A Hon, 1873. szeptember (11. évfolyam, 200-224. szám)
1873-09-12 / 209. szám
209. szám. XI. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1878. Péntek, sep. Szerkesztési iroda * Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli essti kiadás együtt: 3 hónapra ..............................................6 írt — tcr. 6 hónapra ...... 12 » » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elatívt napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, September 12. Budapest, sept. 12. A horvát országgyűlés a revisio elfogadása után szünetel, azonban az egyes sectiók igen élénken működnek. A pénzügyi bizottság bevégezte tanácskozásait az 1873- ki budget felett. A codificationalis bizottság sept. 10-kén tárgyalta az egyetemi törvényjavaslatot s azon elvi fontosságú változtatást indítványozza, hogy az eddigi két facultas — — jogi és theologiai — mellé a másik kettő is felállíttassék. Referensként Dr. Back szerepel. A kérvény bizottság minden kérvényt elintézett. Victor Emanuel utazását a porosz lapok is szőnyegre hozván, nagyon különös hangon írnak a királyról és utazási tervéről. A „Vors. Ztg“ többek közt ezeket mondja: „Németországnak nincs oka, hogy az olasz királyt ünnepelje, mert lénye és nevelésénél fogva teljesen idegen, és az a gyenge segély, melyet kormánya 1866-ben Németország reconstituálása alkalmával nyújtott, az 1870-ki ellenséges magatartás által ki van egyenlítve. Olaszország ellenben német győzelem útján foglalta el Velenczét és Rómát és királyát ez régen arra indíthatta volna, hogy hazájában keresse fel ama népet, melynek annyit köszönhet, és melynek még annyi jót fog köszönhetni, ha vele együtt a papi szolgaság ellen küzd.“ Lamarmora leleplezéséért a porosz sajtó megtámadja Lamarmorát, mialatt Bismark magatartását Ausztria- Magyarországgal szemben hallgatással mellőzi. Csak a „Nationalzeitung zárja be közleményét egy hymnussal Bismark felett. „Minden ilyen leleplező, mint Benedetti és Lamarmora csak azt éri el, hogy a porosz államférfi dicsőségét nagyítja és kimutatja felsőségét a többi diplomaták felett, kikkel dolga van. Az „Elfb. Ztg“ e könyv folytán következő elmélkedésbe esik: „Épenséggel együgyüség, midőn a bajor particularismus a rendelkezése alatt álló lapokban azt állítja, hogy a szövetségi szerződések 1866 ban nem köttettek meg Poroszországgal, mivel délen ezt sürgették és a szerződések csak Poroszországra bírnak előnynyel és nem Délnémetországra is. Bajorország az 1866-iki háború után a bécsi kabinet által nem csak átadatott a győzőnek, hanem osztrák részről még bajor területátengedés is terveztetett kárpótlásul Velencze átengedéséért. Poroszország maga részéről jelentékeny átengedést követelt északi Bajorországból, hogy úgy északi Hessent átengedéséért kárpótolja, mint Würtemberget és Badent a terület és népességi arányhoz képest erőnbítse. Ezenkívül Francziaország némely német területrész megszerzését követelte, mint ezt Bismarck herczeg Krüger képviselővel folytatott ismeretes beszédjében jelezte. Ily körülmények közt nagyon lehetséges volt, hogy Bajorország magát lehetőleg megfeszítette, hogy e gyengítést megakadályozza, mely ellen egy európai hatalom sem kelt volna ki. Jóllehet Poroszországnak ilyetén felosztás által előnye lett volna, mindazonáltal csupán csak nemzeti tekinteteknél fogva, mégis fölhagyott az ilyetén terület átengedésekkel és ezáltal kényszerítette Franczia és Ausztria,Magyarországot is,hogy az óhajtott területfoglalásokról lemondjon. A párisi érsek pásztori levele, melyben September elsején imádságokat rendel a szent atyáért, nagy feltűnést okozott, úgy hogy hir szerint Nigra panaszt emelt