A Hon, 1873. május (11. évfolyam, 100-125. szám)
1873-05-01 / 100. szám
100 szám. XI. évfolyam. Esti kiadás: Budapest, 1873. Csütörtök, május 1. Kiadó-hivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra . . . . . . . 6 frt — kr. 6 hónapra ........ 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere- Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 1. Budapest, május 1. A bécsi közkiállítás megnyitásának mai nagyjelentőségű adását a lapok közül a „N.“ s a „P. Lloyd“ kísérik kommentáló czikkekkel. Mindkét laptársunk kiváló súlyt fektet elmélkedésében arra, hogy a Magyarországgal kötött kiegyezés s az alkotmányos állapot az, mely a mélyen lesújtott — politikailag hátraszorított és kulturailag elmaradt — Austriának erőt kölcsönzött a regenerálás nehéz művét kielégítő sikerrel végbevinni. Ami a monarchia hatalmi állását s a belállapotok megszilárdulását elsősorban előmozdította — az a Magyarországgal kötött kiegyezés volt, melynek következményei Lajtkántól is megtörték az absolutizmus bénító hatalmát, és főleg anyagi tekintetben oly kedvező fokra emelték a birodalom túlsó felét, melyet az ötvenes s a hatvanas évek első felében uralgott kétségbeejtő politikai és financziális ziláltság után alig tartott valaki lehetőnek. Mindez sokkal kézzelfoghatóbb tény, semhogy a lajthántali független közvéleménynek egy álláspontra volna szabad helyezni magát azon túlnyomó részével a bécsi sajtónak, mely egy darab idő óta újra a részakarat és bornirtság serepéjébe mártott tollal ír Magyarország ellen. A „Napló“ így végzi a villágkiállítás megnyitásáról írt czikkét: Ama nagy tényezők sorában, melyek Ausztria újjáalkotásához hozzájárultak , Magyarország az első helyet foglalja el, s hogy miként járt el, midőn egy időben a helyzet ura volt, e mellett Ausztria újabb fejlődése tanuskodhatik. A népek közt létező közös érdekeket Magyarország Ausztria irányában úgy magyarázta, hogy ma Ausztria alkotmánya szilárd alapokon nyugszik, a németek állása biztosított, az osztrák pénzügy rendezett, az osztrák főváros virágzó s a népek nagy versenyének nyereséges tanúja. Bármily nagy legyen is az osztrák népek életrevalósága, szorgalma, munkássága, az országot soha sem emelhette volna oly gyorsan a virágzás ily fokára , ha nincs a leghathatósb segélyekre azon a méltányosság, melyet a kiegyezéskor Magyarország tanúsított. Az idegen, aki ismeri legutóbbi éveink történetét, s érzékkel viseltetik a történeti igazság iránt , tán el fog csodálkozni, hogy Bécsnek nem minden helyén, sőt tán nagyon kevés helyen fog találkozni az elmondottak méltányló elismerésével. Jusson eszébe, hogy még az átmenet korszakát éljük, melyben a kedélyek előbbeni irritatiója még nem lohadt le, s még lépten-nyomon az előbb dúlt szenvedélyeknek bár már hamvadó parázsával találkozik. De látni fog egy népet, mely előhaladt az anyagi jólétben, s mindenekfelett egy népet, mely élvezi a szigorú alkotmányos ellenőrzést, a lelkiismereti szabadságot s a jogállam oly sok előnyét, s rá fog gondolni, hogy mindez előnyöket azon élénk alkotmányos korszak producálta, mely a Magyarországgal kötött kiegyezkedést, a monarchiának a dualismus és paritás rendszere szerinti átalakítását követte. A „P. L.