A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-26 / 21. szám
irák állam vasút előjogot formálna e vonal engedményére ! A dolgok ilyetén állása mellett alkalomszerűnek tartjuk, az alább következő két czikket közzé tenni. Olvasóink láthatják, hogy czikkíró azokban a zimonyi vonal által érdekelt vidék lakosságát öntevékenységre hívja, s ezért czikkének készséggel helyt adunk, habár annak némely tétele nem találkozik is feltétlen helyeslésünkkel.Nevezetesen a pénzbeszerzési műveletet, s az építési rendszert, mely a czikkben csak mellesleg érintetik, s melyre czikkbe semmi súlyt nem fektet, épen oly fontosnak tekintjük mint az egyes vonalak kérdését, s mindkettőben lényeges reformok behozatalát látjuk szükségesnek, amint ezt több ízben volt alkalmunk kifejteni. Az említett czikkek elseje a következő : 1. Múlt nyáron a Pest-Zimonyi vasút vonalába eső vidékbeli érdekeltek, községek küldöttségei és birtokosok, Pest megye termében gyűlést tartottak, hogy egy közös tanácskozmányban kiinduló pontot,s alapot találjanak, az általuk élénken óhajtott vaspálya létrehozására intézendő törekvésnek. Akkoron a szerb vasutakkali csatlakozásra két irányba készültek tervek, egyik a Duna balpartján Kalocsa-Baja felé, másik a Tisza-Duna között, annak közepén Halas-Szabadka felé tartva. Ez utóbbi irányhoz kötött érdekeket képviselte a nevezett gyűlés, mely hivatásának megfelelve, kellő erélylyel, s czélszerűen, előintézkedéseket ten. — Magát a közlekedési miniszert küldöttségileg nem csak szóval tolmácsolt, de írásba is foglalt, s kellőleg indokolt kérelemmel kereste meg, az általa képviselt pálya ügyének pártolására. A minisztertől nyert válasz kedvező, s teljesen kielégítő volt, amennyiben nyíltan kimondó,hogy a két különböző irányra tett szaktani vizsgálatokból, magának azon meggyőződést szerző, miszerint a szabadkai vonalnak erősen indokolt előnye, s fölénye van , — és miután általán a Pest-Zimonyi pályának szükségéről nem csak ő, de az egész közvélemény, sőt a törvényhozás is meggyőződött, annak pártolását határozottan megígérte. Ennek folytán a gyűlés ön kebeléből egy 12 tagú bizottmányt választott a végre, hogy az ügyet tovább fejlessze, a legkisebb mozzanatot, mely e vasutat érdekli, éber ügyelettel kísérje, az ügy előmozdítására, s czélhoz vezetésére, tőle telhetőleg működjék, szóval, hogy mindannak, a mi eddig csak mint óhajtás nyilvánult, tettleges munkássági alakot kölcsönözzön. Ezen előkészületek utján az ügy sikeres előhaladást nyert, az Angol-Magyar bank a kivitel válalatát magáévá tévő, a pálya tervezetét, a költségvetés számításait a ministériumhoz felterjesztő, és miután az, a kormány részéről eszközölt szemle vizsgálattal is helyesnek találtatott, az építés kivitelére vonatkozó tárgyalásokat a kormánynál megindította. Másfelől a vonalba eső, s közvetlen érdekelt községekkel, a válalat garantia nélküli terheinek könnyítésére szolgáló segélyajánlatok eszközlése végett érintkezésbe téve magát, minek következtében azoknak nagy része az ajánlatokat meg is hozá. Az ügy illyetén stádiumában indokolt volt a remény, hogy e régen óhajtott, s nélkülözhetlennek ismert vaspálya létet nyerend. Ámde a volt köziministernek tárczájátóli visszalépése által egyszersmind e vasút ügye is fön akadt. — Azóta a körülmények változtak, a pénzügyminister fönhéjázó, s Bécsből inspirált nagy vasúti ügylete a combinatiokat más felé terelte, úgy hogy a Tisza-Dunaközi, vagy jobban mondva, magyar déli vaspálya képlete, ködfátyolképként tünedezik, s naponta mind inkább valószínűvé lesz annak megsemmisülése. És mégis maguk az érdekeltek, s azon orgánum, melyet a pesti gyűlés, és az abból választott bizottmány képezett, tétlenül, mintegy kiholtnak látszik. — Valóban