A Hon, 1873. október (11. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-18 / 240. szám

z­í­t­é­s­e, az újonnan bekebelezett Bellovárme­gyére ’,j­ó tekintettel. A javaslat szerint a vármegye 8, a Belovár 1, Ivani­s szintén 1 képviselőt küldene, mit Deren­­csín előadó elfogadásra ajánl. Rogulics azt hiszi, hogy a szerinte csak ú­gy oktrojált választási törvény egyszerű kiegészítésével mit sem tettünk, s azért a javaslat gyökeres revízió­ját sürgeti. Derencsin szerint a revisio ügye sokkal fon­tosabb, semhogy csak úgy hamarjában el lenne üt­hető. A polgárosított határőrvidék azonban addig sem maradhat képviselet nélkül. A ház a javaslatot változatlanul elfogadja. Következik az újonan alakított nemzetgaz­dasági bizottság jelentése, mely a hozzá utasított kérvényeket következő módon intézte el: I. Egy kérvényt a Kulpa szabályozása s igy a Károly­vár fiumei vasút használhatóvá tétele iránt a kormány különös figyelmébe ajánl. Köp­oly fontosnak tartja ez ügyet, hogy da­czára Tombor azon javaslatának, bízzák az ügyet a pesti horvát képviselők buzgalmára, a ház a hatá­rozatot hozza, hogy az ide vonatkozó indítvány indo­kolással együtt kinyomatik s napirendre tűzetik. II. Egy kérvény, hogy a tengerparti kikötők a vasútvonalakkal összeköttetésbe hozassanak, a kormány figyelmébe ajánltatott. III. A kriziscs-plasi állomáshoz vezető út ál­lamköltségen állítandó helyre. IV. Varasd város kérvénye megfelelő vasút­hálózat iránt a kormány és pesti képviselők figyel­mébe ajánltatik. Makanecz azt hiszi, hogy a magyar közle­ke­dsi miniszter készsége iránt tévedésben van a ház; óhajtja, hogy a közlekedés­ügy minél előbb önállón intéztessék, s most a kérdésben forgó tárgy kinyomatását s napirendre tűzését kéri. Horvát Mirkó ez ügyet a budapesti horvát miniszter figyelmébe szeretné ajánltatni. A többség Derencsin indítványára elha­tározza, hogy az ügyet a budapesti képviselőkre bízza. V. Diakovár egy kérvénye az Eszék és Bród közti vasútra nézve szintén e képviselőknek ajánl­tatik. VI. A Drávaszabályozás iránti kérvény azzal intéztetik el, hogy utalás történik megtörtént foga­natba vételére. VII. A kormány felhivatik teljes úthálózati térkép készítésére. Vili. Fiume megye egy utas iránti s IX. Zeng dohánygyár s X. kereskedelmi testület iránti kér­vénye a kormányhoz utasittatik. Poziljovica mint a tanügyi bizottság elő­adója támogatja Zágráb, Diakovár, Vukovár, stb. nőiskolák felállítása­, gimnásiumok s a tanítók kine­vezése iránti kérvényét, melyek mi­nd a kormányhoz utasittattak. Muhics a kormány nevében megígéri, hogy minden lehető megtörténik. Erre Jurkovics a kormány nevében vissza­vonja a mai napirendre tűzött javaslatot a zágrábi árvaház iránt. Következik ezután választás két bizottságba.43 szavazat közül 40-nel Span a kodifikáló bizottság, 41-gyel Voncsina és Brlics a pénzügyi bizottság tag­jaivá választottak. Ezzel az elnök az ülést bezárja azon felszólí­tással, hogy­ ülés után a bán megkeresése folytán egy konferencziára maradjon a ház együtt. E konferenczián, mely két óráig tartott, nem tudtak megegyezni a csendőrség fizetése iránt, a­melyre vonatkozó javaslatot a kormány elfogadtatni, a bizottság mellőztetni ajánlt. E javaslatra nézve még egy konferenczia tartatik. Egy retrográd lépéssel több. Pár nappal ezelőtt hozták a lapok, nevezetesen a „Hon“ 234-ik száma, a »P. Napló« után azon hírt, hogy a bányatörvényjavaslat tárgyalása a közgaz­dászati minisztériumban befejeztetett, s egyszersmind közölték a tanácskozás eredményét. Miután alkom­ányos országban más c­élja az így, a kormány kebelében megállapodásra jutott tör­vényjavaslat közzé­tételének nem lehet, mint hogy a nézetek felette nyilatkozván az eszmeborlódás kö­vetkeztében a közvélemény kellőleg tájékozva lehes­sen, mielőtt az az Országgyűlés elhatározó megvita­tása elé kerül, elmondom én is igénytelen nézeteimet. Nem akarom az egész javaslatot kritikai elem­zés alá venni, hanem szakértőkre hagyva annak bá­nyászati szempontból leendő megítélését, csupán két rövid §. taglalásába bocsátkozom. A fentebb említett közlemény egy része ugyan­is így hangzik: „A régi 268. §. után következő új §§ fogadtat­tak el Összebeszélések, melyek által a munkaadók azt czélozzák, hogy üzletük félbeszakítása, vagy a mun­kások