A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-27 / 249. szám
meg van győződve arról, hogy gazdálkodás mellett lehetséges lesz a miniszernek megtakarításokat eszközölni, ennélfogva az előirányzott költségekből 50.000 frtot levon. Továbbá előfordul az előirányzott összegben egy 50.000 frtnyi tétel, mely a felállítandó műz- és iparmúzeumi tárgyak beszerzésére van szánva. Miután a bizottság nézete szerint ezen mű és iparmúzeum ügye még nem jutott oly stádiumba, hogy annak felállítása már közelebbről létesíttethessék,pénzviszonyaink jelen állapota pedig megkívánja, hogy a nem okvetlen sürgető kiadások elhalasztassanak, ezen 50,000 forintot is törlendőnek véli, és igy összesen a kiállítás czéljaira 300,000 forintot szavaz meg. A keszthelyi gazdasági tanintézetnél az újból felveendő tanonczok lakszobáinak butorzására sat. kívánt 14,000 frtot törölte, miután a minister még nincs azon helyzetben, hogy e pontra nézve a részletes terveket és költségek kimutatását előterjeszsze. A debreczeni intézetnél gőzcséplőgépre kívánt 6480 frtot törölte mint nem elkerülhetetlen kiadást. A magyaróvári intézetnél felszerelésre és építkezésre kívánt 19,330 frtot törölte. A kolozs-monostori tanintézetnél a felszerelésekből 1000 frtot törölt, mely convictusszerü berendezésre kivántatott. A hradeki földműves iskolára kívánt 4800 frtot törölte. A beszterczei földműves iskolára kívánt háromszázezer frtot törölte. A kassai gazdasági tanintézetre előirányoztatott 150.000 frt (múlt évben 100.000 ft.) A bizottságálvizsgálván a tervezetet, azon meggyőződésre jutott, hogy a tervezett építkezések nagyon költségesen és fényűzéssel vannak tervezve, felhívta a minisztert, hogy takarékosabb és gazdálkodóbb építkezési rendszert állapíttasson meg. Ezen utasítás mellett 50.000 frtot törölvén százezret szavazott meg. Átalában a gazdasági tanintézetnek költségvetése tárgyalásában, miután a debreczeni, kolozsmonostori és kassai intézetek költségei nagy összegeket vesznek igénybe, az ország pénzügyei jelen helyzetében kénytelen volt a többi intézetekre kívánt költségeket a lehető minimumra redukálni. Alladalmi ló tenyész -intézetek. Tenyész anyag a vérlovak vásárlására a ménesekhez 90.000 frt-ból 60.000 frtot szavazott meg, mint a múlt évben. Új építésekre a ménesgazdaságoknál 118,000 ft 38,000 frtot törölt. [Az [Erdélyben szervezendő ménes részére a pénzügyministériumból átveendő fogarasi uradalom berendezésére 60,000 frt, miután az ország pénzviszonyai nem engedik azt, hogy e ménes felállíttassék, törölte a 60,000 ftot. Pesti állatgyógyintézet. 2. rovat: Az új állatgyógyintézet építésének megkezdésére előirányozva van 200,000 frt; miután a tervezetek nem mutattattak be, a miniszer azok előterjesztésére utasíttatott, addig a kérdést a bizottság függőben hagyta. Távirda. 3. rovat: 81 mérföldnyi új távirda vezeték, előirányozva van 48,720. A bizottságezen összegből 41,000 ftot törölt azon megjegyzéssel, hogy csak a legszükségesebb vonalak építtessenek, és ahol valamely új vasút megnyitása vagy más körülmény nem kívánja, uj vonalak építése elhalasztassék. A rendkívüli szükséglet többi czimei és rovatai megszavaztattak. Egy nemzeti sajátságunk. Első fele. „Siessünk s vegyük magunk elé azon sok derekast, a mi hazánkban rejtve van s ne tűrjük, hogy megelőzzön minket az idegen s az tapsolja s dicsérje, a mit nem is gyanítunk, hogy mienk, vagy annak még hátat is fordítunk s mi magunk tiporjuk otrombán saját szülteinket, midőn még a rhinoceros se sérti tulajdon borját.