“ fejtegetve, hogy a közkiállítás csak azon Bécsben foglalhat méltó helyet, mely az alkotmányos Ausztria fővárosa, így folytatja elmélkedését. Ez értelemben őszintén részt veszünk azon nevezetes eseményben, melynek ma Bécs színhelyét képezi. Igaz ugyan, hogy a világkiállítást illetőleg kezdettől fogva sok olyasmi történt, ami Magyarországra nézve csak elidegenítőleg hathatott. A kiállítás „a priori“ kizárólagos osztrák jelleget nyert, és Magyarország csak olyan bolygószerepet kapott, hogy az osztrák nap körül forogjon. Azonban bármily kevéssé tarthatott vissza ez bennünket attól, hogy erőink és eszközeink arányában részt vegyünk a békés internationális versenyküzdelemben, és oly kevéssé tolhatnánk előtérbe valamely gravament, mely megzavarhatná elégtételünket a nagy mű létrejötte fölött. Minket áthat a tudat, hogy Magyarország kiváló tényező volt azon kedvező fordulat előidézésében, mely úgy a monarchia belviszonyaiban, mint külhatalmi állásában bekövetkezett. Ha tény, hogy az alkotmányos korszak alatt Ausztria valamennyi szunyadó erői felébredtek, és mintegy varázsütésre alig gyanított gazdag segélyforrások nyíltak; ha tény, hogy az előbb annyira zilált viszonyok consolidációja, s az anyagi fejlődés folytonossága biztosítottnak tekinthető, és ha ennek következtében a monarchia tekintélye és befolyása kifelé szemmel láthatólag növekedőben van, úgy senki sem fogja tagadhatni, hogy Magyarországnak igénybe szabad venni maga számára az oroszlánrészt a szerencsés fordulatból s a valóban nagy eredményekből. A lajthántúli politikai kérdések háttérbe szorulnak a bécsi lapok hasábjain a világki-,állítás mai megnyitásának ténye előtt, mely egy egész seregét egyesíti ma az európai kitűnőségeknek, a megnyitás ünnepélyén. Fejedelmi vendégek közül még csak az oldenburgi herczeg érkezett Bécsbe, ellenben az európai trónörökösök között időt mosd Ausztria fővárosában, úgymint a német koronaherczeg, a walesi herczeg, a dán trónörökös és Flandern grófja(a belga koronaherczeg.) Míg a német és az orosz császár, és Thiers ur Bécsbe érkezése kétségen kívül álló dolog, addig olasz lapok szerint még bizonytalan, vájjon Viktor Emanuel meg fogja-e látogatni a kiállítást. Gróf Andrássy az osztrák budgetbizottság előtt elmondott közelebbi beszédében köztudomásúlag kijelentette, hogy a korona nem szándékozik lemondani vétőjogáról egy esetleges pápaválasztás esetén. Az új „Presse“ ma azon figyelemreméltó tényről értesít, hogy a pápa megbetegedése alkalmából a hatalmasságok között megindított tárgyalások eredménye gyanánt elhatároztatott, mikép azok legkorlátlanabb mértékben fognak élni vétőjogukkal, ha oly pápa választatnék meg, kinek egyénisége ellentétben állana az államok érdekeivel. A ma hozzánk érkezett francia lapok a választások eredményéről elmélkednek. A „Journal des Deb.“ Bárodét megválasztását nem tartja veszélyesnek a köztársaságra, miután maguk a radikálisok is kijelentették, hogy ezáltal csak figyelmeztetni és megszilárdítni akarták a kormányt a jobboldali monarchisták ellen. Stoffelről azt mondja a nevezett lap, hogy habár magát megmentőnek mutatta be a választók előtt s azt hangsúlyozta, hogy ő „katona s úgy fog cselekedni mint katona,“ mégis csak 27,000 nevetségesen kevés szavazatot kapott szemben a republikánus jelöltek 300,000-re menő szavazataival. Már nem lesz mit megmentenie, a választók azt tartották, hogy az ő helye inkább egy kaszárnyában, mint a parlamentben van.“ A „Siécle“ szerint Remusat azt válaszolá néhány barátjának, kik őt a bukás miatt vigasztalni akarták, hogy „nincs szükség a vigasztalásra. A dolgokat philosophiailag kell felfogni. ” A párisi választások valódi eredménye az, — hogy a monarchia harminczezer — a köztársaság pedig több mint háromszázezer szavazatot nyert.