A Hon, 1873. október (11. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-18 / 240. szám
zítése, az újonnan bekebelezett Bellovármegyére ’,jó tekintettel. A javaslat szerint a vármegye 8, a Belovár 1, Ivanis szintén 1 képviselőt küldene, mit Derencsín előadó elfogadásra ajánl. Rogulics azt hiszi, hogy a szerinte csak úgy oktrojált választási törvény egyszerű kiegészítésével mit sem tettünk, s azért a javaslat gyökeres revízióját sürgeti. Derencsin szerint a revisio ügye sokkal fontosabb, semhogy csak úgy hamarjában el lenne üthető. A polgárosított határőrvidék azonban addig sem maradhat képviselet nélkül. A ház a javaslatot változatlanul elfogadja. Következik az újonan alakított nemzetgazdasági bizottság jelentése, mely a hozzá utasított kérvényeket következő módon intézte el: I. Egy kérvényt a Kulpa szabályozása s igy a Károlyvár fiumei vasút használhatóvá tétele iránt a kormány különös figyelmébe ajánl. Köpoly fontosnak tartja ez ügyet, hogy daczára Tombor azon javaslatának, bízzák az ügyet a pesti horvát képviselők buzgalmára, a ház a határozatot hozza, hogy az ide vonatkozó indítvány indokolással együtt kinyomatik s napirendre tűzetik. II. Egy kérvény, hogy a tengerparti kikötők a vasútvonalakkal összeköttetésbe hozassanak, a kormány figyelmébe ajánltatott. III. A kriziscs-plasi állomáshoz vezető út államköltségen állítandó helyre. IV. Varasd város kérvénye megfelelő vasúthálózat iránt a kormány és pesti képviselők figyelmébe ajánltatik. Makanecz azt hiszi, hogy a magyar közlekedsi miniszter készsége iránt tévedésben van a ház; óhajtja, hogy a közlekedésügy minél előbb önállón intéztessék, s most a kérdésben forgó tárgy kinyomatását s napirendre tűzését kéri. Horvát Mirkó ez ügyet a budapesti horvát miniszter figyelmébe szeretné ajánltatni. A többség Derencsin indítványára elhatározza, hogy az ügyet a budapesti képviselőkre bízza. V. Diakovár egy kérvénye az Eszék és Bród közti vasútra nézve szintén e képviselőknek ajánltatik. VI. A Drávaszabályozás iránti kérvény azzal intéztetik el, hogy utalás történik megtörtént foganatba vételére. VII. A kormány felhivatik teljes úthálózati térkép készítésére. Vili. Fiume megye egy utas iránti s IX. Zeng dohánygyár s X. kereskedelmi testület iránti kérvénye a kormányhoz utasittatik. Poziljovica mint a tanügyi bizottság előadója támogatja Zágráb, Diakovár, Vukovár, stb. nőiskolák felállítása, gimnásiumok s a tanítók kinevezése iránti kérvényét, melyek mind a kormányhoz utasittattak. Muhics a kormány nevében megígéri, hogy minden lehető megtörténik. Erre Jurkovics a kormány nevében visszavonja a mai napirendre tűzött javaslatot a zágrábi árvaház iránt. Következik ezután választás két bizottságba.43 szavazat közül 40-nel Span a kodifikáló bizottság, 41-gyel Voncsina és Brlics a pénzügyi bizottság tagjaivá választottak. Ezzel az elnök az ülést bezárja azon felszólítással, hogy ülés után a bán megkeresése folytán egy konferencziára maradjon a ház együtt. E konferenczián, mely két óráig tartott, nem tudtak megegyezni a csendőrség fizetése iránt, amelyre vonatkozó javaslatot a kormány elfogadtatni, a bizottság mellőztetni ajánlt. E javaslatra nézve még egy konferenczia tartatik. Egy retrográd lépéssel több. Pár nappal ezelőtt hozták a lapok, nevezetesen a „Hon“ 234-ik száma, a »P. Napló« után azon hírt, hogy a bányatörvényjavaslat tárgyalása a közgazdászati minisztériumban befejeztetett, s egyszersmind közölték a tanácskozás eredményét. Miután alkományos országban más célja az így, a kormány kebelében megállapodásra jutott törvényjavaslat közzétételének nem lehet, mint hogy a nézetek felette nyilatkozván az eszmeborlódás következtében a közvélemény kellőleg tájékozva lehessen, mielőtt az az Országgyűlés elhatározó megvitatása elé kerül, elmondom én is igénytelen nézeteimet. Nem akarom az egész javaslatot kritikai elemzés alá venni, hanem szakértőkre hagyva annak bányászati szempontból leendő megítélését, csupán két rövid §. taglalásába bocsátkozom. A fentebb említett közlemény egy része ugyanis így hangzik: „A régi 268. §. után következő új §§ fogadtattak el Összebeszélések, melyek által a munkaadók azt czélozzák, hogy üzletük félbeszakítása, vagy a munkások