“ Midőn Széchenyi e szavakat mondá, szeme előtt lebegett mindenek előtt nemzetünk jellemének mind azon jó tulajdonsága, mely egyedül a mienk, mely külön sajátságunkat, nemzeti jellegünket képezi, vagy legalább nemzeti egyéniségünk ismérvét magán viseli s fejlesztve, ápolva egy magyar nemzeti culturának bázisát képezheti, s a legelső boltok is csak szűkkörű forgalomra mutatnak. Sőt ha a jó természet Szerbiát különösen meg nem áldotta volna ama röfögő jószágokkal, melyeket megvet ugyan a Korán és Talmud, de annál jobban pusztít az emberiség, akkor bizony még a dicsőségesen uralkodó Obrenovics-család sem vett volna élre annyi aranyat amennyivel az öreg Mirostól kezdve mai napig elég szerencsésen tudott boldogulni. Hogy az állam maga sem rendelkezik valami sok pénzzel, az épp úgymeglátszik a katonaságon, mint a híres vár mai állapotán. A belgrádi garnisonnak elég sok nyalka tisztje van ugyan, még sapkájuk (francziás kappi) tetejére is bőven jut az aranyos zsinórból, hanem a legénység egyenruháján bizony volna elég igazítani való. A várbástyák erősen csorbuló falai pedig vagy azt mutatják,hogy nincs rá elég költeni való, vagy pedig azt a meggyőződést, hogy a mai harczi eszközök és rendszerek mellett egy olyan erősséget, mint Belgrád, legfölebb is csak azért méltó úgy , hogy fentartani, mivel a múlt örökéből a jelenkor nyakán maradt, s egy csomó dicső történeti emlék van hozzákötve. Ez emlékekből azonban egy jó rész a miénk. Hiszen Salamon királyunk épittete; hiszen Hunyadi és Kapisztrán védték oly dicsőségesen a török hatalom ellen; hiszen Eugén herczeg és Laudon is nagyobbára magyar seregekkel foglalták el! Milyen Krisalma volt egykor ez a vár! Hatalmas seregek lapdáztak vele, s hol a magyar, hol a török, hol a szerb kéz kapta el, de egyikben sem maradt sokáig. Kulcsa volt hazánk délkeleti kerületének, s ezért folyt körülte annyi véres harcz. De ez a kulcs nagyon megrozsdásodott, s értéke addig volt csupán, mig a hatalmas porából nem vált beteg ember. Kis nép, minő a szerb, hiába próbálna vele nagy kaput nyitogatni, bele törnék a kulcs. Az, ami a nagykárusítási ünnep óta történt, reményt ad, hogy Szerbia megtalálja azt az utat melyen egyedül boldogulhat. Lemond a nagy szavakról, hogy munkához fogjon. A művelődés utján önismerethez jut, ez az önismeret pedig azt súghatja neki, hogy jobb mezőgazdaságra, utakra, közlekedési eszközökre ss fejlettebb fővárosra van szüksége. El kell foglalnia az ipar és vállalkozás minden ágát, mert ezen a téren egy hódított lépés többet ér, mint azábrándokban egy birodalom. Mert mit használ, ha Belgrád vendéglői, melyek különben nem valami nagy szabásnak s a mi kis vidéki városaink csinos fogadóihoz hasonlitnak, három nyelven hirdetik is czimükben a„Szerb király "-t és „Szerb koronát,“ ha a vállalkozók németek; s mit használ ha a Száván és Dunán sóvár szemmel tekingentnek is át akkor, midőn saját területüket sem mivelik úgy, ahogy kellene és lehetne. A szerb nép elég eszes,élénk és munkaképesbe az elcsengevészült török ellen kiviveit vitéz sikerei elhízottá és sok tekintetben képzelgővé tették. Mihelyt e bajtól megszabadul, mindjárt izmosodni fog. Irántunk sok tekintetben elfogult s az újvidéki próféta szavainak eddigelé többet hitt, mint kellett volna. De józanabb körök nem osztoznak e mesterkélten szitott ellenszenvben, s egy okos emberüktől, aki a nagykárusitási ünnep után pár héttel még mindig kedvetlenül gondolt a magyar kormány útlevél-rendeletére, a következő figyelemreméltó szavakat hallom : „Nem csoda, ha nálunk hamar támad izgalmas ellenszenv. Hosszú ideig nagyon benne voltunk a törökök elleni fantipathiában, s most, midőn már erre nincs többé ok, de a hajlam mintegy természetünkké vált, hamar fölizgulunk, mihelyt a szomszédságból kedvezőtlenbírt kapunk. Aztán nem is oly régen bírjuk a függetlenséget, hogysem azt; nagyon ne féltenék, talán arról az oldalról is, ahonnan teljességgelnem fenyegetik. Hanem hát mi is csak növünk és erősödünk, s talán nemsokára eljön az idő, midőn derekasan a dologhoz látva, s nem kifelé, hanem befelé tekintünk.