A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-26 / 21. szám
21. szám. X. évfolyam. Esti kiadás. Pest, 1872. Péntek, január 20. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. sz. Előfizetési díj : PontAu köldve, vagy Budapesten háziér, hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................1 írt. 85 kr. 3 hónapra ............................5 „ 50 „ 6 hónapra ..........................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Beiktatási díji 9 hasábos ily féle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdíj minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetitek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. 9. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, JANUÁR 2. Pest, jan. 26. A 30 milliónyi kölcsön ügyében a mai „Pesti Naplóban”* a következőt félhivatalos jelentést találjuk: A kölcsön aconsortiummal 74 százalékkal köttetett és Londonban, nem mint eddig általánosan hitték, 81-en, hanem csak BC'/a-en bocsáttatott ki, miután az aláíróknak kamatélvezet czímén egy félszázalék visszaszolgáltatott. A 74 és 77 árkeret közt fekvő többlet egyedül a consortiumot illeti, ennek ellenben kötelessége valamennyi költséget viselni, még a colírozásét is. 78 és 79 között a bevételi többlet a pénzügym ministert és a consortiumot illeti egyenlő részletekben. Kerkapoly pénzügyministernek e szerint még egy százaléknyi követelése van. A nyolcvanadik százalék ismét egészen a consortiumé. A 80 százalékon túli bevételi többlet ismét megosztatik a pénzügyminister és a consortium között. Miután a tulajdonképeni kibocsátási árfolyam 80/2, már csak egy félszázalék esik osztozkodás alá. A pénzügyministert az árfolyamemelkedésből tehát 1 ■, százalék illeti, a consortiumot (a költségek levonása előtt) bruttó 51/1 százalék. A kölcsön tehát teljes pontossággal úgy ütött ki a magyar államra nézve, mint ez a pénzügyminiszernek utóbbi országgyűlési előterjesztésében meg volt állapítva, t. i. 751/1 %-al. Ebből csak 75.000 ft, az az egynegyed százalék hiányzik, mely a befizetések átszolgáltatása fejében a két pesti intézetnek, a franco magyar banknak és a magyar általános földhitelintézetnek igértetett. Ezek az eredeti szerződés ij pontozatai. Változtatás nem történt. Amit egy bécsi hetilap a 150.000 ftos bírságról mond, mely a törlesztési terv megváltoztatásáért fizettetett volna, ennek semmi alapja sincs.“ Ezen félhivatalos nyilatkozat újólag megerősíti azon általunk több ízben kifejezett véleményt, hogy a londoni pénzpiact sokkal nagyobb bizalommal viseltetik a magyar állam hitele iránt, mint a bécsi vagy más német pénzpiacok, de megerősíti ez egyúttal azon nézetet is, hogy a magyar kormány a hitelművelet megkötésénél nem jártel oly takarékos számítással, mint ezt hazánk pénzügyi érdeke megkövetelte volna. A horvátországi helyzetről az „Ung. Lloyd“ egy horváttól, ki a magyar képviselőháznak is tagja, hosszabb czikket közöl. Ezen czikket a következő rövid kivonatban ismertetjük: Nem áll az, hogy a nemzeti párt soraiban békében szellem uralkodott volna; a bécsi alkudozásokban részt vett vezérek a párt bizalmát bírták. Az országgyűlés haladéktalan föloszlatásából azt lehet következtetni, hogy Horvátországban nem annyira elvi, mint személyi kérdés forgott szóban. A nemzeti párt az előföltételt hogy a törvényes alapot a törvényhozási működés egyetlen alapjául ismerje el — elfogadta; ezt senki sem tagadhatja; az unió elve tehát biztosítva volt. Miután Horvátországban néhány rajongó kivételével, senki sem fog a Magyarországgal való