A Hon, 1873. április (11. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-08 / 81. szám
81. szám, XI. évfolyam Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt —kr. 6 hónapra...........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó*első*napjától számíttatik. Esti kiadás. Buda-Pest, 1873. Kedd, ápril 8. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a, szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, april 8. Budapest, apr.8. A magyar delegatió ma d. u. 1 órakor rövid nyilvános ülést fog tartani. Ez ülésnek a delegatió házi költségvetése lesz egyedüli tárgya s az albizottságok jelentik be, hogy a hozzájuk utasított költségvetések tárgyalásával elkészültek, kivéve a pénzügyi albizottságot, mely csak húsvét után ül össze, s akkor az elnöke és előadója által időközben kidolgozott jelentését veendi tárgyalás alá. A delegatió mai rövid ülése után elnapolja magát husvét utáni keddig. E napon az időközben elkészülő hadügyi, tengerészeti és pénzügyi albizottságok jelentései hitelesíttetnek s egy-két nap múlva megkezdődik a nyilvános tárgyalás. Úgy, hogy a két delegatió közt előreláthatólag fölmerülő különbözetek daczára hiszik, hogy a delegatiók befejezik működésüket azon időpontig, midőn a magyar delegatió főrendi tagjai az 1873. költségvetés tárgyalása végett Budapestre viszszatérni kívánnak. A hivatalos lap mai száma Piret altábornagynak honvédség- főparancsnoksági adatok alkalmazásától való fölmentetését közli. E fölmentetésnek rövid története az, hogy Piret altábornagy úr egy közelebb tartott értekezleten állítólag oly erős kifejezésekkel támadta meg a honvédelmi minisztert, hogy egyikük lemondása elkerülhetetlenné vált s mivel József főherczeg Piret magatartása fölött nem-helyeslését fejezte ki, ez utóbbi jónak látta beadni lemondását, mely el is fogadtatott. A hivatalos lap mai számában megjelent fölmentés igy hangzik: Ő császári és Apostoli királyi Felsége Bécsben 1873. évi ápril 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával biharni báró Piret Lajos altábornagyot saját kérelmére jelenlegi magyar királyi honvédség főparancsnoki adlatási alkalmazása alól legkegyelmesebben felmenteni és az álló hadseregbe való ismételt alkalmazása iránt rendelkezni méltóztatott. Szende Béla, s. k. A franczia kormány közelebb terjeszte be a nemzetgyűlésnek a Bonaparte családra vonatkozó ezen törvényjavaslatot, mely az indokolással együtt így hangzik: „Uraim! Azon családok, melyek ez országban uralkodtak és a nemzet szavazata által letétettek, nem foglalhatnak el közjogi állást. Sem a közérzelem, sem a vélemény, melyet önmagukról táplálnak, nem állítják őket egy sorba a magánszemélyekkel. Ez legfelebb az idő műve lehet és az a törvény, mely az egyenlőség elvét akarná rájuk alkalmazni, nemsokára végrehajtatlannak bizonyulna be , vagy igen szelídnek, vagy igen szigorúnak tűnnék fel. A törvényhozó minden időben kivételes állásba helyezte azokat, kik ily különös kiváltságnak örvendettek. Három különböző alkalommal voltak azok tárgyai oly rendszabályoknak, melyek szigora nem maradt meg mindig a törvényesség és emberiség határai között. De ha lehet is az elv alkalmazását gáncsolni, ez elv maga mindig helyesnek ismertetett el. Meg lévén győződve, hogy egy oly család tagjának jelenléte Francziaországban, mely épen lelépett a trónról, nyugtalanságot, veszélyes zavargást, sőt bűnös merényleteket idézhetne elő, át lévén hatva úgy az állam, mint a közönség iránti kötelességérzetünk