A Hon, 1873. augusztus (11. évfolyam, 176-199. szám)

1873-08-02 / 177. szám

.­ Budapest, augusztus 2. Budapest, aug. 2. Az ország minden részében pusztító jár­vány nélkülözhetlenül szükségessé tette a honvédség ez évi őszi gyakorlatainak beszüntetését. A hivatalos lap ma közzé teszi a honvédelmi minisztériumnak erre vonatko­zólag az összes törvényhatóságokhoz intézett körrendeletét.A­mennyire helyeslendő e rend­szabály, és annyira kívánatos lenne az is, hogy a közös hadsereg gyakorla­tai is szüntessenek be a járvány tartama alatt, miután lehetőleg még inkább előmozdítják a kór terjedését. Hinni akarjuk, hogy a kor­mánynak sikerülend ez irányban is érvénye­síteni befolyását a bécsi közös hadügyminisz­tériumnál. A fönt említett rendelet követke­zőleg hangzik: Ő császári és apostoli királyi felségének, leg­alázatosabb előterjesztésem folytán, folyó évi július 29-kén Schönbrunnban kelt legfelsőbb elhatározá­sához képest, a honvédség ez évi őszi gyakorlatai a cholera-járvány miatt nem tartatnak meg. S erről a közönséget, tudomás végett, értesítem. Kelt Buda­pesten, 1873-ik évi augusztus hó 1-ső napján. A m. k. honvédelmi miniszter megbízásából: Csengery Imre, s. k. min. tan. Ezzel kapcsolatban még a következő ér­tesítéseket hozza a hivatalos lap: A cholera alkalmából az erdélyi részekben minden nagyobb fegyvergyakorlatok, úgyszintén a járvány által látogatott vidékeken a hadcsapatok mindennemű mozgalmainak beszüntetése elrendelte­tett. Hasonlóképen beszüntetve lettek a szabadságo­tok és tartalék­osok fegyvergyakorlatai az 5-ik gya­logsági ezred tartalékparancsnokságánál Szatmár­németi városban és a 44-ik gyalogsági ezredénél Kaposvárt; úgyszintén elrendeltetett, hogy a 7-ik huszárezred százada a kaposvári gyakorlatokban részt ne vegyen. A »Pester L.« az állami tisztviselők lét­számát 20 százalékkal javasolja leszállítani, miután szerinte így volna legkönynyebben eszközölhető a fizetésfelemelés az állami pénztár túlterheltetése nélkül. Az említett lap érveléséből idézzük a következőket: Az előírt hivatalórák a fogalmazási szakmában délelőtti 9 órától délutáni 2-ig, a többi szakmában délelőtti 8-tól délutáni kettőig, tehát 5—6 óráig tar­tanak. A valódi munka azonban — kevés kivétellel — csak egy félórával később kezdődik a kiszabott időn túl, s egy félórával előbb végződik. Bízvást állíthatni, hogy 6 óra helyett csak 4 óráig dolgoznak a kormányhivatalokban. Mi azonban — mond a „Lloyd“ — hat órai munkát akarunk, tehát egy 50 °­­ -kal fölemelt tevékenységet. A munka egyszerű­sítését illetőleg elég lesz meggondolni, hogy minis­­tériumi hivatalainkban összesen 118 hivatalnok van alkalmazva az osztálytanácsosi rangtól kezdve föl­felé , ellenben 341 fogalmazói hivatalnok a titkártól lefelé. Minden tanácsosra tehát nem egész három embernyi munkaerő esik. Világos tehát, hogy itt sok revideálás és superrevideálás, de kevés tulajdon­képi munka történik. Elégséges lenne tehát minden szakosztály élére egy ministertanácsost állí­tani előadói és superrevisori minőségben, ki mellé, mint esetleges helyettes és revisor, egy osztálytaná­csos volna kinevezendő, tíz fogalmazóval. E módon épen a legmagasabban dotált tanácsosi állomások volnának redukálhatók 40 zázalékkal. Továbbá azt látjuk, hogy eddigelé a vidéki hatóságok és hivatalok valamennyi szükségletei a központból utalványoztatnak. Ezen változtatni lehet úgy hogy minden egyes hatóságnak kiadatik a bud­­getból járó része, melynek pontos megtartásáért aztán az illető hatóság tétetnék felelőssé. Ekkor egy egész sor miniszteri szakosztály