A Hon, 1874. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-14 / 10. szám
tt Lényeges és következményeiben messze kiható eltérés mutatkozik a két törvény között a viszkereset föltételeire nézve. A magyar törvény a viszkereset feltételei közé sorozza az óvás közlését, míg ellenben a n. váltórendszabály az óvás közlését nem tekinti nélkülözhetlen föltételéül a vízkeresetnek. Ebből támad az a nemzetközi fontosságú eredmény, hogy a külföldön óvatott váltó alapján, ha az óvás a belföldi előzőkkel nem közöltetett, mi nálunk viszkeresetet indítani nem lehet, további eredménye, hogy a mitörvényünk szerint ily módon a váltóhitelező kényekedvétől függ az előzők közül egyet vagy többet a váltójogi kötelezettség alól egyedül az által felszabadítani, hogy az óvást vele nem közölteti s felszabadítani oly joghatállyal, hogy a váltóösszeget kifizető későbbi forgató az ekkér felszabadított előzőt váltójogilag többé meg nem támadhatja. Törvényünk tehát ama kétségtelen előny mellett, hogy a váltóadósokat az óvás közlésének kötelezése által előre figyelmezteti és előkészíti az eshetőleg bekövetkezhető készfizetésre, másrészt a váltóbirtokosnak oly szabadságot enged, melylyel az mások rovására büntetlenül visszaélhet. Nagyon természetes, hogy az ily állapot nem szolgálhat javára a kereskedelmi forgalomnak s nagyban csökkenti azt a hitelt, a melyet épen szilárdítani s emelni volna hivatva. Ez anomáliát a magyar bíróságok is mélyen érezték s ahol lehetett, ott erőszakos interpraetatio útján igyekeztek a törvény helytelen intézkedésén segíteni. Végre nagy eltérés mutatkozik a két törvény között a viszkereset idejére nézve,melyet a magyar váltótörvény nem indokolható minutiositással 7, 15, 30, 40 napban, továbbá 2, 3, 6 és 18 hónapban állapít meg, míg ellenben a váltórendszabály a távolsághoz képest 3, 6, 18 hónapot határoz a viszkereset megindítására. A magyar váltójog sokféle terminusai már a közbenső forgalomban is zavarólag hatnak, még inkább, ha a viszkereset külföldről indíttatik belföldre, midőn az idegen váltóhitelező könnyen jogvesztessé válik az által, hogy váltótörvényünk komplicált viszkereseti határidőit nem ismeri. Ehhez járul, hogy az érintett határidők legtöbbjei még szertelenül rövidek is s a váltóforgalom igényeinek meg nem felelnek. Ez ellentéteken kívül nagy hátrányára szolgál váltótörvényünknek, hogy nevezetes kérdéseket egészen megoldatlanul hagy, minek következtében a törvény nem is felel meg a kódex azon feladatának, mely az eltérő bírói magyarázatokat kizárná, vagy azokat legalább a minimumra szorítaná. Így pl. arra utal Apáthy, hogy váltótörvényünkben nincs intézkedés a másodlatok jogi természete és azoknak megszerzése, a váltóösszegben mutatkozó eltérések magyarázata, a kelet és láz után fizetendő váltó lejáratának kiszámítása tekintetében, — ha a fizetési határidő napokban, hetekben vagy hónapokban van kifejezve; nincs továbbá intézkedés az érték kiszámítására nézve, ha a váltó számolási értékről — pl. sterlingekről — szól; végre nincs intézkedés a fizetési határidő meghosszabbítására s annak jogi következményeire nézve. Az előttünk fekvő váltó törvénykönyv tervezete mind e hiányokat pótolni, s az eltéréseket elsimítani törekszik, s elhagyván váltótörvényünk számos magyarázó