A Hon, 1872. augusztus (10. évfolyam, 176-200. szám)

1872-08-30 / 199. szám

199. szám. X. évfolyam. Esti kiadás: Fest, 1872. Péntek, aug. 30. Kiad­ó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten máshol hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ... . . . 1 frt 85 kr. 5 hón­ipra..............................5 „ 60 „ 6 hónapra..............................11 » „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban siegkezdhetik, s ennek bármely napján történik­­, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. fizekkessztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. -------------------rü—TFgaiii POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. A lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadottivi­talba (ferencziek­ tere 1. szám) küldendők. Fest, augusztus 30. Pest, aug. 30. Tegnap több órán át miniszertanács tartatott, melynek tárgyát az országgyű­lés elé terjesztendő kormány­javaslatok képezték. A ministertanácson szóba ke­rült Bittó képviselőházi elnöksége, illető­leg a megüresedett igazságü­gyministeri tárcza betöltése is. Hír szerint Bittó utódjául Paul­er cul­­tusminister van kiszemelve, a­ki ugyan inkább helyén lesz az igazságügyi, mint az oktatásügyi ministeri széken, de a­kinek határozatlanságától s notóriussá vált erély­­telenségétől az igazságügy terén sem vár­hatunk sokat. Oktatásügyi miniszernek a hír több nevet emleget; az „emlegetettek“ közt van Zichy Antal volt pestvárosi tanfel­ügyelő is. A miniszerválság tehát egyelőre csak részleges marad, ha ugyan igazat adha­tunk a „Reforménak, mely azt írja, hogy „Lónyay gr. állása ma szilárdabb, mint bármikor miniszerelnöki székének elfoglalalása óta.“ Mi szerezte meg Lónyay „kormányel­nöki állásának“ e rendkívüli „szilárdsá­got?“ — arról hallgat a „Reform.“ Csak nem a Lévay-affaire dicsősége ? A Szlávy-demonstrátióban sem va­gyunk képesek e szilárdság okát föllelni. E demonstrációra vonatkozólag egyéb­iránt arról értesítenek hiteles oldalról ben­nünket, hogy azt pesti iparos és kereske­dői körökben Szlávy elbocs­át­tatá­sának híréré indították. A demonstrá­ló egyébiránt aligha van csak Lónyay ellen intézve, mivel a tüntetés okául, kér­­dezősködésünkre, körülbelül oly választ nyertünk, amelyben a fölindulás legna­gyobb mérve rejlett a fölött, hogy a ca­binet ez egyetlen nem-compromit­­t á 11, érdemes tagját (Szlávyt) akarja ra­vaszul szőtt intriga a cabinetből elválásra kényszeríteni. Mi a Szlávy-demonstráció ilye­tén magyarázata után azon hírt is valószínűnek tartjuk , hogy készülő­ben van egy másik demonstráló is, e „ravasz intriga“­ szövője, vagy szö­vői ellen. Ki ez, vagy kik ezek — azt nem tudjuk. Annyit azonban tudunk, hogy­­ ha Posner Károly Lajos úr ez el­­len-demonstratió élére állna, hamarabb elnyerhetné a „Reform“ által említett­­ nemesi oklevelet. A „Reform“ mai czikkében Lónyay dicséretétől áradozik. Teljék benne örö­me. Az igaz, hogy néhány héttel ezelőtt meg a lehető legnagyobb gyűlölség által szájába adott vádakat szórta ugyanezen kormányra — de hát: sapienti est consi­lium mutare . . . Egyébiránt nem is a „Reform“ oldal­­fordulataival akarunk foglalkozni. Nem is reflectáltunk volna e czikkre, ha ugyan azt nem olvassuk abban, hogy a balolda­lon vannak „belátó önzetlen hazafiak“, kik Magyarországnak erős kormányt kí­vánnak s nem tudnak ennek élére alkal­masabb embert Lónyaynál. Amióta a „Reform“-ot a balközép orgá­numává választotta, nem merjük ugyan balközépi jól értesültségét kétségbevonni, de reméljük, hogy a „Reform“ a balol­dal és Lónyay barátsága után a