bámulatra méltó a buzgó kezdemény után a megfásult közöny ! — Vagy tán a kezdet sem volt más, mint a magyar,ősi hagyományos szalmaláng, melynek kihamvadt tűzhelyén most a zsibbadt álom üti fel sátorát? Szegény vidék, azon figyelemreméltó nagy terület, melyet honunk két fő folyója mintegy szerelmesen átkarolnak, az úgynevezett Tisza- Dunaköz, mely egyfelől a pestmegyei s kunsági részen talajod túlhomokossága, másfelől a Bácskában, földed gazdagon termő ereje mellett egyszersmind alacsony fekvésénél fogva, az év nagy részében járhatlan utaid miatt, a világ mozgalmaitól elszigetelten, a helyben maradás, és tespedés békéit viseled; — pedig a népek mivelődési gyors előhaladása mellett, ilyetén helyben maradás annyi mint hanyatlás, a hanyatlás anynyi mint pusztulás, — ha a jelen alkalmat elszalajtod,remélt vasutadat örökre elveszíted, ez esetben csak is saját közönyöd emlékéből fakadnának a későbbi sóhajok. Avagy e pálya vonalába eső királyi városok, Szabadka, Újvidék, sőt maga Pest városa is, mely a gyűlésen küldöttségileg szinte képviselve volt, és a nagyszámú népes községek, tömeges fellépésüket oly csekély nyomatékúnak tartják, hogy a gyanús czélzattal ferde irányba terelt nagy vasúti tervezettel szemben az ország közgazdászata, és a vidéki érdekek által egyaránt követelt, saját vasútjuk ügyét sikerhez vezérleni képesek ne lennének ? Akár henye indolentia legyen, akár az eredmény iránti bizalmatlanságból származzék e merev tétlenség, egyaránt hibás, s a közlekedési eszköz nélkülözés veszélyét vonja maga után. — Régi azon közmondás: néma gyermeknek anyja sem tudja baját. Ellenben azt hisszük, bárminő irányt tartson is a kormány, s bármennyire elbizakodott állást foglalt legyen is a pénzügyminiszter azon vasúti tervezetekkel, melyeket a bécsi pénzkirályok sugalmazásai szerint karolt fel, s ha a pestzimonyi pálya érdekeltjei jogos követeléseik súlyát a mérlegbe vetik, törekvésüknek kedvező sikere leend. Magyarországnak egyik pályája sem oly fontos, s következményeiben oly nagy horderejű, mint a pestzimonyi, ha a maga természetes egyenességében,s kellő pontokhoz vezettetik. Van e csak egy is, mely a nemzetközi forgalom közvetítésére annyira hivatott legyen, mint ez ? — mely egész Európát keletről szelve, Észak-Nyugat miveit államait Kelettel, Ázsiának tengerparti vidékeivel hozná összeköttetésbe, s eszközölné azon nagy mérvű kereskedelmet, mely a nagy távol külön népei között, az egymásra utalás szükségében bő forrásokra talál. Igen, e pálya az, mely ilyetén szerepekre lenne hivatott, s ennek Magyarország, természet alkotta fekvésénél fogva egyenes útjába mintegy központját képezendné. Soha nemzet, ipar, s anyagi emelkedésének ügyében önmaga iránt nagyobb bűnt nem követett el, mintha e pálya kiépítését mellőzné, vagy annak oly irányulást engedne, mely idegen érdekek czélpontjához vezetne. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése jan. 25-kén. A mai ülésben csak két tárgy intéztetett el: a budapesti összekötő vasút, és Szathmáry K..nak a közgyűjtemények iránti hat javaslata. A ház ez által időt veszít, hogy idő nyerhessen — a még hátra levő s a közelebbi napokban szőnyegre kerülendő fontos tvjavaslatok tárgyalására. Az összekötő vasút iránti tvjavaslat Tisza L.nak Horn észrevételeire tett megjegyzései után elfogadtatott, P. Szathmáry Károly hat. javaslatával szemben, melynek értelmében a képr.háznak egy enquetet kellett volna kebléből kiküldeni a közgyűjtemények iránti véleményadásra, Schwartz Gyula egy másik javaslatot terjesztett be, mely ezen enquete kiküldésével a cultusministert bízza meg, és mely el is fogadtatott. A budapesti összekötő vasút létesítéséről szóló tvjavaslat tárgyalása folyamában Horn észrevételeire