A Hon, 1872. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1872-05-30 / 124. szám
és törvénytelenségekre s nem szaporítják ez által az ellenzék sorait. Az összeíró bizottság elnöke Huszár József, jegyzője pedig Szalanszky Gyula úr— mindkettő idegen kerület lakosa — volt. A Huszár elnöklete alatt működött bizottság valóságos törvényhozásnak képzelte magát, mely fönálló törvényeket mellőzhet s új törvényeket hozhat, így: mellőzte az 1848-diki törvényeket s alkotott újakat, a melyeknek alapelve ez: szavazó mindenki ha ugyan — jobboldali. A bizottság az összeírás alkalmával figyelmeztetve jön a "törvény respectálására, de szuverenitása (?) érzetében kinyilatkoztatta, hogy a törvényt nem akarja respectálni. Ily eljárás után uraim ne várják, hogy pártunk (a jobboldal) szaporodjék. Hogy részletezzem is egy kissé a dolgot: beírtak mindenkit, akiről meg voltak győződve, hogy Wodjanerista , Baldácsystának adókönyvét elő kellett mutatnia, Wodjaneristának nem. Wodjanerista 5 frtnyi adó mellett kapott szavazatot, Baldácsysta ugyanezen alapon visszautasíttatott. Minden helységben volt olyan, aki az elnököt figyelmeztette a jelentkező politikai hitvallására. Ha a Wodiáner pártján "levő mesterember egész éven át nem dolgozott is legénynyelv választónak íratott be, mig a Baldácsy pártjához tartozó s hasonló körülmények közt levő mesterember nem kapott szavazatot. Hanem az utóbbi esetben aztán idézték az 1848-diki törvényt, bezzeg az előbbeni esetben hallgattak vele. Az sem a „tisztességes eszközök“ közé tartozik, hogy a kir. járásbiró a tardoskeddi község elöljáróit, mivel ellenzékiek, az összeírás napján magához hivatta, nehogy otthon lehessenek s községükben a szavazók jogait védelmezhessék. Hanem a részrehajlás még tovább vitetett s egész a hihetetlenséggel határossá és a botrányossággal azonossá vált akkor, midőn szőt a tétmegyeri tiszteken (az 1848. törvény daczára) kívül a kertész, a pajtamesterek, juhászok, vadászok (értelmiségnél (!) fogva) — továbbá fölvigyázók és csőszök; 2-szer: Wodiáner b. atyjának valamennyi gazdatisztje, írnoka, pajtamestere, hajdúja s általában az összes gazdasági személyzet; 3-szer: valamennyi vasúti tiszteken kívül minden vasúti bakter választónak beíratott; 4 szer: Nagy-Surányban az összeírás alkalmával az elnök mellett a sz. lélek gr. Berthold képében megjelent s titkon jelt adott az elnöknek: mikor érkezik baloldali, kit ki kell hagyni, s mikor jelentkezik jobboldali, kit föl kell venni. Be is írták a czukorgyár minden tisztjét, mesteremberét és kapusát, kik többnyire még nem honosított porosz, wüttembergi és bajor alattvalók, kik közt még idegen állam szabadságolt katonái is vannak. Ezek most kaczagva beszélik el boldognak boldogtalannak, hogy Magyarországban mily könynyl a legszebb politikai jogot megszerezni minden alap nélkül oly idegennek is, kinek csak consula parancsol. Az ily jogtalanságok ellen történtek fölszólalások, de ez az összeíró urakat nem confundálta s nevetve mondták, hogy reclamélhat, akinek tetszik, de úgysem nyer vele semmit, miután a központi választmány és a ministérium is csak jobboldai. Ily jó véleményben vannak a jobboldaliak a jobboldalról. E sorok írója reméli, hogy a központi bizottság részrehajlatlanabb lesz, mint az összeíró bizottságok voltak. Hanem mindennek daczára, vagyis jobban mondva: és ennélfogva kerületünkben a baloldal győzelme — aminek e sorok írója különben nem nagyon örül — biztosítva van. A sok visszaéléssel oda vitték a dolgot, hogy K. Baldácsy körülbelül 600 szavazat többséggel meg fog választatni. Az összeírásnál