A Hon, 1873. október (11. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-22 / 243. szám

243. szám, XI. évfolyam. / Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es­sti kiadás együtt: 3 hónapra........................................6 frt — kr. 6 hónapra ........ 12 » — » Az esti kiadás postai kül­önküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . .­­ » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó­ első napjától szám­itta­tik POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. &*2romflB«nHsaB*eu^?$agm^ Reggeli Hadis. Budapest, 1873. Szerda, ocu Szerkesztési iroda­i Barátok-tere, Athenaeum-épü­let 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. ww~8ma előfizetési felhívás XI-aik évi folyamára. Előfizetési árai: • Félévre........................12 frt * Negyedévre .... 6 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalvány­okat­ kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz Értig sak 5, 10 írton felül pedig 10 krba ke­rül. Az előfizeti­sek­ a „Hon kiadóhivatala” czim alatt Pest, Ferenczie . tere 7. se. alá küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Budapest, oct. 21. Főpapi izgatások. (1.) Éber figyelemmel kisérjük a katholi­­kus főpapság minden mozdulatát és szorgal­masan fogjuk feljegyezni mindazon jelensé­geket, (bármily jelentéktelenek legye­nek azok) melyek annak törvény vagy sza­badságellenes törekvéseire, avagy csa­k elő­készületeire mutatnak. Nem akarunk ezzel az egyéni és még kevésbé a vallási szabadság­nak praejudikálni, de ezek megóvása mellett, nyilvános ellenőrzési tisztünket akarjuk gya­korolni, melyet törvénytiszteletünk, szabad­­ságszeretetünk­ és politikai kötelességünk szab reánk. A közel­múlt napok több oly jelenséget vetének fel, melyek világosan a főpapság törvény-, alkotmány- és szabadság-ellenes törekvéseinek előkészületeire mutatnak. Első­sorban ide tartozik: a főpapság egri conferentiája. Mert, ha áll az, mit eddig ille­tékes körök meg nem c­áfoltak, hogy Hay­­nald, kalocsai érsek, határozottan a polgári házasság ellen izgatott nyilvános egyházi beszédében, és hogy a conferencia Deák, or­­szággyűlési határozat al­apj­ává tett, beszéde ellen a főpapság­ kollektív tilta­kozását határozta el: ez már túlhaladja az egyéni vélemén­y szabad körét és alkot­mányellenes, hivatalos, papi üzelmeket árul el. Mert, ha a törvényhozó test elfogad egy eszmét, azt törvénybe szándékozik önteni; nem kötelező ez ugyan, mindaddig, míg törvénynyé nem lesz; de az ellen a főpapi (némileg állami) functio felhasználása és a nép izgatása — határozottan alkotmányelle­nes cselekedet. Hogy ezzel szemben a tör­vény szigora mikor lépjen fel, arra kormá­nyunkat, alkotmányunk őrét, törvényeink végrehajtó közegét, figyelmeztetnünk sem kellene.) Haynald érsek nem állott meg itt. Ki­bocsátott egy érseki pásztorlevelet, melyben úgy szervezi érsekmegyéjében az egyházi tanfelügyelőséget, hogy az iskolai törvény több pontját világosan megszegi és az állami tanfelügyelők ellenében oly papi tanfelügye­lőket állít fel, kik azok hatáskörét rész­be­n bitorolni, részben megrontani, akadá­lyokkal kisebbíteni fogják. Mert e tanfel­ügyelők alá rendeli a kalocsai érseki me­gye „ö­s­s­z­e­s nyilvános és magán