A Hon, 1871. december (9. évfolyam, 277-301. szám)

1871-12-03 / 279. szám

Kiadóihivatal: Ferencziek­ tere 7. az. földszint. Előfizetést díjt Portin küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli is esti kiadás együtt: 1 hónapra ........................1 frt. 86 kr. 8 hónapra ........................6 „ 60 „ 8 hónapra .......................11 . . . Az esti kiadás postai különküldéseirt felülfizetés havonkint ... 80 kr. Az előfizeti t­an ár folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik !S­ mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. 279. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Vasárnap, december 3. hoist POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beigtatási dijt 9 hasábos ilyfile betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . . 86 kr. IV* Az előfizetési és h­irdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi r­ssét illető minden köz­lemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert krmekt­ fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak k­i.«« Előfizetési felhívás „A H O N“ra. Előfizetési árak: Egész évre . . . 28 frt — kr Fél évre . . 11 frt — kr Negyed évre. . 5 frt 50 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesítése tiz frtig csak 5, 10 írton felül pedig tiz­árba kerül. Az előfi­zetések a „Hon kiadó­ hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. PEST, DECEMBER 2. Felszólítás Pest város ellenzéki szabadelvű polgáraihoz A főváros közhatósági rendezésének ügye rövid időn a törvényhozás elé ke­rülvén, e fontos életkérdés tárgyában kö­telességünknek tartjuk a fővárosi ellenzéki szabadelvű polgárokat elvbaráti értekez­letre összehívni. Az értekezlet ideje decz. hó 3-án vasárnap d. e.10 óra; helye Pest­vármegye gyűlés­terme. Pest, nov. 30. 1871. Csernátony Lajos, Jókai Mór, Vidacs János, Pest-Józsefv. orsz. Pest-terézv. orsz. Pest-ferenczv. orsz. képviselő, képviselő, képviselő. Tóth Vilmos vád alá helyezése. Az országgyűlés mai ülése egy még nem használt fegyver megragadására kényszerité az ellenzéket. Tisza Kálmán Tóth Vilmos vád alá helyezését indítvá­­nyozó — az ellenzék kitörő éljenzése és Tóth Vilmos mosolygása közt. E mosoly az érzéketlenség azon fajából való, a­mellyel bírni nem sokan szeretnek. És az ellenzék lépése a megsértett igazság azon keseredettségéből származott, melynek felelősségét az igaztalanság elkövetői hor­dozzák teljes mértékben. Az eset elettől végig magán viseli a „sajnos“ nevet — feleljenek érte azok, kik azt előidézték. Bonczolják a kérdést! Ha az October 23-ai nógrádi gyűlés határozata és műve törvénytelen, mint ezt a novemberi gyűlés állttá, (és ennek alapján történt annak megsemmisítése :) akkor Tóth Vilmos hibás, ki e gyűlés minden tettét szentesité — mint be­­ismerő — azáltal, hogy tudomásul vette. Mert akkor neki ezt tennie nem lett volna szabad, és minthogy a nógrádi eljárást több helyen alkalmazták és mindenütt a miniszer helyeslésével találkozott az, s­ő­t a­z ő utasítása folytán történt — ezt i­s beismerte a mai gyűlésen, — akkor a többi, hason módon létrejött megyei vá­lasztás is törvénytelen és Tóth Vilmos többszörösen követett el törvénytelen­séget. Másfelől törvényeink értelmében egy megye határozata lokális törvényerővel bír, ha a miniszer tudomásul veszi, és így Nógrád megye oct. 23-diki határozatait törvényerejűeknek kell ismernünk és ha Tóth Vilmos elismeri azt, hogy az e ha­tározatokat megsemmisítő novemberi ha­tározat idegen elemekkel vivatott ki — pe­dig ezt is elismerte a Deákkörben — akkor neki két okból volt tilos e határozatot helyben