A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)

1872-11-26 / 273. szám

273. szám. X. évfolyam. Kiadó­hivatal: Ferencziek-lert 7. sz. földszint ElSfizetési díj: Portán küldve, vagy Budapesten dískor pordvS reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . ■ . . . • 1 frt 86 tar. I hónapra . . • . » . 5 „ 50 a • hónapra . . . . . , 11 . — „ is esti kiadás postai kttlSnkfl­déseért felü­lfizetés havon kint . . . . So ki, kis előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP.­­ Resge!! kiadás. Fő­t, 1872. Kedd, nov. 20. Cserkentést Iroda s Ferencziek-tere 7. szám. A lap szellemi részét illető mindSB kló­­t elény a szerkesztőségi­sz intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak viasz» HIRDETÉSEK «ízt,ugy mint «UtvetÜK­k a l­iadó-hiVM* tebit»« (f­u­eneziek -tart 7. szám) küldendők. Előfizetési felhivás: „A H 0 N“ 3% -dik évi folyamára. Sldfizetési érmék:*i»óbí évre . SS ft — kr. 1»1 évre 11 ft — kr. tfegyed évre f. . 5 ft SO kr. Külön »lő&Ritesi Iveket neat ktd­dttek szót. ClSfoetáare a portai utalványokst kérjük hasa­­«ihn!, m elyek bérmentesítése tís írtig csal: 5, IQ írton felül pedig tu­krba kerül, dk* eiGS- mthnu a eHoa kiadó-hivatala“ ősim alatt Pert, ferevozlök-testi 7. az- aló kHldanéstk, A HŐS kiadd.hl Tatai». PEST, NOVEMBER 25. A deficit és fedezete. Lapunk november 1. számában a jobb­oldali lapok által bevallott 70 millió de­ficit ellenében azt voltunk bátrak állítani, hogy az idei és jövő évi deficit körülbe­lül 100 mllióra megy. Akkor a jobboldali lapok igyekeztek minket megc­áfolni, most azonban kitűnik a pénzügyi bizott­ság gondos átvizsgálása után, hogy mi sokkal jobban közelítettük meg a valósá­got, mint jobboldali laptársaink..Ugyanis a pénzügyi bizottság az 1872-iki deficitet 36 millióra, az 1873-ikit 34,060,000 fo­rintra teszi és törölt az előirányzatból 34,827,607 forintot, míg csak 1,558,012 forinttal növelte azt, ha e számokat ösz­­szeadjuk, illetőleg az utóbbi összeget a többiből levonjuk, kijó 103,329,595 fo­rint deficit — az szerint. Tehát míg a jobboldali lapok 33 millióval tüntetik fel kevesebbnek azt, még a mi számításunkat is 3 millióval haladja meg. De a pénzügyi bizottság törlései folytán, melyek fájdalom nagy rész­ben az ipart, földművelést és művelés­­ü­gyet fosztják meg a szükséges segélytől, csak 70 millió deficit fedezéséről kell gondoskodni. A pénzügyi bizottság en­nek fedezésére 3- féle segélyforrást, mu­tatott ki, egy 40—45 milliós kölcsön kötését, az adó és bérleti hátralékok fel­­használását és az adójövedelem növelését. A két első­ expediensre most nem teszünk megjegyzést. Az utóbbi a jövő évi ren­des budgetben mutatkozó 800 millió­­ de­­ficit fedezésére lenne számítva, miután a józan gazdálkodás elveivel ellenkeznék az, hogy a ren­des kiadások fedezé­sére is akár tőkefogyasztás, akár adós­­ságcsinálás legyen igénybe véve.