A Hon, 1873. március (11. évfolyam, 50-74. szám)

1873-03-28 / 72. szám

72. szán). XI. évfolyam. Esti kiadás. Buda-Pest, 1873. Péntek, mart. 28. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra........................................... 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hóvelsőg na­pjától' számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda s Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, mártius 28. Budapest, márcz. 28. A magyar leszámítoló bankra vonatkozó törvényjavaslatot a képviselőház tegnap esti ülésében tárgyalta és elfogadta. A bizottság fölhívására a pénzügyminiszter előterjeszti a banktervezet alapszabályait s ezeknek több pontja a törvényjavaslatba vé­tetett föl. A törvényjavaslat tehát újra fog szö­­vegeztetni. A pénzügyi bizottság által tett lényeges változtatások a következők: Az 1. §-ban kitétetik az intézet alaptőkéjének minimuma 25 millió. Az alapszabályok azt mond­ják, hogy a tőke, idő folytán, 50 millióra emel­hető fel. Egy új 2 § alkottatik, melybe az alapszabá­lyokból átvézetnek az intézet működési körét illető pontok, ezek közül azonban kihagyatik az érték­papírok vétele és eladása, a­mi,­ mint börzei specula­te, a leszámítoló bank hivatásával és jellegével el­lenkezik. A törv. javaslat 3. §.-ban foglalt azon rendel­kezés, hogy egy szavazatra száz darab részvény birtoka jogosít, leszállíttatik ö­t­v­e­n darab rész­vényre. A 4. és 5. §§. szabatosban szövegeztetnek, az azokban foglalt lényeg változatlanul marad. A 6. §. marad. A 7. §., mely igy szól: „A hitel- és pénz­intézeteknek jövőre megadandó jogok és ked­vezmények a szóban levő intézetnek minden üzletágára nézve biztosíttatnak“ egészen új szö­veget nyer. A pénzügyi bizottság megállapo­dása szerint e §-ban ki fog mondatni, hogy a magyar kereskedelmi és leszámítoló bank, e j­avas­latban körülírt működési körére nézve, mindazon kedvezményekben részesül, melyek egyéb letéti bankoknak meg fognak adatni. E szövegezés által világosan ki van mondva, hogy a­ jegy­banknak adandó kedvezményekre a leszámítoló bank nem tarthat igényt. A többi szakaszok nagyobbára csak sti­­lisztikailag módosíttattak. Meg kell még emlí­tenünk, hogy a leszámítoló bank a „P. N.“ szerint, ötven évre alakul s a privi­légiumok is ez időközre szólanak. Miután a bank úgy üzletkörét, mint ala­kulását tekintve nagyon is provisorius alkot­­mány, az ily hosszú időre terjedő stipulatió csak káros lehet. Észszerűen nem lehet más módozatot ajánlani mint azt, hogy az állam­nak és a banknak egy évi felmondási idő en­gedélyeztessék a bank üzletének megfelelő kikötések mellett. A pénzügyi bizottság szombaton terjeszti elő jelentését a háznak. A pénzügyi bizottságról lévén szó, egy füst alatt megemlítjük, hogy a p. ü. bizottság a deficit fedezésére azt indítvá­nyozza, miszerint utasíttassék a pénzügymi­niszter, hogy ezen hiány végleges fedezé­sére nézve még ezen év folytán terjeszszen elő törvényj­avaslatot. A pénzügyi bizottság indítványát követ­kezőleg indokolja. A bizottság ezen hiány fedezésére ezúttal azon okból nem hozza javaslatba azt, hogy az állósított adósággal fedeztessék, mert még más forrásokat is ismer, a­melyek lehetővé teszik azt, hogy ezen hi­ány az év folytán czélszerű­bb és előnyösebb uton fedeztethessék végleg,­­ sőt valószínű, hogy ezen hiány végleges fedezése állósított kölcsön felvétele nélkül is megtörténhetik. A hiány végleges fedezésére szolgálhatnak : a kincstári telepítvényesek részéről fizetendő meg­váltási összegek alapján eszközlendő művelet, a