nép­iskoláit;“ ezeket kötelesek a papi tanfelügyelők meglátogatni , nemcsak a törvény által megszabott kellékeknek azokban való megtar­tására felügyelni,de ,a kormány-átiratokat elő­legesen tanulmányozni“ és„az érseki ható­ság határozatainak foganatosítá­sát eszközölni;« továbbá „a közös népis­kolákat és állami tanító képezdéket a vallás­­oktatás tekintetéből éber figyelemmel kisérni. “ Mármost kérdjük: nem statum in statum szerve­zés­e ez?Hát mire valók az állami tanfelügyelők ha ezek mellett,sőt ezek felett és ezek el­lenében az érsek tanfelügyelőjének­ ellen­őrzésére, felülvizsgálatra és az érseki rendele­teknek végrehajtására joga van ? Mire való az iskolai törvény és állami tanfelügyelőség, ha a kalocsai érseknek még a „közös nép­iskolák és állami tanítóképezdék“ felett is ellenőrzési joga és izgatási tere van — a vallási ellenőrzés ürügye alatt. Már e passus is világosan bizonyítja, ha a rendeletben több­ször előforduló „összes“ kifejezés nem is bizonyítaná, hogy a kalocsai érsek nemcsak a katholikus e­g­y­h­á­z­i iskolákat akarja el­lenőrizni, de minden népiskolát! És ez törvényszegés! A­mi az iskolai törvény végrehajtása feletti ellenőrzést illeti, az az állami tanfel­ügyelők kötelessége, e téren tehát az érsek párhuzamos hatalma legalább is fölös­leges; ami pedig a külön érseki határozatai­nak foganatosítását és az állami iskolák feletti ellenőrzését illeti, erről nemcsak, hogy törvé­nyünk mit sem tud, de az egyenesen az isko­lai törvény megsértése.Figyelmeztetjük a kor­mányt e körrendeletre, mert abból világosan kitűnik, hogy általa részben a törvény kiját­szása, paralizálása, részben megsértése van czélba véve. Itt nem az érseki és állami ható­ságok összeütközését kell bevárni, mert az is be fog ugyan következni, de addig is, míg nyilvános törésre kerülne a dolog, bizo­nyos lappangó, ellen nem őrizhető hatás­sal lesz megrontva az iskolai törvény és kö­zegeinek törekvése, tehát minél előbb eré­lyesen kell fellépni. Még egy főpapi nyilatkozatot r­egistrálunk, és ez a győri püspök toastja. Trefort cultus­­miniszter megvendéglése alkalmával, állító­lag » inter pocula« ezt mondta volna a minisz­t­­ernek a győri püspök. • „Küzdeni fogunk az ellen, hogy katholikus is­koláink felekezet­ nélküliekké tétessenek, bármily oldalról is történjék ilynemű kísér­let, mert meg vagyok győződve, hogy szent hitünk értelmében az oktatás csak katholikus iskoláinkban lehetséges.“ In vino est veritas. Ha igaz e nyilatko­zat, bizonyítja ez is, a többi jelenséggel együtt, hogy a főpapság harczias hangulat­ban van. Jellemző az, hogy ez épen most, Trefort minisztersége alatt , Deák beszéde után, kezd fellépni készületeivel, de a­mily merész és veszedelmes e törekvés, és oly sür­gős kötelessége a kormánynak azt ellensú­lyozni, sőt megsemmisíteni , részben törvény­hozási, részben közigazgatási intézkedésekkel Nem mondjuk mi, hogy minden toast és ma­gánbeszédet — bűn tárgyává tegyünk , de a nyilvános fellépés azzá fajulhat és a ma­gán­­­nyilatkozat intő jel arra. Még egy jelenséget! A »Magyar Állam« hetek óta hozza az egyes püspökmegyék al­­papságának (bizonyára felülről jött kezdemé­nyezés, sőt pressio következtében) testü­leti tiltakozásait Deák beszéde ellen. Ez