt köszönhetjük a jobboldali erőszakoskodásnak és a miniszteri részrehajlásnak. Számoljanak minden ebből eredő hátrányért ezek. Az ellenzék csak kötelességét teljesíté, midőn a törvényt védte és azt alkalmazó: védte a nógrádi esetben, alkalmazta Tóth Vilmosra. Hegedűs Sándor: igazság melletti lelkesedés még annak is magas szónoki erőt képes kölcsönözni, kinek egészségi állapota ezt alig engedte reményleni. A máskor alig hallható hangú férfiú csengő hanggal tölté be a termet, midőn kimutatta, hogy a hasonló minister eljárás csak a politikai corruptiót honosítja meg; a törvénytelen erőszakosságot sanctionálja s oly örvényt idéz elő, mely a nemzetet politikai megsemmisítéssel fenyegeti. A miniszer második válasza, melyben a törvénykönyvet kezével csapkodva , hivatkozott eljárása helyességére, hitünk szerint, még a jobb oldalon is indignatiót keltett, habár a pártfegyelem ezt elhallgattatá. Annál természetesebb tehát, hogy Tisza Kálmán a kibúvó csapda másik kijárása elé álljon és azt mondja: ha te elitéled a megyét, hogy rendeleted szerint járt el, még inkább kárhoztatnod kell önmagadat, miután rendeleteddel saját vallomásod szerint, te voltál az első törvényszegő, ki törvényellenes utasítást küldél a megyékhez. Azért ezennel vád alá fogatni kérlek ... Biz az oly hinár, melyből hosszú lábbal is igen nehéz lesz kigázolni. A második nagy fontosságú ügyet egy kérvény alkalmából Ivánka Imre hozta szőnyegre. E lapok olvasóközönsége saját csekély értesítésünk nyomán is eléggé ismeri már a cs. kir. Duna-gőzhajózás ügyét. Kimutattuk, hogy mily iszonyú áldozatokkal tette e társulatot saját gyöngeségünk és szolgaságunk a Duna egyedórává s ehhez most még egy ujjal járult kormányunk a tánczhajózás kizáró engedélyezésével. Azt is elmondottuk volt, hogy ezen áldozatokkal szemben e társulat nem hogy a magyar, sőt a közös lobogót sem vette föl, s kimutattuk,hogy ezen, egyetlen mód segíteni, az eddigi viszony megszakításával, a magyar társulatoknak nyújtani segélyezést. Ma Ivánka mindezt alaposan és terjedelmesen terjeszte a képviselőház elé. Valóban csak még ez kell eddigi gyávaságunkhoz, önszeretetlenségünkhez és nem hogy az lenne meg, mit egykor nagy hazánkfia kiáltott: „Tengerre magyar!“ — de a hazánk szivén átfolyó Dunán sem lesz magyar! — A b a 1 o dai kör tegnap esti (decz. 2.) értekezletén a főrendi háznak a vadászati ívjavataira vonatkozó csekély jelentőséggel biró módosításai és a Németországgal kötött telegráfi szerződés tárgyaltatván, az első pár lényeges módosítással, az utóbbi némely megjegyzések mellett fogadtatott el. A képviselőház Iső osztálya deczember 4-én, hétfőn d. u. 4 órakor, a IX-ik osztály decz. 3-án d. e. 11 órakor ülést tart. Tárgy: a német császársággal kötött távirdaegyezmény és a főrendiháznak a vadászati törvényjavaslaton tett módosításai. Az országházból. Pest, dec. 2. 1871. Úgy tetszett ma, mintha a husz-harminczas évekből támadtak volna föl akkori sérelmi politikánk előharczosai s hallatták azt a keserű és magyar ember előtt mégis rokonszenves hangot, mely akkoriban a Kölcseyek, Nagy Pálok, vagy Klauzálok ajkairól hangzott. E hangulatot a belügyminiszer felelete idézte elő, a nógrádi botrányra vonatkozó válasza által. Tóth Vilmos ebben elismeri, hogy több megyének s ezek között Nógrádnak is, nemcsak engedélyt adott, sőt formaliter lelkére kötötte, hogy félretételével a megyék szervezetére vonatkozó törvény illető rendeletének, siessen magát rendezni; elismeri, hogy Nógrád megye ezen intésnek engedett, midőn magát rendezni törekedvén, a válsztó bizottságokat kijelölte , azért mégis kénytelen egy második gyűlésnek adni igazat, mely az előbbeni gyűlés választásait a törvény betűihez szorosan (tehát a miniszteri rendelet ellenére) ragaszkodva, megsemmisítette. És