A Hon, 1873. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-21 / 43. szám
Buda-Pest, 1873. Péntek, febr. 21. 43. szám, XI. évfolyam. Stvggvu HIHUUUi Szerkeszitési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet, A lap szellemi részét illető mimten közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési díj : Postási küldre, vagy Budapesten házhos hordra reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...................................2 frt —kr. 8 hónapra...................................6 n ~ n 6 hónapra.................................12 „ — „ Az esti kiadás postai különkiilitáseért felülfizetés havonkint . . . . 80 kr. As előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, S ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. HIRDETÉSÜK szintúgy mint előfizetések a khdli-!i!va|^lba (R* ritok tere, Athenaeum-épület) küldendők. |MC«a£MM a*** Előfizetési felhívás IHON' X 1-dik évfolyamára. Előfizetési árak:Félévre . . . 12 frt Negyedévre ... „ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 6, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadóhivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A »HON« kiadóhivatala. Buda Fest, február 20. Egy újabb üzlet. A Hogy pénzügyi gazdálkodásunk vezetői nincsenek tisztában az iránt sem, hogy a kormánynak, mint a nemzeti vagyon kezelőjének mily szerepe van már hivatásánál fogva egy nemzet gazdasági életében, arról bizonyságot tesz egy újabban czélba vett üzlet. Nem kis megütközéssel olvastuk, hogy pénzügyminiszter megköti már a szerződést az Erlanger féle consortiummal a vajdahunyadi vas- és a zsilvölgyi kőszénbányák bérbe adására. Még a szerződés hiteles szövegét nem ismerjük és így annak pénzügyi jelentőségét most bírálat alá nem vehetjük. De van még egy magasabb szempont, melyből már „ex principio“ az ily üzletet roszalnunk kell, és ez a nemzetgazdasági. A lapok azt írják, hogy a vasbánya művek és a zsilvölgyi kőszénbányák 60 évre lesznek az említett consortiumnak bérbe adva, de oly feltétel alatt, hogy az állam beruházásainak megtérítésén kívül az állam tulajdonostárs és az igazgatótanácsban is harmad részben képviselve lesz. E részletekből tehát a szerződés védői azt fogják következtetni, hogy úgy az ellenőrzésben, mint a haszonban való osztozkodás által, az állam érdeke jövőre is biztosítva van és azon kikötés által, hogy a consortium bizonyos összeget köteles az üzletbe befektetni és ezt is a szerződés letelése után kártérítés nélkül az államnak átengedni — ismétlem — ezen kikötés által a jövő nemzedékének kellő mérvben vélnek eleget tenni. Azonban bármilyen e szerződés pénzügyi oldala, mi azt hisszük, hogy nemzetgazdaságilag az állam úgy a jelentben, mint jövőben egy ily szerződés által csak megkárosítva lesz. Mert bármennyi része legyen is az államnak a haszonból és igazgatásban: az tény, hogy a consortiumnak feltétlen rendelkezésére áll az ország csaknem egyetlen nagy kőszéntelepe, annak 60 évig jogában lesz ebből annyi kőszenet kivonni, amennyit csak tud, sőt a szerződés erre némileg kényszeríti részben azon kikötés által, hogy legalább ötnegyed millió mázsa vasat kell évenként termelnie, részben az által, hogy pénzügyi kötelezettségein felül, minél több haszna legyen. Már most kérdem: érdekünkben áll-e az, hogy 60 év alatt minél több kőszenet kivonjunk a földből és dobjunk a piacra ? Határozottan állítom, hogy nem. Mert mindenben és