A Hon, 1873. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-16 / 12. szám

■ági törvényeiket hozzá vitték; természetesen az ajándék sem maradt el, egy-két bölény Erdély havasi rengetegeiből a lengyel nemesség előtt a király ambitióinak hizelgett s a szászok kérése teljesült; törvényeik a mennyiben Erdély közjo­gainak nem sérelmesek, megerősittettek ily czim alatt: »Der Sachssen in Siebenbürgen Sta­tute oder Eygen Landreccht 1583.“ E könyv XI. czim sanctionálja legelsőben az U­n­i­v­ér­sit­a­s név alatt ismert intézményt, a szász pe­rekre nézve az ide összegyűlő két bírákat má­sodfokú bírósággá tevén. Fronius műve p­r­i­n­­ceps editiójában az Universitás és statuták létrejövetele indoka Szászos dialectussa igy van előadva: »Die weil der Sachsen Ge­richtshendel, Gewohnheiten und Rechten mit dem Hungarischen Edlenrecht und Decret unein­stimmig, am meisten Theil davon wah­ren, dass drum auch euere Sententien und gesprochene Ur­­theilen an Unsem gnedigsten Herrn und Fürsten­hof und Gerichhtstaffel ihren Bestand nicht haben, sondertum mehrentheil gewandelt und verändert wurden“ stb. — tehát, hogy a fejedelem bírái ismerjék a szászok törvényes gyakorlataikat, azért foglalták írásba, s igy lettek a Statuták, s a szász nép peres ügyeit elintéző hét biró éven­­kinti gyűlése itt lett universitás. Ez az egyetem genesise; gyakorlatban megvolt addig is, de — ámbár egyoldalulag — törvényerővel biró ki­váltsági oklevélbe ekkor foglaltatott. — Hogy volt-e alkotmányos joga a lengyel királynak Erdélyben privilégiumokat osztogatni —ez nem ide tartozó, egészen más kérdés. Nézzük mármost az egyetem és szász tör­vényhatóságok közötti viszonyt a nemzeti feje­delmek korszakában. — Kitűnik ez azoknak 1698-ban hivatalos felszólítás következtében az­iránt adott feleleteiből.­­ Nagy-Sinkszék így nyilatkozott: a szebeni királybíró a natiónak fe­je a törvényes dolgokban és határok felett való controversiákban. Medgyesszék és város tanácsa kijelentette, hogy Medgyesszék követének sem volt kevesebb joga az universitás gyűlésén, mint a szebeninek t. i. az apellatió utján oda jutott perekben határozott és ítélt. Beszterczevidék azt írta, hogy ő nem tudja, mi befolyása volt a szász ispánnak Szeben tartományában a politi­kai, oeconomiai és törvényes dolgokban, azt in­kább a két bírák tudják, a­kiknek ő ispánja volt; Besztercze vidékén, úgy­mond a felirat — nem volt nekik szorosan vett jurisdictioja; a­mit ő tud felőle, az, hogy az ispán veszi a ki­rályi városok és hét bírák jószágaiból való jöve­delmeket, az ő joga az is, hogy egybehívja a hét bírákat minden esztendőben Katalin napkor, hogy a peres ügyekben voxok többsége szerint ítéljenek. Szászvárosszék nyilatkozatából ki­emelem, hogy szerinte is a szászügyek Szebenbe apelláltattak, de nem a város tanácsához, vagy király biró hős, hanem az egyetemhez t. i. a hét szászszékek és a többiek követei ítélete alá,a­hol a királyföldön támadt határegyenetlenséget is elintézni szokták a gazdasági ügyeket illetőleg: a hét bírák jövedelmeit a szebeni királybíró vet­te be, ő ügyel azokra, kiosztja társai közt stb. Brassó önnállónak állította magát s a szebeni királybírót az egyetemtől függőnek. Ez adatok a következő eredményben foglal­hatók össze: A szebeni királybíró évenkint Ka­talin napkor összehívott hat bírótársaival az egyetem elébe felhívott pereket és a királyföldi határkérdéseket elintézte, a hat bírák jószágai jövedelmét számbavették, elosztották, a jószágok ügyében határoztak. — A mi ezen kívül még e gyűléseken előfordult u.