kö­­zös activákból esetleg befolyó összegek, sík földön fekvő és szántóföldekre teljesen alkalmas erdők irtá­sából befolyható összegek stb. Mindezen fedezési módok törvényhozási meg­állapítása azonban jelenleg nem történhetik meg; azoknak előkészítése, czélszerű keresztülvitele és gondos törvényhozási megállapítása ma nem lehet­séges, nemcsak az idő rövidségénél fogva, de mert azon fedezési módok igénybevétele több irányban az azokkal összefüggő kérdések elintézésétől függ. Azonkívül vannak a rendkívüli kiadások kö­zött jelentékeny összegek, melyek az év folytán egész mértékben nem lesznek kiadhatók ; a köz­munka miniszter költségvetésének rendkívüli részé­ben ugyanis az építkezések egy részénél oly összegek vetettek fel, melyek a vállalkozóknak a szerződéssze­­rűleg kötelezett munkálatokért járnának. Az eddigi tapasztalások és az építkezések mai állása szerint azon összegeknek egy nevezetes része nem lesz ki­adható. Mindezek a bizottságot arra bírták, hogy újabb consolidált adósság megkötését ezúttal javaslatba ne hozza. Hogy azonban biztos fedezetet nyújtson a költségvetés addig is, míg ezen év folytán a hiány végleges fedezése törvényhozás útján eszközölhető lesz : a bizottság az állam ingó értékkészlete alapján létesítendő vagy a sorsolási kölcsön tőkéiből eszköz­­lendő ideiglenes előlegezésre véli a pénzügyminisz­tert felhatalmazandónak.“ Az álami nyugdíjazás ügye élénken foglalkoztatja a pénzügyminisztériu­mot. A tervezet nyugdíjrendszerről a­ „Pesti Napló“-ból 8, következő adatokat veszszük át: E terv szerint a pénzügyminiszter mindenek előtt egy nyugdíjintézetet óhajt alapítani, melyet a kormány egyenes felügyelete alatt a tisztviselői kar önállólag fog kezelni. A most szolgálatban lévő tisztviselőknek azon nyugdíjigényüket, melyet ők a most fennálló szabá­lyok alapján az intézet életbeléptének napjától kezd­­ve joggal emelhetnek, az állam megfelelő összeggel meg fogná váltani, mely összeg a létesítendő nyug­díjintézetnél fogna befizettetni. Ezen nyugdíj­igé­nyek ez idő szerint közel 20 millió­ért értéket képvi­selnek. Az intézetbe tehát mindenek előtt ez összeg kamatjai volnának fizetendők. Ezen kívül az állam az intézet életbelépteté­sének napjától kezdve, minden tisztviselőért, annak nyudíjképes fizetése után 76/0 évi járulékot fizetend. Továbbá minden tisztviselő, ki szolgálatba felvétetik első évi fizetésének Vs-ét, azaz 20­ °/o-át s minden tisztviselő, ki előléptetésben részesül, azon összegnek melylyel fizetése emeltetett, felét vagy 50­­ °­ C -át be­lépti díjul az intézetbe fizetendő. E két nemű összeg az összes fizetés 2 % -ának megfelel. Meg volna e szerint már 9°[o. Végre min­den tisztviselő évenként fizetésének 1 °­ 0 -át fizetné az intézetbe. Ekként jönne ki az összes fizetések 10°[o-a. Röviden összevonva: az állam a mai nyugdíj­igényeket tőkésítve megváltja, a további nyugdíjigé­nyek fedezésére pedig a maga részéről a fizetések 7 °[o-át adja évi járulékképen. Ellenben a fizetések 3 °[o -át a tisztviselők fizetik, még pedig l°Io-át évi járulékban, 2°[0 -át pedig kinevezési s illetőleg előlép­tetési egyszer s mindenkorra befizetendő járulékok­ban. Az ekként befolyandó összegek gyümölcsözőleg elhelyezve, képesek lennének a nyugdíjigényeket teljesen fedezni. Ebből áll a terv, melyet a pénzügymi­niszter életbeléptetni szándékozik, s melyet törvényjavaslat alakjában az országgyűlés elé fog terjeszteni. A német birodalmi gyű­lés márt. 25-ei ülésében elfogadta a kép­viselői napidíjak felemelésére vonatkozó , ál­talunk is