A Hon, 1872. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1872-05-26 / 121. szám

lentés történt; ez is csak a birodalom s a nagy­világ többi részeire nézve áll, de Magyaror­szágra annyira nem lehet az alapos előszámí­­tásra mérvadó, hogy ez a legnagyobb csalódá­sokra vezetheti az intéző közegeket. Mert habár igaz is, hogy ezen kiállításnál nemzeti becsüle­tünk forog a koczkán, az előkészület és bejelen­tési határidő egy oly harczczal esnék össze, a­hol sokak vélelme szerint maga a nemzeti létel kérdése van próbakőre téve. Hasztalan minden takargatása a dolognak s minden szépítése az átalános hibáknak, ha ezek megvannak. E tekintetben nem megyek tovább, csak Szegedről is megítélhetem a dolgot, mivel — a­mint a lapokból ítélem — másutt sem áll ez sokkal jobban. Ki lehet mondani, hogy a mostani választási mozgalmak nagy mértékben koc­káztatják a világkiállítás ügyét, ha a beje­lentések határideje f. é. September elejéig meg nem hosszabbíttatik. Ez nem egy, vagy más pártra, vagy töredékre nézve, de az egész országra áll. Igaz, hogy a terméktelenségből származó közrehangoltság is árt a világkiállítás ügyének, de ez korántsem annyira mint a választási mozgalom, a­mely ez évben kevesebb külső zajjal, de annál mélyebb belső örvénynyel foly a magyar nemzet ke­délyvilágának redőiben. Bármit tartsunk múlt jelen s jövőre nézve példásnak intő és óhajtan­­dónak, s bármily kicsinyes megvetéssel legye­nek a pártok egymás iránt, itt egy mélységes élet-halálharcz foly a nemzet életében, a mely­nek végeredményét könnyelműn megítélni vé­­gesemberésznek hála isten nem adatott tudo­mány; de én bátor vagyok kijelenteni, hogy e harcz kimenetele magára a kiállítás ügyére, már t. i. Magyarországnak abban való részvétére nézve is döntő hatással leend. A mennyiben e harcz kimenetelével a végbeolvadás vagy az önállóság napjának elérkezte közeleg egy nagy lépéssel felénk ilyen lesz a nemzeti erély a ki­állításra nézve is; mert hogy nemzeti becsület­kérdés e kábításon mint teljes önálló országnak megjelennünk, de ehez nemzeti büszke önérzet és er­ő is kell, a­mit a minden körülmény szám­­bavetéséből merített önbizalom képes nyújtani. Nem akarom e pártot nem ismerő kérdés ezen oldalát tovább fejtegetni, csak annyit kell meg­újítva kijelentenem, hogy ha lehet, iparkodjék a magyar közmunkaministérium a kiállítás tor­kában fekvő Magyarországra nézve a bejelen­tési határidőt sept. elsőig meghosszabbítani. Mert ma a szakosztályi tagok, úgy a jobb, mint baloldaliak, nem a bizottság, s nem a ki­állítás, de a követválasztásra nézve dolgoznak. Ezt előre láttuk, s ez a mitől előre aggódva, magam is nyílt gyűlésben, világosan indokolva kértem tagtársaim előmunkálatainak gyorsított végrehajtását, s ime a háború kiütött közöttünk s nem érünk rá, cselekedni. Én ugyan eleget írok, beszélek és csatázok e tárgyban, de a legconservativabb polgártársak is túltesznek rajtam, már t. i. a korteskedésben. Ezért jó lesz a bejelentési határidőt elhalasz­tani. Bakay Nándor, szegedi bizottsági elnök. Ma mind hasztalan, mert Andorffy pártja oly erős, hogy azt ilyen módokon sem lesznek képesek meggyengíteni és kétségbe esett kapkodásaik az ellenzéket még erősítik, mert több önérzetes jobboldali határozottan kijelentette, hogy ilyen eljárás után, egészen visszavonja magát és szavazni sem fog menni. Különben tegyenek bármit, a baloldalnak ár­tani nem lesznek képesek, mert a legnagyobb erőlködésükkel sem lesznek képesek az Andorffy pártjának megfelelő 2A részt sem összehozni.An­­dorffy iránt a lelkesedés nagy és megválasztása biztos. Választási mozgalmak. A napokban Buda II. kerületi ellenzéki vá­lasztók értekezletet tartottak az országúton Praxi­ vendéglőjében. A gyűlés egyike volt a leglátogatottabbaknak. A kiküldött kisebb bi­zottságok jelentést tettek mű­ködésök eredmé­nyéről, melyből kitűnt, hogy az ellenzék zászlója alá sorakozott választók száma az ezeret meg­haladja és még kilátás van, hogy ezen szám te­temesen szaporodni fog, a­mi nemcsak arról biz­tosítja a pártot, hogy jelöltjét nagy többséggel fogja megválasztani, de egyszersmind tekintve a II. választókerület választóinak számát,a­mely a múlt választás alkalmával mintegy 1200— 1300 között volt — bizonyítékát képezi annak is, hogy a budai II. vál.