A Hon, 1872. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1872-05-30 / 124. szám

és törvénytelenségekre s nem szaporítják ez által az ellenzék sorait. Az összeíró­ bizottság elnöke Huszár József, jegyzője pedig Szalanszky Gyula úr— mindket­tő idegen kerület lakosa — volt. A Huszár el­nöklete alatt működött bizottság valóságos tör­vényhozásnak képzelte magát, mely fönálló törvényeket mellőzhet s új törvényeket hoz­hat, így: mellőzte az 1848-diki törvényeket s alkotott újakat, a melyeknek alapelve ez: szavazó mindenki ha ugyan — jobbol­dali. A bizottság az összeírás alkal­mával figyelmeztetve jön a "törvény respec­­tálására, de szuverenitása (?) érzetében kinyi­latkoztatta, hogy a törvényt nem akarja res­­pectálni. Ily eljárás után uraim ne várják, hogy pártunk (a jobboldal) szaporodjék. Hogy részletezzem is egy kissé a dolgot: be­írtak mindenkit, a­kiről meg voltak győződve, hogy Wodjanerista , Baldácsystának adókönyvét elő kellett mutatnia, Wodjaneristának nem. Wodjanerista 5 frtnyi adó mellett kapott szava­zatot, Baldácsysta u­gyanezen alapon visszautasít­­tatott. Minden helységben volt olyan, a­ki az el­nököt figyelmeztette a jelentkező politikai hit­vallására. Ha a Wodiáner pártján "levő mes­ter­ember egész éven át nem dolgozott is legénynyel­v választónak íratott be, mig a Baldácsy pártjához tartozó s hasonló körül­mények közt levő mesterember nem kapott sza­vazatot. Hanem az u­t­ó­b­b­i esetben aztán idéz­ték az 1848-diki törvényt, bezzeg­ az előbbeni esetben hallgattak vele. Az sem a „tisztességes eszközök“ közé tartozik, hogy a kir. járásbiró a tardoskeddi község elöljáróit, mivel ellenzékiek, az összeírás napján magához hivatta, nehogy otthon lehessenek s községükben a szavazók jogait védelmezhessék. Hanem a részrehajlás még tovább vitetett s egész a hihetetlenséggel határossá és a botrá­nyossággal azonossá vált akkor, midőn­­ szőt a tétmegyeri tiszteken (az 1848. törvény daczára) kívül a kertész, a pajtamesterek, juhászok, va­dászok (értelmiségnél (!) fogva) — to­vábbá fölvigyázók és csőszök; 2-szer: Wodiáner b. atyjának valamennyi gazdatisztje, írnoka, paj­tamestere, hajdúja s általában az összes gazda­sági személyzet; 3-szer: valamennyi vasúti tisz­teken kívül min­den vasúti bakter válasz­tónak beíratott; 4 szer: Nagy-Surányban az összeírás alkalmával az elnök mellett a sz. lélek gr. B­e­r­t­h­o­l­d képében megjelent s titkon jelt adott az elnöknek: mikor érkezik baloldali, kit ki k­e­ll hagyni, s mikor jelentkezik jobboldali, kit föl kell venni. Be is írták a czukorgyár minden tisztjét, mester­emberét és kapusát, kik többnyire még nem hono­sított porosz, wü­ttembergi és ba­jor alattvalók, kik közt még idegen ál­lam szabadságolt katonái is vannak. Ezek most kaczagva beszélik el boldognak bol­dogtalannak, hogy Magyarországban mily köny­­nyl­ a legszebb politikai jogot megszerezni min­den alap nélkül oly idegennek is, kinek csak consula parancsol. Az ily jogtalanságok ellen történtek fölszóla­lások, de ez az összeíró urakat nem confundálta s nevetve mondták, hogy reclamélhat, akinek tetszik, de úgysem nyer vele semmit, miután a központi választmány és a ministérium is csak j­o­b­b­o­l­d­a­­­i. Ily jó véleményben van­nak a jobboldaliak a jobboldalról. E sorok írója reméli, hogy a központi bizottság részrehajlatla­­nabb lesz, mint az összeíró bizottságok voltak. Hanem mind­ennek daczára, vagy­is jobban mondva: és ennélfogva kerületünkben a baloldal győzelme — a­minek e sorok írója kü­lönben nem nagyon örül — biztosítva van. A sok visszaéléssel oda vitték a dolgot, hogy K. Baldácsy körülbelül 600 szavazat­ többséggel meg fog