“ — A „Siécle“ megelégedését fejezi ki e szavakkal s hangsúlyozza, hogy Páris azt nyilatkoztatta ki óriási szavazattöbbséggel, hogy megelégelte már a status-quot és valódi köztársaságot óhajt Ugyanily értelemben nyilatkoztak a megyék is. Ami Stoffel ezredes jelöltségét illeti, a bonapartisták és legitimisták — e két ellenséges elem — egyesültek mellette, mégis csak 27,000 szavazatot tudtak számára összekapargatni, ami azt jelenti, hogy akár egyesüljenek, akár ne egyesüljenek a most nevezett pártárnyalatok, jövőjük Francziaországban, főleg Párisban, nincs többé. Működésük semmi jelentőséggel és nyomatékkal nem bír már. Elmélkedését így végzi az utóbb nevezett lap: „Most már nyugodtan nézhetünk a jövőbe. Francziaország kifejezte óhaját egy valódi, békés és mérsékelt köztársaság iránt — és ki volna képes meggátolni Francziaországot szándéka keresztülvitelében?“ Azon rendelet, melylyel a spanyol kormány az állandó bizottságot feloszlatta, következőleg hangzik: „Tekintve, hogy a cortes állandó bizottsága magatartása és tendentiái által a rendetlenség eszközévé lett, hogy arra törekedett, miszerint a provisoriumot, melyben élünk bizonytalan időre meghoszszabitsa, mig a köztársaság és a haza érdeke épen az ellenkezőt kívánja; tekintve, hogy e czélból a nemzetgyűlés által hozott törvény ellenére az alkotmányozó gyűlésbe való választásokat el akarta napolni ; tekintve, hogy egybe akarta hívni a nemzetgyűlést, — amely eljárás semmikép sincs igazolva rendkívüli körülmények által, m oly időben, midőn a fegyelem a hadseregben lényegesen javult, a közrend csaknem biztosítottnak tekinthető s Don Carlos bandái érzékeny vereségeket szenvedtek; tekintve, hogy e semmikép sem igazolt czélzatok oda voltak irányozva, hogy a tegnapi conflictust szítsák, nem is tekintve azt, hogy a bizottság némely tagjai abban egyenes és tényleges részt vettek; tekintve, hogy a polgárőrség számára még egy parancsnokot is akart kinevezni, ami a végrehajtó hatalom jogainak bitorlását jelenti; végül tekintve, hogy a bizottság folytonos akadál volt a köztársaság kormányára nézve, mely ellen szakadatlanul conspirált. Ezen indokoknál fogva következőket rendeli a kormány : 1. A nemzetgyűlés állandó bizottsága feloszlattatik. 2. A kormány felelni fog az alkotmányozó gyűlés előtt a jelen rendeletért. Madrid, april 24. 1873. A végrehajtó hatalom ideiglenes elnöke: Fr. Pig Margall.“ Mint e rendelet tartalmából, valamint azon körülményből, hogy épen midőn az állandó bizottság ily követelésekkel lépett fel, akkor gyülekezett tizenegy fegyveres zászlóalj régi nemzetőr Madrid piaczára, a bizottság sem többet, sem kevesebbet nem akart, mint egy államcsínynyel megsemmisítni a köztársaságot. Ily körülmények között a kormány nem csak hogy nem követett el hibát, midőn feloszlatá a nagyobbrészt monarchista conspirátorokból álló bizottságot, hanem kötelességéből kifolyólag feltétlenül helyesen cselekedett, hogy így elbukta a köztársaság életére mért csapást. Érezte és tudta azt a spanyol nemzet is, hogy miről van itt szó, ezért találkozott mindenütt helyesléssel a kormány e lépése. A londoni karlista bizottság egy, Bayonneban ápril 27-én kelt táviratot tesz közzé, mely szerint ápril 24-én Vera-Cruznál Santa Cruz 700 főből álló karlistái az 1400 főnyi republikánus serget i. e. 11 órától egész estig tartó ütközetben teljesen megvere ,ték, miáltal Nouvilas töb terve dugába dőlt és Dorregaray további sikere biztosítva van. Ez ugyan eléggé hihetetlen mistitificationak látszik. Egy másik londoni távirat szerint közzététetett III. Napóleon 1865-ben ápril 24-én kelt végrendeletének hiteles szövege. E szerint a hagyaték 120,000 font sterlinget tesz, mely összeg azonban idegen követelések által felényire olvad le. Napóleon a régensséget özvegyére hagyja, fiának pedig azt tanácsolja, hogy tegyen meg mindent, a franczia népért, mert az ő ügye egy a franczia nemzet ügyével. (!) A német császár sz.