leginkább a tüzelőszerben úgy kell gazdálkodni, hogy az a legtermékenyebben használtassák az ország javára fel. Márpedig tüzelőszert csak ipari uton lehet valódi produktivitással felhasználni. Iparunk pedig csak most kezd fejlődni, tehát, ha nagymérvben hozzá fogunk most akár az erdő, akár a kőszén - pusztításhoz, az külföldre fog vándorolni, mert iparilag még sokat felhasználni nem tudunk, és kiteszszük magunkat annak, hogy épen akkor lesz drágább (mert kevesebb és nehezen előállítható) a tüzelőszer, mikor arra iparunknak legnagyobb szüksége lenne Nem egy évtizedről, hanem századról beszélünk, mert azt hisszük, hogy a mostani és következő nemzedéknek nem áll jogában az utódok létfeltételeit megnehezíteni. Hogy erdőállományunk pusztul , az tény. Hogy kőszéntelepeink sokkal kisebbek, mint Angliáé: ez második tény. Ezekből pedig az következik, hogy sokkal rövidebb idő, sokkal kevesebb ipari haladás és meggazdagodás mellett eljuthatunk oda, hol most már Anglia van? hol jelenleg komolyan aggódnak a jövőről , a kőszén apadása és drágasága miatt. Határozottan roszaljuk hát a zsilvölgyi kőszénbányák bérbeadását, mert erdő és kőszén: ez a két nemzetgazdasági tényező követeli leginkább az állam sok időkre kiható, előrelátó gondoskodását. Ha tehát most egy pár millió fejében , nem belföldi hasznos feldolgozásra (mert erre még képesek nem vagyunk) hanem tisztán pénz keresés végett egy consortium által 60 év alatt az országot egy pár száz millió mázsa kőszéntől megfosztjuk, ezt a nemzetgazdasági erő veszteséget a jövőnek nem kárpótolja sem az, hogy mostani és egy pár évi deficitünket (talán?) fedezni tudtuk, sem az, hogy hagyunk neki egy pár milliót érő felszerelést — de jól kimentett kőszénbányával. Némileg ellensúlyozza ugyan e veszteséget az, hogy e hatvan év alatt a consortium legalább öt-negyed millió mázsa vasat köteles produkálni évenként. De amíg egyfelől ez csak egy helyen fejti ki a vasipart és másutt talán épen a verseny által annak megölésére fogna vezetni, úgy másfelől magában a nyers vas rohamos termelésében csak akkor lenne valódi előny, ha az a hazában fel is dolgoztatnék, de erre most még kilátás nincs. Tehát ki fog vitetni, hagyván maga után pillanatnyi hasznot és sok nyersanyag veszteségét. Tudjuk azt, hogy marad még vas és kőszén is, de mégis az említett szerződésnek okvetetlenül két szoros következménye lesz. Az egyik az, hogy vas és kőszén állományunkat jelentékenyen megfogyasztanák, a jövő nemzedéknek a kőszén állítást nehezebbé tennék, és másik az, hogy a vas és kőszén fogyasztásnak nem megfelelő nemzetgazdasági erőket, illetőleg gazdagságot hagynánk hátra. Mert, ha most eladunk külföldre 100 millió mázsa kőszenet és egy pár millió mázsa vasat feldolgozás nélkül, bármily hasznosan használjuk is fel azt a pénzt, annak gyümölcse távolról sem lenne hasonlítható ahoz, ha a kőszenet és vasat iparunkkal feldolgoznék és készgyártmányok alakjában adnák el, mert ekkor nem csak több pénzt kapnánk, de egyszersmind iparunk fejlődését is előmozdítnók és ez a jövő nemzetgazdasági tényezői közt legbiztosabb és leghasznosabb örökség lenne, mert ez élő erő és nem holt anyag. A jövő érdekében tehát rászaljuk a hunyadi vas és a zsilvölgyi kőszénbányák bérbe adását. De, mi azt hisszük, hogy a jelen és közelebbi nemzedékre nézve sem lenne ez jó üzlet. Mert (eltekintve a pénzügyi kérdéstől, melyet most nem fejtegethetünk) a vas és kőszén