A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-19 / 242. szám
törvényhatóságokat, és bekér tőlük minden e tárgyra vonatkozó statutumokat, és azoknak gondos áttanulmányozása után fog bele a munkába. Ezek között mindenikben lehet valami olyant találni, mit az 1840. IX. t. czikkel összevetve, igen rövid idő alatt elkészülhet egy kor színvonalán álló és viszonyainknak teljesen megfelelő törvény. Ott van például a Kolozsmegye bizottmánya által 1861-ben elfogadott „Mezei rendőrségi szabályok.“ Ez a maga nemében egy igen nagybecsű munka, mely az 1840. IX. t. sz. ma is elfogadható részei mellett tüzetesebben intézkedik az erdőrendőrségről és a legeltetési arányról, s noha a nádlások szabályozásáról mindkettő megfeledkezik, de azért a jobbágyság és botbüntetés eltörlése által történt változások tekintetbe vétele mellett, már e kettő fonalánas igen czélszerűen szabályozott és rendszeresen beosztott mezei és erdőrendőrségi törvényt lehetne alkotni . S hiszem is, hogy a kormány nem fog soká késni ezen mindnyájunkat közösen érdeklő baj orvoslásával, mely legnyomasztóbban a különben is legnyomorultabb viszonyok közt lévő királyságontúli kerületre súlyosodik. Nem mulaszthatom el, hogy itt egy idevágó kérdést fel ne említsek. Minden gazda jól tudja, hogy mily nagy horderejű előnyei vannak az arányosításnak, úgyszintén a tagosításnak. Az erre vonatkozó törvény már mindjárt egy éve, hogy meghozatott a királybágántut kerületre. E törvénynek 15. §-a így szól: „A közös birtok községek és egyesek közt bármelyik közbirtokos kérelmére arányosítandó.Amennyiben jelen törvény hatálybaléptétől számítandó három év alatt az arányosítás senki által nem kéretnek, a törvényszék azt hivatalból folyamatba téteti.“ És daczára ennek, igen könnyen meg lehet számítani, hogy hol történt meg ez ideig Királyhágónál az arányosítás. Világosan mondja a törvény, hogy okvetlen meg kell lenni az arányosításnak, ha előbb nem — már most — két év múlva, de azért egész nyugottsággal várják be azon időt, — mintha jobban esnék a lelküknek — a mikor kényszeríteni fogják rá. Az igaz különben, hogy ide belejátszanak azon érdekek is, melyek a községekben egyeseknek hízelegnek az összes rovására, s amelyektől az illetők elesnek az arányosítással. De én csodálkozom azon, hogy e kérdést nem képesek felfogni a lelkészek és tanítók, kik a népnek mindenben jó tanácsadói és vezetői. Fel kellene pedig fogniok már csak azért is, hogy e törvény 13. §-a nekik az 1868: XXXVIII. t. sz. 39. § ának alapján igen szép anyagi előnyöket biztosit, mi nem megvetendő akkor, amidőn — elismerem, nem minden alap nélkül — minduntalan csak mostoha anyagi helyzetükről panaszkodnak. A lelkészeknek és tanítóknak már csupán e szempontból is kötelességük volna, hogy a népet az arányosítás eszméjével megbarátkoztassák és még a törvényben megjelölt kényszer ideje előtt végrehajtassák a birtokszabályozást az egész királybágántut kerületben. Meg akartam szólani eme kerület úrbéri és dézsma kárpótlásáról s kiválóan az evangelicus (szász) papok dézsmaváltságának revisiójáról; de ezek nincsenek ma felvett tárczámmal oly szoros összefüggésben, s azért későbbi fejtegetéseim tárgyául hagyom fel, és a szász papok dézsmakárpótlását tüzetesebben a királyföld rendezéséről írandó czikkeimben helyezem kellő világosságba. E soraimat pedig azon reménynyel zárom be, hogy a kormányt a mezei és erdőrendőrségi törvényjavaslat előterjesztésére bizonyosan nem minden hatás nélkül fogják sürgetni azon gyakori nagy erdőégések is, melyek a királyhágóntúl milliókra menő károkat okoznak. S akkor egy perczig sem késnék ezzel a kormány, ha még látná, az égésekkel hason eredményű amaz eljárást, hogy roppant