-pétervári útjáról ezen részleteket találjuk a berlini lapokban: „A császári külön vonat, kivéve azon állomásokat, hol vizet kellett menteni a gép számára, meg sem állott Dirschanig,hová a vonat múlt pénteken reggeli egynegyed 7 órakor érkezett. A császárt itt a danzigi kormányfőnek fogadta több más hivatalnok kíséretében. Vilmos leszállt a kocsiból reggelizni és fél óra mnulva tovább robogott a kocsi. Délelőtt fél tíz órakor Königsbergbe érkezett a császár. Itt nagyszámú néptömeg és parádés katonák várták. A város tornyait és házait lobogók érirték. A katonai, polgári és papi hatóságok üdvözlék a fejedelmet. Itt a felség nyílt kocsiba ült és a tömegek hurráitól kisérve, a kastélyba tartott. Délután kirándulást tett kíséretével Hufenbe, hol ő ifjú korában, valamint III. Frigyes Vilmos és Lujza királynő a nyarat töltötték. D. u. 4 órakor ebéd volt a kir. kastélyban, hová a különböző helyi hatóságok is hivatalosak voltak. Este a „Czigánynő“ operát adták a császár jelenlétében a színházban, honnan visszatérve a város már fényesen ki volt világítva. Másnap reggel 3/1 9 órakor tovább folytatá útját, Sz.-Pétervár felé — kijelentvén megelégedését és örömét a főpolgármesternek a szívélyes fogadtatás iránt. — A képviselőház f. hó 3-án (szombaton) ülést tart. — Az uj büntető perrendtartás. Az igazságügyminisztérium tudvalevőleg már a múlt országgyűlés utolsó ülésszakában novelláris törvényjavaslatot terjesztett elő, mely a hazai bűnvádi eljárásban mutatkozó legérezhetőbb hiányokat pótolni s a mai viszonyokból folyó legsürgősebb szükségleteket számba venni volt hivatva. A novella akkor a képviselőház osztályainak tárgyalásán is átesett, de a közbejött események folytán törvényerőre nem emelkedhetett. A javaslat azután az osztályok fontosabb módosításai szerint átalakítva az új képviselőházhoz is terjesztetett, mely véleményezés végett tizenöttagú bizottsághoz utasította azt. E bizottság megint albizottságot választott, mely a novella fontosabb részeit vita alá vette s kijelölte amaz elveket, melyek szerint az egészet átalakitatni óhajtja. Ezen albizottság elveinek és utasításainak megfelelően az igazságügyminisztérium az előbbi javaslatot alapjaiban átdolgozta, tetemesen kibővítette s alakilag és tartalmilag tökéletessítette. A legközelebb elkészült új javaslat czíme a következő: Törvényjavaslat a pesti királyi tábla területén létező törvényszékek illetőségéhez tartozó bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozásáról és huszonnégy fejezetből s összesen 294 pontból áll, mig az első novella csak 122 §-t foglalt magában. Már a régi novella s az új munkálat első fejezete közt fölötte lényeges változás mutatkozik, amennyiben az előbbinek csak első három pontja van változatlanul megtartva, mig a többi három pont többé kevésbé lényegesen átalakíttatott s hat új ponttal kibővíttetett, így tehát az első fejezet, mely az átalános szabályokkat tartalmazza, tizenkét pontból áll, a többek