A Hon, 1872. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1872-05-23 / 118. szám
fenebb jelzett álláspontjukban, programmukban és határozatukban az ország szétdarabolásának a separatisticus törekvéseknek nyomai ? A felelet erre egyszerű és rövid. Abban , hogy női kis fáj a 1867-ik XII. t. ez, hogy azt reformálni törekszenek, és hogy ellenzékiek! Hogy minő hatást szül a románok kedély hangulatára a mondott kortesfogás, melynek eszközéül az ügyek használtatik fel, arra is könnyű de szomorú a válasz. Elkeserítő és izgató hatást szül, mert elkeserítő az, amikor minél inkább igyekeznek tisztábban jelezni álláspontjukat, s nemzetiségi igényeik jogosságát s hazafisági érzületüket, annál inkább gyanusittatnak és bántalmaztatnak. Ezen kortesfogás ése ily hatás eredményezése mellett maga a kormánypárt ellen fordul — és a baloldal iránt bizonynyal csak nő éli a nemzetiségiek bizalmát és hajlamát. Hogy a haza közjavára és megnyugvására minő hatást gyakorol az ily veszélyes gyanúsítási politika ? erre a felelet még leverebb ! Mit követel a haza közjava? a polgároktól hazafisági érzületet, a polgárok nyugalmát, a népek egymás iránti bizalmát és őszinteségét. Váljon a gyanúsítás politikája eredményezheti-e a haza közjavának e követelményeit ? bizonyára nem. De igenis eredményezi azon veszélyt, hogy az ellentéteket élesbíti, a kedélyeket elkeseríti, táplálja az idegenkedést és bizalmatlanságot. A bizalom bizalmat kelt, míg a gyanú a bizalmatlanságot csak szitja és terjeszti. Már pedig e polyglot elemekből összeállított ország boldog és szilárd nem lehet, mig az uralkodó elem — a magyar — melynek jogosult fölényét a többi elemek is elismerik, csak azt tekinti hazafinak, a ki magyar ajkú, és mig csak azon nem magyar ajkúak soroltatnak a hazafiak közé, akik saját nemzetiségüket tagadják meg. Távozzunk e veszélyes politikától és elégedjünk meg a haza jogos és természetes azon követelményével, hogy mindenki, ki e hazában lakik, magyar honpolgárának vallja magát és teljesítse a haza iránt azon kötelességet, melyet minden állam polgáraitól megkövetelhet, hogy hazafi legyen, és azontúl mivelje és fejlessze minden nemzetiség saját nyelvét. Csak is ezen politika mellett leend hazánk boldog és erős mit elérni — higgye el a kormánypárt — a románok nem kevésbé óhajtják mint a magyarok! Bonts Döme: Vidéki levelezés. (Az övszerzó bizottság visszaélései.) N.-A táj, máj. 18. Somogy.) Május 15 én Dokonya, Visonta, V.-Ujlak és Ujnyi részéről, a válaszok összeírása Babocsán. A dicső jobbpárt talált hát végre módot,melylyel ezt a makacs és a hírhedt „akarjuk“-féle programmra mit sem hajtó balpárti népséget, nem megtizedelje, de megharmadolja vagy felezze. A hiteltelekkönyvet veszik egyedül összeírási alapul, és minden más igazolás, bizonyítás sem őrsnek lietett. S igy eset, hogy Viginián alig 56 egyén jóformán csak tele az eddigi választóknak, itatott be, s nálunk is egynegyede kimaradt. Ha így megy az összeírás az egész megyében és országban, több ezerekre menend a választási térről leszorítottak száma. Én az összeíró küldöttség előtt is kijelentettem, ezen cincsorának jogosulatlanságát, megmondtam, hogy ez nagy sérelem, s ezért appellálni fogunk. Ugyanis így fogom fel a dolgot: a választói összeírásoknak az 1848-as törvény V-ik czikkelye alapján kell történni. Ezen törvény ma ép azon erőben áll mint 48-ban, s úgy kell tekintenünk, mintha a legközelebbi országgyűlésen hozatott volna. Már ezen törvény 1. §. szerint, kik eddig az országgyűlési követek választásában szavazattal bírtak, e jogban meghagyatnak. Ám ez összeírás szerint, azok közül, kik 48-ban, ötben, 