A Hon, 1873. augusztus (11. évfolyam, 176-199. szám)
1873-08-07 / 181. szám
ozám. XI. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1878. Csütörtök, aug 7. Kiadó-hivatal : 8?.; átok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postái ■ küldve, vagy Budapesten tázhoz hordva reggeli es sti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írt — kr. 6 hónapra . . . . . . . 12 ■» —. » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Ksserkestetési iroda Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogaittatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza H1211»ETÉSBÍrá: Bzint.ugy mint előfizetések a kirtló-ínvátiiltre (flarátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, augusztus 7. Budapest, aug. 7. A „Pester Lloyd“ mai czikke éles megrovás tárgyává teszi azon kir. törvényszékek eljárását, melyek indíttatva érezték magukat az uralgó járvány miatt szabadon bocsátani a már elitélt fegyenczeket Nevezett lap szerint nem kevesebb mint három kir. törvényszék cselekedett hasonlóan. Mondanunk sem kell, hogy amily határozottan elitéljük ezen souverain hatalmaskodást — melyre tulajdonképen ok sem forgott fönn,miután a hivatalos lap szerint a járvány eddigelé majdnem érintetlenül hagyta a börtönöket — és oly mérvben osztjuk a nevezett lap felszólalását ezen ügyben. A „P. Lloyd“ középkorinak bélyegezvén e törvényszékek eljárását, annál indokoltabbnak találja az irántuk való felháborodást, miután egyátalában nem lehet okot találni ez eljárás mentségére. Tán csak akkor volna érthető (de nem jogosult) ezen eljárás, ha a járvány a legnagyobb mérvben látogatná meg a börtönöket, ha a felügyelő személyzet kötelessége teljesítésének áldozatául esnék, ha az elragadt áldozatok száma mindennapivá tenné a lázadást a börtönökben, sőt ha maguk a bírák is elvesztenék fejüket a rémülettől. De a hivatalos lap tegnapi száma azt mondja, hogy az országban uralgó cholerajárvány alig érintette eddigelé a börtönöket. Összesen csak öt haláleset fordult elő azokban. Az ott uralgó rend, felügyelet, orvosi ápolás stb. azt a biztosítékot nyújtják, hogy a fegyenczek egészségi állapota a mostani viszonyok között is még mindig kedvezőbb, mint az alantabb néposztályok egészségi állapota a fegyházakon és börtönökön kívül. Ily körülményekkel szemben nem lehet mást mondani, mint azt, hogy e törvényszékek oly rendszabályhoz folyamodtak, mely egyértelmű lenne a jogrend fölbomlásával. Az igazságügy miniszter részéről elvárja a „P. L.“, hogy az érvényt fog szerezni a törvényszékeknél Kozma főügyész rendeletének. Ha a megyéktől indult volna ki ilyen rendszabály, — mondja tovább a „P. Lloyd" — akkor nem csodálkoztunk volna rajta, miután a megyék részéről megszoktuk észlelni a souverain öntudat hasonló nyilatkozatait. De a sokat gáncsolt megyék tiszteletére legyen mondva, hogy sem 1866 ban, sem a cholera első dühöngésekor nem bocsátották szabadon az elitélt fegyenczeket.Egy királyi törvényszéknek volt föntartva e rendszabály által ismét behozni hozzánk a középkor nyers szabadságát. Végül a „Lloyd“ azt mondja, hogy ez eljárás nem egyéb,mint a bírói függetlenség téves és rosz értelmezése, s hogy ez határozottan megrovandó és elitélendő. Az ágostai hitvallású tiszai egyházkerület Késmárkon tartotta tegnap közgyűlését s ez alkalommal Zsedényi Ede tartott megnyitó beszédet, melyről következőket sürgönyzik a „P. Napló“-nak: Zsedényi megnyitó beszédében csalódáson épültnek mondá azon véleményt, mely a pátens