Broglie előtt. A levél következő: „Róma megszállása a keresztény világ életfeltételének legvakmerőbb megsértése volt, valódi merénylet volt a vallás és társadalom ellen. Sokáig fenyegetőleg fejünk felett lebegve, még akkor is, midőn minden arra mutatott, hogy bekövetkezett, épen borzasztósága miatt, majdnem lehetetlennek látszott. Emlékszünk, hogy iratunkban hypothesisnek mondottuk, és akkor megjósoltuk a híveknek, hogy ha a feltevés valaha egy valaki vakmerősége, és a többiek beleegyezése folytán valósul, a világ ezáltal évszázadokra zavarba hozatik. Hiába titkoljuk, keresztény testvérek, ha a szentszék és egyház jelen helyzete nyomasztó, jövője még inkább az lesz. Szenvedéseinek nagyobbulása van kilátásban, ha csak azok, kik a földön uralkodnak, egy szomorú tapasztalat tanát szivökre nem veszik és ebből kifolyólag megértik, hogy az érdek ép itt fekszik, hol az igazság keresendő. Et nunc, reges, intelligie, eruditdni qui ridicatis terrain. Eltekintve természetfeletti szemlélődéstől, alapítsuk reményünket a társadalmi érdek valódi megértésére. Nem hihetjük, hogy az európai hatalmak csökönös vaksággal és közönyösséggel megfejjenek oly állásban, mely alattvalóik oly tekintélyes részének lelkiismeretét és érzetét mélyen sérti. Eljő majd a nap, midőn belátják elutasíthatni szükségét annak, megszüntetni azt a raszat, melyet megakadlyozni kötelességük és erejük lett volna; különben isten majd felhasználja a gonoszát, hogy magának igazságot szerezzen. A forradalom, mely a roszat szülte, oly pontra fogja azt hajtani, hol a rosz maga magát öli meg. Azok, kik az egyházat hölyfüknek feláldozták, magok is áldozatul esnek, és ha majd csak romok maradnak fen, akkor az isten karja, mely nem rövid, összegyűjti az épület köveit és az emberek művének romja fedett újra felépíteni. Óhajtanék, hogy a nép ily borzasztó megpróbáltatástól megkíméltetnék, de nem kételkedünk a végeredményen. Bárminek legyenek is az események változásai, a keresztény Róma korán,vagy későn visszanyerendi függetlenségét. Ha a bitorló hatalom a jog és igazságérzet által nem sodortatik vissza jogos sorompóiba, majd elsepri azt a forradalom árja. Olaszország hamis barátai terület foglalást sürgettek a mit a természet és méltányosság egyaránt elitélt. E káros sugalmakat, melyek a nemzeti büszkeséget felizgatták, meghallgatták, Rómába nyomultak , e maga nemében egyetlen városba , mely a politikai fővárosok feltételeinek meg nem felel; háborutlan leírására számítottak, mit a világ soha el nem ismerend; sereget és hajóhadat szerveztek, melyeket fen nem tarthatnak; kiadásokba verték magokat, melyek e szép országot tönkre teszik, s korán vagy későn borzasztó katastrophákat fognak előidézni. Térjen vissza tehát; tanácsolják neki valódi és felvilágosult barátai, hagyja azt a területet, mely mindazokat, kik erőszakkal és jogtalanul bitorolják, elnyeli, beszéljék rá, szerezzen magának isten és ember előtt érdemet, mondjon le róla önkényt, azon földről, melyet a jóérzelműek közvéleménye egykor úgyis elragadand tőle. Ezáltal kiszakítja társadalmunkból a végtelen zavar és egyenetlenség magvát, melyet maga ültetett. Ha dicsvágyát a helyes mederbe tereli, eszélyességéről fog bizonyságot tenni, kibékül az egyházzal és visszanyeri a köztiszteletet- E magatartása általános tetszést aratna, és lehetővé tenné, hogy új sorsát régi híréhez kapcsolja; tiszteletteljes helyet vívna ki számára a keresztény nemzetek között. Akkor Róma leveti a gyászt, melybe öltözött, és visszanyeri cultusának és történetének dicsfényét; feltár: adja falait azoknak, kik romjainak méltóságát és egyházainak szentségeit szeretik; a népek szent