A Hon, 1872. szeptember (10. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-26 / 222. szám
222. szám. X* évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra............................1 frt 85 kr. 3 hónapra................................5 n 50 n 6 hónapra.......................• Hon Az esti ,dudás postai különküldéséért felülfizetés havonkint .... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Reggeli kiadás. Pest, 1872. Csütörtök, sept. 36. Laserkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI MAPI LAP. 11IRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a lillidelli'V’altalba (ferencziek tere 7. szám) küldendők. Előfizetési felhívás „A H 0 N“ 'M -dik évi folyamára Süt'ész évre . . . .3SS ft — kr Föl évt. . . . 11 ft - kr. Negyed évre . . . 5 ft 50 kr. Külön aBSxetési iveket szem küldőik esdi. ®18fiset#s?a k poetei utalványokat kérjük használni, melyek bénáén tesiit&e tis írtig csak 5, 16 frfcon felül pedig tisérlet kerül. As elöftoütdítis a „Hon kiadó-hivatala* esim alatt Pest, ferj.ncsiek-tere 7. ex. alá küldendők. A HŐSI bladé-yvatala. PEST, SEPTEMBER 25. A főrendi házban. Pest, sept. 25. 1872. Minden mélyebben gondolkozót éveken át komoly aggodalommal töltött el az a jelenség, hogy Magyarország főrendi házában 1861. óta nem hangzott fel egyetlen szabad hang, mintha főuraink és a nemzet között a közelebbi évtizedek alatt egy átdatlan függöny ereszkedett volna le, mely a nemzet kívánalmait és sóhajait nem engedi többé füleikhez jutni; vagy mintha az illetők maguk is megérezték volna az őszi időt, melyen túl a tél, a halál országa következik. Az első fölfogás, vagy megfejtés, azt hisszük, igen szomorú lenne s talán némileg jogtalan is ; a második valószínűbb, de épen nem helyeselhető. Lehet az is, hogy azon kisebb rész, mely a főrendek közül a valódi liberalismus zászlója alá sorozható, a meg nem hallgattatás veszélye elől vonult vissza. De e felfogásnak sem adhatunk jogosult helyet. A szabad szó még a pusztában is talál néha egy kis viszhangot ; az őszi szélnek pedig, mely a főrendi házat — mint ilyent — halállal fenyegette, a jobbakat épen a föltámadásra kellett volna emlékeztetnie, mert a politikában mint a nagy természet forradalmai után, csak azon lények szoktak belépni az új fajok közé, melyek életképességüket és a climatisationális képességüket bemutatták. A főrendi ház éveken keresztül alig adott némi életjelt , és amikor adott is, nem volt köszönet benne. Kész szavazógépe volt a kormánynak minden belügyi kérdésben , még conservativ hajlamait sem tudta ott érvényesíteni, ahol a nemzet számára kellett volna jogot védelmezni, mint a hatóságok kérdéseinél; ellenben feudális hajlamokat mutatott az úrbéri kérdéseknél, ultramontant a vallásügyekben s antiliberalista cautio kérdésében. És e határozatok hozatalánál egy jó szó sem emelkedett a modern jogfogalmak mellett , úgyhogy a közvélemény ezt a főrendi házat nemcsak egységében, de egyéneiben is kénytelen volt elítélni. A jelen országgyűlés még roszabb előjelek alatt nyílott meg. Nem hogy a főrendiház látszott volna új elemek fölvétele által nyerni a szabadabb eszmék érdekében, sőt nem nagy vigasztalására a szabadság barátainak, a képviselőházban foglaltak amaz elemek helyet, melyeket amott sem örömest láttunk és hallottunk, s az a veszély kezdett mutatkozni, hogy a helyett, miszerint a főrendi házban kezdje egy komoly hazafias ellenzék szavát hallatni, a képviselőházban lehetünk elkészülve oly hangok hallására, melyek