válnék feleslegessé. A me­gyék arrendírozása által is el fog esni egy csomó költséges méltóság. Az állam s az egyház közti jog­viszony szabályozása viszont kultus- és közoktatás­­ügyi minisztériumunk apparátusát fogná csökkente­ni. A tiszviselői fizetések fölemelése — a hi­vatalszemélyzet leszállítása nélkül — 4.594.552 frt­­nyi többletkiadást okozna, úgy hogy a mostani 16.353,910 forintnyi kiadás 20.948,462 forintra emelkednék. Ellenben ha a tisztviselők lét­száma 20 százalékkal leszállíttatnék, akkor a jöven­­beli kiadás csak 16.758,770 frtot tenne, mely csak 404780 forinttal múlja felül a jelenlegi kiadást. E többletkiadás fedezetét találná azon 460,000 frt tör­lésében, mely most remunerátiókra sat. fordittatik. A pénzügyminisztérium működésére vonatkozólag a „Pesti napló a következőket írja: A lapok közelebb egy sereg törvényjavas­latot soroltak fel, melyet a pénzügyminisztérium már kidolgozott volna. Mi nem közöltük e hírt, mert korábbi értesüléseinkből tudtuk, hogy az valótlan dolgokat tartalmaz. Azt hittük, hogy az alatt a rö­vid idő alatt, mely az országgyűlés szétoszlása óta letelt, nem lehetett 16 törvényjavaslatot elkészíteni,­­ megindokolni, ha pedig már korábban készen let­tek volna, akkor nem lenne szükség az országgyű­lést csak november 8-ára összehívni. A mi értesüléseink szerint készen vannak a kataszteri törvényjavaslatok s készülnek, azokhoz szükséges részletes utasítások; — készen van a Madarassy államtitkár úr által még miniszteri tanácsos korában megkezdett munkálat a jövedéki kihágásokról; — készen vannak ezenkí­vül az indirect adókra vonatkozó törvényjavaslatok, melyek a vám- és kereskedelmi szerződés értelmé­ben az osztrák pénzügyminiszterrel egyetértőleg készíttettek. A többi terv és javaslat azonban még a pénz­ügyminiszter felülvizsgálatát várja, így a­mint tudjuk épen most tárgyalják az egyenes adókra vonatkozó javaslatokat, a­melyeket a pénzügyminiszter személyes vezetése mellett és út­mutatása szerint Dobner Rudolf készített. E javaslatok alapgondolata meg van Kerkápoly pénzügyminiszternek részint 1868. évi bizottsági jelentéseiben, részint pedig későbbi beszédeiben. S 177. szám. XL évfolyam. Esti HaMs. Budapest, 1873. Szombat, aug- 2 Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postát küldve, vagy Budapesten hizhoz hordva reggeli és .«ti kiadás együtt: 5 h­ónapra..........................................................6 frt — kr. 6 hónapra 12 » — » Az esti kiadás postai kttUSnküldéséért felülfizetés negyedivenkint . . . » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hótezévnapjától számu­tatik POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda­­ Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a 3Vi er kész,­tőséghez intézendő. V'-­ rmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak í'i. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ítélve a földadó szabályozásáról szóló törvényjavas­lat mellé csatolt gondos előtanulmányból reméljük is, hogy pénzügyminiszterünk és ifjú munkása oly dolgozattal és javaslattal állnak elő, mely méltó ki­indulási pontját fogja képezni adóink reformjának. A „Vigilante“-nak „Fridrich Karl“ né­met hajó által történt elfoglalásáról ezeket írja túl. 26-tól a madridi „Imparcial“ : „Midőn a „Vigilante“ gőzös elhagyta a carta­­genai kikötőt, „Fridrich K.“ német fregatté azt meg­­álltta és előkérte a lobogót, mire a „Vigilante“ kitű­zött egy vörös zászlót. A német hajó kérdező, hogy miféle lobogó az. A „Vigilante“ azt felelte, hogy az Murcia canton lobogója. A „Fridr. K.