­kerületben igen kicsi kormánypárt van és az is nagyobbára a hiva­talnokokból áll, míg a polgárság zöme határo­zottan baloldali. A budai összeírások lassan folynak ; a rész­letekről ugyan biztos adataink csak annyiban vannak, hogy a 2-ik kerületben f. hó 24-ig bezá­rólag , összesen 64- en íratták be magukat. Az I. kerületben szintén körülbelül ennyien. A tö­meges jelentkezés, különben vasárnap és a rá következő ünnepen csütörtökön lesz, a­mikor az iparos osztálynak legnagyobb része, és a szőlősgazdák ezen számot megháromszorozzák. Eddig jobbára a hivatalnokok, ügyvédek, orvosok, magánzók és háziurak jelentkeztek. Az összeírásoknál előforduló visszaéléseknek egész halmazát adhatnánk elő. Az Újlakon pl. hét bárcza eltűnt, minek következtében egy bi­zottsági tag a jegyzőkönyvet és bárczákat lepe­csételte és a központnál jelentést tett. A Vízivárosban bárczát adtak egy süket né­mának , egy szavazóképes, de beteg polgár pe­dig testvére által váltatott magának bárczát, és a bizottság kiadta. A hivatalnokok közül is igen furcsa eljárást követnek: t. i. az olyan hivatal­nokok, kik a minisztérium által ideiglenesen vannak kinevezve, különösen alsóbb hivatalno­kok, vissza­utasítatnak és igen helyesen; azon­ban, ezek közül azok, kik a másik — kimúlt — kormánytól, mutatnak elő szintén kimúlt, de végleges kinevezéseket, tárczát kapnak, mint a minisztérium által véglegesen kinevezettek. Ez a hivatalnokoknál nagy elkeseredést szül. De az országúton legkomolyabban járnak el. A baloldali bizalmi férfiú jelenlétét egyszerűen megtagadták, mert ők titkosan akartak mű­ködni és csak a központi bizottság utasítása következtében engedtek neki helyet, azonban akkor is megtiltottak minden jegyezgetést, vagy jegyzőkönyvvezetést. Ők magukra is csupán egy jegyzőkönyvet vezetnek, illetőleg vezettet­nek egy városi írnok által, a­ki a bizottságnak nem is tagja, a­ki mellesleg legyen mondva, még­is szerepet játszik és mindenbe beleszól — és a másik két jegyzőkönyvet, ugyanezen írnok má­­solgatja. Egy bizonyos Berger urnak, a császárfürdő állítólagos inspectorának pedig 136 bárczát szol­gáltattak ki, úszómesterek, magazinariusok, maschinisták és fürdős szolgák számára, a­kik­nek, mint mondá, 50 frt havi fizetésök van. Ilyen és még más számtalan visszaélések tör­téntek, melyeket helyszűke miatt csak jövőre közölhetünk, és itt csak annyit jegyzünk meg,­­ hogy mind­ezek azért történnek, hogy a bal-­­­oldal győzelmét minél inkább megnehezítsék,­­ vagy kétessé tegyék. Azonban a jó urnák fáradság­i Horn beszéde. Horn Ede f. hó 19-én Pozsonyban a városi re­dout termében nagy számú hallgatóság előtt nagy lelkesedéssel és helyesléssel fogadott beszé­det tartott, melyből a következő főbb vonásokat emeljük ki. Beszéde bevezetésében érintve azon vissza­éléseket , melyeket a pozsonyi kormánypárt az ellenzékkel szemben elkövetett (a vá­lasztó­kerület megváltoztatása, a nyomda lefoglalása s az összeírásoknál elkövetett vissza­élések) hangsúlyozza, hogy ezek megbecstele­nítő eszközök s azt fogják eredményezni, hogy azon párt jobbjai, melynek roszul magyará­zott érdekében ezek elkövettettek, vagy vissza­lépnek a mozgalomtól vagy pártunkhoz