árának megszabása egy oly consortium kezében lenne, mely a piac felett uralkodnék és azt hisszük, hogy a kormánynak adott egy harmadnyi befolyás és ellenőrzés nem fogná azt meggátolni abban,hogy csaknem monopolistikus helyzetét (mert nagy termelési erővel lépne fel) saját hasznára, iparunk kárára, ki ne zsákmányolja. Hogy a bányák felhasználásánál, a beruházások és üzleti költségek felszámításánál is mennyire meg lehet pénzügyileg is károsítani az államot, azt az eddigi vasúti üzletek bizonyítják, melyeknél ép úgy ellenőrzi a számvitelt a kormány, mint ellenőrizné az új vállalatnál. Mindez és még száz ok szól a mellett, hogy az Erlanger consortium kezére ne kapja vajdahunyadi vas és zsilvölgyi kőszénbányáinkat. — Tóth Vilmos, belügyminiszter tegnap formálisan is benyujtá lemondását a miniszterelnöknek. — A miniszterelnök és a pénzügyminiszter szombaton Bécsbe utaznak. Bécsben idézésük alkalmával megállapittatik az 1874-iki közös budget. — A budgetvita gyorsabb befejezésének elérhetésére az üléseknek 9 órától d. u. 3 óráig meghosszabbítása van tervben. — A magyar-horvát bizottság magyar albizottságának ma d. u. mutatta be Széll Kálmán az általa kidolgozott munkálatot a horvát financziális követelményekről. Valószínű — írja a „P. N.“ hogy mielőtt a bizottság együttes ülést tart, a magyar és horváth tagok bizalmas magánértekezletre gyűlnek össze. — A nagykikindai maradványföldek ügyében a szerb kir. biztos f. hó 14 én Nagykikindán járt s magáhozrendelte mind az »überlandialis“ földek jelenlegi birtokosainak, mind az ezen földek uj fölosztását szorgalmazó népnek befolyásosabb egyéneit. A kir. biztos előadván röviden küldetése czélját, felhívta őket, hogy mindegyik rész adná elő szabadon saját nézetét az „überlandialis“ földek kérdésére nézve, azért, hogy igy ő is érveiket alaposan megismervén, küldetésének teljesítésében biztosabban tájékozhassa magát. Az értekezlet a „P. N.“ szerint mintegy két óráig tartott. A kir. biztos mindenkit meghallgatott s a maga ellenérveit is elmondván, kijelentette,hogy a kincstár ragaszkodik ugyan továbbra is a nagykikindai község küldötteivel már megállapított feltételekhez és vételárhoz (az egész tiszta jövedelemnek 16-szoros tőkéje) ellenben az „überlandialis“ földek új felosztását illetőleg óhajtja, hogy a két ellenfél egymás közt valamely barátságos megállapodásra jusson,mely czélból a feleknek elégséges értekezési időt kíván engedni. Másnap délelőtti tíz és fél órakor a kir. biztos az „überlandialis“ földek új felosztását szorgalmazó lakosság nagy számú küldöttségét fogadta, majd aznap esti 7 órára ismét összehívta a birtokosokat és a nép embereit új értekezletre. Itt a kölcsönös eszmecsere után abban történt megállapodás, hogy kir. biztos a kerületi főkapitányság útján fel fogja hívni N.Kikinda város képviseletét, miszerint az még e héten rendkívüli közgyűlést tartván, ebből egy választmányt küldjön ki, mely előtt mind abirtokosok, mind a maradvány földek uj fölosztását szorgalmazó nép kívánságaikat nyilvánítván, e választmány iparkodjék a felek közt mind a kincstárnak fizetendő vételárra, mind a földek mikénti felosztására nézve egyezséget létrehozni, melyet aztán a községi képviselet is magáévá tevén, ezt a kerületi hatóság utján a biztossal tudassák, ha azonban a község általi kiegyezkedési kísérlet meghiúsulna, a k. biztos fentartotta magának az akadályok elhárítását, s a földek kérdésének más módon leendő gyors elintézését; — itt lévén, úgymond az ideje, hogy ezen félszázados baj valahára orvosoltassék. — A dalmát g. keleti egyháznak az uj bukovinai érsekség alá helyezését illetőleg a „P. N.