elleni vívmányok által egyházunk szabadságát kivivottnak hiszi ;az újabb kor jelszava a szabad egyház a szabad államban részint nem szabadelvű, részint nem kivihető Európában, melynek alkotmányos országaiban a parlamentáris többség egyháza egyszersmind az , melynek vezérelvei döntőleg hatnak az egyháznak az államkázi viszonyainak rendezésére azon különbséggel, hogy a protestáns egyház feltétlenül elismeri az állam törvényhozása souverainitását, mely elismerés a katholika egyház részéről, a római szent szék által kijelölt esetekben megtagadtatik. A magyar államnak ezeréves fennállása óta a római katholika egyház az állam egyháza, mely magára hagyatva mindig alkotmányunknak támasza volt, azonban a római szentszéknek terjedő uralkodási vágya ellen kénytelenek voltak apostoli királyaink már a 15-ik században hathatós óvszerekről gondoskodni, melyekre most is szükség van, ha a szabad állam a Vatikán hatalma alá kerülni nem akar. Tanúságul szolgálnak a vatikáni consilium legújabb végzései, melyek az egyházi belbéke érdekében fennállott törvényeink iránti tiszteletet aláássák. E határozatok a magyar püspökök által Rómában el nem fogadtattak , de későbben Róma rendeletére kihirdettettek, mivel mint püspökök a pápának engedelmességgel tartoznak, bár mint polgárok a hazai törvényt sértik. A minisztérium nem tarta magát képesnek arra, hogy a tetszvényi jog szigorú alkalmazása által egy ellenszegülő püspököt a törvény iránti engedelmességre szoríthasson ; mily biztosítékot nyújthat tehát a kormány az alkotandó új törvény tettleges végrehajtás iránt, ha ez a csalhatatlan pápa bulláiba ütközik? Első feladata tehát a törvényhozásnak a fennálló törvények végrehajásának biztosítása, ami az egyház és álam közti egyéb viszonyok rendezéséig el nem napolható. Végre felszólítja a gyűlést a protestáns nevelési intézetek gondos ápolására, mely czélra 2500 forintot ajánl ez évre. Úgy látszik, hogy Zsedényi nem az a férfiú többé vallási és egyházi meggyőződés dolgában sem, a minő volt 14 évvel ezelőtt, midőn ugyancsak Késmárkon a gróf Thun féle pátenssel szemben a mostaniaktól egészen eltérő egyház-politikai nézetek kifejtése által szerzett elismerést nevének. Mert hát amit Zsedéryi a „parlamentáris többég egyházának uralmáról“ mond, az oly tizenhárompróbás ultramontán doctrina, hogy bátran beillenek a „M. Állam“ hasábjaira. Lesz alkalmunk még bővebben foglalkozni e beszéddel — ha az terjedelmesebbé fog előttünk feküdni — s egyelőre csak azon csodálkozunk, hogy ezen katholikus kaszinók számára készült beszéd hogyan volt elmondható egy protestáns egyházkerület gyűlésén. Spanyolországból még mindig csak elszomorító híreket registrálhatunk. Sevilla bevételéről a spanyol belügyér következő táviratot olvasott fel a cortesben. „A tegnapi nap (július 29.) gyászos nap volt. Egész városnegyedek égtek a petroleum lángjaiban. Már most mindennek vége. Az Altamire palota és még mellette levő öt ház hamuvá lett. A tűz San Nicolasig terjedt. A consulatusi palota, az Alcazar és a székesegyház nem szenvedtek kárt.“ Egy másik távirat ezeket mondja: „A rebellisektől 70 ágyú vétetett el. Pavia tábornok fényes bevonulást tartott a városba csapatainak élén lelkesen fogadtatva a lakosság által.