közölt javaslatot 114 szavazattal 90 ellenében. Azonban ezzel még nincs elérve a czél, miután — mint hírlik — a szövetség­­tanács ennek határozottan elene fog sze­gülni. Berlinben már hozzáláttak a sza­badelvű pártok, a nemzeti szabadelvűek és a haladási pártiak egyesülve, az erélyes párt­szervezkedésekhez, hogy így vállvetve a­ po­rosz országgyűlésen többséget vívjanak ki , miután a most nevezett pártok a conservati­­vek és ultramontánokkal szemben mintegy 60 szavazatnyi kisebbségben vannak. Az or­szág minden részéből jövő hírek szerint, me­lyek a szabadelvűek iránti hangulatról tanús­kodnak, nem hagynak fenn semmi kétséget az iránt, hogy a két szabadelvű párt ki fogja vívni a többséget. A­mi a birodalmi gyűlésbe való választásokat illeti, itt módosul a taktika azáltal, hogy a birodalmi gyűlésben a sza­badelvűek bírnak többséggel, s hogy itt más elemek is jönnek számításba, mint pl. a so­­ciáldemokraták. Kilátás van ugyanis arra, hogy Szászország, Schleswig-Holstein, Han­nover stb. a particuláris elemek segítségével socziáldemokratákat vagy klerikálisokat fog­nak választani, így van ez a pártmozgalmakkal Ang­liában is. Az izlandi home-ru­le párt erélyesen szervezkedik s készül az uj választásokra s azzal biztatja magát, hogy úgy számban mint tekintélyben tetemesen fog megerősbülni. Azt elismerik ellenségei is, hogy mióta e párt keletkezett, nagy hala­dást, illetőleg foglalást tett Izlandban. Nagy­ban elősegítette ezt az erély, tevékenység és összetartás, melyet a párt kezdettől fogva ki­fejtett , s legközelebb sok vizet hajtott a párt malmára a már ismert dublini egyetem kér­dése. Ha nem is fog sikerülni e pártnak az, hogy kiszorítson minden „whig“-et, azaz a kormány minden párthívét, az izlandi képvi­selők nagy részét arra fogja kötelezni, hogy egy külön ír parlamentet követeljen és ille­tőleg keresztül vigye a kibékülést és transac­­tiót Izlanddal, mely az anyaországnak eddig­­elé annyi bajt és kellemetlenséget okozott. A „Nation“ nevű lap kiszámítja, hogy 48 vá­lasztókerületben,leszámítva Ulster tartományt, melyben a protestánsok birnak túlsulylyal, e pártnak kell győzni, ha a kath. papság is a mozgalomhoz csatlakozik, de­ 35 kerületet a nevezett lap minden körülményben biztosnak tekint. A katholikus papság még nem csatla­kozott eddig nyíltan és határozottan e mo­zga­­lomhoz, hanem mindazáltal a protestánsok attól tartanak, hogy e párt teljesen a kaih­ püspökök vezetése és inspiratiója alá kerül. A conservativek csak örülnek a home-rule párt terjedésén és gyarapodásán, mert ez erő­síti az ő pártjukat is. A belfasti zavargások oko­zói és intézői ellen e napokban fognak ugyan­ott megkezdődni a törvényszéki tárgyalások. Hogy mily mérvűek és természetűek voltak e zavargások, bizonyítják a következő adatok : Összesen 120 ember vádoltatik a csendzava­rásban való részvétellel. Megöletett egy polgár és 152 többé kevésbé súlyosan meg­­sebesíttetett, a­kik azonnal kórházba is szál­líttattak. A rendőrök közül egy megöletett, 73 pedig súlyosan megsebesíttetett. Nagy számmal vannak ezenkívül a súlyosan meg­sebesítettek, kik a törvény és büntetéstől való félelemből nem mentek kórházakba. Több mint 250 ház teljesen leromboltatott és ki­­pusztíttatott, — 260 család pedig fenyegeté­sek és erőszakoskodásoktól kényszerítve — elhagyta tűzhelyét. Összesen 257 személy emelt kárpótlási igényt 14.000 font sterling értékben. Hogy az összeg nem szerfelett nagy — ez onnan magyarázható meg, hogy a pol­gárháború a legszegényebb városrészben dúlt. Az assisek előtt