A Hon, 1873. szeptember (11. évfolyam, 200-224. szám)
1873-09-17 / 213. szám
213, Szífm. XI. évfolyam. XIIeuro-hivatal : Barátok tere, Athenaeum-apulét földszint filmfizetési sííj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es sti kiadás együtt: 3 hónapra............................................. 6 frt ki 6 hónapra .... • 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felüdlfizetés negyedévenkint , . ■ 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittszik. gljipiignmiiiii wi'H’r-;.■! Esti kiadás. Budapest, 1873. Szerda, sept 17. Ty Q 3^5T POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési Iroda Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelői a lap szellemi részét illető minden kaitiány a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadhatnak el.— Kéziratok nem adatnak vissza szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalos (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők HIRDETÉS1C!* Budapest, September 11, Budapest, sept. 17. Az országgyűlés összehivatásának ügye — a legegyszerűbb kérdés a világon — oly komplicálttá kezd válni, hogy a kormány körében uralkodó határozatlanság, ide-oda kapkodás, ma ezt, holnap meg amazt gondolás alig szorul csattanósabb példával való bizonyításra, hogy öt-hat féle frázison ment — rövid pár hét alatt — át ez ügy. Ma hiteles alakban világgá szárnyalt, három napig ténynek tekintetett, akkor azután nagy garral megcáfoltatott, hogy két nap múlva ismét fölmerüljön, s hogy néhány nap múlva ismét az egész dementáló gépezet működését, igénybe vehesse. S nem vélünk csalódni, ha mind e híreket nem a sajtó tájékozatlan voltának, hanem egyenesen a kormány kapkodásának rójuk fel. úgy tudjuk, hogy mind ama hírek ép úgy hitelesek voltak, mint dementálásaik s az a siralmas meg nevetséges szerep mit a kormány a lapokkal játszatott, csak ha tükre volt saját megállapodatlan szerepének. Lapunk álláspontja e kérdésben ismert. Mi mulhatlannak tartjuk az országgyűlés mielőbbi összehivatását, s ezt nem is szűntünk meg sürgetni. Nagyon kevés, ha a kormánytól is legalább annyit követelünk, hogy határozott nézete legyen e tárgyban. Ha Kerkapolyék annyira nem tudják az ország viszonyai közt tájékozni magukat, hogy az iránt sincsenek tisztában, vájjon két hóig lehetséges-e országgyűlés nélkül kormányozniok, akkor egyenes lelkiismeretlenség tőlök egy perezre is ily nehéz körülmények közt viselni a kormányozás feladatait. Különben a „Napló“ tegnapi hírét az országgyűlés összehívása iránt ma már meghazutolja a kormányelnök legújabb bizalmi férfiának, Kecskeméty Aurél urnak, közlönye. Remélhetőleg estére ismét mást gondolnak Budán s annak bizonyára Faik úr lapjában lesz nyoma. Mert az ország mindenben szükséget szenved, de kormányközlönyökben nem. A kölcsönre nézve a „Reform“ így ír : Bizonyosnak állíthatjuk, hogy a kölcsön modalitásai fölött a tárgyalások, kormány és bankár-konzorczium között még meg sem kezdettek s valószínűleg csak néhány nap múlva, mikor a Rottschild csoport meghatalmazottjai Budapesten lesznek fognak fölvétetni. Három hét után remélhetjük, hogy a szerződés alá lesz írva. A bankügyről olvassuk a „Pesti Napló“ban , Bécsből, sept. föröl Írják nekünk: A napokban várják vissza de Pretis pénzügyminisztert Wartenbergből s Lucamot a nemzeti bank vezértitkárát Carlsbadból s a bank köreiben azt hiszik, hogy a magyar banktárgyalások, még e hónapban újra megindittatnak és pedig ezúttal úgy, hogy addig be sem fejeztetnek, mig eredményhez