ünnepeihez visszatérnek, és az idegen szívesen fog magasztos vonásaiban gyönyörködni, melyeket ezután a pusztán anyagi jólét köznapi gondjaira törekvő felforgatások nem fogják megbecsteleníteni, akkor pápája és királya visszanyeri szabadságát és sz. Péter erkélyéről újra áldást fog hinteni a világra és nagy leend az öröm az egész kereszténységben. Ezt reméljük mi, keresztény testvérek. Mikor érjük meg ezeket? Ez isten titka. De az nem titok előttünk, hogy bírunk egy eszközt, a pillanatot siettetni, midőn e dolgok bekövetkeznek Ez az eszköz, hogy az egyház fiai, püspökök, papok és hívek szorosan az egyház feje, Jézus Krisztus helytartója köré seregeljenek, és mindnyájunkat azon erős bizalom lelkesítsen, melynek példáját benne leljük. Amaz örömteljes megoldás imádságunk gyümölcse lesz. E őzéiből IX. Pius imára hi fel minket, stb.« Dr. Manning, a west,minsteri érsek az izlandi római katholikus prímáshoz intézett levelében érdekesen nyilatkozik Izland vallási és politikai helyzetéről. E levélben azt állítja az érsek, hogy Izland vallás tekintetében boldogabb helyzetben van, mint bármely ország, és azt is állítja, hogy az ország soha sem volt anyagilag kedvezőbb helyzetben, és sohasem volt nagyobb befolyással a britt államban, mint jelenben. „De ha idegen nemzetekre, sőt mondhatom önelőtt változtatásokat sejtek, vagy amint az emberek nevezik haladást, megállapodás nélkül. Kormányok és nemzetek a bizonytalanba tévedeznek, anélkül, hogy működési alapot és ezáltal visszavonulási vonalat raknának, melyet balesetek alkalmával felhasználnának. Államokat és nem monarchiákat értek, mert ezek eladták magukat és erkölcsileg tönkre jutottak; az államok vallás nélkül, isten nélkül vannak, s aki isten nélkül van, az fen nem állhat, mert nincs összefüggése. A megszokás, vagy az érdekek szívóssága folytán talán rövid időre vagy hosszabbra is fenállhatnak, de már magukban nem bírnak életerővel és éltető segédforrással. Mindezt látom Izlandban is. Nektek Izlandban a vallástól áthatott népetek van, mely magán és közkötelessége által istennek szolgál. Vallási egységgel birtok tanaitokban, isteni tiszteletükben és áldozástokban, mely a szabad gondolkozás minden modern kicsapongásának és istentelen törvényhozásnak ellentáll és azt magától eltaszitja. Izland haladása a kereszténység ösvényén mozog, mig más országok a vallástól eltértek vagy eltérnek. Nem látom a császári Németország, vagy a forradalmi Olaszország vagy Spanyolország jövőjét biztosítva, ha a régi katholikus hagyományát elejti, vagy Francziaországét, ha Voltairet tovább is isteníti és az 1789-iki elveket dicsőíti. De jövőt jósolhatok Izlandnak és Angolországnak is, ha Izland továbbra is Izland, Angoloország pedig keresztény uralom marad.“ Porosz vidéki lapok hivatalos közleményt hoznak arról, hogy a minisztérium elhatározta Reinken püspök elismerését, és még csak a császár szentesítése van hátra. Mihelyt az megtörtént, a határozat hivatalos alakban lép a nyilvánosság elé, ami 14 napra várható. „Meg vannak győződve — írja a Presse — hogy Baden követni fogja a porosz példát. A többi kormány között, különösen Bajorország magatartását várják. Liberális körökben nagy bizalommal viseltetnek Lutz politikája iránt. Mégis az a nézet uralkodik, hogy a kormány a közvélemény nyomása alatt kényszerítve lesz a többi kormány példáját követni. A „HON“ TÁRCZAJA. Nehány irodalmi emlékről. Irodalmunk terjedésének egyik jele, hogy a fővárosban már néhány a szó nemesebb értelmében antiquar könyvkereskedés is létezik. Ezek között Horowitz az Angol királynőben s Rosenberg testvérek a hazai takarékpénztár palotájában méltók kiválóbb