megjelenendő vádlottakon kívül­­ 164 egyén rendőri utón már meg­kapta büntetését. A franczia nemzetgyűlés számára pótválasztások fognak történni a húsvéti szünidő alatt. Ez alkalomból Páris mairejei legközelebb fogadtatáson voltak a köztársaság elnökénél, s az itt jelen volt kül­­ügyminiszert, Rémusat urat felkérték, hogy fogadná el a jelöltséget a közellevő párisi pótválasztásra. Rémusat a jelöltséget a köz­társaság elnökével tett rövid tanácskozás után elfogadta. Megválasztatását biztosítottnak le­het tekinteni, mert a republikánusok elismer­vén azon érdemeket, melyeket a külügymi­niszter a terület felszabadítása érdekében tett, bizonyára rá fognak szavazni. Hogy Rému­sat a jelöltséget elfogadta, azért nevezetes, mert eddig még minden jelöltséget visszauta­sított.­­ Abalodal a tegnapi értekezlet megálla­podása értelmében a budgettörvényben foglalt apro­­p­­­a­­­i­s ellen nyilatkozott az osztályokban s azt nem fogadja el. Az osztályülések végeztével az előadókból alakult központi bizottság tartott e tárgyban ülést s a fent említett törvényjavaslatokat tárgyalván, azokat az osztályok és a pénzügyi bizott­ság véleménye alapján elfogadta. Előadók az osztályok részéről a rendesek, a központi bizottság részéről a pénzügyi előterjeszté­sekre nézve Széll Kálmán, a montenegrói szer­ződésre Eötvös Károly, és a koronaőrre vonat­kozó törvényjavaslatra nézve T­o­s­z­t Gyula. — A képviselőház osztályai ma d. e. 10 órakor tartott tanácskozásaikban tárgyalás alá vették az 1873. évi budgetről, az indirect adók meg­­hosszabitásáról, a köztörvényhatóságok kiadásainak ideiglenes fedezéséről, a Montenegróval kötött szer­ződésről és a korona egyik őrének megválasztásáról szóló törvényjavaslatokat. Az osztályok valamennyi törvényjavaslatot majdnem változatlanul fogadták el, a pénzügyi elő­terjesztéseket egészen a pénzügyi bizottság jelenté­sei szerint. Lényegesebb észrevételek, sőt változtatásokat a 8-ik osztály a montenegrói szerződésben tett és pedig azon részei a szerződésnek, melyek a megká­rosításokat és más — törvényeink szerint büntestet nem képező tényeket foglalják magukban — kiha­gyottak. — Az orsz. magyar iparegyesület nemzetgaz­dsági szakosztálya ma d. u. 5 órakor tartandó ülésen mint sürgős tárgyat s a ma­gyar leszámítoló banktörvényjavaslatot fogja tár­gyalni. Turin, márt. 23. (M.) — Úgy a börzére , mint a politi­kai körökre nagyon rosa benyomást okozott a pénzügyéri „expos­é“, daczára annak, hogy Sella úr ügyesen tudta a számtömeg közé el­rejteni a valódi helyzetet, s hogy nagyon szabadko­zott, miként a folyó év szükségletéről már gondos­kodott, s hogy a kilátásba helyezett kiadások a be­vételekkel s a forgalomba bocsátandó 40 m. új ban­kóval elegendőleg fedeződtek. A börze már tényleg bebizonyította, hogy a pénzügyéri ígéreteknek nem hisz, a politikai körök pedig értesülve a ház követe­léseiről, kénytelenek gyanítani, hogy a pénzügyér, tán számításból nem akart azon kiadásokra gondolni, melyeket szükségkép fedeznie kellene,hogy a ház ész­szerű követeléseit s a nemzet óhajtását kielégítse , a védrendszer megalapítását s ennélfogva a védeszközök beszerzését s a védművek gyors kiépítését a szakembe­rek s az ellenzék sürgeti s az egész nemzet szükséges­nek találj­a,bizony­os tehát,hogy a ház az illető költsége­ket megszavazza s hogy a kormánynak elő kell terem­teni a fedezést. Hogy fogja ezt tenni a pénzügyér ? Sella úr azt meg nem mondotta, jóllehet mindenki gyanítja, hogy már ki is dolgozta az új adóra vonat­kozó terveket s csak a kedvező alkalmat