által, azt hittük, hogy a csász dynastia utolsó uralkodó feje és családjának kimondott letétele által ha a törvény erről hallgatna is, jogunkban állana nekik a visszatérést vagy tartózkodást Francziaországban megtiltani.Ezen jogunkat közelebb igénybe is vettük. Némelyekben ez iránt aggályok merültek fel s a nemzetgyűlés egy bizottsága kijelente, hogy a közbiztonság szempontjából tett rendszabályok sokkal jobban megfelelnének a czélnak, ha azok a törvény szövegére támaszkodhatnának. Mi tehát uraim, nem száműzési, hanem csak elővigyázati rendszabályt javaslunk a császári dynastia ellen. Kívánjuk azt, hogy e család egy tagja se térhessen vissza vagy tartózkodhassék Francziaországban a kormány engedelme nélkül. Észre fogják önök venni, hogy hála isten, most nem arról van szó, hogy mint 1815-ben, Napóleon egész családja örök időkre és halálbüntetés terhe alatt távol tartassák az országtól, még arról sem, hogy egy dynasti büntetési fenyegetésekkel eltiltassék a franczia földtől. Még távolabb áll tőlünk a confiscatio gondolata és a tulajdonjog közvetlen vagy közvetett megsértése. Ha azt találná valaki, hogy ez intézkedés mélyen sérti a császári család méltóságát, figyelmeztetünk arra, hogy más időkben a császári család tagjai pedig olyanok, kik koronát viseltek, nem találtak semmi nehézséget abban, hogy magukat ily feltételeknek alávessék. T új avasat. A császári család tagjai, mint ezt a császárság törvényei körülírják, a kormány engedélye nélkül nem léphetik át Francziaország és Algier határait, sem azok közt nem tartózkodhatnak. A köztársaság elnöke : Thiers. — Igazságügyér : Du f au re. Lasker, a német birodalmi gyűlés hatója, f. hó 4-dikén a részvénytársulati és alapítási szédelgés ellen tartott érdekes philippikát. Igen élénk világításba helyezte az alapítási operatióknál és a szmleges manipulátióknál előforduló szédelgést s igy folytatta beszédét: „sajnos, hogy oly állású emberek,kikről ezt föl sem mernék tenni, akadnak és pedig igen tekintélyes számban, kik üzletszerüleg vállalkoznak ily szmleges tartalék előállítására magas provízió mellett; sajnos, hogy ezer meg ezer tallér fizettetik ki földbirtokosoknak, nemeseknek, ügyvédeknek és kereskedőknek, jutalmazásul azon szolgálatért, hogy nevüket a kormány félrevezetésére odaadják. S így az ámítás rendszere mind tovább és tovább tart.“ Lasker meggyőződését fejezte ki, hogy hatásos törvények mellett is tovább fog uralkodni az alapítási szédelgés, de ezzel csak azon emberek osztálya fog foglalkozni, mely e tekintetben már eléggé iskolázott. A baj fő okául Lasker a részvénytársulatok közegeinek megbízhatatlanságát említi, melyről így nyilatkozott: „A törvény a főbb szerződések kereseit az igazgatás közegeiben a felügyelő tanácsban és a közgyűlésben keresi. Az igazgatás azonban mellékes, mivel az igazgató minden pillanatban elmozdítható állásától. Ami a fölügyelő tanácsot illeti, vannak fölügyelő tanácsosok, kik valódi, mesterségszerű üzletet csinálnak ez állásukból. Én ismerek egy most már nyugdíjazott „Gründert“, akiről azt hallottam, hogy nem kevesebb mint 50 fölügyelői tanácsosi állást töltött be; ez tehát fölhagyott az alapítással s mint hivatott fölügyelő tanácsos érvényesíté magát. Ezenfelül számosan neveik jóhangzása miatt választatnak a fölügyelő tanácsba. A fölügyelő tanács volt magas államhivatalnokok s jóhangzásu népszerű nevek viselői számára dolce far mente Sokat e felügyelő tanácsos uraktól nem követelnek, sőt megkívánják, hogy