A Hon, 1873. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1873-01-16 / 12. szám
■ági törvényeiket hozzá vitték; természetesen az ajándék sem maradt el, egy-két bölény Erdély havasi rengetegeiből a lengyel nemesség előtt a király ambitióinak hizelgett s a szászok kérése teljesült; törvényeik a mennyiben Erdély közjogainak nem sérelmesek, megerősittettek ily czim alatt: »Der Sachssen in Siebenbürgen Statute oder Eygen Landreccht 1583.“ E könyv XI. czim sanctionálja legelsőben az Univérsitas név alatt ismert intézményt, a szász perekre nézve az ide összegyűlő két bírákat másodfokú bírósággá tevén. Fronius műve princeps editiójában az Universitás és statuták létrejövetele indoka Szászos dialectussa igy van előadva: »Die weil der Sachsen Gerichtshendel, Gewohnheiten und Rechten mit dem Hungarischen Edlenrecht und Decret uneinstimmig, am meisten Theil davon wahren, dass drum auch euere Sententien und gesprochene Urtheilen an Unsem gnedigsten Herrn und Fürstenhof und Gerichhtstaffel ihren Bestand nicht haben, sondertum mehrentheil gewandelt und verändert wurden“ stb. — tehát, hogy a fejedelem bírái ismerjék a szászok törvényes gyakorlataikat, azért foglalták írásba, s igy lettek a Statuták, s a szász nép peres ügyeit elintéző hét biró évenkinti gyűlése itt lett universitás. Ez az egyetem genesise; gyakorlatban megvolt addig is, de — ámbár egyoldalulag — törvényerővel biró kiváltsági oklevélbe ekkor foglaltatott. — Hogy volt-e alkotmányos joga a lengyel királynak Erdélyben privilégiumokat osztogatni —ez nem ide tartozó, egészen más kérdés. Nézzük mármost az egyetem és szász törvényhatóságok közötti viszonyt a nemzeti fejedelmek korszakában. — Kitűnik ez azoknak 1698-ban hivatalos felszólítás következtében aziránt adott feleleteiből. Nagy-Sinkszék így nyilatkozott: a szebeni királybíró a natiónak feje a törvényes dolgokban és határok felett való controversiákban. Medgyesszék és város tanácsa kijelentette, hogy Medgyesszék követének sem volt kevesebb joga az universitás gyűlésén, mint a szebeninek t. i. az apellatió utján oda jutott perekben határozott és ítélt. Beszterczevidék azt írta, hogy ő nem tudja, mi befolyása volt a szász ispánnak Szeben tartományában a politikai, oeconomiai és törvényes dolgokban, azt inkább a két bírák tudják, akiknek ő ispánja volt; Besztercze vidékén, úgymond a felirat — nem volt nekik szorosan vett jurisdictioja; amit ő tud felőle, az, hogy az ispán veszi a királyi városok és hét bírák jószágaiból való jövedelmeket, az ő joga az is, hogy egybehívja a hét bírákat minden esztendőben Katalin napkor, hogy a peres ügyekben voxok többsége szerint ítéljenek. Szászvárosszék nyilatkozatából kiemelem, hogy szerinte is a szászügyek Szebenbe apelláltattak, de nem a város tanácsához, vagy király biró hős, hanem az egyetemhez t. i. a hét szászszékek és a többiek követei ítélete alá,ahol a királyföldön támadt határegyenetlenséget is elintézni szokták a gazdasági ügyeket illetőleg: a hét bírák jövedelmeit a szebeni királybíró vette be, ő ügyel azokra, kiosztja társai közt stb. Brassó önnállónak állította magát s a szebeni királybírót az egyetemtől függőnek. Ez adatok a következő eredményben foglalhatók össze: A szebeni királybíró évenkint Katalin napkor összehívott hat bírótársaival az egyetem elébe felhívott pereket és a királyföldi határkérdéseket elintézte, a hat bírák jószágai jövedelmét számbavették, elosztották, a jószágok ügyében határoztak. — A mi ezen kívül még e gyűléseken előfordult u.m. az országos adó és katonaügy, követség dolga, unió, olykor az ország békéje, vagy az önvédelem, egyházak és iskolák ügyében intézkedés, ezek kivételes gyűlési tárgyak voltak .... Az egyetem e jogállásában egy századnál tovább, egész 1692-ig maradt meg. Midőn ekkor Erdély a magyar királyi korona oltalma alá ment