A Hon, 1872. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1872-05-23 / 118. szám

fenebb jelzett álláspontjukban, programmukban és határozatukban az ország szétdarabolásának a separatisticus törekvéseknek nyomai ? A felelet erre egyszerű és rövid. Abban , hogy női k­is fáj a 1867-ik XII. t. ez, hogy azt reformálni törekszenek, és hogy ellenzékiek! Hogy minő hatást szül a románok kedély han­gulatára a mondott kortesfogás, melynek eszkö­zéül az­­ ügyek használtatik fel, arra is könnyű de szomorú a válasz. Elkeserítő és izgató hatást szül, mert elkese­rítő az, a­mikor minél inkább igyekeznek tisz­tábban jelezni álláspontjukat, s nemzetiségi igé­nyeik jogosságát s hazafisági érzületüket, annál inkább gyanusittatnak és bántalmaztatnak. Ezen kortesfogás ése ily hatás eredményezése mellett maga a kormánypárt ellen fordul — és a baloldal iránt bizonynyal csak nő éli a nemzeti­ségiek bizalmát és hajlamát. Hogy a haza közjavára és megnyugvására minő hatást gyakorol az ily veszélyes gyanúsí­­tási politika ? erre a felelet még leverebb ! Mit követel a haza közjava? a polgároktól hazafisági érzületet,­­ a polgárok nyugalmát, a népek egymás iránti bizalmát és őszinte­ségét. Váljon a gyanúsítás politikája eredményez­heti-e a haza közjavának e követelményeit ? bi­zonyára nem. De igen­is eredményezi azon veszélyt, hogy az ellentéteket élesbíti, a kedélyeket elkeseríti, táplálja az idegenkedést és bizalmatlanságot. A bizalom bizalmat kelt, míg a gyanú a bi­zalmatlanságot csak szitja és terjeszti. Már pedig e polyglot elemekből összeállított ország boldog és szilárd nem lehet, mig az ural­kodó elem — a magyar — melynek jogosult fölényét a többi elemek is elismerik, csak azt tekinti hazafinak, a ki magyar ajkú, és mig csak azon nem magyar ajkúak soroltatnak a haza­fiak közé, a­kik saját nemzetiségüket tagad­ják meg. Távozzunk e veszélyes politikától és eléged­jünk meg a haza jogos és természetes azon kö­vetelményével, ho­gy mindenki, ki e hazában lakik, magyar honpolgárának vallja magát és teljesítse a haza iránt azon köteles­séget, melyet minde­n állam polgáraitól megkö­vetelhet, hogy hazafi legyen, és azontúl mivelje és fejlessze minden nemzetiség saját nyelvét. Csak is ezen politika mellett leend hazánk boldog és erős­­ mit elérni — higgye el a kor­mánypárt — a románok nem kevésbé óhajtják mint a magyarok! Bonts Döme: Vidéki levelezés. (Az övszerzó bizottság visszaélései.) N.-A tá­j, máj. 18. Somogy.) Május 15 én Dokonya, Visonta, V.-Ujlak és Ujnyi részéről, a válaszo­­k összeírása Babocsán. A dicső jobbpárt talált hát végre módot,mely­lyel ezt a makacs és a hírhedt „akarjuk“-féle programmra mit sem hajtó balpárti népséget, nem megtizedelje, de megharmadolja vagy fe­lezze. A hiteltelekkönyvet veszik egyedül összeírási alapul, és minden más igazolás, bizonyítás sem őrsnek lietett. S igy es­et, hogy Viginián alig 56 egyén jóformán csak tele az eddigi válasz­tóknak, itatott be, s nálunk is egy­negyede ki­maradt. Ha így megy az összeírás az egész me­gyében és országban, több ezerekre menend a választási térről leszorítottak száma. Én az összeíró küldöttség előtt is kijelentet­tem, ezen cincsorának jogosulatlanságát, meg­mondtam, hogy ez nagy sérelem, s ezért appel­­lálni fogunk. Ugyanis így fogom fel a dolgot: a választói összeírásoknak az 1848-as törvény V-ik czik­­kelye alapján kell történni. Ezen törvény ma ép azon erőben áll mint 48-ban, s úgy kell tekinte­nünk, mintha a legközelebbi országgyűlésen ho­zatott volna. Már ezen törvény 1. §. szerint, kik eddig az országgyűlési követek választásában szavazattal bírtak, e jogban meghagyatnak. Ám ez összeírás szerint, azok közül, kik 