A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-26 / 21. szám

irák állam vasút előjogot formálna e vonal enged­ményére ! A dolgok ilyetén állása mellett alkalomszerű­nek tartjuk, az alább következő két czikket közzé tenni. Olvasóink láthatják, hogy czikkíró azokban a zimonyi vonal által érdekelt vidék la­kosságát öntevékenységre hívja, s ezért czikké­­nek készséggel helyt adunk, habár annak né­mely tétele nem találkozik is feltétlen helyeslé­sünkkel.Nevezetesen a pénzbeszerzési műveletet, s az építési rendszert, mely a czikkben csak mellesleg érintetik, s melyre czikkb­e semmi súlyt nem fektet, épen oly fontosnak tekintjük mint az egyes vonalak kérdését, s mindkettőben lényeges reformok behozatalát látjuk szükséges­nek, a­mint ezt több ízben volt alkalmunk ki­fejteni. Az említett czikkek elseje a következő : 1. Múlt nyáron a Pest-Zimonyi vasút vonalába eső vidékbeli érdekeltek, községek küldöttségei és birtokosok, Pest megye termében gyűlést tar­tottak, hogy egy közös tanácskozmányban kiin­duló pontot,­s alapot találjanak, az általuk élén­ken óhajtott vaspálya létrehozására intézendő törekvésnek. Akkoron a szerb vasutakkali csatlakozásra két irányba készültek tervek, egyik a Duna balpart­ján Kalocsa-Baja felé, másik a Tisza-Duna kö­zött, annak közepén Halas-Szabadka felé tartva. Ez utóbbi irányhoz kötött érdekeket képvi­selte a nevezett gyűlés, mely hivatásának meg­felelve, kellő erélylyel, s czélszerű­en, előintézke­­déseket ten. — Magát a közlekedési miniszert küldöttségileg nem csak szóval tolmácsolt, de írásba is foglalt, s kellőleg indokolt kérelemmel kereste meg, az általa képviselt pálya ügyének pártolására. A minisztertől nyert válasz kedvező, s teljesen kielégítő volt, amennyiben nyíltan kimondó,hogy a két különböző irányra tett szaktani vizsgála­tokból, magának azon meggyőződést szerző, mi­szerint a szabadkai vonalnak erősen indokolt előnye,­ s fölénye van , — és miután általán a Pest-Zimonyi pályának szükségéről nem csak ő, de az egész közvélemény, sőt a törvényhozás is meggyőződött, annak pártolását határozottan megígérte. Ennek folytán a gyűlés ön kebeléből egy 12 tagú bizottmányt választott a végre, hogy az ügyet tovább fejlessze, a legkisebb mozzanatot, mely e vasutat érdekli, éber ügyelettel kísérje, az ügy előmozdítására, s czélhoz vezetésére, tőle telhetőleg működjék, szóval, hogy mind­annak, a mi eddig csak mint óhajtás nyilvánult, tettle­ges munkássági alakot kölcsönözzön. Ezen előkészületek utján az ü­gy sikeres elő­­haladást nyert,­­ az Angol-Magyar bank a ki­vitel válalatát magáévá tévő, a pálya tervezetét, a költségvetés számításait a ministéri­umhoz fel­terjesztő, és miután az, a kormány részéről esz­közölt szemle vizsgálattal is helyesnek találta­tott, az építés kivitelére vonatkozó tárgyaláso­kat a kormánynál megindította.­­ Más­felől a vonalba eső, s közvetlen érdekelt községekkel, a válalat garantia nélküli terheinek könnyíté­sére szolgáló­ segélyajánlatok eszközlése végett érintkezésbe téve magát, minek következtében azoknak nagy része az ajánlatokat meg is hozá. Az ügy illyetén stádiumában indokolt volt a remény, hogy e régen óhajtott, s nélkülözhetlen­­nek ismert vaspálya létet nyerend. Ámde a volt közi­­ministernek tárczájátóli visszalépése által egyszersmind e vasút ü­gye is fön akadt. — Az­óta a körülmények változtak, a pénzügyminister fönhéjázó, s Bécsből inspirált nagy vasúti ügylete a combinatiokat más felé terelte, úgy hogy a Tisza-Dunaközi, vagy jobban mondva, magyar déli vaspálya képlete, ködfá­­tyolképként tünedezik, s naponta mind inkább valószínűvé lesz annak megsemmisülése. És még­is maguk az érdekeltek, s azon or­gánum, melyet a pesti gyűlés, és az abból választott bizottmány képezett, tétlenül, mint­egy kiholtnak látszik. — Valóban