felel Tisza Lajos. A közp.pályaudvarra nézve kijelenti, hogy bárhová helyezzük el Buda-Pesten a központi pályaudvart, a közönségnek egy nagy részére hátrányosabb lesz, ha oda kell mennie, mintha egyenesen egyik vagy másik pályaudvarhoz megy. Mert Buda-Pesten a központjától az indóházak nincsenek oly messze, hogy általában indokolva lenne a közönséget egy helyre öszpontosítani. Épen ezen jelentésben elmondatk az, hogy mily uton lehet elérni azt,hogy a közönségnek ugyanazon utazási kényelem megadassák, mintha oly tetemes költségben ülő központi pályaudvar építetnék, és el van mondva benne, hogy az építendő pályaudvart úgy fogják berendezni, hogy a kellő kényelem megadassák, másrészről a menetrend úgy fog beosztatni, hogy akkor, midőn egyes vidékek forgalma követelni fogja, minden pályáról egy combinált vonal induljon a másik pályára hosszabb distantjára induló hosszabb vonal kapcsában. Akkor aki pl. Budáról akar tovább menni, ha a Lipótvárosban lakik, elmegy az osztrák államvaspálya indóházához, s az indulásra készen álló és a budainál 10 perccel elébb induló vonaton a budai pályaudvarba megy. Az indulások ezen combinatiója által tökéletesen elérhető azon kényelem, amelyről elismeri, hogy igen sok ember szívesebben megtenne egy rövid utat, ha azt 10 perc alatt megteheti, míg megfordítva nem megy, ha azt fél óra alatt kell megtenni. Arra nézve, hogy minő viszonyban fog állani e pálya az egyes vasutakkal, kijelenti, miszerint ki van emelve a jelentésben, hogy a magyar állampályák igazgatósága fogja a forgalmat közvetítni. Ezután elfogadtatik a tvjavaslat következő szövegben: 1. §. A Budapesten létező vasúti indóházak összeköttetése ózdijából egy gőzmozdonyu vasútnak és az e vasút számára szükséges lánczhídnak, nemkülönben egy rendezési és egy személyfelvételi pályaudvarnak a bemutatott tervek szerint a Csepel szigeti szárnyvonal kihagyásával államköltségen leendő építése elrendeltetik. 2. §. A ministerium felhatalmaztatik, hogy az e czélra szükséges 8,750,000 o. é. frtnyi költségeket, a munkálatok teljesítésének arányában az 1872 dik s következő évi költségvetések terhére igénybe vehesse. 3. §. A ministerium utasittatik ennek folytán,hogy a szükséges területek kisajátítása, valamint az építés kivitele iránt a megfelelő intézkedéseket oly kép tegye meg, hogy az L. §-ban felsorolt összes munkálatok a jelen törvény jogerejűvé váltától számított 3 év alatt befejeztessenek s a közforgalomnak adassanak át. 4. E törvény végrehajtásával a közmunka - közlekedési és a pénzügyi miniszerek bízatnak meg. A jövő ülésben 3-adszor fog felolvastatok Ezután tárgyalás alá kerül P. Szathmáry K. kat. javaslata az országos gyűjtemények megvizsgálására kiküldendő orsz.gyűlési enquete iránt. P. Szathmáry Károly fentartja magának, észrevételeit akkorra elmondani, ha javaslata ellen netalán ellenvetések léteznének. Puszky Ferencz hosszabb beszédben polemizál Szathmáry K.-nak a tegnapi ülésben tartott beszéde ellen. Észrevételeinek rövid resuméje oda megy ki, hogy Szathmáry hat. javaslatát nem tartja elfogadhatónak, mivel a kérdést tisztán administratív kérdésnek tartja, s mivel azt hiszi, hogy a képv.ház erre specialiter nem illetékes. Schwartz Gyula, ámbár nem helyesli egészben Szathmáry hat. javaslatát, mégis azt hiszi, hogy itt nagy érdekek vannak, melyeket a képviselő háznak jogában áll kielégíteni, és vannak szükségletek, melyeket a képviselő háznak tisztében áll fedezni, és ezen érdek kielégítését és ezen szükséglet fedezését azon indokolás, melyet Pulszky Ferencz előadott, bizonyára nem fogja eszközölni, sőt még csak kilátásba sem fogja helyezni. Ha állna az,hogy a tisztán administratív kérdés, akkor ebből az következik,hogy ez oly ügy, mely felül