“ tudósítója kiemeli, hogy tekintetbe véve, hogy a zárai g. k. püspöki szék alig 50 esztendeje mióta létezik, a cattaroi püspökség pedig csak 1870-ben alapittatott,továbbá tekintve, miszerint ez idő alatt is a dalmát g. k. egyházak a karloviczi patriarchátusnak csupán dogmatikai szempontból hódoltak, s a püspök felszenteltetését kivéve, a patriarchától, miként az erdélyi román vagy a bukovinai-czernoviczi püspök, elannyira függetlenek voltak, hogy az úgynevezett nemzet-egyházi alaphoz sem való legkisebb közük vagy járulásuk sem; végül tekintve a kánonokon alapuló amaz elvet, miszerint minden külön államban külön metropolita állítandó, s jelenleg Dalmátia még ép úgy, mint Bukovina Bécsből kormányoztatik ; mindezeknél fogva az új alakulás ellen a karloviczi patriarcha - adminisztrátor Grucs Nikánor püspöknek érdemleges kifogása nem lehetett; noha ő szerette volna, ha ez ügygyel a bécsi kormány addig vár, mig majd a szerb egyházi ügy rendezése folytán a karloviczi synodus megalakulhat , mert fontos egyházi kérdésekben döntő véleményt csak az adhat. Az új metropolitnok lélekszáma körülbelül így áll: Bukovinában van 175,000 ruthén és 165,000 rumén , Dalmátiában 90,000 szerb. A Deákpárt értekzletén, mely ma d. u. 6 órakor tartatott, Trefort minister kijelenté, hogy Lüke interpellátiójára válaszolni fog s annak tartalmát körvonalazta, utána tévén, hogy ha a törvényekkel ellenkező ily nemű tények fognak felmerülni, a törvény rendeleteinek szigorúan érvényt szerzene. Ezután Balogh János és Steiger Gyula az iparmúzeum számára vásárlandó kiállítási czikkekre szánt 50.000 frt megszavazása érdekében emeltek szót. Szólnak még e kérdéshez Molnár Aladár, Tavaszi, Lipthay B. K., Wodianer és Zsedényi, ki czélszerűbbnek látná, ha iparosokat küldenének fel nagyobb számmal; mig Csáky Tivadar gr. emlékezetébe hozza, hogy e kérdés Korzmics indítványára az utóbbi értekezletek egyikén már eldöntetett. A párt az 50,000 frt megszavazása mellett marad. Bánó József indítványozza, hogy a ház ülései d. u. 3 óráig tartassanak. Némelyek hogy d. u. 2 óráig tartassanak reggeli 9 órától. Végre Somssich Pál felszólalására elhatároztatott, hogy reggeli 10 órától d. u. 3 óráig fognak tartatni az ülések. Az egyetemi építkezések ügye. I. Körölbelül tizennyolc év előtt az egyetem hatvani-ajvilágutczai saroképületében voltak elhelyezve nemcsak az összes orvoskari tanintézetek, hanem még a vegytani dolgozda, s ezen felül ásvány- állattani gyűjteménytár, továbbá az orvoskari könyvtár, és a tanártestületi úgynevezett ülésterem is, mely inkább csak szobának lett volna nevezhető. Azóta a pesti, egyetem orvosi karánál a helyiségek tágítása, illetőleg sza mm SÜSS porítása, nemkülönben azoknak czélszerűbb átalakítása dolgában sok történt, de még távolról sem elég. Azon épületből máshova tétetett át az ásványtani gyűjteménytár, az állatgyógyintézet főépületében helyeztetett el az élettani intézet, az állattani dolgozda, a szülde és a szebészeti kóroda, a könyvtár részére és kari helyiségekül tágas szállás béreltetett, az egészen újan felállított kór szövettani intézet szinte külön bérelt szállásban van, s a legközelebbi május folytán a kórboncttani gyűjteménytár hasonlóképeit bérházban