választatni. Az összeírásnál elkövetett visszaéléseken kí­vül még a nagymérvű vesztegetést is szemére vethetnék ezen kerület jobboldali szóvivői­nek a jobboldali lapok, mert a vesztegetés­sel nem hogy használnának, de irtanak a jobb­oldal ügyének , minden intelligens, önérzetes ember undorral fordul el a röppent deraoralisatio láttára, mit a bécsi bankár még eddig csak nagyreményű fiának érdekében itt előidéz­ne. Ha a jobboldal kerületünkben vereséget fog szenvedni, egyenesen az itteni jobboldalnak és Wodiáner Albert b. becses személyiségének köszönheti a jobboldal. Ez az ember mefoghatatlan. Tudja, hogy or­szág-világ s különösen e kerület gúnyja,s h­ogy az intelligens jobboldaliak is érdemesebb em­bert óhajtanának helyette képviselőjökül — és mégis, harmadszor i­s föllép. Nem a kerület bi­zalma léptette föl, Béta kerületben egyedü­l azok „bizalmát“ bírja, kik zsebe iránt viseltetnek rokonszenvvel — és mégis föllép, hogy szemé­lyiségével az általa képviselt elvet megdöntse Az intelligens jobboldali, a­ki szavaz is Wodján erre, az elv érdekében szavaz, de a leg­több a szavazástól távol is fog maradni. És milyen mérvű a pressió és vesztegetés a mit er ember­ megválasztatása érdekében elkö­vet s elkövettet ! A vesztegetésekből elég ugyan fölemlítenem, hogy az eszem-iszom Wodjáner­­tanyákon szakadatlanul foly s hogy egy szava­zatért már 50 frtot is ígérnek. A pressiókból, a sok közül, fölemlítem, hogy t. kir. járásbiró Liev Gyula surányi lakost, ki 1854-ben honosíttatott azzal fenyegette, hogy joga van őt az országból bármikor kihajtani, továbbá,­hogy a murányi czukor-gyár egyijei közül többen a munkásokat munka-elvesztéssel fenyegették, ha nem szavaz­nak Wodiánerre. Engedjen meg a szerkesztő úr, hogy ily hosz­­szura nyúlt levelem, de szükségesnek tartottam az itt előadottakat közzétenni, mert a pártérdek­­nél fölebbvalónak tartom az igazságot. Ftat I­ustitia. Egy jobboldali, e­ur­ópai forradalmak viharos napjait szintén ki u­árta bányászni a maga javára. Álöltözetben F­rancziaországon át próbált s haza jutni. De meg­merték, s hogy ártalmatlanná tegyék, bezárták p. S­erpignan-erődbe. Aztán­ engedték ismét Angliába jutni. 1850 ben nőül vette II. Ferdi­­nánd nápolyi király nővérét, Mária Karolinát. Midőn Marokkó és Spanyolország közt kitört a háború, újra Izabella koronája után nyúlt. Rá­vette Ortegát, a baleári szigetek főkapitányát, egy carlista kudarczra. Ortega 1860. ápril ha­vában háromezer emberrel szállt ki Tortosánál, s Don Carlost kikiálta IVI. Károly spanyol ki­rálynak. Gróf Montemolin s ifjabb fivére Ferdi­nand egyenest ez ünnepélyre mentek Angliából Spanyolországba. De az öröm rövid ideig tartott. Ortegát elfogták és meglőtték, s a herczegeket is elfogták, lemondást írattak alá velük s aztán kitették a szűrüket az országból, Triesztbe men­tek, hol szerény viszonyok közt éltek. Montemo­lin gróf ugyan uj kiáltványt adott ki, mely sze­rint trónlemondása kényszeritett volt s igy nem kötelező, de végre is trónkövetelési nimbusza oda lett a spanyolok szemében. Fan Fernando pedig 1861-ben Brunseeben Stájerországban halt meg, mint a Berry herczegnő vendége. Pár hét múlva gr. Montemolin és neje szintén elkapták a betegséget s bele­haltak. Ekkor, a trónkövetelés öröksége a megma­radt fivérre Don Juan Carlosra esett, ki 1822. május 10-én született s 1847. óta IV. Ferencz moyanai herczeg leányát birta nőül. Üres órái­ban ő is irt és küldött Angliából kiáltványokat: „Spanyolok ! Tegyetek Sirálytokká s én igazi alkotmányos kormányt ígérek nektek.