unió ellen szólni, a fúzió a nagy politikai kérdést illetőleg megtörtént s az unió módosítása a törvényhozás dolga lett volna. Horvátország akarja az uniót, de a kiegyezkedési föltételek a praktikus kívánalmaknak feleljenek meg s tartassanak is meg. Hogy ez eddig nem történt meg, azt az unionistáknak kell tulajdonítani. Mindezt a jobboldali „Ung. Lloyd“ megjegyzés nélkül közli. A galicziai kérdés Lajthántól jelenleg élénk érdekeltség tárgyát képezi. A parlamentáris actió teljesen az alkotmánybizottság albizottságában van öözpontosítva, mely ezen kérdés fölött tanácskozik. De az albizottság tárgyalásaiból semmi sem szivárog ki a világba. Annyit a bécsi lapok mégis tudnak, hogy a hangulat úgy az albizottságban mint az alkotmánybizottságban kedvező s remélik, hogy a lengyelek beleegyeznek a galicziai ügy és a választási törvény együttes tárgyalásába. Wimpfen gróf, az olaszországi osztrák-magyar követ, e hó 21-dikén az olasz király által magánkihallgatáson fogadtatott. A két kormány közti barátságos viszony úgy a követ mint az olasz király által is hangsúlyoztatok s az uj követ ez alkalommal a rokonszenv nem kis jeléről győződött meg. A német partikularisztikus mozgalmak egyre tartanak. A würtembergi kamara államjogi bizottságában a napokban volt tárgyalás alatt Oesterlen javaslata, mely körülbelül azonos Schüttinger és Bariknak a bajor kamara előtt tett indítványával, amely szerint a szövetségi tanácsban az illető államnak fentartott jogkör kisebbítésére nézve határozat nem hozható, csak az illető állam beleegyezése után. Oesterlend javaslata a bizottságban nagy kisebbségben maradt. Nem érdektelen az sem, hogy iz a bajor ultramontánok és partikularisták közlönye a „Bairische Vaterland“ jan. 21-től, amely naptól számítja Bajorország önállóságának megszűnését: „És ha meg lenne nekünk és gyemekeinknek engedve — írja, — megérni az időt, hogy a bajor haza új életre kel,önállóan,függetlenül, szabadon, tisztelve és becsülve, mint előbb, szebb napokban, akkor azokra is meg fognának emlékezni, kik, mint Leonidas és hivei, kik jobban mint ők küzdtek a haza szabadságáért.... Vajha nem lenne távol az idő, a melyet remélünk, a melyben a régi Bajorország régi fényében, előbbi szépségében, szabadságban és tiszteletben uj életre kel a sírból, melyet neki 1871 jan. 21-én ástak, vajha mielőbb megérkeznék amaz áldott nap, mely Bajorországot újra visszaadandja a Bajoroknak.“ A német birodalmi kanczellár a szövetségi tanácsban előterjesztette azon kiszolgáltatási egyezmény tervét, mely Németország és Nagybrittania kormánya közt köttetett. E javaslat a gonosztevők kiszolgáltatásáról szóló angol törvény (The Estradition Act. 1870.) határozmányaihoz ragaszkodik, mert még egyrészt az angol kormánynak csak e törvény értelmében szabad kiszolgáltatási egyezményt kötnie, másrészt a határozmányok elég biztosítékot nyújtanak bármely országnak is. Az egyezmény ratificátióinak négy hét alatt kell Londonban kicseréltetniük. Francziaországban napoleonisztikus izgatások kerülnek e napokban felszínre. Rouchernek a korsikai kerületben rég tervezett és előrekészített föllépése most zavarja legnagyobb mérvben hangzatos proklamációkkal és választási üzenetekkel a köztársasági kormány czirkulusait.Benedetti, Pietri, Conneau s a császári párt más jelentékeny tagjai Korzikába mennek, hogy e választás mellett mindent elkövessenek. Mindezek daczára francziaországi hírek szerint a császári ház exministere ellenjelöltjének, Javelli köztársasági jelöltnek, minden kilátása van a győzelemre. A franczia lapok a