A Hon, 1872. december (10. évfolyam, 278-301. szám)
1872-12-03 / 279. szám
— az ő bukása legfeljebb a sajnálkozást ébreszté fel, ha ugyan nem a kárörömet. Mi nem tartozunk a kárörvendők közé. Megtámadtuk élesen, kíméletlenül nem egyszer, míg hazánk érdekeire veszélyesnek tartottuk: most az ártalmatlanná tett ember fölött azzal az érzettel térünk napirendre, hogy tehetségével ez az ember csaknem ugyanannyit használhatott volna, amennyit ártott. S ha örvendünk, örvendünk bukásának, de semmi esetre sem bukása dísztelen voltának. Az országház mai gyűlésén, ahol a befejezett miniszterválság befejeztetett, ugyanez a hangulat látszott uralkodónak. A miniszterek közül egy sem volt jelen. Ellenben ott volt Deák, mosolygó derült arczczal, mint a ki hoszú betegségből lábbadt fel, s körötte a jobboldali padokon oly vidám hangulat uralkodott, hogy a baloldali, mely a kormány lemondásának hitét éljenzéssel fogadta, korántsem volt fogható hozzá. Azért-, mert az ellenzék mindenesetre szívesebben látott volna a jobboldal szabadelvű elemeiből alakult egészen út, mint egy fejelési minisztériumot, s így reményeit csak félig látta teljesülve, vagy mert a jobboldal nagyon is megérezte, mennyire javult a helyzet a történt változás által, de annyi igaz, hogy a Deákpárt hangulata akkor sem lehetett volna a mainál rózsásabb, ha ellenpárti miniszerelnököt sikerült volna lebuktatnia. Különben, hogy a Lónyay alatti és utáni helyzet az utóbbi előnyére tetemesen különbözni fog, azt minden ember előre látja. S akkor aztán ki fog derülni az is, hogy ha a kedvezőbb hangulat e válság előtt be nem állhatott, vájjon annak oka az ellenzék volt-e, vagy valami más ? Törs Kálmán: Remete Géza önigazolása a baloldali kör legutóbbi értekezletén. Tisztelt értekezlet ! Köztudomású tény az, hogy a nagykanizsai kir. törvényszék, a pesti kir. ítélő tábla végzése által elrendelt vizsgálat foganatosíthatása végett az országgyűléstől kiadatásomat kérelmezte , hogy a kérelem a mentelmi bizottsághoz utasíttatott. A későn megejtett választás bizonytalan kimenetele, ügyvédi irodám végleges rendezése s átadásában gátolt s igy most valék kénytelen ezen számos érdeket érintő munkát bevégezni, mely körülmény, de főleg közbejött betegségem okai annak, hogy a tisztelt értekezlet előtt előbb mint ma meg nem jelenhettem s a fennforgó ügyben felvilágosításokat nem adhattam. Távol van tőlem azon remény, hogy egyoldalú előadásom képes leendő tisztelt kör tagjai keblében elérni minden gyanút és kételyt, de erős meggyőződésem az, hogy a tényállás s ez ideig hozott bírói határozatok megismerése, a megszületett kételyt, ártatlanságomnak törvényes kiderítése előtt is, alábbszállítani fogja. önérzetem feláldozásával jár a védelem, oly megtámadás ellen, melyről alapos meggyőződésem, hogy a jobboldali magas pártérdek aljas ármánya intézett s igy vele szemközt legilletékesebb fegyver a hallgatásban nyilvánuló hideg megvetés lenne. S választóim irányában, kiknek bő tudomására, a jelen megtámadás is, a jobboldali próféták s ezek között egy kir. törvényszéki elnök által is, a legfeketébb színben juttatott s ennek daczára bizalmukkal megajándékoztak; minden önszemrehányás nélkül választhatnám a fent jelzett utat. Azonban a letenyei kerület bizalma országos képviselővé tett, s ez okból az ország becsülését is kivívni kötelességemmé vált, minélfogva a kérdéses ügyben, annak az igazságszolgáltatás előtt leendő végleges eldöntéséig is igazolásomat megkísérteni óhajtom. Szolgáljon igazolási kísérletül a tényállás száraz előadása. Zala megye volt főispánja, a megye, közgyűlés ajánlatára, a több évekről hátralékos rabtartási költségeknek végrehajtás utjáni behajtásával, több magán ügyvédet megbízott s őket t. tiszti ügyészekké nevezte ki. A kinevezettek