“ kapitánya megjegyzé, hogy e hajó ismeretlen a tengeren s kérdezősködött a spanyol gőzös kapitánya után. A gőzös azt felelé, hogy nincs kapitánya, továbbá hogy a legénység hatalmába keríté e hajót, mert azzal bizonyos czélokat akar elérni. A német kapitány erre azt felelte, hogy ily körülmények között egy hajónak sem szabad a tengeren utazni és felszólíta a legénységet, hogy mint foglyok az ő hajójára lép­jenek át. A legénység engedelmeskedett s a spanyol hajóra azonnal német legénység szállt. A spanyol gőzös rögtön Gibraltárba vitetett, miről az angol fregatté „Triumph“ értesítve jön. Mig ezek történtek, a cartageniai porosz con­sul (spottorno) a „Frid. K.“ fedélzetére szállt s rö­vid idő alatt a városban a kedélyek mind izgatot­­tabbak lettek; csoportok alakultak, melyek a con­­sulnak és családjának fejét követelték. Ekkor a görög consul, a­ porosznak testvére, egy csolnakot a porosz fregattéhoz indított s kérte testvérét, hogy maradjon a fregatteon, mert élete veszélyben forog. E közben a görög consul értekezett Contreras tábornokkal s figyelmeztető azon súlyos következményekre, me­lyek abból származhatnak, ha ő nem igyekszik az ingerült népet féken tartani. Contreras erre így felelt: Ha Poroszország megengedi magának azt, hogy Murcia cantonának egy hivatalnokát fogolylyá tegye (a Vigilanten volt ugyanis Antonio Galvez Murcia canton szárazföldi és tengeri haderejének főnöke)akkor M­urc­i­a c­a­n­t­o­n teljes joggal bir Poroszországnak ha­dat izén­ni,h a consul abba hagyta aztán a kér­dés tovább fejtegetését és csak menekülésére gon­dolt, mert a nép halálát kiáltozta. Sok küzdelem után végre sikerült neki egy csolnakot kapni s azon testvéréhez evezni. A nép nemsokára megtudta, hogy a két consul családja Portmanban, Cartagenától 3 mértföldnyire fekvő kis helységben van. Oda indult tehát a bősz tömeg, hogy a consulok családjait foglyokká tegye. Szerencsére, ezek jókor lettek értesítve a fenyegető veszély felől és sikerült nekik egy angol bárkán menedéket találni. A dühöngök igy nem érvén­yzek­, fel akarták gyújtani az illető consulok lakásait, me­lyeknek erkélyéről az általuk képviselt államok lo­bogói lengettek. Nemsokára egy bizottság ment a fregattéhoz s kérte a kapitányt, hogy a foglyokat bocsássa sza­badon. A kapitány, miután ez ügyben egy angol hajó­kapitánynyal is értekezett, vonakodott a kérés­nek eleget tenni s kijelenté, hogy mihelyt a porosz consul élete ellen legkevesebb mozgalmat is vesz észre, azonnal bevonul a kikötőbe és megkezdi Car­tagena ellen a tüzelést. Azonban Spottorno ismételt kérésére, ki meg akarta kímélni hazáját a megpró­báltatásoktól, a kapitány végre beleegyezett a fog­lyok szabadon bocsátásába, de bizonyos feltételek alatt, melyek szerződésileg következő pontokban ál­lapíttattak meg: 1. Júl. 28-ig egy hajó sem hagyhatja el Car­­thagenát. 2. A felkelők ígérik és fogadják, hogy minden, Cartagenában lakó idegennek személyét és vagyonát tiszteletben fogják tartani. 3. Vigilante zsákmánynak tekintetik, mivel ismeretlen lobogót tűzött ki. E szerződést aláírták a német kapitány, az angol commandore, Spottorno és a küldöttség tagjai.­­ A szerződés aláírása után a foglyok szabadon bo­csáttattak s a küldöttségi tagok kíséretében öröm­­ujongások közt fogadtattak Carthagenában. A po­rosz consul a fregatté fedélzetén maradt családjával s azonnal el is utazott Poroszországba.