áll minden nyilvános közfelelősségen, ezt pedig e teremben senki sem fogja állítani,legkevésbé illenék állítani azoknak, kik a tudománynak hazánkban előkelő napszámosai. Szónok nem oszthatja azt, hogy az országgyűlés e kérdésben illetékes, hanem miről van itt szó ? szó van arról, hogy országos gyűjteményünk állapota olyan-e, mely megfelel a közkívánatomnak, azon közkívánatomnak t. i. mely nem egyes választó kortesnek, nógrádi vagy nem nógrádi kortesnek, hanem a nemzet legmagasabb szakértelmi intelligentiájának a közkívánatom, és hogy constatálva van-e az által, hogy a magyar nemzet legmagasabb intelligentiájának, közkívánalmának megfelel-e ténylegesen ezen intézetek állapota, avagy felderíttetikre az által, ha a kérdőre vont múzeum igazgató, saját maga mondja el, hogy minden jól van, minden rendben van, nem kell semmit tennünk. Meglehet, hogy ő az ő szakmájában oly nevezetes érdemeket szerzett, hogy megérdemli, hogy éppen ezért küldessék ki egy szakférfiakból álló enquete, hogy constatálják ezen érdemeit, meglehet ha vannak hiányok, ezen enquete azokat is ki fogja deríteni, miután ő sem mindenben specialista. Ismerjük őt mint különösen a műtörténelemnek egyik igen érdemes munkáját, tudjuk azt is, hogy angolul is szokott írni régészeti dolgokról, de mégsem tarthatja magát az onithológiában, és a természettudomány más ágában valami celebritásnak, hogy elválalhassa azon gyűjteményekért is az egész felelőséget. Ennélfogva óhajtja, hogy a képviselőház felhívja a közokt. ministert, miszerint küldjön ki szakférfiakból álló enquette-t összes közintézeteink állapotának tanulmányozására ; ezek azután tennének jelentést hozzá, és ő e jelentéseket áttenné a házhoz, oly eljárás, mely már magában hordja saját correctivumát, mert ezen jelentések közzé tétetnének a sajtó terén, ami eszmecserét, kölcsönös felvilágosításokat idézne elő; továbbá kívánatos lenne, hogy a minister felszóllítana, legalább egy egy külföldi tudóst, különösen a természettudományi gyűjtemények egyes ágaira nézve. Azután ha megvitattatnék a sajtó terén kellő alapossággal közintézetünk állapota, fel lennének tárva a hiányok és a miniszer tudomásul venné azokat, akkor megbeszélhetné a miniszer a dolgot pártjával, hozzá szólna az ellenzék, szóval, ekkor már nem árthatna, ha a szakértők véleménye ennyire előkészítve lévén az országgyűlés is hozzászólhatna, hogy mit kell és mit nem kell tennie. Szónok ily értelemben határozati javaslatot terjeszt be. Ezúttal azon óhajának is ad kifejezést, hogy Magyarországnak egy nemzeti nagy állami könyvtára legyen. Ami a múzeumi könyvtárt illeti, ezt maga Pulszky F. sem dicsérte és nem is lehet dicsérni azt, legkevésbbé lehet pedig dicsérni azon körülményt, hogy ha új könyveket akar az ember olvasni, hozzájuk nem jut, és csak vén salabaktereket lehet ott kapni, melyek ugyan igen érdekesek, és tudományos becscsel is bírnak, hanem modern tudományokban tananyagul nem szolgálhatnak. És ez hiba, arra kell Magyarországon törekedni, hogy miután nálunk az intelligencia oly kevés pénzzel bír, hogy legalább Pesten legyen egy nagy könyvtár, hol a tudomány munkásai nagy költségeskedés nélkül belemelegedhessenek a tanulmányokba. (Helyeslés.) Ezen segíteni feladata az országgyűlésnek azért, mert az országgyűlés kezébe van letéve az egész ország szellemi fejlődésének sorsa is. Ezt hozzátéve óhajtaná, hogy azon enquet arról is adjon véleményt, hogyan lehetne nemzeti vagy állami könyvtárt, felállítani. (Élénk helyeslés.) Pulszky Ágost következő hat javaslatot ad be: Utasítassék a ministérium, hogy az országos gyűjtemények , könyvtárak, levéltárak ügyében szakértőkből enquettet hívjon össze és annak eredményét terjeszsze a törvényhozás elé. P. Szathmáry