A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-14 / 11. szám

virilis szavazatok oly erőssé tették a képviselő­házat, hogy a szabadelvűek ellenében nem lesz szükség többé e „józan mérséklő“ testületre. E félszegség és félúton maradás jellemzi törvény­hozó testületünk tagjainak legnagyobb részét s a mai gyűlés vitái és határozatai kiválóan jellem­zők­épen e tekintetben. Az egyetemi alap feletti vita folya­mában, mint esti lapunkban is jeleztük, szót emel Madocsányi Pál. Szóló kijelenti, mint más alkalommal is tette, hogy az elnöksége alatti bizottság, mely az egyetemi alapok meg­vizsgálására küldetett ki, nem képes jelenleg, míg a budget vita nincs befejezve, kötelességé­nek eleget tenni, mert nincs rá elég fizikai ideje. Schwartz Gyula,habár sokban osztja Horn véleményét, de azt nem teheti magáévá, hogy az egyetemi alap tőkére változtattassék. Politi­kusaink féltek s tán félnek most is az állam­­­bankjortól, maga Horn­­án képes lesz megmon­dani, hogy mi az, a­mi most inkább megóv min­ket, ezen eshetőségtől, mint évekkel ezelőtt. Bo­tory indítványára megjegyzi, hogy szóló is azt kiváltja, miszerint az egyetem, mint államinté­zet mentessék fel a vele össze nem férő kiadá­soktól, de ez csak úgy történhetik, ha az illető bizottság minél nagyobb buzgósággal fog eljárni és minél előbb tisztába hozza az alapítványok természetét, és el fogja választani a tisztán ka­th­olikus természetű alapítványokat a többiektől, melyek a zenedére, leány tan ódára s hasonlókra fordittatnak, akkor megmaradnak ugyan a kia­dások melyek az illető alapot terhelik, de ezek már nem lesznek egybekötve a magyar állam felekezetnélküli egyetem alapjával , hanem azon alapítványokkal, melyek tisztán kath. szí­nezetűek. Ezután áttér a tudori szigorlati dijakra, melyek az egyetemen szedetnek. A bölcsészeti facultásnál két rigorosum kerül 92 forintba. Ebből 44 ft megy az examináló tanárok zsebébe, 2 ft a famulus­éba, mire nézve azt jegyzi meg szóló, hogy tán a famulus is a tanszabadság va­lamely factora. De sokkal fontosabb, hova megy a 92 frt má­sik fele? 12 frt ebből a dékánoké, 4 dekán kap fejenkint 3 frt 15 frt, a rector 8 frtot, a pedellus 2 frtot, ismét a famulus 1 frtot. A fennmaradó 23 frt fordíttatik a kutyabőrre, a pergamentre és capsulára, a­mi megmarad, az megy a tanács­jegyző és az ellenőr zsebébe. Fontosak ezek any­­nyiban, a­mennyiben a legmagasabb közműve­lődési qualificatiót, a tudori oklevelet, mely bár­mikép ítéljünk is róla, jelenleg a legmagasabb közművelődési qualificatió, a szegényebb tanu­lókra nézve megnehezítik és a­mennyiben ez nyílt kérdés, az országgyűlésen szükség hozzá­szóljam­. Szóló azt kívánja, hogy a tudori avatás díja egyetemünkön töröltessék el, mert ha van is ném, alapja a tandíjszedésnek a docensek és a tanárok javára, annak nem lehet semmi morális alapja, hogy az állam így megfizettesse a qualificatiót azokkal, kiknek értelmi működésére, különösen Magyarországon, annyi szükségünk van. Ebből a jövedelem különben nagyon csekély és egy részét az irodai és szolga­személyzet hozza; emeljük fel inkább az illetőknek fizetését, hogy ne legyenek kénytelenek a szegény szigorló ifjak pénzére rászorulni A tandíjra nézve addig is, míg ez teljesen eltöröltetnék, azt kívánja, hogy azon­­, melyet az állam húz, törü­ltessék el. (Helyeslés.) Pauler Tivadar a felhozottakra azt feleli, hogy a szigorlati díjak azért nem vétettek fel a fe­dezetbe, mert ez részint a tanárok, részint az il­lető hivatali és szolga személyzet közt oszlik meg, és ez másutt is így van. Azon 5 a­mit az állam a tanári fizetésekből levon, a quaesturai költségekre fordíttatik, mi ha nem történnék, az állam kiadásait kellene sza­­porítni. Megszavaztatik az egyetemi alapból fede­­z­e­tül 142,614 ft, tanár vizsgálati díjak 500 ft, tanpénzek 10,900 ft, járulékok a tanintézetek fentartásához 27,724 ft, siketnémák intézete Váczon 20,696 ft, ösztöndíjakra elölr. 