elkövetett visszaéléseken kívül még a nagymérvű vesztegetést is szemére vethetnék ezen kerület jobboldali szóvivőinek a jobboldali lapok, mert a vesztegetéssel nem hogy használnának, de irtanak a jobboldal ügyének , minden intelligens, önérzetes ember undorral fordul el a röppent deraoralisatio láttára, mit a bécsi bankár még eddig csak nagyreményű fiának érdekében itt előidézne. Ha a jobboldal kerületünkben vereséget fog szenvedni, egyenesen az itteni jobboldalnak és Wodiáner Albert b. becses személyiségének köszönheti a jobboldal. Ez az ember mefoghatatlan. Tudja, hogy ország-világ s különösen e kerület gúnyja,s hogy az intelligens jobboldaliak is érdemesebb embert óhajtanának helyette képviselőjökül — és mégis, harmadszor is föllép. Nem a kerület bizalma léptette föl, Béta kerületben egyedül azok „bizalmát“ bírja, kik zsebe iránt viseltetnek rokonszenvvel — és mégis föllép, hogy személyiségével az általa képviselt elvet megdöntse Az intelligens jobboldali, aki szavaz is Wodján erre, az elv érdekében szavaz, de a legtöbb a szavazástól távol is fog maradni. És milyen mérvű a pressió és vesztegetés a mit er ember megválasztatása érdekében elkövet s elkövettet ! A vesztegetésekből elég ugyan fölemlítenem, hogy az eszem-iszom Wodjánertanyákon szakadatlanul foly s hogy egy szavazatért már 50 frtot is ígérnek. A pressiókból, a sok közül, fölemlítem, hogy t. kir. járásbiró Liev Gyula surányi lakost, ki 1854-ben honosíttatott azzal fenyegette, hogy joga van őt az országból bármikor kihajtani, továbbá,hogy a murányi czukor-gyár egyijei közül többen a munkásokat munka-elvesztéssel fenyegették, ha nem szavaznak Wodiánerre. Engedjen meg a szerkesztő úr, hogy ily hoszszura nyúlt levelem, de szükségesnek tartottam az itt előadottakat közzétenni, mert a pártérdeknél fölebbvalónak tartom az igazságot. Ftat Iustitia. Egy jobboldali, európai forradalmak viharos napjait szintén ki uárta bányászni a maga javára. Álöltözetben Francziaországon át próbált s haza jutni. De megmerték, s hogy ártalmatlanná tegyék, bezárták p. Serpignan-erődbe. Aztán engedték ismét Angliába jutni. 1850 ben nőül vette II. Ferdinánd nápolyi király nővérét, Mária Karolinát. Midőn Marokkó és Spanyolország közt kitört a háború, újra Izabella koronája után nyúlt. Rávette Ortegát, a baleári szigetek főkapitányát, egy carlista kudarczra. Ortega 1860. ápril havában háromezer emberrel szállt ki Tortosánál, s Don Carlost kikiálta IVI. Károly spanyol királynak. Gróf Montemolin s ifjabb fivére Ferdinand egyenest ez ünnepélyre mentek Angliából Spanyolországba. De az öröm rövid ideig tartott. Ortegát elfogták és meglőtték, s a herczegeket is elfogták, lemondást írattak alá velük s aztán kitették a szűrüket az országból, Triesztbe mentek, hol szerény viszonyok közt éltek. Montemolin gróf ugyan uj kiáltványt adott ki, mely szerint trónlemondása kényszeritett volt s igy nem kötelező, de végre is trónkövetelési nimbusza oda lett a spanyolok szemében. Fan Fernando pedig 1861-ben Brunseeben Stájerországban halt meg, mint a Berry herczegnő vendége. Pár hét múlva gr. Montemolin és neje szintén elkapták a betegséget s belehaltak. Ekkor, a trónkövetelés öröksége a megmaradt fivérre Don Juan Carlosra esett, ki 1822. május 10-én született s 1847. óta IV. Ferencz moyanai herczeg leányát birta nőül. Üres óráiban ő is irt és küldött Angliából kiáltványokat: „Spanyolok ! Tegyetek Sirálytokká s én igazi alkotmányos kormányt ígérek nektek.