A Hon, 1872. július (10. évfolyam, 149-175. szám)
1872-07-03 / 151. szám
tett, és épen azért csak azt kívánhatjuk, hogy Deák Ferencz elveinek győzelme ne csak alaki győzelem, ne csak három évig tartó parlamenti hatalom és problematikus jelentőségű ideiglenes békés állapot kivívása legyen , de oly átalános győzelem, mely a nemzet szivében s meggyőződésében pártkülönbség nélkül oly módon verjen gyökeret, mint az igazság és hazaszeretet érzetének törvnye, mely előtt minden magyar meghajol, akár jobboldali, akár baloldali, akár conservativ, akár haladáspárti legyen.“ „Deák Ferencz politikája csak akkor fogja teljes diadalát ünnepelhetni, ha megszabadul amaz accidentiáktól, melyek támogatására vagy talán jobban mondva: felhasználására köré sorakoznak és most azon „barátokat“ képviselik ott, amelyekről a közpéldabeszédben azt szoktuk mondani, hogy „az isten őrizzen.“ „Ma már senki előtt sem titok többé, hogy a pártok kebelében, a clubbokban mily heves viták folytak, mily sokszor jött ellentétbe maga a pártnak vezére saját pártjával, s hogy mindannyiszor a szabad haladás eszméje volt kénytelen meghajolni a nehézkesség előtt, a kisebbség higgadtsága a nagyobb szám türelmetlensége előtt, s mennyiszer fojtatott el egy megindult reformmozgalom a párt kebelében, holott ha a kérdés a plénum elé hozatott volna, a haladás minden barátja által, pártkülönbség nélkül, tárt karokkal fogadtatott volna.“ Ezt egy olyan lap mondja, mely helyesli a Deák politikát. Ez is egy jellemző vonás a jövő országgyűlés jobboldalának portrait-jához. Nem tudom, micsoda képet vágnak hozzá az engedelmes miamelukok, mikor elolvassák a pártfegyelem túlzásai ellen intézett sorait és megtudják, hogy ebből a pártból 20 ember van már megválasztva s ő még megválasztásra vár. Az igaz, hogy ez a liberális elem úgy áll a jobboldalnak, mintha az „ördög menyasszonyá“nak valami pajkos kéz még egy kis pörge bajuszt festett volna. No majd talán leberetválják. Nagyobb reformerek is beadták már a derekukat. Törs Kálmán: Wodianer Albert báró megválasztatása. Érsekújvár, jul. 1. A „Hon“ hasábjain több ízben el voltak már sorolva az üzelmek, melyek közrehatottak, hogy Wodiáner Albert b. képviselői székét mint az ellenzéki érsekujvári kerület képviselője, újból elfoglalhassa s onnét a „magas kormányt“ három évig vakon szolgálhassa. De csak maga a választási adtus tette föl az Uzelmekre a valódi koronát. Végre is a sok ármánynak sikerült Wodiánert megválasztott képviselőnek kikiáltani. De mi e választást, mely törvénytelenségben minden eddigit fölülmúl, törvényesnek és érvényesnek nem tekinthetjük s az ellen be is jelentettük óvásunkat. De ennek jegyzőkönyvbe való fölvételét a választási elnök megtagadta. Itt küldöm az óvást eredeti szó szerinti szövegében. Láthatja ebből az ország, miféle eszközök segítették nálunk győzelemre a kormánypártot ? Ajánljuk ez óvást mindenkinek átolvasás végett. Érdekes adatot képez ez a választások történetéhez s a jobboldal törvénysértő igazságtalanságaihoz. Az óvás így hangzik: Az érsekújvári választókerület ellenzéki párt alulírott, szavazatszedésnél jelenlevő bizalmi férfiai, e hó 22-én és 23-án megejtett képviselő választás ellenében, miután óvásuknak jegyzőkönyvbe leendő felvétele Zerdahelyi Incze c maga által határozottan megtagadtatott, azt a nyilvánosság terén érvényesítik. Óvás. Nem tekinthetjük b. Wodiáner Albert ur kormánypárti jelölt megválasztatását sem érvényes, sem törvényesnek, mert: 1) A