minél kevesebbet törődjenek a dologgal-Lasker több pozitiv javaslatot tett a szédelgések megakadályozását vagy korlátozását illetőleg s meggyőződését fejezte ki, hogy a szédelgések ellen a fennálló törvényből kifolyólag könnyű szerrel lehet törvényt alkotni, ha ugyan elismertetik az, hogy a törvénynek mindenütt foganatosíttatnia kell. Delbrück miniszter a Lasker interpellációjára adott válaszában elismerte, hogy a Lasker által fölhozott bajok és visszaélések fennállanak, s megígérte, hogy a kormány gondoskodni fog reformokról, de megjegyezte, hogy nem nagyon hisz e reformok hatásában, mivel a csalók és szédelgők szövetségese a közönség ostobasága és hiszékenysége. Budapest közös közgyűlése. Második nap ápril 8. Az ülést, mely csekély látogatottságnak örvend, pont 9 órakor Havas Ignácz miniszteri biztos nyitja meg. Folytatólag tárgyaltatik a 34 es küldöttség javaslata a tanács kebelében felállítandó ügyosztályokról, azok személyzetéről és hatásköréről. 1. Jogügyi és személyzeti ügyosztály. Személyzete 1 tanácsnok, 1 jegyző, 1 fogalmazó gyakornok, 1 szolga. Elfogadtatik. 2. Középítészeti ügyosztály, A. és B. Személyzete : 2 tanácsnok, 2 jegyző, 3 tollnok, 3 fogalmazó gyakornok, 2 szolga. Elfogadtatik. 3. Árva és gyámügyi osztály. Személyzete 1 tanácsnok, 3 jegyző, 3 tollnok, 2 gyakornok, 1 szolga. Elfogadtatik. 4. Adó-illetékügyi osztály. Személyzete 1 tanácsnok, 1 jegyző, 1 tollnok, 2 fogalmazó gyakornok 1 szolga. Elfogadtatik. 5. Egészségügyi osztály. Személyzete: 1 tanácsnok, lejegyző, 1 gyakornok, 1 szolga. Elfogadtatik. 6. Pénzügyi és gazdasági ügyosztály. Személyzete 1 tanácsnok, 1 jegyző, 1 tollnok, 1 fogalmazó gyakornok. Elfogadtatik. 7. Tanügyi osztály. Személyzete: 1 tanácsnok, 1 jegyző, 1 tollnok, 1 gyakornok, 1 szolga. Elfogadtatik. 8. Ipar, rendészeti és szegényügyi osztály. Személyzete 1 tanácsnok, 1 jegyző, 2 tollnok, 1 gyakornok, 1 szolga. Elfogadtatik. 9. Katonai ügyosztály. Személyzete: 1 tanácsnok, 1 jegyző, 2 tollnok, 2 gyakornok, 1 szolga. Elfogadtatik. Következik a javaslat III. fejezete, az alpolgármesterek, tanácsnokok, jegyzők, tollnokok s fogalmazó gyakornokok hatásköréről szóló 33, 34, 35, 36 §§. Változatlanul elfogadtatik. Tárgyalás alá vétetik a javaslat IV. fejezete 37, 38, 39. §§ a kerületi elöljáróságok törvényben előírt hatásköre, 40. § törvényhatóságilag megállapított hatásköre, 41. § a kerületi elöljáró idézési joga, 42. § felebbvitel a kerületi elöljáróság intézkedései ellen. Elfogadtatnak. A kerületi elöljáróság személyzetéről szóló 43. §-nál Széher Mihály a szakasz kiegészítése végett indítványt tesz a kerületek személyzeti létszámáról. Erről a 34-es küldöttség javaslatában nincs szó és így ha az elöljáróságok személyzeti létszáma ezúttal meg nem állapíttatik, a 34-es küldöttség javaslata ennyiben csonkán terjesztetnék fel a belügyminiszterhez. Az indítvány felolvastatik. Vécsey, Busbach, Haris az indítványt a 34-es küldöttséghez kívánják utasíttatni,Simon tárgyalását kívánja. Szavazásra bocsáttatván a kérdés a nagy többség Széher indítványát a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. E szerint lesz az első kerületi elöljáróság személyzete egy elöljáró, 6 esküdt, 3 póttag, egy jegyző, egy tollnok, 1 írnok, 2 kézbesítő, 1 szolga, második kerület egy elöljáró, 6 esküdt, 3 póttag, 1 jegyző, 1 tollnok, 1 írnok, 2 kézbesítő, 1 szolga, a harmadik kerület 1 elöljáró, 6 esküdt, 3 póttag, 1 jegyző, 1 tollnok, 2 írnok, 1 kézbesítő, 1 szolga, negyedik