t­íz és víz megférhetőségét is legközelebb jelent­hetni fogja. A „Pesti Napló“ a fusióról ir s ez­zel kapcsolatban a jövő pártalakulásról is megemlékszik. A reformpártról nem hiszi, hogy 5—6 tagjánál többje lenne. A jobb-, balközépi és szélsőbaloldali clubbon kívül, a „Napló“ szerint, lesz külön nemzetiségi párt s lesz egy szász clubb is. A berlini császár-találkozás alkalmával, a­melyen újabb hírek szerint számos német uralkodó fejedelem is részt fog venni, valószínűleg sept. 7-dikén Ber­lin ünnepélyesen ki fog világíttatni. Ber­lin tanácsa ötezer tallért ajánlott föl a városház kivilágítására. A porosz demo­krata lapok e pazar bőkezűség fölött meg­botránkozásuknak ad­ták kifejezést. A jezsuiták Németországból,za­vargások előidézése mellett, vonulnak ki. E galád népség Essenben a tanulatlan munkás-tömeget elég lelketlen volt föliz­gatni s zavargásra ingerelni. Az esseni helyi lap e zavargásról a következőket írja: „Ezen zavargások miatt katonaságot kellett regnirálni, mely 2 zászlóaljnyi erővel tegnap (26-án) reggel 7 óra tájban Düsseldorfból meg is érkezett. A tanácsháznál a főőrség állíttatott föl, s a kath. kaszinóban, a jezsuita­ kollegium mel­lett, erős katonai osztály helyeztetett el, az ottani kerület biztosítására. Ezenkívül folytonosan, erős katonai és zsandárőrjáratok vonultak végig az utczákon, mig a lovas zsandárság a Limbecker stb.-tért ürítette ki, s tartotta szabadon. Több egyének összejövetele vagy együ­ttjárása, ke­lése el van tiltva, sőt még az ablakok és kapuk bezárása is elrendeltetett, úgy hogy városunk­nak ostromállapotba való helyezéséből nem sok hiányzik. A közbiztossági közegek és katonaság elleni némi ellenszegülések miatt több elfogatás történt, sőt néhány sebesülés is előfordult. ... A múlt éjjel még különös katonai rendszabályok is vétettek alkalmazásba, mivel valamennyi jezsuita­ elutazása a kormány részéről ma reggelre rendeltetett el,s így az utolsó jezsuiták ma reggel 6 órakor elhagyták városunkat, a­nélkül, hogy több zavargás előfordult volna. A katonai rend­szabályok természetesen még alkalmazásban vannak, s hogy meddig tartanak, ez iránt semmi bizonyosat sem lehet hallani.“ Tro­uvileból Thiers tartózkodása helyéről, azt írják, hogy Thiers, a had­­ü­gyminiszer és a tegnap Trouvillebe ér­kezett tábornokokkal egy, a hadsereg új­raszervezését illető javaslaton dolgozik. A „Köln. Zig“-nak írják Páriából, hogy azon bizottságok, amelyek a sept. 4-diki ünnepélyek rendezésével voltak elfoglal­va, kijelenték, hogy mivel a kormány az ünnepélyeket betiltotta, azok nem fognak megtartatni. Ha még felemlítjük, hogy a franczia megyei tanácsok ülésezéseiket csöndben tartják, s hogy minden oldalról constatál­­tatik az országban uralkodó rend — föl­említettük az összes Francziaországból érkezett fontosabb híreket. A spanyol republikánusok a választások előtt a következő, Castel­l­a­r, F­i­g­u­e­r­a­s és többek által aláírt kiáltványt intézték a spanyol néphez . Két nap alatt megnyíltak a választások, és önök megfeledkeznének kötelességeikről, meg igaz ügyekről, meg elveikről, ha átengednék a csatatért monarchista ellenfeleiknek. A néppár­tok életföltétele a küzdelem, a visszavonulás reájuk nézve a halál. Most a küzdelem minden tekintetben a legtörvényesebb téren történik, és önöknek részt kell abban venni. Aki meg­veti a politikai jogok gyakorlását, az méltatlan­nak mutatja magát azok élvezésére. Siessenek önök mindnyájan az urnákhoz s támogassák egész erélylyel a köztársaság jelöltjeit. — Az ingadozás és kétségeskedés nem időszerűek. A párt csaknem egyhangúlag a megmértőzés