­­ Tehát odajutottunk, hogy adófeleme­léssel fogjuk a néppel éreztetni az alkot­mányos gazdálkodás jótéteményeit! Saj­nos, nagyon sajnos eredmény. Azonban az a­dó­jövedelmet nem csak adófelemeléssel lehet szapo­rítani, sőt igen gyakran épen ez­ál­tal nem lehet, így pl. Anglia adóbe­vételei folytonosan szaporodnak, pedig az adót folytonosan lejebb szállítja és majd minden évben töröl el valamely a művelődést vagy fogyasztást terhelő adót. És ne gondoljuk, hogy az adót csak a fogyasztási tárgyakra nézve szállítja le­jebb, tehát nemcsak a fogyasztás növeke­déséből származik a jövedelmi bevétel , hanem egyenes adóit is tetemesen és egész rendszerességgel szállítja le. A földadó 1798-ban 20%-ra volt téve és azóta nem változott, képzelhetjük tehát, hogy mily csekélység az most a föld mos­tani jövedelmezősége és értéke mellett! Az ajtó és ablak adót, a csekély házbér adó válta fel; a jövedelmi adó most csak 1,6­%, míg 1855-ben 6 Va % volt. És mégis mindezen adók jövedelmei tetemesen sza­porodnak úgy, hogy a háztartás folyto­nos plust mutat fel. Még Angliával is meg­történt az, hogy Peel előde az adót fel­emelte és deficitben volt, egy évre rá Peel leszáll­ta és plust mutatott fel. Ebből láthatjuk, hogy adófelemelés és adójövedelem növelése két egészen kü­lönböző és egymást gyakran lerontó dolog. Ha-am­ár most -a kormány nálunk, az adóalapo­t, minden _ módos­ság­ nélkül, az adót felemeli, akkor bizton megmondhatjuk, hogy a most is óriási összegre menő adóhátralékot csak növel­ni fogja. Pedig egy jobboldali lap egész határozottsággal írta, hogy első­sorban a földadó lesz még a jövő évben emelve. Nem tudjuk, hogy ez emelés alatt az adó­kulcs emelését értik-e, és, hogy ezt nem fogja-e katasteri kiigazítás megelőzni. Mert, ha a mostani alapon növelik az adó­kulcsot, akkor csak a teher-aránytalansá­­got fogják a legigazságtalanabbul növelni és az adóhátralékok (melyek épen a föld­adónál tesznek aránytalanul legtöbbet) progressive fognak szaporodni. A teher igazságosabb felosztására szük­ségünk vált és ez után minden egyenes adónkból, de leginkább a földadóból szép eredményeket mutathatnánk fel, de az adókulcsot semmi esetre sem növelhetjük. Gondoljuk meg azt, hogy nálunk a föld­jövedelem 29 °/o államadóval van terhelve, ezenkívül községi adópótlék és közmunka is terheli azt; azután tekintsünk Porosz­­országra, hol a föld 8%-al, vagy Fran­­cziaországra, hol 15 08%-al adóz, sőt az utóbbi országban törvényhozásilag van kimondva, hogy 20%-nál többet a földjö­vedelemtől venni nem szabad, akkor tudni fogjuk, hogy nálunk 29 százalék a legvégső határ — ha más országokkal versenyezni épen nyers terményeinkkel — akarunk. Igaz ugyan, hogy a hiányos föld­becslések következtében a föld­adó 9 és 30-76% közt változik külön­böző vidékeinken, és ezen segíteni is kell de adókulcs növelésről szó sem lehet. Hol a katasteri felvétel oly hiányos, hogy az adó 9 és 30 százalék közt válto­zik, ott az adóalap kiigazítására és nem az adó felemelésére kell törekedni. Hisz nálunk oly katasteri felvételek vannak, hogy pl. a hivatalos statistikai füzetek legutóbbi (1872. évfolyam­­) számában egész Magyarországra nézve ki van számítva 2,086,993 hold ugar és 1870-ben az aratási tabellákban 2,796,326 holdat mutattak ki, tehát 33 98 száza­lékkal többet. Arad, Békés, Csongrád, Heves megyék és Hajdú és Jászkun kerü­let összes szántóföldje pedig ugarral együtt az 1867-iki adókiigazítás szerint tett 1.865,879 holdat holott 1870-ben csak a learatott terület 2.377,493 hold volt, tehát 511,614 hold­dal, azaz 21 százalékkal 1870-ben nagyobb terület volt bevetve, mint a­mennyi volt 1867-ben ugarral együtt az összes szántóföld. Ezt a területet bir nem csak a Tiszaszabályozásnak lehet köszönni. Ezek az adatok fényesen bizonyítják azt,"hogy nálunk az adóemelés minden esetben kegyetlenség lenne, és másodszor azt, hogy a mostani adófelosztás a legna­gyobb igazságtalanság. Ezt tegyük jó­v­á és akkor kevesebb lesz az adóhátralék, több lesz a jövedelem, de ne növeljük a mostani adófelosztás igazságtalanságait még adóemeléssel is. Hegedűs Sándor.