tervszerű izgatásra mutat és valószínűleg a főpapság tiltakozására, sőt határozott fellé­pésére készíti elő az utat. Sajnálatos, eléggé nem rászalható az egyház ilynemű felhasz­­­ nálása. Jegyezze meg a kormány jól e jelensé­geket, mert az „ecclesia militans“ hadüzenetét jelentik azok, és ha békén tűri a törvény­telenséget, vagy tétlenül az alkot­mányellenes izgalmat, majd fejére vagy a hátára kerül az. Biztosítsa a törvényt és az országot bár­mely oldalról jölető erkölcsi vagy po­litikai megtámadás ellenében! A„HON“ TÁRCZÁJA. A jövő század regénye. IVyeles kötetben. Irta Jókra! SS 6 r. Második rész. Az örök béke Második kötet. Kin-Tsen. (Folytatás) *). Nemes érczekben, különösen aranyban gazda­gok voltak az ország berczei; a chinai kormány maga is aranymosó telepeket tart a két nagy folyam zátonyain, pedig azok csak a morzsákat iszapolják odáig; itt kifogyhatlan erekben van még a világkor­mányzó érez, s darabokban elszórva is tal­álható, mint Ausztráliában. S a­mi aranyat, ezüstöt két­száz év óta kibányásztak ez országban, azt nem vihették ki sehová, az bennrekedt. Milliárdokra kell menni e nép kincsének. Úgy is van. A nép minden osztálya pompát űz gombok, csattok, lánczok dolgában, amik mind ezüstből, aranyból vannak; leányok pártáján, nők főkötőin, nyaklánczain, kösöntyűin hirdeti túl­­szaporodás­át a nemes érez; a gazdagok asztalain tányérok, billikomok, kulacsok tömör drága ércéből, s az ország fővárosában a nap templomának kupo­lája tiszta vert aranyból készült. Dávid felületes felszámítás szerint két­ezer millióra becsülte az arany-ezüst készletet, mely a Kin-Tseui rokon nép birtokában van. (Hiszen nyolcz *) Hosszas nehéz betegségem gátolt regényem foly­tatásában, a mulasztásért bocsánatot kérek tisztelt olvasó­inktól ; igyekezni fogok azt helyrepótolni, század alatt Magyarország arany-ezüst termelése ezt meg is haladja — hol van hát ?) De a mi Dávidra nézve becsesebb volt a felfe­dezett ország minden kincseinél, az a nép nyelve. Tiszta, vegyületlen magyar nyelv az. Nem válfaj, nem rokonidioma, de azonos az európai ma­gyarral, mint a­hogy azonos a székely, a csángó; csupán a kiejtésben van valami idegenszerű. Hiá­nyoznak belőle az eu­rópai magyar nyelvben megho­­nosult idegen szavak, a tudományosan képzett és bevett műszavak, azok helyett sok ős szó él benne, tárgynevek, igék, mik a magyarban mint helységek nevei fordulnak elő. A két nemzet különben tökélete­sen megértheti egymást, mint a­hogy megértették az ősök Dávid szavait az első találkozáskor és Dávid az ő beszédüket. Azok elmondák neki,hogy épen hajnali áldozatot sok nyakába borultak és kényezve kérték: »ta­­nítsd meg hát ezekre a mi népünket.« Épen ez volt Dávid kívánsága is. Megköszönte a rokonoknak a szabadít­ást, azok ős szokás szerint megcsókolák, a férfiak homlokát, szakállát, az áldozó szüzek, az alb­umnák, sellők, a firének arczát és ajkait. Ab, de ezek szűz szent csókok voltak , s nem a chinai tudós által leirt »Ar­­zaitis bálványozás“ sokszorozott kéj mámora, többféle név alatt és névtelenül ismeretes volt Baby- Ionban, Rómában, Párisu...., „--­Horvátott, a ke­let minden városában, csak a magyar és a germán fajoknál nem volt otthon soha. Tizenkét táltos és gyula vállalkozott