választók névsorába oly egyének igtattattak be, — kiket az 1848. V. t. sz. 2. §. értelme szerint szavazati jog nem illethet, — minők: a) a vaspályák tiszti személyzete legnagyobbrészt, szolga személyzete egészben, velő Erzsébet ruházta föl, — még mindig emlékeztettek a középkorra, legalább az évenkint tartott tornajáték által, noha már ekkor a középkorral szakított a világ. De nagy költői és politikai tények épp akkor támadnak, midőn két korszak és hatalom — a leáldozó és fölkelő — egymásba ütköznek. Az idő e nagy vonását visszatükrözi Shakspeare költészete is. Az angol történelemből vett drámában még a túlszárnyalt hűbéri állam lovag-szelleme fénylik, míg legtöbb alkotásaiban a későbbi kort úgy fogá föl, hogy művei most kezdenek csak igazán a művelt világ közkincseivé válni. A hatalmas, részint tragikailag megrázó, részint medvemelő események, melyeknek londoni élete első éveiben mindjárt szemtanúja lön: Stuart Mária kivégzése (1587.) a spanyol armáda tönkreverése (1588) sat. nagy mértékben járulhattak ahhoz, hogy szelleme korán megéljen s maga elé magas czélt tűzzön. S mennyi megható élmény volt még fejlődésének tiz-tizenkét évében: fia halála,s barátja Southampton bebörtönzése, az őt kegyelő Essex kivégzése s Raleigh sorsának változásai Erzsébet halála után. Bizonyos, hogy ő épp oly okosan, mint egy nagy élet közepette élt. Az ég és a földi viszonyok megadtak neki mindent, hogy az emberiség maradandó dicsősége legyen. Jöhetnek lángelmék ezután is, de az idő aligha fog többé úgy kedvezni fejlődésüknek, miután hiányzani fog a nagy keret. Korunk számit, fejteget, töprenkedik, kicsiségeken tépelődik és nagyokon átsimul. Az alkuvások s nem az eszmény népe vagyunk. Ekkép valószínű, hogy egy uj Shakspeare nem fogja árnyékba szorítani a régit. S ennek élő sejtelme az, mely a Shakspeare-kultuszt átalánossá s évről-évre nagyobbá tette. — Arra van hivatva, hogy ne csak gyönyörködtessen, hanem hogy fentartsa ez őserejü költészet hagyományát köztünk, kik ma már — Petőfivel szólva — csak böngészünk ott, a hol ö oly gazdagon aratott. b) Komárom megyében fekvő Bajos, Anyala, Ó-Guta és Farkasd nevezetű pusztákon alkalmazott primatialis cselédség, kocsis, juhász, csősz, erdőkerülő és béresek. c) Kerületünkhöz tartozó Surány városi czukorgyári tisztviselő,napszámos és munkásai, kik nemcsak nem honositvák, de kik között idegen állam szabadságolt katonái is vannak. d) Érsekujvárott, primatialis földön és házakban lakó, s a lakélvezeten kívül mivel sem biró czigányok. e) Gróf Károlyi Alajos, gróf Berchtold László és báró Wodiáner Albert ő méltóságaik erdőkerülő s egyéb alárendelt tiszti és szolga személyzete. 2) Mert ezek ellenében, a szavazók sorából, számos oly egyén kihagyatott, kiket a törvény szavazati joggal ruház fel. 3) Mert a törvényellenesen összeírott, szavazók ellen beadott, s indokolt felszólamlásaink, daczára hogy azok az ülés folyama alatt, s így kellő időben érkeztek be, kezeinkhez elintézetlenül, s elkésetteknek nevezve, felbontatlanul kerültek vissza. 4) Mert Diska István nagysurányi iparos kérvénye, melyben indokoltan szavazati joga megadatásáért esedezett, a központi bizottmány által visszautasittatott, s ezen visszautasítás, az 1848-ki törvények ellenére, az 1868. év XXVI. t. ez. alapittatott. 