elbocsátása által ezeknek terhesebb munkafeltételeket szabjanak különösen, azoknak bérét leszállítsák , vagy melyek által a felügyelők és munkások oda törekszenek, hogy közös munkaszünetelés által, a munkaadókat magasabb bér adására kényszerítsék, és általában tőlük jobb munkafeltételeket csikarjanak ki, úgyszintén mindazon egyezmények, melyek által azok támogatása czéloztatik, akik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak — vagy azoknak károsítása, akik azokkal szakítanak — jogérvénynyel nem bírnak. Aki a fentebbi §-ban meghatározott összebeszélések és egyezmények létesítésére, terjesztésére, vagy foganatosítása czéljából a munkaadókat vagy munkásokat, illetőleg felügyelőket szabad akaratuk érvényesítésében, fenyegetés vagy tettleges bántalmazás által akadályozza,vagy akadályozni törekszik, az amennyiben a büntető törvény szerint súlyosabb büntetésnek helye nem volna, a közhatóság által 300 írtig terjedhető bírsággal vagy két hónapig terjedhető fogsággal büntethető.“ Valóban bámulatos azon nondhalance, melyet a javaslat azon fontos problémán, mely hosszú időn át az egész művelt világ publicistáit foglalkoztatta sőt jelenben is foglalkoztatja, a munkás egyesületek valamint a munkaadó és munkás közt a munkabérre vonatkozó viszony kérdése felett elsiklik, ha csak az nem a tendentiája, ami pedig nem valószínűtlen, hogy egy ily kevésbé közérdekű javaslatba, mint a bánya törvényjavaslat, a törvényhozás figyelmét kijátszva, becsempészhessen két szabadságellenes §-t, melyet aztán per analógiam tovább is lehet alkalmazni. Úgy látszik, a közgazdászati minisztériumban szorgalmasan tanulják a történetet, mert emlékeznek reá, hogy a múlt század elején Angolországban I. György adott ki a szövőmunkások egyesülete ellen egy, a jelen javaslathoz hasonló szellemű, rendeletet, melyet II. György terjesztett ki több más iparágra, s III. György alkalmazott 1800-ban kiadott rendeletében rendszeresen valamennyire. Kár volt ezen buzgó történelmi tanulmányt 1859-ig nem folytatni, talán megkíméltek volna bennünket a javaslattól. A munkás egyesületek, s evvel kapcsolatban a munkabér viszonyainak kérdése — mert az egyesületek tárgya leginkább ez— összetett probléma, mely a politikát, nemzetgazdászatot és a büntető törvény- h zá-'-t egyaránt érdekli, tehát csak általánosságban oldható meg, nem egy speciális esetre vonatkozólag, mert a jogegyenlőséggel határozottan ellentétben lévén az, hogy amíg minden más munkásnak meg van engedve az egyesülés, vagy amint a javaslat nevezi összebeszélés, addig a bányamunkásnak ez tiltva van, s már ezen nézpont magában véve elégséges a javaslat fonákságának kitüntetésére, de ettől egy időre eltekintve vizsgáljuk meg a kérdést a fentebb jelzett 3 irányban. A közrend fentartásának tekintetéből a munkás egyesületek mindenesetre komoly aggodalmat szerezhetnek a kormánynak , — mert az ezek által létesíthető munkásszenetelések különben tevékeny embereket tétlenségre kárhoztatván, a bekövetkező nyomor könnyen zavargókká teheti őket, úgyhogy tartani lehet tőle, hogy egy egyszerű munkabér kérdés, politikai kérdéssé fajul, s egy gyárbeli zavargás forradalommá válik. Ezen szempontból a munkás egyesületek ellen hozott törvénynek mindenesetre meg volna létjoga. Ezen indok azonban csupán oly egyesületek ellen alkalmazandó repressiv eszközöknek szolgálhat igazolásul, melyek zavargással, erőszakoskodással és fenyegetésekkel járnak, de egyáltalán nem igazolható a visszatolás egy békés egyesület ellen, mely csupán a munkabér kérdésére szorítkozik, azaz egyezkedésre a munkaadó és munkás közt. A jelen javaslat azonban túlmegy e határon, s az egyesülést vagy összebeszélést mely a munkabér módosítására vonatkozik, legyen az bár a legbékésebb, vagy az igény a munkabér emelésére a legjogosabb, kihágásnak qualificálja s jogérvényétől megfosztja. Világosabban kifejezve a dolgot, minden munkás egyénileg jogosítva van munkaadójának oly feltételeket szabni, milyeneket neki tetszik, de több munkásnak együtt közakarattal ugyanazon feltételeket szabni, s el nem fogadás esetében a továbbdolgozást abban hagyni, ez már nem szabad, ez már kihágás. Az egyezkedés e szerint csak az egyesnek, akár munkás, akár