A Hon, 1872. szeptember (10. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-16 / 213. szám

tensi tanfolyamok állíttassanak fel. E határozat harmad­éves és még sincs fo­­ganatra. Sok más adatot is idézhetnénk még, de úgy hisszük, hogy már a fentebbi száraz adatokból is meggyőződhetett minden­ki, hogy ha a delegációk saját felada­tuknak megfelelni akarnak, akkor a közös kormány iránti viszonyukat, vala­mint határozataikat máskép kell felfog­­niuk és foganatosítaniuk. Hogy hol és kiben van a hiba, a fen­tebbiek nyomán világosan kitűnik. Először is hibásak maguk a delegációk, mert határozataikat sem elég szakavatot­tan, sem elég határozottan nem hozzák, így például, ha a területi rendszer „kö­vetkezetes és gyors“ keresztülvitelét kö­vetelik és a hadügyér egy év múlva erre azt feleli, hogy „mennyiben lehet,“ meg­teszi ez a határozathoz méltó határozat­lan kifejezés. És ha a 4. évben is csak azt mondja Kuhn, hogy többet nem tehet — ezt nem jónak, de megmagyarázhatónak tartjuk. Mert, ha a delegatió nem mondja el részletesen és határozottan mit akar decentralizálni, hová és mikor — akkor érje be az eredménytelenséggel. Ha pedig az egyik delegatió „ország­gyűlési“ és a másik „független”­enqué­­tot határoz , jó kibúvót nyújtanak a had­ügy­érnek, arra, hogy a határozatlanság miatt egyiket se teljesítse. Tehát a delegáltoktól kérünk szakava­tott, szabatos határozatokat! Hát a közös kormány ? Ez is hibás, mert ha a közös pénzügyminisztérium egyetlen reformot fenállása óta nem léte­sített, ha a hadügyér bizonyos bizalmat­lansággal, vonakodással, és időre, mér­tékre nézve belátása, tetszése szerint, tesz eleget a delegáció határozatainak , akkor sem alkotmányos gazdálkodásról,, sem ta­karékos pénzkezelésről, sem gyökeres re­formokról a kellő időben, sem biztos hadképességről nálunk szó nem lehet. Tehát: a delegátióktól határozottságot és erélyt, a közös kormánytól alkotmá­nyosságot és engedelmességet követe­lünk. Hegedűs Sándor:­hetünk büszkék, de még inkább a hiányos orga­­nisatió, a Damocles kardjaként folytonosan elő­térbe tolt gyakorlati czél miatt. Minő leend az új egyetem? Fogják-e itt létesíthetni a tudományos czél, a tanszabadság előttünk nem annyira merésznek látszó, mint inkább ismeretlen követelményeit? Minő lesz a felszerelés, a fegyelmi s vizsgálati rend, hogy osztatnak be a facultások,tant­árgyak, mennyi ál­dozat fog tétetni a taneszközök s segédintézetek felállítására? Itt vagyunk az új egyetem meg­nyitásának küszöbén , s merésznek kell tarta­nunk még azon gondolatot is, hogy e kérdésekre ezen évben csak közelítő feleletet nyerhessünk ! Egyetlen egy tér, a­hol gondolkoznunk lehet, a tanárok kinevezése. S itt is mennyi a gát, meny­­nyi a jogosult aggodalom ; szájról szájra jár a hír, hogy a közoktatásügyi ministérium oly annyira ostromolva van a kérvényezők és párt­fogóktól, hogy szinte lehetetlen leend a protec­­tió befolyását morális erővel egyensúlyozni; mondják, hogy az új miniszer elődének terveit félretéve, gyökeresen és részletesen tanulmányoz­za a kérdést, míg másrészt a pályázók — könnyen megérthetőleg — lázas sietséget akarnak; b­e­­szélik, hogy a pályázat határidejének betöltekor s azután sokáig az illető szakosztály vezetői jelen sem voltak s ennek folytán — mint egy tegnap közlött czikkünk is bizonyítja — még az okmányokban is a legnagyobb zavar uralt; tudjuk végre azt is, hogy egyes tanszékekre, p. a kórvegytanra, a legnagyobb utánjárással sem tudnak megfelelő egyént kapni, s más tanszékek­ben a sok pályázó között sincs senki, a­ki a czélnak megfelelne. Mi leend e nagy zűrza­varból ? Előre