­­ A milánói „Gaz. Rosa“ Garibaldi­nak következő két levelét közli : „A parlamentáris baloldali barátaimhoz. Hogy a clericális monarchista reactio újra lábra kapott, ezt mutatja a turiniak vérével öntözött férfinak újra megválasztatása miniszterelnöknek. Ilyen kárpótlást nem kívántunk a monarchiá­tól, melyet nagyhatalmi rangra emeltünk. A forra­dalom által megszabadított népek azt hitték, hogy a kétfejű hydra véres karmai közül jótékony haladó kormányzatra fognak jutni. , Szegény népek! Mennyire csalódtak.És ha némely­kor a fonák kormányok által rájuk rótt elviselhetlen adók és éhség miatt minket átkoznak, hogy ausztriai, bourboni és lothringeni helyzetüket súlyosbítottuk , erre bizony nagy okuk van. Mindazáltal megvan vigaszunk, hogy a jót ke­restük és hogy a szenvedőket a szerencsétlenségben nem hagytuk el. Igen! Mi nem hagyandjuk el testvéreinket — a proletáriustól kezdve, ki húsz csatán keresztül ve­lünk együtt küzdött az emberi szabadságért,­­ a bátor publicisták és bajtársakig, minek Bizzoni, Castellazzo, Luciani stb., kik börtönökkel lakoltat­­nak, mivel az igazat kimondották. Eddig az egyetértést és mérsékletet tanácsol­tuk folyton, most már miután a reactio a végsőre kényszerít bennünket, azt fogjuk mondani: „Ha a zsarnok infamis, a rabszolga még inkább az — és a rabszolgára nézve nincs veszély.“ És jaj, ha újra összeesküvések terére lépünk, melyet akkor hagyhatunk el, midőn népünk hely­zetét javítni ígérték. Ne beszéljenek nekünk rendről azok, kik va­gyonunk hizlalt pusztítói.A rend emberei mi vagyunk, kik verejtékes arc­c­al akarunk élni. A papok, té­kozlók et consortes tették tönkre Spanyolországot és sok tekintetben Francziaországot is.Hasonló convul­­siókat akarnak most Olaszországban is előidézni, és épen ezért kell hogy kezet fogjon minden becsületes ember e bűntények meggátlására. — Caprera, jul. 22. 1873.“ A második levél is a most jelzett kelet­tel van ellátva s a franczia monarchisták el­len van intézve. A franczia republikánus baloldal mielőtt a nyári szünidőre eloszlott volna, egy gyűlést tartott, melyből jegyzőkönyvi kivo­nat alakjában az ezutánra is követendő prog­­rammot tett közzé. Ebben először is constatálva van, hogy május 24-ike óta a republikánus szellem foly­ton terjedett az országban. A párt, bízva a köztársasági elnök lojalitásában, a hosszú szünidő alatt is minden erejét a republikánus szellem terjesztésére a monarchiátok restau­­racionális törekvései elleni küzdelemre fogja fordítni. A nemsokára bekövetkező részleges választásokkor újra 2 millió francziának lesz alkalma nyilatkozni a máj. 24-ki politika fö­lött. A párt végre választott egy állandó bi­zottságot, mely annak nevében és érdekében szünidő alatt működjék. A rabszolgaság megszüntetése Chivában czím alatt a „Rus. Invalide“ az erre vonatkozó hivatalos jelentésből kö­vetkezőket közli: Ismeretes, hogy a khán meghódolási nyilatko­zata s méltóságába való visszahelyeztetése után az orosz csapatok chivai tartózkodásának idejére egy külön igazgatóságot alakított, s hogy a khánnak első dolga volt a birodalmában levő rabszolgaság elnyomása. Az érintett tanácsnak fő czélja volt, hogy a khánnak segédkezzék országa administrativ s pénzügyi rendezésében. A tanács tagjai részben,a főparancsnok választá­sa szerint, oroszok voltak, részben khivai előkelők, kiket a khán nevezett ki.Egyike a legelső s legfonto­sabb kérdéseknek volt mindenesetre a rabszolgaságé, mert míg egy részről az orosz név méltósága a rab­szolgaság­i emberkereskedés létezését a czár csapatai által megszállt területen nem­ tűrhette, másrészt nem csak az iráni rabszolgák várták megszabadításukat s szülőföldükre való visszatérésük lehetővé tételét az oroszoktól, de atalán egész Közép-Európában az