­m. az országos adó és katonaügy, követség dolga, unió, olykor az or­szág békéje, vagy az önvédelem, egyházak és iskolák ügyében intézkedés, ezek kivételes gyű­lési tárgyak voltak .... Az egyetem e jogállásában egy századnál to­vább, egész 1692-ig maradt meg. Midőn ekkor Erdély a magyar királyi korona oltalma alá ment vissza, a szászokra nézve külön, a Leo­pold hitlevél 3-ik pontjában csak annyi volt ki­mondva : megerősítjük a szász nemzet helyha­tósági törvényszabályait. — E korszak nem volt kedvező a municipiumoknak. Itt terjesz­kedni nem igen lehetett, a szász municipalitás sem tett nagy hódítást.... Megint egy század telt el 1790-ig. Ez évek­ben Erdély csak­nem egészen újra szervezkedett. A szászokat illetőleg egy törvény — a XIII. — hozatott,melyben ez van: a szász nemzet, annak egyeteme, a szász székek, vidékek és szab. kir. városok és mezővárosok választott közönségei és tanácsai, mind őket törvényesen illető tiszt­viselőinek választása, mind a politikai, gazda­sági és törvényes igazgatás tekintetében a Leo­­pold-féle hitlevél tartalmával egyező hatáskörök­ben megtartatnak. A Xl-ik­k czikkben is, mely az erdélyi országgyűlést szabályozza, van róluk emlékezés. Az mondatik t.i. a) alatt, hogy az ország­gyűlést alkotják a szász székek és vidékek, va­lamint a szab. kir. és mezővárosok követei (te­hát nem az egyeteméi); az n­n.) alatt ki van mondva, hogy az országgyűlésen tárgyaltatnak az egyes nemzetek sérelmei, a székekéi és vidé­kekéi (tehát nem az egyeteméi); a szavazato­k egyénenként számíttattak meg, tehát nem nem­zetenként, nem Curiatim . . . Itt elhalgatott róluk a törvényhozás, de köz­­igazgatásuk administrativ után nem rendezte­­tett. 1795-ben a jun. 22-én kelt királyi leirat 5. §-ában a szászszékek és vidékek hatáskörét ezekben állapítja meg: 1) tiszteiket választják, 2) a nyilvános számadásokat megtekintik. 3) országgyűlésre követeket küldnek; a 9. 11. §. rendeli,hogyha a tanács és esküdt közönség közt véleménykülönbség van, az ügyet a nemzeti is­pánhoz, onnan az egyetemhez hívják fel, onnan pedig a kir. törvényszékhez és fejedelemhez. 1797-ben sept. 22. költ kir. leirat 2. §-ban ez áll: a szász nemzeti gyűlésre (universitás) kül­dött követek kötelesek utasításaikhoz alkal­mazkodni, — s az egyetemi gyűlésekben bő­vebben egyébre nem terjeszkedhetnek ki, — mint a meddig és mennyire küldőik a maguk gyűléseikben jogosítva vannak. Az 1806-ban kelt szabályrendelet II. szakasza 4. §-ában az egyetem tisztán apellatorium fórumnak van ne­vezve ; a szász szabályrendeletek általam fen­tebb idézett gyűjteményében az 56—57 lapon a szász ispán utasítása előadatván, a 2-ik pontban ez mondatik: a szász ispán központi és legfőbb igazgatási köréhez tartozik a politikai, törvé­nyes és gazdasági ügyekben kelt felsőbb rende­letek végrehajtása felett őrködni, a választáso­kat a törvényhatóságokban megtétetni sat. Az igazság gyorsabb kiszolgáltatása tekintetéből az egyetemnek egy második gyűlés tartására is — májusban — engedély adatik. Az elősoroltak a következő eredményekbe vonhatók össze: az országos képviselet joga, az országgyűlésekben való közvetlen részvét, kö­vetküldés, utasításadás a szászszékek és vidékek egyenes és kizáró joga, ők ezt az egyetem köz­vetítése által nem gyakorolták, az egyetem uta­sítást soha nem adott,az országgyűléshez collektív előterjesztést nem tehetett, törvényjavaslatokhoz anyagot nem szolgáltathatott; továbbá, hogy az egyetem eredete, a létező kiváltságok, törvé­nyek és rendeletek szerint főként és lényegileg apellatorium forum volt, melyben szabályszerű­­leg nem fordult elő, mint perellátás; később munkakörébe vonattak a hét bírák jószágügyei is, amit az előtt egyedül a szebeni bíró intézett, sőt némely közigazgatási teendők is, de a poli­tikaiakat valamint a hét bírák jószágügyeit is tényleg az ispán igazította elnöki utón, a­ki többnyire Szebenben lakott, s az egyetemi gyű­lésekre csak a fontosabbakat tartotta fenn, me­lyeket, minthogy évenkint csak egyszer-kétszer tartottak,­­ természetes, hogy amúgy sem in­tézhette el. Hátra van még annak kimutatása, mint folyt be a szász egyetem a politikai és gazdasági köz­­igazgatás közvetítésére. Erre nézve