helyeztetik el. Ekként az orvoskari épületben a leíró és tárboncttani intézeten kívül a következő tanszékek fognak maradni: a. m. a két belkóroda, a szemészeti kóroda, az államorvostan, a gyógyszertan, a általános kórtan és a kórodai előkészítő sebészet. Nem tagadhatni, hogy 1854-től kezdve minden kormány, különösen pedig 1867-en innen, s legkevésbé 1861—1866. között, iparkodott az egyetemi intézeteknek térbeli ínséges állapotán segíteni, azonban mindaz, ami történt, megközelítőleg sem annyi, mennyinek az egyetem felvirágoztatása érdekében történnie kellett volna. A jogi kar, továbbá a bölcsészeti, nyelvészeti és történeti tanszékek szükségleteit könnyen fedezhetni, mennyiben jó tanárokon kívül csak czélszerű tantermekről kell gondoskodni, s ha mindehez még kellően ellátott és a czélnak megfelelőleg kezelt könyvtár járul, a meglevő igényeknek teljesen elég van téve, — ámde sokkal nehezebb az orvosi és a természettudományok tanszékeivel egybekötött igények kielégítése, mert ezeknél a sikeres tanításhoz, tanuláshoz és búvárláshoz a fentebb elősorolt kellékeken kívül még tágas, jól berendezett és minden szükségessel felszerelt intézetek kivántatnak. S meg kell vallanunk, hogy a budapesti egyetem orvosi és bölcsészetkaránál — az újan épült vegytani intézeten kívül — nincs egyetlen tanintézet, mely jelenleg a kívánalmaknak megfelelne, tekintsük bár akár a hallgatók nagy számát, akár a tudományos búvárlatok mai színvonalát. A párisi orvosi főtanodát és a bécsi egyetem orvosi karát nem tekintve, a budapesti egyetem mérkőzhetik orvoskari hallgatóinak számára nézve — kik az orvosi intézeteket kizáró, a természettudományi intézeteknek pedig legnagyobb számát kitevő látogatói — a berlini, lipcsei, müncheni, würzburgi, greifswaldi sat. egyetemekkel, igy, a sebészeket és gyógyszerészeket nem számítva, a budapesti egyetem orvosi karánál a téli félévben 1871-ben összesen 516 (461 rendes és 55 rendkívüli), 1872-ben pedig 645 (579 rendes és 66 rendkívüli) orvos hallgató volt liirva, s ezen szám a jelen félévnek is körülbelül megfelel. A hallgatóknak ily jelentékeny száma mellett,mely az ötvenes évbelieknek (évente 170—190) majdnem négyszerese, elkerülhetlen, hogy egyes tantárgyakra 130-an, 180-an, sőt 200-on felül is vannak beírva, holott a tantermek nem kényelmesen, hanem zsúfolva 100-ra, legfeljebb 150-re valók, ekként pedig a hallgatók kénytelenek álló helyzetben szűk helyen szorongani, míg azok, kik könnyebben veszik a dolgot, indokolva látják, ha az előadásokat gyérebben látogatják. Az orvosi és a természettudományoknál egyaránt szükséges lenne, hogy a tanulók — azonfelül, hogy az előadásokra eljárnak, — akként mint mostan a boncztannál és a kórodákon történik, valamennyi más tanintézetben dolgozzanak, s ily módon a vizsgálati módszerekkel, nemkülönben az illető tudományok anyagával gyakorlatilag alaposan megismerkedjenek. Hogy azonban a tanítás ily képen történjék, arról intézeteink korlátolt helyiségei mellett szó sem lehet. A boncttani dolgozda, továbbá a kórodai helyiségek sem olyanok, hogy a tanulóknak annyira mennyire rendszeresített dolgoztatása kellő terjedelmű és eléggé beható lehessen; a többi tanintézetekben pedig még annyi sem lehetséges. — Várjon mit tehetni, midőn némely tanintézetben dolgozóhely még egy tanulónak sem jelölhető ki, más dolgozdókban pedig van hely öt vagy talán hat tanuló számára,holott legalább harminc, vagy