“ De a spanyolok nyugodtan olvasták és nem hittek neki. A royalisták és conservativek megütköztek azon, hogy átalános szavazatot és vallásszabadságot ígért, a szabadelvűeknek pedig elég volt az hogy ő is csak Bourbon. Még ha valóban szabadelvű volna is egy Bourbon, nem hinné el neki senki. Don Juan tehát belátta, hogy ő „lehetlen“ ember, így állott elő legidősb fia, a mai Don Carlos az autósó (Nyilatkozat.) Komárom, május 26. A „Magyar Politika“ czimű napilapnak f. évi május 16. kiadott 111-dik számában ezen czim alatt: „Komárom megye,Udvardi választókerület“ egy névtelen eredeti levél lett közzétéve, melyre — noha tele van elferdítések, vallási türelmetlenség, és rágalmazásokkal — nem tartanám érdemesnek súlyt fektetni, de miután ezen pesus áltelki főbíró volt 4 évig és ez időt az Ordódy ellen, a maga javára történt korteskedésre használta föl a közügy rovására, most pedig mint árvásszéki elnök a cumulative kezelt árvapénztárból kölcsönadásokat, és ígéreteket használja föl, egyik főkortesfogásul“ nemcsak magán becsületem támadtatik meg, de tisztviselői múltam és jelenem szándékoltatik részlelkűileg megbélyegeztetni; kötelességemnek ismerem a nyilvánosság utján — melyen megtámadtattam — kijelenteni, hogy a jelzett passust alaptalan aljas rágalomnak nyilvánom, és visszautasítom ; annyival inkább, minthogy bátran felszólíthatom az udvardi járás minden becsületes lakosát, jelentse ki nyíltan, váljon négyévi főbíróságoma alatt említettem-e valaha, hogy a jövő országgyűlésen képviselőjelöltnek szándékozom föllépni? valamint árvásszéki elnökségem alatt az árvásszéknél kérvényezett kölcsönök elintézése alkalmával, vagy előzőleg gyakoroltam-e pressiót a kölcsönkeresőkre? sőt a részakaratú gyanúsítás ellenében legfényesebb bizonyítékul felhozhatom azon adatokkal igazolható ténykörülményt, hogy elnökségem idejében, a cumulative kezelt árváspénztárnél kölcsönvétel által adósokká lett Udvardi járási választók legnagyobb része, éppen ellenem, és a jobboldali jelölt mellett harczol egész szenvedéllyel. Teszem ezen rövid visszautasító nyilatkozatomat csupán a tekintetből, nehogy az ellenséges szándékkal ellenem közzétett rágalmazó czik tartalmnak, hallgatásom által valószínűségére, bár ki is következtetést vonni jogosítva érezze magát. Szombathelyi Győző, Komárom megyei árvaszék elnöke, mint az Udvardi választókerület részéről felléptetett baloldali képviselőjelölt, is jelentek szép számmal, hoztak vagygyereket magukkal, kik lóháton a bandériumot képezték; amint a sok Kovács László felirattal ellátott zászlók alatt Pulszky a kocsiról leszállt, a gyöngyösi deákpártiak szótlanul, lelkesedés nélkül, mintha az orruk vére folyt volna, a húsos fazekakhoz eloszlottak. A balpárt teljesen távoltartotta magát, s a bevonulás után megerősödött azon hitében, hogy a Deák-pártnak Gyöngyösön győznie nem lehet, és pedig annyival kevésbé, mert a balpárti nők észrevették, hogy Fulszky kocsija előtt egy másik kocsin egy hosszúnyakú pap ült, kétségtelen tehát, hogy buknia kell, és más valami szerencsétlenség is érheti. A baj meg is történt, hogy mikép, azt egy elvtársunkhoz érkezett s velünk közlött levélből közöljük. „A vasárnapi Pulszky ünnepélyről alig vagy még értesülve, igen röviden tehát annyit közlök, hogy a hős orzmányt igen omináus események zavarták meg, ugyanis a beszédet 7 órakor kezdte, s az elővigyázó rendezők nem számítottak azon körülményre, hogy a tehén csorda akkor szokott hazajönni, ennek folytán történt tehát, hogy a tehén (Újhelyi Jánosé) a piaczon tömörült buzgó hallgatókat egész váratlanul meglepte, s nem tudom hallgató akart-e szintén lenni, vagy pedig haza akart jutni, elég az hozzá, a tömeg közé fúródott, most következett