A Hon, 1873. október (11. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-19 / 241. szám
241. szám, XI. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és sti kiadás együtt: 3 hónapra ..................................6 frt — kr. 6 hónapra....................................... 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az évfolytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik, Reggeli áldás, Budapest, 1873. "Vasárnap, odt. 1, Szerkesztési iroda , Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás A liM Ny1-dik évi folyamára. Előfizetési ára • Félévre........................12 frt • Negyedévre .... 6 frt * Külön előfizetés iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig sak 6, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetis ok a „Hon kiadóhivatala” czim alatt Pest, Ferenczieftere 7. sz. alá küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Budapest, oct. 18. A miniszter és minisztérium. Mikor az ember bajban van, akkor mindenben keresi a hibát és legutoljára — még önmagában is. De még akkor is, mikor magába száll, bizonyos elfogultság, melyet a pillanat nyomása okoz benne, részrehajlóvá teszi ítéleteiben. Ettől óvakodjunk. — Államszerkezetünk és társadalmunk alaptényezői sem az anyagi csapások, sem a politikai zavar, sem a pénzügyi válság által megingatva nincsenek; most a megpróbáltatásokat csak arra kell felhasználnunk,hogy tárgyilagosságra emelkedjünk bajaink okainak nyomozásában és feladataink sorozatának megállapításában. Ha egy, a pártokon kívül álló, de viszonyaink ismeretével bíró szemlélőre bíznák bajaink tárgyalását, az körülbelül azt mondaná, hogy elég szakértelemmel nem kezeltük sem a politikát, sem a közigazgatást, sem a pénzügyeket, de még egyik kormányzati ágban sincsenek annyira meggyökerezve a hibák, hogy azokat jóvá tenni ne lehetne. Nemcsak a kormányra mondaná ezt az ítéletet, de kiterjesztené egész őszinteséggel egész megyei szervezkedésünkre és községi választásainkra is. E hiba orvosszerét lassanként az üresedés és hivatal-változások szerint alkalmazhatja a részrehajlatlanság. De nagyban jóvá fogja tenni ezt a közigazgatási reform, melynek feladata lesz: az egész központi kormányszerkezetben elválasztani a szakmunkát a politikától, sőt a kormányzástól is, és megegyeztetni a miniszteri felelősséggel (mint Angliában van) az önálló hivatali szakmunkát. Ezért kell aztán szigorú szakkörökre osztani és szakképzettséghez kötni minden kormányhivatalt, sőt az önkormányzati közegekre is kiterjeszteni e rendszert. A bureaukratismus ellenszere pedig az ily szervezetben: a hivatalnok önálló működése és teljes felelőssége a külvilággal szemben is, hogy ne fedezhessen semmi mulasztást vagy visszaélést, sem a miniszter politikai felelőssége, melyet mindig kijátszhat a részrehajló parlamenti többség, sem a büreaukratikus titkos fegyelmi eljárás, mely eddig is eredménytelen és részrehajló volt mindig. A kormányfelelősség minket tévútra vezetett, mert a hivatalok szaporításában, betöltésében, a teendők felosztásában és az egész közigazgatás gépezetében teljhatalmat adtunk egy oly embernek, kit a mapi politika szenvedélye emelt az ország élére és az védelmezte meg mindazon hanyagsági és mulasztási, sőt visszaélési vádak ellenében, melyeket az egész kormányzatban és közigazgatásban érezett az ország és felhoztak egyesek. Sőt, főleg az anyagi kérdésekben, oly szabad kéz van hagyva minisztereinknek: az egész közlekedés, közigazgatás és pénzügy terén (mint kompromittáló üzleteink bizonyítják, hogy nincs ember, ki feladatának jól megfelelni képes legyen. Nem csak a jobboldal és nem csak a kormány, vagy