csatla­koznak. És ez nem a követjelölt vérmes remé­nye, hanem az ember jobb természetén alapszik, mely szerint valamely város lakosai lehetnek politikai tekintetben különböző nézetűek, de egyben mégis megegyeznek, és ez­ az erkölcsi és jogérzet. (Éljen.) Az ilyen eljárás épen a jobb és nemesebb elemeket fogja távol tartani a jobboldaltól. (Élénk helyeslés). És ha győzne e párt, mély megnyugvást szerezne a hazafias polgárnak az ilyen eszközökkel megvásárolt győzelem ? (Éljen). Ily eljárás következtében az ellenzék zászlója alá mind számosabban és számosab­ban kell hogy sorakozzanak a valódi hazafiak és a haladásnak valódi barátai (Helyeslés.) Ezután a jövő orsz.­gyűlés teendőiről beszélt s itt kiemelé, hogy az 1869-ki trónbeszéd ke­vés változtatással a jövő orsz.-gyülés teendői­re nézve is a sinórmértéket képezheti, m­ely annyira kevés tárgy intéztetett el abból a le­folyt orsz.-gyülésen. Ennek pedig nem más az oka, mint a kormány, mely semmi munka ter­vet és beosztást nem készített s mely rész tvja­­vaslatokat s jobbára mindig későn,terjesztettt be. (Helyeslés). Első sorban jó a választási tör­vény. Szónok a jövő országgyűlésen is tánto­­rithatlanul fog megmaradni az ellenzéknek e kérdésben tanúsított álláspontja mellett. (Éljen­zés.) Törekedni fog, hogy a választási jog ki­­terjesztése által az 1848-iki törvények szelleme életteljes valósággá legyen. (Éljen). Az alkotmányosság egyik kifolyása, hogy ne töressék meg a „rólunk nélkülünk“ elvnek al­kalmazása, a miből következik, hogy a törvény­hozó testület alakításába, mely vagyonunk és vérünk felett rendelkezik, elidegeníthetlen joga van befolyni minden teljeskörű, becsületes és független polgárnak. (Viharos éljenzés.) De a­kik ezt nem akarják, előállanak a censussal , azt mondják, hogy csak az választhat, ki bi­zonyos adót fizet, mintha a hazafiság és értelmi­ség a pénzes zacskóhoz volna kötve. (Élénk he­lyeslés.) Hiszen ha az adó alapul szolgál a vá­lasztási jogra, akkor az adó­skála szerint az ilyennek minél több adót fizet, annál több sza­vazati jogot kellene adni. (Derültség). De van-e terhesebb adó a véradónál ? Ha ezt megkövetelik valakitől, nem szabad tőle a megfelelő jogot meg­vonni. (Élénk helyeslés és taps.) A választási törvény reformjával szoros össze­köttetésben áll a főrendi ház reformja. Ezen testület nálunk valóságos anomália és kigúnyolása a képviseleti rendszernek. Számtalanszor történt, hogy néhány fő úr, kik semmi egyebet nem képviselnek csekélységükön kívül — meggátolta a 15 millió honpolgárt kép­viselő országgyűlés akaratának keresztülvitelét. Megtörtént az is, hogy 6 mágnás megszavazta a 30 milliónyi kölcsönt, melyet legalább 4,5 millió polgári képviselő követ visszautasított. (Mozgás.) Ezekből kitűnik, hogy nem volna sem­mi ellenvetésem, ha a főrendi ház reformja annak eltörlésével végződnék s ennek következtében az értékes múzeumi gyűjtemények, melyek eddig ládákban tartottak — térhiány miatt — kiállt­­hatók lesznek. Ez kettős haszon leend. (De­rültség.) A két előbbi kérdéssel szorosan függ össsze a képviselői mandátum meghosszabbításá­nak kérdése. Az országgyűlés tartamának 5 évre meghosszabbítása össze nem egyeztethető sem az előhaladott kor, sem az alkotmányos állam köve­telményével. Van azon nézetnek némi jogosult­sága, hogy az orszá­gyűlés működése lehetőleg állandósíttassék, de ezt nem úgy kell keresztül­vinni, mint a kormány a lefolyt országgyűlésen akarta, hanem úgy, mint Holland és Belgium, mely két alkotmányos országban az országgyű­lés 4 évig tart, de minden két évben változik a képviselők számának „fele.