területű jó fát termő,legszebb erdők irtatnak ki, csak azért, hogy egy pár évig gabonát, és azután a legnagyobb szorgalom mellett is semmit se teremtenek. Bakcsi Ferenc z. ingyen vágyait, nem igy, ki kelet felé jár. (Főv. Lap 229.87.) A magyar soha se mondja így, hanem mindig kénye kedve szerint, valamint nem mondja azt se, hogy fűnek és fának, hanem fűnek fának adós. A kénye és kedve talán a német „lust und lanne“ utánzása, de minden esetre fonák. Van ebben az idézetben még valami furcsa, miféle csuda azok az ingyen vágyak ? Sejtem ugyan, hogy az „ingyenének semmi köze a „vágyaidhoz és tulajdonkép csak a „kielégítheti“-t vonatkozik, de akkor meg mért nem áll a maga helyén, az ige előtt ? Legeltetni — gyönyörködtetni. Kazinczy előtt senki se ismerte ebben az értelemben, ez ékes germanismusnál azóta csak a szerb tövis terjedt el jobban. Furcsa szemet is meresztett rá a nyájas olvasó közönség, mikor először találkozott vele. Valami G. I. egy nyelvnyitás-ellenes czikkben erre a mondásra, hogy „sokáig legeltette magát rajta“, azt a megjegyzést tette, hogy hát akkor „barom is pásztor is volt egy personában.“ Magunkat ugyan már nem legeltetjük semmin, legfeljebb gyönyörködünk egyik másik dologban, de azért szemünket még mindig legeltetjük, így pl. nagyon kívánja a középt. tanáregylet közlönye (X. füz.), hogy a tanuló szemeit folyton szép alakzatok szemléletén legeltesse“, ahelyett hogy gyönyörködtesse, jártassá stb. Arra a czélra én a magam részéről tájképeket ajánlok, mert azokon van is is. A magyar „legelőnek nincs az a mellékértelme, a mi a német „weiden“-nek, amaz csakis annyit jelent, mint „kaszálatlan füvet enni“, ez pedig annyit is mint „gyönyörködni“, amit eléggé bizonyít a „weidlich“, „sich weiden“ és más efféle kifejezések. Azt mondhatnák szemét legeltetni csak költői átvitel. Igaz, hogy átvitel, de először fölösleges, és másodszor egyáltalán nem költői, mert épen olyan szépen mondhatnám az ájtatos hallgatóról is, hogy „lelke falja az isten igéit.“ Föszöntöde. „A kormány föszöntödét állíthatna.“ (Tanáregyl. Közi. X. fűz.) Semmi se bizonyítja nyelvünknek a mongollal való rokonságát, mint e szó ,mert ennél mongolabbat már képzelni se tehet. Fősz vagy fősz, mert hogy melyik az igazi, azt még nem fejtette meg senki, annyi mint az idegen ugyan, de nem barbár és amannál mindenesetre érthetőbb gipsz. Quo iure ? Ha tudnám, vagy legalább az tudta volna, aki faragta. Öntöde meg nem más, mint öntő műhely, öntő hely vagy röviden öntő. Hanem ez utolsó nem eléggé „kaloda“ szagú, mint Nagy Ignácz mondaná, azért sokkal szebb az öntöde. Ne csinálnánk a fonóból is, meg a borivóból, vasolvasztóból fonodát, borivodát, vasolvasztodát? Ajánlási levél olyan emberek számára, akiket nem ismerek (Szalay: Státusférfiak, Franklin. „Csak nagyjából körvonalazzuk, miként képzeljük magunknak az igazolási eljárást“ (A Hon regg. kiad. 230. sz.). „Az iskolaügy reformjánál is be kelle várni ezen érlelési előzményeket.“ (Magy. Tanügy VII. fűz). Az a sok -ási -ési csak megkisértése annak, hogyan lehetne a kecskét is jóllakatni, meg a káposztát is megmenteni. Szívünk bazsarózsája a német nyelv és minthogy az a jelző igéből (vagy talán jelzési igéből?) rendesen főnevet alakít, hát csak mi is követjük; de aztán megemlékezve arról, hogy törvényes feleségünk ilyet nem igen tiír, neki is kedvibe járunk s a főnévből ismét melléknevet csinálunk, így aztán szerencsésen megfejtjük a problémát. Nem mondom, hogy az -ási -ési soha se jó, mert az még nincsen eldöntve; de hogy az idézett példákban határozottan rész, azt merem állítani. Ajánlási levél, igazolási eljárás, érlelési előzmény kevésbé németes ugyan, mint ajánláslevél, igazoláseljárás, érleléselőzmény, de