A Hon, 1872. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1872-05-26 / 121. szám
lentés történt; ez is csak a birodalom s a nagyvilág többi részeire nézve áll, de Magyarországra annyira nem lehet az alapos előszámításra mérvadó, hogy ez a legnagyobb csalódásokra vezetheti az intéző közegeket. Mert habár igaz is, hogy ezen kiállításnál nemzeti becsületünk forog a koczkán, az előkészület és bejelentési határidő egy oly harczczal esnék össze, ahol sokak vélelme szerint maga a nemzeti létel kérdése van próbakőre téve. Hasztalan minden takargatása a dolognak s minden szépítése az átalános hibáknak, ha ezek megvannak. E tekintetben nem megyek tovább, csak Szegedről is megítélhetem a dolgot, mivel — amint a lapokból ítélem — másutt sem áll ez sokkal jobban. Ki lehet mondani, hogy a mostani választási mozgalmak nagy mértékben kockáztatják a világkiállítás ügyét, ha a bejelentések határideje f. é. September elejéig meg nem hosszabbíttatik. Ez nem egy, vagy más pártra, vagy töredékre nézve, de az egész országra áll. Igaz, hogy a terméktelenségből származó közrehangoltság is árt a világkiállítás ügyének, de ez korántsem annyira mint a választási mozgalom, amely ez évben kevesebb külső zajjal, de annál mélyebb belső örvénynyel foly a magyar nemzet kedélyvilágának redőiben. Bármit tartsunk múlt jelen s jövőre nézve példásnak intő és óhajtandónak, s bármily kicsinyes megvetéssel legyenek a pártok egymás iránt, itt egy mélységes élet-halálharcz foly a nemzet életében, a melynek végeredményét könnyelműn megítélni végesemberésznek hála isten nem adatott tudomány; de én bátor vagyok kijelenteni, hogy e harcz kimenetele magára a kiállítás ügyére, már t. i. Magyarországnak abban való részvétére nézve is döntő hatással leend. A mennyiben e harcz kimenetelével a végbeolvadás vagy az önállóság napjának elérkezte közeleg egy nagy lépéssel felénk ilyen lesz a nemzeti erély a kiállításra nézve is; mert hogy nemzeti becsületkérdés e kábításon mint teljes önálló országnak megjelennünk, de ehez nemzeti büszke önérzet és erő is kell, amit a minden körülmény számbavetéséből merített önbizalom képes nyújtani. Nem akarom e pártot nem ismerő kérdés ezen oldalát tovább fejtegetni, csak annyit kell megújítva kijelentenem, hogy ha lehet, iparkodjék a magyar közmunkaministérium a kiállítás torkában fekvő Magyarországra nézve a bejelentési határidőt sept. elsőig meghosszabbítani. Mert ma a szakosztályi tagok, úgy a jobb, mint baloldaliak, nem a bizottság, s nem a kiállítás, de a követválasztásra nézve dolgoznak. Ezt előre láttuk, s ez a mitől előre aggódva, magam is nyílt gyűlésben, világosan indokolva kértem tagtársaim előmunkálatainak gyorsított végrehajtását, s ime a háború kiütött közöttünk s nem érünk rá, cselekedni. Én ugyan eleget írok, beszélek és csatázok e tárgyban, de a legconservativabb polgártársak is túltesznek rajtam, már t. i. a korteskedésben. Ezért jó lesz a bejelentési határidőt elhalasztani. Bakay Nándor, szegedi bizottsági elnök. Ma mind hasztalan, mert Andorffy pártja oly erős, hogy azt ilyen módokon sem lesznek képesek meggyengíteni és kétségbe esett kapkodásaik az ellenzéket még erősítik, mert több önérzetes jobboldali határozottan kijelentette, hogy ilyen eljárás után, egészen visszavonja magát és szavazni sem fog menni. Különben tegyenek bármit, a baloldalnak ártani nem lesznek képesek, mert a legnagyobb erőlködésükkel sem lesznek képesek az Andorffy pártjának megfelelő 2A részt sem összehozni.Andorffy iránt a lelkesedés nagy és megválasztása biztos. Választási mozgalmak. A napokban Buda II. kerületi ellenzéki választók értekezletet tartottak az országúton Praxi vendéglőjében. A gyűlés