“ A cortesben a legmagasabb tetőpontra hágott az ingerültség a fölkelők s főleg Pierrac tábornok ellen, ki a rebellisek fővezére volt, de megmenekült a kormány csapatok körmei közel. Még a szélső baloldal egyik tagja, Pavela képviselő is az által adott indignatiójának kifejezés, hogy kijelenté, miszerint ha akadna valaki, aki Pierrad védelmére csak egy szót is kocttáztatna, maga szakítná ki annak nyelvét. Valenczia ostrom alá fogásáról a kormány csapatok által július 30-án szárnyra bocsátott hir nem valósult meg. Július 29-én este volt ugyan egy kis összecsapás. Az insurgensek recognoscirozni mentek, de a kormánycsapatok által 2 ágyú segítségével visszavetettek. Az insurgensek visszatérve a városba borzalmat keltettek, úgy hogy a lakosság tehetősebb része kiköltözködött. A városban az intenationalisták, felforgató elemek és a demagóg vezetők maradtak, kiknek csak egy szándéka és czélja volt: a pusztítás. A murcia-carthagenai felkelők megrohanták a szomszédos Oribuelát (Alicante tartomány.) A katonai kormányzónak csak 120 polgárőre volt, kikkel addig állott ellent a 2000-nyi felkelőknek, míg a munitió elfogyott, aztán visszahúzódott Elchebe. A granadai felkelők ellen Pavia tábornok csapatainak egy része fog harczolni, míg a másik rész Cadix felé vonul. A granadai képviselők kerületeikbe utaztak le, hogy amit lehet megtegyenek a rend érdekében. Az ország sanyarú helyzete és a barczi zaj természetesen visszhangzik a cortesben is. A többség Jul. 30-án azt indítványozá , ami el is fogadtatott, hogy Almeria lelkes lakóinak a haza nevében köszönet szavaztassák, mivel hőlyileg megvédették a várost az insurgens tengeri rablók ellen. Már e fesett, is heves vita támadt a jobb és baloldal között, de a tátongó mélység, mely az egész országon is keresztül vonul csak akkor merült fel a cortesben is, midőn azon képviselők megszüntetéséről volt szó, kik bűnrészesei az insurgenseknek. Prefams képviselő, ki ez irányban javaslatot terjesztett elő, kiemeli, hogy a lázadók nem is republikánusok. Így Lauraile, a karthagenai pénzügyér, egykor karlista volt; így Torres is, ki 1870-ben mint carlista lógva volt; egy másik, Perez Rubio szennyes múlttal bir; Contreras generalissimus pedig II. Izabellának egy ezüst asztali készletét, még az arzenálban volt, elsajátította, sz. stb. Erre szót emelt Diaz Quintero, ki az indítványozá, hogy Prefumo javaslata vettessék el. Figyelmeztető a cortest Prím mondására: „Spanyolországban nincsenek republikánusok. “ ■ Valóban — folytató Quintero — Spanyolországban nincsenek republikánusok, még kevésbé foederálok. Önök — úgymond oly rendszabályokhoz nyúlnak, minőket a monarchia hozott be, melynek hibáival önök bírnak . . . meggyőződhetnek,hogy azoknak igazuk van, kik önök ellen felkeltek. Önök kárhoztatást mondanak ki azok felett, kik fegyverben vannak. Csak azokra? Miért nem reám is? Kijelentem, hogy én ezután insurgens vagyok. (Nagy nyugtalanság.) Ne mondják nekem, hogy tehát, távozzam innen. Miért nem távoznak önök? Én innen azt mondom a tartományoknak: szerencsétlen provincziák, ha ti magatokat meg nem mentitek, e kormány és e többség, ez esztelenek a legborzasztóbb reactióba vezetnek minket, úgyhogy elvész a szabadság, a köztársaság és a haza. “ Az elnök többszöri figyelmeztése daczára Quintero ismétlé a tartományokhoz intézett lázító felhívását: „Ha meg nem mentitek ti önmagatokat, el vagytok veszve.