bámulatra méltó a buzgó kezdemény után a megfásult kö­zöny ! — Vagy tán a kezdet sem volt más, mint a magyar,ősi hagyományos szalmaláng, mely­nek kihamvadt tűzhelyén most a zsibbadt álom üti fel sátorát? Szegény vidék, azon figyelemreméltó nagy terület, melyet honunk két fő folyója mintegy szerelmesen átkarolnak, az úgynevezett Tisza- Dunaköz, mely egyfelől a pestmegyei s kunsági részen talajod túlhomokossága, másfelől a Bács­kában, földed gazdagon termő ereje mellett egyszersmind alacsony fekvésénél fogva, az év nagy részében járhatlan utaid miatt, a világ moz­galmaitól elszigetelten, a helyben maradás, és tespedés békéit viseled; — pedig a népek mive­­lődési gyors előhaladása mellett, ilyetén helyben maradás annyi mint hanyatlás, a hanyatlás any­­nyi mint pusztulás, — ha a jelen alkalmat el­szalajtod,remélt vasutadat örökre elveszíted, ez esetben csak is saját közönyöd emlékéből fakad­nának a későbbi sóhajok. Avagy e pálya vonalába eső királyi váro­sok, Szabadka, Újvidék, sőt maga Pest városa is, mely a gyűlésen küldöttségileg szinte képviselve volt, és a nagyszámú népes községek, tömeges fellépésüket oly csekély nyomatékúnak tartják, hogy a gyanús czélzattal ferde irányba terelt nagy vasúti tervezettel szemben az ország köz­­gazdászata, és a vidéki érdekek által egyaránt követelt, saját vasútjuk ügyét sikerhez vezérleni képesek ne lennének ? Akár henye indolentia legyen, akár az ered­mény iránti bizalmatlanságból származzék e merev tétlenség, egyaránt hibás, s a közlekedési eszköz nélkülözés veszélyét vonja maga után. — Régi azon közmondás: néma gyermeknek anyja sem tudja baját. Ellenben azt hisszük, bárminő irányt tartson is a kormány, s bármennyire elbizakodott állást foglalt legyen is a pénzügyminiszter azon vasúti tervezetekkel, melyeket a bécsi pénzkirályok sugalmazásai szerint karolt fel, s ha a pest­­zimonyi pálya érdekeltjei jogos követeléseik sú­lyát a mérlegbe vetik, törekvésüknek kedvező si­kere leend. Magyarországnak egyik pályája sem oly fon­tos, s következményeiben oly nagy horderejű, mint a pest­zimonyi, ha a maga természetes egyenességében,s kellő pontokhoz vezettetik. Van e csak egy is, mely a nemzetközi forgalom köz­vetítésére annyira hivatott legyen, mint ez ? — mely egész Európát keletről szelve, Észak-Nyugat miveit államait Kelettel,­ Ázsiának tengerparti vi­dékeivel hozná összeköttetésbe, s eszközölné azon nagy mérvű kereskedelmet, mely a nagy távol külön népei között, az egymásra utalás szüksé­gében bő forrásokra talál. Igen, e pálya az, mely ilyetén szerepekre lenne hivatott, s ennek Magyarország, természet alkotta fekvésénél fog­va egyenes útjába mintegy központját képe­­zendné. Soha nemzet, ipar, s anyagi emelkedésének ügyében önmaga iránt nagyobb bűnt nem köve­tett el, mintha e pálya kiépítését mellőzné, vagy annak oly irányulást engedne, mely idegen ér­dekek czélpontjához vezetne. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése jan. 25-kén. A mai ülésben csak két tárgy intéztetett el: a buda­pesti összekötő vasút, és Szathmáry K..nak a közgyűjtemények iránti hat­ javaslata. A ház ez által időt veszít, hogy idő nyerhessen — a még hátra levő s a közelebbi napokban szőnyeg­re kerülendő fontos tvjavaslatok tárgyalására. Az összekötő vasút iránti tvjavaslat T­i­s­z­a L.­­nak Horn észrevételeire tett megjegyzései után elfogadtatott, P. Szathmáry Károly hat. javaslatával szemben, melynek értelmében a képr.­háznak egy enquetet kellett volna kebléből kiküldeni a közgyűjtemények iránti véleményadásra, Schwartz Gyula egy másik javaslatot ter­jesztett be, mely ezen enquete kiküldésével a cultusministert bízza meg, é­s mely el is fogad­tatott. A buda­pesti összekötő vas­­ú­t létesítéséről szóló tvjavaslat tárgyalása fo­lyamában Horn észrevételeire felel Tisza Lajos. A közp.