A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-14 / 11. szám
virilis szavazatok oly erőssé tették a képviselőházat, hogy a szabadelvűek ellenében nem lesz szükség többé e „józan mérséklő“ testületre. E félszegség és félúton maradás jellemzi törvényhozó testületünk tagjainak legnagyobb részét s a mai gyűlés vitái és határozatai kiválóan jellemzőképen e tekintetben. Az egyetemi alap feletti vita folyamában, mint esti lapunkban is jeleztük, szót emel Madocsányi Pál. Szóló kijelenti, mint más alkalommal is tette, hogy az elnöksége alatti bizottság, mely az egyetemi alapok megvizsgálására küldetett ki, nem képes jelenleg, míg a budget vita nincs befejezve, kötelességének eleget tenni, mert nincs rá elég fizikai ideje. Schwartz Gyula,habár sokban osztja Horn véleményét, de azt nem teheti magáévá, hogy az egyetemi alap tőkére változtattassék. Politikusaink féltek s tán félnek most is az állambankjortól, maga Hornán képes lesz megmondani, hogy mi az, ami most inkább megóv minket, ezen eshetőségtől, mint évekkel ezelőtt. Botory indítványára megjegyzi, hogy szóló is azt kiváltja, miszerint az egyetem, mint államintézet mentessék fel a vele össze nem férő kiadásoktól, de ez csak úgy történhetik, ha az illető bizottság minél nagyobb buzgósággal fog eljárni és minél előbb tisztába hozza az alapítványok természetét, és el fogja választani a tisztán katholikus természetű alapítványokat a többiektől, melyek a zenedére, leány tan ódára s hasonlókra fordittatnak, akkor megmaradnak ugyan a kiadások melyek az illető alapot terhelik, de ezek már nem lesznek egybekötve a magyar állam felekezetnélküli egyetem alapjával , hanem azon alapítványokkal, melyek tisztán kath. színezetűek. Ezután áttér a tudori szigorlati dijakra, melyek az egyetemen szedetnek. A bölcsészeti facultásnál két rigorosum kerül 92 forintba. Ebből 44 ft megy az examináló tanárok zsebébe, 2 ft a famuluséba, mire nézve azt jegyzi meg szóló, hogy tán a famulus is a tanszabadság valamely factora. De sokkal fontosabb, hova megy a 92 frt másik fele? 12 frt ebből a dékánoké, 4 dekán kap fejenkint 3 frt 15 frt, a rector 8 frtot, a pedellus 2 frtot, ismét a famulus 1 frtot. A fennmaradó 23 frt fordíttatik a kutyabőrre, a pergamentre és capsulára, ami megmarad, az megy a tanácsjegyző és az ellenőr zsebébe. Fontosak ezek anynyiban, amennyiben a legmagasabb közművelődési qualificatiót, a tudori oklevelet, mely bármikép ítéljünk is róla, jelenleg a legmagasabb közművelődési qualificatió, a szegényebb tanulókra nézve megnehezítik és amennyiben ez nyílt kérdés, az országgyűlésen szükség hozzászóljam. Szóló azt kívánja, hogy a tudori avatás díja egyetemünkön töröltessék el, mert ha van is ném, alapja a tandíjszedésnek a docensek és a tanárok javára, annak nem lehet semmi morális alapja, hogy az állam így megfizettesse a qualificatiót azokkal, kiknek értelmi működésére, különösen Magyarországon, annyi szükségünk van. Ebből a jövedelem különben nagyon csekély és egy részét az irodai és szolgaszemélyzet hozza; emeljük fel inkább az illetőknek fizetését, hogy ne legyenek kénytelenek a szegény szigorló ifjak pénzére rászorulni A tandíjra nézve addig is, míg ez teljesen eltöröltetnék, azt kívánja, hogy azon, melyet az állam húz, törültessék el. (Helyeslés.) Pauler Tivadar a felhozottakra azt feleli, hogy a szigorlati díjak azért nem vétettek fel a fedezetbe, mert ez részint a tanárok, részint az illető hivatali és szolga személyzet közt oszlik meg, és ez másutt is így van. Azon 5 amit az állam a tanári fizetésekből levon, a quaesturai költségekre fordíttatik, mi ha nem történnék, az állam kiadásait kellene szaporítni. Megszavaztatik az egyetemi alapból fedezetül 142,614 ft, tanár vizsgálati díjak 500 ft, tanpénzek 10,900 ft, járulékok a tanintézetek fentartásához 27,724 ft, siketnémák intézete Váczon 20,696 ft, ösztöndíjakra elölr. 