láthatják az eredményt.Logikai követke­zetességgel mondhatjuk előre, hogy az akár né­hány nap, akár pár hét múlva kinevezett tanárok legnagyobb része nem annyira érdeme, mint inkább protectio utján fognak zöld ágra jutni, hogy továbbá ugyan ezen tanárok lóhalálában fognak Kolozsvárra készülni s ott látni fogják, miszerint minden tekintetben készületlenül fo­gadják őket s előadásaikat — még ha képessé­­gek volna is reá - kellően nem tarthatják meg. Egyik bűn a másikat szüli. A közoktatásügyi miniszer gondatlan elhamarkodását, ha e gyá­szos eredményt nem akarja, egyedül rendelete vagy legalább tekintélyének megsértése által lehet orvosolni , ezen orvosság abból áll, hogy az n s­o­rozatilag, de tényleg ideiglenessé tegye. Ne nevezzen ki véglegesen a 140 pályázó közül egyetlen egyet sem, a­kinek szakképzettségéről teljesen meg nincs győződve, ha szinte ezek száma 5—6-ra menne is s a többi tanszékeket ideiglenesen töltse be egy évre, akár a kolozsvári eddig is műkö­dött tanárok, akár a folyamodók relatív legjobb­jai közül. Lehetetlen, hogy ily ideiglenes taná­rokat ne kaptasson. Az egyetem így ez évben megnyithatik s az év folyama alatt elég ideje leend az új pályázatokat kihirdetni s az orga­nisation gondoskodni. Tagadhatlan, hogy ezen radicális eljárás minden tekintetben kényes azon ministeriumra nézve, mely állandó tanszékekre hirdetett pályázatot, de mi feltesszük az új mi­nisterial, hogy inkább eltűri ezen reá nézve sze­mélyesen úgy is kevésbé terhelő bajt, mint­sem hogy egyik legfontosabb teendőjét könnyelműen végezze el, mintsem hogy egy egész nemzedékre tönkre tegyen egy oly tanintézetet, melynek hi­­vatása nemzetünk büszkeségévé lenni. Dixi et salvavi animam meam t­etemet, ha nem is hatá­­e­g­y évig . 2­e­g­k Károly államtitkártól tesszük a következő nyilatkozatot: A „Hon“­nai számában személyemet érdeklőleg egy szikke azt hozza, hogy én a Deák kör ülésében azt jelentettem volna ki, hogy Udvarhelyszék köz­ponti bizottsága épen tegnap tartott ülésében el­­■endeltc az új választást. — Én ezt tejességgel nem­ mondottam, sőt ellenkezőleg azon vélemé­nyem támogatására, hogy az országgyűlés még most ezen kérdés eldöntésébe nem ereszkedhetik, azt is felhoztam, hogy a választás nincs bevé­­gezve, s hogy még azt se lehet tud­­ni, hogy a központ­i­ választmány mit fog ezen ügyben határozni. Ezek szerint miután czifekirót tendentiosus reá­­fogással gyamisítani nem akarom, azt kell hin­nem, hogy hibás tudósítás által volt félrevezet­ve. Zeyk Károly: A fentebbi nyilatkozatra szükségesnek tartjuk mindenek előtt megjegyezni, hogy értesülésün­ket oly egyéntől kaptuk, kinek szavában Boba nem volt okunk kételkedni. A nyilatkozat többi részére megjegyezzük, hogy a központi választmánynak ez ügyben semmit sem sza­bad törvény szerint határozni, hanem szi­gorú kötelessége lett volna már régen ülést tartani, s a hozzá illetéktelenül intézett megbízó leveleket — illő megrovás mellett — vissza kel­lett volna adni a választási elnöknek, azon szi­gorú meghagyással, hogy azokat a legtöbb sza­vazatot nyert jelölteknek azonnal kézbesítse. Arra, hogy még „nincs bevégezve a választás“ csak annyi észrevételünk van, hogy ha szabad a választási elnököknek visszatartani a mandátumokat, megtorlatlanul, addig a­meddig nekik tetszik, úgy igen bajos meghatározni, hogy mikor van vagy lesz valamely választásnak vége. Hanem igen­is szeretnék tudni, hogy mi­kor lesz már vége az ily arczátlan törvénykijáts­szásoknak Erdélyben. A kolozsvári egyetemről. (Gy. A) Régóta nem uralkodott oly nagy za­­jr a közoktatásügyi ministeriumban s a sajtó­m­ bizonyos