kerület 1 elöljáró, 4 esküdt, 2 póttag, egy jegyző, 1 kn., 1 kézb. 1 szolga, 5-ik kér. 1 elöljáró, 4 esküdt 2 póttag, 1 jegyző 1 Írnok 1 kézbesítő, 1 szolga, hatodik kerület 1 elöljáró 8 esküdt 3 póttag 1 jegyző, 1 tollnok 1 Írnok 2 kézbesítő 1 szolga, hatodik kerület 1 elöljáró 8 esküdt 3 póttag 1 jegyző 1 tollnok 1 írnok 2 kézbesítő 1 szólga, nyolcadik kerület 1 elöljáró 8 esküdt 3 póttag, 1 jegyző 1 tollnok 1 írnok 2 kézbesítő 1 szolga. Kilenczedik kerület 1 elöljáró 6 esküdt 3 póttag 1 jegyző 1 Írnok 2 kézbesítő 1 szolga, tizedik kerület 1 elöljáró 4 esküdt 2 póttag 1 jegyző 1 írnok 1 kézbesítő 1 szolga. A kerületi elöljáróságok személyzete ekként megállapittatván, ezzel a 43. §. megbővíttetik. A 44. §. a kerületi elöljáróság választásáról, a 45. §. a kerületi elöljáróság tiszteletdíjairól, a 46. §. a kerületi előjáró teendőiről, a 47. §. a jegyző és tollnok teendőiről, a 48. §. az írásbeli kiadványok aláírásáról, a 49. §. a kerületi elöljáróságok sürgős költségeinek fedezésére szükséges átalányról, az 50. §. az elöljárói helyettesről, az 51. §. az ülésekről, az 52. §. az ülés tárgyairól, az 53. §. a határozatok végrehajtásáról és az 54. §. a folyó ügyek elintézéséről változatlanul elfogadtattak. Ezzel a 34-es küldöttség III. javaslata letárgyaltatok. Elnök az ülést 5 percre felfüggeszti azon kijelentéssel, hogy az ülést folytatni fogják. Szünet után tárgyalás alá vétetik a 34-es küldöttség IV-ik javaslata a fővárosi igtató, kiadó, levéltári, ügyészi és statisztikai hivatal, I V-ik javaslata a fővárosi adóhivatal szervezéséről. E javaslatok Vécsey indítványára szakaszonként felolvastatván en bloc elfogadtatnak. Ezzel a budapesti közös közgyűlés az uj törvényhatóság szervezésére vonatkozó munkálatok első cyclusát bevégezte. Ülés vége fél 12 órakor. A magyar delegátióból. Bécs, ápr. 7. A külügyi albizottság ma d. e. II órakor kezdé meg tárgyalásait. A kormány részéről jelen volt Andrássy Gyula gr. és Orczy Béla. A külügyminiszter néhány rövid bevezető szóval bemutatta a piros könyvet. Ezután Fálk Miksa interpellálja a külügyminisztert a dunai vaskapu szabályozása iránt. Andrássy Gyula gr. kijelenti, hogy e kérdés megoldására nézve a leghelyesebb alapot a londoni conferentia határozmányai szolgáltatják, és reméli, hogy az ez alapon folyamatban levő tárgyalások eredményre is fognak vezetni. Prónay Gábor b. azon kérdésére, vájjon nem szándékozik-e megszüntetni a würtembergi és szászországi képviseletet, Andrássy gr. azt válaszolá, hogy elismeri a felvetett kérdés elvi jogosultságát, azonban Ausztria-Magyarország nem kezdeményezheti a megszüntetést, míg más hatalmasságok az említett hatalmasságoknál a képviseletet fentartják. Az albizottság ezen felelet után megszavazta az ezen követségekre nézve függőben hagyott tételeket is. Szőgyény László előadó bemutatja jelentését a külügyi költségvetés tárgyában. Bevezetésében a hivatalnokok illetményének szabályozásáról szól, s előadja azon tekinteteket, melyeknél fogva az albizottság a fizetések felemelését nem ajánlhatja. Áttérve a montenegrói menekülteknek eddig nyújtott segély megszüntetésére, megjegyzi, hogy e tétel mellőzhető, mert a menekültek bántatlanul haza fognak térhetni. Végre a piros könyvet illetőleg azon nézetet fejezi ki, hogy ezen publicatio jövőre rendszerint tisztán befejezett diplomátiai tárgyalásokról szóló okmányokra szorítkozzék és csak rendkívüli esetben közöljön függő kérdésekről oly okmányokat, melyeknek közzétételét