azért egy cseppet se magyaros, mert helyesen csak úgy mondjuk, hogy: ajánló levél, igazoló eljárás, érlelő előzmény. Hanem hát mindig csak azt nézzük, mit hogyan mond a német, akár tetszik nyelvünknek akár se. Így keletkeztek aztán a tanácskozási termek, levelezési lapok, bérmálási ajándékok, és keletkezhetnek még idővel a meghívási levelek, dolgozási szobák, becsületsértési perek stb. stb. , gúlám insulsam. Volf György: A magyar delegatió üléséből. Pest, okt. 18. A magyar delegatió reggeli ülésén nem fejezte volt be, mint írtuk volt, a hadügyi budget fölötti általános vitát, s annak érdekesebb része az esti ülésre maradt.Erről alább talál az olvasó részletes,s a késő esti órákhoz képest lehető bőkeretű tudósítást. Az általános vitában hárman vettek részt. Egy mély , figyelemmel hallgatott erélyes, szép beszédben Wahrmann Mór, ki a budget sarkpontja, a létszámfölemelés ellen szólt beszédet, mely sem emelkedett helyekben, sem politikailag igaz reflexiókban nem szűkölködött) mély hallgatással fogadta a delegatió, s utána Pulszky Ágost emelkedett föl s igyekezett a tőle hitethető eloquentiával és achauvinismussal igazolni a létszámemelést. Különösen fölemlitendőnek tartjuk, hogy ifjabb Pulszky ur harczias lelkesültsége annyira ment, hogy határozottan megtámadta ama Wahrmann által ismételt s eddig axiómaként ismert tételt, hogy az államoknak hatalmas hadseregük csak akkor kölcsönöz valódi hatalmat, ha a hadsereghez consolidált financziális viszonyok és alkotmányos élet is’támogatóiag járulnak .Ifjabb Pulszky úr a harcziasság igényeit a józan nemzetgazdaság igényei, és a constitutionalismus rovására is(sic!)ápolandónak tartotta, s érvül felhozta, hogy Európa leghatalmasabb nemzete is ily eljárásnak köszöni diadalait. Mellőzve azt, hogy e példára való hivatkozás az alapot teljesen nélkülözi, csak azt tartjuk kiemelendőnek, hogy a párt, mely hallgatott akkor,midőn, Wahrman az államháztartási egyensúly helyreállítását, a kulturális állapotok javítását hangsúlyozta, erre zajos helyeslésben tért ki. Különben megjegyzendőnek tartják még azt, hogy Pulszky úr előadása némi szakértői színezetet viselt. A létszámemelés ellen szólt még Podmaniczky Frigyes.Hogy a szavazásnál Wahrmann nagy kisebbségben maradt, mondani is feleslegesnek tartjuk. Még Horvát Boldizsárt is — „független” jobboldali hírben álló környezetével együtt — a létszámemelés mellett láttak fölemelkedni. A delegáció azután áttért a részletes tárgyalásra, s elvégezte az albizottsági jelentés átalános részén kívül az I. czímet. A részletes tárgyalásban az albizottság egyetlen jelentékeny törlése — a katonai lelkészek és hivatalnokok fizetésemelése — is megbukott, s így az előirányzat csekély kivétellel a hadügyminiszer követelése szerint állapíttatott meg. A tárgyalást Majláth Antal elnök délután 5 órakor megnyitván, először Wahrmann Mór emel szót. Úgy látja, hogy két fél volt a bizottságokban, amelyek között a kevésbé határozottak folytonos tojástánczot jártak, — az egyik fél, mely derűre-borura megszavazott mindent, a másik meg, mely a szükségest megkülönböztette attól,ami czélszerű lehet ugyan, de egyelőre nélkülözhető. A bizottság szerepe nem volt egyéb, mint egy Kamletszerű monológ a törölni és nem törölni, megszavazni és meg nem szavazni témái fölött. Amivel most lép a hadügyminister a bizottság elé, megengedheti ennek jelentve ki minden pausális törlést, az a hadügyminiszer pártolóinak s pártoltjainak a világ minden alkotmányos közegeinél kellemesebb helyzetet alkotna ugyan, de épen nem fogadható el. Nem fogadható el ezzel szemben a normális budget fölajánlása, mely mint ígéret igen szép lehet, de alapjában nem jelent mást, csak