65-ben, 69-ben választással bírtak, szóba sem jött a telekkönyv, mert sokan kitöröltettek. Megengedem azonban, hogy ezen magyarázatra a fentebb idézett törvényczikknek tán kissé erőtetett, de abban teljességgel nem nyughatom hely változatával, egy pár víg tárgyúval és képzelem gazdag költeményekkel. „A molnár inaia“ például oly szép, oly költői, a szerelemnek annyi melege és fénye van benne, hogy senki sem fogja olvasni gyönyör nélkül. A vége ez: „A tenger mélysége K lamáris volna, Tengereknek habja Ha mind teáta volna, Földön mennyi fűszál Ha mind penna volna, Égen mennyi eeilag íródeák volna: Nem tudná leirni A mi szerelmünket Molnár inasával.* A dalok gyűjteménye egész mezei virány, illatos és egyszerű, semmit mondó és meglepő virágokkal, melyek közül nem egy illenék be díszkertekbe is. Például a körösmelléki kis dal: Miért ragyog a sok csillag az égen ? Miért nyílik a sok virág a réten ? Miért újul ki tavaszszal az erdő ? Hogyha nincsen igazzivó szerető ! A szerelemnek mily sokféle hangulata és mozzanata nyer e dalokban kifejezést! A „hazafi és katonadalok“ jddig a lefolyt események hány alakját tükrözik vissza: Kossuthot és Perczelt, Garibaldit és Windisgrätzet sat A Bach-időböl való ez erélyes strófa is: „Még azt mondja az osztrák: Nem lesz több Magyarország. Hej hazudik az osztrák: Mindig lesz Magyarország ! A zsandárvilág panaszai egy jobb jövő reménye vegyülnek össze e dalokban ! A nép jellemző apróságom közt szintén sok érdekest lelünk, például a „tánczszók“ fehérmegyei gyűjteményében. A vigasság epigrammatikus buborékai ezek. Például a széles jókedv midőn már kirigmusozta magát apró versekben, egyet kurjant: „Ma van ma!“ e fölkiáltásban fejezve ki, hogy mily gyönyörű egy nap ez a mai meg, hogy egyedül a hiteltelekkönyv vétessék birtok-bizonyítási alapul az össz.képviselők választására nézve, mert 48-ban hiteltelekkönyv nem volt, s arra a törvény nem is hivatkozhatott. Ma sem lehet, és nem szabad a törvény félremagyarázása nélkül — egyedüli cinozurául venni, hanem a törvény 15-dik §-sa hivatkozik az adóbeli rovásos összeírásokra, más hasonló adatokra, szóval a törvény betűje és szelleme csak azt kívánja, hogy a választásra jogosult jogát igazolni tartozik. Itt pedig a hiteltelekkönyvön kívül, sem adóösszeírás, sem semmiféle más adat, vagy igazolás tekintetbe nem vétetett. Továbbá kérdem: lehet e azt a szegény embert jogától elütni, ki ezelőtt 20—30 évekkel beházasodott egy nőhöz, s ipával olyan szerződésre lép, hogy ha magát jól viseli, öreg ipát, napát táplálja, gyámolítja, végre tisztességesen eltakarítja, mint tulajdon fiát tekintendi, s minden javaiban örökösévé teendi. Íme ilyen szerződés is egy adat arra, hogy miután a vő kötelességét híven teljesíté, most ő a birtoknak ura. Hiszen, hogy lehetne azt csupán női birtoknak tartani, hol egy férj 20—30 évet eltöltött, s ha csak szolgabérét 50 fiátal vesszük is évenként 1000—1500 frton vette meg azt az V. telket s igy teljes értékét megadta , mégis most az aszszonyé a birtok, a férjnek semmi joga nincs. — Nemde felfordult világ ?! Közel 40 éves tapasztalásom van az életben, s nem egyszer láttam, hogy a községbiró által parancsolt sorspont ki nem szolgáltatásáért vagy egyéb megyei vagy községi kötelességek nem teljesítéséért, nem a Katát vagy Böskét, hanem a gazdát huzatta le a tekintetes szolgabiró uram, s olyan 25 öt vezetett rá, hogy a földet is rágta, és most is kit vesznek elő az adóért, a megyei, községi szolgálatokért, ha a községbiró azt mondja, ez ennyi meg ennyi telkes gazda, s ennyivel tartozik, az asszonyt vagy a férjet? Itt a hatóság elismeri a