5) Mert az összeíró bizottság, az összeirási idő tartama alatt, a nélkül, hogy az 1848. év V. t. ez. 13. §. hirdetményi eljárását kellőleg figyelembe vette volna, a pótösszeirást, melynek helyéül Érsekújvár jelöltetett ki, — az előleges megállapodás ellenére, azazólsó napra, innen Komját városába tette át. 6) Mert az ellenzék gyöngitésére felhasználatott a hivatalos hatalom, az uri tekintély, az egyházi szószék, minden szennyes rágalom, támadás, izgatás, gyanusitás, és a vesztegetés valamint lélekvásárlás ezernyi neme. 7) mert b. Wodiáner Albert ur pártjának több tagja a választás szinhelyén törvényellenesen fegyverrel jelent meg, min pártunk békeszerető emberei nemcsak megütköztek, de sokan a megjelenéstől vissza is riasztattak. 8) Mert az ezen kerületben soha szokásban nem levő pártszavazás elnöki elrendelése, s ezáltal a méltányosság mellőzésével, pártunk kifárasztatott, s különösen a több mértföldre fekvő községek választói elkeseredésig gyötörtettek. 9) Mert a pártszavazás által, daczára annak, hogy a községenkénti szavazás elve mondatott ki, a községek szavazói mégis sokféle ürügy alatt, annyira összezavartattak, hogy a személyek azonosságát, a szavazás megszakítható nem lévén, s pártunk embereiből idő rövidsége miatt, a katonai lánczon kerösztül egyes községenként bizalmi férfiakat nem hozhatván — constatálnunk lehetetlen volt. 10) Mert ezen eljárás elleni, szavazás alatti többszöri tiltakozásunk, legtöbb esetben figyelembe nem vétetett. 11) Mert legnagyobb részt községi elöljárók sem lévén jelen, alapos okunk van hinni, hogy bemondott nevek alatt mások, egyesek külön nevek alatt többször is szavaztak. 12) Mert a nem igazolt szavazatokat ezek alapján, nem tekinthetjük érvényeseknek. 13) Mert Gyarak község szavazói között jelentkezett oly egyén, ki az évek előtt elhalt, a szavazók lajstromába mégis felvett Károly Mihály neve alatt akart szavazni, s ki daczára felszólamlásunknak, ezen politikai joglopás megkísérléséért, le nem tartóztatott. 14) Mert a fentebbi pontban előadott tény alapján indokolt azon gyanúnk, hogy miután verificáló bizalmi^férfiakkal nem mindig rendelkezhettünk, ily eset több is előadhatta magát. 15) Mert a választási jegyzőkönyv szerinti szavazók száma, saját adatainkkal össze nem egyez. 16) Mert a szavazatok eleinte törvényellenesen nem mind a jegyzőkönyv, hanem részben külön papírdarabra jegyeztettek, s ezek közül a jegyzőkönyvbe történt utólagos bejegyzés alkalmával több, talán feledékenység, talán az általunk előlegesen kifogásolt papírdarab elveszése következtében — kimaradt. 17) Mert 22-én esti órákban, daczára annak, hogy legcsekélyebb rendzavarás sem adta magát elő, pártank puszta zajra, lovas katonaság által tiportatott, s számosán ok nélkül testi sérelmeket szenvedtek. 18) Mert az 1848.év V. t. sz. 31. §. ellenére, úgy Szalánszky Gyula jegyző, mint Lipcsey János pótjegyző, szavazataikat beadták. Mindezek, s az egybegyülendő országgyűléshez benyújtandó kérvényben felhozandók, s adatokkal igazolandó tények alapján, miután báró Wodianer Albert ur megválasztatása törvénybe ütköző tények alapján eszközöltetett, b. Wodianer Albert urat, az érsekujvári választókerület képviselőjének el nem ismerhetjük, választását, érvényes, törvényes és elfogadhatónak nem tekinthetjük. Érsekújvár, 1872. junius hó 24-kén. Fogd Károly s. k. városi tanácsnok, köz- és váltó ügyvéd. Druga József, s. k. városi tanácsnok, h. ügyvéd. Hettlényi Ferencz s. k. h. ügyvéd, Nyitra és Komárom megyei birtokos; a liptó-sz-miklósi törvényszékhez aljegyzőnek Jóbb Frigyes megyei aljegyzőt; a lugosi törvényszékhez irodatisztnek; Orbok Hugó krassómegyei alszámvevőt; a marosvásárhelyi