munkaadó, joga, csak az egyes szabhatja meg díját munkájának, s ez kizárólagos jog; ha több, ugyanazon egy esetben érdekelt egyén egyértelműleg jár el, ez már a bér árfolyamára gyakorolt jogtalan nyomás! Felteszem, hogy a kormány sem szeretné ezen theoria logicáját a végletekig követni s talán azon conclusiora jutni: az egyesnek elidegenithetlen egyéni joga a szabadság, de már az egyének összeségét, a társadalom vagy államot ez nem illeti, tehát az absolutismus jogosult. Áttérve a kérdés nemzetgazdászati oldalára előre látom, hogy a kormány álláspontjának valamely buzgó védelmezője, ki e mellett nemzetgazdász, következő okoskodással fog előállni : „A kereskedés rendes folyamában minden áru árát, tehát a munkáját is két tényező szabályozza: a kereslet és kínálat közti arány és a verseny, egyrészt a vevők, másrészt az eladók közt. Ha semmi sem akadályozza a dolog rendes lefolyását, ezen nemzetgazdászati törvények hatása alatt az ár valódi és méltányos lesz, ellenkező esetben a munka, kereskedelem és ipar szabadsága meg van ingatva, és az ár csalárdul lesz létrehozva. Ha több kereskedő, ki ugyanazon áruval üzérkedik, összebeszél s az áru hirtelen meg fog drágulni, s ezen eljárás mindenesetre büntetésreméltó, tehát épen egy büntetendő több munkaadónak vagy több munkásnak összebeszélése, hasonló czélból. Azon ellenvetésre, hogy a munkaadónak joga van megszabni mennyit fizet munkásának, s hogy a munkásnak joga van fizetésemelést kérni, s ami az egyesnek joga, az nem tagadható meg egy bizonyos számú egyéntől sem, könnyen meg lehet felelni avval, hogy ha az egyes elkülönözötten teszi ezt, ez nem alterálja a munka szabadságát; ha a munkás nem akar reáállni a munkaadó feltételeire, elhagyhatja a gyárt vagy műhelyt s kereshet munkát másutt, viszont ha a munkaadó találja túlzottnak a munkás követelését, kevésbé követelővel pótolhatja helyét; a dolog így megmarad szokott kerékvágásában s az ipar és munka rendje nem zavartatik meg. Míg ellenben ha akár a munkaadók, akár a munkások egyesülnek, hogy a bér mennyiségére nyomást gyakoroljanak, a concurrentia s ennélfogva a munka szabadsága el van nyomva.“ Ezen okoskodásban mindenesetre benn van az igazságnak egy része, csak az a hibája, hogy nem tartalmazza az igazságot teljesen. Mai napság a banalitásig ismeretes dolog, hogy a munka ára, ép úgy mint bármely más áru értéke, a kereslet és kínálat, valamint a vevők és eladók közti concurrentiától függ; igaz, hogy a munkabér igyekszik szakadatlan hullámzás útján, egyenlővé tenni a megélhetés költségeivel, amely költség az irányadó a bér magasságára, mert ha a munkás ennél kevesebbet szerez, nélkülözéseket és nyomort szenved.De ez csak igyekezet marad,mert valóságban csak ritkán felel meg a bér ezen normának,s majd magasabb, majd alacsonyabb. Kétségtelenül be van bizonyítva, hogy akárhány iparágban foglalkozó munkás, különösen nő, nem szerez annyit, mennyi a megélhetéshez szükséges, s hogy éhen halna, ha a hiányzó összeg nem pótoltatnék, hozzátartozóik, a jótékonyság vagy akárhányszor az erkölcsi sülyedtség jövedelmei által. A kereslet és kínálat a megélhetés költségeinek minimuma felé törekvés s a verseny a munkabér megállapításának minden esetre fontos tényezői, de ezek mellett még egy más épen oly fontos létezik s ez a szokás. Hogy a kereslet és kínálat közti különbség érezhető legyen, ennek mindenesetre tetemesnek kell lenni, a kisebb változások észrevétlenül maradnak, s a nagyobbak is csak sokára gyakorolnak hatást, ez alatt a munkabér a megszokottság erejénél fogva a régi marad; a közélet ezt oly számtalanszor igazolja, hogy példákat felhozni bizonyítására tökéletesen feleslegesnek tartom. Egyelőre talán nem tűnik fel az eszmék lánczolata, de ha mélyebben meggondoljuk a dolgot, szembeötlő lesz, hogy az elkülönzött munkásnak lehetetlen egyrészt a munkaadó ellentállása, másrészt a szokás konservatív ereje ellen sikerrel küzdeni, a szokás nyomása sok tekintetben hasonló lévén a közvéleményéhez, mely ellen csak kiváló erélylyel felruházott egyének mernek síkra szállni. Megadni a jogot az egyes munkásnak, hogy egyénileg teljes szabadsággal alkudozhatik feltételei felett, egyenlő avval, egyik kézzel adni, másikkal visszavenni, egyenlő