A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-22 / 244. szám

az országos rendőrség szervezéséről szóló törv­­­javaslatot. S megszavazták újra a zsandárokat. Már most a „tanulmányok és munkálatok“ is odavannak, a megyei szervezés is keresztül vite­tett, de még országos rendőrségi tervezet nin­csen, s a zsandárok még mindig fenn vannak a királyhágóntúli kerületben. Nem tudom, hogy már most miféle okokat tud felhozni a kormány és pártja, ha csakugyan továbbra is boldogítani akarnak minket ez intézménynyel. De akármit fog kitalálni, az kétségtelenül áll, hogy eddig a kormány maga is megvolt róla győződve, hogy a zsandárság nemcsak törvénytelen és alkot­mányellenes, hanem czélszerűtlen is, mert kü­lönben nem fecsérelt volna el hat évet annak tüzetes tanulmányozására és beható mun­kálkodására, hogy miként lehetne ez intézményt legczélszerűbben átváltoztatni, nem hozta volna fel argumentumnak, hogy csak a törvényható­ságok rendezéséig várjunk ez Ügygyel. S bármennyire óhajtanám is kikerülni, hogy senkihez se forduljak vádakkal, azért még­sem lehet e kérdést úgy tárgyalni, hogy a belügymi­­niszer úrra e részben a hanyagság legsúlyosabb vádja ne essék, azon mulasztásért,melynél fogva a szentesített törvénynek érvényt szerezni vagy nem tud, vagy nem akar. Nem tehetem, hogy a megelőzött évek költ­ségvetéseinél a zsandárság fentartásának czél­­szerűsége mellett felhozott legnyomósabb ér­vekre figyelmemet ki ne terjesszem. A fent már említetteken kívül e viták alatt összesen két ily érvet hoztak fel a kormánypártról. Egyik az volt, hogy a királyhágóntúli kerületben zsandá­rok mellett a személy és vagyonbiztonság össze­­hasonlíthatlanul jobb, mint a többi négy kerü­letben pandúrok mellett. A­kik ezen érvet fel­hozták volt, bizonyosan nem tudták az úgyneve­zett „erdélyi zsidó rablóbanda“ történetét, mely az egész királyhágón túli kerületet behálózta volt, s még azon kívül is összeköttetései voltak. Csodálom pedig, hogy e valóban borzasztó eset kikerülte az illetők figyelmét, mert ez aránylag mérkőzik a szegedi vár krónikájával. S aztán e veszedelmes nagy bandát is, mely sokáig dúlt ama vidéken, nem a zsandárok, hanem — ha jól tudom az ákosfalvi — székelyek fedezték fel és tették az első letartóztatásokat, ezelőtt pár évvel. Az ügy máig is foly a marosvásárhelyi törvényszéknél. És e mellett az újabban felme­rült rablóbandák barangolásairól épen egy na­pon olvastam közelebbről a lapokban a zsandá­rok és pandúrok hazájából egy-egy esetet. A másik érv az volt, hogy a zsandárság oly fegyver, mely az ellenség (absolutismus) kezé­ben is megtette, s most a miénkben is megteszi a szolgálatot, azért nem volna czélszerű elvetni. Csakhogy a zsandárság szerintem nem ilyen fegyver, hanem olyan, a­melyiknek az e­g­y­i­k fele most is a más kezében van. Azt, hogy átalában véve, melyik rendőri intéz­mény jobb, az országos rendőri szervezésnél lesz helye fejtegetni, ha csakugyan előterjesztené a kormány; azonban e részben is futólagos pillan­tást lehet vetni a szegedi vár szomorú eseteire, hol a bűnöknek csaknem mindenike a zsandár­ság fénykorában gyökeredzik, s épen most van tárgyalás alatt a Benkó Kálmán esete, kire kisült, hogy a zsandárok idejében egy tehénlo­pás miatt ártatlanul fogatott be és ítélte­tett el, azután meg 144 bűntényt vitt véghez nem ártatlanul; s igen lélekrázó olyan esetek fordul­nak elő, midőn a zsandárok idejében elfogottak közül sokat halállal, sokat börtönnel sújtottak s most kisült, hogy más a bűnös, ők ártatlanok voltak. Aztán még csak nem rég a királyhágón­ál is volt olyan eset, hogy az alkotmányos tiszt­viselő kivette a zsandár kezéből a tetten kapott gyilkost, a­mint kisérte be, s útlevéllel odébb állította. De még tudjuk, hogy Biharmegyében, — mint Osváth Pál csend­biztos is „Zsandár kell-e vagy pandúr“ czímű mindenesetre e téren nálunk figyelmet érdemlő művében említi — úgy megrendült volt a zsandárok idejében a személy és vagyonbiztonság, hogy a nép kérelmére még 1859-ben visszaállíttatott a pandurság. És mit szólana hozzá a belügyminister úr, ha a királyhágóntúli kerület törvényhatóságaiban az alispánoknak eszébe jutna a csendőrö­ket felfogadni és elbocsájtani? Én megtenném már csak azért is, hogy lássam mi­féle intézkedés van a belügyminister úrnak ren­delkezése alatt arra nézve, hogy a megye első tisztviselőjét a törvény végrehajtásá­ban meggátolhassa. Azonban itt most felesleges volna a rendőri systemák felett vitatkozni, s a zsandárok indivi­­diuma ellen sem akarok semmi tekintetben kar­dot rántani; csak azt óhajtottam kitüntetni, hogy ez intézménynek a királyhágóntúli kerületben még tovább is fentartása minden tekintetben teljesen indokolatlan, s épen azért eltörlendő addig is, míg a jelenlegi megyei rendőrség or­szágosan javítva és szervezve lesz. Mindannyiszor felhozták a kormánynak és nem is ok nélkül, hogy 1861-ben pár hét alatt nálunk is olyan jó polgári rendőrség szervezte­­tett, hogy a zsandárok idejéből örökölt néhány veszedelmes rablóbandát pár hónap alatt meg­semmisített. Vagy tán semmi tekintetben sem kedves a 61-re való hivatkozás? Ha be­megy az ember a községbe, a legszebb épület nem az iskola nálunk, hanem a zsandár­­kaszárnya. — Nekem a pandúrrendszer nem ideálom igy, a­hogy most van , de javítva, sok­kal olcsóbb és nálunk czélszerűbb, mint bármi más rendőri szervezet, s még a mostani állapo­tában is eldöntetlen kérdés, hogy nem jobb-e a zsandárrendszernél. A fővárosban és más na­gyobb városokban, hol nagyon különböző ele­mekből áll a lakosság, más nemű rendőrség szükséges, de a megyékben csak polgári lábon jól szervezett „megye katonái“ tehetik czélsze­­rű­en a rendőrséget, kiknek, mint nemzeti intéz­mények, sokkal hamarább nyújt segédkezet a polgárság is a rend és csend érdekében, mint bármi más rendőrségnek. A királyhágóntúli kerületben haladéktalanul felállítandónak vélem a törvényszabta megyei rendőrséget már csak azért is, hogy ez által sok hivatott egyén kapna alkalmazást; a zsandárok közül is több jellemes és szakértő magyar fiút lehetne átvenni,kik már a katonai kötelezettség­nek eleget tettek, a többit pedig, főkép az ide­geneket, be kellene hívni rendes helyükre, a közös hadseregbe, aztán azokból a zsandárka­­szárnyákból lehetne jó iskolákat berendezni. — Itt az alkalom, hogy a belügyminister úr egy kis népszerűségre tegyen szert királyhágóntúli kerületben ; csak meg kell ragadni. Bakcsi Ferencz: A közlekedési minisztérium költ­ségvetése. (M.) Mint más években, úgy az 1873-ik évre is a közlekedési minisztérium költségvetése ké­pezi államháztartásunk legnagyobb tételét. Mi­után a részletes kimutatás főtételeit már előbb közöltük, most a költségvetéshez csatolt elő­terjesztésből emeljük ki azon főbb pontokat, melyek az előirányzat megítélésére tájékozásul szolgálhatnak. A rendes szükséglet az 1872-ki évhez képest 43,376 forinttal szaporodott és 5,577,223 ftra rúg. Ennek indokolását az egyes czimeknél találjuk. A központi igazgatás az által vált kétsége­­sebbé, hogy a jövő évben az egydarabok száma előre láthatólag mintegy 6000 darabbal fog sza­porodni. Az 1872. és 1873. év folyamában mint­egy 276 mértföldnyi vasút nyittatik meg mi­ál­tal a vasúti főfelügyelőség teendői is öregbed­­tek. A napidijak és irnoki teendők ellátására ezért 3000 fttal több irányoztatik elő. A létszám­ba újonnan felvétetik egy felügyelő, egy főmér­nök, 3 mérnök és 10 segéd­mérnök. Ezen mér­nökök a budapesti dunarész szabályozásához rendeltettek ki. A vasút biztosítéki számvevőség személyes já­randóságai és dologi kiadásai a jövő évre is 25.500 ftot