elbocsátása által ezeknek terhesebb munka­­feltételeket szabjanak különösen, azoknak bérét le­szállítsák , vagy melyek által a felügyelők és mun­kások oda törekszenek, hogy közös munkaszünetelés által, a munkaadókat magasabb bér adására kény­szerítsék, és általában tőlük jobb munkafeltételeket csikarjanak ki, úgy­szintén mindazon egyezmények, melyek által azok támogatása czéloztatik, a­kik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak — vagy azoknak károsítása, a­kik azokkal szakítanak — jogérvénynyel nem bírnak. A­ki a fentebbi §-ban meghatározott összebe­szélések és egyezmények létesítésére, terjesztésére, vagy foganatosítása czéljából a munkaadókat vagy munkásokat, illetőleg felügyelőket szabad akaratuk érvényesítésében, fenyegetés vagy tettleges bántal­mazás által akadályozza,vagy akadályozni törekszik, az amennyiben a büntető törvény szerint súlyosabb büntetésnek helye nem volna, a közhatóság által 300 írtig terjedhető bírsággal vagy két hónapig terjed­hető fogsággal büntethető.“ Valóban bámulatos azon nondhalance, melyet a javaslat azon fontos problémán, mely hosszú időn át az egész művelt világ publicistáit foglalkoztatta sőt jelenben is foglalkoztatja, a munkás egyesületek valamint a munkaadó és munkás közt a munkabérre vonatkozó viszony kérdé­­s­e felett elsiklik, ha csak az nem a tendentiája, a­mi pedig nem valószínűtlen, hogy egy ily kevésbé közérdekű javaslatba, mint a bánya törvényjavaslat, a törvényhozás figyelmét kijátszva, becsempészhes­sen két szabadságellenes §-t, melyet aztán per ana­lógiam tovább is lehet alkalmazni. Úgy látszik, a közgazdászati minisztériumban szorgalmasan tanulják a történetet, mert emlékeznek reá, hogy a múlt század elején Angolországban I. György adott ki a szövő­munkások egyesülete ellen egy, a jelen javaslathoz hasonló szellemű, rendeletet, melyet II. György terjesztett ki több más iparágra, s III. György alkalmazott 1800-ban kiadott rendeletében rendszeresen valamennyire. Kár volt ezen buzgó történelmi tanulmányt 1859-ig nem foly­tatni, talán megkíméltek volna bennünket a javas­lattól. A munkás egyesületek, s evvel kapcsolatban a munkabér viszonyainak kérdése — mert az egyesü­letek tárgy­a leginkább ez— összetett probléma, mely a politikát, nemzetgazdászatot és a büntető törvény- h zá-'-t egyaránt érdekli, tehát csak általánosságban oldható meg,­­ nem egy speciális esetre vonatkozó­lag, mert a jogegyenlőséggel határozottan ellentét­ben lévén az, hogy a­míg minden más munkásnak meg van engedve az egyesülés, vagy a­mint a javas­lat nevezi összebeszélés, addig a bányamunkásnak ez tiltva van, s már ezen nézpont magában véve elég­séges a javaslat fonákságának kitüntetésére, de ettől egy időre eltekintve vizsgáljuk meg a kérdést a fentebb jelzett 3 irányban. A közrend fentartásának tekintetéből a mun­kás egyesületek mindenesetre komoly aggodalmat szerezhetnek a kormánynak , — mert az ezek által létesíthető munkássze­netelések különben tevékeny embereket tétlenségre kárhoztatván,­­ a bekövetkező nyomor könnyen zavargókká teheti őket, úgy­hogy tartani lehet tőle, hogy egy egyszerű munkabér kérdés, politikai kérdéssé fajul, s egy gyárbeli zavargás forradalommá válik. Ezen szempontból a munkás egyesületek ellen hozott tör­vénynek mindenesetre meg volna létjoga.­­ Ezen indok azonban csupán oly egyesületek ellen alkal­mazandó repressiv eszközöknek szolgálhat igazolásul, melyek zavargással, erőszakoskodással és fenyege­tésekkel járnak, de egyáltalán nem igazolható a visszatolás egy békés egyesület ellen, mely csupán a munkabér kérdésére szorítkozik, azaz egyezke­désre a munkaadó és munkás közt. A jelen javaslat azonban túlmegy e határon, s az egyesülést vagy összebeszélést mely a mun­kabér módosítására vonatkozik, legyen az bár a legbékésebb, vagy az igény a munkabér emelésére a legjogosabb, kihágásnak qualificálja s jogérvényé­től megfosztja. Világosabban kifejezve a dolgot,­ minden munkás egyénileg jogosítva van munkaadó­jának oly feltételeket szabni, milyeneket neki tet­szik, de több munkásnak együtt közakarattal ugyan­azon feltételeket szabni, s el nem fogadás esetében a továbbdolgozást abban hagyni, ez már nem szabad, ez már kihágás. Az egyezkedés e szerint csak az egyesnek, akár munkás, akár