a költségvetés szaporításának a rendkívüli költségvetésre való szorítását. Ez pedig nem minden. Aki azt hiszi, hogy normális budgetet föl lehet ásítani, az csalatkozik. A tudomány, a szükséglet halad, ezeknek meg kell felelni. Különben, hogy mit értenek a hadseregbeli irányadó körök a normális budget alatt, arra nézve érdekes eszméket meríthetni az osztrák katonai szaklapból, mely a normális budgetet körülírván, a kiadások egy egész hosszú sorát mondja el, melyek között ott van a nyugdíjak szaporítása, a várak fentartási költségei, a gyalogszázadok tisztjeinek lovakkal ellátása; ebből kiderül, hogy a ministerium követelései nem egyhamar szűnnek meg, s egyátalán nem fog a normális budget, s a paulális törlés elejtésének eszméje békét eszközölni a két fél, a ministeriumok s a bizottság között. De ő nem is kér békét, mert úgyis tudja, hogy a miniszer nem hajlandó reá. De kér legalább fegyverszünetet. Kér fegyverszünetet, hogy sebeinket elköthessük, halottainkat eltemethessük. A deficittől vérző sebeink elkötése, s az állami budget egyensúlyának helyreállítása: ez az, mit e fegyverszünet alatt valósítanunk kell, habár viszont nem szabad elhanyagolnunk védelmi ügyünket se. Huszonhat millió puszta deficitről kell gondoskodnunk, ha nem is számítják a befektetésre szükségeseket is. Vagy talán a jelen év lesz oly kedvező, hogy még e kilátásokkal szemben is rózsaszínűeknek tessenek állapotaink ? A képviselőházban az alföldi vízkárosultak kérdésében fölmerült vita másra mutat. Hozzá járul ehez még a külügyminiszter nyilatkozata, melyben semmi baljóslata előjelről nem tett említést, s mindezeknél fogva erős az a meggyőződése, hogy az idei évben a hadsereg költségvetését nem lehet fölebb emelni. Arra az ellenvetésre, hogy más beruházásokkal várhatunk, de a hadsereg emelése elmellőzhetlen, azt feleli, hogy a pénzügyi bizottság számtalanszor van olyan helyzetben,hogy vérző szívvel kell megszavazni kulturális czélok megtagadását, mert viszonyaink nem engedik, így nem engedik az itteni túlköveteléseket sem. Ami azt illeti, hogy hatalmasoknak kell lennünk, csak akkor lesznek jó barátaink, azt feleli, hogy nem csak a hadseregek teszik az államokat erősekké. Ha áll, amint áll, az, hogy a tudomány hatalom, ki meri mondani viszont azt, hogy a vagyon hatalom. S ha áll az, hogy az 1866-oi porosz győzelmeket egyrészt a porosz iskolamesterek eszközölték; áll másrészt az, hogy nem csak ezek, de Poroszország rendezett vagyoni viszonyai is részesek abban. Rendezzük mi is állami gazdálkodásunkat, tegyük erőssé hitelviszonyainkat, a nemzeti újjászületés nagy műveiben, a ne hadsereg alkotásában utánozzuk Poroszországot, akkor biztosan hatalmas lesz államunk. Ezt ki merte, ki akarta mondani, annak daczára, hogy a monarchia jövőjéért, a haza boldogságáért e bizottság egyik tagja sem érez jobban mint ő. (Helyeslés a szélső padokon.) Pulszky Ágost azon súlyos vádakkal szemben, melyeket a hadügyi albizottságra nézve Wahrmann Mór felhozott, védelmezi az albizottság eljárását. A virementre nézve hivatkozik Prileszkyre, ki előadó volt a pénzügyi bizottságban s ki az előterjesztés tételeit a kiadások tényleges tételeivel összehasonlitá. Ami a létszámemelést illeti, erre nézve abban a véleményben van, hogy ez folyománya a hadügyminiszer által követett politikának , mert már az 1868-ki 40. tczikk 800 ezer főre teszi a békelétszámot, s igy nem teheti a hadügyministernek azt a szemrehányást, hogy ne tudta volna, mily horderejűk lesznek a következmények, mert az átalakítás sokkal nagyobb volt, semhogy az egyszerre történhetett volna, s nem a következmények nem ismerése, hanem csak az egyszerre mindent tevés lehetetlensége volt az, mi mindig