egy látvány, melyet csak látni lehetett (én a kaszinóból) de leírni nem; az összetömörült nép, mint hajdan a vörös tenger, egy pillanatra kétfelé vált, és mintegy átdöntötte halomra az útban állókat, ember, gyermek, asszony, zászló, kalap, esernyős krinolin egy csonosszá vegyült; a zaj, orditás és siránkozás óriási lett, s a híres orr e váratlan intermezzón, képzelheted, mennyire nyúlt meg. — A szétzavart tömeg lecsendesítéséhez élig lehetett remény, mintegy fél órai zúgás után azonban a hős mégis hallhatóvá tette magát újra, de óh fatam alig beszélt 10 perciig, egy fekete tehén a „Rózsa“ felől jöve újra interveniál, a kirendelt pandúrok elterelni akarják, de ezzel az állatot csak feldühösítik, egy bömböléssel a tömegnek ront, egy óriási „jön a bika“ kiáltás, s minden lélek hanyatt homlok rohan, de a tehén a legsűrűbb tömegbe ront, s ott vagy háromszor körülfordulva szétszórt minden közelébe esőt; ha a t többi látvány nagyszerű volt, képzelheted, ez mennyire múlta azt felül, s nem írom le nagyobb részletességgel, csak annyit, hogy a tehén Hari Jánosé volt, azért mondom el ezt is, mert a jobboldal azonnal hangosan lármázta, hogy ezt a baloldaliak szándékosan idézték elő; megjegyzendő a második zenén előbb a Tokay Lajosénak tartatott. Így múlt el az ünnepély, s még csak azt, hogy maguk a jobboldaliak elégedetlenek voltak a beszéddel.Ig. Don Quijote:“ Londonban született 1848. márc. 30-án. Keresztneve egy névsor: Don Carlos, Maria de la Dolores, Juan Izidor, József Ferencz, Ferencz Quirinus, Antal Mihály, Gábor Rafael. Majdnem minden szentek neve! Atyja és anyja nem igen szerették egymást s miután még Alfors infánsuk született, szépen el is váltak. A fiú csöndesen nőtt, s kevés hírlap említe meg azt is,hogy 1867. febr. 4-ikén Frohsdorfban Chambord grófnál kelt össze Pármai Margit herczegnővel.A fiatal pár Genfben lakott nyugodtan, és józanon. De Don Carlost egyszer csak megragadta a családi nyavalya’: kiáltványt kellett írnia a spanyolokhoz? Igazi királynak képzelte magát, pénzügyminisztert nevezett ki pénzügy nélkül, a katonáknak ígérte, hogy kivont karddal áll az élükre, a népnek pedig azt mondá, hogy a gondviselés kegyelméből meg fogja szabadítani. Tíz tucat kiáltványon esküdött meg, hogy vagy megmenti a spanyol népet, vagy vele hal meg. És aztán nem halt meg, hanem sietett megmenteni önmagát. Igaz, hogy a spanyol nép sem akart vele meghalni. Egy csomó fanatikus pap és elbolondított creceelék képezte az egész hadsereget, mely az új Don Quijote-ot kiáltá ki királyának, aki ép oly pazaron ontja a téntát, mint ahogy kíméli drága vérét. De a mostani kudarc is aligha bevégzi e három emeletes spanyol komédiát. Nem kell hozzá mathuzálemi élet, hogy még egy negyedik Don Carlost is megérjünk, mert mind egy néven pendül, mintha e névnek valami varázsa volna. Szívós faj minden esetre, mert a nevetséges sem öli meg s arról, hogy a golyó se ölje meg, maguk gondoskodnak kiáltványaik végére mehetlen bástyái mögött. (Pulssky Ferencz bevonulása Gyöngyösre.) Gyöngyös, máj. 27. Múlt vasárnap délután 1 órakor minden lelkesedés nélkül vonult be Pulszky Ferencz Gyöngyösre, a bevonulást nagyszerűvé tette Kovács Laczi, a mennyiben az ő jobboldali patai kerületi választói, és nem választói u. m. Patáról, Sólymosról, Gy.