azon utasítással ,menj légy elég hősies vagy bátor s küzdj a munkaadó ellenzése s a szokás ereje ellen egyedül, mig társaid a régi mellett maradnak,a ha a munkaadó továbbad rajtad s más jámborabb munkással helyettesit, halj meg hősiesen éhen családostul; de őrizkedjél társaiddal a siker reményében szövetkezni . A munkaadó, daczára annak,hogy személyileg mégis tőkéjének hatalma folytán collectiv erőt képvisel, úgy hogy miután a hatalom az ő kezében van, az egyes ellene s a szokás ellen, mely mellett társai megmaradtak, sikerrel nem küzdhet,és egyedül hasonló collectiv erő a munkások szövetkezése diadalmaskodhatik felette, így tulajdonképen concurrentia és szabad független alku nem is képzelhető a munkások egyesülése nélkül. Szigethi Sándor: Vidéki levelezés. Torda, oct. hó. Tordamegye sept. 29. tartott közgyűlésében végig hallgattam az 1874-ik évi költségvetés megállapítását. Az előirányzat felett folyt vitatkozásból meggyőződtem, hogy a bizottság talán kelletén túl is tekintetbe vette az állam szerencsétlen pénzviszonyait, mert pl. építkezés, eszközök, bútorok s egyéb beszerzésekre, baj él emlékszem egyetlen fillért sem vett fel, holott legalább rongyos szemétre való, használhatón bútorait tekintetbe kellett volna vennie már régebben. És ily takarékos gazdálkodás mellett meggyőződtem, hogy az illető minisztériumok Torda megye költségvetésénél az államnak közvetlenül 172 frt 50 kr. kárt okoztak. Az eset igen furcsa, ugyanis megyei mérnök Paulás Ignácz megválasztva, szolgálta a megyét 900 frt fizetésért, oly feltétellel, hogy 472 frt 50 kr. nyugdiját is élvezhesse, mi meg is történt eddig, midőn f. évi aug. havában a közmunka miniszter egyszerre beszüntette a nyugdíjt, s neki csakis a 900 frtot rendes fizetésül hagyta meg, mely végett ő szolgálni nem akar, és visszalép a nyugdíj élvezete mellé, tehát az állam fizetni fog neki 472 frt 50 kr. nyugdijamig Torda megye mérnök nélkül marad, miután 900 frt fizetéssel csak valamire való mérnök sem vállalkozik. Ezen ügyben a ministériummal folytatott hosszas le és feliratok után Paulás Ignácz nyilvánította, miszerint állomásán 1200 frt fizetés mellett az utazási általányokat is abba számítva, hajlandó megmaradni. — Már most akárki átláthatja hogy a kormány megadván az 1200 frt fizetést, azaz pótolván a 900 frtot 300-al, a 472 frt 50 kr nyugdijt az elv megmentéséért benntarthatja, s igy az államnak a 472 frt 50 kr helyett csak 300 frtot adván ki 172 ft 50 kr, tiszta megtakarítást eszközölhet, és a mellett egy tehetséges szorgalmas,jellemes mérnököt Tordamegye számára megtarthat, míg ellenesetben Tordamegyét igen hosszú vonalat tevő, s mind az Aranyos, mind a Maros havasi vonalán szikla műútjai, számtalan és igen fontos és nevezetes közlekedési műveivel együtt kiteszi annak, hogy az államnak 172 főt 50 krt tevő tiszta károsodása mellett, egészen mérnök nélkül maradjon. Ez értelemben állapította meg és indokolta Torda megye képviselő bizottsága az 1874-ik évi költségvetését, s valamint magam igen kiváncsi vagyok az eredményre, úgy másokat is felhívok figyelemmel lenni arra, mert Kerkapoly , az illető miniszter uraktól még kitelik, az elvek megsértése czím alatt, az állam erszényét lyukasztják ki, legalább a fenekt magas logika ezen lehetőségről tanúskodik. Felszólalásom egyszerű indoka az, hogy nagyon örülnék,ha az állam részére ezen igen egyszerű számítással 172 frt 50 krt megmenthetnék, mit Torda megye a maga részéről — derék közbecsületben álló mérnöke megtarthatása következtében — hasonlóan megköszön a magas és bölcs kormánynak. 2.2.4. KÜLÖNFÉLÉK. — A budapesti igazoló választmány ma folytatta ülését és hozzá fogott az igazoláshoz. Simkovits Mihály követőmester lemondása elfogadtatott s igy a VIII-ik kerület rendes bizottsági tagjai között egy hely megürült, melyre egy póttag lép. Egy bizottsági tag ellen azért adatván be felszólamlás, mert az illető nem tud magyarul (pedig hány van ilyen) a választmány hosszú vita után — tekintettel a főv. törvény 89-ik §-ára, mely tanácskozási nyelvül a magyart rendeli, de figyelembe véve a bizottság ezen első alakulásának nehézségeit is, elvül kimondta, hogy legalább azt követeli, hogy minden bizottsági tag magyarul