A Hon, 1873. október (11. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-22 / 243. szám
243. szám, XI. évfolyam. / Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli essti kiadás együtt: 3 hónapra........................................6 frt — kr. 6 hónapra ........ 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. &*2romflB«nHsaB*eu^?$agm^ Reggeli Hadis. Budapest, 1873. Szerda, ocu Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. ww~8ma előfizetési felhívás XI-aik évi folyamára. Előfizetési árai: • Félévre........................12 frt * Negyedévre .... 6 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz Értig sak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetisek a „Hon kiadóhivatala” czim alatt Pest, Ferenczie . tere 7. se. alá küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Budapest, oct. 21. Főpapi izgatások. (1.) Éber figyelemmel kisérjük a katholikus főpapság minden mozdulatát és szorgalmasan fogjuk feljegyezni mindazon jelenségeket, (bármily jelentéktelenek legyenek azok) melyek annak törvény vagy szabadságellenes törekvéseire, avagy csak előkészületeire mutatnak. Nem akarunk ezzel az egyéni és még kevésbé a vallási szabadságnak praejudikálni, de ezek megóvása mellett, nyilvános ellenőrzési tisztünket akarjuk gyakorolni, melyet törvénytiszteletünk, szabadságszeretetünk és politikai kötelességünk szab reánk. A közelmúlt napok több oly jelenséget vetének fel, melyek világosan a főpapság törvény-, alkotmány- és szabadság-ellenes törekvéseinek előkészületeire mutatnak. Elsősorban ide tartozik: a főpapság egri conferentiája. Mert, ha áll az, mit eddig illetékes körök meg nem cáfoltak, hogy Haynald, kalocsai érsek, határozottan a polgári házasság ellen izgatott nyilvános egyházi beszédében, és hogy a conferencia Deák, országgyűlési határozat alapjává tett, beszéde ellen a főpapság kollektív tiltakozását határozta el: ez már túlhaladja az egyéni vélemény szabad körét és alkotmányellenes, hivatalos, papi üzelmeket árul el. Mert, ha a törvényhozó test elfogad egy eszmét, azt törvénybe szándékozik önteni; nem kötelező ez ugyan, mindaddig, míg törvénynyé nem lesz; de az ellen a főpapi (némileg állami) functio felhasználása és a nép izgatása — határozottan alkotmányellenes cselekedet. Hogy ezzel szemben a törvény szigora mikor lépjen fel, arra kormányunkat, alkotmányunk őrét, törvényeink végrehajtó közegét, figyelmeztetnünk sem kellene.) Haynald érsek nem állott meg itt. Kibocsátott egy érseki pásztorlevelet, melyben úgy szervezi érsekmegyéjében az egyházi tanfelügyelőséget, hogy az iskolai törvény több pontját világosan megszegi és az állami tanfelügyelők ellenében oly papi tanfelügyelőket állít fel, kik azok hatáskörét részben bitorolni, részben megrontani, akadályokkal kisebbíteni fogják. Mert e tanfelügyelők alá rendeli a kalocsai érseki megye „összes nyilvános és magán népiskoláit;“ ezeket kötelesek a papi tanfelügyelők meglátogatni , nemcsak a törvény által megszabott kellékeknek azokban való megtartására felügyelni,de ,a kormány-átiratokat előlegesen tanulmányozni“ és„az érseki hatóság határozatainak foganatosítását eszközölni;« továbbá „a közös népiskolákat és állami tanító képezdéket a vallásoktatás tekintetéből éber figyelemmel kisérni. “ Mármost kérdjük: nem statum in statum szervezése ez?Hát mire valók az állami tanfelügyelők ha ezek mellett,sőt ezek felett és ezek ellenében az érsek tanfelügyelőjének ellenőrzésére, felülvizsgálatra és az érseki rendeleteknek végrehajtására joga van ? Mire való az iskolai törvény és állami tanfelügyelőség, ha a kalocsai