A Hon, 1872. július (10. évfolyam, 149-175. szám)

1872-07-03 / 151. szám

tett, és épen azért csak azt kívánhatjuk, hogy Deák Ferencz elveinek győzelme ne csak alaki győzelem, ne csak három évig tartó parlamenti hatalom és problematikus jelentőségű ideiglenes békés állapot kivívása legyen , de oly átalános győzelem, mely a nemzet szivében s meggyőző­désében pártkülönbség nélkül oly módon verjen gyökeret, mint az igazság és hazaszeretet érze­tének törv­nye, mely előtt minden magyar meg­hajol, akár jobboldali, akár baloldali, akár con­­servativ, akár haladáspárti legyen.“ „Deák Ferencz politikája csak akkor fogja teljes diadalát ünnepelhetni, ha megszabadul amaz accidentiáktól, melyek támogatására vagy talán jobban mondva: felhasználására köré so­rakoznak és most azon „barátokat“ képviselik ott, a­melyekről a közpéldabeszédben azt szok­tuk mondani, hogy „az isten őrizzen.“ „Ma már senki előtt sem titok többé, hogy a pártok kebelében, a clubbokban mily heves vi­ták folytak, mily sokszor jött ellentétbe maga a pártnak vezére saját pártjával, s hogy mindan­­­nyiszor a szabad haladás eszméje volt kényte­len meghajolni a nehézkesség előtt, a kisebbség higgadtsága a nagyobb szám türelmetlensége előtt, s mennyiszer fojtatott el egy megindult reformmozgalom a párt kebelében, holott ha a kérdés a plénum elé hozatott volna, a haladás minden barátja által, pártkülönbség nélkül, tárt karokkal fogadtatott volna.“ Ezt egy olyan lap mondja, mely helyesli a Deák politikát. Ez is egy jellemző vonás a jövő országgyűlés jobboldalának portrait-jához. Nem tudom, micsoda képet vágnak hozzá az engedelmes miamelukok, mikor elolvassák a pártfegyelem túlzásai ellen intézett sorait és meg­tudják, hogy ebből a pártból 20 ember van már megválasztva s ő még megválasztásra vár. Az igaz, hogy ez a liberális elem úgy áll a jobboldalnak, mintha az „ördög menyasszonyá“­­nak valami pajkos kéz még egy kis pörge ba­juszt festett volna. No majd talán leberetválják. Nagyobb refor­merek is beadták már a derekukat. T­ö­r­s Kálmán: Wodianer Albert báró megvá­lasztatása. Érsekújvár, jul. 1. A „Hon“ hasábjain több ízben el voltak már sorolva az üzelmek, melyek közrehatottak, hogy Wodiáner Albert b. képviselői székét mint az ellenzéki érsekujvári kerület képviselője, újból elfoglalhassa s onnét a „magas kormányt“ három évig vakon szolgálhassa. De csak maga a választási adtus tette föl az Uzelmekre a valódi koronát. Végre is a sok ármánynak sike­rült Wodiánert megválasztott képviselőnek ki­kiáltani. De mi e választást, mely törvénytelenségben minden eddigit fölülmúl, törvényesnek és érvé­nyesnek nem tekinthetjük s az ellen be is jelen­tettük óvásunkat. De ennek jegyzőkönyvbe való fölvételét a választási elnök megtagadta. Itt küldöm az óvást eredeti szó szerinti szöve­gében. Láthatja ebből az ország, miféle eszkö­zök segítették nálunk győzelemre a kormány­pártot ? Ajánljuk ez óvást mindenkinek átolvasás végett. Érdekes adatot képez ez a választások történetéhez s a jobboldal tör­vénysértő igazságtalanságaihoz. Az óvás így hangzik: Az érsek­újvári választó­kerület ellenzéki párt alulírott, szavazatszedésnél jelenlevő bizal­mi férfiai, e hó 22-én és 23-án megejtett képvi­selő választás ellenében, miután óvásuk­nak jegyzőkönyvbe leendő fel­vétele Zerdahelyi Incze c maga által hatá­rozottan megtagadtatott, azt a nyil­vánosság terén érvényesítik. Óvás. Nem tekinthetjük b. Wodiáner Albert ur kor­mánypárti jelölt megválasztatását sem érvényes, sem törvényesnek, mert: 1) A választók