mel­lett nyilatkozott; minden republikánus, bármi legyen is egyéni meggyőződése, meghajolni köteles ez egyetértés előtt. Minő politikai párt lehetséges ott, hol a többség akarata nem érvé­nyesülne a kisebbség c­élzatai fölött ? Európa összes republikánusai reánk függesztik figyel­­möket, várják a választások eredményét, hogy ítéletet mondjanak fölöttünk, hogy számba ve­gyék erőnket, hogy felismerjék nálunk a mo­narchia helyzetét s megjövendöljék, minő sors vár holnap a demokratára. Az új eszmék jövő­jét nem üres szavakból, vagy nevetséges száj­hősködésekből ítélik meg, de a társadalmi élet fontos nyilvánulásaiból. A francziák példájára mutassuk meg, hogy minden választási küzdelem újabb vereség a monarchiára nézve és rövid­­en első a föderált demokrata köztársaság kora. — Madrid, 1872. aug. 22. A republikánusok részvétele ezen fölhí­vás következtében a választáson igen elénk volt­ szerezni a tiltakozásnak, melyen most dolgozik Antonelli bibornok s mely több olasz hírlap sze­rint „memorandum“ alakban nem sokára meg fog jelenni. A nagy zsinat folytatásának kérdése újra szőnyegre került, a franczia püspökök sürge­tése következtében; ezek azt óhajtják , hogy a zsinat minél előbb fejezze be munkálatait s bezárassék, minthogy az eddig hozott határoza­tok nem lévén a kánonok értelmében szentesítve, azok ellen utóbb kifogások támadhatnának s még érvényességök is kétségbe vonathatnék. A fran­czia főpapok azután a mostani „béke időszakot“ igen alkalmasnak találják a zsinat folytatására, s több franczia várost megneveznek, melyben a zsinat atyák nemcsak szívélyes fogadtatásra számíthattnának, hanem, mely kész volna a zsinat költségeket födezni A zsinatnak nem kel­lene, soká tartani,­ mert a javaslatok ki­lévén már dolgozva, azok tárgyalása egynéhány ülés alatt könyen befejezhető lenne.A pápának nem is kellene személyesen megjelenni a zsinaton, mert a régi bevett szokás szerint a pápa legátusok által képviseltetheti magát a zsinaton, úgy látszik azonban, hogy ö­szige a jó tanácsot és a szép ajánlatot nem hajlandó elfogadni, s hihe­tőleg a zsinat bezárás gondját utódjára fogja bízni, vagy ha lenne még elegendő ideje s hozzá némi­leg kedve­­s a zárünnepélyt végrehajtani, úgy azt bizonyosan nem Francziaországban, hanem Rómában fogja tenni. A „Fanfulla“ úgy értesül, hogy Olaszország még a munkásmozgalmaknál is veszélyesebb rész fenyegeti, ugyanis az Internationale a fe­kete párt segélyével az összes fegyenczek fellá­zítását s — esetlegesen — megszöktetését ter­vezi. Ha ezen pokoli terv igazán létezik, s ha azt kivívni sikerülne, igazán , régóta nem látott pusztulás s vérpatak fogna bekövetkezni. Sze­rencse azonban, hogy az ily nagyszerű tervek többnyire megszoktak hiúsulni, s úgy történt ezz­el is, minthogy a kormány arról több fegyencz által értesülve, erélyesen intézkedett, hogy a ter­vet - mielőtt a kivitelére csak gondolni lehes­sen -- meghiúsítsa. Londonból arról értesülünk, hogy az angol vasúti társaságok, tekintve a tüzelő s a vas árá­nak rendkívüli fölemelését elhatározták úgy a személy, mint az áru­vitelbért fölemelni. Az új árjegyzék jövő hó 1-jén fogna életbe lépni. Egy franczia társaság ajánlkozott az Elba­­szigetbeli vasbányák megvételére; a társaság 8 napot engedett megfontolásra, melyek eltelte után ajánlatától fölmentve tekintendné magát, ha az alatt az olasz kormány vele alkuba nem bocsátkozik. A déli osztrák s felső olasz vasutak elkülöní­tésére vonatkozó kérdés megoldása jövő októ­­berig elnapoltatott azért, mert Cambray-Digny úr most Bécsbe nem mehet. Igaza volt tehát, vagy tán