a meggyőződés terjedt el, hogy az oroszok megjele­nésével a r­a­bszolgaság véget ért. Szükségesnek látszott ezért, a khániak visz­­szahelyezése után rögtön e kérdés tárgyalásába bo­csátkozni, hogy az előbb megoldathassák véglege­sen, mintsem a főparancsnok Chivát elhagyja. A határozás e kérdésben annál sürgetőbb volt, mert az uraiktól megszökött rabszolgák, s ilyenek nem ke­vesen voltak, rabolni kezdtek, uraik meg azon féle­lemben, hogy elvesztik őket, a legkegyetlenebb bün­tetéssel akarták őket engedelmességre kényszeríteni. Jun. 11-én hívta Kauffmann főparancsnok a khánt magához s fejtette ki előtte a birtokában levő or­szágrészén a rabszolgaság megszüntetésének mul­­hatlan voltát. Némi habozás után a khán csatlakozott e né­zetekhez s egyúttal kérte, sietesse a dolgot, hogy még az orosz csapatok Chivában léte alkalmával véget ér­jen. Másnap jun. 12 én egy rendelet bocsát­tatott ki, mely a rabszolgaság eltörlését kimondta s haza küldetésüket rendezte. Még eddig semminő rendzavarás e miatt nem történt. Felhívás­ Magyarország polgáraihoz. Tisztelt polgártársak . A pénzválság napról napra nyomasz­tóbbá válik. A fővárosban is, a vidéken is naponta új áldozatokat követel, új pusztításokat okoz. Bukás éri a bukást. Még a legerős b­etegek, a legbecsüle­tesebb s legelőrevigyázóbb intézetek sem tudnak a mindent aláásó közromlásnak ellenállani. A válság szívóssága, a nyomor folytonos nö­vekedése az eddig alkalmazott félrendszabályok elégtelenségét elegendően kitüntetik. Ez országos bajon csak határozott általános intézkedések, csak erélyes átalakítások segíthetnek, de csak úgy, ha haladék nélkül vétetnek foganatba. Hogy első­sorban bank- és hitelügyünk önálló­sítására kell törekednünk, ezt felemlíteni alig szük­séges; érzi és vallja az egész haza, miszerint ebben rejlik nemzetgazdasági üdülésünk legelodázhatlanabb előfeltétele. De ezen közérzületnek, hogy tetté érleljen, nyilvánulni kell hangosan, hathatósan , csakis így gyakorolhatja a kellő buzdító és serkentő hatást azon férfiakra és körökre, a­kiktől függ ez országos kívá­nalom valósítása. Ezeknélfogva az országban létező mindegyik politikai, olvasó, társas vagy iparos kört és a más nevű köröket s egyleteket is — politikai s pártkülönbség nélkül — szívélyesen felkérjük : Méltóztassanak keblükből 1—2 tagot a czélból a fővárosba kiküldeni, hogy részt vegyenek az o­r­­szágos tanácskozmányban, a­mely az érintett kérdések megvitatására s a megfelelő ha­tározatok hozatalára a folyó hó 20-án, Szent Ist­ván napján, fog megtartatni. A gyűlés helyisége s órája annak idejében a napi­lapok utján közzé fognak tétetni. Hi a haza ügye, a haza üdve­­ a meghivás el nem hangozhatik. Kelt Budapesten aug. 2-dikán. A „Központi ellenzéki kör“ választmánya A fővárosi egészségügy. Közegészségi ügyünk aláhanyatlott állapotáról már annyit vartunk, hogy fele is elég lett volna arra nézve, hogy úgy a hatóság mint a kormány nem ki­mélve sem anyagi áldozatot sem szellemi fáradságot — a reformok terére lépjen vagy néven nevezve a gyermeket a semmi helyére, valamiféle, habár kez­detleges rendszert is teremtsen. A sajtó hangos szava a közvélemény sürgető követelése után, hogy a közegészségi ügy valahára rendeztessék előállott a statistika, a száraz számok dönthetlen logikájával bizonyítván be azon megren­dítő tényt, hogy Európa fővárosai között a halandó­ság legnagyobb Pesten. A statitistika ugyanis azt igazolja, hogy míg Magyarországon ezer-ezer ember közül évenként 35 szokott elhalni, addig ezer pesti lakos közt 43 (1870-ben) azaz majd kétszer annyi