A Hon, 1873. december (11. évfolyam, 276-299. szám)
1873-12-03 / 278. szám
/ S78 *zárk. XI. évfolyam. Kiadóhivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es str kiadás együtt: 3 hónapra.............................................6 írta ki. 6 hónapra................................ 12 » — » Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hé’első'napjától számittatik. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. uw—»» Reggeli !&Mtts. Budapest, 1878. Szerda dec 3 Szerkesztési o oda s Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési leüli vám „A HON“ X 1-dik évi folyamára. Előfizetési ára 5 lt £ [UNK]“ g fpy- Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványkat kérjük használni, melyek bérmentesítve tiz frtig sak 6, 10 frton felül pedig 10 krha kerül. Az előfizető ,ok a ?Hon kiadóhivatala« ezim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala, Budapest* dec 2. A helyzetről. A A ma megjelent jobboldali lapokat nem volt képes fellelkesíteni a Deákkör vasárnapi conferenciája, sőt még egy pillanatra sem állítá be a szakadást, mely e párt töredékei közt napról-napra élesebbé lesz. Ez a helyzet szükségszerű következménye, mely nem fog megszűnni mindaddig, míg a válság teljesen ki nem forrja magát. És, ugy látszik, hogy a Szlávy személye iránti bizalom-nyilatkozat még sietteti ezt — habár nem oly irányban, melyben azt a Deákpárt orthodox hívei akarák fejleszteni, vagy jobban mondva felnyomni. Mert, ha nem csalódunk, az orthodox jobboldali felfogás abban az agitatióban nyilvánul, mely a vasárnapi ostentatiot előidézte, hogy t. i. maradjon minden úgy, a mint van: a Deákpárti heterogén elemek hallgassanak el, Szlávy kormányozzon azokkal, akiket kabinetjébe „a párt kebeléből“ összeszedhet — és úgy, a mint tud. De e czel nincs elérve, mert a töredékek magukat sem a bizalmi nyilatkozatnak, sem a fegyelemnek alá nem rendelik: mire legfényesebb bizonyíték az, hogy a „Reform“ ma már Deákpártot sem ismer, az „Ungarischer Lloyd“ elkárhoztatja, a parlamentarismusra veszélyesnek tartja a vasárnapi conferenciát és mindezek előérzetében a „Pesti Napló“ ajtót mutat Sennyeynek, miután megtudta, hogy ez megírta a „Vale“-t a Deákpártnak. Nem feladatunk a Deákpárt miseriaival foglalkozni, de a fellebbi tényeket konstatálnunk kelle azért, hogy körültekinthessünk és láthassuk, hogy mire lehetünk elkészülve a közelebbi napokban, hetekben azon teendőkre nézve, melyek most mind megannyi égető kérdésképen egy magyar kormányra súlyosodnak ? — Kimondjuk nyíltan: csak halogatásra és félrendszabályokra. Budgetrendezés és bankügy nyitják meg azon elvi jelentőségű kérdések sorát, melyeket, egyéb folyó ügyek mellett,elsősorban tárgyalni kell, hogy államháztartásunkat rendezzük és, hogy a bankkérdésben, ha nem is megoldásra, legalább megállapodásra jussunk. E kérdések közül már az első is: ép oly erős kormányt, mint biztos többséget feltételez, ha azt akarjuk, hogy tetemes törlések és megtakarítások által legalább deficitünk további növekedését akadályozzuk meg. Mert jól jegyezzük meg, hogy a pénzügyi bizottság kedvező számításai és az új kölcsön felhasználása után is, legalább 10—15 milliót kell törölnünk a budgetből, ha azt akarjuk, hogy az ínséges munkákat is megbírjuk, deficitünket is fedezni képesek legyünk, bevételeink előre látható apadását is elviselhessük — legalább a már megkötött kölcsön segítségével. De ennek a nagyszerű revisionak keresztülvitelére , erős és biztos támogatásra számító kormányra van szükség.Mert e műtétnél sok protectiónak nyakát szegni, sok sine curának véget vetni, sok