A Hon, 1872. augusztus (10. évfolyam, 176-200. szám)

1872-08-23 / 193. szám

Bég előadója semmiféle törvény, döntvény vagy rendelet által nem köteleztetik az igy leérkezett ítéletet megérkezte után azonnal kihirdetni, s volt rá eset —az újabb királyi törvényszékek­ fel­állítása alkalmával reá jöttek—hogy efféle felső­­birósági ítéletek a volt törvényszékeknél évekig eltélítődtek kihirdetetlenül az előadó fiókjában. Hogy aztán a szegény elítélt fogságbüntetése mennyire meghosszabbíttatik a bíróságok ha­nyagságából, ez elég világos példa. Ezen csak úgy lehet segíteni,ha a fogságbün­­tetés kezdete az ítélet jogerőre emelkedésé­nek idejétől számittatik, nem pedig a mindig sokkal későbbre eső kihirdetéstől. Előfordulhat az, az eset is, a­mint elő is fordul gyakran, hogy az első bíróság elitél valakit s a kir. tábla az ítéletet helyben hagyja. A vádlott a felebbezési idő alatt is fogságban tartatott. A legfelsőbb ítélőszél­ azonban felmenti. Hol van az a rendelet, mely szerint a visszaérkezett fel­mentő ítélet azonnal kihirdetessék és a letartózta­tott halasztás nélkül szabad lábra helyeztessék ? Sehol. Mind­ezen anomáliákon segíteni kell, még­pe­dig mielőbb, a­mi annál is könnyebb, mert ezek­nek nagyobb ii része az ügykezelésbe vágván, nem szükséges a törvényhozás intézkedését be­várni, hanem­ egyszerű rendeleti úton is eligazít­hatjuk. W-n B­a. Beadézzünk népszerű tudományos előadásokat. Gyorsan közelednek a hosszú téli esték, a me­zei munkások pár hét múlva bevégzik munká­­juk legnagyobb részét , több idejük marad a szellemi foglalkozásra s önképzésre. Gondos­­kodik-e azonban valaki erről ? A nép nagy ré­sze szellemi élvezet nélkül tölti el e hosszú napo­kat, erkölcsileg kényszerítve a dorbézolásra. Sokan emlegetik s csaknem mindnyájan tud­juk, hogy épen a téli idő alatt legkönnyebb s leghatásosabb volna a tudományos előadások tar­­tásai megvagyunk győzödve róla,hogy ezen előadá­sok kiszámithatlan befolyással bírnának népünk műveltségére s mégis eredménytelen mindez. Itt­­ott megkísértették életbeléptetni s rövid idő alatt mindenütt meghiúsult. Hasztalan törekvés volna e szerint újólag felszólalnunk ezen ügy mellett s azt­ melegen pártfogolnunk? Szilárd meggyőződésem, hogy nem haszta­lan. Nem a népben, az előadókban volt min­denkor a Liba. Ezen tudós férfiak komoly, kör­mönfont értekezéseket adtak­ nekik, a­melyek­ből felét nem értette, másik fele unalmasnak tűnt fel. Nem így kell a néppel szóllanunk. A nép gyermek, ki szereti a regényest és nagy­szerűt, mi képzelmét megragadja. Szóljunk hozzá e nyelven. Oktassuk őt a föld és ember eredete felől, beszéljük el előtte a messze földek csodás termékeit, az ott élő emberek sajátságait, tárjuk fel előtte a mindennapi élet titkait, az égés, lélekzés, vízfolyás s a légkör tömérdek csodáit, a­melyeket mindennap lát, de épen azért nem ért, a­z melegen fog ragaszkodni hozzánk, agyában megszületik a kutatás vágya s keble egész melegségével fogja keresni a helyet, a honnan tudományt szerezhet. S az előadók jutal­mát e meleg ragaszkodás fogja képezni. Én él­veztem a boldog perczeket, midőn a tudvágyra ébredt ifjak önfeledten csüggtek szavaimon, midőn órákon át regélhetek nekik a természet, a történelem s az emberi kebel kincseiről. Nem a mély tudomány, a nép szeretete adja meg e varázst s a­ki panaszkodott valaha arról, hogy a nagy tömeg nem fogékony a komoly tudomány iránt, az olyanban hiányzott a szeretet értelme, az olyan soha sem gondolkodott a felett, mily nyomorult a szegény néptömeg, mely szellemi vakságban tengeti életét, mely nem érzi a tudo­mány gyönyöreit, mely fegyverzetlenül van odadobva a kalandorok és csalók hálóiba. S a nagy Magyarországban hasztalan keres­nénk egy helyet, hol ezen érzelem tettekben nyi­latkozik ? Büszkén mutathatunk hazánk földab­roszára, mert nem találunk tért, hol erre képes egyének nem léteznének. Pozsonytól M.