­ ­­­aor Timin A jövő század regénye. Nyolcz kötetben. Irta Jókai Mór. Első rész. Az örök harcz. Első kötet-A mi a királynak nem szabad. (8. Folytatás.) Azután felvette az összegyűrt hírlapot, kiter­jesztette azt az asztalra, s kíváncsian végig te­­kintgette ennek ismeretlen hieroglyphjait. — Eh, mégis csak szeretné az ember tudni, hogy mivel rágalmazhat ez a mesquin ben­nünket? (Már tudnillik az udvari czukrászt, — meg a királyt.) — A futár úr ért magyarul: mondá a főko­mornyik úr. — De az udvari czukrász ur egészen össze­­sározta a sarkával a lapot, s rá is köpködött Az udvari c­ukrász úr aztán szépen letöröl­­gette a fehér kötényével a gonosz lapról a meg­­gyalázás nyomait, így m­a már most lehet belőle felolvasni. A futár úr ráhagyta magát venni — időtöl­tésből. Tehát legelőször is jönnek a kinevezések. „Ő felsége kinevezte összes hadseregei ve­­zértábornokává a diadalairól hirhedett General O-Briet.“ A főkomornyik a theás csészébe nevetett, melyből épen az utolsó kortyot hörpölte ki. Az udvari czukrász ur tudatlan arczczal kér­dezé: — De hát ki az a General O-Brie ? sohasem hallottam a diadalairól. A fökomornyik úr felvilágositá róla. — Az egy angol versenyparipa, a­ki, mint legjobb futó, minden lóversenyen győzni szokott. — Ah ! fripon! Azután következett egy bolond, a kit kine­veztek egyetemi tanárnak, egy consu­lárius, a kinek szép neje van, s annak egy püspök a gyóntató atyja, ennek a praelatusnak a helyé­be püspöknek. Egy pár megszökött csaló min­denféle érdemrendekkel dekoráltatok, egy zsi­­vány, a ki élethosszig lett elitélve, érdemei­nek elismerése mellett nyugdijaztatott. Buda­pest város főkapitánya a vakok intézetéhez fő­igazgatónak áttétetett,­­ az illető miniszterek ellenjegyzése mellett. Azután jön egy vezérczikk, melynek vezér­eszméje az, hogy a minisztereknek kevés a fize­tésük, s azt irányadó körökben még egyszer any­­nyira szándékoznak felemelni. Pártolja ez esz­mét. Elmondja, hogy milyen sok dolga van egy miniszternek s mennyire kell költenie ? A czikk oly túlbuzgó lojalitással van írva, hogy az em­ber azt hinné , a sajtóirodából került fel, csak az a gonoszság benne, hogy egy jjszó sem igaz be­lőle. Következik egy másik vezérczikk, hanem az egészen be van festve feketével. A Le menteur ezzel azt hazudja, hogy a censura törölte ki azt a czikkét, pedig hiszen korlátlan sajtószabad­ság van az országban. Azután jön a „legújabb a csatatérről.“ Ez egy másodszori képviselő választásnak a leírása, melyben számos a halott és sebesült. Ezt még el is lehet hinni. Következik egy országgyűlési tudósítás. Elnök csönget. Jegyző felkiált: prémus ! (Azt hiszi, most is minisztrál.) Előadatnak mindenféle bolond kérvények. Azután jön a napirenden le­vő tárgy: törvényjavaslat a delegációkban hasz­nálandó dualistikus nyelv tárgyában : e szerint a praepositiók, nomen propriumok, adverbiumok és a conjugatio, declinatio ragasztékai lesznek magyarok, a verbumok, substantivumok és ad­jectivumok pedig németek. Dualismus nyelve. Az