rá, hogy Dáviddal együtt a repülőgépben utazza végig az or­szágot Ez ország neve volt a bennlakóknál „Kincső«. Egyszerű természetes elnevezés „Kincs­ő« , — a ki tartottak a tűzkutaknál, midőn megjelent az a fénylő­­ hazát, kenyeret, aranyat, békességet, egészséget ad égi csoda hegyeik felett,hangos döngésével zengve le­m fogadott fiainak. A chinai tudósok, a­mig a közle­a magasságból. Mythoszi lény volt az előttük : Csaba vezér szárnyas táltosa. Mikor aztán a fényes alak a tűzbálvány által lesújtva aláhullott, a hóhegyben mély aknát fúrva esésével, a »gyufák« jós szavára a nép hozzáfogott az akna irányában egy tárnát ásni a hótömeg alá, hogy a leesett tündért kiszabadítsa, így találtak rá a légjáró gépre s kivontatták azt a szabadba, s miután nyitjára találtak, a benne aléltan fekvő férfit igy hozták életre s most imádattal várják szavait. És Dávid beszélt nekik röviden, velősen. Elmondá, hogy ő nem Isten , hanem rokon. Fia annak a testvér nemzetnek, mely Álmos alatt messze kevés fennállt ez országgal, valószínüleg e szóból csinálták a chinai Kin-Tseut, mely náluk ismét „hegyországot“ jelent. Megfordítva is történhetett. Mi nevezzük ezentúl Kincsőnek, Dávidot, a­hol csak megjelent, mindenütt az imádat hódolatával fogadták. Nem voltak nekik vil­­lanytávirdáik, a népajk adta tovább a hirt, s az még is megelőzte jövetelét. Dávid egy egész hónapot idő­zött Kincsőben, s az alatt tanulmányozta a népet és országot. A nép valóban túl volt szaporodva s a föld a legjobb mivelés mellett is csak szűken táplálhatta már lakosait. A hegylakók azonban semmi kecseg­­tetéssel nem voltak rábirhatók, hogy valaha más fia­földre kivándorolt. Elmondá a nép történetét, nehéz­­­eát keressenek. Oly tiszta jég, oly tiszta viz, oly szép küzdelmeit, mostani sorsát. Felfedező előttük, hogy f­ean a nagy világban mennyi új találmánya az em­beri észnek segíté az embert a világ urává tenni. Azok hallgatták áhítattal, a tudvágy szórajával. Mi­kor Dávid végül a találmányok koronáját, a légjá­­rót mutatta be nekik, szemük láttára emelkedve fel azzal a magasba, s ismét leszállva közéjük és aztán megmagyarázta nekik, hogy ez nem földön túli csoda műve, hanem a természeti erők gépmozditó hatalma, s hogy ilyen hatalom tömérdek van, és az mind az emberi ész alattvalója, akkor az ősz tálta­havasok, oly zöld erdők nincsenek a világon se­hol. Ellenben a rónák lakóinál rögtön gyújtott az eszme, más hazát keresni, hol van sok föld, olcsó föld, láthatártalan puszták, azokon meg­települni. Mikor Dávid elmondta nekik, hogy hasonló légjáró, a minőn idejött, sok ezerével van még odahaza, a rónák lakói százezerével gyűltek hozzá, felajánlani magukat, hogy rögtön vele mennek. —■Lassan a testtel, mondá nekik Dávid. A honfoglalás nem megy most olyan könnyen, mint ezer év előtt. Minden darab földnek ura van most, a fegyverrel nem foglalnak többé földeket. A birtokot meg kell szerezni, a polgárjogot meg kell szolgálni. Előbb tanulni kell mindent, a­mi a külvilágban élet­adó tudo­mány. Ha akartok tanulni, én adok nektek tanítókat. Az ősnép örömmel kapta fel ez ajánlatot. Az első felszólításra kétszázezer ifjú, tizenkét évestől tizennyolczig, jegyeztette fel nevét azok sorába, kik a világ tudományát