és mindig uj fejlesztendőket jelölt ki. Kifejti azután a hadsereg 1866. után való átalakításának phásisait.. E phásisok egymás után való következése volt oka annak, hogy a létszámemelés nem történhetett előbb. Hogy mért nem történt később s mért történt — roncsolt viszonyaink daczára — épen most, arra nézve az a nézete, hogy ezt is politikai események fejleménye tette szükségessé. Az a harcz, mit Wahrmann kezdeményezett e helyen a pénzügyi szempontból a hadügyi ellen, nem itj, nem itt hangzott először. Más országokban rég folt ez, mi több, már el is döntetett. Eldöntetett azok javára, kik a pénzügyi szempont, sőt a constitusionalismus (!) rovására is a hadügyi állapotok emelését tűzték volt ki , s aminek folytán ma egy hatalom világra szóló diadalokat ünnepel. E létszámemelés nálunk nem más, mint érvényesítése az 1868-as 4g. tv-czikknek. Ha mi azt kimondjuk, hogy képtelenek vagyunk arra, amit akkor elfogadtunk, kérdés: nem koczkáztatjuk-e vele hitelünket; s ha ezt a pressans szükség sürgetné,kérdése marad: nem veszélyeztetjük-e vele azt a békét, melytől egyedül remélhetjük azt a békét, amelynek szükségességét Wahrmann is hangsúlyozta. Viszszatérve a létszámemelés szükségére, egyenesen igazságtalanságnak mondja azt, ami eddig történt, s amin a létszámemelés segít, hogy t. i. míg az altisztek három évig szolgáltak, a közlegények hamarabb szabdságoltattak. Ez által egyenesen a renyheségnek nyujtatott táp. Ezután a létszámemelés mérveit fejtegetvén, azon eredményre jut, hogy a létszámemelés épen a szükséges arányban történt. A jelen állapotok szerint évenként ,6,400 ember marad minden kitanításnélkül, s így tíz év alatt 60 és egynéhány ezer, ezensegít a jelen tervezet. Arra nézve, hogy míg Wahrmann azt fejezte ki, hogy e normális budget mellett nem állapodik meg, hanem haladást óhajt, míg ők megállapodást óhajtanak, kijelenti, hogy ők sem óhajtják a megállapodást.Ők is óhajtják a további fejlődést, s e normális budget csak a számbeli maximum elérésére vonatkozik. Ezt azonban szükséges volt elérnünk, később majd leszállíthatjuk, mert akkor már meglesz az alap. Hozzájárul a hadügyi albizottság véleményéhez. (Helyeslés.) Wahrmann személyes kérdésben felszólal s kijelenti, hogy ő nem mondta azt, mintha a hadügyminiszer jogtalanul élt volna a virementtal. Ő csak azt mondta, hogy a követett rendszer olyan, mely a virement alkalmazására igen tág tért nyit. Pulszky viszont saját szavait magyarázza. Prileszky Tádé az ő rá való hivatkozás folytán kijelenti, hogy 1870-ben csakugyan nem tett eleget a bizottság határozatainak; reményli, hogy a jövőben nem lesz igy. Podmaniczky Frigyes b. abban a véleményben van, hogy aki 2 vagy 3 hét óta figyelem- mel kísérte volt a hadügyi budgetvitát, okvetlen kétségbe jövendett az iránt, békére van-e kilátásunk, vagy bábom előestéjén állunk. Folyton a harciképességről beszélnek. Erre nézve azon meggyőződésben van, hogy nem csak a szám teszi a harczképességet. A létszámemelésre térve át, kijelenti, hogy az 1868-iki átalános hadkötelezettségről szóló törvény szükséges volt, s hogy vannak szempontok, melyek kárpótolják a nemzetgazdasági veszteséget. De nagy különbség van abban, hogy valaki szolgáljon két évig, koronként, s a közt hogy valaki szolgáljon három éven át, folyton. A rövid szolgálatidő alatt elsajátítják a katonai szolgálat jó tulajdonait, a hosszú szolgálat csak a rész tulajdonokkal ruházza fel őket. Emlékeztet arra, hogy a védtörvény alkotásakor az általános véleményáramlat a kormányközegek részéről az volt, hogy három év alatt lehetetlen jó altiszteket képezni. A tapasztalás azt mutatja, hogy lehetett, s ha lehetett három év alatt mestereket képezni, alig hiszi, hogy