-Szigetig, Lőcsétől Újvidékig, Soprontól­ Brassóig mennyi város, mennyi község van, hol ilyen népszerű előadásokat tarthatnának, a­hol kétségtelenül akadna néhány tanár, lelkész vagy művelt em­berbarát, a­ki a közművelődés előmozdítását er­kölcsi feladatának tekinti! De hallgatunk, Kö­­zönynyel, vagy épen utálatos aristocraticus gőg­gel tekintünk le e szerencsétlen tömegre,s ha al­kottunk is egyleteket, a tömeget csak szavazni visszük oda. Német-Franczia s Angolország na­gyobb helyein világhírű tudósok jelennek meg a gyármunkások s mezei napszámosok előtt, hogy kutatásaik eredményét velők is közöljék, — mindenütt folyóiratok s apróbb röpiratok özönnel terjesztik azt, a­mit minálunk még csak a kö­zéposztályra számított „Vasárnapi könyvtár“ „Corvina kiadványok", stb. is hiában kisérlették meg: itt az ország fővárosában politikai clubbok, dalegyletek s más hasonlók képezik a nemesebb keblek törekvési eszméjét. Ezen állapot tovább,­ tarthatlan! Mi a közvéle­ménynek egyik őrei, nyíltan fel fogunk ezentúl az ellen szólaln­i reményijük, hogy többi laptár­saink segédkezet nyújtanak, hogy buzdítással, tanácsosal­k­ba kell, egyes személyek és közsé­gek nyílt felhívásával hassunk a népszerű tudo­mányos előadásoknak országszerte elterjedésére Elmondhatnánk, hogy a népművelődés előmozdí­tása". nemcsak erkölcsi, de anyagi szükség is, hogy a buta néptömeg a legnagyobb ellenünk, mert hiszen minél inkább távolodik köztök és a műveltebbek között az úr, annál rettenetesebb lesz öntudatra kelésok percze, elmondhatnánk azt is, hogy nincs a művelt osztálynak egyetlen egy eszméje sem, melyet az öntudatra kelt nép se­gélye nélkül megvalósíthatna, de nem akarjuk A szebb jövőt természetesen nem ily északok hanem a melegebb érzelem teremtheti meg. Ez érzelemre, a nép, az elhagyatott buta néptömeg szeretettel felölelésére hivatkozunk mi,­­ csak ezen érzelem alapján hihetjük el, hogy a közel­jövőben elérkezik a kor, midőn nem merészlendi senki műveltnek nevezni önmagát, midőn a közvélemény is elítéli, hasztalannak mondja an­nak életét, ki a népműveltség felvirágzására közre nem műküdött.S e kor előhírnökei leendő­­nek a népszerű tudomány­os előadások. György Aladár: Az ijusági véderő. Alig egy éve keletkezett hazánkban ez intéz­mény , még annyira csirájában van, hogy ered­ményes hasznát majd csak évek során fogjuk eléggé méltányolhatni; most a kezdet nehézsé­geivel küzd, de ha kinövi magát, idővel alapul szolgálhat a milic-rendszer behozatalára. 1.Jó hazafi, körültekintő apa előtt nem lehet közönyös ez intézmény, azért időszerűnek vé­lem a közönséggel megismertetni, és pedig épen most, midőn a középiskolai tanárok gyűlésén oly erősen megtámadták, s e támadás ezen lap­­­ján is a nyilvánosság elé jutott. Ha az általános védkötelezettséget elfogadjuk, kétségtelen, hogy a hadtudomány minden isko­lának rendes tantárgya lett, mert ha valahova, ide illik a példabeszéd, mit a gyermek meg nem tanul, azt az ember soha sem fogja megta­nulni. Az ember tudománya annyi a­mennyit meg­emésztve sajátjává tett, a­mennyit vérévé vált, mert amit csak ismeretei alapján kombinálni ké­pes, annak gyakorlati haszna sem sok van, ki­vált alkatonaságnál, hol nincs idő gondolkodni — és innen van, hogy annyi tanári készültség­gel biró tudományos ember, ki minden aud­ort könyv nélkül tud, a gyakorlati életben felsül, mert nem önmagából merit , így nem képes köny­­nyű­séggel, ösztönszerűen cselekedni. Váljon ily körülmények között nem jó-e az embert kora ifjúságában katonává is nevelni? Nem Üdvös-e oly intézmény, mely lehetővé teszi ezt anélkül, hogy hivatásában