névsorába oly egyének igtat­­tattak be, — kiket az 1848. V. t. sz. 2. §. értel­me szerint szavazati jog nem illethet, — minők: a) a vaspályák tiszti személyzete legnagyobb­részt, szolga személyzete egészben, velő Erzsébet ruházta föl, — még mindig emlé­keztettek a középkorra, legalább az évenkint tartott tornajáték által, noha már ekkor a közép­korral szakított a világ. De nagy költői és po­litikai tények épp akkor támadnak, midőn két korszak és hatalom — a leáldozó és fölkelő — egymásba ütköznek. Az idő e nagy vonását visszatükrözi Shaks­­peare költészete is. Az angol történelemből vett drámában még a túlszárnyalt hűbéri állam lo­vag-szelleme fénylik, míg legtöbb alkotásaiban a későbbi kort úgy fogá föl, hogy művei most kezdenek csak igazán a művelt világ közkincsei­vé válni. A hatalmas, részint tragikailag megrázó, ré­szint med­vemelő események, melyeknek londoni élete első éveiben mindjárt szemtanúja lön: Stuart Mária kivégzése (1587.) a spanyol armáda tönkreverése (1588) sat. nagy mértékben járul­hattak ahhoz, hogy szelleme korán megéljen s maga elé magas czélt tűzzön. S mennyi megható élmény volt még fejlődésének tiz-tizenkét évé­ben: fia halála,s barátja Southampton bebörtönzése, az őt kegyelő Essex kivégzése s Raleigh sorsá­nak változásai Erzsébet halála után. Bizonyos, hogy ő épp oly okosan, mint egy nagy élet­ közepette élt. Az ég és a földi viszo­nyok megadtak neki mindent, hogy az emberi­ség maradandó dicsősége legyen. Jöhetnek láng­elmék ezután is, de az idő aligha fog többé úgy kedvezni fejlődésüknek, miután hiányzani fog a nagy keret. Korunk számit, fejteget, töprenke­­dik, kicsiségeken tépelődik és nagyokon átsi­mul. Az alkuvások s nem az eszmény népe va­gyunk. Ekkép valószínű, hogy egy uj Shaks­­peare nem fogja árnyékba szorítani a régit. S ennek élő sejtelme az, mely a Shakspeare-kul­­tuszt átalánossá s évről-évre nagyobbá tette. — Arra van­­ hivatva, hogy ne csak gyönyörköd­tessen, hanem hogy fentartsa ez őserejü költé­szet hagyományát köztünk, kik ma már — Pe­tőfivel szólva — csak böngészünk ott, a hol ö oly gazdagon aratott. b) Komáro­­m megyében fekvő Bajos, Anyala, Ó-Guta és Farkasd nevezetű pusztákon alkalmazott primatialis cselédség, ko­csis, juhász, csősz, erdőkerülő és béresek. c) Kerületünkhöz tartozó Surány városi czu­­korgyári tisztviselő,napszámos és munkásai, kik nemcsak nem honositvák, de kik között i­d­e­­gen állam szabadságolt kato­­n­­á­i is vannak. d) Érsekujvárott, primatialis földön és házak­ban lakó, s a lakélvezeten kívül mivel sem biró czigányok. e) Gróf Károlyi Alajos, gróf Berchtold László és báró Wodiáner Albert ő méltóságaik erdőkerülő s egyéb alárendelt tiszti és szolga személyzete. 2) Mert ezek ellenében, a szavazók sorából, számos oly egyén kihagyatott, kiket a törvény szavazati joggal ruház fel. 3) Mert a törvényellenesen összeírott, szava­zók ellen beadott, s indokolt felszó­lamlásaink, daczára hogy azok az ülés folyama alatt, s így kellő időben érkez­tek be, kezeinkhez elintézetlenül, s elkésettek­nek nevezve, felbontatlanul kerül­tek vissza. 4) Mert Diska István nagysurányi iparos kér­vénye, melyben indokoltan szavazati joga meg­­adatásáért esedezett, a központi bizottmány ál­tal visszautasittatott, s ezen visszautasítás, az 1848-ki törvények ellenére, az 1868. év XXVI. t. ez. alapittatott. 