mindezt minő incidensből ? Mert a régi (48 előtti) megyék is követtek el kisebb esetekben hasonló visszaélést. Megvalljuk, több hittel voltunk a belügyminiszter képességei iránt, hogysem föltehettük volna róla, hogy a zsák utczába bemenjen, hol az első felfogás szerint saját maga ellen (rendeletével szemben) ad igazat az ad pápám melius informandum hivatkozó politikai Udom sértő megyének; vagy önmagát vádolja be törvényszegéssel és így alkalmat ad tökéletes császármetszésre miniszteri felelőségén és reputatióján. A belügyminiszter itt elfeledte, hogy ez esetheti eléje kell tennie miniszteri reputatióját a pártérdeknek s azon ügyetlenülerőszakos föllépést, melyet a nógrádi jobboldal első hanyagsága helyreütésére rendezett, miniszteri köpenyével nem lett volna szabad takargatnia. Az igaz,hogy amit így keresett, igy kiérdemelt, meg is kapta. Plachy Tamás példája, ki a válaszra oly mesterileg s igazi hazafi lelkesedéssel felelt, megmutatta, hogy az igaz meggyőződés baz Mai számunkhoz egy félív melléklet van csatolva. Országgyűlés. A képviselőházi ülése dec. 2 án. Folytatás érti lapunkból. A munkások ügyében adott miniszeri válasz tudomásul vétele után, mint már jeleztük, a belügyminister felelt Plachy Tamás interpellációjára a nógrádi kérdésben. Tóth Vilmos belügyminiszer mindenek előtt felolvasván Plachy Tamásnak lapunkban már közlött interpellációját, felemlíti azon felhívását melyet a megyeszervezések megkezdésére márlékén az összes törvényhatóságokhoz intézett. Ennek folytán a törvényhatóságok megkezdték munkálataikat és azokat fel is terjesztették később hozzá jóváhagyás végett, így terjesztette Nógrád megye is az ő munkálatát aug. 23-kan a mellé csatolt panaszos folyamodványnyal együtt, amelyeket a belügyminiszer átvizsgált. És miután- mondja — ezen munkálatnak némely pontjai olyanok voltak, melyek a törvénynyel ellenkeztek , nevezetesen, hogy a virilis voksok nem a népesség számarányához lettek megállapítva, hogy a virilisták lajstromából a legtöbb adót fizetők közül többen kihagyattak, kik nem a megyében laknak, mondom, miután törvényellenes intézkedések foglaltattak a munkálatban , én a munkálat ezen pontjainak megváltoztatását határozottan követeltem. Voltak azonban a munkálat ellen a czélszerűség szempontjából is kifogásai. Nevezetesen Nógrád megye ezen munkálata a megyét 12 szolgabirói kerületre osztotta fel, minden kerület élére állítván egy önálló szolgabírót. Én — mond a miniszter — azt hittem, hogy tekintettel Nógrád megye lakosságának számára és a megye területére, ezen intézkedés által az adózók érdekei nem vetettek figyelembe, azért azt tanácsoltam Nógrád megyének, hogy vegye a munkálatnak egy részét újabb tanácskozás alá, határozottan kijelentvén, miszerint ez a megye autonóm jogköréhez tartozik, — és én annak praejudicálni nem akarok, de jó lesz a felett még egyszer határozni. Egyszersmind azt is mondottam Nógrád megyének, hogy nem ellenzem, hogy a 92. §. értelmében addig, míg ezen újabb határozatokat meghozni és hozzám felterjeszteni fogja, a további intézkedéseket megtegye. Nógrád megye közönsége ezen rendeletemet oet. hó 23—24-én tartott közgyűlésén tárgyalta, és észrevételeimet alaposaknak találván, a virilis voksok lajstromának kiigazítását egyik választmányára bízta. A 12 szolgabiró helyett 6 szolgabirót vélt felállíttatni, s ez iránt munkálatát hozzám felterjesztette. Meg kell jegyeznem, hogy ugyanazon gyűlésben megválasztatta az igazoló és bíráló bizottság tagjait,és a bizottsági tagok választásának vezetésére hivatott elnököket is. Miután Nógrád megye az általam törvényesség szempontjából tett észrevételeket tárgyalta és elfogadta, én ezen felterjesztését tudomásul vettem, a szolgabíróra nézve azonban megjegyzem,hogy akkor,midőn Nógrád megye 12 