tesznek,mint 1872-ben , de a vasúti kormánybiztosok fizetése 7,200­­fttal növekedett, mivel a vasúti társulatok száma előreláthatólag 17-re szaporodik. Megjegy­zendő azonban, hogy e növekedést a társulatoktól szedett díjak fede­zik, melyek 9,000 forinttal fognak növekedni. Az engedélyezett vasutak biztosított tiszta jö­vedelme az azt igénybe nem vevő vasutakon kívül 13 társulatnál 405,21 mérföld után 15,527,668 frtra fog menni, melyek fedezésére 12 millió ft van előirányozva. Előlegek adattak eddigelé 1868-ban 111,862 ft, 1869-ben 346,655 frt, 1870-ben 2,075,813 frt, 1871-ban 3,252,985 frt, 1872-ben 5,285,480 frt összesen 11,571,898 forint. Az államépítészeti hivatalok szükséglete a horvátszlavonországi felügyelőségek s építészeti hivatalok újjá­szervezése folytán 377,455 frtról 390,800 frtra szaporodott. A fedezet 1000 fttal csökkent és 56,000 ftra megy. Kőutak fentartására egy átalány összegben 4,328 ezer frt irányoztatik elő. De ebben benn foglaltatik azon 4,150,000 ft is, mely az 1872. évre magyarországi, határőr vidéki és horvát­szlavonországi utak fentartására már meg volt szavazva, de folyóvá nem tétetett, a­miből vi­lágos, hogy a minisztérium a közutak ügyét a folyó évben nagyon elhanyagolta. A miniszté­rium egyébiránt az útügyre vonatkozólag a képviselőház akaratához képest már elkészíti a törvényjavaslatot s igy remélni lehet,hogy ha az a czélnak megfelelőleg elfogadtatik, akkor az útépítés egész rendszere valahára gyökeresen meg fog változni, a­mi felette kívánatos is. A vizs­gák fentartásának czíménél felemlít­hetjük, hogy az 1873-iki évben a következő épít­kezések lennének előterjesztés szerint foganato­­sítandók: a Dunánál összesen 126,121 ft, miből már a 1. évre meg volt szavazva 25,000 ft, de nem adatott ki, mert „a munka nem volt megin­­dítható.“ A Béga csatornánál 56,625 ft értékű építések lesznek szükségesek, melyeknek nagy része szintén már meg volt szavazva, de a mun­ka elmaradt. A Marosnál előirányzott 2000 ft is az 1872. évi előirányzatból származik. Horvát- Szlavonországban a vízépítési költség a keze­léssel együtt 42.132 ft 4157 fttal kevesebb, mint 1872-ben. Tengeri kikötőknél az idei költség 41.000 ft a jövő évre is megmarad. A nyugdijak összege e minisztériumnál 92 ezer 635 frtot tesz növekedett 15,200 írttal. A rendkívüli szükséglet főösszege 43,510,539 frttal van előirányozva, miből 22,238 ezer 972 ft az 1872. évi hitelmaradvány 26,171 ezer 567 pedig új hitel. Ehhez járul azonban még Horvát-Szlavonország előirányzata 261,000 fttal, úgy hogy az összes rendkívüli szükséglet 48 millió 771,539 ftra rúg, tehát 6,385,801 frttal haladja túl a tavali rendkívüli szükségletet. A fedezet ez idén is csak 380,855 ft mint tavaly. Ennek indokolását az egyes czímeknél a kö­vetkezőkben találjuk. Útépítésre Magyarorszá­gon 1,490,560 ft, igényeltetik H­orvátországon 135.000 ft, együtt 1,625,560 ft. A ministérium a költségvetés összeállításánál azon elvből indult ki, hogy csak oly utak kiépítése folytattassék, melyek az új hálózati tervben mint államutak vétetnek fel. Ilyenek nevezetesen: a Kömlőd­­paksi, mint a buda-eszéki állam ut része ;a Lacz­­háza és Dunavecse közötti pest-zimonyi államut része; a bezdan zombori kongó tégla út folyta­tása ; a szombathely pinkafői államuton Inczéd és Német-Sz.­Mihály közötti részek köalappal leendő ellátása; a mohács-varasdi államuton’, Kaposvár és N.-Kanizsa részén N.-Bajom hatá­rában megkezdett kongótéglaút folytatása; a n. szombat-krakói államut Knyázsa és Árvavárallja közötti részének rendszeres kiépítése; az Ara­nyos Besztercze és Bukovina határa közötti­ rész; az apahida-szászrégeni rész folytatása; a szeged­­temesvár-szánzsebesi utón a piski-híd megnyi­­tandó;az Olt vizen Hévíznél épült híd folytán a rév megváltandó; a héjasfalva ghymesi után Maréfalu és Oláhfalu valamint Udvarhelyszék és Csikszere­da közötti szakasz kiépítése ; a n.