“ Néhány héttel e szavak hallása után a fiatal fejdelem maga proklamálta,hogy Szerbiára nézve az ifjúság ábrándjai elmúltak, s ideje a férfikor munkáihoz látni! Szerencsére túl vagyunk már azon,hogy nyelvünkért mint az ő idejében — élethalálharczot kelljen küzdenünk s daczára Palaczky jóslatának, hogy nem érjük meg nemzeti fennállásunk második ezredévét s daczára a Lindan „Gegenwart“-jában megjelent egy tudományos értekezésnek, mely azt állítja, hogy századok múlva az angol, német,franczia, orosz, olasz és spanyol nyelv fog csak fenmaradni a világon s minden egyéb nyelv beolvad ezekbe; szilárd bennem a hit, hogy irodalmunk fejlődése a magyarnak is biztosítani fogja az élő nyelvek közti maradást. De e legelső s legfontosabb tulajdonon kivül a magyarnak még más egyéb jó sajátságai is vannak, melyek együtt képezik nemzetiségünk jellegét s melyeket e nemzeti jelleg érdekében aránylag kell fejlesztenünk s fejlesztésük által jobban körvonalaznunk nemzeti egyéniségünket a többi nemzetek családjában. Kicsinyeseknek tetszhetnek e dolgok az u. n. nagyszabású államférfiak előtt; de hogy sokkal nagyobbak mégis, semhogy azok felett joga lenne kicsinylő mosolyra fakadni bármi nagyszabású államférfinak is , arról ismét meg lehet győződve bárki,aki figyelemmel kisérte, hogy a nagy nemzetek mivelődési történetében micsoda szerepet játszottak s mennyire közrehatottak más tényezők mellett,hogy e nemzetek nagyokká nőjjenek. Nem lehet célom ezeket egyenként elősorolni; elég legyen felemlítenem ama lendületet, melyet a németországi közszellemnek a német philosophia,Olaszországnak a képzőművészet és a zene adott. Amannak intensív hatása történelmet csinált, ez pedig vódító hadjáratot indított az egész civilizált világ felett. Én nem várom a nemzetünk vérében rejlő jó tulajdonok kifejtésétől sem azt, hogy más fordulatot adnak a világtörténet folyamának, sem a világ hódolatát kierőszakolni nem kívánom velük , de nemzetiségünk megszilárdítását és így jövőnk nagyobb biztosítását mindenesetre reménylem. S mert ez meggyőződésem: legkevésbé sem félek magamat a nagyszabású emberek kicsinylő mosolyának kitenni, ha most az egyszer nemzeti jellegünk egy ily kulturális factorára hívom fel figyelmét azoknak, akiknek semmi se kicsiny, semmi sem jelentéktelen, amitől nemzetiségünk megizmosodását némi mérvben remélhetjük. Ez a factor, melyről most szólni akarok, a magyar zene. Nem írok zenei értekezést, ne tessék megijedni, tegyék azt a szaklapok, vitassák meg értékét, fejlődésképességét stb. — én róla csak mint létező sajátságunkról s mint művelődési tényezőről kívánok e néhány szerény sorban megemlékezni. Hogy van nemzeti zenénk, arról hegyeink völgyeink viszhangjai, folyók mente, síkságok délibábja bőven tanúskodnak. Van zenénk, olyan régi, mint nyelvünk s ha bölcsőjében van is még s a salonok zongorái bombáznak is tőle, gondoljuk meg, hogy nyelvünkre is járt ily idő egyszer, az előtt is zárva voltak a főúri társalgó termek ajtai,az is volt nemcsak bölcsőjében,de már sírjához is közel. A fejletlenség még nem fejlődési képtelenség s ha meggyőződtünk, hogy, mint nyelvünkkel történt, ennek is tudunk föllendülést adni, akkor ezt meg nem tennünk vétek, bűn saját nemzetiségünk ellen. Épen ma van ötven éves évfordulója egy férfi halálának, aki sejtetni kezdte a magyarral, mennyi gyújtó láng van elrejtve a húrban, ha magyar lélek reszketteti meg. Alkalmas pillanat e tárgy megvilágítására. Erre igen jó alkalmat szolgáltat a cultusministernek a közoktatás állapotáról szóló jelentése,mely épen e napokban került ki a sajtó alól. Ez is elismeri, hogy zenénk a nemzet életével egykorú , megemlékezik hegedőseinkről s méltányolja a közművelődési jelentőségét s mint a népnevelés egyik eszközét is jogosultnak ítélvén, előadja, hogy a nép- és polgári iskolákban az ének és zene köteles tantárgggyá avattatott. De ez nem fejlesztése a zenének, ez legfeljebb ringatása annak a bölcsőnek, melyben nemzeti zenénk fekszik. Ezen felül pedig vajmi keveset teszünk, hogy fejlődésképességét előmozdítsuk. Azt mondja a jelentés, hogy a kormány a népdalokkal járó népies zenére „befolyást nem gyakorolhat.