5) Mert az összeíró bizottság, az összeirási idő tartama alatt, a nélkül, hogy az 1848. év V. t. ez. 13. §. hirdetményi eljárását kellőleg figye­lembe vette volna, a pótösszeirást, melynek helyéül Érsekújvár jelöltetett ki, — az előleges megállapodás ellenére, azazó­l­­só napra, innen Komját váro­sába tette át. 6) Mert az ellenzék gyöngitésére felhasznál­a­­tott a hivatalos hatalom, az uri tekintély, az egyházi szószék, minden szennyes rágalom, tá­madás, izgatás, gyanusitás, és a vesztegetés va­lamint lélekvásárlás ezernyi neme. 7) mert b. Wodiáner Albert ur pártjának több tagja a választás szinhelyén törvényellenesen fegyverrel jelent meg, min pártunk békeszerető emberei nemcsak megütköztek, de sokan a meg­jelenéstől vissza is riasztattak. 8) Mert az ezen kerületben soha szokásban nem levő pártszavazás elnöki elrendelése, s ez­által a méltányosság mellőzésével, pártunk ki­­fárasztatott, s különösen a több mértföldre fekvő községek választói elkeseredésig gyötörtettek. 9) Mert a pártszavazás által, daczára annak, hogy a községenkénti szavazás elve mondatott ki, a községek szavazói mégis sokféle ürügy alatt, annyira összezavartattak, hogy a szemé­lyek azonosságát, a szavazás megszakítható nem lévén, s pártunk embereiből idő rövidsége miatt, a katonai lánczon kerösztül egyes közsé­genként bizalmi férfiakat nem hozhatván — constatálnunk lehetetlen volt. 10) Mert ezen eljárás elleni, szavazás alatti többszöri tiltakozásunk, legtöbb esetben figye­lembe nem vétetett. 11) Mert legnagyobb részt községi elöljárók sem lévén jelen, alapos okunk van hinni, hogy bemondott nevek alatt mások,­­ egyesek külön nevek alatt többször is szavaztak. 12) Mert a nem igazolt szavazatokat ezek alapján, nem tekinthetjük érvényeseknek. 13) Mert Gyarak község szavazói között je­lentkezett oly egyén, ki az évek előtt elhalt, a szavazók lajstromába mégis felvett Károly Mi­hály neve alatt akart szavazni, s ki daczára fel­szólamlásunknak, ezen politikai joglopás meg­kísérléséért, le nem tartóztatott. 14) Mert a fentebbi pontban előadott tény alapján indokolt azon gyanúnk, hogy miután verificáló bizalmi^férfiakkal nem mindig rendel­kezhettünk, ily eset több is előadhatta magát. 15) Mert a választási jegyzőkönyv szerinti szavazók száma, saját adatainkkal össze nem egyez. 16) Mert a szavazatok eleinte tör­vényellenesen nem mind a jegyző­könyv, hanem részben külön papír­darabra jegyeztettek, s ezek közül a jegyzőkönyvbe történt utólagos bejegyzés alkalmával több, talán feledékenység, talán az általunk előlegesen kifogásolt papírdarab elveszése következtében — kima­radt. 17) Mert 22-én esti órákban, daczára annak, hogy legcsekélyebb rendzavarás sem adta magát elő, pártank puszta zajra, lovas katonaság által ti­portatott, s számosán ok nélkül testi sérelmeket szenvedtek. 18) M­e­r­t a­z 1848.év V. t. sz. 31. §. ellené­re, úgy Szalánszky Gyula jegyző, mint Lipcsey János pótjegyző, sza­vazataikat beadták. Mindezek, s az egybegyülendő országgyűlés­hez benyújtandó kérvényben felhozandók, s adatokkal igazolandó tények alapján, miután báró Wodianer Albert ur megválasztatása tör­vénybe ütköző tények alapján eszközöltetett, b. Wodianer Albert urat, az érsekujvári választó­kerület képviselőjének el nem ismerhetjük, vá­lasztását, érvényes, törvényes és elfogadhatónak nem tekinthetjük. Érsekújvár, 1872. junius hó 24-kén. Fogd Károly s. k. városi tanácsnok, köz- és váltó ügyvéd. Druga József, s. k. városi tanács­nok, h. ügyvéd. Hettlényi Ferencz s. k. h. ügy­véd, Nyitra és Komárom megyei birtokos; a liptó-sz­-miklósi törvényszékhez aljegyző­nek Jóbb Frigyes megyei aljegyzőt; a lugosi törvényszékhez irodatisztnek; Orbok Hugó krassómegyei alszámvevőt; a