“ Ezen közvetet tar­taná helyesnek szónok és ily irányban javaslatot is kívánt tenni — megnyervén erre számos ellen­zéki követ helyeslését — de a kérdés nem került szőnyegre. Említette az 1869-ki trónbeszéd a társulati és gyülekezeti törvényt. Ha e tekintetben jó törvényeink lennének, nem történt volna az, a­mit a munkások befogatásánál sajnosan tapasztal­­tuk,hogy 50 munkás,nagy része 9 - 10 hóig fogva tartatott, a vádiratok 300 ívre terjedtek s mégis a 4­ 5 napig tartott tárgyalás kitüntette, hogy a vádlottak elítélésére még az­ok árnyékát sem tudták felfedezni. (Gyalázat.) Ami pénz és hitelügyünket illeti, arra fog törekedni, hogy e tekintetben emanczipálja Magyarországot s midőn ezt teszi, nem kívánja legkevésbé sem sérteni a monarchia másik felé­nek érdekeit, sőt meg van győződve, hogy ez ál­tal csak nyerhet a magyarországi bankkérdés észszerű megoldása által. Nagyon különösen hangzik azok szájából, kik Cislaib­ániával való barátságunkat és együvé tartozóságunkat hangsú­lyozzák, hogy mi, az ellenzék, Magyarország jólétének előmozdítása által Ausztriát károsítni akarjuk, hiszen ha oly nagyon egyek vagyunk, nekik is kellene érezni a jót, mely osztályré­szünkre jut. A nemzetiségi kérdésre nézve csatlako­zik Tisza Kálmán nézetéhez: „Magyarország integritásán belül megadunk a nemzetiségeknek mindent, azon túl s­e­m­m­i­t.“ Valamint ezelőtt azok közé tartozott, kik egy­másra sürgették az adóreformot és tiltakoz­tak a könnyelmű adósságcsinálás ellen, ugyanezt fogja tenni jövőre is. (Lelkes éljenzés.) Áttérve a költségvetésre, a kormány gazdálkodását azon ember gazdálkodásához ha­sonlítja, kinek 10,000 ft évi jövedelme van, a­miből tisztességesen megélhetne, de ő e mellett még 10000 ft adósságot csinál évenként s ezt azzal indokolja, hogy a kölcsönvett 10,000 ft el­­kerülhetlen életszükségletekre kelt el, miután a másik 10.000 forintot a luxus kiadások vették igénybe. (Nagy derültség és éljenzés.) Kiemeli tanügyünk nyomorú voltát s hang­súlyozza, hogy míg a népnevelésre és közokta­tásra általán két millió forint fordíttatik, addig a katonaságra 36 milliót adunk ki ! „Csodálkozhatnak-e uraim, — úgymond — ha egyfelől a szurony mind dölyfösebben lép fel, másfelől pedig az iskolatanító nyomorog , a tu­datlanság oly szégyenítőleg nagy, mint Európá­nak egy cultur államában sen !“ (Élénk he­lyeslés.) Továbbá jelezve azt, hogy 60 millió deficitünk van 150 millió rendes bevétel mellett, a­mi annyit tesz, mint 210 milliót kiadni, holott csak 150 millió felett rendelkezünk, hangsúlyozza, hogy a kormány nem azon töri magát, hogy a nép terhein lehetőleg könnyítsen, hanem csak ott erélyes és kitartó, hol a nép jogainak csorbí­tása és új terheltetéséről van szó, mint azt a törvényhatóságokról, a választásról és más egye­bekről szóló törvények tanúsítják. Ennek véget kell vetni, ha azt akarjuk, hogy Magyarország tönkre ne jusson. (Úgy van) E nagy szerencsétlenségtől fogják megmenteni Magyarországot, ha az ellenzéket többségre eme­lik. (Élénk helyeslés)Ezt parancsolja önöknek — úgymond — a hazafiság és az önfentartás köteles­­sége. Meg fogják önök tenni kötelességöket úgy a beiratkozás mint­ a szavazásnál. Senki sem fog önök közül hátra maradni s a mérlegbe veten­­di szavazatát a szabadság, haladás és Magyaror­szág egészséges fejlődése érdekében. (Tartós lel­kes éljenzés) Ezen reményben zárom be szavai­mat e felkiáltással: éljen a haza, éljen a szabad­ság, éljen a haladás ! (Peremekig tartó lelkes he­lyeslés, éljenzés és taps.) Vidéki levelezés. (Az összeíró bizottság visszaélései. Az ellen­zék erős.) K­ő v á g­ó-ö r s, május 22. Az összeírást itt is mind jobbpártiak teljesí­tik. Egyik-másik kissé legálisabban jár el, — ezeket majd utóbb kiemeljük, de általában oly sérelmesen dolgoznak, hogy ha ezt a jó minisz­ter ellenjelölt tudná és látná , feltesszük róla, hogy ily áron maga