mint Londonban, vagy Párisban, és felével több, mint Bécsben, Brüsselben vagy Berlinben, s csak 2 vá­ros halandósága múlja felül Európában Pest városáét Bréma és Triest, melyeknek nagy halandóságát már azon körülmény is kimenti, hogy mint kikötő helyek nagy mérvben ki vannak téve mindazon veszélyek­nek, melyeket a tengeri kikötőben való élet rejt. A halandóság t. i. a lakosságnak következő százalékát ragadja el egy egy évben . Város neve év Halandósági arány­szám Barmen 1864 2.42­ Boston 1870 2.43 Elberfeld 1864 2.46 Páris 1869 2.46 Crefeld 1864 2.51 London 1855 2.62 Köln 1864 2.73 Florencz 1869 2.76 Gent 1870 2.82 Brüssel 1870 2.84 Berlin 1864 2.92 Turin 1869 3.00 Bécs 1869 3.05 Magdeburg 1864 3.09 Antwerpen 1870 3.10 Róma 1871 3.11 Boroszló 1864 3.11 Glasgow 1871 3.28 Königsberg 1864 3.28 Aachen 1864 3.29 Grácz 1869 3.51 Danzig 1864 3.57 Posen 1864 357 Lemberg 1869 3.64 (Lásd Kőrösy József szat. évkönyvét, mely most van sajtó alatt, s melyből szerző szívessége folytán ezen adatokat kijegyeztük.) És maradt minden a réginél. Az országos közegészségi tanács tanácsokat osztogat ma is, de nincs a ki kövesse, a városi ha­tóság bizottmányt alakit bizottmány után, ott el­mondják, megbeszélik a hiányokat, beismerik hogy sok volna a tenni­való, hogy az egész közegészségi ügy tabula rasa, azután jegyzőkönyvbe vesznek né­hány intézkedést, azokat jól roszul végrehajtják s ezzel ismét vége van mindennek. Ezalatt beköszönt egyik járvány a másik után. A fátyol, mely a sírgödröt takarja perczekre ismét fellebben, s a mélységből felüti fejét a pusztí­tás angyala, mely városszerte bő tápanyagot, széles mezőt talál működésére. Kitűnik hogy a lakások túltömöttek, az ivóvíz élvezhetlen, a csatornák évek óta nem tisztítvák, sok helyütt végkép elpusztultak; hogy némely város­rész tömve van a légrontó üzletekkel, hogy a kór­házak elégtelenek a betegek befogadására, szóval hogy a véletlen kezében a főváros egész lakosságá­nak élete, mert azon alapfeltételek, melyek a köz­egészséget biztosítják, még a papíron sincsenek meg. Egy szép napon azután megjelennek a falakon azok az öles hirdetések, melyeknek az a sorsuk, hogy litánia szerűségük miatt senki sem olvassa őket. Ezekben azután meg van mondva, hogy ki hogy öltözködjék, hogy magát meg ne hütse, mit egyék és igyék, hogy gyomrát meg ne rontsa és szobáját tiszta levegővel lássa el. A háztulajdonosok köteleztetnek a desinfectióra s több efféle tagad­­hatlan üdvös dolgok történnek a papiron, mert hi­szen a végrehajtás, ezen alphája minden rendelke­zésnek, az elmarad­ás pedig azért, mert Augias istál­lóját tollseprővel akarják kitisztítani. Elégtelen intézkedések, elégtelen eszközökkel. Sok jóakarat, helytelen irányú kezdeménye­zéssel, jobbra balra való kapkodás, a baj valódi okának gyógyítása nélkül. S ne gondolja senki, hogy ezen önmagukban — mert a rendszeres végrehajtást, a tartós, állandó felügyeletet, a következetes kivitelt teljesen nélkü­löző — intézkedések a hatóságnak tetemes áldoza­tába ne kerülnének. Sőt ellenkezőleg. Pénzbe még­pedig nagy pénzbe kerülnek ezen halva született intézkedések, mert a Duna medre mély, az ilyen intézkedésekre fordított kiadások pedig tisztán arra szolgálnak, hogy a Dunát vízzel szaporítsuk. S marad minden a réginél. A köztisztátlanság tovább fertőzteti a levegőt, a lakások túltömöttségén jövőbe­n sem segít senki a víz élvezhetlen marad, mint a minő volt, csak a nagy halandóság marad a régi. De hadd szóljanak a tények. Concret esetek merültek fel, hogy sok házban, hol a desinfectio nagy ritkaságképen