78,931 forint. Pulszky Ágost indítványozza, hogy az ösztöndíjakra oly egyetemi magántanárok számára, kik oly elméleti szakokban tartanak előadásokat, melyek számára az egyetemen rendszeresített tanszék vagy nem létezik vagy nincs betöltve, 5000 forintot szavazzon meg a ház. Pauler felszólalására a p. ti. bizottsághoz utasittatik. A n.-szebeni Therezianum árvaháznak segélyül 22650 ft van előirányozva. Lázár Ádám ezen intézet helyzetére nézve előadja, miszerint legrégebben a Nagy-Szebeni kir. teréz árvaháznak neveztetett, úgy de a püspök a magyar kormány fellépése óta jónak látta, a „Nagy-szebeni rom. kath. terézárvaháznak keresztelni, ez által az czéloztatván, hogy valamint az intézetben tovább hittérítő jelleget, úgyszintén azon vagyont, mely minden számadás nélkül általa kezeltetik, t. i. a 22.650 forint államsegélyt, többi 20000 ftnyi összeget mindenfelelősség nélkül oly czélokra, és kiadásokra fordíthassa, melyek a nemzeti oktatással homlokegyenest ellenkeznek; kérdés, hogy ki legyen it a Nagy-Szebeni Teréz árvaházban , a magyar kormány avagy pedig az erdélyi püspök? ha tekintjük azt, hogy az erdélyi püspök miatt az ily ügyekben akkor,midőn a lelkiismeret szabadságának fentartásában, midőn ingyenes köteles, de egyszersmind a világi oktatás meghonosításában oly nehezen tudunk elöhaladó lépéseket felmutatni; ha tekintjük, hogy az erdélyi részekben ezen aszebeni Teréz árvaháznak hittérítő jellege mai napig is kitűnik az által, hogy az alapítványból egy összeg fordittatik bizonyos kath. német tanítók kiképzésére, habár boldogult Eötvös által a szükségfelettiség kimondatott is nem lévén arra Erdélynek szüksége, mindazzal a viszonyok további fenállása lehetetlenné teszi a nemzeti közoktatás ügyének azon értelembeni fejlését, melyet a minister minden alkalommal, különösen a jelen költségvetésben oly ékes szavakkal hangsúlyozta, kívánatos lenne, hogy ezen intézet azon hivatásának megfeleljen, hogy benne a nemzeti oktatás az 1818. 38. t. sz. értelmében rendeztetvén, mint állami intézet jellegéhez nem illő felekezeti papi befolyás alól felmentessék. . Ennélfogva a következő indítványt terjeszt be: Mondja ki a képviselőház határozatilag, miszerint a nagyszebeni kir. Teréz-árvaház mint tisztán állami tanintézet az egyházi kormányzat teljes kizárásával közvetlen kormányt felügyelet alá helyeztetik, és annak ezen alapon a fenálló törvények értelmében leendő újjászervezése iránt a közoktatás ügyéről a legközelebbi költségvetéskor előterjesztendő javaslattételre utasíttatik. Pauler Tivadar azt feleli, hogy az alapítványok jogi természetének tisztába hozása előtt a kérdést eldönteni nem lehet és e nehézségre már maga Eötvös is utalt. A kérdés másik oldala a humanitás kérdése, itt ugyanis közel 300 szegény, többnyire székely fiú és leány neveltetik.A főczél itt,úgymond, hogy azon szegény ifjakat és leányokat ne hagyjuk a szükséges segély nélkül, adjuk meg a szükséges segélyt, amelytől megfosztatván, a humanitás és nevelés szempontjából mind ők mind a haza a legnagyobb kárt szenvedne. A tétel megszavazását kéri a p. v. bizottság véleménye szerint. P. Szathmáry Károly is azt kívánja, hogy e költség okvetlenül a rendkívüli rovatba tétessék át, mert ez jelezi azt, hogy egy év alatt ezgy okvetlenül eldöntendő. Madarász József szintén a rendkívüli költségbe kívánja ez összeget megszavazni, s azt kívánja, hogy ez ügyet a jövő országgyűlés okvetlenül tisztába hozza, az akkor előadandó adatok nyomán, hogy vájjon ez a felekezeteké lehet-e vagy nem, mert ha azoké, nem kívánja az országnak, de ha az országot illeti, adassék ki a magánosoknak