gazdát s azt veszi elő; de ahol jogról van szó, ott nincs a férjnek joga, az asszonyé a birtok!0 tempóra!o mores ! Ki az oka annak, ha a szegény ember nem tudjn az újabb törvények minden czikkelyeit, midőn az apa meghal, nem is gondol arra, hogy van ám egy hivata, hol ennyi, meg ilyen okiratokkal, folyamodványokkal igazolni, és magára telekeztetni tartozik a birtokot, ezt elmulasztja? — Lám, ha az apa meghal, nem telik bele egy hét, szalad a jegyző, felveszi a halálesetet, felírja utolsó rongyig a birtokot — mit talán nem is a tunya apa, hanem a szorgalmas fiuk szereztek, — s mindjárt megfizettetik velök a százalékot, s ha erre van gondja a hatóságnak, miért nincs arra is, hogy ugyanakkor hivatalból rendelnék és hajtanák végre az áttelekeztetést ? — A szegény örökösök ha a százalékot megfizették, s erről a nyugta kezükben van, úgy tartják, már eleget tettek mindennek, őki a birtok törvényes örökösei. De tudok arra is nem egy esetet, hogy az értelmesbbek maguktól indulva a százalék befizetése után, tudakozódnak, hogy még mit tegyenek, — megszerezték a sok stemplit, mi a terekezéshez megkivántatik — s már 1—2 év óta ott hevernek a jegyzői hivatal fiókjában , mégis a jogosult választó most elüttetik szavazatától. Az urasági tisztek, az uradalmi kovácsok kik az uraság házában laknak, az uraságtól meghatározott subventiót húznak, s az uraság által bármely órában elbocsáttathatnak, felirattak mint jogosult választók: sok 2/* és ** telekkel biró polgárok pedig elüttetnek, mert nem az ő nevökön van a telekkönyvben a birtok. Még azt is megjegyzem, hogy noha az 1848-ki törvény V-ik czikkelye 16-ik §-a rendeli, hogy az összeíró küldöttség, azokról is külön névjegyzéket készítsen, kik bejegyeztetés végett jelentkeztek, de attól elmozdittattak, mert a 19—20- ik §-a szerint, ha nem jelentkeztek, a központi bizottmányhoz nem járulhatnak sérelmeik orvoslásáért : én bár az egyik szó mellett ültem, de nem láttam, hogy az elmozditottakat feljegyezte volna, — vajon ez is nem fogás akar-e lenni ?*) r.-l. (A m. szigetül polgárnagy. A pártok állása.) Máramaros-Sziget, május 15. Megyénk fővárosának múltjában hasztalan keresünk példát arra, hogy összes értelmisége valaha oly kudarctot vallott volna, mint e mai nap, a szigeti polgárnagy megválasztásánál. Teljes megnyugvással állítjuk, hogy nincs megyénkben oly falu, — még a galicziai határoknál fekvő, legszegényebb helyeken sem, —■ melynek elöljárósága indolensebb és a semmit nem tevésben megátalkodottabb lenne, mint városunké. Minden jobb érzésű lakostárvnak pirulva gondolt azon közellevő napokra, melyekben a vasút megnyíltával, idegenek előtt is feltárul azon, le nem irható, rendetlenség, mely itt a policziális ügyek minden nemében, a vagyonbiztonságban, a polgárság anyagi és szellemi érdekében nyilvánul, melyeknél fogva, kiszámithatlan azon kár, melyet egyes lakosok úgy, mint az összes közönség évek hosszú során át szenvedni kénytelen volt. Örömmel üdvözöltük a napot,a melyben a községi törvények szerint kilátásunk nyílt arra, hogy városunk ügye valahára az értelmiség kezébe kerül s megmenekszünk a valódi gonosztól. Azonban, a városi képviselők választásából is pártkérdést csinált polgárnagyunk,s egy vegyes nemzetiségből származott vegyes politikai meggyőződésű úrral Jakab Péterrel már a választásnál is, nem a legdicséretre méltóbb eszközökkel, oly egyéneket hozatott be a képviselők közé, kiknek szavazatával mig egyrészről biztosan rendelkezve a politikai hitét változtatót) polgárnagyot az összes tisztikarral megtarthassa, másrészt a város összes intelligentiáját legyőzhesse. *) A telekkönyv semmi