oppositió részéről feljegyzett első szónok be­széde közepén a kormánypárt lármásan követe­li a clotüret. A javaslat nagy szótöbbséggel el­­fogadtatik. Következik a pénzügyminiszteri előterjesztés. A pénzügyminiszer gratulál az országnak, hogy az idén megint rosz­termés volt. Mikor rossz­ter­més van, a birtokosok nem tudják fizetni az adót, akkor az állam elkótyavetyéli a jószágaikat, a vé­telárból először megkapja az adót simplán, azu­tán megkapja a vevőt­ki átiratá­rdíj fejében dup­­­lán, és így minden ínséges esztendő dupla haszon az államháztartásnak.­­ Azután jön egy­­hatalmas külföldi szemle, ala­pos conjectural politicával keverve. Kezdődik az amerikai egyesült államokon, ott az elnök Talbot meghatározván,nagy lett a zavar. A Monroe doctrina győzött. De viszont a Know­­nothlingok bukásban vannak. A német elem az ír katolikusokkal kezet fogva ligát csinált. Megszü­letett Amerikában is a nemzetiségi kérdés. Minden nemzetiség saját jelöltjét akarja az elnöki székre juttatni. Szerencsére a Spiritisták dominálják még eddig valamennyit s a „médiumok“ ellen­súlyozzák a demagógokat. A nők szavazatképes­sége elfogadtatott. És így bizonyos kilátás van arra, hogy új elnöknek a meghalt elnök özvegye fog megválasztatni, a­mi a legszerencsésebb meg­oldás lenne. És abban az esetben a világ két legnagyobb respublicájának kormányát nők fognák vezetni. Az orosz respublica elnöke is nő: Madame Sasza. Ezen genialis­ asszonyságnak legújabb rendelete szerint egész Oroszországban a mennoniták dogmái lesznek elfogadva. Ezen tan szerint min­den Donemen lévő polgár tizenhat éves korában, a férfiak pedig tizennyolcz éves korukban újra megkereszteltetnek a templomban, coram publico, még pedig tetőtől talpig in statu natural! — Ez isteneknek való látvány lesz. — Ugyanott min­den magányvagyon államtulajdonnak nyilvá­níttatott, a házasság eltöröltetett s a törvényszé­kek megszüntettettek. Minden magány adósság quitt! Uj Eldorádó. Németország fel van izgatva az amerikai és oroszországi nagy események által. A nemzeti közvélemény sürgeti az amerikai fajrokonok segélyezését. Americai invasió küszöbén állunk. Legközelebb a frankfurti kamarák elé törvény­javaslat terjesztetett, mely a hadkötelezettséget a nőnemre is kiterjesztetni indítványozza, egy­előre csak a santtete-corps, ambulance, pion­­nier, és megszálló csapatok képeztetvén belőlök, midőn az összes férfi lakosság a havezmezőn van. A Staatschatz ezer millió tallérra szaporíttatott aranyban. Mindezekkel ellentétben Francziaország a puritán elvek és philosophi higgadtság politiká­ját folytatja tovább is. Páriából még a divat is száműzetett s átköltözött a Spree mellé. (Lásd alább „Divat“ rovatunkat.) A köztársaságnak az a legnagyobb szerencséje,hogy a trónpraeten­­densek száma annyira szaporodott már, hogy egymás közt sem bírnak megegyezni. A Bour­bon, Orleans családok mellé támadt még egy új Orleans sarj, mely documentálja, hogy az ő őse volt az igazi Orleans, nemi Lajos Fülöp, azt csak kicserélték vele. Viszont a Napoleon család Luluféle egyenes ágának keserű küzdelmei v­an­nak a Plonplon, Napoleon Péter, Wyse, Bellin­­ger Mimi, és Pearl Cora legitim ivadékaival, a­mi a republicánusok dolgát nagyon megköny­­nyebbíti. Olaszország az anglicán egyházat adoptálta. Ez által hetvennégyezer abbate, szerzetes és