A Hon, 1873. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-14 / 37. szám

37. szám. XI. évfolyam. kiadás. Buda-Pest, 1873. Péntek, febr. 14. '■ .....- ■­­ ' ■■■ ■■ Kiadóhivatal: Sarátok-ters, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj: Postin keldre, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...................................2 frt — kr. 8 hónapra...................................6 „ _ _ 6 hónapra.................................12 . — „ Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért­­. felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető", s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerk­esztési iroda : Barátok­ tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden köz­­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­ hivatalba (Ba­rátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás „A HÓM" X l-dik"évi folyamára. 1 k­fílf • félévre . . . 1 dl 6 K e Negyedévre . . 12 frt e , MT, Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfize­tésre a postai utalványokat kérjük használni, me­lyek bérmentesítve tíz írtig csak 0, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések­ a „Hon ki­­adóhivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. A „HON­ kiadóhivatala. Qj Buda-Pest, február 13. Spanyol dolgok. A „Meghalt a spanyol király“ — ez a gyermekkori játék jutott eszünkbe, mi­dőn a­ madridi dolgokat olvastuk. Egy­szerű játék az : gyertyával úgy kell két egyénnek egymással szembe állani és azt mondani: „meghalt a spanyol király“, hogy — ne nevessenek. Csakugyan a madridi dolgok is olyanok, hogy nehéz megtartóztatni magát az embernek a ne­vetéstől — habár szomorúak. Mikor két év­­előtt Amadé a spanyol koronát elfogadta, azt írtuk, hogy „cha­teaux d’ Espagne“ után kapkod : úgy látszik, hogy a fiatal savoyai sarjadék fellegvárai csakugyan hamar szétoszlot­tak. De dicséretreméltó benne az, hogy nem várta a spanyol nemzet ellen­szenvé­­nek hoszasabb és élesebb, sőt talán véresebb nyilvánulásait és­­ lemondott. Ezt pa­­rancsolá neki az egyszerű józan ész. Azonban sokkal nehezebb kérdés az, hogy mely okok tették lehetetlenné reá nézve a spanyol korona viselését ? Mi ezt nem véletlen okoknak tulaj­dnítjuk. Bi­zonyára első nehézsége az volt, hogy ha már Spanyolországnak király kell, ak­kor a legitim családból telik elég, nem volt szükség egy újabb dynastiára. E te­kintetben tehát lemondása azt bizonyítja, hogy új dynastiák alapítására sem ko­runk nem alkalmas idő, sem Spanyol­­ország nem alkalmas hely. Természetesnek tartjuk azt, hogy a spanyol monarchista töredékek sohasem fognak egy iíj dynastiát pártolni, mert érdekeik és érzelmeiknél fogva egy-egy régi praetendenshez vannak lánczolva. A folyton növekedő republikánus párt pedig semmiféle­királyt, a folyton szaporo­dó anarchikus elem pedig semmiféle kor­mányt és rendet nem fog tűrni Spanyol­­országban soha. De épen azért hibás Amade és bűnösök azok, kik a trónra meghívták, hogy mind­ezen természetes dolgok tudatában meg­tette illetőleg megtétették vele e kísérle­tet, mely már előre lehetetlennek látszott és más eredménye nem lett, minthogy Spanyolországot két évig h­acsban tar­totta, mely csak az ország anyagi és szel­lemi kárával: a rendetlenség, az anarchia elemeit,az állami és társadalmi­ rend ellensé­geit nevelő és így ezek miatt a rend hely­­reállítását, az ország consolidatióját nem csak késleltette, de jövőre nézve is lehetetlenebbé tette. Tagadhatatlan, hogy a spanyol nem­zet royalistáinak ragaszkodása a nemzeti uralkodókhoz és a demokratikus pártok vonzódása a köztársasághoz oly érdekek­hez és érzelmekhez van fűzve, melyek tartóssága a­mennyire lehetetlenné tette Amadénak a maradást,és úgy megnehezíti a kibontakozást is. Ha olvassuk azt,hogy a praetendensek és táborkaraik közeled­nek Spanyolországhoz, vagy megkezdik abban működésüket ; ha látjuk, hogy a franczia legitimisták a karlistákat, az Or­­leansok Montpensiert segítik pénzzel; ha tudjuk, hogy a spanyol republikánusok értekeznek a francziákkal és nagy ac­ió­­ra készülnek, akkor láthatjuk, hogy nem csak Spanyolországban, hanem Franczia­­országból is segédkezet nyújtanak a ro­kon elemek egymásnak, hogy Spa­nyolország sorsának urai legyenek. És épen ilyen rokon elemeket keresnek a — hir szerint, — Európa minden részéből Madridba tóduló communisták Spanyol­­országban. Sőt fájdalom, ez a párt is jelentékeny erő fedett rendelkezhetik ez országban, így tehát megindul a borzasztó actió minden irányban és nem sokára fel lesz még jobban zavarva az a szép ország, mely évek óta van valóságos anarchiá­ban. A pénz, a cselszövény, az erő ép oly, sőt talán hatalmasabb tényezők lesz­nek Spanyolország legközelebbi történe­tében, mint a nemzeti közvélemény, erő, és hazaszeretet. Ki tudja megmondani: mikor és mi­lyen lesz a kibontakozás ? Ki tudja megmondani: hány ember életbe, mekkora áldozatokba fog kerülni az újabb változás? Ki tudná megmondani, hogy köztársa­ság vagy monarchia, absolutismus vagy a commune lesz-e Spanyolország legkö­zelebbi kormányformája ? Ezt senki sem tudja. De, ha a monarchista és anarchista pártok fegyvere, pénze és bűne vérrel, tűzzel fogja elönteni az országot, azt ne tulajdonítsa senki a demokratikus elvek­nek vagy a köztársaságnak. Sőt ha ide­gen zsold és fegyver egymás ellen uszít­ja a karlisták kivételével most még csen­des spanyol nép fiait, azért a nagyravá­gyó praetendensek lesznek felelősek a világtörténelem előtt és nem a nép. Európa békéjére (Napóleon bukása folytán) most még a spanyol dol­gok zavarólag nem hatnak, sőt ellenkező­leg: még a bécsi tőzsde is „hausse“-al felelt a köztársaság kikiáltásáról szóló hírekre. Ez nem rosz prognoszicon. Vajha sikerülne a békés kibontakozás egy bé­kés köztársasággal! Ha a cortesek egyhangúlag fogadták el Amadé lemondását és 258 szóval 32 ellen kikiálták a köztársaságot, legyen haza­­fiságuk és erélyök szavukat beváltani és létesíteni. — Amadé, spanyol király le­mondásáról és a köztársaság kikiáltásáról ezeket írja a „D. Ztg.“ Késő éjjeli órában megbízható helyről vett tu­dósítás szerint Amadé, spanyol király lemondását a cortes egyhangúlag elfogadta és a köztársaság 258 sza­­­vazattal 32 ellenében proclamál­­tatot­t.“ — A svájczi s­z­ö­v­e­t­s­é­g -t­a­n­ács a genfi kormány által egy jegyzéket intézett Mermillodhoz, válaszul a jan. 16-iki pápai brevére, oly meghagyással, hogy bizonyos idő alatt nyilatkozzék az iránt, szándékozik-e a szövetségi és cantoni hatóság ellenzése daczára apostoli vicariusi functiókat végezni. Ha­­igen, vagy ha a meghatározott idő alatt nem válaszol, a szövetségtanács a szövetségi alkotmány értel­mében és a genfi kormánynyal egyetértőleg oly intézkedéseket fog tenni, melyek meggátol­ák a szent­szék képviselőjét oly mandátum gyakorlásában, mely el­lenkezik az állam­hatóság akaratá­val.