érseknek még a „közös népiskolák és állami tanítóképezdék“ felett is ellenőrzési joga és izgatási tere van — a vallási ellenőrzés ürügye alatt. Már e passus is világosan bizonyítja, ha a rendeletben többször előforduló „összes“ kifejezés nem is bizonyítaná, hogy a kalocsai érsek nemcsak a katholikus egyházi iskolákat akarja ellenőrizni, de minden népiskolát! És ez törvényszegés! Ami az iskolai törvény végrehajtása feletti ellenőrzést illeti, az az állami tanfelügyelők kötelessége, e téren tehát az érsek párhuzamos hatalma legalább is fölösleges; ami pedig a külön érseki határozatainak foganatosítását és az állami iskolák feletti ellenőrzését illeti, erről nemcsak, hogy törvényünk mit sem tud, de az egyenesen az iskolai törvény megsértése.Figyelmeztetjük a kormányt e körrendeletre, mert abból világosan kitűnik, hogy általa részben a törvény kijátszása, paralizálása, részben megsértése van czélba véve. Itt nem az érseki és állami hatóságok összeütközését kell bevárni, mert az is be fog ugyan következni, de addig is, míg nyilvános törésre kerülne a dolog, bizonyos lappangó, ellen nem őrizhető hatással lesz megrontva az iskolai törvény és közegeinek törekvése, tehát minél előbb erélyesen kell fellépni. Még egy főpapi nyilatkozatot registrálunk, és ez a győri püspök toastja. Trefort cultusminiszter megvendéglése alkalmával, állítólag » inter pocula« ezt mondta volna a miniszternek a győri püspök. • „Küzdeni fogunk az ellen, hogy katholikus iskoláink felekezet nélküliekké tétessenek, bármily oldalról is történjék ilynemű kísérlet, mert meg vagyok győződve, hogy szent hitünk értelmében az oktatás csak katholikus iskoláinkban lehetséges.“ In vino est veritas. Ha igaz e nyilatkozat, bizonyítja ez is, a többi jelenséggel együtt, hogy a főpapság harczias hangulatban van. Jellemző az, hogy ez épen most, Trefort minisztersége alatt , Deák beszéde után, kezd fellépni készületeivel, de amily merész és veszedelmes e törekvés, és oly sürgős kötelessége a kormánynak azt ellensúlyozni, sőt megsemmisíteni , részben törvényhozási, részben közigazgatási intézkedésekkel Nem mondjuk mi, hogy minden toast és magánbeszédet — bűn tárgyává tegyünk , de a nyilvános fellépés azzá fajulhat és a magánnyilatkozat intő jel arra. Még egy jelenséget! A »Magyar Állam« hetek óta hozza az egyes püspökmegyék alpapságának (bizonyára felülről jött kezdeményezés, sőt pressio következtében) testületi tiltakozásait Deák beszéde ellen. Ez tervszerű izgatásra mutat és valószínűleg a főpapság tiltakozására, sőt határozott fellépésére készíti elő az utat. Sajnálatos, eléggé nem rászalható az egyház ilynemű felhasz nálása. Jegyezze meg a kormány jól e jelenségeket, mert az „ecclesia militans“ hadüzenetét jelentik azok, és ha békén tűri a törvénytelenséget, vagy tétlenül az alkotmányellenes izgalmat, majd fejére vagy a hátára kerül az. Biztosítsa a törvényt és az országot bármely oldalról jölető erkölcsi vagy politikai megtámadás ellenében! A„HON“ TÁRCZÁJA. A jövő század regénye. IVyeles kötetben. Irta Jókra! SS 6 r. Második rész. Az örök béke Második kötet. Kin-Tsen. (Folytatás) *). Nemes érczekben, különösen aranyban gazdagok voltak az ország berczei; a chinai kormány maga is aranymosó telepeket tart a két nagy folyam zátonyain, pedig azok csak a morzsákat iszapolják odáig; itt kifogyhatlan erekben van még a világkormányzó érez, s darabokban elszórva is található, mint Ausztráliában. S ami aranyat, ezüstöt kétszáz év óta kibányásztak ez országban, azt nem vihették ki sehová, az bennrekedt. Milliárdokra kell menni e nép kincsének. Úgy is van. A nép