munkaadó, joga, csak az egyes szabhatja meg díját munkájának, s ez kizárólagos jog; ha több, ugyanazon egy esetben érdekelt egyén egyértelmű­leg jár el, ez már a bér árfolyamára gya­korolt jogtalan nyomás! Felteszem, hogy a kormány sem szeretné ezen theoria logicáját a végletekig követni s talán azon conclusiora jutni: az egyesnek elidegenithetlen egyéni joga a szabadság, de már az egyének össze­ségét, a társadalom vagy államot ez nem illeti, tehát az absolutismus jogosult. Áttérve a kérdés nemzetgazdászati oldalára előre látom, hogy a kormány álláspontjának vala­mely buzgó védelmezője, ki e mellett nemzetgazdász, következő okoskodással fog előállni : „A kereskedés rendes folyamában minden áru árát, tehát a munkáját is két tényező szabályozza: a kereslet és kínálat közti arány és a verseny, egy­részt a vevők, másrészt az eladók közt. Ha semmi sem akadályozza a dolog rendes lefolyását, ezen nemzetgazdászati törvények hatása alatt az ár va­lódi és méltányos lesz, ellenkező esetben a munka, kereskedelem és ipar szabadsága meg van ingatva, és az ár csalárdul lesz létrehozva. Ha több kereske­dő, ki ugyanazon áruval üzérkedik, összebeszél s az áru hirtelen meg fog drágulni, s ezen eljárás min­denesetre büntetésreméltó, tehát épen egy bünteten­dő több munkaadónak vagy több munkásnak össze­beszélése, hasonló czélból. Azon ellenvetésre, hogy a munkaadónak joga van megszabni mennyit fizet munkásának, s hogy a munkásnak joga van fizetésemelést kérni, s a­mi az egyesnek joga, az nem tagadható meg egy bizonyos számú egyéntől sem, könnyen meg lehet felelni av­val, hogy ha az egyes elkülönözötten teszi ezt, ez nem alterálja a munka szabadságát; ha a munkás nem akar reá­állni a munkaadó feltételeire, elhagy­hatja a gyárt vagy műhelyt s kereshet munkát másutt, viszont ha a munkaadó találja túlzottnak a munkás követelését, kevésbé követelővel pótolhat­ja helyét; a dolog így megmarad szokott kerékvágá­sában s az ipar és munka rendje nem zavartatik meg. Míg ellenben ha akár a munkaadók, akár a munkások egyesülnek, hogy a bér mennyiségére nyomást gyakoroljanak, a concurrentia s ennélfogva a munka szabadsága el van nyomva.“ Ezen okos­kodásban mindenesetre benn van az igazságnak egy része, csak az a hibája, hogy nem tartalmazza az igazságot teljesen. Mai napság a banalitásig ismere­tes dolog, hogy a munka ára, ép úgy mint bármely más áru értéke, a kereslet és kínálat, valamint a ve­vők és eladók közti concurrentiától függ; igaz, hogy a munkabér igyekszik szakadatlan hullámzás útján, egyenlővé tenni a megélhetés költségeivel, a­mely költ­ség az irányadó a bér magasságára, mert ha a munkás ennél kevesebbet szerez, nélkülözéseket és nyomort szenved.De ez csak igyekezet marad,mert valóságban csak ritkán felel meg a bér ezen normának,s majd ma­gasabb, majd alacsonyabb. Kétségtelenül be van bizonyítva, hogy akárhány iparágban foglalkozó munkás, különösen nő, nem szerez annyit, mennyi a megélhetéshez szükséges, s hogy éhen halna, ha a hi­ányzó összeg nem pótoltatnék, hozzá­tartozóik, a jó­tékonyság vagy akárhányszor az erkölcsi sülyedtség jövedelmei által. A kereslet és kínálat a megélhetés költségei­nek minimuma felé törekvés s a verseny a munkabér megállapításának minden esetre fontos tényezői, de ezek mellett még egy más épen oly fontos létezik s ez a szokás. Hogy a kereslet és kínálat közti különbség érezhető legyen, ennek mindenesetre tetemesnek kell lenni, a kisebb változások észrevétlenül maradnak, s a nagyobbak is csak sokára gyakorolnak hatást, ez alatt a munkabér a megszokottság erejénél fogva a régi marad; a köz­élet ezt oly számtalanszor iga­zolja, hogy példákat felhozni bizonyítására tökélete­sen feleslegesnek tartom. Egyelőre talán nem tűnik fel az eszmék lán­­czolata, de ha mélyebben meggondoljuk a dolgot, szembeötlő lesz, hogy az elkülönzött munkásnak lehetetlen egyrészt a munkaadó ellentállása, másrészt a szokás konservatív ereje ellen sikerrel küzdeni, a szokás­­ nyomása sok tekintetben hasonló lévén a közvéleményéhez, mely ellen csak kiváló erélylyel felruházott egyének mernek síkra szállni. Megadni a jogot az egyes munkásnak, hogy egyénileg teljes szabadsággal alkudozhatik feltételei felett, egyenlő avval, egyik kézzel adni, másikkal visszavenni, egyenlő azon