gátolva legyen Nincs-e végtelenül könnyítve az általános hadkö­telezettség teljesítése, ha az illető, már belépé­sekor annak elemeivel tisztában van ? Erre alkalmasnak találtam a pesti intézetet; hetenkint háromszor tartják itt a gyakorlatokat este 5—7-ig, mely alatt az ifjú nemcsak játszva tanul, hanem fegyelemhez, rendhez, pontosság­hoz szokik s felébred benne a katonai szellem ; téli, és nyári tornaiskolájuk a legczélszerűbben felszerelve és Cherd­y vezetése alatt áll. van Tanulnak vívni bottal, tőrrel, karddal a katonai központi iskola két vívó mesterétől, — e mellett tanulják az­­utász-hidász szolgálatot f­s a tér­rajzot. Az intézet alkotója és vezetője Heimerle Fe­­rencz úr, ismerte a kezdet nehézségét, s azzal kívánta sorsát biztosítani, hogy csak oly ifjakat vesz fel, kik jó iskolai bizonyítványt mutathat­nak fel, rész tanulókat, illetlenkedőket kizár, szegény ifjakat — tanáraik ajánlatára — ingyen vesz fel. Ki az intézetet ismeri — pedig az érdeklő­dőknek Heimerle úr szives készséggel áll szol­gálatára — lehetetlen, hogy elismeréssel ne legyenek iránta; ha csak azon szempontból nem indulnak, mint a tanárok egyike, kinek kifeje­zett czélja a háború megszüntetése lévén, ter­mészetes következetességgel a kis honvédektől is irtózik. De hogy az ifjak ez­által elvadulnának, tanul­mányaikat elhanyagolnák, még az által sem len­ne igazolva, ha netán megtörtént volna a felve­tett eset, hogy egy kis honvéd a klassifikációban hátrább került, különösen ha felszólaló tanítvá­nyával történt, mert ennek közelebbi oka az irányában nyilvánuló gyűlölet lehet­, melylyel egynémelyik tanár úr a gyermekeket még ártat­lan uniformisukért is üldözi. Átalán látszik az, hogy az illető nem ismeri az intézetet, különben tekintettel arra, hogy annak helyesen berendezett tornaiskolája van, hol he­tenkint 3-szor tartanak gyakorlatokat, nem ve­tette volna fel, hogy inkább tornázni menjenek. De végül rátérhetünk a valódi okra, midőn felveti, hogy ebből az igazgatónak 10000 ft tisz­ta haszna van, mit ugyan az illető meg nem ol­vasott, de ha csak az a baj — mint az igazgató viszonyaiban beavatott lehűthetem irigységét — ne hriggje — mert ezzel csak félrevezetik — kü­lönben ha úgy lenne, ez csak ösztönzésül szolgál­hatna arra, hogy mások kövessék a jó példát, mert ime nálunk a haza, és emberiség szolgálatá­ban tett lélekismeretes fáradalmaknak becsüle­tes jutalma van. Füzesséry Géza: Közöljük e czikket változatlanul, ha már addig is, míg a jelenleg távollévő Volf Jr. válaszolhat­na, kénytelenek vagyunk elmondani, hogy mi ezen védirat által sem győződhetünk meg arról, hogy az ily katonásdijáték úgy a tanulmány, mint az erkölcsi nevelésre nézve káros hatással ne volna. Azt az egyet kétségtelennek tartjuk hogy bárminemű kitüntetés s e gyermekre nézve az ily csillogó külsőségnél nagyobb,, nem­­lehet, képes a gyermek figyelmét teljesen elrontani s benne tanulótársai irányában büszkeséget kel­teni fel. Különben is az általános védkötelezett­­ség elvéből egyáltalában nem következik, hogy a gyermek a tornázáson kivül másként is előké­szíttessék. Mint képezzük elő a gyermeket a há­zas életre, a választási jogra s sok más ilyesmi­re ? Ha itt áll, hogy ez még felesleges a gyermek­nek úgy hisszük a tisztán férfias és a gyermek kedélyével oly homlokegyenest ellenkező pedáns katonaság még inkább. Ne rontsuk az anyákat hiúságok ápolásával! (Szerk.) Koreát, országgyűlés, Zágráb, aug. 19. A jegyzőkönyv hitelesítése után Muszler in­­terprellált dr. Makanecznak jogakadémiai tanári állásától való fölmentetése tárgyában. E fölmen­­tetése három okból állt, melyet Muszler a követ­kezőkben említ: dr. Makanecz, mint az erkölcs­tan tanára, a zágrábi jogakadémián szabadelvű értelemben tartott