-Püspökiből, Tarjányból , egyéb szomszéd községekből be voltak rendelve, meg ««■———a——o—i—b«—— (Nyilatkozat.) N.Károly, május 25. Több lapban, nevezetesen a „Reform“ „Budapesti közlöny, „Politikai Újdonságok,“ „Magyar Újság,“ „Gyorspostában“ 1. évi május havában oly koholmány bocsáttatott világ elé, mintha én — mint a n.károlyi választó kerület követjelöltje — jobboldali volnék. E rágalmat ellenem kortesfogásból részakaratu ellenfeleim költötték, mit is ezennel visszautasítok s alávaló koholmánynak nyilvánítok; azon megjegyzéssel, hogy én mindig a baloldali elvek zászlója alatt küzdöttem s ahhoz hű maradok mindenkor és minden időben. — Tudatom egyúttal, hogy a n.károlyi v. kerület jobboldali jelöltje Latinovics László. Domahidy István. Kedélyes jelenet Pozsonyból, a választási időből. Jeszenej Jeszenszky Kuntusow (az összeiró választmány elnöke:) Kicsoda ön ? Választó: Én Szentléleki Máté kereskedő , pozsonyvárosi képviselő vagyok. Elnök: Mit csinál ön it? Választó: Jegyezgetem azoknak neveit, Jók mint választók jelentkeznek, elfogadtatnak, vagy elutasíttatnak. Elnök: önnek nincsen joga jegyzeteket csinálni. Önnek itt semmi dolga Választó: Választási törvényünk szerint az összeírás nyilvános, jelen lehet tehát bárki, és tehet jegyzeteket, melyekkel sem a törvényt sem pedig mások jogait neki sérti, és a rendet nem zavarja. Elnök: Én pedig önnek parancsolom, hogy rögtön távozzék, különben kivezettetem a rendőrség által. A választó ezen valóban elnöki szívélyes és alkotmányszerű felszólítás előtt meghajolva, kénytelenítve érze magát távozni, és panaszát a belügyminiszerhez beküldi. Az összeírás utáni első napon: A fentisztelt Kántusow: Mit csinál Ön itt? Szentléleky Máté: Betekintem az öszszeírási jegyzőkönyvet és jegyzeteket teszek. Kuntusow: Önnek nincsen joga jegyzeteket csinálni, vagy a jegyzéket leirni. Szentléleki: A törvény értelmében jogom van helytelen bejegyzések ellen észrevételeimet maga idejében és helyén megtenni, miután pedig 1399. bevett választónak legalább is egyharmada helytelenül vétetett föl, legalább is fele helytelenül elutasittatott, szükséges, hogy reclamationális jogommal élhessek,miszerint jegyzeteket tegyek, miután ezt kegyes engedelmével az összeirás alkalmával nem tehettem, s szíves less, belátni, hogy néhány száz nevet kívülről fejemben meg nem tarthatok, sőt ha nem szerint az egész összeirás ellen kifogásom lenne, jogomban áll az egész jegyzéket leírni. Elnökfinom műeltségét tanúsító következő szavakkal válaszol.) Igen ha megbolondult !“Én pedig önnek megtiltom itt jegyzeteket tenni, és mondom hogy távozzék, mert külömben megteszem azt mit múltkor ígértem (azaz hogy kivezettetem a rendőrség által) mondá, becsapá a választói jegyzéket, öklét reá nehezité, és marezona arczkifejezéssel várá a Chlummi ködöt. Szentléleki Máté úr pedig erre ismét, kényszerülve érzé magát az elnök úr atyai utasítása előtt meghajolni, fölkeresé a polgármestert, mint a közp. választmány elnökét, hogy megkérdezze tőle, váljon elveszti-e egy magyar honpolgár reclamationalis jogát, ha fejét nem teremtette az úz isten oly nagynak , mint egy kád, a melyben 3 usque 400 belit választó neve belefér ? ez pedig (legyen bár véletlenül, ép az ily fontos komoly időben) Pozsonyból eltávozott, az őt képviselő alpolgármester a városi főispánhoz utasítja, ez pedig legyen bár véletlenül Pozsonyból szintén távol van, az alpolgármester pedig mindezek után sajnálkozva kijelenti, hogy őt a polgármester a választási ügyekre vonatkozólag semmi képviseleti joggal föl nem ruházta ! A 3 nap lefoly, és a törvényellenesen összeirt cseh, morva s egyéb mameluk választó, a basák örömére görög tűz, szentelt gyertya, tömjénfüst és Lónyai piezula s varától körözve, éneklik a „Gotterhalte unselt Minister!