utasítással ,menj légy elég hősies vagy bátor s küzdj a munkaadó ellen­zése s a szokás ereje ellen egyedül, mig társaid a régi mellett maradnak,a ha a munkaadó továbbad rajtad s más jámborabb munkással helyettesit, halj meg hősiesen éhen családostul; de őrizkedjél társaiddal a siker reményében szövetkezni . A munkaadó, daczára annak,hogy személyileg mégis tőkéjének hatalma folytán collectiv erőt képvisel, úgy hogy miután a hatalom az ő kezében van, az egyes ellene s a szokás ellen, mely mellett társai megmaradtak, sikerrel nem küzdhet,és egyedül hasonló collectiv erő a munkások szövetke­zése diadalmaskodhatik felette, így tulajdonképen concurrentia és szabad független alku nem is képzelhető a munkások egyesülése nélkül. Szigethi Sándor: Vidéki levelezés. Torda, oct. hó. Tordamegye sept. 29. tartott közgyűlésében végig hallgattam az 1874-ik évi költségvetés megál­lapítását. Az előirányzat felett folyt vitatkozásból meg­győződtem, hogy a bizottság talán kelletén túl is te­kintetbe vette az állam szerencsétlen pénzviszonyait, mert pl. építkezés­, eszközök­, bútorok s egyéb be­szerzésekre, baj él emlékszem egyetlen fillért sem vett fel, holott legalább rongyos szemétre való, használ­hatón bútorait tekintetbe kellett volna vennie már régebben. És ily takarékos gazdálkodás mellett meggyő­ződtem, hogy az illető minisztériumok Torda megye költségvetésénél az államnak közvetlenül 172 frt 50 kr. kárt okoztak. Az eset igen furcsa, ugyanis megyei mérnök Paulás Ignácz megválasztva, szolgálta a megyét 900 frt fizetésért, oly feltétellel, hogy 472 frt 50 kr. nyugdiját is élvezhesse, mi meg is történt eddig, midőn f. évi aug. havában a közmunka mi­niszter egyszerre beszüntette a nyugdíjt, s neki csakis a 900 frtot rendes fizetésül hagyta meg, mely vé­gett ő szolgálni nem akar, és visszalép a nyugdíj élvezete mellé, tehát az állam fizetni fog neki 472 frt 50 kr. nyugdijamig Torda megye mérnök nélkül marad, miután 900 frt fizetéssel csak valamire való mérnök sem vállalkozik. Ezen ügyben a ministériummal folytatott hosszas le és feliratok után Paulás Ignácz nyilvánította, miszerint állomásán 1200 frt fizetés mellett az uta­zási általányokat is abba számítva, hajlandó meg­maradni. — Már most akárki átláthatja hogy a kor­mány megadván az 1200 frt fizetést, az­az pótolván a 900 frtot 300-al, a 472 frt 50 kr nyugdijt az elv megmentéséért benntarthatja, s igy az államnak a 472 frt 50 kr helyett csak 300 frtot adván ki 172 ft 50 kr, tiszta megtakarítást eszközölhet, és a mellett egy tehetséges szorgalmas,jellemes mérnököt Tordamegye számára megtarthat, míg ellenesetben Tordamegyét igen hosszú vonalat tevő, s mind az Aranyos, mind a Maros havasi vonalán szikla műútjai, számtalan és igen fontos és nevezetes közlekedési műveivel együtt kiteszi annak, hogy az államnak 172 főt 50 krt tevő tiszta károsodása mellett, egészen mérnök nélkül ma­radjon. Ez értelemben állapította meg és indokolta Torda megye képviselő bizottsága az 1874-ik évi költségvetését, s valamint magam igen kiváncsi va­gyok az eredményre, úgy másokat is felhívok figye­lemmel lenni arra, mert Kerkapoly , az illető minisz­ter uraktól még kitelik, az elvek megsértése czím alatt, az állam erszényét lyukasztják ki, legalább a fen­­ek­t mag­as logika ezen lehetőségről tanúskodik. Felszólalásom egyszerű indoka az, hogy nagyon örülnék,ha az állam részére ezen igen egyszerű számí­tással 172 frt 50 krt megmenthetnék, mit Torda me­gye a maga részéről — derék közbecsületben álló mérnöke megtarthatása következtében — hasonlóan megköszön a magas és bölcs kormánynak. 2.2.4.­ KÜLÖNFÉLÉK. — A budapesti igazoló választ­mány ma folytatta ülését és hozzá fogott az igazo­láshoz. Simkovits Mihály követőmester lemondása elfogadtatott s igy a VIII-ik kerület rendes bizott­sági tagjai között egy hely megürült, melyre egy póttag lép. Egy bizottsági tag ellen azért adatván be felszólamlás, mert az illető nem tud magyarul (pedig hány van ilyen) a választmány hosszú vita után — tekintettel a főv. törvény 89-ik §-ára, mely tanács­kozási nyelvül a magyart rendeli, de figyelembe véve a bizottság ezen első alakulásának nehézségeit is, elvül kimondta, hogy legalább azt követeli, hogy minden bizottsági tag magyarul értsen. Az egyes bizottsági tagok