előadásokat; továbbá mint a dalegylet elnöke a zászlószentelésre megérkezett károlyvárosi halárokat üdvözölte és részt vett a Maximir kertben rendezett ünnepélyes lakomá­ban, mely nyugodtan és méltóságteljesen folyt le, és végül a Jelasics ünnepély alkalmával elő­fordult tüntetések okozóinak, néhány elfogatott jogász pártját fogta. E főbenjáró bűnök miatt rendeltetett el dr. Makanecz ellen a vizsgálat, melynek elbocsájtás volt az eredménye. Tekint­ve dr. Makanecz kitűnő szakismereteit és azon­­­örü­lményt, hogy a jogakadémián úgyis 5 tan­szék van üresedésben. Interpelláló azon kérdést intézi a kormányhoz, szándékozik-e a nevezett tanárt visszahelyezni? A második még élesebb interpel­látiót dr. Pozilovics intézte heves beszéd kíséretében a kormányhoz. Pozilovics azt kérdezte: miért nem írattak ki az országgyűlés feloszlatása után (január 19.) a törvény értelmében azonnal az új választások és mily befolyása volt ebben a ma­gyar ministeriumnak. Dr. K­v­­­r­i­n­g egy indítványt hozott a ház elé, melynek értelmében a kormány fölszólítan­dó, hogy az 1869-iki országgyűlésen előterjesz­tett indítványhoz képest javaslatot terjeszszen a ház elé egy építendő országos tébolyda iránt. Azután a napirendre tértek át, még­pedig a mezei rendőrség törvényjavaslata fölötti részle­tes vitára. A legcsekélyebb dolgok oly vitára szolgáltattak alkalmat, hogy már a nevetséges­ség hatása eléretett, de miután ezen is túl esett a ház, M a­z­­­e­r a kérvény bizottság jelentését olvasta föl. Erre a codificationális bizottság je­lentése következett, mely a következő fontos indítványokkal lépett föl. Az országos kormány eszközölje ki a 44. §. módosítását oly értelemben, hogy a magyar mi­nisztériumtól ruháztassék reá a döntő jog a há­zassági engedélyek és az összes katonaállásra vonatkozó ügyekben. Továbbá az utóbbi fölké­rendő volna, hogy terjeszszen a közös magyar­­horvát országgyűlés elé egy törvényjavaslatot, melynek értelmében a tizennyolc­ évet betöltött ifjak hadkötelezettségük csorbítása nélkül házas­ságra léphetnek. Azután a közös országgyűlés delegátusainak adassék utasítás a 44. §. módo­sítására és a honvédelmi törvény revisiójára nézve. Végül indítványoztatott, hogy ő felsége küldöttségileg fölkérendő, hogy a tengerpartvi­déki katonai szökevényeknek megkegyelmez­zen. — A ház az összes indítványokat változat­lanul elfogadta. Az országgyűlési költségvetési bizottság ré­széről Jurkovics tevén jelentést, a napi­rend ki volt merítve és az elnök bezárta a nyilvános ülést, melyre titkos ülés követke­zett. Vidéki levelezés. (Fürdői levél.) Harkány, aug. 16. Noha a fürdő­idény már csaknem véget éri, mégis mindeddig nem volt alkalmam becses lapjá­nak hasábjain valamit a harkányi fürdőről ol­vasni, pedig az — legalább gyógyhatását ille­tőleg — hazai fürdőink közt, mindenesetre az első helyek egyikét foglalhatja el, — sajnos, hogy kényelem s csin tekintetében azt nem mond­hatjuk róla. Utam Baranya megyén vezetve keresztül, ez alkalommal pár napot Harkányban is töltök. Nem voltak nagy fogalmaim e fürdőről, de a va­lóság még­is kellemetlenül lepett meg. Vendé­gek számára egyetlen nagy, barátságtalan kinézésű­­ kórházhoz hasonló épület van épít­ve , ha az ebben levő 60—70 szoba el van foglalva, a vendégnek a faluban lakó földmive­­sek házában kell szállást keresni, melyeknek kényelméről csak annyit lehet mondani, hogy a tyúk­ólak s marha istállóknak közvetlen szom­szédságában vannak. A nagy vendégház a falu végén levő park­nak nevezett, de a vad berekhez hasonló fákkal benőtt hely közepén áll, előtte egy 300 lépés hosszúsága egyenes sétány, ezen szokott a fürdői társaság található lenni, s itt ábrándoznak a felett, hogy mily jó volna, ha a fürdő épület közvetlen