egyike volt a leglátogatottabbaknak. A kiküldött kisebb bizottságok jelentést tettek működésök eredményéről, melyből kitűnt, hogy az ellenzék zászlója alá sorakozott választók száma az ezeret meghaladja és még kilátás van, hogy ezen szám tetemesen szaporodni fog, ami nemcsak arról biztosítja a pártot, hogy jelöltjét nagy többséggel fogja megválasztani, de egyszersmind tekintve a II. választókerület választóinak számát,amely a múlt választás alkalmával mintegy 1200— 1300 között volt — bizonyítékát képezi annak is, hogy a budai II. vál.kerületben igen kicsi kormánypárt van és az is nagyobbára a hivatalnokokból áll, míg a polgárság zöme határozottan baloldali. A budai összeírások lassan folynak ; a részletekről ugyan biztos adataink csak annyiban vannak, hogy a 2-ik kerületben f. hó 24-ig bezárólag , összesen 64- en íratták be magukat. Az I. kerületben szintén körülbelül ennyien. A tömeges jelentkezés, különben vasárnap és a rá következő ünnepen csütörtökön lesz, amikor az iparos osztálynak legnagyobb része, és a szőlősgazdák ezen számot megháromszorozzák. Eddig jobbára a hivatalnokok, ügyvédek, orvosok, magánzók és háziurak jelentkeztek. Az összeírásoknál előforduló visszaéléseknek egész halmazát adhatnánk elő. Az Újlakon pl. hét bárcza eltűnt, minek következtében egy bizottsági tag a jegyzőkönyvet és bárczákat lepecsételte és a központnál jelentést tett. A Vízivárosban bárczát adtak egy süket némának , egy szavazóképes, de beteg polgár pedig testvére által váltatott magának bárczát, és a bizottság kiadta. A hivatalnokok közül is igen furcsa eljárást követnek: t. i. az olyan hivatalnokok, kik a minisztérium által ideiglenesen vannak kinevezve, különösen alsóbb hivatalnokok, visszautasítatnak és igen helyesen; azonban, ezek közül azok, kik a másik — kimúlt — kormánytól, mutatnak elő szintén kimúlt, de végleges kinevezéseket, tárczát kapnak, mint a minisztérium által véglegesen kinevezettek. Ez a hivatalnokoknál nagy elkeseredést szül. De az országúton legkomolyabban járnak el. A baloldali bizalmi férfiú jelenlétét egyszerűen megtagadták, mert ők titkosan akartak működni és csak a központi bizottság utasítása következtében engedtek neki helyet, azonban akkor is megtiltottak minden jegyezgetést, vagy jegyzőkönyvvezetést. Ők magukra is csupán egy jegyzőkönyvet vezetnek, illetőleg vezettetnek egy városi írnok által, aki a bizottságnak nem is tagja, aki mellesleg legyen mondva, mégis szerepet játszik és mindenbe beleszól — és a másik két jegyzőkönyvet, ugyanezen írnok másolgatja. Egy bizonyos Berger urnak, a császárfürdő állítólagos inspectorának pedig 136 bárczát szolgáltattak ki, úszómesterek, magazinariusok, maschinisták és fürdős szolgák számára, akiknek, mint mondá, 50 frt havi fizetésök van. Ilyen és még más számtalan visszaélések történtek, melyeket helyszűke miatt csak jövőre közölhetünk, és itt csak annyit jegyzünk meg, hogy mindezek azért történnek, hogy a bal-oldal győzelmét minél inkább megnehezítsék, vagy kétessé tegyék. Azonban a jó urnák fáradsági Horn beszéde. Horn Ede f. hó 19-én Pozsonyban a városi redout termében nagy számú hallgatóság előtt nagy lelkesedéssel és helyesléssel fogadott beszédet tartott, melyből a következő főbb vonásokat emeljük ki. Beszéde bevezetésében érintve azon visszaéléseket , melyeket a pozsonyi kormánypárt az ellenzékkel szemben elkövetett (a választókerület megváltoztatása, a nyomda lefoglalása s az összeírásoknál elkövetett visszaélések) hangsúlyozza, hogy ezek megbecstelenítő eszközök s azt fogják eredményezni, hogy azon párt jobbjai, melynek roszul magyarázott érdekében ezek elkövettettek, vagy visszalépnek a mozgalomtól vagy pártunkhoz