­pályaudvarra nézve kijelenti, hogy bár­hová helyezzük el Buda-Pesten a központi pá­lyaudvart, a közönségnek egy nagy részére hát­rányosabb lesz, ha oda kell mennie, mintha egyenesen egyik vagy másik pályaudvarhoz megy. Mert Buda-Pesten a központjától az indó­­házak nincsenek oly messze, hogy általában in­dokolva lenne a közönséget egy helyre öszpon­­tosítani. Épen ezen jelentésben elmondatk az, hogy mily uton lehet elérni azt,hogy a közönség­nek ugyanazon utazási kénye­lem megadassák, mintha oly tetemes költségbe­­n ülő központi pályaudvar építetnék, és el van mondva benne, hogy az építendő pályaudvart úgy fogják be­rendezni, hogy a kellő kényelem megadassák, másrészről a menetrend úgy fog beosztatni, hogy akkor, midőn egyes vidékek forgalma követelni fogja, minden pályáról egy combinált vonal in­duljon a másik pályára hosszabb distantjára in­duló hosszabb vonal kapcsában. Akkor a­­ki pl. Budáról akar tovább menni, ha a Lipótvárosban lakik, elmegy az osztrák államvaspálya indóhá­­zához, s az indulásra készen álló és a budainál 10 perc­c­el elébb induló vonaton a budai pá­lyaudvarba megy. Az indulások ezen combina­­tiója által tökéletesen elérhető azon kényelem, a­melyről elismeri, hogy igen sok ember szíve­sebben megtenne egy rövid utat, ha azt 10 perc­ alatt megteheti, míg megfordítva nem megy, ha azt fél óra alatt kell megtenni. Arra nézve, hogy minő viszonyban fog állani e pálya az egyes vasutakkal, kijelenti, miszerint ki van emelve a jelentésben, hogy a magyar ál­lampályák igazgatósága fogja a forgalmat köz­­vetítni. Ezután elfogadtatik a tvjavaslat következő szövegben: 1. §. A Budapesten létező vasúti indóházak össze­köttetése ózdijából egy gőzmozdonyu vasútnak és az e vasút számára szükséges lánczhídnak, nemkülönben egy rendezési és egy személyfelvételi pályaudvarnak a bemutatott tervek szerint a Csepel szigeti szárny­vonal kihagyásával állam­költségen leendő építése el­rendeltetik. 2. §. A ministerium felhatalmaztatik, hogy az e czélra­ szükséges 8,750,000 o. é. frtnyi költségeket, a munkálatok teljesítésének arányában az 1872 dik s következő évi költségvetések terhére igénybe ve­hesse. 3. §. A ministerium utasittatik ennek folytán,hogy a szükséges terüle­tek kisajátítása, valamint az építés kivitele iránt a megfelelő intézkedéseket oly kép te­gye meg, hogy az L. §-ban felsorolt összes munkála­tok a jelen törvény jogerejűvé váltától számított 3 év alatt befejeztessenek s a közforgalomnak adassa­nak át. 4. E törvény végrehajtásával a közmunka - közleke­dési és a pénzügyi miniszerek bízatnak meg. A jövő ülésben 3-adszor fog felolvastatok Ezután tárgyalás alá kerül P. S­z­a­t­h­m­á­­r­y K. kat. javaslata az országos gyűj­temények megvizsgálására kiküldendő orsz.­gyűlési enquete iránt. P. Szathmáry Károly fentartja magá­nak, észrevételeit akkorra elmondani, ha javas­lata ellen netalán ellenvetések léteznének. P­u­­­s­z­k­y Ferencz hosszabb beszédben po­­lemizál Szathmáry K.-nak a tegnapi ülésben tar­tott beszéde ellen. Észrevételeinek rövid resumé­­je oda megy ki, hogy Szathmáry hat. javaslatát nem tartja elfogadhatónak, mivel a kérdést tisz­tán administratív kérdésnek tartja, s mivel azt hiszi, hogy a képv.