szomszédságában, nem bokáig érő porban, de nyesett, seprett s felöntözött uta­kon lehetne sétálni. — A parknak (?) egy ré­­­­sze virágos kertté van alakítva, s a terem teras- t­eeja előtt csinos szőnyeg­kert is van, de mit ér az , ha — miután a napszám drága — gaz­dálkodási szempontból az azt környező gyepen a dudvát félölnyire hagyják nőni. A növényzet egyéni szabadsága itt úgy látszik semmiben sem gátoltatik, ennek tulajdonítható az is, hogy a terasseról, honnan ezelőtt a festői siklósi vár, s a megette álló harsányi hegyben gyönyörköd­hettünk, jelenleg csak buján növő akácz hajtá­sokat láthatunk, melyeknek egyedüli czéljuk az lehet, hogy az országairól betóduló port kissé filtrírozottabb alakban juttatják a terasson idő­ző közönség elé. — A fürdőlak keleti szegleté­ben a terasse mögött van a tánczterem, teke­asztallal s olvasó szobával, ezen csinos terem s az újonnan készült márvány fürdők legjobban berendezett részét képezik a harkányi fürdőnek. — Az artézi kút mintegy 100 lépésnyire van a fürdő épülettől s bőven önti 50* melegségü vi­zét a fürdő­ épületben lévő, s a nyitott közfürdők számára. Körülbelül kétszer ennyire esik a ven­dég háztól a vendéglő, s ez az étkező közön­ségnek azon kényelmet nyújtja, hogy esős időkben bokáig érő sárban sétálhatnak a Blüm­­mel vendéglős által meglehetős minőségben ki­szolgáltatott s olcsó table de hotehhoz. Csak leg­alább fapapucsokat tartanának a vendégek használatára. Hát a társaság­ ez az, mi a legkíméletlenebb megrovást érdemli, s mi leginkább indíta e so­rok írására. Harkánynak, mely az ország hatá­rához oly közel fekszik, kellene a magyar nyelv előőrsét képezni, s az mégis oly ritkán érinti füleinket, hogy annyi magyar szót, mint Har­kányban, bármelyik csehországi fürdőben hall­hatunk ; különösen kárhoztathatandók itt a pé­csi nők, kik még akkor is németül beszélnek, ha családjuk körében vannak, példát vehettek volna az ott időző M. századosról, ki noha cseh születésű, még is mindig magyarul beszél, néme­tül alig értő gyermekeivel. — Különben e tisz­telt hölgyeknél is használni fog talán e leczke, s jövő évre úgy kiemelhetjük őket mint kívánnék hogy megérdemeljék. A Bácskából több magyar család időzött itt. Az erős nemet leginkább néhány zirczi rendi lelkész s öreg ur képviselő, fiatal ember alig volt noha a fürdői vendégek száma csaknem 2000-re rúgott. A vendégek mulattatására a II.­Kanizsai czigány zenekar volt szerződtetve, s ezek igen jól húzták a lábalávalókat. A fő zeneélvezetet azonban a fürdő használata végett ott időző Krajnik úr nyújtó eredeti zongor­a játékával. A hírhedt Gócs szolgabíró nem díszes jelensé­gében is volt szerencsénk itt gyönyörködni. A harkányi fürdő még 10 évig leend jelenlegi bérlői kezében, s igen csodálkoznánk ha ezen urak jelentékeny építkezéseket nem tennének, — nem vonjuk kétségbe hogy jó számítók, s akkor be kell látniok hogy a befektetett tőke itt 5 év alatt kifizetné magát. — A mi a társalgást illeti, reméljük, hogy magyar leend, s nemzeti nyelvünk megvetésével nem sértik a fürdő ven­dégek továbbá is a fürdő hajdani birtokosának gr. Battyányi Kázmérnak dicsőült szellemét. Saffy Lajos. (Vád egy Járásbiró ellen.) Szatmár, aug. 18. A „Pesti Napló“ 169. számában Szinérváral­­járól r. 1. jegy alatt megjelent közleményre, az aranyosmedgyesi választókerületből f. évi július 27-től a „Gyorsposta" 174. számában sejthetőleg e lap egyik rendes levelezőjétől közlött viszon­válaszban határozottan az mondatik a szinérvár­aljai járásbiró Lánczky Sándor úrról, miként a járásbiró úr midőn ügyvédi diplomáját megsze­rezte, akkor hamis iskolai, és hamis más bizo­nyítványokat használt, s hogy ő alig egy évvel ez­előtt egy hamis 100 forintos s most pár hó előtt a Hegyesi féle 10 forintos