“ De a spanyolok nyugodtan olvasták és nem hittek neki. A royalisták és conservativek megütköz­tek azon, hogy átalános szavazatot és vallás­­szabadságot ígért, a szabadelvűeknek pedig elég volt az hogy ő is csak Bourbon. Még ha valóban szabadelvű volna is egy Bourbon, nem hinné el neki senki. Don Juan tehát belátta, hogy ő „lehetlen“ ember, így állott elő legidősb fia, a mai Don Carlos az autósó (Nyilatkozat.) Komárom, május 26. A „Magyar Politika“ czimű napilapnak f. évi május 16. kiadott 111-dik számában ezen czim alatt: „Komárom megye,Udvardi választókerület“ egy névtelen eredeti levél lett közzétéve, melyre — noha tele van elferdítések, vallási türelmet­lenség, és rágalmazásokkal — nem tartanám ér­demesnek súlyt fektetni, de miután ezen p­esus áltel­­­ki főbíró volt 4 évig és ez időt az Or­­dódy ellen, a maga javára történt korteskedésre használta föl a közügy rovására, most pedig mint árvásszéki elnök a cumulative kezelt árva­pénztárból kölcsönadásokat, és ígéreteket hasz­nálja föl, egyik főkortesfogásul“ nemcsak ma­gán becsületem támadtatik meg, de tisztviselői múltam és jelenem szándékoltatik részlelkűileg megbélyegeztetni; kötelességemnek ismerem a nyilvánosság utján — melyen megtámadtattam — kijelenteni, hogy a jelzett passust alaptalan aljas rágalomnak nyilván­om, és visszautasí­tom ; annyival inkább, minthogy bátran felszó­líthatom az udvardi járás minden becsületes la­­kosát, jelentse ki nyíltan, váljon négyévi főbíró­­ságoma alatt említettem-e valaha, hogy a jövő or­szággyűlésen képviselőjelöltnek szándékozom föllépni? valamint árvásszéki elnökségem alatt az árvásszéknél kérvényezett kölcsönök elintézése alkalmával, vagy előzőleg gyakoroltam-e pressi­­ót a kölcsönkeresőkre? sőt a részakaratú gya­núsítás ellenében legfényesebb bizonyítékul fel­hozhatom azon adatokkal igazolható ténykörül­­ményt, hogy elnökségem idejében, a cumulative kezelt árváspénztárnél kölcsönvétel által adó­sokká lett Udvardi járási választók legnagyobb része, éppen ellenem­, és a jobboldali jelölt mellett harczol egész szenvedéllyel. Teszem ezen rövid visszautasító nyilatkozato­mat csupán a tekintetből, nehogy az ellenséges szándékkal ellenem közzétett rágalmazó czik tar­tal­­­mnak, hallgatásom által valószínűségére, bár ki is következtetést­ vonni jogosítva­ érezze magát. Szombathelyi Győző, Komárom megyei árvaszék elnöke, mint az Ud­vardi választó­kerület részéről felléptetett balol­dali képviselőjelölt, is jelentek szép számmal, hoztak vagy­­gyere­ket magukkal, kik lóháton a bandériumot ké­pezték; a­mint a sok Kovács László felirattal ellátott zászlók alatt Pulszky a kocsiról leszállt, a gyöngyösi deákpártiak szótlanul, lelkesedés nélkül, mintha az orruk vére folyt volna, a húsos fazekakhoz eloszlottak. A balpárt teljesen távoltartotta magát, s a bevonulás után megerősödött azon hitében, hogy a Deák-pártnak Gyöngyösön győznie nem lehet, és pedig annyival kevésbé, mert a balpárti nők észrevették, hogy Fulszky kocsija előtt egy má­sik kocsin egy hosszúnyakú pap ült, kétségtelen tehát, hogy buknia kell, és más valami szeren­csétlenség is érheti. A baj meg is történt, hogy mikép, azt egy elv­társunkhoz érkezett s velünk közlött levélből közöljük. „A vasárnapi Pulszky ünnepélyről alig vagy még értesülve, igen röviden t­ehát annyit közlök, hogy a hős orzmányt igen omináus esemé­nyek zavarták meg, ugyanis a beszédet 7 óra­kor kezdte, s az elővigyázó rendezők nem szá­­mítottak azon körülményre­, hogy a tehén csorda akkor szokott haza­jönni, ennek folytán történt tehát, hogy a tehén (Újhelyi Jánosé) a piaczon tömörült buzgó hallgatókat egész váratlanul meglepte, s nem tudom hallgató akart-e szintén lenni, vagy pedig haza akart jutni, elég az hoz­zá, a tömeg közé fúródott, most