A Hon, 1873. október (11. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-19 / 241. szám

241. szám, XI. évfolyam. Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és sti kiadás együtt: 3 hónapra ..................................6 frt — kr. 6 hónapra....................................... 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év­­folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó­ első napjától számitta­tik, Reggeli áldás, Budapest, 1873. "Vasárnap, odt. 1, Szerkesztési iroda , Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. H­ON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás A li­M N­y1-dik évi folyamára.­­ Előfizetési ára­­ • Félévre........................12 frt • Negyedévre .... 6 frt * Külön előfizetés­ iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalvány­okat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz írtig sak 6, 10 írton felül pedig 10 krba ke­rül. Az előfizeti­s ok a „Hon kiadóhivatala” czim alatt Pest, Ferenczie­ftere 7. sz. alá küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Budapest, oct. 18. A miniszter és minisztérium. Mikor az­­ ember bajban van, akkor mindenben keresi a hibát és legutoljára — még önmagában is. De még akkor is, mikor magába száll, bizonyos elfogultság, melyet a pillanat nyomása okoz benne, részrehajlóvá teszi ítéleteiben. Ettől óvakodjunk. — Állam­­szerkezetünk és társadalmunk alaptényezői sem az anyagi csapások, sem a politikai zavar, sem a pénzügyi válság által megingat­va nincsenek; most a megpróbáltatásokat csak arra kell felhasználnunk,hogy tárgyi­lagosságra emelkedjünk bajaink okainak nyomozásában és feladataink sorozatának megállapításában. Ha egy, a pártokon kívül álló, de vi­szonyaink ismeretével bíró szemlélőre bíznák bajaink tárgyalását, az körülbelül azt mon­daná, hogy elég szakértelemmel nem kezeltük sem a politikát, sem a közigazgatást, sem a pénzügyeket, de még egyik kormányzati ágban sincsenek annyira meggyökerezve a hibák, hogy azokat jóvá tenni ne lehetne. Nemcsak a kormányra mondaná ezt az ítéletet, de kiterjesztené egész őszinteséggel egész megyei szervezkedésünkre és községi választásainkra is. E hiba orvosszerét l­a­s­­sanként az üresedés és hivatal-változások szerint alkalmazhatja a részrehajlatlanság. De nagyban jóvá fogja tenni ezt a közigazga­tási reform, melynek feladata lesz: az egész központi kormányszerkezetben elválasztani a szakmunkát a politikától, sőt a kormányzás­tól is, és megegyeztetni a miniszteri felelős­­séggel (mint Angliában van) az önálló hivatali szakmunkát. Ezért kell aztán szigorú szakkörökre osztani és szakképzett­séghez kötni minden kormány­hivatalt, sőt az önkormányzati közegekre is kiterjeszteni e rendszert. A bureaukratismus ellenszere pedig az ily szervezetben: a hivatalnok ön­álló működése és teljes felelőssége a külvi­lággal szemben is, hogy ne fedezhessen sem­mi mulas­z­tást vagy vis­sza­él­és­t, sem a miniszter politikai felelőssége, melyet mindig kijátszhat a részrehajló parlamenti többség, sem a büreaukratikus titkos fegyel­mi eljárás, mely eddig is eredménytelen és részrehajló volt mindig. A kormány­f­e­l­e­l­ő­s­s­é­g minket tévút­ra vezetett, mert a hivatalok szaporításában, betöltésében, a teendők felosztásában