csatlakoznak. És ez nem a követjelölt vérmes reménye, hanem az ember jobb természetén alapszik, mely szerint valamely város lakosai lehetnek politikai tekintetben különböző nézetűek, de egyben mégis megegyeznek, és ez az erkölcsi és jogérzet. (Éljen.) Az ilyen eljárás épen a jobb és nemesebb elemeket fogja távol tartani a jobboldaltól. (Élénk helyeslés). És ha győzne e párt, mély megnyugvást szerezne a hazafias polgárnak az ilyen eszközökkel megvásárolt győzelem ? (Éljen). Ily eljárás következtében az ellenzék zászlója alá mind számosabban és számosabban kell hogy sorakozzanak a valódi hazafiak és a haladásnak valódi barátai (Helyeslés.) Ezután a jövő orsz.gyűlés teendőiről beszélt s itt kiemelé, hogy az 1869-ki trónbeszéd kevés változtatással a jövő orsz.-gyülés teendőire nézve is a sinórmértéket képezheti, mely annyira kevés tárgy intéztetett el abból a lefolyt orsz.-gyülésen. Ennek pedig nem más az oka, mint a kormány, mely semmi munka tervet és beosztást nem készített s mely rész tvjavaslatokat s jobbára mindig későn,terjesztettt be. (Helyeslés). Első sorban jó a választási törvény. Szónok a jövő országgyűlésen is tántorithatlanul fog megmaradni az ellenzéknek e kérdésben tanúsított álláspontja mellett. (Éljenzés.) Törekedni fog, hogy a választási jog kiterjesztése által az 1848-iki törvények szelleme életteljes valósággá legyen. (Éljen). Az alkotmányosság egyik kifolyása, hogy ne töressék meg a „rólunk nélkülünk“ elvnek alkalmazása, a miből következik, hogy a törvényhozó testület alakításába, mely vagyonunk és vérünk felett rendelkezik, elidegeníthetlen joga van befolyni minden teljeskörű, becsületes és független polgárnak. (Viharos éljenzés.) De akik ezt nem akarják, előállanak a censussal , azt mondják, hogy csak az választhat, ki bizonyos adót fizet, mintha a hazafiság és értelmiség a pénzes zacskóhoz volna kötve. (Élénk helyeslés.) Hiszen ha az adó alapul szolgál a választási jogra, akkor az adóskála szerint az ilyennek minél több adót fizet, annál több szavazati jogot kellene adni. (Derültség). De van-e terhesebb adó a véradónál ? Ha ezt megkövetelik valakitől, nem szabad tőle a megfelelő jogot megvonni. (Élénk helyeslés és taps.) A választási törvény reformjával szoros összeköttetésben áll a főrendi ház reformja. Ezen testület nálunk valóságos anomália és kigúnyolása a képviseleti rendszernek. Számtalanszor történt, hogy néhány fő úr, kik semmi egyebet nem képviselnek csekélységükön kívül — meggátolta a 15 millió honpolgárt képviselő országgyűlés akaratának keresztülvitelét. Megtörtént az is, hogy 6 mágnás megszavazta a 30 milliónyi kölcsönt, melyet legalább 4,5 millió polgári képviselő követ visszautasított. (Mozgás.) Ezekből kitűnik, hogy nem volna semmi ellenvetésem, ha a főrendi ház reformja annak eltörlésével végződnék s ennek következtében az értékes múzeumi gyűjtemények, melyek eddig ládákban tartottak — térhiány miatt — kiállthatók lesznek. Ez kettős haszon leend. (Derültség.) A két előbbi kérdéssel szorosan függ össsze a képviselői mandátum meghosszabbításának kérdése. Az országgyűlés tartamának 5 évre meghosszabbítása össze nem egyeztethető sem az előhaladott kor, sem az alkotmányos állam követelményével. Van azon nézetnek némi jogosultsága, hogy az országyűlés működése lehetőleg állandósíttassék, de ezt nem úgy kell keresztülvinni, mint a kormány a lefolyt országgyűlésen akarta, hanem úgy, mint Holland és Belgium, mely két alkotmányos országban az országgyűlés 4 évig tart, de minden két évben változik a képviselők számának „fele.