értsen. Az egyes bizottsági tagok ellen akár felszólamlás, akár hivatalos uton felmerült nehézségek megvizsgálására Simon Flórent elnöklete alatt Morócz István és doktor Schwartzer Ferencz tagokból álló albizottság küldetett ki. Kifogás létetett az első vál. kerületből Holczspack Jakab ellen, mert szállító, a második választó kerületből Schmidt László ellen, mert állítólag nincs beírva választónak, — a harmadik választó kerületből idősb Holczspack András ellen, mert szállító, az V-ik vál. kerületből Fleischmann Emil és Weber Antal ellen, mert bérlők, a VI-ik vál. kerületből Pucher József épitész ellen, mert vállalkozó, Zettner Ede ellen, szerződési viszonya miatt, Wallenfeld Károly ellen, mert szállító, Dörschug Antal ellen, vállalkozási viszony miatt, a VII-ik vál. kerületban i.u *.~c*y Vincze és Krunapholcz Mihály ellen szerződési viszony miatt, a VIII-ik vál. kerületben Simkovits János kevetőmester ellan, vállalkozás miatt, Morbitzer Lőrincz ellen adó nem fizetés, Lipárdy István szerződési viszony miatt, Dr. Csillag Zsigmond ellen azért, mert állítólag 2 év óta nem lakik Pesten, Krausz Lajos ellen mert nincs doktva választónak, Hoffmann Armin ellen, mert nem tud magyarul, Thék Endre ellen szerződési viszony miatt. Az értékképviselők közül kifogás létetett Cséry Lajos, Fabiny Theofil, Dr. Halász Géza és Gyömrey Vilmos ellen, mert a megyénél is bizottsági tagok. Ezeknek tehát nyilatkozniok kell, melyik tagságot kívánják megtartani, Szelestey Géza és Zehetner Mihály ellen szerződési viszony, Lohr Antal, Hirsch Mihály, Feszi Frigyes, Rebly Adolf ellen vállalkozás miatt, Hölle J. M. ellen fenyitó vizsgálat, Zorn János ellen szállítási viszony, Kremsz István ellen szerződési viszony miatt, Kühnel Ignácz ellen adókönyve miatt. Weisz Károlynak és Zách Jánosnak kiléte, dr. Glück Ignácznak keresztneve állapítandó meg, mert a kijelölő jegyzékekben keresztneve különbözőképen fordul elő, — végre Heidelberg Mórnál megállapítandó, váljon a hasonló nevű atyát vagy fiút választották-e meg, Wink Mihályra nézve pedig constatálandó, hogy valóban nem létezik-e. — A félemlitett körülményekre nézve a vizsgálatot az említett három tagú bizottság végzendi, mely jövő hétfőn d. u. tart ülést. Hétfőn d. e. a bíró választmány is tart ülést. A többi 363 bizottsági tagot az igazoló választmány igazolván, ezt bejelenti a miniszer biztosnak, ki hír szerint jövő csütörtökre, octomber 23- ára hívja össze az alakuló közgyűlést. Hétfőn október 27-kén lesz a főpolgármester választása s azután folytatólag tartatik a tisztújítás. — Vilmos császár tiszteletére a rendezendő ünnepélyességek programmja már meg van állapítva; e programm természetesen változtatásoknak lesz alávetve, ha a császár időközben kivánná. Vilmos Penzingbe külön udvari vonattal ma, 17 én 4 óra tájban fog megérkezni. A fogadtatás ugyanaz leend, mint az orosz cár megérkezésekor. Királyunk St. Pöltenig fog a vendég elé utazni. Itt fogják az osztrák iégek is a császárt üdvözölni. A miniszterek és udvari hivatalnokok Schönbrunnban fogják a császárt bevárni, ki ugyanazon szobákban fog lakni, melyekben az orosz czár lakott. Az ünnepélyek legnagyobb része Schönbrunnban fog megtartatni. Szombaton családi ebéd lesz, mely után az operában díszelőadás tartatik. Vasárnap Schönbrunnban lesz szinielőadás. 20 án regel nagy katonai szemle tartatik, s az utolsó napot a lainci állatkertben vadászat rendeztetik — Esküdtszéki tárgyalás: Dr. Grünbut Adolfnak Schnitzer Ignácz a »Pester Journal« szerkesztője ellen folyamatba tett sajtóügyében a nyilvános esküdtszéki tárgyalás f. hó 20-ik napján d. e. 9 órakor fog a sajtóbiróság hivatali helyiségeiben (soroksári utcza 13 sz. alatti ház II. emelet) megtartatni. Jegyek a közönség számára ugyanott adatnak ki. — Titkos fenyegetések. Egy királyutczai házi úr e napokban anonym levelet kapott, melyben azzal fenyegetteik, hogy ha a levél vételétől számított 3 nap alatt, bizonyos jótékony czélra tekintélyes összeget nem áldoz, néhány meggyilkolására kiküldött embernek esik áldozatul. A rendőrség a levelet és több hasonló tartalmúakat kézhez kapván, a nyomozást meginditá. — Riedl Szende tetemeit ma délutáni 3 órakor szállították ki az örök nyugalom helyére. A halottas ház előtt s körül együtt lehetett látni az összes fővárosi középtanodák tanárait, az egyetemi tanárok egynehányát, s a várbeli főgymnasiumi ifjúságot. Az akadémiát a temetésen Toldy, Gyulai, Greguss és Arany János képviselték. — Három alaptalan hírt cáfol a »M. Á.