48-ban, ötben, 65-ben, 69-ben választással bírtak, szóba sem jött a telekkönyv, mert sokan kitöröltettek. Megengedem azonban, hogy ezen magyarázatra a fentebb idézett törvén­yczikknek tán kissé erőtetett, de abban teljességgel nem nyughatom hely változatával, egy pár víg tárgyúval és kép­zelem gazdag költeményekkel. „A molnár inai­a“ például oly szép, oly költői, a szerelemnek annyi melege és fénye van benne, hogy senki sem fog­ja olvasni gyönyör nélkül. A vége ez: „A tenger mélysége K lamáris volna, Tengereknek habja Ha mind teáta volna, Földön mennyi fűszál Ha mind penna volna, Égen mennyi eei­lag íródeák volna: Nem tudná leirni A mi szerelmünket Molnár inasával.­* A dalok gyűjteménye egész mezei virány, illa­tos és egyszerű, semmit mondó és meglepő virá­gokkal, melyek közül nem egy illenék be dísz­­kertekbe is. Például a körösmelléki kis dal: Miért ragyog a sok csillag az égen ? Miért nyílik a sok virág a réten ? Miért újul ki tavaszszal az erdő ? Hogyha nincsen igaz­zivó szerető ! A szerelemnek mily sok­féle hangulata­ és moz­zanata nyer e dalokban kifejezést! A „hazafi és katonadalok“ jd­dig a lefolyt események hány alakját tükrözik vissza: Kossuthot és Perczelt, Garibaldit és Windisgrätzet sat A Bach-időböl való ez erélyes strófa is: „Még azt mondja az osztrák: Nem lesz több Magyarország. Hej hazudik az osztrák: Mindig lesz Magyarország ! A zsandárvilág panasza­i egy jobb jövő remé­nye vegyülnek össze e dalokban ! A nép jellemző apróságom közt szintén sok érde­kest lelünk, pél­dául a „tánczszók“ fehérmegyei gyűjteményében. A vigasság epigrammatikus buborékai ezek. Például a széles jó­kedv midőn már kirigmusozta magát apró versekben, egyet kurjant: „Ma van ma!“ e fölkiáltásban fejezve ki, hogy mily gyö­nyörű egy nap ez a mai­ meg, hogy egyedül a hiteltelekkönyv vétessék­­ birtok-bizonyítási alapul az össz.­képviselők vá­­­­lasztására nézve, mert 48-ban hiteltelekkönyv nem volt, s arra a törvény nem is hivatkozha­­tott. Ma sem lehet, és nem szabad a törvény félremagyarázása nélkül — egyedüli cino­­zurául venni, hanem a törvény 15-dik §-sa hivatkozik az adóbeli rovásos összeírásokra, más hasonló adatokra, szóval a törvény betűje és szelleme csak azt kívánja, hogy a választásra jogosult jogát igazolni tartozik. Itt pedig a hi­­teltelekkönyvön kívül, sem adóösszeírás, sem semmiféle más adat, vagy igazolás tekintetbe nem vétetett. Továbbá kérdem: lehet e azt a szegény em­bert jogától elütni, ki ezelőtt 20—30 évekkel beházasodott egy nőhöz, s ipával olyan szerző­désre lép, hogy ha magát jól viseli, öreg ipát, napát táplálja, gyámolítja, végre tisztességesen eltakarítja, mint tulajdon fiát tekintendi, s min­den javaiban örökösévé teendi. Íme ilyen szer­ződés is egy adat arra, hogy miután a vő köte­lességét híven teljesíté, most ő a birtoknak ura. Hiszen, hogy lehetne azt csupán női birtoknak tartani, hol egy férj 20—30 évet eltöltött, s ha csak szolgabérét 50 fi­átal vesszük is évenként 1000—1500 frton vette meg azt az V. telket s igy teljes értékét megadta , mégis most az asz­­szonyé a birtok, a férjnek semmi joga nincs. — Nemde felfordult világ ?! Közel 40 éves tapasztalásom van az életben, s nem egyszer láttam, hogy a községbiró által parancsolt sorspont ki nem szolgáltatásáért vagy egyéb megyei vagy községi kötelességek nem teljesítéséért, nem a Katát vagy Böskét, hanem a gazdát huzatta le a tekintetes szol­­gabiró uram, s olyan 25 öt vezetett rá, hogy a földet is rágta, é­s most is kit vesznek elő az adóért, a megyei, községi szolgálatokért, ha a községbiró azt mondja, ez ennyi meg ennyi tel­kes gazda, s ennyivel tartozik, az asszonyt­­ vagy a férjet? Itt a hatóság elismeri a gazdát s azt veszi elő; de a­hol jogról van szó, ott nincs a férjnek joga, az asszonyé a birtok!