figyelemre. Az utóbbinak raktárában jelenleg ,— mint azt 4 ik számú s hozzánk is beküldött jegyzékéből látjuk — oly sok ritka s valóban nagybecsű mű létezik, hogy e jegyzékre s általa a nevezett könyvkereskedő raktárára méltónak tartjuk felhívni olvasóink figyelmét. Az említettük füzet teljes czime: „Rosenberg testvérek ódon munkák tára 4. sz. Bibliotheka Hungarica, Transylvanica, Austriaca, Bohemica és az egészben nagy gonddal s tapintattal mintegy 3200 mű van elősorolva, amelyek közt a legnagyobb rész igen természetesen legújabb korból eredt, azonban több száz régibb mű is mint alább részletezni fogjuk több unicum is található. A külföldi különben itt csekély számban képviselt művek természetesen minket nem érdekelnek, valamint halgatással kell mellőznünk azon idegen nyelven irt vagy tisztán bibliographákra nézve érdekes műveket, melyek e jegyzékben találhatók. Azonban még a többiek is oly nagy számmal vannak, hogy igen gondosan kellett a füzetből azon néhány czímet kiválasztanunk, melyet itt olvasóinkkal közlünk. Leggazdagabb a gyűjtemény szabadság harciunkra vonatkozólag. Kossuth Lajos „Pesti Hírlapijából, egy — néhány számot kivéve — teljes példány van itt 7 folyamban. Ugyancsak meg van a Bajza József által szerkesztett »Kossuth hírlapja« is 1848-ból hiány nélkül. Mindkét lap e kor történelmének első rangú kutforrásai közé tartozik s a legnagyobb ritkaság teljes példányt szerezni belőlök. A többi itt lévő forradalmi lapok közül felemlítjük még a márczius tizenötödikét Politikai napilap szerk. Pálffy Albert 1848—49. A foradalomra vonatkozó müvek közt látunk egy kétkötetes névtelen müvet a pesti magyar nemzetgyűlésről 1848-ban s Balleydier, Degerando s mások müveit. Ide tartozik még az 1848—9-ki magyar honvédelmi minisztérium rendeleteinek becses gyűjteménye három kötetben s több más alkalmi pamphlet, melyeket részletesen elősorolni feleslegesnek tartunk. Másnemű történelmi emlékeink közül legelső sorban kell említenünk a régi országgyűlések naplóit. A múlt századból 1715, 1723, 1729, 1741, 1742, 1751, 1765-ről vannak itt ezen nagyszerű naplók, melyeknek egy része korszakot alkotó fontosságú tényekről ad felvilágosítást. A régi történetírók közül Heltay, Székely (igen ritka) Bell, Pray, Engel, Budai Ferencz, Katona teljes munkái s Fessler már csaknem egészen elfogyott, első kiadása kaphatók ezen raktárból. Igen érdekes Bethlen Farkas műve : „Historiarum Pannionico Dacicarum librii a clade moharensis 1526 usque ad finem seculi (1601). Ezen szép példány egy külön e czélra szervezett könyvnyomdában Körösön (Erdélyben) nyomatott, azonban még a nyomatás befejezte előtt a törökök szétrombolták ezen várat s a nyomtatványok egy pinczében falaztattak be. A mű ellen feledve s csak száz év múlva véletlenül akadtak a rejtett helyre, honnan a megrongált műből csak két teljes példányt lehetett összeállítani s ezek egyike a Rosenberg győjteményében levő Bethlen Farkas s János más ritka müvei is vannak itt. Cornidesnek Béla névtelen jegyzőjéről irt müvéből van egy szép példány. Décsy Osmonographiája e ritka mű 3 kötetben, szintén teljes példányban van. Igen érdekes s ritka mű Gödffy Borbála (néhai Ponori Thewrewk J. özvegyének) egykorú emlékirata a Hóra féle lázzadás egy részletéről, mely mű egyszersmind az első segéd forrás anyanyelvünkön e kor ismertetéséhez II. Josef, Maria Theresia s Leopold idejéből — különösen az egyházi s úrbéri viszonyokra nézve — több becses kissebb iratot térhiány miatt mellőznünk kell. Felemlítünk egy régi névtelen krónikát következő czimmel: „Mausoleum potentissimorum et gloriosissimorum regni ap. regum et primorum Ungaria ducum. Cum versione operis german. Cum 58 tab. aen. Norinb. 