A Hon, 1873. december (11. évfolyam, 276-299. szám)

1873-12-03 / 278. szám

/ S78 *zárk­. XI. évfolyam. Kiadó­hivatal : Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es str kiadás együtt: 3 hónapra.............................................6 írt­a ki. 6 hónapra................................ 12 » — » Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hé’első'napjától számitta­tik. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. uw—»» Reggeli !&Mtts. Budapest, 1878. Szerda dec 3 Szerkesztési o oda s Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési leüli vám „A HON“ X 1-dik évi folyamára. Előfizetési ára 5 lt £ [UNK]“ g fpy- Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalvány­­kat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tiz frtig sak 6, 10 frton felül pedig 10 krha ke­rül. Az előfizető ,ok a ?Hon kiadóhivatala« ezim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala, Budapest* dec 2. A helyzetről. A A ma megjelent jobboldali lapokat nem volt képes fellelkesíteni a Deákkör va­sárnapi conferenciája, sőt még egy pillanatra sem állítá be a szakadást, mely e párt töre­dékei közt napról-napra élesebbé lesz. Ez a helyzet szükségszerű következménye, mely nem fog megszűnni mindaddig, míg a válság teljesen ki nem forrja magát. És, ugy látszik, hogy a Szlávy személye iránti bizalom-nyi­latkozat még sietteti ezt — habár nem oly irányban, melyben azt a Deákpárt orthodox hívei akarák fejleszteni, vagy jobban mondva felnyomni. Mert, ha nem csalódunk, az ortho­dox jobboldali felfogás abban az agitatióban nyilvánul, mely a vasárnapi ostentatiot elő­idézte, hogy t. i. maradjon minden úgy, a mint van: a Deákpárti heterogén elemek hallgassanak el, Szlávy kormányozzon azok­kal, a­kiket kabinetjébe „a párt kebeléből“ összeszedhet — és úgy, a mint tud. De e czel nincs elérve, mert a töredékek magukat sem a bizalmi nyilatkozatnak, sem a fegyelemnek alá nem rendelik: mire legfé­­nyesebb bizonyíték az, hogy a „Reform“ ma már Deákpártot sem ismer, az „Ungarischer Lloyd“ elkárhoztatja, a parlamentaris­­musra veszélyesnek tartja a vasárnapi confe­­renciát és mindezek előérzetében a „Pesti Napló“ ajtót mutat Sennyeynek, miután meg­tudta, hogy ez megírta a „Vale“-t­­ a Deák­pár­tnak. Nem feladatunk a Deákpárt miseriaival foglalkozni, de a fellebbi tényeket konsta­tálnunk kelle azért, hogy körültekinthessünk és láthassuk, hogy mire lehetünk elkészülve a közelebbi napokban, hetekben azon teen­dőkre nézve, melyek most mind megannyi égető kérdésképen egy magyar kormányra súlyosodnak ? — Kimondjuk nyíltan: csak halogatásra és félrendszabá­­l­y­o­k­r­a. Budgetrendezés és bankügy nyitják meg azon elvi jelentőségű kérdések sorát, me­lyeket, egyéb folyó ügyek mellett,első­sorban tárgyalni kell, hogy államháztartásunkat ren­dezzük és, hogy a bankkérdésben, ha nem is megoldásra, legalább megállapodásra jussunk. E kérdések közül már az első is: ép oly erős kormányt, mint biztos többséget feltételez, ha azt akarjuk, hogy tetemes törlések és megtakarítások által legalább deficitünk to­vábbi növekedését akadályozzuk meg. Mert jól jegyezzük meg, hogy a pénzügyi bizottság kedvező számításai és az új kölcsön felhasz­nálása után is, legalább 10—15 milliót kell törölnünk a budgetből, ha azt akarjuk, hogy az ínséges munkákat is megbírjuk, deficitün­ket is fedezni képesek legyünk, bevételeink előre látható apadását is elviselhessük — legalább a már megkötött kölcsön segítségé­vel. De ennek a nagyszerű revisionak keresz­tülvitelére , erős és biztos támogatásra szá­mító kormányra van szü­kség.Mert e műtétnél sok protectiónak nyakát szegni, sok sine cu­­rának