tanulni akarják. Ez bezárt or­szágok kulcsa. És akkor kezdte el Dávid Magyarországról a néptanítókat egy mindenki előtt titokban tartott czélra magához gyűjteni. Iskolamesterek és tanárok eddig hallatlan fizetések mellett szerződtettek, a feloszlatott szerzetek tagjai meghivattak egy magas missióra, s azok mind átköltöztek Kincsőbe az uj nem­zedéket oktatni. Azután a technikai ismeretek gyakor­lati tanítói vándoroltak oda, kik a bányászat, kőszén aknászat terén uj kincsforrásokat nyitottak az or­szágban, kik a gépekkel, gőz és hőléghajókkal is­m­­erteték meg a népet s megtaniták azt saját bá­nyászta, olvasztotta érczből az újkor leviathan­­jainak alkotására, kik megtaniták neki a papír készítést, és a nyomdászatot, kik megismerteték­ azt a mindennapi élet vegytanával, és végül megtantták neki az emberi találmányok legret­­tenetesebbikének, a lőfegyvernek kezelését is. Az új nemzedéknek arra is készen kellett lenni, hogy fogadott hazáját keble tü­zével és fegyvere tüzével védelmezze, mert annak ellensége köröskö­rül sok­ azt nem védi áthágyatlan bérczfal. Az uj nemzedék tanult és dolgozott szorgalma­san, az uj hazába vágyók serege az évek folytán­­ felszaporodott fél millióra; ezeknek az oktatása ele­­i­­nte sok pénzbe került, később a költséget megték­­­r­te a jövedelem. Kincs­ország az uj nemzedék gyá­­­­rainak termékeit aranynyal fizette. De jöttek ismét­­ uj kiadások. Az egész nemzedéket fel kellett fegy­­­­verezni és pánczélozni. Mindezen kiadások névtele-­­­nül, egyedül e czím alatt Kin-Tsen lettek beigtatva­­ az Otthon állam számadásaiba, s az igazgatóság és az országgyűlés megnyugodott benne évekig, hogy azok Tatrangi által jó helyre fordított beruházások. Ő pedig hermetice elzárva tarta a titkot, a­mi a hegy országon belül történik. A­ki egyszer innen odahagyta magát vitetni, az kötelezve volt bizonyos ideig ott maradni, vissza nem jöhetett onnan, s tu­dósítást itthon maradt rokonainak csak hírlapi utón küldhetett, s a tudósítások egyedül az Otthon vi­­­­lágjegyekkel nyomott lapjában jelentek meg. Mikor fognak visszatérhetni mindezek ? Mikor jöhet ki az egész átköltözésre kész nemzedék ? erre bizonyos választ adott a vele szerződötteknek Dá­vid. — Abban az évben, mely az Otthon város alapításától tizedik. Tudta jól, hogy ez lesz a válságos év, melyben az ármány még egyszer megkísérti majd felforditani fejtetőre a világot, s felülkerekiteni bűnt, butaságot, erőszakot. Az Otthon alapításának tizedik éve nyitja meg Kincső érez falait. Az alatt az új nemzedék tanul, gyakorolja magát, mivelődik, dolgozik, pénzt gyűjt, azt gyü­­mölcsözteti, állami rendhez szokik; egy társasággá tömörül össze, hogy mikor a hívó óra üt, mintegy óriás léphessen a világ közepébe, tetőtől talpig fel­készülten, betanultan, gazdagon. Az uj nemzedék az észszerű hitet is felveszi az ad­tt, szabadon, a hierarchia rendszerétől menten, a­hogy azt a szeretet istene magyarázta meg az em­beri szívnek, s vallása egységes: se nem katholikus, se nem protestáns, se nem zsidó: a szeretet vallása az. Nincs hitvillongás. És míg ezek lassan végbemennek, mint a ko­rall szigetek emelkedése, e­z alatt künn a nagy vi­lágban nem sejti a mozgalmat senkol. A légjárók hajósait Tatranginak adott eskü kötelezi nem szólni semmit Kincső titkairól senkinek, még a feleségnek sem. Ugyanezen fogadás köti viszont Dávidot is velük szemben. S Dávid meg szokta tartani fogadá­sát. Pedig Rozáli szemei nedvesek voltak, Rozáli arczai hervadtak, Kincső titka miatt, hanem azért Dávid még e drága könyekért sem árulta el Kin­cső titkát. Hiszen csak két év van már hátra. (Folytatása következik.)