A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-18 / 241. szám
241. szám. X. évfolyam. Heggel! kiadás. Pest, 1872. Péntek, oct. 18. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden körítmény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tera 7. sz. Süldszint. Előfizetési dlj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra fért 85 kr. 8 hónapra 6 hónapra.............................11 . n Az esti kiadás postai kulünkiléséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján türténik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. SZIKDRTÉHEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-llVAtárba (ferencziek tere 7. szám) küldendők. Előfizetési felhívás „A H 0 31 »dik évi folyamára. £ 218 f!l&stéa!érák: iSrigz évre . . . S3 ft — kr Fel évre . ■ 11 ft — kr. Kegyed évre • . • 5 ft ®— kr. Külön elöfi a titdsi íveket am» kdláS&k szét. Slőfizos sry a postai utalványokat kérjük bass sálat, melyek bárateateátáse Asírtig csak 5, 10 kton felöl pedig tíz krba karul. Ax elöfisz.teatá. a jjFo» kiadó-hivatala“ csim alatt Peri, fewcidek-tera 7. *a. alá küldendők. A MOH kladti-hivatala. k „sor ikuzii. A török fővárosról. ív. (y. y.) A mi nekünk,kegyeletes magyaroknak, egyedül szent a szultánok csodaszép városában, az két egyszerű pont, két gyászos siralom.Mind a kettőhöz hősi dicsőség és szomorú emlék van csatolva. Nem is mulasztja el egy jó magyar sem, hogy meg ne látogassa e helyeket, szivében bús komoly érzelmekkel, agyában meleg gondolatokkal. A galatai St. Benoit templomban — ez igen egyszerű, régi épületben, — piheni örök álmát Rákóczi Ferencz s neje, a hős lelkű Zrínyi Ilona. Az angol temetőben pedig Guyon Rikhárd. Vasárnap épp német istentisztelet volt, s a rétszakálu szerzetest, ki elégséges deloquentiával magasztaló isten dicsőségét és kárhoztató Törökország földjét, mely szerinte nem egyéb, mint egy „gottloses Land“, vagy másfélszáz német keresztyén hallgatta, midőn néhányan meglátogattuk egykori dicső, de szerencsétlen fejedelmünk nyughelyét. Ott pihent e szerény templom jobb sarkában s emlékköve a talajba van helyezve latin epitáphiummal, mig a Zrinyi Ilonáé az oldalfalat ériiti, legalább a mi szemünkben, mert magukban véve e nagy emléktáblák igenis egyszerűek, ódonak. Fölöttük egy kis goltárkép áll szűz Mária, Magyarország védasszonya képét ve! A franczia szerzetesek, midőn az istentiszteletnek vége volt, szívesen szolgáltak magyarázatokkal, s mint látszik, ők érzik és értik, hogy azok a hamvak, melyek az ő gondviselésükre bizvák, mindennél drágábbak egy nemzetnek, mely nem feledi hőseit és vértanúit. Mindamellett e hamvaknak nem itt volna a helyük! Hányszor merült már föl a meleg óhajtás, hogy hozzák haza! És nem hoztuk máig sem. A bujdosó vezér szives fogadtatást talált ugyan a messze földön, hol életét be kellett végeznie, s III. Ahmed szultán aki első állított török földön könyvnyomtató műhelyt, de aztán mást gondolt s a kútba hányatta, nemeslelkű vendégszeretettel látta bár a szabadság dicső száműzöttjét, mindamellett itthon illetné meg őt egy mauzóleum, ott hol érttünk küzdött, harczolt, s egy eszme iránti hűségében oly fenkölten mondott le a világi szerencse minden javáról, hogy erényben és szabadságszeretetben példát adjon nekünk. Egy utitársunk beszélte, hogy Zala megyében megvan a szándék: lépéseket tenni az ő maradványainak