marosvásárhelyi törvényszékhez aljegyző­nek ; Bodó Mózses törvényszéki joggyakorno­kot ; írnoknak: Benkö Farkas törvényszéki bír­­nokot; a marmaros-szigeti törvényszékhez aljegyzők­nek : Fankovics Gyula törvényszéki irodatiszt, Majoros Mihály técsői járásbirósági írnokot és Jakabovits József törvényszéki joggyakornokotet telekkönyvvezető segédnek: Zahey Gyula tör­vényszéki írnokot; irodatisztnek Kiss Mihály törvényszéki írnokot; a medgyesi törvényszékhez aljegyzőknek: Kreger Mihály és Szentmiklósy Miklós törvény­széki­ és Fronius Károly medgyesi járásbirósági írnokokat; Írnokoknak : Gull Frigyes és Princz János törvényszéki birnokokat; a medgyesi já­rásbírósághoz írnoknak: Schneider Adolf medgyesi ügyvédet; a miskolczi törvényszékhez aljegyzőknek far­kas Kálmán belügyministeri fogalmazó gyakor­nokot; Kerekes Aurél törvényszéki joggyakor­nokot ; a nagy-károlyi törvényszékhez aljegyzőknek: Nagy László és Kovács József törvényszéki jog­gyakornokokat, Sóváry János szegedi kir. biztos­sági b­llnokot és Almásy Ignácz ügyvédjelöltet; írnoknak: Koncz Antal tvszéki irodai gyakor­nokot ; a nagy-kikindai törvényszékhez aljegyzőknek : Triffnácz Mladen törvényszéki írnokot és­ Reindl- Csuncsits Ernő törvényszéki joggyakornokot; te­­lekkönyvvezető segédeknek: Koczó Zsigmond torontálmegyei volt törvényszéki telekkönyvve­­zető­ segédet és Lichovnik Antal törvényszéki telekkönyvi írnokot. A nagyszebeni törvényszékhez aljegyzőknek : Weither Mihály törvényszéki végrehajtót, Doma János volt megyei törvényszéki ülnököt, Grosz Sámuel törvényszéki írnokot és Theil Albert nagy­szebeni tanácstitkárt; Írnoknak: Dietrich Mór törvényszéki joggyakornokot; a nagyszombati törvényszékhez aljegyzők­nek : Császár Lajos törvényszéki joggyakornokot és Röszner Antal törvényszéki írnokot; a nagy-szőllősi törvényszékhez aljegyzőknek: Pásztay Ferencz törvényszéki joggyakornokot és Szemák Bertalan végzett jogászt; Írnoknak: Bóra László ugocsamegyei írnokot; a nagyváradi törvényszékhez aljegyzőknek : Kovács Jenő, Czájlik Kálmán és Bige Gyula törvényszéki joggyakornokokat,Szentiványi Ador­ján és Tóth Imre törvényszéki írnokokat és Ke­­resztury Alajos, biharmegyei volt aljegyzőt; írnokoknak: Weiterschutz János végzett jo­gászt és Király Endre dijnokot; telekkönyvi írnokoknak: Dienes Lajos és Kudász Endre dijnokokat; a nyíregyházi törvényszékhez jegyzőnek: Patkó Tamás törvényszéki irodatisztet; aljegy­zőknek: Kubinyi István törvényszéki joggya­kornokot, ifj. Krúdy Gyula ügyvédjelöltet és Kassai Sámuelt; telekkönyvvezető segédnek: Jakabos István telekkönyvi írnokot. Írnokok­nak : Vaday György törvényszéki dírnokot és Holló József megyei volt írnokot. Vidéki levelezés. (Vág-Vecsei képviselőválasztás.) Nyitra, jun. 28. Alig létezik választókerület, melyben a kor­mánypárt jelöltje mellett a választókra oly nagy mérvű törvénytelen nyomást gyakorolt, mint azt ezen kerületben tévé. Az összeírások tökéletesen megbízható kor­mánypárti tagokból álló küldöttség által,oly for­mán eszközöltettek,hogy alig maradt Szulyovszky Ignácz kormánypárti jelölt barátomnak béresei, kocsisai és egyéb semmivel sem bíró, semmi adót nem fizető egyéniségek között egy is, ki — feltéve, hogy szavazatát neki lekötötte — a választók közé fel nem vétetett, mig ellenben az ellenzéki választók a beiratkozástól részben el­riasztanak, nagy részben pedig a jogosultak ki­hagyattak. A középponti választmány kormánypárti több­sége jelöltje felszólamlási kérelmére, elfogadva annak jogfosztó theoriáit, még a