A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)
1872-11-01 / 253. szám
253. szám. X.évfolyam. lieggeli kiadás. i'e-ijL 1872. Fentek, nov. L •serkentési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tare 7. sz. földszint Előfizetési díj: PostÁD küldve, vagy Budapesten hánho l hord»* reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra............................ í frt 85 ka. S hón..p a , i i i » i l « W | • hónapra............................H • * Az esti kiadás postai különküldéséért felülületes havonkint . . • . 30 ki. Az előfizetés a* ív folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor * hó első napjától mg számitatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. A lap »«eltérni részét illeti! mind« hasonló szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDJETÉSEK smintttgy mint előfizetések a. kiadó«hiYA« talba (fereneszakrtere 7. szám) küldandók. Előfizetési felhívás: „A HON“ X -dik évi folyamira. Elfifiao^gi Strafe: Sü‘"'ie* évre *■0! évre tfajyeá évre 93 ft — kr 11 ft - kr. 9 ft 90 kr. ceSi&T' Külön •JA fizetési íveket nem küldőnk »sót, ffii.cf*e érv * poltsú utasduyoket kérjük hsw «álív, melyek héraaeiltenitése ti« írtig os*h 5, 10 irta .. felti ,sédig ti* krb» kerül. A* eiSS- seláeS a ..Hess Wade-hivatala“ caim »1»U Pes t, tevéi oktori 7. n. alá küldendők. A HŐS kiadd.hivatala. PEST, OCTOBER 31 Pénzügyi állapotunk. Jövő évi államháztartásunk deficitje „eundocjcfispit“ — még a jobboldali lapokban is. Ha visszatekintünk Kerkapoly September 17-iki exposéjára, elbámulunk, hogy mekkora különbség van, a deficitnek általa akkor rajzolt képe és annak az azóta nyert világítás hatása alatt kidomborodott alakja közt. Megvalljuk, hogy a deficit valódi állását, igazi nagyságát még senki sem képes bebizonyítani és legkevésbé egy a kormány titkaiba, az eddigi pénzügyi eredményekbe be nem avatott ellenzéki hírlapíró: itt csak azt konstatáljuk, hogy Kerkapoly September 17-én beszélt 32 millió deficitről és hallgatott az idei tetemes hiánylatról. Tehát pénzügyeinket egyáltalában nem valódi színekben adta elő. Később a pénzügyi bizottságban az idei deficitet 30 millióra, a jövő évit 45-re, összesen 75 millióra tette; ezt a „Napló“ 70 millióra leszállítani, a „Reform“ 82 millióra emelni igyekezett. Nem egész pontossággal, de megférte"*■ Tettézünk kimutatna a hiány legvajszínűbb nagyságát. Ha a hiányról fenforgó számokat megvilágitni akarjuk, szükséges Kerkapoly exposéjára visszatérnünk. Minthogy pedig az elfogultság minden színét kerülni akarjuk, szorosan ragaszkodunk Kerkapoly számaihoz. Ő a rendes kiadásokban másfél millió deficitet vallott be, a rendes bevételünk a jövő évben 13,778,667 forinttal több lesz, mint az idén és ha a közös ügyes kiadások nagyobbak az ideinél nem lesznek. Úgy hiszem, hogy most már egyik feltételben sem hisz — maga Kerkapoly sem. Az egyik tényleg megváltozott. 