következett egy látvány, melyet csak látni lehetett (én a kaszi­nóból) de leírni nem; az összetömörült nép, mint hajdan a vörös tenger, egy pillanatra kétfelé vált, é­s mintegy átdöntötte halomra az útban állókat, ember, gyermek, asszony, zászló, kalap, esernyő­s krinolin egy csonosszá vegyült; a zaj, orditás és siránkozás óriási lett, s a híres orr e váratlan intermezzón, képzelheted, mennyire nyúlt meg. — A szétzavart tömeg lecsendesíté­séhez élig lehetett remény, mintegy fél órai zú­gás után azonban a hős mégis hallhatóvá tette magát újra, de óh fatam­­ alig beszélt 10 per­ciig, egy fekete tehén a „Rózsa“ felől jöve újra interveniál, a kirendelt pandúrok elterelni akar­ják, de ezzel az állatot csak feldühösítik, egy bömböléssel a tömegnek ront, egy óriási „jön a bika“ kiáltás, s minden lélek hanyatt homlok rohan, de a tehén a legsűrűbb tömegbe ront, s ott vagy háromszor körülfordulva szétszórt min­den közelébe esőt; ha a t többi látvány nagy­szerű volt, képzelheted, ez mennyire múlta azt felül, s nem írom le nagyobb részletességgel, csak annyit, hogy a tehén Hari Jánosé volt, azért mondom el ezt is, mert a jobboldal azonnal hangosan lármázta, hogy ezt a baloldaliak szán­dékosan idézték elő; megjegyzendő a második zenén előbb a Tokay Lajosénak tartatott. Így múlt el az ünnepély, s még csak azt, hogy maguk a jobboldaliak elégedetlenek voltak a beszéddel.I­g. Don Quijote:“ Londonban született 1848. márc. 30-án. Keresztneve egy névsor: Don Carlos, Maria de la Dolores, Juan Izidor, József Ferencz, Ferencz Quirinus, Antal Mihály, Gá­bor Rafael. Majdnem minden szentek neve! Atyja és anyja nem igen szerették egymást s miután még Alfors infánsuk született, szépen el is váltak. A fiú csöndesen nőtt, s kevés hírlap említe meg azt is,hogy 1867. febr. 4-ikén Frohs­­dorfban Chambord grófnál kelt össze Pármai Margit herczegnővel.A fiatal pár Genfben lakott nyugodtan, és józanon. De Don Carlost egyszer csak megragadta a családi nyavalya’: kiáltványt kellett írnia a spanyolokhoz? Igazi királynak képzelte magát, pénzügyminisztert nevezett ki pénzügy nélkül, a katonáknak ígérte, hogy ki­vont karddal áll az élükre, a népnek pedig azt mondá, hogy a gondviselés kegyelméből meg fogja szabadí­tani. Tíz tuc­at kiáltványon esküdött meg, hogy vagy megmenti a spanyol népet, vagy vele hal meg. És aztán nem halt meg, hanem sietett meg­menteni önmagát. Igaz, hogy a spanyol nép sem akart vele meg­halni. Egy csomó fanatikus pap és elbolondított cre­­ceelék képezte az egész hadsereget, mely az új Don Quijote-ot kiáltá ki királyának, a­ki ép oly pazaron ontja a téntát, mint a­hogy kíméli drága vérét. De a mostani kudarc­ is aligha bevégzi e három emeletes spanyol komédiát. Nem kell hozzá mathuzálemi élet, hogy még egy negyedik Don Carlost is megérjünk, mert mind egy néven pendül, mintha e névnek valami varázsa volna. Szívós faj minden esetre, mert a nevetséges sem öli meg s arról, hogy a golyó s­e ölje meg, maguk gondoskodnak kiáltványaik végére me­­hetlen bástyái mögött.­ ­ (Pulssky Ferencz bevonulása Gyöngyösre.) Gyöngyös, máj. 27. Múlt vasárnap délután 1 órakor minden lel­kesedés nélkül vonult be Pulszky Ferencz Gyön­gyösre, a bevonulást nagyszerűvé tette Kovács Laczi, a mennyiben az ő jobboldali patai kerü­leti választói, és n­em választói u. m. Patáról, Sólymosról, Gy.-Püspökiből, Tarjányból , egyéb szomszéd községekből be voltak rendelve, meg ««■———a——o—i—b«—— (Nyilatkozat.) N.­Károly, május 25. Több lapban, nevezetesen a „Reform“ „Buda­pesti közlöny, „Politikai Újdonságok,“ „Magyar Újság,“ „Gyorspostában“ 1. évi május havában oly koholmány bocsáttatott világ elé, mintha én — mint a n.