pártosan szer­kesztett összeírásból 150-et felülhaladó balpárti választót törült, és 1848 évtől választási jogait folyton gyakorolt választói jogától megfosztott. A hivatalsereg nem irtózott hivatalos hatalmá­val visszaélni s pártja érdekében olyanokat elkövetni,melyek ha más országban történnek,az elkövető cassalását, de sőt fenyítő perbe voná­sát is előidézik. A szavazatok pénzzeli vásárlása, etetés, itatás, tivornyázás,hivataligéretek és a csábítás minden kigondolható módja a jelölt személyes vezetése mellett még az összeírások megkezdése előtt, Hunyady, Károlyi, Schey, Kamara országos köz­ponti deákkör stb. doctorok segélyével visceni­­roztatott, s egész a választási napig rengeteg összegek feláldozásával következetesen folytat­tatok. A választás maga pedig a választási elnök által nem csak, hogy a jobb pártnak nyújtott azon előny által, hogy előbb szavaztatott le, — de nagy mérvű huzavona és sok­oldalú presszo által választóinkra felette nehezittetett. És ha mindezek daczára a kormánypárt je­löltjével kudarczot vallott és bukott, s pártunk oly kerületet hódított, mely eddig mindig kor­mánypárti képviselőt küldött, úgy hiszem, hogy az oly erkölcsi vívmány, melynek indokait nem lesz felesleges közelebbről is megvilágítani, hogy tudjuk népünket s annak szükségleteit közelebbről megismerni, s lépéseinket azok sze­rint intézni, és lelkem mélyében meg vagyok győződve, ha hogy ezt teendjük, nincs az a ke­rület, melyet bármely pressiók, bár­mely vesz­tegetések és vásárlások daczára az ellenféltől visszahódítani és korhadt eszméit a szabadelvű haladás eszméivel legyőzni nem lehetne. Azt fogják reánk, hogy forradalmárok va­gyunk, hogy a népet adóelengedéssel s egyéb kivihetlen dolgokkal ámítjuk. Ugyan kérem ezen urakat,legyenek szívesek, mondják meg nekem: a vágvecsei kerület mely községében történt ilyen ámítás ? S ha nem történt, miért van az, hogy mégis buktak ? A népet felvilágosítani, a népet jogai terjedel­méről s azok magasztos voltáról kitanitani s a szabadelvű haladás eszméivel megösmertetni kell, ha azt kitartóan s következetesen teendjük, semmi de semmi pressio a népet tőlünk elidege­­niteni képes nem leend, s mennél nagyobb nyo­mást fognak reá gyakorolni, annál edzettebb lesz a kitartás. Ebben feküdt jelen esetben is biztos győzel­münk kulcsa; bejártuk a népet faluról falura, tanítottuk, oktattuk, jogairól felvilágosítottuk, felvilágosítottuk elveinkről, s népünk oly szilár­dan szívébe véste oktató szavainkat, annyira lelkesült, hogy a kormánypárt lélekvásárlása s vesztegetéseitől undorral fordult vissza. A kormánypárt Vecsén tartott értekezletében meg lett állapítva, hogy tót községeink választói lehetőleg elvágassanak, s kiosztatott a kortesek­nek tömérdek pénzt, hogy voksokat vásárol­janak. Részünkről Szelecsén tartott értekezleten az egész választásnak pártunk részéről leendő ve­zetésére Maznr Jenő elnöknek, kerületi veze­tőknek pedig Rudnay Jusztin, Saáry Béla, Se­­regélyi Ferencz, Dr. Egey, Jánossy Biróczy Fló­­ris, Sándor Gyula, Csóka Alajos, Riszner Károly s többen, úgy minden községben vezetők meg­választatván, megállapittatott a községek csatla­kozási menetrendé s utasitva lettek a vezetők, hogy a népet a kormánypárt vesztegetései s elfo­gatási kísérletei elöl megmentsék. S mind­ez oly fényesen sikerült,hogy a választás napján már 6 órakor reggel Fark­asd,Negyed,Sóok és Szelőcze lelkes népe,melyet úgy a példás rend fentartásában, valamint kitartó összetartásban a győzelem oroszlány része megillet — Rudnay Justin