szolgabirót állított fel, akkor nem vette tekintetbe az adózók érdekeit, akkor pedig midőn 6 szolgabirót állított fel, nem felelt meg a jó közigazgatás érdekeinek, és azt hiszem, hogy tekintve Nógrád megye lakosságát ,és photografikus helyzetét, leghelyesebben cselekednék, ha a megyét 8 szolgabirói kerületre osztaná; — ezt azonban csak mint tanácsot adtam, mert ez a megye autonóm jogköréhez tartozván, nekem abba beavatkozásom nincs. Fölszólítottam a megyét, hogy a felett újból tanácskozzék, és hozza tudomásomra határozatát. . Ezen újabb rendeletemet Nógrád megye nov. 21-én tárgyalta. A virilis szavazatokat ezen gyűlésben állapította meg véglegesen. A szolgabirákra nézve tett észrevételemet alaposaknak ismerte el, nem fogadta el ugyan azon nézetemet, hogy 8 szolgabirói kerületre oszsza fel a megyét, de adott a 6 szolgabiró mellé szolgabiró segédet. Végre ugyanazon közgyűlés tárgyalta azon rendeletemet, melylyel az árvaszék szervezését véglegesen jóváhagytam. Ezek után inditványoztatott Nógrádmegye közgyűlésén, hogy miután az 1870. 42. t. sz. 30. és 92. §§. értelmében a megye közönségének csakis akkor lehet a biráló és igazoló bizottságokat és a választásra kiküldött elnököket megválasztani, midőn a megye szervezési munkálata a belügyminister által véglegesen helyben van hagyva, — miután okt. 23—24 én e munkálatok véglegesen helybenhagyva nem voltak, így az akkori közgyűlés nem járt el törvényesen akkor, mikor az igazoló és bíráló bizottságokat megválasztotta; ennélfogva okt. 23—24 ki gyűlés határozatait semmisitse mi a november 21-ki gyűlés. Ez indítványt a többség elfogadta, a kisebbség azonban sérelmesnek látván, a gyűléstermet oda hagyta, és hozzám felfolyamodást intézett, amelyre nézve én megadom válaszomat. (Halljuk!) Nem tagadhatom tehát, hogy midőn én a törvény értelmében a megyeszervezési munkálatot megindítottam és folytattam, azon praxist vettem föl, hogy megtévén ezen munkálatokra úgy a törvényesség, mint a czélszerűség szempontjából észrevételeimet, ezen észrevételeket a megyék közönségeivel közöltem, felhíván őket a munkálatok ekkénti megváltoztatására, s egyszersmind tudtul adtam azt, hogy addig is, míg erre nézve a határozatokat velem közölnék, a 92 dik szakasz értelmében a további intézkedéseket megtehetik. Tettem ezt két oknál fogva, 1-et azért, hogy a szervezési munkálatok befejezését siettessem és elősegítsem , tettem továbbá azért, hogy elhárítsam a kormányról azon sok oldalról támasztott gyanút, mintha a kormány a megyék szervezését a jövő képviselői választások utáni időre kívánná halasztani. Nem tagadhatom azt sem, hogy a megyék legnagyobb része, talán csekély kivétellel, utasítások szerint járt el, de nem tagadhatom másrészt tehát, hogy ha a törvényt betű szerint akarjuk értelmezni, akkor csakugyan áll, hogy mindaddig, míg a szervezési munkálatok véglegesen helyben hagyva nincsenek, a 92-ik szakasz értelmében az igazoló és bíráló bizottságokat és az elnököket megválasztani nem lehet; nem tagadhatom továbbá azt sem, hogy a régi megyei praxis szerint, melynek — a ház igen jól tudja — én nem tartozom feltétlen imádói közé , azt bizonyítja, hogy egyik megyei közgyűlés a megelőző közgyűlés határozatait megváltoztatta, s hogy igen sok eset fordult elő, midőn az egyik közgyűlés által és ugyanazon tárgyra kiküldött deputatió helyett, a másik közgyűlés más deputatiót küldött ki, így állván a dolog, t. hát! Én nem tehetek egyebet, miután nekem a törvényt egy törvényhatósággal szemben lazábban értelmeznem nem lehet, mint azt maga a törvényhatóság teszi, mondom, nem tehetek egyebet, minthogy Nógrádmegye november 21-ei azon határozatát, amelylyel az októberi 23-án és 24 én tett határozatokat halomra döntötte, megváltoztatta a törvényre való hivatkozással, ismétlem, hogy