“ Ezután a többség részéről szóltak többen, kik jeles kritika, alá vették a felkelést vezetők személyeit. Általánosabb irányú volt Cala beszéde, ki azt fejtegette, hogy a többség a reactio szövetségese. Megjegyző többi között hogy most azon irányzat észlelhető Spanyolországban, miszerint a köztársaságot oly elemekből és párttöredékekből akarják megalkotta, melyek annak ellenségei. Cala vádjaira Castelar felelt egy szónoki remekműben, melyet legkiserültebb szónoklatai közé számítanak. Többi közt ezeket mondá Castelar." Én nekem nem voltak összeköttetéseim a conservativ párttal, én nem óhajtottam, hogy a köztársaság a conservativ pártok, hanem a republikánus párt által alapíthassák meg, kívánom, hogy a köztársaság megszilárduljon az által, hogy elsajátítja azon kormánytulajdonokat, melyekkel a conservativ pártok bírnak s melyeknek segélyével mindig legyőztek minket. Nem vették önök észre ama tüneményt, hogy a szélső republikánus pártok, mint futó meteor rohannak végig Európa valamenynyi horizontján? Néhány hóig uralkodnak Olaszországban, egy hóig Bécsben, másfél hóig Frankfurtban, alig egy évig Francziaországban, aztán eltűnnek, mintegy véres üstökös, nem ellenségeik által elűzetve, hanem szenvedélyeik, hibáik, türelmetlenségük és mindenek fölött azon egymás elleni örült forradalmaik következtében, melyek az ő haláluk. — Én kívántam, volna, hogy a republikánus párt Spanyolországban a szükséges kormányzási tulajdonokat elsajátítsa. A republikánusok sok prófétával, de kevés politikussal, sok eszménynyel, de kevés tapasztalással bírnak. Körülfogják gondolataikkal az eget, de belébotlanak az útjukba eső legelső kátyúba. Innen van, hogy a haladási pártok ellenségei léptették életbe azoknak eszméit, így Pál zsidó a kereszténységet, Washington monarchist.-t az amerikai köztársaságot sat. így valósittattak meg a republikánus eszmék conservativek által: Magyarországnak Kossuth-féle önállósága (?) Deák álta 1. Nagyon óhajtottam volna, hogy a spanyol republikánusok megcáfolták volna eme történelmi tapasztalatokat és maguk alapították volna meg a köztársaságot. Mit gondolnak önök, szóla Castelár az intransigensekhez fordulva, — azt hiszik önök, hogy cantonaikkal, katonai felkelésükkel, ezen czím és felelősség nélküli praetoriánus — demagógiával meg fognak minket menteni ? Nem, nem ! E bűnös, őrült kísérletekkel, ez oktalan öngyilkossági tényekkel a gyors feloszláshoz és a köztársaság megbecstelenítéséhez közeledünk.“ Castelár beszéde után, mint már jeleztük, nagy többséggel elfogadtatott az insurgens képviselők pörbe fogatásáról szóló indítvány. A spanyolországi állapotokról júl. 29- ről a következőket írják : Bármit hirlelnek is az engesztelhetlenek, úgy lehet remélni, hogy a köztársasági polgárháború csakhamar véget ér. Valenciára nézve az alkudozások valószínűleg meg fogják előzni s fölöslegessé teszik az ostromot. Sevillát Pavia tábornok tegnap megtámadta. Sürgönyei szerint két zászlóaljat a város déli részére küldött, maga az északin áll, hogy azok a déli vasút indóházát elfoglalják, a fölkelők haderejét megoszszák s a távirati összeköttetést Ultreraval, Jerez-zel stb. biztosítsák. E két zászlóalj ellenállás nélkül hatolt, az indóházig ott azonban három üteg tüzelésével fogadtattak. A felkelők itt rég erődítéseket eszközöltek, ágyukat állítottak fel s torlaszokat építettek. Ama zászlóalj azonban elfoglalta a laktanyát a honnan a tüzelés történt, az ágyukat elhallgattatta, s benyomult a belvárosba. A másik odaküldött (Malina-féle) zászlóalj visszanyomta az indóház túloldalára a felkelőket. A harca beszüntettetek, mert az éj közeledett, s a fölkelőknek mi kedvök sem volt tovább küzdeni. Ma reggel Pavia tábornok északról szándékozott megtámadni a várost, míg ama két zászlóalj a támadást délről folytatta volna. A