és Saáry Béla urak vezetése alatt a hely­színen megjelentek, 9 órakor pedig már vala­mennyi község választói a táborban voltak, s összes választóink névleg revideáltatván, kitűnt, hogy az összes választók absolut többsége tábo­runkban van. Azon lelkesedést körülírni, mely ezen ténynek a vezető részéről történt kihirdetését követte, lehetetlen. Választóink szent fogadást tettek, hogy a vá­lasztás helyéről egy sem távozand, s hogy a rend fentartásában választott vezetőjüknek vakon en­­gedelmeskedend, s dicséretére legyen mondva, népünk felfogva joga magasztosságát s biztos kilátásba helyezett győzelmének erkölcsi súlyát, fogadását mindvégig megtartotta. A választás kezdetén forrón szeretett s mé­lyen tisztelt követjelöltünket: gr. Eszterházy Istvánt Rudnay Justin ajánlotta; a szavazás kö­retett, s bizalmi férfiaink oda lettek utasitva, hogy a községenkénti­ szavazást követeljék, mit a választási elnök pártja érdekében nem enge­dett, s így kezdődött a jobb párt szavazása. Minden kitelhető huzavonási eszközökkel ezen szavazás junius 23-iki reggeli 10­­* óráig foly­tattatok, népünk ezen hosszú időn át oly csendben és rendben tartotta magát, hogy egyetlen egy ki­hágás sem fordult elő, a kirendelt katonaság pedig mindössze a cordont három, négy emberrel tart­ván fel, egyetlen egyszer sem nyujtatott neki alkalom a beavatkozásra, s az ellenfél által ki­rendelt katonaság derék tisztjei maguk bejövő táborunkba kijelenteni kénytelenítettek, hogy soha életükben nem hitték volna, hogy a köznép sok ezerre menő, a szavazókon kívül még legalább 3000—4000 ember volt jelen — száma oly hig­gadtan tud várni, s hogy a rend fentartására önmaga elégséges. Pedig uraim, a kormánypárt­ról : önök még­is elég vakmerők bennünket izga­­tóknak, rendbontóknak és forradalmároknak hirdetni! A rend csak egyszer lett táborunkban megza­varva,midőn t.i. a jobbpárti képviselőjelölt ur bá­jos neje táborunkban átjövén,igéző mosolyával re­mélte elérni azt, a mi után férje hiába sóvárgott, t. i. a sziveket meghódítani; mennyire sikerült ez neki, bizonyítja az eredmény. Június 23-án 10 és fél órakor Szulyovszky Ig­nácz úr „az ég alatt, a föld szinén“ többé em­bert, ki hajlandó lett volna reá szavazni, nem találhatván, következett pártunk szavazása. Bizalmi férfiaik ekkor követelték, hogy az el­nök legalább már most vegye a nép érdekeit figyelembe, és szavaztassa előbb a távolabbi köz­ségeket. De nem így vala ez megírva a nép érdekei­nek, a szuverenitásának vezetésére kiküldött elnök ur szivében s elméjében. „A tótok nem fognak kitartani, el fognak széledni s az éj ho­mályában lehet majd lélekvásárt űzni közöttük“, ez volt a gondolatmenet, mely az elnök urat ar­ra bírta, hogy előbb a vágmelléki magyar köz­ségeket szavaztassa. Mily nagy volt azonban rémülete, midőn Be­­rencs, Nagy­falu, Luki, Ivánka, Farkasd,Negyed, Sók és Szelőcze községbeliek leszavazása után 1301 voksunk volt. Mily nagy ennek irányában népünk lelkese­dése, midőn a vezető lajstromát elővéve kimu­tatta, hogy összeírása ezen szavazat­számnál csak négy vokssal vannal. Tót népünk ekkor felvilágosittatván minő ne­mes gondolatokat táplál róla volt országgyűlési képviselője, újból fogadást tett, hogy ha egy hé­tig is kellenek ott maradnia, meg fogja mutatni, hogy Turcsányi Ede úr s pártja gazda nélkül csinálta a számadást, és csakugyan meg is mu­tatta, hogy nála baromvásárt űzni nem lehet, s hogy a nemes elvekért annyira tud lelkesülni mint magyar ajkú népünk ! Nem sikerülvén ezen fogás sem, a kormány­párt