még több növendéknek kellene azokban folytonosan munkálkodniok. S ha mindehhez még hozzáadjuk, hogy a helyiségek elégtelensége mennyire korlátolólag, sőt bénítólag hat az önálló kutatásokra, körülbelül némi fogalmat szerezhetni,hogy a fejlődésünkre nélkülözhetlen térben mennyire szűkölködünk. Ezen hiányok illetékes, a döntésre hivatott körökben már régóta ismeretesek s azokban mindig érezték annak szükségét, hogy a meglevő bajon segíteni kell, mert a térbeli szükségletek fedezése egyetemünk kifejlődésének és emelkedésének egyik főtényezője, s nem kevésbé fontos mint milyen a kor színvonalán álló és hivatásukat teljesen átérző, buzgóságban fáradhatlan tanárok alkalmazása. Tudva van, hogy a németországi egyetemeken, melyek szervezete a mi egyetemeinknél mintául szolgál, az egyetemi tanintézetek építése nem történik tömegesen, hanem a szerint mint az egyik vagy másik tudománynak kitűnő képviselője akad, nemkülönben mint ennek, úgy az egyetemen mint a kormánynyal szemközt tekintélye van, majd az egyik, majd a másik tanszék részére emelnek terjedelmes és alkalmasan berendezett dolgozdat. S Németországon így lehet ez, mert ott az egyetemek tanintézetek dolgában már akként fejlődnek majdnem század óta, s míg az egyik egyetemen az élettan számára építenek mintanintézetet, a másik egyetemen ugyanakkor a vegytant,majd a harmadikon a bonettant látják el azzal,minélfogva ha nincsenek is mindegyik egyetemen minden tudomány számára egyaránt tágas és czélszerű intézetek ; de azért az egész szövetség területén minden tudomány részére több olyan intézet van, mely semmi kívánni valót sem hagy fenn , minthogy,, pedig az egyetemi városok sűrűn feküsznek egymás mellett, a tanulók az egyik évet az egyik helyen, míg a másikat más helyen töltik, mint azon tantárgy, melyet épen hallgatni akarnak, itt vagy ott jobb tanár által adatik elő, nem különben czélszerűbb intézetben taníttatik. A mi viszonyainknak egyetemi tanintézetek egyenkinti építése nem felel meg,mert ez igen lassan menvén, a tanulóknak egyik vagy másik tudományban, melyik számára t. i. az intézet már elkészült, alkalmuk van magukat képezni, de a többiekben — azon eggyel vagy kettővel öszhangzásban — nem tehetnek olyan előmeneteleket, mint ez kívánatos lenne. A kolosvári egyetem tanintézetek dolgában még alig jöhet számba, a budapesti egyetem pedig azokban eléggé szegény, minélfogva az utóbbi tanintézeteinek hiányosságai mellett a tanuló a magyar állam területén nem talál helyet, hol magát kedve és tehetségei szerint jól kiképezze. Hogy egyetemünkön segítve legyen, okvetlenül hozzá kell látni intézeteinek tömeges építéséhez, mialattnem értem azt, hogy valamennyit egy vagy két év alatt felépítsek, hanem annyit igen, hogy egyszerre több intézet emeltessék fel, hogy öt vagy hat év alatt valamennyi elkészülhessen. Egyébiránt Németországban is megérzik, ha az egyik egyetem tanintézetének jó karba helyezésében nagyobb tevékenységet és erélyt fejt ki mint a másik. A szász kormány és Lipcse városa az utóbbi hat vagy nyolcz év alatt a lipcsei egyetem ügyét igen lelkesen és értelmesen felkarolta, úgy hogy az egyik tanintézet után a másik gyorsan emelkedik, így keletkeztek legközelebb az élettani, vegytani, kórtani és boncttani intézetek, nemkülönben a korodák,mig a berlini egyetemen minden körülbelül a régiben maradt, s ezt mégis érzi, mert a hallgatók száma az orvosi karnál — noha az előbbi hírneves