és minutiosus részleteit, 120. §-ban összefoglalja, s idegen váltótörvényekből vett idézetekkel és felvilágosító jegyzetekkel kiséri az új váltótörvény intézkedéseit, azon, a német váltórendszabályénál határozottan szerencsésebb rendszer szerint, melyet e tervezet első fölemlítésekor közöltünk. A szászok tiltakozása: §42-Kivonatosan a szász egyetemnek" a törvényhatóságok rendezése ellen múlt évi deczember 19-től a m. kir. belügyminiszterhez felterjesztett óvakodó tiltakozását. A magyar hírlapirodalom köszönettel tartozik ezért, hogy positív jogalap van immár adva e hírhedt műhez hozzászólani. A közlő lap közjogi felfogását teljesen magunkévá téve, a szász egyetem ezen közjogunkat sértő, államéletünket megtámadó, parlamentünk törvényhozási tekintélyét s jogát porba rántani kívánó eljárása ellen mi is alkotmányunk és hazánk nevében tiltakozunk, és a derekas ügytárgyalást későbbre hagyva fenn, ha idejét eljöttnek látandjuk, ezúttal csak úgy sebtében néhány adattal kívánunk járulni annak bebizonyítására, hogy a nemes szász nemzetet régi ismerteszélyessége és jó tapintata elhagyta és hogy az ő mostani eljárása s követelése teljesen törvénytelen, alkotmányellenes, ehez képest jogtalan, következőleg a magyar kormány által határozottan és visszatetsző megrovással visszautasítandó. Azt mondja az egyetem, hogy ő kényszerítve van a fenforgó ügyben mint választói érzelmeinek hű tolmácsa felszólalni. Azt hiszszük, hogy kényszerítve van; mert a tisztelt testületet 1849. vége s 1850 óta az országalkotó nemzeti és törvényhozási szerepjátszás viszketege bántja, mely őt mint a prófétákat hajdan a szent düh, vagy a villi-tánczban szenvedőket a test némely szervei rángatódzása, koronként meglepi; igy lepte meg 1850., 1862—3., 1867. és most 1873. végén már negyedszer. Ilyenkor aztán ő Erdélyt az összbirodalomba bekeblezi, az országgyűlés tartásáról uj törvényeket alkot, az országot újra osztja fel úgy, hogy a szász elem az ő lakta vidékeken a lehetőségig többségben s a Királyföld Erdélyben a helyzet ura legyen, községi törvényt alkot általában törvényalkotási vágyait s bölcsességét egészen kimeríti. Értjük tehát, hogy az egyetem kényszerítve volt most is a felszólalásra; csak az a baj, hogy jogosítva nem volt. És pedig azért, mert a szász egész történettudós s politikai celebritás-világ egy sor törvényt vagy alkotmányos érvényű rendeletet felmutatni nem bír, azt bizonyíták, hogy a szász egyetemnek az erdélyi törvényhozás vagy a volt kir. kormányszék elé a 11 törvényhatóság nevében, mint annak megbízottja, közpolitikai kérvényeket, törvényjavaslatokat, tiltakozásokat benyújtani jogosítva lett volna. Erre jogosítva volt külön külön a kilencz szász szék és két vidék, más senki. Az egyetem ítélt a másodbíróság elébe jutott királyföldi jogügyekben, igazgatta a 11 törvényhatóság közvagyona ügyeit, s a királyi kormányszék útján hozzájutott rendeleteket elnöke, az ispán, végrehajtotta, a királyföldi törvényhatóságokhoz intézettek végrehajtását ellenőrizte, ha a kormányszék valami tárgyban megkérdezte, arra felelt, de egyéb politikai joga s cselekvési köre nem volt. Amikor ilyeket tett, alkotmányellenesen cselekedett, amit más minőségben gyakorolt, hatáskörén túlterjeszkedés, törvénytelenség a neve, nem jog, nem