a pozsonyi clericalis clubbnak lesznek viszhangjai. Ma azonban egy kis változás mutatkozik e dologban. A főrendi házban néhány liberális főúr szólalt fel, és fölszólalt oly kérdésben, melynek hangsúlyozását a képviselőháznak is sajátjává kellene tennie, a vallásegyenlőség kérdésében. Nem tulajdonítunk e lépésnek túlságos fontosságot, de arról mégis meg vagyunk győződve, hogy a szabadság minden barátja előtt örvendetes jelenség ez. De még fontosságát sem lehet tagadni, kivált az esetben, ha Vay Lajos s a Keglevichek igyekezni fognak egy kis phalanxot képezni maguk körül, melyet az eddig visszavonult elemekből könnyen megalakíthatnak. Nagy segélyére volna ez a képviselőházi ellenzéknek, a valódi reformok keresztülvitelében ; de használna magának a törvényhozás tekintélyének is, amennyiben az illetők kénytelenek volnának az eddiginél nagyobb számban jelenni meg és határozgatni az ország sorsa fölött; de használna úgy lehet, még azoknak is, kik most a föllépéstől leginkább irtóznak, a mennyiben az az „öt igaz ember“ legalább megvolna, kiknek hiányában Isten egykor Sodomát és Gomorkát elpusztította. Kép nélkül szólva: ez által be lenne mutatva, hogy mégis van kiért vagy kikért az új felsőház alakításánál a történelmi jogokra is némi tekintettel lenni. Teljes lelkünkből óhajtjuk, hogy e föllépés ne maradjon csak „egy kis tréfa“, hanem maradjon meg állandó és komoly jelenségnek, mely ez átalakítási korszakban hazánknak okvetlenül nagy hasznára s a szabadelvű reformok átvitelének nagy könnyebbségére lehetne. Azért csak for ever! P. Szathmáry Károly. Andrássy gróf külügyi politikánkról. Az osztrák delegatió pénzügyi bizottságának ülésén Andrássy gr. külügyi politikánkról Van der Strass, illetőleg Giskra bizottsági tag fölszólitására hosszabb nyilatkozatot tett. Van der Strass a budget tárgyalása előtt szükségesnek és kívánatosnak fejezte ki a nemzetközi politika teljes szü ismerését. Van der Strass óhajtását Giskra biz.tag concret alakba öntötte s kérdést intézett Olasz-, Orosz-, Franczia- és Németországhoz való viszonyaink, a berlini találkozás és a belgrádi legújabb események, illetőlega Kállay-Blaznavácz confliktus felől. Giskra kérdései közt volt továbbá a Róma s általában az egyház, főleg a jezsuiták iránti viszony is. Giskra kérdéseire Andrássy lényegileg a választ adta. A hozzá intézett kérdésekre adandó válaszában elsősorban azt fogja szem előtt tartani, hogy a kérdő fejtegetéseinek alapgondolata azon érdekeltségben rejlik, melylyel a gyűlés a béke fentartása iránt viseltetik. Ő, midőn hivatalát elfoglalta, e tekintetben kifejtette eszméit s most azokat csak is részletezőbb szabatossággal ismételheti. Nézete szerint hiábavaló, vagy legalább is precarius dolog, a béke biztosítékát valamely külállam iránti pillanatnyi viszonyunkban keresni. A béke legbiztosabb garantia az állam saját politikája. E tekintetben nálunk több ízben némi fátyol leplezte a helyzetet és néha-néha fölvettetett a kérdés, ha vájjon nem volna e lehetséges vagy épen kívánatos, más politikát követni ? A monarchia azon szerencsés helyzetben van, hogy már régóta megvan, azt csak fentartani kell és belsejében fejleszteni. Elvesztette azt, amit nem volt képes megtartani és ami fejlődésére nem is volt szükséges, azonkívül magában elég nagy arra, hogy új szerzeményeket nélkülözhessen. De vesztenie többet ,nem lehet és nem szabad. Absolut vétek volna a monarchia érdekei ellen, ha másként fognánk föl feladatunkat. Hogy vannak-e és