1872-re 23,983,714 forint volt a quotánk, 1873-ra pedig 29,316,642 ft 65 krajczárban van az megszavazva. Tehát a közös kiadások Kerkapoly feltevését 5,332,927 ft 35 'krajczárral haladják meg. Most tehát előirányozva van 170.809,264 frt rendes bevételünk és 179.581,646 frt rendes kiadásunk. Ez annyi, mint 8.772,282 ft deficit a rendes budgetben. Ha pedig tekintetbe vesszük azt, hogy a rendes bevételek idei előirányzata, noha majdnem 14 millióval kisebb mint a jövő évi, Kerkapoly vallomása szerint is tetemes deficitet mutat fel az eredményben: alapos számítás alá nem eshető rendkívül kedvező évnek kellene a 1873-nak lenni, hogy abban az állam jövedelme ne csak az idei előirányzatot elérje, de azt 14 millióval meghaladja is a rendes bevételek eredményében. Ezekből beláthatjuk, hogy a rendes budget is nemcsak a már most bizony s majdnem 9 millió deficitet fogja felmutatni. De vegyük ehez még azt is, hogy a rendes kiadások a pénzügyi bizottság határozatai folytán, melyek következtében (nem számítva ide a vasúti kamatokat,) egypár millióra menő költség a rendkívüli budgetből a rendesbe tétetett át, növekedtek, tehát a rendes budget bizonyos deficitje 10 — 11 millióval, és előreláthatólag húszra is fel fog az menni. Ez l a a deficit nagy veszély, mert ez már nem befektetés, ennek jövendőben sem fog megfelelni semmiféle új tőke, új jövedelmi forrás. A rendkívüli kiadásokban Kerkapoly a jövő évre 28 millió deficitet vallott be expozéjában. De mily feltételek alatt? Ha a múlt évről fenmaradt 22,655,000 ft hitelt jövendőben használhatjuk, tehát akkorra fenmarad, ha a 30 milliós kölcsön, a sorsolási és gömöri kölcsön végső maradványait kimerítjük, ha bizonytalan rendkívüli forrásokból 8,500.000 forintot kapunk. De hát e források már meglévő, reánk nézve újabb teherrel nem járó jövedelmek-e ? Mert csak ez esetben mondható az, hogy fedezik a deficitet. A dolog nem úgy áll — vagy legalább törvény értelmében nem lehet ez így. Mert azon 22 millió, melyet Kerkapoly már fedezetnek számít, csakis egy új adósság lesz, amennyiben azt lebegő adósság teremtése által kell fedezni. Tehát az ez összegnek megfelelő előirányzati kiadás és oly deficit, mint a többi, mert fedezetét ezentúl kell megteremteni. Hogy a második fedezeti összeg, t. i. a már megkötött kölcsönök maradványai nem képeznek-e újabb hiányt, tehát terhet, az a realizálástól függ; de, hogy a rendkívüli forrásból számított kilencedTST millió tőke fogyasztás, az bizonyos. Márpedig, ha a jövő év valódi hiányt kell kiszámítnunk, akkor abba és úgy át kell tennünk a 22 millió fedezeti terhet, mint ahogy le kell vonnunk annak fedezeti forrásaiból azaz jövedelméből, mint tőkefogyasztást, az előirányzott kvenczedfél millió rendkívüli bevételt. Miért kell ezt tennünk ? Azért, mert (mindig szorosan ragaszkodva Kerkapoly számaihoz,) a jövő évre előirányzott teher fedezetéül ép úgy nem lehet tekinteni, a szinte ennek terhét képező lebegő adósságot, mint magát az egyik év jövedelméül sem tekinthető tőkefogyasztást. Tehát a jövő évi rendkívüli budget valódi deficitje, azaz azon hiány, melyet vagy újabb adósságcsinálással, vagy tőkefogyasztással lehet fedezni, csak (ha levonjuk a rendesbe áttett kiadásokat) minimo calculo 56 — 57 millió. Ha ehez vesszük a rendes budget hiányát, láthatjuk, hogy a jövő évi deficit legalább 70 millió, és ha ehez adjuk az idénről bevallott 300 millió hiányt kisül, hogy a 100 millió újabb kölcsön emlegetése nagyon pontosan megfelel a jövő év végéig a kormány által megszavaztatni kért kiadások fedezeti hiányának. És ha leszámítjuk az utóbbi bevételt, mint amely (bár tőkefogyasztás és bizonytalan kütforrás) fedezeti