vissza, a szászokra nézve külön, a Leopold hitlevél 3-ik pontjában csak annyi volt kimondva : megerősítjük a szász nemzet helyhatósági törvényszabályait. — E korszak nem volt kedvező a municipiumoknak. Itt terjeszkedni nem igen lehetett, a szász municipalitás sem tett nagy hódítást.... Megint egy század telt el 1790-ig. Ez években Erdély csaknem egészen újra szervezkedett. A szászokat illetőleg egy törvény — a XIII. — hozatott,melyben ez van: a szász nemzet, annak egyeteme, a szász székek, vidékek és szab. kir. városok és mezővárosok választott közönségei és tanácsai, mind őket törvényesen illető tisztviselőinek választása, mind a politikai, gazdasági és törvényes igazgatás tekintetében a Leopold-féle hitlevél tartalmával egyező hatáskörökben megtartatnak. A Xl-ikk czikkben is, mely az erdélyi országgyűlést szabályozza, van róluk emlékezés. Az mondatik t.i. a) alatt, hogy az országgyűlést alkotják a szász székek és vidékek, valamint a szab. kir. és mezővárosok követei (tehát nem az egyeteméi); az nn.) alatt ki van mondva, hogy az országgyűlésen tárgyaltatnak az egyes nemzetek sérelmei, a székekéi és vidékekéi (tehát nem az egyeteméi); a szavazatok egyénenként számíttattak meg, tehát nem nemzetenként, nem Curiatim . . . Itt elhalgatott róluk a törvényhozás, de közigazgatásuk administrativ után nem rendeztetett. 1795-ben a jun. 22-én kelt királyi leirat 5. §-ában a szászszékek és vidékek hatáskörét ezekben állapítja meg: 1) tiszteiket választják, 2) a nyilvános számadásokat megtekintik. 3) országgyűlésre követeket küldnek; a 9. 11. §. rendeli,hogyha a tanács és esküdt közönség közt véleménykülönbség van, az ügyet a nemzeti ispánhoz, onnan az egyetemhez hívják fel, onnan pedig a kir. törvényszékhez és fejedelemhez. 1797-ben sept. 22. költ kir. leirat 2. §-ban ez áll: a szász nemzeti gyűlésre (universitás) küldött követek kötelesek utasításaikhoz alkalmazkodni, — s az egyetemi gyűlésekben bővebben egyébre nem terjeszkedhetnek ki, — mint a meddig és mennyire küldőik a maguk gyűléseikben jogosítva vannak. Az 1806-ban kelt szabályrendelet II. szakasza 4. §-ában az egyetem tisztán apellatorium fórumnak van nevezve ; a szász szabályrendeletek általam fentebb idézett gyűjteményében az 56—57 lapon a szász ispán utasítása előadatván, a 2-ik pontban ez mondatik: a szász ispán központi és legfőbb igazgatási köréhez tartozik a politikai, törvényes és gazdasági ügyekben kelt felsőbb rendeletek végrehajtása felett őrködni, a választásokat a törvényhatóságokban megtétetni sat. Az igazság gyorsabb kiszolgáltatása tekintetéből az egyetemnek egy második gyűlés tartására is — májusban — engedély adatik. Az elősoroltak a következő eredményekbe vonhatók össze: az országos képviselet joga, az országgyűlésekben való közvetlen részvét, követküldés, utasításadás a szászszékek és vidékek egyenes és kizáró joga, ők ezt az egyetem közvetítése által nem gyakorolták, az egyetem utasítást soha nem adott,az országgyűléshez collektív előterjesztést nem tehetett, törvényjavaslatokhoz anyagot nem szolgáltathatott; továbbá, hogy az egyetem eredete, a létező kiváltságok, törvények és rendeletek szerint főként és lényegileg apellatorium forum volt, melyben szabályszerűleg nem fordult elő, mint perellátás; később munkakörébe vonattak a hét bírák jószágügyei is, amit az előtt egyedül a szebeni bíró intézett, sőt némely közigazgatási teendők is, de a politikaiakat valamint a hét bírák jószágügyeit is tényleg az ispán igazította elnöki utón, aki többnyire Szebenben lakott, s az egyetemi gyűlésekre csak a fontosabbakat tartotta fenn, melyeket, minthogy évenkint csak egyszer-kétszer tartottak, természetes, hogy amúgy sem intézhette el. Hátra van még annak kimutatása, mint folyt be a szász egyetem a politikai és gazdasági közigazgatás közvetítésére. Erre nézve