­ház erre specialiter nem il­letékes. Schwartz Gyula, ámbár nem helyesli egész­ben Szathmáry hat. javaslatát, még­is azt hiszi, hogy itt nagy érdekek vannak, melyeket a kép­viselő háznak jogában áll kielégíteni, és van­nak szükségletek, melyeket a képviselő háznak tisztében áll fedezni, és ezen érdek kielégítését és ezen szükséglet fedezését azon indokolás, me­lyet Pulszky Ferencz előadott, bizonyára nem fogja eszközölni, sőt még csak kilátásba sem fogja helyezni. Ha állna az,hogy a tisztán administratív kérdés, akkor ebből az következik,hogy ez oly ügy, mely felül áll minden nyilvános közfelelősségen, ezt pe­dig e teremben senki sem fogja állítani,legkevésbé illenék állítani azoknak, kik a tudománynak ha­zánkban előkelő napszámosai. Szónok nem oszthatja azt, hogy az országgyű­lés e kérdésben illetékes, hanem miről van itt szó ? szó van arról, hogy országos gyűjtemé­nyünk állapota olyan-e, mely megfelel a közkí­vánatomnak, azon közkívánatomnak t. i. mely nem egyes választó kortesnek, nógrádi vagy nem nógrádi kortesnek, hanem a nemzet legma­gasabb szakértelmi intelligentiájának a közkívá­natom, é­s hogy constatálva van-e az által, hogy a magyar nemzet legmagasabb intelligen­tiájának, közkívánalmának megfelel-e ténylege­sen ezen intézetek állapota, avagy felderíttetikre az által, ha a kérdőre vont múzeum igazgató, saját maga mondja el, hogy minden jól van, minden rendben van, nem kell semmit tennünk. Meglehet, hogy ő az ő szakmájában oly neveze­tes érdemeket szerzett, hogy megérdemli, hogy éppen ezért küldessék ki egy szakférfiakból álló enquete, hogy constatálják ezen érdemeit, meg­lehet ha vannak hiányok, ezen enquete azokat is ki fogja deríteni, miután ő sem mindenben spe­cialista. Ismerjük őt mint különösen a műtörté­nelemnek egyik igen érdemes munkáját, tudjuk azt is, hogy angolul is szokott írni régészeti dol­gokról, de még­sem tarthatja magát az onitholó­­giában, és a természet­tudomány más ágában valami celebritásnak, hogy elválalhassa azon gyűjteményekért is az egész felelőséget. Ennélfogva óhajtja, hogy a képviselőház fel­hívja a közokt. ministert, miszerint küldjön ki szakférfiakból álló enquette-t összes közintéze­teink állapotának tanulmányozására ; ezek az­után tennének jelentést hozzá, és ő e jelentése­ket áttenné a házhoz, oly eljárás, mely már ma­gában hordja saját correctivumát, mert ezen je­lentések közzé tétetnének a sajtó terén, a­mi eszmecserét, kölcsönös felvilágosításokat idézne elő; továbbá kívánatos lenne, hogy a mi­nister felszóllítana, legalább egy egy külföldi tudóst, különösen a természettudományi gyűjte­mények egyes ágaira nézve. Azután ha meg­­vitattatnék a sajtó terén kellő alapossággal köz­­intézetünk állapota, fel lennének tárva a hiá­nyok és a miniszer tudomásul venné azokat, ak­kor megbeszélhetné a miniszer a dolgot pártjá­val, hozzá szólna az ellenzék, szóval, ekkor már nem árthatna, ha a szakértők véleménye ennyire előkészítve lévén az országgyűlés is hozzá­szólhatna, hogy mit kell és mit nem kell tennie. Szónok ily értelemben határozati javaslatot terjeszt be. Ezúttal azon óhajának is ad kifejezést, hogy Magyarországnak egy nemzeti nagy állami könyvtára legyen. A­mi a múzeumi könyvtárt illeti, ezt maga Pulszky F. sem dicsérte és nem is lehet dicsérni azt, legkevésbbé lehet pe­dig dicsérni azon körülményt, hogy ha új könyveket akar az ember olvasni, hozzájuk nem jut, és csak vén salabaktereket lehet ott kapni, melyek ugyan igen érdekesek, és tudományos becscsel is bírnak, hanem modern tudományok­ban tananyagul nem szolgálhatnak. És ez hiba, arra kell Magyarországon törekedni, hogy mi­után nálunk az intelligencia oly kevés pénzzel bír, hogy legalább Pesten legyen egy nagy könyvtár, hol a tudomány munkásai nagy költ­ségeskedés nélkül belemelegedhessenek a tanul­mányokba. (Helyeslés.) Ezen segíteni feladata az országgyűlésnek azért, mert az országgyűlés kezébe van letéve az egész ország szellemi fejlő­désének sorsa is. Ezt hozzátéve óhajtaná, hogy azon enquet arról is adjon véleményt, hogyan lehetne nem­zeti vagy állami könyvtárt, felállítani. (Élénk helyeslés.) Pulszky Ágost következő hat­ javaslatot ad be: Utasítassék a ministérium, hogy az országos gyűjtemények , könyvtárak, levéltárak ügyében szakértőkből enquettet hívjon össze és annak eredményét terjeszsze a törvényhozás elé. P. Szathmáry Károly nem tartóztathatja vissza magát, hogy ne éljen Dobsa múltkori ha­sonlatával a tinta halról, mert itt a képr.