­károlyi választó kerület követjelöltje — jobboldali volnék. E rágalmat ellenem kortesfogásból rész­­akaratu ellenfeleim költötték, mit is ezen­nel visszautasítok s alávaló koholmánynak nyil­vánítok; a­zon megjegyzéssel, h­ogy én mindig a baloldali elvek zászlója alatt küzdöttem s ahhoz hű maradok mindenkor és minden időben. — Tudatom egyúttal, hogy a n.­károlyi v. kerület jobboldali jelöltje Latinovics László. Domahidy István. Kedélyes jelenet Pozsonyból, a választási időből. Jeszenej Jeszenszky Kuntusow (az összeiró választmány elnöke:) Kicsoda ön ? Választó: Én Szentléleki Máté kereskedő , pozsonyvárosi képviselő vagyok. Elnök: Mit csinál ön it? Választó: J­egyezgetem azoknak neveit, Jók mint választók jelentkeznek, elfogadtatnak, vagy elutasíttatnak. Elnök: önnek nincsen joga jegyzeteket csi­nálni. Önnek itt semmi dolga Választó: Választási törvényünk szerint az összeírás nyilvános, jelen lehet tehát bárki, és tehet jegyzeteket, melyekkel sem a törvényt sem pedig mások jogait neki sérti, és a rendet nem zavarja. Elnök: Én pedig ön­nek parancsolom, hogy rögtön távozzék, különben kivezettetem a rend­őrség által. A választó ezen valóban elnöki szívélyes és alkotmányszerű felszólítás előtt meghajolva, kénytelenítve érze magát távozni, és panaszát a belügyminiszerhez beküldi. Az összeírás utáni első napon: A fentisztelt Kántusow: Mit csinál Ön itt? Szentléleky Máté: Betekintem az ösz­­szeírási jegyzőkönyvet és jegyzeteket teszek. Kuntusow: Önnek nincsen joga jegyzete­ket csinálni, vagy a jegyzéket leirni. Szentléleki: A törvény értelmében jogom van helytelen bejegyzések ellen észrevételeimet maga idejében és helyén megtenni, miután pedig 1399. bevett választónak legalább is egyharmada helytelenül vétetett föl, legalább is fele helytele­nül elutasittatott, szükséges, hogy reclamationális jogommal élhessek,miszerint jegyzeteket tegyek, miután ezt kegyes engedelmével az összeirás al­kalmával nem tehettem, s szíves less, belátni, hogy néhány száz nevet kívülről fejemben meg nem tarthatok, sőt ha n­em szerint az egész összeirás ellen kifogásom lenne, jogomban áll az egész jegyzéket leírni. Elnök­­finom mű­eltségét tanúsító következő szavakkal válaszol.) Igen ha megbolondult !“Én pedig önnek megtiltom itt jegyzeteket tenni, és mondom hogy távozzék, mert külömben megte­szem azt mit múltkor ígértem (azaz­ hogy kive­zettetem a rendőrség által) mondá, becsapá a választói jegyzéket, öklét reá nehezité, és mar­­ezona arczkifejezéssel várá a Chlummi ködöt. Szentléleki Máté úr pedig erre ismét, kény­szerülve érzé magát az elnök úr atyai utasí­tása előtt meghajolni, fölkeresé a polgármes­tert, mint a közp. választmány elnökét, hogy megkérdezze tőle, váljon elveszti-e egy magyar honpolgár reclamationalis jogát, ha fejét nem te­remtette az úz isten oly nagynak , mint egy kád, a melyben 3 usque 400 belit választó neve belefér ? ez pedig (legyen bár véletlenül, ép az ily fontos komoly időben) Pozsonyból eltávozott, az őt képviselő alpolgármester a városi főispán­hoz utasítja, ez pedig legyen bár véletlenül Pozsonyból szintén távol van, az alpolgármester pedig mindezek után sajnálkozva kijelenti, hogy őt a polgármester a választási ügyekre vonat­kozólag semmi képviseleti joggal föl nem ru­házta ! A 3 nap lefoly, és a törvényel­lenesen összeirt cseh, morva s egyéb mameluk választó, a basák örömére görög tűz, szentelt gyertya, tömjénfüst és Lónyai piezula s varától körözve, éneklik a „Gotterhalte unselt Minister!