tárgyra nézve, mint jelenleg a ko­­zsvári egyetemre vonatkozólag.A legfelületesebb indolkodók, kik megszoktak mindent a kor­ánytól várni s azt tettének nyilvánosságra jö­­ttele után egyszerűen szidják,vagy dicsérik, je­­nleg önmaguk is terveznek. Keresztül kasul -ul, sokszor ellenmondó tanácsokat ad a sajtó a­­rmánynak —■ önmagunkat sem vesszük ki e rovatból — s a ministeriumban a közfigyelem­e van concentrálva. Mi örvendünk e zavarnak is, mert ügybuzgó­­sgra mutat s mert hiányait teljesen menti az ő rövidsége. Magyarországon első eset ez, hogy napi sajtó a tanárok kinevezésével s egy inte­tt szervezetével ily élénken foglalkozzék s ezen rendetes tény sok gyarlóságot kimenthet. De entségünkre szolgál az elhamarkodás is, azon elbocsáthatlan sietés, melyet a kormány tisz­­ti kortesfogásból elkövetett,hogy egy, legalább 5—6 év óta ismételve felmerült óhajt pár hó azt minden előkészület nélkül megvalósítson, sttegtünk s még most is rettegünk, hogy telje­­n jót előállítani már most egyáltalában lehe­­tlen. A pesti egyetemen 12 év óta évről évre rak össze reformjavaslatokat s mindeddig vetlen érdemleges javítás nem történt, még itt is szégyennel kell beváltanunk, hogy ezen vetlen létező egyetemünk nem válik dicsére­­ikre, nem csak a tanárok miatt, kik között va­­jon csak Than, Margo s még egynéhányra le­ Felhívás. Magyarország izr. tanítóihoz. A magyar izr. országos iroda elnöksége az országos magy. izr. tanitóegylet választmányá­hoz azon örvendetes értesítést intézé, miszerint a magy. izr. congressus által kidolgozott iskolai alapszabályzat 36 és 37 §§- ban foglalt hatá­rozatokat,melyek a hazai szj. tanítók nyug­­díjazására vonatkoznak, immár foganato­sítani szándékozik. E czélból a f. évi október hó 20,21 és 22-én Pesten­ tartandó közgyűlésnek az erre vonatkozó szabályzatot kimerítő megvita­tás, illetőleg netaláni módosítás végett megkül­dendő Az orsz. izraelita iroda, mely - - mint épen ezen eljárás a világosan bizonyítja — a tanítók irá­nyában a legjobb és legnemesebb akarattól van áthatva, ezen az összes izr. tanítói karra nézve oly nagy fontossággal bíró ügyben a köz­­vetlen érdekeltek véleményeit meghallgatni óhajt­ja, hogy e jogos kívánalmaknak és követelések­nek lehetőleg megfelelhessen. Feltehető tehát, hogy a hazai szj. tanítók, az életbeléptetendő szabványoknak fontosságát be­látva, az alkalmat el nem mulasztandják, néze­teiket és kívánalmaikat ezen közgyűlésen elő­hozni. Azon panasz, hogy a tanítók és isolaügyek fölött hivatatlan laikusok határoznak, már oly gyakran hallatszott, oly gyakran szolgáltatót alkalmaz jajkiáltásokra, hogy mintegy ez iskola és a tanítói kar ügyén elkövetett árulásnak bé­lyegezhető, ha most, midőn ezen szokás ellené­ben a jobbra való fordulatnak utat törni látunk, a tanítók számosan ide nem sietnek, saját érde­keiket beható megítélés által előmozdítandók. Nem csupán minden egyes taní­tónak j­ava, hanem tanintézeteink felvi­rágzása és haladása, a művelődés emelése hitsor­­sorsainknál is forog kérdésben — és mennyire áll a tanítók jólétéről megfelelő gondoskodás az általános kulturérdekekkel szoros összefüggés­ben, a legutóbbi időben irányadó egyéniségektől számtalanszor taglaltatott és bebizonyíttatott. És a­mi az egész ország tanférfiai és iskolabarátai által nagy fontosságú mozzanatnak elismertetett, az kétségkívül a zsidó tanítók által is elismer­tetik és méltányoltatik. Reméljük, hogy ezen föltevésben nem csalód­tunk. Miután a nyugdíjazás kérdése vala­mennyi tanítót egyformán érdekli, a közgyűlésre ezennel az összes magy.