alapul kivan mutatva, mégis legalább kilenczvenkét millióra megy azon hiány, melynek jelenleg meglévő államjövedelmi forrásaink közt semmi fedezete nincs. Ne áltassuk magunkat: ez szomorú, kérlelhetlen igazság: épen azért legjobb lesz elismerni ezt, és megvizsgálni államháztartásunk e rémítő állapotát, mert az ámítás vagy önámítás minden magán és államháztartást — a banquerouteba vezet, miután a hibák iránt vakká tesz, a tényeket elferdíti és a gondatlan háztartás veszélyes illuzióiban ringat. Lónyay és Kerkapoly pénzügyminisztersége alatt sok jó és rész történt, de a legroszabb rész bizonyára az volt, hogy (meglehet hazafias aggodalomból) a deficitet mindenik elleplezni akarta. Ez így nem mehet többé. Világosan ismernünk kell pénzügyi állapotunkat, ha javitni akarunk azokon. Hegedűs Sándor: A „HOr TARCZájJL A kholeráról. (y. y.) Negyvenegy éve, hogy a kholera — e félelmes ázsiai vendég — először tette meg pusztító körútját világrészünkön, nem kimélve meg hazánkat sem, hol szintén lakásra halmozta áldozatait s csaknem lázadásra ingerlé némelyik felvidék népét az „urak“ ellen, kik — a mint hitték — „megmérgezték a kutakat.“ A nép ösztöne azonnal ott kereste a „causa raevens“-t, hol később a tudomány is — a rész vízben. De ösztön és tudomány még ma is csak tapogatóznak e rém körül, melynek csupán ostorát ismerhette meg a világ, de nem egyszersmind természetét is. Egy-két tudós nevezetes elméleteket állított föl e járvány eredetét és terjedését illetőleg, de úgy a Halber gomba-theóriája, mint a Pettenkofer földár-elmélete ma sem több, mint eszes föltevések, melyek ellen és mellett egyébiránt sok bizonyítékot lehet felhozni. Ez eredménytelenség mellett csak az a vigasztaló, hogy a baj, melyet az orvosi tudomány nem bír leküzdeni, magától is kezd már gyöngülni, s ha még nem szelídült is meg, de mindenesetre sokat szelídült, s jelentkezései időről-időre kevesebb pusztítással járnak. A angol kormány sem fáradságot,sem költséget nem kímél, hogy szakértőkkel kutassa e járvány természetét és keletkezési módját. Koronkint vállalkozó jeles fiatal orvosokat küld e ragály saját képem önfészkébe, Indiába, mert az tudva van, hogy a világ ez állandósulni kezdő bajt India szent folyamának, a Gangesnek köszönheti. Ugyanis az indusok a folyam vizébe veték az emberek és állatok holttesteit, melyek aztán a Ganges iszapos torkolatánál gyűlnek rakásra s ott rettentően megmérgezik a levegőt. Utazók ijedelmesen írják le e helyet- A nap forrósága izzó színre festi a sűrü miazmás levegőt, s a buján tenyésző tropikus növények közt csak mérges kígyók és prédaleső tigrisek tanyáznak. A szél és nedvesség áramai onnan terjesztik tovább koronkint a bajt, a műveit emberiség pusztítására a családok gyászára.Ezért merült föl a terv,már nem egyszer,hogy a világ népeinek kezet fogva kellene segíteni e csapáson, elhárítva annak forrásáét, i. megtiltani Indiában a holtak vízbedobását, aztán szabályozni a Gangest, végül pedig részint kiszárasztani, részint pedig kikotorni a folyamtorkolat büzködt iszapját.Ez természetesen gyökeres orvoslás lenne, ha nem szerfölött drága. Óriás erő és óriás pénzösszeg kellene hozzá, s ez az oka, hogy a terv fölmerült ugyan koronként, de kivitelére alig gondol komolyan valaki. Az államok inkább csak kisebb költségű eljárásokkal kívánnak eleget tenni e tekintetben kötelességüknek vagy emberszeretetüknek. 