törvényszékhez aljegyzőnek ; Bodó Mózses törvényszéki joggyakornokot ; írnoknak: Benkö Farkas törvényszéki bírnokot; a marmaros-szigeti törvényszékhez aljegyzőknek : Fankovics Gyula törvényszéki irodatiszt, Majoros Mihály técsői járásbirósági írnokot és Jakabovits József törvényszéki joggyakornokotet telekkönyvvezető segédnek: Zahey Gyula törvényszéki írnokot; irodatisztnek Kiss Mihály törvényszéki írnokot; a medgyesi törvényszékhez aljegyzőknek: Kreger Mihály és Szentmiklósy Miklós törvényszéki és Fronius Károly medgyesi járásbirósági írnokokat; Írnokoknak : Gull Frigyes és Princz János törvényszéki birnokokat; a medgyesi járásbírósághoz írnoknak: Schneider Adolf medgyesi ügyvédet; a miskolczi törvényszékhez aljegyzőknek farkas Kálmán belügyministeri fogalmazó gyakornokot; Kerekes Aurél törvényszéki joggyakornokot ; a nagy-károlyi törvényszékhez aljegyzőknek: Nagy László és Kovács József törvényszéki joggyakornokokat, Sóváry János szegedi kir. biztossági bllnokot és Almásy Ignácz ügyvédjelöltet; írnoknak: Koncz Antal tvszéki irodai gyakornokot ; a nagy-kikindai törvényszékhez aljegyzőknek : Triffnácz Mladen törvényszéki írnokot és Reindl- Csuncsits Ernő törvényszéki joggyakornokot; telekkönyvvezető segédeknek: Koczó Zsigmond torontálmegyei volt törvényszéki telekkönyvvezető segédet és Lichovnik Antal törvényszéki telekkönyvi írnokot. A nagyszebeni törvényszékhez aljegyzőknek : Weither Mihály törvényszéki végrehajtót, Doma János volt megyei törvényszéki ülnököt, Grosz Sámuel törvényszéki írnokot és Theil Albert nagyszebeni tanácstitkárt; Írnoknak: Dietrich Mór törvényszéki joggyakornokot; a nagyszombati törvényszékhez aljegyzőknek : Császár Lajos törvényszéki joggyakornokot és Röszner Antal törvényszéki írnokot; a nagy-szőllősi törvényszékhez aljegyzőknek: Pásztay Ferencz törvényszéki joggyakornokot és Szemák Bertalan végzett jogászt; Írnoknak: Bóra László ugocsamegyei írnokot; a nagyváradi törvényszékhez aljegyzőknek : Kovács Jenő, Czájlik Kálmán és Bige Gyula törvényszéki joggyakornokokat,Szentiványi Adorján és Tóth Imre törvényszéki írnokokat és Keresztury Alajos, biharmegyei volt aljegyzőt; írnokoknak: Weiterschutz János végzett jogászt és Király Endre dijnokot; telekkönyvi írnokoknak: Dienes Lajos és Kudász Endre dijnokokat; a nyíregyházi törvényszékhez jegyzőnek: Patkó Tamás törvényszéki irodatisztet; aljegyzőknek: Kubinyi István törvényszéki joggyakornokot, ifj. Krúdy Gyula ügyvédjelöltet és Kassai Sámuelt; telekkönyvvezető segédnek: Jakabos István telekkönyvi írnokot. Írnokoknak : Vaday György törvényszéki dírnokot és Holló József megyei volt írnokot. Vidéki levelezés. (Vág-Vecsei képviselőválasztás.) Nyitra, jun. 28. Alig létezik választókerület, melyben a kormánypárt jelöltje mellett a választókra oly nagy mérvű törvénytelen nyomást gyakorolt, mint azt ezen kerületben tévé. Az összeírások tökéletesen megbízható kormánypárti tagokból álló küldöttség által,oly formán eszközöltettek,hogy alig maradt Szulyovszky Ignácz kormánypárti jelölt barátomnak béresei, kocsisai és egyéb semmivel sem bíró, semmi adót nem fizető egyéniségek között egy is, ki — feltéve, hogy szavazatát neki lekötötte — a választók közé fel nem vétetett, mig ellenben az ellenzéki választók a beiratkozástól részben elriasztanak, nagy részben pedig a jogosultak kihagyattak. A középponti választmány kormánypárti többsége jelöltje felszólamlási kérelmére, elfogadva annak jogfosztó theoriáit, még a pártosan