­károly-csucsai útvonal A határőrvidéken hidépitésre 20,000 frt irá­nyoztatik elő, az Ó- és Új­borlován közötti hídra s a lagerdorfi híd épitésére;Horvát-Szlavonország­­ban az eszék-vukovári és a bares-pakraczi útra 25,000 frt. A belse-eszék-diakovár broodi állam- ú­ton levő eszéki drávahíd befejezésére 60.000 art. Megjegyzendő itt, hogy a felsorolt tételek­­között több olyan van, melynél az előirányzott összegek nem képeznek új befektetést, hanem nagy részben csak fentartási költséget; miért is amaz összegeket a rendes költségvetésbe kellett volna helyezni. Úgy látszik azonban, hogy a ministérium mindenképen azon volt, hogy a rendes szükségletet lehetőleg leszállítsa, hogy ne legyen kénytelen nagy deficittel előállni. Vízépítésre Magyarországon rendkívüli szük­ségletként 2.194.767 frt van előirányozva. En­nek nagy részét is a rendes szükségletbe kellett volna felvenni, mert a befektetendő tőkék nem fognak az államnak közvetlenül jövedelmet haj­tani s igy önmagukat nem is törlesztik. A minis­térium — mint a jelentés mondja — intézkedést tett,hogy a Duna legroncsoltabb és hajózási aka­dályokkal biró felső vonalat Dévénytől pedig teljes pontossággal felvétessék. A felvételek a folyó évben egészen elkészülnek s jövőre csak is azon partvédek, elzárások s egyéb vizimüvek fognak javaslatba hozatni, melyek a véglegesen megál­lapítandó szabályozás keretébe illenek.E szerint a hajózás akadályainak elhárítására 100.000 frt, dunai védművekre 273.000 forint irányozta­tik elő. A Tiszánál az átvágások sikeresztésére 450.000 ft; a bodrogközi munkálatokra 300.000 ft irányoztatik elő ; a Marosnál 45.000 ft; a Kö­rösnél a Békésen alul levő hiányos átmetszések helyreállítására az 1872. évre előirányozva volt, de fel nem használt összegből 284,972 ft; a gyu­la-békési nagy-csatornára 105,795 ft, a Bégánál 90.000 ft. A Temesnél átmetszések­ megkezdésé­­re 100.000 ft; a Szamosnál 50.000 ft, a Vágnál 100.000 ft; az államkezelés alatt nem álló fo­lyam szabályozások előmunkálataira segélyké­pen 1150.000 ft; vízépítési tanulmányozásokra 20.000 ft Látni való ebből, hogy a vízépítés terén ez ideig nagyobbszerű dolgok nem történtek s a minisztérium még a megszavazott összegeket sem volt képes helyesen felhasználni s a jövő évre sem képes semmi oly nagyobb szabású művet megindítani, a­mi e szakban valódi re­form kezdetére mutatna. Mit a miniszter úr ez irányban Magyarországon tenni óhajt, azt a ta­nulmány kezdeténél egyébnek nem mondhatjuk. Tanulmányokat kell tenni — mond a jelentés, hogy meg lehessen ítélni, mennyiben alkalmaz­hatók az ország területén levő folyók a hajózásra, tutajozásra, öntözésre; szükséges ismerni azok­nak az év különböző szakában való víztartalmu­kat, valamint vízszerkezetüket s abból való táp­­láltathatásukat.Bizony 6 év alatt csak ez irány­ban is történhetett volna valami.No de jobb későn mint soha. Horvát-Szlavónországban a Dunán vízépítési czélokra 33,000 ft, a Drávánál 60,000, a Kulpá­­nál a múlt évi maradvány 8000 ft. Az összes horvát-tótországi vízépítési költség tehát 126 ezer ftot tesz, vagyis 221.000 fttal kevesebbet, mint tavaly. Tengeri kikötőkre 97.500 ft igényeltetik 3 ezer 300 fttal keveseb, mint tavaly. A fiu­mei kikötő építése köztudomás szerint külön czim alá esik s arra a jövő évben 2.500.000 ft van előirányozva. A különfélék czimén előirányzott 59,000 ft­­ból, 20,000 ft műszaki egyének kiképzésére és utazási ösztöndíjakra, 20,000 ft pedig a világ­kiállításon közérdekű tárgyak kiállítási költsé­geire és a kiállítás tanulmányozására irányoz­­tatott elő. E ministérium költségvetéséből e helyen meg csak azt emeljük ki, hogy a budapesti duna­­rész szabályozására 3,575,340 ft van előirányoz­va, miből 3,471,340 ft szabályozási költségre és 104.000 ft felügyeletre van szánva. Ez utóbbi ugyancsak borsos. Tavaly a szabályozásra 2 milló felügyeletre 60000 ft igényeltetett. A mar­­git szigeti Dunahid építéséről a jelentés csak azt mondja, hogy a beérkezett 46 terv egy szakér­tő bizottság bírálatára bocsáttatott, mely az első dijat Guin czég által készített tervnek ítélte s ezt kiépítésre is ajánlotta és Guin czéggel egyesség is köttetett. A hid 3,930,000 ftba fog kerülni. 