A Hon, 1873. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-02 / 27. szám
27. szám. XI. évfolyam. Reggeli kiadás. Buda-pest, 18715. Vasárnap, febr. 2. sr. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum épiel földszint előfizetési díj: Postát küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 b&iSpra............................2 frt __ fcr. 8 hónapra.............................6 „ __ n 6 hónapra............................12 n — () Az esti kiadás postai különköléséért helyfizetés havonkiai . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető. .. ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. L’JIBI—!" .»««V««* POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési Iroda : Barátok tere, Athenaeum-építet 1. emelet. A lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak , mert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (B* rátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. ———~ «• . ^ Előfizetési felhívás SZSA »A ONíí Xl-tlik évi földurnára Pilöli/ntési árak :Félévra • Negyedévre , 12 frt ■ 6 mint Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül , pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadóhivatala" czim alatt Pest, Ferenc.lektere 7. sz. alá küldendők. A »HON« kiadóhivatala. esa»-sireassab»Bnac2iesH»SBe9*a«if Előleges értesítés a „Hon“ t. sz. előfizető közönségéhez. A naponkint szaporodó tárgyhalmaz, mely a politikai napilapok tartalmát bővíti , főleg a törvényhozás, közgazdászat és kereskedelem terén folyton növekedő tevékenység kényszerít bennünket a „Hon“ alakját ez évi mártius 1-től kezdve megnagyobbítani. A mondott naptól kezdve tehát a „Hon“nak mind reggeli, mind esteli kiadása a legnagyobb csupán reggel megjelenő magyar napilapokkal egyenlő nagyságban fog kiadatni, a mostani árak mellett. Ezáltal képesítve leszünk az országgyűlésről kimerítőbb tudósításokat adhatni, a közgazdászai és kereskedelmi rovatnak, fontosságához méltó elégséges tért nyitni, és esti lapunkat is rendes irodalmi és társaséleti rovattal ellátni. Az alaki megnagyobbítást a tartalom bővítése indokolja. Ez alaki megnagyobbítást már ez év kezdetén óhajtottuk létesíteni, de egyrészt technikai akadályok lehetlennék e rögtöni változtatást, papírnál és gépnél; másrészt pedig nem akartuk ez elhatározást az előfizetések idején előnyképen tüntetni fel. Most már az előfizetések évszaka be van fejezve, s hozhatjuk ez áldozatot, mint méltányos viszonzást a tisztelt közönségnek lapunk irányában tanúsított buzgó részvétéért, melyet ezentúl is megérdemelni legfőbb feladatunk leend. Buda-Pesten febr. 1-én 1873. A „Hon“ szerkesztősége és kiadó-társulata. Buda-Pest, február 1. Adó felemelések. Eddig csak általánosságban említették a kormány tagjai, hogy az idei rendes budgetben levő nagy deficitnek fedezésére „bizonyos“ adónemeket szükséges lesz felemelni. Azt gondoltuk, hogy majd kitalál Kerkapoly valami módot, mely által főleg a jövedelmi adó alól kibúvó nagy tőkejövedelem is megadóztatva legyen. De most, midőn beterjesztő törvényjavaslatait, szomorúan tapasztaljuk, hogy lesz ugyan adófelemelés, de csakis a szegényebb iparos és munkás osztály adója lesz meglehetősen emelve, mégpedig oly adónemekben, melyekben eddig is leginkább bebizonyult a reform szüksége. Úgyhogy ennek következtében az adózási aránytalanságok még növekedni fognak. A házadóból 2 millióval remél a pénzügyminiszter többet bevenni, mint most: az által, hogy a házbéradó alapjául az egész bérösszeget veszi és nem engedi meg az átalakítási költségek levonását, sőt a vízvezetéki, világítási stb. költségek