helyesbben nagyon jól volt értesülve a „Monitore delle Strade Fern“ akkor, midőn alig hogy ezen kérdés megpendíttetett, azt jó­solta, hogy az elkülönítés kérdése bizony nem egy hamar fog megoldatni. Jövő októberben az 1841-42 iki l-ső korosz­tály , az 1846-47-ki 2-ik ]korosztálybeli tartalé­kosok s a tartalékhoz tartozó tisztek fegyver alá fognak szálíttatni, hogy a fegyverkikezelésben s a hadi szolgálatban magukat begyakorol­hassák. A „Manit. ind. Deom“ egy új pénzügyi műtétről beszél, melynek czélja a romai vasutak segélyzé­se volna. A kölcsönt biztositná a kormány s en­nek következtében a romai vasutakkal kötött szerződés a mennyiben a biztosítékot illeti mó­­dositatni fogna.­­ A kölcsönző felek közt bécsi tőzsdék is szerepelnének. Az olasz képviselő­ház jövő november 20 án fog megnyílni. No a képviselők csak nem fognak panaszkodhatni, hogy ki sem nyugodhatták ma­gukat ! de hát a közügynek nem árt e a hosszú nyugalom ? hogy az ingatlan f­elét 30 frttal számítva, ide véve az épületeket is, az árt 27,470 frtban állapítsák meg annyival inkább,mert nem kért e felszólamláskor 19310 frtot. Felperes néhány szóban csak azt válaszolja, hogy a telek 1869. jan. 17-én 4000 írtért véte­­tetett, s hogy az épületek alig érnek valamit, továbbá a szomszédok telkei azért vétettek meg 19,500 írtért, mert részint nagyobbak a kérdés­ben forgó teleknél, részben jó épületekkel bír­nak ; ezek szerint a megállapított becsár igen méltányos. A vitázat befejeztével elnök röviden összefog­lalja azok tartalmát, mire az esküdtek szemlét kérvén, az elrendeltetik; az ülés az esküdtek visszaérkeztéig felfüggesztetik. A megejtett szemle után az esküdtek 7 szóval 5 ellenében a kisajátítási árt 18760 ftban álla­pították meg. Elnök az itélettel jogérvényre emelvén az ülést feloszlatta. Turin, aug. 27-én. (M.) Néhány héttel ezelőtt hire járt, hogy a franczia követ — ki ideiglenesen Florenczben tartózkodott — nem­sokára Rómába fog menni; most azonban ismeretlen okból Tournier úr vál­toztatva előbbi szándékán, elhatározta: az olasz kir. udvarhoz többé vissza nem térni. Ezt a Vatikán oda akarja magyarázni, hogy az olasz kormány,daczára a franczia külügyér abbeli fel­szólításának, nem akarván a Jézus nevéről ne­vezett kolostort s a szürkenénék zárdájának elfoglalására vonatkozó kir. rendelet végrehaj­tását elnapolni, a franczia követ tehát szerinte mintegy tiltakozásképen, határozta volna magát el azon lépésre. Hogy mi okból változtatott Tournier az előbbi tervén? azt a tények majd utóbb ki fogják deríteni, annyi azonban bizonyos, hogy az olasz kormány — ha csakugyan áll a a fenntebb említett felszólítás — nem sérthette meg a franczi kormányt az által, hogy a zárdá­kat melyekre a közérdek annyi igényt tart, el­foglaltatta, minthogy az elfoglalás a jezsuiták beleegyezésével történt. Igaz ugyan, hogy utóbb a jámbor atyák vissza akarták venni az adott beleegyezést,­­ hogy az nem sikerülvén nekik, az elfoglalás ellen tiltakoztak, de ez oly kérdés, melybe idegen kormánynak beleszólania nem lehet, s melynek megoldása, véleményem szerint, a törvény ha­táskörébe tartozik. Azért én a Vatikán magyará­zatának nem hiszek, s be fogom várni, hogy a tények derítsék föl a franczia követ — minded­dig rejtélyes — határozatát. Egyébiránt úgy látszik, hogy ezen magyarázat főczélja: hatályt kisajátítási esküdtszéki tárgyalás. Ma tárgyaltatott a közlekedési ministerium­­nak, kit Pordán Imre jogi megbízott képviselt, Rosner Adolf ellen a Terézváros városliget­ utcza 189. A 190—194 terv. 8 sz. alatti ingatlana iránt indított kisajátítási pere. Elnök