mily különbségek az ő politikája és hivatalelődjeié között, arra nézve szóló megjegyzi, hogy az utóbbi múlt évi júliusban tartott beszédében a magyar-osztrák politikát körülbelül épen olyannak mondta, amilyennek ö ( szóló — kénytelen a magáét jellemezni. Legfeljebb a szóban lehet különbség, amennyiben ö (szóló) a maga politikáját nem annyira a szabad kéz, mintsem a kötött marsruta politikájának nevezné, s e politika a béke mindenkivel, elsősorban szomszédállamainkkal. Ha conjunctunális módon más czélokat tűz valaki politikánknak, sőt területi terjeszkedést insinuál, annak, azt kell szólónak kérdeznie, hogy hár mely objectumok volnának nekünk rendelve és vajjon melyik államfelünkhöz kellene azokat kapcsolnunk ? Épen a kettő közé kellene azokat helyeznünk, s akkor talán a közmondás értelmében valósággal a két szék között a pad alá kerülnénk. De ha belső helyzetünk így helyesen van fölfogva, akkor a külpolitika ebből magától adódik. Ausztria-Magyarország külpolitikájának czélpontjai tehát, hogy az előtte szólott bizottsági tagnak feleljen, csak ezek lehetnek, hogy mondhassuk az államnak: az áldozatok, melyeket tőled kérünk, a békét fogják biztosítani; hogy mondhassuk a földmivelőnek: műveld nyugton földeidet, mert nem fogják összegázolni; hogy biztosíthassák a városokat, építsétek házaitokat, nem fogják szétrombolni; hogy a tőkét megnyugtathassuk, hogy bátran befektethető és forgatható az áldott béke kilátásaiban. Ezt biztosítani a külpolitika föladata. Mondhatni erre, hogy hisz ezek mindennapi föladatok, miniszter becsvágyai ki nem elégíthetők. Ő. (szóló) ellenkezőleg oly feladatot lát ebben, melynek szerencsés megoldása kell, hogy letöltse egy miniszter legnagyobb ambitióját. Azonban e nyilatkozatnál óvást tesz a külügyminiszter minden netalán keletkezhető félreértés ellen. A programra fölállítása magában véve könnyű dolog, de végrehajtani kissé nehezebb. Ez utóbbi az állam tendenciái és előérzete iránti bizalomtól függ. Két dolog szükséges ahhoz, hogy a végczét valósággal eléressék. Azt a meggyőződést kell keltenünk, hogy mint jó barát megbízhatók, mint ellenség veszedelmesek tudunk lenni. Az első a külügyminiszer föladata, a második a delegáttóké, azoké, kik áldozatokat hoznak (Tetszés.) Ami a monarchiának más államokhoz való viszonyára vonatkozó speciális kérdést illeti, szóló, bár a sajtó azon hírét kelti, hogy felette nagy súlyt helyez a titoktartásra, mégsem átalja kijelenteni, hogy egyátalán nincs hite a titkolódzás hatása iránt, mert meggyőződése, hogy oly politika, melynek végczéljait titkolni kell, gyakran alig éri meg a titoktartást. (Tetszés) ellenben igenis a discretio barátjának vallja magát, különösen más államokra való tekintettel. Ami már most azon konkrét kérdést illeti, ha várjon a fejedelmek berlini találkozása alkalmával jöttek-e létre egyességek és minéműek, kijelenti a minister, hogy a találkozásnak soha sem is volt célja, hogy politikai egyezmények jöjjenek létre, hanem őfelsége szándéka tisztán az volt, hogy az újonnan alakult Németország iránti őszinte jó viszonynak a berlini látogatás által világos kifejezést adjon. Egyezkedés tehát nem történt, de igenis a miniszerek között kölcsönös nézetcsere, melyről konstatálni lehet, hogy mindkét irányban teljesen kielégítő volt. A béke föntartása iránti óhaj őszinteségéhez semmi irányban kétség nem férhet. Mint általánosan tudva van, szóló, midőn hivatalát elfoglalta, az Oroszország iránti viszonyban bizonyos meghatározhatlan