nem jutnak. Itt átalános a remény, hogy oly megegyezés fog létesülni, melyben mindkét fél, vagy a bankot is hozzá számítvai mindhárom fél megnyugodhatik. Sőt a vérmesebbek azt tartják, hogy már nincs is másról szó, mint azon pourparlerk eredményeit positív formába önteni, melyek ez ügyben Szlávy mint elnök és Kerkapoly pénzügyminiszter és az osztrák kormányférfiak között néhány héttel ezelőtt tartottak. Még ma korai volna a beszélgetés egyes részleteit nyilvánosságra juttatni, de ha arról biztosítom, hogy a két kormány között megállapodás létesült arra nézve. A „HON“ TArCZAJA. Idegen csemegék. Fatyű hajtások *) (A „Magyar Nyelvőr“-ből.) Átvenni. Újabban kivált tanférfiak, elvégezni, keresztül menni valamin (pl. tankönyvön) értelemben kezdik használni, a német durchmischen után, pl. a Tanügy 1873. 96. lapján: »vegye át (e h. végezze el) a nyelvtant“. Középtan. tanáregylet Közlönye 1873. VII. 357. 1. »Tanulmányait a következő sorrendben vegye át.« De minek nekünk átvenni e német kifejezést, mikor van rá jó magyar szavunk ? Fél világ, így fordítja a Pesti Napló 1873. jun. 7. reggeli száma a demi-monde-ot. Mi azonban a fél világ alatt egészen mást értünk; nevezetesen : emberek határozatán száma nagy sokaságát. Költői vagy szónoki beszédben mondhatjuk különösen : Nagy hős volt, félvilág bámulta vitézségét. Átvitt értelmű jelentése azonban nálunk e kifejezésnek nincs, mint a francziában a demi-monde-nak. A francziában a felsőbb köröket le petit monde-nak, s igy ott nagyon természetes volt, hogy demi-mondenak nevezték el azon kalandos osztályt, mely mig a külszínben utánozni igyekszik a grand monde-ot, addig a petit mondeból is kinő, s igy voltaképen egyikhez sem, de mégis félig emehhez, félig amahhoz is tartozik. Különben Francziaország*) A „Magyar Nyelvőr“ septemberi füzetének tartalma a következő : Nyelvészeti kutatások eredményei. Steiner. — Mielőtt. Szarvas. — Néhány kifejezésünk magyarázata. Thewrewk. — Közép igék tárgyi ragozással. Ihász. — A Jóka ördöge nyelvi sajátságai. Szülik. — Egy szokatlan használatú szó. Volt. — Idegenszerűségek. Komáromy. — Népnyelvhagyományok. 1) Szólásmódok. Bakosa. Török. 2) Népmesék. Pfeiffer Julia. 3) Tájszók. Zsoldos. Feremzi. Kőrész. Zellea Ilma. 4) Helynevek. Kriza. 5) Gyermekversikék. Steiner. Gyulai. 6) Közmondások. Steiner J. Király. 7) Népdalok. Hamary, Baráth. Tódban is csak az ifj. Dumas hasonló czimű színdarabja hozta divatba a demi monde kifejezést. Nálunk a fél világ ilyen jelentésére sem analógia sem történeti előzmény nem utal, de még maga a sajátlag francia fogalom sem honosodott meg nagyon nálunk. A félvilág kifejezés azért még egy részről érthetetlen, más részről szükségtelen is. Megértjük mi a demimondeot is. Foglalkozva vagyok. Nem annyira az irodalmi, mint a társalgási nyelvben nagyon elterjedt képtelen kifejezés. Tánczraulatságokban, fővárosban úgy mint vidéken, székire használják a franczia- s németes engagirozva helyett. Foglalkozom rokon értelmű a dolgosommal s benmaradó jelentésű ige. Foglalkozva vagyok — fogalkoztattam (szenvedő végzett jelen), mint hiva vagyok , hivattam. De a benmaradó igék nem képezhetvén szenvedő alakot, a roszalt szó 1) alaki képtelenség; azután ha a fogalkozómmal rokon jelentésű dolgozómból hasonlólag képzett dolgozva vagyok semmit sem jelent, akkor a foglalkozva vagyoknak sincs semmi nemű jelentése, s nem is képzelhető; tehát ez a szó 2) gondolati képtelenség is. A „je suis engagé” magyarul annyit tesz, hogy: fel vagyok