volt Bogisich, jegyzőül Fejér Imre mű­ködött. Az esküdtszék következő tagokból alakult meg: Luczenbacher Pál, Mérő János, Heinrich A., Nehrhaft Antal, Grabovszky Gy., Hettinger M., Szabó Pál, Prückler János, Klenovics Gy., Leitner M., Molnár Endre, Radoczai Ferencz. Póttagok: Dr. Agerasztó és Eckbauer. A gyűlés megnyitása és az elnök előadása után felolvastatik felperesi képviselő kereset­­levele, mely szerint Rosner Adolf, ingatlana a Sugárútba esvén, esküdtszéki kisajátítása szük­ségessé vált, mert alperes a becsárként megsza­bott s megújult 11.484 frtot elfogadni nem akar­ta, noha az ingatlan árát igen méltányosan fede­zi, hanem a felszámlaláskor 19310 frtot követel. Alperes képviselője Arndtner K. ügyvéd tilta­kozik, hogy az ingatlan egészben kisajátittas-­­ék, mert ez egész sem a Sugárút, sem a körút­ba nem esik; tiltakozik még azért is, mert a becsárt 13­00 frtban állapít meg az ingatlan □ ölét, holott még a kisajátítás előtt 25—30 frtot fizettek alperes tulajdonához közel fekvő ingatlanok □ öléért. Ezek után a kisajátítási törvény azon rendelete ellen szólal föl, melyek az oly ingatlanok kisajátítását is elrendeli, me­lyekre egészben „ egyátalán nincs” szükség. Felhozza, hogy védenc­e átengedi ingyen a ki­sajátítás alá eső részt, csak hagyják meg neki a fenmaradó */s részt; továbbá, hogy a tőszom­szédságában levő telkek mindegyike 19,500 és 20,500 adattak el, igy a 11,484 frt oly csekély, hogy ebbe bele nem nyugodhatik, hanem kéri. Törvényszéki csarnok. A kecskeméti nagy bím­per. Szeged, aug. 28. Rablás, gyilkosság és emberölés és t­o­l­v­a­j­s­á­g. A szegedi várban működő aradi törvényszék kiküldött tanácsa folyton nagyszámú hallgató­ság előtt tartja tárgyalásait. E jelen nevezetes­ bűnügy tényvázlata következő. Az 1863-ik évi tél kezdetén id.Tényi Ferencz kecskeméti lakos egy Elias nevű — eddig isme­retlen tartózkodása zsidó és Drabant Imre lajos­­mizsei földmives által figyelmessé tétetvén arra, hogy Bartal József lajosmizsei puszta-birónál, ki az adópénzeket szokta beszedni, sok pénz van, s hogy ahoz könnyen hozzá lehetne jutni, elhatározta magában őt kirabolni. E czélból tár­sakul fiát is, Tényi Ferencz­et, Habrán Györgyöt, Tükör Gubicza Józsefet, Kádár Mártont, Kuti Istvánt, Kátai Kis Imrét, Domonyik Józsefet, Kovács Gergelyt, Lantos Lajost és Hornyák Já­nost szólította fel, s őket ügyének kiviteléhez mégis nyerte. Összejöveteli helyül a benei puszta lön kije­lölve s itt nevezettek nagy része több ízben meg is jelent, de mivel mindanynyiszor egyik másik hiányzott közülök, s a bűnös szövetség tagjai nem mindnyájan jöhettek össze különösen pedig Éliás zsidó egyszer sem jelent meg, a ter­vezett rablás kivitelét mindannyiszor elhalasz­tották. így történt hogy egy ily összejöveteli napon az 1863 évi decz. 12—13 közötti éjjelen a két Tényi Ferenczen kivül még Habrán György, Tü­kör Gubicza József, Kádár Márton, Domonyik József és Lanter Lajos megjelenvén a kitűzött helyen, a mivel a rablás megkisértése fennebb érintett ok miatt ismét elmaradt, Lantos Lajos indítványa folytán hazatértek közben bementek Tényi Gergely lajosmizsei tanyájára s onnan a juhakolból, annak ajtaját észrevétlenül kinyitván 28 db birkát loptak el s azokat magokkal elhajt­ván, egymás közt felosztották. Ezen leirt tolvajság után egy hétre dec. 19-én ismét összejöttek a szövetségesek ők pedig most már — Tükör Gubicza József kivételével, ki ez­úttal elmaradt, — teljes számmal az emlitett be­nei pusztán, a honnan azután Kálai Kis Imre és Kuti István kocsijain a lajosmizsei pusztákra mentek. Ide körülbelül esteli 7 