1664“ Kovachich vestigiái teljes példányban vannak. Végül — de mint utolsó becsüt — három egykorú névtelen német füzetet kell felemlítenünk Zrínyi Miklós — a költőről. Ezen becses s eddig teljesen ismeretlen műnek teljes czime a következő: „Denkmal sarmnischer Heldenthaten wass nämlisch Graf Niklas v. Serin seit in seinen im Herbstmonat 1663 angetretenen gewalts in Hungarn mit etlicher im zugeordneter Hülfe durch Göttliche Verleihung, wieder den Türken bis auf den Mai monat jetzigen 1664 fars verrichtet. 4. (28 pag. Text und 15 Kportflnnth. Abb. Städten und Festungen.) O. O. u. J. — Continuation d. Sermnischen Denkmahls, was Vornehmelich sich zugetragen ferner in Hungarn bis zu endt des Augusti Anno 1664. Mit etlicher Treffen, so vorgangen und underschiedlicher Stätten Kupferstücken geziehret. (Gedrukt im Jahre 1664.127 pag. Text u. 13 Kpfrtfln.) — Fernere Continuation des Sermnischan Denkmahls, was sich weiter zugetragen in Ungarn bis auff beyderseits getroffenen Frieden. O. O. Gedr. im Jahre 1665. (30 pag. Text u. 21 Kpfrtfln.) 4 Ppbd.“ E gazdag történelmi kincstár mellett kicsinyszerűnek látszik az mit Rosenberg irodalmunk emlékeiből összegyűjtött, azonban ezek közt is sok becses mű van, a melyeket név szerint elősorolunk : Balogh István, Temetőkért,melyben néhány halotti alkalmatossággal való praedikácziók vannak. Váradon 1655. Barklátus Argenisse Fejér Antal fordításában 1792-ből Bod Péter Athenasa s még ritkább biblia lexicona s magyar Athenasa (más művei is teljes példányokban) Cybelei Pécsi püspöki rendeletek 1517-ből. Czeglédi István kassai lelkész ritka polémiája 1663-ból következő érdekes czimmel: »Barátsághi dorgálás, az az az igaz calvinista vallásból kitsapont, s hogy már a sz. Péter hajójában mezítelen beugrott egy pápistává lett embernek megszólítása, ki is nyolcz okait adván egykor hiti változtatásának, Calvinista baráttyához, ortzázza régi pajtársa, hogy stb (az egész 523 lap). Hetvenkét közmondásból támadt gunyortzák 1825-ből. Páris Pápai F. igen ritka ref. egyház történelme 1684-ből. Pápay Sámuel irodalomtörténete 1808-ból Wajda Péter levelei 1776-ból. Rosenman István jogi művei 1791-ből. Sándor sokféle czimü ritka s becses gyűjteménye 1798-ból. Schwenvisner numismaticája 1801-ből. Schwandtner összes művei az Anonymus Thuróczi kiadása. Székely János krónikája s az unitária egyház történelme. Szirmay több műve s köztök Zemplén története. Igen érdekes kis művelődés történelmi adat. A pest városi nemzeti őrseregnek szolgálati szabályzata 1848-ban. Timon S. magyarország földrajza 1734 és 54-ből. Tököly s Rákóczy emlékiratai, egy Tökölyről szóló egykoru történeti száma. A corpus juris első kiadása szerbőczi művének egykorú, rendkívül ritka kiadása. Veszprémi J. 5 értekezése 1795-ből a koronáról, a magyar pénzről, a legrégibb magyar grammatikáról stb. Be nem fejezhetjük szemlénket, hogy fel ne említsünk, miszerint e gyűjteményben több oly mn van e századból is, melyek könyvárusi után már igen nehezen vagy egyátalában nem kaphatók, de amelyek irodalom történelmünk s politikai történelmünk kutatóira nézve rendkívül becscsel bírnak. Elsősorban kell ezek közül említenünk a Tudományos gyűjtemény, a Budapesti szemle, Sárospataki füzesek, közhasznú ismeretek tára teljes példányai , melyek már jelenleg csak egyesek birtokában vannak. Széchényinek minden müve meg van itt s vi ’lóban olcsó áron kaphatók. Fejér György gyűjteményéből néhány kötet, Gallesti magyarra forditol »egyetemes világrajzá«-ból, mely a könyárusokn» nem kapható, teljes példányban. Hormayer s Mecnyánszky zsebkönyveinek több kötete, fímfalv »Magyarország-Erdély képekben« czimü becse gyűjteménye stb. Ezen mutatványok s gazdag tartalom folytán Rosenberger testvérek antipuari gyűjteménye (Egyetem utcza 2 sz.) bátran ajánlhatjuk olvasóin figyelmébe. Egyúttal azonban két megjegyzést is kell mondanunk. Egyik az, hogy Rosenberg, habá aránylag mérsékelt árakat is szabott ezen régi emlékeknek, néhány könyv árát igen magasra tett. Különösen áll ez a forradalmi emlékekre vonatkozólag, melyek közt több felülhaladja a 100 forintot is óhajtanék, hogy nagy uraink e műveket a kis könyvtárak részére ily áron is megvennék, de kétkedünk benne. — Másik megjegyzésünk, hogy kiadó a műveket német megjegyzésekkel kísérti Ezt ugyan önmaga azzal igyekszik menteni, hog ez által a külföldet is figyelmeztetni akarta hazán irodalmi kincseire, melyeket hazánk müveit közössége anélkül is ismer (?). Ez azonban nem lehet alepos mentség, miután a müvek czimei magyarul vannak s azok németre lefordítva csak kevés helyen fórdúlnak elő s különben is nehány odavetett „selten „sehr interassant« „sehr werthvoll“ még nem nyit tájékozást a külföldi közönségnek, melynek külöiben is csak azon parányi része vesz magyar kataligust kezébe, mely irodalmi viszonyainkkal bővebbe foglalkozik. Különben általában véve elismerése kell lennünk Rosenberg hasznos vállalata iránt óhajtjuk, hogy azt közönségünk saját hasznára megen pártfogolja. A német közkereseti és gazd.szövetségek congressusa Constanzban. (1 —4. szeptember.) A kerületi szövetségekben mintegy 27, az előleg és hitelegyletek, a fogyasztási, s az építő és termelő szövetségeknek pedig 200 képviselője volt jelen az évi közgyűlés megnyitásánál. A jelen volt vendégek közül fölemlítendők : Rátb Károly a magyar országos iparszövetség elnöke Budapestről, Svergel a berlini német szövetkezeti bank (Genossenschaftsbank) igazgatója, Thörde a szövetkezetek berlini közp. bankjának igazgatója, Hainisch a bécsi szövetkezeti bank igazgatója, Parisius a szövetségi ügyek közlönyének szerkesztője, s mások. Az elnöklő Nizze (Mecklenburgból) röviden üdvözölve a közgyűlést, megnyitja azt s a napirend első pontjára tért át, mely szerint az utolsó évi jelentés előterjesztése következett Schulze Delitzsch által. Az ez által évenként kiadni szokott statistikai értesítő, mivel több egylet tabelláinak beküldésével késedelmeskedett, még nem hagyhatta el a sajtót. Schulze Delitzsch sok számvetéssel constatálta azon haladásokat, melyeket ez értesítő fölmutatandó lészen. Különösen kiemelte, hogy a különféle egyletek és szövetkezetek létszámának növekvése következőkép aránylik: 1872-ben 1871-ben 1870-ben Előleg és belegyletek 2221 2039 1871 Fogyasztási szövetkezetek 902 827 739 Egyes szakmába vágó és 440 , építő szövetkezetek 37 404 276 összes szövetkezetek 3600 3290 2886 (Genossenhhaften.) Ami a szövetkezetek egyes nemeit illeti: az előleg és hitelegyletek kimutatásai a forgalomnak nevezetes emelkedéséről tanúskodnak. A tulajdon vagyonnak képzése, idegen tőkéknek egészségtelen áramlata következtében, ez utóbbinak szaporodásával nem tarthatott lépést. De a viszony (a tulajdon vagyonnak majdnem 20% mellett) a letéti bankokhoz arányúvá, még mindig kedvezőnek mondható. A veszteségek mérsékeltek, de az 1873. év folyamában még többtől lehet tarthatnunk, mivel némely egyletek a kelletnél többet foglalkoztak az értékpapír-üzlettel. — Igen jelentékeny és egészséges lendületeiben vannak a fogyasztási egyletek, melyek közül 170 tölti be a kimutatási rovatokat. (1870-ben csak 111, 1871-ben 143 létezett.) Előadó dicsérőleg említé föl azon álláspontot, melyet ez egyletek a háború folyama alatt nemzeties maguk tartásánál fogva