uj hadi cselről gondoskodott, — a galan­­thai plébános vezetése alatt több egyéneket kül­dött táborunkba lélekvásárlási Uzendeket, — a­mennyiben pedig ez nem sikerülne, hogy leg­alább saját megveretésükkel rendetlenséget idéz­zenek elő táborunkban, hogy a katonaságnak alkalom nyujtassék bennünket szétugrasztani s a zavart felhasználva Szulyovszky urat képvise­lőnek kikiáltani. Azonban itt is csalódott, mert vezetőink fel­fogván ezen cselt, oda utasították a népet, hogy az illetőket egyszerűen utasítsa ki, a mi csak ugyan a legnagyobb hidegvérüséggel történt is. Hogy ez nehány markos ütés nélkül nem tör­tént, arról a galanthai plébános ur háza és arcza tanúságot tehetne ; no de hiszen ezen urak az istentől vastag bőrrel vannak ellátva s igy nem fájhatott nekik ezen kézzel fogható erkölcsbe­­csepegtetés oly nagyon. Határtalan volt a zavar Izraelben, midőn 24 kén korán reggel már látták az urak, hogy azon fennhéjázóan hirdetett’600—800 szótöbbsé­gük 15-re apadt le, s hogy még Sopornyai 130-at felülhaladó választóink hátra vannak, — volt sürgönyzés, volt ide-odaj kapkodás, de mind hasz­talan, — végre fötisztelendő helyettes elnök úr — talán Széles jókedvében — egyet vágott az asztalra, s kijelentette, hogy ő bizony „az atya úristennek sem szavaztat tovább.“ Észre tért azonban nem ő, de Turcsányi úr ii a szavazást folytatta, és végre bizonyosan öröm­től kényező szemekkel, gr. Eszterházy István urat mint 115 szótöbbséggel megválasztott kép­viselőt prodlamálta, — azzal azonban a már régebben reá várakozó kocsin sietősen eltá­vozott. Ha már megható volt az, hogy 80—90 éves aggastyánok s a betegek ágyakban hozatták ki magukat, hogy mint ök mondák — éltük hátra levő utolsó perczeit is hazájuknak szenteljék, — nincs szó mely kifejezni, nincs ecset, mely lefes­teni tudná azon véghetetlen lelkesedést, mely a győzelem kihirdetését követte. Sirás, nevetés, ölelkezés, tánczolás egybeol­vadt, s az­ elláthatlan néptömeg — az egész választási ad­ás alatt senkisem távozott el — mely minaddig hidegvérű csendben várta az eredményt, egybeolvadt, hogy örömének s lel­kesedésének, kiki a maga módja szerint kifeje­zést adjon. Csak vagy egy óra múlva volt képes Mazur Jenő magának annyi csendet szerezni, hogy rövid beszédben, megköszönve a nép példás ki­tartását s magaviseletét, azt továbbra az ellen­félre szavazókkal békés együttélésre, minden ingerültségnek és gyülölségnek szivéből leendő kiirtására felhívta, mit az meg is ígért, — s azu­tán folytonos lelkesedés között, kiki saját közsé­gébe távozott. így ment végbe a vecsei emlékezetes­ választás, melyről ellenfelünk elég vakmerő volt sürgö­­nyözni, hogy „izgatás miatt“ félbe kellett sza­­kitani, — melyről azonban mi valamennyien azon biztos reményben távoztunk, hogy azon nép, mely ennyire tud elvéért lelkesülni, veszni nem fog, s hogy csakugyan „Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“ N­y­i­t­r­a­i. (Jobboldali ra bonczatlanság.) Benge, jun. 29. Hazánk minden részéről felhangzott panaszai­hoz, hogy a kormánypárt minden eszközökkel, legyenek azok törvénytelenek is, nyomást gya­korol a választásokra , választó­kerületünk is egy példát mutathat fel. Ugyanis kerületünk követválasztásánál jun. hó 23-ik napján történt Dárdán, midőn Benge község fel lön hiva, hogy az ölvonalba és a bi­zottmány elé lépjen, szavazatát adandó, a köz­ségét kisérő esküdt, ki legutólsó volt, egy egyén által mellén ragadtatott és „ti szamarak“ (vi magarci) czimeztetett. Ily epithetonra a nevezett község­­ tanítója, ki a község birájával legelöl ment, megfordult; mire ugyanazon egyén t. i. Gózon István, m. k. utibiztos ur, rákiáltott, „oda nézzen és ne ide.