A Hon, 1873. november (11. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-29 / 275. szám
okiratnál fogva lett megalapítva, mely püspökséghez több rongyelországi parochia is csatoltatott, melyek addig más nemzetiségű hierarchiához tartoztak volt. Nem vitatjuk azt, ha vájjon szükséges volt-e a püspökség megalapítása, a német kormány annyi bizonyos, hogy azon szolgálatokért alapította ezt, melyeket 1848-ban az erdélyi románok tettek a bécs kormány részére. Tény az, hogy e püspökség ily módoni megalapítása által a románok mit sem nyertek s ez valóságos nyűg gyanánt tűnik fel államkincstárunk részére. A szamosujvári püspökség nincs és nem volt ellátva azon kellékekkel, melyek, hogy a kitűzött közművelődési czélt elérhesse, múlhatatlanul megkivántatnak. A szamosujvári püspök nem bir lakházzá , nincs kathedrális temploma, nincs seminariuma, szóval semmije sincs s az egyházmegye ilyeneket nem is állíthat, mert szegény. Az első püspök Alexi János, később Dr. Vancsa János a kormányt nem egyszer keresték meg, hogy ha püspökséget alapított, tartsa is azt fenn illő módon, az illető kormányok azonban mindig azzal feleltek vissza, hogy a pénzügyi viszonyok nem engedik meg a nagyobb költekezéseket s e püspökség ügye maradt a régi lábon. A jelenlegi püspök Pável Mihály, az elődök nyomdokain indulva, szintén kérelmezett a kormánynál ; egy feliratban a püspökség szükségleteit kimutatva, azok kielégítőe iránt kérvényezett. Trefort miniszter azt felelte vissza, hogy az államnak nincs pénze s a püspökségért semminemű áldozatot nem hozhat. A miniszter azonban azon ajánlatot tette a püspöknek, hogy hivjon egybe egy teljes consistoriumat s tegye fel azon kérdést, ha várjon Szamosujvár elég alkalmas helye a püspökségre s nem volna-e tanácsosabb a püspökség székhelyét N.-Bányára vagy Somkútra tenni át. A minisztert erre az vezette, hogy a magyarországi parochiák részéről több kérelmezés létetett ezen helyváltoztatás iránt. Kérvényezők arról biztosították a minisztert, hogy az általuk megnevezett helyen a püspökség jól el lesz látva, s ezen ígéretek a minisztert azon reménybe ringatják, hogy így az állan a püspökség áthelyezésével egy nagy teherte volna megmentve, mert a magyarországi parochiák gondoskodni fognak a szükséges kiadások fedezetéről is. A miniszter által ajánlatba hozott teljes consistorium e hó elején meg is tartatott. A püspök, aki az áthelyezésnek nagy barátja, a gyűlést megnyitja Moisily Gergely, naszódi vicarius, egy szép beszédben azon indítványt tette, hogy az áthelyezés kérdése napoltassék el, mivel ez igen nagy fontosságú s először is az esperesi sinodusok hallgattassanak ki, melyekben egyúttal a világiak is képviselve legyenek úgy, hogy mintegy az egész nép hozzon e kérdésben határozatot. Ezen inditványnyal szemben Gulovits János emelvén szót, annak szükségfeletti voltát kimutatja a mivel a püspök is indítványozó ellen emelt fiát, Moisilu vicariusnak indítványa felvettetett és a püspökségnek N. -Bányára való áthelyezése elhatároztatott. E szerint a püspökségnek N.-Bányára való áthelyezése határozatba ment. Nem tehetem azonban, hogy a kérdésben nézetemet ne nyilvánítsam s e határozat helytelenségét ki ne mutassam. A püspökség megalapítása óta a királyhágón tul néhány román parochia többször dolgoztak abban, hogy a püspökség Szamosujvárról eltétessék, ígértek int fát, mindent, csak hogy czért érjenek. Az uj püspök Pável ezen eszmének nagy barátja, mert ő is már mint esperest dolgozott az áthelyezés létesítésében. Nem lehet helyeselni a püspök ebbeli eljárását, s e tekintetben hozott határozatot, mert e püspökség leginkább azon erdélyrészi parochiákból jön megalakítva melyek a balázsfalvi metropolia alól kiszakasztottak és igy, erdélyrészi parochiáknak képezi központját. Egy pár királyhágón túli parochia nem érdemli meg, hogy a püspökség köztük legyen, ezen körülmény szerfelett megnehezítené az igazgatást, a közérdek volna ez által megtámadva egyesek javáért. E püspökség Szamosujvárott biró székhelylyel jön megállapítva és igy lett az 1868-ks 39-ik törvényczikk által beczikkelyezve. A consistorium