óra tájban ér­kezve meg,a kocsikat melyekről a mizsei erdőnél leszállottak Hornyák János és Kuti István fel­ügyeletére bízták. Innen azután elkendőzöd ar­­czokkal s legnagyobb részben botokkal, egy lő­fegyver — és pisztolylyal ellátva — mely utób­biak id. Tényi Ferencz és Kátai Kis Imrénél voltak — ezeknek vezetése mellett egyenesen a pusztabiró lakásához mentek. A pusztabiró házánál épen ekkor ültek le va­csorához, és pedig a konyhából balra eső szobá­ban Bartal József és neje; a konyhában pedig Holézsi Anna a tűzhely körül foglalatoskodott, mig a többi cselédség ne­m. Bábics József ko­csis, Benke Vendel gulyás, Nagy Pál béres és Szaszkó János házi szolga a földön körben ülve esteliztek. Ily helyzetben találták a háziakat a betörő rablók, kik közöl a konyhába először is id. Té­nyi Ferencz lépett be, felhúzott s a cselédségre irányzott pisztolyával e szavak kíséretében: „meg ne mozduljatok,mert meghaltok!“ Utánna Kátai Kis Imre kétcsövű fegyverével és a többiek is a konyhába nyomultak, mely jelenetre a szol­gáló megrémülten, jajveszékelve a szobába sza­ladt, a férfi cselédek pedig sorban a fal mellé félénken meghúzódtak. Mikor a szolgáló a szobaajtaját, melyben Bar­tal és neje vacsoráltak kinyitotta s a szobába menekült id. Tényi Ferencz pisztolyát rácsetten­­tette, s nehány társával utána nyomult. E köz­ben Bartal József is észre­v­evén a veszélyt, he­lyéből felszökött s a rablók által benyitott ajtó védelmére sietett s azt megfeszített erővel a kí­vülről befele jövő nyomások ellen oltalmazta.A­ be­­törési kísérlet mindig erősebb len s a pusztabiró már már lankadni érzé erejét, de feleségének oda kiáltotta, hogy puskáit húzza fel, mire a rab­lók egy pillanatra nyomással felhagytak, mely időközt Bartal arra használta fel, hogy az aj­tót hirtelen becsukta. Ekkor felfogván egyik puskáját, azzal az ajtón keresztül a konyhába lőtt, mire a rablók megijedve egyik vezérük fel­hívására a konyhából kivonultak, annak ajtaját magok után behúzva. A rablók távozása Babics József kocsist arra bátoritá, hogy a konyhaajtó üveg ablakán kite­kintsen , azon pillanatban azonban a rablók egyike, — id. Tényei Ferencz, vagy Kálai Kis Imre, — a konyhába lőtt s ezen lövés Babics Józsefnek mellébe és szivébe fúródván, rögtön meghalt. Ezután a rablók eltávoztak. A szokatlan zajra azonban a puszta birónak apósa Makai László és ennek fia Makai János, kik egy mellék­épü­­­letben már aludtak — felébredvén, felöltözköd­vén, éppen akkor értek a konyhaai­tóhoz, mi­den a rablók futásnak eredtek. Makai László itt megállott, Makai János azonban bement a kony­hába és a pusztabiró lakszobájával szemben levő hivatalszobába akart bemenni. Bartal József a lövés által okozott résen át megpillantotta a hi­­vatalszoba ajtaja előtt mozgó alakot s azt rab­lónak vélve, rálőtt. A lövés Makai János hasüre­gébe hatott be, minek következtében az rö­vid idei kínlódás után meghalt. Ezen itt leírt bűntény tettesek önbeisrve­­zésén alapszik, s időközben elhalt Lantos La­jos, Kádár Márton és Hornyák János, kivéte­lével, nevezettek bűnösöknek nyilváníttattak. — Elias nevű felbujtó ellenében pedig a további eljárás, netaláni kézre kerüléséig fölfüggesztetett. Kocsis György szabadszállási lakos kárára — Kinter János ellen alkal­­a­azott erőszakkal — elkövetett rablás. Ezen rablás tényvázlatát röviden a követke­zőkben foglaljuk össze: Az 1864-ik évi február 2-án Egy zivataros éjjelen Muzsiai János, Bajdor János, Miks­ T­óth Gergely és Gózon János — ez utóbb nevezett és M­uzsiainak felhívása folytán , birkalopási czélból a balázsi hegyek közé