tábornok élelmiszerek s egy polgári kormányzó küldését kéri, kinek a várost átadhassa. A csapatokról azt írja, hogy hősileg verekedtek s kitünően viselték magukat. Ha Sevilla bevétetett (már megtörtént. Szerk.) s Valentia nyugodt, úgy a dolog neheze véget ért. Cadix nem sok vizet zavar. Malaga nyugodt, s Contreras car lugenai comédiája és a granadai szabó s szatócsköztársaság hamar lejárja magát. Granadában a forradalmi junta, melynek élén egy bukott kereskedő áll, s hol egy szabó s kalapos vezetik a had ügyét, s az igazságügyminiszter egy bádogos — megadóztatta, vagy a mint vesszük, meglopta a birtokosokat, s a vallás és egyéb szabadságok nevében egy bolondos forradalmat rögtönzött. Ha mindjárt nem tréfa is, ha a csőcselék elfogja az embert, mint ez a granadai érsekkel történt, mégis roszabb is történhetett volna — de még eddig vérontás nem történt. Ha Sevilla meghódolt, a granadai képviselők rögtön hazamennek, hogy e félbolondokkal szép szervvel végezzenek. A maagai dolgokról most már bővebb részleteket tudunk. A múlt hét elején kikiáltották ott a canton függetlenségét, a nélkül azonban, hogy az uralgó egyenetlenség véget ért volna. Egy ideiglenes kormánybizottság neveztetett ki, melynek élén az addigi kormányzó, Francisco Sober, maradt. A jóléti bizottmány 23-ra határoztatott, a részvét azonban csekély volt. Tiltakozások emelkedtek a választás érvényessége ellen, különösen, mert a választási felhívás a környék helyein nem hirdettetett. Sober felfüggesztő a választást. A miliezia tisztjeinek nagy része mellette volt. De a carvajalisták túlzó pártja nem engedelmeskedett s a választást önkényüleg folytatta. E miatt éjfélkor vagy egy tuczat carvajal ezredbeli tiszt elfogatott, mig ugyanez idő alatt a jobb szellemű önkénytesek rendszabályokat foganatosítottak a rend fentartása czéljából. Az engesztelhetlenek is elfoglalták állásaikat. Reggel sok család megrémülve hagyta el a várost. Az ellenségeskedések csakhamar megkezdettek s heves harcz után, melynek azonban nem lett csak 11 halott és 22 sebesült áldozata — a vörösök leverettek. A kormányzó elrendelte ezután a felkelő zászlóaljak lefegyverzését. Ez némely zászlóaljra nézve Madridban is elrendeltetett. Luka Vukalovics, Hercaegovicia volt vajdája közelebb meghalt Odessában. Életének tekintélyes része Törökországban folytatott szláv nemzetiségi kalzokban telt, melyeknek czélja volt a szlávokat a török uralom alól fölszabadítni. 1862-ben leveretvén a török seregek által Odessába menekült, hol az orosz kormány által neki lakás jelöltetett ki tekintélyes évdíjjal. De nem sokára A „HON“ TÁRCZAJA. A Norman remete beszélgetései. Utolsó levelem kezdetén azt mondottam, miérint nagy kár, hogy Magyarországon nem ismeri eléggé Francziaországot. Azalatt önök talán ,én azt gondolják magukban, hogy Francziaország m ismeri eléggé Magyarországot. Meglehet. De iljen megtesz -e két nemzet minden lehetőt, hogyymást jobban ismerje? Miért nem írnak néha nem magyar olvasóim, megjegyzéseiket vagy helyigazításaikat küldve , midőn elhibázok valamit nrzetükre nézve. Frankhonban, mikor a normán remete valami bát ejt, igen jól megtudják azt neki mondani, és azuk van. Miért nem lehetne ez így Magyarország is ? Igaz-e például, amit nekem egy utas beszélt, így önöknél a földmivelők nem elég gondot fordínak a trágyára és néha egészen nélkülözik is ? Ha csakugyan így van, mennyivel többet érnének mi földrészeink az önökéinél! De nem hihetem :en utas állítását. Hogy is lehetne