“ Történt pedig mindez Krisztus urunk szüle­tése utáni 1872-ik évben, május havában, Po­zsony városában, a midőn a török már rég nem uralkodott többé szép hazánkban és Juszi úr megszűnt orosz biztos lenni, s alkotmányos pol­gármesterré átalakult. Ha nem tanultuk volna a földleírásban, hogy Pozsony városa Magyarországban, a Duna partján fekszik, azt hinnék, hogy mind­ez Orosz­országban történt, mert csak ott szokták a kor­mány emberei az egyéni jogokat elannyira láb­bal taposni és a törvényt oly kevéssé tisztelni! Oroszország pedig nem szidatja magát alkotmá­nyos országnak! Reméljük, hogy Jeszenszky urat legközelebb, mint a kaucsuk rend nagy keresztjével feldí­szített ministeri tanácsost tisztelhetjük. Szentléleky Máté: A tiszolcziaiknak. A tiszolczi jégverős által károsultaknak hat­van 0. é. forintot adott a Ferencz és Józsefvárosi takarékpénztár nevében V­i­d­a­­­s János elnök. —■ Törs Kálmán 10 ftot, F. J. 1 fiot. Pest város közgyűlése. Május 29-dikén. A Gyöngyössy Alajos főpolgármester elnök­lete alatt tartott közgyűlésen elnök bejelenti, hogy Zsófia főherczegasszony meghalt. A köz­gyűlés hódolatteljes részvétnyilatkozatot fog küldeni ez alkalomból. A királyi leirat az 1872-ik évi ország­gyűlésnek szeptember 1-jén leendő megnyitása iránt tudomásul vétetett. A vízvezetéki művek megvizsgá­l­á­s­a iránt külföldről meghívott szakértők je­lentése az e végből kiküldött bizottmány és ta­nács jelentése kíséretében határozathozatal vé­gett bejelentetett. A bizottmány, mely Simon Flórent elnöklete alatt Haris S., Matolay Elek, Burián és Korzsák képviselőkből állott, 13 ívnyi jelentést terjesztett a közgyűlés elé. A nagy ter­jedelmű jelentés a négy vizsgáló szakértő jelen­tésével egyetemben kinyomatni határoztatott, hogy mindenki biztos tájékozást szerezhessen magának a nagyfontossságú ügy állásáról. A mű kinyomatása után az ügy azonnal tárgyal­­tatni fog. Napirenden volt a középítészeti bizottmány és tanács jelentése Pest városa nagykör­­útján belüli általános szabályozási térképé­nek megállapítása iránt. A közmunkatanács leküldte a nevezett tervezetet és kívánságát fe­jezte ki, hogy a nagy körúton belül eső város­rész a terv szerint építtessék ki, s minden e tervvel meg nem egy­ezó építkezést meg ne en­gedjen. A kiépítési bizottmány szépnek tartja a tervezetet, de egyhamar kivihetőnek nem tart­ja, mert nincs rá alap, s nem akarja a tulajdo­nosok építését gátolni. A bizottmány megteszi észrevételeit az egyes utczák és terek szabályo­zását illetőleg. Steiger ez ügyet sokkal fontosabbnak tartja, mintsem hogy a város csak oly könnyedén ha­tározzon e tervezet felett, melyet a közmunkák tanácsa készített. A tervezet részlet­es tárgyalá­sába bocsátkozva, szeretné tudni, hogy minő alapból s ki által fog majdan a közmunkata­nács által készített ter­vezet foganatosíttatni ? Jóllehet ezt ma még nem lehet tudni, mind­azonáltal hozzászól az egyes részletek czélszerű,­­ vagy czélszerűtlenségéhez. Határozottan pár­tolja a kerepesi-útnak a hatvani-utczán keresz­tül a duna-parttal való összeköttetését, valamint a főherczeg Sándor-utczának folytatólagos össze­köttetését a papnövelde és molnár-utczán át a Dunával. A kristóftéri Teleki hás sarkát okvet­lenül le kell vágni,­ mert a közlekedést gátolja stb. stb. Figyelmébe ajánlja a közgyűlésnek,hogy el ne hamarkodja az ezen ügy feletti határozatot, mert roppant nagy következménynyel és hord­­erővel fog bírni. Hozzá­szól a tárgyhoz még W­e­i­s­z Bernát, V­á­r­a­d­i Károly, az utóbbi különösen ajánlja, hogy a tervezet küldessék vissza és mondja ki a közgyűlés, hogy elvileg nem fogadhatja el a tervezetet, melynek alap­jául a közmunkatanács a „kívánatost“ fektette, hanem készítsen tervezetet, mely közlekedési, egészségi és szépítési szempont­ból indul ki. V­e­c­s­e­y nem