Károly nem tartóztathatja vissza magát, hogy ne éljen Dobsa múltkori hasonlatával a tinta halról, mert itt a képr.ház előtt valóságos köd lebeg, mely két irányban nyilvánul, egy részről, mintha szónok hat, javaslata vádat involválna közintézeteink iránt,mintha azt kívánnák az országgyűléstől, hogy maguk a képviselők induljanak el lepkéket fogni, vagy a bogarakat és halakat rendezni. Már azon szükségek, melyeket szónok indokolásában felhozott, eléggé mutatják, mit kívánt. Nevezetesen vannak a nemzeti múzeumban tárgyak, melyek alapját képezhetnék egy különleges múzeumnak, így pl. vannak ott technológiai tárgyak, melyek tisztán egy ily technológiai múzeumban foglalhatnának helyet. Vannak újra más tárgyak, pl. az ethnographiaiak, melyek ismét alapját képezhetnék egy ethnographicum múzeumnak. Ezen kívül szó volt mind a sajtóban, mind pedig más társadalmi kérdések útján arról is, hogy miként lehetne a képtárakat elhelyezni és különösen, kellene-e az Eszterházy képtárt a nemzeti múzeum képtárával egyesiteni. A természettani osztály épen azért, mert szakerők hiányoznak, oly állapotban van, hogy talán 5, 6, 8 év lesz szükséges arra, hogy azon tömérdek anyag feldolgoztassák, mely Xantus érdemeinél lógva a nemzeti múzeumba jutott. — Létezik pl. természettudományi társulat, vájjon ha az a múzeum ezen osztályával egyesittetnék, és azon anyag feldolgozásra utasíttatnék, kérdés — nem lehetne-e az anyagot rövidebb idő alatt feldolgozni, vájjon a nemzeti múzeum geológiai gyűjteményébe, ha a geológiai institutum szakerői, mely még most igazán „infieri“ lévő, a múzeumbeli szakerökkel egyesíttetnének, nem több eredménynyel lehetne-e egy valóságos geológiai múzeumot létrehozni ? Ezen irányban kívánta az enquetet kiküldetni. Azt hiszi,hogy Pulszky F.-nek legkevésbbé lehet érdekében az, hogy közgyűjteményeink kérdése az ország képviselete és az ország közvéleménye előtt folyton evidentiában tartassák , ámbár ez ellen egyik múltkori beszédében egészen ellenkező jelenséget hozott fel, miután nyilvánította, hogy igen fél, hogy több hibák hozatnak fel a múzeumra nézve. Ami Schwartz hat. javaslatát illeti, hogy ez és a szólóé között csak az lévén a különbség, miszerint Schwarcz a cultusministert kívánja megbizatni az enquet kiküldésével, míg szónok ezt a képr.ház által kívánta eszközöltetni, anélkül, hogy a magáénak tévedését elismerné, nem ellenzi amannak elfogadtatását. (Helyeslés). Szavazás útján elfogadtatik Schwartz Gy. kft. javaslata. Elnök kijelenti, hogy holnap nem lesz ülés. Szombaton pedig a pénzügyi bizottság részéről ma bejelentett következő jelentések fognak tárgyalás alá vétetni: A belügyminiszer előterjesztése iránt a királyi biztosság költségeinek fedezése és a karhatalom költségei tárgyában és végre Szathmáry Károly indítványa a hasonszenvészet tárgyában. Ülés vége 12 óra 40 perczkor. A főrendiház ülése jan. 25-én. Elnök Majláth György fél 1 órakor nyitja meg az ülést. Jegyző Apponyi A. dr. A kormány részéről jelen van Hollán B. Felvétetvén a napirend, elfogadtatik Senynyey P.dr. indítványa a házszabályok revisiója iránt, s ezzel a tavaly ez ügyben már kiküldött bizottság bizatik meg. Ezután a vadászati s az ipartörvényjavaslat tárgyában érkezett képrházi viszonszenetek elfogadtattak, úgyszintén a honvédzászlóaljak szaporításáról, az 1872-iki hadjutalék megajánlásáról és a magyar hadjutaléknak az uj népszámlálás alapjáni megállapításáról szólló törvényjavaslatok. Elnök bejelentvén, hogy a másodelnök szabadságidőt kér,mivel ipja Decasse Ferencz gr. 86 éves korában meghalt, — a szab.idő megadatik és jegyzőkönyvileg részvét fejeztetik ki. Ülés vége 1 órakor. A tanfelügyelők a lelkészekkel szemközt. (Gy. A.) A népoktatásügyi törvény végrehajtása