“ Történt pedig mindez Krisztus urunk születése utáni 1872-ik évben, május havában, Pozsony városában, a midőn a török már rég nem uralkodott többé szép hazánkban és Juszi úr megszűnt orosz biztos lenni, s alkotmányos polgármesterré átalakult. Ha nem tanultuk volna a földleírásban, hogy Pozsony városa Magyarországban, a Duna partján fekszik, azt hinnék, hogy mindez Oroszországban történt, mert csak ott szokták a kormány emberei az egyéni jogokat elannyira lábbal taposni és a törvényt oly kevéssé tisztelni! Oroszország pedig nem szidatja magát alkotmányos országnak! Reméljük, hogy Jeszenszky urat legközelebb, mint a kaucsuk rend nagy keresztjével feldíszített ministeri tanácsost tisztelhetjük. Szentléleky Máté: A tiszolcziaiknak. A tiszolczi jégverős által károsultaknak hatvan 0. é. forintot adott a Ferencz és Józsefvárosi takarékpénztár nevében Vidas János elnök. —■ Törs Kálmán 10 ftot, F. J. 1 fiot. Pest város közgyűlése. Május 29-dikén. A Gyöngyössy Alajos főpolgármester elnöklete alatt tartott közgyűlésen elnök bejelenti, hogy Zsófia főherczegasszony meghalt. A közgyűlés hódolatteljes részvétnyilatkozatot fog küldeni ez alkalomból. A királyi leirat az 1872-ik évi országgyűlésnek szeptember 1-jén leendő megnyitása iránt tudomásul vétetett. A vízvezetéki művek megvizsgálása iránt külföldről meghívott szakértők jelentése az e végből kiküldött bizottmány és tanács jelentése kíséretében határozathozatal végett bejelentetett. A bizottmány, mely Simon Flórent elnöklete alatt Haris S., Matolay Elek, Burián és Korzsák képviselőkből állott, 13 ívnyi jelentést terjesztett a közgyűlés elé. A nagy terjedelmű jelentés a négy vizsgáló szakértő jelentésével egyetemben kinyomatni határoztatott, hogy mindenki biztos tájékozást szerezhessen magának a nagyfontossságú ügy állásáról. A mű kinyomatása után az ügy azonnal tárgyaltatni fog. Napirenden volt a középítészeti bizottmány és tanács jelentése Pest városa nagykörútján belüli általános szabályozási térképének megállapítása iránt. A közmunkatanács leküldte a nevezett tervezetet és kívánságát fejezte ki, hogy a nagy körúton belül eső városrész a terv szerint építtessék ki, s minden e tervvel meg nem egyezó építkezést meg ne engedjen. A kiépítési bizottmány szépnek tartja a tervezetet, de egyhamar kivihetőnek nem tartja, mert nincs rá alap, s nem akarja a tulajdonosok építését gátolni. A bizottmány megteszi észrevételeit az egyes utczák és terek szabályozását illetőleg. Steiger ez ügyet sokkal fontosabbnak tartja, mintsem hogy a város csak oly könnyedén határozzon e tervezet felett, melyet a közmunkák tanácsa készített. A tervezet részletes tárgyalásába bocsátkozva, szeretné tudni, hogy minő alapból s ki által fog majdan a közmunkatanács által készített tervezet foganatosíttatni ? Jóllehet ezt ma még nem lehet tudni, mindazonáltal hozzászól az egyes részletek czélszerű, vagy czélszerűtlenségéhez. Határozottan pártolja a kerepesi-útnak a hatvani-utczán keresztül a duna-parttal való összeköttetését, valamint a főherczeg Sándor-utczának folytatólagos összeköttetését a papnövelde és molnár-utczán át a Dunával. A kristóftéri Teleki hás sarkát okvetlenül le kell vágni, mert a közlekedést gátolja stb. stb. Figyelmébe ajánlja a közgyűlésnek,hogy el ne hamarkodja az ezen ügy feletti határozatot, mert roppant nagy következménynyel és horderővel fog bírni. Hozzászól a tárgyhoz még Weisz Bernát, Váradi Károly, az utóbbi különösen ajánlja, hogy a tervezet küldessék vissza és mondja ki a közgyűlés, hogy elvileg nem fogadhatja el a tervezetet, melynek alapjául a közmunkatanács a „kívánatost“ fektette, hanem készítsen tervezetet, mely közlekedési, egészségi és szépítési szempontból