és az egész közigazgatás gépezetében telj­ha­talmat adtunk egy oly embernek, kit a m­api politika szenvedélye emelt az ország élére és az védelmezte meg mind­azon hanyagsági és mulasztási, sőt visszaélé­si vádak ellenében, melyeket az egész kor­mányzatban és közigazgatásban érezett az ország és felhoztak egyesek. Sőt, főleg az anyagi kérdésekben, oly szabad kéz van hagyva minisztereinknek: az egész köz­lekedés, közigazgatás és pénzügy terén (mint kompromittáló üzleteink bizonyítják,­ hogy nincs ember, ki feladatának jól megfelelni ké­pes legyen. Nem csak a jobboldal és nem csak a kormány, vagy egyes tagjainak speciális hibája tehát a sok visszaélés, rész üzlet, rész vasút (habár ennek is van ré­sze ebben) de magáé a szervezeté is. Kis politikai felelősség, biztosított többség feltétlen védelme és nagy, kör­vonalazás nélküli hatáskör mellett, minden párt és minden kormány ilyen hi­bákba fog esni. Ugyancsak ennek a szerkezetnek tulaj­doníthatjuk bajaink egy másik nagy forrását: a szakadozott, terv nélküli, kevés eredményű működést is. Hány törvényjavaslat született halva, hányat kiforgattak eredeti alakjából, hányféle pénzügyi és közlekedési terv­­változtatásunk volt. Valósított, terveink is mily roszak! A bankügyét, mily eltérőleg ke­zelte Lónyay és Kerkapoly, mily eltérő (és hitelünknek nem kevéssé ártó) változásokon mentek át kölcsön-műveleteink és a közigaz­gatási reform tervek! Mindezt elősorolni sem­­ lehetne, de anynyi bizonyos, hogy tíz an­­­­­nyi tervünk volt, mint törvényjavaslatunk és­­ tíz anynyi javaslat, mint, idő és körülmények- s nél fogva valósítható törvényünk l­ehe­­­­tett. Mindez idő, erőpazarlásra és költséges,po­­­­litikailag és pénzügyileg hátrányos kapkodás­­­­ra mutat. Nem mondjuk, hogy a miniszteri sza­­­­bálytalan hatáskör oka mindennek, azt sem­­ mondjuk, hogy a miniszter politikai és egyé­ni szakértő nézpontjai változtató hatással ne legyzenek a kormányzásra , mert akkor a Parlamentarismus jótéteményeit semmisítenék­­ meg. De azt határozottan merjük állí­­­­tani, hogy egyfelől­­ sok részben a miniszteri hatáskört úgy lehet módosíta­­­­ni, és másfelől a szakmunkák vezetését, a codificationális munkálatok beosztását úgy szervezni, hogy az eredménytelen munka egy­­ része és a rész üzletek nagy része megelőzve lehet. Mert Angliában is parlamenti kormány­­ van, ott is változik nem csak személyeiben,­­ de pártállásában is a minisztérium, de ott még­sem lát az ember oly nevetséges jeleneteket, a milyennek nálunk ugyanazon párt két egymás után következő pénzügyminisz­­­­terének ellentéteiben mi szemtanúi voltunk, s sőt Kerkapoly és a belügyminiszterek napon­ként váltakozó experimentumainak sem talá­­­lunk hasonmására. Igaz, hogy az emberek­­ szakér­telm­ében is van hiány, de elfogulatla­nul beismerjük, hogy az intézmény szer­vezetében is, mely a miniszteri tetszés­nek és képzelődésnek teljesen szabad játék­tárgyává teszi az ország érdekeit. Ebben rejlik azon aggodalmak egyik igazolható oka is, melyeket a jobboldal egy kormány­változás eshetőségére az ország visszaesése, sőt zavara iránt a nemzet­ben is terjeszteni és fentartani igyekszik. Látván a kormány hatáskörének korlátlansá­gát és csakis alaki (de nem valósá­gos) felelősséggel járását, attól tartanak sokan, hogy egész Magya­ország egy gőz­­mozdony, melyet egy conservativ ép úgy vezethet visszafelé, mint Deák előre, és a jobboldali kormány hol előre, hol hátra, ha kormányra jut.