az erdélyi kormányszék egy évi jegyzőkönyvi adatai felvilágosílnak. Lássuk a politikai tárgyakat. Az ispán, vagy egyetem, de kettő folyvást egymást váltja fel, a hivatalos iratokban jelentést tesz a királyföldi hatóságok tisztviselői megválasztásáról s felesketéséről, a fizetésfelemelés tárgyában, egyesek nyugdíjazásáról, szabadságkéréséről, az ispán körútjára napidíjt kér, főbb tisztek megtételekor táblázatot küld fel, Brassó városa uradalmi szék elnökének fizetési pótlékot, a szászfaluk részére kórházak építése végett gyűjtési engedélyt kérhat. Gazdaságiakban az ispán az évenként bérbeadatni kellő közvagyonok jegyzékét felterjeszti, a nemzeti, fogarasi és szász bírák jószágai jövedelmeiről évnegyedenkint kimutatást és végén számadást küld fel, miután a maga számvevőségével megvizsgáltatta ; a hét bírák jószágaiban való nagyobb építkezésekről: utak, hidak, malmok, sorházak összeírásáról költségvetést terjeszt fel, a hátralékos adósokat fizetésre szoríttatja stb. Egyházi és nevelési tekintetben az ösztöndíjasok névsorát a kormányszék elé terjeszti, az ösztöndíjakat utalványoztatja, a falusi iskolatanítók kiképzésére intézetállítása végett a kormányhoz felír, templomépítésre, harangöntésre segélyutalványozásért közbejár stb. Ez a múltban az egyetem létoka, lényeges jogi állása. A fejedelmi korszak alatt törvényesen, később tettleg, olykor hazánk viszályai között, trónkövetelések és az absolutizmus gyászos korszakában mindig gyakorolt az más és nagyobb hatalmat is, foglalt jogkörébe az államtól is, saját törvényhatóságán túl is illetéktelen teendőket, de ezeket érvényeseknek elismernünk nem lehet, nem szabad a történelem tanulságainak mellőzése, Magyarország államiságának kockáztatása nélkül. De lett volna bár az egyetem politikai kifejezés a királyföldi összmunicipiumnak,lírta volna egy municipium minden attribútumát, én még akkor is azt mondom, hogy ennek azutánra a magyar államban egységünk és törvényhozásunk jogteljességének csorbítása nélkül megmaradni nem lehet. Szálljunk vissza gondolatban, szálljunk viszsza csak egy futóperezre Verbőczy korára, midőn a magyar királyság országának összetartó zománczát a törvény és intézmények régi erejét pártviszályaink már megtörték volt, nézzük mit mond e nagy törvénytudónk a municipális törvényhozási jogról. „Municipális vagy helyhatósági szabályokat minden vidék, tartomány, oly kir. város is hozhat, — úgymond a Prolog, 8. sz. 2—3. §-a — de az csak azon helyre vagy városra bir jogerővel, a mely azt alkotta; hozhatni ilyen helyhatósági szabályokat a vármegyében is, a mezők, erdők, rétek őrizetéről, jövedelmek használatáról, s más ilyenekről, de ezeknek az ország köztörvényeivel ellentétben állani nem szabad — 3 rész 2. czim 5. §. — Ugyanott a 2. r. 8. czim. 1. §-ában a kiváltságokról e nagy szabású ítélet van mondva, ámbár sokan sokféle magyarázatát adják ezeknek, de én azt mondom, hogy bárkinek is bárminő kiváltsága a köztörvény ellenében erejét veszti .... Magyarországnak a mai túlságos autonomikus törekvésekkel s divergens irányzatokkal szemben az autonómia és municipiumok hatáskörét ma sem terjesztheti ki oda, hogy egy testület, melynek eredeti létoka megszűnt, az ország egy tekintélyes részének törvény helyett szolgáló szabályokat hozhasson. Hogy az egyetem maga és az őt pótló végrehajtó hivatal most szabályalkotó és végrehajtó, majd igazgató és képviseleti joggal bíró testület legyen, oly elméét, melyet életbeléptetni engedni annyi, mint a szétdaraboltatás trójai lovát hazánk államélete erődébe kényelműen bebocsátani. Minthogy én ezt törvényhozásunkról fel nem teszem, a 12. pont szerzőinek ebből folyó s e czikk elején érintett javaslataira nem teszek észrevételeket. Az alap megdőlése — úgy hiszem — megdönti az építményt. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése jan. 15-én. Az esti lapunkban közlött tudósítás befejezé-e után első emelt szót — a lóbeszerzésről szóló tvjavaslat 2. pontjához Tisza Kálmán. Elfogadta általánosságban e tvjavaslatot, mert nézete szerint, ha joga van az államnak kisajátításhoz egyes vasutak kedvéért, még inkább lehet arra saját biztosságának szempontjából, de hogy végleg elfogadhassa e törvényt, akkor kell, hogy az ne menjen a birodalmi közösség tekintetében legalább tovább, mint az 1867. 12. t. sz. (Helyeslés balról) hogy másodszor legyen igazságos e törvény s ha elvétetik valakinek tulajdona kedve elllenére, kapja meg annak valódi értékét, és azonkívül, hogy ez által háromolható lehet a lehetőségig igazságosan és arányosan oszoljék meg az ország lakói között, és ez iránt a törvény biztosítékot nyújtson. Az 1867.12.tv.magyar hadseregről,mely ő felsége összes hadseregének kiegészítő része, szól ; ez nem az a magyar hadsereg, mit ő óhajt, de itt mellékesen nem akar, annak érvényesítése iránt intézkedni, s csak, mint mondá a törvény megtartását sürgeti, s azért úgy véli, hogy helytelen, hogy az egész hadseregről mint egységes egészről beszélünk, s azért a következő módosítványt nyújtja be: „Mozgósítás esetén a béke állományon felül szükséges, és a közös hadügyi tárcza rovására beszerzendő lovak összes számáról az ő felsége által időnként megállapított harezrend alapján a közös hadügyminiszer, úgy a magyar hadseregre mint ő felsége összes hadseregének másik részére nézve évenként kimutatást készít, és azt az illető állam honvédelmi ministerének megküldi.“ Ajánlja elfogadásra. (Élénk helyeslés balról.) Hollán Ernő: Úgy látja, hogy az ellentét a két párt között abban áll, hogy az ellenzék a teherviselés szempontjából ítéli meg, s kapcsolatba hozza egész védrendszerünkkel, ami a teherviselést illeti, azon véleményben van, hogy Magyarország lótermelő ország lévén, e teher nem épenséggel oly nagy. Különben, ha nem is így szereznék be a lovakat, hanem a rendes módusra bíznak, akkor is az üzérek onnét vennének több lovat, ahol több van, s így Magyarországból többet mint a túloldalról. Különben akár miként állapíttassák is meg e tvjavaslatban e kérdés, a közös védelmet nem vonta tagadásba e házban senki. (Madarász: Én mindig tagadtam) s ha csak véd és daczszövetség lenne is a két állam között, természetes, hogy a kettő közül az az állam nyújtana többet lovakban, amelyiknek több lova van. Ha a hadsereg megajánlásánál is az vétetett tekintetbe, minek az ajánlandókra nézve az illető állam részéről, kell, hogy ugyanez legyen erre nézve is irányadó. Ajánlja a §-t elfogadásra. (Helyeslés jobbról.) Madarász József. Csak azért akar felszólalni, hogy visszautasítsa Hollán azon bizonyosságként hirdetett állítását, mintha a védelem közös kötelezettségét nem tagadta volna soha senki. Utal erre nézve az 1861-ki első, az 1866-ki második feliratra, amelyek mindegyikében ki van fejtve, hogy a sanctió pragmatika , melyből most a közös védelmet kimagyarázzák, egyátalán nem involvál semmi tekintetben többet, mint a fejedelem közösségét. Utal különben 1867-ben a közös ügyekre nézve általa beadott határozati javaslatra is. Nagy György: Nem követi a közjogi vita terére Hollánt s örül, hogy Hollán e tekintetben magára hárította azon vádak egy részét, melyet a jobboldali sajtó az ellenzék ellen a közjogi kérdés hánytorgatásáért emleget, de nem tagadhatja, hogy Tisza egy vádját sem látja Hollán által megcáfolva. Az, hogy ez a teher, ami itt szándékoltatik kimondatni, nem sújtó ott, ahol lovak produkáltatnak — nem áll teljesen, mert a productiónál a minőséget is figyelembe kell venni, s ő abban a nézetben van, hogy sokkal nagyobb a különbség az ausztriai és magyarországi lovak, mint az ausztriai és magyarországi emberek harczi képessége közt. (Nagy derültség.) Pártolja