«, melyeket Haynald érsekről utóbbi időkben költöttek. Az egyik az, hogy Szabadka városának iskolai czélokra 40.000 forintot ajánlott föl. Ily ajánlat nem történt. A második, hogy a magyar gőzhajó-társulat felsegélyezéséhez 50 ezer forinttal járul. Ezen irányzatos közlemény szintén nem bir alappal. S a legújabb, melyet a »Pesti Napló« kürtött, hogy az egész kalocsai egyházmegye árváit éltük 12-ik évéig ellátásban részesítendi. Mi ez utóbbi hírt illeti ,, való, hogy Haynald érsek egy 40 gyermek befogadására alkalmas árvaintézetet építtetett Kalocsán a jelen évben. Ez árvaházba az egész egyházmegyéből vétetnek ugyan föl árvagyermekek, de csak annyi, amennyi a mondott számot fölül nem haladja. Kalocsa városa, melyben a járvány oly nagy mérvben pusztított, maga 41 gyermeket ajánlott ez idén. Ebből az érsek 40-et azonnal föl is fogadott s a negyvenegyediket pedig a rendes ellátási dij kiszolgáltatása mellett az illető özvegy anyának gondviselésére bízta. — A pesti őszi lóversenyek első napja. Noha a legenyhébb őszi nap mosolygott tegnap a rákosmezei futamok első szakára, úgyszólván csakis azok jelentek meg a turfán, kiket ez közvetlenül érdekelt: a versenyzett paripák tulajdonosai s még néhány gentleman, honvéd- és közös hadseregbeli törzstiszt. Még az állványok díszei is, a páholyokban nagyon kis mérvben voltak képviselve, mindössze 3—4 főúri család hölgyei. Mielőtt a versenyek megkezdődtek volna, figyelmünket egy nemzeti színbe öltözött virágárus hölgy vonta magára, ki az előrehaladott évszakot meghazudtolva, májusi ibolya- és pünkösdi rózsa-csokrokkal kínálgatta a gavallérokat, kecsesel illesztve azokat gomblyukaikba. Ez új jelenség nemzetiszínöltözéke egyébiránt csak a magyarok iránt érzett rokonszenv néma nyilatkozata volt, amennyiben az illető virágárus hölgy csupán francziául volt képes e szavakat kifejezni: »Tessék ibolyát venni!«—No de így sem szólt ő siket füleknek, mert kis kosarának tartalma jóformán kiürült. A futamok elseje déli 12 órakor a 300 aranyas „kétévesek versenye“ volt hetes mezőnynyel, melyben Baltazzy Aristid úr Miss Pell-je mindvégig vezetve pár lóhoszszal nyerte a diadalt. A „St. Leger“ 2000 forintjáért csak négy ló állt ki a síkra, de ezek közül is csak három futotta meg a kört, amennyiben Blaskovich Ernő ur Cromwelje mindjárt eleintén kitört. Vezetett folyvást a Széchenyi Béla gróf „Bijou«-ja s három lóhoszszal minden erőködés nélkül nyert a Lichtenstein leg sárga kanczája ellenében,mely a tét és bánatok felét kapta. A sorozat szerint a 285 aranyas „R i 11 e r-d ij“ következett, melyért négy ló küzdött s első lett egy lóhosszal a Széchenyi Kálmán gróf »Aspirant“ 4 éves pejméne, míg a Szápáry Iván gróf »The Jew-ja, mint második tételét menté. A „Nagy Handicap“ 1200 forintnyi díjára szintén négy paripa jelenkezett a küzdelemre, melyből Szápáry Iván gróf „Verbená-ja folyvást kalauzolva egy lóhusszal elsőnek vált ki. Második lett az id. Henckel Hugó gróf »Professor«-a, a tételek és bánatok egy harmadát ragadván el Tack in the Green és Kurucz orra elől. Záradékul az »Eladóverseny « re nevezett négy ló futá meg az 1 ’.mérföldnyi pályakört, s annak 600 frtos diját id. Henckel Hugó gróf „Ellermir« 3 é.pkanczája egy nyakhoszszal nyerte meg az Eszterházy Imre gróf „Goldstar“-ja ellenében. A futamok d. u. 3 órakor végződtek. A versenyek második szakát vasárnap délután 2 órakor kezdik, szükség semmi külső indító okra a végett, hogy a császár ezen elhatározása előidéztessék. II. Vilmos császárnak a mi császári udvarunknál való látogatásában csak világosabb és némi tekintetben symbolikus kifejezést nyer az, ami a két szomszéd állam és azok népei közt immár teljesült, az csak megerősíti a kölcsönös barátságot és rokonszenvet, melyek mindkét birodalom üdvére a régi ellentétesség és ellenszenv helyébe léptek ; az megpecsételi ama viszonyt, mely Ausztria-Magyarországot és Porosz-Németországot egyenjogúvá teszi, egymás