esetre sem lehet egyetlen bizonyíték. Épen ma hoztuk föl önök esetét egy igen befolyásos magas miniszteri hivatalnok előtt, ki ugyancsak e véleményben van. Hiszen némely vidéken még be sincs fejttve a telekkönyvezés. Ezért a somogyi összeíró bizottság ilyen eljárással még kormánya előtt sem arat babért, csak saját baját gyűjti meg. Csak reclamáltassanak önök mindenkivel idejében, ki csak igényt tart a szavazatra. Nézetünk szerint már a 69 ki szavazás bebizonyítása is elég, ha ki tudja mutatni, hogy azóta javaiból semmit el nem idegenített. Szerkesztő. Vágya teljesedett! Szöllősy Miklós, 16 szavazattöbbséggel Girsik Adolf ellenében polgárnagygyá választatott. Leírhatatlan az indignatió, s nehéz a vád, mely ezért az illetőkre nehezedett, — egyátalában pedig mindenfelé hangzanak a keserű szavak, melyekből tisztán kivehető azon meggyőződés, hogy ha e hó 3 ikán városunk egy negyedének épületei az elöljáróság ostorozott hanyagsága következtében leégtek, Szöllősy Miklós polgárnaggyá lett választásával és a volt tisztikar megmaradásával, e hó 15-én anyagi és szellemi elhaladásunk reménye lett füstté és hamuvá. Az országgyűlési képviselők választása ügyében a pártok nem igen kürtölgetik jelöltjeiket. Mindazon condinatiok a leendő képviselőket illetőleg, amelyeket a lapokban itt-ott elszórva olvasunk, többnyire egyéni óhajtások gyanánt tekintendők. Azonban e hallgatás több vészt és vihart rejt kebelében, mint máskor, mert mindenkit azon meggyőződés táplál, hogy nehéz tusákat kell vívnunk politikai elveink érvényre jutása érdekében. — Pártunk nyugodtan várja be a nagy napokat, addig pedig mindent megtesz, mit a törvény korlátain belül megtenni lehet. Ezen működések azonban csöndben s még hallgatag történnek, melyeknek nyilvánosságra hozása, sem célszerű, sem észszerű nem volna. Ösmerjük elleneinket, ösmerjük a hálót, melynek szálai Budán át Bécsbe nyúlnak, óvatosságra van szüksége pártunknak, erre utalnak a körülmények. Annyit azonban kijelenthetünk, hogy pártunk központi végrehajtó bizottsága megalakult. Várady Gábor ennek egyik tagja, így bizton tudjuk hogy a határozatok foganatba véhetnek, s hogy a kiosztott és kiosztandó szerepek a legtisztább lelkű emberek s legtevékenyebbek kezeibe fognak jutni. r. 1. (Gróf Ráday Gedeon „fényes“ bevonulása.) Arad, máj. 18. Nagy ünnepet ült tegnap Arad városa, mert tegnap tartá a jobboldal jelöltje ifj. gr. Ráday Gedeon „fényes“ bevonulását. Már egy héttel ezelőtt négy nyelven nyomtatott óriási falragaszok adták tudtára a városnak a nagy nap közeledtét, mely végre elérkezett. Számtalan kiváncsi jobboldali választó —többnyire nők és gyermekek lepték el már délutáni 2 órakor az indóház előtti tért, hogy a várva vártat széliről színre láthassák. Három és fél órakor végre berobogott a vonat az indóházba, mire a helybeli tűzoltók ugyancsak erőltették repedt hangszereik igéző accordjait kellemesen hangzani. Az indóháznál Szalay Antal zengte el dics énekét, s csak ezután vette kezdetét a tulajdonképes „díszes“ (?) bevonulás a következő rődés: Legelöl két lovas konstabler ünnepi ornátusban csinálta a rendet. Ezeket néma lelkesedéssel követte a paraszt banderisták beláthatlan sokasága (7 szál ember és vagy 20 gyerköcz) felbokrétázott lovakkal, borízű állapotban. (Megjegyzendő, hogy a banderisták a mai lelkesedésükért még tegnapelőtt dupla léningot kaptak az aradgáji árendástól.) Ezután jött a gróf nyitott hintóban, hintája mellett jobbról, balról két két tejfölös szájú diák intette sebesebb ügetésre a várostól kikölcsönzött — máskor tüzfecskendő húzásra használt — — telivér lovait, melyek ennyi fény láttára