­­ Van ebben igazság, mert most a kormány rányomja az egész kormány­zásra a legutolsó részletekig egész jellemét, még pillanatnyi szeszélyeit is, sőt kezében van a választások sorsa is annyira, hogy conservatív kormány könnyen teremt­het conservativ többséget magának, 48-as párt pedig radikális országgyűlést. Ez nem Parlamentarismus, hanem annak fiaskója. Ná­lunk nem fordulna elő az eset sem, hogy a konservativ Grey vigye át a liberális kor­mány által kezdeményezett terveket és a pénzügyek élén alig észrevehető a Glads­tone és Lowe közötti változás, hogy pedig a közigazgatás meg se érezze a kormány­változást, mint Angliában, arra épen nem gondolhatunk. E bajokat kell legelőbb elhárítani: a közigazgatási reform, jó választási törvény által és egy erős közvélemény tárgyilagos bírálatának országos érdekekre és el­vekre fektetett, szilárd fejlődése által. Hegedűs Sándor. — Olvasóink bizonyára meglepetve olvas­ták esti lapunk táviratai közt a »Journal de Paris« azon hirét, hogy Chambord grófnak biztosítva van a parlamenti többség és az alkudozások vele oly eredményre vezettek, hogy Francziaország meg fog mindent nyerni és a király sem veszít semmit (hát mije van ?) Ezzel szemben áll a »Liecle« azon hí­re, hogy épen a királyság ellen van biztosítva a parlamenti többség. Ez ellentétes hírekkel szemben be kell várnunk a további híreket, sőt az eseménye­ket. Mert, hogy Francziaország mindent megnyerjen egy Chambordtól, az előttünk képtelenségnek tűnik fel és hogy Francziaországban most könnyű lenne egy legitim monarchiának gyökeret verni, azt lehetetlenségnek tartjuk. Ezért csak arra figyelmez­tetjük olvasóinkat, hogy a restauratióról szóló hír igen gyanús, mert legitimista forrásból eredt. — Az egri főpapi conferentiáról a „Ka­tholik“ tudósítást hoz, melyben a szállongó hírek ellenében, ezt írják : A püspöki találkozás eredmé­nyében nincs olyasmi, minek oka lenne a napvilágot kerülni,hanem csak annyit mondok,hogy liberális lap­jaink e körül forgó, netaláni tudósításai kivétel nélkül csak többé kevésbé merész kombinációkon s találga­tásokon alapulhatnak; ámbár másrészt nem létezik ok, mely annak szigorú titokban tartását megparan­csolná, mi az egri eszmecserének tárgyát képezte. Megjegyzendő továbbá, hogy tanácskozások , a szó­nak szigorú értelmében, nem történtek ; az egész mindössze bizalmas eszmecserére szorítkozott azon magatartás felett, melyet a magyar püspöki kar Deák Ferencznek egyház-politikai program­jával szemben követni fog. Hogy azonban e tekintetben végérvényes határozatok nem hozattak, és nem is hozathattak, már csak abból is kiderül, hogy ilyenek hozatalára az episcopatus nagyobb részének jelenléte szükséges leendett. Mindazonáltal azt hiszem, hogy­­ nem tévedek, midőn hangsúlyozva f kiemelem, miszerint a jelen vol­­­tak közt a legnagyobb egyetértés u­r­a­­­k­o­­­dott arra nézve, hogy a Deák által­­ megpendített elvek nem csak súlyos­­aggályokra szolgáltatnak méltó okot, hanem­­ egyenesen olyanok, melyeknek gyakorlati kivitele­­ meg nem engedhető, s hogy egy közös nyilatkoz­­­ ványnak alappontolatai iránt is történt megállapo­­­­dás, mely a maga idején bocsáttatnék a világ elé.