a leglényegtelenebb pontokban is ellenállásra talál. Egy ilyenre akarjuk most a közönséget figyelmeztetni. Az 1868-ki XXXVIII. t. sz. 14. §. d. pontja így szól: „A kormánynak joga és tiszte a hitfelekezeti iskolákról, azt illető hitfelekezeti hatóság utján, statistikai adatokat szerezni be“. E pont ellen bizonynyal senkinek sem lehet alapos kifogása, mert hiszen ezen adatok nem terjedhetnek tovább, mint azt a felügyeleti jog követeli s az adatoknak ily után beszerzése a felekezeti autonómiát legkevésbé sem sértheti meg. Másrészről az ily statistikai adatok a népnevelés ügyének felvirágoztatására oly igen szükségesek s némi praktikus kérdésekben, p. az iskolába nem járó gyermekek szülei megintése végett igen is szükségesek. Mindennek daczára a felekezeti szűkkeblüség képes az ily ügyek elébe is gátat teremteni- Sopron, Mosonyban, Komáromban és Győrben megtörtént az esetet, hogy ezen statistikai adatok kiszolgáltatásai törvény nyílt parancsa s az 1827. XXIII.cz. I. fej. hason tartalmú rendelkezése daczára egyenesen megtagadtatott s a kormány elég gyenge, semhogy hivatalnokait ez ügyben egész erélylyel gyámolítaná. Sőt több, a túlbuzgó papok testülete még nyilvánosan vád alá is vonta azon paptársait, akik az anyakönyveket beküldeni merészelték. S mivel akarja e törvényt tapodó nép tettét leleplezni ? Azon kicsinykedő kifogással, hogy az egyes papok nem bírnak hatósági joggal, hanem csak a püspökök és a superintendentialis gyűlések. A józan ész s a gyakorlat is ellene mond e fogásoknak , mert hiszen az egyes lelkészek ha nem is hatóságok, bizonnyal egyházi tisztviselők s amint képesek voltak hajdan egyenként beadni a polgári hatóságnak az anyakönyvi kivonatokat s amint teszik ezt ma is az ujonczozás idejében, épen úgy tehetnék azt a jelen esetben is. De sőt tenniök is kellene. Az iskolamulasztásokadatai rövid idő alatt elavulhatnak, a statistikai adatok általában, ha nem egyidejűleg szedetnek be, pontos képet sohasem nyújthatnak, a mi pedig iskolaügyünk előmozdítására oly igen szükséges. Tekintsük végre különösen azon példás lassúságot és rendetlenséget, mely az egyes hitfelekezetek adminisztrációjában létezik, ahol ugyanis a püspököktől esperesekig (dékánokig) s ezektől az egyes lelkészekig nem egyszerre, de egymásután halad a formula, mily sok változásokon megy az át, s mily sokszor tölti be azt a lelkész, miként e sorok írója önmaga is tapasztalta, egész könnyelműséggel. Ha ily hiányos adatokat kap a tanfelügyelő s azokat is csak egy év után, hogyan lehet tőle jogosan valamit várnunk? A tanfelügyelők intézménye s különösen jelen szervezete,nézetünk szerint is hiányos, de veszélyes s hazafiatlan tett, működésüket ily esetben gátolni, mert általa csak a népoktatás, közös törekvésünk veszt s a szabadelvű intézményeknek és elveknek semmit sem használunk. Vidéki levelezés. (Adóbehajtás.) Török-Szent-Miklós, jan. 16. A kormányközegek eljárása a szegény adófizető nép irányában általánosan ismeretes, ha azonban a budai pénzügyigazgatóságnak, városunk irányában követett eljárását keresztül élte az ember, lehessen azon gondolatra nem jönnie, hogy nem egy magát alkotmányosnak nevezni szerető kormány alatti, hanem bérbe adott alattvalók vagyunk. A nevezett pénzügyigazgatóság ugyanis, múlt év october első napjaiban, minthogy városunk tetemes adóhátralékban volt, kiküldött egy végrehajtó biztost, — ez becsületes ember lévén, tetemes összegeket behajtott, anélkül, hogy a lakosságot zaklatta volna; — voltak azonban olyanok, kik fizetni egyáltalában nem voltak képesek, sokan kik hátralékaik törlesztésére, ingatlanaikat, a legtöbben kik télre megtakarított falatjaikat adták a vásárra, a fizetés szép eredménynyel folyt, annyival inkább, mert az