ellen akár felszólamlás, akár hiva­talos uton felmerült nehézségek megvizsgálására Simon Flórent elnöklete alatt Morócz István és dok­tor Schwartzer Ferencz tagokból álló albizottság küldetett ki. Kifogás létetett az első vál. kerületből Holczspack Jakab ellen, mert szállító, a máso­dik választó kerületből Schmidt László ellen, mert állítólag nincs beírva választónak, — a harmadik választó kerületből idősb Holczspack And­rás ellen, mert szállító, az V-ik vál. kerületből Fleischmann Emil és Weber Antal ellen, mert bér­lők, a VI-ik vál. kerületből Pucher József épitész ellen, mert vállalkozó, Zettner Ede ellen, szerződési viszonya miatt, Wallenfeld Károly ellen, mert szál­lító, Dörschug Antal ellen, vállalkozási viszony miatt, a VII-ik vál. kerületban i­.u *.~c*y Vincze és Krunapholcz Mihály ellen szerződési viszony miatt, a VIII-ik vál. kerületben Simkovits János kevető­­mester ellan, vállalkozás miatt, Morbitzer Lőrincz ellen adó nem fizetés, Lipárdy István szerződési viszony miatt, Dr. Csillag Zsigmond ellen azért, mert állítólag 2 év óta nem lakik Pesten, Krausz Lajos ellen mert nincs doktva választónak, Hoffmann Ar­min ellen, mert nem tud magyarul, Thék Endre ellen szerződési viszony miatt. Az értékképviselők közül kifogás létetett Cséry Lajos, Fabiny Theofil, Dr. Halász Géza és Gyömrey Vilmos ellen, mert a megyénél is bizottsági tagok. Ezeknek te­hát nyilatkozniok kell, melyik tagságot kívánják megtartani, Szelestey Géza és Zehetner Mihály ellen szerződési viszony, Lohr Antal, Hirsch Mihály, Feszi Frigyes, Rebly Adolf ellen­ vállalkozás miatt, Hölle J. M. ellen fenyitó vizsgálat, Zorn János ellen szál­lítási viszony, Kremsz István ellen szerződési viszony miatt, Kühnel Ignácz ellen adókönyve miatt. Weisz Károlynak és Zách Jánosnak kiléte, dr. Glück Ig­­nácznak keresztneve állapítandó meg, mert a kijelölő jegyzékekben keresztneve különbözőképen fordul elő, — végre Heidelberg Mórnál megállapítandó, váljon a hasonló nevű atyát vagy fiút vála­sz­­tották-e meg, Wink Mihályra nézve pedig con­­statálandó, hogy valóban nem létezik-e. — A félemli­tett körülményekre nézve a vizsgálatot az említett há­rom tagú bizottság végzendi, mely jövő hétfőn d. u. tart ülést. Hétfőn d. e. a bíró választmány is tart ülést. A többi 363 bizottsági tagot az igazoló választ­mány igazolván, ezt bejelenti a miniszer­ biztosnak, ki hír szerint jövő csütörtökre, octom­ber 23-­ ára hívja össze az alakuló közgyűlést. Hétfőn október 27-kén lesz a főpolgármester vá­lasztása s azután folytatólag tartatik a tisztújítás. — Vilmos császár tiszteletére a rende­zendő ünnepélyességek programmja már meg van állapítva; e programm természetesen változtatások­nak lesz alávetve, ha a császár időközben kivánná. Vilmos Penzingbe külön udvari vonattal ma, 17 én 4 óra tájban fog megérkezni. A fogadtatás ugyanaz leend, mint az orosz cár megérkezésekor. Királyunk St. Pöltenig fog a vendég elé utazni. Itt fogják az osztrák iégek is a császárt üdvözölni. A miniszterek és udvari hivatalnokok Schönbrunnban fogják a csá­szárt bevárni, ki ugyanazon szobákban fog lakni, melyekben az orosz czár lakott. Az ünnepélyek leg­nagyobb része Schönbrunnban fog megtartatni. Szombaton családi ebéd lesz, mely után az operában díszelőadás tartatik. Va­sárnap Schönbrunnban lesz szinielőadás. 20 án reg­el nagy katonai szemle tar­tatik, s az utolsó napot a lainci állatkertben vadá­szat rendeztetik — Esküdtszéki tárgyalás: Dr. Grün­­but Adolfnak Schnitzer Ignácz a »Pester Journal« szerkesztője ellen folyamatba tett sajtóügyében a nyilvános esküdtszéki tárgyalás f. hó 20-ik napján d. e. 9 órakor fog a sajtóbiróság hivatali helyiségei­ben (soroksári utcza 13 sz. alatti ház II. emelet) megtartatni. Jegyek a közönség számára ugyanott adatnak ki. — Titkos fenyegetések. Egy király­­utczai házi úr e napokban anonym levelet kapott, melyben azzal fenyegetteik, hogy ha a levél vételé­től számított 3 nap alatt, bizonyos jótékony czélra tekintélyes összeget nem áldoz, néhány meggyilko­lására kiküldött embernek esik­ áldozatul. A rendőr­ség a levelet és több hasonló tartalmúak­at kézhez kapván, a nyomozást meginditá. — Riedl Szende tetemeit ma délutáni 3 órakor szállították ki az örök nyugalom helyére. A halottas ház előtt s körül együtt lehetett látni az összes fővárosi középtanodák tanárait, az egyetemi tanárok egynehányát, s a várbeli főgymnasiumi ifjúságot. Az akadémiát a temetésen Toldy, Gyulai, Greguss és Arany János képviselték. — Három alaptalan hírt c­áfol a »M. Á.