véget vetni, sok vállalatot beszüntetni kell. — Erre határozott kormány és nagy parlamenti támogatás kell. — És ily tá­mogatásra (ha csak egy váratlan for­dulat be nem áll) Szlávy nem számít­hat, legalább a jobboldal mostani hangulata és feltartózhatlanul megindult forrongásai közt, nem. Már­pedig valóságos szerencsét­lenségnek tartanók azt, ha a budget egész holt terhével súlyosodnék reánk, csak azért, mert kormányunknak nincs elég önbizalma és határozottsága a szükségtelen költségek törlésére, így vagyunk a bankügyben is. Tegnap a jobboldal még a vasárnapi conferencia ha­tása alatt volt és mégis a hűséges kormány­lap , a „Pester Lloyd“ is azt hangsúlyozza, hogy sokan voltak a folyosón, kik a baloldal­lal szavazni nem akartak, habár erről leg­alább tudják, hogy mit akar ez ügyben , de Szlávy mellett sem szavaztak, mert ennek még nem ösmerik terveit, noha mi meg azt hisszük, hogy lehető tervei még többeket ki­­szorítnának a folyosókra a szavazás elől, ha ugyan ez az inparlamentáris vagy immorális állapot még tovább tart. Tehát most már nem mi, nem az ellenzék, de a jobboldal vallja be azt, hogy a kormány programm és terv nél­­­­kül van legfontosabb és legégetőbb kérdé­seink egyikében. Nem mi, hanem a jobboldal követel programmot Szlávy­tól: úgy a con­­ferentián, mint a sajtóban. Ez bizalmatlan­ságnak elég nagy, de valóságos kényszerű­ség is. Ha tehát a helyzetet jól szemügyre ves­­­szük és egészen részrehajlatlanul ítéljük meg a dolgokat, újabban is azt mondhatjuk, hogy az a Deákpárt újabb magatartása által nem javult ás ha reményünk van a kibontakozásra, ez épen abban rejlik, hogy a helyzet rosza­­sága, tarthatatlansága siettetni fogja azt. Mily irányban ? Még nem tudjuk, de hogy sem Sennyey kilépése a Deákpártból, sem a Lónyaysták oppositiója annak kebelében és eshetőleges szövetkezése azon kívül­ nem fogja a Szlávy minisztérium többségét kompaktá, kormányát erőssé tenni, azt csak­nem bizonyosnak vehetjük. Köztudomású dolog, hogy fontos tényező és így számba veendő itt még Ghyczy fellépése is. Mert alig hisszük,hogy a „Pesti Napló“ csa­lóka hivogatásának eredménye az lenne, hogy Ghyczy „par et simple «tárczát vállaljon Szlávy alatt vagy satellesnek beálljon Széll Kálmán vagy más valaki pénzügyminisztersége mel­lett. Ha ő ac­ióba lép, hivatása na­­g­y­o­b­b. Ezt mi mondhatjuk el legelfogulat­­lanabbul, kik mellette engugirozva nem va­gyunk. Azonban­ épen ezért mi min­den actiónak örülünk, mely a helyzetet tisztázza. Nem azért, mintha coalitiót keres­nénk, hanem azért, mert az ország érdeke kö­veteli, hogy a Parlamentarismus a „cirque“k uralma alól felszabaduljon, erős kormány és pártalakulás fejlődjék ki, mert az országon segíteni nem a kendőzés, hanem a végleges megoldás fog. — A baloldali kör ma d. u. 5 óra­kor tartott értekezletén hosszabb vita fejlődött B­e­­c­z­e Antal és Haller Ferencz gr. képviselők mentelmi ügyében. A párt végre abban állapodott meg, hogy a nevezett képviselők közül egyiket sem véli kiadandónak. Ezután az osztályokhoz utasított törvényjavaslatokat vette tárgyalás alá az érte­kezlet. — A Deák párt egyik töredéke (mint a gróf Csáky Tivadar által hozzánk beküldött »Ungarische Correspondenz írja) — gróf Hunyady­­nál tanácskozmányt tartott, melyben több horvát képviselő is részt vett. E töredék S­enyey bárót is­meri el vezéréül, habár sem a báró, sem bizalmasabb emberei abban részt nem vettek. A tanácskozás ered­ményéről mit sem tudunk. — Horváth Boldizsár hír szerint, le akar képviselői állásáról mondani, hogy felszabadulván mindenféle párt kötelezettség alól, új programm alapján lépjen fel, melynek alapján megindítandó