közt megállapítja azon eseteket, melyekben csak a sértett fél mint magánvádló panaszára indítható bűnvádi eljárás. Ez esetek a következők: 1) házasságtörés; 2) a súlyos testi sértés, ha belőle a megsértett fél egészségének tartós megrongálása vagy valamely tagjának vagy eszének elvesztése nem származott; 3) a lopás, csalás vagy sikkasztás, mely bizonyos rokonok közt követtetik el; végül 4) a hamis feladás. Más esetekben, midőn bűntett követtetik el, mihelyt az tudomására jut, a közvádló indítsa meg az eljárást. Az új munkálat egyszersmind azt is rendeli, hogy olyan bűnesetekben, hol vagyonbeli károsítás is történt, a sértett fél jogosult kárának a bűnvádi eljárás alatti megállapítását s megítélését is követelni. Erre nézve a vizsgáló bíró a károsítotthoz határozott kérdést intézni köteles. A bíróság a kárt még akkor is megítéli, ha a károsított ezt nem követeli, de ez esetben a végtárgyaláshoz csak akkor idézendő, ha mint tanúnak kihallgatása szükségesnek mutatkozik. A második fejezet az illetékességről szól , változatlanul átveszi a régi novella 7—18 pontjait. Ellenben a harmadik fejezet, mely az előnyomozás megindítását és folyamát szabja meg, a régi javaslat alig néhány pontját tartja meg előbbi szövegezésében s az uj munkában átalában lényegesen kibővült. Ugyanez mondható a többi fejezetekről, melyek a vizsgálatra, a vizgálati fogságra, a vádlott kihallgatására a bírói szemlére és a szakértőkre, a tanukra, a vád alá helyezésre, a végtárgyalás előkészítésére, a végtárgyalásra, a távollevők elleni eljárásra, a felebbezésre, az eljárás újra felvételére, a határidő elmulasztása miatti visszahelyezésre, a büntető ítéletek végrehajtására, a bűnvádi eljárás költségeire, a hamis vagy vétkes gondatlanságból származó bukás esetében való eljárásra , a váltó hamisítás esetén való eljárásra, az egyes és a járásbíróságok előtti eljárásra s a zárhatározatokra vonatkoznak, mely fejezetek anyagának legnagyobb része a régi novellában épen nincs meg. E novellának italában csak négy fejezete, melyek az illetékességről, a vádlott megidézéséről és elővezetéséről, a házkutatásról, személymotozásról és lefoglalásról, s végül a közvetlen idézésről intézkednek, került át változatlanul az új javaslatba. A csőd megnyitását elrendelő minden ítélet a kihirdetéssel egyidejűleg közlendő azon törvényszék mellé rendelt kir. ügyészséggel, mely a csődöt elrendelte. A kir. ügyésznek joga van minden okmányba, melyeket a bukás okainak kiderítésére megtekinteni szükségesnek tart, akár a törvényszéknél, akár a perügyelőnél legyenek azok, betekinteni, s belőlük kivonatot vagy másolatot venni. Ugyane jog illeti a vizsgáló bírót, ki egyszersmind minden ide vonatkozó okmányt vagy könyvet le is foglalhat. A bukottnak a bukás okaira vonatkozó nyilatkozata a kir. ügyészségnél vagy a vizsgáló birónál adandó be; a kereskedői könyvek, iratok, levelezések megvizsgálása a kir. ügyészség közbejöttével történik. A vizsgálat a csődeljárás folyamát nem akasztja meg. Az új munkálat a járásbíróságok hatóságához utasítja a következő bűntényeket: a nem súlyos testi sértést, a lopást, ha a lopott tárgy értéke 25 frtot túl nem halad s ha qualificált bűntény forog fenn; a sikkasztást átalában ha 50 frtnyi értéket túl nem halad; az értékkel bíró talált tárgy fel nem jelentését , hamis mértékek használatát kereskedésekben , ha a kár 5—25 forint közt marad ; az iparrendőri szabályok kissebb megsértését s a kihágásokat, amelyekre a törvény