nem tehetek egyebet, mint hogy egyszerűen Nógrád megye november 21-ei közgyűlésének ezen határozatát tudomásul vegyem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Plachy Tamás : T. ház ! Mindenekelőtt bocsánatot kérek a tistelt háztól, hogy ma a szokottnál kevesebb hanggal rendelkezvén, talán beszédem minden része e teremben kivehető nem is lesz. (Halljuk!) De tüdőm megerőltetésével is iparkodni fogok magamat érthetővé tenni. A belügyminiszter úr midőn interpellációmra szíves volt historicus és chronologicus rendben válaszolni, helyesen adta elő mindazt, melyek Nógrád megye szervezésének szempontjából a törvény kihirdetése, illetőleg a miniszteri rendelet keltétől kezdve történtek, s ezt megvallom, a tényállással megegyezőleg adta elő — némely kivétellel. Kivételt képez az én felfogásom és tudomásom szerint a valóságtól az, midőn belügyminiszter úr azt állította, hogy az október 23- ai közgyűlés, akkor t. i. midőn a miniszteri jóváhagyás folytán a megyei szervezési munkálatok a törvény rendelete s a miniszter kívonata szerint Nógrád megye átalakította, ugyanakkor választotta meg a bíráló és igazoló bizottságot, az nem úgy van. Ez az október 24-ei közgyűlés napirend tárgya volt. A főispán a választások megejtése végett a következő napra halasztotta a tárgyalásokat és akkor történtek meg a választások. Maga a belügyminiszter úr is elismeri, hogy azon rendeletében, amelyben Nógrád megyének szervezési munkálata némely részeiben neheztelvén azt a törvényhez alkalmazni rendelte, egyszersmind permissive és többet mondok, nem permissive, hanem meghagyólag méltóztatott intézkedni arról is, hogy Nógrád megye az 1870. 4. sz. 92-dik szakasza értelmében, a további teendőket eszközölje. Erre méltóztatott a megyét a főispáni körözvényt megelőzőleg oly tartalmú leirattal, egyenesen fölhívni, melyben az mondatik, hogy mindenekelőtt a jóváhagyott megyeszervezeti munkálat és az abban felállított nehézségek tárgyalandók, csak azután ejtendők meg a választások a törvény értelmében. A főispán ks a köztörvényhatósági törvény értelmében közvetítő közege a kormánynak kétségtelenül köteles volt tudni, de tudta is azon intenziókat, melyek a kormányt vezérelték és ő öntudatosan tűzte ki a határidőt a választásra, a midőn Nógrád megye közgyűlése 1871. oct. 24- én megejtette a választásokat (Élénk helyeslés balfelöl.) Mind az, a mi ezentúl történt, csak az erőszak kifolyása és törvényellenes marad. (Szontagh Pál — Csanádi — közbeszól: megyei international.) Mert az 1871. 42-ik törv. czikk 92. §. azt mondja, hogy a helybenhagyott határozatok alapján egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és többi bizottságokat. Lehet a mint minister úr mondja, van praecedens arra, hogy a megyékben talán egyes statútumok újabb statútumokkal megváltoztattak ott,hol ezek ellenében a törvény világos szava nem intézkedett, különösen azon időben, midőn a csengeri és tyukodi ólmosbotok játszották a szerepet. De tagadom,hogy arra precedens lett volna, miszerint törvény szerint és törvény mellett megejtett választások megsemmitessenek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Erre nincs precedens. Álláspontját indokolja a minister úr és azt mondja, hogy szemben a nógrádi kérdéssel álláspontja, a megyei autonómiának tisztelete és a non interventió. Ha gúny nem volna, igazságnak igen jó lenne. Én azt hiszem, hogy a non interventió elvének ezen vörös támlás székből a belügyér által való pronuntiatiója hasonlít a mythologiai Janus arezhoz, melynek jobb fele kegyesen Déz kegyeltjeire és czukorsüteményeket osztogat, mig balkezében kancsukát tart s szemében mérges levelleteket. Hasonlít a mesebeli báránybőrbe bujt farkashoz (Derültség) mert mig Heves megyében vad, addig Nógrád megyében igen