Thiers leköszönése által előidézett válság elmúltával köztik a magatartást, melyet azzal szemben egyes katonai nevezetességek tanúsítottak. Mac Mahon a köztársaság elnökéhez sietett, s mindenre kérte, maradjon helyén. Kijelentette, hogy ily válság esetén mily nehéz a katonai parancsnok helyzete, s egyúttal biztosította Thierst, hogy ő engedelmeskedni fog a nemzetgyűlés parancsainak, de valamely netán föltörni akaró diktátornak soha. Bazaine és Cissey nem jártak el ily egyenesen. Az előbbi, megemlékezvén chislehursti ura azon szavára, hogy Aumale herczeg lehetne leginkább egy államcsíny embere, a válság kitörése után rögtön a herczeghez sietett; Cissey tábornok pedig alkudozott a nemzetgyűlés némely elemeivel, melyek neki akarták fölajánlani a köztársaság elnökségét. A katonaság magatartása különben határozottan kedvező volt a köztársaság ügyének, s nem mutatkozott hajlandónak felhasználtatni a monarchikusok cselszövényeire. A válság alkalmából különben Gilardin, ki tudvalevőleg annak idején azt állította, hogy, ha Napóleon az ő tanácsait követi, nem jut szomorú társára. a Thiersnek azt a jó tanácsot adja, egy az „Independance“-ban közlött czikkben, hogy ne avatkozzék oly sűrűen a nemzetgyűlés vitáiba. A tanács valószínűleg jó, de nehezen új. Spanyolország egyik miniszterválságból a másikba jut. A király ismét azon alternatíva előtt áll, hogy vagy a cortest kell föloszlatnia, vagy kormányát elbocsájtania. Valószínű, hogy az elsőre fogja magát elhatározni, amennyiben ez egyszerűbb, mint ismét kabinetet nevezne ki, mely úgy sem bírná a kamara többségét. A cortes a jelenlegi kormány elnökét, Sagastát csak kevéssel ezelőtt választa meg kamaraelnöknek, ami Spanyolországban nagyjelentőségű állás . Sagasta mégsem támaszkodhatott a kamarára, hisz tudjuk, hogy az csak három nappal azelőtt bizalmatlansági szavazatot adott a kormánynak, ami okozta az újabb krízist is. A portugál trónbeszédben annak idején előre jelzett alkotmány-reformjavaslatok már a kamara elé kerültek. E javaslatok rövidre fogva a következők: „A paireket a király nevezi ki élethossziglan, s a meghatározott kategóriákban; az örökösödési pairség tehát megszüntettetik. — A kamara föloszlatása után három hónapra ismét összehivandó, s nem oszlatható el előbb, mint csak három havi ülésezés után. — A kegyelmezési jog megszoríttatik. — A miniszerek felelősek a kormányzói hatalom tetteiért. A képviselők elleni perek az ülésszak végével azonnal megkezdődhetnek. — Minden tisztviselő ellen, a kormány előre kikért beleegyezése nélkül, lehet pert kezdeni. — A sajtószabadságnak minden megszorítása (kauezió) eltörültetik. — A halálbüntetés megszüntettetik. — Az adó- és ujonczjutalék kérdéseiben a választott kamara véleménye irányadó. — Az egyesülési és gyülésezési szabadság semmi preventív megszorításnak nincs alávetve , az utczákon mégis a rendőri törvények uralma megmarad. — Választási jogot kap minden családatya, s minden polgár, ki írni és olvasni tud.“ E javaslatok ellen különösen azon okból van még a liberális sajtó részéről is nagy ellenzés, mert a kezdeményezési jog eddig Portugálliában kizárólag a kortesé volt, nem akarják tehát engedni,hogy ily fontos alkotmánykérdések kezdeményezése kormányi részről eredjen. A svéd trónbeszéd, melyet a király országgyűlése megnyitásakor tartott, előttünk fekszik, és egész terjedelmében a következőleg hangzik: Uraim ! Az alkotmány értelmében újból összeültek önök, hogy határozzanak a közügyek fölött. A legfontosabb kérdés tárgyában, amely fölött az utolsó ülésszak alatt kellett