a külügyár a delegációk tájékozása végett szükségesnek tartja. A felolvasott és helybenhagyott jelentés a holnapi nyilvános ülésben elő fog terjesztetni. A hadügyi albizottság Perczel Béla elnöklete alatt és Kuhn b. hadügyminiszter, Benedek srült osztályfőnökök jelenlétében végig tárgyalta, a hadügyi rendkívüli költségvetést és a legtöbb czímnél nevezetes törléseket eszközölt. Az 1. czimnél: a még hiányzó hadfelszerelési szer beszerzésére a szállítására való szükséglet, 46.000 frt. töröltetett; a 2-ik czimnél fegyverügy 2,050000, a 3. czimnél: ruházat és szerelet 210.000. a 7-iknél: katonai tudományos olvasóegyletek 50 ezer frt töröltetett. A 8 ik czim alatt építkezésekre előirányzott 978.187 frtból töröltetett 59.500, all. czim alatt 50.000, a 13 czimnél 300.000, a 14 iknél 300. ezer frt, a 14-iknél 175.000 frt. Ez utóbbi négy tétel mind építkezésekre vonatkozik, és a törlés azon tapasztalattal indokoltatik, miszerint a hadügyminiszter az eddig e czimen előirányzott összegeket egy évben sem volt képes felhasználni. A 17-ik czim alatt a szám felettiek illetményeire 36.000 írttal több vétetik föl mint előírányoztatott azon okból, mert a rendes költségvetés 13-ik czimében a földrajzintézet személyszaporítása meg nem szavaztatott. A tengerészeti albizottság befejezte mai ülésében az egész költségvetés tárgyalását, nevezetes törléseket eszközölvén úgy a rendes, mint a rendkívüli czimeken. A vöröskönyv. Azok után, miket ma reggeli lapunkban a vörös könyv ismertetéséül közöltünk, álljanak még itt befejezésül a következő okmányok: A vörös könyv III. része a franczia kereskedelmi szerződésre vonatkozik. Apponyi gróf jelenti Andrássynak PárisbólSeptember 14. 1872. (56.), hogy meggyőződött, miszerint a franczia kormánynak nincs szándékában a fennálló szerződést kijátszani, hanem annál valószínűbb, hogy alkudozások útján nyakasan fog ragaszkodni annak módosításához. Mellékletül küldi egyszersmind (57.) a párisi fővámigazgatóság egy körrendeletét, melyből kitűnik, hogy az aug. 18-ai vámtörvény 8. czikkelyének oly magyarázat adatik, hogy egy franknyi pótadó alá vettetik 100 kilogrammonként azon áru,mely nem egyenes után, directe importáltatik (en droiture des lieux d’origine.) így például, ha a magyar gabona, melyet svájczi kereskedők vettek, bizonyos ideig Svájczban tartatik fenn, az említett pótadó alá esnek. Remus a gróf Apponyihoz Versaillesből sept. 21. 1872. (60.) intézett jegyzékében Magyar tudós társaság. April 7-én, Horváth Mihály szakosztályi elnök megnyitván az ülést, Balássy Ferencz 1. t. székfoglaló értekezését tartja: „A Székely krónika és a magyar alapszerződés” czim alatt. Balássy székfoglalójában a Székely krónika első magyarázóinak, különösen pedig Szabó Károlynak érdemeiről szólva áttér a krónika egy részének, az alapszerződésnek ismertetésére. A hunnok maradékai, a székelyek Erdély bércei között saját alkotmányuk és intézményeik szerint élve, a magyarok bejövetele alkalmával követséget küldöttek ezekhez és velök szerződést kötöttek. A magyarokkal kötött szerződést,mely hat kőre volt vésve, a követség hazavitte, a forakonban felolvasta és a nép intézményeihez alkalmazta. Szabó Károly e kifejezést: „A legibus gentis suae aplicatis“ applacatis szó által úgy magyarázza, hogy tetszéssel fogadtattak. Értekező ezután pontonként tárgyalja és magyarázza az alapszerződést, összehasonlítva azt a Névtelen jegyző művében talált szerződéssel, vizsgálva, mennyiben tér el és mennyiben egyezik meg