egyes tagjainak speciális hibája tehát a sok visszaélés, rész üzlet, rész vasút (habár ennek is van része ebben) de magáé a szervezeté is. Kis politikai felelősség, biztosított többség feltétlen védelme és nagy, körvonalazás nélküli hatáskör mellett, minden párt és minden kormány ilyen hibákba fog esni. Ugyancsak ennek a szerkezetnek tulajdoníthatjuk bajaink egy másik nagy forrását: a szakadozott, terv nélküli, kevés eredményű működést is. Hány törvényjavaslat született halva, hányat kiforgattak eredeti alakjából, hányféle pénzügyi és közlekedési tervváltoztatásunk volt. Valósított, terveink is mily roszak! A bankügyét, mily eltérőleg kezelte Lónyay és Kerkapoly, mily eltérő (és hitelünknek nem kevéssé ártó) változásokon mentek át kölcsön-műveleteink és a közigazgatási reform tervek! Mindezt elősorolni sem lehetne, de anynyi bizonyos, hogy tíz annyi tervünk volt, mint törvényjavaslatunk és tíz anynyi javaslat, mint, idő és körülmények- s nél fogva valósítható törvényünk lehetett. Mindez idő, erőpazarlásra és költséges,politikailag és pénzügyileg hátrányos kapkodásra mutat. Nem mondjuk, hogy a miniszteri szabálytalan hatáskör oka mindennek, azt sem mondjuk, hogy a miniszter politikai és egyéni szakértő nézpontjai változtató hatással ne legyzenek a kormányzásra , mert akkor a Parlamentarismus jótéteményeit semmisítenék meg. De azt határozottan merjük állítani, hogy egyfelől sok részben a miniszteri hatáskört úgy lehet módosítani, és másfelől a szakmunkák vezetését, a codificationális munkálatok beosztását úgy szervezni, hogy az eredménytelen munka egy része és a rész üzletek nagy része megelőzve lehet. Mert Angliában is parlamenti kormány van, ott is változik nem csak személyeiben, de pártállásában is a minisztérium, de ott mégsem lát az ember oly nevetséges jeleneteket, a milyennek nálunk ugyanazon párt két egymás után következő pénzügyminiszterének ellentéteiben mi szemtanúi voltunk, s sőt Kerkapoly és a belügyminiszterek naponként váltakozó experimentumainak sem találunk hasonmására. Igaz, hogy az emberek szakértelmében is van hiány, de elfogulatlanul beismerjük, hogy az intézmény szervezetében is, mely a miniszteri tetszésnek és képzelődésnek teljesen szabad játéktárgyává teszi az ország érdekeit. Ebben rejlik azon aggodalmak egyik igazolható oka is, melyeket a jobboldal egy kormányváltozás eshetőségére az ország visszaesése, sőt zavara iránt a nemzetben is terjeszteni és fentartani igyekszik. Látván a kormány hatáskörének korlátlanságát és csakis alaki (de nem valóságos) felelősséggel járását, attól tartanak sokan, hogy egész Magyaország egy gőzmozdony, melyet egy conservativ ép úgy vezethet visszafelé, mint Deák előre, és a jobboldali kormány hol előre, hol hátra, ha kormányra jut. Van ebben igazság, mert most a kormány rányomja az egész kormányzásra a legutolsó részletekig egész jellemét, még pillanatnyi szeszélyeit is, sőt kezében van a választások sorsa is annyira, hogy conservatív kormány könnyen teremthet conservativ többséget magának, 48-as párt pedig radikális országgyűlést. Ez nem Parlamentarismus, hanem annak fiaskója. Nálunk nem fordulna elő az eset sem, hogy a konservativ Grey vigye át a liberális kormány által kezdeményezett terveket és a pénzügyek élén alig észrevehető a Gladstone és Lowe közötti változás, hogy pedig a közigazgatás meg se érezze a kormányváltozást, mint Angliában, arra épen nem gondolhatunk. E bajokat kell legelőbb elhárítani: a közigazgatási reform, jó választási törvény által és egy erős közvélemény tárgyilagos bírálatának országos érdekekre és elvekre fektetett, szilárd fejlődése által. Hegedűs Sándor. — Olvasóink