vállalatot beszüntetni kell. — Erre határozott kormány és nagy parlamenti támogatás kell. — És ily támogatásra (ha csak egy váratlan fordulat be nem áll) Szlávy nem számíthat, legalább a jobboldal mostani hangulata és feltartózhatlanul megindult forrongásai közt, nem. Márpedig valóságos szerencsétlenségnek tartanók azt, ha a budget egész holt terhével súlyosodnék reánk, csak azért, mert kormányunknak nincs elég önbizalma és határozottsága a szükségtelen költségek törlésére, így vagyunk a bankügyben is. Tegnap a jobboldal még a vasárnapi conferencia hatása alatt volt és mégis a hűséges kormánylap , a „Pester Lloyd“ is azt hangsúlyozza, hogy sokan voltak a folyosón, kik a baloldallal szavazni nem akartak, habár erről legalább tudják, hogy mit akar ez ügyben , de Szlávy mellett sem szavaztak, mert ennek még nem ösmerik terveit, noha mi meg azt hisszük, hogy lehető tervei még többeket kiszorítnának a folyosókra a szavazás elől, ha ugyan ez az inparlamentáris vagy immorális állapot még tovább tart. Tehát most már nem mi, nem az ellenzék, de a jobboldal vallja be azt, hogy a kormány programm és terv nélkül van legfontosabb és legégetőbb kérdéseink egyikében. Nem mi, hanem a jobboldal követel programmot Szlávytól: úgy a conferentián, mint a sajtóban. Ez bizalmatlanságnak elég nagy, de valóságos kényszerűség is. Ha tehát a helyzetet jól szemügyre vesszük és egészen részrehajlatlanul ítéljük meg a dolgokat, újabban is azt mondhatjuk, hogy az a Deákpárt újabb magatartása által nem javult ás ha reményünk van a kibontakozásra, ez épen abban rejlik, hogy a helyzet roszasága, tarthatatlansága siettetni fogja azt. Mily irányban ? Még nem tudjuk, de hogy sem Sennyey kilépése a Deákpártból, sem a Lónyaysták oppositiója annak kebelében és eshetőleges szövetkezése azon kívül nem fogja a Szlávy minisztérium többségét kompaktá, kormányát erőssé tenni, azt csaknem bizonyosnak vehetjük. Köztudomású dolog, hogy fontos tényező és így számba veendő itt még Ghyczy fellépése is. Mert alig hisszük,hogy a „Pesti Napló“ csalóka hivogatásának eredménye az lenne, hogy Ghyczy „par et simple «tárczát vállaljon Szlávy alatt vagy satellesnek beálljon Széll Kálmán vagy más valaki pénzügyminisztersége mellett. Ha ő acióba lép, hivatása nagyobb. Ezt mi mondhatjuk el legelfogulatlanabbul, kik mellette engugirozva nem vagyunk. Azonban épen ezért mi minden actiónak örülünk, mely a helyzetet tisztázza. Nem azért, mintha coalitiót keresnénk, hanem azért, mert az ország érdeke követeli, hogy a Parlamentarismus a „cirque“k uralma alól felszabaduljon, erős kormány és pártalakulás fejlődjék ki, mert az országon segíteni nem a kendőzés, hanem a végleges megoldás fog. — A baloldali kör ma d. u. 5 órakor tartott értekezletén hosszabb vita fejlődött Becze Antal és Haller Ferencz gr. képviselők mentelmi ügyében. A párt végre abban állapodott meg, hogy a nevezett képviselők közül egyiket sem véli kiadandónak. Ezután az osztályokhoz utasított törvényjavaslatokat vette tárgyalás alá az értekezlet. — A Deák párt egyik töredéke (mint a gróf Csáky Tivadar által hozzánk beküldött »Ungarische Correspondenz írja) — gróf Hunyadynál tanácskozmányt tartott, melyben több horvát képviselő is részt vett. E töredék Senyey bárót ismeri el vezéréül, habár sem a báró, sem bizalmasabb emberei abban részt nem vettek. A tanácskozás eredményéről mit sem tudunk. — Horváth Boldizsár hír szerint, le akar képviselői állásáról mondani, hogy felszabadulván mindenféle párt kötelezettség alól, új programm alapján lépjen fel, melynek alapján megindítandó működésének a Deákpártban