között én is helyet foglaltam. Utasitást adatott, hogy az időnkint behajtott rabtartási költségek jelentések kísérete mellett minden hó végével a volt fenyitó törvényszékhez terjesztessenek fel s a megyei határozatban kimondatott, hogy a t. tisztiügyészeket, eljárásuk körül, oly mérvű költségek illetik meg, minek javukra egyéb magánügyekben megállapittatni szoktak. A fenti utasítás szerint jártam el a megyének újjá lett’szervezéséig. Ennek bekövetkeztével megbízatásunk s tiszti ügyészi állásunk megszűnt s az alispáni hivataltól utasítás adatott, hogy végleges számadásainkat most már hozzá terjesszük be. A végleges számadásomból kitűnt, hogy a legutóbbi időben a megyei házi pénztár javára befolyt hozzám összesen 555 frt 14 kr s hogy a folyamatban levő s most már általam be nem fejezhető ügyekben végrehajtási költségkövetelésem 429 frt 30 krra rúg. Ezen javamra biróilag megállapított s tisztségem megszűnte folytán általam többé be nem hajtható végrehajtási költségösszeget, vagyis 429 frt 30 krt, mint Zala megye közönségének megbízott ügyvéde — levontam a befolyt 555 frt 14 krból , a fenmaradt 125 forint 80 krt felterjesztem. A beszámítás tárgyává tett költségek valódiságát az egyes jelentéseimhez zárt közokmányokkal, minek eredeti végrehajtási jegyzőkönyvek s végrehajtási zálogjog bekebelezési végzések,igazoltam s még felhozandó,hogy csakis azon ügyekben tettem kintlévő költségeimet a beszámítás tárgyává, a melyekben végrehajtási foglalás által nyert kellő hypothekával ezen költségek behajthatását a megye részére biztosítottam. Megjegyzésre méltó, hogy ezen végleges számadásom beadása a zalamegyei képviselőválasztásokra kitűzött június 22-ét néhány nappal előzte meg. Mit tett tehát Zala megye volt nagyérdemű főügyésze, a nagykanizsai kir. törvényszéknél számára nagykorúságáig, előttem ismeretlen országos érdemeinél fogva fentartott ülnöki állomást jelenleg elnyert Skublics Pál úr. Beadta a nagykanizsai kir. törvényszékhez , ellenem panaszlevelét s közsikkasztásért vizsgálatot kért. Tette ezt, mert mint ügyvéd fejem terhére leszámítom a folyamatban levő ügyekben javamra megállapított végrehajtási költségeket, melyeknek egy részét az illető bírói kiküldötteknek saját pénzemből előlegezve már kifizettem, tette ezt, anélkül hogy beadott számadásomat az ily számadások átvizsgálására egyedül hivatott s illetékes megyei számvevőségnek kiadta és annak véleményét kikérte volna. A nagykanizsai körtörvényszék az elővizsgálatot a megyei főügyésznek minden próbát nélkülöző egyszerű kérelmére elrendelte s junius 18-ára megidézett. A vizsgálattal megbízott bíró logalitásból a jegyzőkönyvi kihallgatás mellőzésével beadott írásbeli nyilatkozatomat elfogadta s ennek alapján hozatott a következő végzés: „Molnár Alajos királyi törvényszéki s vizsgáló biró ur Remete Géza letenyei ügyvéd ellen az általa beszedett 555 frt 14 kr zalamegye házi pénztára részére követelt hivatalos pénzekből 429 frt 30 kr összegnek visszatartása miatt elrendelt elővizsgálatnak teljesítéséről szóló vizsgálati iratokat bemutatván a kir. ügyész urnak meghallgatása után régeszteette. A teljesített elővizsgálatból az tűnvén ki, miszerint jelen ügyben egyrészről Zala megye mint megbízó, másrészről Remete Géza mint megbízott között számolási viszony áll fenn, — mely közigazgatási illetőleg számvizsgálati úton eddigelé tisztára hozva nincsen, — ugyanazért jelen helyzetben az ügy bűnvádi eljárás tárgyát nem képezheti. Mivel Skublics Pál megyei főügyész úr jelen végzés kiadása mellett a zalaegerszegi kir. járásbíróság utján, valamint Remete Géza letenyei ügyvéd ur a letenyei kir. járásbíróság utján felzeten értesitetni rendeltetnek. N.-Kanizsán a kir.törvényszék bünfenyitő osztályának 1872. évi júliusá . tartott üléséből. Takács m. k. kir. törvényszéki jegyző.