kiváltság, nem igazság. Azt mondja az egyetem, hogy ha a törvényhatóságrendezési törvény az ő kihallgatásuk nélkül jö létre, amaz alkotmányos elv lesz megszegve, hogy semmit rólunk nélkülünk. — Ez absurd valótlanság. Ott vannak törvényhatóságaik képviselői a parlamentben akkora számmal, hogy harmadrész is elég lenne. Szász az erdélyi részekben 170.000 van, képviselő 15. Van-e parlament a földön, mely nagyobb képviseletet adhasson ennyi lélekszám- rak ? Oknélküli jajveszéklés továbbá is ragaszkodik, miért is az illető tervet itt is a mérnöki hivatal készítendi el. Ilyen terv a zöldfautczai Göbel-féle házra nézve már elkészíttetvén, e tárgy a közgyűlés elintézése alá kerülend. — Az »Apollo« zenemű füzetek harmadik évfolyamának első füzete csak oly tartalmasan jelent meg, mint az előző évek egyes füzetei. E füzetben Feigler, Gobbi Henrik, Tisza Aladár és Huber Károly neveivel találkozunk. Feigler »Mignon« több dallama fölött irt átiratot; Gobbi »Albumlap«-ja abból az időből való még, mikor szerzője »kosmopolitikus« zenét műveit, de úgy is mind formára, mind béltartalomra érdekes mű; Tisza Aladár »Szabadságinduló «-ja tele van erővel, dallama főnként, harmóniája, mint szerzőnek minden művében, változatos . Huber K. szerelmi dalának alapul Tóth Kálmánnak egy költeménye szolgált. Ez talán az érdekes füzet leggyengébbje. Ajánljuk e zenemű folyóirat pártolását a zenekedvelő közönségnek. Ugyan e füzetek tavali évfolyamában jelent meg egy »Fohász« és »Vigasz« czimü apróság Zirnay Lászlótól. Népdalok eszményítései voltak igen csinos alakban. Most ezek megtoldva más hárommal, melyek közül egyik a »hős álma«, másik a »éjféli hazatérők« és egy »merengés«, külön jelentek meg Taborszkynál. Aruk 1 frt 20 kr. — A női munkabazár eddigi a Károly kaszárnyában lévő helyiségéből e héten átköltözött az országos nőiparegylet uj tágas helyiségébe (Üllői ut 1. sz. első lépcső II. emelet) hol egyúttal az egylet nőipartanodája is elhelyezve van. Bárminémü női s gyermekmunkára vonatkozó megrendelések ezentúl itt fognak elfogadtatni s eszközöltetni. — A fővárosi iparosok körében (hatvani utcza, régi postaépület) csütörtökön f. hó 15 én este 7 órakor Posner Károly Lajos a bécsi kiállításról előadást tart. — A képviselőház jogügyi bizottsága január 15-dikén, csütörtökön délelőtt 11 órakor kezdi meg tanácskozásait. Először is a közjegyzőségről szólójavaslatot fogja tárgyalni. A Sport. Batthyányi Elemér gróf, Orczy Elek báró és Tescherwertinszky hg csütörtökön utaztak el Triesztbe, honnan Brindisin, Alexámnán és a suezi csatornán át Kalkuttába mennek oroszlánt vadászni. — Veszett lovak. Mint a »Tem.Lap.« értesül, Nagy-Tersán (Temesmegyében) bizonyos Posch nevű gazda istállójában, hol 13 ló taltozik, a veszettség kiütött. E szörnyű bajnak máris egy 3 éves ménló esett áldozatul. — Gyermeksikkasztás. Múlt évi május 3-án Magyar Anna itt Pesten valami Horváthnétól egy gyermeket vett dajkaságba, de néhány hét múlva a gyermeket magával vitte a piaczra s ott egy előtte ismeretlen tejárusnőnek azon kérelemmel adta át, hogy tartsa egy pillanatra magánál, mert egy boltban valamit vásárolni akar. Magyar Anna azonban nem jött többé vissza. A tejárusnő a szegény gyermeket a kapitánysághoz vitte, honnan a Rókus kórházba szállíttatott, hol