“ Ezen közvetet tartaná helyesnek szónok és ily irányban javaslatot is kívánt tenni — megnyervén erre számos ellenzéki követ helyeslését — de a kérdés nem került szőnyegre. Említette az 1869-ki trónbeszéd a társulati és gyülekezeti törvényt. Ha e tekintetben jó törvényeink lennének, nem történt volna az, amit a munkások befogatásánál sajnosan tapasztaltuk,hogy 50 munkás,nagy része 9 - 10 hóig fogva tartatott, a vádiratok 300 ívre terjedtek s mégis a 4 5 napig tartott tárgyalás kitüntette, hogy a vádlottak elítélésére még azok árnyékát sem tudták felfedezni. (Gyalázat.) Ami pénz és hitelügyünket illeti, arra fog törekedni, hogy e tekintetben emanczipálja Magyarországot s midőn ezt teszi, nem kívánja legkevésbé sem sérteni a monarchia másik felének érdekeit, sőt meg van győződve, hogy ez által csak nyerhet a magyarországi bankkérdés észszerű megoldása által. Nagyon különösen hangzik azok szájából, kik Cislaibániával való barátságunkat és együvé tartozóságunkat hangsúlyozzák, hogy mi, az ellenzék, Magyarország jólétének előmozdítása által Ausztriát károsítni akarjuk, hiszen ha oly nagyon egyek vagyunk, nekik is kellene érezni a jót, mely osztályrészünkre jut. A nemzetiségi kérdésre nézve csatlakozik Tisza Kálmán nézetéhez: „Magyarország integritásán belül megadunk a nemzetiségeknek mindent, azon túl semmit.“ Valamint ezelőtt azok közé tartozott, kik egymásra sürgették az adóreformot és tiltakoztak a könnyelmű adósságcsinálás ellen, ugyanezt fogja tenni jövőre is. (Lelkes éljenzés.) Áttérve a költségvetésre, a kormány gazdálkodását azon ember gazdálkodásához hasonlítja, kinek 10,000 ft évi jövedelme van, amiből tisztességesen megélhetne, de ő e mellett még 10000 ft adósságot csinál évenként s ezt azzal indokolja, hogy a kölcsönvett 10,000 ft elkerülhetlen életszükségletekre kelt el, miután a másik 10.000 forintot a luxus kiadások vették igénybe. (Nagy derültség és éljenzés.) Kiemeli tanügyünk nyomorú voltát s hangsúlyozza, hogy míg a népnevelésre és közoktatásra általán két millió forint fordíttatik, addig a katonaságra 36 milliót adunk ki ! „Csodálkozhatnak-e uraim, — úgymond — ha egyfelől a szurony mind dölyfösebben lép fel, másfelől pedig az iskolatanító nyomorog , a tudatlanság oly szégyenítőleg nagy, mint Európának egy cultur államában sen !“ (Élénk helyeslés.) Továbbá jelezve azt, hogy 60 millió deficitünk van 150 millió rendes bevétel mellett, ami annyit tesz, mint 210 milliót kiadni, holott csak 150 millió felett rendelkezünk, hangsúlyozza, hogy a kormány nem azon töri magát, hogy a nép terhein lehetőleg könnyítsen, hanem csak ott erélyes és kitartó, hol a nép jogainak csorbítása és új terheltetéséről van szó, mint azt a törvényhatóságokról, a választásról és más egyebekről szóló törvények tanúsítják. Ennek véget kell vetni, ha azt akarjuk, hogy Magyarország tönkre ne jusson. (Úgy van) E nagy szerencsétlenségtől fogják megmenteni Magyarországot, ha az ellenzéket többségre emelik. (Élénk helyeslés)Ezt parancsolja önöknek — úgymond — a hazafiság és az önfentartás kötelessége. Meg fogják önök tenni kötelességöket úgy a beiratkozás mint a szavazásnál. Senki sem fog önök közül hátra maradni s a mérlegbe vetendi szavazatát a szabadság, haladás és Magyarország egészséges fejlődése érdekében. (Tartós lelkes éljenzés) Ezen reményben zárom be szavaimat e felkiáltással: éljen a haza, éljen a szabadság, éljen a haladás ! (Peremekig tartó lelkes helyeslés, éljenzés és taps.) Vidéki levelezés. (Az összeíró bizottság visszaélései. Az ellenzék erős.) Kő v á gó-ö r s, május 22. Az összeírást itt is mind jobbpártiak teljesítik. Egyik-másik kissé legálisabban jár el, — ezeket majd utóbb kiemeljük, de általában oly sérelmesen dolgoznak, hogy ha ezt a jó miniszter ellenjelölt tudná és látná , feltesszük róla, hogy ily áron