volna határozniok — a nemzeti védelem kérdésében — oly mérvű véleményeltérés mutatkozott, hogy nem csak a kérdés végleges megoldása mutatkozott mind e mai napig lehetetlennek, de egyszersmind érezhetővé vált minden vita elnapolásának szüksége, hogy eredmény érezhessék el. Én tehát ez ülésszak alatt nem fogok önök elé tervet terjeszteni a hadsereg újjászervezésére nézve. Csak arra fogok szorítkozni, hogy Önöktől az erődítések folytatására kérjek eszközöket, s a védelem kifejtésére a körülményeknek jobban megfelelő segédszereket. Az ország gazdasági helyzete, mely hála az utolsó év jó eredményeinek, s a haladásnak, melyet az ipar minden ágában tett, — kedvező, — igen jó befolyással volt az állam pénzügyeire nézve. Tehát, hogy a budget kiadásainak elég legyen téve, nem lesz többé szükséges felhasználni az utolsó rendes ülésszak alatt megszavazott különadót, sőt lehető lesz némely más közterhek lejebb szállítása is. Javaslatok fognak tehát önök elé terjesztetni, melyek egyes adók megszüntetését, másoknak pedig lejebb szállítását fogják indítványozni, oly adókét, melyek különbség nélkül sajtolnak minden adózót, különösen terhesek pedig a lakosság kevésbbé tehetős osztályaira. Az önök munkálkodásaira a mindenható áldását kérve, megnyitottnak jelentem ki ez ülésszakot. — A baloldali kör ma reggeli (jan. 16.) értekezletén a polgári hatóságok által az 1867—89-ben közbiztonsági czélokra igénybe vett katonai karhatalmak után fölmerült költségek fedezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta és fogadta el. A szegedi kormánybiztosság végleges költségvetését nyílt kérdésnek kívánja tekintetni. A homeopathiai tanszéknek Szathmáry javaslata szerint fölállítását pártolja. Ezután a fővárosok egyesítéséről szóló törvényjavaslat előleges megvitatására kiküldött bizottság tette meg okadatolt jelentését. A „HON“ TAHOZÁSA. „Magyar regevilág.“ (Irta: P. Szathmáry Károly. Pest 1872. Aigner Lajos kiadása.) (Sz. T.) Hogy elméleti ismeretek dolgában valami magas színvonalon állanánk, még jóakaróink sem állítják. Nyugalmat szerető természetünkben rejlik, hogy minden elmélyedéstől gondosan óvakodunk s másokra bízzuk a komolyabb búvárkodást. A bölcseleti ismereteknek sohasem volt nagy kelete nálunk, sőt maga az aesthetika is, mely oly sok pontban érintkezik a mindennapi élettel, ez ideig csak egyesek kedvencz tanulmány tárgyát képezi. A nagy közönség minél kevesebbet bíbelődik a széptani olvasmányokkal s részben ez az ok, mely miatt a más országokban nagy keletnek örvendő essay-k és tanulmányok nálunk máig sem tudtak meghonosulni. És ezen,ha tekintetbe vesszük mivelődési viszonyainkat,nem lehet csodálkozni.Széptani ismeretek dolgában iskoláinknak vajmi keveset köszönhetünk. Az ifjúságnak van ugyan alkalma megismerkedni az ókor remekíróival, de a latin és görög nyelvek tanítása nálunk —dicséret a kivételnek! — még mindig magának a nyelvnek kedvéért történik, s csak nagyon kevés tanárnak jut eszébe, hogy hallgatóit egy-egy írónál a felölelt művek szépségeire is figyelmeztesse. így az ifjúság, ha csak az önképzési vágy benne önkényt föl nem ébred, többnyire széptani ismeretek nélkül lépi át az iskola küszöbét, s később olvasmányainak megválasztásában vagy a véletlenre vagy mások ízlésének követésére van utalva. Ez magyarázza ki nálunk a divatos művek keretét s a magvasabb termékek gyakori háttérbe szorítását. Irodalmunk e baján segíteni magának az irodalomnak áll hivatásában sőt kötelességében. A szép tanainak s a művészetek különböző fajainak nem felületes, de mindamellett