Tiszát. (Helyeslés balról.) Szlávy József: Tisza azt mondta, hogy a kormány mind messzebb távozik a 67-ki alaptól; ezt ő tagadja,s úgy bizonyítja, hogy a 67-ki törvényből igyekszik kimagyarázni, hogy valótlan az, mintha ott külön magyar hadseregről lehetne szó.Ami azt illeti, mit Nagy György mondott, hogy a Magyarországban termelt lovak qualitásra nem ütvén meg az ausztriait, e teher súlyosabban nehezedik reánk, ő statistikai adatok alapján állíthatja az ellenkezőt. Ajánlja a szakasz változatlan elfogadását. Tisza Kálmán idézi a törvényt, amelyről szólt, s bizonyítja, hogy helyesen értelmezte azokat. Pulszky Ágost rövid válasza után a ház a §-t változatlanul elfogadja. Olvastatik a 3. §. 3. §. A lószükséglet hányadának kivetése (2. §.) a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományokra egy részről, s a magyar korona országaira más részről a lovak azon összes számának arányában történik, melyet az 1869. III. törvényczikk értelmében végrehajtott népszámlálás alkalmával eszközölt lószámlálás a két államterületen kitüntetett. Ezen kivetési arány s az e szerint megállapított hányad a mindkét államterületen legközelebb törvényesen eszközlendő leszámlálásig érvényben marad. Matolay Etele: Tudjuk azt, hogyLajthán túl, mint már meg is volt említve, a német, cseh és morva korona tartományokban nehéz, a galicziai tartományokban könnyű lófaj tenyészik. Nálunk azt lehet mondani, hogy inkább könnyű, de talán a legkülönbözőbb egymás között. Míg a német, cseh és morva tartományokban a lovak — kivéve a legnehezebbeket a melyek leginkább Stájerországban vannak — általában véve úgy a hámos mint hátas szolgálatra mind alkalmasak, addig nálunk a hátas szolgálatra alkalmasak ugyan, de a nehezebb szolgálatra igen kevés lovunk van. Egész vidékei vannak hazánknak a hol a lovak általában a hadi szolgálatra nem alkalmasak; úri lovakról nem szólok, mert ezek csak csekély részét képezik a lovaknak, hanem értem csak azokat, amelyeket a köznép tenyészt; mondom nem akarom elősorolni hol vannak alkalmas lovak; mert nem ismerem annyira hazánk minden vidékeit, de azért tudja, és bátran állíthatja, hogy sok nagy terjedelmű vidék van, hol a nép által tenyésztett lovak általában alkalmatlanok a hadi szolgálatra. Ebből pedig az következik, hogy ha mi az összes lólétszám arányában véljük megállapíthatni a terhet, könnyelműen cselekszünk, s mindennél fogva ő a következő módosítást nyújtja be. A 3-ik szakasz következőkép szerkesztendő „A jelenlegi törvények alapján kiállítandó lovak kivetése a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományokra egyrészről, a magyar korona országaira másrészről, a kiállítási képesség vagyis a hadi szolgálatra alkalmas lovak létszámának aránya szerint történik. Ezen módosítvány folytán a törvényjavaslat a központi bizottsághoz viszaadandó,avégett,hogy további szakaszait ezen elvhez képest módosítsa. Pulszky Ágost: Ha ez kimondatnék, akkor mindenekelőtt a hadiszolgálatra alkalmas lovaknak kellene külön statistikát készíteni, ez pedig absurdum, mert soha az kivihető nem lenne. A központi bizottság meggyőződött a ministérium részéről neki szolgáltatott felvilágosításból arról, hogy Magyarországban sehol sem fog a lovak számának 5%-on felül terjeszkedni a képesség arányban kivett szám, valamint, hogy a Lajthántuli tartományoknak egy részében sem lesz, ahol 5% fog igénybe vétetni. Ezen indokoknál fogva ajánlja a §-nak elfogadását.