és ennyi csend hallatára mintegy megigézve gondoltak a „fényes“ bevonulás nagyszerűségére,de lovagjaik fűzfa vesszeje kiverte e gondolatot árva fejükből. Nyomban utánuk vagy 10—12 fogat a korifeusokkal — követte a „fényes“ bevonulást, — míg az egészet egynéhány felpántlikázott kocsi megrakva 6—8 éves szavazóképes honpolgárkával, zárta be; ezeknek hasonlóképen kijárt a diurnum a fent tisztelt polgártárs erszényéből. Ily szép rendben történt a „fényes“ bevonulás, egy-egy eltévedt éljen vagy zsinó süvöltés közt egész a „Fehér kereszt“ vendéglőig hol a gróf pokolian zugó csend közepett szobájába vonulva jó óráig hagyta várakozni híveit. Az alatt mig a gróf szobájába vonultan pihente ki napi fáradalmait, néhány hős matador „Éljen gr. Ráday“ czimü falragaszokat ragasztatott szerte a városban; de félvén az ezekkeli póruljárhatástól tiszteletbeli fertályrmestereket rendeltek melléjük, kik közül egy Mundi nevű fiatal tüzes ember ideiglenes „fényes“ (mert nekik minden „fényes“) tisztét jobban töltötte be mint egy policzás ; — no de e terem működése meg is jutalmaztatott — egy leereszkedő mosolyban a gróf által. Különben ez a Mundi nyughatatlan egy ember, azt meg kell adni. — Nem elég hogy a legnagyobb jobboldali kortes, hanem most a párt érdekéből plakátőrző policáj is! ! ! Hej Mundi, Mundi, Transit meg a gloria Munali. Ezeket követte egy „fényes” estebéd a városligetben. És mindezeket követendi majd egy még „fényesebb“ izé............kivonulás. S. J. Egy jelen tolt baloldali. (Jobboldali etetés, itatás. Az ellenzék ügye jól áll.) Torna, május 17. „A czél szentesíti az eszközt s igy demoralizálhatjuk a népet.“ Ez a jelszó a jobboldali jelöltek részéről, s hogy ezen jelszónak úgy a görgői, mint a színi választó kerületben tökéletesen meg is felelnek, elegendő legyen ennek igazolására annyit felhozni, hogy az egész megyében különösen a székvárosban Tornán, már pár hónap óta folyik szakadatlanul az itatás, hogy a borból nemcsak azok részesültek és részesülnek, akik a bor szesze által vontatva étvágyukat kielégitendők önként csatlakoznak a boroshordóhoz ... de még olyanok is, kikre, ha morális pressio nem gyakoroltatik s nem bilincseltetik le nálok a szabadakarat megvetve minden ígéretet, mondhatni örömmel fordulnának el ezen párttól, melyhez jelenben családi existentiások s más ehez hasonló érdekek s igy a kényszer köti; de mit csináljanak az efféle szegény párok, — kénytelenek az erkölcstelenítő cseppekből résztvenni, mert különben jaj nekik , ha a baj a telekkönyvbe szorítja. Ezt bővebben magyaráznia nem kell, mert ebből az olvasó könnyen megértheti, hogy megyénkben találkozók a királyi tisztviselők között olyan egyén is, ki kineveztetése folytán hivatalos állásával összeférőnek tartja a cortesvezér szerepét is játszani s a népnevelés ügyét, melyben eddig az ideig sem tettünk valami nagy haladást,pár évtizeddel háttérbe szorítani. — Nagyon kívánatos lenne, ha az igazságügyminiszer az efféle dolgokat figyelemre méltatná s utasítaná az ilyen kettős s egymással össze nem férő szerepet játszó kir. hivatalnokot, hogy a népnevelés Ugye háttérbe szorítása s a Méhész Udvarnok a más helyiségekben eltöltött drága idő elpazarlása helyett igyekezzék inkább hivatalos óráit megtartani s végezni azon hivatalos teendőket, melyeknek teljesítése a magas kormány által telekkönyvvezetővé lett kinevezése alkalmával czéloztatott. A mi pártunk állását illeti elmondhatjuk, hogy daczára a jobboldali jelöltek által a népnevelésre felajánlott bor előidézte lelkesültségnek it még ma is biztos sikernek nézünk elébe. Egy baloldali. (Nyilatkozat.) B. Csabán, máj. 20. A „Pester Lloyd* I. május 18-iki estilapjában a „Wahlbewegung“ czim alatt Békés Csabáról az mondatik, hogy volt képviselője Kemény Mihály középbali, újólag ír követjelölt, de deákpárti programmal. Felkérem a „Pester Lloyd“ t. szerkesztőjét, hogy tudósításait igyekezzék igazmondó férfiaktól nyerni, mert, hogy én deákpárti programm mellett lennék követjelölt, sz tendentiásu* hazugság, s elég, ha mint ilyet egyszerűen viszszautasítom. Festvárosa közgyűlése. A Gyöngyössy Alajos elnöklete alatt tartott közgyűlésen bejelentetett, hogy az á 11 akert köszönő feliratot küldött a városnak azon intézkedéséért, hogy 58 frtnyi községi adóját elengedte. Dobos József képviselő interpelláte intéz a főpolgármesterhez az összeírások alatt tapasztalt törvényszegés és kihágás iránt. Előadja, hogy Havas Ignácz a központi választmány elnöke az adóhivatalnál megtiltotta, hogy a polgárok adókönyveit a választások utánig kiegészítsék. Ez olyan intézkedés, mely a választóknak jogait csökkenti. Ily sérelmet nem szabad egyszerű tudomásul venni. Megengedi, hogy ily alkalommal igen élénk buzgalom nyilvánul a pártok között; ezt ő nem kárhoztatja , de az ily élénk buzgóság csak akkor helyeselhető, ha a törvény korlátain belül marad. Havas eljárása azonban nem törvényes, nem ildomos. Olyan törvény, mely ezt megengedte, nem létezik. Ildomos sem ezen eljárás, mert a kedélyeket felzaklatja. Ez orvoslást igényel. Kérdi a főpolgármestert: van-e tudomása arról, hogy Havas által az adóhivatalnál az előírások eszközlése iránt betiltás történt, s ha igen, mily törvény alapján történt az, és minő intézkedést tett a főpolgármester ez ügyben ? A főpolgármester válaszában előadja, hogy neki bejelentetett, miszerint új adókönyvek kiszolgáltatása az adóhivatalnál betiltatott. Erre az érdekelt Havas Ignácz előadja, hogy az összeírások máj. 15. kezdődtek, s nemsokára észrevették, hogy a választókerületekben, különösen a Terézvárosban furcsa adókönyvek jöttek forgalomba, s minthogy ezen adókönyvek autentikussága iránt gyanúk merültek fel, azon gondolatra jött, hogy a 48-as törvény 15-ik czikke értelmében a főadókönyveket az egyes választókerületeknek szétosztássa, miszerint ebből maguknak biztosságot szerezzenek az összeírók. De ez eljárás félbeszakasztotta volna az adófizetést két hétre. Megkérdezte tehát a választókerületek elnökeit s eljárását ők is helyeselték, melynek értelmében a főadókönyvek ki ne osztassanak, hanem, ha az egyes adókönyvek iránt kétség forogna fenn, aziránt ő maga fog felvilágosítást adni az adóhivatal útján. Ekkor háromféle adókönyv jött forgalomba. Az 1872 ki adókönyvek közül több könyvben a kettős szám gyesre volt javítva, más könyvekben a felső rubrika ki volt töltve 69, 70, 71, és 72-ről, de más nem volt beírva; a harmadik fajú adókönyvekben a felső rubrika be volt írva, de az összeg sem liquidator, sem pénztárnok által nem volt aláírva. E harmadik fajú könyvek tulajdonosai azon ürügy alatt kértek új könyveket az adóhivataltól, mivel állításaik szerint a régi könyvek vagy elvesztek, vagy a gyerekek által szétszaggattattak. Az adóhivatalnál adtak ugyan új könyveket, de a liquidator és pénztárnok által alá nem írathatták, mert ennek folytán az adókönyvtulajdonos kétszeresen befizetett öszszegről bírt volna autentikus adókönyvet. Ennek folytán jónak látta az új adókönyvek kiállítását beszüntetni mindaddig, míg újaban nem intézkedik. Pénteken Dobsa Sámuel és Mátyus A. egy harmadik úr kíséretében hozzá jött és kérdezték, mi okból intézkedett ilyetén ? Erre ő az adóhivatalnál beszüntette a tilalmat. Különben biztosítja a közgyűlést, hogy az ő eljárása