mellé állítja; egyszersmind azok közös érdekében és szükségleteiben, azok törekvéseiben és polgárosító feladatukban szilárd és tartós együvétartozási köteléket hoz létre. Nem oly könnyen jött létre nemesebb alapokon a népek nagy szövetsége; nem oly könnyen szolgált az nemesebb czéloknak; mindkét résztől lemondást követelt a régi előítéletekről, szabad és nyílt pillantást a tényekbe és a század igényeibe; az szakított a történelem élő hagyományaival, a népszerű szenvedélyekkel, melyek a még élő nemzedékre súlyos áldozatot szabtak; azonban e szövetség a béke szent zászlója alatt jött létre ; nem csak a két birodalom békéje mellett, melyek a heves néptusában annak áldásait felismerték, hanem Európa békéje mellett. A béke kezessége mellett a két birodalom közötti viszony egyúttal a szomszéd államokra való ama vonzerővel jött létre, mely Európa helyzetének ma nagyobb biztonságot nyújt, mint bármikor annak előtte. A minden erőszakos zavart kizáró és eltávolító, a fenntartó és valóban conservatív gondolat állandó hajlékra talált. Ez értelemben üdvözöljük mi császárunk felséges vendégét, vajha a politikai czélok látogatása közvetlen indokán kívül rejlenének ; politikai következmények azzal természetszerűleg vannak összekötve; azonban austriai értelemben minden esetre illőnek találjuk, az ősz uralkodót, a mi császári urunk barátját hódolatteljes és meleg rokonszenvünk hazafias érzelmének kifejezésével üdvözölni. Bécs, oct. 17. A német császár ma d. u. 1 óra 13 perczkor St.-Pöltenbe érkezett s ott császárkirály ő felsége által fogadtatott. Az uralkodók szívélyesen átölelék és üdvözlék egymást. Császár király ő felsége kezet nyújtott Bismarck hgnek és a német császár kíséretét melegen üdvözlé. A hatóságok főnökein kívül Binder püspök és a székeskáptalan is jelen volt. Reggelizés után történt az elutazás Penzingbe, hova az ünnepiesen díszített udvari vonat 3’/5 órakor érkezett meg. — Rudolf koronahg, a föligek (porosz egyenruhában), Lipót bajor hg, Ratibor, Putbus és a weimari herczegek, a német követség, a helytartó és számos előkelő személy várta itt a felségeket. A német császár a legmelegebben üdvözlé Rudolf koronaherczeget, kezet nyújtván annak. A disz-század megszemlélése, s a főherczegek és kiséret bemutatása után az uralkodók — a nagyszámú közönség által élénken üldvözöltetve — Schönbrunnba mentek. Vilmos császár saját auszttriai-, Ferencz József császár-király pedig saját porosz ezredének egyenruháját viselé. Zágráb, oct. 17. A tartománygyűlés 3-ik olvasásban elfogadta a választási szabályok kiegészítésére vonatkozó tvjavaslatot; a csendőrség illetményének szabályozása iránti tárgyalást elnapoló; és erre megkezdi a közmunkaváltságra vonatkozó tv.javaslat tárgyalását. Versailles, oct. 17. A nemzetgyűlés majoritásának küldöttei ma vették tudomásul a Salzburgban járt alkudozók közléseit. Chambord gróf szavai alkalmasaknak látszanak a legközelebb felmerült nehézségek elhárítására, s úgy látszik, az egyetértés Chambord grófja a monarchikus töredékek közt ma teljesen helyreállt. Páris, oct. 17. A „Journal Officiell“ mai száma 8 megyefőnök állomásának felcserélését, számos al-praefecti kinevezést és a katonai területi hadosztályok szervezésére vonatkozó rendeleteket közöl. — A „Siecle írja, hogy a nemzetgyűlés többsége biztosítva van a monarchiai tervek ellen. London, oct. 16. A spanyol pénzügyminiszer megbíza londoni pénzügyi ügynökét, hogy a jan. 30-kan már lejárt szelvényeket fizesse ki a kötvénytulajdonosoknak. Bukarest, oct. 17. Az itteni helyhatóság — fejedelmi jóváhagyással — 7 millió frank kölcsönt akar felvenni, a városi javadalmak elzálogosítása mellett. Vállalkozók ajánlatai mától számítandó 30 napig fogadtatnak el. Corfu, oct. 16. Olga görög királyné az »Amphytrite« gőzösön Brindisiből szerencsésen ide érkezett. — Báró Pottenburg Corfun utazván át, Athénébe megy. Triest, oct. 16. A harmadik választókerületnek a kir. tanácsba való ma választásánál 1556 szavazat adatott be; ebből 1103 savazattal Nubergot választatott meg. Triest, oct. 17. A polgármester tudata a helytartóval, hogy dr. Dorn beiktattatott a városi választók lajstromára. Prága, oct. 17. A „Nar. Listy“ arra szólítja fel a választókat, hogy tartsák vissza a jelölteket a tartománygyűlésbe való belépéstől. A vidéki kerületekben megejtett legutóbbi reichsrathi választások hivatalosan kimutatott eredménye azt mutatja, hogy a vegyes lakosságú kerületekben a cseh választók sok esetben a német jelöltekre szavaztak. Bécs, oct. 17. (Hivat. zárlat.) Magyar földteherm. kötvény 73.