“ Ezt az elasticus phrasist nem értjük eléggé. Ha azt akarja jelenteni, hogy a kormány se nem csinálhat, se nem csináltathat népdalokat, akkor igaza van. De más az, amit mi ez irányban a kormánytól várunk. Népdalainkban a nemzetnek olyan kincse van, melynél egy nemzetnek sincsen gazdagabb. Csak fel kell ölelni azt a kincset, összegyűjteni, hozzáférhetővé tenni. Ami eddig e téren történt, az mind csak egyesek fáradozásának köszönhető s a népdalgyűjtő Bartalus segélyezését kivéve,a kormány épen semmit sem tett ez irányban. Népdalszövegeiek gyűjteménye már néhány kötetre megy. E népdalok majd mindegyikének külön dallama van, melyeknek legnagyobb részét senki sem jegyzi fel, úgy száll szájról-szájra, mintha a hangjegyírás mestersége még föl se lenne találva, — valóságos zenei szájhagyomány, mely elenyész, elmosódik mint a hang, mely neki éket ad s alig száll a második nemzedékre. Szomorú példa erre a Rákóczy dala, valóságos kincs, történeti szempontból még tán inkább, mint zeneiből, mert egész nemzet lelkesült hangjain, s ama kor történetének kiegészítő részét képezi, mondhatnék, szellemét adja vissza. Elveszett, elhangzott, s most hogy újra feltalálták, a ki tudja, az igazi-e, az őshangok-e azok, vagy ki van vetkőzve eredeti jellegéből s annyi nemzedéken keresztül — mert nem volt feljegyezve — el nem csavarta-e a szájhagyomány. A magyar eredeti népdalok minél teljesebb összegyűjtésére segélyt, jutalmat, ösztöndíjat kellene kitűzni, és ez irányban a népzenére gyakorolhat befolyást a kormány. A közoktatásügyi minister jelentése a közoktatás 1870 és 1871. évi állapotáról. III. ( Gy. A.) A volt közoktatásügyi miniszter, életpályájánál fogva, sokkal közelebb állott a fenső tanodákhoz, mint a népiskolához, s a mennyiben ezen tereken reformokat kisértett meg, azokról sokkal jobban nyilatkozhatunk. Gymnasium van jelenleg 99 fő, 47 al s igy egy fögymnasium 47 □ mértföldre jut, mig Ausztriában 62 □ mértföldre s Poroszhonban 34 □ mértföldre jut egy fögymnasium. A magyar viszonyokat e tekintetben kielégítőknek tarthatjuk. A gymnasiumi tanárok száma szaporodott 182-vel,a tanulószáma apadt 2698- al, míg a reáltanulók száma 2652-vel szaporodott. A közoktatásügyi miniszter gondoskodását a gymnasiumokról valóban méltányolnunk kell. A tanárképezde felállítása,hol évenként 45 növendék képeztetik, 73 tanárjelölt és tanár külföldre küldetése,55,938 frt értékű taneszköz kiosztása s különösen a tanárok fizetésének felemelése , a nagy áldozatokkal járó felszerelések és épitkezések (ujjonan felállitatott 14 gymnasium) dicséretet érdemelnek. A miniszter adott ki még azon kívül külön szabályzatokat a középtanodai ügyrendtartás,fegyelemi tandíjra vonatkozólag, valamint tudvalevőleg Pauler kormánya alatt lépett életbe az Eötvös-féle tanrendszer is, a nélkül azonban, hogy annak épen legérdekesebb részét, amely a legfőbb három évi tanfolyamra vonatkozott, keresztülvitte volna. A középtanodák reformja hasonlókép csak törekvés maradt s innen ered, hogy — a mint a jelentés egyik bő s igen érdekes kimutatása is tanúsítja — kül. a protestáns felekezet által még mindég igen sok oly gymnasiumnak csúfolt intézet tartatik fenn, mely tanügyünknek valóságos kárára szolgál. Az ily intézeteknek