1873-ra 1,500,000 ft van előirányozva s a hid 1875 julius havában lesz végleg befejezve. Arról, hogy kik voltak a szakértő bizottság tag­jai,hogy a többi tervek kivitele minő költséget igé­nyelt volna s hogy a Guin-féle terv kivitelére mért nem lett pályázat hirdetve,hogy mik a szerző­dés főpontjai, szó sincs a jelentésben. A vasútépítésre vonatkozó czímekről külön fogunk szólni. A delegátiókból. A delegátiók eddigi határozataiból állítjuk össze a következő érdekes adatokat: A két országos bizottság által a közös hadse­reg 1863. évi rendes szükségletére megszavazott összegek közt következő külömbségek fordul­nak elő. A rendes szükségletnél: magy. deleg. ősz. deleg. tehát a m. d. az I. czimnél 2,621,281. 2,612,194 + 9,087 II. „ 1,740,719. 1,769,765 + 70,954 III. „ 24,159,173. 24,291,321—132,148 IV. „ 338,219, 291,008 4­­47.211 V. „ 1,103,068. 1,150,398 + 2,670 VI. „ 573,645, 582,683 - 9.038 XII. „ 2,375,939. 2,470,000 — 94.061 XIII. „ 394,905, 358,257 + 36,648 XVIII. 16,187,348. 16,265,357 — 78,009 XIX. „ 11,323,068. 11,318,968 + 4,100 XX. „ 8,093,557. 8,151,798 — 58,241 XXI. „ 1,400,000. 1,270,000 +130,000 A magyar országos bizottság által elfogadott magasabb tételekből eredő külömbségek 300,670 frtot, ellenben a kisebb tételekből eredő külömbségek 371,497 ftot tesznek, összevonva tehát az összegeket a magyar országos bizottság 70,822 fttal szavazott meg kevesebbet. Elvi különbség van a két bizottság határozatai közt a következő: az I-so c z i m n é 1 1) a magy. del. a katonai papok fizetéseinek emelését el­fogadta ; az oszt. delegatió megtagadta; 2) az ü­gyelőségi hivatalnokok­­létszámának emelését a magy. del. el nem fogadta, az osztr. del. részben elfogadta. A II. czimnél: a magy. del. a hadosztályi és dandár parancsnokságoknak a kellő rangfo­kozatban álló tisztekkel való betöltésére 70,000 ftot szavazott meg,­­• az osztrák delegatió semmit. A IV. c­z­i­m­n­é­l a magyar delegatió a 36 szekerész század felállítása folytán­ előállott na­gyobb szükségletet elfogadta, az osztr. del. meg­tagadta. A VI. czimnél: az­'osztr. del. az élelmezési hivatalnokok létszámának felemelését elfogadta. — am. del. megtagadta. A XIII. czimnél: a magyar delegatió a földrajzi intézethez beosztott 40 hadnagy illetmé­nyeinek e czimbe való felvételét elfogadta,­­ az osztr. del. megtagadta. A XXI. czimnél: a m. del. a pótló szer­zésre előirányzott magasabb összeget elfogadta, az oszt. del. megtagadta. A többi czimeknél előforduló különbségek nem bírnak különös elvi jelentőséggel. A rendkívüli szükségletben követ­kező különbségek vannak. A­z I. c­z­i­m n­é­v, az osztr. del. e czim szük­ségletét összevonva czim szerint szavazta meg s nem tétel szerint; megszavazott pedig 419,000, a m. d. 192,000 ftot, tehát a m. d. 226,500 frt­­tal kevesebbet. AH czimnél: a 4-dik tétel alatt Pola erő­dítésére az osztr. del. megszavazott 120,000 ftot, a m. d. semmit. Alii. czimnél: a 2. tétel alatt a hadsza­porodási készletekre megszavazott a m. d. 282 ezer frtot, az osztr. del. 150,000 ftot, tehát a m. d. 132,000 fttal többet; ellenben e czim 3.tételé­­nél „gyalogsági ásók, főzőedények“ stb. osztr. del. megszavazott 200,000 ftot, a m. d. 130,000 ftot, tehát az osztr. del. 67,000 fttal többet. A XI. czimnél: a 3. tétel „Egy új lő­szerraktár építésére Bécs-Ujhely közelében az osztr. del. megszavazott 60000 ftot, a m. d. semmit. 