hazaszállittatására, a nemesi pénztár költségén, s gr. Festetich György Csáktornyán, a Zrínyiek egykori ősi fészkében szívesen is adna helyet a nagynevű pár koporsóinak ; azonban Rákóczinak mégsem a Zrínyiek földjén kellene nyugodnia, hanem ott, hol maga élt, működött, hol a kuruez-világ nagyobb eseményei folytak — Zemplénben, Sáros-Patakon. De várjon gondol-e ott rá valaki, hol dicső életének annyi nevezetes mozzanata történt, s hol emlékét kétszeresen kellene érezni minden magyarnak ? Szemere Miklós, ki velünk együtt állt a galatai néma s mégis oly sokat beszélő kövek előtt, azt mondta rá: „Más gondja van most a világnak: vasút, banküzlet, rendjelek!“ A Guyon sírjánál, mely a márvány tenger partján fekszik, a gyönyörű angol temetőben, mindnyájunknak jól esett a branyicskói hős felett magyar siriratot találni. A földre van fektetve egy hosszú fehér márvány lap, s azon áll a felirat, mely szerint itt az a nemes férfi pihen, ki „Törökország főgenerálisa, Frankhon ivadéka, Angolhon szülötte s Magyarhon vitéze“ volt. E silirat sorai közé azonban egy boszantó sajtóhiba fészkelődött, amennyiben Magyarhon „Magyahonnak“ van vésve. Különben élénkzöld cyprusfák födik el oly sűrűn, hogy vezető nélkül csaknem bajos is volna rá találni. Neki ugyan mindegy, de nekünk jól esett látni, hogy szabadságharczunk e hőse, ki mint damaskusi kormányzó oly korán hagyta el e földet, ily gyönyörű helyen nyugszik. A nap épen lemenőben volt s megaranyozta az óriás sugár piramist, mely a Krimben elesett angolok emlékezetét örökíti, nehány ölnyire a mi hősünk sírjától. Oldalt Scutari minaretjei ragyogtak s a házak ablakai úgy vöröslöttek, mint valami izzó érez a napfénytől. A város végén a roppant Selimichka szárnya, sarkán a négy toronynyal, feljebb a nagy cziprus temető s még följebb a Djamlidjahegy, tetején három nagy fával. A part másik oldalán Kadikei nyári palotáinak nagy tömege, hol a gazdag görög és frank kereskedők töltik a meleg idényt. Szemközt a távolban a Szerail hegyes foka, mögötte a kúpok, kioszkok, cziprusok és a nagy mecsetek sugár minaretjei. Előttünk a márványtenger fényes ezüst lapjaa, melyhez most nem hatottak át a fekete tenger mindig nyugtalan habjai, mintha a vízben álló kis Leander-torony csakugyan egy csodás válaszfalat képezne az összefolyó két nagy víztömeg között, és a márványtenger távolában a Herczeg-szigetek kisebb-nagyobb sötét hegyalakjai — mindez oly változatos, phantastikus és mégis oly összhangzó nagy képet ad, hogy a halál árnyéka ilyen helyen nem is látszik feketének. Az embert oly naivvá teszi az ily táj varázsa, hogy azt mondtuk: tán sírban lenni is jobb itten, mint rideg földeken élni. Mintha a halott látna valamit abból, ami az élőt itt elragadja! „En revant jo y buis,“ — há Rousseau, a genfi tóra gondolva. Hát még az, aki a Propontise partján állt, mennyit fog álmodozni, álmaiban megint ott lévén mindig! S ily pont mennyi, de mennyi van a szultánok városa körül. Maga a Bosporus is elég volna. A többi már pazarlás. Én láttam elég képet s olvastam elég könyvet e hosszú tengeri csatornáról, mely Konstantinápoly bevezetését, nyitányát képezi, s tulajdonkép az európai parton Tophanának, az ázsiain pedig Skutarinak folytatása ; de a nyári telepek, faluk, kioszkok, szultáni paloták, kertek, tornyok, várak e szakadatlan lánczolata (melyek közt a gőzösnek két órai