polgári iskolákká alakítását a középtanodai szabályrendelet életbe lépte előtt is lehetne követelni, mert hiszen nem lesz mindenkor oly kedvező a sors, mint midőn végre önmagától megszüntette ama hírhedt szikszói tanodát, hol 6 gymnasiális osztályt ketten tanítottak s mindketten olyanok, kik az egyháznál is igen el voltak foglalva: a rector és káplán. — A reáltanodákra vonatkozólag különben még oly nemű intézkedéseket sem tett a ministerium, mint a gymnasiumokra nézve.Ma már főkép a minister közreműködései folytán 28 reáltanoda van Magyarországon, de ezeknek tanterve még mindég az elavult régi szabályzatokon, vagyis inkább szokáson alapszik s a belszervezetre nézve csak is e jelentésből látjuk, hogy a ministeriumnál már elkészültek az előmunkálatok. A reáltanodák gyors emelkedése, amit a fentebb költött tanulók számából is láthatunk,elengedhetlenné teszi,hogy a terv mielőbb megvitattassék s érvényre jusson. A felsőbb tanintézetek közül a miniszeri jelentés legelébb a hittani intézetekről szól iló intézet van jelenleg 41, 231 tanár s 1660 tanulóval. A kath.theologiai intézetek — a pesti hittani facultast kivéve — a vallásalapból tartatnak fenn. A minister e téren tudvalevőleg semmit sem tett. A jogakadémiák érdekében az 1867- ben megalapított tanterven kivül két igen lényeges intézkedést tett a ministérium. Egyik az, hogy e jogi akadémiákon csak oly tanárok alkalmazhatók, kik az egyetemi magántanárságra képesítettek,s a másik, hogy a magántanuláshoz kívánt tanhatósági engedélynek szükségét megszüntette. Az első papíron maradt, az utóbbi ellen máris oly sok alapos nehézség terjesztetett fel, hogy annak megváltoztatása kilátásba van helyezve. A tanárok fizetése itt is fölemeltetett,új tanépületről azonban csak I. Váradon gondoskodtak. A felekezeti intézetekről itt is csaknem az áll, amit a gymnasiumokról mondtunk s óhajtva várjuk, hogy az egyetem rendezésére nem rég kiküldött bizottság javaslata, mely szerint az egyetem jogi fakultásának szervezete a jogakadémiákra nézve is kötelező erejűnek mondatik ki, mielőbb törvénynyé változzék. A pesti egyetemről hosszasan értekezik a minister, azonban jelentéséből kitűnik, hogy— az egy vegytani intézet felállításán kívül — minden más tette másodrangú volt. Legfontosabb ezen intézkedések közül az, hogy a jogi és bölcsészeti facultásokban több tudományra nézve külön tanszékek állíttattak s hogy az orvosi facultásban is létettek ilyen kilátások. A tanársegédek számának szaporítása, egyes építkezési javítások is dicséretet érdemelnek. Sokkal nagyobbszerűek azonban a minister ígéretei úgy a belreform, mint az építkezések terén, amelyeknek megvalósulását — a nevezett enquéte munkálatai s a jelen költségvetés alapján — bizton reménythetünk. A statisticai adatokból feljegyezzük, hogy a múlt évben az egyetemi tanítók száma 1,419 a hallgatóké 2375 volt s a ministerium létezése óta mindkettő tetemesen növekedett. A kir. józsef műegyetem hazánk csaknem összes intézetei közt legtöbbet köszönhet ezen ministeriumnak, mely valóban ujjáteremtője volt. Ezelőtt a műegyetem középtanodák módjára kormányozva csak egy általános műszaki osztálylyal birt, jelenleg önkormányzata, mellett egyetemes osztályán kívül új szervezete szerint négy szakosztályt foglal magában. Tanárai száma 1867-ik évben tizenkettő volt öt tanársegéddel, jelenleg 26 rendszeresített tanszék és 16 tanársegéd van benne.A műegyetem szervezésekor nagyobb beruházásokra adatott mintegy 4.000 forint; most egyszerre 24,000 forint. - Az elméleti és gyakorlati oktatás szükségleteire előbb évenkint 2,541 forint fordittatott; most 18,500 forint fordittatik ; s egybefoglalva minden kiadást, míg ezelőtt a műegyetem szükségleteit 28,000 frtból kellett volna fedezni, most