feltenni, hogy akor Francziaország, Anglia, Németország annyira egértették a trágya fontosságát, csak Magyarországon lennének még vakok ezen kérdésre nézve, egy ma holnap minden nemzetnél életkérdés lesz. Olvassák csak el azon gyönyörű felemelkedett lapokat, melyeket Olivier de Serres írt e tárgyról. Volt-e már Magyarországnak is Olivier de Serresje ? ha igen, úgy bizton számíthat dicső jövőre, ha nem, úgy hősies gyerekei közt rövid időn kell megjelennie e földtermékenyítőnek. Ha tudnák mily haladás jött létre mindenütt a földművelésben ötven év óta, lelkesedéssel igyekeznének előhaladni egy oly tudományban, mely belőlünk francziákból, annyi csapás daczára megsemmisíthetlen nemzetet alkotott. Kardunk, dicső kardunk néha eltört kezeink között, de az eke mindig ellenállott, az reánk nézve nem az üdvösség, de a feltámadás jelképe. Trágyázzák tehát földjeiket, javítsák ekéiket. Nem elég a haza szent földjét karddal megtudni védeni, azt művelni is kell tudni. Talán csodálkozni fognak magyar olvasóim, hogy a többi újságlevelezők ellenére, ahelyett, hogy politikáról beszélgessek önökkel, jobban szeretek önöknek néha tudományról, irodalomról, nagy embereinkről, vagy földészeinkről írni, de én szerintem épen nagy embereiből lehet egy országot legjobban megismerni, ezek viselik magukon leginkább a nemzet jellegét, s a múlt tanulmányozása érteti meg legjobban a jelent. A parasztok érdekesek, mert ,ezekből áll valóban a nemzet. — És a tudományok ? A tudományok, magyar barátim, egyetlen üdvösség, egyetlen reménye, nem egy nemzetnek, de minden nemzetnek és hovatovább, min inkább a tudomány lesz egyedüli komoly alapja minden poli- tikának. Újra beszélhetünk tehát máskor a tudomá- nyokról vagy nagy embereinkről, foglalkozzunk ma különösen a mezővel és földészekkel. Menjünk be a kunyhókba, melyek húsz millió felszabadult földmivelőnek adnak menhelyt, vizsgáljuk meg a szőlőt, a rétet, a csűrt, a veteményest, a kertet, azután a vásárokat, falusi ünnepeket, így legjobban meg fogunk ismerkedhetni azokkal, kik a legelső művészetet űzik, és kik azt büszkeséggel űzik, látszólagos szerénységük daczára, mert amint Frankbonban legalább 20 újságban is megírtam, nem kell a house-os és fapapucsos embert felületesen megítélni, mert senki sem tudja lelkét jobban elrejteni, mint a franczi paraszt. Jól tudja azon husz század óta felhasznált lény, kivel annnyira visszaéltek, mit használ őszintén kimutatni , mennyit ér, mennyit tud, mennyit bír. Ne higgjenek tehát se beszédjének, se cselekedeteinek, se mozdulatainak, mert mindez nem tükrözi híven vissza gondolatját. Ravasz, éles elméjével igen jól tudja az együgyüt játszani, úgy hogy a legfinomabbat is rászedi. Legszebb érzéseit, gondolatait, mindent mi benne valamit ér, bámulatos ügyességgel tudja elrejteni. Együgyünek tettetni magát és nem az lenni, különös élvezet, melyet azonban századok óta gyakorol a franczia paraszt. E mezők lakói a legelső, legnagyobb művészetet űzik, a földművelést, de meg kell vallani, Frankhonban is, mint mindenütt, minden haladás ■ daczára, még sok teendő van, mig azt tökéletességre viszik. Csak ötven év óta van haladás. Azelőtt a paraszt, ura jobbágya lévén, nem igyekezett megjavítani a földet, melyhez semmi joga nem volt, a föld csak úgyszólván magától termett. De a helyzet azóta megváltozott, a földművelő is szabad lett, fel kell tehát hogy használja szabadságát, tanulnia kell balladnia. Amint szabad lett a földész, felelős is lett, felelős