akar rész­letezésébe bocsátkozni e költséges és fe­lesleges vállalatnak ,hanem helyesli V­á­­r­a­d­y nézeteit. Havas előbb tudni akarja, miből kívánja fedezni a közmun­katanács a kisajátítási összeget, s csak azután szól hozzá a tervhez, mert a városnak nincs pa­zarolni való pénze. Gerlóczy a közmunkata­nács tervezetét törvényes alapon nyugvónak tartja. Ez ügyet a legfontosabbnak tartja, min­den eddig tárgyalt ügyek közt, mivel épen a tervezet szempontjából a városnak igen sok építkezése zár alatt van, s kívánatos, hogy ez ügy minél hamarább elintéztessék. A kisajátítá­si költségekről gondoskodjék a közmunkák ta­nácsa ; a városnak többet áldozni lehetetlen. Különben erről a közmunkák tanácsa már gon­doskodott is, kiküldött egy bizottságot, hogy a szükséges pénz beszerzése iránt javaslatot ter­jesszen elő. Osztja különben Steiger nézeteit a részletekre nézve. Ensbach indítványozza, jelöltessenek ki azon pontok, melyek közlekedési szempontból mulhatlanul szükségesek, ezek kivitele sürget­­tessék, de a luxust és a czéltalan rombolásokat vesse el. Haris ma csak az elvi­­kérdést kívánja el­dönteni, a részleteket más ülésre kívánja halasz­tani. Steiger indítványozza, mondja ki a közgyűlés, hogy a közgyűlés által megállapítandó, elfoga­dandó tervezet mint szükséges tekintessék és mint ilyen minél hamarább foganatosíttassék. A kivitelre nézve a közgyűlés semmi kötelezett­séget nem vállal. —• Indítványa elfogadtatott. Ülés vége 7 órakor. A pesti népszínházra szerkesztőségünk ivén aláirt Tolcsvai Nagy Gedeon . . 200 fzot. kölönfélék. — A Kisfaludy­ Társaság mai ülésén a terem sokkal üresebb volt, mint máskor. Hun­­falvy Pál korelnöklete alatt kilencz tag képezte a szépirodalmi „kerekasztal lovagkörét“ ; hall­gató sem igen volt több; néhány fáram­batlan ifjú, kik a múzsát akkor is fölkeresnék, ha nem lanyha permeteg hullna, mint most, hanem zápor­eső, s vagy öt kénytelen vendég, hírlaptudósítók. Az olvasó­asztal ezúttal egészen a kötött beszé­dé volt. G­y­u­l­a­i P­á­l egy vendéget muta­tott be, Dömötör Jánost három eredeti s öt fordított költeménye által. Az eredetiek, (Szerettelek-e én?, Az égő tűz, Rég beomlott szikla­várak,­ nem eredeti gondolatok vagy erős képzelem által tűnnek ki, hanem dallamos folyékonyságuk s el­talált hangulat által. A fordítások: Longfellow­­tól „A mi még el nincs végezve“ s „Az élet oltá­ra“, Göthétől, a „Nász éj“, „Isten hozott, isten veled és Kepper Sigfriedre! két szerb dal sikerülten vannak nyelvünkre téve. Zichy Artal pedig egy Fábián Gábortól fordított Horatius satyrát mutatott ba (I. k. IX.), melyben a költő elmés gunynyal beszéli el, hogy mint rohanta meg sé­tája közben egy tolakodó, ki Maecenas al akart megismerkedni ő általa, s hogy végre mi­t sza­badult meg tőle Apolló segélyével. Úgy látszik­, hogy a „rómaiak“ jobban megkedvelték a Kis­falud­y-termet, mint a­hogy a m­ai világ kedveli őket, noha Horatius örökö n­ök­e és az öreg Fábián nagyon jól fordítja. Gregussnak több titkári je­lentése volt: alapító tagok lettek Kovács Lőrincz Nagybányáról 200 ftos úrbéri papírral s a kolos­­vári kath. főgymnasium­ önképző köre 10­0 ft. al. A Ráth Mór által fölajánlott Toldy-jutalomköny­­veket, (475 munkát), a beküldött ajánlatok alapján 48 gymnasium tanulói számára szétszál­­l­ták, arányos tervezet szerint. Az „Oláh dalok“ fordított gyűjteményére Rákosi Jenő bírálati je­lentése az, hogy csak válogatva s igazítva le­hetne belőlük kiadni egy kisebb füzetet, s mi­után Vulkán is ugyanezt ajánlá, a két gyűjte­ményt kiválogatás végett visszaküldik a fordí­tóknak, Ember Györgynek és Groteskának. A Shakspeare-sonettekből Szász Károly