1868-ban az angol kormány ismét két fiatal orvost küldött ki kutatásra. Ezek először is meglátogatták a két híres német cholera-tudóst, Halbertt és Pettenkofert,hogy megmagyaráztassák maguknak a fölállított elméleteket legkisebb részletükig, s aztán a más év elején útjukra indultak." Csakhamar azonban oly jelenségekre akadtak, melyek egyik elméletnek sem kedveznek. Pettenkofer Miksa a földár emelkedésében véli a cholera okát, mondván, hogy ez emelkedés tömérdek rohadt organikus anyagot visz a föld felsőbb kérgéhez,s megmérgezi az ivóvizet. Az államok is hódoltak e nézetnek, miután a rohadt anyagok fertőzetlenítésére, a csatornázás javítására s romlatlan ivóvíz előállítására fektetnek legfőbb, mondhatni minden súlyt. Ámde — jegyzék meg az említett angol kutatók, — ha egyszer hiteles adatokkal bebizonyítható, hogy a cholera járványa oly nép közt is dúlt, mely sziklákon lakik, akkor a Pettenkofer nézetei csak igen lényeges módosításokkal fogadhatók el. Ily adat pedig máris van elég. Dr. Townsend, középindiai közegészségi hivatalnok jelentése szerint :az 1868-diki járványban legnagyobb halandóság épp ama falukban volt, melyeknek népe kemény, átdatlan bazalt sziklázat fölött lakik. Szárazabb, egészséges helyek nem is képzelhetők a faluknál, s nedvesség vagy földárja, melyet e cholera méreg fejlődésére (the development of the infecting matter of cholera) szükségesnek mondanak, nincs e falvakban sehol. Ekkor az Indiában tett kholera-tanulmányok azt mutatják, hogy e járványnak nem okvetlen föltétele a nedvesség. Különben a müncheni tudós véleménye ellen közelebbről is hozhatni föl bizonyítékot. Helsingfors városában, 1848 ban ott halt meg legtöbb cholerabeteg, hol a házak grániton feküsznek, míg a mocsáros talajú helyeket csaknem egészen megkímélte a járvány. Sőt ép most nálunk is, Budavárban több áldozat esett a járvány torkába, mint az alantabb fekvő helyeken, ahol pedig az emelkedő földár jobban elronthat földet és vizet. Hanem az kétségtelen, hogy ahol a kholera kitört, ott a ruhatag anyagok, rosz ivóvizek és tisztátlanság nagyon terjesztik (ha nem is szülték) a bajt, s ezért szükséges a minél többször s minél pontosabban végrehajtandó desinfectió. Ez az egyetlen fegyver, melylyel e gonosz ellenségnek úgyahogy útját lehet állani. Dr. Townsend maga is a rosz vizet tartja a baj egyik főtenyésztőjének. A bazaltformátiókban igen csekély források és kutak lévén, a benaresi falukban, melyek ily formátiók közt feküsznek, legdühöngőbb volt a kholera. Simon tanár és dr. Farr, kik az 1868-ki londoni járvány alkalmával tudományos vizsgálatokkal voltak megbízva, arra az eredményre jutottak, hogy csak azon városrészeket pusztítá nagyon a járvány, melyekvízvezetékkel vannak ellátva, miután a csövek vizét nagyon megrontották, bizonyos zuhatag organikus anyagok. Azóta a vizvezető társulatok kötelesek Londonban minden héten próbavizet küldeni medenczéjükből Frankland tanárnak, ki e vizet phisikai s vegytani elemzés alá veszi, az eredményt nyilvánosságra bocsátja, s ha rész a víz, rögtön intézkedés történik a víztartók tisztítására. Így aztán szépen el is érték azt, hogy e máskor oly súlyosan meglátogatott