­ház előtt valóságos köd lebeg, mely két irányban nyilvánul, egy részről, mintha szónok hat, javas­lata vádat involválna közintézeteink iránt,mintha azt kívánná­k az országgyűléstől, hogy maguk a képviselők induljanak el lepkéket fogni, vagy a bogarakat és halakat rendezni. Már azon szükségek, melyeket szónok indoko­lásában felhozott, eléggé mutatják, mit kívánt. Nevezetesen vannak a nemzeti múzeumban tár­gyak, melyek alapját képezhetnék egy különle­ges múzeumnak, így pl. vannak ott technológiai tárgyak, melyek tisztán egy ily technológiai múzeumban foglalhatnának helyet. Vannak újra más tárgyak, pl. az ethnographiaiak, melyek is­mét alapját képezhetnék egy ethnographicum múzeumnak. Ezen kívül szó volt mind a sajtóban, mind pe­dig más társadalmi kérdések útján arról is, hogy miként lehetne a képtárakat elhelyezni és különösen, kellene-e az Eszterházy képtárt a nemzeti múzeum képtárával egyesiteni. A természettani osztály épen azért, mert szak­­erők hiányoznak, oly állapotban van, hogy ta­lán 5, 6, 8 év lesz szükséges arra, hogy azon tömérdek anyag feldolgoztassák, mely Xantus érdemeinél lógva a nemzeti múzeumba jutott. — Létezik pl. természettudományi társulat, vájjon ha az a múzeum ezen osztályával egyesittetnék, és azon anyag feldolgozásra utasíttatnék, kér­dés — nem lehetne-e az anyagot rövidebb idő alatt feldolgozni, vájjon a nemzeti mú­zeum geológiai gyűjteményébe, ha a geo­lógiai institutum szakerői, mely még most igazán „infieri“ lévő, a múzeumbeli szakerök­­kel egyesíttetnének, nem több eredménynyel le­hetne-e egy valóságos geológiai múzeumot lét­rehozni ? Ezen irányban kívánta az enquetet kikül­detni. Azt hiszi,hogy Pulszky F.-nek legkevésbbé lehet érdekében az, hogy közgyűjteményeink kérdése az ország képviselete és az ország köz­véleménye előtt folyton evidentiában tartassák , ámbár ez ellen egyik múltkori beszédében egé­szen ellenkező jelenséget hozott fel, miután nyil­­vánította, hogy igen fél, hogy több hibák hozat­nak fel a múzeumra nézve. Ami Schwartz hat. javaslatát illeti, hogy ez és a szólóé között csak az lévén a különbség, mi­szerint Schwarcz a cultusministert kívánja megbi­­zatni az enquet kiküldésével, míg szónok ezt a képr.­ház által kívánta eszközöltetni, anélkül, hogy a magáénak tévedését elismerné, nem el­lenzi amannak elfogadtatását. (Helyeslés). Szavazás útján elfogadtatik Schwartz Gy. kft. javaslata. Elnök kijelenti, hogy holnap nem lesz ülés. Szombaton pedig a pénzügyi bizottság ré­széről ma bejelentett következő jelentések fog­nak tárgyalás alá vétetni: A belügyminiszer előterjesztése iránt a királyi biztosság költségei­nek fedezése és a karhatalom költségei tárgyá­ban és végre Szathmáry Károly indítványa a hasonszenvészet tárgyában. Ülés vége 12 óra 40 perczkor. A főrendiház ülése jan. 25-én. Elnök Majláth György fél 1 órakor nyitja meg az ülést. Jegyző Apponyi A. dr. A kormány ré­széről jelen van Hollán B. Felvétetvén a napirend, elfogadtatik Seny­­nyey P.dr. indítványa a házszabályok revisió­­ja iránt, s ezzel a tavaly ez ügyben már kikül­dött bizottság bizatik meg. Ezután a vadászati s az ipartörvényjavaslat tárgyában érkezett képr­házi viszonszenetek el­fogadtattak, úgy­szintén a honvédzászlóaljak szaporításáról, az 1872-iki hadjutalék megaján­lásáról és a magyar hadjutaléknak az uj nép­­számlálás alapjáni megállapításáról szólló tör­vényjavaslatok. Elnök bejelentvén, hogy a másodelnök sza­badságidőt kér,mivel ipja Decasse Ferencz gr. 86 éves korában meghalt, —­ a szab.