az erdélyi kormányszék egy évi jegyzőkönyvi adatai fel­­világosílnak. Lássuk a politikai tárgyakat. Az ispán, vagy egyetem, d­e kettő folyvást egymást váltja fel, a hivatalos iratokban jelen­tést tesz a királyföldi hatóságok tisztviselői megválasztásáról s felesketéséről, a fizetésfel­emelés tárgyában, egyesek nyugdíjazásáról, szabadságkéréséről, az ispán körútjára napidíjt kér, főbb tisztek megtételekor táblázatot küld fel, Brassó városa uradalmi szék elnökének fize­tési pótlékot, a szászfaluk részére kórházak épí­tése végett gyűjtési engedélyt kér­hat. Gazdaságiakban az ispán az évenként bérbe­­adatni kellő közvagyonok jegyzékét felterjeszti, a nemzeti, fogarasi és szász bírák jószágai jöve­delmeiről évnegyedenkint kimutatást és végén számadást küld fel, miután a maga számvevő­ségével megvizsgáltatta ; a hét bírák jószágai­ban való nagyobb építkezésekről: utak, hidak, malmok, sorházak összeírásáról költségvetést terjeszt fel, a hátralékos adósokat fizetésre szo­­ríttatja stb. Egyházi és nevelési tekintetben az ösztöndí­jasok névsorát a kormányszék elé terjeszti, az ösztöndíjakat utalványoztatja, a falusi iskolata­­nítók kiképzésére intézetállítása végett a kor­mányhoz felír, templomépítésre, harangöntésre segélyutalvány­ozásért közbejár stb. Ez a múltban az egyetem létoka, lényege­s jogi állása. A fejedelmi korszak alatt törvénye­sen, később tettleg, olykor hazánk viszályai kö­zött, trónkövetelések és az absolutizmus gyászos korszakában mindig gyakorolt az más és na­gyobb hatalmat is, foglalt jogkörébe az állam­tól is, saját törvényhatóságán túl is illetéktelen teendőket, de ezeket érvényeseknek elismer­nünk nem lehet, nem szabad a történelem tanul­ságainak mellőzése, Magyarország államiságá­nak koc­káztatása nélkül. De lett volna bár az egyetem politikai kife­jezés a királyföldi összmunicipiumnak,lírta vol­na egy municipium minden attribútumát, én még akkor is azt mondom, hogy ennek azutánra a magyar államban egységünk és törvényhozá­sunk jogteljességének csorbítása nélkül meg­maradni nem lehet. Szálljunk vissza gondolatban, szálljunk visz­­sza csak egy futóperezre Verbőczy korára, mi­dőn a magyar királyság országának összetartó zománczát a törvény és intézmények régi erejét pártviszályaink már megtörték volt, nézzük mit mond e nagy törvénytudónk a municipális törvényhozási jogról. „Municipális vagy helyha­tósági szabályokat minden vidék, tartomány, oly kir. város is hozhat, — úgy­mond a Prolog, 8. sz. 2—3. §-a — de az csak azon helyre vagy városra bir jogerővel, a mely azt alkotta; hoz­hatni ilyen helyhatósági szabályokat a várme­gyében is, a mezők, erdők, rétek őrizetéről, jö­vedelmek használatáról, s más ilyenekről, de ezeknek az ország köztörvényeivel ellentétben állani nem szabad — 3 rész 2. czim 5. §. — Ugyanott a 2. r. 8. czim. 1. §-ában a kiváltsá­gokról e nagy szabású ítélet van mondva, ám­­bár sokan sokféle magyarázatát adják ezek­nek, de én azt mondom, hogy bárkinek is bár­minő kiváltsága a köztörvény ellenében erejét veszti .... Magyarországnak a mai túlságos autonomikus törekvésekkel s divergens irányzatokkal szem­ben az autonómia és municipiumok hatáskörét ma sem terjesztheti ki oda, hogy egy testület, melynek eredeti létoka megszűnt, az ország egy tekintélyes részének törvény helyett szol­gáló szabályokat hozhasson. Hogy az egyetem maga és az őt pótló végrehajtó hivatal most szabályalkotó és végrehajtó, majd igazgató és képviseleti joggal bíró testület legyen, oly elmé­ét, melyet életbeléptetni engedni annyi, mint a szétdarabol­tatás trójai lovát hazánk államélete erődébe kényelműen bebocsátani. Minthogy én ezt törvényhozásunkról fel nem teszem, a 12. pont szerzőinek ebből folyó s e czikk elején érintett javaslataira nem teszek észrevételeket. Az alap megdőlése — úgy hiszem — megdönti az építményt. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése jan. 15-én. Az esti lapunkban közlött tudósítás befejezé-­­­e után első emelt szót — a lóbeszerzésről szóló tvj­avaslat 2. pontjához Tisza Kálmán. Elfogadta általánosságban e tvj­avaslatot, mert nézete szerint, ha joga van az államnak kisajátításhoz egyes vasutak ked­véért, még inkább lehet arra saját biztosságának szempontjából, de hogy végleg elfogadhassa e törvényt, akkor kell, hogy az ne menjen a biro­dalmi közösség tekintetében legalább tovább, mint az 1867. 12. t. sz. (Helyeslés balról) hogy másodszor legyen igazságos e törvény s ha el­vétetik valakinek tulajdona kedve elllenére, kapja meg annak valódi értékét, és azonkívül, hogy ez által háromolható lehet a lehetőségig igazságosan és arányosan oszoljék meg az ország lakói között, és ez iránt a törvény biztosítékot nyújtson. Az 1867.12.tv.magyar hadseregről,mely ő fel­sége összes hadseregének kiegészítő része, szól ; ez nem az a magyar hadsereg, mit ő óhajt, de itt mellékesen nem akar, annak érvényesítése iránt intézkedni, s csak, mint mondá a törvény megtartását sürgeti, s azért úgy véli, hogy helytelen, hogy az egész hadseregről mint egy­séges egészről beszélünk, s azért a következő módosítványt nyújtja be: „Mozgósítás esetén a béke állományon felül szükséges, és a közös hadügyi tárcza rovására beszerzendő lovak összes számáról az ő felsége által időnként megállapított harezrend alapján a közös hadügyminiszer, úgy a magyar hadseregre mint ő felsége összes hadseregének másik részé­re nézve évenként kimutatást készít, és azt az illető állam honvédelmi ministerének megküldi.“ Ajánlja elfogadásra. (Élénk helyeslés balról.) Hollán Ernő: Úgy látja, hogy az ellentét a két párt között abban áll, hogy az ellenzék a te­herviselés szempontjából ítéli meg, s kapcsolat­ba hozza egész védrendszerünkkel, a­mi a te­herviselést illeti, azon véleményben van, hogy Magyarország lótermelő ország lévén, e teher nem épenséggel oly nagy. Különben, ha nem is így szereznék be a lovakat, hanem a rendes mó­­dusra bíznak, akkor is az üzérek onnét venné­nek több lovat, a­hol több van, s így Magyar­­országból többet mint a túloldalról. Különben akár miként állapíttassák is meg e tvja­­vaslatban e kérdés, a közös védelmet nem von­ta tagadásba e házban senki. (Madarász: Én mindig tagadtam) s ha csak véd és daczszövet­­ség lenne is a két állam között, természetes, hogy a kettő közül az az állam nyújtana töb­bet lovakban, a­melyiknek több lova van. Ha a hadsereg megajánlásánál is az vétetett tekintet­be, minek az ajánlandókra nézve az illető állam részéről, kell, hogy ugyanez legyen erre nézve is irányadó. Ajánlja a §-t elfogadásra. (Helyes­lés jobbról.) Madarász József. Csak azért akar felszó­­lalni, hogy visszautasítsa Hollán azon bizonyos­ságként hirdetett állítását, mintha a védelem közös kötelezettségét nem tagadta volna soha senki. Utal erre nézve az 1861-ki első, az 1866-ki második feliratra, a­melyek mindegyi­kében ki van fejtve, hogy a sanctió pragmati­ka , melyből most a közös védelmet kimagya­rázzák, egyátalán nem involvál semmi tekintet­ben többet, mint a fejedelem közösségét. Utal különben 1867-ben a közös ügyekre nézve ál­tala beadott határozati javaslatra is. Nagy György: Nem követi a közjogi vita terére Hollánt s örül, hogy Hollán e tekintetben magára hárította azon vádak egy részét, melyet a jobboldali sajtó az ellenzék el­len a közjogi kérdés hánytorgatásáért emleget, de nem tagadhatja, hogy Tisza egy vádját sem látja Hollán által megc­áfolva. Az, hogy ez a teher, a­mi itt szándékoltatik kimondatni, nem sújtó ott, a­hol lovak produkáltatnak — nem áll teljesen, mert a productiónál a minőséget is figyelembe kell venni, s ő abban a nézetben van, hogy sokkal nagyobb a különbség az ausztriai és magyarországi lovak, mint az ausz­triai és magyarországi emberek harczi képessé­ge közt. (Nagy derültség.) Pártolja