városrészekben nem tört ki többé a kholera. Nálunk ilyesmire nem gondolnak. Itt nem megelőzni törekesznek a bajt, mint Londonban, hanem csak midőn már az ajtón zörget, kapkodnak mindenfelé. Még azok is, kik nem hiszik, hogy a tisztátlan viz ehemiai mérgessége képezné e járvány egyedüli „causa moventu-ét, azt elismerik, hogy a baj fejlesztésében egyik legnagyobb tényező, mert az sokszor bebizonyult tény, hogy járványtalan időben is a ronda víz kholerikus kórjelenségeket idézett elő.] Hallier tudvalevőleg azt állítja, hogy létezik egy különös kholera-gomba, mely e betegséget szüli. Ivosz vízben bőségesen találtak is ily gombákat, továbbá kholerabetegek ürülékeiben s halottak beleiben mikroskopikus növényszervezeteket. Az orvosok egy része elfogadá ez elméletet, mely szerint a halállal végződő vérromlást csakugyan e gombák idézik elő, mások ellenben azt állítják, hogy nem okai, hanem csak következményei a kholerának. Specifikus gyógyszere e bajnak még nincs, olyan például, mint a hideglelésnek a chinin. Csak a hasonszenvészek vélik azt, hogy ily szert bírnak a verátrumban. Az alleopathák pedig folyvást keresik a szert, mely az ember bensőjében támadó gombát semmivé tenné, de a baj eddig az, hogy ami valóban megölhetné, az egyszersmind szétroncsolná az emberi test szervezetét is, ami pedig másként nem volna ártalmas, az a gombát sem pusztítja ki. De ha átalános orvosság nincsen is a kholerára, ügyes orvosok symptomatice is meglepő sikerrel tudják gyógyítani, s oda már mindenesetre eljutottunk, hogy a kholera többé nem söpri, hanem csak tizedeli a betegeket. Hogyan ragad ? a jég nedve, alpor, víz, lehelet vagy érintkezés által-e? szinténem tudják biztosan , hanem mondanak annál többet. Legújabban a piszkos bankjegyek forgását hozták különös gyanúba. Marseilleben, a nagy cholera idején sok postatiszt halván el,azt hitték, hogy inficiált levelek érintésétől kapták a betegséget. Ellenben voltak, (például Sedillett 1831-ben), kik elszánt próbából cholerabetegek,meleg lepedőjére feküdtek, anélkül hogy bajuk támadt volna. A cholera-kórházak orvosai, betegérei látogatói közül is aránylag igen kevés esik álatul, míg aki félénken zárkózik el mindentől, gyakran áldozatul esik. 1855-ben, midőn Obernyik is, a „Brankovics György“ szerzője e járványban hunyt el, valamint 1866-ban e sorok íróját baráti kötelesség néhányszor behivá a cholera-kórházba. Egyismerőse szörnyűködött ez istenkisértésen, holott ő épp futóban volt még a városból is, a budai hegyek közé. S ime, egyik most is jó egészségben ír a choleráról, míg a hegyek közé menekülő pár nap múlva már meghalt a járványban. Mai számaikhoz egy féliv mellét tot van csatolva. — A baloldali kör vasárnap nov. 3 án esti 6 órakor értekezletet tart. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tartott ülésében folytatta a közlekedési miniszeriuca költségvetésének tárgyalását. Gömöri iparvasutak: szükséglet 4.800.000 ft. (mult évben volt 4.000.000.) Ezen összegből az 1872-ki hitelmaradvány 3.538.985 ft, uj hitel 1.261.015 ft. A bizottság 72-re megszavazott, de fel nem használt részt tegnap hozott határozata értelmében nem viszi át az 1873-ai költségvetésbe, azon okból, mert a szabályszerű utalványozási idő lefolyása előtt annak újabbi megszavazására nem tartja