­­ Természetes, hogy a távollevő egyháznagyok előtt­­ nyitva hagyatott az út, vagy csatlakozásuk utólagos­­ kijelentésére, vagy a szóban forgó nyilatkozvány­­ szövegének bizonyos tekintetben való megváltoz­­t­­atására, vagy átalakítására.“ 1I ----------­| — A fővárosi iparoskör helyisé­gében ma este értekezletet tartottak a városi képvi­selők a főpolgármesteri kandi­datié tárgyában. Az értekezletben mintegy ötven városi képviselő vett részt s azok Smeskal indítványára hosszabb eszme-­ csere után abban állapodtak meg, miszerint tekin­tettel arra, hogy főpolgármesteri candidatus gyanánt­­ ez ideig csak két kormány­hivatalnokról van szó, a kandidátusok közé Királyi Pál neve is felvétessék. Továbbá az értekezlet Horn indítványára azon kí­vánságát fejezi ki, miszerint a 34 tagú szervező bi­zottság munkálata a megválasztott városi képvise­lőknek mielőbb kézbesittessék. Végre dr. Szabóky indítványt tett, hogy a városi képviselők eszmecsere útján igyekezzenek maguknak tájékozást szerezni az iránt, hogy kiket kelljen a kandidáló bizottságba beválasztani s hogy jövő szerdán este a közhelyi­ségben e kijelölések tárgyában újólag értekezlet tartassák, mely indítvány hasonlag helyesléssel fo­gadtatott. Budapest, oct. 17. Már idestova vége lesz az Ősznek s az országnak ez évben oly nagy csapásokat szenvedett földére a tél fehér hóleple borul. De a gazda szeme nem fog nyugodtan tekin­teni — mint máskor a természete szemfedőjé­re ; mert ez vetőmag hiányában egész vidé­keken nem a jövő reményét, a zöld vetése­ket fogja takarni, hanem a puszta avart; száz — meg száz­ezer ember teljesen üres kamarával megyen a télnek, — a tejjel és mézzel folyó nagy Magyarországon; ezer meg ezer házban még a munkás kéz, a gon­dos fej sincs meg többé, — a járvány oda hordta őket a csendes temetőbe, — csak árvái keseregnek a barátságtalan küszöbön, a hideg tűzhely padkáján. Nem sokára a téli vihar szele fog végig süvölteni, s széltében és hosszában csak pa­naszt, jajszavat és vészkiáltást fog hordani az országban. Nem kell sem jövendő­mondási képes­ség, sem államférfi és bölcseség annak meg­ítélésére, hogy e sötét képek be fognak kö­vetkezni, s ha a segély még egyre késik, még a jövő év termésére és nagyobb adó­képessé­gére sem lehet számítani. És mindezek daczára alig hallunk vala­mit a kormány előintézkedéseiről. Az össze­írások ugyan, mint halljuk, megtörténtek a vetőmag- szükségletre nézve ; a belügyminisz­ter is intézett részben megyekerülő főispá­­naihoz egy buzdító körlevelet, de hogy mind­ennek valami későbbi eredménye lenne,­­ alig hallunk róla. Többszörös sürgetésre, és pedig minden oldalról ismételt sürgetésre, a kormány jónak látta novemberig össze nem hívni az ország­gyűlést. Aligha csalódunk, midőn azt hisz­­szük, hogy ennek fő okai a pénzhiány és a kormány csekély kedve a parlamenti farkas­szemet nézni, a­mely utóbbi ellenszenvet pártjának ziláltsága, a keleti vasút — határ­őrvidéki erdők stb. stb. kérdése nem igen va­lának alkalmasak eloszlatni. Mi még az ínség első jelentkezésére ki­fejeztük, hogy ez esetben mily mértékű fele­lősséget vesz a kormány vállaira; most pedig komolyan félünk, hogy a