“ Miután hazai törvényeink a követválasztás­nál a visszanézést nem tiltják, és ez ezen eset­ben sem a rend sem a csend háboritásra sem okot, sem ürügyet magában véve nem szolgálta­tott, és ezen egyénnek a nevezett helyen semmi hivatalos teendője nem­­ volt, a község tanítója egyszerűen azt felelte reá „nekem nem pa­rancsol.“ Erre a nevezett ur, ki nem is tudjuk mily jog­nál fogva került az őrvonalba, a nevezett község tanítóját be akarta záratni. Máté Ödön ur, egy fiatal, reményteljes(?), ki­tűnő sikerrel(?) végzett jogász, ki nemzeti szalag­gal volt díszítve, és igy a rend és csend fentartá­sára hivatva , minden kihallgatás nélkül és a tény minden ismerete nélkül, egyedül mint ro­konának ellenét, és szint ily alapon járásunk szolgabirája is, a nevezett tanítónkat be akarta záratni, így védelmeztetett a független, a szabad vá­lasztás. Nehéz volt nekünk ily törvénytelen eljárás­nál hallgatni, de kedves követünk iránti tiszte­letünk, rend és hazaszeretetünk győzött az ily méltatlanságok keltette érzés felett. Biz példát vehetnének a kormánypárt azon emberei, kik minden eszközökkel, ily eszközö­ket sem véve ki, mint az elmondott, működnek elveik terjesztésére­ — követünktől, ki mondja : „ha egyetértenek elveimmel, úgy válasszanak meg, ha nem: ne.“ De a haza örökké éljen ! Benge község választói. Birósági kinevezések. Az igazságügyminiszter kinevezte­­ a kaposvári törvényszékhez aljegyzőknek: Zsubory István törvényszéki joggyakornokot és Hodossy Lajos ü­gyvédsegédet, a karczagi törvényszékhez aljegyzőnek Csa­­nády Béla debreczeni törvényszéki joggyakor­­nokot; a kassai törvényszékhez aljegyzőnek­ Teleky László törvényszéki joggyakornokot; a komáromi törvényszékhez aljegyzőknek­ Klein László törvényszéki joggyakornokot és Trojkó György tatai járásbírósági írnokot; a tatai járásbírósághoz írnokoknak Zugschwert Antal uradalmi ügyészségi írnokot és Mladonicz­­ky Nándor magánjogtanulót. A közönség köréből. Szeged, jul. 1. Némi kis meglepetéssel olvastam a „Hon“ tegnapelőtti számában, Spolarich Lajos aláírása közleményben, két reám vonatkozó passust, me­lyeket szó nélkül nem hagyhatok. Mint utólag értesültem a közlemény olvasása után, Spolarich úr Csongrád megye egyik csendbiztosa, nem pe­dig Ráday leghűségesebb szolgája által lett le­tartóztatva, Szeged város­kapitányi hivatala ál­tal őrizet alá véve, végre a kir. ügyészség által kihallgatva, mely közegek Rádaytól egészen kü­lön állók, a letartóztatási indok is olyan, a­mi­lyennel én — legalább hivatalból — nem fog­lalkozom,szóval : az én nevemnek beékelése egé­szen hibás dolog, mi vagy részakarat, vagy rész­felfogás illetve informatióból eredhetett csak. Én működésemnek még hátralevő igen rövid időtartamán át, úgy mint eddig, teljesítem saját kötelességeimet, hatáskörömet másfelé kiter­jeszteni sem időm sem akaratom, mint magány ember, nagy érdekeltséggel viseltetem ugyan más ügyekért is, mint hivatalnok azonban csak ennek kiszabott keretében maradok. Ráday Gedeon kolórfélék. — A Lloyd-épü­letre vonatkozólag Faik Miksa úr arról értesíti lapunkat, hogy ama ház, melyben ez idő szerint a Lloyd-társaság he­lyiségei vannak, nem képezik a nevezett társu­lat tulajdonát. Az illető helyiségeket a Lloyd­­társaság csak bérben bírja s hogy mi fog tör­ténni eme helyiségekkel őszre, midőn a társaság a duna-parti nem rég fölépült házába költözik —-

Next