se kivánná a győzedelmet. A kerület nagyon túlnyomó balpárti többsége megbízta vezérférfiait, hogy kisérjék az összeiró­­kat, hogy tanácsért, megnyugtatásért hozzájuk fordulhassanak. De az összeírók eltitkol­ják kimenetelük helyét és ide­jét — vagy pláne megváltoztatják a kitűzött sorrendet. E titkolódás törvénytelen, mert az 1848-as 13-ik­­ szerint az összeírásnak nyil­vánosnak kell lenni. E titkolódás maga mutatja, hogy rész után akarnak járni — előre feltett szándékkal pedig tán mind eskü alatt dol­goznak ? Néhol épen csak 2 ö­s­z­­szeíró van jelen, ez is a 11-ik § a) szerint törvénytelen. Jobbpárti községekbe kimennek kétszer is,­­ balpártiakat elrendelnek máshová messzire. Tudósításaikat ide későn az utolsó órákban küldik, hogy minél kevesebb ember legyen otthon, — úgyhogy a nép arra kényszerül, hogy mikor így rögtönözve megjelennek , a harangokat huzatja, hogy erre mint jelre a nép a mezőről vagy szőlőhegyekről haza futhasson, a nép igy lihegve fut, siet e szép jogát élvezni, még együtt éli a commissiot, de az elutasítja, mondván : már összekötöttük a jegyzőkönyvet — fusson Tapolczára. Kértük őket, hogy bármi censust vesznek fel - csak egyforma mértékkel mér­je­n­e­k a jobb és balpártiaknak. De nem mind teszik. Jobbpártiakat bírnak érdemetleneket, bal­­pártiakat kihagynak érdemeseket. Igazolni bír­juk ezt, de nem győzzük reclamálni. Jobb­párti községekben csak diktál­tatják a neveket az elöljárókkal, balközségekben pedig csak adó­könyv után írnak be, ha nincs az egyén zsebébe, elutasítják. Néhol még az elutasított­a­­kat Bejegyzik fel mind, így meg­fosztják még a reclamatiótól is, mi a 16-ik­­ szerint szinte törvénytelen. Ez aztán elkeseríti a népet és méltán, — és Isten tudja mi lesz a következés. Én azt hiszem, éppen ezért is megbuknak, mert a magyar embernek van annyi józan esze és becsületérzése, hogy majd mikor összejön szomszédjával, jó komájával, kinek annyi bir­toka vagy több is van, mint neki és megtudja, hogy ötét kevesebb birtokkal be, amazt pedig több birtokkal nem írták be, belátja, hogy az nem jó ügy, mit ily mél­tatlan eszközökkel kell eről­tetni, — és önön jobbpártjuk is megcsömörlik eljárásuktól, mint a derék gróf Toldalagi Erdélyben! aki ott jobbpárti elnök volt, de megutálván eszközeiket, elhagyta őket, így teend e vidék értelmes népe is, — vagy azt mondja ,­ ha a jó komám nem mehet szavazni, én se megyek. Minő elfojtása ez a legszebb alkotmányos jog­nak, a szavazás élvezhetésének ? ! így érleljük az alkotmányos fogalmakat. Bizony mondom , sok apró gróf Toldalagi leend itt is. Csak nagyobb elkeseredés ne tör­ténjék ! Mi csillapítjuk, de a nép joga érzetében is a méltatlanság fájdalmában nehezen türtőz­tethető. Úgy is sok pressiót eltűrünk, mert ez divat most, sőt úgy látszik felsőbb utasítás is, mert a központban is úgy erőlködnek, mintha csak az utolsót küzde­­n­é­k ? ! Aminthogy igaz is. És e tudat is tü­relemre int bennünket. De eltűrjük még azért is, mert nagyon tisztel­jük az ellenjelölt Kerkapoly minisztert is. Hisz itt született, lakott is valaha,­­ rokonai is sokan vannak itt, sokan tanítványai voltunk, szeretett, sőt bálványozott tanára volt sokunknak. A mi­niszter urnak egyik sógora szolgabiró, másik sógora járásbiró itt, 1861-ben pláne jelöltünk volt. Szerettük akkor is, szeretjük most is. Sok kötelék fűz össze vele bennünket, és ha még­se szavazunk reá , nem azt mutatja-e uraim, hogy megtagadjuk privát érzelmünket elvünkért? Nem azt mutatja-e, hogy megértek ná­lunk a pártelvek és megértünk mi az alkotmányos elvek é­l­­veztetésére! Ily nép ily párt ellen — ily előzmények mellett oly „tör­k szabad“ eszközöket használni kétsze­resen vétek! 