kormány e felelős­ség terheit nem állja ki. Nem a kormányt félt­jük, hanem félünk a mulasztás helyrehozhat­­lansága s az ebből származó veszélyek miatt. Az ínség főleg a földműves nép töme­gére nehezült s az ország kisebb földbirtokos osztályára. A nagy­birtokos tud magán segíte­ni forrásai által , a kézmives és napszámos kézi munkája által. Tehát nem könyöradományra van szük­ség, hanem apró hitelre , lehetőleg ol­csó és könnyen hozzáférhető kis összegek kölcsönadására a földhi­tel alapján. Az ingyenes segély sem kielégítő, sem czélszerű. Ezt megmutatta az 1863-ik évi inségkölcsön. A nem kellő mértékű adomány csak elporlik; de nem is széles oly polgáro­kat, kik pár év alatt újra jóllétre vergődhet­nek, ilyesmire szoktatni. Nem az állam, nem a jogi fogalmak és közerkölcsiség érdekeiben. Oly segélyt kell nyújtani, mely az állam­nak kára, s az illetők nagy megterheltetése nélkül munkára ösztönöz, a­helyett, hogy pirítson, vagy­ munkátlanságra, sült galam­bokra szoktasson. A hitelnek pedig itt más alapja a föld­birtokon kívül nincsen. Közvetítsen, vagy adjon a kormány oly kölcsönöket, a kis földbirtokra is, le egész 100 vagy 50 forint tételekig, melyek legalább 5 éven át legyenek törlesztendők. Közvetítse e kölcsönt hitellel bíró ma­gyar pénzintézetek által, saját ellenőrzése mellett s biztosítsa és könnyítse a végrehaj­tást, például az adóbehajtó közegek által. Ekkor a földmivelő osztály csak annyit vesz föl, mennyit meg bír fizetni s a­mennyit szükséglete parancsol. Nem pirító könyörado­­mányt, de tisztességes segélyt nyer. A kor­mány, valamint a közvetített pénzintézet sem veszélyeztet semmit,­­ sőt tisztességes nye­reségre számolhat nem a magas kamatok,­­ hanem a szükséglet tömeges nagysága által. Nem kellene kizárni kellő megszorítások mellett az ipart, ház és szőllő­birtokot sem. Ez lenne nézetünk szerint az egyet­­­len gyors, czélszerű és valódi segély az Ín­ségben. P. Szathmáry Károly, Horvát országgyűlés, Zágráb, oct. 17. Az elnök Zsivkovics megnyitván 10 órakor az ülést, a jegyzőkönyv hitelesíttetett, mire elnök fel­olvassa a kormány leiratát, melyben tudatja, hogy az 1874 ki budgetet tárgyaló pénzügyi bizottságban Jurkovics, Muhics és Sinkovics által fogja magát képviseltetni. A napirendre térve harmadszori felolvasásban elfogadtatott a választási rend kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. Következett a zsandárság fizetését rendező törvényjavaslat. Derencsin előadó a kodifikáló bizottság jelentése értelmében az előterjesztést elvetendőnek tartja, mert nem tudni, honnan volna fedezendő a nyugdíj. _ Zsivkovics elnök felolvassa Mrazovica és 15 társának indítványát, miszerint a törvényjavas­lat mellőztessék mindaddig, míg az országos rendőr­ség szabályoztatok. Mrazovica meg van győződve, hogy jó rendőrségre ,nagyon ió szükségük van. A horvát tartományi kormány már indíttatva érezte magát a magyar kormányhoz fordulni tanácsért és segélyért, mire ez azt válaszold, hogy az állami rendőrség sza­bályozására már készen áll nála a törvényjavaslat és egyszersmind kijelenté, hogy ez ügyet tanácsos volna együttesen elintézni. Szóló maga is e nézetben van, csak hogy most még nem tudni, mi módon oldassék meg e kérdés. A magyar kormány az ál­lami rendőrségnek katonai szervezetet akar adni. A hadügyminiszter biztonsági szolgálatra nem enged át katonákat. Magyarországon szeretnék ugyan a honvédséget állami rendőrségül felhasználni, de a fenálló törvények szerint nem lehet azt biztonsági szolgálatokra kényszeríteni. Tehát mindenesetre új törvényes intézkedéseket kell hozni, melyeket min­den veszélyeztetés nélkül be lehet várni. A mostani állapotot kell tehát addig megtartani és így a tár­gyalásra került javaslat mellőzendő. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Következett a közmunkaváltságról szóló­­javaslat. A bizottság elfogadásra ajánlja a javaslatot azon határozattal, hogy az egyesre esedékes négy napi munka 1­árt 60 krral, az egyfogatú munkakő­ A „HON“ TÁRCZÁJA. Berlini tárcza. (Krach itt, krach ott, krach mindenütt. — Udvarias­abbé. — Látható muzsika. — Zenekar hím sipvel és női düh­­vel és hegedűvel. — Száz darab aquarell. — Zehn Minu­ten Aufenthalt. — VII. Gergely s a berlini fiaszter.) Berlin, oct. 15. A­mit már első levelemben megjósoltam, a „Krack“ csakugyan bekövetkezett. A »coulissier“-k és „buldogg«-ok, a »Liebhaber“-ek és »fsiseur“-ök, szóval a tőzsde mindennemű apró szentjei mindent el­követnek a tény elsimítására s az egész „putz“-ot csu­pán egy nagy társulat a „Vereinsbank-Quistorp“ bu­kására akarnák leolvasztani, csak hogy a pénzvilág tudvalevőleg éppoly kényes zsebére, mint a legbüsz­kébb nemes őseinek szeplőtlen czimerére, vagy a legü­nnepeltebb delnő fogainak és hajának jó hírne­vére. Egy szellő, egy lehelet elég arra,­ hogy a biza­lom és hitel tükre elhomályosodjék. És akármit be­széljenek is papok és jámbor philosophok a feltáma­dásról, a börzén nem létezik egy síron túli jobb vi­lág. A­kit egyszer itt eltemetnek, azt még Moham­med l­uk­jai sem ébresztik fel örök álmából. A „Qui- Btorp-társulat“ már ma egy csomó intézetet rántott maga után a bukás örvényébe, és ki tudná előre megmondani, mi minden fog még ezután követ­kezni. Semmi sem jellemzi annyira a helyzetet, mint hogy a „hausse“ és „baisse“ hívei, kik máskor mé­lyebb és engesztelhetetlenebb gyűlölettel­­viseltetnek egymás iránt,, mint a világtörténelem bármely más ebenszes felekezetei, a homouzioszok és homofuzio­szok, a fehér és piros vonások, a gelfek és ghibelli­­nek — ma szépen összebújnak; maguk a »hausse“ hívei is mindent elkövetnek a »baisse“ gyorsításá­ra, mert most már csak arra gondolnak, hogy minél előbb túl essenek rajta; feltartóztatásról, megakadá­lyozásról szó sincs. Amint nálunk sehol sem volt jobban észlelhető a »krach pusztító hatása, mint az Erzsébet téri kioszk üres asztalainál, úgy itt a Kaiser-galéria bécsi kávé­­háza képezte a legérzékenyebb hévmérőt. De nem csak itt, minden étteremben, színházb­an, hangver­senyben és krajcráros komédiában a két utolsó nap szembetűnő nyomokat hagyott hátra. Természetes, hogy e részben a krízis nem fog soká tartani. Ma még remegünk jó magunkért,és talán felebarátunkért is, holnap látjuk, hogy csak ő bukott el, meg is sirat­juk tisztességgel, de már holnap utáia csak örülhe­tünk annak, hogy legalább mi épen maradtunk. A világ nem érdemes arra, hogy sokáig sajnálkozzunk fölötte, sőt ellenkezőleg úgy kellett neki, minek engedte magát megcsalatni, mikor ő is megcsalha­tott volna