törvénybe nem ütközik és majd meglátja Pest városa, hogy meg lesz elégedve az ő működésével. (Éljenzés.) Dobos József kijelenti, hogy az éljenzés daczára sincs megelégedve a válaszszák (Királyi Pál közbe szól. Azt előre is tudtuk.) Ha az adókönyvek meg voltak hamisítva, nem az volt eljárása az elnöknek, hogy tiltsa el az új adókönyvek kiállítását, hanem hogy a gyanús adókönyvek tulajdonosainak szavazó jegyet ki ne szolgáltasson. Az 1848-iki 15-ik t. ez. nem rendeli, hogy a főadókönyvek kiosztassanak, hanem kétség esetén az adókönyvekből szerezzenek felvilágosítást. Tény az, hogy Havasnak nem volt joga a beiratást betiltani. Kéri, mondja ki a közgyűlés, hogy az eljárást nem helyesli. A közgyűlés az interpelláte és a választ tudomásul vette. Dobos ezzel kapcsolatban kérdi a főpolgármestert, hogy a betiltó intézkedés miért szüntettetett meg csak 24 óra után. A főpolgármester előadja, hogy neki csak reggel 9 órakor adatott tudtára, s 11 órakor már beszüntettetett a betiltás. Dobos kéri tehát a közgyűlést, fejezze ki jegyzőkönyvi rászólását a hivatalnok hanyagsága iránt, ki azt, csak ily későn jelentette fel a polgármesternek. A közgyűlés napirendre tért át. A magyar királyi belügyminiszer tudatja, hogy az oszággyűlés sept. hó elsejére fog összehivatni, és felhívja a várost, hogy a választások még az aratás előtt foganatosítassanak, és a beírt választék révsora egy példányban küldessék fel a ministériumhoz. Az első rész tudomásul vétetett, a második rész áttétetett a központi bizottmányhoz. A budai várszínház részére megszavazott 600 frtnyi subventio ez évre is megszavaztatott. Bewnker Károly mérnök beadott Pest városához egy tervezetet a város csatornázási rendszerének megállapítása tárgyában. A közgyűlés köszönetet szavazott a tervért. A közúti vaspálya társaság a várostól a pesti sziget egy részét, mintegy 40.000 □ tért haszonbérben bírván, a bizottmány indítványozza, hogy a szerződés, tekintettel arra, hogy a sziget vízvezetési czélokra szükségeltetik felbontassák, illetőleg a társaság kárpótoltassék. A közgyűlés a szerződés felbontását elfogadta és a társaság épületeiért 5 ezer frt kárpótlást szavazott meg. Kőbányaközségének kérvénye, hogy ott egy állatorvosi állomás szereztessék, elfogadtatott és Pozsgay János orvos kizárólagosan állatorvosi minőségben alkalmaztatott. A tanács felhatalmazta dk, hogy az emberorvosi állást töltse be ideiglenesen. A helybeli reform, egyháztól követelt 431 főt 88 kv városi átiratási dij elengedtetett. Ülés vége 6 óra után. kOLOI FILIE. — A baloldali országos végrehajtó bizottság f. hó 21-kén Szegszárdról következő táviratot kapott: „Fogadja Tolna megye balpártja s a szegszárdi választó kerület üdvözletét », a haza érdekében kifejtett éber munkássága fejében hálája kifejezését kövesse üdv és szerencse tevékenységét. A párt megbízásából Wimmersperg Nándor elnök, Schöner Imre.“ A miskolczi kir. járásbíróság Fekete József vagyonos polgári, máj. 15-én több másokkal együtt elfogatta s kimondta, hogy a nyomozást állítólagos kihágások felett meg nem téteti, hanem addig, mig a választás megtörténik, őket elzárva tartja, azután elbocsátja. Szükséges-e kommentár hozzá hagyomány az irói segélyegyletnek. Vida János végzett jogász febr. 12 én elhunyván, végrendelkezésében az irói segélyegyletnek 500 frtot hagyományozott. E halál által mélyen sújtott anya ma szerkesztőségünkben tette le a felebbi összeget, melyet az illető helyre átszolgáltatunk. — Halálozás. Dienes Lajos a magy. kir. egyetemi nyomda irodalmi gondnoka mint férj, saját és gyermekei: Dénes, Mari és Mártonka nevében, — özvegy Fáncsy Lajosné