az 1872- dik évi költségvetésben ugyane czélra 158,200 főt szavaztatott meg. Mig ezelőtt a műegyetemi hallgatók száma évenként alig érte el a 250-et, most már meghaladja az 500-at; s mig ezelőtt egy épületben volt a budai várban elhelyezve, most már ugyanott négy épületben sem talált elég helyet s a legközelebbi 187213-ik tanévben Pestre költözött át, hol virágzó gyűjtemények s egy igen csinos könyvtár állanak rendelkezésére. A többi felsőbb tanintézetek s tudományos testületekre vonatkozólag alig tudunk meg valamit ezen ministeri jelentésből. A kolozsvári orvossebészi tanintézet, mely most szerencsére megszűnt, az előtt is csak tengett 14 tanár s 48 tanulóval. A jog- és államtudományi államvizsgálati bizottságok intézkedése több lényegtelen módosításon ment át, amelyek közül csak azt emeljük ki, hogy a magyar közjog is felvétetett az államvizsgálati tárgyak közé. Ily bizottságok a prot. jogacadémiáknál is állíttatván fel, jelenlegi számok 20. A Rábatanodákra vonatkozólag sok üdvös intézkedések történtek, újabban Pozsonyban, Nagyváradon akarnak ilyeneket szülészi korodákkal együtt alkalmazni. Végül szól még a jelentés a ministérium kezelése alatt álló ösztöndíj alapítványokról, habár csak egy általános táblázatban, melyből annyit tudunk meg, hogy évenként 779 ösztöndíjra összesen 138,314 forint fordíttatik közvetlen ezen alapokból. Eddig tart a jelentés a felsőbb tanodákról. A negyedik szakaszban, mely a közművelődési ügyeket tárgyalja, első helyen áll a magyar nemzeti múzeum. Első czikkünkben felemlítettük, mily nagy volt e nemzeti kincsünk szaporodása a legközelebbi két év alatt. Múzeumunkról jelenleg már el is lehet mondani, hogy az európai múzeumok színvonalára emelkedett s meg van vetve az alap, melynél fogva azt rövid idő alatt Európa figyelemre méltóbb gyűjteményei között fogják említeni. A ministeri jelentés még több figyelemre méltó tervet is említ fel, a többek között, hogy az „Acta musaei nationalis“ folytatásáról intézkedés történt s ezenkívül egy hazai népismei gyűjtemény is fog felállittatni. Örvendetes tudomásul szolgálhat, hogy Kolozsvárt, Kassán, Pozsonyban,Győrött, Szombathelyt és Szathmárt vidéki muzeumok keletkeztek s a ministerium az által is igyekszik azok gyarapulását elősegíteni, hogy a múzeumban lévő többes példányok köztök kiosztatnak. A képzőművészetek haladásáról nem lehet oly kedvezően nyilatkoznunk, habár el kell ismernünk, hogy a ministerium a csekély budgethez aránylag — eléggé gondoskodott erről. A művészek segélyezőre nézve ezen ministerium mostanig 28.800 forintot fordított s 49.200 forint erejéig tett megrendeléseket, ide nem számítva Thans Lotz frescoműveit s a pályázatokat. Pauler egy képzőművészeti tanácsot is alkotott, amelynek működéséről azonban a jelentés nem mond semmit. — Az Eszterházy képtár megvétele s az Ipolyi gyűjtemény ajándékozása igen érdekes mozzanatokat képeznek csecsemő korában lévő képzőművészetünk történelmében. A ministérium elismerésre méltóan működött közre a rajztanítás terjesztésénél is, midőn az országos mintarajztanodát s rajztanár képezdét megalapította, másrészt azonban lehetetlen megrovás nélkül hagynunk, hogy a képzőművészeti társulat nemes kezdeményezését a vidéki tárlatokra vonatkozólag nem vette pártfogása alá. A képzőművészek előmozdítására ezen tárlaton kívül egy nagy szépészeti múzeum építése és egy művészeti folyóirat kiadása által lehetne főkép segíteni. Mindkettőre nézve megtétettek az intézkedések és óhajtanék, ha mielőbb sikerre vezetnének. A műemlékek sorozatát, mely ezen jelentés végére van illesztve, már előbb kitüntetőleg emeltük ki, fájdalommal kell azonban megemlítenünk, hogy a minisztérium e tekintetben Visegrád, Vajdahunyad, a lőcsei szarmnai templomok