­aar. tanítók hivatnak meg, és bizton hiszszük is, hogy t. kartársaink — ön­érdekükben — sietni fognak okt. 20 án az or­szág fővárosában minél számosabban megjelenni A részvét iránti jelentések sept. hó végéig az egylet elnökségéhez (sipntcza 11-ik szám) inté­­zendők. Pest, September 13-án. Az orsz. magy. izr. tanító-egylet központi választmánya. A Jezsuiták Angliában és Ame­rikában. Mint a „D. Zig“-nak Londonból írják, Angliá­ban is észlelhetők a jezsuita-féle mozgalmak. Az angliai róm. kath. egyház feje Manning érsek nem csak magáévá tette a csalatkozhatlansági dogmát, hanem a német kormány eljárásáról szóló egyik kritikájában még azt is kimondja, hogy a pápának joga van tetszése szerint elmoz­­dutni vagy kinevezni az államfőket. Az amerikai Egyesült államokban is megin­dultak már az e fajta agitatiók. Cincinnatiban, azon helyen, hol Greeley elnöknek jelöltetett ki, mintegy 750 németajkú polgárból álló gyűlés tar­tatott,melyben az épen Németországból kiüldözött jezsuita Leopold az „ostoba iskolatörvény“ és a jezsuiták kiűzése ellen szónokolt nagy hévvel.„De mik is tulajdonképen a német jezsuiták,“ kiálta fel. „Csendes, igénytelen emberek! Csak nehány házzal birnak a Rajna mellékén s a birodalom némely részén. Többnyire mint missionariusok s a papság nevelői működnek. A német kleris teljes szívvel ragaszkodik a szent atyához, és bizalommal tekint Róma felé, mint ezt a háború alatt is tanúsította. Mint egy ember ragaszkodik a pápához és e­gy papságnak a je­zsuiták voltak tanítói.“ A német birodalom újjá­születésére ezeket mondá Leopold pater: „Ha valamely háznak alapját aláásták, össze fog roskadni, így történ­hetik az Németországgal is. Mert az egyház fen­­áll a világ végéig s nincs a földön ellenség, mely azt megbuktassa. Azért vigasztalódjatok, legyetek bátrak. Mielőbb vagyun k­a­t­ho­li­kus­o­k é­s csak azután németek és előbb omlik ösz­­sze a német birodalom rozzant épülete, hogy­­sem az egyház építményéről csak egy kő is le­hullana. A gyűlés e szavakat dörgő helyesléssel fogadta. Végül egy indítvány fogadtatott el, melyben kimondatta, hogy az amerikai németek fájlalják németországi testvéreik helyzetét s kí­vánják, hogy az isten őket mielőbb megmentse elnyomóiktól. Amerikai lapok erősen kikelnek ezen tény el­len s abból azt következtetik, hogy ultramontán tanok szerint a polgárok esküje, mely mellett az amerikai népfelségnek és az uniónak hűséget köt­nek le, egy záradékhoz van kötve,ahoz t. i. hogy ha a pápa nekem egyebet nem parancsol. A cin­­cinati Commerc. így végzi egyik czikkét: Az ultramontánoknak minden hiedelmet felülmúló vakmerősége már teljesen elviselhetlen , jó ideje már, hogy féktelenségüknek gát vettessék.“ Mellesleg megemlítjük, hogy az ultramontá­­nok Greley mellett csoportosultak s őt kívánják köztársasági elnöknek, ugyan csak az ő pártján állanak a legbigottabb izlandiak is, — de a győzelemnek természetesen nem sokat fognak használni. Törvényszéki csarnok. (a kecskeméti bünper folytatása) Szeged, sept. 6. Bodri Szabó Gábor izsáki lakos ellen elköve­tett rablás. Az 1868-ik év nyár folyama alatt Jász Szabó János izsáki juhász megtudván Gáspár István izsáki lakostól és jó ismerősétől, hogy Bodri Szabó Gábor ugyanazon községbeli lakosnak néhány száz forintnyi készpénze van, ezen kö­rülményt a nevezettnek kiraboltatása czéljából először Pálinkás Pál izsáki juhász társával, az­után mivel az a rablásra maga nem vállalko­zott, a legközelebbi kecskeméti n. n. sz. lőrinczi vásáron Hobran György kecskeméti lakossal közölte, ez a figyelmeztetés folytán néhány nap múlva elment Izsákra és Pálinkás Pállal értekez­vén, ezzel a rablási tervre nézve