várja azok fel­terj­eszthetésére. Egyébiránt daczára a pénzügyéri ügyes titkolódzásoknak az „expose“ mégis csak any­­nyit elárult, hogy az ország pénzügye még min­dig rendezetlen állapotban s a kincstár siralmas helyzetben van, s hogy az adózó, ki máris annyira panaszkodik a terhek ellen, csak azzal vigasztal­hatja magát, hogy hát ezek csak csekélység ahhoz képest, mit a kormány vállára szándékozik rakni. Mindenesetre úgy látszik, hogy a képviselők az „ex­­posé“ miatt nem fognak annyira kikelni, hogy a kormányt kényszerítsék a bizalmi kérdés feltevésére, meglehet, hogy mielőtt az ellenzék közt, a védművek sürgetése miatt kifejlődött volna a nézetkülönbség, ezen pártnak szándéka volt ez alkalommal a kor­mányt hevesen megtámadni, s lehetőleg megbuktat­ni, de Nicotera beszéde után ez majdnem lehetlen, s így — ha bizalmi kérdés csakugyan támad — az a szerzettörvény tárgyalásakor fog támadni. Az Aostai hg. udvartartására kivetett 400 ezer frank, melynek megszavazására egy külön javaslatban sürgette a kormány a képviselőket, any­­nyira megboszantotta Mezizzi követet, hogy nem bírván eltitkolni érzetét, a házban nyilván fejezte ki csodálkozását azért, hogy a kormány egy család kedvéért —a­mely egyébiránt szükséget nem is ismer — sürgősnek nyilatkoztatja a javaslat tárgyalását, háttérbe szorítván a napirendre kitűzött oly javasla­tokat, melyek tárgyalása a sanyargatott adózók mil­lióinak érdekében fekszenek. A dolognak azonban nem volt más következménye, mint hogy az elnök hevesen megrázta a csengetyűt s méltatlanságnak nevezte Merizzi úr kifakadását. Mondják, hogy a képviselőházban újra sző­nyegre fog kerülni azon 52 m°-ra vonatkozó kérdés, mely még a Minghetti pénzügyőrsége alatt az állam számvevőszék által — igazolás hiánya miatt — el­vettetett, a mai napiglan függőben tartatik; nem hiszem azonban, hogy az interpellátió — mely hihe­tőleg e tárgyban a kormányhoz fog intéztetni — eredményre vezessen, ha a kiadást igazolni lehetett A farmtársulat alaprajza. (Negyedik és befejező közlemény.) XXV. A közgyűlés a­mely évenkint egyszer február havában tartatik, áll rendes tagokból, kik magukat írásbeli, de csak tagsággal biró megbí­zottaik által is képviseltethetik és a rendkívüli ingókból, kik csak minden 5000 forintnyi biz­tosított járadék összeg után birondanak egy­­egy szavazattal s csak is az ügyvitel kérdések­nél nem pedig a társulat vagyonát érintőknél szavaz­hatnak.­­ A felügyelő bírálóbizottságok tagjai­nak egy harmadát azonban saját kebelükből vá­lasztják. A közgyűlés az elnök elnöklése alatt tartatik, azon tárgyak iránt tanácskozik és határoz a melyek alapszababályilag részére fel vannak tartva és a következő választásokat teszi, titkos szavazás utján általános szótöbbséggel n. m. Elnökséget­ felügyelő s bíráló bizottságok két­harmadát és vezérigazgatót a felügyelő s bíráló bi­zottságok három évre választatnak, de úgy, hogy azok egyharmada évenkint kisorsoltatik s helyet­tük újak választatnak a kilépők ismét megválaszt­­hatók. A közgyűlésen minden törsrészlettulajdonosa egy szavazattal bír, tulajdonosnak csak az tekinte­tik, kinek a törsrészlet nevére szól, az alapítók, alá­írók egyenes utódai,még ha nem lennének is a tagságra minősítettek, örökségképen reájuk maradt törsrész­­leteik reájuk átruházhatók egyébként törsrészletet szerzőkre, csak az esetben h­atható át a részlet, ha tagságra az alapszabályok által kívánt minősítvény­­nyel bírnak, a részletül járó jövedelmeket azonban élvezik s közgyűlésekben is részt vehetnek, de a sza­vazás esetében