a mi azoké, a többi pedig tartassák meg az országnak. Kautz Gyula, mint a p. U. bizottság előadója, megjegyzi, hogy a pénzügyi bizottság hosszasabban foglalkozott ezen kérdéssel, és épen azért, mert részint humanitási, részint más szempontokból nem lehetséges a rögtöni megszüntetés, azt indítványozza, hogy ez az idén a rendkívüli költségvetésbe áttétessék. A kérdést különben a p. U. b. is úgy fogta fel, hogy a miniszter feladata lesz, hogy mielőtt a pénzügyi bizottság a budgetet annak idején tárgyalás alá veszi, előterjesztést tenni, hogy hogyan lehet ezen szervezést ezen szellemben eszközölni. Szontagh Pál (csanádi), kijelenti, amint a p. U. bizottságban is tette, hogy a költségnek a rendkívüli rovatban való tétele nem felel meg sem a közönség, sem a dolog jogi kívánalmainak, ennélfogva oda járul szavazatával, hogy ez összeg tagadtassék meg. A pénzügyi bizottság véleménye elfogadtatik. Megszavaztatnak továbbá ezen tételek : a kolozsvári elemi iskola rajztanítójának 315 ft, az alapítvány járulék az erdélyi iskola alapnak 10432 ft, segély az ösztöndíj alapnak 1064 frt, szegény tanulók segélyezésére 1200 ft,Goldbergféle ösztöndíj 630 ft, kamara járandóság 3545 ft. Halle alapítványi alafok és segélydíjak 4910 frt, a magyarországi középtanodába járó 15 horvátországi tanuló számára 3000 ft. A „közművelődési czélok“ czíménél Lázár Ádám kimerítő indokolás után ezen indítványt terjeszti elő. Tekintve, hogy a szomszéd Romániában és Bukovinában közel egy százezer eredeti magyar faj, az úgynevezett csángók léteznek, kik azon területen is nemzeti jellegüket, nyelvüket, vallásukat és szokásukat híven megőrizve, azokhoz minden idegen befolyás daczára rendületlenül ragaszkodnak; tekintve, hogy a csángó magyaroknak nemzeti és vallásos oktatása nem csak silány állapotban van, sőt az olasz papi missio őket ősi jellegökből lassan kint kivetkőztetni törekszik, hacsak mielőbb nemzetibb szellemű lelkészek és néptanítók sorsukat fel nem karolják, tekintve végre, hogy ezen ferde viszonyok rendezése rögtönözve sem nemzetközi tárgyalások, sem pedig társadalmi segélyezés útján nem eszközölhető, — ezen rokonszenvünket beíró fajrokonainknak nemzeti oktatása iránt azonban lehetőleg mielőbb gondoskodni emberi és hazafi kötelesség, mely a magyar országgyűlést is közelebbről érdekli.— Ugyanazért ezen ügy fölkarolása érdekében indítványozom , mondja ki a képviselőház : 1) hogy a csángó magyar tanulók számára az erdélyi tanodákban összesen 25 állami ösztöndíj egyenkint 200 fíjával rendszeresíttetik, mely kiadás az ösztöndíjak stb. 13. rovatában lesz beigtatandó, és 2)utasítsa a közoktatásügyér urat, hogy ezen ösztöndíjakat az erdélyi közelebb eső középtanodákban, jelesen a székelyudvarhelyi és dévai állami reáltanodákban, valamint a székelykeresztúri állami tanító képezdében, a szükséghez képest kellő számmal beosztani és mielőbb hasznosítani igyekezzék. Lázár indítványa a p. n. bizottsághoz utasittatik s megszavaztatik a nemzeti múzeumra, személyes járandóságokra 31,770 ft, dologi kiadásokra 54,678 ft. P. Szathmáry Károly nem azért szólal fel, hogy a nemzeti múzeum akár egy tételét is megtagadja, mert ismeri ezen nemzeti intézetünk iránt a közhangulatot s elismeri, hogy utóbbi években tétettek is lépések ezen közhangulat kielégítésére ; de másfelől történtek olyanok is, melyek megrovást érdemelnek , s e tekintetben szónok, távol minden pártszemponttól és tisztán az ügy iránti szeretetből kívánja előadni megjegyzéseit. Egyik hiány a leltár hiánya; e nemzeti kincseknek a leltározás az első dolog, hogy az mi a nemzet kezeiben van, ugyancsak a nemzetnek biztosítva legyen. Itt ép úgy nem lehet mentség, mint nem lehet mentség azon kérdésben, mely a tegnapi vitában tárgyaltatott, a