“ Ezen végzés ellen a megyei főügyész felfolyamodással élt s a kir. Ítélő tábla a jegyzőkönyvi kihallgatás mellőzését szabálytalannak találta s a kir. törvényszéket ennek eszközlésére utasította, minek alapján a kiadatási kérelem beadatott. Végül csak annyit jegyzek meg, miszerint nehogy a megye, irányában bizalmatlanságot találjon abban, hogy a kiutalványozási kérelmet mellőztem, — a fentebbiek szerint jogosan viszszatartott 429 frt 30 krt azon kéréssel küldöttem fel, hogy az részemre utalványoztassék. Nem akarom ma tovább a tisztelt értekezlet idejét a közügyektől elvonni s hosszabb betegségem szülte kimerültségem sem engedi, hogy azon tények hosszú sorozatát ma előadjam, melyek megismerése bizonnyal meg fogja alkotni azon véleményt, hogy jelen megtámadást a valóban uralgó, határt és semmi szentet nem ismerő pártszenvedély intézte. S meg vagyok arról győződve hogy a tisztelt értekezlet a fenforgó fontos tekinteteknél fogva a legközelebbi értekezleten a fonal felvételét megengedi. Állami kereskedelmi tanodák. A magyar kormányférfiak mindannyiszor, valahányszor a magyar fajt végelpusztulással fenyegető elnémetesedés miatt, s az ennek meggátlására szolgálandó intézkedések végett interpelláltatnak, egyszerűen azt szokták felelni, miszerint a magyar fajt a culturának kell fenntartani, de nem törvények hozatala által. Nézzük tehát részletesen, hogy miként igyekezik a magyar kormány a magyar fajt a kereskedelmi téren, vagyis azon a téren a cultura által fenntartani, melyen az elnémetesedés már annyira elterjedt, hogy magyar kereskedőnek hite sincsen, és magyar szülők gyermekeiket ezen pályára, noha ezen osztálytól némileg hazánk jövője függ, még neveltetni is iszonyodnak már. Vegyük legelőször a kereskedelmi képviseltetést, vagyis a külföldi consulátusokat szemügyre. Mindazon nemzetek consulatusainál, melyek Pesten vannak, azon nemzet nyelvén, melyet a kereskedelmi téren képviselnek, és a magyar nyelven felvilágosítást és útbaigazítást kap a magyar kereskedő, azonban saját hivatalnokaitól, már t. i. az osztrák magyar konzulátusoktól, magyar nyelven kaphatni valamit, magyar kereskedő még nem érte meg, de azt igenis folytonosan kénytelen tapasztalni, hogy ha magyar nyelven ír hozzájuk, tehát levelét még feleletre sem méltatják, saját hivatalnokai. És hogy mindez valóban így van, mutatja a következő tényállás. Egyik párisi képviseletemtől megbizatván, hazánk egyik legfőbb választott tisztviselőjétől egy ügyben felvilágosítást kérni, ez azt a legnagyobb készséggel magyar levélben velem tudatván is, ezen magyar levelet beküldöttem párisi képviseletemnek azon reményben, miszerint az osztrák-magyar consulátus a hű fordítást legjobban eszközlendi, azonban saját hivatalnokunk ezt az illetőnek kereken megtagadta, és midőn e végett a közös külügyminiszerhez az eredeti válasz csatolása mellett orvoslásért folyamodtam, kérvényemre választ sem kapva, az eredeti magyar és franczia levél egy levélben egyszerűen visszaküldetvén, kénytelen voltam az itteni franczia consulátushoz, tehát egy idegen állam kereskedelmi képviselőjéhez ezen ügy elintéztetése végett fordulni, noha a konzulátusok egy részben a magyar állampénztárból tartatnak fenn. Ha hazánkban széttekintünk, itt még furcsább dolgokat vagyunk kénytelenek tapasztalni, mert az igazságügy miniszer úr a tőzsdei bíróságoknál, mint amelyek fellebbviteli bíróságok, mert tőlük fellebbezni nem lehet, a törvény azon rendeletét , hogy végzéseiket, határozataikat és ítéleteiket mindig az állam hivatalos nyelvén hozzák, mindeddig érvényre nem emelte, s „Erklärung, kön. ung. Zollamt“, s magyar czimerrel ellátott „Zahlungs-Rollette des kön. ung. Verzehrungssteuer-Amtes“s „Zoll-Quittung“, hivatalos okmányokkal árasztja el a hazát, a kereskedelmi miniszter úr, „Amtliche Nothungen der Pester Waaren- und Effecten-Börse, der ministerielle Börsencommissär,“ „Correspondenzkarte.