tehát nem lehet illetékes e fontos kérdésben határozni. De a mi legfőbb, az áthelyezés ellen nem volna senkinek kifogása, ha a magyarországi parochiak arra kötelezték volna magukat, hogy a püspökség számára megkívántató épületeket, a püspökség szabad rendelkezése alá bocsátanak. Ők csak azt mondják, hogy ott vannak,a püspökség részére igen alkalmas állami épületek.De ezen épületek a pénzügyminister tárczájához utozók s azokat csak úgy lehetne igénybe venni, ha a pénzügyminiszter a vallás és okt. miniszter által kárpótoltatnék. Ilyen épületek azonban Szamosujvárra is vannak , azért egyátalában nem forog fenn annak szüksége, hogy Szamosujvárról a püspökség áttétessék. Ott van Szamosujvártt az úgynevezett „vár“, elég localitással bír a püspökség befogadására, csak az igazságügyminisztert kellene kárpótolni. Ha a magyarhoni parochiák a püspökség számára elegendő épületeket tudnának a-Bányán rendelkezés alá bocsátani,ugy, hogy az állam nyakáról egy terűt levegyenek, a püspökség áthelyezése ellen seki nem tehetne kifogást. De miután az állam ezen áthelyezés által mit sem nyer, nem csak, hanem átköltözni költségekbe verné magát, más részről az erdélyrészi nagyszámú román parochiák érdeke volna megcsonkítva, a magyarhoni egy pár parochia érdekéért — az áthelyezést helyeselni semmi szín alatt nem lehet. Egyébiránt a püspök eljárása sem volt helyes a consistorium öszehívásában. Míg a magyarországi tagokat egyenként a legnagyobb figyelmeztető sem hívta meg a gyűlésbe, hogy bár mi nagy áldozatok árán is megjelenjenek, addig az erdélyi észi tagokat, a tárgy megnevezése nélkül hívta meg. Az eredmény az volt, hogy innen többen kimaradtak, mig a másik oldalról mindenik megjelent. Nem jó ha a püspök pártokra szakasztja megyéjét .Akkor, midőn a békességet kellene hirdetnie, — ezen eljárása által csak viszálykodást idéz elő hívei között. Az áthelyezés egyébiránt nincs még egészen eldöntve,mert a kisebbség a kérdést az esperesti sinodusokon szőnyegre hozza. 1. 1. Országgyűlési tudósítás. Budapest, nov. 28. A képviselőház mai ülése kevés érdekes momentumt nyújtott. Annál érdekesebb volt azonban a főrendi házé, melyben Cziriky gróf a képviselőház uj pártalakulási törekvéseinek merőben ellene szegült. Az, hogy a főrendi ház helyeselte, pártzar zajosan helyeselte e beszédet, fontosságot kölcsönöz e nyilatkozásnak. A képviselőház Ülése. Elnök: Bittó István ; Jegyzők : Széll Kálmán, Huszár Imre. A miniszterek közül jelen vannak: Fauler, Trefort, Szende. Széll Kálmán olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bejelenti ezután a következő kérvényeket: Eperjes város kérvényét az önálló magyar bank fölállítása tárgyában ; Beregmegye kérvényét az ínség enyhítése czéljából némely közmunkák megindítására ; Zala megye kérvényét a tűzkármentesítés országossá tétele iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Bejelentetik ezután a tegnapi választás eredménye. Az inkompatibilitási bizottságba beavatott 269 szavazat; ezek közül legtöbbet nyertek : Vizsoly Gusztáv 260, Horváth Lajos 269, Paczolay János 256, Beöthy Lajos 254, Ürményi Miksa 253, Pólya József 252, Gorove István 229, Tisza Kálmán 219, Irányi 151 szavazatot. E kilenc tag megválasztatott, ezenkívül kapott Lázár Ádám 99 szavazatot. A zárszámadások megvizsgálására kiküldött bizottságba megválasztatott 271 szavazat közül 267 szavazatot Nikolics Sándor, 196 szavazattal Nagy György, Oláh Gyula nyert 55 szavazatot. A közalapítványok megvizsgálására kiküldendő bizottságba 273 szavazat közül 237 szavazattal Horánszky Nándor, Prónay Dezső főrendiházi jegyző áthozza a főrendiház jegyzőkönyvét a kölcsön elfogadásáról. A jegyzőkönyv felolvastatván, a törvényjavaslat efelsége elé fog szentesítés végett terjesztetni. Ezzel az ülés véget ér. Legközelebbi ülés hétfőn lesz. Tárgya, az egyház és állam közti ügyek szabályozására kiküldendő 27-es bizottság megválasztása és a kérv. bizottság jelentésének tárgyalása. Ülés vége V 1 6-kor. A főrendi ház ülése. Esti lapunkban közöltük a főrendi ház ülésének egész folyamát Cziráky beszédének egy része igen fontos s azért