9. tétel: „Istálló építésre Komárom­­b­a­n“ az osztr. del. megszavazott 80,000 ftot, a am. d. 54,000 ftot, tehát 26,000 fttal keve­sebbet. 10. tétel: „a Brukenthal-féle major megvételére a m. d. 80,000 f­tot, az osztr. del. 50,000 ftot, tehát a m. d. 30.000 forinttal többet. 16. tétel: „Egy emelet építése a laibachi Pé­ter laktanyán,“ osztr. delegatió megszavazott 35.000 frtot, a m. semmit. 19. tétel: „Egy fedett lovarda építése Pesten“ a m. d. 50.000 frtot, az osztr. d. 25.000 frtot tehát a m. d. 25.000 frttal többet. A XIV. czimnél:1. tétel „várárok k­i­­száritásaTemesvárott“,a m. d. 30,000 frtot, az osztr. d. 20,000 frtot, tehát a magy. d. 10,000 frttal többet. 10. tétel „helyreállításokra a kato­nai fogházakban“ a m. d. 15,000 frtot, az osztr. d. semmit. A XVI. c­z­i­m­n­é­l 2. tétel „Olmücz szt he­gyének megerősítésére“ a m. d. 100,000 frtot, az osztr. del. 150,000 frtot, tehát a m. d. 50,000 frttal kevesebbet. 6. tétel: „a stockeraui laktanyára“ mindkét bizottság 200,000 frtot szavazott meg, azonban az osztr. d. fedezetül 130,000 frtig ki­jelölte az 1870-ben a jászberényi laktanyára megszavazott 130,000 frtot. A XVIII. czimnél: 6.tétel :gyorsnyom­dák f­e­l­á­l­l­i­t­á­s­á­r­a“ a m. d. 25,000 ftot az o. del. 20,000 ftot, tehát a m. 15,000 írtal többet. 7. tétel „u­t­a­z­á­s­o­k­r­a“ a m. d. 2000 ftot, az osztr. del. semmit. A XXII. czimnél: „A határőrvidéki csapatok szükségletére:a m. d. 1,197,507, az osztr. del. 1,195,75 ftot, tehát m.d. 2,432 ftal többet. Megszavazott ezek szerint a m.­­d. az egyes czimeknél és tételeknél többet 231,432 fttal, kevesebbet 584,500 fttal agy­ia összesen a rendkívüli szükségletre 353,068 fttal keve­sebbet. Az országos magyar izr. tanitóegylet közgyűlése. oct. 21. A magyar izraeliták közgyűlését Seligmann Eleázár alelnök­ nyitotta meg a tegnapi előértekez­­let határozata folytán és pedig magy. nyelven, a­mely hazafias eljárás a buzgó egyletnek díszére válik. Prologként két érdekes iratot olvasott fel, egyik, melyben egy losonczi tanító Schmidl táv­iratilag 20 frtot ajánl fel a nyugdíj­intézet javára . Singer Náthán balassa­gyarmati tanitó, ki 34 évi működése után igaztalanul taszíttatott el, meghatottan kér segélyt. Ezután Fischer Simon titkár olvassa fel az évi jelentést, a­melyből a következő adatokat vesz­­szük át. A haza előkelőbb községei ugyanis, valamint számos hírneves egyének, sőt a bécsi izr. hitköz­ség legkiválóbb tagjai, részint mint alapító, ré­szint pedig mint pártoló tagok léptek az egyletbe, vagy tetemes adakozásokkal támogatták ezt, a­melynek folytán lehetővé lett a közp. választ­mánynak a már fentebb említett segélyeket oly dúsan engedélyezni, hogy azoknak összege majd­nem kétszer annyira megy,mint a­mennyit a ren­des tagok által befizetett évi járulékok kitesz­nek. A tanítói kar tekintélyének emelése érde­kében cselekedett, hogy a kisdedóvás terén bok­ros érdemeket szerzett derék kartársa K­o­h­á­­n­y­i Sámuel 25 éves jubileumán testületileg részt vett, és hogy boldogult J­e­s­t­e­r­e­s Leo, néhai aradi tanítónak háladatos tanítványai által ké­szíttetett emlékszobor felállításának ünnepélyén Seligmann Eleázár alelnök által magát kép­viselteté. A választmány Kohányi urat ezen ün­nepélye alkalmával az egylet tiszteletbeli tag­jává választotta meg. A közp. választmány a le­folyt év alatt 18 rendes és 14 bizottmányi ülést tartván, azon volt, hogy úgy az ezekben, mint a múlt évi közgyűlés által hozott határozatokat — a­mennyire csak lehetett — foganatosítsa. A múlt évi közgyűlés a közp. választmányt az alapsza­bályok­ czélszerű átdolgozásával, valamint egy iskolai használatra alkalmas imakönyv összeál­lításával bízta meg. A választmány ezen