“ magyar czimerrel ellátott „Postanweisung" , „Frachtbrief", „Nachnahmeschein",„Aufgabsrezepisse", „Telegramm“ hivatalos okmányok megvételére s elfogadására hivatalosan kényszeríti a magyar kereskedőt. A ménesek nemesítélésére majd 3 millió forintot a jövő évi költségvetésbe is előirányoz, de állami kereskedelmi akadémiák felállítására egy krajczárt sem, mert hát a ménesek gyarapítása szükségesebb, mint a kereskedelmi osztály műveltetése és neveltetése, a közlekedési miniszter úr pedig daczára annak, hogy a gőzhajó és vasúttársulatok az állampénztárból évenként majd 20 millióval segélyeztetnek, megengedi azt, hogy ezen társulatok a magyar kereskedőt mindenről német nyelven értesítsék, s méghozzá hivatalnokaikkal is németül legyen kénytelen beszélni, ha pályáján boldogulni akar Magyarországban. Végtére, ha a kultura terén a kereskedelmet tekitjük, kénytelen a magyar kereskedő sajnosan tapasztalni azt, hogy a pesti kereskedelmi akadémia, melyben az előadási nyelv a német, évenkint tízezer forintnyi államsegélyben részesíttetik, és minthogy az oktatásügyi miniszter úr tárczája átvételekor határozottan ígérte azt, miszerint főfigyelmét a szaktanodák felállítására fordítandja, bátor vagyok tőle kérdezni, miszerint hajlandó-e a kis Horvátország példájára, hazánkban legalább tizenöt állami kereskedelmi akadémia felállítását a jövő évi költségvetésébe felvenni, és így a magyar szülőknek lehetségessé tenni, hogy gyermekeiket ezen hazánkra oly fontos pályára neveltethessék, és kiképeztethessék. Fromm Antal, ügynök. Magyar tudományos akadémia. Dec. 2-ikán. Hunfalvy Pál, mint legidősebb tagja az első szakosztálynak megnyitván az ülést, Gyulai Pál bejelenti, hogy az osztálynak buzgó és szorgalmas tagja Szénássy Sándor nov. hó 29-kén hirtelen halállal múlt ki. Az osztály gondoskodni fog, hogy a gyászbeszéd megtartassék. E véletlen gyászeset miatt Brassay Sámuel előadása is elmaradt, ez ülésről, mert éppen a boldogultnak kellett volna azt felolvasni. Riedl Szende „Az irodalmi nyelv és nyelvjárások“ czím alatt értekezik. Ez értekezésében értekező folytatja a harczot felállított tana mellett. Felhozza, hogy múltkori értekezése sok nyelvtudósnál kiváló figyelmet keltett, s több oldalról érkeztek hozzá üdvözlő iratok; de voltak, kik megtámadták őt állításai miatt, s szemére vetették, hogy különbséget tett az irói és köznyelv között. Értekező e vádra felel először, s'példákkal mutatja meg, hogy egy nemzet sem'hrugy a mint beszél, és nem beszél úgy mint ir; az élő nyelv nagyon különbözik az irói nyelvtől. Ezután áttér értekezésének tulajdonképeni tárgyára az ikea igeragozásra. E kérdésre: mi az ik ? Azt feleli, nem képző, hanem rag, s nem más mint a harmadik személytt n (en) testvére, vagy ha tetszik nagybátyja, mint például teszen, vészén, leszen. Az ikes igeragozást csak tekintélyen alapulónak tartja. Valamelyik tekintélyes író e sajátságos ragozást talán valamelyik régi írónál találta, s ez után vette azt használatba. Nem akarja azt tanácsolni, hogy az akadémia például hagyja meg rendeletileg, miszerint egy bizonyos naptól kezdve senki se használja e ragozást, hanem azt tartaná legcélszerűbb eljárásnak, ha valamely tekintélyes író nem alkalmazná művében, s a példa többeket is vonzana a követésre. A 18-ik században az iker igeragozás még nem is volt rendszeresítve, sőt vannak ikes igéink p. o. úszik, fürdik, melyeket Kazinczy 1815-ben még iktelenül használt. Az értekező nagyon üdvösnek találná, ha e ragozás eltörültetnék, s a ragozásban a második személy ragja egyszerűen sz vagy 1 betű a szerint minta tőige