azt újólag szó szerint közölni jónak látjuk. A beszéd e része igy szól: Cziráky János: Van még egy más indok is, mely miatt megszavazom a kölcsönt. Méltóztassanak megbocsátani,ha talán csak egyéni felfogásomat tekintve,ki ez alkotmány visszaállítása óta,oly szerencsés vagyok, hogy minden pártbilincsektől menten nyilatkozhatott, és a ki azon meg nem érdemelt fejedelmi kegynél fogva, amelynek folytán ezen helyet elfoglalom, de talán magamat minden ambitiótól mentnek mondhatom, kijelentsem egész őszinteséggel és nyíltsággal a szívem belsejében rezgő ama győződésemet, hogy tekintve országunk jelen politikai helyzetét, tekintve az országnak viszonyait, tekintve a politikai lehetőséget is, — és ezt a magam részéről nyíltan és ünnepélyesen jelentem ki; (Halljuk! Halljuk !) és nagyon örülnék, ha a méltóságos főrendek nagy részének ugyanazon nézetével találkozhatni szerencsés volnék; — mondom, ha azon sok csapások után, amelyeket ő exp, a pénzügyminiszer úr az imént, oly élénken és oly valóan ecsetelt, én a jelen körülmények és viszonyok közt a hazára nézve a legnagyobb országos csapásnak tartanám, ha a parlamenti termeken belől és a parlamenti termeken kívü mindenféle párttöredékeknek űzött cselszövényei, (élénk helyeslés) és másrészről egyszersmind a mindennemű heterogén alkatú elemeknek — talán tán csupán momentán összecsoportulása következtében azon szomorú körülmény idéztetnék elő, hogy azon férfiakat, kiket mint a legnagyobb közbecsülésben részesülő hazafiakat tisztelünk, ezen miniszteriális székekben, kiknek hazafiságát, önfeláldozását és minden idő és körülmények közti önzetlen közreműködését, csak a kaján irigység képes kétségbe vonni (általános élénk helyeslés), mondom, hogy ezen kitűnő hazafiakat a kormány élén álló férfiúval, a körülmények és elemek jelzett csoportosulása következtében felváltanák — talán az ugyanazon politikai pártok méhéből eredő ábrándozó ideológusok (zajos tetszés) és az ország újdon experimentatióknak martalékai esnek. (Zajos tetszés.) Megvallom, hogy az ily experimentatiót az ország legnagyobb kárára és talán alkotmányunknak is előretörő enyészetére vezetőnek tartom. (Élénk helyeslés.) Ezt azon őszinteségnél fogva, amelylyel mindig nyilatkoztam, a méltóságos főrendek előtt kijelenteni kívántam, mert minden alkalommal mind a méltóságos főrendi ház, mind csekély személyem ugyanazon férfiakkal kezet fogva munkálkodjunk, hogy a törvényhozásban az ily nehéz körülmények között, a két ház közti oly szükséges öszhangzást és összeműködést néha önön győződésünknek korlátozásával is lehetővé tegyük. (Élénk helyeslés.) Méltóztassanak azonban, a méltóságos főrendek megengedni, hogyha egy más bizonyos irányzat nyilvánulna, mely iránt a méltóságos főrendeknek okadatolt ellenszenvét volt alkalmam többször észlelni, és felette sajnosnak tartanám, ha ez a szükséges összeműködés rovására történnék. (Élénk helyeslés.) akkor úgy hiszem, a méltóságos főrendek, kik talán némelykor nem oly nagy számmal jelennek meg, mint most, adandó alkalommal összeseregetve tömörülnének és talán megváltozott állás elfoglalására bírhatnák a házat. Ezt a jelen viszonyok között szintén fölötte sajnosnak és elkerülendőnek tartom. (Élénk helyeslés.) Ez az egyik fő oka annak, amiért a törvényjavaslatot a méltóságos főrendeknek elfogadásra ajánlom. (Élénk rosszas helyeslés.) Mai magasabb műveltség a görög irodalmon alapszik, mind oly okok, amelyek Európa műveit nemzeteit ellenállhatatlanul ösztönözték és ösztönzik arra, hogy gymnasiumaikban ezt tegyék a képzés egyik hatalmas eszközévé. Noha elismerjük, hogy gymnasiumaink mostani növendékeinek nagy részénél alig számba vehető a görög nyelvben tett előmenetel, és noha magunk is azt valljuk, hogy a mostani eredmény alig érdemli meg a rá fordított időt, — de szerintünk ebből nem az következik, hogy tehát mellőzzük, vagy bízzuk a gymnasiumoknak csak azon növendékeire, kiknek épen tetszeni fog, hanem, — mivel mi a görög nyevet a gymnasiumi képzés elengedhetlen eszközének tartjuk — az, hogy e nyelv tanítását akként kell intézni, hogy a mostaninál sokkal nagyobb, olyan foganatja legyen, a mely megfeleljen az óhajtott czélnak. Ezt pedig nem csak nem lehetetlennek, hanem bizonyosan elérhetőnek is tartjuk, ha 1. A reáliskolák folytonos szaporodásával lassan kint kiválnak a gymnasiumokból azok, akiknek életczélja nem kívánja meg a classicus képzést. 