két év ne lenne elégséges a tanítványok kiképzésére. A lovasságnak is jajveszékelve keresették szolgálat idejét. S az eredmény — szakemberek szerint — hogy lovasságunk kitűnőbb, mint bármikor. Mindebből azt a következtetést vonja, hogy a hadseregre nézve legkívánatosabb az iskolázás ; a második: a jobb élelmezés, mindez két év alatt is megtörténhetik. Azt hiszi, hogy költségemelés nélkül lehető lenne a tápszerek olyatén alkalmazása, hogy e tekintetben se foroghasson fen hiány. Tökéletesen egyetért Wahrmannal, hogy az első kellék a rendezett államháztartás, s Poroszország példáját ő is ez után tartja követendőnek. Kijelenti, hogy a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, de kijelenti egyszersmind azt is, hogy a részletes tárgyalásnál a létszámemelés ellen fog szavazni. Ezután a javaslat a részletes tárgyalás alapjául bár szavazással, de egyhangúlag elfogadtatik s a részletes tárgyalás megkezdetik. Bujanovics Sándor előadó olvassa a jelentés első pontjait. A rendes költségvetés első pontja a katonai papok és hivatalnokok fizetésének emeléséről szól, melyet az albizottság tekintettel a monarchia pénzügyi helyzetére, nem tart megszavazandónak. Haynald Lajos ajánlja e fölemelés elfogadását. Benedek tábornok szintén ez értelemben emel szót, s hangsúlyozza, mily szükséges a hadseregben az egyenlő díjazás. Különösen a hivatalnokok és papok kilátástalan anyagi helyzetére utalva bizonyítgatja, hogy a fizetésfölemelés megtagadása esetén senki e pályára nem lép. Ezután föltétezik a kérdés, s a többség a fölemelést elfogadja. Olvastatik továbá a hadügyi albizottság jelentése. A szolgalétszámban eddig volt utolsó sorozatot 300 frt évi fizetéssel a hadügyminiszer megszüntetni javasolja, s az utolsó létszámot 360 frttal kívánja díjaztatoi Az ebből folyó 10,800 frtnyi emelést a bizottság elfogadja. Az ezután következő pont a békelétszám emelése. Az albizottság véleménye e kérdésre nézve a miniszer indokolásának elmondása után — a következő. Az albizottság a közös hadügyminister által felhozott indokok helyességét és fontosságát elismerve, s a maga részéről is az újonczok kiképzésére, és ezáltal a közös hadsereg harczképességének emelésére a legnagyobb súlyt fektetve, a sorgyalogság és vadászcsapat újonczainak a törvényes három éves sorszolgálathoz leendő behivatására vonatkozó előterjesztésnek, s ezáltal a békelétszám felemelésének elfogadását az országos bizottságnak ajánlja, s ennek következtében az ezen létszámemelésből folyó összesen 3.761.511 forintnyi összeget a rendes szükséglet egyes czímeibe felvétetni javasolja. De midőn az albizottság a sorgyalogság és vadászcsapat békelétszámának felemelését elfogadás végett ajánlja, s ezáltal a közös hadsereg rendes szükségletét jelentékeny összeggel állandóan felemelni indítványozza, teszi azt azon meggyőződésben, hogy ez által a közös hadsereg új szervezete befejeztetik, mely felfogását a közös hadügyminiszer közvetlen nyilatkozatban magáévá tevén, az albizottság ezt határozatilag is kimondatni véleményezi, s erre vonatkozólag a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja. Határozati javaslat. Az országos bizottság kijelenti, hogy a sorgyalogság és vadászcsapat békelétszámának felemelése következtében a közös hadsereg új szervezetét befejezettnek, és errevonatkozólag a végleges békebudgetet elértnek tekinti. A birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok országos bizottsága ezen határozati javaslathoz való hozzájárulásra felszóllítandó. A delegáció nagy többsége az emelést elfogadja. Éber Nándor az iránt emel szót, hogy a katonaság katonai kiképeztetésén kívül ez után a katonaság átalános nevelésére is lehető súly fektettessék, lehető