útra van szüksége,) a szépnek és meglepőnek oly gazdagsága, melyről sem kép, sem könyv nem adhat fogalmat. Midőn, már mindent kimerítve vélünk, akkor jön a sokkal szebb, és azután a legszebb, és azután belefáradunk a nézésbe, s a Beilerbei-kioszkot, a Tshirogánt, a Dolma-Bagdsét — a szemben fekvő császári palotákat már nem is látjuk, mert szemünk elkáprázott, s csak napok múlva fedezzük fel, hogy ime a rendkívül szép épületeket első ízben észre sem vettük ! Természetes, miután túl voltunk terhelve. Van különösen egy pont, hol a figyelem megfeszíti minden erejét, hogy a képet bevésse az emlékezetbe. Európa felöl a Rumili Hissar kerek vártornyai, Ázsia felöl Anadoli Hissar — szintén régi vártornyokkal — feküsznek szemközt; ez utóbbi mellett ismét egy gyönyörű szultáni palota s aztán a hegyen Kandilli, kastélyokkal, teraszokkal, kertekkel. Megpróbáltuk térképen követni e helyeket, hogy megtudjuk mindegyiknek nevét; de a Bosporus kifogott rajtunk, mert a sok látni valós helynév oly gyorsan váltakozott, hogy csakhamar összezavartuk az egészet s jobbnak láttuk eldobni a térképet, gondolván, szükséges-e tudnunk a virágok botanikus nevét, midőn egy dúsgazdag kert virányaiban gyönyörködünk ? A Bosporus úgyis olyan, hogy veszteség nélkül egy másodperczre sem vehetjük le róla tekintetünket. Napok múlva aztán volt alkalmunk megismerni részletesebben, hajónkkal kikötve, hol az ázsiai, hol az európai partokon, sétálva Bajukdere és Terápia tengerpartján, hol nyáron át a külföldi követek laknak, szellős palotákban, teraszos, buja tenyészetü kertekben,ezédrusok közt s hol esténkint a parton nagy séta, zeneszó, tűzijáték s csoportos sajkázás van, boldog, gondtalan élet, eltelve a természet bájaival s a lég fűszerével. Nem csoda, mondá valaki, hogy itt az emberek szeme oly nagy, megnőhet az örökké gyönyörködő nézéstől. Bujukdere és Terápia közt, közel a tengerhez, hol egykor, Medéa a habokba szórta méregfüveit, s még közelebb a koloaszul is hét platánhoz, melyek alatt — a monda szerint — a Bouillon Gotfrid keresztes vitézei táboroztak, van egy kert, hová szabad a bemenet egy piasterért. Ily potom pénzért szebbet sehol sem lát az ember, mint itten. Nyolcz évelőtt készíttető ezt Kara Kralya bey, egy örmény eredetű török, a szultán kamarása, kinek lányát Nubar pasha, az egyiptomi alkirály ministere vette nőül. A mily ízléses, épp oly gazdag ember lehet. Volt szerencsénk vele beszédbe eredni, a mint kertjének kioszkjában kedvtelve mokkázot, s egész nyájassággal mondá,hogy örül,ha kertjének sokan örülnek. Ezért is tette népkertté. A keleti tenyészet egész gazdagsága tárul fel itten. Tavak a legszeszélyesb szegélyzetekkel; szigetek rendkívüli szép fákkal, cserjékkel; virágágyak oly intenzív szinü virágokkal, minőket nem láttunk még soha; nagy ketreczek sokféle állattal; szürkekékre festett sziklák , (melyeknek agyagos festése képezi itt az egyedüli ízléstelenséget, a színkedvelés tulságát;) mythologiai szobrok csinos vésetekben;lépcsőzetes kilátások a tenger mozgó vizére; keleti lugasok; egyenes és tekervényes fasorok lombgazdagon ; csepkövekkel kirakott teraszok; majomtér, hová a beburkolt töröknők oly örömeste járnak ki kaczagni; aquarium; pompás ülőkék tropicus növények alatt; szóval valóságos kerti fényűzés, mint csak dúsgazdag ember kedvtelése szülhetett. Nyugaton vagy északon lehetlen volna ily