­­ Azon esetre, ha Mermillod ellenszegülne az állami hatóság intézkedéseinek, kiutasíttatása csak a genfi cantonra vonatkozik. Az árvaügy országos ren­dezéséhez. A magán képviseleti rendszer a családi jog­viszonyok fejlődése,­ és a népcsaládoknak állam­­szerű társadalmi csoportosulása folytán elvesz­tette családi jellegét. Mert maga a család­tanácsi instituto, minek hazai intézményeink sorába fölvételéért a ma­gyar jogászgyűlés emelte föl figyelmet érdemlő szavát — a család körén kívül eső békehíró el­nöki, az államügyész beavatko­zási és lényeges­ képviseleti ügyekben az­ állambíróságnak jogha­tás­körének van alávetve. Ez az intézmény azonban csupán az egyik államcsoportnál van érvényben. Az ezen kívül eső más két államcsoportban az állambíróságok rendelik és ügyelik föl a gyárat és a gondnoki képviseletet. A képviselet rendelésnél vagy mereven alkal­mazzák az állam gyámkodását, mert nincsenek tekintettel a végrendeletileg kijelöltek és a csa­ládtagokra, vagy­ igyekeznek enyhíteni a semmi­kép nem indokolható közvetlen atyáskodást az egyénileg képes családtagok tekintetbe vite­lével. És eszközük a felügyeletet részint saját kö­zegeik, részint az állami közgyámok útján. Újabb időben azonban észlelhető e két utóbbi államcsoportban is a családi, vagy bizonyos mér­vig autonómszerű befolyásnak a gyámi és gond­noki ügyekben érvényre juttatására irányuló ál­la­m­­törekvés. Hazánk mind­három csoporttól eltérő államot képvisel. Minálunk ugyanis az árvaügy közjogi jelleg­gel birt. Azzal, mert a szállásbirtok a törzs köztulaj­donának, az adományos birtok pedig a korona káromlási jogával terhelt és szabály szerint el­­idegeníthetlen vagyonnak nézetett. Innen magyarázható meg, hogy a törzsszer­kezet önigazgatási jogosultságában szülemlett, és a rendi szerkezettel képződött törvényhatósá­gok kezelték, s a korona ügyelte föl a gyámi és a gondnoki ügyeket. Mert az árvák ellátása, a vagyonkezelés egyaránt érdekelte a törzseket, a koronát. Hogy a városokban kifejlett polgári elem gyámügyei szintén helyhatósági hatáskörbe tar­toztak s a korona nevében felügyeltettek, a vá­rosi vagyon többnemű kötöttségében, a korona káromlási jogában és abban leli magyarázatát, hogy ez az elem szűkebb körben már 1848 előtt élvezte az önkormányzat jótéteményét. Egyedül a törzsi, a rendi és a polgári szerke­zeten kivül esett nép gyámügyei szenvedtek ki­vételt. Mert a nép nem bírhatván ingatlan va­gyonnal, s szerzeményire a földes ur káromlási joga nézvén, a földes­úri hatóságok kifejlődése folytán ezen ügyei szintén a patrimonialis bíró­ságok illetősége alá tartoztak. Az 1848-iki népfölszabadítás folytán az ösz­­szes árvaügyek — ebben értve a népé is az 1847/8 11. t. sz. által — ideiglenesen a törvény­hatóságok joghatáskörébe lettek utasítva. Hogy ez az ideiglenesség az 1870. 42. és az 1871. 