lesz ez most már, midőn mindenki három évig szolgál, inkább, mint az előbbi rendetlen szolgálati idő idejében. Utal erre nézve Olaszország példájára. Ez irányban a következő határozati javaslatot nyújtja be. A magyar országos bizottság azon véleményben lévén, hogy a hadsereg három éves szolgálat ideje nemcsak a katonai kiképzésre, hanem a katonaság átalános oktatására is alkalmat nyújt, utasítja tehát a hadügyminiszert, hogy tervet dolgoztasson ki ennek a költségvetés emelése nélkül érvényesíthetésére. Bujanovics Sándor hozzájárul e javaslathoz, melyet a bizottság is elfogad. Következik az I.czím 1-sé tétele: Központi vezetés, hatóságok és különös közigazgatási ágazatok. A kormány követelése 466,542 frt; az albizottság — törölvén a fizetés felemeléseket, s a fordítási munkálatokra két hivatalnok fizetésére 3,306 frt helyett, jutalmazások czim alatt 2000 frtot indítványozván, valamint a magasabb irodai előirányzat 8600 frtja helyett felét 4300 frtot szavazván meg, 430,000 frtban indítványozza e tételt megszavazandónak. A bizottság a fizetésfölemelést is elfogadván, 451,000 frtot szavaz meg. Megszavaztatott ő felsége kabinet irodájára 294,358 frt, a katonai ügyelőségre a kormány által kért 691,099 frt helyett 534,138 frt, városi tévés várparancsnokságokra 163,173 frtot s a katonai igazságügyre 328,318 frtot. A katonai pénztárigazgatisra 83,805 frtot. A katonai szakszámosztályra 361,374 forint szavaztatott meg, a hadi levéltárra 54,868 frt, az árjegyzéki lakbérre 11,900 frt Összesen e czim alatt a természetbeni elhelyezést levonva, 2.440,000 frtot ajánl a bizottság megszavaztatni; a fizetésfölemeléssel együtt 2681,232 frt szavaz Pesti őszi lóversenyek. I. Derült ég mosolygott alá ma a Rákos a. A Rákos mezeje újra megnépesült. Eljöttek a sport férfiai közelről-távolról, hogy mielőtt paripáikat téli szállásukra küldenék, megfuttassák a sárguló gyepen s kipuhatolják, kedvenczeiknél, várjon lehet e jogosult reményük a jövő esélyére. Közönség nem nagy, de válogatott volt. Az üres páholyukon nagyon meglátszott, hogy helnőink még nem költöztek be a fővárosba. Az udvar sem volt jelen ezúttal. Ott láttuk azonban Lipót bajor leget, Andrássy külügyért, Wenckheim, Tisza, Tóth ministereket. Szenvedélyes sportmaneink közül Szapáry Ivánt ezúttal betegsége tárta vissza a Rákosról, s egyik lovának szép diadalán nem lehetett jelen. Néhány perczcel déli tizenkettő előtt Albumnak apró hippocentarusai nagy elevenséget fejtettek ki a mázsaház körül s a mint a teher- Ügyelő „All ribgt“ ja elhangzott, ugrott le a mázsalóról illetőleg fontolóról a szellőkönnyű roval, nyergével, hogy a versenyre szállóparipát felnyergelve, mihamarabb versenyképessé tehesse. Tizenkettőkor megcsendült a pályabirák csengettyűje s egymás után vágtattak föl előttünk a reményteljes két éves csikók, szám szerint hatan, versenyre kelve a számukra kitűzött 300 aranyért. A pályázók voltak : Forgách L. gr. Franc magongja, Captain Blue „Totalisateur“-je, Henckel Hugó gr. „Rentmeister“-je, Festetics Pál gr. „Farsang“-ja, Wesselényi K. „Prince Paris“Liechtenstein G. bg. Blair Athol csikója. Többször, sikertelen indulás után csomósan indultak s váltakozó esélylyel vezettek Toalisateur, Rentmeister,melyek darabig derékfutásban haladtak, míg a pálya vége felé „Farsang“ és „Prince Paris“ nyomultak föl a diadalt azonban végre is „Rentmeister“ aratta, Totalisateur ellenében, mely a tét és bánatösszegeket biztositá magának. A programm második pontját a 210 forintos „Vadászverseny“ dija képezé. Festetich Pál gróf „Viktor“a visszavonatván,Sztáray János gr. öreg „Álmos“ a canterben egyedül járván közül a kötelezett távolt, küzdelem nélkül nyert. A 2000 