tankönyvek kérdésében , mert amint ott pl. a hazaellenes tankönyvek ellen rögtön intézkedés szükséges, úgy itt, hol a nemzet vagyonának megőrzéséről és megmentéséről van szó, rögtöni intézkedést kellett volna foganatba venni. Szóló nem talál mentséget arra nézve, hogy ezen leltár többszöri figyelmeztetés után sem fekszik még a ház előtt legalább legnagyobb részben. Másik a rendezetlenség, az általános terv nélküliség.Nemzeti múzeumunk általában úgy látszik nem követ bizonyos organismust és körülírt tervszerű előirányzatot. Ha pl. mostani helyzetét vesszük, látjuk ott az állattani osztály közepébe beékelve a különben igen becses etnographiai gyűjteményt, látunk nem a múzeumba tartozó gyász öntvényeket, melyek némelyike nem is nagyon aestheticailag van felállítva. Egyáltalában azon tervszerűség, melynek ily nagy gyűjteményeknél uralkodnia kell, még sokkal kevésbé mutatkozik, mint azon régi felfogásnál, mely a múzeumokra nézve uralkodott, s melynél fogva azok nem tartattak egyébnek mint ritkasági cabineteknek. Legfontosabb tévedés az országos szempontnak szem elöl tévesztése. Tudja, hogy tisztán hazai műs és természeti termékek felvételét a tudomány érdekében teljes puritanizmussal keresztül vinni nem lehet, de Magyarország országos múzeumának első helyen kell, hogy az ország, ezen földterület szempontjait, érdekeit és terményeit képviselje, nem zárván ki semmi más, egy múzeumnál okvetlenül igényelt tudományos érdeket. Ennek kivitelét így képzeli szónok , a nemzeti múzeumot látja hivatva arra, hogy abban az úgynevezett hungaricákat, azaz mindazon termékeket, melyek magyar íróktól, vagy külföldi íróktól, Magyarországról írattak, elhelyezzük, és ez egy hungarica bibliothecát, egy nagy magyarországi könyvtárt képezzen. Ezen könyvtárból semminek sem szabadna hiányozni, a legrégibb művektől kezdve a maiakig, melyeket ha nem lehet eredetiben,legalább másolatokban kellene megszerezni. Továbbá azt kívánná, hogy különítessenek el az úgynevezett classicus művek a szobrászat és festészet terén a nemzeti művészet termékeitől és különösen ezek nyerjenek helyet és különösen ezekre legyen tekintet a költségvetésben, én akkor reményem s reménylhetném, hogy olyan hazai művészek,kik külföldön az első helyet foglalják el, mint pl. Munkácsy, Zichy, szintén kaphatnának helyet és nyerhetnének foglalkozást Magyarország nemzeti múzeumában; hasonlóképen kívánná, hogy Magyarország geognosiája és geológiája külön helyet nyerjen. Kívánná, hogy az ásványosztályban is azonkívül, hogy az, tudományos sistéma szerint tanulmányozhatólag, s oly helyzetben, hogy ott a tanuló tanulmányait helyben is végrehajthassa, fölállíttassék, Magyarország termékei külön is mutattathassanak fel. Továbbá kívánná, hogy a zoológiai osztályban szintúgy, miután egyszer a rendszeres gyűjtemény maga ki van állítva, mellesleg még, ha lehetséges, legalább nagyobb területek szerint Magyarország zoológiai termékei is felállíttassanak. A régészeti osztálynál az országos szempontra fekteti a súlyt, mert elszomorodott szívvel tekinti minden magyar ember azt, hogy míg külföldön egész nagyszerű gyűjtemények vannak, mint pl. Drezdában és a Wartburgon, a középkori német lovag öltönyökből stb.; míg pl. Angliának az 1868-diki párisi kiállítás alkalmával csak sisak-gyűjteménye oly nagy volt, hogy minden húsz évre esett egy-egy sisak-példány, addig a magyar múzeumnak egyetlenegy középkori teljes magyar öltönye sincs. Megrója azon eljárást, mely szerint egyik őre a másik halálával felbontsa a gyűjteményt és újat állítson helyébe, főleg kikel az ellen, hogy addig vétessék az szét, míg a másik felállítva nincsen, mert ez által tanulmányozhatlanná válik egyik osztálya a múzeumnak. Ezen szervtelenségnek és némileg