hagyni. Először, mert az előbbi határozatot törvényerőre emelte és má­sodszor, mert annak megdöntése — saját vallomása szerint — törvénytelen úton történt. És ő mégis ezt tette. Tehát vagy az októberi határozat volt törvénytelen és akkor ő törvénytelenséget követett el, mi­dőn szentesité vagy a novemberi határozat törvénytelen és akkor neki ezt nem kel­lett volna szentesitni. Ő mind a ket­tőt szentesité, tehát bármelyik esetben törvénytelenséget követett el. Az ellenzék így provokálva és az igaz­ságnak — Tóth Vilmos által is beismert — világos megsértése által vérig sértve — Tisza Kálmán indítványát a vád alá helyezésre — bár fájdalommal — dörgő eljenében írta alá. Nem vitatjuk azt, hogy lesz-e ennek eredménye — az országházban ? Tudjuk azt, hogy eredménye meg lesz a házon kívül és nekünk ez is elégtétel, mert ez is jogvédelem. Sőt hisszük, hogy Tóth Vilmos is — minden kemény fejű­sége daczára — meg­gondolja magában, hogy jobb lett volna egy pár ember erőszakoskodását nem pa­lástolni, mintsem kitéve lenni annak a szégyennek, hogy az ország tör­vényhozó testének egyik nagy pártja az ország színe előtt törvényszegéssel vá­dolja. Mert e lépésnek — ha jogi eredmé­nye nem is lesz — nagyon keserű, úgy­szólván megbélyegző hatása van, melynek eredménye legtöbbször legalább is visz­­szalépésre kényszeríti az illető minisztert. Ha Tóth Vilmos ezen is túl tudja tenni magát, ő kivétel lesz. Angliában nem csak a törvényszegés, hanem a „honesty and utility“ czím alatt is vád alá fognak egy minisz­tert. Tóth Vilmos sérelmes lépése még e rovat alá is esik: ha ő állásán mégis megmarad — az által is excentrikus mi­niszternek fogja magát bizonyítani. Jobboldali laptársaink holnap — bizo­nyára — reeriminatiókra fognak fakadni az ellenzék ellen, hogy késlelteti a budget tárgy­alást és Isten tudja még mily szép vádakkal fogják azt illetni csak azért,mert a törvénytelenséget szó nélkül nem hagy­ja. Azonban ha tisztelt kollégáink több igazságérzéssel, mint pártszenvedélylyel bírnának és nem lenne jelszavuk: jurare ad verba magistri — akkor arra a gondo­latra jutnának, hogy mily hibásak azok a Pulszkyak, kik az igazságtalanságot el­követik, mily hibás az a belügyminiszter, ki ezt szentesíté és a törvény sértésével is tettezte azt és mily hibás lenne az ellen­zék, ha az effélét szó nélkül hagyná és maga is szentesítné az által, hogy a mi­niszteri felelősségről szóló törvényt­­ nem alkalmazza. Most a megyei dologból országos lett, mely úgy a pártok viszo­nyára, mint az országgyűlés ügyeire ká­ros hatással van, és ezt köszönhetjük a jobboldali erőszakoskodásnak és a minisz­teri részrehajlásnak. Számoljanak minden ebből eredő hát­rányért ezek. Az ellenzék csak kötelességét teljesíté, midőn a törvényt védte és azt alkalmazó: védte a nógrádi esetben, alkalmazta Tóth Vilmosra. Hegedűs Sándor: igazság melletti lelkesedés még annak is magas szónoki erőt képes kölcsönözni, kinek egészségi állapota ezt alig engedte reményleni. A máskor alig hallható hangú férfiú csengő hanggal tölté be a termet, midőn kimutatta, hogy a hasonló mi­nister eljárás csak a politikai corruptiót honosítja meg; a törvénytelen erőszakosságot sanctionálja s oly örvényt idéz elő, mely a nemzetet politikai megsemmisítéssel fenyegeti. A miniszer második válasza, melyben a tör­vénykönyvet kezével csapkodva , hivatkozott eljárása helyességére, hitünk szerint, még a jobb oldalon is indignatiót keltett, habár a párt­fegyelem ezt elhallgattatá. Annál természetesebb tehát, hogy Tisza Kál­mán a kibúvó csapda másik kijárása elé álljon és azt mondja: ha te elitéled a megyét, hogy rendeleted szerint