bizonyára meglepetve olvasták esti lapunk táviratai közt a »Journal de Paris« azon hirét, hogy Chambord grófnak biztosítva van a parlamenti többség és az alkudozások vele oly eredményre vezettek, hogy Francziaország meg fog mindent nyerni és a király sem veszít semmit (hát mije van ?) Ezzel szemben áll a »Liecle« azon híre, hogy épen a királyság ellen van biztosítva a parlamenti többség. Ez ellentétes hírekkel szemben be kell várnunk a további híreket, sőt az eseményeket. Mert, hogy Francziaország mindent megnyerjen egy Chambordtól, az előttünk képtelenségnek tűnik fel és hogy Francziaországban most könnyű lenne egy legitim monarchiának gyökeret verni, azt lehetetlenségnek tartjuk. Ezért csak arra figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a restauratióról szóló hír igen gyanús, mert legitimista forrásból eredt. — Az egri főpapi conferentiáról a „Katholik“ tudósítást hoz, melyben a szállongó hírek ellenében, ezt írják : A püspöki találkozás eredményében nincs olyasmi, minek oka lenne a napvilágot kerülni,hanem csak annyit mondok,hogy liberális lapjaink e körül forgó, netaláni tudósításai kivétel nélkül csak többé kevésbé merész kombinációkon s találgatásokon alapulhatnak; ámbár másrészt nem létezik ok, mely annak szigorú titokban tartását megparancsolná, mi az egri eszmecserének tárgyát képezte. Megjegyzendő továbbá, hogy tanácskozások , a szónak szigorú értelmében, nem történtek ; az egész mindössze bizalmas eszmecserére szorítkozott azon magatartás felett, melyet a magyar püspöki kar Deák Ferencznek egyház-politikai programjával szemben követni fog. Hogy azonban e tekintetben végérvényes határozatok nem hozattak, és nem is hozathattak, már csak abból is kiderül, hogy ilyenek hozatalára az episcopatus nagyobb részének jelenléte szükséges leendett. Mindazonáltal azt hiszem, hogy nem tévedek, midőn hangsúlyozva f kiemelem, miszerint a jelen voltak közt a legnagyobb egyetértés urakodott arra nézve, hogy a Deák által megpendített elvek nem csak súlyosaggályokra szolgáltatnak méltó okot, hanem egyenesen olyanok, melyeknek gyakorlati kivitele meg nem engedhető, s hogy egy közös nyilatkoz ványnak alappontolatai iránt is történt megállapodás, mely a maga idején bocsáttatnék a világ elé. Természetes, hogy a távollevő egyháznagyok előtt nyitva hagyatott az út, vagy csatlakozásuk utólagos kijelentésére, vagy a szóban forgó nyilatkozvány szövegének bizonyos tekintetben való megváltoztatására, vagy átalakítására.“ 1I ----------| — A fővárosi iparoskör helyiségében ma este értekezletet tartottak a városi képviselők a főpolgármesteri kandidatié tárgyában. Az értekezletben mintegy ötven városi képviselő vett részt s azok Smeskal indítványára hosszabb eszme- csere után abban állapodtak meg, miszerint tekintettel arra, hogy főpolgármesteri candidatus gyanánt ez ideig csak két kormányhivatalnokról van szó, a kandidátusok közé Királyi Pál neve is felvétessék. Továbbá az értekezlet Horn indítványára azon kívánságát fejezi ki, miszerint a 34 tagú szervező bizottság munkálata a megválasztott városi képviselőknek mielőbb kézbesittessék. Végre dr. Szabóky indítványt tett, hogy a városi képviselők eszmecsere útján igyekezzenek maguknak tájékozást szerezni az iránt, hogy kiket kelljen a kandidáló bizottságba beválasztani s hogy jövő szerdán este a közhelyiségben e kijelölések tárgyában újólag értekezlet tartassák, mely indítvány hasonlag helyesléssel fogadtatott. Budapest, oct. 17. Már idestova vége lesz az Ősznek s az országnak ez évben oly nagy csapásokat szenvedett földére a tél fehér hóleple borul. De a gazda szeme nem fog nyugodtan tekinteni — mint