működésének a Deákpártban több követője lenne — mint gróf Csáky írja. A pénzügyi bizottság, (mint értesülünk,) Zsedényi indítványára a hirlap-bélyeg helyre­állítá­sát fogja indítványozni. Mi e rendszabálynak sem méltányosságát, sem czélszerűs­égét el nem ismerjük és reméljük, hogy az országgyűlés is osztani fogja nézetünket. Nem méltányos azért, mert, az 1869-ben eltörölt hirlap-bélyeg helyre­állítása, a magyar sajtó rovására esnék és emelné a bécsi sajtó be­folyását, terjedésével, hazánkban, miután ebben is előnyben lennének a bécsi lapok. Nem czélszerű, mert az alig 180 ezer forintot hozó jövedelem­ág az államon majd mit sem segít és a magyar sajtónak a létezhetést és terjedést nehezíti meg. Ez még a mel­lett valóságos reactionarius visszaesés lenne most, mikor még a poroszok is eltörlik a hirlap-bélyeget Ily gyenge finánc operatio és reactionarius rendszabály államháztartásunk hitelét nem emelné. — A képviselőház II. osztálya hónap decz. 3-án az országos ülés után, a VII. osztály pedig d. u. 5 órakor tart ülést a hozzájuk utasított jjavas­­latok tárgyalására. — A képviselőház IX. osztálya ma délelőtt tartott ülést, melyben tárgyalás alá vette a magyar sarhadi csapatokhoz 1874. évre kiállítandó ujoncz és póttartaléki jutalék megállapításáról, a bel­vizek levezetése körüli eljárásról és a tanulóifjúság katonai gyakorlatáról szóló­­javaslatokat. Az osztály a két előbbi­­javaslatot változatlanul elfogadta. Az ellenzék az első tjavaslatnál a sar hadi csapa­tok kifejezés helyébe magyar hadsereget kívánt tétetni, de a többség a szerkezetet tarta meg. A tanulóifjúság katonai gyakorlatairól szóló­­javas­latot illetőleg az osztály azon utasítást adó előadójá­nak, hogy a központi bizottságban azon nézetnek adjon kifejezést, hogy ezen tjavaslat a tanügyi bi­zottsághoz utasittassék, s csak azután vétetnék az az osztályokban tárgyalás alá. Az osztályban a rendes elnök Gorove nem lévén jelen, Lükő elnö­költ. Előadó Dániel Ernő. — A tanügyi bizottság tegnap d. u. 5 órától esti fél 9-ig tartott üléséből utólagosan érdekessége miatt terjedelmesebben közöljük a 9-ik §-ról szóló vitát, mely a hit és erkölcstanra vonatko­zik s mely az ülés főpontját képezte. Ezen pontnál hosszadalmas vita fejlett ki azon kérdés fölött, vajon az erkölcstan mint ilyen, az­az mint felekezeti színezet nélküli bölcsészeti tantárgy külön előadás lérc-e a középtanodákban és ugyan elválasztva a hittantól és a szorosabban vett úgyne­vezett vallás és erkölcstantól vagy ne. E kérdésben Szathmáry K. és Patru­­b­á­n­y tisztán, határozottan egy külön felekezeti­­ség nélküli erkölcstannak olyatén behozatala mellett nyilatkoztak, mely szerint ne a hitoktatók által, hanem a rendes tanárok valamelyike által adassák elő legalább hetenkint 1 órával. Szilád­y, Molnárral és Tisza K. nemkülönben Kautz veszélyesnek tartanák az erkölcstannak külön tantárgyal behozatalát és épen azért a hit és erkölcstant az illető hitfelekeze­­tek kezében óhajtják meghagyatni. Mielőtt a kérdés eldöntetett volna, ugyancsak a 9-ik § nak első részére vonatkozólag többrendbeli indítvány tétetett. E rész ugyanis így hangzik : »Az egyes tantárgyakban elérendő ezélt időről időre a közoktatásügyi miniszter határozza meg a hit és erkölcstan kivételével.“ A §. ezen első részét V­á­r­a­d­y Gábor oda módosíttatni indítvá­nyozta, miszerint a tantárgyakban elérendő czélt a 45. §-ban említett orsz. értekezlet meghallgatásával a miniszter állapítja meg, s meghagyandónak véli az eredeti szerkezet második részét, mely így hang­zik : „melyek tanítása iránt az illető egyházi hatóság intézkedik.