hiányos kezelésnek okát következőkbenkeresi és találja. Első oka az épen szóló által indítványozott enquete commissio hiánya, vagy hiánya annak, hogy az igazgató még eddig nem tartotta fáradságra méltónak oly szerves nagyobbszerű tervet és irányt adni gyűjteményünknek, mint amilyen azt megilleti. A második ok után javítmány lenne az, hogy a most felelőséggel nem bíró osztályfőnökök bizonyos jogkörrel, de bizonyos felelősséggel is lennének felruházandók, mert azt, és kivált akkor, midőn a leltárak nem voltak elkészíthetők, az egyes osztályok főnökeinek felelőssége nagyon is kívánatos. A harmadik ok pedig az, hogy helyiség nincsen. Itt előadja szónok, hogy némely tárgyak mily részul vannak elhelyezve, és hogy némelyeket hová és miként kellene elhelyezni, aztán így folytatja : Van még egy régészettárgy, melynek áthelyezése által szintén sok tért lehetne nyerni, egy igazán a régészet körébe tartozó gyűjtemény máshova helyezése által, ez a főrendiház. (Derültség.) Elismerem, hogy a régészeti osztályba tartozik, de már csak azért sem ajánlhatom megtartását, mert soha sem complet. (Derültség). Végül a szervtelenség egyik fő oka : az igazgató bokros elfoglaltatása. Szónok attól tart, hogy nehezen érhet reá országgyűlési képviselő is lenni, a legfontosabb bizottságokban nagy ügyszeretettel részt venni, azonkívül a megyében igen fontos szerepet játszani, több pénzügyi társulatok részint elnöke, részint igazgató tagja lenni — nem numismaticai társulatokat ért — (nagy derültség), hanem pénztársulatokat, továbbá mint tudományos férfiú részt venni az akadémiai üléseken. Szónoknak nem volna ez ellen kifogása, mert csak Pulszky sokoldalúságát mutatja, de a múzeum sokkal jobb karban állana, ha ezen sokoldalúság csak neki volna szentelve. (Helyeslés balról.) Pulszky Ferencz tartott attól, midőn előtte szóló a múzeum bírálgatásához fogott, hogy az oly hibákat is fog fölfedezni, melyeket szóló nem ismer; de úgy látja, hogy előtte szóló azon hibákat sem ismeri mind, melyeket ő ismer. Előtte szóló azt mondotta, hogy a múzeumban nincs leltár; szóló is, mióta igazgató, ezt tartotta legnagyobb hiánynak. Ezért a múlt évben 3 bajnokot kért,ez elégtelennek mutatkozott, az idén hatot kér, reméli, meg fogják adni. A leltározásra egyének szükségesek, eddig leltározva van már körülbelül 25.000 magyar régi pénz s még csak 1500 körül vannak, így vannak a könyvtárral is. Már három éve, hogy dolgoznak rajta. Nagy része már katalogizálva is van, de nagy része nincs, és addig használni nem lehet.De hat dijnokkal nem lehet az egész könyvtárra kiterjedő leltárt teremteni. De ha többet adnának is, nem volna annyi alkalmas ember, amennyi szükséges, sőt az őr nem volna képes a kellő felvigyázatot gyakorolni, miután azokat folyvást szemmel kell tartani; itt az elcserélés nagyon könnyen megtörténhetik, itt biztos emberekkel kell dolgozni, olyanokkal mint amilyenek most a múzeumban dolgoznak. Hogy a leltár el nem készült, az nagy hiány, megvallja, s hiszi, hogy a jövő esztendőben is szemére fogják hányhatni ugyanezt, de hiszi, hogy 4-5 év múlva el fogja mondhatni, hogy nemcsak megvan a leltár, hanem most már hozzá fog hatni a tudományos catalogizáláshoz is. (Balfelöl: csak hozzá foghatnak) a melyre minden esetre szükséges előbb az öszszeirás. Előtte szólónak, ki azt vetette szemére, hogy sok helyen van elfoglalva, azt feleli, hogy nem az a kérdés: sok helyen van-e elfoglalva, de hogy megfelel-e kötelességének. (Egy hang balfelöl : Nógrádban is!) Pulszky folytatja: „Igenis ott is megteszem a kötelességemet, sőt meg is teszem.“ (Derültség.) Szontágh Pál (csanádi): Azt nem hiszem ! Pulszky Ferencz (folytatva)(„ és hiszem,hogy szintoly sikeresen fogom elvégezni a múzeum dolgát.