fogadva, lekötöttem magamat, eligérkeztem. Ez utóbbi elég csinos kifejezés, s tökéletesen azt mondja, amit az engagirozva vagyok. Tánczoló szépeink, ha meggondolják, hogy minő , képtelenséget mondanak a foglalkozva vágyókkal, bizton hihetjük, hogy a jövő farsangon már nem ezzel, hanem az „eligérkeztem“-mel fogják elvenni a velük mulatni óhajtó tánczosok kedvét. Jé g ár. E szót mintegy egy év óta a Term. tud. Közlöny használja a Gletscher magyar neve gyanánt. Azóta láttuk a Budapesti Szemlében, I. 345., s legújabban a Petrovics fordította Cotta Geológiájában. Készítésében alig lehetett más az okoskodás menete, mint ez : a Gletscher erben végződik a végár is olyanformán, árban, valami olyanformát is mond, mint a Gletscher; tehát vegyük fel, s használjuk. A Gletscherben igaz, hogy jég van, de hogy ár is volna, épen nem áll. Ár akkor áll elé, ha a folyó test szokott medrén túlcsap, pl. vizár, földár. Ugy de aki a Gletschert ismeri (természettudósnak pedig ismernie kell), az jól tudja, hogy benne a meder alakját felvevő jég mindig csak medrében mozog lassan-lassan lefelé, és abból soha ki nem árad. így van ez megírva Tyndall : „The forms of water“ czímű művében is. Éhez tartsuk hát magunkat, 8 új szó készítésével ne lépjük túl a fogalom határait, hanem igyekezzünk a fogalmat minél inkább fedező kifejezést alkotni. Minthogy a Gletscherben jég van, s az, mint folyó vize (bár lasabban), lefelé mozog, azt hiszem, a jégfolyó kifejezés legjobban megfelel a Gletscher fogalmának, s aki legelőször hallja is ezt, szükségkép valami olyanra kell gondolnia, aminőt a Gletscher jelent. J é g n e. Ez is a Gletscher lenne (Természet, 1872. 345. lap) ; de sokkal szerencsétlenebb alkotás az előbbinél is. Ne képzőt nem ismerek, a magyarban. Azok közé tartozik ez a szó is, melyeket igy csinálnak: Végy egy régi szót, tégy hozzá egy tetszés szerinti betűt vagy szótagot, és megvan az uj szó. Létezik. Az existirt ezen magyar fordításával igen gyakran találkozunk mostanában a sajtóban úgy, mint a társalgási (különösen kereskedői) nyelvben. Használata a legtöbb esetben megbotránkoztatja az ép magyar nyelvérzéket. Pl. Hol van a könyv? Az asztalon létezik. „Ezen kert létezett már előtte is.“ Hon, 1873. 124 sz. Az előbbi mondatban a van, az utóbbiban a megvolt lenne helyette a magyaros kifejezés. Általában a létezik helyett mindenkor elegendő, a van vagy a megvan ige, s használata, szerintem, csakis tagadó mondatokban erősen hangsúlyozott nincs helyett engedhető meg. Pl. Olyan nem létezik az egész világon. Marhajárat. E szót a kereskedelmi minisztérium egyik rendeletében láttam először tavaly. Jó lesz törvénytelen származását kimutatni, hogy valamikép fel ne kapják. Lat. let képzővel az igaz, több új, s már meglehetősen elfogadott szavunk van, mint: készlet, tárlat, kereslet, többlet, üzlet, képlet, értekezlet. Minthogy azonban lat. let képző a régi nyelvben nincs, nagyon valószínű, hogy a felhozott szavak oly képzemények hamis analógiája szerint vannak alkotva, melyekben az at főnévi képzőt a tő 1-je előzi meg, mint: gyakorlat, állat, feszület stb. Mind a mellett a felhozott lat képzős szavakban valami közös jelleg, melyre támaszkodva azt mondhatná a Szavak védelmezője, hogy alkotásukban a nyelvszellem ösztönszerű működése bár alakilag hibás, mégsem szűkölködik bizonyos belső észszerűség nélkül. Ez észszerűségre mutató közös jelleg az, hogy mindnyájukban megvan az összetevés, összefoglalás fogalma, úgy hogy a gyűjtőnevek közé sorozhatók. Részlete a kész