78,931 forint. Pulszky Ágost indítványozza, hogy az ösz­töndíjakra oly egyetemi magántanárok számára, kik oly elméleti szakokban tartanak előadáso­kat, melyek számára az egyetemen rendszeresí­tett tanszék vagy nem létezik vagy nincs betölt­ve, 5000 forintot szavazzon meg a ház. Pauler felszólalására a p. ti. bizottsághoz utasittatik. A n.-szebeni Therezianum árvaház­nak segélyül 22650 ft van előirányozva. Lázár Ádám ezen intézet helyzetére nézve előadja, miszerint legrégebben a Nagy-Szebeni kir. teréz árvaháznak neveztetett, úgy de a püspök a magyar kormány fellépése óta jónak látta, a „Nagy-szebeni rom. kath. terézárvaház­­­nak keresztelni, ez által az czéloztatván, hogy valamint az intézetben tovább hittérítő jelleget, úgyszintén azon vagyont, mely minden száma­dás nélkül általa kezeltetik, t. i. a 22.650 forint államsegélyt, többi 20000 ftnyi összeget min­den­­felelősség nélkül oly czélokra, és kiadá­sokra fordíthassa, melyek a nemzeti oktatás­sal homlokegyenest ellenkeznek; kérdés, hogy ki legyen it a Nagy-Szebeni Teréz árva­­házban , a m­agyar kormány avagy pedig az erdélyi püspök? ha tekintjük azt, hogy az er­délyi püspök miatt az ily ügyekben akkor,midőn a lelkiismeret szabadságának fentartásában, mi­dőn ingyenes köteles, de egyszersmind a világi oktatás meghonosításában oly nehezen tudunk elö­­h­aladó lépéseket felmutatni; ha tekintjük, hogy az erdélyi részekben ezen a­­szebeni Teréz ár­vaháznak hittérítő jellege mai napig is kitűnik az által, hogy az alapítványból egy összeg fordittatik bizonyos kath. német tanítók kiképzésér­e, habár boldo­gult Eötvös által a szükségf­elettiség kimondatott is nem lévén arra Erdélynek szüksége, mindaz­zal a viszonyok további fenállása lehetetlenné teszi a nemzeti közoktatás ügyének azon érte­­lembeni fejlését, melyet a minister minden alka­lommal, különösen a jelen költségvetésben oly ékes szavakkal hangsúlyozta, kívánatos lenne, hogy ezen intézet azon hivatásának megfeleljen, hogy benne a nemzeti oktatás az 181­8. 38. t. sz. értelmében rendeztetvén, mint állami intézet jel­legéhez nem illő felekezeti papi befolyás alól fel­mentessék. . Ennélfogva a következő indítványt terjeszt be: Mondja ki a képviselőház h­atározatilag, mi­szerint a nagyszebeni kir. Teréz-árvaház mint tisztán állami tanintézet az egyházi kormányzat teljes kizárásával közvetlen kormányt felügye­let­ alá helyeztetik, és annak ezen alapon a fen­­álló törvények értelmében leendő újjászervezése iránt a közoktatás ügyér­ől a legközelebbi költ­ségvetéskor előterjesztendő javaslattételre uta­síttatik. Pauler Tivadar azt feleli, hogy az alapítvá­nyok jogi természetének tisztába hozása előtt a kérdést eldönteni nem lehet és e nehézségre már maga Eötvös is utalt. A kérdés másik oldala a humanitás kérdése, itt ugyanis közel 300 szegény, többnyire székely fiú és leány neveltetik.A főczél itt,úgymond, hogy azon szegény ifjakat és leányokat ne hagyjuk a szükséges segély nélkül, adjuk meg a szük­séges segélyt, a­melytől megfosztatván, a hu­manitás és nevelés szempontjából mind ők mind a haza a legnagyobb kárt szenvedne. A tétel megszavazását kéri a p. v. bizottság véleménye szerint. P. S­z­a­t­h­m­áry Károly is azt kívánja, hogy e költség okvetlenül a rendkívüli rovatba tétessék át, mert ez jelezi azt, hogy egy év alatt ez­­­gy okvetlenül eldöntendő. Madarász József szintén a rendkívüli költ­ségbe kívánja ez összeget megszavazni, s azt kívánja, hogy ez ügyet a jövő országgyűlés ok­vetlenül tisztába hozza, az akkor előadandó ada­tok nyomán, hogy vájjon ez a felekezeteké le­­het-e vagy nem, mert ha azoké, nem kívánja az országnak, de ha az országot illeti, adassék