minden osztálya pompát űz gombok, csattok, lánczok dolgában, amik mind ezüstből, aranyból vannak; leányok pártáján, nők főkötőin, nyaklánczain, kösöntyűin hirdeti túlszaporodását a nemes érez; a gazdagok asztalain tányérok, billikomok, kulacsok tömör drága ércéből, s az ország fővárosában a nap templomának kupolája tiszta vert aranyból készült. Dávid felületes felszámítás szerint kétezer millióra becsülte az arany-ezüst készletet, mely a Kin-Tseui rokon nép birtokában van. (Hiszen nyolcz *) Hosszas nehéz betegségem gátolt regényem folytatásában, a mulasztásért bocsánatot kérek tisztelt olvasóinktól ; igyekezni fogok azt helyrepótolni, század alatt Magyarország arany-ezüst termelése ezt meg is haladja — hol van hát ?) De a mi Dávidra nézve becsesebb volt a felfedezett ország minden kincseinél, az a nép nyelve. Tiszta, vegyületlen magyar nyelv az. Nem válfaj, nem rokonidioma, de azonos az európai magyarral, mint ahogy azonos a székely, a csángó; csupán a kiejtésben van valami idegenszerű. Hiányoznak belőle az európai magyar nyelvben meghonosult idegen szavak, a tudományosan képzett és bevett műszavak, azok helyett sok ős szó él benne, tárgynevek, igék, mik a magyarban mint helységek nevei fordulnak elő. A két nemzet különben tökéletesen megértheti egymást, mint ahogy megértették az ősök Dávid szavait az első találkozáskor és Dávid az ő beszédüket. Azok elmondák neki,hogy épen hajnali áldozatot sok nyakába borultak és kényezve kérték: »tanítsd meg hát ezekre a mi népünket.« Épen ez volt Dávid kívánsága is. Megköszönte a rokonoknak a szabadítást, azok ős szokás szerint megcsókolák, a férfiak homlokát, szakállát, az áldozó szüzek, az albumnák, sellők, a firének arczát és ajkait. Ab, de ezek szűz szent csókok voltak , s nem a chinai tudós által leirt »Arzaitis bálványozás“ sokszorozott kéj mámora, többféle név alatt és névtelenül ismeretes volt Baby- Ionban, Rómában, Párisu...., „--Horvátott, a kelet minden városában, csak a magyar és a germán fajoknál nem volt otthon soha. Tizenkét táltos és gyula vállalkozott rá, hogy Dáviddal együtt a repülőgépben utazza végig az országot Ez ország neve volt a bennlakóknál „Kincső«. Egyszerű természetes elnevezés „Kincső« , — a ki tartottak a tűzkutaknál, midőn megjelent az a fénylő hazát, kenyeret, aranyat, békességet, egészséget ad égi csoda hegyeik felett,hangos döngésével zengve lem fogadott fiainak. A chinai tudósok, amig a közlea magasságból. Mythoszi lény volt az előttük : Csaba vezér szárnyas táltosa. Mikor aztán a fényes alak a tűzbálvány által lesújtva aláhullott, a hóhegyben mély aknát fúrva esésével, a »gyufák« jós szavára a nép hozzáfogott az akna irányában egy tárnát ásni a hótömeg alá, hogy a leesett tündért kiszabadítsa, így találtak rá a légjáró gépre s kivontatták azt a szabadba, s miután nyitjára találtak, a benne aléltan fekvő férfit igy hozták életre s most imádattal várják szavait. És Dávid beszélt nekik röviden, velősen. Elmondá, hogy ő nem Isten , hanem rokon. Fia annak a testvér nemzetnek, mely Álmos alatt messze kevés fennállt ez országgal, valószínüleg e szóból csinálták a chinai Kin-Tseut, mely náluk ismét „hegyországot“ jelent. Megfordítva is történhetett. Mi nevezzük ezentúl Kincsőnek, Dávidot, ahol csak megjelent, mindenütt az imádat hódolatával fogadták. Nem voltak nekik villanytávirdáik, a népajk adta tovább a hirt, s az még is megelőzte jövetelét. Dávid egy egész hónapot időzött Kincsőben, s az alatt tanulmányozta a népet és országot. A nép valóban túl volt szaporodva s a föld a legjobb mivelés mellett is csak szűken táplálhatta már lakosait. A