restauratioján kivül alig tett valamit s ebben is nemcsak hogy nem illeti őt a kezdeményezés dicsősége, de sőt inkább minden téren egyes buzgó szakfériak megfeszített működésének sikerült csak a részvétet felébreszteni. Olvassuk azonban, hogy már készül egy törvény a még létező műemlékek kisajátítására vonatkozólag s hogy a miniszter a rajztanoda tanítványai közül többet 60—60 frtnyi segélylyel kiküldött műépítészeti rajzgyakorlatok végett — s ez is több a semminél. Valóban alig van még tér Magyarországon, hol az állam beavatkozása oly annyira szükséges volna, mint a képzőművészetek terén. A zenészeti oktatás s általában a zene ápolásáról ezen jelentés igen röviden szól. Az 1871. és 1872. évi költségvetésben a zene segélyezésére, illetőleg zenészed ösztöndíjakra különkülön 2500 főt szavaztatván meg, ezen összegből 1871-ben nyolcz, 1872. évben pedig kilencz zenész részesíttetett ösztöndijakban. A zeneoktatás terén az állam által csak is hiányosan segített pesti nemzeti zenede mutat fel legnagyobb sikert, a mennyiben 1871-ben 217 tanulót képezett ki a zene különböző fajaiban. Ezen intézetet a minisztérium jelenleg pártfogása alá akarja venni s mintegy zeneakadémia rangjára óhajtja felemeltetni, ami végett a jövő évi költségvetésben 7500 frtot előirányzott. A zenészeti birodalom előmozdítása végett a kormány Ábrányi Kornél által egy zenetudományi kézikönyvet, Bartalás István által két iskolakönyvet hatott s egyidejűleg segítette az utóbbit, hogy a régi magyar zene emlékeit s a magyar nép dallamait összegyüjthesse. A miniszter jelentése kissé vérmes reménynyel is beszél Bartalus tankönyveinek eredményéről a képezdékben és a póttanfolyamokon. Azon tervét, hogy a középtanodák növendékei is bevezettessenek a műéneklésbe, csak helyeselhetjük. Eddig szól a közoktatásügyi miniszer jelentése, amelyről még általánosan is szükséges lesz egy pár szót szólanunk. Eötvös jelentése, mely azonban nem az összes közoktatásügyről, hanem csak a szorosabb értelemben vett népiskolákról szól, részletezett adatainál fogva bír érdekkel, azonban a jelenlegi jelentés csaknem minden tekintetben nagyon becsű mű nála. Történelmi bevezetései, a külföldi viszonyokkal összehasonlítás,a könnyen áttekinthető s mégis a legfontosabb adatokat tisztán nyújtó tartalom és táblázatok, végre a Gönczy által csinosan készített térképek s a már dcsért műemlékek sorozata e műnek — eltekintve hivatalos jelentőségétől— valóságos tudományos becset adnak, s mert jövőben e jelentést egyetlen egy férfiú sem nélkülözheti, ki a tanügygyel részletesebben foglalkozik, óhajtjuk,hogy a ministerium e jelentést — lehető olcsó áron — könyvárusi útra is bizza. Különösen sikerült rész a negyedik, mely a közművelődési ügyekről szól, továbbá a középtanodák történetéről szóló rész s a vakok és siketnémák intézetének leírása, melyek mindegyikében valóban szakértő kezek munkáira lehet ismernünk. Ezen őszinte elismerésünk mellett lehetetlen egy a mű olvasása közben, különösen a népiskolai résznél, könnyen felmerülhető gondolatot elhallgatnánk, s ez az: a papír sokat eltűr, mi a valóságban nem is úgy áll. Nem a miniszert s e jelentés készítőit akarjuk ezzel vádolni, hanem azokat, kik az adatokat lelkiismeretlenül szolgáltatták át. Egyes felső magyarországi megyék viszonyai nagyon is rózsás színben tűnnek fel e jelentés mellett, s nem tagadhatjuk el azt sem, hogy nagyrészt tót Gömör megye iskolái jobban állanának, mint az alföldiek, jobban mint Pozsony, hogy a tanügy terén oly annyira előhaladottnak hirdetett Zala megyét szomszéd Somogy messze túlhaladja stb. Az adatokat e tekintetben vidékről várjuk s tartózkodunk bármely egyes megyének kimutatásáról is határozottan nyilatkozni, de be kell vallanunk, hogy mély