sziszegő betűvel végződik vagy nem.De czélszerű volna az ikes ragozást eltörölni azon szempontból is, hogy az idegen ajkúaknak ez által megkönnyítenék a magyar nyelv tanulását. Ezek után indítványozza k-et, mondja ki az akadémia, hogy az ikes igeragozás elvetendő,- 2-or küldje ki az akadémia a nyelvészeti bizottságot, hogy e ragozás elvetése következtében támadt nyelvtani nyílt kérdés megoldása iránt véleményes jelentést adjon. Értekezését azon kijelentéssel fejezi be, hogy az lesz életének legboldogabb percze, ha e szellemetlen nyűgöt leveszik a magyar nyelv nyakáról. Alig tette le Riedl Szende értekezését, azonnal felállott Hunfalvay s egy pár állítását kezdte czáfolgatni, s indítványozza: nyomassák ki az értekezés, hogy tüzetesebben lehessen hozzászólani. Toldy nagyon tiltakozik e theoria ellen s ellenzi, hogy ez ügyben egy bizottság küldessék ki, ez az akadémiára csak pirító lenne. Különben érveket is hoz fel saját álláspontjának támogatására. Többek közt nem osztja azon állítást, hogy a nép nem használja az ikes ragozást , mert vannak egyes vidékek — többek közt Vas megye — hol nagyon szorosan megfigyelik e ragozást. Hogy Kazinczy nem használta e ragozást, az nem nyom a latba, mert Kazinczy korban a nyelv legzavarosabb volt. Az indítványt egyszerűen elvetendőnek tartja. Buden s nem ijed meg az indítványtól, ha még oly badar volna is; értekező különben nem is hozott fel értekezésében annyi és oly fontos érvet, hogy ezek alapján kívánná, miszerint az ügy elintézése a nyelvtudományi bizottságra bizassék. Az ügy nyiltkérdésnek hagyatott s értekező megígéri, hogy a maga álláspontját még újabb érvekkel is fogja támogatni. Ezzel ez az ügy befejezettnek tekintetett. Ezt követte Hunfalvy Pál könyvismertetése. Ismerteti Ahluistnek finn nyelvtudományi dolgozatait és finn nyelvtanát, melyet 1870— 72-ben adott ki. Donner két összehasonlító nyelvészeti felolvasást küldött be; ugyan ő igen érdekes dolgozatokat irt a finn-magyar összehasonlító nyelvészetről.Krontói megjelent észt nyelvtan finnek számára. Ezután ismerteti Vadnay Rudolfnak „Az önhangzók olvadása“ czímű művét. Igazat ad ismertető Vadnaynak, midőn a közép e betűt ü-vel jelöli. Nagy gondot fordított az egyes vidékek kiejtésére, s az ezek közti különbséget igen élesen körvonalazta, s hangtani szempontból becses az ő munkája. Vadnay egyátalában igen gondosan és nagy lelkiismeretességgel fürkészett nyelvünkben. A szótár és nyelvtanító bő anyagot fog találni e műben. Kautz, aki Bacsányival igen Bokát foglalkozott, megküldé az akadémiának Bacsányi és neje arczképét s mintegy 622 apró jegyzetet Bacsányiról. Ülés vége 7 óra után. KSi-úimSk. — A cholerabizottság ma délután összülést tartott. Tegnap a cholerabetegek 24-el, ma reggeltől estig 23 egyénnel szaporodtak. A mai esetekből a belvárosra 2, a Lipótvárosra 1, a Terézvárosra 4, a Józsefvárosra 3 és a Ferenczvárosra 1. A halálozási arány az idén daczára a cholerának, nem nagy, és következő számokat mutat: januárban meghalt 711, februárban 742, márciusban 743, áprilisban 746, májusban 833, júniusban 747, júliusban 770, augusztusban 705, szeptemberben 580, októberben 564, novemberben 570. A temetőfelügyelő bejelenti, hogy a különböző városrészekben cholerában hirtelen elhunyt szegényebb sorsú napszámosok hullái kivitetnek a temetőbe, s ott nincs pap, ki a temetési szertartást végezze. A bizottság elvárja az illető lelkészektől, hogy a vallási szertartásokban minden halottat részesítsenek, a halottak könyvének pontos vezetése végett pedig meghagyatik a halottkémeknek, hogy a temetőbe szállított hullák neveit és lakásait a temetőfelügyelőnek e czélra készen tartott íveken jelentsék be, felügyelő fogja aztán ennek alapján a halottasanyakönyveket vezetni. A köztisztaság