tárgyak összege, kereslete a megkeresések összege, többlete a plus összege, képlet — a képek összege stb. Ugy de a marhajárlatot még ezen védelem sem illetheti meg, mert benne hiába keressük a gyűjtő fogalmat. Amint kivehettem, a szokásos marhalevél, vagy marhaszállító levél helyett van gyártva, de sem nem helyes, sem szükség nincs rá. Épen ilyen fölösleges a Kerkapoly januári beszédében előforduló hiánylat is, mert épen úgy megértette volna mindenki, ha 267 millió hiányáról beszélt volna is. Azért hogy a deficit t-vel végződik, nem szükséges, hogy magyar egyenértékűje is azzal végződjék. Mező ny , idyll, Köz. tan. tanáregyl. Közlönye, ez évi VIII. füzet. Épen olyan nevetséges szófaragvány, mint a jégne. Ha az ny főnévi képzőnek vannak is nyomai nyelvünkben (mint vágány, újabban közlöny stb.) , de az idyll fogalmában nem a mező a fő ismertető jel, hogy ezt ragadjuk meg a szó alkotásában. Előny, hátrány, közöny stb., legalább, noha különben alkotóiknak nem válnak dicsőségükre, mind a forgalom főismertető jeléből indulnak ki s ezenkívül menthetők, hogy nélkülözhetlen szükséget pótolnak. De a mezőnyben épen nem található fel a lényeges ismertető jel, a dal kifejezése, s más részről nincs is semminemű szükség az új szóra, mikor ott van a mezei dal, vagy pásztor dal, mint csinos, érthtő a fogalmat jelző szó. Ö 11 e m. ( epigramma,) ugyanott. A képzés ellen nem lehet kifogás, mert ha folyam folyó valami, akkor ötlet is lehet észbe ötlő valami. De ez a szó nem födözi az illető fogalmat. Az epigramma nem csak ötlet, hanem szép alakba öltöztetett ötlet is ; azután nem minden epigramma ötlet. Pl. a sírvers is epigramma, s várjon az is ötlet? Csak maradjunk az epigramma melletti Találja magát. Oly sokszor megrótt germániamus, (befindet sich), hogy itt fel nem sorolnók, ha oly nagy magyar lapban, mint az Ellenőr, nem olvastuk volna (1872. 271. sz.) „Armin gróf sehogy sem találja magát Páriában.“ Mire azt a megjegyzést tehette valamelyik polgári olvasókör tagja, hogy : bizony szánandó állapotban lehet ez a gróf úr, hogy maga magát kell keresnie. Szolgálni valamit (getwas dienen), a legkirívóbb germanismus, eh. szolgálni valamivel. Ha még csak a pesti pinczérek mondanák: „azt már nem szolgálhatok“, nem volna érdemes felszólalni érte; de mikor a Fővárosi Lapokban is (1872. 176. sz.) ilyet olvasunk: „jó piláfot s édes léket (?) fognak ott bizonyára idegeneknek is szolgálni“, nem állhatjuk meg szó nélkül. A magyar is összeköti a szolgál igét tárgyesettel, de ekkor egészen mást jelent, t. i. etwas verdienen. Népmesékben pl. gyakran előfordul: szép és sok kincset szogált, azaz szolgálat által szerzett magának. Torna-vi vo da-egye t. Erdélyi rosa kifejezés. Előfordul többek közt a Kér. Magvető 1872. 343. lapján. A vivoda da képzővel már magában is gyanús, s annyit jelentene, mint vivóhely. Ha már most ezt a vivoda helyet tesszük, kapunk egy ilyen szót): torna-vivóhelyegylet Nem sületlenség-e ez ? Tűzőr. Nem a feurwehr fordítása, mint az tüzör vagy tűzvéd, amelyet már igen helyesn kezdenek a tűzoltóval kiszorítani. Ez a tüzér másnemű rébusz, megfejtve a tűzhányó hegy. Föladta Bolgár Mihály „Egyetemes földrajz. Szeged, 1871.“ kézi könyvében. Méltó vetélytársa ennek, az ugyancsak tőle származott Világosságévut — Jáhrenlichtweg. Többi rébuszaival nem fogyasztom itt a tért, hanem utasítom az ilyenekben gyönyörködő olvasót fentemlített czimü könyvére. Vissza vagyok. Ez is beillik talánynak Németül így mondják, hogy „ich bin zurück.