hamis bankje­gyekért jegyzőkönyvileg volt kihallgatva. Bár tudvalevőleg a legközelebbi szervezéskor,­­ igazságügyminiszer úr ő exja sem lévén csal­hatatlan, az ő félrevezettetésével a kellő minő­séggel és képességgel sem biró egyének is csúsz­tak be őket nem illető hivatalos állásokba, de hogy ily állások betöltői között csalók és hamis bankjegyek miatt nyomozás alatt állók is lehes­senek, azt eddigelé föl nem tehettük. A szinér­­váraljai járásbíró úr ellen pedig az említett viszonválaszban ily határozott vádak, és más gyanúsítások is foglaltatnak. Tehát nincs hátra egyéb, minthogy a gyanúsított, vádlott járásbíró úr azon nyílt és rejtett vádak ellen vagy ünne­pélyesen mielőbb tisztázza magát, vagy hogy ellen esetben az igazságügyminiszer úr ő exja el­lene a legszigorúbb, legkiterjedtebb mérvű vizs­gálatot foganatosítsa. Ki azért, hogy ügyvédi oklevelet szerezhessen, hamis iskolai és más bizonyítványokat csatolt folyamodásához, s ki 10 és 100 ftos bankjegy hamisítványokért vizsgálat alatt áll, hogy vezet­hesse az csak perczig is egy járás igazságszol­gáltatását! mihez tartása végett várjuk az ügy Magunk fejlődését. Többen. KOLCHFÍLIK. A népszínház javára adandó hang­versenyek és mulatságok hosszú sorát a főváros­ban dr. Vankovits budai vízgyógyintézete holnap (pénteken) nyitja meg egy hangversenynyel. E kies intézet lakói, vendégei és tulajdonosa nya­­rankint többször élénkítik meg a főváros ilyen­kor annyira pangó társaséletét, s minden méltá­­nyolást érdemel az, hogy ezt az idén a népszín­ház kérdésével kapcsolják össze. A hangverse­nyen Blaháné, Tamási és többen mások is köz­reműködnek, s a közönség bizonyára nem vo­­nandja meg tömeges pártfogását a budai hegyek kies alján fekvő intézet e kezdeményezésétől, mely a mily élvezetet, oly practicus eredményt igér. — A népszínház javára különben a fővá­rosban is, a vidéken is, habár eddigelé kevés zajt keltő, de azért belterjes és erős munkálko­dás folyik. Szerkesztőségünkhöz a napokban a gyű­jtőiveken véghatáridőül jelzett September közeledése alkalmából, négy iv küldetett már be, egy a vidékről,három pedig a fővárosból, d­em négy iv gyűjtésének eredménye meghaladja a négyezer forintot. Legközelebb közlendjük e gyűjtői­vek adakozóinak névsorát. A tisztelt gyűjtőknek azonban egyúttal tudtára adjuk, hogy a gyűj­­tőívek beküldése egyátalán nem sürgős. Folytas­sák Festvároso­k hazafias kezdeményezése körül tevékeny működésüket továbbra is, s különösen majd a jövő hónapokban,mikor a fővárosi s a vi­déki társadalmi élet elemei tömörülni kezdenek, s tanúsítsanak e kezdeményezés körül akkora buz­galmat, hogy eloszlassa a nemzet tettereje azok aggályát, kik akkora mérvűnek tartják a társa­dalom minden elemében az elsatnyulást, hogy minden közczél pusztán nemzeti áldozatkészség által való létrehozásában kételkednek. Nem párt­ügy ez, még kevésbé egy város magán­ügye: közös mindnyájunk, anyanyelvünk érdeke ez, s a közönyösség e tekintetbeni rászólása nem le­het elégszer ismételhető.­­ A tűzesetek országszerte meg­döbbentően szaporodnak, különösen falvakban és kisebb városokban dühöng a pusztító elem. Örömmel említjük meg tehát, amit Érsekújvárról írák lapunknak, hogy az ottani polgárság tűz­oltó-egylet alakítását határozta el. Az üdvös eszme nagy pártolásra talált s remélhető, hogy ez ügy élén álló derék polgárok mindent el fog­nak követni, hogy az eszme mihamarabb testté váljék. Mint levelezőnk írja, az egylet alaptőkéje javára a napokban színi előadás fog rendeztetni. Bárcsak a legkisebb városokban is alakulnának tűzoltó-egyletek, az ily egyletek és az állami biztosítás gátat vethetnének a tűz által okozott nyomornak. * — Dohány-csempészetben hozot­t ítélet. Grád Mór szegény családos ember már évek