a magyar szerződéssel. Az első pontban kimondatik, hogy az Árpád férfiágon kívül más ne uralkodjék Pannónián, Pannóniához értendő Erdély is. Zombori József azt hiszi,hogy a székelyek csak frigy és harcztársai voltak a magyaroknak. Szabó Károly e helyet úgy magyarázza, hogy Árpád főhatósága Erdélyre is kiterjedt. Balássy Zombori nézetét osztja, s azt tartja, hogy a székelyek csak Sz. István alatt tartoztak a nagy korona alá. A második pontban kikötik a székelyek, hogy azon föld, melyet ők a magyarok bejövetele előtt maguknak elfoglaltak s ahol megtelepedtek, ne jöjjön közös osztály alá, hanem maradjon tulajdonok; valamint az is, mit a magyarok elfoglalnak a székelyek nélkül, kizárólagos tulajdonukat képezze. A harmadik pont szól a közügyekről, melyek a nép egyetértésével döntendők el. E pont megegyezik a magyar szerződés harmadik pontjával. A negyedik pont tartalmazza azon kikötést, hogy valamint a magyarok a fejedelmi méltóságot az Árpád ágon ismerték el, úgy a székelyeknél is a főrabonbáni méltóság örökösen egy nemzetiségre és pedig az Apold nemzetiségre szálljon,s a nemzet a főrabonbán hűsége alá esküdjék fel, s a ki hitét megszegi, az fejével és ingó vagyona vesztésével lakoljon a főrabonbán áldozata, vagyis a nemzetgyűlés előtt. Az ötödik pont szól azon büntetésről, melylyel azok Bujtatnak, kik a nagyobb és kisebb rabonbánok méltósága ellen vétenek, úgyszintén a nagyobb és kisebb rabonbánok (helyesebben rovóbánok) és harkáz tisztviselők részéről a nemzet szabadsága ellen elkövetett merényletek büntetéséről. Akik a rovóbánok ellen vétettek, azok száműzettek, akik pedig a nagyobb és kisebb rovóbánok vagy harkáz tisztviselők közül a nemzet ellen törtek, azok a főrovóbán ítélete alá estek, vagyis halállal bűnhődtek. A hatodik pont szerint, kik a főrovóbán áldozatára meg nem jelentek, keresztül verettek, vagy ketté vágattak. A főrovóbán áldozata alatt érti értekező a nemzeti és tábori gyűlést, vagy hadi felkelést, mely mindig össze volt kapcsolva a főrovóbán áldozatával. Hasonló tartalmú pont nincs a magyar szerződés pontjai között és némelyek azzal vádolják a névtelen jegyzőt, hogy azt tudva elhallgatta. Végre összehasonlítja a vérszerződést, melylyel e törvények szentesittettek, Névtelen jegyzőnknek ide vonatkozó előadásával. A másfél órán át tartott értekezésre Tody Ferencz egy pár megjegyzést tett. A rabonbán szót mint helytelent, és a másolók ügyetlensége által a rovóbánból elferdítettet mellőzni kéri, s helyette a rovóbánt ajánlja elfogadásra. Továbbá a hun írást illetőleg megjegyzi, hogy Oláhnak erre vonatkozó szavai Thuróczyból vannak kiírva, ez pedig szintén egy régibb krónikából vette át, tehát téves hitben vannak azok, kik azt hiszik, hogy a székelyek ez A hajózható folyók és csatornák hálózata. (Befejező közlemény.) Tervezett új viziutak. 1. A Dunánál. A Dunának a budapesti Dunarész szabályozása folytán elzárt soroksári ága termékeny partvidéke kereskedésének és a főváros élelmezésének érdekében hajózható és esetleg öntöző csatornává lenne átalakítandó.A megkivántató költség körülbelül 1.800.000 frtot teend. 2. A Körös,a Békéstől Gyuláig terjedő csatorna kiszélesítése és a mellékág elzárása által Gyuláig hajózhatóvá tehető; a mederkiszélesítés költségeinek egy részét egyébiránt a szabályozási társulat vállalta el. Ezen mederszélesítés költsége 250.000 forintra tehető. 3. A Bodrog, 4. a Vág és 5. a Sió folyóknál fentebb indokoltatott a hajózás érdekében teendő munkálatok szüksége. 