munká­latokat bizottságok által elkészítteté s miután az erre vonatkozó előterj­esztvények az összes vá­lasztmány által is behatóan megvitattattak volna, magáévá tette azokat. A tagok száma a lefolyt évben 44 rendes, 14 alapító és 52 pártoló taggal gyarapodott. A pénzügyi kimutatás, mely a vá­lasztmány részéről már­is alaposan megvizsgálta­tott, de egy a közgyűlés által kiküldendő bizott­ság által még felülvizsgálandó, a következő: Bevételek készpénzben 2190 fr 82 kr, Kiadások 929 frt 60 kr, maradék 1261 frt 22 kr. Az egy­let jelenlegi vagyona 6602 frt 11 kr értéket kép­visel, és ugyan: értékpapírokban 4040 frt, a fa­­takarékpénztárakban 1980 frt 89 kr, váltókban 350 frt, pénztármaradvány 231 frt 22 kr. A jelentés felolvasása után több oldalról kö­szönetnyilvánítások és hálálkodások történtek s azután az ülés a nyugdíj­intézeti munkálat elér­­kezéséig 10 perczre fölfüggesztetett. A tárgyalás folyama megkezdése után napi­rendre a tanítók nyugdíjazására vonatkozó szabályzat megvitatása volt kitűzve. Ezen szabályzatot dr. Simon József izr. orsz. iroda főtitkára dolgozta ki s a választmány pár­­tolólag terjeszti elő. Több ajándékozás bejelentése után az e czél­­ból kiküldött bizottság előadója dr. K­i­l­é­n­y­i Mór terjesztette elő jelentését ezen tervezetről. Dr. Kilényi lelkesen beszél a magyar nyelv hivatalos használatának jogossága mellett, azon­ban tekintettel a jelenlévőkre kivételesen né­metül adja elő jelentését. Lényegileg enbloc elfogadást ajánl s a változtatások nagyrészt lényegtelenek. Ezek felemlítése helyett szüksé­gesebbnek tartjuk a tervezet alapját megis­mertetni. Az orsz. izr. tanítók számára 1868. óta 5000 frt van évenkint utalványozva nyugdíjazások s gyámolitásokra. Simon minden izr. tanítót akar ebben részesíteni, kivévén azokat, kik az orsz. izr. iskolaalapból dijaztatnak, s igy 11,000 ta­nító számára. Ezen nyugdíjintézet szervezete úgy van alakítva, hogy minden tanító szolgálati éveinek arányában kapjon nyugdíjat, 10—15 évig 33^3 °10-et, s így fokozatosan haladva 40 évi szolgálat után az egész fizetést. E szolgálati év számításának kezdete s a nyugdíj elveszté­sének esete kissé mesterkélt pontokban van­nak meghatározva. Ez utóbbi esetek közt van az is, ha más nem a nyugdíjintézethez tartozó iskolákban nyerne alkalmazást. A tanítók rang­fokozat szerint fizetnek 5—15 frtot az állomás­ba lépések alkalmával, s azontúl fizetéséből 2910 vonatik le, a­melyhez a község 3 Vel já­rul, hozzáadván az állam által nyert segély 5 °10-ét is. Ezen alapot, mely természetesen a gyám és segélyezési pénztár tőkéjét is képviseli, egy országos bizottság kezeli, mely az izr. köz­ség kerületi elnökökön kívül az orsz. magyar izr. tanitóegylet által választatott hat tagból s évenként egyszer a kér­­elnökök gyűlése alkal­mával ülésezik, az összeget az országos szr. iro­da szedi be s azon kezeléséről gondoskodnak ;a nevezett bizottság csakis mintegy fensőbb fó­rum. Az egész szabályzat tényleg csak öt év múlva lépne életbe, addig mindez csak ideigle­nesnek tekintetik. — Ezen tervezet tehát lénye­gileg megegyezik Molnár nézeteivel, habár nem titkolhatjuk el megjegyzésünket, hogy a mél­tányosság és a részletekre fordított gond tekin­tetében Molnár műve hasonlíthatlanul felette áll a jelen tervezetnek. Maga a vita különben, mely ezen szabályter­vezet felett kifejlett, inkább heves és zajos,­ mint érdekes volt. A vita tárgya volt: vájjon en bloc fogadtassék-e el a tervezet. Szónokoltak magya­rul és németül, többé kevésbé eltérve a tárgytól, mint a parlamenti modorhoz nem szokott taní­tóktól előre is látható volt. Legélesebben szólalt fel Rottenberg Kassáról, ki a felekezetiség ellen szólalt fel s egy általános nyugdíjintézet felállítását várja. Szavai egyeseknél nagy visz­­hangra találtak, azonban egészben