maga se kivánná a győzedelmet. A kerület nagyon túlnyomó balpárti többsége megbízta vezérférfiait, hogy kisérjék az összeirókat, hogy tanácsért, megnyugtatásért hozzájuk fordulhassanak. De az összeírók eltitkolják kimenetelük helyét és idejét — vagy pláne megváltoztatják a kitűzött sorrendet. E titkolódás törvénytelen, mert az 1848-as 13-ik szerint az összeírásnak nyilvánosnak kell lenni. E titkolódás maga mutatja, hogy rész után akarnak járni — előre feltett szándékkal pedig tán mind eskü alatt dolgoznak ? Néhol épen csak 2 öszszeíró van jelen, ez is a 11-ik § a) szerint törvénytelen. Jobbpárti községekbe kimennek kétszer is, balpártiakat elrendelnek máshová messzire. Tudósításaikat ide későn az utolsó órákban küldik, hogy minél kevesebb ember legyen otthon, — úgyhogy a nép arra kényszerül, hogy mikor így rögtönözve megjelennek , a harangokat huzatja, hogy erre mint jelre a nép a mezőről vagy szőlőhegyekről haza futhasson, a nép igy lihegve fut, siet e szép jogát élvezni, még együtt éli a commissiot, de az elutasítja, mondván : már összekötöttük a jegyzőkönyvet — fusson Tapolczára. Kértük őket, hogy bármi censust vesznek fel - csak egyforma mértékkel mérjenek a jobb és balpártiaknak. De nem mind teszik. Jobbpártiakat bírnak érdemetleneket, balpártiakat kihagynak érdemeseket. Igazolni bírjuk ezt, de nem győzzük reclamálni. Jobbpárti községekben csak diktáltatják a neveket az elöljárókkal, balközségekben pedig csak adókönyv után írnak be, ha nincs az egyén zsebébe, elutasítják. Néhol még az elutasítottakat Bejegyzik fel mind, így megfosztják még a reclamatiótól is, mi a 16-ik szerint szinte törvénytelen. Ez aztán elkeseríti a népet és méltán, — és Isten tudja mi lesz a következés. Én azt hiszem, éppen ezért is megbuknak, mert a magyar embernek van annyi józan esze és becsületérzése, hogy majd mikor összejön szomszédjával, jó komájával, kinek annyi birtoka vagy több is van, mint neki és megtudja, hogy ötét kevesebb birtokkal be, amazt pedig több birtokkal nem írták be, belátja, hogy az nem jó ügy, mit ily méltatlan eszközökkel kell erőltetni, — és önön jobbpártjuk is megcsömörlik eljárásuktól, mint a derék gróf Toldalagi Erdélyben! aki ott jobbpárti elnök volt, de megutálván eszközeiket, elhagyta őket, így teend e vidék értelmes népe is, — vagy azt mondja , ha a jó komám nem mehet szavazni, én se megyek. Minő elfojtása ez a legszebb alkotmányos jognak, a szavazás élvezhetésének ? ! így érleljük az alkotmányos fogalmakat. Bizony mondom , sok apró gróf Toldalagi leend itt is. Csak nagyobb elkeseredés ne történjék ! Mi csillapítjuk, de a nép joga érzetében is a méltatlanság fájdalmában nehezen türtőztethető. Úgy is sok pressiót eltűrünk, mert ez divat most, sőt úgy látszik felsőbb utasítás is, mert a központban is úgy erőlködnek, mintha csak az utolsót küzdenék ? ! Aminthogy igaz is. És e tudat is türelemre int bennünket. De eltűrjük még azért is, mert nagyon tiszteljük az ellenjelölt Kerkapoly minisztert is. Hisz itt született, lakott is valaha, rokonai is sokan vannak itt, sokan tanítványai voltunk, szeretett, sőt bálványozott tanára volt sokunknak. A miniszter urnak egyik sógora szolgabiró, másik sógora járásbiró itt, 1861-ben pláne jelöltünk volt. Szerettük akkor is, szeretjük most is. Sok kötelék fűz össze vele bennünket, és ha mégse szavazunk reá , nem azt mutatja-e uraim, hogy megtagadjuk privát érzelmünket elvünkért? Nem azt mutatja-e, hogy megértek nálunk a pártelvek és megértünk mi az alkotmányos elvek élveztetésére! Ily nép ily párt ellen — ily előzmények mellett oly „törk szabad“ eszközöket használni kétszeresen vétek! 