elfoglaltak s mint legnagyobb, illetőleg legnagyobb befolyású egyleteket a következőket emelé ki: a göretzi, boroszlói, magdeburgi és müncheni egyleteket, ez utóbbit mint vezérét a délnémet egyleteknek, mely Mannheimban, egy nagybani gyarmat-árubeszerzési társulatot, természetesen részvénytársulatként — szervezett. Behatóan ismerteté a burgi fogyasztási egyletet és ennek a népnevelészetet és munkásosztály művelődését célze helyes berendezését. Ez egylet legutóbb szénszállításra rendelt tulajdon hajóján a német lobogót tűzte ki. Az egyes iparágak szövetkezetei közül a termelőszövetkezetek, a nyersanyag- és raktározási szövetkezeteket háttérbe szorítja. E svakba vágó 440 szövetkezetből 131 nyersanyag, 133 termelő, 33 mezőgazdasági nyersanyag, 87 nagyobbára mezőgazdasági mű és 50 raktározási szövetkezetre esik. A berlini munkások legkitűnőbb osztálya mindinkább az önsegély jótékony pályájára lép; az asztalosoknak bejegyzett 20 termelőszövetkezete már legközelebb alszövetkezetet fognak képezni. — Az épitő-szövetkezetek sokkal rövidebb életűek semhogy eredményeiket már is dicsérni lehetne. — A 600 előleg egyletben, melyek tagjaiknak, állásukhoz képest, statistikai beosztását is adják: 26000 tulajdonképeni munkás vesz részt, míg 120 (907 körül) fogyasztási egylet 30000 tagjának nagyobb fele a munkásosztályhoz tartozik. Végül Schulze egy pár ultramontan oldalról jött támadással foglalkozott és a szédelgők kísérleteivel, melyek bizonyos mértékben a „bejegyzett szövetkezetek“ a szűzies tisztaszeget szédelgési czélokra használnák. Inte a szövetségi tagokat, hogy vigyázzanak és oda hassanak, hogy a szövetkezetek a tőkének, a gazdászati test ereiben való lüktetését mindinkább előmozdítsák hogy a tőke és a művelődés demokratizálása által a nagy pultúrfeladatoknak megfeleljenek és igy e gazdászati forgalom növekvő egészségéhez a nép bármely rétegének utat nyissanak. Schulze-Delitsch-nek ezen úgy alakja, mint tartalmára nézve remek beszéde a jelenlevőkre valóságos lelkesítő hatást gyakorolt. Az előlegi bankok ez utolsó évben, az idegen tőkének fölötte nagy áramlata folytán azon kísértetnek voltak kitéve, hogy működési körüket elhapva az u. n. nagy bankok hatáskörébe átcsapjanak, melynek sem pénzeszközeiknél fogva, sem az ügyvezetéshez igényelt erők hiánya folytán megfelelni képtelenek lettek volna. Hogy némely egylet ezen kísérletnek nem állhatott ellent, s hogy más egyletek nem a helyes eszközökhöz nyúltak, hanem igazgatóságuk viszás cselekvési módja által lételük koczkáztattatott. Schulze-Delitscht, ki a pénzpiaczon uralgó krízis hosszbb tartamáról meg van győződve, arra indították, hogy a tapasztalatokat, melyeket egyes egyletek észlelhettek egészszé összefűzze, s hogy a közgyűlés azokat az érekelteknek komoly figyelembevétele ajánlja. A mondatok következőkép hangzanak: I. Megfontolva azon veszélyt, mely az idegen tőkének mértéken túli kínálkozása által előleg- és hitelegyléteinket fenyegeti, amennyiben ezeket azon kísértetnek teszi ki, hogy tulajdonképeni működési körüket elhagyva, a nagy bankok hatáskörébe csapjanak át, mely működésnek azonban sem pénzügyi eszközeiknél, sem az ily üzlet vezetéséhez szükséges erők hiányánál fogva meg nem felelhetnek, a közgyűlés az alábbi pontokat állítja fel s azokat komoly méltatásra ajánlja: 1. Mihelyt tartós pénzkínálat következtében a forgótőke annyira összetorlódik,hogy az az intézetek rendes üzletkörében semmi módon sem értékesíthető, mint a pénzkínálat és pénzkereslet között létesítendő kiegyenlítésre leginkább ajánlható a már oly gyakran helyesnek bizonyult rendszer t. i., a hitelező és adós kamatjait lejebb szállítani, és az előbbiek felmondási határidejét meghosszabbítani. Óvakodni kell azonban az tulajdon üzletnek hitelkereslet által oly mértéken túli kiterjedésétől, melyet a tulajdon felmondhatlan tőke kerete képez, nehogy egyes tagoknál beállható bukás a tagok üzletrészének igénybevételét idézze elő , mi rendesen az intézet pénzügyi állapotának zavarát, sőt annak egészbeni megingatását is előidézhetné. 