indul ki. Vecsey nem akar részletezésébe bocsátkozni e költséges és felesleges vállalatnak ,hanem helyesli Várady nézeteit. Havas előbb tudni akarja, miből kívánja fedezni a közmunkatanács a kisajátítási összeget, s csak azután szól hozzá a tervhez, mert a városnak nincs pazarolni való pénze. Gerlóczy a közmunkatanács tervezetét törvényes alapon nyugvónak tartja. Ez ügyet a legfontosabbnak tartja, minden eddig tárgyalt ügyek közt, mivel épen a tervezet szempontjából a városnak igen sok építkezése zár alatt van, s kívánatos, hogy ez ügy minél hamarább elintéztessék. A kisajátítási költségekről gondoskodjék a közmunkák tanácsa ; a városnak többet áldozni lehetetlen. Különben erről a közmunkák tanácsa már gondoskodott is, kiküldött egy bizottságot, hogy a szükséges pénz beszerzése iránt javaslatot terjesszen elő. Osztja különben Steiger nézeteit a részletekre nézve. Ensbach indítványozza, jelöltessenek ki azon pontok, melyek közlekedési szempontból mulhatlanul szükségesek, ezek kivitele sürgettessék, de a luxust és a czéltalan rombolásokat vesse el. Haris ma csak az elvikérdést kívánja eldönteni, a részleteket más ülésre kívánja halasztani. Steiger indítványozza, mondja ki a közgyűlés, hogy a közgyűlés által megállapítandó, elfogadandó tervezet mint szükséges tekintessék és mint ilyen minél hamarább foganatosíttassék. A kivitelre nézve a közgyűlés semmi kötelezettséget nem vállal. —• Indítványa elfogadtatott. Ülés vége 7 órakor. A pesti népszínházra szerkesztőségünk ivén aláirt Tolcsvai Nagy Gedeon . . 200 fzot. kölönfélék. — A Kisfaludy Társaság mai ülésén a terem sokkal üresebb volt, mint máskor. Hunfalvy Pál korelnöklete alatt kilencz tag képezte a szépirodalmi „kerekasztal lovagkörét“ ; hallgató sem igen volt több; néhány fárambatlan ifjú, kik a múzsát akkor is fölkeresnék, ha nem lanyha permeteg hullna, mint most, hanem záporeső, s vagy öt kénytelen vendég, hírlaptudósítók. Az olvasóasztal ezúttal egészen a kötött beszédé volt. Gyulai Pál egy vendéget mutatott be, Dömötör Jánost három eredeti s öt fordított költeménye által. Az eredetiek, (Szerettelek-e én?, Az égő tűz, Rég beomlott sziklavárak, nem eredeti gondolatok vagy erős képzelem által tűnnek ki, hanem dallamos folyékonyságuk s eltalált hangulat által. A fordítások: Longfellowtól „A mi még el nincs végezve“ s „Az élet oltára“, Göthétől, a „Nász éj“, „Isten hozott, isten veled és Kepper Sigfriedre! két szerb dal sikerülten vannak nyelvünkre téve. Zichy Artal pedig egy Fábián Gábortól fordított Horatius satyrát mutatott ba (I. k. IX.), melyben a költő elmés gunynyal beszéli el, hogy mint rohanta meg sétája közben egy tolakodó, ki Maecenas al akart megismerkedni ő általa, s hogy végre mit szabadult meg tőle Apolló segélyével. Úgy látszik, hogy a „rómaiak“ jobban megkedvelték a Kisfaludy-termet, mint ahogy a mai világ kedveli őket, noha Horatius örökö nöke és az öreg Fábián nagyon jól fordítja. Gregussnak több titkári jelentése volt: alapító tagok lettek Kovács Lőrincz Nagybányáról 200 ftos úrbéri papírral s a kolosvári kath. főgymnasium önképző köre 100 ft. al. A Ráth Mór által fölajánlott Toldy-jutalomkönyveket, (475 munkát), a beküldött ajánlatok alapján 48 gymnasium tanulói számára szétszállták, arányos tervezet szerint. Az „Oláh dalok“ fordított gyűjteményére Rákosi Jenő bírálati jelentése az, hogy csak válogatva s igazítva lehetne belőlük kiadni egy kisebb füzetet, s miután Vulkán is ugyanezt ajánlá, a két gyűjteményt kiválogatás végett visszaküldik a fordítóknak, Ember Györgynek és Groteskának. A Shakspeare-sonettekből Szász