tertiárius, huszonhatezer apácza lett exlex álla­potba téve, a miután ez a nagy szám Graubünd­­ten kantonban­ és Tyrolban mind el nem fér, jó részt Magyarországon fog megtelepedni, a­mi által ismét egy lépcsővel közelebb jutunk a pa­radicsomhoz. Szerbia alkotmánya tökéletesíttetett az által, hogy a szerb császár kinevezte a felsőházat, melyhez nagy contingenst szolgáltattak az Oroszországból emigrált grófok és herczegek. Míg másik szomszédunk Románia a népnevelés terén ért el eddigelé csodálatos előmeneteleket, iskolái a schweicziakkal vetekednek, s mióta a zsidó emancipátiót törvényesen létrehozta, finan­­cziai is kitűnően megjavultak. A török birodalom is folytatja újjászületési munkáját. Az alkotmányos szultán ma írta alá (lásd terjedelmes táviratunkat alább) a nők fátyoltalanul megjelenhetése felől hozott tör­­vényczikkét a divánnak ; ugyanott harmadszori felolvasáson ment keresztül a bortilalmat meg­szüntető bili s az nap este minden imám, aléma és softa s valamennyi dervis részegen tánczolt az utczán. Az aranyszarv öböl szabad kikötőnek nyilvánitatott.“ („Csak már legalább azt tudná az ember, hogy mind hazugság-e ez igazán! Sohajta fel az udvari czukrász.“) Következik a közgazdászat. „Börzehírek. Wasserpolak [és társai egyletet alakítottak, melynek czime: „Első általános házfeltörési, zsebmetszési és útonállási részvény­társulat, vidéki lólopási filialékkal, összekötve ugyanezek ellen biztosító osztálylyal. Ilyen egy­letnek valóban rég szükségét éreztük már. A társulat gazdag dividendá­kat fog osztani A rész­vények százszoroson túl vannak jegyezve. Úgy halljuk, hogy a kormány maga is itt akarja biz­tositatni a postáit a szirti kirablások ellen.* — A fiókpesti, Árnyékpesti, és Kölyökpesti egye­sült tarhonya őrlő gyárak a múlt éjjel liquidál­­tak. Mind a három egyszerre leégett. A száma­dások, mérleg, stb. mind benn égtek. — A spa­­nyol-magyar bank és a törökmagyar bank fusio­­nálni akarnak a görögmontenegroi bankkal. — Agio: — arany, ezüst semmi áron, 100 Réz­­krajczár ára 180 papirosban.* Itt van megint egy laciationshir. „Hiteles mérnöki tekintélyek, mint bizonyost állítják, hogy a midőn a vaskapunál a Duna utolsó akadályai is fel lesznek robbantva, s ez által a folyam oly sebes lefolyást kap, hogy nyáron át Budáról Pestre gyalog át lehet gázol­ni, Bécsnél pedig épen csak a medre fog látsza­ni a büszke folyamnak. Hová lesznek gőzhajó­ink !! Videant consules!“ No meg egy kis epidemia-hír. „Chinával való összeköttetésünk egy újabb is­meretlen dögvészt hozott Európára. Ez a láng­­düh. A szerencsétlenek, a­kik azt megkapják, először a kezeikkel, azután a lábaikkal, utoljára a szemükkel, szájukkal, nyakukkal kezdenek .Hai számunkhoz fél iv puatéfetat van csatolva. — A királyföldi universitás ülé­seit figyelemmel kell kisérni nekünk is, hogy annál inkább meggyőződjünk felesleges voltáról. A nov. 18-iki ülésben az universis megdicsérte Medgyes városát, hogy ez gazdasági iskolájának segélyezéséért a szebeni universitás utján­ folyamodott a kormányhoz, ellenben Bisz­­terczét és Brassót megrótták, mivel e két város egyenes után folyamodott segélyért a meg­hagyták, hogy ezután csak az universitás köz­vetítése folytán közlekedjenek a kormány­nyal. E tárgyban indítványt is tettek, mely később fog tárgyalás alá kerülni. Ez is egy adat arra, hogy