könnyed és vonzó ismertetése az egyedüli eszköz, mely a komolyabb ismereteket megkedvelteti, s a jelesebb termékek elterjedésének utat tör. Ez okból minden, ily irányban nyilvánuló törekvést kétszeres örömmel kell fogadnunk. A széptani ismereteknek ily terjesztését tűzte ki föladatául P. Szathmáry Károly is, ki egy közelebb megjelent csinos kiállítású füzetében a magyar regevilágot ismerteti. A tárgy igen vonzó, s nem csupán irodalmi, de mivelődéstörténelmi szempontból is mélyebb fejtegetésekre adhat alkalmat. P. Szathmáry Károlyt főleg irodalmi czélok vezérlik, s csak itt ott tesz a mythologia vagy mivelődéstörténet körébe vágó észrevételeket, de regeirodalmunk termékeit tanulmányokon nyugvó gonddal csoportosítja s mindenütt széptani és kizikai szempontokból igyekszik megvilágítani. Először is a rege helyét jelöli ki a különböző költészeti fajok között. A rege, szerinte, a mythosz és monda mostohább másodszülöttje, mivel a mythosztól kevesebbet örököl mint az éposz, habár a csodálatost szintén nem nélkülözheti. E regényes hajlandósága különbözteti meg a mondától, mely eredeti alakjában nem akar több lenni, valamely valóban megtörtént esemény hű és többnyire gyermeteg előadásánál. A rege mindig hajlammal bír a csodálatos, megfejthetlen iránt; megfejtését inkább a képzelődés naiv működésében, mint az ész logikájában keresi, s az éposztól már a mythosz kisebb mértéke és szerényebb igényei is megkülönböztetik. Forrásai szintén elütök az époszétól, miután szövegét nem csak a valóban megtörténtekből, hanem a természetnek még megfejtetlen tüneményeiből is szokta meríteni. E rövid tájékoztató meghatározás után elmondja szerző, hogy a magyar nemzet hitreges korszakát ősi hazájából kijötte idején már túlélte volt. Új hazájában alig élt egy századig ősi vallásának mivelésében s a keresztyén vallás felette már is teljes diadalra emelkedett. Kállay, Jernei és Ipolyi szorgos kutatásainak ez okból nem sikerült a magyar bitregetant kerek egészében feltüntetni. De maradtak fenn töredékek ős mondáinkban és regéinkben, melyek, miután ősatyáink felfogásmódját is gyakran visszatükröztetik, rendkívüli fontosságúak. Ősregéink, melyeknek szövegét a régi latin krónikások, de különösen Béla király névtelen jegyzője és Jernandes őrizték meg, nagyobbára föl vannak dolgozva. Művészi alakot egy részök (a csodaszarvas regéje, az isten kardja) Arany János „Buda haláláéban nyert. Etele, a hunnok hatalmas királya körül, nagy mennyiségű rege csoportosul. Ezek egy része a németek nagyszerű hőskölteményében, a „Niebelung-Lied“ben van földolgozva, míg a kiválóan magyar csoporttal a „Buda haláláéban találkozunk. A magyar hagyomány, a külföld krónikásaihoz hasonlólag, a nagy királynak különböző nejeitől származott három fiáról emlékezik ugyan, de regéit, regei hajlamok szerint, a legkisebbhez: Csabához köti. E regéket Jókai ragyogó fantáziája tette a magyar közönség kedvencz olvasmányaivá. A tündérnő fia, Az atya nyilai, A Zomotor, A csillaglövés, Csaba íe, A fehér sas, A Sztambulig lőtt nyíl, A hadak útja, alkotják a Csaba- féle regekört Jókai földolgozásában. E rövid regékben Jókai elbeszélő tehetsége tetőpontján nyilatkozik. Az anyag itt beláthatlan tért engedett a képzeletnek s a költő fantáziája nagy részben betölté azt. Az Attila- és Csaba-féle regék után P. Szathmáry az idegen eredetű termékek közül csak Argyrus királyfi és tündér Ilona regéjét ismerteti Dózsa Dániel átdolgozásában, érdekesen és nyomatékosan cáfolva egy pár tudósunk azon állítását,mintha e rege csak allegória lenne, mely Dáciának