11. t. czikkben miért jön tovább fentart­­va, és miért nem eszközöltetett az lárvaszékek országos rendezése egyidejűleg a helyhatóságok és a községek rendezésével,annál kevésbé indo­kolható, minél bizonyosabb vázlatilag előadott államfejlődésünkből, hogy a rendezés részben municipális, részleg autonomi­us kérdést invol­vál magában. De ha már elmaradt, mondhatjuk, hogy to­vább nem halasztható, és kifejtjük miként len­ne eszközlendő a rendezés. Nem halogatható tovább, mert naponta fölme­rülnek az állami bíróságok és az árvaszékek közti illetőségi összeütközések. És e­miatt nem egy eset van rá, hogy vagy az árvaszékek és a bíróságok is rendelnek kép­viseletet — megtörténik nem egy személyben — vagy nem. Mindkét esetben szenved az árva sze­mélyileg, vagyonilag. Nem halasztható, mert meg nem egyez a mo­dern igazgatás fogalmával, hogy a gyámi és a gondnoki ügyek négy első folyamodási hatóság illetősége alá tartozzanak. Pedig sajnos, de úgy van. Mert a kiskorúak nagykárúsítása a belügy­­miniszérium, a törvényesítés, az örökbe fogadás az igazságügyministerium ressortjába, az árvák­nak a hagyatékai illetve örökösödési eljárás fo­lyama alatti ellátása, tartása, vagyonuk bizto­sítása, s a nagykorúak gondnokság alá helye­zése az állambiróságok joghatáskörébe van utasítva, az 1872. január 30-ik 3091. számú ren­delettel. És az árva székeknek meg van hagyva, hogy várják be a bíróságok megkeres­vény­ét, s kezd­jék tulajdonképi működésüket a hagyaték átsza­­vatolása, birtokba adása után. Aztán nem egyez az meg az 1868. 54. t. sz. meghozatala alkalmával kimondott elvvel sem, hogy a minisztériumok első és másod folyamo­­dásilag is döntsenek az árva ügyekben. De nem illustráljuk tovább a tarthatlan hely­zetet, hanem hozzá­szólunk a rendezés kérdé­séhez. Általánosan elfogadott jogtétel, hogy a sze­mélyi képességhiány előfeltételét, az örökö­södés alapját képezi a gyámságnak, a gondnok­ságnak. E jogtétel érvényesítésére nézt nem annyi­ban az előföltételek közül, mint az alapra vo­natkozólag térnek el az államtörekvések. Mert a kiskorúság időtartamát, az önrendel­kezési képességet, s a gondnokság eseteit illető­leg csaknem azonosak a nézetek. De az örökösödés elve és rendszere felett vi­tás a végrendeleti és a törvényi öröklés elsőbb­sége, amannak korlátlansága illetőleg korláto­zottsága, és emennek a vétség vagy a családi kötelékre fektetése. Fájdalom, hazánkban úgy az előfeltét, mint az alapra tekintettel, maga az árvaügy ez idők szerint országosan nem rendezhető. Nem, mert túl és innen a királyhágón külön­bözik az egyéni magánjog képesség némileg s a kiskorúság időtartamában. És az örökösödés két különböző elvre fektetett r­endszer szerint van szabályozva. Ha tehát a polgári magánjog-hiány gátul szol­gál az ügyrendezésnél, van azonban mit lehet ja kell rendezni a codificatio létrejötte előtt. És ez:a gyámi, a­ gondno­ki közegek szervezése. Igénytelen nézetünk szerint három fokozatos hatáskörű közeg lenne felállítandó. Mert az ekénti szervezet leginkább megfelel az autono­mikus jogfejleményeknek, és öszhangzatba hoz­ható a család befolyásával. I. Első fokú közeg lenne: a községi gyámtanács. Alkatrészét képeznék: a) a községbíró, mint békebiró, elnöki minőségben ; b) a községjegyző tollnoki hivatással; c) a név­szerinti legközelebbi rokonok, ezek nem létezése esetében a távoliak, és ha rokon egyáltalában nem létezik, a község választmányi tagok, mind­annyian tanácstagi jogosultsággal. Amazok ál­landóan n emezek a gyámság és a gondnokság