«, melyeket Haynald érsekről utóbbi időkben költöttek. Az egyik az, hogy Szabadka városának iskolai czélokra 40.000 forintot ajánlott föl. Ily ajánlat nem történt. A második, hogy a magyar gőzhajó-társulat felsegélyezéséhez 50 ezer forinttal járul. Ezen irányzatos közlemény szintén nem bir alappal. S a legújabb, melyet a »Pesti Napló« kür­tött, hogy az egész kalocsai egyházmegye árváit éltük 12-ik évéig ellátásban részesítendi. Mi ez utóbbi hírt illeti ,, való, hogy Haynald érsek egy 40 gyer­mek befogadására alkalmas árvaintézetet építtetett Kalocsán a jelen évben. Ez árvaházba az egész egy­házmegyéből vétetnek ugyan föl árvagyermekek, de csak annyi, a­mennyi a mondott számot fölül nem haladja. Kalocsa városa, melyben a járvány oly nagy mérvben pusztított, maga 41 gyermeket aján­lott ez idén. Ebből az érsek 40-et azonnal föl is fo­gadott s a negyvenegyediket pedig a rendes ellátási dij kiszolgáltatása mellett az illető özvegy anyának gondviselésére bízta. — A pesti őszi lóversenyek első n­a­p­j­a. Noha a legenyhébb őszi nap mosolygott tegnap a rákosmezei futamok első szakára, úgy­szólván csakis azok jelentek meg a turfán, kiket ez közvetlenül érdekelt: a versenyzett paripák tulajdo­nosai s még néhány gentleman, honvéd- és közös hadseregbeli törzstiszt. Még az állványok díszei is, a páholyokban nagyon kis mérvben voltak képvi­selve, mindössze 3—4 főúri család hölgyei. Mielőtt a versenyek megkezdődtek volna, figyelmünket egy nemzeti színbe öltözött virágárus hölgy vonta magára, ki az előrehaladott évszakot meghazudtolva, májusi ibolya- és pünkösdi rózsa-csokrokkal kínálgatta a gavallérokat, kecsesel illesztve azokat gomblyuka­ikba. Ez új jelenség nemzeti­színöltözéke egyébiránt csak a magyarok iránt érzett rokonszenv néma nyi­latkozata volt, a­mennyiben az illető virágárus hölgy csupán francziául volt képes e szavakat kifejezni: »Tessék ibolyát venni!«—No de így sem szólt ő siket füleknek, mert kis kosarának tartalma jóformán kiürült. A futamok elseje déli 12 órakor a 300 ara­­nyas „kétévesek versenye“ volt hetes me­zőnynyel, melyben Baltazzy Aristid úr Miss Pe­­­ll-je mindvégig vezetve pár lóhoszszal nyerte a diadalt. A „St. Leger“ 2000 forintjáért csak négy ló állt ki a síkra, de ezek közül is csak három fu­totta meg a kört, amennyiben Blaskovich Ernő ur Cromwelje mindjárt eleintén kitört. Vezetett foly­vást a Széchenyi Béla gróf „Bijou«-ja s há­rom lóhoszszal minden erőködés nélkül nyert a Lichtenstein leg sárga kanczája ellenében,mely a tét és bánatok felét kapta. A sorozat szerint a 285 aranyas „R i 11 e r-d i­j“ következett, melyért négy ló küzdött s első lett egy lóhosszal a Széchenyi Kálmán gróf »A­spirant“ 4 éves pejméne, míg a Szápáry Iván gróf »The J­e­w-ja, mint második tételét menté. A „Nagy Handicap“ 1200 forintnyi díjára szintén négy paripa jelenkezett a küzdelemre, melyből Szápáry Iván gróf „V­erben­á-ja foly­vást kalauzolva egy lóhusszal elsőnek vált ki. Máso­dik lett az id. Henckel Hugó gróf »P­r­o­f­e­s­­s­o­r«-a, a tételek és bánatok egy harmadát ra­gadván el Tack in the Green és Kurucz orra elől. Záradékul az »El­a­d­ó­v­e­r­s­e­n­y « re nevezett négy ló futá meg az 1 ’­.mérföldnyi pályakört, s an­nak 600 frtos diját id. Henckel Hugó gróf „Eller­­mir« 3 é.­pkanczája egy nyakhoszszal nyerte meg az Eszterházy Imre gróf „Goldstar“-ja ellenében. A futamok d. u. 3 órakor végződtek. A versenyek második szakát vasárnap délután 2 órakor kezdik, szükség semmi külső indító okra a végett, hogy a császár ezen elhatározása előidéztessék. I­I. Vilmos császárnak a mi császári udvarunknál való látogatásában csak világosabb és némi tekintetben symbolikus kifejezést nyer az, a­mi a két szomszéd állam és azok népei közt immár teljesült, az csak megerősíti a kölcsönös barátságot és rokonszenvet, melyek mindkét birodalom üdvére a régi ellentétes­ség és ellenszenv helyébe léptek ; az megpecsételi ama viszonyt, mely Ausztria-Magyarországot és Po­­rosz-Németországot egyenjogúvá teszi, egymás mellé állítja; egyszersmind