több követője lenne — mint gróf Csáky írja. A pénzügyi bizottság, (mint értesülünk,) Zsedényi indítványára a hirlap-bélyeg helyreállítását fogja indítványozni. Mi e rendszabálynak sem méltányosságát, sem czélszerűségét el nem ismerjük és reméljük, hogy az országgyűlés is osztani fogja nézetünket. Nem méltányos azért, mert, az 1869-ben eltörölt hirlap-bélyeg helyreállítása, a magyar sajtó rovására esnék és emelné a bécsi sajtó befolyását, terjedésével, hazánkban, miután ebben is előnyben lennének a bécsi lapok. Nem czélszerű, mert az alig 180 ezer forintot hozó jövedelemág az államon majd mit sem segít és a magyar sajtónak a létezhetést és terjedést nehezíti meg. Ez még a mellett valóságos reactionarius visszaesés lenne most, mikor még a poroszok is eltörlik a hirlap-bélyeget Ily gyenge finánc operatio és reactionarius rendszabály államháztartásunk hitelét nem emelné. — A képviselőház II. osztálya hónap decz. 3-án az országos ülés után, a VII. osztály pedig d. u. 5 órakor tart ülést a hozzájuk utasított jjavaslatok tárgyalására. — A képviselőház IX. osztálya ma délelőtt tartott ülést, melyben tárgyalás alá vette a magyar sarhadi csapatokhoz 1874. évre kiállítandó ujoncz és póttartaléki jutalék megállapításáról, a belvizek levezetése körüli eljárásról és a tanulóifjúság katonai gyakorlatáról szólójavaslatokat. Az osztály a két előbbijavaslatot változatlanul elfogadta. Az ellenzék az első tjavaslatnál a sar hadi csapatok kifejezés helyébe magyar hadsereget kívánt tétetni, de a többség a szerkezetet tarta meg. A tanulóifjúság katonai gyakorlatairól szólójavaslatot illetőleg az osztály azon utasítást adó előadójának, hogy a központi bizottságban azon nézetnek adjon kifejezést, hogy ezen tjavaslat a tanügyi bizottsághoz utasittassék, s csak azután vétetnék az az osztályokban tárgyalás alá. Az osztályban a rendes elnök Gorove nem lévén jelen, Lükő elnökölt. Előadó Dániel Ernő. — A tanügyi bizottság tegnap d. u. 5 órától esti fél 9-ig tartott üléséből utólagosan érdekessége miatt terjedelmesebben közöljük a 9-ik §-ról szóló vitát, mely a hit és erkölcstanra vonatkozik s mely az ülés főpontját képezte. Ezen pontnál hosszadalmas vita fejlett ki azon kérdés fölött, vajon az erkölcstan mint ilyen, azaz mint felekezeti színezet nélküli bölcsészeti tantárgy külön előadás lérc-e a középtanodákban és ugyan elválasztva a hittantól és a szorosabban vett úgynevezett vallás és erkölcstantól vagy ne. E kérdésben Szathmáry K. és Patrubány tisztán, határozottan egy külön felekezetiség nélküli erkölcstannak olyatén behozatala mellett nyilatkoztak, mely szerint ne a hitoktatók által, hanem a rendes tanárok valamelyike által adassák elő legalább hetenkint 1 órával. Szilády, Molnárral és Tisza K. nemkülönben Kautz veszélyesnek tartanák az erkölcstannak külön tantárgyal behozatalát és épen azért a hit és erkölcstant az illető hitfelekezetek kezében óhajtják meghagyatni. Mielőtt a kérdés eldöntetett volna, ugyancsak a 9-ik § nak első részére vonatkozólag többrendbeli indítvány tétetett. E rész ugyanis így hangzik : »Az egyes tantárgyakban elérendő ezélt időről időre a közoktatásügyi miniszter határozza meg a hit és erkölcstan kivételével.“ A §. ezen első részét Várady Gábor oda módosíttatni indítványozta, miszerint a tantárgyakban elérendő czélt a 45. §-ban említett orsz. értekezlet meghallgatásával a miniszter állapítja meg, s meghagyandónak véli az eredeti szerkezet második részét, mely így hangzik : „melyek tanítása iránt az illető egyházi hatóság intézkedik.