ki a magánosoknak a mi azoké, a többi pedig tartas­sák meg az országnak. Kautz Gyula, mint a p. U. bizottság előadója, megjegyzi, hogy a pénzügyi bizottság hossza­sabban foglalkozott ezen kérdéssel, és épen azért, mert részint humanitási, részint más szem­pontokból nem lehetséges a rögtöni megszünte­tés, azt indítványozza, hogy ez az idén a rendkí­vüli költségvetésbe áttétessék. A kérdést külön­ben a p. U. b. is úgy fogta fel, hogy a miniszter feladata lesz, hogy mielőtt a pénzügyi bizottság a budgetet annak idején tárgyalás alá veszi, elő­terjesztést tenni, hogy hogyan lehet ezen szerve­zést ezen szellemben eszközölni. Szontagh Pál (csanádi), kijelenti, a­mint a p. U. bizottságban is tette, hogy a költségnek a rendkívüli rovatba­n való tétele nem felel meg sem a közönség, sem a dolog jogi kívánalmai­nak, ennélfogva oda járul szavazatával, hogy ez összeg tagadtassék meg. A pénzügyi bizottság véleménye elfogadtatik. Megszavaztatnak továbbá ezen tételek : a ko­lozsvári elemi iskola rajztanítójának 315 ft, az alapítvány járulék az erdélyi iskola alapnak 10432 ft, segély az ösztöndíj alapnak 1064 frt, szegény tanulók segélyezésére 1200 ft,Goldberg­­féle ösztöndíj 630 ft, kamara járandóság 3545 ft. Halle alapítványi alafok és segély­díjak 4910 frt, a magyarországi középtanodába járó 15 hor­vátországi tanuló számára 3000 ft. A „közművelődési czélok“ czí­­ménél Lázár Ádám kimerítő indokolás után ezen indítványt terjeszti elő. Tekintve, hogy a szomszéd Romániában és Bukovinában közel egy százezer eredeti ma­gyar faj, az úgynevezett csángók léteznek, kik azon területen is nemzeti jellegüket, nyelvüket, vallásukat és szokásukat híven megőrizve, azok­hoz minden idegen befolyás daczára rendületle­nül ragaszkodnak; tekintve, hogy a csángó magyaroknak nemzeti és vallásos oktatása nem csak silány állapotban van, sőt az olasz papi missio őket ősi jellegökből lassan kint kivetkőztetni törekszik, hacsak mi­előbb nemzetibb szellemű lelkészek és néptanítók sorsukat fel nem karolják, tekintve végre, hogy ezen ferde viszonyok rendezése rögtönözve sem nemzetközi tárgyalások, sem pedig társadalmi segélyezés útján nem eszközölhető, — ezen ro­­konszenvünket beíró fajrokonainknak nemzeti oktatása iránt azonban lehetőleg mielőbb gon­doskodni emberi és hazafi kötelesség, mely a magyar országgyűlést is közelebbről érdekli.­­— Ugyanazért ezen ügy fölkarolása érdekében in­dítványozom , mondja ki a képviselőház : 1) hogy a csángó­ magyar tanulók számára az erdélyi tanodákban összesen 25 állami ösztöndíj egyenkint 200 fíjával rendszeresíttetik, mely ki­adás az ösztöndíjak stb. 13. rovatába­n lesz beig­­tatandó, és 2)­utasítsa a közoktatásügyér urat, hogy ezen ösztöndíjakat az erdélyi közelebb eső kö­zéptanodákban, jelesen a székely­udvarhelyi és dévai állami reáltanodákban, valamint a szé­kely­keresztúri állami tanító képezdében, a szükséghez képest kellő számmal beosztani és mi­előbb hasznosítani igyekezzék. Lázár indítványa a p. n. bizottsághoz utasitta­tik s megszavaztatik a n­e­m­z­et­i múzeumra, személyes járandóságokra 31,770 ft, dologi ki­adásokra 54,678 ft. P. Szathmáry Károly nem azért szólal fel, hogy a nemzeti múzeum akár egy tételét is meg­tagadja, mert ismeri ezen nemzeti intézetünk iránt a közhangulatot s elismeri, hogy utóbbi években tétettek is lépések ezen közhangulat kielégítésére ; de más­felől történtek olyanok is, melyek megrovást érdemelnek , s e tekintetben szónok, távol minden pártszemponttól és tisztán az ügy iránti szeretetből kívánja előadni meg­jegyzéseit. Egyik hiány a leltár hiánya; e nemzeti kin­cseknek a leltározás az első dolog, hogy az mi a nemzet kezeiben van, ugyancsak a nemzetnek biztosítva legyen. Itt ép úgy nem lehet mentség, mint nem lehet mentség azon kérdésben, mely a tegnapi vitában