kert, mert bármennyit pazarolnánakis rá, nem teremthetnék elő a jég amaz aranyát s bíborát. K. t: mtepatmoimaMBn '£ry.t*a.23TSrv-^Mar. PEST, OCTOBER 17. Bécsi eszmeáramlat. (M.) Régóta s talán még soha nem is folyt nálunk oly élénk küzdelem egyes kérdések felett, mint jelenleg a bankkérdésről. A helyzet napról napra aggasztóbbá lesz, mert a magyar kormány, melynek most határozott czél után törekedve, a kiviteli módok és eszközök teljes tudatával kellene a bankügyi alkudozásokat vezetni, tájékozatlan s habozó magatartásában tova engedi magát sodortatni azon eszmeáramlat által, mely a bécsi pénzügyi és bankár- körökből származik s csak kissé változva megy át a pesti német és kormánypárti magyar lapokba. Hírlapok a bankjergyi czikkek özönét árasztják szét,és még sincs a ki megmondja : minő eredményre fog,minő eredményre kell ennek vezetni. A „Pester Lloyd“ az első, mely ma az alkudozások kimeneteléről véleményt kockáztat. Definitívum fog létesíthetni az osztrák nemzeti bankkal, s 32, 68 százaléknyiarányt e bank már az alkudozások folyama alatt is dotatióként megadja a magyar fiókoknak. E lapokban többször ki volt fejtve, hogy a bankügy ilyetén megoldását csak provizoriumnak tekinthetjük, mert a nemzetet a pécsi bank nem elégítheti ki, még akkor sem, ha pesti fiókját „nemzeti színűre befesteti.“ Egészséges gazdasági, önálló államgazdasági tevékenység és élet nem is képzelhető egy országban, ha nincs önálló bankrendszere. De a bécsi sajtó, mely most vezérczikkeiben foglalkozik a magyar bank kérdésével, ezen megdönthetően tiszta igazságot mindenféle kigondolható lefogásokkal akarja eltakarni, eltagadni; sőt annak ellenkezőjét igazság gyanánt hirdeti. És a hatalmas érdekek által vezérelt tollaknak talán sikerül is kételyeket támasztani s könnyen hívőket tévútra vezérelni. íme a “N. fr. Pr.“ October 16-ki vezérczikkéből néhány idézet: „Csak most, midőn a kérdés végleges megoldása elől már nincs kitérés, midőn a kényszerítő okok áldatlan falként zárják be a magyar politikusokat, kezdik deákpárti körökben belátni, hogy az összefüggés az egységes nemzeti bank és a dualistikus közös állami intézmény fentartása között nem laza, s hogy egy jegybank felállítása. Pesten többet jelent, mint gazdasági önállóságot^~Trbogy^Ts^Tépés lenne ez a dualis tikus álla informa szétszaki-ft&sára. Törségtelennek látszik előttünk, hogy egy magyar jegybank felállítása végső következményeiben a monarchia két fe..le közötti gaazdasági hibáj,átvonni maga után. Elméletileg ezt nem is szükséges bebizonyítani. A következményekről ékesen szól a történet. 1848-ban Magyarországnak saját pénzjegyei voltak s minden a történelmet ismerő tudja azt, hogy csak az önálló magy. jegyek kibocsátása tette oly gyógyíthatlanná a szakadást, mely Magyarország és Ausztria között az 1848. áprilisi napok óta tátongott. Nem lehet ugyan feltenni, hogy véres háború támadjon, ha Magyarország a közös pénzjegy alól magát emancipálni akarná, de a magyar bankjegyek sárkány fogai ismét megérleltetnék azon ízetlen ellenségeskedést, melyet az 1867-iki dualistikus intézmények megszüntettek.