1861-ben a mostani jobbpárt­­ lekövezte őt, mondván nem kell praeceptor követ. Mért kell most mint miniszter ? vasútért vagy más ked­vezményekért ? Bizony szépen kilógy a lóláb! Látják ebből melyik pártot vezeti a szü­kkeblü önzés s melyiket az elvhűség? Mi sajogva ta­gadjuk meg a személy iránti vonzalmunkat, tán hasznunkat is elveinkért; melyik elv lehet jobb, tisztább, önzetlenebb, ítélje meg kinek esze van! Pedig jelöltjük — mikor felkérték — meg­mondta már önöknek magyarán, hogy minisz­terkövettől se várjanak vasúti engedélyeket s egyéb részrehajló kedvezéseket. Nem kente önök száját, sőt csaknem kimondá, hogy ha 1868- ban nem kellett a professor, ne kelljen most a miniszter! És látván, hogy a tisztelgők nagyobb része obligáit és nem független elem: meg­mondó hogy „m­enjenek haza és kérdezzék meg az otthonlevő­ket“! Igen , mert nem látá ott a birtokos osztály zömét (mit ő jól ismer) mert e vidék zöme balpárti, mert a zöm otthon volt! Ily előzmények, ily sítuatiók után én nem hi­szem, hogy a miniszter úr elfogadná önök jelölt­ségét, miként eddig se fogadta el. De feltesszük róla, hogy még a győzelmet se fogadná el ilyen áron, ilyen eszközzel, mert jól tudja, hogy egy talántáni par force győzelem esetén is a jobb­párti követ itt nem lenne igazi képviselő — leg­feljebb csak egynegyed, sőt tán csak egyötöd ré­szét képviselné a terv­ szerint valósíthatóknak, — tehát nem képviselné a több­ség képét. Ezt pedig az ő szigorú jelleme nem veszi be, — megmutatta önöknek következő beszédével is. Ily pár force győzelem kecsegtetése helyett hozzá illőbb a temesvári v. kolási jelöltség — mint bizony ő, aki Köveskálon azt mondá a hí­zelgő szónok azon szavaira „pár éve még csak professor volt és mivé lett?!“ azt mondá hogy a „csak professort“ rosszul mondá, mert meglehet hogy még ezután is azzá lesz és nem látja ennek oly nagy alantiságát amához ; — tehát ő ki ezt mondá, úgy hiszem, hogy a képviselőséget se hajhássza és par force el se fo­gadja. Még kevésbé — hol az előzményeket tudja; és még kevésbé ha tudná, hogy az itteni össze­írásoknál az osztó igazság aránytalan kiosztása — taktikák túlcsigázása még a jobbpártiak egy részét is ide terelte, és éppen ez eljá­rás most már még inkább biztosítá Hegedűs urnak és pártjának győzelmét! Az adatokat utóbb, de mind bizonyítani bírom. Czigány Károly ügyvéd. (Válasz a ,,F. N.“-nak.) Mező-Túr, máj. 22. L. A. urnák a „P. Napló“ ez évi 114-dik szá­mában megjelent nyilatkozatára, mint kificza­­modott elméjének nem saját szülöttére, vála­szolni sem tartanám érdemesnek, mert én tőle, valamint a magukat városunkban intelligensnek nevezni szerető egy-két kormánypárti úrtól, kik bennünket baloldalistákat, hol bátran me­rem mondani, van annyi intelligens ember mint az ő pártjukon, nem átallották miveit ember­hez nem illően, tolvajoknak s csőcseléknek ne­vezni ; mást, mint ily „nemtelen“ megtámadást személyemre, nem is vártam, de pártom megbí­zása folytán, s az igazság érdekében, kénytele­­nítetem válaszolni, noha arról az oldalról meg­szoktuk már az igazság elferdítését, mert ez az ő mostani gyakorlott politikájuk. L. A. urnák logikáján, ki csak a Bach és Schmerling urak­ egyetemében végezte azt el, va­lamint a jogot is,hogy ily absurdumokat állít, nem csodálkozom, de csodálkozom azon a nyilatkozatot tolla alá diktált úron, hogy az ő feje is oly „vad eszmékkel“ van tele, miszerint azt állítja, ille­tőleg állíttatja, hogy a túri választókerületben a baloldal az izgató és nem a most alakult né­hány, s annak is egy része nem választó tagból álló kormány­párt, vagy mint ők magukat a sze­gény jó öreg Deák köpenyegébe burkolva, ne­vezni szeretik, Deák párt. Hiszen országvilág tudja, hogy ez nem egyéb a legvakmerőbb és legvalótlanabb koholmánynál, mert a mező­túri