« Tisza K. mindkét részt egybekapcsolólag következő szerkezettel inditványozza felcseréltetni: »A középtanodák tantervét jelen törvény 4 és 5­. §§-ban felsorolt tantárgyakra vonatkozólag, a hit- és erkölcstan kivételével, a közoktatásügyi minisz­ter állapítja meg, a hit- és erkölcstanra vonat­­kozólag pedig az illető vallásfelekezetek meghallga­tásával.« Kautz tanterv helyett tanmenetet kíván tétetni. U­r­v­á­r­y a szerkezet első részét pártolta, valamint a miniszter is, és ez utóbbi különösen meg­nyugtatni igyekezvén Tiszát, ki attól fél, hogy ha a tananyag beosztásának osztályonkénti mértéke (bele nem értve az órák számát) a törvényben szabatosan körül nem i­atik, a középtanodai közoktatásügy rendszere az egyes közoktatásügyi miniszterek szeszélyeinek annyira alávetve teendőnek, hogy az ifjúság — míg az alsó osztályoktól a 8. osztá­lyig felemelkedig — három rendszerváltozást ér­hetvén, a legzavarosabb tanmódnak eshetik áldo­zatul. Tisza indítványa, mely szerint a tananyagnak osztályonkénti mértéke a törvénybe bevézessék, a 9. §. felett folyt vita e stádiumában szavazásra fel­vétetvén nagy szótöbbséggel elesett. Ez indítvány elejtése után P­u­l­s­z­k­y­­ a 9 §. kétfelé választását indítványozá. A kérdés szavazás alá bocsáttatván az első részre nézve Tisza fentebb említett indítványa fogadtatott el. A második résznél ismét igen hosszú és élénk vita után Molnár Aladár közvetítő indítványát fogadta el a bizottság. Az indítvány főbb vonásaiban következő: Az erkölcstan külön tantárgyul ne adassák elő, hanem a hit- és vallás­tani erkölcstan előadása az illető egyházhatóságokat illetvén meg, a hit és erkölcstan tananyagának tan­tervét tekintettel az órák beosztására, a közoktatás­ügyi miniszter állapítja meg.­ Ezen tantárgy minden esetre nyilvános helyen — akár a középtanodában magában, akár az egyházhatóság által kijelölt he­lyen eszközlendő. Molnár ezen indítványának szó­szerinti szövegét közöljük majd, midőn az a bizott­ság e­ ó formulázva fog beterjesztetni. — A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor­ tartott ülésében, a költségvetés kiadási részét tárgyalta s két minisztérium költségvetését t. i. a horvát miniszteriumét és a miniszterelnökségét be is végezte. Mielőtt azonban erre került volna a sor, a fedezet kérdésével foglalkozott. Megállapodá­sairól a következőket írhatjuk: A pénzügyminisztérium által előirányzott be­tétekből módosította a következő tételeket: Egyenes adókból várható bevétel czi­­mén előirányozva van 70.956,312 frt. Miután azon­ban az 1872 évi zárszámadási eredmények és az 1873 évi kezelési eredmények úgy, a mint azok 3 évnegyedről kiírattak és a­mint hozzávetőleg a ne­gyedik évnegyedre előre láthatók, azon meggyőző­désre vezették a bizottságot, hogy tekintve az 1873 ik évnek rendkívül nyomasztó hatását és sú­lyos következéseit, alig számítható az egyenes adók akadálytalan és teljes mérvű befolyása, azért ne­hogy az államháztartás ezen eshetőséggel szemben fedezetlenül álljon, 9 millióra menő hiányt vesz a bizottság számításba az egyenes adók­nál és így 9 millióval magasabb fedezetről való gondoskodást tart szükségesnek. A fogyasztási adóknál az elő­irányzott összegek helyett a következő összegeket vette fel: szeszadó:6 millió ft. — bor: 2.735.000 ft — h­u­s : 2.020.000 ft. — c­z­u­k­o­r : 1.320.000 ft. s­ö­r : 1.820.000 fthatárőrvidéki fogyasztási adó 124.000 ft tehát ősz: 14.019.000. A jogilletékeknél 13.025.000 ft. Díjak: 648.000 ft. Államerdők bevételeit 1.926.670 írttal szállítja és igy 9.674.944 ftban állapítja meg a bizottság. A kiadásokat pedig 1.416.900 írttal szállítja. Bányászat bevételeit 14036.000 írtban állapítja meg 547.404 írttal kevesbbitvén. A