szerkesztett összeírásból 150-et felülhaladó balpárti választót törült, és 1848 évtől választási jogait folyton gyakorolt választói jogától megfosztott. A hivatalsereg nem irtózott hivatalos hatalmával visszaélni s pártja érdekében olyanokat elkövetni,melyek ha más országban történnek,az elkövető cassalását, de sőt fenyítő perbe vonását is előidézik. A szavazatok pénzzeli vásárlása, etetés, itatás, tivornyázás,hivataligéretek és a csábítás minden kigondolható módja a jelölt személyes vezetése mellett még az összeírások megkezdése előtt, Hunyady, Károlyi, Schey, Kamara országos központi deákkör stb. doctorok segélyével visceniroztatott, s egész a választási napig rengeteg összegek feláldozásával következetesen folytattatok. A választás maga pedig a választási elnök által nem csak, hogy a jobb pártnak nyújtott azon előny által, hogy előbb szavaztatott le, — de nagy mérvű huzavona és sokoldalú presszo által választóinkra felette nehezittetett. És ha mindezek daczára a kormánypárt jelöltjével kudarczot vallott és bukott, s pártunk oly kerületet hódított, mely eddig mindig kormánypárti képviselőt küldött, úgy hiszem, hogy az oly erkölcsi vívmány, melynek indokait nem lesz felesleges közelebbről is megvilágítani, hogy tudjuk népünket s annak szükségleteit közelebbről megismerni, s lépéseinket azok szerint intézni, és lelkem mélyében meg vagyok győződve, ha hogy ezt teendjük, nincs az a kerület, melyet bármely pressiók, bármely vesztegetések és vásárlások daczára az ellenféltől visszahódítani és korhadt eszméit a szabadelvű haladás eszméivel legyőzni nem lehetne. Azt fogják reánk, hogy forradalmárok vagyunk, hogy a népet adóelengedéssel s egyéb kivihetlen dolgokkal ámítjuk. Ugyan kérem ezen urakat,legyenek szívesek, mondják meg nekem: a vágvecsei kerület mely községében történt ilyen ámítás ? S ha nem történt, miért van az, hogy mégis buktak ? A népet felvilágosítani, a népet jogai terjedelméről s azok magasztos voltáról kitanitani s a szabadelvű haladás eszméivel megösmertetni kell, ha azt kitartóan s következetesen teendjük, semmi de semmi pressio a népet tőlünk elidegeniteni képes nem leend, s mennél nagyobb nyomást fognak reá gyakorolni, annál edzettebb lesz a kitartás. Ebben feküdt jelen esetben is biztos győzelmünk kulcsa; bejártuk a népet faluról falura, tanítottuk, oktattuk, jogairól felvilágosítottuk, felvilágosítottuk elveinkről, s népünk oly szilárdan szívébe véste oktató szavainkat, annyira lelkesült, hogy a kormánypárt lélekvásárlása s vesztegetéseitől undorral fordult vissza. A kormánypárt Vecsén tartott értekezletében meg lett állapítva, hogy tót községeink választói lehetőleg elvágassanak, s kiosztatott a korteseknek tömérdek pénzt, hogy voksokat vásároljanak. Részünkről Szelecsén tartott értekezleten az egész választásnak pártunk részéről leendő vezetésére Maznr Jenő elnöknek, kerületi vezetőknek pedig Rudnay Jusztin, Saáry Béla, Seregélyi Ferencz, Dr. Egey, Jánossy Biróczy Flóris, Sándor Gyula, Csóka Alajos, Riszner Károly s többen, úgy minden községben vezetők megválasztatván, megállapittatott a községek csatlakozási menetrendé s utasitva lettek a vezetők, hogy a népet a kormánypárt vesztegetései s elfogatási kísérletei elöl megmentsék. S mindez oly fényesen sikerült,hogy a választás napján már 6 órakor reggel Farkasd,Negyed,Sóok és Szelőcze lelkes népe,melyet úgy a példás rend fentartásában, valamint kitartó összetartásban a győzelem oroszlány része megillet — Rudnay