mást. Részemről alig hiszem, hogy ma ta­lálkoznék ismét egy próféta, ki feláldozná magát az emberiségért és teljesen igazat adok az egyszeri abbénak, ki keresztényi szeretetében e szavakat dörögte le a szószékről: Je ne peu jamais com­­prendre, comment se pouvai notre Seigneur sacrifier pour une canaille, que vous étes. Az őszi idény, melynek utolsó levelemben csupán első hírnökeit említettem, ma már teljesen kifejti minden vonzerejét. A futtatáson ép oly szá­mos telivér és ép oly fényes öltözékű hölgyvilág je­lent meg mint máskor, s a művészeti szórakozás többé kevésbbé szent vagy profán csarnokai pár nap múlva szintén meg fognak telni, habár számuk inkább növekedett mint szaporodott. Igaz ugyan, hogy itt ott hiányozni fog egy-egy igénytelenebb »házi tűé« vagy szerényebb »mamecaenas« , de hi­szen majd jön helyette más és az impressario ép oly keveset törődik azzal, honnan jön be tallérja, mint egykor Vespasian aranyainak forrásával. A zenét innen-onnan mindenféle módon és fokon fogjuk élvezhetni. Pár nap múlva megkez­dődnek Joachim négyes-estélyei, melyeket csupán toilette-ban szabad élvezni. Aztán itt van Bilse, ki visszatérve Sz.-Pétervárról a Concerthaus nagy ter­meiben játszik roppant zenekarával. Ehelyütt azon­ban már a „Seidel« és „Stolle« sincs száműzve a műbarát ajkairól. Végre itt van a Krol­’s Etablis­sement, amelyben egy női zenekar produkálja ma­gát. Ha különbséget akarunk tenni e két utóbbi élvezet közönsége közt, atalán azt mondhatnék : oda azok mennek, kik csak úgy élvezhetik a zenét ha mellette ehetnek is, mig ide azok mennek, kik csak akkor emésztenek kellő mérvben, ha melléje zenét is láthatnak. Láthatnak ? Igen, tisztelt olvasó láthatnak,bármily furcsán is hangozzék ez első pilla­natra. Ha akármilyen más zenekart oly helyről játsza­nék,hogy a közönség nem láthatná, azért alig lenne kevesebb hallgatója. De ki menne el meghallgatni a női zenekart,ha egyszersmind nem láthatná is ? Ez is egy a jelen kor művészeti vívmányai közül. Különben ne gondoljuk, hogy az egyetlen képtelenség a maga nemében. Nem szívj­a-e akárhány dohányos csak azért szivarját, hogy a füst színében és alakjában gyönyörködhessék ? Nem eszünk és nem iszunk-e akárhány ételt és italt csupán jó illatáért ? Nem hódítja meg szivünket egyik-másik hölgy gyakran csupán szabójának ügyessége által, és nem dalolja­­már maga bölcs Salamon az Énekek énekében Meghódítottad az én szivemet szemednek egy tekin­tetével, a nyadadon levő egy aranysáttérczal ? ! — Visszatérve hölgyeinkre, megjegyzendő, hogy noha még a nagy dobot és czintányért is gyöngéd női ka­csok kezelik, a fúvó hangszerek kivétel nélkül fér­fiakra bizvak. A természetben mindennek megvan a maga mélyebb jelentősége, mi az oka e sajátságos tüneménynek ? Vajon azt akarják-e ezzel bebizo­nyítani e hölgyek, hogy a nő is tud hallgatni, ha akar, vagy talán csak azért nem erőltetik meg itt tüdejüket, hogy aztán odahaza annál pazarabbul vehessék igénybe ? Reste a sarok­. Bármely élénkséget hozott is az őszi idény a zenei világba, a művészet szempontjából legalább még örvendetesebb mozgalmat idézett elő a festészet terén. Egymás után nyílnak meg az új kiállítások, s miután terünk nem engedi, hogy részletesen foglal­kozzunk e tárgygyal, csupán Wilberg egy