megállapodtak, kijelölvén a helyet és időt, a­hol és a­mikor a legközelebbi napok valamelyikén Szabó Gábor kirablása czéljából össze fognának találkozni. Ily előzmények után Hobran György társakul Borbély Istvánt, s ennek közvetítésével Bajdor Jánost, Spányik Istvánt, Vikor Andrást szólit­ván fel. Ezekkel a kitűzött időben, egy estre Izsákon a szőlők alatt megjelent s onnan azután a hozzájuk csatlakozott Pálinkás Pál vezetése alatt mindnyájan B. Szabó Gábor házához men­tek. Miután azonban ott a kutyák ugatása zajt keltett, s ezen felül észrevették hogy B. Szabó Gábor az udvaron fekszik­, nehogy működésük sikerét koc­káztassák, azon alkalommal a rab­lás kivitelével felhagytak, maguk közt elhatá­rozván, hogy egy sötét és esős éjjelen fogják azt véghez vinni. Nehány nap múlva 1868-ik évi augusztus 21-én borús és esős idő lévén, ismét átmentek tehát Izsákra, s mivel Pálinkás Pált a kitűzött helyen nem találták, éjjeli 11 óra tájban nélküle jelentek meg botokkal s részben pisztolyokkal. Arczaikat elkendőzték s igy mentek B. Szabó Gábor házához, hol a házigazda az eső, elől be­vonulva az istálóban feküdt, anyja és neje pedig a szobában aludtak. Odaérkezve mindenek­előtt az istálóba nyitottak be, s ott az álmá­ból felriasztott házigazdát rövid tusakodás után­, miközben Bajdor János egy ott talált baltával fejbe ütötte,­­ legyűrték, kezeit hát­ra kötötték és egy bundával betakarták; az­után megkérdezvén tőle, hogy pénzét hol tart­ja, a ház ablakán kopogtattak s bebocsáttatást kértek. Mivel pedig az álmukból felriadt asz­­szonyok, felismerve az idegen hangokat, választ nem adtak, az ajtót befeszítették, s ekként ha­toltak be az idegen szobába, Vikor Andrást kint hagyván élnek az udvaron. A szobában gyertyát gyújtva, B.­Szabó Gábor­­né és özv. Szabó Józsefné szemeit bekötözték s őket az ágyba befelé fordították, azután meg­kérd­­vén tőlük, hogy a pénzt és egyéb holmi­kat hol tartják.— B. Szabó Gáborné felvilágosító feleletei nyomán az almáriumból 400 frtnyi készpénzt és 6 db ezüstpénzt vettek ki; ezenkí­­vül egy puskát, selyem kendőt, szalonnát, hájat, kenyeret, egy subát, bárány bőr sipkát és egy baltát szedtek össze, s ezen tárgyakkal eltávoz­tak. az osztozkodás útközben történt meg, s ezen alkalommal Habrán György kezeihez Pá­linkás Pál részére is adtak 25 forintot, a melyet azonban Habrán mivel Pálinkás nem jelentke­zett, magának tartott meg. Ezen rablásra vonatkozólag a tárgyi tényál­ladékot káros panaszosak és vádlottaknak a kir. biztosság előtt tett önbeismerő vallomásaik ál­tal álliták helyre, s ez alapon nevezett tettesek a rablás bűntényében elmarasztaltattak. KISLÖMFÉLÉK. — Népszerű tudományos előadá­sokat terveznek a fővárosban. Az előadások az irodalom, nemzetgazdászat, tanügy s főként a természettudományok köréből lesznek véve s előadókat már is több tudományos tekintély s ifjú ügybarát nyeretett meg. Terv szerint ezen kizárólag magyar előadásokat hetenkint egyszer felváltva Pesten és­­Budán tartanak mérsékelt belépti dij mellett s az előadások egyelőre a napi­lapok tárczáiban s később egy a Virchow­s Hol­­tzendorf által kiadott gyűjteményhez, hasonló irodalmi vállalatban tétetnek közzé. Óhajtjuk, hogy az üdvös vállalatot Biker kövesse s vidéki városaink e követésre méltó példát mihamarább utánozzák. — A viz vezetékről. A vízvezetéki viz roszasága, élvezhetlensége és veszélyes volta a közegészségre az illető bizottmányt már napok óta foglalkoztatja. A tanácskozásokban több szakértő is vesz részt. Először is Lindseyt kér­dezték meg a víz roszaságának okaiból, vájjon Duna folyónak tulajdonítja-e a víz dohos izét, és