Róma által való meghódítását tüntetné elé. Ő Ipolyi nézetét osztja, ki azt állítja, hogy az Argyrusféle rege eretetve és tudákos szerzők által egyesíttetett a mi, valószínűleg, önállólag létezett „Tündér Hanánkkal“, mely név az eredetiben nem is fordul elő. Az ősregék záradékául még három regét mutat be Szathmáry a „Csörsz árká“-t, „Mahizeth“et és „Thonuzóbá“-t, a két utósát Jókai, az elsőt Tompa földolgozása után. Vörösmarty regéi, melyek „Zalán futásáénak egyes epizódjait képezik, több költői becseset bírnak mint történeti alappal; különösen szép a „délszaki tündér“ regéje, melyben a költő képzelődése féktelen, de bűvös játékát Űzi. E regék elemző bemutatása után szerző egy igen érdekes fejezetben a magyar regék sajátságait ismerteti. A magyar rege hőse közelebb áll az epikus hőshöz, mint a nyugati népekéi. Bűverőre, talizmánra egyedül sohasem támaszkodik, legfőbb biztosítékát mindig saját férfiassága, esze és ereje képezi. Mindig mint hős és lovag jelenik meg, s jóval tevékenyebb a más ajkú regék hőseinél. E sajátság kifolyásául tekinthető az is, hogy a költői igazságszolgáltatás többnyire hibátlan és a hős jelleméhez szabott. Állatok a mi regéinkben is szerepelnek, de tevékenységük itt felsőbb és jelentékenyebb körben mozog s egész a lélekvándorlásig látszik fölemelkedni. A fehér szarvas a nemzet hagyományos vágyát képviseli, a turul madár pedig épen mint Réka királyné szelleme szerepel. Az ellentétek alkalmazása szintén egyik jellemző vonása regéinknek. Csak óriások és törpék szerepelnek, s az utóbbiak már önmagukban is ellentétet képeznek, amennyiben a törpének rendesen óriási ereje, nagy esze, hét rőtös szakálla stb. van.Az erő kifejezése csaknem mindig számokban történik, s a hasonlítási fokozat rendesen a hármas számot adja ki, de átmegy néha a négyes számba is, mi ismét a magyar nyelv egyik kiváló sajátságának a „legisregnek“ felel meg. A keresztény regék legnagyobb részét a legendák alkotják. Apostoli királyaink közül egész regekör alakult, de a legtöbb mégis Sz. Lászlóról szól, ki valóságos központja a keresztény legendás befolyás alatt álló magyar regevilágnak. E legendákat legnagyobb részben Garay János dolgozta föl, de bírunk egyet a „Holtak harczá“-t Arany Jánostól is. A keresztény regéktől és legendáktól a természetrajzi regékig, mondhatni, észrevehetlen az átmenet. Ez utóbbiak a természet tüneményeit regés színben tüntetik elő, s alapjukat nem ritkán a babona képezi. Nálunk ezek igen gyakoriak, s csak a kövületek regéi egész kis regeirodalmat képeznek. De földolgozta a rege a természet többi megkapó vagy csodás tüneményeit is, így maga Tompa gyönyörű füzért kötött virágregéiből. Szathmáry e csoporttal befejezi regéink ismertetését, végül néhány szóban a rege irályáról s írgegyűjteményeinkről emlékezve meg. E rövid megjegyzések, melyek többnyire hosszabb megfigyelés rövidre vont eredményei, bizonyítják, hogy tárgyán tanulmánynyal és szeretettel dolgozott. Mélyebb fejtegetésekbe ritkán bocsátkozik ugyan, de aki irodalmi viszonyainkat közelebbről ismeri, ezt nem is kívánhatja. A szigorúan tudományos fejtegetéseknek, mint e czikk elején érintettem, nálunk még igen kis közönségük van, s különösen a bölcseleti és széptani ismereteket csak óvatosan lehet az olvasók legnagyobb részéhez becsempészni- A tudományosság kissé nagyob adagja könnyen megronthatná a magyar gyáraért. Ez okból igen helyesen tette P. Szathmáry, hogy tanulmányába regéink költői földolgozásából gyakori idézeteket szőtt.Ezek párosulva a tárgy érdekességével, könyvét oly olvasmánynyá