­0 tempóra!­o mores ! Ki az oka annak, ha a szegény ember nem tud­jn az újabb törvények minden czikkelyeit, midőn az apa meghal, nem is gondol arra, hogy van ám egy hivata, hol ennyi, meg ilyen okiratokkal, folyamodványokkal igazol­ni, és magára telekeztetni tartozik a birtokot, ezt elmulasztja? — Lám, ha az apa meghal, nem telik bele egy hét, szalad a jegyző, felveszi a halálesetet, felírja utolsó rongyig a birtokot — mit talán nem is a tunya apa, hanem a szorgal­mas fiuk szereztek, — s mindjárt megfizettetik velök a százalékot, s ha erre van gondja a ha­tóságnak, miért nincs arra is, hogy ugyanakkor hivatalból rendelnék és hajtanák végre az átte­­lekeztetést ? — A szegény örökösök ha a száza­lékot megfizették, s erről a nyugta kezükben van, úgy tartják, már eleget tettek mindennek, őki a birtok törvényes örökösei. De tudok arra is nem egy esetet, hogy az értelmesbbek maguktól in­dulva a százalék befizetése után, tudakozódnak, hogy még mit tegyenek, — megszerezték a sok stemplit, mi a terekezéshez megkivántatik — s már 1—2 év óta ott hevernek a jegyzői hivatal fiókjában , mégis a jogosult választó most el­­üttetik szavazatától. Az urasági tisztek, az uradalmi kovácsok kik az uraság házában laknak, az uraságtól megha­tározott subventiót húznak, s az uraság által bár­mely órában elbocsáttathatnak, felirattak mint jogosult választók: sok 2/* és *­* telekkel biró polgárok pedig elüttetnek, mert nem az ő nevö­­kön van a telekkönyvben a birtok. Még azt is megjegyzem, hogy noha az 1848-ki törvény V-ik czikkelye 16-ik §-a rendeli, hogy az összeíró küldöttség, azokról is külön névjegy­zéket készítsen, kik bejegyeztetés végett jelent­keztek, de attól elmozdittattak, mert a 19—20- ik §-a szerint, ha nem jelentkeztek, a központi bizottmányhoz nem járulhatnak sérelmeik or­voslásáért : én bár az egyik szó mellett ültem, de nem láttam, hogy az elmozditottakat feljegyezte volna, — va­jon ez is nem fogás akar-e lenni ?*) r.-l. (A m. szigetül polgárnagy. A pártok állása.) Máramaros-Sziget, május 15. Megyénk fővárosának múltjában hasztalan keresünk példát arra, hogy összes értelmisége valaha oly kudarctot vallott volna, mint e mai nap, a szigeti polgárnagy megválasztásánál. Teljes megnyugvással állítjuk, hogy nincs megyénkben oly falu, — még a galicziai hatá­roknál fekvő, legszegényebb helyeken sem, —■ melynek elöljárósága indolensebb és a semmit nem tevésben megátalkodottabb lenne, mint vá­rosunké. Minden jobb érzésű lakostárv­nak pirulva gondolt azon közellevő napokra, melyekben a vasút megnyíltával, idegenek előtt is feltárul azon, le nem irható, rendetlenség, mely itt a po­­licziális ügyek minden nemében, a vagyonbizton­ságban, a polgárság anyagi és szellemi érdeké­ben nyilvánul, melyeknél fogva, kiszámithatlan azon kár, melyet egyes lakosok úgy,­­ mint az összes közönség évek hosszú során át szenvedni kénytelen volt. Örömmel üdvözöltük a napot,a melyben a köz­ségi törvények szerint kilátásunk nyílt arra, hogy városunk ügye valahára az értelmiség ke­zébe kerül s megmenekszünk a valódi gonosztól. Azonban, a városi képviselők választásából is pártkérdést csinált polgárnagy­unk,s egy vegyes nemzetiségből származott vegyes politikai meggyőződésű úrral Jakab Péterrel már a vá­lasztásnál is, nem a legdicséretre méltóbb esz­közökkel, oly egyéneket hozatott be a képvise­lők közé, kiknek szavazatával mig egyrészről biztosan rendelkezve a politikai hitét változtatót) polgárnagyot az összes tisztikarral megtarthassa, másrészt a város összes intelligentiáját legyőz­hesse. *) A telekkönyv semmi esetre sem