feszültséget talált létezőben. A Berlinben folyt eszmecsere azon örvendetes észleletre adott alkalmat, hogy bizonyos panszlavistikus törekvések,melyek folyton rajta voltak, hogy a két államot egymással ellentétbe hozzák, a nagy szomszéd birodalom mérvadó köreiben nem lelnek támogatásra, úgy hogy a kölcsönös érdekek bizalomteljes mérlegelése mellett itt is kölcsönös felfogás bizalomkeltőnek mondható. A mi Olaszországot illeti, szóló ezrállamhoz való barátságos viszonyainknak a legnagyobb becset tulajdonítja. E barátságos viszony számunkra teljesen fönn van tartva és mindkét részről teljes mértékben fönnáll. Az egyetlen pont,mely e tekintetben nehézséggel jár, a római curiának viszonya az olasz kormányhoz. Itt a magy.-osztrák kormány azon fáradozott, hogy teljes nyíltsága és valóban őszinte érzületének kifejtése által elfogadhatóvá tegye nézeteit anélkül, hogy a jogosult nemzeti érzületet bántsa. A kormány mindkét féllel szemben ugyanazon nyílt és tartaléknélküli hangon szólott, mert csak oly módon ígérhetett fellépése mindkét félre nézve hasznos eredményt, ha mindent kerül, ami mint kívülről jövő nyomás a nemzeti érzületet méltán sérthette, s két fél közti megegyezés czéljának elérését megnehezíthette volna. Szóló constatálhatja, hogy e modor helyességét az olasz kormány teljesen felfogta és őszintén méltányolta. Törökországhoz való viszonyunkat a miniszer általában a legjobbnak véli jellemezhetni. Az osztrák-magyar monarchia kelet felé hagyományszerű politikát folytat, melytől eltérni annyival kevesebb okunk van, mivel a megbízhatóság mellette szól. De ez ki nem zárja azt, hogy a kelet többi országaival, melyek részint atörök birodalom kiegészítő részei, részint önálló államok, a legjobb viszonyt fentartani ne iparkodnánk, s jólétük, a gyarapodásuk iránt a legélénkebb rokonszenvet ne tanúsítanák. Mindezen országok iránti viszonyainkat a miniszter igen örvendetesnek mondhatja. Ami a Szerbiára vonatkozó speciális kérdést illeti, azt mondja a miniszter, hogy a hivatalos viszony köztünk és az odavaló kormány között szakadatlanul kielégítő volt. Hogy ennek daczára az ezen országhoz való politikai viszony nem mutatkozik oly zavartalannak, mint eddig, egyesek azon hagyományos törekvésén múlik, hogy irántunk bizalmatlanságot keltsenek. De e tekintetben is kijelentheti, hogy az itteni és túlzó lapokban terjesztett hírek erősen túlzottak, így konstatálva van, hogy a lapokban említett tény, mintha osztrák-magyar alattvalók Szerbia fejedelmét királynak kiáltották volna ki, elő sem fordult, hogy az ottani kormány megtette a szükséges intézkedéseket, hogy mindent megakadályozzon, amiben kifelé megütközhetnének. Romániához való viszonyunkról igen megelégedetten nyilatkozott a miniszter. Végül, hogy keleti politikánkat rövid körvonalazásban jellemezze, még körülbelül ezeket mondotta: Határaink bármely irány felé való kiterjesztésének gondolata magától értetőleg ki van zárva, az csak teher volna Ausztria-Magyarországra nézve. A kormány feladata tehát egyszerűen az, hogy a közgazdasági érdekeket előmozdítsa, a közlekedési eszközöket szaporítsa és javítsa, s ezáltal a köztünk a a kelet között való kereskedelemnek szabad utat nyisson. S e tekintetben a kormány törekvése gyümölcsöző volt. Négy vasúti kapcsolat köztünk és Románia között biztosítva s az erről való egyezmény megkötve van. Törökországgal a dunai hajózási akadályok elhárítása iránti tárgyalások teljes folyamatban vannak és jó eredményt ígérnek. Ily politika