6. A Temes. A temes megyei folyók szabályozását az alakult társulat akként eszközli, hogy minden mellékvizek a Temes folyóba vezettetnek, és ez által e folyó a Tiszába ömlésétől Pancsovától fel Botosig a hajózásra elegendő vízmennyiséggel fog bírni. A medret azonban szükséges átmetszések által rendezni, s ezen munkálat költsége megközelítőleg 525,000 frtot tesz. Csatornák terveztetnek végül: 1. A T.-Lök-gyomai csatorna 9.808,500 frt költséggel. 2. A Szatmár-gyomai csatorna 13.538,650 forint A Tiszát esetleg a Szamost a Körössel összekötő csatorna létesítése azon fontos körülménynyel van indokolva, hogy oly nagy és népes vidéket szel át, hol utak építése csak az által tétethetik lehetővé, ha olcsó anyagszállításra mód nyúttatik. E csatorna úgy termelés, mint adózás tekintetében elsőrendű megyéket, mint Szabolcs, Heves, Bihar, Szatmár, Békés és a Hajdú-kerületet érinti, s lehetővé teszi több mint 1200 mfd területnek öntözését. Ellátná továbbá azon vidéket biztos itatóvizzel mely nagy szárazságok esetén, mint az 1863-ban megtörtént, egész területeken kiapad. Ezen csatorna tehát mellékhasznain kívül nagy vidékének az élet és fenmaradhatás első szükségét biztosítaná. 3. A Vukovár-számáczi csatorna. A Dunát a Szávával összekötő eme csatorna által e két hajózható út hozatik összeköttetésbe, s ez által Bosnia a legegyenesebb s legolcsóbb közlekedési eszközzel lesz Magyarországgal összekapcsolva. Ezen csatornát egy magántársulat, az államnak hozzájárulása vagy kamatbiztosítás mellett szándékozik létesíteni. A hozzájárulási összeg a határőrvidéki erdők eladási árából lenne fedezendő. 4. A szárazéri csatorna, mely a Marost a Tiszával köti össze, a hajózás előmozdításán kívül öntözés czéljából indítványoztatik. Az elősorolt négy rendbeli csatorna létesítését az érdekelteknek, esetleg a magánvállalatnak kívánja a minisztérium felhagyatni. Ezek szerint tehát államköltségen, vagy esetleg nagyobb mérvű államsegélyezés útján, az állam befolyásával építendő 187 01 mfd vasút, 128.855.560 frt értékben; magántársulatoknak való engedélyezés útján 483 26 mfd vasút, 318.781.438 forint értékben. Az államutak hossza jelenleg 8322. mfd. Az államuthálózat új rendezése folytán véglegesen az állam kezelése alatt lesz 940 mértföld kőut. Az érdekeltségek kezelése alá bocsátandó 2892/* mértföld. Ezen tervezet végrehajtására kívántatik 26 millió 998,225 főt. Szaporodik tehát az állami kőúthálózat hossza 107 G/s mértfölddel. Végre vizit rendeztetik és az állam kezelése alatt leend 615 7/s mfld, melynek rendezésére szükséges 27.136,000 frt. Magánvállalat által létesítendő 55 mértföld, 29.347,151 frt értékben. Minden félreértés elkerülése végett meg kell azonban itt jegyeznem, hogy e számbeli adatoknak csak egy része van hiteles költségvetések alapján feltüntetve, míg más része csupán megközelítő pontossággal számíttathatott ki. A hálózatba felvett vonatok egy részéről ugyanis tervek egyátalában nincsenek, vagy a meglevők teljesen meg nem bízhatók, miután azonban a közlekedési ministériumban számos tapasztalati adat áll rendelkezésre, az illető vidékek hasonlatosságai alapján, ezen vonalak költségei is, bár csak közelítőleg, meg voltak állapíthatók. Minő alapból eszközöltessék az itt elősorolt közlekedési hálózat létesítése és fentartása, erre sajnálatát fejezi ki az iránt, hogy az osztrák-magyar kormány csak egy perczig is azt hihette — a neki franczia részről tett informatiók után — hogy az u. n. „droit de statistique“ által az 1866. decz. 11—12. szerződés volna megszegve. Kifejti azután a tulajdonképeni vámadó és az u. n. statistikai adó közötti lényeges külömbséget, megjegyezvén, hogy az előbbi idegen terményekre vettetik ki, mig az utóbbi különbség nélkül minden portékára kivettetik, mely átlépi a határt — menet vagy jövet, s mint neve mutatja a kereskedelmi statistika költségeinek fedezésére szolgál. Ez tehát nem foglalja magában a kereskedelmi szerződés által megállapított tariffa fölemelését. Felhozza végül Remusat azt is, hogy 1860- ban Anglia egy hasonló adót hozott be, anélkül, hogy Francziaország a legkisebb észrevételt tett volna. Hoyos gróf levele Andrássy grófhoz oct. 12 kéről (61. sz.) a vámtörvény egy pontjának magyarázatát kéri. A franczia hatóságok részéről ugyanis azon áruk, melyek valamely közben eső államban a küldő akarata nélkül fenntartatnak, mint egyenesen küldöttek tekintetnek. Ugyancsak ezen követ másik levelében ugyanazon napról (62. sz.) a vámpénzről szól, amelynek emelkedése igen helytelenül azon nézetet látszik pártolni, mintha Francziaország a „védvámrendszer“hez akarna visszatérni. Hoyos kimutatja a francziák érveivel, hogy ez nem áll s az új adó, melyet a szerencsétlen háborúk kényszerítő szükségességgel idéztek elő, igen csekély s Francziaország különösen Osztrák-Magyarország irányában mindég barátságos volt. A nyersanyagok behozatalának megadóztatása a julius 26-iki törvény által egyedül uj bevételi forrásként tekinthető s a benső adótól alig különbözik, mivel tényleg nem a külföldet, hanem a franczia közönséget terheli. Apponyi gróf Andrássyhoz irt levele, melyhez mellékli Remusat válaszát nov. 8-káról, képezi a két utolsó jegyzéket a vörös könyvben (63, 64 sz.) Ezen nyilatkozat is a nyersanyagok megvámoltatása körül felmerült nehézségeket igyekszik a fenntebbi levél értelmében eloszlatni s biztosítja az osztrák-magyar kormányt, hogy minden egyes concret esetben a legszabadelvübben fognak eljárni. — Ezzel befejezzük a jelen vörös könyv okmányainak ismertetését. sws—e———»p—a— s« mi in»» i. írást még a 16-ik században is használták. Valószínű, hogy a kereszténység felvétele alkalmával ezt is elhagyták és elfogadták a latin írásrendszert. Végül a kövér szó, mely a hat márványtábláról mondatik, szintén hiba, mert azt kőszernek (kőtörvénynek) kell olvasni. Ezután Rómer Flóris értekezett élőszóval a „győri székesegyház antiphonaléról.“ E pompás kötésű vaskos munkát, mely az akadémiában egy nagy asztalon is alig fért meg, 14 év előtt még a győri székesegyház lomtárában feküdt, honnan Romer Flóris hozta a világ elé, s a pergamenekre irt nagy becsű munkát rendbe szedve beköttette. A két táblát igen díszes bronz ékítmények szegélyzik, melyeket Vandrák a győri székesegyházban talált diszitményekből kiegészített és művészileg egy egészszé alakított. A könyvkötői munkát Jósa Sándor győri könyvkötő végezte. A mű költségeit Falka győri püspök fedezte. A műben gyöngyörű színes initialék és itt-ott elég csínnal rajzolt és aranyozott képek, többnyire torz alakok vannak, mint ez a középkorban egyátalán divatos volt. Ezután folyó ügyek tárgyaltattak. Haberern Jonathán lefordító Aristoteles etnikáját, melyet a bírálók elfogadásra és kiadásra ajánlottak. Az igazgatótanács felhívja a történelmi osztályt, hogy a nagy terem díszítéséről véleményes jelentést adjon. Kiadatott egy bizottságnak. Thierry Amadé felett tartandó emlékbeszéd készítésére Szabó Károly vállalkozott. Ülés vége ’,28-kor.