lehet egyet­len bizonyíték. Épen ma hoztuk föl önök esetét egy igen befolyásos magas miniszteri hivatalnok előtt, ki ugyancsak e vélemény­ben van. Hiszen némely vidéken még be sincs fejt­t­ve a telekkönyvezés. Ezért a somogyi összeíró bizottság ilyen eljárással még kormánya előtt sem arat babért, csak saját baját gyűjti meg. Csak reclamáltassanak önök mindenkivel idejé­ben, ki csak igényt tart a szavazatra. Nézetünk sze­rint már a 69 ki szavazás bebizonyítása is elég, ha ki tudja mutatni, hogy azóta javaiból semmit el nem idegenített. Szerkesztő. Vágya teljesedett! Szöllősy Miklós, 16 szavazattöbbséggel Gir­­sik Adolf ellenében polgárnagygyá választatott. Leírhatatlan az indignatió, s nehéz a vád, mely ezért az illetőkre nehezedett, — egyátalá­­ban pedig mindenfelé hangzanak a keserű sza­vak, melyekből tisztán kivehető azon meggyő­ződés, hogy­­ ha e hó 3­ ikán városunk egy negyedének épületei az elöljáróság ostorozott ha­nyagsága következtében leégtek, Szöllősy Mik­lós polgárnag­gyá lett választásával és a volt tisztikar megmaradásával, e hó 15-én anyagi és szellemi elhaladásunk reménye lett füstté és hamuvá. Az országgyűlési képviselők választása ügyé­ben a pártok nem igen kürtölgetik jelöltjeiket. Mindazon condinatiok a leendő képviselőket il­letőleg, a­melyeket a lapokban itt-ott elszórva olvasunk, többnyire egyéni óhajtások gyanánt tekintendők. Azonban e hallgatás több vészt­ és vihart rejt kebelében, mint máskor, mert mindenkit azon meggyőződés táplál, hogy nehéz tusákat kell vív­nunk politikai elveink érvényre jutása érdeké­ben. — Pártunk nyugodtan várja be a nagy na­pokat, addig pedig mindent megtesz, mit a tör­vény korlátain belül megtenni lehet. Ezen mű­ködések azonban csöndben s még hallgatag tör­ténnek, melyeknek nyilvánosságra hozása, sem c­élszerű, sem észszerű nem volna. Ösmerjü­k elleneinket, ösmerjük a hálót, melynek szálai Budán át Bécsbe nyúlnak, óvatosságra van szük­sége pártunknak, erre utalnak a körülmények. Annyit azonban kijelenthetünk, hogy pártunk központi végrehajtó bizottsága megalakult. Vá­ra­dy Gábor ennek egyik tagja, így bizton tudjuk hogy a határozatok foganatba véhetnek, s hogy a kiosztott és kiosztandó szerepek a legtisztább lelkű emberek s legtevékenyebbek kezeibe fog­nak jutni. r. 1. (Gróf Ráday Gedeon „fényes“ bevonulása.) Arad, máj. 18. Nagy ünnepet ült tegnap Arad városa, mert tegnap tartá a jobboldal jelöltje ifj. gr. Ráday Gedeon „fényes“ bevonulását. Már egy héttel ezelőtt négy nyelven nyomta­tott óriási falragaszok adták tudtára a városnak a nagy nap közeledtét, mely végre elérkezett. Számtalan kiváncsi jobboldali választó —­­többnyire nők és gyermekek lepték el már dél­utáni 2 órakor az indóház előtti tért, hogy a várva vártat széliről színre láthassák. Három és fél órakor végre berobogott a vonat az indóházba, mire a helybeli tűzoltók ugyan­csak erőltették repedt hangszereik igéző accord­­jait kellemesen hangzani. Az indóháznál Szalay Antal zengte el dics énekét, s csak ezután vette kezdetét a tulajdon­­képes „díszes“ (?) bevonulás a következő r­­ődés: Legelöl két lovas konstabler ünnepi ornátus­­ban csinálta a rendet. Ezeket néma lelkesedéssel követte a paraszt banderisták beláthatlan sokasága (7 szál ember és vagy 20 gyerköcz) felbokrétázott lovakkal, borízű állapotban. (Megjegyzendő, hogy a ban­deristák a mai lelkesedésükért még tegnapelőtt dupla léningot kaptak az aradgáji árendástól.) Ezután jött a gróf nyitott hintóban, hintája mellett jobbról, balról két két tejfölös szájú diák intette sebesebb ügetésre a várostól kikölcsön­zött — máskor tüzfecskendő húzásra használt — — telivér lovait, melyek ennyi fény láttára és ennyi