tárgyaltatott, a tankönyvek kérdésében , mert a­mint ott pl. a hazaellenes tankönyvek ellen rögtön intézkedés szükséges, úgy itt, hol a nemzet vagyonának megőrzéséről és megmentéséről van szó, rögtöni intézkedést kellett volna foganatba venni. Szóló nem talál mentséget arra nézve, hogy ezen leltár több­szöri figyelmeztetés után sem fekszik még a ház előtt legalább legnagyobb részben. Másik a rendezetlenség, az általános terv nél­­kü­liség.Nemzeti múzeumunk általában úgy látszik nem követ bizonyos organismust és körülírt terv­szerű előirányzatot. Ha pl. mostani helyzetét vesszük, látjuk ott az állattani osztály közepébe beékelve a különben igen becses etnographiai gyűjteményt, látunk nem a múzeumba tartozó gyász öntvényeket, melyek némelyike nem is nagyon aestheticailag van felállítva. Egyálta­lában azon tervszerűség, melynek ily nagy gyűj­teményeknél uralkodnia kell, még sokkal ke­vésbé mutatkozik, mint azon régi felfogásnál, mely a múzeumokra nézve uralkodott, s melynél fogva azok nem tartattak egyébnek mint ritka­sági cabineteknek. Legfontosabb tévedés az országos szempontnak szem elöl tévesztése. Tudja, hogy tisztán hazai műs és természeti termékek felvételét a tudomány érdekében teljes puritanizmussal keresztül vin­ni nem lehet, de Magyarország országos mú­zeumának első helyen kell, hogy az ország, ezen földterület szempontjait, érdekeit és terményeit képviselje, nem zárván ki semmi más, egy mú­zeumnál okvetlenül igényelt tudományos érdeket. Ennek kivitelét így képzeli szónok , a nemzeti múzeumot látja hivatva arra, hogy abban az úgynevezett hungaricákat, azaz mindazon ter­mékeket, melyek magyar íróktól, vagy külföldi íróktól, Magyarországról írattak, elhelyezzük, és ez egy hungarica­ bibliothecát, egy nagy ma­gyarországi könyvtárt képezzen. Ezen könyvtár­ból semminek sem szabadna hiányozni, a legré­gibb művektől kezdve a maiakig, melyeket ha nem lehet eredetiben,legalább másolatokban kel­lene megszerezni. Továbbá azt kívánná, hogy különít­essenek el az úgynevezett classicus művek a szobrászat és festészet terén a nemzeti művészet termékeitől és különösen ezek nyerjenek helyet és különö­sen ezekre legyen tekintet a költségvetésben, én akkor remény­em s reménylhetném, hogy olyan hazai művészek,kik külföldön az első helyet fog­lalják el, mint pl. Munkácsy, Zichy, szintén kap­hatnának helyet és nyerhetnének foglalkozást Magyarország nemzeti múzeumában; hasonlóké­pen kívánná, hogy Magyarország geognosiája és geológiája külön helyet nyerjen. Kívánná, hogy az ásványosztályban is azon­kívül, hogy az, tudományos sistéma szerint ta­­nulmányozhatólag, s oly helyzetben, hogy ott a tanuló tanulmányait helyben is végrehajthassa, fölállíttassék, Magyarország termékei külön is mutattathassanak fel. Továbbá kívánná, hogy a zoológiai osztályban szintúgy, miután egyszer a rendszeres gyűjtemény maga ki van állítva, mel­lesleg még, ha lehetséges, legalább nagyobb te­rületek szerint Magyarország zoológiai termékei is felállíttassanak. A régészeti osztálynál az országos szempontra fekteti a súlyt, mert elszomorodott szívvel tekinti minden magyar ember azt, hogy míg külföldön egész nagyszerű gyűjtemények vannak, mint pl. Drezdában és a Wartburgon, a középkori német lovag öltönyökből stb.; míg pl. Angliának az 1868-diki párisi kiállítás alkalmával csak si­­sak-gyűjteménye oly nagy volt, hogy minden húsz évre esett egy-egy sisak-példány, addig a magyar múzeumnak egyetlenegy középkori tel­jes magyar öltönye sincs. Megrója azon eljárást, mely szerint egyik őre a másik halálával felbontsa a gyűjteményt és újat állítson helyébe, főleg kikel az ellen, hogy addig vétessék az szét, míg a másik felállítva nin­csen, mert ez által tanulmányozhatlanná válik egyik osztálya a múzeumnak. Ezen szervtelenségnek és némileg