­idő megada­tik és jegyzőkönyvileg részvét fejeztetik ki. Ülés vége 1 órakor. A tanfelügyelők a lelkészekkel szemközt. (Gy. A.) A népoktatásügyi törvény végrehaj­tása a leglényegtelenebb pontokban is ellenál­lásra talál. Egy ilyenre akarjuk most a közönsé­get figyelmeztetni. Az 1868-ki XXXVIII. t. sz. 14. §. d. pontja így szól: „A kormánynak joga és tiszte a hitf­e­­lekezeti iskolákról, az­t illető hitfelekezeti ható­ság utján, statistikai adatokat szerezni be“. E pont ellen bizonynyal senkinek sem lehet alapos kifogása, mert hiszen ezen adatok nem terjedhet­nek tovább, mint azt a felügyeleti jog követeli s az adatoknak ily után beszerzése a felekezeti autonómiát legkevésbé sem sértheti meg. Más­részről az ily statistikai adatok a népnevelés ügyének felvirágoztatására oly igen szüksége­sek s némi praktikus kérdésekben, p. az iskolába nem járó gyermekek szülei megintése végett igen is szükségesek. Mind­ennek daczára a felekezeti szűkkeblüség képes az ily ügyek elébe is gátat teremteni- Sopron, Mosonyban,­ Komáromban és Győrben megtörtént az esetet, hogy ezen statistikai ada­tok kiszolgáltatásai törvény nyílt parancsa s az 1827. XXIII.cz. I. fej. hason tartalmú rendelke­zése daczára egyenesen megtagadtatott s a kor­mány elég gyenge, semhogy hivatalnokait ez ügyben egész erélylyel gyámolítaná. Sőt több, a túlbuzgó papok testülete még nyilvánosan vád alá is vonta azon paptársait, a­kik az anya­könyveket beküldeni merészelték. S mivel akarja e törvényt tapodó nép tettét leleplezni ? Azon kicsinykedő kifogással, hogy az egyes papok nem bírnak hatósági joggal, ha­nem csak a püspökök és a superintendentialis gyűlések. A józan ész s a gyakorlat is ellene mond e fogásoknak , mert hiszen az egyes lelké­szek ha nem is hatóságok, bizonnyal egyházi tisztviselők s a­mint képesek voltak hajdan egyenként beadni a polgári hatóságnak az anya­könyvi kivonatokat s a­mint teszik ezt ma is az ujonczozás idejében, épen úgy tehetnék azt a jelen esetben is. De sőt tenniök is kellene. Az iskolamulasztások­­adatai rövid idő alatt elavul­hatnak, a statistikai adatok általában, ha nem egyidejűleg szedetnek be, pontos képet sohasem nyújthatnak, a mi pedig iskolaü­gyünk előmoz­dítására oly igen szükséges. Tekintsük végre különösen azon példás lassú­ságot és rendetlenséget, mely az egyes hitfele­­kezetek adminisztrációjában létezik, a­hol ugyan­is a püspököktől esperesekig (dékánokig) s ezek­től az egyes lelkészekig nem egyszerre, de egy­másután halad a formula, mily sok változásokon megy az át, s mily sokszor tölti be azt a lelkész, miként e sorok írója önmaga is tapasztalta, egész könnyelműséggel. Ha ily hiányos adatokat kap a tanfelügyelő s azokat is csak egy év után, hogyan lehet tőle jogosan valamit várnunk? A tan­­felügyelők intézménye s különösen jelen szerve­zete,nézetünk szerint is hiányos, de veszélyes s ha­­zafiatlan tett, működésüket ily esetben gátolni, mert általa csak a népoktatás, közös törekvé­sünk veszt s a szabadelvű intézmények­nek és elveknek semmit sem használunk. Vidéki levelezés. (Adóbehajtás.) Török-Szent-Miklós, jan. 16. A kormányközegek eljárása a szegény adó­fizető nép irányában általánosan ismeretes,­­ ha azonban a budai pénzügyigazgatóságnak, vá­rosunk irányában követett eljárását keresztül élte az ember, lehessen azon gondolatra nem jön­nie, hogy nem egy magát alkotmányosnak ne­vezni szerető kormány alatti,­­ hanem bérbe adott alattvalók vagyunk. A nevezett pénzügyigazgatóság ugyanis, múlt év october első napjaiban, minthogy városunk tetemes adóhátralékban volt, kiküldött egy vég­rehajtó biztost, — ez becsületes ember lévén, te­temes összegeket behajtott, anélkül, hogy a la­kosságot zaklatta volna; — voltak azonban olya­nok, kik fizetni egyáltalában nem voltak képe­sek, sokan kik hátralékaik törlesztésére, ingat­lanaikat, a legtöbben kik télre megtakarított fa­latjaikat adták a vásárra, a fizetés szép ered­ménynyel folyt, annyival