máskor a természete szemfedőjére ; mert ez vetőmag hiányában egész vidékeken nem a jövő reményét, a zöld vetéseket fogja takarni, hanem a puszta avart; száz — meg százezer ember teljesen üres kamarával megyen a télnek, — a tejjel és mézzel folyó nagy Magyarországon; ezer meg ezer házban még a munkás kéz, a gondos fej sincs meg többé, — a járvány oda hordta őket a csendes temetőbe, — csak árvái keseregnek a barátságtalan küszöbön, a hideg tűzhely padkáján. Nem sokára a téli vihar szele fog végig süvölteni, s széltében és hosszában csak panaszt, jajszavat és vészkiáltást fog hordani az országban. Nem kell sem jövendőmondási képesség, sem államférfi és bölcseség annak megítélésére, hogy e sötét képek be fognak következni, s ha a segély még egyre késik, még a jövő év termésére és nagyobb adóképességére sem lehet számítani. És mindezek daczára alig hallunk valamit a kormány előintézkedéseiről. Az összeírások ugyan, mint halljuk, megtörténtek a vetőmag- szükségletre nézve ; a belügyminiszter is intézett részben megyekerülő főispánaihoz egy buzdító körlevelet, de hogy mindennek valami későbbi eredménye lenne, alig hallunk róla. Többszörös sürgetésre, és pedig minden oldalról ismételt sürgetésre, a kormány jónak látta novemberig össze nem hívni az országgyűlést. Aligha csalódunk, midőn azt hiszszük, hogy ennek fő okai a pénzhiány és a kormány csekély kedve a parlamenti farkasszemet nézni, amely utóbbi ellenszenvet pártjának ziláltsága, a keleti vasút — határőrvidéki erdők stb. stb. kérdése nem igen valának alkalmasak eloszlatni. Mi még az ínség első jelentkezésére kifejeztük, hogy ez esetben mily mértékű felelősséget vesz a kormány vállaira; most pedig komolyan félünk, hogy a kormány e felelősség terheit nem állja ki. Nem a kormányt féltjük, hanem félünk a mulasztás helyrehozhatlansága s az ebből származó veszélyek miatt. Az ínség főleg a földműves nép tömegére nehezült s az ország kisebb földbirtokos osztályára. A nagybirtokos tud magán segíteni forrásai által , a kézmives és napszámos kézi munkája által. Tehát nem könyöradományra van szükség, hanem apró hitelre , lehetőleg olcsó és könnyen hozzáférhető kis összegek kölcsönadására a földhitel alapján. Az ingyenes segély sem kielégítő, sem czélszerű. Ezt megmutatta az 1863-ik évi inségkölcsön. A nem kellő mértékű adomány csak elporlik; de nem is széles oly polgárokat, kik pár év alatt újra jóllétre vergődhetnek, ilyesmire szoktatni. Nem az állam, nem a jogi fogalmak és közerkölcsiség érdekeiben. Oly segélyt kell nyújtani, mely az államnak kára, s az illetők nagy megterheltetése nélkül munkára ösztönöz, ahelyett, hogy pirítson, vagy munkátlanságra, sült galambokra szoktasson. A hitelnek pedig itt más alapja a földbirtokon kívül nincsen. Közvetítsen, vagy adjon a kormány oly kölcsönöket, a kis földbirtokra is, le egész 100 vagy 50 forint tételekig, melyek legalább 5 éven át legyenek törlesztendők. Közvetítse e kölcsönt hitellel bíró magyar pénzintézetek által, saját ellenőrzése mellett s biztosítsa és könnyítse a végrehajtást, például az adóbehajtó közegek által. Ekkor a földmivelő osztály csak annyit vesz föl, mennyit meg bír fizetni s amennyit szükséglete parancsol. Nem pirító könyöradományt, de tisztességes segélyt nyer. A kormány, valamint a közvetített pénzintézet sem veszélyeztet semmit, sőt tisztességes nyereségre számolhat nem a magas kamatok, hanem a szükséglet tömeges nagysága által. Nem kellene kizárni kellő megszorítások mellett az ipart, ház és szőllőbirtokot sem. Ez lenne nézetünk szerint az egyetlen gyors, czélszerű és valódi segély az Ínségben. P. Szathmáry Károly, Horvát országgyűlés, Zágráb, oct. 