hiányos ke­zelésnek okát következőkben­­keresi és találja. Első oka az épen szóló által indítványozott en­­quete commissio hiánya, vagy hiánya annak, hogy az igazgató még eddig nem tartotta fáradságra méltónak oly szerves nagyobbszerű tervet és irányt adni gyűjteményünknek, mint a­milyen azt megilleti. A második ok u­tán javítmány lenne az, hogy a most felelőséggel nem bíró osztály­főnökök bizonyos jogkörrel, de bizonyos felelős­séggel is lennének felruházandók, mert azt, és kivált akkor, midőn a leltárak nem voltak elké­szíthetők, az egyes osztályok főnökeinek felelős­sége nagyon is kívánatos. A harmadik ok pedig az, hogy helyiség nincsen. Itt előadja szónok, hogy némely tárgyak mily részul vannak elhe­lyezve, é­s hogy némelyeket hová és miként kellene elhelyezni, aztán így folytatja : Van még egy régészettárgy, melynek áthelye­zése által szintén sok tért lehetne nyerni, egy igazán a régészet körébe tartozó gyűjtemény máshova helyezése által, ez a főrendiház. (De­rültség.) Elismerem, hogy a régészeti osztályba tartozik, de már csak azért sem ajánlhatom meg­tartását, mert soha sem complet. (Derültség). Végül a szervtelenség egyik fő oka : az igaz­gató bokros elfoglaltatása. Szónok attól tart, hogy nehezen érhet reá országgyűlési képviselő is lenni, a legfontosabb bizottságokban nagy ügyszeretettel részt venni, azonkívül a megyében igen fontos szerepet játszani, több pénzügyi tár­sulatok részint elnöke, részint igazgató tagja lenni — nem numismaticai társulatokat ért — (nagy derültség), hanem pénztársulatokat, to­vábbá mint tudományos férfiú részt venni az akadémiai üléseken. Szónoknak nem volna ez ellen kifogása, mert csak Pulszky sokoldalúságát mutatja, de a mú­zeum sokkal jobb karban állana, ha ezen sokol­dalúság csak neki volna szentelve. (Helyeslés balról.) Pulszky Ferencz tartott attól, midőn előtte szóló a múzeum bírálgatásához fogott, hogy az oly hibákat is fog fölfedezni, melyeket szóló nem ismer; de úgy látja, hogy előtte szóló azon hibákat sem ismeri mind, melyeket ő is­mer. Előtte szóló azt mondotta, hogy a múzeum­ban nincs leltár; szóló is, mióta igazgató, ezt tartotta legnagyobb hiánynak. Ezért a múlt év­ben 3 bajnokot kért,ez elégtelennek mutatkozott, az idén hatot kér, reméli, meg fogják adni. A leltározásra egyének szükségesek, eddig leltároz­va van már körülbelül 25.000 magyar régi pénz s még csak 1500 körül vannak, így vannak a könyvtárral is. Már három éve, hogy dolgoznak rajta. Nagy része már katalogizálva is van, de nagy része nincs, és addig használni nem lehet.De hat dijnokkal nem lehet az egész könyvtárra ki­terjedő leltárt teremteni. De ha többet adnának is, nem volna annyi alkalmas ember, a­mennyi szükséges, sőt az őr nem volna képes a kellő felvi­gyázatot gyakorolni, miután azokat folyvást szem­­mel kell tartani; itt az elcserélés nagyon könnyen megtörténhetik, itt biztos emberekkel kell dol­gozni, olyanokkal mint a­milyenek most a mú­zeumban dolgoznak. Hogy a leltár el nem ké­szült, az nagy hiány, megvallja, s hiszi, hogy a jövő esztendőben is szemére fogják hányhatni ugyanezt, de hiszi, hogy 4-5 év múlva el fogja mondhatni, hogy nemcsak megvan a leltár, ha­nem most már hozzá fog hatni a tudományos cata­logizáláshoz is. (Balfelöl: csak hozzá foghatnak) a melyre minden esetre szükséges előbb az ösz­­szeirás. Előtte szólónak, ki azt vetette szemére, hogy sok helyen van elfoglalva, azt feleli, hogy nem az a kérdés: sok helyen van-e elfoglalva, de hogy megfelel-e kötelességének. (Egy hang bal­felöl : Nógrádban is!) Pulszky folytatja: „Igenis ott is megteszem a kötelességemet, sőt meg is teszem.“ (Derültség.) Szontágh Pál (csanádi): Azt nem hiszem ! Pulszky Ferencz (folytatva)(„ és hiszem,hogy szintoly sikeresen fogom elvégezni a múzeum dolgát.