fiatal berlini festő, aquaresljeit akarjuk megemlíteni, mint a­melyek legtöbb elismeréssel találkoztak. A körül­belül száz képet magában foglaló gyűjtemény legin­kább olaszországi emlékeket tartalmaz, a­melyek mind megannyian a legelőnyösebb világításba he­lyezik a szerző tehetségét és szorgalmát. A tenné szét sehol sem holt Staffage képein, hanem majdnem mindig jellemző alakban lép fel, hangulatot lehel; ugyanaz áll képeinek bármely más foliansáról vagy tárgyáról is. A lég és fény, melyek oly ritkán képe­zik ily kisebb művek előnyeit, nála mindig kifogás­talan. S a­míg tájképein a természet különböző vál­tozásai, a forró nyári nap és a zimankós téli idő, regg és est, hajnal és alkonyat a legmesteribb alakot és szint nyerik, a csupán épületi díszítmények nem ke­vesebb elismerést érdemlenek. A bírálók számos mű­vének kiváló becset tulajdonsának; ránk a Doge palota fagadó-jai­ban (Giorgio Maggiore felül) tette a legkedvezőbb benyomást, rendkívül élénk már első pillanatra természethűségével megkapó gazdag részletrajza által. Nagyobb szabású, sőt kiválóbb olajfestésű tájképekkel sem igen találkozunk , annál gazdagabban van képviselve a genre, a modern mű­vészet ez enfant gatée-ja. A „Künstler Verein“ e­­­nemű képei közt, ha nem is a legtöbb művészetet, de mindenesetre a legtöbb humort és a legszeren­csésebb ötletet tanúsítja Eckwell „Zehn Minuten Aufenthalt« czímű genre-vászna, a­mely a legmulat­ságosabb és változatosan gazdag módon tárja elénk mindazon apró négy bajokat, a­melyekkel a pár perczre kárhoztatott vasúti étkezés járni szokott. A színházak közt a National-Theater kezdte meg legméltóbban az őszi idényt. A Schauspielhaus nagy segédforrásai daczára sokkal több előszeretet­tel és hajlammal ápolja a középfajt, mint a nagy­szabású műveket, úgy hogy a drámai költészet leg­nemesebb válfajait egyes, magánszínházak sokkal, több odaadással művelik. És ez utóbbiak között két­ségt­elenül a National-Theater foglalja el a legelső­ helyet. Személyzete elismerésre méltó tehetség mel­­­lett még több jóakaratot tanúsít, és a­ki még itt-ott hiányzik, arról bizonyosan gondoskodni fog Gumtau igazgató ügyszeretete, aki mint rendező és művezető az összes berlini sajtó osztatlan dicséretével büszkél­­kedhetik. Nemes buzgalmáról kereskednek az elő­készületben levő művek : Drahomira, Sakuntala, Cid, Fösvény stb. Ez utóbbi két darab választása annál előnyösebb világot vet törekvéseire, miután Németországban a franczia dráma termékei közöl leginkább csak a boulevardei féregműveket adják, a klas­sikai műveket pedig egyáltalán ignorálják, vagy épen szidalmazzák és piszkolják. A színház, mely, mint már ebből is gyanítható, majdnem kizárólag a magasl­gem­et kultiválja. Helbig, egy fiatal író első­szülöttjével, VIL Gergely — nyílt meg. Drámai szempontból nem egy kifogást tehetnék e sok szép költői részlettel biró darab ellen, de az kétségtelen, hogy a tárgya korszerű s hogy a szempont, melyből azt felfogta, a lehető legszerencsésebb. E körülmény­nek s a kitűnő művezetésnek tulajdonítható ama siker is, melyet aratott, s a­mely annyira felbuzdí­­totta szerzőjét, hogy a napokban már egy második művet küldött az igazgatóhoz előadás végett. Ez örvendetes hatás szeretetreméltóan naiv kifejezésre

Next