külnösen a munka nagy törvénye előtt. Most a föld szabályozója, termékenyítője, jövőben a föld termése csakis az ő munkája és tudományának eredménye lesz. A földművelés Francziaországban igen nagy szerepet játszik. Frankhon összes területe 54 millió hektár. Egy része, természetesen nem művelhető, ezek a folyók, patakok, csatornák medrei; a tavak, bányák, kőbányák, havasok, sziklák, országutak, beépített birtokok, városok, falvak, piaczok stb. Ez mind két millió hectárt részén el Marad tehát 52 millió, mely így van felosztva: szőlők 2 millió, kertek gyümölcsösök, veteményesek 2 millió. A landesok (terméketlen köves puszták) melyeket csak most igyekeznek termékenynyé tenni, 8 millió; erdők és kertek 9 millió, rétek 5 millió, szántóföldek 26 millió. Tehát a szőlők, veteményesek, gyümölcsösök, erdők, rétek, szántóföldek 44 millió területet foglalnak el. Ebből láthatják magyar olvasóim, hogy a földművelés volt és lesz mindig nálunk a nagy nemzeti iparág. Már most lássuk, hogy van a lakosság felosztva: 20 millió lélek foglalkozik Frankhonban, mint mondtam, földműveléssel. Az iparral 3 millió, kézimunkákkal, mesterségekkel 8 millió; a sereg fél millióból áll; tanár, művész, szóval liberális professiót űző egyén három és fél millió van; cseléd egy millió, végre egy millió, kinek semmi keresete nincs. Daczára ezen kedvező körülményeknek a földművelés nincs Francziaországban azon magas s poleton, melyen lennie kellene, de napról napra halad, aztán oly különös egyéniségek mutatkoznak nálunk, a nép gyermekei közt, mint sehol másutt. Ott van az élet, ott van az erő. Eddig a mezők lakosai az irodalom és művészetre nézve nem léteztek, de az nem fog mindig így maradni, eljön az idő és talán nincs is messze, amikor a földész a legtanultabb ember lesz. Mindenütt alakulnak most a falusi könyvtárak. S ezen falusi könyvtárak nem fognak sokáig fenn lenni a nélkül, hogy ne hoznának nagy változásokat létre az irodalomban. Ezen 20 millió ember nem fog mindig megelégedni azzal, mi egy páriásnak tetszik. Világos, hogy nekik egyéb kell: józanabb, gyakorlatibb könyvek. Hová fog lenni akkor a költészet ? kérdik önök. Hisz a legmagasztosabb költészet még a legelvontabb könyvben is lehet. Amit valóban szeret a ember, arról meghatottan beszél és ez a költészet. A viszontlátásig Noel Jenő, J a pánszláv propagandának Odessában tartózkodó nagy számú emberei által felbiztatva újra fegyverre szólított a Balkán szláv lakón Törökország ellen. De ezen vállalatának vége az lett, hogy Konjovában internáltatott a montenegrói fejedelem által 1864-ben. Innen jura Odessába menekült, hol be is végzé küzdelmes életét. A szerbiai lapok gyászkeretei - ben hirdetik Vukalovics halálát. Fürdői levél. Gleichenberg,aug. 4. Kevés fürdőhely van Magyarországon, hol egy nyáron át több fürdővendég fordulna meg, — mint a mennyi magyar van évente fájdalom a gleichenbergi közönség közt. — A július 24-ig terjedő kimutatás szerint volt itt 2232 vendég, ebből az utazókat és bekukkantakat leszámítva fürdővendég minden perepuityostól 2165; ezek közül a magyar korona tartományaiból való mintegy 686, és így az összes vendégeknek több mint egy negyed része magyar, sőt majdnem egy harmad része. Oly fürdőről írok tehát, mely a hazai közönség előtt nem idegen, hol annyi sok honfitársunknak van egy-egy féltett betege. Elszomorító tény ez, s mi oka, hogy tőlünk oly sok mell- és gégebajos kerül? Főleg a magyarországi légmérséklet változatossága, de az is, hogy a magyar képleg szólva ha jó dolga van, a kasra fekszik, úgy melegszik.