1861-ben a mostani jobbpárt lekövezte őt, mondván nem kell praeceptor követ. Mért kell most mint miniszter ? vasútért vagy más kedvezményekért ? Bizony szépen kilógy a lóláb! Látják ebből melyik pártot vezeti a szükkeblü önzés s melyiket az elvhűség? Mi sajogva tagadjuk meg a személy iránti vonzalmunkat, tán hasznunkat is elveinkért; melyik elv lehet jobb, tisztább, önzetlenebb, ítélje meg kinek esze van! Pedig jelöltjük — mikor felkérték — megmondta már önöknek magyarán, hogy miniszterkövettől se várjanak vasúti engedélyeket s egyéb részrehajló kedvezéseket. Nem kente önök száját, sőt csaknem kimondá, hogy ha 1868- ban nem kellett a professor, ne kelljen most a miniszter! És látván, hogy a tisztelgők nagyobb része obligáit és nem független elem: megmondó hogy „menjenek haza és kérdezzék meg az otthonlevőket“! Igen , mert nem látá ott a birtokos osztály zömét (mit ő jól ismer) mert e vidék zöme balpárti, mert a zöm otthon volt! Ily előzmények, ily sítuatiók után én nem hiszem, hogy a miniszter úr elfogadná önök jelöltségét, miként eddig se fogadta el. De feltesszük róla, hogy még a győzelmet se fogadná el ilyen áron, ilyen eszközzel, mert jól tudja, hogy egy talántáni par force győzelem esetén is a jobbpárti követ itt nem lenne igazi képviselő — legfeljebb csak egynegyed, sőt tán csak egyötöd részét képviselné a terv szerint valósíthatóknak, — tehát nem képviselné a többség képét. Ezt pedig az ő szigorú jelleme nem veszi be, — megmutatta önöknek következő beszédével is. Ily pár force győzelem kecsegtetése helyett hozzá illőbb a temesvári v. kolási jelöltség — mint bizony ő, aki Köveskálon azt mondá a hízelgő szónok azon szavaira „pár éve még csak professor volt és mivé lett?!“ azt mondá hogy a „csak professort“ rosszul mondá, mert meglehet hogy még ezután is azzá lesz és nem látja ennek oly nagy alantiságát amához ; — tehát ő ki ezt mondá, úgy hiszem, hogy a képviselőséget se hajhássza és par force el se fogadja. Még kevésbé — hol az előzményeket tudja; és még kevésbé ha tudná, hogy az itteni összeírásoknál az osztó igazság aránytalan kiosztása — taktikák túlcsigázása még a jobbpártiak egy részét is ide terelte, és éppen ez eljárás most már még inkább biztosítá Hegedűs urnak és pártjának győzelmét! Az adatokat utóbb, de mind bizonyítani bírom. Czigány Károly ügyvéd. (Válasz a ,,F. N.“-nak.) Mező-Túr, máj. 22. L. A. urnák a „P. Napló“ ez évi 114-dik számában megjelent nyilatkozatára, mint kificzamodott elméjének nem saját szülöttére, válaszolni sem tartanám érdemesnek, mert én tőle, valamint a magukat városunkban intelligensnek nevezni szerető egy-két kormánypárti úrtól, kik bennünket baloldalistákat, hol bátran merem mondani, van annyi intelligens ember mint az ő pártjukon, nem átallották miveit emberhez nem illően, tolvajoknak s csőcseléknek nevezni ; mást, mint ily „nemtelen“ megtámadást személyemre, nem is vártam, de pártom megbízása folytán, s az igazság érdekében, kénytelenítetem válaszolni, noha arról az oldalról megszoktuk már az igazság elferdítését, mert ez az ő mostani gyakorlott politikájuk. L. A. urnák logikáján, ki csak a Bach és Schmerling urak egyetemében végezte azt el, valamint a jogot is,hogy ily absurdumokat állít, nem csodálkozom, de csodálkozom azon a nyilatkozatot tolla alá diktált úron, hogy az ő feje is oly „vad eszmékkel“ van tele, miszerint azt állítja, illetőleg állíttatja, hogy a túri választókerületben a baloldal az izgató és nem a most alakult néhány, s annak is egy része nem választó tagból álló kormánypárt, vagy mint ők magukat a szegény jó öreg Deák köpenyegébe burkolva, nevezni szeretik, Deák párt. Hiszen országvilág tudja, hogy ez nem egyéb a legvakmerőbb és legvalótlanabb koholmánynál, mert a mezőtúri