őket szavazati jog nem illeti, külön­ben 10 szavazatnál többel, sem személyében, sem megbízás útján senki sem bízhat. XXVI. A társulatot szervezete a következőkben határoztatik meg: A társulatot vezeti, a közgyűlésekben elnököl, határozatainak érvényt szereztet s azok pontos be­tartására ügyel az elnök. Az ügykezelést egy vezérigazgató alatt két osztályfőnökből álló igazgatóság eszközli az osztály­főnökök és segédszemélyzet kinevezése az elnökség és vezérigazgató ajánlatára a felügyelő bizottság által történik, az ügyvitel két ügyszakra oszlik,egyik a bérleti járadékjegyek ügyszakára , a másik a leszámítolási a hitelez­ési ügyszakra. Az igazgatóság fizetést hoz, de biztosítékot le­tenni tartozik, az illetékeket a közgyűlés jóváha­gyásával a felügyelő bizottság állapítja meg. A felügyelet a felügyelő bizottság feladata, áll ez 18 rendes és 6 póttagból, a­kik közül a közgyű­lésen 12-től a társulat rendes, 6-ot rendkívüli tagjai választatnak, e bizottság önmagának elnököt választ — évenkint négyszer, minden évnegyed végén az évnegyedes üzlet kimutatása nyilvánosságra hozása előtt ülést tart, mivégre legalább 6 tagnak jelenléte szükséges. Ezen bizottság köteles legalább 3 tagja által képviseltetni magát az igazgatóság azon üléseiben, melyeken a bíráló bizottságok által ajánlott bérjára­­dékokérti jótállás el vagy el nem fogadása jön szóba, a bíráló bizottságok által elfogadásra ajánlott jótál­lás el nem fogadását az igazgatóság mindig indokol­ni tartozik. A felügyelő bizottság tetszése szerint bármikor tehet pénztári vizsgálatokat, de mindenesetre éven­kint többször tenni tartozik, joga van az intézet számviteli könyveibe bármikor betekinteni s ha tag­jainak többsége kívánja a rendkívüli közgyűlés egyb­e­hívását javaslatba hozni, mely az elnök által elren­delendő s az azon határozás alá kerülő tárgyak elő­­sorolása mellett megtartási határideje előtt legalább 30 nappal a nagyobb napilapok útján körözendő. A felügyelő bizottság kebelbéli többségének megállapodása folytán feljogosíttatik, az igazgatósá­got vagy valamelyik tagját hivatalától felfüg­geszteni s a közgyűlés határozatait ideiglenesen helyettesíteni, egy ily határozathozatal okairól azon­ban legfeljebb 45 nap alatt összehívandó közgyűlés­nek beszámolni tartozik, a felügyelő bizottság tagjai rendes fizetést nem húznak. A felügyelő bizottság átalában a közgyűlésnek felelősséggel tartozik. XXVII. A bérjáradékok jótállása iránt beadott kérvények fölött addig míg azok magassága legalább 400.000 irtot nem ér el, az igazgatósággal egyetem­ben a felügyelő bizottság tagjai határoznak s a jót­állás elfogadása esetében ennek jegyzőkönyvileg tett határozásáral állíthatók ki csak a járadékjegyek, a mint a jótállást nyert járadékösszeg a 400,000 forintot fölülmúlja s az igazgatóság a vidéken kint levő tagok ajánlatára a kikerekített fiók kerületi bíráló bizottságok alakíttatnak , s ezek tagjainak száma egyenkint ötben állapittatik meg, ezek a hoz­­zájok érkezett jótállást óhajtó kérvényeket megvizs­gálják, az általok ajánlottakat a központnak elfoga­dás végett felterjesztik, az el nem fogadhatókat visz­­szautasítják az általuk ajánlottakért a XIX. fejezet 4-ik pontjában körülírt szakavatottsággal fele­lősek. A bíráló bizottságok tagjai, a bérleti üzletből befolyó tiszta jövedelem, későbben meghatározandó százalékaiban részesülendnek, de csak az év végé­vel tiszteletdíjképen. Azonban kötelességük a vidékükön társulati jótállást élvező bérlők vagyoni helyzetéről időnkint az igazgatóságnak jelentéseket