Tiszát. (He­lyeslés balról.) Szlávy József: Tisza azt mondta, hogy a kormány mind messzebb távozik a 67-ki alap­tól; ezt ő tagadja,s úgy bizonyítja, hogy a 67-ki törvényből igyekszik kimagyarázni, hogy valót­lan az, mintha ott külön magyar hadseregről le­hetne szó.A­mi azt­ illeti, mit Nagy György mon­dott, hogy a Magyarországban termelt lovak qualitásra nem ütvén meg az ausztriait, e teher súlyosabban nehezedik reánk, ő statistikai adatok alapján állíthatja az ellenkezőt. Ajánlja a szakasz változatlan elfogadását. Tisza Kálmán idézi a törvényt, a­melyről szólt, s bizonyítja, hogy helyesen értelmezte azokat. Pulszky Ágost rövid válasza után a ház a §-t változatlanul elfogadja. Olvastatik a 3. §. 3. §. A lószü­kséglet hányadának kivetése (2. §.) a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartomá­nyokra egy részről, s a magyar korona országaira más részről a lovak azon összes számának arányában történik, melyet az 1869. III. törvényczikk értelmé­ben végrehajtott népszámlálás alkalmával eszközölt lószámlálás a két államterületen kitüntetett. Ezen kivetési arány s az e szerint megállapított hányad a mind­két államterületen legközelebb törvé­nyesen eszközlendő leszámlálásig érvényben marad. Matolay Etele: Tudjuk azt, hogy­­Lajthán túl, mint már meg is volt említve, a német, cseh és morva korona tartományokban nehéz, a galicziai tartományokban könnyű lófaj tenyé­szik. Nálunk azt lehet mondani, hogy inkább könnyű, de talán a legkülönbözőbb egymás kö­zött. Míg a német, cseh és morva tartományok­ban a lovak — kivéve a legnehezebbeket a me­lyek leginkább Stájerországban vannak — ál­talában véve úgy a hámos mint hátas szolgálat­ra mind alkalmasak, addig nálunk a hátas szol­gálatra alkalmasak ugyan, de a nehezebb szol­gálatra igen kevés lovunk van. Egész vidékei vannak hazánknak a hol a lovak általában a hadi szolgálatra nem alkalmasak; úri lovakról nem szólok, mert ezek csak csekély részét ké­pezik a lovaknak, hanem értem csak azokat, a­melyeket a köznép tenyészt; mondom nem aka­rom elősorolni hol vannak alkalmas lovak; mert nem ismerem annyira hazánk minden vidékeit, de azért tudja, és bátran állíthatja, hogy sok nagy terjedelmű vidék van, hol a nép által te­nyésztett lovak általában alkalmatlanok a hadi szolgálatra. Ebből pedig az következik, hogy ha mi az összes lólétszám arányában véljük meg­állapíthatni a terhet, könnyelműen cselekszünk, s mind­ennél fogva ő a következő módosítást nyújtja be. A 3-ik szakasz következőkép szerkesztendő „A jelenlegi törvények alapján kiállítandó lovak kivetése a birodalmi tanácsban képviselt orszá­gok és tartományokra egyrészről, a magyar ko­rona országaira másrészről, a kiállítási képesség vagy­is a hadi szolgálatra alkalmas lovak lét­számának aránya szerint történik. Ezen módosítvány folytán a törvényjavaslat a központi bizottsághoz viszaadandó,a­végett,hogy további szakaszait ezen elvhez képest módosítsa. Pulszky Ágost: Ha ez kimondatnék, akkor mindenekelőtt a hadiszolgálatra alkalmas lovak­nak kellene külön statistikát készíteni, ez pedig absurdum, mert soha az kivihető nem lenne. A központi bizottság meggyőződött a ministérium részéről neki szolgáltatott felvilágosításból arról, hogy Magyarországban sehol sem fog a lovak számának 5%-on felül terjeszkedni a képesség arányban kivett szám, valamint, hogy a Laj­­thántuli tartományoknak egy részében sem lesz, ahol 5% fog igénybe vétetni. Ezen indokoknál fogva ajánlja a §-nak elfogadását.