azok közös érdekében és szük­ségleteiben, azok törekvéseiben és polgárosító fel­adatukban szilárd és tartós együvétartozási kötelé­ket hoz létre. Nem oly könnyen jött létre nemesebb alapo­kon a népek nagy szövetsége; nem oly könnyen szol­gált az nemesebb czéloknak; mindkét résztől le­mondást követelt a régi előítéletekről, szabad és nyílt pillantást a tényekbe és a század igényeibe; az szakított a történelem élő hagyományaival, a nép­szerű szenvedélyekkel, melyek a még élő nemzedék­re súlyos áldozatot szabtak; azonban e szövetség a béke szent zászlója alatt jött létre ; nem csak a két birodalom békéje mellett, melyek a heves néptusá­ban annak áldásait felismerték, hanem Európa bé­kéje mellett. A béke kezessége mellett a két biroda­lom közötti viszony egyúttal a szomszéd államokra való ama vonzerővel jött létre, mely Európa helyze­tének ma nagyobb biztonságot nyújt, mint bármikor annak előtte. A minden erőszakos zavart kizáró és eltávo­lító, a fenntartó és valóban conservatív gondolat ál­landó hajlékra talált. Ez értelemben üdvözöljük mi császárunk felséges vendégét, vajha a politikai czé­­lok látogatása közvetlen indokán kívül rejlenének ; politikai következmények azzal természetszerűleg vannak összekötve; azonban austriai értelemben minden esetre illőnek találjuk, az ősz uralkodót, a mi császári urunk barátját hódolatteljes és meleg rokonszenvünk hazafias érzelmének kifejezésével üdvözölni. Bécs, oct. 17. A német császár ma d. u. 1 óra 13 perczkor St.-Pöltenbe érkezett s ott császár­király ő felsége által fogadtatott. Az uralkodók szí­vélyesen átölelék és üdvözlék egymást. Császár­ ki­rály ő felsége kezet nyújtott Bismarck hgnek és a német császár kíséretét melegen ü­dvözlé. A hatósá­gok főnökein kívül Binder püspök és a székes­káp­talan is jelen volt. Reggelizés után történt az elutazás Penzingbe, hova az ünnepiesen díszített udvari vonat 3’/5 óra­kor érkezett meg. — Rudolf koronahg, a föligek (porosz egyenruhában), Lipót bajor hg, Ratibor, Put­­bus és a weimari herczegek, a német követség, a helytartó és számos előkelő személy várta itt a fel­ségeket. A német császár a legmelegebben ü­dvözlé Rudolf koronaherczeget, kezet nyújtván annak. A disz-század megszemlélése, s a főherczegek és kiséret bemutatása után az uralkodók — a nagy­számú közönség által élénken üldvözöltetve — Schönbrunnba mentek. Vilmos császár saját auszt­­triai-, Ferencz József császár-király pedig saját po­rosz ezredének egyenruháját viselé. Zágráb, oct. 17. A tartománygyűlés 3-ik ol­vasásban elfogadta a választási szabályok kiegészí­tésére vonatkozó tvjavaslatot; a csendőrség illetmé­nyének szabályozása iránti tárgyalást elnapoló; és erre megkezdi a közmunkaváltságra vonatkozó tv.­­javaslat tárgyalását. Versailles, oct. 17. A nemzetgyűlés majori­tásának küldöttei ma vették tudomásul a Salzburg­ban járt alkudozók közléseit. Chambord gróf szavai alkalmasaknak látszanak a legközelebb felmerült nehézségek elhárítására, s úgy látszik, az egyetértés Chambord gróf­ja a monarchikus töredékek közt ma teljesen helyreállt. Pár­is, oct. 17. A „Journal Officiell“ mai szá­ma 8 megyefőnök állomásának felcserélését, számos al-praefecti kinevezést és a katonai területi hadosz­tályok szervezésére vonatkozó rendeleteket közöl. — A „Siecle írja, hogy a nemzetgyűlés többsége bizto­sítva van a monarchiai tervek ellen. London, oct. 16. A spanyol pénzügyminiszer megbíza londoni pénzügyi ügynökét, hogy a jan. 30-kan már lejárt szelvényeket fizesse ki a kötvény­­tulajdonosoknak. Bukarest, oct. 17. Az itteni helyhatóság — fejedelmi jóváhagyással — 7 millió frank kölcsönt akar felvenni, a városi javadalmak elzálogosítása mellett. Vállalkozók ajánlatai mától számítandó 30 napig fogadtatnak el. Corfu, oct. 16. Olga görög királyné az »Am­­phytrite« gőzösön Brindisiből szerencsésen ide ér­kezett. — Báró Pottenburg Corfun utazván át, Athé­nébe megy. Triest, oct. 16. A harmadik választó­kerület­nek a kir. tanácsba való ma választásánál 1556 sza­vazat adatott be; ebből 1103 s­avazattal Nubergot választatott meg. Triest, oct. 17. A polgármester tudata a hely­tartóval, hogy dr. Dorn beiktattatott a városi válasz­tók lajstromár­a. Prága, oct. 17. A „Nar. Listy“ arra szólítja fel a választókat, hogy tartsák vissza a jelölteket a tartománygyűlésbe való belépéstől. A vidéki kerü­letekben megejtett legutóbbi reichsrathi választások hivatalosan kimutatott eredménye azt mutatja, hogy a vegyes lakosságú kerületekben a cseh választók sok esetben a német jelöltekre szavaztak. Bécs, oct. 17. (Hivat. zárlat.) Magyar föld­­teherm. kötvény 73.