esőzés megszűntével, a nagybirtokosok is elbírván szállítani terményeiket, szinte fizetőképesekké lettek ; ekkor a czímzett igazgatóságnak tetszett újra, még egy másik végrehajtót, árverelő biztosi minőségben kiküldeni, de ez azután más fajta ember volt, mint az első kiküldött, ez mindenek előtt, boldog, boldogtalantól, még az előre fizetőktől is, négy krajczár végrehajtást akart szedetni, s daczára a nagy hűhónak, alig bírt valamit eredményezni, azaz olyat, mit az ő erélye tett volna, mert a történt befizetések, bizonyosan a mondott időjárás jobbrafordultával, úgy is beállottak volna, hogy azonban a lakosság a zaklatástól és zsarolástól megkíméltessék, a város képviselő testülete, kérvényt intézett a budai pénzügyigazgatósághoz, hogy venné a f. évi rész termést kegyesen tekintetbe, s szüntesse meg a végrehajtást, szüntesse meg annyival inkább, mert a város, daczára a rész termésnek, természetesen, a legnagyobb erőfeszítéssel, majd százhúsz ezerre menő folyó évi és hátralék adójából, alig van egy negyedrésze fizetetlen, s ezek között ott szerepel még a Bach rendszerből áthozott hat-hét ezer ft behajtatlan hátralék. De hát azt, hogy rosz termésünk volt az idén, Magyarországon, és különösen vidékünkön, azt, az Ural hegye, s Tigris, — és Orinoko folyamoknál lakó gondos consulaink is tudják,— ha nem Budán arról mit sem tudnak, — sőt talán épen szívességből, kétszeres erélyt, és szigort parancsoltak kiküldött végrehajtóikra — ezek egyike, belátva a czéltalan erőlködést,önként beadta lemondását, s eltávozott ; a másik azonban, az árverező biztos úr, alig nyolcz nap távollét után, egyszerre csak megjelenik közöttünk, s elkezdi a lakosságot azzal fenyegetni, hogy árverezni fog, ámbár az árverés 1868. XXI. sz. 45. és 46.szakaszai ellenére, sem kitűzve, sem körözve nem volt, s erőszakosan, ismét négy krajczár végrehajtási költséget akar szedetni, s nem átallotta az elöljáróságot azzal vigasztalni, hogy mentül gorombább levelet írnak ő ellene, annál fényesebb, s jövedelmezőbb hivatalt fog kapni, tehát dicsérnék őtet, ha szabadulni akarnánk tőle alávaló után ; de igy nem fogunk kezet vele, nem szokásunk, adjanak neki jövedelmező állást, oda való, mert a ki 30 krt jogtalan kicsikart, adót elsikkaszt, s egy szegény iparostól csellel 60 ftot, egész téli élelmét elharácsolni képes, azt a becsületes társadalom kilökte, s az csakis, mint adóexencutor keresheti jutalmát, mert ez a corruptió azon foka, melynél lejebb sülyedni már nem lehet. Kiváncsiak vagyunk már most, a pénzügyigazgatóság, miután már kell, hogy hivatalos tudomással bírjon a tényekről, meddig hagyja még körünkben jutalmazandóját, vagy erre is, mint a város kérvényére, majd két hónap múlva fog intézkedni, természetesen jó lesz, a majd ezer forint végrehajtási költségből, az ilyen embereket feleltetni, ezek had éljenek, a szegény adófizető pedig, ha éhen vesz is a télen, az mindegy hisz ki tudja kijön, s mi lesz holnap. De uraim! ha ez igy megy, minden emberetek egy szertelő legyen, mégsem tarthat hatalmatok sokáig, s ha tart, nem lesz reánk nézve mumus még a muszka sem. V. különfélék. — A pesti népszínház nagybizottsága holnap—pénteken—d. u. 5 órakor ülést tart a Hungaria-szálloda 16. számú szobájában. E bizottság áll a szakbizottságok összes tagjaiból, kiket ezennel ismételve figyelmeztetünk az ülésre. — Szalay Zsigmond váltóhamisítási bűnperében a fenyítőtörvényszék tegnap megkezdte a tárgyalást, hogy, noha bűntettes még nem került meg, a hamisításnak tényálladékát megállapítsa, illetőleg a tanuk vallomását fölvegye, s a károsultak vallomási jegyzőköny- vét hitelesítse. Tanukal meghivattak Desewffy János és Tóthfalusi Miklós kir. táblai bírák, Gondol ministeri titkár, Vörös Károly