[Élénk helyes­lés jobb felől.] A §. ezután eredeti szerkezetében elfogadta­tott. Olvastatik a 4. §, 4. §. Ezen törvény életbeléptetésénél a 3. §-ban érintett összes lólétszám veendő alapul, melyhez képest a kormány az egyes állítási kerületekre eső jutalékot megállapítja. A kiállítási képesség kipuhatolása tekintetéből köteleztetnek a törvényhatóságok, a községi elöljárók közreműködése mellett, a járásaikban, illetőleg az állítási kerületekben található lovak mennyiségéről és minőségéről, különös tekintettel azoknak hadi szolgá­latra házas, vagy hámos lovakként alkalmas voltukra a kormány által kibocsátandó külön utasítások sze­rint, évről évre kimutatást készíteni, s azt a honvédel­mi miniszerhez felterjeszteni. A ház észrevétel nélkül elfogadja. Szeniczey olvassa az 5. §-t. 5. §. A magyar korona országainak leállítási kerü­leteit képezik a vármegyék (székek, vidékek és terü­letek) járásai és a törvényhatósági joggal felruházott városok. Ezen leállítási kerületek mindegyikében egy vagy több állítási hely jelöltetik ki. A kisebb területű járások, vagy városok máshoz csatolását a belügyminiszer a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi és a honvédelmi miniszerrel egyetértő­­leg állapítja meg. Elfogadtatik, a központi bizottság azon módo­sításával, hogy a második bekezdés végéhez a következő szavak csatoltatnak: A berendelt lovak beszállítása lehetőleg egy nap alatt történjék, továbbá Zsivkovics azon módosítványával, hogy a horvát-slavon minis­ter helyett Horvát és Szlavonország bánja lé­tezik. Következik a 6. §, 6. §. A törvényhatóságok minden év elején terü­leti nagyságuk és politikai beosztásuknak megfelelő­leg, egy vagy több bizottságot alakítanak, melyek egyszersmind avató bizottságokként működnek. Minden ily bizottság áll: a főispán (főkirálybiró, főkapitány stb.) által kinevezendő: a) egy elnökből; b) három e czélra külön felesketett becslőkből, kik lehetőleg a gazdasági vagy lótenyésztési egyletek tagjai, vagy más megbízható szakértők közül válasz­­tandók el; és c) egy állatorvosból. Minden ily bizottsághoz a közös hadügyi és hon­védelmi miniszer részéről egy sorhadbeli vagy hon­védségi törzs- vagy főtiszt, és szükséghez képest egy sorhadbeli vagy honvédségi állatorvos neveztetik ki. E czélból a törvényhatóságok a leállítási területek kimutatását és a bizottsági tagok névsorát kötelesek a honvédelmi miniszerhez felterjeszteni. Horánszky Nándor e­h-hoz a következő módosítványt nyútja be: A 5-ik bekezdés hagyassék ki. A 6-ik bekez­dés vagyis C. pontja utolsó sorában e szavak után „szakértők közül“ a következő szavak té­tessenek a „törvényhatósági bizottságok által.“ Azt hiszi, ez után lehet csak elkerülni, hogy a tulajdonjognak állami szempontból indokolt ezen megszorítása önkénykedésre ne vezessen, azért ajánlja elfogadásra. (Helyeslés balról.) Matolay Etele a 8. bekezdéshez azt a mó­dosítást nyújtja be, hogy annak 3. és 4. sorában a „vagy“ szó helyett „illetőleg“ tétessék. Pulszky Ágost rövid viszonválasza után mind­két módosítvány elesik s az eredeti szerkezet fogadtatik el. Következik a 7. §, 7. §. A mozgósítás és ennek folytán a lóállítás szükségének bekövetkeztével a mozgósítás mérvéhez képest kiállítandó lovak számáról és az állítási határ­időről a közös hadügyminiszer a honvédelmi miniszert idejekorán értesíti. Elfogadtatik. Szeniczey Ödön olvassa a 8. §-t. 8. §. A négy évet az állítási év január 1-én meg­haladott lovak minden községből külön vezettetnek elő a kerületi állítási helyekre, ott az állítási bizott­ság által megvizsgáltatnak s minőségükhöz képest mint hátas, hámas, vagy holdlovak külön osztályoz­ta­tnak. Az állítási kötelezettség alól kivétetnek úgy egye­sek, mint községek birtokában levő azon mének, me­lyek mint tenyésztésre alkalmasak, nyilván tartatnak s azt az illető lótenyésztési bizottságtól kiállított iga­zolványnyal bizonyítják ; valamint mindazon kanczák is, melyeknek szopós csikójuk van, vagy a­melyek a legközelebb lefolyt fedeztetési idény alatt akár álla­mi, akár lótenyésztési bizottságok által engedélyezett magán, vagy községi mén által fedeztettek, mit tulaj­donosaik hiteles fedeztetési jegyekkel igazolni tar­toznak. Ezen kedvezmény alól azonban kivétetnek oly fedezett kanczák, melyek az utóbbi két