2. Ha a görög nyelv tanítása átalában a kellő methodus szerint fog intéztetni, és ha 3. kellő képzettségű tanárok elegendő időt fognak rá fordítani. Másik hiánya a javaslatnak — szerintünk — az, hogy nem foglalkozik elég behatóan azon kérdéssel: miként lehetne hatni arra, hogy a tanárok, folytonos tanulmányozás által a fejlődő tudományosság színvonalán maradhassanak. E tekintetben a javaslatba felvett tanári vizsgák nagyon jók ugyan kiindulási pontnak, de a tanárok folytonos munkásságára nézve alig, vagy épen nem nyújtanak biztosítékot. Nem tartjuk e tekintetben egészen kielégítőknek a tanári értekezleteket sem, hanem óhajtanánk még valamit, ami mind a tudomány, mind az állam érdekében nagyobb biztosítékot nyújtana. Ilyennek tartanánk mi, ha pozitív törvénynyé tétetnék, hogy nem csak rendes, hanem ideiglenes tanárrá sem lehet az, aki legalább egy évet nem töltött valamely tanárképezdében, s még tanári vizsgát nem tett. Továbbá hogy a tanári értekezletek akként szerveztetnének, hogy nem csak paedagogiai, hanem általában szaktudományi értekezletekkel is foglalkoznának; továbbá, hogy a gymnasiumok által kiadatni szokott programaiokban mélhatlanul legyen legalább egy tudományos értekezésihez képest ezen programmok akként rendeztetnének be,hogy egy vagy két tudományos értekezést befogadhassanak,s az igazgatók láttatnának el azon költséggel, amely a programainak ilyen kibővítésére kívántatik. Végre hogy az állam, pénzerejéhez mérve, minél több jutalom-kérdést tűzetne ki oly értekezésekre, amelyek a folytonos tanulmányozás ösztönéül s illetőleg próbakövéül szolgálnának, s az ezen jutalom-kérdésekre beadandott művek akár a tanári értekezletek, akár más, evégre kinevezendő bizottmányok által biráltatnának meg. A középtanodai reform kérdéséhez. A kolozsvári egyetem bölcsészeti kara a minisztériumhoz a középtanodai törvényjavaslat tárgyában következő véleményt terjesztett fel: Karunk őszinte örömmel üdvözli a középtanodai ügynek azon szembetűnő nagy haladását, ameyet az jelez (11., 17., 18., 19. stb. §§.) De bár az egészet általában olyannak tekinti, mint amely a magyar tanügy felvirágzásának kiindulási pontjaként fog egykor említtetni: nem hallgathatja el, hogy lát benne egy pár lényeges hiányt is. Ezen hiányok közül: Egyik a görög nyelvnek facultatív tantárgygyá tétele. Kamuk e kérdésben teljesen osztja azon már többfelől, és többször nyilvánított aggodalmat, miszerint így sokkal kevésbé fog eléretni az óhajtott czél. Kétszeres a mi karunk aggodalma, ha figyelembe veszszük azon ellenmondást, miszerint a gymnasium az egyetemre előkészítő intézetnek mondatik, és mégis a görög nyelvben teljesen járatlan növendékek is jöhetnének a bölcsészeti karhoz, amelynek tantárgyai nagyon megkívánják a görög nyelvben való jártasságot. A görög nyelv gazdagsága az alakokban, a görög irodalom gazdagsága az eszmékben, továbbá ennek a jó ízlés, erény, hazafiság fejlesztésére való nagy hatása, és az a körülmény, hogy a latin irodalom is a görögtől származott, és hogy az euró KÜLFÖLD. A porosz parlamenti vizsgáló bizottság jelentését, melyet tegnapi reggeli és esti lapunkban tér szűke miatt be nem fejezhettünk, alább folytatjuk és be is végezzük. II. 10) Minden szabályzat, mely a közérdek szempontjából megállapíttatik , határozott szabványokkal látandó el, melyek büntetést és magánjogi felelősséget állapítnak, hogy így biztosítva legyen a kijátszás ellen s az ellen, hogy meg nem tartatik. 11) A kihágás minden esetében a felelősség azokra terjesztendő ki, akik ama szabályzat törvényszerű keresztülvitelére vannak hivatva.(Alapítók,elöljáróság,felügyelőtanács.) 12. A társulat köteles gondot viselni e keresztülvitel önálló ellenőrzésére, főleg revisorok alkalmazása által, kik semminemű összeköttetésben nem állanak az igazgatósággal, kiknek jogában áll az, hogy a bíróság közbelépését adott esetekben a revisio bizonyos czéljaira és biztonsági rendszabályokra igénybe vegye és felhívja. 