forintos „St. Leger“ rendkívüli érdekeltséget gerjesztett, mint oly futam, mely a 3 évesek tűzpróbájául szolgált. Indultak: „Szapáry Iván „The Jew“-ja, Captain-blue „Falsa capá“ja s a kladrubi udv. ménes „Lady Bess“-je*. Gyors iramban vezetett The Jew, nyomában Falacapa, hátul utánok a Lady, így haladtak el a bírói páholy előtt s e rendet megtarták egész az utósó fordulóig, ahol Falsacapa távoszlopig derék futásban haladt The Jew-val. Most egyszerre javított helyzetén a Lady is, azonban közel a czélhoz Falacapa szép szökkenéssel elsőnek nyomult föl s nyert egy lóboszszal a kladrubi ellen, mely mint második, a tét és bánatok felét kapta. Ezután a 485 aranyas „Ri 11 e r d ij“ következett , melyre ötös mezőny alakult u. m. Forgách László gr. „Fidget“, Széchenyi Béla gr. „Duálist“, Henckel Hugo gr. „Libelle“, Festetich Pál gr. „Andorka“, Liechtenstein János herczeg „Anonyma“. — Vezetett Andorka, nyomában Fidget, Anonyma, Dualist, Libelle, így haladtak el az állvány előtt. Az erdő alatt a második helyért heves küzdelem fejlődött ki Dualist és Anonyma közt, melyek e helyet egész a végfordulóig megtették,míg itt Dualist szép szökkenéssel átvette a lankadó Andorkától a vezetést. A távoszlopnál, a második hely előnyéért Libelleel versenyzett Anonyma, a nyertes azonban két lóhoszszal „Duálist“ lett, míg Libelle fél lóhoszszal Anonyma ellenében tételét mente. Majd a „nagy Handicap“ (1000 frt) versenyzői álltak ki a síkra, számszerint tizenketten . u. m. : Kladrubi ménes „Oracle,“ Baltazzy Aristid „Beindlstierer,“ Esterházy M. gr. „Theseus,“ Szápáry Iván gr. „Verbena Captain Blue „Tack in the Green,“ Eszterházy M. nev. vesztfáli u. m. „Ignácz,“ Festetich Taszilo „Caprice de Lissa,“ Zamoyszky István gr. „Vesta,“ Kinsky Oktáv gr. „Avarkali,“ Károlyi Pista gróf „Primrose,“ Forgách László gr. „Pallas“, Batthyány Elemér gr. „Olga.“ Vezetett kétszer meghiúsult indulás után Verbena, utána Vesta, Caprice, Olga, Oracle s utána a többi, gyakran váltakozott esélylyel Verbena gyönyörűen vezetve mindvégig első maradt a három lóhoszszal nyert, Caprice ellen, mely a tét és bánatok egyharmadát biztosító, fél lóhoszszal előzvén meg a kladrubi lovat. Az első verseny a háromszáz aranyos „Kladrubi hadseregi akadályverseny “nyel végződött, melyre a következő hadseregi tiszt urak pályáztak paripáikkal. 1. Löffler Eduard ur id. p. k. Girl, B. Kotz Venczel id. sz. h. Cosarara Gr. Kálnoky Hugó 5 é. p. k. Windsbraut, Jagodits Sándor 8 é. sp. k. Deserter, Vacono Kami 6 éves sp. ro. Aeronaut, Varga Emil őm. id. sp. h. Last Boy, Schoetinger Miklós ur p. h. Teddington, Kutschenbach ezr. 5é. vp. Polmodie, Gr. Breda Lajos 7é. p. h. Vihar Fechtig kap. id. p. h. Fiók, ap. Pau. (félvér.) A tiz versenyző közül a pálya meglátása után csak öt érkezett be s elő dijat 200 aranyat nyert Kálnoky Hugó gr. „Windsbraut“-ja, a másodk dijat (60 arany) Varga Emil őrnagy „Last Boy“-a, míg a 40 arany harmadik dij Schoellinger Miklós ur „Teddington“-jának jutott. Vagy két rovar le is esett,de szerencsésen, amennyiben semmi bajuk sem történt. Vasárnap d. u. 2 órakor kezdődik az őszi lóversenyek második szakasza. Aj kér i tazik meg. Ülés vége 8 óra után. Legközelebbi ülés holnap lesz 10 órakor. A részletes tárgyalás a II. czímnél folytattatik. Megemntendőnek tartják még, hogy az esti ülésben kihirdette a tt a reggel két bizottságra beadott szavazatok eredménye. Megválasztanak: a hetes bizottságba, mely a két delegáció határozatainak összeegyeztetésére lesz hivatva : Bujanovics, Lészay, Széll, Perczel, Szögyényi, Prileszky, Sennyey; az Éber indítványa értelmében az ügyrend módosítására kiküldött bizottságba : Éber, Szapáry György, Széll, Zichy Victor, Mesnil Victor.