évben meddők maradtak. Az osztályozott lovak közül legelőbb azok avattat­nak föl, melyeket tulajdonosaik a pótlovakra megálla­pított árért önként átengedni készek. A többi lovak a bizottsághoz rendelt szakértő becslők által,­­ tekintet nélkül a megállapított pót­ló, vagy a nagyobb szükséglet folytán pillanatnyilag netán emelkedett árakra, a rendes forgalmi árak sze­rint becsültetnek meg. Ha a becslők valamely ló árára egyet nem értenek, akkor szavazattöbbséggel határoznak , ha mindhárman különvéleményen vannak, akkor a három becslés közép­aránya vétetik becsárul. A becslés alá került lovak közül első­sorban min­dig a legolcsóbb becsáruak avattatnak fel. Ha az egész alkalmas lóállomány igénybe nem vétetik, minden felavatott, de még meg nem bélyege­zett ló tulajdonosának jogában áll e helyett a hely­színen más hasonló osztályzatú alkalmas lovat ki­állítani. Az állítási bizottság tagjai a kiszemelésnél és ava­tásnál követendő eljárás­ iránt fognak utasíttatni. Az állítási bizottság határozata és a megállapított becsár ellen felebbezni nem lehet. Palazky Ágost a központi bizottság nevé­ben a következő módosításokat hozza javas­latba : A 8. §. második kikezdése második sorából az „azon“ szó a harmadik sorban „lévő“ szó után helyezendő át; 12. sorban „jegyekkel szó után“ „vagy egyébb okmányokkal“ szók veendők fel. Nyolczadik kikezdésben pedig „avatásnál“ szó „felavatásnál“ szóval cserélendő fel. Schmaus Endre: Ezen §. 7-ik kikezdésének a 3-ik osztály megbízása folytán külön vélemény alakjában módosítványt nyújt be,melynek czélja az, hogy a csupán két lóval rendelkező lótulaj­­donosok az első felavatás alkalmával egyik lo­vukat se legyenek kötelesek kiszolgáltatni. Az osztály ezen módosítványának indokolására rö­viden felhozta, hogy a részleges vagy egész moz­gósítás elrendelése az osztály véleménye szerint nem ugyanazon értelmű a háborúval és az ál­lam oly mérvű szükségével, hogy minden birto­kosnak a ki lóval rendelkezik, igy még azon kis földbirtokosok, fuvarosok lóállományának és igy ezek érdekének is csorbítása szükségessé váljék, a kiknek ezen minimális ló­állomány mindennapi munkájukhoz szükséges. Tisza Kálmán: Az is mondatik e törvényre, hogy az előnyös. Mindenesetre kell, hogy igaz­ságos legyen ő is előnyösnek tartaná Magyar­­országra nézve ha szabad adásvevés útján az összes ló­szükségletet itt szerezné be, mert ez által a lótenyésztés emelkedni fogna, és a­kinek szándéka van lovát eladni, alkalma lenne ezt tenni. De másként áll a dolog, mikor nem ön­­kénytes lóeladását s mikor nem valaki felesle­ges lovainak eladásáról, hanem azon lovai kisa­­játításáról mert igy kell ezt nevezni van szó, melyeket különben semmi körülmények közt sem adott volna el. Ebben az illetőre nézve előny semmi körülmények közt nem fekhetik és nem is fekszik. Nehogy tehát e tekintetben visszaélések követtessenek el, azt csak az aka­dályozhatja meg, ha a pótló szükségletnek a mozgósítás alkalmával fedezetről szóló törvény­nek egyesek és egyes községekre vonatkozó hordereje, s az hatásában egyforma és igazsá­gos lesz, ez pedig attól függ, hogy az állítási bi­zottság tagja a kiszemelés és avatásnál követendő eljárásra nézve minő utasítást fognak kapni,ezért indítványozza, hogy a 8. §-t azon meghagyással utasítsa vissza a képviselőház a központi bizott­sághoz,hogy egyetértve a honvédelmi miniszer­rel, ezen utasítások főbb elveiről és azoknak a törvénybe iktatásáról tegyen javaslatot. (Balfe­­lől helyeslés.) Hollán Ernő: A kormány eléggé van kor­látolva egyéb törvények által, hogy a mozgósí­tás túlságos nagymérvűvé tételét megakadályoz­za s ezért Tisza módosítványa felesleges. Matolay Etele két módosítványt nyújt be. Az egyik ezen szakasz második bekezdésére vo­natkozik. Miután azonban ebben megelőzte a központi bizottság előadója,ki is maga a fedezte­tési jegyekhez oda kívánja tétetni „vagy egyéb okmányokkal“ — tehát az eszmére nézve azt mondaná, hogy hozzájárul. De azt hiszi, a kife­jezés nem helyes. Czélja a törvénynek az, hogy miután nálunk hiteles fedeztetési jegyeket csak­is az állami méntelepeknél adnak, e miatt ne szoríttassék meg ok nélkül a kedvezmény fel­­használása, az egyes kanczatulajdonosokra néz­ve. Ha tehát a t. központi bizottság azt akarta elérni, akkor legyen szíves az előadó úr bele­egyezni, hogy azt tegyük be „vagy egyébb bi­­zonyítékokkal.