2. Ily módon e nemű jelentékenyebb bajok el nem háríthatók, úgy hogy azoknak más módom elhárításáról kell gondoskodni és igy netán a nagy nyereségeknél inkább arra kell törekedni, hogy azok mindenkor könnyen elhelyeztethessenek s a teljesített fizetések ismét az intézet pénztárához csatoltassanak. Más esetben a folyton rendelkezésre álló készpénz-eszközök hiánya az intézeteket a legroszszabb eshetőségeknek tehetné ki,mivel válságos időkben milyenek jelenleg egész váratlanul belépnek, a betett pénzek kivétele sokkal rövidebb idő alatt szokott történni, mint amennyi idő azoknak összegyűléséhez szükséges. Ezen oknál fogva oly elsőrangú cégek váltói, melyek bármikor könnyen, lényeges veszteség nélkül forgathatók, sokkal előnyösebbek, mint az értékpapírokbani elhelyezés, mert a válságos időviszonyokban beállni szokott árfolyam csökkenés a legszolidabb részvények birtokosait annál erősebben sújtja, minél inkább juthatnak ezek oly helyzetbe, hogy percnyi szorultságban papírjaikon bármi áron túladniuk kelljen. 3. Ha azonban ennek dacára egy-egy intézet az értékpapírokban való elhelyezésre érzi magát indíttatva, az épen elősorolt okoknál fogva legalább arra ügyelendő, hogy : egyrészről tekintet nélkül a vérmes nyereségi reményekre egy megbízható bankház tanácsa mellett a legszolidabb papírok vásároltassanak , másrészről az elhelyezés összege az intézet pénzeszközeihez arányuljon. Azonban semmiesetre sem férkőzhet az értékpapírokkali speculatió intézeteink üzletkörébe, mert azok ezáltal, eltekintve tételük kockáztatásától, gazdászati és sociális feladataiktól megfosztva oly aljas dividencia- és tantieme háborúba bonyolulnának, mely a fáradság nélküli nyereség utáni vágyban a jelenlegi forgalom erkölcsi talpazatát igen mélyen megrendítő. 4. Mindezek után sürgősnek mutatkozik, hogy ily papíroknál a vételáron fölüli árfolyamban évenként elért nyereség, ne a tagok osztalékára, vagy az igazgatóságantt e méré sat., hanem részlettartalékalap képzésére fordíttassék, hogy később beállható árfolyam csökkenéseknél, ne a főtartalékalap, vagy a tagok üzletrészbirtoka vettessék igénybemely eljárásról a szükséges intézkedések az alap,szabályokba és az igazgatóság és hivatalnokokkal kötendő Szerződésekbe fölveendők. Ezen Schulze-Deltzsch által egyes részletekben még bővebben megvilágított pontoknak másodika és harmadika szolgáltatott vitára okot, anélkül azonban, hogy megdöntöttek volna. A második pont fölötti vitában, melyben többek között az ügyész különös fölszólítására Sörgel és Thölde berlini bankigazgatók is részt vettek, alkalmilag az előleg egyleteknek a porosz bankkal való összeköttetése is szóba hozatott, melynek dicséretére föl lön említve, hogy a szövetkezetekkel, a háború folyama alatt is a legnagyobb előzékenységei iránt. Egy oldalról fölhozott azon panasz ellen, mintha a kbr. porosz bank egy egyletnek ugyan jelentékeny váltó (discons) hitelt de igen csekély lombard- hitelt nyújt. Schulze azon nyilatkozattal felelt, miszerint örvend, hogy a bank nem igen nagy súlyt fektet az értékpapír üzletre. Az ügyész indítványa minden pontjában elfogadtatott. Az ügyészség második indítványát egy, a közgyűléseken már gyakran megvitatott tárgy képezte: a váltóbehajtásoknak kölcsönös jutalék-