czímén is csak a lakbér 6 százalékáig lesz megengedve a levonás.Ezt„in abstracto“ helyes intézkedésnek tekintjük, csak specializer a pesti viszonyok közt tartjuk súlyosnak, mert amennyivel fog ennek következtében növekedni a háziurak adója, annyival, sőt még többel fognak újra fokozódni a lakbérek, mi a mostani lakáshiány mellett csak sajtólag fog hatni a bérlő, tehát a szegényebb osztályra. De ennél még több kifogás alá esik a bélyegadó szándékolt felemelése, illetőleg kiterjesztése. Azt tudjuk, hogy a perrendtartásnak 293. §. 10—300 frt büntetést szab a konok perlekedőkre; a 294.szakasz azonban 8-féle, 8 külön szakaszban elősorolt ügyben megengedi a felebbezést. Kerkapoly most a perrendtartás e rendeletét egy kissé módosítja, amennyiben fokozatosabb bélyegdíjjal sajtolja, bünteti a felebbezőket. Ezentúl az első bírósági beadványok 50 frtig 20, 50 frton felül 50 krajczár bélyeggel lesznek ellátandók minden iv és példány után. Első bíróság elleni felebbezés után pedig 50 frtig 1, azontúl 2 frtot kell fizetni az első példány után, a többi példány után 50 — 50 krajczárt. Második bírósági ítélet elleni felebbezésnél első példány után kétszeres, harmadik ellen háromszoros bélyegdíj jár, a többi példányok bélyegdíja nem emeltetik. Sőt a közigazgatási 2-ik fórumhoz való folyamodványra is 2árt bélyeg lesz szükséges. Kerkapoly ez intézkedéseket azzal indokolja, hogy a pénzügyi hasznon kívül, az a jó hatásuk is meglesz, hogy a perekeést is korlátolják. Lehet, hogy egyik vagy másik eredmény be fog következni, de aligha mind a kettő, mert ha apad a felebbezések száma, apad a bélyegeladás is. Egyébiránt a perlekedési viszketeget pénzügyi rendszabállyal orvosolni nem szabad , mert akkor sajtolva van az igaz ügy is és megvan rontva a szegényre nézve az igazságszolgáltatásban a jogegyenlőség. A perlekedés társadalmi baj, azon segítsen a perrendtartás és a társadalom, ne a pénzügyminiszter adófelemeléssel. A franczia minta után átvett évenként való fokozatos bélyegzést pedig épen nem helyeselhetjük. Az illetékek 6% késedelmi kamata minden félévben még 1 ’% -kal fog növekedni és e rendszabályt már a régi hátralékosokra is kiterjesztik. Ez szigorú rendszabály, de ha részrehajlatlanul lesz alkalmazva és pl. az első fél év határidőül tűzetik ki a befizetésre és csak ennek letelt® után kezdődik, tehát a második félév végére esik az V. növekedés, ellene kifogásunk nem lehet. A jövedelmi adónál több nevezetes változás lesz életbe léptetve, így az adóminimum a tanítók és bábáknál a lakbér 12 — 20 százaléka helyett 10 — 20 százaléka lesz, kereskedőknél és iparosoknál pedig 15 — 25%. Tehát az előbbieknél 2 százalékkal lejebb, az utóbbiaknál pedig 5%-al magasabbra lesz téve az adóminimum határa. Azon iparosok pedig, kik oly községben laknak, melyben a lakásoknak legalább egyharmada bérelve van, tehát hol a ház osztályadó 50 százalékkal magasabb , azoknak adója 4 ft helyett 6 ftra és minden segédjük után 2 ft helyett 3 ftra létetik, míg a falusi iparosok adója megmarad. Ezen intézkedés által 400000 frtot remél Kerkapoly beszerezni. Mi ezt az adóemelést nemcsak aránytalannak és igazságtalannak, de határozottan rosznak is tartjuk, mert a kisvárosi iparos osztályt sajtolja és most épen ez van nálunk a legroszabb állapotban. Vegyük azt, hogy egy iparos két segéddel dolgozik, ez 12 ft adó, vegyük ehez, hogy neje és három 16 évesen felüli gyermeke, testvére van, ezekért is 1 —1 ftot kell fizetnie, így 16 ft adót fog fizetni, ez, ha pl. a jövedelmi adó 2-ik osztályéhoz(hivatalnokokéhoz, honoratorokéhoz stb) mérjük, 1100 ft évi