eseteiként. Hatáskörébe tartoznék: 1. a halál, a gyám­ság és a gondnokság eseteinek följelentése; 2. a kirendelendő gyámok és gondnokok személyé­nek ajánlatba hozatala; 3. a hitelen és képtelen­né vált gyámok és gondnokok elmozdítására javaslattétel és 4. a képviseltek nevelése, tar­tása és vagyoni kezeléséről az utasítási és ellen­őrzési jog, a magángyámok és gondnokokkal szemben. E gyámtanácsok felett állanának: II. a gyám és gondnokhatósá­gok másod­fokú minőségben, a municipiumok­­nak átlag számítva 50.000 lakosságra felosztá­sával kikerülő járások szerint. A városok, a­mennyiben helyhatósági joggal bírnak, föltétlenül, a lakossági számarányhoz képest pedig képeznének egy vagy több gyámi és gondnokhatóságot. Az e joggal fel nem ruhá­­zottak a járások székhelyéül szolgálnának, több város közül az intellectuális többséggel fölvett élvezendőén az elsőbbséget. A gyám és gondnokhatóságok illetőségi k­­­­rébe esne: a) a gyám és a gondnok-kiren­delés, a nagykorúak gondnokság alá helyezésé­vel kapcsolatban,­ b)a vagyontömeg leltározása, ideiglenes biztosítása és a magángyámok és gondnokok kezébe átadása felőli gondoskodás, a­mennyiben t. i. a vagyon kezekbe adható; c) a képviselt nevelése, tartása s vagyon kezelete feletti felügyelet és a lényeges­ változtatások s a szükséges eladásokra nétt a községi gyámtanács meghallgatása melletti rendelkezési jog; d) a magángyámok és gondnokoktól óvadék köve­­telhetése, számoltatásuk, fölmentésük és elmoz­dításuk ; e) az értékeknek őrzeménybe vétele a készpénz készletnek s a jövedelem fölöslegnek az állampénztárba szolgáltatása; f) perek kez­dése, elbékélése és megszüntetésére a gyámta­nács meghallgatása mellett jogengedélyezés, s az osztály­ egyességek megerősítése. Ezenfelül jogosulva lennének a gyám és gondnok hatósá­gok : g) kiskorúak nagykárúsítása; h) a törvé­nyesítés és i) az örökbe fogadás jóváhagyására, a gyámtanács meghallgatása és felsőbb hatósági bemutatás kötelezettsége mellett. Birtokon kívül fölebbezhetők lennének: az a) b) d) és e) alatt fölsoroltak, birtokon belül a c) g) b) és i) alatti ügyek, a jogügyész, a család­ta­nács és a magángyámok részéről egyaránt. Az életben maradt szülő kivételt élvezne, a­mennyiben a személyi képességet bírva megerő­sítést és jogot nyerendne az árva­ellátás, tartás és nevelésről a befolyó jövedelmek erejéig belá­­tás szerint gondoskodni. Azonban egyébként a gyámtanács ellenőrzése és a­­gyámhatóság fel­ügyelete alá tartoznék. A gyám és gondnok-hatóság állana egy el­nök, ülnökök, jogügyész és segédszemélyzetből. Minden municipium bírna egy központi letéti pénztárral székhelyén. Tisztviselői általában élethossziglan választatnának pályázati hirdet­mény előrebocsátása után, a bírói, az ügyészi és kezelési szolgálat-minősítvény szem előtt tartá­sával. Minden gyám és gondnokhatóság mellé ne­veztetnék ki egy állami közgyám, a­ki hivatva lenne a) a halál,a gyámság és gondnokság esetei­nek az érdekelt hatóságokkal közlés s b) a lel­tározásnál jelenlétre,c) a vagyonnak illetékes ke­zekbe átadás és d) az állampénztárba szolgálta­tandó jövedelmek és készpénzkészlet beszolgál­tatásának ellenőrzésére. A magángyámok és gondnokok köteleztetné­­nek a folyó jövedelmekből 2% levonás mellett a fennmaradó összeget aként fordítani képviselt­jeikre, hogy