egyaránt hasznos a törököknek és a keresztényeknek, nem károsítja senkinek érdekeit s azért bizonyára minden oldalról megelégedéssel kell fogadtatnia. Dr. Giskra: Szabad e még kérdést tennem a romániai jogállapotot s főleg a császári kormánynak (?) a zsidóüldözés alkalmából tanúsított magatartását illetőleg ? ” Andrássy Gyula gróf a vöröskönyv ebbeli közleményeire utalva, megjegyzi, hogy az úgy- nevezett zsidóhajrák ott alkalmasint egy párt izgatásaival függnek össze, mely a kormánynak nehézségeket csinálni törekszik. Az odavaló kormány meg is teszi, ami lehetséges, s ügyelni kell arra, nehogy egy nagyon is erős külső nyomás látszata által magában az országban nehezítsük állását. Egyébiránt az osztrákmagyar kormány az izraelita alattvalóknak melegen pártját fogta s ez irányban az idegen kormányok lépéseihez csatlakozott. Örvendetes eredmények valósággal el is érettek. Bizonyítja, hogy az utolsó húsvéti ünnep alkalmával a zsidók bántalmazásának, melytől tartottak, a kormány idejekorán való gondoskodása elejét vette. Dr. Giskra e felvilágosításokkal meg van elégedve és még csak a jezsuita rend dolgában azon magatartás iránt kér némi magyarázatot, melyet a külügyi hivatal a németországi intézkedésekkel szemben követni szándékozik. Andrássy gr. erre megjegyzi, hogy ez oly kérdés, mely nem tartozik a külügyi minisztérium szakkörébe s et csak akkor fogná illetni, ha komplikatiók támadnának általa. A Németországgal való jó viszonyt, melyet a kérdő ez alkalommal kiemelt, szóló a kormány jól felfogott politikája alapjának ismeri s részéről az őszinte jó viszonyra a legnagyobb súlyt helyezi. De a két barátságos, paritásos államnak ezen jó baráti viszonyából csak az következik, hogy az egyik a másiknak belső nehézségeiből hasznot húzni ne törekedjék. Hogy ez a mi részünkről nem történt, arról Németországhoz való viszonyunk, valamint vallási dolgokban igen szabadelvű törvényeink teljes kezességet nyújtanak. Ezen túlmenni és a baráti viszonyt úgy értelmezni, hogy minden pillanatnyi belső differentiát, mely az egyik államban keletkezik, a másik is átvegyen, oly felfogás, melyben széllé nem osztozhatik, s ezt senki sem is kívánta tőle. S hogy helyesen emelje ki a szomszéd állammal való őszinte egyetértést, még hozzá kell tennie, hogy ezen fölfogásában az említett hatalom vezérlő államférfia is teljesen osztozik. Általában mindezen irányban a rendelkezés a két állam törvényhozását és kormányát illeti. Ha külső komplicátiók támadnának az ügyből, amit ő absolute nem hisz, csak akkor hárulna ö reá a kötelesség, hogy a felelősséget átvegye. (Tetszés.) Dr. Grocholsky: Csak azon szerény kérdést bátorkodom még ő exciájához intézni. Váljon a kielégítő eszmecsere Berlinben csak a nemzetközi viszonyokra szorítkozott-e vagy kiterjeszkedett-e egyes országok belállapotára is, melyeket csak általában kívántam érinteni, de nem speciálisan megnevezni. Andrássy gróf erre megjegyzi, hogy e kérdésre határozottan azzal felelhet, hogy az eszmecsere nyiltozton ugyan, de csak a külkérdéseket illető volt. Belső kérdések ebben nem kerültek szóba, mert egyáltalán igazán jó egyetértés két állam között csak akkor lehetséges, ha föntartatik azon elv, hogy egyik állam se avatkozzék a másikbelügyeibe. Dr. Grocholsky e válaszszal meg van elégedve. Dr. Weber még arról kíván felvilágosítást, mily eljárást követett a kormány a szent székkel s főleg annak azon törekvésével szemben, hogy Ausztria belügyeibe avatkozzék. Andrássy gróf megjegyzi erre, hogy