magát feljogosítva, s ez okból ezen összegeket nem veszi fel a költségvetésbe. Az új hitel megszavazását szintén nem tartja szükségesnek, mert e vasutak építése még nem jutott oly stádiumba, hogy ezen összegek 1873- ban felhasználhatók lennének , miután a szilektiszolczi részre nézve a szerződéskötés csak most történt meg ;a bánrévi-nádasdi vonalra nézve pedig a szerződés még nem is köttetett meg. A kincstári uradalmak és bányászat érdekében építendő mellékvasutakra előirányzott hitelmaradvány 1.800.000 főt szintén nem vétetett fel a 73-as költségvetésbe, ugyancsak a fentebbi okokból. Utasítandónak véli azonban a bizottság a miniszert, hogy a hitelmaradványokra vonatkozólag javaslatot terjeszszen a ház elé a pénzkezelési évnek lefolyása után. Szintúgy nem vette fel a bizottság a fiumei kikötő építésére megszavazott összeg hitelmaradványát 1.250.000 ftot. Az új hitelt 1.250.000 ft szintén nem tartja szükségesnek, mert új hitel nem fog igénybe vétetni a hitelmaradványok következtében. Ezután visszatért a bizottság az utfentartás czimre, mely függőben hagyatott. Utfentartási szükséglet. A rovat különleges építkezésekre kivont 239.000 ftból 14.000 ft töröltetett s e szerint 226.000 ft szavaztatott meg. A 9. rovat, mint fel nem használt részlet 150.000 ft töröltetett és igy 164.000 ft törléssel 4.023.674 forint szavaztatott meg e czimen. Most a bizottság azon határozatokat vette fel melyeket a képviselőház e tárczára vonatkozólag hozott. A vasúti kocsik fűtését illetőleg a minister azon jelentése, hogy e határozat teljesítetik, tudomásul vétetett. Ami az üzletrendszer szabályzását, továbbá a mulasztások és hibák folytán bekövetkezett károk megtérítésére vonatkozó javaslatot illeti, melynek előterjesztésére a ház a miniszert utasította, a miniszer jelenti, hogy e kérdés tárgyalás alatt áll. A bizottság ezt tudomásul vévén utasítatni kívánja a miniszert arra, hogy az igazságügyministerrel egyetértőleg kidolgozva e t javaslatot, azt minél előbb a ház elé terjessze. Ami a közraktárak és hambár rendszerre vonatkozójavaslatot illeti, utasíttatott a miniszer, hogy a tjavaslatot, mely tárgyalás alatt áll, szintén mielőbb terjessze a ház elé. A Dráva szabályozásra kivont 60,000 ft, 28,000 ftra szállítatott le. A vallásos közoktatási miniszter költségvetésének tárgyalása következett ezután. A ministérium részéről jelen volt maga a minister Trefort Ágost, Tanárky Gedeon államtitkár és Gönci Pál osztálytanácsos. Központi igazgatás.Szükséglet 253,684 ft (72-ben volt 254,484 ft.) A minister mindenek előtt kijelentette, hogy Jovanovics György államtitkár lemondása folytán megüresedett a második államtitkáriállomás és azt nem is szándékozik betölteni; ennélfogva az előirányzatból ezen állomás fizetése töröltetvén, a fizetések és lakpénzek rovata, mely 199,460 ft, 192,060 frtra szállíttatott le. A házbérekből történt levonással összesen 241,564 ft szavaztatott meg a központi igazgatási Fedezet 36,185 ft (72-ben 41,785 ft.) A fedezetbe felvétetett 816 ft mint a minister által nem használt kiadható helyiségek lakbére. Tanulmányi ügyek igazgatása. Előirányzat 281.380 frt (72-ben 276.069 frt ) . Tankerületi főigazgatóságok. A magyar határt őrvidékre szánt tanfelügyelő és tanügyi előadó a népnevelési rovatba tétettek