“ — Elhiszi, hogy az szép volna, ha a múzeumnak egy ember egészen élhetne s „én volnék a legboldogabb ember a világon, ha a múzeumnak élhetnék egészen,és ha önök adhatnának annyi pénzt, hogy én ott munkásságomat teljesen kifejthessem.“ Szeretne például annyi pénzt, mint amennyivel a londoni múzeum rendelkezik, de ismeri az ország szomorú financziális viszonyait. Ő amennyire budgetje engedi, az érdekes leleteket megvásárolni igyekszik, hanem ott áll mindég szobájában és asztalán fekszik a különvélemény (Derültség,) hogy soha el ne felejtse az ország szomorú állapotát és mindég látja maga előtt egész óriássá magasulva Szontagh Pál alakját. — (Élénk derültség.) Azt mondják, hogy az ethnographiai gyűjtemény beékeltetett a zoológiába. Igaz, de azért, mert nem ékeltethetett a felsőházba. (Élénk derültség) — no, nem az ethnográfiai és chinai gyűjtemények, hanem reméli, hogy a felsőház előbb ki fog menni onnan és akkor a most conferencziára használt szobákba el fog helyeztetni az ethnográfiai gyűjtemény. A szervtelenségnek a helyhiányon kívül az is oka, hogy mindenre nem találnak különös embert , mert nem lehet kívánni, hogy aki az arachnidákat és pókokat is érti, értse a kagylókat is. — Nehéz embert találni, ki ne csak a madarakhoz, hanem a kagylók és halakhoz is értsen. A halakra már talált egy kitűnő fiatal embert. A kagylókra még nincs ember. Hallotta, hogy van a minisztériumban egy egyén, aki a kagylókhoz specialiter ért, nem fog késni szakismereteit igénybe venni. Van e házban is egy kitűnő képviselő, ki a kagylókkal foglalkozik és a ki mindamellett, hogy egyik legkitűnőbb regényírónk, még szerkesztő is és ezenkívül minden egyéb dolgokkal csak úgy foglalkozik, mint szóló, és minden kötelességének mindig megfelel, reményű hát, hogy szakít idejéből néhány perczet a múzeum számára is, s szakismeretével támogatására lesz. A szervtelenség tehát azért van, mert nincs elég hely. A felsőház is útban áll ,hanem arra nézve is azt mondjuk — folytatja — hogy arra nézve még nincs idő, hogy őket szervezzük és elhelyezzük, pedig ők maguk is kívánják.“ Előtte szólónak azon megjegyzésére, hogy a képtárban válaszfalat kellene a magyar és a világművészet közt emelni — azt válaszolja,hogy némileg már ez is megtörtént. A hungarikákra figyelemmel vannak, de oly csekély pénzzel,mint ami ezen czélra adatik, nem szerezhető meg más, mint ami ezen országban találtatik. Munkácsinak is van egy képe, igaz, a legrégibb, de az újabbak ismét csak a szűk budget miatt nem szerezhetők meg. S a múzeumnak a könyvtárra csak 5000 forintja van.Eddig az volt a főirány, hogy a hazában tartózkodó művészektől szereztessenek be képek, de Munkácsy vagy Zichy képeit csak nagyobb áldozatok árán lehetne megszerezni, mert e festők már rég megtalálták piaczukat. A világkiállításra szóló azt jegyzi meg, hogy elfoglaltsága daczára abba is beelegyedett, különös tekintettel a múzeumra. Egy bányászati terménygyűjtemény fog ott kiállíttatni, értekezett a hazai művészekkel, hogy képeiket ott kiállítsák s reméli, hogy találkozand valaki, ki egyegy képet megvásárol a múzeum számára. Azon ellenvetésre, hogy az ásványgyűjtemény felbontatott, azt feleli, hogy ez azért történt, mert a Lobkovitz-féle gyűjteményt akarták fölállítani s egyesíteni a kettőt. Előtte szóló azt mondta, hogy enquetet kell összehívni. Örülne, ha Európa legkitűnőbb férfiai közül, kik tanácsot adnának neki, de ha a házból küldetnék ki bizottság, hogy határozza meg, mily systéma szerint rendeztessenek a rovarok, bár mennyire tiszteli a ház tagjainak törvényhozói bölcseségét, de ehez nem értenek. Szathmáry azon állítására, hogy a gipsz gyűjtemények nincsenek ízlésesen felállítva, megjegyzi, hogy ez onnan van, mert a terem sokkal nagyobb, mint a gyűjtemények mennyisége, de 2—3 év múlva teljes lesz; s amikor a mágnások visszaérkeznek, ott lesz felállítva a nagy bika és nagy meglepetésükre Mausolus király.