tulajdonképen mily nevetséges nyűg az universitás a király földi közigazgatás nyakán. — József főherczeg Bécsből Alcsúthra érkezett. A „Pesti Naplódnak Bécsből azt írják, hogy ottani jól értesült körökben mit sem tudnak arról, hogy József föherczeg lemondását benyúj­totta. Annyit tudnak, hogy József föherczeg pa­naszt terjesztett ő felsége elé, azt hiszik azonban, hogy ez ügy nem oly acut, hogy a főherczeget lemondásra bírja. A „Pesti Napló“ arról is érte- *e­ ­­sül, hogy a honvédelmi minister kineveztetése­­ közelebbről várható. — Mi úgy tudjuk, hogy a­­ honvédelmi minister kinevezése egy időben már fait accompli volt s ha emlékezetünk nem csal — az Hol­lán nevével hozatott kapcsolatba. E kinevezés azonban mai napig elhalasztatott s mivel a fölmerült differentiák ez elhalasztás hátrányát tüntették ki — viszont azok meg­­­oldása is csak a honvédelmi minister mielőbbi­­ kineveztetése által eszközölhető. Mindehez járul még azon körülmény is, hogy a hivatalos lapban megjelent s a honvédségi főparancsnokság iro­dáját sértő czikk Lónyay nevével nagyobb mérv­ben hozatott kapcsolatba , mint azt bárki is természetesnek találná. Mi részünkről azon re­ménynek adunk őszinte kifejezést, hogy József főherczeget a honvédség élén ezentúl sem fogja nélkülözni a haza. V — A ministeri válságra vonatkozó híreink, melyeket esti lapunkban közöltünk, ne­m b­írnak eddig, mint lapunk zártakor értesülünk, consis­­tent­iával. I m ' " c — A bankügyben Lónyay Menyhért mi­­nisterelnök és Kerkapoly legközelebb Bécsbe utaznak. Kerkapolyról ma hire szárnyalt, hogy hacsak a kedvező alkalom eljő — beadja lemon­dását. Hanem, hogy m­i­k­o­r jő el ez a „ked­vező alkalom“ — arról hallgat a krónika. — A pénzügyi bizottság tagjai, Lónyay Menyhért gr. szombati indítványára néz­ve, mint a „Reform“ hallja, abban készülnek megállapodni, hogy a zárszámadások megvizs­gálására ne külön bizottság kiküldését tegyék a ház előtt javaslatba, hanem hogy e vizsgálatot maguk eszközöljék. Indítványozni fogják, hogy a pénzügyi bizottság tagjai hattal szaporittas­­sanak. Viharrután. Országgyűlési tollrajz. A mai országos ülést különbnél különb pi­káns hírek forgó szelei előzték meg. Folyosó­kon, a termek zugaiban összedugták fejeiket négyen-öten s közöltek egymással hihetetlen tit­­kokat,a­mik egytől egyig a leghitelesebb forrá­ TSSból eredtek s igy hitelességükhöz kétség egy­­átalán nem férhetett. Nem is akadt oly vakmerő a ki valami felett kételkedni, vagy legalább a bensejében fészkelődő kételyt külsőleg is kife­jezni bátorkodott volna. Ma reggel még olyan volt a hangulat, hogy minden absurdum hitelre talált. A mi nem is csoda minálunk, a­hol min­den nap annyi lehetetlenség történik. — Hallottad , hogy Lónyay ma be fogja adni lemondását ? — A! ne beszélj ! Hiszen a jobboldali lapok egy hét óta a legnagyobb tudományos készült­séggel bizony­gatják, hogy minden alkotmá­nyosság, minden Parlamentarismus illusorius, a­hol a képviselőházi kisebbség kormánybuktatási­­ jogot gyakorolhat. Az igaz, hogy „Grau ist alle ! Theorie,“ — de ha most Lónyay lemondana ,­­ ezt az ellenzék saját vívmányának tekintené,­­ már­pedig az ellenzék minden vívmánya vere- I gég nekünk. Aztán egy országgyűlési scanda- s lum következtében ! Mert Csernátony úrnak a Lónyay képe nem nyerte meg magas tetszését. Na persze! hisz