papírkereskedő, Vidéky és Turcsányi írásismerő szakértők. Gondol előadó, hogy Szalayt ismerte, de közelebbi összeköttetésben nem volt vele. Mindamellett egy ízben fölkérte őt Sz., írná alá egy 640 ftos váltóját, mint forgató. Gondol tekintve, hogy Sz. ministeri titkár, teljesítette a kérést. Jóval később azután fölmutatták neki a váltót a ferencz-józsefvárosi takarékpénztárnál, de ekkor e váltó már ezer 640 ftról szólt. Szalay e szerint az eredeti szöveget elváltoztatta. Hasonló vallomást tett Tóthfalussy is, ki szintén mint forgató szerepelt e váltón. Elnök azon kérdésére, vájjon nem volt-e az összeg betűkkel is kiírva, mindkét tanú nemmel felelt. Szalay azonkívül egy 640 ftról szóló váltót egészen hamisított, a föntebbi tanuk nevével, és azt egy másik takarékpénztárnál helyezte el. — Desewffy azt vallja, hogy Sz.-nak csak két váltót írt alá. Az egyik 206, a másik 368 ftról szólt, de neve előfordul az 1640 ftos váltón is, az azonban hamisított. Tanú azt állítja , hogy Antonovics Máriánál, ki az ősz utczában lakik, még több rendbeli hamisított váltója van Szalaynak. — Vörös K. azt adá elő, hogy egy napon boltjába jött Szalay, és (tanúnak) egy aláírását hosszasabb ideig nézte, azután ezt mondá : „Ejnye Károlykám, de szép írása van, adjon nekem abból a tentából és tollfajból, melylyel ezt irta.“ Tanú teljesítette a leereszkedő nagy úr kívánságát, és nem sokára bemutatták neki az 1640 ftról szóló váltót. A szakértők megkérdeztetvén véleményük iránt, azt állítják, hogy Vörös neve kivételével a többi hamisított. Vörös e véleményt tévesnek állítá. A tanuk vallomásaikra megeskedtettek, mire a tárgyalás folytatása másnapra halasztatott. — Tisza Lajosnak interpellálni kell az összes kormányt. Az ismeretes zágoni kérdésben az ottani birtokosság népes közgyűlést tartottján. 14-én Künle József elnöklete alatt. Jegyző volt Vajna János. A főbb szónokok Földes Bálint, Izsák József és Bereczki Sándor voltak. A tanácskozás egyedüli tárgyát a sérelmes határkérdés képezte. A nagy és kis Botka havasok ügyében kiküldött nemzetközi bizottság 1869-ben azt határozta, hogy e havas iránt, mely pedig mind közmind magánjogi szempontból Zágon kizáró tulajdona, a közbirtokosság pereljen Oláhországban az ottani hatóságnál. Ez ellen Zágon felirt a belügyministerhez. Ott hallgattak. 1870-ben küldöttségileg sürgették az ügy elintézését. Akkor Andrássy volt ministerelnök, ki azt mondta,hogy diplomatiai értekezések szükségesek , melyek folyamatban is vannak. Azóta egy évnél több telt le, s Zágon közbirtokosságának tiszta tulajdonát az oláh kormány máig is fegyveres kézzel tartja vissza a nélkül, hogy a kormány a tulajdon és olykor felmerülő személybiztonság veszélyeztetését sietne oltalma alá venni.E tárgyban a jan. 14-ei birtokossági közgyűlés azt határozta, hogy interpelláltassék az összes kormány,mégpedig e kerület képviselője, Tisza Lajos miniszer által, kinek a jegyzőkönyvi kivonatot az adatokkal együtt el is küldötték, kijelentve hogy az interpellatióra az ő útján kimerítő és megnyugtató választ várnak a kormánytól. — Érdekes vita volt a felett, hogy miután Zágon Tisza Lajost nem választotta el benne, elveit nem osztván, nem bízik, ennélfogva Tisza Kálmánt, Ghyczyt, vagy Pap Lajost kellene az interpellatioval megbízni , végül mégis abban állapodtak meg, hogy miután Tisza Lajos már úgyis a kerület képviselője, az Eledelem úgy hozza magával,hogy ő interpelláljon. Hisszük, hogy a miniszer legélesebben kérdőre fogja vonni a kormányt e hanyagságért és síkra száll kerületének érdekében, az igazság mellett. ■ . ” A Lipótvárosi basilika ismét kisért. Említettük volt, hogy a basilika építésére néhány gazdag esztergomi kanonok hajlandónak nyilatkozott volna jó kama-