« Tisza K. mindkét részt egybekapcsolólag következő szerkezettel inditványozza felcseréltetni: »A középtanodák tantervét jelen törvény 4 és 5. §§-ban felsorolt tantárgyakra vonatkozólag, a hit- és erkölcstan kivételével, a közoktatásügyi miniszter állapítja meg, a hit- és erkölcstanra vonatkozólag pedig az illető vallásfelekezetek meghallgatásával.« Kautz tanterv helyett tanmenetet kíván tétetni. Urváry a szerkezet első részét pártolta, valamint a miniszter is, és ez utóbbi különösen megnyugtatni igyekezvén Tiszát, ki attól fél, hogy ha a tananyag beosztásának osztályonkénti mértéke (bele nem értve az órák számát) a törvényben szabatosan körül nem iatik, a középtanodai közoktatásügy rendszere az egyes közoktatásügyi miniszterek szeszélyeinek annyira alávetve teendőnek, hogy az ifjúság — míg az alsó osztályoktól a 8. osztályig felemelkedig — három rendszerváltozást érhetvén, a legzavarosabb tanmódnak eshetik áldozatul. Tisza indítványa, mely szerint a tananyagnak osztályonkénti mértéke a törvénybe bevézessék, a 9. §. felett folyt vita e stádiumában szavazásra felvétetvén nagy szótöbbséggel elesett. Ez indítvány elejtése után Pulszky a 9 §. kétfelé választását indítványozá. A kérdés szavazás alá bocsáttatván az első részre nézve Tisza fentebb említett indítványa fogadtatott el. A második résznél ismét igen hosszú és élénk vita után Molnár Aladár közvetítő indítványát fogadta el a bizottság. Az indítvány főbb vonásaiban következő: Az erkölcstan külön tantárgyul ne adassák elő, hanem a hit- és vallástani erkölcstan előadása az illető egyházhatóságokat illetvén meg, a hit és erkölcstan tananyagának tantervét tekintettel az órák beosztására, a közoktatásügyi miniszter állapítja meg. Ezen tantárgy minden esetre nyilvános helyen — akár a középtanodában magában, akár az egyházhatóság által kijelölt helyen eszközlendő. Molnár ezen indítványának szószerinti szövegét közöljük majd, midőn az a bizottság e ó formulázva fog beterjesztetni. — A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tartott ülésében, a költségvetés kiadási részét tárgyalta s két minisztérium költségvetését t. i. a horvát miniszteriumét és a miniszterelnökségét be is végezte. Mielőtt azonban erre került volna a sor, a fedezet kérdésével foglalkozott. Megállapodásairól a következőket írhatjuk: A pénzügyminisztérium által előirányzott betétekből módosította a következő tételeket: Egyenes adókból várható bevétel czimén előirányozva van 70.956,312 frt. Miután azonban az 1872 évi zárszámadási eredmények és az 1873 évi kezelési eredmények úgy, a mint azok 3 évnegyedről kiírattak és amint hozzávetőleg a negyedik évnegyedre előre láthatók, azon meggyőződésre vezették a bizottságot, hogy tekintve az 1873 ik évnek rendkívül nyomasztó hatását és súlyos következéseit, alig számítható az egyenes adók akadálytalan és teljes mérvű befolyása, azért nehogy az államháztartás ezen eshetőséggel szemben fedezetlenül álljon, 9 millióra menő hiányt vesz a bizottság számításba az egyenes adóknál és így 9 millióval magasabb fedezetről való gondoskodást tart szükségesnek. A fogyasztási adóknál az előirányzott összegek helyett a következő összegeket vette fel: szeszadó:6 millió ft. — bor: 2.735.000 ft — hus : 2.020.000 ft. — czukor : 1.320.000 ft. sör : 1.820.000 fthatárőrvidéki fogyasztási adó 124.000 ft tehát ősz: 14.019.000. A jogilletékeknél 13.025.000 ft. Díjak: 648.000 ft. Államerdők bevételeit 1.926.670 írttal szállítja és igy 9.674.944 ftban állapítja meg a bizottság. A kiadásokat pedig 1.416.900 írttal szállítja. Bányászat bevételeit 14036.000 írtban állapítja meg 547.404 írttal kevesbbitvén. A kiadásokat ezen