“ Az itt felhozott eszme azon főérv, melyet mindennemű magyar önálló törekvések ellen oly különböző vallatokkal hangoztatnak bécsi, pesti német és magy. kormánypárti lapok. Nagyon könnyű ezt úgy kiszínezni, hogy a valószinüség s az igazság látszatát öltse magára s igy „komoly politikusokat“ a nemzeti törekvésektől elidegenitsen. Veszélyeztetve lesz a kiegyezés : tehát nem kell önálló magy. állami valuta. Ezt mondá közelebb az „Ung. Lloyd“ is, milőn egy különben nagyon figyelemre méltó czikket közölt arról, hogy mikép kell,a valutát Magyarországon rendezni.E lap bankügyi politikáját majdnem mindenben el lehetne fogadni,ha ama bécsi eszmeáramlat el nem tántorította volna a nemzeti törekvésektől. De vizsgáljuk meg még egyszer, vaj. • » ^ yw—‡'W‡ *W| -w jón van-e és minő alapja annak, hogy az önálló magy. pénzrendszer veszélyeztetné az Ausztriával való kibékülést. Az osztrák pénzügyminiszter fejtegetéséből, mely most a lapokat bejárta, kitűnik, hogy a bankrendszernek oly hatása van a gazdasági és állami életre, miszerint egyes állami institutiókat is annak követelményeihez képest kell átalakítani. „Önállóvá kell tenni a m. hadsereg adminisztratióját. El kell különíteni a magyar vám- és adóterületet Ausztriától.“ Ez volna azon két fő követelmény, melyet az önálló magyar papírpénz forgalomba hozatala megkíván. Hát oly következmények-e ezek, amelyekről azt lehet mondani, hogy a monarchia két fele közötti ellenségeskedést szülik. Hiszen a tapasztalás, az országgyűlési választások s az 1867-ik évi óta folyt közjogi viták számtalanszor igazolták, hogy addig a magyar nemzet nemcsak Ausztriával, de benn az országban is meghasonlásban fog élni, míg az önálló magyar hadsereg utáni törekvésével ezért nem ér. Ami pedig az önálló vám és adóterületet illeti, igaz ugyan, hogy e kérdést még kevesen vitatták, de a legilletékesebb körökaz iparosok országos gyűlése határozottan kijelenték, hogy az önálló nemzeti vámpolitikát nemcsak veszélyesnek nem, de sőt kívánatosnak tartják. Ausztria tehát Magyarország részéről az ily kívánalmak megadása után csak a jóbaráti viszony szilándulását várhatja; ellenségeskedés ezekből itt legkevésbé sem támadhat. Ami pedig Ausztria magatartását Magyarországgal szemben illeti, jól tudjuk azt, hogy az ottani lakosság velünk békében akar élni és nem akar felettünk kormányozni. Csak néhány centralista óhajtja ezt, és ha ezek ambitiójának mesgyéje a tejthán innenre nem fog terjedhetni e körülmény szintén csak a jóviszony garantiájaként tekinthetjük. Az úgynevezett „gazdasági háborútól“ mi nem rettegünk. Nemzetközi versenyküzdelemre szükség van; csak igy mehet előbbre igazán az ipar s a kereskedés. Addig mig Ausztria ipara és kereskedelme a mi piaczainkat monopolizálhatja, itt csak pangás lehet, s az osztrák ipar és kereskedés sem kapja azon ösztönt a haladásra, mely a nyugati államokkal való versenyre megkivántatik. Csak azok retteghetnek tehát eme „háború”nankeresztelt versenytől, kiknek valami privilegizált monopóliumok van mások felett. De ezek érdeke nem lehet irányadó két állam életében, habár ez államok dualistikus egységet képeznek is . A magyar pénz értékére vonatkozólag töprenkedve kérdi a N. fr. Pr. hogy „mit fog az oly papírpénz érni, melynek a lajtán túl nem lesz kényszerfolyama ?