“ Olvasható a „Reform“ jelen évi 31--k számának tárczájában: „Ha deczember 21-én nem vagyok vissza a Reform club e termében.« Komáromy Lajos, hogy a valuta mily időköz alatt és mily pénzügyi operatiók segélyével állttassék helyre, s hogy a bankkérdés megoldására nézve a nemzeti bank éretalapjának megosztása is nem épen a lehetetlen dolgok közé soroztatott: némi támpontot vélek nyújthatni e tárgyalások főirányzatának megismerésére. A horvát ügyekre nézve írják ugyanazon lapnak: Mazuranics úr vasárnap este vette a miniszterelnök levelét, melyben fölszólítja: fogadná el a bánási méltóságot, de értekezzék előbb a párttal. A párt néhány kiváló tagja ugyan távol volt, de épen azok, kik már régen leginkább Mazuranicsot óhajtottak bánnak. A jelen voltak azonnal összegyűlvén, Mazuranics előadása után egyhangúlag megígérték, hogy ha a miniszterelnök, illetőleg a korona bizalma e méltóságot reá ruházza, őt szívesen támogatni fogják. Mazuranies erre azonnal sürgönyözött a miniszterelnöknek, hogy kész engedni meghívásának és hogy kedden este feljön Budapestre. Szerdán fognak egymással értekezni és valószínűleg hamar meg is egyezni. Úgy, hogy kineveztetése, ha ő felsége Bécsben lesz, mit az olasz király látogatása kétségtelenné tesz, már szombaton legkésőbben vasárnapon megjelenhetik a hivatalos lapban. Meglehet, hogy ugyanakkor nyilvánosságra hozattatik Vatanovics fölmentetése is, ki tán egy kitüntetést is nyer. Meglehet különben az is, hogy Vakanovics még néhány napig megmarad ha csak névleges belügyi osztályfőnöknek, mig Mazuranics e tekintetben megteheti ajánlatát. Hogy lesz-e most már béke és rend ? — einnek az,isten a megmondhatója — Horvátországban. — tán nem akarom ezt most kétségbe vonni, miután megvan minden előfeltétel, mely szükséges a rendhez, de jelezni akarom jó eleve azon pontokat , melyekre ügyelni kell majd az új kormánynak, hogy a most kijavított hajó ismét gátra ne jusson. Mindenekelőtt ki kell emelni azt, hogy K. Rauch s társai magatartása kiszámíthatlan, de egyelőre bízzunk hazafiságukban. A nationalisták egy része azt állítja, hogy Mazuranics nem elég szabadelvű , és határozott osztrák centralista; ha holnap akad alkalom, ő Ausztriához csatlakozik. Ezen állítás ellen határozottan vélem biztosíthatni, hogy Mazuranics sokkal alkotmányosabb gondolkozása, semhogy ily eszmék távolról is foglalkoztathatnák; — még a regnicoláris bizottság tárgyalása alkalmával az itt tapasztalt előzékenység őt a magyar ügynek teljesen megnyerte. Átalában azonban itt nagy az öröm, mert mindenki jobbat remél, miután a mostani állapot nagyon rosznak tartatott. A „Pesti Napló“ mai száma még egy figyelemre méltó czikket, hoz a szerb kérdésben, mely — ellenkezőleg a lap eddigi magatartásával szemben , a szerbekkel, vagy inkább Mileticsékkel szemben a kivételes rendszabályok szigorát követeli. A lap tesz ugyan némi szerkesztői megjegyzést e czikkhez, de egészben nem tiltakozik iránya ellen Nem vélünk csalódni ha e kérdést is azok közé sorozzuk, melyekben a kormány határozattalansága hozza zavarba a közlönyöket és fokozza a baj mérveit. Alig hogy a budget revisiójának eszméje terjedt s a sajtóban tért nyert, fölmerült egy hir, mely jelzi, minő irányban szándékoltabb e revisió foganatosítása Egy kormánylap azon hirt hozza, hogy a zeneakadémia fölállitása, a melyre a budget vagy 30,000 irtot tartalmaz, boldogabb időkre halasztatik. Mi nem tudjuk, hiteles-e e hír, s nem tudjuk, bír-e valószínűséggel is. Egyet azonban hangsúlyozunk már