“ — Elhiszi, hogy az szép volna, ha a múzeumnak egy ember egészen élhetne s „én volnék a legboldogabb ember a világon, ha a múzeumnak élhetnék egészen,és ha önök adhat­nának annyi pénzt, hogy én ott munkásságomat teljesen kifejthessem.“ Szeretne például annyi pénzt, mint amennyivel a londoni múzeum ren­delkezik, de ismeri az ország szomorú financzi­­ális viszonyait. Ő amennyire budgetje engedi, az érdekes leleteket megvásárolni igyekszik, hanem ott áll mindég szobájában és asztalán fekszik a különvélemény (Derültség,) hogy soha el ne fe­lejtse az ország szomorú állapotát és mindég lát­ja maga előtt egész óriássá magasulva Szontagh Pál alakját. — (Élénk derültség.) Azt mondják, hogy az ethnographiai gyűjte­mény beékeltetett a zoológiába. Igaz, de azért, mert nem ékeltethetett a felsőházba. (Élénk de­rültség) — no, nem az ethnográfiai és chinai gyűjtemények, hanem reméli, hogy a felsőház előbb ki fog menni onnan és akkor a most con­­ferencziára használt szobákba el fog helyeztetni az ethnográfiai gyűjtemény. A szervtelenségnek a helyhiányon kívül az is oka, hogy mindenre nem találnak különös em­bert , mert nem lehet kívánni, hogy aki az arachnidákat és pókokat is érti, értse a kagy­lókat is. — Nehéz embert találni, ki ne csak a madarakhoz, hanem a kagylók és halakhoz is értsen. A halakra már talált egy kitűnő fiatal embert. A kagylókra még nincs ember. Hallot­ta, hogy van a minisztériumban egy egyén, aki a kagylókhoz specialiter ért, nem fog késni szakismereteit igénybe venni. Van e házban is egy kitűnő képviselő, ki a kagylókkal foglalko­zik és a ki mindamellett, hogy egyik legkitű­nőbb regényírónk, még szerkesztő is és ezenkí­vül minden egyéb dolgokkal csak úgy foglalko­zik, mint szóló, és minden kötelességének mindig megfelel, reményű hát, hogy szakít idejéből néhány perczet a múzeum számára is, s szakis­meretével támogatására lesz. A szervtelenség tehát azért van, mert nincs elég hely. A felsőház is útban áll ,hanem arra nézve is azt mondjuk — folytatja — hogy arra nézve még nincs idő, hogy őket szervezzük és elhelyezzük, pedig ők maguk is kívánják.“ Előtte szólónak azon megjegyzésére, hogy a képtárban válaszfalat kellene a magyar és a vi­lág­művészet közt emelni — azt válaszolja,hogy némileg már ez is megtörtént. A hungarikákra figyelemmel vannak, de oly csekély pénzzel,mint a­mi ezen czélra adatik, nem szerezhető meg más, mint a­mi ezen országban találtatik. Munkácsinak is van egy képe, igaz, a legré­gibb, de az újabbak ismét csak a szűk budget miatt nem szerezhetők meg. S a múzeumnak a könyvtárra csak 5000 forintja van.Eddig az volt a főirány, hogy a hazában tartózkodó művészektől szereztessenek be képek, de Munkácsy vagy Zi­chy képeit csak nagyobb áldozatok árán lehetne megszerezni, mert e festők már rég megtalálták piaczukat. A világkiállításra szóló azt jegyzi meg, hogy elfoglaltsága daczára abba is beelegyedett, kü­lönös tekintettel a múzeumra. Egy bányászati termény­gyűjtemény fog ott kiállíttatni, érteke­zett a hazai művészekkel, hogy képeiket ott kiál­lítsák s reméli, hogy találkozand valaki, ki egy­­egy képet megvásárol a múzeum számára. Azon ellenvetésre, hogy az ásványgyűjtemény felbontatott, azt feleli, hogy ez azért történt, mert a Lobkovitz-féle gyűjteményt akarták fölállítani s egyesíteni a kettőt. Előtte szóló azt mondta, hogy enquetet kell összehívni. Örülne, ha Európa legkitűnőbb férfiai közül, kik tanácsot adnának neki, de ha a ház­ból küldetnék ki bizottság, hogy határozza meg, mily systéma szerint rendeztessenek a rovarok, bár mennyire tiszteli a ház tagjainak törvény­hozói bölcseségét, de ehez nem értenek. Szathmáry azon állítására, hogy a gipsz gyűj­temények nincsenek ízlésesen felállítva, meg­jegyzi, hogy ez onnan van, mert a terem sokkal nagyobb, mint a gyűjtemények mennyisége, de 2—3 év múlva teljes lesz; s amikor a mágnások visszaérkeznek, ott lesz felállítva a nagy bika és nagy­ meglepetésükre Mausolus király.