ellen mulasztók neveit a bizottság első ízben a lapokban, másod ízben mulasztás és bírságolás esetében pedig falragaszok útján rendelte közzététetni. Ezen intézkedés utóbbi része ellen a józsefvárosi albizottság repugnál. A nagybizottság tehát a kérelemnek helyt ad. A nemz. szín. tulajdonához tartozó sarokház udvara (Wesztermayer féle) az ország és kerepesi út sarkán valóságos piszoafészék. Az intendáns záros határidő alatt fel fog hivatni, hogy e ház udvarát kitisztíttassa, különben meg fog bírságoltatni. Sztupa figyelmezteti a bizottságot, hogy a hatvani utczában lévő Pálffy (Horváth féle) házban a tisztátlanságnak szintén nagynak kell lenni, főleg áll ez a Camonféle kávéház bizonyos helyiségére, mely inpregnálva van fertőztető anyaggal. Meg fog vizsgáltatni. A kültelkeken megbetegültek vagy elhaltaknak kórházba szállítása ellen igen sok nehézség merül fel, mert se kocsi,se hordkosár nem felel meg a czélnak a nagy távolság miatt. Okvetlen szükséges volna külkórházakat felállítani. Leginkább szükség volna ilyen intézetekre a külső Lipót és a Terézvárosban. A járványorvosok és halottkémek feljogosíttatnak,hogy a hullák és betegek szállítására pénzért kocsikat fogadjanak fel, ha pedig nem kapnak, jelentsék be a Rókuskórháznál, hogy az ottani kocsikkal legyenek szállíthatók, egyúttal felhivatnak a Teréz és Lipótvárosi albizottságok, hogy a külkórházak felállítására alkalmas házakat szemeljenek ki. A vízvezetéki víz városszerte romlani kezd, a bizottság tehát felhívja a vízvezetéki bizottságot, mely épen holnap ülésezni fog, hogy a csőhálózat tisztítása iránt intézkedjék. A doleraállásáról a belügyminiszterhez dec.2-án beérkezett napi tudósítások szerint Budán, december 1-én 8 újabb choleraeset merült fel, ebből esik a várra 0, Krisztinavárosra 0, Tabánra 0, Vízivárosra 2, Kültelekre 0, Országútra 0, Újlakra 1, közkórházra 0, irgalmi kórház 5, összesen 8. Ehez hozzászámítván az ápolás alatt maradt 40-et, az összes beteglétszám 48, ezek közül meggyógyult 4, meghalt 3. Octóber 18. óta összesen megbetegült 693,kikből meggyógyult 391, meghalt 261,gyógykezelés alatt maradt 40. A katonák között dec. 1-től decz. 2-ig megbetegült 1, a gyógykezelés alatt maradt 16, az összes beteglétszám 17, ezekből meggyógyult 5, meghalt 6, további ápolás alatt marad 12. Pes ten dec. 1-től decz. 2-ig megbetegült 23, ebből esik a Belvárosra 0, Lipótvárosra 4, a Terézvárosra 7, a Józsefvárosra 1, a Ferenczvárosra 1, Kőbányára 0, a közkórházra 10, összesen 23. Ehez számítván az ápolás alatt maradt 188-at, az összes beteglétszám 211, ebből meggyógyult 3, meghalt 13, a járvány kezdete óta összesen megbetegült 583, ebből meggyógyult 165, meghalt 223, további gyógykezelés alatt maradt 195.— Nagybányán nov. 30. egy choleraeset merült föl, mely halállal végződött. Esztergom városban dec. 1. egy choleraeset fordult elő, a beteg ápolás alatt van Bács Bodrog megyében. Apatinban nov. 24-től 26-ig két cholera eset merült föl, melynek egyike halállal végződött. Biharmegyében: A kábai vasútállomáson egy cholera eset merült fel. Kassán a cholerabetegek száma héttel szaporodott; az eddigi megbetegült 91 egyén közül meggyógyult 16; meghalt 52; ápolás alatt pedig maradt 23.