választókerületben eddig a kormánypárt magáról még csak életjelt sem birt adni, csak most mozog, itat, etet, erőlködik, házról-házra járván verbuválni párthiveket, kinek száma a „haza sorsa iránti búbánatos“ Bach és Schmerlingista urak nagy bánatára, nem női, hanem naprólnapra fogy. Ki izgatja hát „a mezőtúri munkás rendszered népet, melynek keblében a legnemesebb honszerelem lángolt, az-e egy ki eddigi erős balpárt élén áll, s e pártot lelke minden erejével a hazaszeretet eddigi szép ösvényén vezetve, békés egyetértésben megtartani igyekezett, s elvtársait még L. Aurék sértő nyilatkozata után is erre lelkesitő, vagy azok a szegény haza sorsa miatti búbánatos aggodalom mámorától gyakran elgyengült L. A. urak, kik nagy erőlködéssel és költséggel összetákolt pártfeleikkel a mezőtúri választókerületben az eddigi szép és az egész országban majdnem páratlan egyetértést, mit négy országgyűlési képviselő választáskor a három város választópolgárai egymás iránt tanúsítottak, megzavarták, s a polgárt polgártársával, a testvért testvérével, az apát fiával összeháborították ? Azt hiszem, e kérdésre minden L. A. urnál és principálisainál erősebb logikájú és igazságszeretőbb párthivük is, kénytelen megvallani, hogy bizony ők és párthivük az „izgatók“ mert elvitázhatlan igazság. Jaj neked szegény ügy, melynek oly erős logikájú híveid s apostolaid vannak, mint L. A. ur ! De hogy ezen napnál tisztább igazság elferdítésére L. A. úr vállalkozott, habár, és ez dicséretére legyen mondva, mint egy párthívüktől hallam,most nem is örömest, azon sem csudálkozom, hiszen ő minden más prókátor által visszautasított ügy védelmére vállalkozni szokott, s attól kit pártfelei így felhasználhatnak, szegény szánalomra méltó embertől, mást mint valótlan dolgok állítását s az igazság elferdítését várni sem lehetett. Ennyit pártom megbízásából. Ami a nekem szánt, és engem s állásomat sérteni ezélzó figyelmeztetését illeti, arra rövid válaszom ez, hogy én nem csak katedrában papolom a békét,türelmet és testvéri szeretetet,hanem mint testestől lelkestől baloldali polgár,, az életben is ezt hirdetem „a mezőtúri mankás rendszerető népnek, melynek keblében, — L. A. ur állítása szerint is, a legnemesebb honszerelem lángol.“ Épen az fáj L. A uréknak, hogy e nép engem, mint a ki őt még soha sem csaltam meg, annyira szeret, s bennem annyira bízik, miszerint e szeretetet és bizalmat L. Auréknak minden ellenem eddig elkövetett és azután elkövetendő ármányaik (mint sajtóper, becsületsértés, hirlapokbani megtámadás, Pesti Napló, Eger stb., mely ügyeknek ellenemben mindig L. A. úr és főnökei voltak prókátorai) sem rabolhatják el. Bizony, L. A. arra is alkalmazható a deák példabeszéd, mithogy megértsen,egyszerre le is fordítok : ha hallgattál volna,bölcs maradtál volna. Azt mondja ön „a választásnál majd találkozunk,“ és akkor a mezőtúri jobbpártnak szenvedőleges helyzetből a cselekvés terére tett erélyes eredményét majd meglátjuk “ Jól van. Pártom és én azon biztos reménnyel megyünk a választások elé, hogy képviselőnk nem lesz más, mint kitűzött, s általunk annyira tisztelt jelöltünk. Az „Ellenőr“ 103-ik számában megjelent közleményre végre meg kell jegyeznem, hogy az tévedésből, egy magánylevelemből vétetett át, s igy jutott abba, az ott megnevezett két úr neve, kik közül az egyiket, mint lovagias ellenfelemet magam is tisztelem, becsülöm.Különben az egész levéltöredékben rájuk nézve semmi sértő, s a mi művelt emberhez nem illő szidalmat érdemelne, sincs, hacsak az nem, hogy őket neveztem az itteni jobboldal mozgató vezérének.Na ezt szégyenük, arról nem tehetek. Én Isten világ előtt bátran meg merem vallani, sőt büszke is