(Derültség). Végül indítványt ad be, hogy a régészeti gyűjte­mény szaporítására 3000 ft helyett 4000 ft sza­­vaztassék meg. Szontágh Pál elismeri Pulszky azon állítá­sát, hogy szóló alakja imponál neki, ezt­­ Pulszky önkénytelenül mondta reflectálva arra, a­mit Szathmáry Pulszkynak a p. k­. vállalatok körüli functióiról mondott. Igen, e tekintetben mindig imponálni fog szóló alakja Pulszky­nak. (Helyeslés balról). Pulszky Ferencz erre azt feleli, hogy­an érti a czélzást, mondja meg nyíltan Szon­tágh, mit akar. Elnök. Holnap 10 órára az osztályokat ülésre kérem, a holnapután 10 órakor ülés, me­lyen a fenntartott indítványok fognak tár­gyaltatni. Ülés vége 2 óra 5 perc­kor, föld színéről le nem töröltetett! . . . mindaz­­által kötelességem a tényálladékot előadni, hogy a helyszínétől távollevő elvtársaim bizton tájékozhassák magukat. A választást megelőzőleg a bácsmegyei bal­párt elnöke, saját felelősségére felléptette a párt nevében P. A. volt alispánt, a­ki még pár hó előtt nemcsak jobboldali, hanem a balpárt szen­vedélyes üldözője volt ;­­ a jobboldal pedig L. M. most megválasztott alispánt, a­ki jobboldali ugyan, de a meggyőződést mindenkiben tiszteli; — az ellenzék legnagyobb része, az elsőnek, pár nappal a választások előtt ígért baloldali hajla­mában nem hitt, az utóbbit pedig elvi szempont­ból nem támogatta . . . a legutolsó válságos pillanatban léptettetett fel Koczik Pál a bal­párt e gyémántjellemű férfia, s e hírre lelkesed­ve siettünk a vidékről a választás színhelyére, midőn a helyszínen szomorúan győződtünk meg arról, hogy a pártkérdés félretételével, P. A.­­nak, Majoros barátom által úgynevezett kuszi­­pajtásai, Koczikot a térről leszorították, s igy mi a kik alkotmányos jogaink gyakorlatától ma­gunkat elzáratni nem akartuk, kénytelenek voltunk a két rész közül a kisebbet választani, s Lovászira szavazni ... ez a tiszta s elferdit­­hetlen tényvázlat, a­melyen, fájdalom, többé vál­toztatni nem lehet. Már most engedjen Majoros barátom néhány kérdést, s válaszoltasson nekem arra, egy a logikához ennél jobban értő ember által : váljon ha már, — mint fennebb is említem — alkotmányos jogomat gyakorolni akartam, a két candidatus közt, ennek haragos kriticáját kike­rülendő, melyikre kellett volna adnom szavaza­tomat, arra-e a kit ön a M. Ujs. m. é. deczember 23-ai számában oly gyönyörűen lerántott? A vál­yon nézhettem-e én balpártnak a P. A.-ra sza­vazó tömeget, midőn ennek fővezetői közt ifj. Rudits József báró képviselőtársunkat láttam ? Az én egyetlen szavazatom volt-e inkább oka, vagy egyáltalán bírhatott-e a legcsekélyebb kord­erővel az ellenzék bukásánál akkor, midőn az ellenzék jelöltet sem állított fel ? . . . vagy pedig az, hogy az ön által oly geniálisan elnevezett kuszipajtások a régi szokásokkal szakítani nem tudtak, s az elv ködfátyolképe alá burkolák a személyes vonzalomnak, s rokoni indulatnak a politikában nem alkalmazható érzelmeit ? Én csináltam-e nagyobb szakadást a balpárt­ban, a ki a végsőhöz folyamodtam, midőn a ve­szély közvetlen nyomása alatt, pártunk szeretve tisztelt vezéréhez fordultam, felkérve őt, hogy vesse mérlegbe országos tekintélyét egyetérté­sünk érdekében, de a mely,fáj­dalom, elkésett, és a mely a dolgok állásánál — félek — falra­­hányt borsó lett volna ? . . . vagy pedig a me­gyénkben számos 48-as párti, a­kiknek ön „utó­hangjában“ zászlóvivőjévé vállalkozott, de a­kik közt ön tekintélye oly kevés fegyelmet eszközölt, hogy néhány nem szavazó kivételével mind Lo­vászira szavazott? Valljuk meg őszintén, és ne tegyünk e miatt egymásnak szemrehányást, d­e fájdalmas ka­­tastrophát a bácsmegyei balpártnak hiányos