szül. Metzlényi Mária mint anya, — Lendvayné-Fáncsy Ilka mint testvér, szivszaggató fájdalommal jelentik a megbecsülhetetlen hitestárs, páratlan gondos anya, hálás jó gyermek s gyöngéd testvérnek Dienesné Fáncsy Etelke asszonynak, éite 34, házassága 14-ik évében súlyos bosszú betegségére következett végelgyengülésben, a haldoklók szentségeinek példás fölvétele után, 1872. évi május hó 21-én örök életre szenderülését. Földi maradványai budavári úri utczai 40. sz. házból f. Hó 23-án délután 4 órakor fognak örök nyugalomra kisértetni, a róm. kath. egyház szertartásával, a vízivárosi temetőbe. Az engesztelő szent mise f. hó 24-én — pénteken fog regg. 9 ó. megtartatni a budavári főtemplomban. Budán, 1872. május hó 22-én. Szeretteinek áldása lengjen kiszenvedett hamva fölött! “ — Elveszett gyermekek. Tóth Júlia és Lidia egyik 5, másik 7 éves leányka tegnap esteBudán elvesztek. A szomorodott szülők mindenkit kérnek, ha netalán tudomásukra esnek hollételek, tudósítsák őket róla. Lakásuk Ó-Buda főutcza 33. sz. A gyermekek mezítláb és hajadon fővel voltak, fekete hajukba zöld szalag volt fogva. Csak magyarul beszélnek. — A kereskedelmi akadémia ifjúsága f. hó 25-én a zugligeti „Fáczán“-nál majálist rendeznek. — Visegrád-Migazzi kirándulás. A pünkösd ünnepi kirándulások, melyeket a magyar gőzhajótársulat Migazzi és Visegrád regényes vidékének megtekintésére rendezett — mindkét napon mondhatni igen jól sikerült. Az idő kedvező lévén, az első napon 600—700 egyén vett részt a kirándulásban, az ünnep más napján pedig 400—500 lehetett a vendégek száma. Az első napon katona zenekar, másnap pedig népzene vontatta rá a vendégeket. Az érkezőket Verőcze, K.Maros s Visegrádnál a Duna partján mindenütt tömérdek nép lelkes éljenekkel és taracklörésekkel fogadta Kis-Marosnál a Dunaparton tiszteletükre még diadalív is rögtönöztetett zöld gályákból és mezei virágokból. A tar- Bulat „Fiume“ nevű díszes és kényelmes nagy hajója felzászlózva Pestről reggeli 6 óa órakor indult el és a közben eső állomásokat érintve 92 órakor érkezett meg Visegrádra, hol a lakosság által riadó éljenekkel és üdvlövésekkel fogadtatott. Az érdekes várromok és ott lévő diszes nyári lakok megszemlélése után kezdődött az ebéd és 2 órakor a Migazzi völgy felé való indulás, 2/2 órakor a verőczei állomásra érkezett vendégeknek egy része kocsikon, más része pedig gyalog a kies migazzi völgybe bevonult, hol némelyek a fák enyhe árnyai alatt találtak üde szórakozást, a fiatalság pedig tánczot rögtönzött a gyepen. Évek óta nem volt a Migazzi völgyben ily számos és díszes társaság, mely teljes megelégedéssel esti 7 órakor indult vissza Pestre. Igen helyest tett a magyar gőzhajótársulat, midőn e kirándulásokat ismét felelevenítette. Úgy hisszük részére sem volt káros a közönség pedig tömeges részvéte által bizonyította be, hogy jövőre is szívesen meglátogatja e kedves helyeket. Csak az kár, hogy a Migazzi völgy birtokosa a váczi püspök, ezen a természettől megáldott gyönyörű helyet és az érdekes kastélyt egészen elhanyagolja, sőt maholnap romba dűlni engedi, holott még most nem sok pénzzel ki lehetne javítani. Ha birtokosának nincs reá szüksége, adja ki haszonbérbe: egy élelmes ember a főváros közelében gőzhajó és vasúti állomás mellett pompás mulató és fürdőhelyet teremtene belőle, vagy alakítsák át országos kórházzá, ennél egészségesebb hegyi levegőt nem találni, vagy legyen belőle gyár, erre is igen alkalmas ; tömérdek erdőség, vízforrások és patakok közepette Duna és vasút mellett minden esetre több hasznot hozna mint azon egy pár szekér fű, melyet a völgyekben lekaszálva Váczra szállítanak.