már elké­­szíte a rá eső részt, s Győry Vilmos is beküldi a magáért, melyeket Lévay és Szász Károly fog­nak bírálni. Tolnai Lajos a Győry Vilmos által fordított „Don Quijo“-ról hűség tekintetében igen dicsérő véleményt küldött, de magyartalanságai ellen kifogása lévén, másik bírálóul Lévay Jó­zsefet kérik föl. Majd Arany László egy régibb indítványát fogadták el, mely szerint a társaság nem vesz föl pártolói könyvilletm­ényébe élőinek oly munkáit, melyek nyomtatásban már megje­lentek s még kaphatók. A tagválasztások mó­dozatáról szóló indítvány tárgyalását pedig, mi­után ez nem sürgős dolog, későbbre halaszták.­­ Végkielégítés. Azon 66 kir. törvény­­széki tisztviselő folyamodványa tárgyában, mely­ben azok mint volt városi törvényszéki tisztvi­selők a várostól végkielégítést kérnek, a tanács tegnapi ülésében, eltérőleg a jogügyi bizottmány véleményétől, mely őket igényektől elutasítja — részekre a végkielégítést megállapítandónak tartja; úgy azonban, hogy e végkielégítés nekik csak akkor szolgáltassák­ ki, ha majd a kor­mánynál fognak nyugdíjaztatni. Ugyanez eset­ből kifolyólag, azt is javasolta a jogügyi bizott­mány, hogy folyamodók részére méltányossági szempontból kárpótlásul azon díjak fizettessenek vissza, melyeket a nyugdíjalapra befizettek. Ezt azonban a tanács semmikép sem helyesli, mert a nyugdíjalap megalkotásánál éppen az szolgált fő czélul, hogy ezen alap a tisztviselők részéről befizetett részletek által 25 év múlva a város­házipénztár segélye nélkül önállósíttassék, mi nem fog elévetni, ha egyesek ré­sére az általuk befizetett részletek visszaadatnának. — Katholikus ünnepélyes a m. kir. egyetem rektora. A közoktatási minister egyetértve a bel­­gyministerrel hivatalosan tud­­tul adták az egyetem rektorának, Told­ Fe­­rencznek , hogy a holnapi űrnapon képvisel­tesse az egyetemet a sceptrumos pedellusokkal és a senatussal. Toldy Ferencz azonban m­­­a „M. A.“ panaszolja, megemlékezvén arról, mit, a képviselőházban maga Deák Ferencz nyilván hangoztatott, hogy a magyar királyi egyetem nem felekezeti intézet és e szerint katholikus sem, rendeletet adott ki,miszerint az egyetemi senatus­­nak az említett egyházi cselekvényen való megje­lenése végkép elmaradjon. Mi a rektor ez eljárá­sát csak helyeselhetjük és üdvözöljük azért,hogy a kormánynak erélyes föllépésével ily kem­ény lec­két adott. — A kirakatok és boltajtó­k­­n­á­l alkalmazott vasgörgőket, melyek leeresz­tése idegrázó zajjal megy végbe, a város, mint azt egy rendeletében tudata, sept. 30-káig tűri csak meg, addig pedig­ mindenkinek szépen tűr­ni kell zajt és az ebből keletkező egyéb bajokat. Tegnap épen majdnem szerencsétlenségnek volt okozója. A váczi­ utczában lévő Wiese féle bolt előtt épen egy bérkocsi hajtott el, midőn a gör­gőt lebocsátoták. Az ezzel járó döngéstől a bér­kocsi lovai megijedtek, a kocsi­t­ járdára ragad­ták s kevésbé múlt, hogy egy arra menő őrna­gyot, le nem tiportak. — A budai színkörben a következő da­rabokra készülnek : „Rocambole a párisi csa­vargó“ színmű, „Trapezunti herczegnő“ nagy operett, „A végzetes bérkocsis“ vígjáték, „Jobb- és balpárt“ vígjáték 3 felvonásban. — Valóban nagyon kívánatos, hogy a repertek­et egy kissé változatossá tegyék. Úgy halljuk, hogy valaki egy bohózatot ir a budai szinkör számára e czim alatt: „Jön az Üstökös! vagy a földgolyó szét­robbanása 1872. aug. 12-én.“ — Füstbe ment esküvő. A napokban midőn a zsidó esküvők oly tömegesek voltak, hogy a rabbi alig győzte a szertartást végezni, többek között egy csinos ifjú leány is várako­zott mint menyasszony szüleivel és a násznéppel. Az esküvő esti 6 órára volt kitűzve, azonban a

Next