jövedelemnek felel meg. Márpedig egy kis városi iparos ennyi jövedelemmel nem bír , ebből láthatjuk,hogy,mennyire aránytalan és igazságtalan ez adófelemelés. Vegyük ehez még azt, hogy a jövedelmi adóba ezentúl a személyes kereseti adó beszámítva nem lesz, és iparosaink ez adót is fizetik, azonnal tudni fogjuk, hogy kis városi iparosainkkal mily mostohán bánt el Kerkapoly. Tetemesen fel lesz emelve a személyes kereseti adó is. Napszámosok, házas zsellérek, kertbirtokosok falun 69’Ajkr. helyett 1 ftot, városon 1 ft 13 helyett 2 ftot fognak fizetni. Gyárban, kereskedésben, iparnál alkalmazott segédmunkások falun 85 kr. helyett 2 ftot, városon 1 ft 69’A kr. helyett 4 forintot és mindezek feleségük, gyermekeik és tesvéreik után falun 50 krt. városon 85 kr. helyett 1 ftot fognak fizetni. Láthatjuk, hogy mindenütttetemes adóemelés van és főleg egy nagy családapára nézve épen városon, hol az élet drágább, sokkal nagyobb teher lesz szabva, mint eddig volt. Az tagadhatatlan, hogy iparos és munkás osztályunk az európai munkás viszonyokhoz mérten kedvező helyzetben van, mert a munka jól van fizetve és munkás hiányban szenvedünk. Az is bizonyos, hogy a takarékosság szelleme épen ez osztályokban van legkevésbé kifejlődve, úgyhogy míg a párti takarékpénztárak betevői közt 57% munkás és 16*1% cseléd van, nálunk ez osztályok igen keveset takarítnak meg. De mindebből nem következik az, hogy tehát ez osztályok adóját kell emelni, mert az adóemelés takarékosságra és józanságra senkit nem szoktat , hanem a teher növekedése csak az elkeseredésből származó gondatlanságot növeli. Nagyon félünk, hogy midőn Poroszország most másfél millió embert tesz adómentessé az által, hogy 140 tallérnyi jövedelmet adó alól felment, hogy midőn Angliában 600 ft adómentes, akkor ha mi a bélyeg, jövedelem és személyeskereseti adó felemelése által épen az ily kisebb jövedelmet terheljük leginkább , megrontjuk a kis iparos és munkás osztályt, ha nem is létezésében, de emelkedésében és előmozdítjuk a proletariátus keletkezését, ami eddig nálunk nem volt. Nem mondjuk azt, hogy a czélba vett adófelemelések ezt fogják előidézni, de elég, ha ezek is amaz osztályok aránytalan terheltetéséhez járulnak, melyek kezük munkája után élnek és melyek úgy is eléggé adóznak a fogyasztási adókban. Annyi bizonyos, hogy az uj adófelemelések nem a demokratikus elemek előnyére válnak. Pedig ezeket kímélni kellene a fejlődésük kezdetén. Hegedűs Sándor. Mai egy ív melléklet van csatolva A „HOB“ TÁRCZAIA. A isivé század regénye. Nyolcz kötetben. Irta Jókai Mór. Első rész. Az örök Imrei. Második kötet. Apocatastasia. (38. Folytatás.) De hát ez még mind igen szép volt: buzgalom és ellenbuzgalom; hit és ellenhit. De egyszer aztán óriásra nőtt a közös ellenség: a „nemhit!“ Nem sohisma ez többé,mely külön hitet szakit; ez az indifferentismus, mely nem hisz ; sőt még azt sem tudja, hogy nem hisz. A „Nihil“ világa ez. A múlt századokban is létezett a Nihilismus fogalma, csakhogy akkor ez azon tant jelenté, melyben az ember annyira el van merülve az istenség bámulatában, hogy saját énjét „semmi“-nek tekinti. De , most megfordították a tant: a modern nihilizmus szerint minden embernek csak saját „énje“ az imádat tárgya,minden egyéb: Isten, haza, embertárs, család, szerető, — az a „semmi.