[Élénk helyeslés jobb felől.] A §. ezután eredeti szerkezetében elfogadtatott. Olvastatik a 4. §, 4. §. Ezen törvény életbeléptetésénél a 3. §-ban érintett összes lólétszám veendő alapul, melyhez képest a kormány az egyes állítási kerületekre eső jutalékot megállapítja. A kiállítási képesség kipuhatolása tekintetéből köteleztetnek a törvényhatóságok, a községi elöljárók közreműködése mellett, a járásaikban, illetőleg az állítási kerületekben található lovak mennyiségéről és minőségéről, különös tekintettel azoknak hadi szolgálatra házas, vagy hámos lovakként alkalmas voltukra a kormány által kibocsátandó külön utasítások szerint, évről évre kimutatást készíteni, s azt a honvédelmi miniszerhez felterjeszteni. A ház észrevétel nélkül elfogadja. Szeniczey olvassa az 5. §-t. 5. §. A magyar korona országainak leállítási kerületeit képezik a vármegyék (székek, vidékek és területek) járásai és a törvényhatósági joggal felruházott városok. Ezen leállítási kerületek mindegyikében egy vagy több állítási hely jelöltetik ki. A kisebb területű járások, vagy városok máshoz csatolását a belügyminiszer a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi és a honvédelmi miniszerrel egyetértőleg állapítja meg. Elfogadtatik, a központi bizottság azon módosításával, hogy a második bekezdés végéhez a következő szavak csatoltatnak: A berendelt lovak beszállítása lehetőleg egy nap alatt történjék, továbbá Zsivkovics azon módosítványával, hogy a horvát-slavon minister helyett Horvát és Szlavonország bánja létezik. Következik a 6. §, 6. §. A törvényhatóságok minden év elején területi nagyságuk és politikai beosztásuknak megfelelőleg, egy vagy több bizottságot alakítanak, melyek egyszersmind avató bizottságokként működnek. Minden ily bizottság áll: a főispán (főkirálybiró, főkapitány stb.) által kinevezendő: a) egy elnökből; b) három e czélra külön felesketett becslőkből, kik lehetőleg a gazdasági vagy lótenyésztési egyletek tagjai, vagy más megbízható szakértők közül választandók el; és c) egy állatorvosból. Minden ily bizottsághoz a közös hadügyi és honvédelmi miniszer részéről egy sorhadbeli vagy honvédségi törzs- vagy főtiszt, és szükséghez képest egy sorhadbeli vagy honvédségi állatorvos neveztetik ki. E czélból a törvényhatóságok a leállítási területek kimutatását és a bizottsági tagok névsorát kötelesek a honvédelmi miniszerhez felterjeszteni. Horánszky Nándor eh-hoz a következő módosítványt nyútja be: A 5-ik bekezdés hagyassék ki. A 6-ik bekezdés vagyis C. pontja utolsó sorában e szavak után „szakértők közül“ a következő szavak tétessenek a „törvényhatósági bizottságok által.“ Azt hiszi, ez után lehet csak elkerülni, hogy a tulajdonjognak állami szempontból indokolt ezen megszorítása önkénykedésre ne vezessen, azért ajánlja elfogadásra. (Helyeslés balról.) Matolay Etele a 8. bekezdéshez azt a módosítást nyújtja be, hogy annak 3. és 4. sorában a „vagy“ szó helyett „illetőleg“ tétessék. Pulszky Ágost rövid viszonválasza után mindkét módosítvány elesik s az eredeti szerkezet fogadtatik el. Következik a 7. §, 7. §. A mozgósítás és ennek folytán a lóállítás szükségének bekövetkeztével a mozgósítás mérvéhez képest kiállítandó lovak számáról és az állítási határidőről a közös hadügyminiszer a honvédelmi miniszert idejekorán értesíti. Elfogadtatik. Szeniczey Ödön olvassa a 8. §-t. 8. §. A négy évet az állítási év január 1-én meghaladott lovak minden községből külön vezettetnek elő a kerületi állítási helyekre, ott az állítási bizottság által megvizsgáltatnak s minőségükhöz képest mint hátas, hámas, vagy holdlovak külön osztályoztatnak. Az állítási kötelezettség alól kivétetnek úgy egyesek, mint községek birtokában levő azon mének, melyek mint tenyésztésre alkalmasak, nyilván tartatnak s azt az illető lótenyésztési bizottságtól kiállított igazolványnyal bizonyítják ; valamint mindazon kanczák is, melyeknek szopós csikójuk van, vagy amelyek a legközelebb lefolyt fedeztetési idény alatt akár állami, akár lótenyésztési bizottságok által engedélyezett magán, vagy községi mén által fedeztettek, mit tulajdonosaik hiteles fedeztetési jegyekkel igazolni tartoznak. Ezen kedvezmény alól azonban kivétetnek oly fedezett kanczák, melyek