csend hallatára mintegy megigézve gon­doltak a „fényes“ bevonulás nagyszerűségére,de lovagjaik fűzfa vesszeje kiverte e gondolatot ár­va fejükből. Nyomban utánuk vagy 10—12 fogat a kori­feusokkal — követte a „fényes“ bevonulást, — míg az egészet egynéhány felpántlikázott kocsi megrakva 6—8 éves szavazóképes honpolgár­kával, zárta be; ezeknek hasonlóképen kijárt a diurnum a fent tisztelt polgártárs erszényéből. Ily szép rendben történt a „fényes“ bevonulás, egy-egy eltévedt éljen vagy zsi­nó süvöltés közt egész a „Fehér kereszt“ vendéglőig hol a gróf pokolian zugó csend közepett szobájába vonulva jó­­­ óráig hagyta várakozni híveit. Az alatt mig a gróf szobájába vonultan pi­hente ki napi fáradalmait, néhány hős matador „Éljen gr. Ráday“ czimü falragaszokat ragasz­­tatott szerte a városban; de félvén az ezekkeli póruljárhatástól tiszteletbeli fertályrmestereket rendeltek melléjük, kik közül egy Mundi nevű fiatal tüzes ember ideiglenes „fényes“ (mert ne­kik minden „fényes“) tisztét jobban töltötte be mint egy policzás ; — no de e terem működése meg is jutalmaztatott — egy leereszkedő mo­solyban a gróf által. Különben ez a Mundi nyughatatlan egy em­ber, azt meg kell adni. — Nem elég hogy a leg­nagyobb jobboldali kortes, hanem most a párt érdekéből plakátőrző policáj is! ! ! Hej Mundi, Mundi, Transit meg a gloria Munali. Ezeket követte egy „fényes” estebéd a város­ligetben. És mindezeket követendi majd egy még „fé­nyesebb“ izé............kivonulás. S. J. Egy jelen tolt baloldali. (Jobboldali etetés, itatás. Az ellenzék ügye jól áll.) Torna, május 17. „A czél szentesíti az eszközt s igy demorali­­zálhatjuk a népet.“ Ez a jelszó a jobboldali je­löltek részéről, s hogy ezen jelszónak úgy a görgői, mint a színi választó kerületben tökéle­tesen meg is felelnek, elegendő legyen ennek igazolására annyit felhozni, hogy az egész me­gyében különösen a székvárosban Tornán, már pár hónap óta folyik szakadatlanul az itatás,­­ hogy a borból nemcsak azok részesültek és ré­szesülnek, a­kik a bor szesze által vontat­­va étvágyukat kielégitendők önként csatla­koznak a boroshordóhoz ... de még olyanok is, kikre, ha morális pressio nem gyakoroltatik s nem bilincseltetik le nálok a szabadakarat meg­vetve minden ígéretet, mondhatni örömmel for­dulnának el ezen párttól, melyhez jelenben csa­ládi existentiások s más ehez hasonló érdekek s igy a kényszer köti; de mit csináljanak az efféle szegény párok, — kénytelenek az erkölcs­­telenítő cseppekből résztvenni, mert különben jaj nekik ,­ ha a baj a telekkönyvbe szorítja. Ezt bővebben magyaráznia nem kell, mert ebből az olvasó könnyen megértheti, hogy megyénk­ben találkozók a királyi tisztviselők között olyan egyén is, ki kineveztetése folytán hivatalos állásával összeférőnek tartja a cortesvezér sze­repét is játszani s a népnevelés ügyét, melyben eddig az ideig sem tettünk valami nagy hala­dást,pár évtizeddel háttérbe szorítani. — Nagyon kívánatos lenne, ha az igazságügyminiszer az efféle dolgokat figyelemre méltatná s utasítaná az ilyen kettős s egymással össze nem férő sze­repet játszó kir. hivatalnokot, hogy a nép­nevelés Ugye háttérbe szorítása s a Mé­­hész­ Udvarnok a más helyiségekben eltöltött drága idő elpazarlása helyett igyekezzék inkább hivatalos óráit megtartani s végezni azon hivatalos teendőket, melyeknek teljesítése a ma­gas kormány által telekkönyvvezetővé lett kine­vezése alkalmával czéloztatott. A mi pártunk állását illeti elmondhatjuk, hogy daczára a jobboldali jelöltek által a népnevelés­­re felajánlott bor előidézte lelkesültségnek it még ma is biztos sikernek nézünk elébe. Egy baloldali. (Nyilatkozat.) B. Csabán, máj. 20. A „Pester