—. Salg.-Tarján 106.—. Magyar hitel 113.50. Magyar záloglevél 80.25. Erdélyi 110 — Magyar keleti vasút 62.50 Magyar sorsjegy 76 75 Tiszai vasút 191.50. Magyar vasúti kölcsön 93.25. Angol-magyar 42.51. Franco-magyar —.—. Alföld 141.—. Magy. északkeleti vasút 110.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.50. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet 44.50. Török —.—. Municipalis 19.50. Bécs, oct. 17. (Megnyitás.) Hitelintézeti részvény 216.50. Magyar földhitelintézet —.—. Angolmagyar 213.—. Angol-Ausztriai 143.—. Magyar hitelrészvény 297.75. Franco-magyar —.—. Váltóbank —.—. Napoleondor 889.— . A hamvaspálya 342.—. Lombardok 162.50. Galicziai —.—. Tramway —.—. Magyar, sorsjegy - .—. 1866-os —. 1864-es —.—. Unicbank 117.50. Bécs, October 17. (Zárlat.) Hitelrészvények 217.—. Magyar földhitelintézet 212.50. Angol-magyar —.—. Angol-ausztriai 147.—. Magyar hitelrészvény —.—Franczia-magyar 37.—. Váltóban 1*33.—. Napoleondor 908.—. Államvasut 327 50. Lombardok 160.50. Galicziai 211.50. Trauma, 162.—. Magyar sorsjegyek —.—. 1860-dik 100.50. 1864-diki 132.50. Magyar jutalomjegy —.—. Hitelsorsjegy 163.—. Arany 552.—. Frankfurt 95 35. Párisi hitel 32.50. Járadék 68.45. Ezüst 10. 50. London 112.90. Török sorsjegy 53.—. Municipálisbank —.—. Épitőbank 33.—. 87.—. Páris, oct. 17. (Kezdet) 3%-os járad. 58.05. Olasz járadék 60.60. Credit mobilier —.—. Osztr. napra —.—. Consulok —.—. Éjszaknyugoti pálya — .—.4V.Vo-es járadék—.—. A hamvaspálya 736. —. Lombardok 362.—. Amerikai —.—. Magyar kölcsön —.—. Magyar keleti pálya —•—• 1871-diki kölcsön 93.10,1872-iki 93.70. Tanügy. — A »Néptanítók évkönyvé-é nek kiadói Rónai Ferencz és Perényi Márton budai tanitók több rendbeli tudakozódásnak megfelelve érdekelt ügytársaikat, kik ezen közérdekű mű megjelenéséről kellő időben tudomást nem vehettek, arról értesítik, hogy az N. L.“ 32. és 33. számaiban ez iránt közlöttek alapján készítendő adataikat november 15-ig, midőn sajtó alá rendeztetnek, még folyvást beküldhetik, nehogy az ezidei névtárból kimaradjanak. Az »Egy nevelő“ aláírással beküldött költemények íróját, valamint a többi közreműködésüket felajánló ügytársaikat, szintén figyelmeztetik, miszerint nevezett napig beküldhetik még dolgozataikat. (Kéretnek a hazai lapok t. szerkesztőségei, ezen közleményt által venni sziveskednének.) ■— »Nőket a kisdedóvodákba mindenek előtt!“ Erről irt három czikket a »Nagyvárad“ Mi részünkről is ezt óhajtjuk, ha szinte czikkíró érveivel nem mindenben értünk is egyet, s örvendünk rajta, hogy ezen eszmét a vidéki lapok is felkarolják s a nők munkaképessége ellen uralkodó előítéletet legyőzni törekednek. — Horkai bácsi, az ismert gyermekbarát, ismét egy kis füzet magyar dalt adott ki »Kis gyermekek számára« (Sziget, ára 25 kr.) A füzetben 50 dal van ismert dalok melódiája szerint. — Szetvizer Lajos, budapesti tanító, a „Népnevelők lapja“ társszerkesztője s egyike tehetségesebb ifjú paedagogjainknak következő művet adott ki: „A népnevelésügy a bécsi nemzetközi kiállításon 1873-ban tekintettel hazánk, különös tekintettel a főváros tanügyi viszonyaira“ Aigner Lajos bizománya. Ára 60 kr. E mű a terézvárosi első tankerületi iskolaszéknek van ajánlva, mely iskolaszék intézkedése folytán szerző két hetet töltött a kiállításon. Minden ország tanügyi kiállítása röviden, de reflexiókkal van írva. Szerző különös figyelemmel volt a gyermeknevelésre s művének egyik legérdekesebb része a kis gyermekek pavilonjának leírása. Ajánljuk e kis tanulságos füzetet a tanügy barátai figyelmébe. A „Hon“ magántársürgönyei. Bécs, oct. 17. A mai „Wiener Abendpost“ írja : Bécs város népessége ma a német császárt és porosz királyt, mint uralkodója vendégét üdvözli a birodalmi főváros falai közt. Vilmos császár csatlakozik azon uralkodók utazásához, kiket a közkiállítás vezérelt körünkbe; azonban bizonyára sem volt