(Derültség). Végül indítványt ad be, hogy a régészeti gyűjtemény szaporítására 3000 ft helyett 4000 ft szavaztassék meg. Szontágh Pál elismeri Pulszky azon állítását, hogy szóló alakja imponál neki, ezt Pulszky önkénytelenül mondta reflectálva arra, amit Szathmáry Pulszkynak a p. k. vállalatok körüli functióiról mondott. Igen, e tekintetben mindig imponálni fog szóló alakja Pulszkynak. (Helyeslés balról). Pulszky Ferencz erre azt feleli, hogyan érti a czélzást, mondja meg nyíltan Szontágh, mit akar. Elnök. Holnap 10 órára az osztályokat ülésre kérem, a holnapután 10 órakor ülés, melyen a fenntartott indítványok fognak tárgyaltatni. Ülés vége 2 óra 5 perckor, föld színéről le nem töröltetett! . . . mindazáltal kötelességem a tényálladékot előadni, hogy a helyszínétől távollevő elvtársaim bizton tájékozhassák magukat. A választást megelőzőleg a bácsmegyei balpárt elnöke, saját felelősségére felléptette a párt nevében P. A. volt alispánt, aki még pár hó előtt nemcsak jobboldali, hanem a balpárt szenvedélyes üldözője volt ; a jobboldal pedig L. M. most megválasztott alispánt, aki jobboldali ugyan, de a meggyőződést mindenkiben tiszteli; — az ellenzék legnagyobb része, az elsőnek, pár nappal a választások előtt ígért baloldali hajlamában nem hitt, az utóbbit pedig elvi szempontból nem támogatta . . . a legutolsó válságos pillanatban léptettetett fel Koczik Pál a balpárt e gyémántjellemű férfia, s e hírre lelkesedve siettünk a vidékről a választás színhelyére, midőn a helyszínen szomorúan győződtünk meg arról, hogy a pártkérdés félretételével, P. A.nak, Majoros barátom által úgynevezett kuszipajtásai, Koczikot a térről leszorították, s igy mi a kik alkotmányos jogaink gyakorlatától magunkat elzáratni nem akartuk, kénytelenek voltunk a két rész közül a kisebbet választani, s Lovászira szavazni ... ez a tiszta s elferdithetlen tényvázlat, amelyen, fájdalom, többé változtatni nem lehet. Már most engedjen Majoros barátom néhány kérdést, s válaszoltasson nekem arra, egy a logikához ennél jobban értő ember által : váljon ha már, — mint fennebb is említem — alkotmányos jogomat gyakorolni akartam, a két candidatus közt, ennek haragos kriticáját kikerülendő, melyikre kellett volna adnom szavazatomat, arra-e a kit ön a M. Ujs. m. é. deczember 23-ai számában oly gyönyörűen lerántott? A vályon nézhettem-e én balpártnak a P. A.-ra szavazó tömeget, midőn ennek fővezetői közt ifj. Rudits József báró képviselőtársunkat láttam ? Az én egyetlen szavazatom volt-e inkább oka, vagy egyáltalán bírhatott-e a legcsekélyebb korderővel az ellenzék bukásánál akkor, midőn az ellenzék jelöltet sem állított fel ? . . . vagy pedig az, hogy az ön által oly geniálisan elnevezett kuszipajtások a régi szokásokkal szakítani nem tudtak, s az elv ködfátyolképe alá burkolák a személyes vonzalomnak, s rokoni indulatnak a politikában nem alkalmazható érzelmeit ? Én csináltam-e nagyobb szakadást a balpártban, a ki a végsőhöz folyamodtam, midőn a veszély közvetlen nyomása alatt, pártunk szeretve tisztelt vezéréhez fordultam, felkérve őt, hogy vesse mérlegbe országos tekintélyét egyetértésünk érdekében, de a mely,fájdalom, elkésett, és a mely a dolgok állásánál — félek — falrahányt borsó lett volna ? . . . vagy pedig a megyénkben számos 48-as párti, akiknek ön „utóhangjában“ zászlóvivőjévé vállalkozott, de akik közt ön tekintélye oly kevés fegyelmet eszközölt, hogy néhány nem szavazó kivételével mind Lovászira szavazott? Valljuk meg őszintén, és ne tegyünk e miatt egymásnak szemrehányást, de fájdalmas katastrophát a bácsmegyei