járt el, még in­kább kárhoztatnod kell önmagadat, mi­után rendeleteddel saját vallomásod szerint, te voltál az első törvényszegő, ki tör­vényellenes utasítást kü­ldél a megyékhez. Azért ezennel vád alá fogatni kérlek ... Biz az oly hinár, melyből hosszú lábbal is igen nehéz lesz kigázolni. A második nagy fontosságú ügyet egy kér­vény alkalmából Ivánka Imre hozta szőnyegre. E lapok olvasó­közönsége saját csekély érte­sítésünk nyomán is eléggé ismeri már a cs. kir. Duna-gőzhajózás ügyét. Kimutattuk, hogy mily iszonyú áldozatokkal tette e társulatot saját gyöngeségünk és szolga­ságunk a Duna egyedórává s ehhez most még egy ujjal járult kormányunk a t­á­n­c­z­ha­jó­z­á­s k­i­z­á­r­ó engedélyezé­sével. Azt is elmondottuk volt, hogy ezen áldozatok­kal szemben e társulat nem hogy a magyar, sőt a közös lobogót sem vette föl, s kimutattuk,hogy ezen, egyetlen mód segíteni, az eddigi viszony megszakításával, a magyar társulatoknak nyúj­tani segélyezést. Ma Ivánka mind­ezt alaposan és terjedelme­sen terj­eszte a képviselőház elé. Valóban csak még ez kell eddigi gyávasá­gunkhoz, önszeretetlenségünkhez és nem hogy az lenne meg, mit egykor nagy hazánkfia kiál­tott: „Tengerre magyar!“ — de a hazánk szivén átfolyó Dunán sem lesz magyar! — A b a 1 o­­ d­a­­­i kör tegnap esti (decz. 2.) értekezletén a főrendi háznak a vadászati ívjavataira vonatkozó csekély jelentőséggel biró módosításai és a Németországgal kötött te­­legráfi szerződés tárgyaltatván, az első pár lé­nyeges módosítással, az utóbbi némely megjegy­zések mellett fogadtatott el.­­ A k­épviselőház Iső osztálya de­­czember 4-én, hétfőn d. u. 4 órakor, a IX-ik osz­tály decz. 3-án d. e. 11 órakor ülést tart. Tárgy: a német császársággal kötött távirdaegyezmény és a főrendiháznak a vadászati törvényjavasla­ton tett módosításai. Az országházból. Pest, dec. 2. 1871. Úgy tetszett ma, mintha a husz-harminczas évekből támadtak volna föl akkori sérelmi poli­tikánk előharczosai s hallatták azt a keserű és magyar ember előtt mégis rokonszenves hangot, mely akkoriban a Kölcseyek, Nagy Pálok, vagy Klauzálok ajkairól hangzott. E hangulatot a belü­gyminiszer felelete idézte elő, a nógrádi botrányra vonatkozó válasza által. Tóth Vilmos ebben elismeri, hogy több megyének s ezek között Nógrádnak is, nemcsak engedélyt adott, sőt formaliter lelkére kötötte, hogy félretételével a megyék szervezetére vo­natkozó törvény illető rendeletének, siessen ma­gát rendezni; elismeri, hogy Nógrád megye ezen intésnek engedett, midőn magát rendezni töre­kedvén, a válsztó bizottságokat kijelölte , azért mégis kénytelen egy második gyűlésnek adni igazat, mely az előbbeni gyűlés választásait a törvény betűihez szorosan (tehát a miniszteri rendelet ellenére) ragaszkodva, megsemmisítette. És mindezt minő incidensből ? Mert a régi (48 előtti) megyék is kö­vettek el kisebb esetekben hasonló visszaélést. Megvalljuk, több hittel voltunk a belügy­miniszter képességei iránt, hogysem fölte­­hettük volna róla, hogy a zsák utczába bemenjen, hol az első felfogás szerint s­a­­ját maga ellen (rendeletével szem­ben) ad igazat az ad pápám melius infor­­mandum hivatkozó politikai Udom sértő megyé­nek; vagy önmagát vádolja be törvényszegéssel és így alkalmat ad tökéletes császármetszésre miniszteri felelőségén és reputatióján. A belügyminiszter itt elfeledte, hogy ez eset­heti eléje kell tennie miniszteri reputatióját a pártérdeknek s azon ügyetlenül­­erőszakos föllé­pést, melyet a nógrádi jobboldal első hanyagsá­ga helyreütésére rendezett, miniszteri köpenyé­vel nem lett volna szabad takargatnia. Az igaz,hogy a­mit így