Lloyd* I. május 18-iki estilapjában a „Wahlbewegung“ czim alatt Békés­ Csabáról az mondatik, hogy volt képviselője Kemény Mihály középbali, újólag ír követjelölt, de deák­­párti programmal. Felkérem a „Pester Lloyd“ t. szerkesztőjét, hogy tudósításait igyekezzék igazmondó férfiak­tól nyerni, mert, hogy én deákpárti programm mellett lennék követjelölt, sz tendentiásu­* ha­zugság, s elég, ha mint ily­et egyszerűen visz­­szautasítom. Festvárosa közgyűlése. A Gyöngyössy Alajos elnöklete alatt tartott közgyűlésen bejelentetett, hogy az á 1­­1 a­­­k­e­r­t köszönő feliratot küldött a városnak azon intézkedéséért, hogy 58 frtnyi községi adóját elengedte. Dobos József képviselő interpelláte intéz a főpolgármesterhez az összeírások alatt tapasztalt törvényszegés és kihá­gás iránt. Előadja, hogy Havas Ignácz a köz­ponti választmány elnöke az adóhivatalnál meg­tiltotta, hogy a polgárok adókönyveit a válasz­tások utánig kiegészítsék. Ez olyan intézkedés, mely a választóknak jogait csökkenti. Ily sérel­met nem szabad egyszerű tudomásul venni. Meg­engedi, hogy ily alkalommal igen élénk buzga­lom nyilvánul a pártok között; ezt ő nem kár­hoztatja , de az ily élénk buzgóság csak akkor helyeselhető, ha a törvény korlátain belül ma­rad. Havas eljárása azonban nem törvényes, nem ildomos. Olyan törvény, mely ezt megenged­te, nem létezik. Ildomos sem ezen eljárás, mert a kedélyeket felzaklatja. Ez orvoslást igényel. Kérdi a főpolgármestert: van-e tudomása ar­ról, hogy Havas által az adóhivatalnál az elő­írások eszközlése iránt betiltás történt, s ha igen, mily törvény alapján történt az, és minő intézkedést tett a főpolgármester ez ügyben ? A főpolgármester válaszában előadja, hogy neki bejelentetett, miszerint új adókönyvek kiszolgáltatása az adóhivatalnál betiltatott. Erre az érdekelt Havas Ignácz előadja, hogy az összeírások máj. 15. kezdődtek, s nemsokára észrevették, hogy a választókerületekben, külö­nösen a Terézvárosban furcsa adókönyvek jöttek forgalomba, s minthogy ezen adókönyvek auten­­tikussága iránt gyanúk merültek fel, azon gon­dolatra jött, hogy a 48-as törvény 15-ik czikke értelmében a főadókönyveket az egyes választó­­kerületeknek szétosztássa, miszerint ebből ma­guknak biztosságot szerezzenek az összeírók. De ez eljárás félbeszakasztotta volna az adófize­tést két hétre. Megkérdezte tehát a választóke­rületek elnökeit s eljárását ők is helyeselték, melynek értelmében a főadókönyvek ki ne osz­tassanak, hanem, ha az egyes adókönyvek iránt kétség forogna fenn, aziránt ő maga fog felvilágosítást adni az adóhivatal útján. Ekkor háromféle adókönyv jött forgalomba. Az 1872 ki adókönyvek közül több könyvben a kettős szám gyesre volt javítva, más könyvekben a felső rub­rika ki volt töltve 69, 70, 71, és 72-ről, de más nem volt beírva; a harmadik fajú adókönyvek­ben a felső rubrika be volt írva, de az összeg sem liquidator, sem pénztárnok által nem volt aláírva. E harmadik fajú könyvek tulajdono­sai azon ürügy alatt kértek új könyveket az adóhivataltól, mivel állításaik szerint a régi könyvek vagy elvesztek, vagy a gyerekek által szétszaggattattak. Az adóhivatalnál adtak ugyan új könyveket, de a liquidator és pénztárnok által alá nem írathatták, mert ennek folytán az adókönyvtulajdonos kétszeresen befizetett ösz­­szegről bírt volna autentikus adókönyvet. Ennek folytán jónak látta az új adókönyvek kiállítását beszüntetni mindaddig, míg újab­an nem intéz­kedik. Pénteken Dobsa Sámuel és Mátyus A. egy harmadik úr kíséretében hozzá jött és kér­dezték, mi okból intézkedett ilyetén ? Erre ő az adóhivatalnál beszüntette a tilalmat. Különben biztosítja a közgyűlést, hogy az ő eljárása tör­vénybe nem