vagyok minden szerénységem mellett reá, hogy elvtársaim megtisztelő bizalma folytán a mezőtúri balpárt vezére én vagyok ifj. Turgonyi Lajos. (A pártok állása. Az ellenzék győz.) Muraszombat, május 23. E hó 15-iki tudósításomat ezennel oda kell kiigazítanom, hogy több napi látásfutás után mégis sikerült Gr. Szapáry Géza zászlói számára helyet szerezni, ugyanis az egyik zászlót szives volt ő méltósága gazdatisztje tűzni ki saját házában — a 2-ik részére egy darab telekért vásároltak helyet, s a harmadikat az illyrisust terjesztő helybeli esperes volt szives kitüzetni azon kath. iskola épületén, melyhez ő méltósága nem nem tudom hány krral járult volna. A helybeli izraelitáknak egy telek van oda ígérve, hahogy reá szavaznak. íme csak most győződik meg az ember azon nagy népszerűségről, melynek a gróf engedni s követjelöltül föllépni kegyeskedett. Vasmegye főispánjának szeretetre méltó fivére Ernuszt Sándor ur, mint a német-újvári kerület képviselő-jelöltje is dicsőségen kimúlt. Hasztalan volt tehát a sok főispáni trakta, hiába rakta meg a német-újváriak zsebeit narancscsal és hányta-vetette magát föltett kalappal Ernuszt Sándor ott, hol az nem járja, azt a mivel nem bir —a népszerűséget, — nem lehetett részére megvásárlani. Nálunk az összeírás, daczára a hallatlan és páratlan jobboldali eljárásnak, — etetés és itatásnak , — az ellenzék többségét nem volt képes megtörni. A jobboldaliak már több helyen névtelen zászlókat tűztek ki. K... i. Roucher beszéde. A volt vncze császár hírhedt beszédét a mai franczia lapok egész terjedelmekben hozzák, mi is közöljük belőle a következő terjedelmesebb kivonatot. Uraim, így kezdődik a beszéd, Rudiffret-Paspaier herczeg máj. 4-én elmondott beszédét azzal kezdte, hogy távol tartani ígérte magát minden politikai elfogultságtól. Én nem merem ugyan szemére hányni azt, hogy aznem teljesen sikerült neki, akkor, midőn én hasonlót kellene hogy ígérjek. Kérdéseim, melyekről szólni akarok, elég delikátak, mint ez az egész vita. Kettő körül forog a kérdés : a kereskedelmi szerződések és a hadi raktárak körül. Emlékezni fognak önök, hogy 1871-ben egy bizottság küldetett ki, mely megvizsgálja mind az 1870. szeptember előtt, mind azután a toursi és bordeauxi delegátusok által kötött szerződéseket. E bizottság föladatát egész szabatosan írta körül így az akkori pénzügyminiszer. Látom, így szólt ő, hogy a bordeauxi kormány 575 milliónyi hitelműveletet kötött, s nem látok igazolva csak 75 milliót. Kell, hogy világ derittessék a pénzügyi gazdálkodásra. Azonban a sok ember becsülete forgott kérdésben, nem lehetett máskép, kímélettel kellett eljárni. A jelentés hát csak sept 14-én, az a fölötti vita sokkal később jött napirendre. A máj. 4-ki ülésben Rudiffret csak átalános megoldásokat emlegetett. Ő nem egyes egyéneket, hanem a hivatalokat tette felelőssé, mert a ministerek elmennek, mondá, a kormányok váltakoznak, császárságok buknak, — de a hivatalok megmaradnak, s velők folytatódnak vakmerő visszaélések. — E tant kell, hogy én visaszautasitsam az igazság, a közrend érdekében, s hogy igazoljam e visszautasitást, részletekre térek. Huszonkét kereskedelmi szerződést kötött a császárság s ezen huszonkettő közül is Csak kettő 823.000 frank erejéig — hajtatott végre sept. 4-ke előtt. így áll a dolog s ezekért a következő kormány felelős. De mindenért ami aug. 24-ike és szept. 4 ike közt történt, nem a hivatalok, hanem egy egyén felelős, aki nem is akar kibúvni e felelősség alól, s ez Palikao. De a szept. 4 dike után történtekért még kevésbé felelősek, a burcauk, mert Toursban Gambetta, teljes jogosan, új emberekkel alkotott új hivatalokat, s ezekre nézve ő felelős. Nem ig