13. A kihágásból származó felelősség tekintetében a kérdésben forgó kihágás természetéhez képest a törvény ruházzon egy részvényest, vagy több egyesült részvényest ahogy daczára a közgyűlés által adott felmentésnek, a saját, vagy a társulat jogait érvényesítse, amenynyiben az illető részvényes a közgyűlésen jelen volt és igényét érvényesítette; b) hogy a bíróságnál különös revisorok alkalmazását javasolja, ha valószínűvé lesz az ügyvezetés törvényékeessége. 14. A kisebbség jogai a bíróra való hivatkozás által óvandók meg, ha bebizonyíttatik, hogy a közgyűlés többsége, oly manipulatiok által készíttetik elő, melyeket a törvény, vagy a statútum határozottan tilt. III. 1. Az állami felügyelet az építési idő alatt az építkezés solidságára és a vasút fölszerelésére vonatkozik. 2. Törvény által lehetővé teendő az államnak a felügyelet gyakorlása mindazon törvényes és igazgatási szabályzatok megtartása felett, melyek a concessio megadásának feltételeit képezték; főleg áll ez, amennyiben a pénz előteremtése, a befizetések és részvények kiadása jön tekintetbe. A franczia lapok szerint az új franczia kormány el van határozva, hogy a nemzetgyűlésnek Mac Mahon hatalma meghosszabbítására adott votumának különbség nélkül minden pártnál „tiszteletet” szerezzen. Ez okozta La Bouillerienek és Ernoulnak mint a szélső jobb képviselőinek kilépését a kormányból. Az uj kormány jól fogadtatott a monarchista pártok által, kivéve a szélső jobboldalt, mely szerfelett boszul. A nemzetgyűlés tegnapi ülésében tovább folytattatott az alkotmánybizottság tagjainak választása. Ezúttal csak öt képviselő kapott többséget — ezek közt van Chosnelong és Sugny ismeretes legitimista. Mindketten tettek volt zarándoklást Frohsdorfba Chambordhoz. A »Birzeryja Viedomosti« czáfolva a berlini «National Zeitung abbeli állítsát, hogy Oroszországban az általános hadkötelezettség a nép és a nemzetiségek, nevezetesen a tatárok idegenkedése és tudatlansága miatt nem valósítható,a sértett hazafiús érzelemmel ezeket mondja : Igaz, hogy nálunk a krími tatárok tömegesen szöknek a katonai kötelezettség alól Törökországba, de a német alattvalók is épen ez oknál fogva vándorolnak ki Amerikába s Germania még sem szünteti azt be, s nem tart attól, hogy jövőben nagyon is megfogy lakosságának száma. Igaz, hogy Germania a hadügyi javítások terén megelőzött bennünket, mert az nála már 60 év óta meghonosult, amit mi csak most létesíteni készülünk; de mi nem fogjuk bevárni a »jénai megveretést« a közáldozat hozatalára, nekünk e tekintetben elégséges a czár felhívó szava. Múltunkban úgy mint Poroszországnak, szintén megvannak fényes hadi hagyományaink. Az általános hadkötelezettség sikerét biztosító erkölcsi tényezőink sem hiányoznak s ezen tényezők: hűséges ragaszkodás a czárhoz, a haza dicsősége és biztonsága s végtére azon óhajtás, hogy jövő történelmünkben a porosz »Jona« ne merüljön fel.“ Lazaíne pere. (Versailles, nov. 21.) A nov. 21-ei ülésen Boyer tábornok,Bazaine bizalmas embere hallgattatott ki, s ő kijelenté, hogy szept. hónapban csak egyszer volt a német főhadiszálláson, tudniillik 15-én, midőn Bazaine levélben fölvilágosítást kért Frigyes Károlytól az ország helyzetéről. Továbbá azt állítja, hogy Regnier szept. 23-án jött a városba, de arról nem tud semmit, ha várjon hozott-e magával levelet. Elnök: Regnier értésére adta-e Bazainenek, hogy Bourbaki a várba vissza nem mehet? — Boyer: Nagyon nehéz volt belőle valamit kivenni, s azt állítá, hogy a tábornok, ki a császárnéhoz megy, nem is jöhet többé vissza a várba, mivel, amint mi hittük, a béke meg fog köttetni Elnök: Látta későbben Regniert? — Boyer: Láttam Londonban, s később Brüsselben, hol panaszkodott, hogy Eugenie nem eléggé erélyes. Kormánybiztos Ismerte ön Arnoux-Riviére-t ? (S tudvalevőleg az előőrsöket vezényelte.) Boyer: Igen. Ezután Lamey kapitány hallgattatott ki, ki a császári herczeg mellett volt Angliában. Előadja Regniernek Hastingsba érkeztet, és hogy azt javasolta, hogy a németekkel békét kössön. Ezt azonban a császárné visszautassa. — Regnier ekkor egy arcképet kért s tanú nem tagadhatta meg tőle, mivel franczia volt s nagyon érdeklődni látszott a császári család iránt. Regniert egészen elfelejtették, midőn Bourbaki megérkezett. „Honnan jön tábornok, megadta magát Metz?