ez non sens. S ha mi a lemondást elfogadnék: nem alkotnánk-e praecedenst arra, hogy jövőben puszta gya­núsításra minden kormányférfi letegye tár­­czáját. Sőt elfogadva a lemondást: rá ülnék a hitelesség bélyegét, hogy a mit itt-ott suttognak, mi is valószínűnek tartjuk. Ez nem járja. — Hja barátom — válaszol az első kicsinylő mosolylyal, melylyel elég feltűnőleg igyekezett elárulni, hogy ő mennyire jobban van infor­málva társánál — te, úgy látszik, elmaradtál a világtól. Azt csak bevallod, hogy Lónyay piros széke már jó ideje lángban áll, hogy lesz az éget s közönséges ember azt ki nem állja? No látod. Lónyay már régen szabadulni vágy s már meg is tette volna, ha időnként közbe nem jönnek olyan támadások, melyeket ha távozásával iga­zolni nem akar, maradnia kell. De ha tisztessé­ges ürügyet talál a távozásra, egy pillanatig sem marad tovább. Ezt már én jobban tudom. — Most az a pillanat bekövetkezett. Ne hidd, hogy Csernátony vagy Simonyi támadása miatt vonul vissza. Oh nem, sőt ezeket a támadásokat vissza kell vernie, előbb nem távozhat. — Más van itt a dologban, egészen más, ezt csak én tudom. A hallgató képviselők kíváncsian vonulnak a szólóhoz közelebb, a­ki megfogva egyiknek ka­bátja gomblyukát, nagyobb óvatosság kedvéért egyszer-kétszer körültekintett , aztán elszorult, titokszerű hangon mondá: — Lónyay, mint mondám, távozására tisztes­séges okot keres. Ezt megtalálta. Emlékeztek az „Ellenőrben“ megjelent czikkre, a­mit valami „Dixi“ irt. Ez az úr azóta eltűnt, nem találják sehol. Elég az ahhoz, hogy ebben hivatalos tit­kok voltak elárulva, a­mikről a honvédelmi miniszer szerint — a­ki szinte Lónyay, mint ti is tudjátok — a honvédfőparancsnokság tisztjein kívül másnak nem lehetett tudomása s a gyanú, hogy ezek árulták el, a hivatalos újság egy de­­mentijében világosan ki is volt fejezve. Hozzá teszi azonban a fáma, hogy honvédfőparancsnok valamennyi tisztje nevében m­­á­r előbb biztosító honvédelmi miniszert, hogy ez a gyanú alapta­lan,­­ a dementi, melyben e gyanú kifejeztetett, még­is megjelent. C­íme kész a conflictus Ló­­nyai és a honvédfőparancsnok között, ki e tárgyban fel is utazott Bécsbe. Mert azt csak nem engedheti, hogy az ő tisztjeinek becsületsza­vában valaki kételkedjék. Az igaz, hogy a hivatalos újság azóta megint közölt valami hely­­reigazításformát, de az a katonai reglement szerint satisfactiónak nem elég. Nem látjátok, itt van az alkalom a lemondásra, nem a nov. 18-ai botrány, hanem a honvédfőparancsnoksággal föl­merült súrlódás folytán. — Hm, hm, ez lesz igaz.De hát nem elég satis­­factió, ha Lónyay csak a honvédelem tárczájáról mond le s a miniszerelnökit megtartja. — No meglehet, meglehet. Várjuk be a fejle­­ményeket.Arra el lehetünk készülve, hogy a mai nap nem foly le váratlan esemény nélkül. Egy másik zugban még titkosabb volt a con­­ferenczia. — Tisza Kálmán ma egy levelét fogja felol­vasni Telekynek, melyben ez az emigratiónak Csernátony ellen hozott ítéletét elhamarkodott­nak , minden alapot nélkülözőnek nyilvánítja. Én ismerem ezt a levelet. A „Reform” aligha bajba nem kér­vezte magát. Bizonyos vagyok benne, hogy a maihoz hasonló jelenet még elő nem fordult. Egy harmadik helyen pláne suttogva be­széltek. — Láttátok Csernátonyt ? Egészen halvány. Azt hallottam, tegnap megírta a végrendeletét

Next