abból 2% a törvényhatósági házi­pénztár, 2% pedig az állampénztárak javára fenmaradjon. Az ezen jövedelmeken felüli le­téti készpénzkészlet után az állam fizetendne a gyámoltak és a gondnokoltaknak 4 °/a, a muni­­cipiumoknak 2 %. A municipiumok főnökeinek jogában és kö­telességükben állana az árva letéteményeket, s a hányadok beszolgáltatását éber szemekkel kisérni és a kellő betekintést maguknak úgy a helyhatósági, mint az állampénztáraknál meg­szerezni, az állami közgyámokat fölügyelni. Harmad­fokú hatáskörrel fölállíttatnék III. egy országos gyám és gond­noki bizottság, 1­2 részben a parla­mentből választás, másfél részben a­­ korona ré­széről kinevezés útján. Tagjai élethossziglan választatnának, neveztetnének. Gyakorolná hatóságát: 1) a hozzá felebbe­t­­hető gyám és gondnoki ügyekben, 2) a nagyká­­rúsítás, törvényesítés és örökbefogadás kérdésé­ben, és c) a joggal, hogy a gyám és gondnoki hatóságoktól s a pénztáraktól időszakonként kezelési kimutatást kivánna és ezt az illető mi­ni­stériumokkal is közlené. Betöltésénél hason qualificatiók szolgálnának irányadásul, mint a minek előterjesztettek. Úgy a gyám- és gondnok hatóságokra, mint az országos gyám- és gondnoki bizottságra a bírói felelősségi törvény kiterjesztendő, a fe­gyelmi eljárás azonban a municipiumok és felhatóságilag a ministérium hatáskörében to­vábbra is meghagyandó lenne. Magától érthető, hogy a gyámi és a gondnoki ügyekből fölmerülő peres kérdések az illetékes bíróságok hatáskörében maradnának. Főbb vonásaiban ez a nézetünk a gyámi és gondnoki közegek szervezetére vonatkozólag. Ámde miután az önkényt érthetőleg a va­gyonnal bíró gyámoltak és gondnokoltakra vo­natkozik, élénken óhajtjuk, hogy a vagyontala­nok sorsa ne bizassék a köny­ör­ adomány­okra, hanem az állam, a helyhatóságok állítsanak menhelyet, képezdéket ezek részére, s karolják föl a szegényügyet. Hisz e társadalmi és nem magánügy, és az a pótlékravatal, mi e czímen vettetnék ki és szedetnék be,igazságos, korszerű és könnyen elhordozható lenne a többi mellett. Váradi György, hánál évről évre terjedett és sürtődött; a közlekedés emelkedése négyzetes arány­ban emelkedett, s külsőleg tekint­­v­e, az egész ügy mintegy betetőzöttnek látszik azon egyaránt díszes és czélszerű palotával, mely a fővárosban e kettős czélra építtetett. De e gazdálkodás hasonlított azon gaz­dáéhoz, ki csak szerzi, szerzi a mivelendő földet anélkül, hogy a kellő munkaerőről is gondoskodnék. Ez fő baja a mi posta és távirdaügyünknek is. íme a tömérdek panasz a távirdák ellen, hol a kellő meny­­nyiségű és minőségű szolgaszemélyzet hiányában a távirat nem a táviró huzalon, hanem az utcza sarában, vagy épen a csapszékben akad meg; innen az örökös és nem oknélkü­li panasz a posta és táv­­irda hivatalnokok részéről, kiknél a díja­zás nem áll arányban a díjazással, mi an­nál vigasztalanabb, mivel még eddig alig mutatkozik részekre a kétes jövőben is jobb állapot. Valóban itt az ideje, hogy az exten­sív gazdálkodás helyét itt is az intensív foglalja el s hogy a folytonos terjeszke­dés csak azon esetben engedtessék meg, ha a már elfoglalt területek valóban meg­vannak művelve, vagy kép nélkül szólva, ha a fölszerelés és beállítás a terjeszke­dést nyomon követheti. A­mi már a posta és távirda hivatal­nokait