hegylakók azonban semmi kecsegtetéssel nem voltak rábirhatók, hogy valaha más fiaföldre kivándorolt. Elmondá a nép történetét, nehézeát keressenek. Oly tiszta jég, oly tiszta viz, oly szép küzdelmeit, mostani sorsát. Felfedező előttük, hogy fean a nagy világban mennyi új találmánya az emberi észnek segíté az embert a világ urává tenni. Azok hallgatták áhítattal, a tudvágy szórajával. Mikor Dávid végül a találmányok koronáját, a légjárót mutatta be nekik, szemük láttára emelkedve fel azzal a magasba, s ismét leszállva közéjük és aztán megmagyarázta nekik, hogy ez nem földön túli csoda műve, hanem a természeti erők gépmozditó hatalma, s hogy ilyen hatalom tömérdek van, és az mind az emberi ész alattvalója, akkor az ősz táltahavasok, oly zöld erdők nincsenek a világon sehol. Ellenben a rónák lakóinál rögtön gyújtott az eszme, más hazát keresni, hol van sok föld, olcsó föld, láthatártalan puszták, azokon megtelepülni. Mikor Dávid elmondta nekik, hogy hasonló légjáró, a minőn idejött, sok ezerével van még odahaza, a rónák lakói százezerével gyűltek hozzá, felajánlani magukat, hogy rögtön vele mennek. —■Lassan a testtel, mondá nekik Dávid. A honfoglalás nem megy most olyan könnyen, mint ezer év előtt. Minden darab földnek ura van most, a fegyverrel nem foglalnak többé földeket. A birtokot meg kell szerezni, a polgárjogot meg kell szolgálni. Előbb tanulni kell mindent, ami a külvilágban életadó tudomány. Ha akartok tanulni, én adok nektek tanítókat. Az ősnép örömmel kapta fel ez ajánlatot. Az első felszólításra kétszázezer ifjú, tizenkét évestől tizennyolczig, jegyeztette fel nevét azok sorába, kik a világ tudományát tanulni akarják. Ez bezárt országok kulcsa. És akkor kezdte el Dávid Magyarországról a néptanítókat egy mindenki előtt titokban tartott czélra magához gyűjteni. Iskolamesterek és tanárok eddig hallatlan fizetések mellett szerződtettek, a feloszlatott szerzetek tagjai meghivattak egy magas missióra, s azok mind átköltöztek Kincsőbe az uj nemzedéket oktatni. Azután a technikai ismeretek gyakorlati tanítói vándoroltak oda, kik a bányászat, kőszén aknászat terén uj kincsforrásokat nyitottak az országban, kik a gépekkel, gőz és hőléghajókkal ismerteték meg a népet s megtaniták azt saját bányászta, olvasztotta érczből az újkor leviathanjainak alkotására, kik megtaniták neki a papír készítést, és a nyomdászatot, kik megismerteték azt a mindennapi élet vegytanával, és végül megtantták neki az emberi találmányok legrettenetesebbikének, a lőfegyvernek kezelését is. Az új nemzedéknek arra is készen kellett lenni, hogy fogadott hazáját keble tüzével és fegyvere tüzével védelmezze, mert annak ellensége köröskörül sok azt nem védi áthágyatlan bérczfal. Az uj nemzedék tanult és dolgozott szorgalmasan, az uj hazába vágyók serege az évek folytán felszaporodott fél millióra; ezeknek az oktatása eleinte sok pénzbe került, később a költséget megtékrte a jövedelem. Kincsország az uj nemzedék gyárainak termékeit aranynyal fizette. De jöttek ismét uj kiadások. Az egész nemzedéket fel kellett fegyverezni és pánczélozni. Mindezen kiadások névtele-nül, egyedül e czím alatt Kin-Tsen lettek beigtatva az Otthon állam számadásaiba, s az igazgatóság és az országgyűlés megnyugodott benne évekig, hogy azok Tatrangi által jó helyre fordított beruházások. Ő pedig hermetice elzárva tarta a titkot, ami a hegy országon belül történik. Aki egyszer innen odahagyta magát vitetni, az kötelezve volt bizonyos ideig ott maradni, vissza nem jöhetett onnan, s tudósítást itthon maradt rokonainak csak hírlapi utón küldhetett, s a tudósítások