valóban alkal­maztatott, a hűz semmikép sem akart elmúlni, mert — mint kitűnt — az emberi hulladékot tova vezető csatornák teljesen eltűntek. Elenyésztek, s helyettük nincsen egyéb egy nagy tócsánál, melynek nedvessége évek óta eszi át a falakat, s rést tör magának nem ki, hanem befelé, az emberek lakta helyiségekbe. Ilyen dögvészt terjesztő tócsák felett állanak számos házak zsúfolt helyiségekkel, férgekkel, áza­­lékokkal teli vízzel és miasmákkal teli jéggel. Rész tehát a levegő, élvezhetlen a víz és egész­ségtelen a lakás. Azt hisszük több feltétel nem kell arra nézve, hogy az ilyen ház lakóit a járvány végképen kipusz­­títsa. És hány ilyen ház van Pesten! Ki vizsgálta meg azokat ? S ha véletlenül meghagyatnék valakinek, hogy vizsgálja meg azokat, a­ki teljesíti ezt a vizs­gálatot ? Senki. Először, mert nincs rá személy, másod­szor, mert ha volna is rá egyén, nincs, ki azt fe­lelősségre vonja, ha váljon elébe szabott kötelessé­gét teljesíté-é ? Emlékezzünk csak vissza, mikor a cholerabi­­zottság — megrettenve a járvány gyors terjedésétől — városszerte elrendelte a desinfectiot, hány helyen teljesítették ezt. Bizony nem túlozunk, midőn határozottan ál­lítjuk, hogy Vio része a háztulajdonosoknak is alig tett eleget a bizottság utasításának. És miért ? Mert hozzá van a nép szoktatva ahoz,hogy a ha­­tóság vagy képviselőinek intézkedéseit büntetlenül ignorálhassa­. Megbüntettek néhányat, de azt a a többi sok százat hagyták tenni azt a mi nekik tetszett. Ez volt a desinfectio kivitele. Jött a szemét. Óriási halmazok vannak a különféle városré­szekben felhalmozva. Legalább húszszor közöltük azt, hogy el fognak távolittatni s a szemét eltávolítás iránti rendeletek­ről már chrónikát állíthatnánk össze s ime a szemét­dombok most is ott diszlenek, a­hol ezelőtt azon kü­­lönbséggel, hogy ma a lakás nagyobb mint hóna­pokkal azelőtt. Vagy a kutakkal talán máskép vagyunk? S a lakások túltömöttsége ma csekélyebb átka-e a fővárosnak, mint tavaly vagy harmadéve? Korántsem, a régi bajok csak újakkal te­­tézvék. Pedig a buzgalom, a jóakarat a közegészség­­ügyi bizottság sok tagjában épen nem hiányzik, de az erők annyira szétforgácsoltatnak, az intézkedések annyira szétágaznak, hogy látható eredményük nin­csen s nem is lesz soha. Itt csak a nagyszabásúú gyökeres reform segíthet. Az első a csatornázás, a má­sik az ideiglenes lakházak épí­tése, mindennek koronája pedig a közegészségügy teljes reform­ja párosulva jó és gyors végre­hajtás !*s­z olyan három eszme, melynek megtestesí­tése nélkül minden erőlködés haszontalan, mert a bajt még csak nem is kevesbíti. Fordítsa tehát a közegészségi bizottság min­den igyekezetét arra, hogy a három főkérdés közül legalább az egyiket oldja meg gyökeresen genera­­tiokra kihatólag. Ne ijedjen vissza a kezdet nehézségeitől, ne a szellemi munkától, még kevésbé pedig az anyagi ál­dozatoktól, és hagyjon fel végre a félrendszabályok­kal, melyek senkinek sem használnak, a mindamel­lett sok igen sok pénzbe kerülnek. Brünn 1869 4.11 Prága 1869 4.18 Pest 1870 4.31 Bréma 1861 4.41 Triest 1869 5.52 Az izraelita iskolák Zemplénben. Hoffmann Gyula tolcsvai tanitó a zemplénme­­gyei izr. népiskolákat ismerteti a „Horn jul. 26-ik” számában. Igaz, hogy itt sok baj van, de azok nagy része olyan természetű, hogy nincs reá gyógyszerünk. — Hogy az 5—6 éves gyermekeket a tudatlan meste­rek agyondolgoztatják, nagyon sajnáljuk; de az életkorra és iskolai foglalkodásra vonatkozólag a népakt. törvény csak annyit mond, hogy a 6—12 és 12—15 éves növendékek hetenkint hány órát