“ A XVIII. század végén, a phrygiais süveg kormánya alatt Francziaország élvezett ilyen állapotot, midőn a népakarat ünnepélyesen letette a trónról magát az Úr Istent, s helyébe emelé az „Ész“-t, egy szép tánczosnő, Aubry kisasszony által személyesítve, hanem a Nihilismus tana nem volt a francziának való , akink a kedélye dicsvágytól, honimádástól, lovagiasságtól, emberszeretetből van átmelegedve. Átköltözött a nihilizmus oda, ahol legjobb termőföldére talált, Oroszországba. A XIX-ik század társadalmi és politikai viszonyai, szövetkezve az uralkodók szerencsétlen, egymásnak ellenmondó közjogi kísérleteivel, kitörésre kényszerítik az elterjedt szövetséget. Akkor tűnt ki, hogy a társadalom minden osztálya saturálva volt már azzal. A Nihil győzött. Itt is egy asszony alakja magasult ki az óriási népmozgalomból, név szerint Alexandra Petrovna, közönségesen „S a s z a,aki azzal kezdte meg szerepét, hogy mikor a lázongó nép palotája előtt összegyűlt, s férjével, egy büszke herczeggel alkudozni kezdett: ő maga kiálta le erkélyéről: „le a bojárokkal!“ a bas les aristocrates! s saját kezével nyitá fel a kaput a souverain nép előtt, s mialatt a herczeget saját palotája czimerére felakasztották, Sasza asszony, rövidre vágott hajjal, férfiruhába öltözve, maga fogta kezébe a fáklyát,tulajdon palotáját felgyújtva vele! „Le a palotákkal!“ — És követték azt a többi paloták. Most ott a Nihil uralkodik. Nem is nevezi magát Oroszországnak többé, hanem „Nihil országának.“ Nem hazája többé a panszlavismusnak, nem fenyegeti Európát azzal, hogy „Kozákká“ fogja tenni, csak a „Semmiévé akarja tenni. Nem fenyeget hódítással, nemzeti elnyomással, csak mind annak az eltörlésével, a mi ur, a mi souverain, a mi hit, a mi magasság. S még mielőtt átlépne a határon, már előtte jár az árnyéka. A Nihilnek mindenütt van követője. A Nihil nagy Religio. Csakhogy nem kell hinni, hogy a Nihilben már most megvan az egység, az egyformaság. Nem, még a „Semmi“ sem tökéletes. Még a Semminek is vannak árnyalatai, még a Semmi vallásában is van schisma-Az absurdumok igyekeznek egymást felülmúlni. A képtelenségek szörnyei szaporák. A Párisból importált genialis, raffinált nihilismusnak, az élvezetekkel biztató, a könnyűvérrel mindent tagadó nihilismusnak már ellentétei is akadtak a saját régiójában: a positiv nihilismus“ sectái. „Positiv Nihilismus!“ Hisz ez paradoxon! És mégsem az.Némely sectának még csak a nevét hallják a Kárpátokon innen, s a név jelentéséből találgatják, mi rejlik a Contradeisták, az Animalisták tanaiban. Többeknek a dogmáit már nagyjában ismerik is. A K ani ták tana ez: minden, a mi rész, az a jó. A tíz parancsolatban minden megfordítva értendő. Az antimoralismus a vezető. A „Kathaketes“-ek (skoptsik)tana azzal akarja a világi boldogtalanságnak végét vetni, hogy az emberiség teljes kiirtását indítványozza s kötelességévé teszi minden férfinak, hogy ezt kezdje el önmagán, folytassa másokon. E rettenetes secta már a czárok idejében is százezreket számlált s a szabaddá lett fanatismus őrjöngő hódításokat tesz e tannal, mely egyszerre embertelen és istentelen! És a Kárpátokon innen lakó nép látja ezeket a rémeket magára szakadni: látja őket egyre nőni, a láthatárra emelkedni. Fenyegetik hitét és vagyonát, — hazáját és menyországát, —családját és férfiúi értékét! A félelem, a hitbuzgalom, a bizonytalanság érzete ekkor valamennyi felekezetet egyesít egy közös vak hitben. Ez a Chiliasmus.... A kétezredik év betelése köréig, már az utolsó század második fele foly. Az ígért második m i 11 e n i u m itt lesz! Az első millenium várása is felháborította a világot. S most a második jön már. És a világ odajutott, hogy az emberiség tovább fenmaradása iránt el kellett vesztenie a hitét, ha csak az ígért csoda el nem következik. Ez az „Apocatastasia.