czimnél ennek folytán 353.350 írttal apasztván. Államvasutakét 3 millióval apasztja. A rendkívüli bevételeknél az állam javak eladásából várt összeg 1.500.000 frtra szállíttatott. Előlegek 500.000 frttal szállíttattak. Erdő irtásból várható 490.000 frtnyi bevétel szintén kihagyatott és igy összesen 151/* millióval nagyobbnak tűnik elő a hiány. Az egyes minisztériumok költségvetésének tárgyalását kezdvén a bizottsági először is a horvátszlavón minisztérium költségvetését vette fel. A minisztériumot Bogovich Mirko miniszteri tanácsos képviselte. E költségvetésből töröltetett egy miniszteri tanácsos, két fogalmazó, segédfogalmazó és házi szolga fizetése összesen 9640 frt. Ezután a miniszterelnökség költségvetése következett, jelen volt maga a miniszterelnök! E tárczánál töröltetett 30, 00 frt, mely a codificationalis munkálatokra volt előirányozva, a miniszterelnök ugyanis kijelenti, hogy e szükségletet a rendelkezési alapból fogja fedezni. Ezenkívül javasla a miniszterelnök, hogy 12 ezer forintnyi elnöki illetéke töröltessék. A bizottság azonban tekintetbe vévén azt, hogy a miniszterelnök az országot képviseli, ezt oly kiadásnak tekinti, melyet az állás méltósága okvetlenül megkíván, az összeget a költségvetésben meghagyandónak véleményezi. A bizottság egyébiránt az egyes tárczák költségvetéseinek tárgyalására nézve előzetesen abban állapodott meg, hogy fölszólítja az összes ministériumot, hogy az illető költségvetésekben eszközölhető törlésekre vonatkozólag tegyék meg javaslataikat a miniszterek. A többi tárcza költségvetéseire vonatkozó törlésekre nézve a miniszterek a holnapután d. e. 10 órakor tartandó ülésre ígérték előterjesztéseiket. A pénzügyi bizottság mai ülésén Kerkapoly és Wenckheim miniszteren kívül jelen volt az összes kormány. A vasúti bizottság a pénzügyi bizottság kiküldött albizottságával egyesülten ülést tartott ma délután 5 órakor. Az ülés tárgyát a keleti vasút ügye képezi, s e tárgyaláson jelen volt a közlekedési miniszteren kívül Kerkapoly Károly pénzügyminiszter is. Tudósításunk zártakor a bizottság tanácskozása még folyt, és így a részletekkel csak közelebbi számunkban szolgálhatunk. aH«raa| Az uj encyclica. □ Megint mennydörög Róma felöl, a szent atya újra villogtatja a száraz mennyköveit. Csakhogy már száraznak se lehet valami nagyon igazi, mert nov. 21-én süttetvén el Rómában, még csak ma dec 2-án jutott el mihozzánk, holott a villany valami hatvanezer lábat halad egy másodpercz alatt. No de az anyaszentegyház tagadja a pnysikát, érjük be tehát olyan villámmal, amilyen tőle épen telik. Teljes críme ennek a szent fulmennek a szokás és a „Magyar Állam“ bizonysága szerint következőkép hangzik: Sanctissimi domini nostri Pii divina providentia Papae IX, epistola encyclica ad omnes patriarchas, primates, archiepiscopos, episcopos, aliisque locorum ordinarios gratiam et communionem cum apostolica sede habentes. Kezdete, melyről in secula seculorum neveztetni fog: >Etsi múlta.« Ő szentsége keservesen panaszolja uralkodásának sanyarú voltát s az őt kivált újabb időben ért súlyos csapásokat, melyektől szive vérzik s melyeknek czélja nem kevesebb, mint Krisztus egyházát ugyan ez lehetséges volna megrendíteni, ha Azután sorra veszi és részletezni kezdi az államhatalmaknak újabb időben foganatba vett egyházellenes intézkedéseit, elkezdvén az olasz sacrilegiumokon és usurpatión, folytatván a genfi egyházpolitikai intézkedéseken, a baseli és solothurni kormányok határozatain, Lachat püspök üldöztetésén, a németországi durva hatalmaskodásokon, egyházbontó törvényeken s uj schismatikus