tenni. XXVIII. Az alapszabályok feladata fentebbiek­ben lerakott elvek alapján, mindazt részletesen körül­­írni mi a társulat biztosságára s ügyei rendes mene­tére szükséges. Az ügyviteli rendszabályok azon részlete­volna, azt már rég megtették vala. Világos tehát, hogy nem lehet, következőleg, hogy a kérdés más eredményt nem adhat botránynál. A külügyér — mint a „Fanfulla“ érte­sül — egy kötetben összegyűjtötte mindazon szer­ződéseket, melyek 1868 óta az idegen államokkal köttettek, azt ugyan nem mondja, hogy mire c­éloz a gyűjtemény ? — hanem minthogy abban kimutat­­tatik, hogy 68 óta nagyon sokat növekedett Olasz­ország befolyása s minden tekintetben nagyon sokat nyert hitele, úgy nem kerülhet nagy fejtörésbe a gyűjtemény czélját kitalálni. Minden esetre ezen munka érdekes leen, úgy politikai mint kereske­delmi szempontból. ket fogják tartalmazni, melyek az igazgatóságnak az ügyvitelnél zsinórmértékül szolgálandanak. XXIX. A társulat netáni feloszlatása iránti tár­­gyalás csak akkor foghat helyet, ha egy rendes közgyűlésben a társulat tagjainak 2­3-da ezt kí­vánná. A társulat végképeni föloszlatása azonban csak akkor történhet meg, ha jótállással ellátott járadék­jegyei mind beváltatnak s függőben lévő ügyei mind­ elintéztettek. KÜLÖNFÉLÉK.­ ­ A színháznál történt sajnos esemény következményéül feljegyezni kötelességünk, misze­rint az illető rendező, ki felhevült állapotban olyan tényt követett el, melyre csakugyan némileg inge­relve volt; de melyet maga is rögtön megbánt, ezért saját maga ellen a színházi törvényszéket összehi­vatta ; az az által rászabott büntetést, pénzbeli bírsá­got lefizette, a megsértettől tanuk előtt bocsánatot kért, s rendezői hivataláról lemondását az igazgató­nak beadta, a­mit az el is fogadott. És e szerint a sértő fél mind a szinházi törvények, mind a sértett fél, mind a k­zönség irányában elégtételt szolgáltat­ván , csak sajnálkozásunk marad fenn a kellemetlen baleset fölött. — Bolgár kertészek. A tavaszi fecske módjára a szorgalmas bolgár kertészek, kik Magyarország dél-keleti vidékein a kertészetet éven­kint növekedő számmal művelik és ezen kis téren nagy jövedelmet nyújtó gazdasági ágat honi népes­ségünk szégyenére rövid idő alatt csaknem monopo­lizálni fogják, mondjuk a bolgárországi bevándorlott kertészek ma nagy számmal már megérkeztek. A kerti vetemények és zöldségtenyésztés ezen mesterei — a „Tem. L.“ értesülése szerint — az idén mintegy tizennyolcz ezeren keltek át a Dunán, s kertészeti foglalkozásaikra előre lefoglalt haszonbéres helyei­ket művelés alá vették mindenütt. Temesvárt a Szu­­bolyásza patak bal partján készítik a talajt művelés alá. Ezen szorgalmas emberek családaik hátrahagyá­sával, női segítség nélkül tavasztól kezdve az ősz végéig nálunk időznek, s ekkor véres verejtékkel szerzett keresményeikkel távoznak, hogy tavaszszal a fecskék és gólyák módjára ismét visszatérjenek.­­ Kalaplevétel elleni egylet ala­kul Pécsett. A kezdeményezők azzal indokolják föl­lépésüket, hogy a kalapemelésnek, mely a rabszol­gaság idejéből származik, lealázó értelme van, a­mennyiben annyit jelent: rabszolgád vagyok; má­sodszor e szokás kivétel nélkül mindenkire kelle­metlen, részint egészségi, részint takarékossági te­kintetből ; harmadszor a köszöntés által kifejezni akart udvariasságot észszerű és kedves szóbeli kö­szönéssel lehet pótolni, sőt felülmúlni. A tagsági dy abban fog állani, hogy a tagok egy igen csekély évi összeget (pl. 10 krt.) a kalap le nem emelése által megtakarított összeg czímén a pécsi állandó színház alaptőkéje növelésére szánják.