egyedül az Otthon világjegyekkel nyomott lapjában jelentek meg. Mikor fognak visszatérhetni mindezek ? Mikor jöhet ki az egész átköltözésre kész nemzedék ? erre bizonyos választ adott a vele szerződötteknek Dávid. — Abban az évben, mely az Otthon város alapításától tizedik. Tudta jól, hogy ez lesz a válságos év, melyben az ármány még egyszer megkísérti majd felforditani fejtetőre a világot, s felülkerekiteni bűnt, butaságot, erőszakot. Az Otthon alapításának tizedik éve nyitja meg Kincső érez falait. Az alatt az új nemzedék tanul, gyakorolja magát, mivelődik, dolgozik, pénzt gyűjt, azt gyümölcsözteti, állami rendhez szokik; egy társasággá tömörül össze, hogy mikor a hívó óra üt, mintegy óriás léphessen a világ közepébe, tetőtől talpig felkészülten, betanultan, gazdagon. Az uj nemzedék az észszerű hitet is felveszi az adtt, szabadon, a hierarchia rendszerétől menten, ahogy azt a szeretet istene magyarázta meg az emberi szívnek, s vallása egységes: se nem katholikus, se nem protestáns, se nem zsidó: a szeretet vallása az. Nincs hitvillongás. És míg ezek lassan végbemennek, mint a korall szigetek emelkedése, ez alatt künn a nagy világban nem sejti a mozgalmat senkol. A légjárók hajósait Tatranginak adott eskü kötelezi nem szólni semmit Kincső titkairól senkinek, még a feleségnek sem. Ugyanezen fogadás köti viszont Dávidot is velük szemben. S Dávid meg szokta tartani fogadását. Pedig Rozáli szemei nedvesek voltak, Rozáli arczai hervadtak, Kincső titka miatt, hanem azért Dávid még e drága könyekért sem árulta el Kincső titkát. Hiszen csak két év van már hátra. (Folytatása következik.) Az országos gyűjtemények tárgyában összehívott ministeri e n que t e tegnap délelőtt 10 órakor a múzeum igazgatójánál összeülvén, a következő tárgyakkal foglalkozott: Trefort közoktatási miniszter készségét jelenti ki az iránt, hogy a többi orsz. gyűjteményt is, valamint a kormány építőmesterét a bizottság rendelkezésére bocsátja. Egyszersmind bemutatja dr. Jurányi Lajost, mint a fúvósokért igazgatóját, a növénytani gyűjtemények egyesítésének kérdései felvilágosítására. Jurányi helyesli a gyűjtemények egyesítését a füvészkertben, de a helyiség szük voltára hivatkozik. Az értekezlet elvárja az iránti részletes jelentését. A bizottság Pulszky indítványára elhatározta a múzeumban levő pomológiai gyűjteménynek a gazdasági gyűjteménybe áthelyezését. Egy új képcsarnok építését, mely az egyesített két képtárat befogadja, az értekezlet elvben elfogadja, de közeli kilátása arra nincs. Addig is azonban ajánlja a nemzeti múzeum régi (classicus) képeinek az Eszterházy féle gyűjteménybe áthelyezését; innen az újabbaknak a nemzeti múzeumba áthozatalát, hol e szerint a modern és nemzeti festészet lenne képviselve. Óhajtandónak tartja a rézmetszetek és kézrajzok és szakkönyvtár egyesítését is egy külön őr alatt. Hangsúlyozza mindkét épület teljes biztosítását. A képek restauratiójára az igazgató 4000 forintnyi összeget sürget. A geológiai intézet gyűjteményes áthelyezése a nemzeti múzeumba élénk vita után, melyben Pulszky, Haynald és Szathmáry vettek részt, elfogadtatott. Helyiségéül egy a muzeum belső udvarán állítandó csarnok jelöltetvén ki. Ellenben elveti a bizottság az igazgató azon véleményét, hogy az új képcsarnok a múzeum kert hátsó részére építtessék. A bécsi választások eredményéből kiemelendő, hogy 6 „alkotmányhű és 5 demokrata“ választatott. A 12-ik (illetőleg Landstrasse) kerületben Dittes és Kopp közt új választás lesz. Grácsban K. Kübeck választatott meg a clerikális Lichtenstein ellenében. A belgrádi hivatalos „Szrbszke