balpártnak hiányos központi vezetése okozta, amelynek erélyes orvoslását azonban, az országos balpárt központi bizottságától bizton elvárjuk. És most uram, és tisztelt képviselőtársam, az itt leírt sorok között keressen ön magának, ha fáradságát nem restelli, egy másik szélkakast,és igénytelen személyemet mentse fel e sokra használható állatocska azonosításától . A szélkakas vagy ingadozó jellemem megbírálására nem ön van hivatva, hanem azon tiszteletet parancsoló országos nagy párt, melynek sorai közé tartozhatnom büszkeségemnek vallom; ön irányába tehát nem excusálom magamat,valamint,hogy e pár sor is nem önnek, hanem az igazságnak van szánva. Önnek „utóhangjaiban“ közzétett politikai revelatióit, mint személyemet és meggyőződésemet nem érdeklőt, —szinte érintetlen hagyom, s egyúttal kinyilvánítom, hogy e tárgyban semmi téren polémiát folytatni nem fogok. Hoós Ferencz, az ó-kanizsai vál. kerül.orsz. képviselője. A bácsmegyei választáshoz. Majoros István képviselőtársam a „Magyar Újság“ január 12-én kelt 8-ik számában a bácsmegyei választásokat holmi „utóhangokkal“ illusztrálja, — a mihez nekem semmi közöm, tegyen mindenki meggyőződése szerint .... ez személyes ambitio .... hanem a roszul sikerült választás többi tényezői közt igénytelen személyemet is szerepelteti; — s noha bizton tudom azt, hogy szavainak és ellentétes nézeteinek semmiféle körökben súly nem tulajdoníttatik, — kivéve a képviseletére bízott Zenta város közönségét, mely nézeteit vakon osztja, noha e ferde vezetésért a bánompénzt annyiszor, és különösen egyesetben a vérdíjt oly busásan fizette le, hogy nem Majoros képviselőtársam tapintatos politikájának, hanem a gondviselés őrködő szemeinek tulajdoníthatja, hogy Zenta városa a Indítvány székely kézműipar-kiállításra. »Tudomásom szerint a szepsi-szent-györgyi árucsarnok megnyitása jövő őszszel, September napjai körül fog megtörténni. Én a megnyitási ünnepélyt igen üdvösnek tartanám egy székely kézműipar kiállítással összekötni. Rendezzünk kiállítást abból, ami van, hogy legyen meg az, ami nincs. Ez által alkalom nyílnék a szorgalom, ügyesség és munka megjutalmazására, elismerésére, mi a minden téren üdvösnek bizonyult nemes versenyt keltené fel. Hogy erre égető szükség van nálunk, azon józan gondolkozású ember egy percig sem kételkedik , mert az oly világos, és jótékony következményeiben oly bizonyos, hogy hosszasan indokolni nem volna más, mint e részben mindenkinek százszor átérzett gondolatát ismételni. Ebben a kezdeményezésre legilletékesebbnek találom a szepsiszt.-györgyvárosi tanácsot. Vegye kezébe e város polgármestere az ügyet, s az eszmét felkarolva, változtassa testté az igét. A jutalmakat adakozás útján gondolnám előteremteni. Én, szerény tárczámhoz képest, mihelyt a kiállítást rendező bizottság az eszme elfogadásárólértesít, azonnal küldök két aranyat. A többit a városokra , képviselőkre, főispánokra és egyes buzgó honfitársaimra bízom. Erős hitem, hogy a Székelyföld szebb jövőjének sarkpontja az ipar. Jérték, emeljük! Bakcsi Ferencz. KÜLÖNFÉLÉK. — Egy ministeri rendelet, amelynek érvényt szerezni a miniszer nem akar. Lónyay Menyhért kevéssel azután, hogy átvette a pénzügyministeri tárczát, körrendeletet tett közzé, amelyben kötelezte az állam nyelvét nem értő hivatalnokokat, hogy egy év leforgása alatt sajátítsák el azt, ellen esetben az illető hivatalától el fog mozdíttatni. E rendelet, mely a sajtó által melegen üdvözöltetett, a mai napig is csak írott malaszt maradt. Okul előbb Gränzenstein, utóbb Fluck N. János államtitkári helyettesek ellenszenvét hallottuk emlegetni, melylyel a magyar nyelv tánt viseltettek. Kerkapoly Károly már jó ideje bírja a pénzügyminiszeri tárczát, de úgy látszik, Folytatás a mellékleten.