“ kérdem tőle, mire Bourbaki egészen magánkívül fölkiáltott: „Tehát megcsaltak!« Fölemlíti még, hogy Regnier másodszori találkozása alkalmával a császárné előtt kijelenté, hogy Metznek élelmével od. végéig is kihúzhatják. Ezután több tanú vallomása olvastatott föl, de ezek többnyire érdektelenek voltak. Bompard képviselő szaire Bar le Dúcban látta Regniert, amint September 26-dikán Metzből megérkezett. Regnier tőle azt követelte, hogy a német főhadiszállásra szállíttassa, de tanú vonakodott, még azután is, miután Regnier útlevelet mutatott elő Bismarcktól, továbbá Bazainetól és elővette a császári herczeg arczképét is. Ezután előadva a német tisztekkel való beszélgetést, kijelenti, hogy ezek Bazaine felől a kgroszabbul nyilatkoztak, sőt többen akként vélekedtek, hogy Bazainet milliókkal meg is lehetne venni. Bompard hozzáteszi, hogy tiltakozott e vádak ellen. Bazaine is tiltakozik tanú vallomása ellen. Legközelebbi tanú Jules Favre, ki a következőket vallja: Sept. 18-án Ferrieresben volt első találkozásom Bismarkkal, s a rákövetkező napon második, s a kanczellár ekkor, a nélkül, hogy szólt volna, egy arczképet nyújtott el nekem, melyen a császárné neve állott saját kézírásával. Azután azt állítá, hogy ezt egy bizonyos egyéniség adta át neki azon hozzátevéssel, hogy fel van hatalmazva a béke megkötése iránt alkudozni. E beszélgetés alkalmával gyakran fordult elő a szó Francziaország várairól, s Bismarck kérde: »Biztos ön, hogy Bazaine engedelmeskedni fog?« Én azt feleltem, hogy bízom a mar saliban s nem hiszem, hogy egy franczia tábornok az ellenséggel szemben megfeledkeznék föladatáról. Bismarck azt felelte: »Nincs igazsága, mert nekem alapos okaim vannak hinni, hogy Bazaine már nem tartozik önökhöz.« A békekötés alkalmával beszéltem ismét Bismarck herczeggel Regnier felől, s szemére vetettem, hogy megcsalt. A kanczellár kitérőleg válaszolt, s nem védte magát. Lefo tábornok, a honvédelmi kormány hadügyminisztere, előadja, hogy a kormány mennyi kísérletet tett összeköttetésbe lépni Bazaine marsallal. Az egyik ügynök a marsall nejének levelét is vitte s egy jelentésben értesittetett a marsall a Párisban történtekről és rajzoltatott a lakosság hazafias lelkesülése. Kérte a marsallt, hogy csatlakozzék ez áramlathoz, s bármennyire különös is volt, hogy hadügyminiszter létére nem parancsolt, hanem kért, mégis megtette, mert már ekkor kételkedett Bazaineban.Az elküldött sok tudósítás közül azonban egyet sem kapott meg a marsall, de az gyanús tanú előtt, hogy megkapta nejének levelét, s a melléje adott jelentést nem. Következik Gambetta. Az elnök kérdi tőle : Minő intézkedéseket tett, hogy Metz várával öszszeköttetésbe lépjen ? Gambetta: Mindjárt a kormány megalakulásának első napjaiban megbíztuk a rendőrfőnököt, hogy valaki által tudassa a párisi eseményeket a metzi hadsereggel, mert nézetünk szerint e hadsereg van legnagyobb segítségünk a veszélyben forgó haza megmentésére. Ekkor nemcsak a kormány, hanem az egész ország bizalommal viseltetett Bazaine fővezéri tehetsége és hazafisága iránt. Szept. 4-re oly tény volt, melynek az előzött események után be kellett következnie. Az egész országban csak egy kiáltás hangzott végig: »Ellen kell állnunk !“ s ez ellenállás két pontra támaszkodhatott: a metzi és az uj hadseregre. Midőn tehát én Toursban voltam, onnan is igyekeztem a történtekről értesíteni a marsallt. Hallottuk a harczokat, s ezek újabb lelkesedést öntöttek belénk. Midőn azonban megtudtuk a vakságot, le voltunk verve. Londoni követünk , Tissot értesített, hogy Bazaine megadása politikai okokkal van összekötve. L a ch a ud kérdi tanút, hogy Bourbaki előadta-e a metzi hadsereg állapotát. Gambetta azt feleli, hogy Bourbaki levert volt,de ismét fölbátorította e szavakkal: Ha az országban vannak emberek, kiknek szívók helyén van, akkor a harczot tovább kell folytatni.