más eljárást nem rendel. A javaslat a rendőri bíróságok hatáskörét is megállapítja. Zárhatározataiban az is ki van mondva, hogy az igazságügyminiszter felhatalmaztatik a javaslatot, ha törvényerőre emelkedik, a marosvásárhelyi királyi tábla területén az ott hatályban levő büntető törvénykönyv intézkedéseinek figyelembe vételével rendeleti úton hatályba helyezni. A magyar delegátió VIII. üléséből. Bécs, ápril 30. Elnök : Perczel Béla. Jegyző: Széll Kálmán A kormány részéről jelen vannak: Benedek Sándor osztályfőnök. Ülés kezdete d. u. 1 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, Széll Kálmán a hadügyi albizottság nevében benyújtja a hadügyminiszer előterjesztése tárgyában az albizottság jelentését, mely előterjesztésben a hadügyminister a bécsi helyőrség évi fizetését pótdijjal elláttatni kéri. Ugyancsak a bécsi legénység zsoldjának drágasági pótlékul 140 ezer frtot. Kinyomatni, szétosztatni és napirendre tűzetni határoztatok. — Elnök bemutatja a bírád, tanács bizottságának üzenetét a közös ministeriumoknál Bécsben alkalmazott hivatalnokok és a közös hadsereg Bécsben alkalmazott helyőrségének drágasági pótléka iránt. Az üzenetek egybevetése czéljából a tavalyi összeegyeztető hetes bizottság tagjai újólag megválasztottaknak jelentettek ki. Az ülés ezzel feloszlott. A 7-es bizottság tagjai Perczel Béla, Szögyényi L. Bujanovics S. Prileszky T. Kemény G. K. és Széll Kálmán. A hadügyi albizottság a nyilvános ülést megelőzőleg ülést tartott, melyben a csapatok elhelyezése tárgyában kiküldött választmány előterjesztő jelentését, mely szerint a tavalyi delegációnak az elhelyezés iránt hozott határozata óta sokkal rövidebb idő folyt le, semhogy e tekintetben lényeges változások történhettek volna. A hadügyminisztérium részéről azonban biztos kilátásba helyeztetett, hogy a határőrvidéki ezredek felosztásával az eddigi elhelyezésben tetemes s a delegációk kívánalmainak megfelelő változtatás fog eszközöltetni. A győri ezredre nézve, miután az állítólag Resonba szándékoltatik elhelyeztetni, azon óhajt fejezte ki az albizottság, hogy az jelenlegi állomásán hagyassák. Paczolay Jánosfelemlíté, hogy az esztergomi ujonczok mezitláb vitettek Budweiszba ; a hadügyminiszer részéről ezen eset szigorú megvizsgálása igértetett meg s egyúttal kijelentetett, hogy gondoskodás fog történni, nehogy ily szabálytalanságok jövőre ismétlődjenek." Az albizottság a nyilvános ülés után folytatta a tanácskozást. Honvédségi előléptetés. A mai hivatalos lap a következő honvédségi kinevezéseket közli : Ő császári és apostoli királyi felsége Bécsben I. évi április 29-én kelt legfelsőbb elhatározásával szentmiklós és óvári Pongrácz Sándor honvédlovas-ezredest és az első pesti honvéd-kerület parancsnokát, ez utóbbi alkalmazásában való meghagyása mellett tábornokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Kelt Budán, 1873. évi április 30-án. Szende Béla, s. k. // / Ő cs. és apostoli királyi felsége Bécsben áprilió 27-én kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar honvédségnél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott : I. A tettleges állományban:a gyalogságnál ezredesekké: Hauszer Károly, szentmiklósi és óvári Pongrácz István, Szabó József és Edényi Lipót honvéd alezredeseket és ideiglenes dandár-parancsnokokat,jelenlegi alkalmazásukbani meghagyással ; alezredessé: Benkő Rezső hovédőrnagyot és a honvédelmi minisztérium Ilik ügyosztályának vezetőjét, jelen alkalmazásában, az