“ A másik a negyedik bekez­dés ötödik sorába ezen szavak után „azok sze­rint“ teendő még „is a szerint, a mennyit a be­állítandó teljesített szolgálatokra nézve megér­nek,“ nehogy pillanatnyi szeszélyből oktalan költség fecséreltessék el. Havas Sándor: Azon véleményben van, hogy utasítással alig lenne czélszerű megkötni a kormány kezét, s czélszerűbb a részleteket an­nak tapintatára bízni. Gulner Gyula: Azt gondolja, nem olyan cse­­kély az, mit Tisza Kálmán határozati javaslatá­ban előadott, a végrehajtásra vonatkozó elveket kívánván a törvénybe iktattatni, mert e tekintet­ben nagyobb garanciát lát, ha az a törvénybe van iktatva, mintha egyes képviselők a képvi­selőház előtt ígéretet tesznek. Ő tehát ezen ha­tározati javaslatot és azon módosítványt, melyet a 3-ik osztály előadója, és azt a­melyet Matolai képviselő úr benyújtott, pártolja. Nagy György: Ha Tisza módosítványa, il­letőleg határozati javaslata el nem fogadtatik, a főispán előtt akár politikai, akár magán okok­ból disgraceba esett egyéniségek a legnagyobb önkénykedésnek lesznek kitéve. Ő tehát pár­tolja Tiszát. Ezután a kérdés föltétetvén, Tisza határozati javaslata elesik, elesik Schmaus különvélemé­nye is.Matolay és a központi bizottság módosításai elfogadtatnak, valamint a §. többi részei is, vál­tozatlanul. Ülés vége 2 óra 5 percz után. Holnap a tár­gyalás folytattatik. KÜLÖNFÉLÉK. — Építkezési mozg­alom. Az enyhe időjárás folytán, mely az építkezések folytatá­sára igen kedvező, sokan folyamodnak a városi középítészeti bizottsághoz építkezési engedélye­kért. A számos építkezések közül a város szépí­tésére nézve lényeges befolyással lesznek követ­kezők : Karácsonyi Teréz 4 emeletes háza az országúton 23 sz. a. Róth Zsigmond 4 emeletes háza a mészáros-utczában, Monaszterly és­­ Kuz­­mik kereskedők 3 emeletes háza a szerb-ut­ca szegletén, Kamon Floris kávés 3 emeletes háza az üllői uton 10. sz. a. Herein Mátyás kávés 3 emeletes háza a dohány- és nyárfa-utcza sarkán, a földhitelintézet 4 emeletes háza,mely a Kishid- és Deák-utczára nyíló b. Sina Simon-féle ház helyén épül. A váczi utczában Kollarits és fiai kereskedők építenek az ottani sarokházukra még egy emeletet. Két keményítőgyár is fog épülni a Szvetenay- és Mártonutcza közt. Az egyiket Gruber Simon és fia, a másikat Rausch Pál építteti.­­ Olvasókör alakult Tabon, Somogy­­megyében, osztály és pártkülönbség nélkül. Az alapító tagok száma eddig 50, de minthogy már a kör eddig is előre haladásnak örvend, remény­ük, hogy rövid időn a rendes tagok száma 100- ra fog szaporodni. . — A pestvárosi közgyűlésen ma folytatólagosan tárgyalták a végleges vízve­zetéki mű létesítése ügyében Lindleyvel köten­dő szerződést. A tudósitást helyszűke miatt esti lapunkban közöljük. — Vándor műkedvelő társa­ság. A békés-gyulai műkedvelők, kik már több ízben szereztek a helybeli s vidéki közönségnek egy-egy k­edves estét, f. hó 5-én a szomszéd Csabára rándultak át, s ott a csabai műkedve­lőkkel egyesülve, felében a gyulai nőegylet, fe­lében a csabai felsőbb leányiskola javára a Ca­sino termeiben előadást tartottak. Előadatott a „Phrenolog“ bohózat és a „közügyek“ ingj. Bérezik Árpádtól. Az előadást tánczmulatság követte. A kettős czél: két város közönségének élvezetes perczeket szerezni, s két jótékony he­­lyi egylet tőkéjét gyarapítani, mint nekünk ír­ják, várakozáson felül el lett érve.

Next