összegyűl­tek az u. n. sashegyi erdő szélén, s innét Kocsis György szabadszállási lakosnak balázsi tanyá­jára mentek. Midőn a kitűzött helyre értek az általuk okozott zörejre kutyaugatás támadt, melyre az egyik tanyai épületből Kincses János tanyai kertész kijővén, ezt vádlottak azonnal megragadták, s miután fejét saját szűrével be­borították, kezeit pedig hátrakötözték, az istál­lóba lökdösték s ott a juhakol kulcsának előa­dására kényszeritették. Ez a fenyegetéseknek engedve, a kívánt kulcsot átadta, melyhez a rab­lók hozzájutván, a juhakolból a rablók összesen 32 darab birkát kihánytak s azokat magokkal elhajtották; Kincses Jánost pedig folyton meg­kötözött állapotában az istállóban hagyták. A rablók a birkákat egymás közt felosztották, me­lyeket egyesek részint saját szükségleteikre használtak fel, részint pedig ismeretlen vevők­nek árusítottak el. Ezen rablása elkövetésit Muzelai János és Bajdor János, — és pedig az első azon körül­ményt is, hogy társait ő szólította fel; az utóbbi pedig az erőszaknak általa történt alkalmazá­sát is beismeri, miért is ők ezen rablási bűn­tényben, önvallomásaik által helyreállított ala­­nyi tényálladék folytán, bűnösökül ismertettek fel. Időközben elhalt Miksi Tóth Gergely és Gó­zon János ellenében a további eljárás megszün­­tettetett. Paksi Mózes László kárára elkö­vetett rablás. Az 1864. évi máj. havában id. Lutheránus Ba­log András, Kátai Kis Imre kecskeméti lakostó megtudván azt, hogy Paksi Mózes László monos­tori haszonbérlőnek nagyobb mennyiségű pénze van, annak kirablására társaiul Habran Györ­gyöt, Füles Faragó Józsefet, Lantos Lajost és Hatvani Lászlót nyerte meg és ezek társa­ságában, a kecskeméti májusi , úgynevezett zöld vásárt követő csütörtökön a monostori pusz­tára kimenvén, ugyanott Paksi Mózes László, tanyai lakásán éjjeli 10—11 óra tájban meg­jelentek. A házi­gazda nejével és 4 éves kis­fiával a pitvar ajtó mellett aludtak, s csak akkor ébred­tek fel, midőn a rablók közül néhányan reájuk törve, őket alvó helyükön lenyomták s ágyne­­müekkel hirtelen betakarván, fenyegetések közt­it pénzük átadására szólították fel. Mialatt ez történt, s vádlottak egyike a szoron­gatott Paksi László zsebéből 10 ftot tartalmazó pénztárczáját kivette, mások az istálóba mentek be, s az ott talált Paksi Mózes Istvánt , a házi­gazda testvérét ütlegelések között az udvarra kiharczolták. A többiek ez alatt a dulakodás közben Paksi M. László zsebéből kiesett szobakulcs keresésével foglalkoztak, mely kedvező időpontot és körül­ményt Paksi Lászlóné arra használta fel, hogy a konyhából kiugorva a szomséd tanyára­­ütött s ott segítségért kiáltozott. Midőn a rablók ezt észrevették, azonnal fel­hagytak további erőszakoskodásaikkal, s el­hagyva a tanyát, odább álltak; útközben az el­rablott pénzen megosztoztak s a tárczát a ben­­foglalt levelekkel együtt a tanya közelében eldobták. Ezen rablási bűntény tárgyi tényálladékát il­letőleg káros és vádlottak egybehangzó vallo­másaik által helyreállítják. Az alanyi tényál­­ladékra nézve vádlási alapot nevezett tettesek önbeismerő vallomása nyújt, miért is bűnösök­nek nyilváníttatnak. Időközben elhalt Lantos Lajos és Hatvani László ellenében a további eljárás megszüntet­­tetett. A váczi községi iskoláról. Vácz, aug. 27. Vácz városa még nem bir közös iskolával, jól­lehet ennek felállítására vonatkozó ministeriális rendelet két éve hogy leérkezett. Városunk atyái bölcs hallgatással fogadták a felsőbb rendeletett,­­mert az iskola felállí­tásáról csak hallgatni volt szabad, de érdeké­ben tenni vagy csak beszélni is nem, egy nagy

Next