keresett, igy kiérdemelt, meg is kapta. Plachy Tamás példája, ki a válaszra oly mesterileg s igazi hazafi lelkesedéssel felelt, megmutatta, hogy az igaz meggyőződés b­­az Mai számunkhoz egy félív melléklet van csatolva. Országgyűlés. A képviselőházi ülése dec. 2 án. Folytatás érti lapunkból. A munkások ügyében adott miniszeri válasz tudomásul vétele után, mint már jeleztük, a bel­ügy­minister felelt Plachy Tamás interpellációjára a nógrádi kérdésben. Tóth Vilmos belügyminiszer mindenek előtt felolvasván Plachy Tamásnak lapunkban már közlött interpellációját, felemlíti azon felhívását melyet a megyeszervezések megkezdésére már­­lékén az összes törvényhatóságokhoz intézett. Ennek folytán a törvényhatóságok megkezdték munkálataikat és azokat fel is terjesztették ké­sőbb hozzá jóváhagyás végett, így terjesztette Nógrád megye is az ő munkálatát aug. 23-kan a mellé csatolt panaszos folyamodványnyal együtt, a­melyeket a belügyminiszer átvizsgált. És miután­­- mondja — ezen munkálatnak némely pontjai olyanok voltak, melyek a tör­vénynyel ellenkeztek , nevezetesen, hogy a virilis voksok nem a népesség számarányához lettek megállapítva, hogy a virilisták lajstromából a legtöbb adót fizetők közül többen kihagyattak, kik nem a megyében laknak, mondom, miután törvényellenes intézkedések foglaltattak a mun­kálatban , én a munkálat ezen pontjainak meg­változtatását határozottan követeltem. Voltak azonban a munkálat ellen a czélszerű­­ség szempontjából is kifogásai. Nevezetesen Nóg­rád megye ezen munkálata a megyét 12 szolga­­birói kerületre osztotta fel, minden kerület élé­re állítván egy önálló szolgabírót. Én — mond a miniszter — azt hittem, hogy tekintettel Nógrád megye lakosságának számára és a megye területére, ezen intézkedés által az adózók érdekei nem vetettek figyelembe, azért azt tanácsoltam Nógrád megyének, hogy vegye a munkálatnak egy részét újabb tanácskozás alá, határozottan kijelentvén, miszerint ez a me­gye autonóm jogköréhez tartozik, — és én annak praejudicálni nem akarok, de jó lesz a felett még egyszer határozni. Egyszersmind azt is mon­dottam Nógrád megyének, hogy nem ellenzem, hogy a 92. §. értelmében addig, míg ezen újabb határozatokat meghozni és hozzám felterjeszte­ni fogja, a további intézkedéseket megtegye. Nógrád megye közönsége ezen rendeletemet oet. hó 23—24-én tartott közgyűlésén tárgyalta, és észrevételeimet alaposaknak találván, a viri­lis voksok lajstromának kiigazítását egyik vá­lasztmányára bízta. A 12 szolgabiró helyett 6 szolgabirót vélt felállíttatni, s ez iránt munkála­tát hozzám felterjesztette. Meg kell jegyeznem, hogy ugyanazon gyűlésben megválasztatta az igazoló és bíráló bizottság tagjait,és a bizottsági tagok választásának vezetésére hivatott elnökö­ket is. Miután Nógrád megye az általam törvé­nyesség szempontjából tett észrevételeket tár­gyalta és elfogadta, én ezen felterjesztését tudo­másul vettem, a­­ szolgabíróra nézve azonban megjegyzem,hogy akkor,midőn Nógrád megye 12 szolgabirót állított fel, akkor nem vette tekin­tetbe az adózók érdekeit, akkor pedig midőn 6 szolgabirót állított fel, nem felelt meg a jó köz­­igazgatás érdekeinek, és azt hiszem, hogy te­kintve Nógrád megye lakosságát ,és photogra­­fikus helyzetét, leghelyesebben cselekednék, ha a megyét 8 szolgabirói kerületre osztaná; — ezt azonban csak mint tanácsot adtam, mert ez a megye autonóm jogköréhez tartozván, nekem abba beavatkozásom nincs. Fölszólítottam a megyét, hogy a felett újból tanácskozzék, és hozza tudomásomra határozatát. . Ezen újabb rendeletemet Nógrád megye nov. 21-én tárgyalta. A virilis szavazatokat ezen gyű­lésben állapította meg véglegesen. A szolgabi­­rákra nézve tett észrevételemet alaposaknak is­merte el, nem fogadta el ugyan azon nézetemet, hogy 8 szolgabirói kerületre oszsza fel a megyét, de adott a 6 szolgabiró mellé szolgabiró segédet. Végre ugyanazon közgyűlés tárgyalta azon ren­deletemet, melylyel az árvaszék szervezését vég­legesen jóváhagytam. Ezek után inditványoztatott Nógrádmegye közgyűlésén, hogy miután az 1870. 