választókerületben eddig a kormánypárt magá­ról még csak életjelt sem birt adni, csak most mozog, itat, etet, erőlködik, házról-házra járván verbuválni párthiveket, kinek száma a „haza sorsa iránti búbánatos“ Bach és Schmerlingista urak nagy bánatára, nem női, hanem napról­­napra fogy. Ki izgatja hát „a mező­túri munkás rendsze­red népet, melynek keblében a legnemesebb hon­szerelem lángolt, az-e egy ki eddigi erős balpárt élén áll, s e pártot lelke minden erejével a ha­zaszeretet eddigi szép ösvényén vezetve, békés egyetértésben megtartani igyekezett, s elvtársait még L. A­urék sértő nyilatkozata után is erre lelkesitő, vagy azok a szegény haza sorsa miatti búbánatos aggodalom mámorától gyakran el­­gyengült L. A. urak, kik nagy erőlködéssel és költséggel összetákolt pártfeleikkel a mező­túri választókerületben az eddigi szép és az egész országban majdnem páratlan egyetértést, mit négy országgyűlési képviselő választáskor a há­rom város választópolgárai egymás iránt tanú­sítottak, megzavarták, s a polgárt polgártársá­val, a testvért testvérével, az apát fiával össze­­háborították ? Azt hiszem, e kérdésre minden L. A. urnál és principálisainál erősebb logikájú és igazságszeretőbb párthivük is, kénytelen meg­­vallani, hogy bizony ők és párthivük az „izga­­tók­“ mert elvitázhatlan igazság. Jaj neked sze­gény ügy, melynek oly erős logikájú híveid s apostolaid vannak, mint L. A. ur ! De hogy ezen napnál tisztább igazság elferdítésére L. A. úr vállalkozott, habár, és ez dicséretére legyen mondva, mint egy párthívüktől hallam,most nem is örömest, azon sem csudálkozom, hiszen ő minden más prókátor által visszautasított ügy védelmére vállalkozni szokott, s attól kit párt­felei így felhasználhatnak, szegény szánalomra méltó embertől, mást mint valótlan dolgok állí­tását s az igazság elferdítését várni sem lehetett. Ennyit pártom megbízásából. A­mi a nekem szánt, és engem s állásomat sér­teni ezélzó figyelmeztetését illeti, arra rövid vá­laszom ez, hogy én nem csak katedrában papo­lom a békét,türelmet és testvéri szeretetet,hanem mint testestől lelkestől baloldali polgár,, az élet­ben is ezt hirdetem „a mező­túri mankás rend­szerető népnek, melynek keblében, — L. A. ur állítása szerint is, a legnemesebb honszerelem lángol.“ Épen az fáj L. A uréknak, hogy e nép engem, mint a ki őt még soha sem csaltam meg, annyira szeret, s bennem annyira bízik, misze­rint e szeretetet és­ bizalmat L. A­uréknak minden ellenem eddig elkövetett és azután elkövetendő ármányaik (mint sajtóper, becsületsértés, hirla­­pokbani megtámadás, Pesti Napló, Eger stb., mely ügyeknek ellenemben mindig L. A. úr és főnökei voltak prókátorai) sem rabolhatják el. Bizony, L. A. arra is alkalmazható a deák pél­dabeszéd, mithogy megértsen,egyszerre le is for­dítok : ha hallgattál volna,bölcs maradtál volna. Azt mondja ön „a választásnál majd találko­zunk,“ és akkor a mező­túri jobbpártnak szen­vedőleges helyzetből a cselekvés terére tett eré­lyes eredményét majd meglátjuk “ Jól van. Pár­tom és én azon biztos reménnyel megyünk a vá­lasztások elé, hogy képviselőnk nem lesz más, mint kitűzött, s általunk annyira tisztelt je­löltünk. Az „Ellenőr“ 103-ik számában megjelent köz­leményre végre meg kell jegyeznem, hogy az tévedésből, egy magánylevelemből vétetett át, s igy jutott abba, az ott megnevezett két úr neve, kik közül az egyiket, mint lovagias ellenfelemet magam is tisztelem, becsülöm.Különben az egész levéltöredékben rájuk nézve semmi sértő, s a mi művelt emberhez nem illő szidalmat érdemelne, sincs, hacsak az nem, hogy őket neveztem az it­teni jobboldal mozgató vezérének.N­a ezt szégyen­ük, arról nem tehetek. Én Isten világ előtt bátran meg merem vallani, sőt büszke