17. Az elnök Zsivkovics megnyitván 10 órakor az ülést, a jegyzőkönyv hitelesíttetett, mire elnök felolvassa a kormány leiratát, melyben tudatja, hogy az 1874 ki budgetet tárgyaló pénzügyi bizottságban Jurkovics, Muhics és Sinkovics által fogja magát képviseltetni. A napirendre térve harmadszori felolvasásban elfogadtatott a választási rend kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. Következett a zsandárság fizetését rendező törvényjavaslat. Derencsin előadó a kodifikáló bizottság jelentése értelmében az előterjesztést elvetendőnek tartja, mert nem tudni, honnan volna fedezendő a nyugdíj. _ Zsivkovics elnök felolvassa Mrazovica és 15 társának indítványát, miszerint a törvényjavaslat mellőztessék mindaddig, míg az országos rendőrség szabályoztatok. Mrazovica meg van győződve, hogy jó rendőrségre ,nagyon ió szükségük van. A horvát tartományi kormány már indíttatva érezte magát a magyar kormányhoz fordulni tanácsért és segélyért, mire ez azt válaszold, hogy az állami rendőrség szabályozására már készen áll nála a törvényjavaslat és egyszersmind kijelenté, hogy ez ügyet tanácsos volna együttesen elintézni. Szóló maga is e nézetben van, csak hogy most még nem tudni, mi módon oldassék meg e kérdés. A magyar kormány az állami rendőrségnek katonai szervezetet akar adni. A hadügyminiszter biztonsági szolgálatra nem enged át katonákat. Magyarországon szeretnék ugyan a honvédséget állami rendőrségül felhasználni, de a fenálló törvények szerint nem lehet azt biztonsági szolgálatokra kényszeríteni. Tehát mindenesetre új törvényes intézkedéseket kell hozni, melyeket minden veszélyeztetés nélkül be lehet várni. A mostani állapotot kell tehát addig megtartani és így a tárgyalásra került javaslat mellőzendő. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Következett a közmunkaváltságról szólójavaslat. A bizottság elfogadásra ajánlja a javaslatot azon határozattal, hogy az egyesre esedékes négy napi munka 1árt 60 krral, az egyfogatú munkakő A „HON“ TÁRCZÁJA. Berlini tárcza. (Krach itt, krach ott, krach mindenütt. — Udvariasabbé. — Látható muzsika. — Zenekar hím sipvel és női dühvel és hegedűvel. — Száz darab aquarell. — Zehn Minuten Aufenthalt. — VII. Gergely s a berlini fiaszter.) Berlin, oct. 15. Amit már első levelemben megjósoltam, a „Krack“ csakugyan bekövetkezett. A »coulissier“-k és „buldogg«-ok, a »Liebhaber“-ek és »fsiseur“-ök, szóval a tőzsde mindennemű apró szentjei mindent elkövetnek a tény elsimítására s az egész „putz“-ot csupán egy nagy társulat a „Vereinsbank-Quistorp“ bukására akarnák leolvasztani, csak hogy a pénzvilág tudvalevőleg éppoly kényes zsebére, mint a legbüszkébb nemes őseinek szeplőtlen czimerére, vagy a legünnepeltebb delnő fogainak és hajának jó hírnevére. Egy szellő, egy lehelet elég arra, hogy a bizalom és hitel tükre elhomályosodjék. És akármit beszéljenek is papok és jámbor philosophok a feltámadásról, a börzén nem létezik egy síron túli jobb világ. Akit egyszer itt eltemetnek, azt még Mohammed lukjai sem ébresztik fel örök álmából. A „Qui- Btorp-társulat“ már ma egy csomó intézetet rántott maga után a bukás örvényébe, és ki tudná előre megmondani, mi minden fog még ezután következni. Semmi sem jellemzi annyira a helyzetet, mint hogy a „hausse“ és „baisse“ hívei, kik máskor mélyebb és engesztelhetetlenebb gyűlölettelviseltetnek egymás iránt,, mint a világtörténelem bármely más ebenszes felekezetei, a homouzioszok és homofuzioszok, a fehér és piros vonások, a gelfek és ghibellinek — ma szépen összebújnak; maguk a »hausse“ hívei is mindent elkövetnek a »baisse“ gyorsítására, mert most már csak arra gondolnak, hogy