kiadásokat ezen czimnél ennek folytán 353.350 írt­tal apasztván. Államvasutakét 3 millióval apasztja. A rendkívüli bevételeknél az állam javak eladásából várt összeg 1.500.000 frtra szállíttatott. Előlegek 500.000 frttal szállíttattak. Erdő irtásból várható 490.000 frtnyi bevétel szintén kihagyatott és igy összesen­­ 1­51/* millióval nagyobbnak tűnik elő a hiány. Az egyes minisztériumok költségvetésének tár­gyalását kezdvén a bizottsági először is a horvát­­szlavón minisztérium költségvetését vette fel. A mi­nisztériumot Bogovich Mirko miniszteri tanácsos képviselte. E költségvetésből töröltetett egy miniszteri tanácsos, két fogalmazó, segéd­fogalmazó és házi szolga fizetése összesen 9640 frt. Ezután a miniszterelnökség költségvetése következett, jelen volt maga a miniszterelnök! E tárczánál törölte­tett 30,­ 00 frt, mely a codificationalis munkálatok­ra volt előirányozva, a miniszterelnök ugyanis kije­lenti, hogy e szükségletet a rendelkezési alapból fog­ja fedezni. Ezenkívül javasla a miniszterelnök, hogy 12 ezer forintnyi elnöki illetéke töröltessé­k. A bizottság azonban tekintetbe vévén azt, hogy a miniszterelnök az országot képviseli, ezt oly kiadásnak tekinti, me­lyet az állás méltósága okvetlenül megkíván, az ös­­­szeget a költségvetésben meghagyandónak véle­ményezi. A bizottság egyébiránt az egyes tárczák költ­ségvetéseinek tárgyalására nézve előzetesen abban állapodott meg, hogy fölszólítja az összes ministériu­­mot, hogy az illető költségvetésekben eszközölhető törlésekre vonatkozólag tegyék meg javaslataikat a miniszterek. A többi tárcza költségvetéseire vonatkozó tör­lésekre nézve a miniszterek a holnapután d. e. 10 órakor tartandó ülésre ígérték előterjesztéseiket. A pénzügyi bizottság mai ülésén Kerkapoly és Wenck­­heim miniszteren kívül jelen volt az összes kor­mány.­­ A vasúti bizottság a pénzügyi bi­zottság kiküldött albizottságával egyesülten ülést tartott ma délután 5 órakor. Az ülés tárgyát a keleti vasút ügye képezi, s e tárgyaláson jelen volt a közlekedési miniszteren kívül Kerkapoly Ká­roly pénzügyminiszter is. Tudósításunk zártakor a bizottság tanácskozása még folyt, és így a részletek­kel csak közelebbi számunkban szolgálhatunk. aH«raa| Az uj encyclica. □ Megint mennydörög Róma felöl, a szent atya újra villogtatja a száraz mennyköveit. Csakhogy már száraznak se lehet valami na­gyon igazi, mert nov. 21-én süttetvén el Ró­mában, még csak ma dec 2-án jutott el mi­­hozzánk, holott a villany valami hatvanezer lábat halad egy másodpercz alatt. No de az anyaszentegyház tagadja a pnysikát, érjük be tehát olyan villámmal, a­milyen tőle épen telik. Teljes críme ennek a szent fulmennek a szokás és a „Magyar Állam“ bizonysága sze­rint következőkép hangzik: Sanctissimi domini nostri Pii divina pro­­videntia Papae IX, epistola encyclica ad om­­nes patriarchas, primates, archiepiscopos, epis­­copos, aliisque locorum ordinarios gratiam et communionem cum apostolica sede habentes. Kezdete, melyről in secula seculorum neveztetni fog: >Etsi múlta.« Ő szentsége keservesen panaszolja ural­kodásának sanyarú voltát s az őt kivált újabb időben ért súlyos csapásokat, melyektől szive vérzik s melyeknek czélja nem kevesebb, mint Krisztus egyházát ugyan ez lehetséges volna­ megrendíteni, ha Azután sorra veszi és részletezni kezdi az államhatalmaknak újabb időben foganatba vett egyházellenes intézkedéseit, elkezdvén az olasz sacrilegiumokon és usurpatión, folytat­ván a genfi egyházpolitikai intézkedéseken, a baseli és solothurni kormányok határozatain, Lachat püspök üldöztetésén, a németországi durva hatalmaskodásokon, egyházbontó tör­vényeken s uj