Novine“ a boszniai ügyet illetőleg a »Pester Lloyd«nak közleményét hozza minden commentár nélkül. A többi belgrádi lapok (»Jedinsztvo«, »Vidorban« stb) mindez ideig az egész ügyről hallgatnak. Országos gyűjteményeink elhelyezése. Régen megindítottuk volt a harcrot országos gyűjteményeink érdekében, régen megírtuk és elmondottuk, hogy azok ugyan mint vannak, sem tudományos, sem nemzeti, illetőleg országos czéljuknak meg nem felelnek , hogy oly pénzszegény országban, mint a mienk, a gyűjtemények szervezetlensége, az egyneműeknek külön fentartása és czélszerűtlen elhelyezése a legszerencsétlenebb pazarlás. Nem lehet mondani, hogy azóta mindezekre nézve semmi sem történt. Már az is igen nagy előny, hogy úgy a kormány, mint a nagyközönség véleménye ez irányban idomult át, s még kezdetben magában az országházban is alig nyertünk kihallgatást, most az e czélból végre összegyűlt országos bizottság összhangzó véleménye az okszerű csoportosítás és az általa elérhető költségkímélés. E tekintetben tehát már fölébredtünk. Beláttuk, hogy nem vagyunk gazdagok s alkalmazkodnunk kell a körülményekhez. Most nincs más, mint a szervezés munkájához látnunk s amennyiben pénzerőnk nem engedné, legalább arról gondoskodni, hogy a többszörös példányok vásárlása által pazarlás ne legyen, hogy a gyűjtemények kézügyben és czélosan egyesitve kezeltessenek s helyeztessenek el. Az orsz. könyvgyűjtemények sorsát és czélját könnyű eldönteni. Az akadémia gyűjteménye a lgmagasb tudománynak kell, hogy szolgáljon ; a pesti egyetemi könyvtárnál a pedagógiai, a nemzeti múzeumnál a nemzeti szempontoknak kell elsőknek lenni. A többszörös példányoktól mindeniknek szabadulnia kell — más hazai tanintézeteink javára. Ami így sem értékesíthető, — bármi áron meg kell válni tőle, mert hely és kezelés drága. Az országos minta rajztanodának, iparmúzeumnak előbb utóbb épiteni kell. Ezek elseje ma oly házbért fizet, mely a 600,000 forintnyi tőkét fölülmúlja. Az Eszterházi és múzeumi képtár nincs sem jól, sem biztosan elhelyezve. Ezeket egyesitve, iskolák szerint rendezve kell elhelyezni. Ez kétségtelenül áll,sha igen, akkor legczélszerűbb és jutányosabb volna a főváros egyik kitűnő helyén oly épületi helyiségre szert tenni, melyben alant az iparmúzeum helyiségei, fenn mintarajztanoda és az egyesített képtárak helyet találhatnának. Ennek az az előnye volna, hogy ipar és művészet, melyek ma már egyre jobban testvériesülnek s egymást kölcsönösen segélyezik és értékesítik, egymást közel föltalálhatnák; a rajztanoda pedig, melynek szintén mindkettőre van szüksége, helyben tanulmányozhatna. Fájdalom azonban, arra nehezen van kilátás, hogy ily nagy műcsarnokot — jelen pénzviszonyaink mellett, a közeljövőben lehessen építenünk. Ha nem, — akkor még föltétlenebbül szükséges, hogy a két képtár rendeltetéséhez képest elválasztassék s az akadémiában a classikus (antique) a nemzeti múzeumban az újabb (modern) és nemzeti (magyar) iskola legyen képviselve és gyarapítva, így kell egyesíteni a két intézet rézmetszet gyűjteményét is. A természetrajzi gyűjtemények egyesítése és rendezése is feltétlenül szükséges. Nincs reá eset, hogy a nemzeti múzeum a hazai szempontokat itt is föladhatná s az országos földtani intézetnek helyrajzi gyűjteményeit ne örömmel fogadja el, — az általános tudományrendszer kiállítása mellett. Mi azt hisszük, hogy ennek lesz helye a nemzeti múzeumban ; jobban mondva, lennie kell, mert ha a magány szállások ki nem üríthetők, vagy ■OttmeanUnBfftBBflmi&tftfiR&MflKmnfBaMU&imMCBNHanHHBSBHBIQnUXLSflMqBKOMWi * OSmMBXSMM alkalmatlanok lennének, ott van a