fájdalmat okozna a tanügy minden igaz barátjának, ha bebizonyulna, mit e mű olvasásakor önkénytelenül kell sejtenünk, hogy a ministérium tisztviselői félnek a nyilvánosságtól, s hogy akadnak lelkiismeretlen tanfelügyelők, kik az által akarnak hatást idézni elő, hogy port hintenek elöljáróik szemébe. Bár ne lenne igy! KALÍBFÉUI. — A pesti telekkönyvek átalakítása iránt az igazságügyministeriumnál tartandó enquet határideje f. é. October 30-kára van újabban kitűzve, miután az e tárgyban szerkesztett törvényjavaslat a tagok között csak ma osztatott szét. Az elnökséget a vegyes bizottság alakuló ülésén maga az igazságügyminiszer vitte. Jelen voltak még Csemeghy államtitkár, Daruváry, Déván, Halmosy, Kazay, Csemák, Széher, Csengey. A száz ház tulajdonosai folyamodtak a hatósághoz a csömöri út és mellékutczáinak légszeszszel való kivilágítása iránt. A légszeszügyi bizottmány javaslata folytán a tanács a légszeszvilágítást engedélyezte, de oly formán, hogy a mellékutczákban világítandó két lámpa után a gáztársulatnak fizetendő világítási költséget a száz ház tulajdonosai a városnak visszatéríteni tartoznak. Belgrád majdnem Chicagó sorsára jutott a múlt kedden kitört tűzvész által.A„zarsija“-nak nevezett bazár keskeny utczát képez, melynek két oldalát egy és két emeletes házak szegélyzik. E házak mindannyian igen könnyű anyagokból vannak építve, nagy része deszkákból összerótt bódékból áll. Ez épületekben azonban nagy értékű áruk voltak egybehalmozva. Csak egy bolt, Georgevics kereskedőé, százezernél több áruval volt megrakva. A tűz keletkezése után néhány perczre a zazsija egy része lángba volt borulva, és csak nagy nehezen tudta a várból érkező tüzérség korlátozni. A kárt 100,000 aranynál többre becsülik. Sok gazdag kereskedő koldusbotra jutott. — Gabna és gyapjubazár az u. n. parasztvásártéren. Az evang.tói hitközség köztudomásúlag elhatározta,hogy a kerepesiut mentén fekvő egyháza körül három telken monumentális külsejű bazárt fog építtetni.A városi gazdasági bizottmány azonban a kérdéses telkek közöl csak kettőnek eladását javasolta, miután a harmadikon a városi mérleghivatal elhelyezése van czélba véve. Ez ügyre vonatkozólag — mely közelebb a közgyűlés elé kerül — úgy értesülünk, hogy fővárosi tekintélyes nagykereskedők körében egy emlékirat szerkesztetett, mely kiterjeszkedik az egész vásártér rendezésére, súlyt fektetvén főkép arra, hogy e téren összpontosíttassanak a gabnakereskedők magjára,nemkülönben a gyapjúkereskedők raktárai. Az emlékirat, körvonalazván annak fontosságát, hogy a gabona- és gyapjúkereskedés számára szükséges lerakodó elvek lehetőleg e gy. ponton,s a főforgalmi vonalak közelében létesíttessenek, hangsúlyozza mikép a gyapjúkereskedők az országútnak boulevárddá leendő átalakítása által elvesztik eddigi raktáraikat, és készleteik elhelyezsére a vásártért találták legalkalmasabbnak. Ami a tót evang. egyház körül fekvő telkek beépítését illeti, az emlékirat határozottan abazártervet pártolja, miután ily kiváló épület által az egész vásártér környéke sokat fog nyerni szépségben.A mérleghivatal számára a városnak akárhány más előnyös telke van, és figyelembe veendő, hogy ép a tót evang. egyház körül fekvő iszapos talajú telken a városra nézve költséges lenne az építkezés, míg a bazárépület emelése által előnyös árt kapna telkéért. Az emlékirat, mely mint tekintélyes üzletemberek és polgárok részéről származó enunciatió a benne felhozott nyomósz érvek miatt mindenesetre figyelmet érdemel, holnap kerül ki a sajtó alól, és informatióként a városi képviselőknek meg fog küldetni._____________ Folytatás a mellékleten. A pesti állandó magy. népszínházra a „Hon“ szerkesztőségénél részint aláírás, részint befizetés után begyük 5305 ft 25 kr.