schismatikus hierarchia alapí­tását czélzó törekvéseken s végre Ameriká­ban, hol szinte méltatlan bánásmódban ré­szesül az egyház egynémely állam részéről. S kik, a kiknek mind ez a sok gonosz köszönhető ? Kik lennének mások, mint a­­ szabadkőművesek. Ez a pokol fajzata folyvást az anyaszentegyházat üldözi, ez a „pestis“ hatalmába kerítette több államban az ország kormányát s most az állam hatalmát az egy­ház megsemmisitésére használja fel. Ennélfogva azok az állami intézkedések, törvények, rendeletek , melyek az egyház megrontására, tagjainak üldözésére szánvák és a kánonok erejébe ütközők, melyek a katho­­likus vallás dogmáival és a tridenti zsinat és a pápai constitutiók által szentesített egyházi fegyelemmel ellenkeznek, semmisek és köte­lező erővel nem bírnak, elvetendők és kár­­hoztatandók, — az ókatholikusok eretnekek­nek és szakadároknak tekintendők, püspö­kük, Reikens, nem különben azok, a kik meg­választották, f­ölszenteltetésénél közreműköd­tek, őt követik és támogatják, excommuni­­cáltatnak és az egyházzal való minden közös­ségtől kizáratnak. A pápai uj encyclica két legnevezete­sebb momentuma a fentebbi sorokban foglal­tatik. Egyik amaz elvi kérdés saját­szerű megoldása, hogy állami intézkedéseket, tör­vényeket , mihelyt azok az egyháziakba ütköznek, — ő szentsége nem­ kötelező ere­­s jüeknek hirdet és semmiseknek declarál, igy az állam törvényhozási hatalmát egészen illusoriussá teszi , — a másik , hogy az „elkergetett merész emberek jogta­lan hatalma és elvetemültsége“ által fungált uj hierarchiát — az ó-katholikusokét — ki­átkozza és az anyaszentegyházzal való min­den közösségből kirekeszti. Ami az első kérdést illeti, az eléggé szel­lőztetve volt és lesz a lapokban. Ez alkalom­mal tehát csak e második kérdésre nézve kí­vánunk néhány igénytelen megjegyzést tenni. Ami az ó-katholicusokat a pápapártiak­tól elválasztá, az a pápai csalhatatlanságnak doámává emelése volt. Tény, hogy e tan dogmává emelése az 1870-ben tartott ró­mai zsinat által ment végbe. Ennélfogva, mint dogma 1870 előtt nem existált. (Ők ugyan vitatják, hogy existál­, de ez esetben mire való lett volna az 1870-ki római zsinat, ha nem arra, hogy a tévmentességi tant, amire összehivatott, dogmaerőre emelje és hirdes­se ?) Ha nem existált,­­ akkor nem is val­lotta azt egy katholikus sem dogmának, ma­ga a már most csalhatatlan pápa sem. Ha tehát ő most azokat, akik most is ott állnak, ahol az egész katholikus világ 1870 júniusa előtt állott, kiátkozza: ugyan­akkor kiátkozta ő szentsége az egész 1870 nyara előtti egész katholikus világot, annak a múltját, sőt ő maga magát is, és azt hirdeti, hogy mind az, mind ő ez idő előtt tévelygésben élt. Ez egy. De ha a legújabb encyclieát összevetjük ő szentségének a német császárhoz intézett s közöltetésekor nagy port vert levelével, lehe­tetlen, hogy a tévmentes atyának egy szem­beszökő következetlensége kikerülje a figyel­münket. Abban a levélben ugyanis azt mond­ja, hogy senki, aki megkereszteltetett és ke­resztyén­ pápa alá tartozandóság kötelékeiből ki nem vonhatja magát. Még az eretnek sem, még az sem, a ki a pápát el nem ismeri s maga és a Krisztus között közbenjárót el nem fogad a minő a német császár és a többi protestáns. Tagadhatja ugyan, hogy a pápa egyházi fennhatósága alá tartoznék, s lehet, hogy tényleg nem is tartozik, de jogilag, még­pedig isteni jog alapján, tartozik oda tar­tozni. Föltéve, hogy ezt a tant elfogadjuk, ho­gyan értelmezzük akkor a pápa azon újabb ta­nát, mely szerint az ókatholikusok excommuni­­cáltatnak, az egyházközösségből kirekesztet­nek, tehát pápai hatóság alá tartozni megszűn­nek ? Hiszen az ókatholikusok