hierarchia alapítását czélzó törekvéseken s végre Amerikában, hol szinte méltatlan bánásmódban részesül az egyház egynémely állam részéről. S kik, a kiknek mind ez a sok gonosz köszönhető ? Kik lennének mások, mint a szabadkőművesek. Ez a pokol fajzata folyvást az anyaszentegyházat üldözi, ez a „pestis“ hatalmába kerítette több államban az ország kormányát s most az állam hatalmát az egyház megsemmisitésére használja fel. Ennélfogva azok az állami intézkedések, törvények, rendeletek , melyek az egyház megrontására, tagjainak üldözésére szánvák és a kánonok erejébe ütközők, melyek a katholikus vallás dogmáival és a tridenti zsinat és a pápai constitutiók által szentesített egyházi fegyelemmel ellenkeznek, semmisek és kötelező erővel nem bírnak, elvetendők és kárhoztatandók, — az ókatholikusok eretnekeknek és szakadároknak tekintendők, püspökük, Reikens, nem különben azok, a kik megválasztották, fölszenteltetésénél közreműködtek, őt követik és támogatják, excommunicáltatnak és az egyházzal való minden közösségtől kizáratnak. A pápai uj encyclica két legnevezetesebb momentuma a fentebbi sorokban foglaltatik. Egyik amaz elvi kérdés sajátszerű megoldása, hogy állami intézkedéseket, törvényeket , mihelyt azok az egyháziakba ütköznek, — ő szentsége nem kötelező eres jüeknek hirdet és semmiseknek declarál, igy az állam törvényhozási hatalmát egészen illusoriussá teszi , — a másik , hogy az „elkergetett merész emberek jogtalan hatalma és elvetemültsége“ által fungált uj hierarchiát — az ó-katholikusokét — kiátkozza és az anyaszentegyházzal való minden közösségből kirekeszti. Ami az első kérdést illeti, az eléggé szellőztetve volt és lesz a lapokban. Ez alkalommal tehát csak e második kérdésre nézve kívánunk néhány igénytelen megjegyzést tenni. Ami az ó-katholicusokat a pápapártiaktól elválasztá, az a pápai csalhatatlanságnak doámává emelése volt. Tény, hogy e tan dogmává emelése az 1870-ben tartott római zsinat által ment végbe. Ennélfogva, mint dogma 1870 előtt nem existált. (Ők ugyan vitatják, hogy existál, de ez esetben mire való lett volna az 1870-ki római zsinat, ha nem arra, hogy a tévmentességi tant, amire összehivatott, dogmaerőre emelje és hirdesse ?) Ha nem existált, akkor nem is vallotta azt egy katholikus sem dogmának, maga a már most csalhatatlan pápa sem. Ha tehát ő most azokat, akik most is ott állnak, ahol az egész katholikus világ 1870 júniusa előtt állott, kiátkozza: ugyanakkor kiátkozta ő szentsége az egész 1870 nyara előtti egész katholikus világot, annak a múltját, sőt ő maga magát is, és azt hirdeti, hogy mind az, mind ő ez idő előtt tévelygésben élt. Ez egy. De ha a legújabb encyclieát összevetjük ő szentségének a német császárhoz intézett s közöltetésekor nagy port vert levelével, lehetetlen, hogy a tévmentes atyának egy szembeszökő következetlensége kikerülje a figyelmünket. Abban a levélben ugyanis azt mondja, hogy senki, aki megkereszteltetett és keresztyén pápa alá tartozandóság kötelékeiből ki nem vonhatja magát. Még az eretnek sem, még az sem, a ki a pápát el nem ismeri s maga és a Krisztus között közbenjárót el nem fogad a minő a német császár és a többi protestáns. Tagadhatja ugyan, hogy a pápa egyházi fennhatósága alá tartoznék, s lehet, hogy tényleg nem is tartozik, de jogilag, mégpedig isteni jog alapján, tartozik oda tartozni. Föltéve, hogy ezt a tant elfogadjuk, hogyan értelmezzük akkor a pápa azon újabb tanát, mely szerint az ókatholikusok excommunicáltatnak, az egyházközösségből kirekesztetnek, tehát pápai hatóság alá tartozni megszűnnek ? Hiszen az ókatholikusok is