42. t. sz. 30. és 92. §§. értelmében a megye közönségének csakis akkor lehet a biráló és igazoló bizottsá­gokat és a választásra kiküldött elnököket meg­választani, midőn a megye szervezési munkálata a belügyminister által véglegesen helyben van hagyva, — miután okt. 23—24 én e munkála­tok véglegesen helybenhagyva nem voltak, így az akkori közgyűlés nem járt el törvényesen akkor, mikor az igazoló és bíráló bizottságokat megválasztotta; ennélfogva okt. 23—24 ki gyűlés határozatait semmisitse m­i a november 21-ki gyűlés. Ez indítványt a többség elfogadta, a ki­sebbség azonban sérelmesnek látván, a gyűlés­­termet oda hagyta, és hozzám felfolyamodást intézett, a­melyre nézve én megadom válaszo­mat. (Halljuk!) Nem tagadhatom te­hát, hogy midőn én a tör­vény értelmében a megyeszervezési munkálatot megindítottam és folytattam, azon praxist vet­tem föl, hogy megtévén ezen munkálatokra úgy a törvényesség, mint a czélszerűség szempontjá­ból észrevételeimet, ezen észrevételeket a megyék közönségeivel közöltem, felhíván őket a munká­latok ekkénti megváltoztatására, s egyszersmind tudtul adtam azt, hogy addig is, míg erre nézve a határozatokat velem közölnék, a 92 dik sza­kasz értelmében a további intézkedéseket meg­tehetik. Tettem ezt két oknál fogva, 1-et azért, hogy a szervezési munkálatok befejezését siettessem és elősegítsem , tettem továbbá azért, hogy el­hárítsam a kormányról azon sok oldalról tá­masztott gyanút, mintha a kormány a megyék szervezését a jövő képviselői választások utáni időre kívánná halasztani. Nem tagadhatom azt sem, hogy a megyék legnagyobb része, talán csekély kivétellel, utasítások szerint járt el, de nem tagadhatom másrészt te­hát, hogy ha a tör­vényt betű szerint akarjuk értelmezni, akkor csakugyan áll, hogy mindaddig, míg a szervezési munkálatok véglegesen helyben hagyva nincse­nek, a 92-ik szakasz értelmében az igazoló és bí­ráló bizottságokat és az elnököket megválaszta­ni nem lehet; nem tagadhatom továbbá azt sem, hogy a régi megyei praxis szerint, melynek — a­­ ház igen jól tudja — én nem tartozom fel­tétlen imádói közé , azt bizonyítja, hogy egyik megyei közgyűlés a megelőző közgyűlés határo­zatait megváltoztatta, s hogy igen sok eset for­dult elő, midőn az egyik közgyűlés által és ugyanazon tárgyra kiküldött deputatió helyett, a másik közgyűlés más deputatiót küldött ki, így állván a dolog, t. hát! Én nem tehetek egyebet, miután nekem a törvényt egy törvény­­hatósággal szemben lazábban értelmeznem nem lehet, mint azt maga a törvényhatóság teszi,­­ mondom, nem tehetek egyebet, minthogy Nógrád­megye november 21-ei azon határozatát, a­mely­lyel az októberi 23-án és 24 én tett határozato­kat halomra döntötte, megváltoztatta a törvényre való hivatkozással, ismétlem, hogy nem tehetek egyebet, mint hogy egyszerűen Nógrád megye no­vember 21-ei közgyűlésének ezen határozatát tudomásul vegyem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Plachy Tamás : T. ház ! Mindenekelőtt bo­csánatot kérek a tis­telt háztól, hogy ma a szo­kottnál kevesebb hanggal rendelkezvén, talán beszédem minden része e teremben kivehető nem is lesz. (Halljuk!) De tüdőm megerőltetésével is