hogyan lehetne segíteni a bajon ? Lindsey erre minden válasz helyett egyszerűen felolvas­ta azon jelentést, melyet 1868-ban a vízvezeték ügyében a főpolgármesterhez intézett, és mely akkor nyomtatásban szétosztatott a képviselők között. Ezen jelentésben a természetes szűrőku­­takról szóló fejezetben szóról szóra ez áll: Pest város nagy részben kavics, homok és más al­­luviális rétegeken fekszik, ezen rétegek alatt harmadlagos agyagréteg van, mely a vizet át nem ereszti. Ily körülmények között a folyón alul a kavicsrétegen mindenkor ta­lálható víz. Ez a víz ugyan mechanikai úton nem szűrődött mintán a ritka talajon átszivá­rog, de vegyi minősége különböző, mert nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a talaj, melyen Pest épült, eredetileg jóval mélyebben feküdt, mint a Duna áradásai, a talaj lassanként 10—15 lábra feltöltetett és pedig többnyire szemét, hul­ladék és sokféle organikus anyagokkal; ennek természetes következménye, hogy a légköri csa­padékok, melyek a rothadásnak indult anyago­kon keresztül szivárognak, vegyi minőségükre nézve egészen elromlanak és hogy a kútvíz, no­ha szemre tisztának is látszik, házihasználatra tényleg hasznavehetlen és az egészségre ártal­mas. Ezen és egyéb okokból a természetes szű­­­rődés nem ajánlható, mihelyt nagyobb vízmennyi­ségre van szükség.“ A jelentés ezen passusá­­nak felolvasása a bizottmányra igen meglepő hatást gyakorolt, mert ott a mai calamitás szó­ról szóra meg van jósolva. Lindsey azután kifej­ti, hogy a szivattyúk tiltakozása ellenére túl­ságosan vétetnek igénybe, hogy sokkal több házat látnak el vízvezetékkel, mint a­mennyit jó­zan számítással szabad volna, és épen nem­­ oka annak, hogy az állandó vízmtt, melynek felállí­tása után a vízszükséglet közvetlenül a Dunából fog mesterséges szűrökön át vezettetni, máig sem készült el. A víz roszasága tehát termé­szetes okát találja abban, hogy az ideigle­nes vízművet oly mérvbe­n veszik igénybe, me­lyet a szűrő kutak meg nem birnak, s innen következik, hogy azok a Dunából elegendő vizet nem adhatván, kiadják a beléjök szivárgott rom­lott eső- és rétegvizet. E bajon egyedül az állan­­dó vizmű létesítése által lehet segíteni. Lindsey ezen előadása a jelenlévőkre oly meggyőzőleg hatott, hogy nézeteit­­teljesen osztották s a haj elhárítására szolgáló módokban is megegyeztek. Elhatározták tehát, hogy a közönséget tartózko­dás nélkül fel fogják a tényállásról világosítani, de egyébként is mindent meg fognak tenni, hogy a bajt enyhítsék. E végből a vizet a zárósapokon keresztül folyvást ki fogják ereszteni, vízhasz­nálat a szűrő kutakból csökkentetni fog és gon­doskodni fognak, hogy közvetlenül a Du­nából nyerhessenek vizet. Hogy ezt elérhessék, a szívócsövet a dunaszabályozás által a part aljába bevert pilótákon át vezetik majd a fo­lyóba, minek engedélyezése végett egy küldött­ség a miniszerelnöknél is fog közbejárni. A ta­nács a közgyűlés utólagos jóváhagyása remé­nyében felhatalmaztatók hogy a szükséges pénzösszegeket kiutalványozza. Végre az új­pesti sziget iránt folyamatban levő tárgyalások gyors bevégzése határoztatott el, hogy a köz­gyűlés ez ügyben határozhasson. Than tanár elnöklete alatt egy bizottmány a vizet különbö­ző helyeken meg fogja vizsgálni és vegybontás alá venni. Ha tehát mindezen intézkedések gyor­san foganatosíttatnak, remény van arra, hogy a víz calamitás rövid napok alatt véget ér. Kívá­natos is volna. — Új terv az opera­színház­ról. Ybl Miklós műépítész a ministerelnök megbízásából az, új operaszínház tervét elkészí­tette. Ezen terv szerint az opera­ház a Deák téren levő Wodiáner-féle