is megkeresztel­­kedtek, megmaradtak keresztényeknek s az 1870-ik év közepéig maga a pápa is az ő hitüket vallotta és dogmáikat hirdette,sőt ők még 1870. után is közelebb állnak a pápához, mint a német császár és a többi protestánsok, mert amazok a pápának csak egy, ezek pedig ezen az egyen kivül is még sok dogmáját tagadják. Nem lenne érdektelen, ha ő szentsége erre a homályos kérdésre a vak világ ked­véért némi világosságot vetni kegyeskednék, meg lévén írva, hogy „vakokat világosít­satok. ” Ez év súlyos csapásai. A belügyminiszter ez évben dúlt járványról és a termési viszonyokról a következő jelentést terj­esz­té a képviselőház elé: Az 1873. év súlyos csapásokat hozott a hasára, kötelességemnek tartom az ezen csapások által elő­idézett helyzetről és a kormánynak ezzel szemben tett intézkedéseiről a tisztelt képviselőháznak jelen­tést tenni. Elnézve a pénzválságtól, mely ezen jelentés keretébe csak mellékesen tartozik, két szomorú je­lenséggel kell é­s fog még kelleni megküzdenünk : az egyik az emberi életben oly nagy pusztításokat okozott járvány, a másik a kedvezőtlen időjárás folytán az ország nagy részében eredményezett rész­termés. Az első rögtöni tevékenységet és gyors segély­nyújtást, a második egyelőre legalább a helyzetnek lehetőleg hű felismerését — s annak alapján a szük­ségesnek mutatkozó rendszabályok és segédeszkö­zök előkészítését téve a kormány kötelességévé, melynek a következő módon igyekezett megfe­lelni : A járván­y. A cholera-járvány 1872. évi október hó végén vette kezdetét , s egy éven át az ország különböző részein kisebb-nagyobb mértékben folytonosan ural­gott, a múlt téli hónapokban apadásnak indulva, nem csupán heveny jellegéből veszített, hanem kisebb számú betegüléseket is okozott úgy, hogy a folyó évi ápril hó 20-tól május hó 1-ig terjedő időszakra vo­natkozó jelentések szerint Abaúj, Bács-Bodrog, Ba­­rog, Borsod, Esztergom, Gömör, Hont, Marmaros, Nógrád, Sáros, Szabolcs, Szepes, Temes, Torna, Ung Zólyom vármegyék, a XVI. szepesi város és a Jász- Kun kerületekben, továbbá Bártfa, Buda, Eperjes, Kassa s Pest városokban, vagyis 17 megyei és 7 vá­rosi.­­ Összesen 24 törvényhatóságban uralgott a járvány és ezekben ezen idő alatt csupán 1144 volt a betegek szaporodása, kik közül 683 meggyógyult, 571 meghalt, és május hó 1-én már csak 497 maradt az egész országban további ápolás alatt. Ekkor a járvány ismét terjedni kezdett s a máj. 1- től jun. 1-ig terjedő időszakban az összes beteglétszám 1278-ra emelkedett. Julius 1 -től fogva a járvány felette gyors kiterjedést vevén, nem csupán oly helyeken tört ki ismét, melyekben immár megszűntnek nyilvánítta­tott, hanem még számos oly helyeken is lépett föl, hol a kórnak a járvány egész ideje alatt mindad­dig nyoma sem volt, nevezetesen az Alföldön és Er­délyben. A járvány ez alkalommal szokatlan heve­ly­­nyel , és az előbbi járványokat túlhaladó kiter­jedésben dühöngött és az összes 152 törvényha­tóság közül 136-nak területén lépett föl és csak 16 csekélyebb területű törvényhatóság, leginkább ki­sebb városok maradtak ezúttal a járvány által meg­kímélve. A járvány egész tartama alatt, azaz 1872. évi October hó 1- tól fogva, folyó évi October hó végéig, annak állása és kiterjedése a következő volt: 136 törvényhatósághoz tartozó 6250­ községben 8 millió 435,632 összes lakosságból megbetegült 431,406, meggyógyult 245,655, meghalt 181,672; további ápolás alatt pedig maradt 539 községben 4079 egyén. Ily tömérdek áldozatot ragadott el a járvány ezen év alatt, s ezáltal mennyi szellemi és anyagi munkaerő veszett el a hazára nézve. Hogy a fennebbi betegülési, gyógyulási s ha-

Next