is vagyok minden szerénységem mellett reá, hogy elvtársaim meg­tisztelő bizalma folytán a mező­túri balpárt vezére én vagyok ifj. Turgonyi Lajos. (A pártok állása. Az ellenzék győz.) Muraszombat, május 23. E hó 15-iki tudósításomat ezennel oda kell ki­igazítanom, hogy több napi látásfutás után még­is sikerült Gr. Szapáry Géza zászlói számára helyet szerezni, ugyanis az egyik zászlót szives volt ő méltósága gazdatisztje tűzni ki saját há­zában — a 2-ik részére egy darab telekért vá­sároltak helyet, s a harmadikat az illyrisust terjesztő helybeli esperes volt szives kitüzetni azon kath. iskola épületén, melyhez ő méltósága nem nem tudom hány krral járult volna. A helybeli izraelitáknak egy telek van oda ígérve, hahogy reá szavaznak. íme csak most győződik meg az ember azon nagy népszerűség­ről,­­ melynek a gróf engedni s követjelöltül föl­lépni kegyeskedett. Vasmegye főispánjának szeretetre méltó fivére Ernuszt Sándor ur, mint a német-újvári kerület képviselő-jelöltje is dicsőségen kimúlt. Hasztalan volt tehát a sok főispáni trakta, hiába rakta meg a német-újváriak zsebeit narancscsal és hányta-vetette magát föltett kalappal Ernuszt Sándor ott, hol az nem járja, azt a mivel nem bir —­a népszerűséget, — nem lehetett részére megvásárlani. Nálunk az összeírás, daczára a hallatlan és páratlan jobboldali eljárásnak, — etetés és ita­tásnak , — az ellenzék többségét nem volt képes megtörni. A jobboldaliak már több helyen névtelen zász­lókat tűztek ki. K... i. Roucher beszéde. A volt vncze császár hírhedt beszédét a mai franczia lapok egész terjedelmekben hozzák, mi is közöljük belőle a következő terjedelmesebb kivonatot. Uraim, így kezdődik a beszéd, Ru­­diffret-Paspaier herczeg máj. 4-én elmondott beszédét azzal kezdte, hogy távol tartani ígérte magát minden politikai elfogultságtól. Én nem merem ugyan szemére hányni azt, hogy az­­nem teljesen sikerült neki, akkor, midőn én hason­lót kellene hogy ígérjek. Kérdéseim, melyekről szólni akarok, elég delikátak, mint ez az egész vita. Kettő körül forog a kérdés : a kereskedelmi szerződések és a hadi raktárak körül. Emlékezni fognak önök, hogy 1871-ben egy bizottság küldetett ki, mely megvizsgálja mind az 1870. szeptember előtt, mind azután a toursi és bordeauxi delegátusok által kötött szerződé­seket. E bizottság föladatát egész szabatosan írta körül így az akkori pénzügyminiszer. Látom, így szólt ő, hogy a bordeauxi kormány 575 millió­nyi hitelműveletet kötött, s nem látok igazolva csak 75 milliót. Kell, hogy világ derittessék a pénzügyi gazdálkodásra. Azonban a sok ember becsülete forgott kér­désben, nem lehetett máskép, kímélettel kellett eljárni. A jelentés hát csak sept­ 14-én, az a fö­lötti vita sokkal később jött napirendre. A máj. 4-ki ülésben Rudiffret csak átalános megoldásokat emlegetett. Ő nem egyes egyéne­ket, hanem a hivatalokat tette felelőssé, mert a ministerek elmennek, mondá, a kormányok vál­takoznak, császárságok buknak, — de a hiva­talok megmaradnak, s velők folytatódnak vak­merő visszaélések. — E tant kell, hogy én visa­­szautasitsam az igazság, a közrend érdekében, s hogy igazoljam e visszautasitást, részletekre térek. Huszonkét kereskedelmi szerződést kötött a császárság s ezen huszonkettő közül is Csak kettő 823.000 frank erejéig — hajtatott végre sept. 4-ke előtt. így áll a dolog s ezekért a következő kor­mány felelős. De mindenért ami aug. 24-ike és szept. 4 ike közt történt, nem a hivatalok, ha­nem egy egyén felelős, aki nem is akar kibúvni e felelősség alól, s ez Palikao. De a szept. 4 dike után történtekért még ke­vésbé felelősek, a burcauk, mert Toursban Gam­­betta, teljes jogosan, új emberekkel alkotott új hivatalokat, s ezekre nézve ő felelős. Nem ig

Next