« Nyílt levél elvbarátaim és ügytársaimhoz széles e Magyarországon ! Hazánk minden vidékeiről Borán érkeznek hozzám levelek, melyeken azt kérdik tőlem: 1) Igaz-e, hogy a közoktatásügyi miniszter engemet, minden alapos ok, minden vizsgálat, minden kihallgatás nélkül elitélve, Budán a »királyi központi minta-tanítóképezden« 4 éven át betöltött végleges rendes tanári székemből kimozdított és e szerint biztosnak s megingathatlannak tartott hivatalomtól felmentett ? 2) Igaz-e, hogy akaratom és beleegyeztem ellenére a nevezett miniszter Szabadkára a tanítónő képezdéhez helyezett át ? 3) Megyek-e a fővárosból s általában mit szándékozom tenni? A mennyire tőlem telt, a mennyiben időm engedd, siettem levelező lapon válaszolni egyeseknek vagy azon egyleteknek, melyek nekem vagy bizalmi szavazatot küldtek, vagy hozzám a fennebbi kérdéseket intézték. Az »Aradvidéki tanítóegylet« azonban a múlt héten több fővárosi és vidéki lapban, köztük a »Reform«, »Ellenőr«, »Hon«, »Alföld» s többen, nyiltan lépett fel kérdésével és én sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem a nyilvánosság szózata iránt, hogy sem csak egy perczig is haboznám, őszintén és nyíltan előadni a tényállást, ez okból jelen nyílt levelemben válaszolok. A folyó tanévet megkezdők, teljes lelki nyugalommal működtem közre a tanképesítő vizsgálatoknál, tártára meg előadásaimat a képezdén. Meglepetésemre f. é. October 21-én következő rendeletet vettem: „T. Bill József, képezdei tanár urnak, 26,252 sz. A budai állami tanitóképezde igazgatótanácsának indokolt felterjesztéséből kedvetlenül értesültem arról, hogy említett képezde tanári kara közt a szükséges jó egyetértés és együttes közreműködés helyett állandó viszongás senyveszti az intézetet, mely állapotoknak előidézésére legnagyobb mértékben ön adott okot. Ennélfogva szükségesnek látom, önt az intézet érdekében mostani állásától fölmenteni és rendes képezdei tanári minőségében a szabadkai tanítónőképezdéhez rendelni oly meghagyással, hogy új állomását legkésőbb folyó évi november hó végéig elfoglalja. Remélem, hogy uj állomásán oly buzgósággal és tapintattal fog működni, minel az intézet érdeke megkíván és tartózkodni fog jövőre népiskolai lapjában alaptalan közleményekkel és szenvedélyes polémiákkal önmagát és a tanügyet compromittálni. Budapest, 1873. évi október hó 19 én Trefort s. k.“ Ha a decretumban előadottak igazságot tartalmaznának, meggörnyedve alá kellene vetnem magamat az ítéletnek, szó nélkül elfogadnám a tüntetést, mert senki sem fogja tagadni, hogy — bár fizetésem csonkítatlan — az áthelyezés ténye büntetés akar lenni, melyet szigorú vizsgálat nélkül kimérni nem szabad. De a decretumban tényeknek mondott dolgok nem igazak. 1) Én közvetlenül a minister hatósága alá rendelt képezdéhez lettem meghiv a Budára, mely képezdének igazgatótanács alá rendeléséről négy év előtt, midőn meghivatásomat nyerem, szó sem volt, nekem tehát egy igazgatótanács se ingem, se gallérom, annál kevésbé, mert én egyenesen a minister kezébe tettem le az esküt, mint bármely osztálytanácsos vagy tanfelügyelő, az igazgatótanács tagjai pedig esküt senkinek sem tettek, sőt a budai ig. tanács a hivatalos lapban ki sincs hirdetve, jogilag tehát nem is létezik. 2. Feltéve, hogy a kérdéses tanács jogilag is létezik : ez a miniszterhez indokolt felterjesztést a tanárok közötti viszonyról nem nyújthatott, mert vizsgálatot nem tartott, nem javasolt, mert üléseiben csak 3—4 tag vett részt, mert a tanártestületnek az nem elöljárósága, mert a tanárok között vádló nem volt, vádlevél az igazgatótanácshoz nem adatott, tehát joga sem volt a tanárok közötti személyes viszonyt jelentésébe felvenni, miután a képezde évi működéséről egyedül csak a tanártestület előterjesztése alapján tehet jelentést a miniszternek. 