Ausztria minden belügyeit illetőleg szabatosan és következetesen azon nyilatkozatra kell szorítkoznia, hogy azok az ő hatáskörén kívül esnek. A concordatum kérdését hivatalba léptekor elintézettnek találta, a többire nézve ki kell emelnie, hogy a milyen tiszta Olaszország iránti viszonyunk, oly világosnak kell mondani viszonyunkat Romával szemben, s hogy a milyen nyílt a hang, melyen a szentszékhez szól, oly nyíltan kell másrészt beismernie, hogy nem vette észre,hogy a szentszék bel- Ügyekbe avatkozott volna. Ezzel befejezte Andrássy gróf általános tetszéssel fogadott fejtegetését a külügyekről. A képviselőház Illik bíráló bizottsága Buda városl-ső kerületében megejtett választás ellen beadott kérvényt f. évi September hó 28-án, a Mármaros megye Huszt kerületi választás ellen intézettet f. évi sept. hó 30-án és az aranyosszéki választások ellen beadottat f. évi oct. hót-ére mindig reg. 9 órakor fogja tárgyalni nyilvános ülésben. A „Pesti Napló“ mai esti lapjában élesen megrója a „Neue Freie Pressét.“ Ez a hírhedt bécsi lap ugyanis a Skene-féle szerződést védelmezte s e védelemhez egyúttal támadást, vagy mint a „Napló“ mondja: gyanúsítást is csatolt a magyar delegátió egy tagja ellen, aki a „N.Fr. Pr.“ szerint „át akarná venni a Skene-féle szállításokat“ s aki ezért izgat a Skene ellen. Nem azért veszünk minderről itt tudomást, hogy kárörvendjünk a magyar ellenzék ellen szövetkezett két néne ellen, sem hogy fogadatlan prókátora legyünk a „N. Fr. Pr.“ által gyanúsított magyar delegátusnak, hanem, hogy csatlakozzunk a Napló azon kívánságához, miszerint a Skene-féle szerződés megbírálását az ország érdekei,s az egyéni becsületérzés iránti kötelesség a magyar delegátiónak elengedhetlen feladatán teszi. Az osztályok köréből. Az I. osztály a kolozsvári egyetemre vonatkozón kívül valamennyi jelentését elfogadta a pénzügyi bizottságnak. A Lloydra vonatkozó czimére nézve azt határozta, hogy a „magyar-osztrák birodalom“ kifejezés „magyar-osztrák monarchiává“ változtattassék át s óhajtását fejezi ki, hogy az valahára állandóan használtattassék. A IV. osztály szintén nevezetesebb módosítások nélkül fogadta el ajavaslatokat. A Ludovica- Akadémiára szükséges póthitel tárgyalása alkalmával Lukács Béla indítványára elfogadta az osztály, hogy a Ludovica Akadémia alaptőkéjéről s átalában egész vagyonáról az inventárium illetőleg átadási okmány előterjesztessék, továbbá, hogy a tőkék kezelése az országgyűlés egy korábbi határozata értelmében a pénzügyminiszériumra bizassék. — A VII. osztály a Ludovica-Akadémia pénzalapjait illetőleg szintén kimutatást óhajt. — A VI. és IX. osztály szintén lényegtelen módosításokkal fogadta el ajavaslatokat. Előadók: I. o. Wodiáner Béla, IV. o. Kvassay László, VI. o. Molnár Aladár, VII. o. Eötvös Károly, IX. o. Hedry Ernő. — A központi bizottság mad. u. 4 órakor tartott ülésében vette tárgyalás alá az osztályok által délelőtt elfogadott 6 jelentését a pénzügyi bizottságnak. Az 1869. évi közösügyi költségekre a magy. korona országai által pótlólag fizetendő összeg fedezéséről, —■ a közös pénzügyminister által 1870-ben létesített előlegezési hitelművelet költségeinek fedezéséről, — a közös külügyministeriumnak 1871-re engedélyezett 300,000 frtnyi póthitel Magyarországra eső részének fedezéséről, — az osztrák-magyar Lloyddal kötendő szerződésről és a Ludovica academia fölszerelésére és az intézet 1872. évi fentartására pótlólag megajánlott összegek fedezéséről szóló jelentéseket a