“ Aphiliasmus: az a hit, hogy a jelen világnak, úgy ahogy áll, el kell pusztulnia, s a Messiás országának kell rá elkövetkeznie; élt már a régi zsidóknál, gyökeret vert a keresztyének között; tudós theologusok egész tudományt csináltak belőle, „e s c h a t o l o g i a“ czim alatt; s okadatolva kiszámították annak mikor leen- i dő bekövetkezését. A zsidók a 7000-edik I esztendőt a világ teremtése után , a keresztyének Krisztus urunk születése után a 100-ik, aztán a 365-ik, aztán az 500-adik, majd az 1000-edik, később az 1785-ik, s legkésőbb az 1879. évet határozva meg az Apocatastasia napjául, mely az Antikrisztus uralmát megdönti. De hogy akkor sem jött el, végre mindenki megnyugodott abban, hogy a kétezredik év kezelése lesz az a várt korszak, amelyen túl Isten országa leszáll a földre; ez lesz a világújrateremtés „szombatja.“ Mégpedig az Irwingisták szerint az ő „hét községükben“ fog az megkezdődni, a mormonok szerint a Salt Lake partjain, a Montanisták szerint Pepuzában, a székely szombatosok szerint a Szent Anna tava mellett; míg zsidók és ókatholikusok és a protestánsok közösen megegyeztek abban, hogy az Jeruzsálemben fog legelőbb földre szállni, általános boldogsággal; a midőn maga az ördög is meg fog javulni és lesz belőle confrater; a midőn a föld munka nélkül terem; az ember ingyen lakik jól; mindenki megifjul és megszépül, senki meg nem hal és nem születik többé, és különösen bár lesz elég. — Ez a népszerű felfogás. — A philosophok szellemibb térre vitték át a kérdést, de azok is komolyan beszéltek róla, s a theosophia prófétái tele szórták a világot mindenféle képtelen jóslatokkal. És ilyen apocatasticus nyavalyatörés rángatózásai mellett, ennyi szerteszét húzó s még is egy őrült közös szél felé rohanó vakhit ember csordája közepett, kell a XX-ik század magyar államférfiainak hideg bölcseséggel és meleg hazaszeretettel tanácskozni a fölött, hogyan reformálják tanintézeteiket? hogyan küzdjenek meg a tanügy terén a hagyományos nyomorúságokkal, mely a tanítót ismét a mensa ambula to ria alamizsna falatjaira szorította, a felekezeti féltékenységgel, a grapsa vaskalapossággal, a diákos pjennalismussal, a tudományok szamárbídjaival? hogyan terjeszszenek felvilágosodást a nép között, hogy tartsák meg nemzetüket a hazaszeretetben,hogy vezessék az ifjú nemzedéket a magas erények, a tudományos képzettség, a józan szorgalom útján! De úgy legyen nyugton a földben „akkor“, mint ahogy hiszem, hogy 1953-ban sem hagytak fel ez „emberi“ munkával, mely közel jár az „isteni“ teremtés művéhez. Az Isten megalkotta az embert, de az ember kiművelte az embert! . . . Egyszer aztán azt mondta valaki, hogy „noha olyan nagyon várjátok az Apocntastasiát, hát jöjjön el az az Apocatastasia hamarább, mint vártok reá!“ Az a valaki volt egy országgyűlési képviselő, a neve „Bárány Pál“. Ez az „Isten Báránya“ beadott a képviselőháznak egy törvényjavaslatot, melyet a kormány bizonyosan nem adott volna be. Azonban a képviselőknek is van joguk törvényjavaslatokat tenni le a ház asztalára. Burány Pál törvényjavaslatának címe ez volt: „Az egyházi szerzetek eltörléséről Magyarországon!