3. ) Viszály a tanárok közt nem volt és — ha baj létezett — ezt nem én, hanem a minisztérium idézte elő. A tanári szék 1869—70-iki jegyzőkönyveiből, a kinevezésemet megelőzött tárgyalásokból, a 4 év előtt működött képezdei igazgató hírlapi nyilatkozataiból, az első évben velem szolgált egyik tanártársam tanúságából és a tanártestület 1875/1 és 1876/2-iki határozataiból bebizonyíthatom, hogy a budai képezdén én lettem kinevezve és vagyok illetékes a paedagogia tanítására, mit az 186®/76-iki tanévben tettem is, de emellett a magyar nyelvet és irodalmat is előadtam, ez által azon tanárnak, kinek a nyelvoktatás kötelessége lett volna, ebbeli tudatlanságát kollegiális szempontból eltakarni óhajtván. E tanár eltávolításával a budai képezdéhez kívülem, uj rendes tanárok jöttek s már találkozásunk első perezében megkezdődött a baj, mert az uj igazgató magának követelte az én tárgyamat, a paedagogiát, mely szakmám. S a minisztérium — daczára a tantestületnek mellettem hozott két rendbeli határozatának — nem intézkedett. Az új igazgató minden tanév elején erőszakosan megkezdi a paedagogiai előadásokat és számomra, akaratom, hajlamom és vágyam ellenére a nyelvszak maradt. Pauer miniszter végre a vitás kérdést úgy intézte el a múlt évben, hogy egy miniszteriális tanácskozmány alkalmával abban állapodtak meg, miszerint a polgári képezde megnyitásával ketten, t. i. az igazgató és én fogjuk előadni a paedagogiát. Ha tehát volt „viszály“ — a viszály ez volt, de ennek nem csak főrészese, hanem egyedüli oka a minisztérium. Személyes viszongás a képezdén nem létezett, a tanárok velem együtt kizárólagosan a vitás kérdés eldöntését sürgették. 4) Két évi tárgyalás után 1869-ben végleges tanári állomásomat Budán elfogadtam azon kikötés mellett, hogy tanügyi lapomat továbbra is föntartom s maga Eötvös báró helyessé ez elhatározásomat, sőt mi több, újabban a »Magyar Néptanító« megindításakor Trefort miniszter hivatalosan köszönő iratot intézett hozzám a „Néptanítóért.“ Egy közleményemet Pauer miniszter kormánya alatt a minisztérium alaptalannak hitte , s ez okból cáfolatot küldött be hozzám, a független szerkesztőhöz . Trefort miniszter másként vélt eljárhatni, ő t. i. mások hibájáért egy szerkesztővel áthelyezési decrétummal polemizál, mert a szerkesztő történetesen tanár is. Pedig én az államnak mint képezdei tanár, nem pedig mint szerkesztő állok szolgálatában, a szerkesztőnek semmiféle nagyhatalmú miniszter nem parancsol. Az állam ellen nem írtam soha. Nézeteim Eötvös és Pauler törekvéseivel ugyanazonosak voltak , de a Trefort administratióját tanügyi politikáját, a tanügy felvirágoztatására nézi károsnak, veszedelmesnek találván, nem csak nem támogattam, hanem egyenesen megtámadtam. Tanügyünket a népiskolai tanügyhöz nem értő, de miniszter részinformatiók folytán érvénybe sodorta, mert az állami felügyeletet illustriussá tette. Őt megtámadni hazafias szent kötességem volt, bár eddig egyedül a kormányzás hibáit tüntetem fel. Mindezeknél fogva tehát sem az igazgatótanács indokolt felterjesztést nem tehetett, sem a tanártestületben az intézetet senyvesztő viszálykodás, melynek én lettm rá volna főrészese, nem volt, sem pedig alaptalan köztemnyékét lapomban nem ráztam, de igenis, elkövetett a minisztérium ellenemben jogsértést és méltatlanságot, mint ezt annak idejében Schvarcz Gyula országos képviselő úr interpellációjára ma az akkori közoktatásügyét Pauler minister úr, az országgyűlés Színe előtt kijelentette. Hogy ezt várjon én magamat és a magyar tanügyet iró, működésemmel compromittáltam-e? Ezt Trefort miniszter bizonyára önmaga sem hiszi. Hisz ő is élénken emlékezik még arra, miként hivatkozott Javai a közoktatásügyi budget tárgyalása alkalmával Csengery Antal országos képviselő úr egyetlen egy külföldi paedagogiai lap dicséretére, hogy egy védenctét az országos képviselők szemében emelje; és én — nem dicsekedhetem ugyan egy Csengery hatalmas védelmével s azért itt félretéve minden álszerénységet, elmondom, — én nem egy, de — ha kell — harmincz-negyven külföldi tekintetes lapot és könyvet sorolhatnék fel, hol épen az én működésem találkozik nagy hírű szakférfiak elismerésével. Ez elismerés, szerény véleményem szerint az által nyer fokozást, hogy az ország jóravaló tanügyi lapjai önfeláldozó és önzetlen munkálkodásomat tá-