teszik, melyet még a nők is élvezettel lapozhatnak. * iii 'i iin ii iimimíiwi iiíiiii|itiríTiiTinniTii '"iTTii)T<vri>'i i JMmramnaBam A nagy vasúti üzlet és a pest-zimonyi vasút. II. Most lássuk, hogy a felszínre hozott ujabbi vasúti alku műveletek hova ferdítik az eredeti tervet, s mint torzítják el a helyes alakot. — Nem bocsátkozunk az egész úgynevezett nagy vasúti ügylet minősítésébe, maradunk ez egyedüli pálya képleténél. Egy hang hallatszik a titkokat leplező függönyök mögül! — Mit akartok, miért zúgolódtok ? hiszen a szerb vasutakkali csatlakozásra egy helyett két irányba, két vonallal szándékunk a haza érdekeinek szolgálni!! Épen az a baj, hogy két vonal, s azzal két költség, és mégis egyik sem az igazi czélhoz vezető, sőt mind a kettő a valódi föladatot bénitja. Az egyik a nagy-kikinda-pancsova-belgrádi, a másik a zimony-buda-bécsi. A kikindai vonal az osztr. Állampályába kötve Pestig 32/0 mértföldes lenne hosszabb mint a Pest-Zimonyi. Első tekintetre ez ha csekélységnek látszik is, de egy nagy forgalmi vasútnál, minőnek ezt kell hogy számítsuk, alig gondolható nagy különbséget hoz ki. Magát az időveszteséget tekintve, az egész üzletnél egy év alatt ki teszen 15 napot, mely annyi, mintha az összes forgalom 15 napot szünetelne, ami pedig nagy szó, s egy állam vasútépítési rendszerben, ha van mód ezt kikerülni és nem tenni otromba ostobaság. Másfelől a szállítmányok nélküli több költsége ki teszen egy év alatt 3% mértföldnél mintegy, 630.000 forintot. Mértékül felvesszük az osztr. állam pálya 1869, 1870 évi üzletének átlagát. E pályán a mondott két évben a bruttó jövedelem volt 360.000 mértföldenkint. Vagyis egy évre 180.000 fit, mely X 3 2A630000 ft. És igy a kikindai vonalon ugyanazon szállítás egy év alatt ennyivel fogna drágább lenni, a mi az iparforgalom rovására esvén, ahelyett hogy azt élénkítené, megbénítja meglazítja világos kárára az államgazdálatnak. Az, hogy a pályatársulat ugyanannyival többet vesz be, s látszólag egyik zseb nyeresége a másik veszteségét kiegyenlíti, nem mentség, sőt nagy csalódás, mert a szükségtelenül meghosszabított szállítás költsége, ideje és ereje teljesen elveszett tárgyak, és az ezek által lazult forgalomban hárul a kár az államra, még a társulat több haszna az országból kifolyik, mert tudva levő dolog hogy a vasúti részvényekből igen csekély rész,alig 3°/6 van hazai kezek között. Azonban ha kedve van az Osztr. Állampálya társulatnak, mint egészen feleleges vonalat, kamat biztosíték és subventió nélkül kiépíteni, ám tessék, de ez a Pest-Zimonyinak ne prejudicáljon. Különben talán még így is több kárt mint hasznot okozna a közlekedésnek. Így is sokszor felhalmozódnak a szállítmányok azon a pályán, s a fehbér felemeléssel, a záridő megrövidítéssel mérsékeltetik a vasúton szállítás, hátha még egy utóbbi ágazatnak, éspedig egy nemzetközi pályának szállítmányait karolandja magához, mi torlaszok fognak képződni a rögtön tova nem szállítható tárgyakból ? A másik pályát illetőleg, a Zimony-Buda-Bécsi elnevezés, ha nem bírnék a szitán keresztül a valót felismerni, valóban előttünk egy érthetetlen kifejezés volna, mert hogy a Zimony-bécsi összeköttetés Budának kerül, és úgy megfoghatlan, mint az, hogy ha Budával, vagyis ez oldalról fővárosunkkali összeköttetés a fő czél, miért folytattatik az Bécsig? Feltéve, hogy ez egyetlen út volna Zimonyt a fővárossal kapcsolatba hozni, akkor is az országnak jól felfogott érdekei nem azt követelnék, hogy e vonal tovább Bécsnek vezettessék, hova Pest-Budáról már úgyis két irányban birunk