iparkodni fogok magamat érthetővé tenni. A belügyminiszter úr midőn interpellációmra szíves volt historicus és chronologicus rendben válaszolni, helyesen adta elő mindazt, melyek Nógrád megye szervezésének szempontjából a törvény kihirdetése, illetőleg a miniszteri rende­let keltétől kezdve történtek, s ezt megvallom, a tényállással megegyezőleg adta elő — némely kivétellel. Kivételt képez az én felfogásom és tudomásom szerint a valóságtól az, midőn bel­ügyminiszter úr azt állította, hogy az október 23- ai közgyűlés, akkor t. i. midőn a miniszteri jóváhagyás folytán a megyei szervezési munká­latok a törvény rendelete s a miniszter kívonata szerint Nógrád megye átalakította, ugyanakkor választotta meg a bíráló és igazoló bizottságot, az nem úgy van. Ez az október 24-ei közgyűlés napirend tárgya volt. A főispán a választások meg­­ejtése végett a következő napra halasztotta a tárgyalásokat és akkor történtek meg a válasz­tások. Maga a belügyminiszter úr is elismeri, hogy azon rendeletében, a­melyben Nógrád me­gyének szervezési munkálata némely részeiben neheztelvén azt a törvényhez alkalmazni rendelte, egyszersmind permissive és többet mondok, nem permissive, hanem meghagyólag méltóztatott in­tézkedni arról is, hogy Nógrád megye az 1870. 4­­. sz. 92-dik szakasza értelmében, a további teendőket eszközölje.­­ Erre méltóztatott a megyét a főispáni körözvényt megelőzőleg oly tartalmú leirattal, egyenesen fölhívni, melyben az mondatik, hogy mindenekelőtt a jóváhagyott megyeszervezeti munkálat és az abban felállí­tott nehézségek tárgyalandók, csak azután ej­­tendők meg a választások a törvény értelmében. A főispán ks a köztörvényhatósági törvény értelmében közvetítő közege a kormánynak két­ségtelenül köteles volt tudni, de tudta is azon in­­tenziókat, melyek a kormányt vezérelték és ő öntudatosan tűzte ki a határidőt a választásra, a midőn Nógrád megye közgyűlése 1871. oct. 24- én megejtette a választásokat (Élénk helyes­lés balfelöl.) Mind az, a mi ezentúl történt, csak az erőszak kifolyása és törvényellenes marad. (Szontagh Pál — Csanádi — közbeszól: megyei international.) Mert az 1871. 42-ik törv. czikk 92. §. azt mondja, hogy a helybenhagyott ha­tározatok alapján egy újabb közgyűlés megvá­lasztja az igazoló és többi bizottságokat. Lehet a mint minister úr mondja, van praecedens arra, hogy a megyékben talán egyes statútumok újabb statútumokkal megváltoztattak ott,hol ezek elle­nében a törvény világos szava nem intézkedett, különösen azon időben, midőn a csengeri és­ tyu­­kodi ólmosbotok játszották a szerepet.­­ De tagadom,hogy arra pr­ecedens lett volna, mi­szerint törvény szerint és törvény mellett meg­ejtett választá­sok­ megsemmitessenek. (Élénk he­lyeslés balfelöl.) Erre nincs pr­ecedens. Álláspontját indokolja a minister úr és azt mondja, hogy szemben a nógrádi kérdéssel állás­pontja, a megyei autonómiának tisztelete és a non interventió. Ha gúny nem volna, igazságnak igen jó len­ne. Én azt hiszem, hogy a non interventió elvé­nek ezen vörös támlás székből a belügyér által való pronuntiatiója hasonlít a mythologiai Janus arezhoz, melynek jobb fele kegyesen Déz kegyelt­jeire és czukorsüteményeket osztogat, mig bal­kezében kancsukát tart s szemében mérges le­­velleteket. Hasonlít a mesebeli báránybőrbe bujt farkashoz (Derültség) mert mig Heves megyé­ben vad, addig Nógrád megyében igen szelíd. Amott a kormánybiztos, illetőleg királyi biztos, itt a non interventió azon közeg, mely a képet illustrálja. Mert a minister urnak nem volt elég bátorsága az egykori rómaival azt kiáltani fel: amicus Pulszky, amicus Huszár, amicus