inkább, mert az esőzés megszűntével, a nagybirtokosok is elbírván szál­lítani terményeiket, szinte fizető­képesekké let­tek ; ekkor a czímzett igazgatóságnak tetszett újra, még egy másik végrehajtót, árverelő biz­tosi minőségben kiküldeni, de ez azután más fajta ember volt, mint az első kiküldött, ez mindenek előtt, boldog, boldogtalantól, még az előre fizetőktől is, négy krajczár végrehajtást akart szedetni, s daczára a nagy hűhónak, alig bírt valamit eredményezni, azaz olyat, mit az ő erélye tett volna, mert a történt befizetések, bi­zonyosan a mondott időjárás jobbrafordultával, úgy is beállottak volna, hogy azonban a lakos­ság a zaklatástól és zsarolástól megkíméltessék, a város képviselő testülete, kérvényt intézett a budai pénzügyigazgatósághoz, hogy venné a f. évi rész termést kegyesen tekintetbe, s szün­tesse meg a végrehajtást, szüntesse meg annyi­val inkább, mert a város, daczára a rész termés­nek, természetesen, a legnagyobb erőfeszítéssel, majd százhúsz ezerre menő folyó évi és hátra­lék adójából, alig van egy negyedrésze fizetet­­len, s ezek között ott szerepel még a Bach rendszerből áthozott hat-hét ezer ft behajtatlan hátralék. De hát azt, hogy rosz termésünk volt az idén, Magyarországon, é­s különösen vidékünkön, azt, az Ural hegye, s Tigris, — és Orinoko fol­ya­moknál lakó gondos consulaink is tudják,— ha nem Budán arról mit sem tudnak, — sőt talán épen szívességből, kétszeres erélyt, és szigort parancsoltak kiküldött végrehajtóikra — ezek egyike, belátva a czéltalan erőlködést,önként be­adta lemondását, s eltávozott ; a másik azonban, az árverező biztos úr, alig nyolcz nap távollét után, egyszerre csak megjelenik közöttünk, s el­kezdi a lakosságot azzal fenyegetni, hogy árve­rezni fog, ámbár az árverés 1868. XXI­­. sz. 45. és 46.szakaszai ellenére, sem kitűzve, sem köröz­ve nem volt, s erőszakosan, ismét négy krajczár végrehajtási költséget akar szedetni, s nem átal­­lotta az elöljáróságot azzal vigasztalni, hogy mentül gorombább levelet írnak ő ellene, annál fényesebb, s jövedelmezőbb hivatalt fog kapni, tehát dicsérnék őtet, ha szabadulni akarnánk tőle alávaló után ; de igy nem fogunk kezet ve­le, nem szokásunk,­­ adjanak neki jövedel­mező állást, oda való, mert a ki 30 krt jogtalan kicsikart, adót elsikkaszt, s egy szegény iparos­tól csellel 60 ftot, egész téli élelmét elharácsolni képes, azt a becsületes társadalom kilökte, s az csakis, mint adóexencutor keresheti jutalmát, mert ez a corruptió azon foka, melynél lejebb sülyedni már nem lehet. Kiváncsiak vagyunk már most, a pénzügyigaz­gatóság, miután már kell, hogy hivatalos tudo­mással bírjon a tényekről, meddig hagyja még körünkben jutalmazandóját, vagy erre is, mint a város kérvényére, majd két hónap múlva fog intézkedni, természetesen jó lesz, a majd ezer forint végrehajtási költségből, az ilyen embere­ket feleltetni, ezek had éljenek, a szegény adó­fizető pedig, ha éhen vesz is a télen, az mindegy hisz ki tudja kijön, s mi lesz holnap. De uraim! ha ez igy megy, minden emberetek egy szertelő legyen, még­sem tarthat hatalmatok sokáig, s ha tart, nem lesz reánk nézve mumus még a musz­ka sem. V. különfélék. — A pesti népszínház nagybizott­sága holnap—pénteken—d. u. 5 órakor ülést tart a Hungaria-szálloda 16. számú szobájában. E bizottság áll a szakbizottságok összes tagjaiból, kiket ezennel ismételve figyelmeztetünk az ülésre. — Szalay Zsigmond váltóhamisítási bűnperében a fenyítőtörvényszék tegnap meg­­kezdte a tárgyalást, hogy, noha bűntettes még nem került meg, a hamisításnak tényálladékát megállapítsa, illetőleg a tanuk vallomását föl­vegye, s a károsultak vallomási jegyzőköny- vét hitelesítse. Tanukal meghivattak Desew­­ffy János és Tóthfalusi Miklós kir. táblai bí­rák, Gondol ministeri titkár, Vörös Károly