« Sokkal gondtalanabbk vagyunk, hogy semmikor egészségesek vagyunk, elírnánk sajátosságára gondolnánk s okosan igyekeznénk élni és alkalmazkodni. A rekkenő bőségben barangolunk a síkon izzadunk, de hisz abba bele nem halunk, lábunk bir gyerünk! Elér a szomjúság, ama tanyán pompás viz van, vagy itt a pinczéből jó bor kerül ki, igyunk egyet! Nevetjük a németet ki paraplusjával sétál a tiszta ég alatt s ha bőrig átáztatott egy futó zápor, mi az? lux. — Ejnye bele meleg van, fürödjünk meg, lehűt a Duna vagy Tisza babja. Én pajtás elfáradtam a fürdéstől üljünk le ez alá a fa alá, jól fog esni egy kicsit csücsükelni, gyújtsunk rá! Az este is mely, csak úgy fát a szegény magyar tüdő, gyerünk a városligetbe, vagy (kisvárosban) az izékertbe. Ott vígan poharazgatunk, egyszerre csak olyan szél támad, hogy a fák csak úgy verdesik egymást, csak úgy bőg a szél, a hévmérő hirtelen 10 fokot szalad le. Hányadikunknak van pleedje vagy felsőkabátja? Ki ki vesd el magad, haza! Hát az az eszeveszettség, melylyel néha napján a csárdást járjuk! S nem is volna magyar gyerek (?) nem is volna legény, a a ki mint egy philister bevárná még teljesen kihűlt, ruhája megszárad, s addig ki nem menne, ki megtartóztatná magát egy kvaterka bortól is.— „Lelkem te köhögsz hivassunk doktort !“ „Kell is a majd elmúlik igy is, egy kis katarus!“ — Napok, hetek múlnak, s lesz a katarus „üdült.“ Most uram segíts, el Ghichenbergbe!— De mit papolok! Senki sem hallgat az iív beszédre, s a ki hallgat is talán, elég bőre hinni, hogy kivétel, ő nem fog így járni. Ha nem néznének csak körül itt a sok, aránytalanul sok köhögő, krákogó beesett arczu magyaron s magyar hölgyön, bizony “ mondom megilletődnének ha szívok érezni, fejük gondolkozni szokott. Méltán raegióható az itteni fürdőigazgatóság, hogy sehol egy magyar felírást, sehol egy magyar nyelven szerkesztett hirdetményt nem lehet látni, holott annyi Magyarországból került pénzt raknak zsebre févenkint Gleichenbjergben! — Még megrovásra méltóbb sőt mondhatni szemtelenségnek is, hogy a gyógyház olvasótermében 28 különféle német, 2 franczia, 1 angol, 1 olasz, 1 lengyel, 1 cseh, és csak 3 magyar lap található: Bolond Miska, Hon és Pesti Napló. S ezek is csak egy-egy példányban. Úgy, hogy néha nem is lehet sehogy hozzájok jutni. Legalább a Hon és Napló járnának 3—3, vagy hát 2—2 példányban, s még a fővárosi lapok. — Hanem hát itt a „Verein“ az ur, egy részvényes társaság, s úgy látóik főelv a „profit“. A közönségre nincs több gond, minthogy épen el ne szokjék, s ebben hatalmas szövetségesek az emberi könnyelműség és gyarlóság mely a bajokat szüli, s a teremtő, ki e helyett a mellbetegek javulásának oly hathatós tényezőivel ruházta fel. A „Verein” gondosan beszedi a 8 ftnyi gyógy és zenetaxát. És a zenekar? Egy néhány szerencsétlen Hatás és igen közönséges trombitás csapata, kiknek játékát jellemzi, hogy mikor megszólal a dob és réztányér, önkénytelenül a pesti városligeti Kinglspie mellett vélem hogy vagyok. Mikor idejöttem a „Vereinshaus“ mellett illő borzalommal láttam egy csomó tinanezot. „Thyll“ de sokan vannak itt ezek gondolám, s eloldalogtam, híven visszaemlékezve ama 4 ft 50 krra, melyet egy nehány lat dohányomért tavaly fizettettek Pesten, mivel a czimares bizonyság levelet reménybeli unokáim hazafius érzelmeinek ápolására gondosan őrzöm. S ime délben kisült, hogy e vászonbípusos, finanszsapkás emberek a zené-