-Hangverseny. Schumann Klára és Joachim Amália csütörtökön decz. 5 én esti 72 órakor a vigadó kis termében hangversenyt tartanak. Műsorozatuk ez: Beethoven 53. mü Sonata (kemény C.) Gluck Anna „Orpheuszból Schumann 6. mü „Davidsbündler“-ből 10. sz. Beethoven Mignon, a) Schubert Impromtu (lágy C.) Gavotte, Brahms átirata, a) Schubert „Frühlingsglaube“ b) Schumann„Widmung“ Mendelson Scherzo a Sz. Iván éji álom“-ból a szerző sajá átirata. A„MagyarSzinvilág“ czímű mű szerzője Benkő Kálmán arról értesít,hogy műve már sajtó alatt van. Egyszersmint pedig kéri ívtartóit, hogy az előfizetési íveket decz. 15 héig hozzá okvetlenül beküldjék, mert fölösleges példányokat nem nyomathat, mint halljuk még eddig egyetlen vidéki színész küldött be, Csóka S. néhány előfizetőt. Meg nem foghatjuk, honnan e hideg közöny,ezen közvetlen a színészeket érdeklő becses munka iránt. Benkőnek magának is vannak érdemei, melyeket ha más senki nem is, de a vidéki színész urak méltányolhatnak. Mint a nemz színház könyvtárnoka, igen sokat tett a vidéki színészet érdekében. Ő volt az első, ki czikkeket irt a lapokban, s a Győri Vilmos által fölajánlott „közönyt közönnyel“ czimű darabot számtalan társulatnak elárusította, mely összeg úgyszólván alapját képezi a vidéki színészet nyugdíjának. Népszínművei — melyeket legtöbbnyire ingyen bírtak — évekig nagy jövedelmeket hoztak a társulatoknak; sőt „Ubryk Borbálával“, épen nyár közepén, midőn bármily jeles darabbal nem bírtak közönséget teremteni , százakat, ezresei kerestek a vidéki igazgató urak. Node itt az alkalom, s hisszük hogy megteendik kötelességüket, legalább a kiadási költségeket fedezni segítik az öreg árnak. — B i r s á g. A kolera-járvány ügyben működő bizottmány által hozott szabályok áthágása miatt november 20-káig összesen 85 egyént bírságoltak meg. A bírságösszeg összesen 1450 ftra rúg. A bírságoltak közül legtöbb esik a józsefvárosra (63), a terézvárosra 11, a lipótvárosi 11. E kimutatás szerint a belvárosiak és a ferenczvárosiak példás tisztaságot tartanának. Tamások vagyunk benne. — Greeley Horáczi Pár hó előtt még mennyit nevettek az amerikaiak ama őszabásu kabáton és régi divatu nagy kalapon, melyben életlapjaik a jó öreg Greely —Grant tábornok elnöki ellenjelöltjét — figurázták ki, míg ma már könyezik a nevezetes embert, ki a nép becsületes barátja és tanácsadója s Amerikának legnevezetesebb publcistája volt. A newyorki távirda múlt hó 29-éről jelenté, hogy meghalt. Ahol csak sajtó van s az ész és becsület szövetségét nagyra becsülik, ott mindenütt mély tisztelettel és részvéttel fognak megemlékezni e férfiúról, ki birta a yankee-jellem minden nevezetes vonását annak kirívóbb árnyoldalai nélkül. Igaz, hogy nem ártott volna, ha valamivel simulékonyabb modort sajátított volna el s ezért letesz vala némely különcségéről, melyeket az elnökválasztási mozgalmakban annyian kitréfáltak (de sohasem tiszteletlenül) benne ; de úgy is — amint volt — egyike marad ő a legnemesb jellemeknek, kinek sírkövére rávéshetik az egyszerű, de sokat mondó szót: „semper idem.“ Mert hű, becsületes és igaz maradt ő mindig; a haza, az emberjogok, a szabadság és a műveltség első rendű bajnoka, kinek volt néha folt — mint honfitársai megjegyezték — a kabátján, de soha a becsületén. Nem is az az ember volt, ki lelke nyugalmát föláldozhatta volna valamiért, sem hiúság, sem nagyravágy nem hántolták. Egyetlen becsvágya volt: hasznossá lenni embertársainak, s e becsvágyát negyven év óta minden nap betölté. A nép fia volt, mint mondjuk, New Hampshire állam Amherot városában született 1811.február 13-kán. (Van, aki születését kora teszi.) Szülei földmivesek voltak. A suhancz fiú is nappal atyjának a szántóföldön segített, a vetett magot betakargatvavagy férgeké pusztítva; este pedig értelmes anyjának oktatásait hallgatta. Nagyerejű ficzkó lett, ki erősen megülte az ekés lovat és fáradatlanul tördelte a sziklakövet úti kavicsnak. Őrze a lovakat, felvigyázott a szénégetésre, szedte a komlót néha késő estig. Szóval, a munka korán komoly, rendszeres embert csinált belőle. Ifjak társaságát, a kocsmát soha sem kereste. Inkább hallgatta anyját, kinek örömét képezte, vagy segített atyjának, kinek támasza volt. Akármily sok munkája volt, sohasem veszte kedvét, vidorságát. Midőn 16 éves lett, ment tapasztalást