“ Vegyük hozzá, hogy ez időben Európa minden elűzött szerzete, barátja, apáczája, jezsuitája ide, a protegált, az európai garantiáktól védett semleges Magyarországra vonult össze, s akkor el fogjuk hinni, hogy ha a javaslatból törvény lehet, mind a két házban megszavazva, király által szentesítve, akkor bizony itt van a „hétfője“ az Apocatastasia nagy hetének! (Folytatása következik.) — A baloldali kör vasárnap f. h. 2-án d. u. 5 órakor értekezletet tart. — A VIII. bíráló bizottság f. év jan. 30. tartott ülésében a baksai kerület választása ügyében beadott kérvény tárgyaltatott. A bíráló bizottság tekintettel arra, hogy a kérvényt aláírók közül, a választási jegyzőkönyvhöz csatolt szavazó lajstromban csak 7 nek neve van választónak bejegyezve,a kérvényhez csatolt többi mellékletekből pedig nem tűnik ki, hogy a kérvényezők mind választók-e,a házszabályok 79. §-nak b) pontjában körülírt kellékekkel fel nem szerelt kérvényt tárgyalás nélkül viszszautasitotta, s Királyi Pál baksai kerületi képviselőéinek megbízó levele úgy tartalmára mint kiállítására is kifogástalannak találtatván a bizottság egyhangúlag igazolt képviselőnek nyilvánitotta. — A mentelmi bizottság f. évi jan. 31-én tartott ülésében tárgyalás alá vette Molnár Alajos nagykanizsai kir. törvényszéki vizsgálóbírónak kérvényét, melyben engedélyt kér az iránt, hogy Remete Géza letenye kerületi országgyűlési képviselő ellen a m. kir. ítélőtábla által elrendelt bűnvádi vizsgálatot foganatosíthassa. A bizottság véleményét következőkben terjeszti elő: A kérvényhez,az ügy összes iratai mellékelve nem lévén,a bizottság magát az ügy állásáról nem tájékozhatta, és e miatt a kérvényt, felszerelés, illetve az összes ügyiratok pótlása végett visszaküldeni véleményezi.Egyúttal tekintve azt,hogy az összes ügyiratok csatolása nélkül érkezett hasonló kérvények érdemleges elintézése, a hiány pótlása miatti visszaküldés által hosszabb időre elhúzódik , ami által az igazságszolgáltatás rendes menete akadályozva van, a bizottság azon óhajtását terjeszti a képviselőház elé, miszerint az igazságügyi miniszert oly irányú intézkedésre utasítja, hogy a bíróságok részéről mentelmi ügyekben a képviselőházhoz intézett kérvények, teljesen felszerelve, illetőleg az ügyre vonatkozó összes iratok csatolásával terjesztessenek fel. — A Deákpárt hétfőn február 3-án d. u. órakor értekezést tart. — A porosz képviselőház jan. 30-ai ülésében került tárgyalás alá az egyházpolitikai tvjavaslatok által szükségessé lett alkotmányváltoztatási tvjavaslat, mely így hangzik : „Az alkotmány 15. és 18. czikkei megszüntettetnek. Helyökbe a következő határozatok lépnek : 15. ez. Az evang. és római kath. egyház, valamint minden más vallási társulat önállólag rendezi és igazgatja saját ügyeit, azonban az államtörvényeknek, valamint az állam törvényes felügyeletének vannak alávetve. Hasonló módon minden vallási társulat a saját vallási, oktatási és jótékonysági czéljaira rendelt intézetek, és alapítványok birtokában és élvezetében marad meg. — 18. sz. A kinevezési, választási, kijelölési és megerősítési jog az egyházi állomások betöltésénél, mennyiben az államot illeti, és nem a patronátuson, vagy különös jogcímen nyugszik, megszüntettetik. A papságnak a katonaságnálvagy nyilvános intézeteknél való alkalmazásakor e határozat nem érvényes. • A többire nézve az állam hatáskörét a papság kiképzésére, alkalmazására és elbocsátására, valamint a fegyelmi hatalom határaira vonatkozólag külön törvény szabályozza.“ — E javaslat mellett szólaltak fel: V i r c h o f és Gneist, mint előadó. Ez utóbbi Luther szavaival végző beszédét: „Ha e munka Istentől van, Kim fog maradni; ha nem, — el fog enyészni.“ — Az ülés szerfelett népes és izgatott volt. — A VII. bíráló bizottság Máday Sándor fogarasi választását f. é. feb. 4. délután 3 órakor fogja tárgyalni. — A pénzügyi bizottság febr. 2. ma délelőtt 11 órakor az országház társalgó termében ülést tart. Vegyes apróságok. Ma sajátságos kis levél jutott e sorok írójának kezeibe. A levél igy hangzik : „T. szerkesztő úr! A „Pesti Napló“ megbotránkozott a felett, hogy egy temetésen a „Hym-