­­ Az országos gyűjtemények tárgyában összehívott ministeri e n q­u­e t e tegnap délelőtt 10 órakor a múzeum igazgatójánál összeülvén, a következő tárgyakkal foglalkozott: Trefort közoktatási miniszter készsé­gét jelenti ki az iránt, hogy a többi orsz. gyűjte­ményt is, valamint a kormány építőmesterét a bi­zottság rendelkezésére bocsátja. Egyszersmind be­mutatja dr. Jurányi Lajost, mint a fúvósokért igaz­gatóját, a növénytani gyűjtemények egyesítésének kérdései felvilágosítására. Jurányi helyesli a gyűjte­mények egyesítését a füvészkertben, de a helyiség szük voltára hivatkozik. Az értekezlet elvárja az iránti részletes jelentését. A bizottság Pulszky indít­ványára elhatározta a múzeumban levő pomológiai gyűjteménynek a gazdasági gyűjteménybe áthelye­zését. Egy új képcsarnok építését, mely az egye­sített két képtárat befogadja, az értekezlet elvben elfogadja, de közeli kilátása arra nincs. Addig is azonban ajánlja a nemzeti múzeum régi (classicus) képeinek az Eszterházy féle gyűjteménybe áthelye­zését; innen az újabbaknak a nemzeti múzeumba áthozatalát, hol e szerint a modern és nemzeti festé­szet lenne képviselve. Óhajtandónak tartja a réz­metszetek és kézrajzok és szakkönyvtár egyesítését is egy külön őr alatt. Hangsúlyozza mindkét épület teljes biztosítását. A képek restauratiójára az igaz­gató 4000 forintnyi összeget sürget. A geológiai in­tézet gyűjteményes áthelyezése a nemzeti múzeumba élénk vita után, melyben Pulszky, Haynald és Szath­­máry vettek részt, elfogadtatott. Helyiségéül egy a muzeum belső udvarán állítandó csarnok jelöltetvén ki. Ellenben elveti a bizottság az igazgató azon vé­leményét, hogy az új képcsarnok a múzeum kert hátsó részére építtessék.­­ A bécsi választások eredményéből kiemelendő, hogy 6 „alkotmányhű és 5 demokrata“ választatott. A 12-ik (illetőleg Landstrasse) kerület­ben Dittes és Kopp közt új választás lesz. G­r­ács­ban K. Kübeck választatott meg a clerikális Lich­tenstein ellenében.­­ A belgrádi hivatalos „Szrbszke No­­vine“ a boszniai ügyet illetőleg a »Pester Lloyd«­­nak közleményét hozza minden commentár nélkül. A többi belgrádi lapok (»Jedinsztvo«, »Vidorban« stb) mindez ideig az egész ügyről hallgatnak. Országos gyűjteményeink elhe­lyezése. Régen megindítottuk volt a harcrot or­szágos gyűjteményeink érdekében, régen megírtuk és elmondottuk, hogy azok ugya­n mint vannak, sem tudományos, sem nemzeti, illetőleg országos czéljuknak meg nem felel­nek , hogy oly pénzszegény országban, mint a mienk, a gyűjtemények szervezetlensége, az egyneműek­nek külön fentartása és czél­­szerűtlen elhelyezése a legszerencsétlenebb pazarlás. Nem lehet mondani, hogy azóta mind­ezekre nézve semmi sem történt. Már az is igen nagy előny, hogy úgy a kormány, mint a nagy­közönség véle­ménye ez irányban idomult át, s még kezdetben magában az ország­házban