véve alig találkozott rokonszenvvel, s a legtöbben csak az orthodox és haladópárti zsidók közt fennálló viszályra gondoltak. Ennél Strasser Samu­­Ka­posvárról mathematikai hiányokat is mutat ki ezen tervezetben, mely szerint a kötelezettség nincs arányban a joggal. A közgyűlés mely eleinte hajlandó lett volna az en bloc elfogadás mellett nyilatkozni; most már oppozitionális ér­zületet nyert s dr. Kilényi előadó hosszas, leg­inkább érzelmekre számító beszéde, a­melyben az ellennézeteket többnyire remények felkelté­sével akarta lefegyverezni, az előre haladt idő daczára sem volt képes kivívni az óhajtott ered­ményt, hogy a javaslat en bloc fogadtassák el. Határozatta jön, hogy az egész a részletes vita alapjául, mel d. u. 3 órakor fog megtörténni, elfogadtassék. Ezután a gyűlés, melyet mintegy 150 tanító látogatott meg, eloszlott. A délutáni ülésen a nyugdíj- szabályzat tár­gyaltakat. Csak a lényegesebb pontokban történ­tek módosítások, miután Lederer indítványa foly­tán különben is csak azon pontokat tárgyalták, melyekre nézve a bizottság kisebbsége módosítást nyújtott be , a többire nézve az eredeti szöveget hagyták meg. Élénk vita volt a felett, hogy a teljes nyugdíj 40 évi szolgálat után adassék e ki, vagy 30 év után. Azon felvilágosításra, hogy ezen nyugdíj tervezet minden eddigieknél szaba­dabb elvű, mert teljes nyugdíjt ad s így 30 év múlva is elegendő nyugdíj adatik, lecsilapult a vihar s az igen szenvedélyes vita ezentúl csende­sebb lett. Még egy párszor zavart idézett elő az orthodoxok fellépte, a­kik közül Buchwald a termet nagy ostentatioval hagyta el, a mely eset a különben is szenvedélyes elnököt folytonos izgatottságba hozta az ügymenet nagy kárára.­­ A sok elmondott beszédből alig volna érde­mes valamit feljegyezni. Az eredményből ki­emeljük, hogy azon tanítóknak, kik most lépnek be ezen nyugdíj­intézetbe s önhibájuk nélkül a tanításra képtelenek lettek, a 20 évi szolgálati év után eső nyugdíjat nyerik. A gyűlés 1­6-kor záratott be a tervezet vég­­leges elfogadásával. A délutáni gyűlésről kü­lönben meg kell jegyeznünk, hogy a zavar sok­kal nagyobb volt, mint reggel s a tanítók a kik­nek hazafias buzgalmát reggel még megdicsér­tük, most leginkább németül beszéltek. Estve diszebéd volt a Wassermann féle vendéglőben s holnap az egylet többi ügyei fognak tárgyal­tatni. Magyar tudományos akadémia. — Okt. 21. A magyar tudományos akadémia 111-ik (ma­thematikai és természettudományi) osztálya ma tartott első ülést a szünetek után. Sztoczek József osztályelnök megnyitván az ülést, üdvözölte a tagokat és felhívta dr. Szabó József r. tagot ér­tekezésének előadására. Geológusunk jelentést tett az ő geológiai utazásáról Szerbiában, melyet Rhibár István egyetemi tanársegéd társaságában 1872 ben tett. Különösen azon czélból tette ezen utazást, hogy a déli Magyarországban előforduló trachitoknak folytatását tanulmányozza, s az találta, hogy ezek semmiben sem különböznek a magyarországiaktól. Szerbiának geológiai iro­dalma 1832-től kezdve érdemel figyelmet, midőn Hervert kezdte tanulmányozni Szerbia kőzetét; geológiai kutatásokat tettek Szerbiában Cotta és Breithaupt, ez utóbbi az 50 es években hivatott Szerbiába, hogy sót keressen . Boué, a­ki euró­pai Törökországot bejárván, sok becses adatot rakott le művébe, Szerbiában is megfordult s ott szintén szép sikerrel tanulmányozta az országot geológiai tekintetben. Érdemei vannak Handtken Miksának is Szer­bia geológiája körül, mert nevezett tudósunk hat esztendeig tartózkodott Szerbiában bánya­mérnöki minőségben. Szabó József megérkezvén Belgrádba Pan­­csicshoz fordult, s általa megtekinthető a szerb akadémia geológiai gyűjteményét. Belgrádtól 3 mértföldnyire trachytot talált vegyesen ser­­pentinnel. Belgrádból közép Serbiába ment és

Next