eleve, s ez az, hogy a budget revisiójának legkevésbé lesz szabad a culturális czélok amúgy is szűkmarkúan tradtált rovatait érinteni. Másutt elég van törölni való; itt a nemzet kárára történnék minden. Victor Emanuel meghívása a némmet császár által, melyet Kende 11 német követ kézbesített az olasz királynak a „Corriere Italiano“-nak egy magas állású egyéntől vett közleménye azt állítja, hogy az szívélyesebben nem is lehet fogalmazva. A nevezett lap szerint „a császár biztosítja az olasz királyt, hogy berlini fogadtatása oly szívélyes és lelkesült lesz, amint még egy uralkodót sem fogadtak Németországban, s a demostrációk, melyekkel lépten nyomon találkozni fog, csak megerősítik az 1866 -i szövetségesek kölcsönös barátságát és bizalmát.“ — Az umbriai tartományi tanács, hogy Umbria lakosságának Victor Emanuel bécsi és berlini utazása feletti örömét kifejezze, a következő társurgányt intézte a királyhoz: „Minthogy az umbriai tartományi tanács tapasztalatból tudja, hogy a király minden eljárása a haza javának előmozdítására van irányozva, berlini és bécsi utazásra sok szerencsét kíván.“ Az olasz király utazására következő intézkedések történtek: Az olasz király 16-án kedden délben indul el Turinból, a 29 óra alatt érkezik Bécsbe, úgy hogy a király 17-én szerdán délután 5 órakor érkezik meg. Bécsben tartózkodása négy napra tehát kizárólag 21. héig van elhatározva. 22-én este indul el Berlinbe, hova 23-kán este 7 órakor érkezik meg. Hogy idegen monarchia országain átutazása alkalmával az elmaradhatlan tisztelgéseket elkerülje, Bécsből Berlinbe nem Bodenbach Dresdán át, hanem Oderberg-Boroszlón fog átutazni és igy esik osztrák magyar és porosz területet érint. Berlinben három napig sept. 26-ikig időrend. 27-ikén ugyanazon után de Bécset nem érintve visszautazik és 29-ikén éjjel Turinba megérkezik. Az olasz udvarnál levő osztrák-magyar követ, Wimpffen gróf, Veronáig a király elé megy, s kiséretében Bécsig utazik; a német követ, Kendell a császár meghagyásából Turinba utazott, hogy a császár örömét kifejezze a kilátásba helyzet utazás fölött, Turinból egyenesen Berlinbe utazik, honnan annak idején a király fogadására a porosz osztrák határra megy. A királyt, visszautazása alkalmával Kendell Gänsendorfig kiséri honnan aztán hat napra Bécsbe utazik. A király kísérete áll: Minghetti miniszterelnök és pénzügyminiszterből, Visconti Venosta gr. külügyminiszterből és osztálytanácsosaikból, Bianchi lovag és Tarnelli grófból, a kíséretben van a király kabinet elnöke Agburo parancsnok, és két titkára Tromboni és Sirovich, a király személye körüli minisztérium vezetője, Visoni parancsnok és az ő osztályába tartozó két-három hivatalnok. A főlovász mester Castellengo gróf és orvosa Adalfi. Minthogy a királynak első tábornok segédi adása nincs betöltve, Bertole Viale gróf fog e minőségben szerepelni s alája lesz rendelve több főrangú szárny és segédtiszt. Ezeken kívül a király nagy szolga személyzetet visz magával s kísérete igen fényes lesz. A legtöbb olasz lap magán tudósítást küld Bécsbe, kik a király fogadtatásáról tudósítják lapjaikat. Eddig elé a Perseveranza, Nazione, Fanfulla, Italia és Liberia küldöttek tudósítókat, kikhez valós szírűleg még mások is fognak csatlakozni. Ledochovszki érsek mindig elbizakodottabb lesz, írja a „Deutsche Ztg.-t Megint. 