előléptetésre minősült előtteseinek rangfenntartásával. — Őrnagyokká: Neuwirth Károly honvéd századost, egyúttal az 54-ik, és Mihalovich Dömötör honvéd századost, egyúttal a 35-ik zászlóalj parancsnokává ; továbbá: Hild Gyula és karstenfelsi Pacor Kálmán honvéd századosok számára való rangfenntartással dévény-ujfalusi Andrássy Gyula honvédszázadost, egyúttal a 9-ik zászlóalj parancsnokává. II. osztályú századosokká: Apáthy István, és Kovács Leo II. oszt. honvéd századosokat, és westerstetteni gr. Beckers Alfonz szabadságolt állománybeli honvéd századost. II. oszt. századosokká: Grossinger Lajos a Ferencz Károly főherczeg nevét viselő 52-ik számú gyalogsorezredbeli II. oszt. századost; továbbá: gleichenwieseni báró Bibra Frigyes, Lucsek István, Dudás József, Henn István, Hoffbauer Ferencz, Bach József, Zifkovics Jenő, Suchy Ágoston, és matyasóczi Mattyasovszky Farkas honvédfőhadnagyokat. Főhadnagyokká: Robelly Lajos a Mihály orosz nagyherczeg nevét viselő 26-ik gyalogezredbeli főhadnagyot, továbbá: Dobos István, Berdenits János, Lukács Mózes, Tomicic György, Lázár Sándor, Tuskán Károly, Machalek Márton, Gluszkievics János, és Merczényi István honvédhadnagyokat. A lovasságnál ezredesség lovag Henneberg Károly honvédlovas-alezredest, s a Il ik dandár ideiglenes parancsnokát, előléptetésre minősült előttesei rangfenntartásával. Állandó béke alkalmazásban ezredessé: rumunyesti Fábry Jánost honvédalezredest s a honvéd-főruharaktári bizottság elnökét, ezen alkalmazásában megmaradással. Őrnagygyá: Bauer János honvédszázadost, egyúttal a honvédelmi minisztériumi segédhivatalok igazgatójává. II. A szabadságolt állományban: A lovasságnál őrnagygyá: szarvaskendi Sibrik Antal lovas századost; a gyalogságnál I. oszt. századossá: kaglichi Kószák József II. oszt. honvédszázadost. Mattyasovszky Farkas II. osztályú századosnak az 1872-ik évi november 1-től számítandó rangot legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Az előléptetett tisztek uj rangja 1873 évi májustől számítandó. Ír . cs. és Apostoli kir. Felsége Bécsben ápril hó 28-kán kelt legfelsőbb elhatározásával az 1873 ik évben történendő keretszaporitás és állományfelemelés alkalmából a magyar honvédségnél legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott: I. A tettleges állományban: A gyalogságnál I. osztályú századosokká: Báró Gaál Nándor, a báró Mollináry nevét viselő 38 ik, Gózony János, a gróf Jellacsics nevét viselő 69-ik, kassai Farkas Dániel, a Károly Nándor főherczeg nevét viselő 51-ik, Szégner Henrik, az I. Vilmos német császár és porosz király nevét viselő 34-ik, Füstér József a gróf Huyn nevét viselő 79-ik, Besker Feodor, a báró Rodich nevét viselő 68-ik, Belházy János, a br. Mamula nevét viselő 25-ik gyalog sorezredibeli századosokat, Potyondy Lajos, szabadságolt állománybeli honvéd századost, továbbá Lukassievich Guido, Oelhofer Gebhardt, Kunár Nándor és revisnyei Reviczky Károly, Il-od osztályú honvéd századosokat. Il-od osztályú századosokká: Jánosi Papp Emil, I. Vilmos német császár és porosz király nevét viselő 34-ik gyalog sorezredbeli Ilod osztályú századost; — továbbá : Öhl Ödön, Villám Arnold, Kugler Antal, Kubinyi Mór, Weiszmáhr Sándor, Dits Nándor, Fürdők István, Védő Jenő, Jánossi Emil és Reguly Mór honvédfőhadnagyokat. Főhadnagyokká : mohácsi Párducz Sándor, a József főherczeg nevét viselő 37-ik, kézdi polyáni Szabó Gyula, báró Mollináry nevét viselő 38-ik sorgyalogezredbeli, Petrovics