az utóbbi két évben meddők maradtak. Az osztályozott lovak közül legelőbb azok avattatnak föl, melyeket tulajdonosaik a pótlovakra megállapított árért önként átengedni készek. A többi lovak a bizottsághoz rendelt szakértő becslők által, tekintet nélkül a megállapított pótló, vagy a nagyobb szükséglet folytán pillanatnyilag netán emelkedett árakra, a rendes forgalmi árak szerint becsültetnek meg. Ha a becslők valamely ló árára egyet nem értenek, akkor szavazattöbbséggel határoznak , ha mindhárman különvéleményen vannak, akkor a három becslés középaránya vétetik becsárul. A becslés alá került lovak közül elsősorban mindig a legolcsóbb becsáruak avattatnak fel. Ha az egész alkalmas lóállomány igénybe nem vétetik, minden felavatott, de még meg nem bélyegezett ló tulajdonosának jogában áll e helyett a helyszínen más hasonló osztályzatú alkalmas lovat kiállítani. Az állítási bizottság tagjai a kiszemelésnél és avatásnál követendő eljárás iránt fognak utasíttatni. Az állítási bizottság határozata és a megállapított becsár ellen felebbezni nem lehet. Palazky Ágost a központi bizottság nevében a következő módosításokat hozza javaslatba : A 8. §. második kikezdése második sorából az „azon“ szó a harmadik sorban „lévő“ szó után helyezendő át; 12. sorban „jegyekkel szó után“ „vagy egyébb okmányokkal“ szók veendők fel. Nyolczadik kikezdésben pedig „avatásnál“ szó „felavatásnál“ szóval cserélendő fel. Schmaus Endre: Ezen §. 7-ik kikezdésének a 3-ik osztály megbízása folytán külön vélemény alakjában módosítványt nyújt be,melynek czélja az, hogy a csupán két lóval rendelkező lótulajdonosok az első felavatás alkalmával egyik lovukat se legyenek kötelesek kiszolgáltatni. Az osztály ezen módosítványának indokolására röviden felhozta, hogy a részleges vagy egész mozgósítás elrendelése az osztály véleménye szerint nem ugyanazon értelmű a háborúval és az állam oly mérvű szükségével, hogy minden birtokosnak a ki lóval rendelkezik, igy még azon kis földbirtokosok, fuvarosok lóállományának és igy ezek érdekének is csorbítása szükségessé váljék, a kiknek ezen minimális lóállomány mindennapi munkájukhoz szükséges. Tisza Kálmán: Az is mondatik e törvényre, hogy az előnyös. Mindenesetre kell, hogy igazságos legyen ő is előnyösnek tartaná Magyarországra nézve ha szabad adásvevés útján az összes lószükségletet itt szerezné be, mert ez által a lótenyésztés emelkedni fogna, és akinek szándéka van lovát eladni, alkalma lenne ezt tenni. De másként áll a dolog, mikor nem önkénytes lóeladását s mikor nem valaki felesleges lovainak eladásáról, hanem azon lovai kisajátításáról mert igy kell ezt nevezni van szó, melyeket különben semmi körülmények közt sem adott volna el. Ebben az illetőre nézve előny semmi körülmények közt nem fekhetik és nem is fekszik. Nehogy tehát e tekintetben visszaélések követtessenek el, azt csak az akadályozhatja meg, ha a pótló szükségletnek a mozgósítás alkalmával fedezetről szóló törvénynek egyesek és egyes községekre vonatkozó hordereje, s az hatásában egyforma és igazságos lesz, ez pedig attól függ, hogy az állítási bizottság tagja a kiszemelés és avatásnál követendő eljárásra nézve minő utasítást fognak kapni,ezért indítványozza, hogy a 8. §-t azon meghagyással utasítsa vissza a képviselőház a központi bizottsághoz,hogy egyetértve a honvédelmi miniszerrel, ezen utasítások főbb elveiről és azoknak a törvénybe iktatásáról tegyen javaslatot. (Balfelől helyeslés.) Hollán Ernő: A kormány eléggé van korlátolva egyéb törvények által, hogy a mozgósítás túlságos nagymérvűvé tételét megakadályozza s ezért Tisza módosítványa felesleges. Matolay Etele két módosítványt nyújt be. Az egyik ezen szakasz második bekezdésére vonatkozik. Miután azonban ebben megelőzte a központi bizottság előadója,ki is maga a fedeztetési jegyekhez oda kívánja tétetni „vagy egyéb okmányokkal“ — tehát az eszmére nézve azt mondaná, hogy hozzájárul. De azt hiszi, a kifejezés nem helyes. Czélja a törvénynek az, hogy miután nálunk hiteles fedeztetési jegyeket csakis az állami méntelepeknél adnak, e miatt ne szoríttassék meg ok nélkül a kedvezmény felhasználása, az egyes kanczatulajdonosokra nézve. Ha tehát a t. központi bizottság azt akarta elérni, akkor legyen szíves az előadó úr beleegyezni, hogy azt tegyük be „vagy egyébb bizonyítékokkal.