minél előbb túl essenek rajta; feltartóztatásról, megakadályozásról szó sincs. Amint nálunk sehol sem volt jobban észlelhető a »krach pusztító hatása, mint az Erzsébet téri kioszk üres asztalainál, úgy itt a Kaiser-galéria bécsi kávéháza képezte a legérzékenyebb hévmérőt. De nem csak itt, minden étteremben, színházban, hangversenyben és krajcráros komédiában a két utolsó nap szembetűnő nyomokat hagyott hátra. Természetes, hogy e részben a krízis nem fog soká tartani. Ma még remegünk jó magunkért,és talán felebarátunkért is, holnap látjuk, hogy csak ő bukott el, meg is siratjuk tisztességgel, de már holnap utáia csak örülhetünk annak, hogy legalább mi épen maradtunk. A világ nem érdemes arra, hogy sokáig sajnálkozzunk fölötte, sőt ellenkezőleg úgy kellett neki, minek engedte magát megcsalatni, mikor ő is megcsalhatott volna mást. Részemről alig hiszem, hogy ma találkoznék ismét egy próféta, ki feláldozná magát az emberiségért és teljesen igazat adok az egyszeri abbénak, ki keresztényi szeretetében e szavakat dörögte le a szószékről: Je ne peu jamais comprendre, comment se pouvai notre Seigneur sacrifier pour une canaille, que vous étes. Az őszi idény, melynek utolsó levelemben csupán első hírnökeit említettem, ma már teljesen kifejti minden vonzerejét. A futtatáson ép oly számos telivér és ép oly fényes öltözékű hölgyvilág jelent meg mint máskor, s a művészeti szórakozás többé kevésbbé szent vagy profán csarnokai pár nap múlva szintén meg fognak telni, habár számuk inkább növekedett mint szaporodott. Igaz ugyan, hogy itt ott hiányozni fog egy-egy igénytelenebb »házi tűé« vagy szerényebb »mamecaenas« , de hiszen majd jön helyette más és az impressario ép oly keveset törődik azzal, honnan jön be tallérja, mint egykor Vespasian aranyainak forrásával. A zenét innen-onnan mindenféle módon és fokon fogjuk élvezhetni. Pár nap múlva megkezdődnek Joachim négyes-estélyei, melyeket csupán toilette-ban szabad élvezni. Aztán itt van Bilse, ki visszatérve Sz.-Pétervárról a Concerthaus nagy termeiben játszik roppant zenekarával. Ehelyütt azonban már a „Seidel« és „Stolle« sincs száműzve a műbarát ajkairól. Végre itt van a Krol’s Etablissement, amelyben egy női zenekar produkálja magát. Ha különbséget akarunk tenni e két utóbbi élvezet közönsége közt, atalán azt mondhatnék : oda azok mennek, kik csak úgy élvezhetik a zenét ha mellette ehetnek is, mig ide azok mennek, kik csak akkor emésztenek kellő mérvben, ha melléje zenét is láthatnak. Láthatnak ? Igen, tisztelt olvasó láthatnak,bármily furcsán is hangozzék ez első pillanatra. Ha akármilyen más zenekart oly helyről játszanék,hogy a közönség nem láthatná, azért alig lenne kevesebb hallgatója. De ki menne el meghallgatni a női zenekart,ha egyszersmind nem láthatná is ? Ez is egy a jelen kor művészeti vívmányai közül. Különben ne gondoljuk, hogy az egyetlen képtelenség a maga nemében. Nem szívja-e akárhány dohányos csak azért szivarját, hogy a füst színében és alakjában gyönyörködhessék ? Nem eszünk és nem iszunk-e akárhány ételt és italt csupán jó illatáért ? Nem hódítja meg szivünket egyik-másik hölgy gyakran csupán szabójának ügyessége által, és nem daloljamár maga bölcs Salamon az Énekek énekében Meghódítottad az én szivemet szemednek egy tekintetével, a nyadadon levő egy aranysáttérczal ? ! — Visszatérve hölgyeinkre, megjegyzendő, hogy noha még a nagy dobot és czintányért is gyöngéd női kacsok kezelik, a fúvó hangszerek kivétel nélkül férfiakra bizvak. A természetben mindennek megvan a maga mélyebb jelentősége, mi az oka e sajátságos tüneménynek ? Vajon azt akarják-e ezzel bebizonyítani e hölgyek, hogy a nő is