gyűjteni s Vermontban nyomdásznak állott be, négy évig dolgozva a „Northern Spectator“ nyomdájában. Aztán városról-városra vándorolt gyűjtve tapasztalatokat s tanulva minden este. New-Yorkban íróvá lett s 1830-ban ő alapitá az első olcsó lapot , a „Morning Post“-ot, mely azonban csak három hétig élt. De neki életet adott, mert megismerték tehetségét s ajánlatokat tettek neki. Nem ment azonban senki mellé, maga akart valamit teremteni. Ha az olcsó kis lap nem sikerült, megpróbált egy igen nagyot s alapítá a New-York Tribune“-t, mely megjelenésével meglepte a közönséget, míg csakhamar tekintély, végre pedig a hatalom lett. Greely egyszerűen, de magvasan írt bele a nap kérdéseiről. Czikkeit a legszerényebb műveltségű ember is megérte, a legtudományosabb is élvezte. Vele volt benne mindig, s az erély és jellem szint adtak munkáinak. 1848 ban már oly népszerű volt, hogy a kongressus tagjának is megválaszták. Mint szónok, szintén kitűnt. Sok erővel ítélte el a közigazgatás hibáit és mulasztásait, s a dolgok megítélésében tárgyilagos maradt mindig. Például elismerte, hogy a déli rabszolgatartó államoknak van okuk, sőt joguk is az elszakadáshoz ; de midőn ezt polgárháborúval akarták elérni, az Unió legerélyesb hívei közt volt és sokat tett a győzelem érdekében. E háború előtt kevéssel utazást tett Európában s élményeit és tapasztalásait ki is adta egy munkában. Irt ő több politikai és közgazdászai könyvet, de munkálkodásainak súlypontját mindig a „New York Tribune“ szerkesztése képezi, mely őt híressé, becsültté és gazdaggá tette. A háború után Lincoln elnökkel együtt a mérsékelt politika érdekében működött. Neki sok érdeme van abban, hogy a tapintat és nem a bosszú politikája kerekedett fölül. Midőn Jefferson Dávid, a déli elnök szabadlábra helyezése merült föl, Greely lett a kezes s a legyőzött fogolyért ő tette le a kívánt kétszázezer dollárt. Ez„emberi“ szép vonásért szerették úgy meg délen, hol a négerek — kiknek gügyét mindig szabadelvűen fogta föl, — már az előtt is családiasan csak Massa Greely“-nek nevezték. —Mint szerkesztő igen lelkiismeretes, mint iró fáradhatlan volt. Hetenkint csak egyszer ment ki Chappaqua nevű telepitvényére, hol húsz holdnyi mocsárt kiszárított, termőfölddé alakított, beültetve fasorokkal és szép gyümölcsös kerttel. Valódi mintagazdaság ez, hol ő oly örömest töltött mindig pár órát, kimozogva magát, beszélgetve a munkásokkal, ültetve új fákat, megnézve üvegházát, belvezetve barátait kedvencz forrásához egy szép völgybe. A napszámossal ép oly szivesen beszélt, mint legbensőbb barátjával. — Egyszerűbb embert képzelni sem lehetett, bár igen nagy vagyonnal rendelkezett. Divatra és külsőségekre sohasem gondolt. Viseletében igénytelen volt egészen a cynismusig. Ha mosolyogták kopott kalapját és ódon köntösét, föl sem vette, s szívében felebarátilag sajnálta a külsőségek embereit. Oly feddhetlen ember volt, hogy ellenségei is kénytelenek voltak róla jót mondani. A „Self made man“ — amint nevezték — brrt is sok kilátással az elnöki székre. A múlt tavaszszal az egyes státusok conventiói nagy részben mellette nyilatkoztak, s midőn május 2-án a Cincinnatiban tartott nagygyűlés is őt tűzte ki jelöltül, a „grant“-isták megijedtek. De annál jobban dolgoztak, s még a Greely hívei közt is sok emberben fölidézték az aggodalmakat. Az öreg — mondák ezek — mindenféle különöséget bevinne a kormányba s rövid időn valamennyi állammal összeveszne, mert jó ember ugyan, de rövidlátó. Tartottak attól is, hogy a közigazgatásban nem lévén gyakorlati jártassága, elméletekhez ragaszkodnék s bajokat csinálna. Szóval végre is kisebbségben maradt. De elnöki szék nélkül is elég magas poleton ült ő, s mint az amerikai nagy sajtó úttörő bajnoka, hőse, rettenthetlen s becsületes