Bazil, a péterváradi 9-ik határőrvidéki ezredbeli, Mészáros Ádám, a Lajos bajor herczeg nevét viselő 62-ik, Klőzel Antal a b. Rodich nevét viselő 68-ik, karstenfelsi Pacor Vilmos a gróf Jellacsics nevét viselő 69-ik, Schneider Nándor a Lajos Győző főherczeg nevét viselő 65-dik, Györgypál Ferencz, a gróf Huyn nevét viselő 79-ik, nemes tacskándi Cserghő Géza az Alexis orosz nagyherczeg nevét viselő 39 ik, Kónya Lajos a II. Lajos bajor király nevét viselő 5-ik, Pervulesko Sándor a Frigyes Vilmos mecklenburg-streliczi nagyherczeg nevét viselő 31-ik, sóvári Soós Elemér az Alexis orosz nagyherczeg nevét viselő 39-ik, Rekessovics Gyula a báró Alfoldi nevét viselő 23-ik, báró Siber Győző a József főherczeg nevét viselő 37-ik, Seydl Ede a Lajos bajor herczeg nevét viselő 6- ik sor gyalogezredbeli, Teubel János a báró Lenk nevét viselő 5-ik tüzérezredbeli főhadnagyokat, Schiessel Lajos, Noé Ede szabadságolt állományú honvéd főhadnagyokat, és Mihailovich József honvéd főhadnagy kezelőtisztet, továbbá Bodó Lajos, Júri Nagy Dániel, Elgetz Ferencz, Szűcs Károly, Gyula Márton, Thuránszky Mihály, Tollenich Mátyás, gyorsokat Huszár Imre, Pénzes Lajos, és Szathmáry Károly honvéd hadnagyokat. Hadnagyokká: Pajor Gáspár, a báró Mamula nevét viselő 25 ik, Roth János és Laposin László a Ilik Lajos bajor király nevét viselő 5-ik, csik-delnei Csathó Lajos, az Alexis orosz nagyherczeg nevét viselő 39-ik, és Mikulás Károly, az I ső Vilmos német császár és porosz király nevét viselő 34-ik gyalogsorezredbeli hadnagyokat, továbbá Pongrácz Tivadar, Pathó Géza, Fabriczius Dezső, Veres Sándos, Izaiás Gergely és Borza Pál, szabadságolt állományú honvédhadnagyokat. A lovasságnál századosokká: Mazuranic Tivadar, zahromir-gradai Zdenczay Vilmos, Bobory György, Kinizsy István, német-ujfalusi Simonffy Gyula, ersőböthi Forster Gyula, báró Cordon Gyula, Kálmán Frigyes, őrgróf Pallavicini Hyppolit honvéd lovasfőhadnagyokat, és báró Splényi Ödön szabadságolt állományú honvéd lovasfőhadnagyot. Főhadnagyokká: Gyertyánffy Kálmán, Ágoston Ferencz, Csenkey Béla, Rozgonyi Aladár, Kocsis József, Biró Kálmán és Nagy István, honvéd- 1ovashadnagyokát. A dandár-élelmezési tiszti létszámra: Főhadnagyokká: Novacsek Mór, Bocca Tivadar, Kovács Lajos, Weber Ármin, Mozsing Gyula, pákosi Paxy József, Magos István, Kovács Kálmán, Lukaschek János, és Pitterich Mór honvéd-hadnagy kezelő tiszteket; hadnagyokká: Galassy Gyula honvédelmi minisztériumbeli fogalmazó gyakornokot; továbbá Ortutay Vilmos, Langmann Béla, Hoffmann Márk, Gaiger Ferencz, Grätz Sándor, Szaday Gyula, Asztalos Ferencz, Moldován István, Bona Gábor, Böjthe Mózes, Markaly Lajos, Barabás Károly, Pavlovic Péter, Nehrebeczky Károly, Dobronyi Ödön, Zsidy József, Dániel János, Berg Dávid, és Neuhold Alajos honvéd-törzsőrmestereket. II. A szabadságolt állományban: a gyalogságnál I. oszt. századosokká: pelsőczi Tóth László, s Idrányi Dániel Il-od oszt. honvédszázadosokat. Il-od oszt. századosokká : Stessel János Krajcsevics Jenő, br. Barkó Ede, és Földváry Árpád honvéd főhadnagyokat. Főhadnagyokká Goranovics András, Jónás Samu, Frits Rezső, Mándy Gyula, Néger Adolf, és Vitái Gábor honvédhadnagyokat. A lovasságnál századosokká: gr. Csáky Rezső, Dualszky Béla, Aczél Péter, Keglevics Mátyás, dr. Szentkereszty György, Nánássy Lajos,,, és Hermann János, honvéd-lovas-főhadnagyokat Az előléptetett tisztek új rangja 1873-ik évi május hó 1-től számítandó, s Zubovics Feodor lovas-hadnagy