szelíd. Amott a kormánybiztos, illetőleg királyi biztos, itt a non interventió azon közeg, mely a képet illustrálja. Mert a minister urnak nem volt elég bátorsága az egykori rómaival azt kiáltani fel: amicus Pulszky, amicus Huszár, amicus Forgách, amicus Muzslay , sed major amica Veritas! (Zajos helyeslés balfelöl) arczul csapta a törvényt , melynek végrehajtására ő volt hivatva. — De mit fog eredményezni ezen a ministeri padról oly cinicus módon proclamált non interventió ? Eredményezni fogja elsősorban azt, hogy még azok is, kik legőszintébb és legtisztább barátjai voltak a megyei önkormányzatnak, a megyei intézményt a múltban tisztelni fogják ugyan, de jövőben perhorreskálni fogják (Élénk helyeslés balról.) Eredményezni fogja azt, hogy a nép , mely eddig megyei képviseletében az értelem és nem az erőszak közegét tisztelő, jövőben undorral fordul el azon cselszövényektől, melynek színhelye a megyék tanácskozási terme leend; végre eredményezni fogja azt , hogy legalizálva lesz a törvénysértés és az erőszak a noninterventió ürügye alatt. És csodálatos, hogy épen azok és közöttük mindenek felett a belügyminiszer úr, kik a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával itt e házban a megyék omnipotentiáját, azoknak túlkapásait hangsúlyozták leginkább, most egyszerre a legmelegebb barátai lettek egész a noninterventióig a megyei autonómiának. Sajátságos jelensége ez az időnek, és úgy hasonlít a politikai corruptióhoz, mint hasonlít egyik tojás a másikhoz. (Tetszés balról.) Pedig a politikai corruptió ragály minister úr! mely terjed feltartóztathatlanul, és jaj azon nemzetnek,mely törvényeibe vetett bizalmát elvesztette! (Úgy van ! balról.) Azért vigyázzanak azok, a kiké ma a dicsőség, a kiké ma a hatalom, mert én azt hiszem, hogy a jövőé a nemezis, és ez a politikai bűnök lajstromának kérlelhetlen számlájából előbb utóbb, de mindenesetre le fogja vezetni azon főösszeget, mely nem lesz más, mint közös megsemmisülésünk. Én ettől félek, és mert mindazokat, miket itt sérelemként elmondottam,a tvénnyel merőben ellenkezőknek tudom és vallom, és mert azt így tudom, (Tetszés balról), talán felesleges lesz kijelentenem, hogy a miniszer úr válaszával egyáltalában megelégedve nem lehetek, hanem a tárgyat napirendre tűzetni kérem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől, a baloldali képviselők szónokhoz sietnek és kezet szorítanak vele.) Tóth Vilmos belügyminiszer: T. ház ! Daczára azon lelkes éljeneknek, melyeket a t. baloldal az előttem szólót üdvözölte, (felkiáltások balfelöl : joggal !) kötelességemnek tartom mégis némi megjegyzéseket tenni a t. képv. úr előadására. (Halljuk.) Mindenekelőtt újabban és határozottan hivatkoznom kell arra,amit mondtam, hogy én a törvényhatósággal szemben lazábban egy törvényt értelmezni nem tudok, azt lazábban értelmeznem nem szabad. A törvénynek 92-dik §-a világosan azt mondja, hogy a helyben hagyott határozat alapján egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és bíráló bizottságnak választás alá eső tagjait. (Zaj.) Volt szerencsém előadni chronologikus rendben a dolgok menetét Nógrád megye szervezési munkálatára nézve és abból világosan kitetszik,hogy Nógrád megye szervezési munkálatának végleges helybenhagyása csak november 21-kén történt volt, mert november 21-kén tárgyaltatott azon rendeletem, melyben az árva ügyek rendezésére vonatkozó munkálatot helyben hagytam. Kijelentettem továbbá, hogy én egyáltalában nem tartom törvénysértésnek,valamint a több megyék megtették is a 92. §. értelmében az intézkedéseket, mielőtt véglegesen helyben lett volna hagyva a munkálat. (Folyton nyugtalanság és ellenmondás balfelől.) De nekem tehát, mint miniszernek, hogy ha valamely megye a törvényt betű szerint értelmezi, nem szabad azt