“ A másik a negyedik bekezdés ötödik sorába ezen szavak után „azok szerint“ teendő még „is a szerint, a mennyit a beállítandó teljesített szolgálatokra nézve megérnek,“ nehogy pillanatnyi szeszélyből oktalan költség fecséreltessék el. Havas Sándor: Azon véleményben van, hogy utasítással alig lenne czélszerű megkötni a kormány kezét, s czélszerűbb a részleteket annak tapintatára bízni. Gulner Gyula: Azt gondolja, nem olyan csekély az, mit Tisza Kálmán határozati javaslatában előadott, a végrehajtásra vonatkozó elveket kívánván a törvénybe iktattatni, mert e tekintetben nagyobb garanciát lát, ha az a törvénybe van iktatva, mintha egyes képviselők a képviselőház előtt ígéretet tesznek. Ő tehát ezen határozati javaslatot és azon módosítványt, melyet a 3-ik osztály előadója, és azt amelyet Matolai képviselő úr benyújtott, pártolja. Nagy György: Ha Tisza módosítványa, illetőleg határozati javaslata el nem fogadtatik, a főispán előtt akár politikai, akár magán okokból disgraceba esett egyéniségek a legnagyobb önkénykedésnek lesznek kitéve. Ő tehát pártolja Tiszát. Ezután a kérdés föltétetvén, Tisza határozati javaslata elesik, elesik Schmaus különvéleménye is.Matolay és a központi bizottság módosításai elfogadtatnak, valamint a §. többi részei is, változatlanul. Ülés vége 2 óra 5 percz után. Holnap a tárgyalás folytattatik. KÜLÖNFÉLÉK. — Építkezési mozgalom. Az enyhe időjárás folytán, mely az építkezések folytatására igen kedvező, sokan folyamodnak a városi középítészeti bizottsághoz építkezési engedélyekért. A számos építkezések közül a város szépítésére nézve lényeges befolyással lesznek következők : Karácsonyi Teréz 4 emeletes háza az országúton 23 sz. a. Róth Zsigmond 4 emeletes háza a mészáros-utczában, Monaszterly és Kuzmik kereskedők 3 emeletes háza a szerb-utca szegletén, Kamon Floris kávés 3 emeletes háza az üllői uton 10. sz. a. Herein Mátyás kávés 3 emeletes háza a dohány- és nyárfa-utcza sarkán, a földhitelintézet 4 emeletes háza,mely a Kishid- és Deák-utczára nyíló b. Sina Simon-féle ház helyén épül. A váczi utczában Kollarits és fiai kereskedők építenek az ottani sarokházukra még egy emeletet. Két keményítőgyár is fog épülni a Szvetenay- és Mártonutcza közt. Az egyiket Gruber Simon és fia, a másikat Rausch Pál építteti. Olvasókör alakult Tabon, Somogymegyében, osztály és pártkülönbség nélkül. Az alapító tagok száma eddig 50, de minthogy már a kör eddig is előre haladásnak örvend, reményük, hogy rövid időn a rendes tagok száma 100- ra fog szaporodni. . — A pestvárosi közgyűlésen ma folytatólagosan tárgyalták a végleges vízvezetéki mű létesítése ügyében Lindleyvel kötendő szerződést. A tudósitást helyszűke miatt esti lapunkban közöljük. — Vándor műkedvelő társaság. A békés-gyulai műkedvelők, kik már több ízben szereztek a helybeli s vidéki közönségnek egy-egy kedves estét, f. hó 5-én a szomszéd Csabára rándultak át, s ott a csabai műkedvelőkkel egyesülve, felében a gyulai nőegylet, felében a csabai felsőbb leányiskola javára a Casino termeiben előadást tartottak. Előadatott a „Phrenolog“ bohózat és a „közügyek“ ingj. Bérezik Árpádtól. Az előadást tánczmulatság követte. A kettős czél: két város közönségének élvezetes perczeket szerezni, s két jótékony helyi egylet tőkéjét gyarapítani, mint nekünk írják, várakozáson felül el lett érve.