Justin és Saáry Béla urak vezetése alatt a helyszínen megjelentek, 9 órakor pedig már valamennyi község választói a táborban voltak, s összes választóink névleg revideáltatván, kitűnt, hogy az összes választók absolut többsége táborunkban van. Azon lelkesedést körülírni, mely ezen ténynek a vezető részéről történt kihirdetését követte, lehetetlen. Választóink szent fogadást tettek, hogy a választás helyéről egy sem távozand, s hogy a rend fentartásában választott vezetőjüknek vakon engedelmeskedend, s dicséretére legyen mondva, népünk felfogva joga magasztosságát s biztos kilátásba helyezett győzelmének erkölcsi súlyát, fogadását mindvégig megtartotta. A választás kezdetén forrón szeretett s mélyen tisztelt követjelöltünket: gr. Eszterházy Istvánt Rudnay Justin ajánlotta; a szavazás köretett, s bizalmi férfiaink oda lettek utasitva, hogy a községenkénti szavazást követeljék, mit a választási elnök pártja érdekében nem engedett, s így kezdődött a jobb párt szavazása. Minden kitelhető huzavonási eszközökkel ezen szavazás junius 23-iki reggeli 10* óráig folytattatok, népünk ezen hosszú időn át oly csendben és rendben tartotta magát, hogy egyetlen egy kihágás sem fordult elő, a kirendelt katonaság pedig mindössze a cordont három, négy emberrel tartván fel, egyetlen egyszer sem nyujtatott neki alkalom a beavatkozásra, s az ellenfél által kirendelt katonaság derék tisztjei maguk bejövő táborunkba kijelenteni kénytelenítettek, hogy soha életükben nem hitték volna, hogy a köznép sok ezerre menő, a szavazókon kívül még legalább 3000—4000 ember volt jelen — száma oly higgadtan tud várni, s hogy a rend fentartására önmaga elégséges. Pedig uraim, a kormánypártról : önök mégis elég vakmerők bennünket izgatóknak, rendbontóknak és forradalmároknak hirdetni! A rend csak egyszer lett táborunkban megzavarva,midőn t.i. a jobbpárti képviselőjelölt ur bájos neje táborunkban átjövén,igéző mosolyával remélte elérni azt, a mi után férje hiába sóvárgott, t. i. a sziveket meghódítani; mennyire sikerült ez neki, bizonyítja az eredmény. Június 23-án 10 és fél órakor Szulyovszky Ignácz úr „az ég alatt, a föld szinén“ többé embert, ki hajlandó lett volna reá szavazni, nem találhatván, következett pártunk szavazása. Bizalmi férfiaik ekkor követelték, hogy az elnök legalább már most vegye a nép érdekeit figyelembe, és szavaztassa előbb a távolabbi községeket. De nem így vala ez megírva a nép érdekeinek, a szuverenitásának vezetésére kiküldött elnök ur szivében s elméjében. „A tótok nem fognak kitartani, el fognak széledni s az éj homályában lehet majd lélekvásárt űzni közöttük“, ez volt a gondolatmenet, mely az elnök urat arra bírta, hogy előbb a vágmelléki magyar községeket szavaztassa. Mily nagy volt azonban rémülete, midőn Berencs, Nagyfalu, Luki, Ivánka, Farkasd,Negyed, Sók és Szelőcze községbeliek leszavazása után 1301 voksunk volt. Mily nagy ennek irányában népünk lelkesedése, midőn a vezető lajstromát elővéve kimutatta, hogy összeírása ezen szavazatszámnál csak négy vokssal vannal. Tót népünk ekkor felvilágosittatván minő nemes gondolatokat táplál róla volt országgyűlési képviselője, újból fogadást tett, hogy ha egy hétig is kellenek ott maradnia, meg fogja mutatni, hogy Turcsányi Ede úr s pártja gazda nélkül csinálta a számadást, és csakugyan meg is mutatta, hogy nála baromvásárt űzni nem lehet, s hogy a nemes elvekért annyira tud lelkesülni mint magyar ajkú népünk ! Nem sikerülvén ezen fogás sem, a