központi vezetése okozta, a­melynek erélyes or­voslását azonban, az országos balpárt központi bizottságától bizton elvárjuk. És most uram, és tisztelt képviselőtársam, az itt leírt sorok között keressen ön magának, ha fáradságát nem restelli, egy másik szélkakast,és igénytelen személyemet mentse fel e sokra hasz­nálható állatocska azonosításától . A szélkakas vagy ingadozó jellemem megbírálására nem ön van hivatva, hanem azon tiszteletet parancsoló országos nagy párt, melynek sorai közé tartozhat­nom büszkeségemnek vallom; ön irányába tehát nem excusálom magamat,valamint,hogy e pár sor is nem önnek, hanem az igazságnak van szánva. Önnek „utóhangjaiban“ közzétett politikai revelatióit, mint személyemet és meggyőződése­met nem érdeklőt, —­szinte érintetlen hagyom, s egyúttal kinyilvánítom, hogy e tárgyban sem­mi téren polémiát folytatni nem fogok. H­o­ó­s Ferencz, az ó-kanizsai vál. kerül.orsz. képviselője. A bácsmegyei választáshoz. Majoros István képviselőtársam a „Magyar Újság“ január 12-én kelt 8-ik számában a bács­megyei választásokat holmi „utóhangokkal“ il­lusztrálja, — a mihez nekem semmi közöm, te­­gyen mindenki meggyőződése szerint .... ez személyes am­bitio .... hanem a roszul sikerült választás többi tényezői közt igénytelen szemé­lyemet is szerepelteti; — s noha bizton tudom azt, hogy szavainak és ellentétes nézeteinek semmiféle körökben súly nem tulajdoníttatik, — kivéve a képviseletére bízott Zenta város kö­zönségét, mely nézeteit vakon osztja, noha e ferde vezetésért a bánompénzt annyiszor, és kü­lönösen egyesetben a vérdíjt oly busásan fizette le, hogy nem Majoros képviselőtársam tapinta­tos politikájának, hanem a gondviselés őrködő szemeinek tulajdoníthatja, hogy Zenta városa a Indítvány székely kézműipar-ki­állításra. »­­Tudomásom szerint a szepsi-szent-györgyi áru­csarnok megnyitása jövő őszszel, September napjai körül fog megtörténni. Én a megnyitási ünnepélyt igen üdvösnek tartanám egy székely kézműipar kiállítással összekötni. Rendezzünk kiállítást abból, a­mi van, hogy legyen meg az, a­mi nincs. Ez által alkalom nyílnék a szorga­lom, ügyesség és munka megjutalmazására, el­ismerésére, mi a minden téren üdvösnek bizo­nyult nemes versenyt keltené fel. Hogy erre égető szükség van nálunk, azon józan gondolko­­zású ember egy perc­ig sem kételkedik , mert az oly világos, és jótékony következményeiben oly bizonyos, hogy hosszasan indokolni nem volna más, mint e részben mindenkinek százszor átérzett gondolatát ismételni. Ebben a kezdemé­nyezésre legilletékesebbnek találom a szepsi­­szt.-györgyvárosi tanácsot. Vegye kezébe e vá­ros polgármestere az ügyet, s az eszmét felka­rolva, változtassa testté az igét. A jutalmakat adakozás útján gondolnám előteremteni. Én, szerény tárczámhoz képest, mihelyt a kiállítást rendező bizottság az eszme elfogadásáról­­értesít, azonnal küldök két aranyat. A többit a vá­rosokra , képviselőkre, főispánokra és egyes buzgó honfitársaimra bízom. Erős hitem, hogy a Székelyföld szebb jövőjének sarkpontja az ipar. Jérték, emeljük! Bakcsi Ferencz. KÜLÖNFÉLÉK. — Egy ministe­ri rendelet, a­melynek érvényt s­z­­e­r­e­z­n­i a m­i­­niszer nem akar. Lónyay Menyhért ke­véssel azután, hogy átvette a pénzügyministeri tárczát, körrendeletet tett közzé, a­melyben kö­telezte az állam nyelvét nem értő hivatalnoko­kat, hogy egy év leforgása alatt sajátítsák el azt, ellen esetben az illető hivatalától el fog moz­­díttatni. E rendelet, mely a sajtó által melegen üdvözöltetett, a mai napig is csak írott malaszt maradt. Okul előbb Gränzenstein, utóbb­ Fluck N. János államtitkári helyettesek ellenszenvét hallottuk emlegetni, melylyel a magyar nyelv tánt viseltettek. Kerkapoly Károly már jó ideje bírja a pénzügyminiszeri tárczát, de úgy látszik, Folytatás a mellékleten.

Next