át, fizetéseik ott átalánykép szavaztattak meg. Ennek díjával az előirányzat 28.200 frtban állapíttatott meg. [Népnevelési tanfelügyelőség 240.830 frt (72-ben 232 740 frt.) A felügyelőknek egy székelyföldi felügyelővel szaporítását a bizottság elfogadta. Két másodfelügyelőnek hárommal szaporítását nem fogadta el. A határőrvidéki tanfelügyelők fizetését játalánykép szavazta meg. A dologi kiadások III. rovatát az el nem fogadott három másod tanfelügyelő utazási költségének levonásával 29.100 frtban szavazta meg. Hivatali átalányokra 13.500 frt helyett 12.600 frt, a többi megszavaztatott. Vizsgálati bizottmányok. Előirányzat 6.700 frt (tavaly 8.500 frt) megszavaztatott. A királyföld rendezéséről. II. Ami a kérdésnek azt az oldalát illeti, hogy tán a királyföld lakói valami külön közigazgatási rendszert, s igy az egységes hazában külön politikai területet, azaz statust in statu kívánnának ? — az meglehet, de meg nem engedhető, sem jogilag sem politiálagíT.,,—" Igaz ugyan, hogy a királyhágóntúli kerület, hajdan Erdély három nemzetének idejében, bizonyos autonómiával a szászok is bírtak; de bírtak a magyarok is, s bírtak kivált a székelyek teljesen önálló, külön fejlett, független alkotmánynyal. Hanem a kiváltságok korhadt falait kiverte ez autonómiák és alkotmányok alól a haladó felvilágosodás, s mi benne ép volt, azt bele építette az összalkotmányba, melynek minden honpolgár egyforma jogokkal s egyforma kötelességekkel tartozik oltalmára s oltalma alá adni magát. E mellett az addig elnyomott oláh honpolgárok is bevétettek az összalkotmány sánczaiba. E nagyszerű politikai átalakulások alól is ép úgy kivonták magukat eddig a szászok, mint a változott birtokjogviszonyok alól, s hogy mi sorsban részesítették s részesítik még ma is a köztök igen nagy számmal lakó oláhokat, a magyarokat, szilagyeket és görögöket, azt csak azért nem festem itt a maga meztelenségében, mert nem akarom a világ elé tárni, hogy vannak e hazának miveltségükre nem minden alap nélkül sokat tartó olyan polgárai, kik f2K)fi ^»p^g^ritársaik iránt a legridegebb szűkkeblüségben felülmúlják Ázsia legbarbárabb népeit is. Aztán, daczára annak, hogy a szászok közt sem nemes ember sem jobbágy nem létezett, mert a föld más természetű s ők mind a király emberei voltak,mégis városaik sajátságos fejlődésével támadt köztük is egy bizonyos kaszt,mely a saját fajtáját is csak olybá nézte, mint a királyföld más ajkú lakóit és mindezeket századokon át elnyomva, rajtuk élősködött fiúról fiúra. Ez az úgynevezett bureaucratico-patriciusi kaszt, mely minden hivatalokat kizárólag maga között osztott fel, úgyszintén a milliókra menő közvagyont is mindig csak maguk használták, jövedelmeit ők rakták zsebre, s e mellett önkényüleg adóztatták meg a királyföldi népet. E kaszt szívóssága fejtette, igen gyakran a fejedelmek és kormányok ellenére és ezeknek nem egyszer dorgáló, feddő s intő tiltakozásaik daczára, azon ferde irányban a szászok autonómiáját, a melyben a fent érintett módon kizsákmányolhatta a király föld népeit s az országot is; e kaszt s csupán ez önző érdekből húzódik suttyomban máig is ama nagy részben eddig, is minden jogalapot nélkülözős ma már, a jogegyenlőség korszakában , teljesen tarthatlan autonómia korhadt falai mögé , s e kasztból