ház és szomszédos há­zak helyén épülne, melyek a Marokkaner házig terjednek. Ybl-3 tervet készített, s azok jelenleg véleményezésre (?) Orczy bárónál vannak. Furcsa. — Hymen. György Aladár, ismert munka­társunk, eljegyezte magának Uléssy Györgyné asszonyt e kedves és müvelt keblű nőt. Zavarta­lan boldogságot e szép frigyre. — Műkedvelő előadás Brádon.Sept. 8-án a brádi ref. iskola épületében körösbányai és helybeli műkedvelők színi előadást tartottak magyar nyelven, mi a Krisán, Csizsok és Bor­­b­ák hazájában igazán fehér holló, ott hol né­hány évvel előbb is a magyar ember bizonyos helyeken csak félve merte beszélni anyanyelvét, nehogy kellemetlenségeknek legyen kitéve. „Apró félreértések“ és „Kukliné prédikácziók“ czímű vígjátéko­kat adták elő. Különösen, az utóbbinak összevágó, szabatos előadása a szép­számú hallgatóság teljes megelégedését nyerte meg. Mi, kik tanúi voltunk, hogy az itt élő ke­vésszámú magyar is csaknem egészen elromá­­nosodott, lételek fentartásáért a volt megyei ma­tadorok szolgalelkű kényeivé törpültek, szí­vünkből örültünk a jó sikernek. A befolyt jöve­delem Brádon állítandó utczalámpákra fog for­­díttatni. A kezdeményezés, úgy­szintén az ügy­ben buzgó fáradozás főérdeme Brády Leopol­­dot, az emlékezetes család egyik életben ma­radt tagját illeti. Mint hallották, nemsokára tán egy második ily előadást is szerencsések lehe­tünk élvezhetni. Levelezőnk levelét e sorokkal végzi . Zárjel közt mondva, az itteni állapotok most sem kedvezők ránk, magyarokra nézve. Most is vannak egyesek, kik fejüket összedugva sugva-búgva hirdetik a magyar­gyűlölést. Pedig a rumén népet, mely alapjában véve sok jó tu­lajdonokkal is bír és nem ellenségünk, csak ön­hasznukért lélekző egyesek igyekszenek kedé­lyeiket felrázni , ismét lehetne testvéreinkké tenni, ha a kormány inkább azon lenne, hogy a sárba dobott milliókat, figyelmét olykor-olykor felvilágosításukra fordítaná, és püspökeink, ka­­nonokjaink millióiból idővel a román nép papjai­nak s tanítóinak is juttatna, kiemelné őket nyo­morukból, melyet alacsony faviskóikban tűrni kénytelenek. Mi pedig több figyelemmel lehet­nénk saját fajunk iránt s a mivel őseink nem törődtek, ne nézzük bé kén saját fiaink elidege­nedését. — A honvédegyletek központi bizott­mánya September hó 16-án délutáni 4 órakor Pest megye kisebb teremében gyűlést tart, melyre a központi bizottmány tagjai ezennel meg­hivatnak. Kühner Ignácz főjegyző, — Gyermekbarátok egylete.A selmeczbányai gyógyászati és természettudomá­­­yi egylet orvosi osztályának tagjai ápril 24-én tartott gy­űlésen az utolsó tíz évben gyűjtött ész­leletek nyomán kiemelték, miszerint Selmeczen a halálozás a szülöttek számát jóval meghaladja. Ennek következtében a csecsemők és kisdedek nagyszáma halálozásának meggátlására számo­san a „gyermekbarátok egyletének” alakítására szövetkeztek, és f. é. május 17-én az ügyre vo­natkozó tanácskozmányban az egyleti szabály­tervezetet tárgyalásba vévén, f. é. júliusban az egylet végkép szervezkedett, és megkezdette a működését. Az egylet 87 alakító, 304 rendes és 70 segélyző, összesen 461 tagból áll. F. é. sept. 1. tartatott szervező közgyűlésen eszközölt vá­lasztások által 60 választmányi tag megválasz­tatott. — A fővárosi nyilvános könyv­tárakra vonatkozólag fölszóla­­lást tettünk, amelyben panasz van téve az iránt, hogy könyvtáraink három hónapig van­nak bezárva s az olvasni vágyók előtt hasz­nálhatatlanokká téve. Fölszólaló helyesen jegy­zi meg, hogy ha már a könyvtáraknál is el­kerülhetetlen, rendezés s egyéb czélokból, a „vacatió,“ legalább a három könyvtár ne lenne