óta dohány-csempészettel foglalkozik, és emiatt már 1867-ben 10 havi börtönre ítélték. Utóbbi időben ismét csempészeten kapták, és ezért a királyi pénzügyigazgatóság harmincz­­ezer és harminc­nyolez forintra elítélte. E roppant összeget természetesen le nem fizet­­hette,mert is a büntetőtörvényszéknek adatott át, hogy ez a pénzbírságot változtassa fogsági bünte­tésre. A tegnapi tárgyaláson a királyi alügyész kiszámította, hogy e pénzbirsági összegnek, ha egy napot csak 5 forinttal vesz föl, 16 évi 5 havi és 12 napi fogság felelne meg, mindamellett csak 3 évi börtönt kér rá kiszabatni. A törvényszék azonban több enyhitő körülményt vévén tekin­tetbe,vádlottat hat hónapra ítélte.­­— (Betörés­­sel párosult lopás.) Kolecsnyi Károly 15 éves létére lopások és csavargás miatt hatszor volt büntetve, ennek következtén 17 hónapot már a börtönökben is töltött. F. hó 2-án helyez­ték legutóbb szabad lábra, de már 19-én Engel Imre boltjából ismét lopott egy 80 ft értékű posz­tó darabot és eladta azt 15 forintért. Ez egy nap­ra még nem volt elég zsákmány. Elment a kere­­pesi útra, és kileste, hová szokta Böhm Aloizia eladó czipőit délre elrakni. Mikor a czipésznő ebédjére távozott,betörte a kilesett kamara abla­kát s bemászott, de elővigyázatból az ablakot elfödte. Beimmé útközben visszaemlékezett ama ficzkóra, ki egész délelőtön át ott ácsorgott és annak rosz szándékát sejtvén, visszafordult. Nem kissé csodálkozott, mikor a különös füg­gönyt meglátta az ablakon. A­mint azt félrevon­ta és a kamarába nézett, azon pillanatban egy két lábnyi hosszú vasszöget döfött a tolvaj ar­­czába. Az asszony jajszavára letartóztatták és a törvényszék elé vitték, mely tegnap másfélévi börtönre ítélte.­­ A városi homokbányák árverés ut­ján való bérbeadása jövő September 2 -án fog megtörténni és előreláthatólag igen élénk lesz, miután e bányákért már az idén 11000 frt bért fizettek. — Sikkasztás. Frankl József, kinek a lipótvárosi bazilikaépületben közvetitő intézete van, tegnap délután Breitner Sámuel alias Gaál János nevű inasát egy 500 írttal terhelt levéllel a postára küldötte, hogy a levelet feladja. Breit­­ner azóta gazdájához vissza nem tért, s így hi­hetőleg jobbnak látta az 500 írttal elillanni. — A „Pesti Napló“ alszerkesztője ma újra előáll és azt kérdi tőlünk,hogy „mi a manó­ért fizetne neki a kormány ?“ Hiszen az igaz, csakhogy mi ettől a mi kormányunktól ennél még indokolatlanabb dolgokat is megszoktunk s igy legkevésbé sem csodálkoznánk, ha ügyetlen szolgálatokat is megfizetne. De mi nem is állí­tottuk, hogy a „Naplót“ a kormány pénzzel fize­ti, hanem egyszerűen reprodukáltuk a budai saj­tóiroda ama világgá eresztett hirét, hogy a „Napló“ a kormánytól függ. Ezt a sajtóbáreau mondta, s hogy az mondta, ezt a „Napló“ is el­ismeri, de azt mondja, hogy ez az állítás nem igaz Hogy már most mind a kettő nem mondhatott igazat, az bizonyos: ki hazudott kettejük közül, azt tessék elvégezni egymás között, nekünk ah­hoz semmi közünk. — Azt is elhiszszük, hogy a „Pesti Naplóban“ megjelent közleményekért az Athenaeum pénztára fizet s arról könyvet vezet; de hogy a „Napló“ egyéb direct vagy indirect után felszedett beneficiumainak az Athenaeum könyveiben nyoma lehetne, azt egyátalában nem bírjuk felfogni, s bár mennyire erőlködik is a „Napló“ az ő férfi­ szavára hivatkozni, nem fogjuk soha elhinni s nem fogja elhinni senki,hogy az Athenaeum könyveiből valaki felvilágosítást nyerhetne, mennyi fizetést húznak a „Pesti Napló“ egynémely munkatársai miniszteriális hivatalaik után, vagy hogy nem kapnak-e még honoráriumot a „Pesti Napló”ban megjelent czikkeikért külön is valahonnan ? Ez utóbbira nézve talán a belügyminisztérium vagy pláne a sajtóiroda könyvei sokkal illetékesebb fölvilágo­sítók volnának az Athenaeum könyveinél. — El­ismerjük azt is, hogy a „Napló“ egynémely köz­leménye említésre talál ,a külföldi sajtóban is. Eze­k t. i. az u. n. „sugalmazott“ közlemények, a­miket a „Napló“ „illetékes helyekről“ koron­­ként fel szokott venni. — Már engedjen­­meg a „Napló,“ de az oly jelek, mint miniszteri hiva­talban levő munkatársak és sugalmaztatás, nem bizonyítanak valami fényesen egy lap független volta mellett.