28 ilfju lelkészt alkalmazott egyszerre anélkül, hogy az állammal törődnék. Keresztényi alázatosságáról a „Schlos. Zig“ drasztkus illustrátiót, közöl. Megyei körútja alkalmával elrendelte, hogy a megyei hívők, kiket bérmálás vagy egyházlátogatás alkalmával meglátogat, úgyszintén a semináriumi papnövendékek is térden állva fogadják s szolgái térdelve vegyék át rendeleteit. Ez valóban az arany borjú imádásánál is több. A constanzi ókatholikus congressus nem marad eredmény nélkül. Különösen a hangulat igeit lelkesült. Szombaton a concilium termében népgyűlés tartatott, melyen 1500 ember volt jelen és 3 — 6 óráig tartott. Schulte tanár közölte a képviselők határozatait. Ezután Knoll, az utrechti egyház képviselője, Jabbes (Urefeld), Weber (Luzern), Zohlen (Crefeld) és Messner (München) zajos tetszés között szónokoltak. Vasárnap a concilium tanácstermében tartott második népgyűlésen legalább 3000 ember vett részt. Ez alkalommal is többen és zajos tetszéssel szólottak. Francziaországban, mindannak daczára, hogy a fusió kilátása igen kedvezőtlen, a royalisták mégsem adják fel reményüket, hogy V. Henrik párisi bevonulását meglátják. A fusió érdekében még folyton folynak az izgatások és most is, mint ezelőtt, a Broglie-kabinet támogatja a fehér lobogó alá sereglő kalandorokat A vidéki izgatások oda irányulnak, hogy a képpel elhitessék, miszerint a köztársaság már kimúlt és a „roy“ Francziaország élén áll, ha még nem is tért vissza Párisba. A royalisták csak e czélból vitték keresztül azon határozatot, hogy a vidéki nép adóczéduláin ne a köztársaság bélyege, hanem a királyi korona három liliommal használtassák , mint ez a restaurátió idejében használtatott. A „National“ utolsó számában két adó- és vámhivatali nyugtát tesz közzé, melyek a Mosel kerületből küldettek be, s melyeken a liliomos korona diszlik. Ugyancsak e lap közli, hogy a papok majdnem minden departementsben május 27-ike óta elhagyták a „Domine Salvam fac republikam“ féle könyörgést, és sok vidéken már tényleg azt hiszik, hogy a respublika megszüntettetett. Mivelhogy Francziaország földnépe majnem gyermek állapotban van, — jegyzi meg a Tages Presse — s mióta a szabadelvű lapokat majdnem mind ártalmatlanokká tették, keveset tudnak arról, ami helységükön túl történik, ez ily jezsuita fogások nagyon könynyen megérthetők. Verdun kiürítése egész rendben folyt le. A poroszok elég tapintatosan nem sértették a franczia nép nemzeti érzületét; ez szintén tartózkodott kitörései által a győzők örömét provokálni. A franczia csapatok a poroszok után pár órával vonultak be. Verdun lakossága ez alkalommal a respublica iránti érzelmeinek és Thiers iránti hálájának adott kifejezést. „Éljen a köztársaság, éljen Thiers!“ hangzott mindenfelől, s egyetlen egy rokonszenves hang sem nyilatkozott a nemzetgyiűlés és Broglie kormánya iránt. Verdun kiürítése alkalmával a városmakreje a következő felhívást intézte a város lakosságához : „Kedves polgártársaim! Három nap alatt elhagyja a német sereg Verdun területét, Francziaorszég váltság dijának utolsó zálogát Utána közvetlenül a franczia csapatok fognak falaink közé bevonulni, kik velünk együtt oly vitézül védték azokat. Hogy a türelmetlenül várt napot megünnepeljük, csak egy gondolatunk lesz, és ez az öröm, hogy megint magunkra vagyunk. Ha elégettségünket valami fokozhatja, azt a Francziaország számtalan helyéről hozzánk érkezett rokonszenvi nyilatkozatok teszik, melyekhez hozzájárul a new-yorki francziáktól épen most kapott üdvözlő távirat. De ne feledjük, hogy közelünkben szívvel lélekkel franczia érzésű nép lakik, mely fájdalmat érez, hogy az anyaországtól elszakíttatott fájdalmas emlék figyelmeztet, hogy sem diadalmat, sem győzelmet nem ünneplünk. A németek kivonulása után, megkondul a nagy harang és a háromszinű lobogó feltüzetik a székesegyház egyik tornyára. E jelre a városházát fellobogozták. Este a nyilvános épületek kivilágíthatnak. Megsérteném önöket, ha felhívnám hogy hasonlót tegyenek , hazafiságuk nem szorul buzdításra. A szegények közt élelmiszerek fognak kiosztatni. Benoit, maire.