kormánypárt uj hadi cselről gondoskodott, — a galanthai plébános vezetése alatt több egyéneket küldött táborunkba lélekvásárlási Uzendeket, — amennyiben pedig ez nem sikerülne, hogy legalább saját megveretésükkel rendetlenséget idézzenek elő táborunkban, hogy a katonaságnak alkalom nyujtassék bennünket szétugrasztani s a zavart felhasználva Szulyovszky urat képviselőnek kikiáltani. Azonban itt is csalódott, mert vezetőink felfogván ezen cselt, oda utasították a népet, hogy az illetőket egyszerűen utasítsa ki, a mi csak ugyan a legnagyobb hidegvérüséggel történt is. Hogy ez nehány markos ütés nélkül nem történt, arról a galanthai plébános ur háza és arcza tanúságot tehetne ; no de hiszen ezen urak az istentől vastag bőrrel vannak ellátva s igy nem fájhatott nekik ezen kézzel fogható erkölcsbecsepegtetés oly nagyon. Határtalan volt a zavar Izraelben, midőn 24 kén korán reggel már látták az urak, hogy azon fennhéjázóan hirdetett’600—800 szótöbbségük 15-re apadt le, s hogy még Sopornyai 130-at felülhaladó választóink hátra vannak, — volt sürgönyzés, volt ide-odaj kapkodás, de mind hasztalan, — végre fötisztelendő helyettes elnök úr — talán Széles jókedvében — egyet vágott az asztalra, s kijelentette, hogy ő bizony „az atya úristennek sem szavaztat tovább.“ Észre tért azonban nem ő, de Turcsányi úr ii a szavazást folytatta, és végre bizonyosan örömtől kényező szemekkel, gr. Eszterházy István urat mint 115 szótöbbséggel megválasztott képviselőt prodlamálta, — azzal azonban a már régebben reá várakozó kocsin sietősen eltávozott. Ha már megható volt az, hogy 80—90 éves aggastyánok s a betegek ágyakban hozatták ki magukat, hogy mint ök mondák — éltük hátra levő utolsó perczeit is hazájuknak szenteljék, — nincs szó mely kifejezni, nincs ecset, mely lefesteni tudná azon véghetetlen lelkesedést, mely a győzelem kihirdetését követte. Sirás, nevetés, ölelkezés, tánczolás egybeolvadt, s az elláthatlan néptömeg — az egész választási adás alatt senkisem távozott el — mely minaddig hidegvérű csendben várta az eredményt, egybeolvadt, hogy örömének s lelkesedésének, kiki a maga módja szerint kifejezést adjon. Csak vagy egy óra múlva volt képes Mazur Jenő magának annyi csendet szerezni, hogy rövid beszédben, megköszönve a nép példás kitartását s magaviseletét, azt továbbra az ellenfélre szavazókkal békés együttélésre, minden ingerültségnek és gyülölségnek szivéből leendő kiirtására felhívta, mit az meg is ígért, — s azután folytonos lelkesedés között, kiki saját községébe távozott. így ment végbe a vecsei emlékezetes választás, melyről ellenfelünk elég vakmerő volt sürgönyözni, hogy „izgatás miatt“ félbe kellett szakitani, — melyről azonban mi valamennyien azon biztos reményben távoztunk, hogy azon nép, mely ennyire tud elvéért lelkesülni, veszni nem fog, s hogy csakugyan „Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“ Nyitrai. (Jobboldali ra bonczatlanság.) Benge, jun. 29. Hazánk minden részéről felhangzott panaszaihoz, hogy a kormánypárt minden eszközökkel, legyenek azok törvénytelenek is, nyomást gyakorol a választásokra , választókerületünk is egy példát mutathat fel. Ugyanis kerületünk követválasztásánál jun. hó 23-ik napján történt Dárdán, midőn Benge község fel lön hiva, hogy az ölvonalba és a bizottmány elé lépjen, szavazatát adandó, a községét kisérő esküdt, ki legutólsó volt, egy egyén által mellén ragadtatott és „ti szamarak“ (vi magarci) czimeztetett. Ily epithetonra a nevezett község tanítója, ki a község birájával legelöl ment, megfordult; mire ugyanazon egyén t. i. Gózon István, m. k. utibiztos ur, rákiáltott, „oda nézzen és ne ide.