­­ Továbbá annak jelzésére, hogy az egyik tagok közé tartoznak, egy új szóbeli köszöntést akarnak felvenni pl. „üdvözlöm uram!“ vagy nagysád, vagy az illető czímet hoz­zátéve.­­ A budai zeneakadémia szer­dán, április 2-án esti 7 órakor a pesti vi­gadó kis termében a nemzeti színház zenekara egy részének közreműködése mellett nagy hangversenyt rendez, melyben Schumann Róbert „Az Éden és a Peri“ czímű­ nagy oratóriumát, magánhangok ének és zenekarra fogják előadói. A magánénekrészeket a következő tagok vállalták el: Stegmann Hermina k. a., Dunayné Martha assz., Hertel Eufrozina k. a., Knahlné Adél assz., Bolbericz Clemence k. a., Nagy Ottilia k.a.63 Ruszt Mária k. a.Bogisich M., Szobovics Lajos, Schmidt Fer­ és Wendlik Károly. Ez előadás április 4 én a pesti vigadó kis termében esti 7 órakor ismételtetni fog. Helyek ára: Körszék 3 frt, számozott szék 2 frt, állójegy 1 írtjá­val, ugyszinte magyar-német szövegkönyvek 10 krjával. Rózsavölgyi és társa mn és zenekereskedé­­sében (Kristóf tér 4. szám.) kaphatók. — Török élet­lap. Konstantinápolyban legközelebb egy új lap, egy életlap fog megindulni a következő czim alatt : „Tsinguirdaglitehaouch.“ Szerkesztője a „Diogenes“ czimű, a Konstantiná­polyban megjelenő franczia életlap szerkesztője lesz. Tudtunkkal ez lesz az első török életlap. — Halálozások. Kvassói és brogyányi Kvassay Lajos, volt cs. k. kapitány, vitéz katona, meghalt Nyitrán 62 éves korában. — Kvassay Sán­dor, kiváló készültségü s tudományosan mivelt ifjú, élte 23-ik évében, Pesten. — Amaz embertelen tettet, me ■ lyet tegnap a vidéki lapok hirei után közöltünk,a „Reform“ ekkép adja elő. Folyó évi január 3-kán Heiser János nagykun­madarasi lakos, ácsmester, ne­jének a városi hatósághoz tett jelentése szerint nyom­talanul eltűnt, ennek folytán a szokásos módon kö­röztetett is, de eredmény nélkül. Az eltűntnek nyo­mára akadni nem lehetett. A Folyó hó 16-kán az el­veszett Kaiser Jánosnak férjnél levő leánya Kaiser Eszter jelentést tett Madaras város elöljáróságánál, hogy édes anyja s az eltűntnek neje Jámbor Sabina sok faggatás s némi nyomok föltalálása után beval­lotta előtte, hogy férjét ő ölte meg, ő ezt elhallgatni már tovább nem bírja, mert bár anyját dönti is ve­szélybe , de e bűntudattal, gyermekszüléshez közel állván, isten előtt megjelenni nem mer. E följelentés folytán Haiserné Jámbor Sabina elfogatván, kihall­gatás alkalmával az egész borzasztó tettet beismeri s következőleg adja elő. Megölt férjével, Haiser Já­nossal 25 évi együttlétük óta igen sok baja volt, s attól igen sokszor verést is kapott, minek folytán többször föltette magában, hogy férjét kivégzi. Folyó évi január 3-án férje egész délután és este koros­mázni volt s éjjeli 12 óra tájban ittasan menvén haza, szóváltásba elegyedtek egymással s­ötét szokása sze­rint meg is verte. Ezután lefeküdt és elaludt. Mit, midőn ő észrevett, behozott egy baltát s alvó férjét a baltával agyonütötte. A bűntett elkövetése után, hogy a nyomokat elenyésztesse, a bullát földarabolta, üstbe hányta s éjszakánként főzte, a megfőzött húst pedig kutyáknak és sertéseknek hányva, azokkal meg­etette. Az üst fölszinéről leszedett zsiradékot eltette azon szándékkal, hogy azzal kenegetve, majd meg­vert testrészeit gyógyitgatja meg. A csontokat pedig egy zsákba rakva — hogy a gyanúnak még egy legtávolabbi árnyékát is elhárítsa magáról — egy lakásától jó távol eső vizzel telt gödörbe lökte, hol azok meg is találtattak. Csak midőn tettének nyom

Next