egyszerre bezárva, hanem fö­l­v­ál­t­­v­a, hogy így egy könyvtár mindig rendelkezé­sére állana a nagy közönségnek. E felszólalást a magunk részéről is melegen ajánljuk az illetők figyelmébe s ha ez évre már elkésett volna is az intézkedés, történjék legalább a jövőre nézve valami. — Rendőri híre­k. Ma reggel 7 óra­kor, a vitéz utcza 5 számú házában, bizonyos Scholcz Antal 27 éves, foglalkozás nélküli pin­­czér egy régi katonapisztolylyal szivenlőtte ma­gát. — Tegnap este 7 órakor a 3 koronanterá­­ban 11 sz. a. lévő ház lépcsőjén egy vörös szőr­paplanba takart 3—5 hetes fiú gyermeket talál­tak, melyet ápolásra a Rókuskórházba vittek. — L. nevű pesti ügyvéd L.­ nevű segédjét a na­pokban végrehajtásra küldte Váczra. A segéd el is ment, ott elverte a 120 frtot tetejébe még 400 frt adósságot is csinált és azután hazajővén principálisát agyonlövéssel fenyegette. A segé­det befogták és miután delirium tremensbe,esett az őrültek házába vitték. Folytatás a mellékleten. Irodalom. — Uj könyvek. A „Fonó króniká­jából“ Abonyi Lajos népies beszélyeinek gyűjteményeiből már a harmadik kötet is meg­jelent , két hosszabb elbeszélést tartalmazva „Paraszt dráma“ s Két falu baja“ czímek alatt. E kötettel az első szállítmány be van fejezve, s közelebb az eddig megjelent 3 kötet együttesen küldetik meg az előfizetőknek, kiknek szaporo­dását, az irodalom érdekében, tiszta szívből kí­vánjuk. — Kolozsvárt szintén jelent meg egy kötet, melynek tartalma a kiállítás szegé­nyes voltával örvendetes ellentétet képez. Ez a „Román népdalok és balladák“gyűj­teménye M­o­l­d­o vá­n Gergely fordításában.A kö­tet húsz népballadát s több rövidebb és hosszabb népdalt tartalmaz, melyek némelyikében a mit népdalainkra emlékeztető rokonvonásokra is ta­lálunk. A fordítások legnagyobb része könnyed, folyékony, s csak itt-ott találunk erőtetettséget. Az érdekes gyűjtemény Tisza Lászlónak vám ajánlva s ára 1 frt 20 kr. — A „Házibarát“ czimü képes hetilap már szétküldé előfizetési felhívását. A „Corvina“ adja ki és Balázs Sándor fogja szerkeszteni. A­ „Házibarát“ népszerű újság lesz s a politikával nem fog foglalkozni. Minden héten közöl arczké­­pet jeleseink soraiból s változatos ismeretter­jesztő és társadalmi rovatot fog tartani. Előfize­tési ára a képes hetilapnak egész évre 6 frt, fél ­évre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 fr. Az előfizetési pénz a „Corvina“ igazgatóságához küldendő 11 Octoberben indul meg. Hosszú életet kivánunk neki. — Ko­dolányi Antal jó hírben álló gaz­dasági zsebnaptára a jövő évre is meg­jelent, mint 13-ik évfolyam Eggenbergernél. E mű egészen a legújabb tapasztalatok alapján van szerkesztve s a legszükségesebb dolgokat egyesíti önmagában. — Mind a 12 hónapra külön füzetbe van mellékelve a hónapra szóló utasitásokkal és naplóval nemcsak a kertészek és földművelők, de a vinczellérek és erdészek számára is. Úgy hogy e kis naptár, melynek ára díszes kiállításban 2 frt, egész kis könyvtárt képez s minden gazdára nézve igen szükséges. Bátran ajánlhatjuk az illetők figyelmébe. — Uj regény. Heckenastnál egy uj regény jött ki gr. Zichy Gézától „Az Álom regénye“ czim­ alatt. Ára 2 frt. Ezen regényt lapunk tár­­czájában részletesen fogjuk ismertetni. — Washingtonban az Egyesült Államok kincstárainak levéltárában egy érdekes törté­nelmi okmány, Washington kézirata látható, mely a 8 évig tartott függetlenségi harcz részle­tes kiadásait sorolja elő. E kiadások, miden, még a főhadiszállás költségeit is beleszámítva 407,000 frankot tesznek. Az amerikaiak a számadást „Washington emléke“ czím­ alatt autographoztatni fogják.

Next