illeti, ezek följajdulását sok rész­ben lehetetlen méltányosnak nem találni. A kormány azon ígéretének beváltását a törvényhozás nehezen várja, hogy az összes államhivatalok rendszerére és nyug­díjazására javaslatait be fogja terjeszteni. Mi azt hisszük, a törvényhozás kész lesz e téren a lehetőt megtenni, de vérmes re­ményeket felkelteni újra nem szeretnénk, s az ábrándozókkal szemben kénytele­nek volnánk a nemzet leghasznosabb és legszegényebb munkásainak, a néptaní­tóknak, sorsára utalni. Nem az igények jogosultságát tagadjuk, sőt akarjuk a se­gélyt, csak a követelők nagy számára és az országos deficitre mutatunk, mint a vér­­mesebb remények moderátoraira. A közgazdasági miniszter költségvetési rovataiban még két igen nagy horderejű tudományos intézet is szerepel, melyeket lehetlen legalább pár szóval nem érinte­nünk. Ezek a statistikai hivatal és a föld­tani intézet. Két oly tudományt képvisel ez, mely a mindennapi élettel, illetőleg az államerdészettel legközvetlenebbül érint­kezik, tulajdonképen a reformok előkészí­tője e téren. A statistikai hivatal hasznos, sőt több tekintetben kitűnő mű­ködését el nem ismerni méltánytalanság lenne; igen sok előttünk fekvő mű, t­e­­h­á­t tett, tesz mind forgalmáról, mind széles vezetéséről tanuságot.Ha van ez in­tézettel szemben kívánságunk, az az, hogy gyorsabban dolgozza fel és tegye közzé adatait, mert most harmad évben kapjuk meg pl. a gabnaforgalom ki­mutatását, és működését terjeszsze ki lehe­tőleg a közegészségi és közerkölcsiségi vi­szonylatok tanulmányára is, mert a ta­nulságot elvonni, ha mindjárt keserű lesz is, jobb, mint teljesen sötétben tapogatóz­ni. Tudjuk, hogy ez egyaránt nehéz és kényes feladat; rendészetünk gyarló ál­lapotában tökélyt e téren nem is várha­tunk, de itt a hozzávető adatok is nagy becscsel bírnak, mert nagy tanulságokat rejtenek. A geológiai intézetben mintha valami rothadt szagot értenénk. Ugyan­azon tárgyról két mű jelent meg; egyik a fő geológtól Hoffman úrtól, másik a nagy érdemű igazgató Hantken Miksa úr­tól. És az utóbbi kimutatja az első tart­­hatlanságát. Nincs-e itt az igazgató felelősségre kötelezve és jogosítva az inté­zet kiadásában megjelenő művekre néz­ve? Vagy épen megkérdezése nélkül ál­lítják be a főállomásokat? És mire a ma­gyar földtani kiadványok mellé a hason­­terjedelmű német szöveg? Hogy az ily botrányocskákat odakinn is olvassák? Hisz ez eszmét a magyar akadémia is el­vetette! nem elég-e egy igen rövid re­sumé, vagy még ez sem? Hisz ott vannak a mellékelt ábrák és abroszok (csak jók lennének) ott a tudományos no­­menclatura, mely a dolgot idegenek előtt is érthetővé teszi. Aztán a tudomány nagy szolgálatot tesz a közéletnek és anyagi vállalkozás­nak, ha igazat beszél, de a r e g r o­ .......................... Buda-Pest, febr. 13. Toldalékul ahoz, mit közelebbről a köz­­gazdasági költségvetésre nézve elmon­­dank,­­ szabadjon még néhány szót füg­geszteni. A magyar posta és távirdaügy már év­tizedek óta kétségtelen és folytonos, sőt fokozatos haladásnak indult. A törvényhozás e téren nem csak nem sajnálta, de kivételképen meg sem bánta a befektetéseket, miután min­denki tudja és érti, hogy itt minden fil­lér kétszeresen fizeti vissza befektetését, szellemileg és anyagilag. A hálózat mind a posta, mind a távír­

Next