“ A spanyolországi hírekből közöljük a következőket: A legújabb válság részletei a következők. Már nagyon is állandók voltak állapotaink. Salmeron már majd két hó óta volt miniszterelnök s minden látszat szerint tovább is az akart maradni. Castelar ép hogy a korös elnökévé választatott; a kortes kezdte magát reá szánni elnapolására, s a Salmeronkormány készült, hogy, fölszerelve diktátori teljhatalommal, a parlamenti interegnumot a carlisták s a sötétség egyéb fiai elleni hős tettekkel tölteni ki. De két hónap válság nélkül, ez a házi rend ellen lett volna. S ezért a rosz sors, mely köztársaságunk felett uralkodni látszik, gondoskodott „alkaloméról Hidalgo főkapitány egy pár tisztnek gorombaságot mondott; a tisztikar mint egy ember kelt fel, s rendet akart, puskapor és golyóval. A miniszterelnök ugyan kormányra léptekor teljes rendet ígért, de ezt most az egyszer mégis golyó és puskapor nélkül akarta. Oly okos embert, mint Salmeron, sikerült, azonban meggyőzni, hogy, katonáknál puskapor és golyó nélkül mire sem lehet menni. De Salmeron nem csak okos ember, de bölcsész is, mint ilyennek, vannak bölcsészeti dogmái; mint ilyen, hite volt az élethez való átalános jog, vagyis, hogy senkit sem szabad semmi körülmények közt megölni. Vallotta ugyan a büntetés jogosultságát is, de nem azt, hogy egy lázadó katonát le lehetne lőni; ez összeütközésben volt az „élethez való átalános joggal.« A tisztek fenyegető föllépésével s a községi s hatósági tisztviselők követeléseivel szemben, kik kérlelhettek szigorért sürgönyöztek, Salmeron önmagával jutott összeütközésbe. Kötelességei mint miniszterés meggyőződései mint emberé meghasonlotta . Salmeron nem kisérte meg, hogy meggyőződése ellen tegyen. Bármennyire külömböztek is e lelépés indokainak tisztasága által egyéb válságoktól, Salmeron még sem fog ment maradni azon szemrehányástól, hogy anélkül foglalta el az elnökséget, hogy gondolt volna a nehézségekre, melyekbe állása sodorni fogja. Miután pedig ő így lejárta magát, nem maradt más fen, mint Castelar. S habár ő szívesen adott, volna elényt másnak, például Carvajalnak vagy Gil Bergernek, mégis el kellett magát szánnia. Cartagenia állapotokra nézve e hó 11-től sürgönyeik. A felkelők felhasználták Campos tábornok távozását s megtámadták a las harrerrasi negyedet Salceda tábornok kémei által jókor értesítve, erős hadtestet állított oda. A felkelők két zászlóalja - egyik 700, másik 400 főnyi-nyomult elő s tüzelt az ostromlókra. Azután visszavonultak, némi eleséget vivén magukkal A Campos tábornok által ásatott sánczokból még nem kezdték meg a tüzelést a városra. Siberlo tábornok mostanáig csak 4000 emberrel rendelkezik, s ennyi elégtelen támadó vonalai fedezésére. Campos tábornok új főkapitánysága elvállalásánál ostromállapotba helyezte a négy provinciát Castillort, Valenciát, Marcziát és Alicantet. Es par te ro, a spanyol szabadságharcznak bálványozott veteránja oda nyilványozott, hogy a carlista felkelés leverésére 40,000 emberből álló sereg elégséges. Espartero e nézetét közelebbről indokolta is, és mint az „Epoca“ írja közölte a tervet is.