pa­­pírkereskedő, Vidéky és Turcsányi írásismerő szakértők. Gondol előadó, hogy Szalayt ismerte, de közelebbi összeköttetésben nem volt vele. Mindamellett egy ízben fölkérte őt Sz., írná alá egy 640 ftos váltóját, mint forgató. Gondol te­kintve, hogy Sz. ministeri titkár, teljesítette a kérést. Jóval később azután fölmutatták neki a váltót a ferencz-józsefvárosi takarékpénztárnál, de ekkor e váltó már ezer 640 ftról szólt. Szalay e szerint az eredeti szöveget elváltoztatta. Hasonló vallomást tett Tóthfalussy is, ki szintén mint forgató szerepelt e váltón. Elnök azon kérdésére, vájjon nem volt-e az összeg betűkkel is kiírva, mindkét tanú nemmel felelt.­­ Szalay azonkívül egy 640 ftról szóló váltót egészen ha­misított, a föntebbi tanuk nevével, és azt egy másik takarékpénztárnál helyezte el. — Desew­­ffy azt vallja, hogy Sz.-nak csak két váltót írt alá. Az egyik 206, a másik 368 ftról szólt, de neve előfordul az 1640 ftos váltón is, az azonban hamisított. Tanú azt állítja , hogy Antonovics Máriánál, ki az ősz­­ utczában lakik, még több rendbeli hamisított váltója van Szalaynak. — Vörös K. azt adá elő, hogy egy napon boltjába jött Szalay, és (tanúnak) egy aláírását hossza­sabb ideig nézte, azután ezt mondá : „Ejnye Károlykám, de szép írása van, adjon nekem ab­ból a tentából és tollfajból, melylyel ezt irta.“ Tanú teljesítette a leereszkedő nagy úr kívánsá­gát, és nem sokára bemutatták neki az 1640 ftról szóló váltót. A szakértők megkérdeztetvén véleményük iránt, azt állítják, hogy Vörös neve kivételével a többi hamisított. Vörös e véleményt tévesnek állítá. A tanuk vallomásaikra meges­­kedtettek, mire a tárgyalás folytatása másnapra halasztatott. — Tisza Lajosnak interpel­lálni kell az összes kormányt. Az ismeretes zágoni kérdésben az ottani birto­kosság népes közgyűlést tartottján. 14-én Kün­­­le József elnöklete alatt. Jegyző volt Vajna Já­nos. A főbb szónokok Földes Bálint, Izsák Jó­zsef és Bereczki Sándor voltak. A tanácskozás egyedüli tárgyát a sérelmes határkérdés képez­te. A nagy és kis Botka havasok ügyében ki­küldött nemzetközi bizottság 1869-ben azt hatá­rozta, hogy e havas iránt, mely pedig mind köz­mind magánjogi szempontból Zágon kizáró tulaj­dona,­­ a közbirtokosság pereljen Oláhország­­ban az ottani hatóságnál. Ez ellen Zágon felirt a belü­gyministerhez. Ott hallgattak. 1870-ben kül­döttségileg sürgették az ügy elintézését. Akkor Andrássy volt ministerelnök, ki azt mondta,hogy diplomatiai értekezések szükségesek , melyek folyamatban is vannak. Azóta egy évnél több telt le, s Zágon közbirtokosságának tiszta tulajdonát az oláh kormány máig is fegyveres kézzel tart­ja vissza a nélkül, hogy a kormány a tulajdon és olykor felmerülő személybiztonság veszélyez­tetését sietne oltalma alá venni.E tárgyban a jan. 14-ei birtokossági közgyűlés azt határozta, hogy interpelláltassék az összes kormány,még­pedig e kerület képviselője, Tisza Lajos miniszer által, kinek a jegyzőkönyvi kivonatot az adatokkal együtt el is küldötték, kijelentve hogy az inter­­pellatióra az ő útján kimerítő és megnyugtató választ várnak a kormánytól. — Érdekes vita volt a felett, hogy miután Zágon Tisza Lajost nem választotta el benne, elveit nem osztván, nem bízik, ennélfogva Tisza Kálmánt, Ghyczyt, vagy Pap Lajost kellene az interpellatioval meg­bízni , végül mégis abban állapodtak meg, hogy miután Tisza Lajos már úgyis a kerület képvi­selője, az Eledelem­ úgy hozza magával,hogy ő in­terpelláljon. Hisszük, hogy a miniszer legéleseb­ben kérdőre fogja vonni a kormányt e hanyag­ságért és síkra száll kerületének érdekében, az igazság mellett. ■ . ” A Lipót­városi basilika is­mét kisért. Említettük volt, hogy a ba­silika építésére néhány gazdag esztergomi ka­nonok hajlandónak nyilatkozott volna jó kama-

Next