múzeum épület belső udvara, melyet nem nagy költséggel át lehet e czélra idomítani, még pedig igen czélszerű felső világítással, tűzmentesen. Föltétlenül és pedig rögtöni szükség pedig, hogy közgyűjteményeink tűzmentessé tételére és betörés elleni biztosítására minden védelmi eszköz foganatba vétessék. Kellő vízmennyiséggel, czélszerű fűtéssel s a tűzoltók helyiségével összekötött távirda vonallal, végre a nemzeti muzeum egy állandó honvédőrséggel láttassék el, miután a rokkantak által semmi sincs biztositva. Ezt kell tenni a muzeum fedélzetének biztosítására viz és beszakadás ellen. P. Szathmáry Károly: Az állam és egyház Amerikában. — Labouleye tanulmánya a »Revue desoent mondes-ból. — (Második közlemény.) Tudva van, hogy az angolországi üldözések és zaklatások folytán a legkalösabözőbb árnyalatú disszidensek vándoroltak ki Észak-Amerikába, hogy ott békében s a saját módjuk szerint imádhassák az istent. Míg XIV. Lajos ama királyi vaksággal, mely nekünk oly drágába kerül, kiűzé Francziaországból a reformatákat s megtttá nekik azt is, hogy Louiziánában letelepedhessenek, a bölcsebb és előrelátóbb politikájú Angolország szemet hunyt el hitetlenekkel szemben, a kik a pusztaságba az anya-állam nyelvét a intézményeit vivék. Kereskedelme s hatalma egyaránt nyert a gyarmatosítás által, s szabadelvűen érdekei folytán. 1620-ban történt, hogy az első emigránsok, kerülvén az anglikán érsekek haragját, kikötöttek a parton, mely ma Új-Angolország nevet visel. Ez önkénytes száműzöttek voltak a függetlenek, a nonconformisták, vagyis a kiket a legszigorúabbaknak mondanak a puritánok közt, kiket mi nem ismerünk, csak költeményekből (Hudibras) s Walter Scott regényeiből. E felekezetibe sok gúny lett szórva. A kik azonban olvasni fogják Palfrey Histoire de la Nouvelle-Angleterre-ét, vagy Whintrop John életét, és leveleit, melyeket ép most ad ki egy utódja, Robert Whintrop, az igen épületes dolgokat fog látni ama gúny érvénye tekintetében, s egész más fogalmat nyer ama felekezetről, mely Angolországnak egy Cromwellt s egy Milont adott. Bármilye nagy lett légyen is hitük s életmódjuk szigora,a puritánok azért nem kevésbé voltak felvilágosultabb lelküek, s nem kevésbé űztek jóval előbbre haladott politikát mint azok, a kik őket menekülni kényszeriték. — Köztársaságiak lelkük mélyéből, mert irtóztak a klérus uralmától, mely üldözte, s a nemességétől, mely száműzte őket, uj hazájok hálátlan földébe vetették el azon demokratikus elvek magvát, melyek a függetlenségi nyilatkozatot s az Egyesült Államok kormányzatát termették aztán meg. Azonban mégsem a puritánok azok, akik először mondták ki a lelkiismeret szabadságát. Midőn ők elhagyták hazájuk földjét, az anglikán egy ház volt az, ami elöl menekültek; nem tehették tehát, hogy megnyissák gyarmatukat az üldözők előtt, hogy általuk száműzetésük magányát is feldulassák. Massachusets tehát, mint Genf, keresztény köztársaság jön, amelyben az egybefont állam és egyház visszautasít mindent, mi megzavarhatná a hit s a kormány egységét. Az amerikai puritánok tehát nem kevésbé lőnek türelmetlenek, mint az európai katholikusok, azon különbséggel mégis, hogy egyházi szervezetük laikus és demokratikus lévén, előrelátható volt, hogy egy napon a polgár túlsúlyra kerül a hívő felett, s hogy így a politikai szabadság révén kivivatik a vallásszabadság is. Annak dicsősége, hogy proklamálta a vallásszabadságot, Baltimore lordot, ki katholikus főur volt, s ki Marylandot alapitá; Penn Vilmost, a quakert, Pensylvania alapitóját, s mindenek felett egy kevésbé ismert egyéniséget, Roger Williamot illeti.