pénzügyi bizottság szerkezete szerint változatlanul elfogadtatott és erre nézve előadóul Széll Kálmánt választotta meg a bizottság. A kolozsvári egyetem felállítására s annak 1872. évi fentartására megszavazott póthitelről szóló jelentés tárgyalása elhalasztatott, miután az egyetem felállításáról szólójavaslat az osztályok által nem tárgyaltatott. — A vasuti bizottság mai ülésében tárgyalta és csekély csakis stiláris módosításokkal elfogadta a Győr-Sopronon át Ebenfurt irányában az ország határáig vezetendő és a Sopron-Pozsony-Lundenburg vágvölgyi kamatbiztosítás nélkül építendő vasutakról szólójavaslatokat. Előadó Szentpály Jenő. Ezen tvjavaslatok a pénzügyi bizottsággal együttes tárgyalása után fognak a ház elé terjesztetni. Skene-Harapat és az iparos szövetség. Az idei kecskeméti kiállításon egy egyszerű katona köpenyeg nagy mértékben magára vonta a látogatók, s különösen a bíráló bizottság figyelmét. E szürke posztó köpenyre a kiállítók, Bauer testvérek Pestről, egy czédulát tűztek c lakonikus adattal: ár a 9 frt. — Ha magában föltűnt e czikk olcsósága, még inkább feltűnő volt az a bíráló bizottmány azon tagjai előtt, kik tudták, hogy mily árban szerzi be a magyar kormány az efféle köpenyegeket a honvédség számára. Utána jártunk egy kissé a dolognak s egészen hitelesen értesültünk arról, hogy a Bauer testvérek által kiállított „k. k.oesterr. Landwehr- Infanterie Mantel“ az anyag minőségére s menynyiségére, a szabásra stbre nézve egy paraszt hajszálig hasonlít a magyar honvédség felöltőjéhez, azon egy különbséggel, hogy Bauer testvérek 12000 darab efféle köpenyeget szállítottak Bécsbe, Brünbe, Lembergbe és Grátzba 9 ft 10 — 9 frt 20 krjával (a 9 frton felüli árt a szállítási költségek szabályozzák), míg a Harapat- Mandl- Generalbank-féle Consortium a magyar honvédség számára e czikket ez évben 11 ft 92 krjával szállítja. Az árkülönbség nem tesz ki tehát többet mint 23—24%-ot. Igaz, hogy a gombok különböznek egymástól, csak hogy a számmal ellátott osztrák „Landwehr“ gombok még drágábbak, mint a magyar honvédségéi. — Tehát körülbelül 250 k árkülönbség terheli ezen egy csikknél a magyar honvédség budgetjét — csupán az vigasztalhat, hogy a Harapat-féle szerződés még csak 6 évig tart! E csekély adat kiáltóan illustrálja, mily óriási összeget nyel el közvetve és közvetlenül az úgynevezett „Schlagfertigkeit“ a magyar pénzügy és a magyar ipar rovására. Az igaz, a Harapat-féle felszerelési szerződés e pillanatban nem áll napirenden, hanem a delegátió-ülések folytán ismét napirendre került a Skene-féle monstrosus szerződés,mely f. é. sept. 30-án egy évre felmondható volna,ha Kuhn közös hadügyminiszer úr ő exciája egészen máskép nem vélekednék, mint a közelebbi bécsi enquete, mint az összes magyar és osztrák keresk. és iparkamarák és — mint a delegátiók többsége! Ámde a lajthántúli iparosoknak megvan azon vigasztalásuk, hogy ők a „Landwehr“ felszerelésére szabad verseny útján eszközölhetik a szállításokét, s hogy a Skene-féle consortium a közös hadsereg szükségleteiből is csak juttat nekik egyet mást „der Schandenhalber.“ A magyar ipar ellenben, mindezekhez még csak ily módon sem férhet hozzá; a honvédség felszerelése a magyar iparral szemben még határozottabb monopóliumot képez, mint a Skene-féle szerződés szemben az osztrák iparral. De térjünk még egyszer vissza az utóbbira. A kereskedelmi és iparkamarák, a magyar közgazdászati kongressus, a bécsi enquéte, az öszszes sajtó úgy hadügyi mint pénzügyi és nem-