is alig nyertünk ki­hallgatást, most az e czélból végre összegyűlt országos bi­zottság összhangzó véleménye az okszerű csoportosítás és az általa elérhető költség­kímélés. E tekintetben tehát már fölébredtünk. Beláttuk, hogy nem vagyunk gazdagok s al­kalmazkodnunk kell a körülményekhez. Most nincs más, mint a szervezés munkájához lát­nunk s a­mennyiben pénzerőnk nem engedné, legalább arról gondoskodni, hogy a többszö­rös példányok vásárlása által pazarlás ne le­gyen, hogy a gyűjtemények kézügyben és czélosan egyesitve kezeltessenek s helyeztes­senek el. Az orsz. könyvgyűjtemények sorsát és czélját könnyű eldönteni. Az akadémia gyűjteménye a lgmagasb tudománynak kell, hogy szolgáljon ; a pesti egyetemi könyvtárnál a pedagógiai, a nem­zeti múzeumnál a nemzeti szempontoknak kell elsőknek lenni. A többszörös példányoktól mindeniknek szabadulnia kell — más hazai tanintézeteink javára. A­mi így sem értéke­­síthető, — bármi áron meg kell válni tőle, mert hely és kezelés drága. Az országos minta rajztanodának, ipar­­múzeumnak előbb utóbb épiteni kell. Ezek elseje ma oly házbért fizet, mely a 600,000 forintnyi tőkét fölülmúlja. Az Eszterházi és múzeumi képtár nincs sem jól, sem biztosan elhelyezve. Ezeket egyesitve, iskolák szerint rendezve kell el­helyezni. Ez kétségtelenül áll,sh­a igen, akkor legczélszerűbb és jutányosabb volna a fővá­ros egyik kitűnő helyén oly épületi helyiség­re szert tenni, melyben alant az iparmúzeum helyiségei, fenn m­intarajztanoda és az egye­sített képtárak helyet találhatnának. Ennek az az előnye volna, hogy ipar és művészet, melyek ma már egyre jobban test­vériesülnek s egymást kölcsönösen segélyezik és értékesítik, egymást közel föltalálhatnák; a rajztanoda pedig, melynek szintén mind­kettőre van szüksége, helyben tanulmányoz­hatna. Fájdalom azonban, arra nehezen van kilátás, hogy ily nagy műcsarnokot — jelen pénzviszonyaink mellett, a közel­jövőben le­hessen építenünk. Ha nem, — akkor még föltétlenebbül szükséges, hogy a két képtár rendeltetéséhez képest elválasztassék s az akadémiában a classikus (antique) a nemzeti múzeumban az újabb (modern) és nemzeti (magyar) iskola legyen képviselve és gyara­­pítva, így kell egyesíteni a két intézet réz­metszet gyűjteményét is. A természetrajzi gyűjtemények egyesí­tése és rendezése is feltétlenül szükséges. Nincs reá eset, hogy a nemzeti múzeum a ha­zai szempontokat itt is föladhatná s az or­szágos földtani intézetnek helyrajzi gyűjtemé­nyeit ne örömmel fogadja el, — az általános tudomány­rendszer kiállítása mellett. Mi azt hisszük, hogy ennek lesz helye a nemzeti mú­zeumban ; jobban mondva, lennie kell, mert ha a magány szállások ki nem üríthetők, vagy ■OttmeanUnBfftBBflmi&tftfiR&MflKmnfBaMU&imMCBN­HanHHBSBHBIQn­UXL­SflMqBKOMWi * OSmMBXSMM alkalmatlanok lennének, ott van a múzeum épület belső udvara, melyet nem nagy költ­séggel át lehet e czélra idomítani, még pedig igen czélszerű felső világítással, tűzmen­­tesen. Föltétlenül és pedig rögtöni szükség pedig, hogy közgyűjteményeink tű­zmentes­­sé tételére és betörés elleni biztosítására min­den védelmi eszköz foganatba vétessék. Kellő vízmennyiséggel, czélszerű fűtéssel s a tűzol­tók helyiségével összekötött távirda vonallal, végre a