ütközik és majd meglátja Pest vá­rosa, hogy meg lesz elégedve az ő működésével. (Éljenzés.) Dobos József kijelenti, hogy az éljenzés da­czára sincs megelégedve a válaszszák (Királyi Pál közbe szól. Azt előre is tudtuk.) Ha az adó­könyvek meg voltak hamisítva, nem az volt eljá­rása az elnöknek, hogy tiltsa el az új adóköny­­vek kiállítását, hanem hogy a gyanús adóköny­vek tulajdonosainak szavazó jegyet ki ne szol­gáltasson. Az 1848-iki 15-ik t. ez. nem rendeli, hogy a főadókönyvek kiosztassanak, hanem két­ség esetén az adókönyvekből szerezzenek felvi­lágosítást. Tény az, hogy Havasnak nem volt joga a beiratást betiltani. Kéri, mondja ki a közgyűlés, hogy az eljárást nem helyesli. A közgyűlés az interpelláte és a választ tu­domásul vette. Dobos ezzel kapcsolatban kérdi a főpolgármes­tert, hogy a betiltó intézkedés miért szü­ntettetett meg csak 24 óra után. A főpolgármester előadja, hogy neki csak reggel 9 órakor adatott tudtára, s 11 órakor már beszüntettetett a betiltás. Dobos kéri tehát a közgyűlést, fejezze ki jegy­zőkönyvi rászólását a hivatalnok hanyagsága iránt, ki azt, csak ily későn jelentette fel a pol­gármesternek. A közgyűlés napirendre tért át. A magyar királyi belügyminiszer tudatja, hogy az oszággyűlés sept. hó elsejére fog összehivatni, és felhívja a várost, hogy a választások még az aratás előtt foganatosítassanak, és a beírt válasz­ték révsora egy példányban küldessék fel a mi­nistériumhoz. Az első rész tudomásul vétetett, a második rész áttétetett a központi bizottmányhoz. A budai várszínház részére megszava­zott 600 frtnyi subventio ez évre is megszavaz­tatott. B­e­­­w­­­n­k­­­e­r Károly mérnök beadott Pest városához egy tervezetet a város csatornázási rendszerének megállapítása tárgyában. A köz­gyűlés köszönetet szavazott a tervért. A közúti vaspálya társaság a várostól a p­e­s­t­i sziget egy részét, mintegy 40.000 □ tért haszonbérben bírván, a bizottmány indítványozza, hogy a szerződés, tekintettel arra, hogy a sziget vízvezetési czélokra szükségeltetik felbontassák, illetőleg a társaság kárpótoltassék. A közgyűlés a szerződés felbontását elfogadta és a társaság épületeiért 5 ezer frt kárpótlást szavazott meg. Kőbánya­­községének kérvénye, hogy ott egy állatorvosi állomás szereztes­sék, elfogadtatott és Pozsgay János orvos kizá­rólagosan állatorvosi minőségben alkalmazta­tott. A tanács felhatalmazta dk, hogy az ember­orvosi állást töltse be ideiglenesen. A helybeli reform, egyháztól követelt 431 főt 88 kv városi átiratási dij elenged­tetett. Ülés vége 6 óra után. kOLOI FILIE. — A baloldali országos végrehajtó bizottság f. hó 21-kén Szegszárdról követ­kező táviratot kapott: „Fogadja Tolna megye balpártja s a szegszárdi választó kerület üdvöz­letét », a haza érdekében kifejtett éber munkás­sága fejében hálája kifejezését kövesse üdv és szerencse tevékenységét. A párt megbízásából Wimmersperg Nándor elnök, Schöner Imre.“­­ A miskolczi kir. járásbíróság Fekete József vagyonos polgári, máj. 15-én több másokkal együtt elfogatta s kimondta, hogy a nyomozást állítólagos kihágások felett meg nem­­ téteti, hanem addig, mig a választás megtörté­nik, őket elzárva tartja, azután elbocsátja. Szük­­séges-e kommentár hozzá h­agyomány az irói segély­egyletnek. Vida János végzett jogász febr. 12 én elhunyván, végrendelkezésében az irói segély­egyletnek 500 frtot hagyományozott. E halál által mélyen sújtott anya ma szerkesztősé­günkben tette le a felebbi összeget, melyet az illető helyre átszolgáltatunk. — Halálozás. Dienes Lajos a magy. kir. egyetemi nyomda irodalmi gondnoka mint férj, saját és gyermekei: Dénes, Mari és Mártonka nevében, — özvegy Fáncsy Lajosné szül. Met­z­­lényi