megkeresztelkedtek, megmaradtak keresztényeknek s az 1870-ik év közepéig maga a pápa is az ő hitüket vallotta és dogmáikat hirdette,sőt ők még 1870. után is közelebb állnak a pápához, mint a német császár és a többi protestánsok, mert amazok a pápának csak egy, ezek pedig ezen az egyen kivül is még sok dogmáját tagadják. Nem lenne érdektelen, ha ő szentsége erre a homályos kérdésre a vak világ kedvéért némi világosságot vetni kegyeskednék, meg lévén írva, hogy „vakokat világosítsatok. ” Ez év súlyos csapásai. A belügyminiszter ez évben dúlt járványról és a termési viszonyokról a következő jelentést terjeszté a képviselőház elé: Az 1873. év súlyos csapásokat hozott a hasára, kötelességemnek tartom az ezen csapások által előidézett helyzetről és a kormánynak ezzel szemben tett intézkedéseiről a tisztelt képviselőháznak jelentést tenni. Elnézve a pénzválságtól, mely ezen jelentés keretébe csak mellékesen tartozik, két szomorú jelenséggel kell és fog még kelleni megküzdenünk : az egyik az emberi életben oly nagy pusztításokat okozott járvány, a másik a kedvezőtlen időjárás folytán az ország nagy részében eredményezett résztermés. Az első rögtöni tevékenységet és gyors segélynyújtást, a második egyelőre legalább a helyzetnek lehetőleg hű felismerését — s annak alapján a szükségesnek mutatkozó rendszabályok és segédeszközök előkészítését téve a kormány kötelességévé, melynek a következő módon igyekezett megfelelni : A járvány. A cholera-járvány 1872. évi október hó végén vette kezdetét , s egy éven át az ország különböző részein kisebb-nagyobb mértékben folytonosan uralgott, a múlt téli hónapokban apadásnak indulva, nem csupán heveny jellegéből veszített, hanem kisebb számú betegüléseket is okozott úgy, hogy a folyó évi ápril hó 20-tól május hó 1-ig terjedő időszakra vonatkozó jelentések szerint Abaúj, Bács-Bodrog, Barog, Borsod, Esztergom, Gömör, Hont, Marmaros, Nógrád, Sáros, Szabolcs, Szepes, Temes, Torna, Ung Zólyom vármegyék, a XVI. szepesi város és a Jász- Kun kerületekben, továbbá Bártfa, Buda, Eperjes, Kassa s Pest városokban, vagyis 17 megyei és 7 városi. Összesen 24 törvényhatóságban uralgott a járvány és ezekben ezen idő alatt csupán 1144 volt a betegek szaporodása, kik közül 683 meggyógyult, 571 meghalt, és május hó 1-én már csak 497 maradt az egész országban további ápolás alatt. Ekkor a járvány ismét terjedni kezdett s a máj. 1- től jun. 1-ig terjedő időszakban az összes beteglétszám 1278-ra emelkedett. Julius 1 -től fogva a járvány felette gyors kiterjedést vevén, nem csupán oly helyeken tört ki ismét, melyekben immár megszűntnek nyilváníttatott, hanem még számos oly helyeken is lépett föl, hol a kórnak a járvány egész ideje alatt mindaddig nyoma sem volt, nevezetesen az Alföldön és Erdélyben. A járvány ez alkalommal szokatlan hevelynyel , és az előbbi járványokat túlhaladó kiterjedésben dühöngött és az összes 152 törvényhatóság közül 136-nak területén lépett föl és csak 16 csekélyebb területű törvényhatóság, leginkább kisebb városok maradtak ezúttal a járvány által megkímélve. A járvány egész tartama alatt, azaz 1872. évi October hó 1- tól fogva, folyó évi October hó végéig, annak állása és kiterjedése a következő volt: 136 törvényhatósághoz tartozó 6250 községben 8 millió 435,632 összes lakosságból megbetegült 431,406, meggyógyult 245,655, meghalt 181,672; további ápolás alatt pedig maradt 539 községben 4079 egyén. Ily tömérdek áldozatot ragadott el a járvány ezen év alatt, s ezáltal mennyi szellemi és anyagi munkaerő veszett el a hazára nézve. Hogy a fennebbi betegülési, gyógyulási s ha-