nemzeti muzeum egy állandó hon­védőrséggel láttassék el, miután a rokkantak által semmi sincs biztositva. Ezt kell tenni a muzeum fedélzetének biztosítására viz és be­szakadás ellen. P. Szathmáry Károly: Az állam és egyház Amerikában. — Labouleye tanulmánya a »Revue desoent mondes-ból. — (Második közlemény.) Tudva van, hogy az angolországi üldözések és zaklatások folytán a legkalösabözőbb árnyalatú dis­­szidensek vándoroltak ki Észak-Amerikába, hogy ott békében s a saját módjuk szerint imádhassák az istent. Míg XIV. Lajos ama királyi vaksággal, mely nekünk oly drágába kerü­l, kiűzé Francziaországból a reformatákat s megt­ttá nekik azt is, hogy Louizi­­ánában letelepedhessenek, a bölcsebb és előrelátóbb politikájú Angolország szemet hunyt e­l hitetlenek­kel szemben, a kik a pusztaságba az anya-állam nyelvét a intézményeit vivék. Kereskedelme s ha­talma egyaránt nyert a gyarmatosítás által, s sza­badelvű­­en érdekei folytán. 1620-ban történt, hogy az első emigránsok, kerülvén az anglikán érsekek haragját, kikötöttek a parton, mely ma Új-Angolország nevet visel. Ez önkénytes száműzöttek voltak a függetlenek, a non­­conformisták, vagyis a kiket a legszigorúabbaknak mondanak a puritánok közt, kiket mi nem ismerünk, csak költeményekből (Hudibras) s Walter Scott re­gényeiből. E felekezetibe sok gúny lett szórva. A kik azonban olvasni fogják Palfrey Histoire de la Nouvelle-Angleterre-ét, vagy Whintrop Joh­n életét, és leveleit, melyeket ép most ad ki egy utódja, Ro­bert Whintrop, az igen épületes dolgokat fog látni ama gúny érvénye tekintetében, s egész más fogal­mat nyer ama felekezetről, mely Angolországnak egy Cromwellt s egy Mil­ont adott. Bármilye nagy­ lett légyen is hitük s életmódjuk szigora,a puritánok azért nem kevésbé voltak felvilágosultabb lelküek, s nem kevésbé űztek jóval előbbre haladott politikát mint azok, a kik őket menekülni kényszeriték. — Köztársaságiak lelkük mélyéből, mert irtóztak a klé­rus uralmától, mely üldözte, s a nemességétől, mely száműzte őket, uj hazájok hálátlan földébe vetették el azon demokratikus elvek magvát, melyek a füg­getlenségi nyilatkozatot s az Egyesült­ Államok kor­mányzatát termették aztán meg. Azonban mégsem a puritánok azok, a­kik elő­ször mondták ki a lelkiismeret szabadságát. Mi­dőn ők elhagyták hazájuk földjét, az anglikán egy ház volt az, a­mi elöl menekültek; nem tehették tehát, hogy megnyissák gyarmatukat az üldözők előtt, hogy általuk száműzetésük magányát is fel­­dulassák. Massachu­sets tehát, mint Genf, keresztény köztársaság jön, a­melyben az egybefont állam és egyház visszautasít mindent, mi megzavarha­tná a hit s a kormány egységét. Az amerikai puritánok tehát nem kevésbé lőnek türelmetlenek, mint az európai katholikusok, azon különbséggel mégis, hogy egyházi szervezetük laikus és demokratikus lévén, előrelátható volt, hogy egy napon a polgár túlsúlyra kerül a hívő felett, s hogy így a politikai szabadság révén kivivatik a vallásszabadság is. Annak dicsősége, hogy proklamálta a vallás­­szabadságot, Baltimore lordot, ki katholikus főur volt, s ki Marylandot alapitá; Penn Vilmost, a qua­­kert, Pensylvania alapitóját, s mindenek felett egy kevésbé ismert egyéniséget, Roger Williamot illeti.

Next