Mária mint anya, — Lendvayné-Fáncsy Ilka mint testvér, szivszaggató fájdalommal jelentik a megbecsülhetetlen hitestárs, páratlan gondos anya, hálás jó gyermek s gyöngéd test­vérnek Dienesné­ Fáncsy Etelke asszonynak, éite 34, házassága 14-ik évében súlyos bosszú beteg­ségére következett végelgyengülésben, a haldok­lók szentségeinek példás fölvétele után, 1872. évi május hó 21-én örök életre szenderülését. Földi maradványai budavári úri utczai 40. sz. házból f. Hó 23-án délután 4 órakor fognak örök nyugalomra kisértetni, a róm. kath. egyház szer­tartásával, a vízivárosi temetőbe. Az engesztelő szent mise f. hó 24-én — pénteken fog regg. 9 ó. megtartatni a budavári főtemplomban. Budán, 1872. május hó 22-én. Szeretteinek áldása leng­jen kiszenvedett hamva fölött! “ — Elveszett gyermekek. Tóth Júlia és Lidia egyik 5, másik 7 éves leányka tegnap este­­­Budán elvesztek. A szomorodott szülők mindenkit kérnek, ha netalán tudomá­sukra esnek hol­­lételek, tudósítsák őket róla. Lakásuk Ó-Buda főutcza 33. sz. A gyermekek mezítláb és hajadon fővel voltak, fekete hajukba zöld szalag volt fogva. Csak magyarul beszélnek. — A kereskedelmi akadémia ifjúsága f. hó 25-én a zugligeti „Fáczán“-nál majálist rendeznek. — Vi­segrád-Migazzi kirándulás. A pünkösd ünnepi kirándulások, melyeket a ma­gyar gőzhajótársulat Migazzi és Visegrád regé­nyes vidékének megtekintésére rendezett — mindkét napon mondhatni igen jól sikerült. Az idő kedvező lévén, az első napon 600—700 egyén vett részt a kirándulásban, az ünnep más napján pedig 400—500 lehetett a vendégek szá­ma. Az első napon katona zenekar, más­nap pe­dig népzene vontatta rá a vendégeket. Az érkező­ket Verőcze, K.­Maros s Visegrádnál a Duna part­ján mindenütt tömérdek nép lelkes éljenekkel és tarac­klörésekkel fogadta Kis-Marosnál a Duna­parton tiszteletükre még diadalív is rögtönöz­­tetett zöld gályákból és mezei virágokból. A tar- Bulat „Fiume“ nevű díszes és kényelmes nagy hajója felzászlózva Pestről reggeli 6 ó­a órakor indult el és a közben eső állomásokat érintve 9­2 órakor érkezett meg Visegrádra, hol a la­kosság által riadó éljenekkel és üdvlövésekkel fogadtatott. Az érdekes várromok és ott lévő diszes nyári lakok megszemlélése után kezdődött az ebéd és 2 órakor a Migazzi völgy felé való indulás, 2­/2 órakor a verőczei állomásra érke­zett vendégeknek egy része kocsikon, más része pedig gyalog a kies migazzi völgybe bevonult, hol némelyek a fák enyhe árnyai alatt találtak üde szórakozást, a fiatalság pedig tánczot rög­tönzött a gyepen. Évek óta nem volt a Migazzi völgyben ily számos és díszes társaság, mely teljes megelégedéssel esti 7 órakor indult vissza Pestre. Igen helyes­t tett a magyar gőzhajótár­sulat, midőn e kirándulásokat ismét felelevení­tette. Úgy hisszük részére sem volt káros a kö­zönség pedig tömeges részvéte által bizonyította be, hogy jövőre is szívesen meglátogatja e ked­ves helyeket. Csak az kár, hogy a Migazzi völgy birtokosa a váczi püspök, ezen a természettől megáldott gyönyörű helyet és az érdekes kas­télyt egészen elhanyagolja, sőt maholnap romba dűlni engedi, holott még most nem sok pénzzel ki lehetne javítani. Ha birtokosának nincs reá szüksége, adja ki haszonbérbe: egy élelmes em­ber a főváros közelében gőzhajó és vasúti állo­más mellett pompás mulató és fürdőhelyet te­remtene belőle, vagy alakítsák át országos kór­házzá, ennél egészségesebb hegyi levegőt nem találni, vagy legyen belőle gyár, erre is igen al­kalmas ; tömérdek erdőség, vízforrások és pata­kok közepette Duna és vasút mellett minden esetre több hasznot hozna mint azon egy pár szekér fű­, melyet a völgyekben lekaszálva Vácz­­ra szállítanak.

Next