tanárok, Graefe kivételével, még élnek és működnek — szembeszökőség alászáll, így a jelen félévben 404 re szállott alá; mig a lipcsei egyetemet ugyanoly mértékben sűrűbben látogatják, s azon után van, hogy Németország első egyetemének magaslatára emelkedjék. Vannak Berlinben egyes tanintézetek, melyek a hasonló lipcsei intézeteket meghaladják, de Lipcsének nagy előnye, hogy egyezményesen kifejlesztett jó intézetek dolgában eddig élé semmi más németországi egyetem nem haladja meg. Würzburg egyetemének orvosi kara néhány évig kiváló helyen állott, mert egymással összhangzásban létesített tanintézeteiben, az akkori viszonyoknak megfelelve, a tanulók összhangzatos képeztetése lehető volt; jelenleg azonban nemcsak a lipcsei egyetem tanintézeteinek tökéletesebb kifejlesztését érzi, hanem már a múlt félévben is megértette a strassburgi egyetemnek közelségét, melynek minden egyes intézetét a német kormány minden szükségessel a legdúsabban látja el, s bár nem is egészen tudományos, hanem legalább részben politikai okokból, de minden esetre páratlan gyorsasággal intézkedik. Ott van Greifswald, Pommeraniának nyugati zugában, távol az emberforgalom útjaitól, egészen félreeső helyen, s egyetemének orvosi kara — a többi karok hallgatóinak csekély száma mellett — igen látogatott, mennyiben a tanulók évi száma a háromszázat meg szokta haladni, noha a tanárok nem tartoznak a leghírnevesebb német tudósok közé, de a tanintézetek egyenlően jól vannnak építve és felszerelve. Ifjabb időben hallatszott ugyan nálunk egykét hang, mely egyetemi tanintézeteinknektömeges és gyors építésére nem volt kedvező, czélszerűbbnek tartva az egyenkénti lassú építkezést; de azt hisszük, hogy — tekintve a mondottakat — nem szükséges a lassú építkezés és az ezzel járó késedelmezés káros voltát fejtegetni, s aligha tévedünk, ha azon nézet keletkezését annak tulajdonítjuk, hogy sokan, midőn nálunk a külföldi szokásokat, eljárást és intézményeket alkalmazni akarják, nem figyelnek eléggé viszonyainkra, melyek több tekintetben mások mint a külföldiek, így pedig egy és más szempontból különböző intézkedéseket igényelnek. Mondhatjuk, hogy eléggé elterjedt a nézet egyetemi tanintézeteink tömeges építésére nézve, s megvolt és megvan a jóakarat, hogy a szükséges építkezések megtörténjenek, de ezek mindannak daczára ekkorig nem létesültek; érdemes tehát kutatni, mi lehet annak oka, hogy a jóakarat mellől mi hiányzott, mi nem engedte az igének testté válását. Hogy az akaratból Cserekvés legyen, annak elég erősnek kell lennie, szóval az akarat jósága egymagában még nem elég, hanem erélyre is van szükség. Talán nem hibázunk, ha mondjuk, hogy az egyetemi építkezéseknek fő akadályát az képezte, miszerint mindeddig nem volt elég erélyes akarat arra, mely határozottan és visszavonhatlanul megállapítsa a helyet, hol az illető épületek felemeltessenek. E körül fordult meg minden, úgy a negyvenes években, mint 1859- ben, 1862-ben, 1869 ben és jelenleg 1872/3-ban. Balogh Kálmán: Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése febr. 20. Elnök Bittó István, jegyzők: Mihályi, Wachtel, Kiss. A miniszterek közül jelen vannak: Szlávy, Trefort, Tisza, Pauler. Mihályi Péter olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: jelenti, hogy Eder FerenczKassier képviselő megrongált egéssége helyreállítására hat heti szabadságidőt kér, megadatik. Fillenbaum Ferenc* Szerdahelyszék képviselője tör