—. Salg.-Tarján 106.—. Magyar hitel 113.50. Magyar záloglevél 80.25. Erdélyi 110 — Magyar keleti vasút 62.50 Magyar sorsjegy 76 75 Tiszai vasút 191.50. Magyar vasúti kölcsön 93.25. Angol-magyar 42.51. Franco-magyar —.—. Alföld 141.—. Magy. északkeleti vasút 110.—. Keleti vas­úti elsőbbségi kötvény 65.50. Porosz pénztári utal­vány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet 44.50. Török —.—. Municipalis 19.50. Bécs, oct. 17. (Megnyitás.) Hitelintézeti rész­vény 216.50. Magyar földhitelintézet —.—. Angol­magyar 213.—. Angol-Ausztriai 143.—. Magyar hitelrészvény 297.75. Franco-magyar —.—. Váltó­­bank —.—. Napoleondor 889.— . A hamvaspálya 342.—. Lombardok 162.50. Galicziai —.—. Tram­way —.—. Magyar, sorsjegy - .—. 1866-os —­. 1864-es —.—. Unicbank 117.50. Bécs, October 17. (Zárlat.) Hitelrészvények 217.—. Magyar földhitelintézet 212.50. Angol-ma­gyar —.—. Angol-ausztriai 147.—. Magyar hitel­­részvény —.—Franczia-m­agyar 37.—. Váltóban 1*­33.—. Napoleondor 908.—. Államvasut 327 50. Lombardok 160.50. Galicziai 211.50. Trauma, 162.—. Magyar sorsjegyek —.—. 1860-dik 100.50. 1864-diki 132.50. Magyar jutalomjegy —.—. Hitel­sorsjegy 163.—. Arany 552.—. Frankfurt 95 35. Párisi hitel 32.50. Járadék 68.45. Ezüst 10. 50. Lon­don 112.90. Török sorsjegy 53.—. Mun­i­cipálisbank —.—. Épitőbank 33.—. 87.—. Páris, oct. 17. (Kezdet) 3%-os járad. 58.05. Olasz járadék 60.60. Credit mobilier —.—. Osztr. napra —.—. Consul­ok —.—. Éjszaknyugoti pálya — .—.4V.Vo-es járadék—.—. A hamvaspálya 736. —. Lombardok 362.—. Amerikai —.—. Magyar kölcsön —.—. Magyar keleti pálya —•—• 1871-diki kölcsön 93.10,1872-iki 93.70. T­a­n­ü­g­y. — A »Néptanítók évkönyvé-é nek kiadói Rónai Ferencz és Perényi Márton budai tani­tók több rendbeli tudakozódásnak megfelelve érde­kelt ügytársaikat, kik ezen közérdekű mű­ megjele­néséről kellő időben tudomást nem vehettek, arról értesítik, hogy a­z N. L.“ 32. és 33. számaiban ez iránt közlöttek alapján készítendő adatai­kat november 15-ig, midőn sajtó alá rendeztetnek, még folyvást beküldhetik, nehogy az ezidei névtárból kimaradjanak. Az »Egy nevelő“ aláírással beküldött költemé­nyek íróját, valamint a többi közreműködésüket felajánló ügytársaikat, szintén figyelmeztetik, mi­szerint nevezett napig beküldhetik még dolgozatai­kat. (Kéretnek a hazai lapok t. szerkesztőségei, ezen közleményt által venni sziveskednének.) ■— »Nőket a kisdedóvodákba minde­­nek előtt!“ Erről irt három czikket a »Nagyvá­rad“ Mi részünkről is ezt óhajtjuk, ha szinte czikkíró érveivel nem mindenben értünk is egyet, s örvendünk rajta, hogy ezen eszmét a vidéki lapok is felkarolják s a nők munkaképessége ellen uralkodó előítéletet legyőzni törekednek. — Horkai bácsi, az ismert gyermek­­barát, ismét egy kis füzet magyar dalt adott ki »Kis gyermekek számára« (Sziget, ára 25 kr.) A füzetben 50 dal van ismert dalok melódiája szerint. — Szetvizer Lajos, budapesti tanító, a „Népnevelők lapja“ társszerkesztője s egyike tehetsé­gesebb ifjú paedagogjainknak következő művet adott ki: „A népnevelésügy a bécsi nemzet­közi kiállításon 1873-ban tekintettel hazánk­­, különös tekintettel a főváros tanügyi viszonyaira“ Aigner Lajos bizománya. Ára 60 kr. E mű­ a teréz­városi első tankerületi iskolaszéknek van ajánlva, mely iskolaszék intézkedése folytán szerző két hetet töltött a kiállításon. Minden ország tanügyi kiállí­tása röviden, de reflexiókkal van írva. Szerző külö­nös figyelemmel volt a gyermeknevelésre s művének egyik legérdekesebb része a kis gyermekek pavil­onjának leírása. Ajánljuk e kis tanulságos füzetet a tanügy barátai figyelmébe. A „Hon“ magántársürgönyei. Bécs, oct. 17. A mai „Wiener Abendpost“ írja : Bécs város népessége ma a német császárt és porosz királyt, mint uralkodója vendégét üdvözli a birodalmi főváros falai közt. Vilmos császár csatla­kozik azon­ uralkodók utazásához, kiket a közkiállí­­tás vezérelt körünkbe; azonban bizonyára sem volt

Next