Forgách, amicus Muzslay , sed major am­ica Veritas! (Zajos helyeslés balfelöl) arczul csapta a tör­­vényt , melynek végrehajtására ő volt hivat­va. — De mit fog eredményezni ezen a ministeri padról oly cinicus módon proclamált non interventió ? Eredményezni fogja első­sor­ban azt, hogy még azok is, kik legőszin­tébb és legtisztább barátjai voltak a megyei ön­­kormányzatnak, a megyei intézményt a múltban tisztelni fogják ugyan, de jövőben perhorreskál­­ni fogják (Élénk helyeslés balról.) Eredményez­ni fogja azt, hogy a nép , mely eddig megyei képviseletében az értelem és nem az erőszak kö­zegét tisztelő, jövőben undorral fordul el azon cselszövényektől, melynek színhelye a megyék tanácskozási terme leend; végre eredményezni fogja azt , hogy legalizálva lesz a törvénysértés és az erőszak a noninterventió ürügye alatt. És csodálatos, hogy épen azok és közöttük mindenek felett a belügyminiszer úr, kik a tör­vényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavas­lat tárgyalása alkalmával itt e házban a megyék omnipotentiáját, azoknak túlkapásait hangsú­lyozták leginkább, most egyszerre a legmele­gebb barátai lettek egész a noninterventióig a megyei autonómiának. Sajátságos jelensége ez az időnek, és úgy hasonlít a politikai corruptió­­hoz, mint hasonlít egyik tojás a másikhoz. (Tet­szés balról.) Pedig a politikai corruptió ragály minister úr! mely terjed feltartóztathatlanul, és jaj azon nemzetnek,mely törvényeibe vetett bizal­mát elvesztette! (Úgy van ! balról.)­­ Azért vi­gyázzanak azok, a kiké ma a dicsőség, a kiké ma a hatalom, mert én azt hiszem, hogy a jövőé a nemezis, és ez a politikai bűnök lajstromának kérlelhetlen számlájából előbb utóbb, de min­denesetre le fogja vezetni azon főösszeget, mely nem lesz más, mint közös megsemmisülésünk. Én ettől félek, és mert mindazokat, miket itt sére­­lemként elmondottam,a tvénnyel merőben ellenke­­zőknek tudom és vallom, és mert azt így tudom, (Tetszés balról), talán felesleges lesz kijelente­nem, hogy a miniszer úr válaszával egyáltalában megelégedve nem lehetek, hanem a tárgyat na­pirendre tűzetni kérem. (Élénk helyeslés, éljen­zés és taps balfelől, a baloldali képviselők szó­nokhoz sietnek és kezet szorítanak vele.) Tóth Vilmos belügyminiszer: T. ház ! Daczá­ra azon lelkes éljeneknek, melyeket a t. balol­dal az előttem szólót üdvözölte, (felkiáltások balfelöl : joggal !) kötelességemnek tartom még­is némi megjegyzéseket tenni a t. képv. úr elő­adására. (Halljuk.) Mindenekelőtt újabban és határozottan hivatkoznom kell arra,a­mit mond­tam, hogy én a törvényhatósággal szemben la­zábban egy törvényt értelmezni nem tudok, azt lazábban értelmeznem nem szabad. A törvénynek 92-dik §-a világosan azt mondja, hogy a helyben hagyott határozat alapján egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és bíráló bizottságnak választás alá eső tagjait. (Zaj.) Volt szerencsém előadni chronologikus rendben a dolgok menetét Nógrád megye szervezési mun­kálatára nézve és abból világosan kitetszik,hogy Nógrád megye szervezési munkálatának végleges helybenhagyása csak november 21-kén történt volt, mert november 21-kén tárgyaltatott azon rendeletem, melyben az árva ügyek rendezésére vonatkozó munkálatot helyben hagytam. Kijelen­tettem továbbá, hogy én egyáltalában nem tartom törvénysértésnek,valamint a több megyék megtet­ték is a 92. §. értelmében az intézkedéseket, mi­előtt véglegesen helyben lett volna hagyva a munkálat. (Folyton nyugtalanság és el­lenmondás balfelől.) De nekem te­hát, mint miniszernek, hogy ha valamely megye a törvényt betű szerint értelmezi, nem szabad azt

Next