Károly már elkészíte a rá eső részt, s Győry Vilmos is beküldi a magáért, melyeket Lévay és Szász Károly fognak bírálni. Tolnai Lajos a Győry Vilmos által fordított „Don Quijo“-ról hűség tekintetében igen dicsérő véleményt küldött, de magyartalanságai ellen kifogása lévén, másik bírálóul Lévay Józsefet kérik föl. Majd Arany László egy régibb indítványát fogadták el, mely szerint a társaság nem vesz föl pártolói könyvilletményébe élőinek oly munkáit, melyek nyomtatásban már megjelentek s még kaphatók. A tagválasztások módozatáról szóló indítvány tárgyalását pedig, miután ez nem sürgős dolog, későbbre halaszták. Végkielégítés. Azon 66 kir. törvényszéki tisztviselő folyamodványa tárgyában, melyben azok mint volt városi törvényszéki tisztviselők a várostól végkielégítést kérnek, a tanács tegnapi ülésében, eltérőleg a jogügyi bizottmány véleményétől, mely őket igényektől elutasítja — részekre a végkielégítést megállapítandónak tartja; úgy azonban, hogy e végkielégítés nekik csak akkor szolgáltassák ki, ha majd a kormánynál fognak nyugdíjaztatni. Ugyanez esetből kifolyólag, azt is javasolta a jogügyi bizottmány, hogy folyamodók részére méltányossági szempontból kárpótlásul azon díjak fizettessenek vissza, melyeket a nyugdíjalapra befizettek. Ezt azonban a tanács semmikép sem helyesli, mert a nyugdíjalap megalkotásánál éppen az szolgált fő czélul, hogy ezen alap a tisztviselők részéről befizetett részletek által 25 év múlva a városházipénztár segélye nélkül önállósíttassék, mi nem fog elévetni, ha egyesek résére az általuk befizetett részletek visszaadatnának. — Katholikus ünnepélyes a m. kir. egyetem rektora. A közoktatási minister egyetértve a belgyministerrel hivatalosan tudtul adták az egyetem rektorának, Told Ferencznek , hogy a holnapi űrnapon képviseltesse az egyetemet a sceptrumos pedellusokkal és a senatussal. Toldy Ferencz azonban ma „M. A.“ panaszolja, megemlékezvén arról, mit, a képviselőházban maga Deák Ferencz nyilván hangoztatott, hogy a magyar királyi egyetem nem felekezeti intézet és e szerint katholikus sem, rendeletet adott ki,miszerint az egyetemi senatusnak az említett egyházi cselekvényen való megjelenése végkép elmaradjon. Mi a rektor ez eljárását csak helyeselhetjük és üdvözöljük azért,hogy a kormánynak erélyes föllépésével ily kemény leckét adott. — A kirakatok és boltajtóknál alkalmazott vasgörgőket, melyek leeresztése idegrázó zajjal megy végbe, a város, mint azt egy rendeletében tudata, sept. 30-káig tűri csak meg, addig pedig mindenkinek szépen tűrni kell zajt és az ebből keletkező egyéb bajokat. Tegnap épen majdnem szerencsétlenségnek volt okozója. A váczi utczában lévő Wiese féle bolt előtt épen egy bérkocsi hajtott el, midőn a görgőt lebocsátoták. Az ezzel járó döngéstől a bérkocsi lovai megijedtek, a kocsit járdára ragadták s kevésbé múlt, hogy egy arra menő őrnagyot, le nem tiportak. — A budai színkörben a következő darabokra készülnek : „Rocambole a párisi csavargó“ színmű, „Trapezunti herczegnő“ nagy operett, „A végzetes bérkocsis“ vígjáték, „Jobb- és balpárt“ vígjáték 3 felvonásban. — Valóban nagyon kívánatos, hogy a reperteket egy kissé változatossá tegyék. Úgy halljuk, hogy valaki egy bohózatot ir a budai szinkör számára e czim alatt: „Jön az Üstökös! vagy a földgolyó szétrobbanása 1872. aug. 12-én.“ — Füstbe ment esküvő. A napokban midőn a zsidó esküvők oly tömegesek voltak, hogy a rabbi alig győzte a szertartást végezni, többek között egy csinos ifjú leány is várakozott mint menyasszony szüleivel és a násznéppel. Az esküvő esti 6 órára volt kitűzve, azonban a