“ Miután hazai törvényeink a követválasztásnál a visszanézést nem tiltják, és ez ezen esetben sem a rend sem a csend háboritásra sem okot, sem ürügyet magában véve nem szolgáltatott, és ezen egyénnek a nevezett helyen semmi hivatalos teendője nem volt, a község tanítója egyszerűen azt felelte reá „nekem nem parancsol.“ Erre a nevezett ur, ki nem is tudjuk mily jognál fogva került az őrvonalba, a nevezett község tanítóját be akarta záratni. Máté Ödön ur, egy fiatal, reményteljes(?), kitűnő sikerrel(?) végzett jogász, ki nemzeti szalaggal volt díszítve, és igy a rend és csend fentartására hivatva , minden kihallgatás nélkül és a tény minden ismerete nélkül, egyedül mint rokonának ellenét, és szint ily alapon járásunk szolgabirája is, a nevezett tanítónkat be akarta záratni, így védelmeztetett a független, a szabad választás. Nehéz volt nekünk ily törvénytelen eljárásnál hallgatni, de kedves követünk iránti tiszteletünk, rend és hazaszeretetünk győzött az ily méltatlanságok keltette érzés felett. Biz példát vehetnének a kormánypárt azon emberei, kik minden eszközökkel, ily eszközöket sem véve ki, mint az elmondott, működnek elveik terjesztésére — követünktől, ki mondja : „ha egyetértenek elveimmel, úgy válasszanak meg, ha nem: ne.“ De a haza örökké éljen ! Benge község választói. Birósági kinevezések. Az igazságügyminiszter kinevezte a kaposvári törvényszékhez aljegyzőknek: Zsubory István törvényszéki joggyakornokot és Hodossy Lajos ügyvédsegédet, a karczagi törvényszékhez aljegyzőnek Csanády Béla debreczeni törvényszéki joggyakornokot; a kassai törvényszékhez aljegyzőnek Teleky László törvényszéki joggyakornokot; a komáromi törvényszékhez aljegyzőknek Klein László törvényszéki joggyakornokot és Trojkó György tatai járásbírósági írnokot; a tatai járásbírósághoz írnokoknak Zugschwert Antal uradalmi ügyészségi írnokot és Mladoniczky Nándor magánjogtanulót. A közönség köréből. Szeged, jul. 1. Némi kis meglepetéssel olvastam a „Hon“ tegnapelőtti számában, Spolarich Lajos aláírása közleményben, két reám vonatkozó passust, melyeket szó nélkül nem hagyhatok. Mint utólag értesültem a közlemény olvasása után, Spolarich úr Csongrád megye egyik csendbiztosa, nem pedig Ráday leghűségesebb szolgája által lett letartóztatva, Szeged városkapitányi hivatala által őrizet alá véve, végre a kir. ügyészség által kihallgatva, mely közegek Rádaytól egészen külön állók, a letartóztatási indok is olyan, amilyennel én — legalább hivatalból — nem foglalkozom,szóval : az én nevemnek beékelése egészen hibás dolog, mi vagy részakarat, vagy részfelfogás illetve informatióból eredhetett csak. Én működésemnek még hátralevő igen rövid időtartamán át, úgy mint eddig, teljesítem saját kötelességeimet, hatáskörömet másfelé kiterjeszteni sem időm sem akaratom, mint magány ember, nagy érdekeltséggel viseltetem ugyan más ügyekért is, mint hivatalnok azonban csak ennek kiszabott keretében maradok. Ráday Gedeon kolórfélék. — A Lloyd-épületre vonatkozólag Faik Miksa úr arról értesíti lapunkat, hogy ama ház, melyben ez idő szerint a Lloyd-társaság helyiségei vannak, nem képezik a nevezett társulat tulajdonát. Az illető helyiségeket a Lloydtársaság csak bérben bírja s hogy mi fog történni eme helyiségekkel őszre, midőn a társaság a duna-parti nem rég fölépült házába költözik —-