tölt­senek iskolában; a­mi azon kívül történik, abba nem avatkozhatunk, annak meghatározása a család fel­­ségi jogai közé tartozik. De abban teljes igazsága van H. unnak, és én nagyon becsülöm honfiúi érzületét, midőn aggodal­mát fejezi ki a felett, hogy Zemplént s a vele szom­széd felső megyéket elárasztja Gallicia a tudósok söpredékeivel, kik a tudomány, a civilisatio s főleg a magyar polgári miveltség tekintetében nem egye­bek, mint tudatlan ingyenélők, olvasni sem tudnak magyarul s a vallástanítás ürügye alatt és jogánál fogva megrontják a serdülő nemzedéket, mielőtt oda erősödnek, hogy iskolai oktatásban részesüljön, melytől azután is folytonosan elvonják. Poroszországban, ha valaki iskolát nyit és nincs oklevele, vagy a­ki oly egyént tanítóul alkal­­kalmaz ötventől száz tallérig terjedő bírsággal büntettetik. Zemplénben is a tanfelügyelő s illetőleg a megyei iskolatanács előterjesztésére kimondotta f. é. márcz. hó 4-én a megyei bizottmány, hogy min­den magántanító köteles magát bejelenteni a tanfel­ügyelőnél : 5 hónap alatt nem jelentette magát több háromnál. Hogy e megyében nincs több három izr. nyil­vános iskolánál, az is igaz, és nem is igen lesz több, mert az itteni izmaeliták nem állítnak fel felekezeti iskolákat; a helyett Sárospatakon 120 iskola nélkül levő szr. gyermek szülei kívánják, hogy községi is­kola állíttassék fel, és meg nem nyerhetik. A város kimutatta, hogy vagyontalan, tehát községi iskola felállítására nem köteleztethetik, s ezzel vége van az egésznek. S ehez hasonló eset igen sok van Zemplénben. A bajon egyedül a törvényhozás segíthet.­­ Vagy feltétlenül kötelezze a községet, vagy mondja ki, hogy a­hol az kimutatja vagyontalan­ságát, az állam fogja azonnal létrehozni az iskolát. És ez igen természetes. Ha az állam saját érdekében kötelezi a szülőket, hogy gyermekeiket iskolába küldjék, esz­közölje, hogy azok ezen kötelességnek eleget tehes­senek. De más oldalról is felette érdekében áll az ál­lamnak, hogy azt tegye. Midőn az izr. szülő azt mond­ja, hogy neki községi vagy állami iskola kell ,­­azzal gyermekének polgári neveltetését az ál­lam kezébe tette le, és ez felér egy állami épülettel Sárospatakon és más helyeken is. — Ragadja meg az állam örömmel a kínál­kozó alkalmat, és ha azt nem teszi, a bajokat orvosolni nem lehet. S én köszönettel tartozom H úrnak, hogy felszólamlása által kényszerített enge­­met ez ügyben nyilatkozni s e fontos tárgyat az or­szággyűlés és a nemzet figyel­mébe ajánlani. Dixi et salvavi animam meam. A meglevő izr. iskolákat illetőleg, azt hiszem, örömmel veendi tudomásul a közönség, hogy S. A.­­Ujhelyben 400 izr. gyermek jár iskolába, a­mi nem történt, mióta Ujhely fennáll. Tokajból pedig a Fein­gold Ignácz jeles magánintézetéből magyar, német és franczia nyelven 26 jeles dolgozat ment fel a bé­csi világkiállításra. Igaz, hogy ez a Feingold úr ér­deme és nem Tokaj város elöljáróságáé, melynek a községi iskola létrehozatala körül elkövetett mu­lasztásai határtalanok. Sárospatak, aug. 1. Árvai József, tanfelügy­elő. Közöljük e nyilatkozatot egész terjedelmében. Árvai férfiasan szól egyes kérdésekre vonatkozólag, ezt készséggel elismerjük, de lehetetlen elhinnünk, hogy az ő kezei annyira megvolnának kötve. A tör­vény kezébe adta a megintés s esetleg bezáratás ha­talmát. Miért nem alkalmazza ezt itt ezen zugisko­lák ellenében, hol a bajokat mindenki oly jól isme­ri? Egyetlen ily tette figyelmessé tenné a közvéle­ményt ezen társadalmi mételyre s ezren s ezren indí­tanák meg ellenük a társadalmi háborút. Hivatkozik

Next