­­ A­mi pedig azt az állítást il­leti, hogy a „Napló“ virágzik, emelkedik, stb. hát erre csak azt mondhatnók, „si vales, bene est, ego quidera valeo“,s mi bizonyára nem szól­tunk volna e­ tekintetben semmit, ha a „Napló“ valamelyik tisztelt diplomatája bennünket finom tapintattal össze nem al szamaraz,s nem állítja,hogy a „Hont“ tönkretesszük. így aztán arra terré­numra sodorta a „Napló“ a dolgot , a­hol előre láthatta vereségét, mert most már nem vagyunk kötelesek magunkban tartani, a mit különben elhallgattunk volna , hogy Urváry Lajos úr, mikor a discreditirozott és előfizetők dolgában nagyon megcsappant „Napló“ szer­kesztését átvette 1869. dec. havában, legkevés­bé sem igazolta mai napig sem a hozzá kötött reményeket, hogy azt fel fogja emelni. A „Nap­ló“ előfizetőinek száma azóta egy tapodtat sem haladt előre,sőt sok hónapon át azon alul maradt. — Ezek után ajánljuk magunkat a „Napló“ további jó indulatába, megjegyezvén, hogy fen­­tartjuk magunknak az actio szabadságát arra nézve, mit és kinek higyjü­nk ? T a n Ü g y. —A városi iskola-bizottság előterjesztést készített, mely a városi reálisko­láknál foganatba veendő változtatásokat tár­­gyazza. Mindenekelőtt a fő- és alreál-tanodánál a beiratási határidő 10 napra terjesztetik ki. Az első 5 nap alatt csak a pesti illetőségű tanulók fognak beíratni, hogy részükre a tanoda látoga­tása biztosíttathassák, mert a fő és alreál-tanoda az idén is túl lesz tömve. A másik 5 nap alatt kerül azután az idegen illetőségű tanulókra a sor. A József­városi alreál-tanodában való beira­tásnál, mindenekelőtt a József­városban szüle­tett tanulók részére biztosittatik az előjog s a többi városrészekből való tanulók csak a fen­­maradó hely szerint fognak figyelembe vétetni. A főreál-tanodánál először a bel- és Ferencz­vá­rosban lakó tanulók behatására lesznek tekin­tettel, míg a Teréz külvárosiak az újon megnyílt állami főreál tanodához utasíttatnak. Végre el­vül mondatott ki az , hogy egy-egy osztályba 60 tanulónál több fel nem vétetik, s minden olyan esetben, hol egy-egy osztály részére a 60-­on túl még 40 tanuló jelentkezik, párhuzamos osztá­lyok fognak nyittatni. — Az eperjesi collegiumi jogaka­­démia hittan­intézetben és főgymnasiumban 1. évi September 1-én kezdődik a beírás úgyszin­tén a convictus és tápintézetbeli ellátás. Septem­­tember 2 án d. e. 9 órakor a tanévet megnyitó ünnepély után pártfogósági közgyűlés tartatik. Eperjesen aug. 19-én. Dr. Vécsey Tamás igaz­gató. — A miskolczi helv. hitv. lyczeum­­b­a­n és vele kapcsolatban álló elemi fi iskolában a jövő 1872—3-ki tanév sept. hó elsején veszi kezdetét. — A beirás sept. elsejétől ugyanezen hó hetedikéig tart. A fölvételi, magán és javító vizsgák sept. 10-ig végeztetnek. Minden tanuló a tandijat félévenként előre köteles kifizetni s a pénztárnoktól nyert tandíj nyugtával magát az osztály tanárnál s a szaktanároknál az osztály­könyvbe beíratni. Miskolcz, aug. 14. Halmy Gyu­la s. k. igazgató tanár. — A dévai állami tanitóképezdé­­b­e­n a tanképesitő vizsgák f. évi sept. 23 kán fognak megtartatni magyar és román nyelven. — Gazdasági vándortan­i­tót nevezett ki a minisztérium Arad környékére, a ki különösen a gyü­mölcstenyésztésről fog nyil­vános előadásokat tartani. E tanító, Fendt An­tal, már Aradra érkezett.

Next