“ A magyar kormány, ha akarja, gondoskodható arról, hogy az itteni pénz jobb legyen mint a mostani osztrák érték. A független nemzeti bankrendszer felállítása tehát semmi aggályra nem szolgáltat okot oly értelemben, mint a bécsi eszmeáramlat velünk elhitetni akarná. — Az egyetemek szervezésére készítendő törvényjavaslat tárgyában összehívott enguetem. hó 16-án tartotta meg elnö ülését a közoktatásügyi miniszer elnöklete alatt. Jelen voltak: Csengery, Hoffmann, Horváth Mihály, Kantz, Korányi, Markusovszky, Mészáros, Molnár Aladár, Rupp, Schwarcz Gyula, Than, Tanárky és Toldy Ferencz. A tanácskozás alapját a tegnap közlött kérdések képezték, s habár formális határozatok nem hozattak is, egyes általános elvekben megállapodtak. — Ilyen elvek voltak az első kérdésre nézve, vájjon dolgoztassék-e ki egy általános törvényjavaslat, vagy pedig concret eset veendő-e fel ? az első felvétel fogadtatott el,azaz egy általános törvényjavaslat alkotandó, mely a benső szervezetre vonatkozik, s melyen egyes esetekben változtatni lehet. Második kérdés volt: mennyire terjeszkedjék ki a törvény az egyetemek szervezetének részleteire és mennyiben kell azokat rendeletekre bízni. Hosszas vita után abban állapodtak meg, hogy az állandó intézkedések, törvények, a körülmények és viszonyoktól függők, szabályok által intéztessenek. Legérdekesebb volt a harmadik kérdés tárgyalása : Hány és micsoda facultások állapíttassanak meg, s minő helyet foglaljon el a theologiai facultás a pesti egyetemen? A theologiai facultás védelmére felkelt Horváth Mihály és Toldy F., az előbbi különösen hangsúlyozta azt, hogy ez által a kisebb papság a püspökök ultramontan befolyásától megmentetik,s hogy ő egyáltalában nincs ellene, hogy a többi f felekezett számára is szervezzenek külön facultasokat..E fontos kérdés különben eldöntetlen maradt. A többire nézve megegyeztek abban, hogy négy facultás legyen: orvosi, jogi, történelem-bölcsészeti és mathematica-természettudományi. A bölcsészeti kar ezen kettéválasztását mi is mint haladást üdvözöljük. A negyedik kérdésre, várjon a műegyetemi facultasok egyesíttessenek e az egyetemmel, egyhangúlag „nem*-mel feleltek. Ötödik kérdés volt: Az érettségi vizsgák megtartandók-e továbbra is vagy helyére más s minő intézmény hozassák be ? E kérdés — habár hosszas és érdekes vita fejlett is ki belőle, eldöntetlen maradt, miután a többség nézete szerint ez a középtanodák szervezésének kérdésével szoros összeköttetésben van. A többi kérdések a mai ülésben fognak tárgyaltatni. Óhajtják s nyilvánosan követeljük is ezen enquette jegyzőjétől, hogy az eredményt a lapokkal mielőbb tudassa, mint tette azt a minister az említett kérdésekkel. Jelen tudósításunkat ugyanis másodkézből s épen egy német lap útján kellett megírnunk, ami az illető enqueule figyelmetlenségét a magyar sajtó iránt eléggé tanúsítja. Hazott összeg(nem valami rendszeresen szervezett hivatalnoki testület fizetésére rendeltetett fordíttatni, nem érezte magát hivatottnak a törvényelőkészítő bizottság költségeinek megszavazására, minekelőtte a ministérium ezen felállítandó intézményre nézve a törvényhozás intézkedését ki nem kérte. A dolog jelen állásában a bizottság a codificationális munkálatokra átalányt szavaz meg, s azt azon összegben állapíta meg, mint a múlt évben volt. Egyszersmind utasította a miniszert, hogy ha ilynemű intézményt akar életbe léptetni, terjeszszen ez iránt előterjesztést a képviselőház elé. Míg ez meg nem történik, a bizottság mint rendszeresített testületet nem fogadhatja el. Ezután a honvédelmi költségvetés vétetett fel. Jelen volt a miniszerelnök úr mint honvédelmi minister, Hollán Ernő államtitkár és Cserhalmay Ferencz