tud hallgatni, ha akar, vagy talán csak azért nem erőltetik meg itt tüdejüket, hogy aztán odahaza annál pazarabbul vehessék igénybe ? Reste a sarok. Bármely élénkséget hozott is az őszi idény a zenei világba, a művészet szempontjából legalább még örvendetesebb mozgalmat idézett elő a festészet terén. Egymás után nyílnak meg az új kiállítások, s miután terünk nem engedi, hogy részletesen foglalkozzunk e tárgygyal, csupán Wilberg egy fiatal berlini festő, aquaresljeit akarjuk megemlíteni, mint amelyek legtöbb elismeréssel találkoztak. A körülbelül száz képet magában foglaló gyűjtemény leginkább olaszországi emlékeket tartalmaz, amelyek mind megannyian a legelőnyösebb világításba helyezik a szerző tehetségét és szorgalmát. A tenné szét sehol sem holt Staffage képein, hanem majdnem mindig jellemző alakban lép fel, hangulatot lehel; ugyanaz áll képeinek bármely más foliansáról vagy tárgyáról is. A lég és fény, melyek oly ritkán képezik ily kisebb művek előnyeit, nála mindig kifogástalan. S amíg tájképein a természet különböző változásai, a forró nyári nap és a zimankós téli idő, regg és est, hajnal és alkonyat a legmesteribb alakot és szint nyerik, a csupán épületi díszítmények nem kevesebb elismerést érdemlenek. A bírálók számos művének kiváló becset tulajdonsának; ránk a Doge palota fagadó-jaiban (Giorgio Maggiore felül) tette a legkedvezőbb benyomást, rendkívül élénk már első pillanatra természethűségével megkapó gazdag részletrajza által. Nagyobb szabású, sőt kiválóbb olajfestésű tájképekkel sem igen találkozunk , annál gazdagabban van képviselve a genre, a modern művészet ez enfant gatée-ja. A „Künstler Verein“ enemű képei közt, ha nem is a legtöbb művészetet, de mindenesetre a legtöbb humort és a legszerencsésebb ötletet tanúsítja Eckwell „Zehn Minuten Aufenthalt« czímű genre-vászna, amely a legmulatságosabb és változatosan gazdag módon tárja elénk mindazon apró négy bajokat, amelyekkel a pár perczre kárhoztatott vasúti étkezés járni szokott. A színházak közt a National-Theater kezdte meg legméltóbban az őszi idényt. A Schauspielhaus nagy segédforrásai daczára sokkal több előszeretettel és hajlammal ápolja a középfajt, mint a nagyszabású műveket, úgy hogy a drámai költészet legnemesebb válfajait egyes, magánszínházak sokkal, több odaadással művelik. És ez utóbbiak között kétségtelenül a National-Theater foglalja el a legelső helyet. Személyzete elismerésre méltó tehetség mellett még több jóakaratot tanúsít, és aki még itt-ott hiányzik, arról bizonyosan gondoskodni fog Gumtau igazgató ügyszeretete, aki mint rendező és művezető az összes berlini sajtó osztatlan dicséretével büszkélkedhetik. Nemes buzgalmáról kereskednek az előkészületben levő művek : Drahomira, Sakuntala, Cid, Fösvény stb. Ez utóbbi két darab választása annál előnyösebb világot vet törekvéseire, miután Németországban a franczia dráma termékei közöl leginkább csak a boulevardei féregműveket adják, a klassikai műveket pedig egyáltalán ignorálják, vagy épen szidalmazzák és piszkolják. A színház, mely, mint már ebből is gyanítható, majdnem kizárólag a magaslgemet kultiválja. Helbig, egy fiatal író elsőszülöttjével, VIL Gergely — nyílt meg. Drámai szempontból nem egy kifogást tehetnék e sok szép költői részlettel biró darab ellen, de az kétségtelen, hogy a tárgya korszerű s hogy a szempont, melyből azt felfogta, a lehető legszerencsésebb. E körülménynek s a kitűnő művezetésnek tulajdonítható ama siker is, melyet aratott, s amely annyira felbuzdította szerzőjét, hogy a napokban már egy második művet küldött az igazgatóhoz előadás végett. Ez örvendetes hatás szeretetreméltóan naiv kifejezésre