osztálytanácsos. Központi igazgatás czim alatt előirányoztatott 311.922 frt (72-ben volt 307.773 frt.) Az általános tárgyalás befejeztetvén ez összeg megszavaztatott azon különbséggel, hogy az egyik szakosztály-főnökségre ezredes van ugyan előirányozva, de ezen állomás tényleg alezredes által töltetvén be, alezredesi illetmény lesz a költségvetésbe felveendő. Honvédségi intézetek czím alatt előirányoztatott 182,017 frt (72-ben 62,981 frt.) Az előirányzat megszavaztatott a következő módosításokkal: A 3-ik rovatnál „fegyverzeti bizottsága 21,557 frt (72-ben volt 21,841 frt) 1.100 frt 55 fr, mint az újonan rendszeresítendő főhadnagy fizetése, le vonatott. A Ludovicára vonatkozó 5-dik rovatra nézve a következő módosítások történtek: az igazgató illetménye tábornoki illetménynyel lévén felvéve, miután ez állomást jelenleg ezredes tölti be, a költségvetésbe ezredesi illetmény veendő fel az igazgató részére; a hivatalnoki személyzetből két számvevő segéd fizetése töröltetett; a szolgai személyzetből egy ajtónálló és egy kőnyomdász segéd fizetései töröltettek; a szolgák lakbérei pedig a többi hivataloknál előforduló összeg szerint állapíttatott meg. Ujonczozási költségek czim alatt 20,000 ft irányoztatott elő (72-ben ugyanannyi), mely összeg megszavaztatott; nemkülönben Honvédfőparancsnokság czim alatt 43,546 ft (72-ben 42,432 ft) s végre megszavaztatott a kerületi parancsnokságokra előirányzott összeg összesen 257,871 ftban (72-ben 251,902 ft.) Ezzel a bizottság ülését befejezvén ma d. u. 6 órakor folytatja tárgyalásait. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottságma reggel tíz órakor tarülésében előbb a ministerelnökség és azután a honvédelmi ministerium költségvetését tárgyalta. A ministerelnökség részéről jelen volt maga a ministerelnök Lónyay Menyhért gr. és Reviczky Sándor tanácsos. Rendes szükséglet 329.080 forint (1872-ben ugyanannyi). Elfogadtatott az előirányzat szerint, azon különbséggel, hogy a hátbér rovat függőben hagyatott, mert az uj szerződés megkötése iránt a tárgyalások még befejezve nincsenek. A rendkívüli szükségletre (60.000 ft, 1872 ben volt 30 ezer) mely a törvényelőkészítő bizottság költségeire van előirányozva, csak 30.000 ft szavaztatott meg. A miniszer ezúttal előterjeszti e bizottság szervezési tervezetét, megadván hozzá a szükséges felvilágosításokat. A pénzügyi bizottság azonban tekintettel a képviselőház múlt évi február havában hozott azon határozatára, mely szerint a codificationális munkálatokra megsza l egyes apróságok. A múltkor azt írták a lapok, hogy Deák Ferencz úgy írta be magát a Deák-kör tagjai közé, hogy „lakik a saját utczájában, de nem a saját házában.“ Azt is írták a lapok, hogy Lónyay a palotája mellett elvezető egy. utczát ajándékozott Buda városának, amit ez azonban csak az alatt a feltétel alatt akart elfogadni, ha ki is kövezteti. Mint a Pester Lloyd újságolja, Buda városa a felajánlott ajándékot utólag elfogadta kiköver / - zetlenül is és elkeresztelte Lónyay-utczának. D / excellentiája tehát ezután úgy írhatja be magát a Deák-kör tagjai közé, hogy „lakik a saját országában, saját városában, saját utczájában és , , a saját palotájában.“ / / Mégis csak nagyobb ember Lónyay U-« . * w r ° ' t Mint curiosum jó vért csinált, hogy egy nagyságos ur lekésvén a személyszállító vonatról, a teherszállító vonatra úgy adatta fel magát, mint