meg is halt. Daczára annak, hogy a gyermek már nem volt nála, mégis követelte a fizetést, azt állítván, hogy a gyermek tulajdonképen nővérénél van. Ez feltűnvén a szülőknek, utána jártak a dolognak, míg végre kiderült, hogy gyermekük már meg is halt. Magyar Anna ma a pesti királyi bünfenyitő törvényszék által másfél évi börtönre ítéltetett. A tiszántúli ref. egyházkerület legközelebbi ülésén a középtanodai törvényjavaslatról szóló küldöttségi jelentés lényegileg elfogadtattott s a közoktatásügyi minisztériumhoz ez értelemben, fog emlékirat intéztetni. A kerület tehát lényegileg magáévá tette egyes tagjainak hírhedt Kinczi D 1.semmi.itt kimutattta ezzel, hogy haladni nem igen akartatni rendel a törvény, ott vannak " a törvényhozási teremben. De hogy a nemzet kétképen képviseltesse magát a törvényhozásban, ezt kivánni politikai bárgyuság, s megadni gyávaság s más népekkel szemben jogsértés lenne. Azt mondja az egyetem, hogy Besztercze és Brassó elválasztása a királyföldtől a törvényesen biztosított ősi területi egységnek az országgyűlés egyoldalú intézkedése által leendő megsemmisítése lenne, és hogy ez azért sem lehetséges, mert II. Endre király megmondta a szászoknak 1224-ben, hogy ők Szászvárostól Daróczig egy osztatlan nép legyenek. Erre a területi egységre és egységes népre azt jegyezzük meg, hogy mikor a király azt mondotta, akkor Besztercze és Brassó még a székely ispánok és erdélyi vajdák alatt álló királyi várak voltak, s százakkal később csatoltattak a királyföldhöz. Ha a király országa javáért a maga várát szász területhez csatoltatni engedte, a közjóért tette; most a közjó azt kívánja, a király és ország törvényhozása azt akarja, hogy a törvényhatóságok másképen alkottassanak. S ha a szászok nem zúgolódtak Nagy Lajos és Mátyás ellen, hogy ama két várost és területét hozzájuk csatolta, oktalanul cselekesznek, ha mostani királyunk s az ország kormánya és törvényhozása ellen hadat szennek azért, amit ők szintén a közjóért cselekesznek. Aztán boldogult II. Endre király privilégiumot adott még a szászok előtt a magyar nemességnek, hogy adót soha ne fizessen; de azt bizony 1848-ban mindnyájunknak, még a szász atyafiaknak is nagy örömére a törvény eltörölte,s hallott-e nyilvánosan panaszt vagy siránkozást a nemességtől bárki, annyival kevesebbé a kormánynyal ujjhúzást, a törvényhozó hatalomnak pedig megtámadását? Senkitől soha! Pedig a tisztelt egyetem állítólagos megbízóinak vajmi más adó nyomná ma a törvény nélkül vállait. Ám e helyre, mely az országos törvényt egyoldalú intézkedés szülöttének tartja, lehetlen a legméltóbb boszankodás kifejezésénél egyebet reflektálnunk. Ha a szász atyafiak Szebenben magyar és székely nélkül, Magyarország és a magyar korona felségi jogai sérelmével a birodalomba beolvasztani javallják az erdélyi részeket, ez egyoldalú; ha követeik Bécsbe felmennek s Stadion gróffal és Bach Ede úrral Erdélynek absolut hatalommal kormányozására terveket adnak; ez is egyoldalú; ha a koronához fordulnak s azt roszul értesitvén, az alkotmány szellemével ellenkező rendeleteket és kiváltságokat eszközölnek, ez is egyoldalú. S ebben mesterek a szászok. De hogy amely törvényt törvényesen megkoronázott s az alkotmányra megesküdt király és a magyar állam összes népes parlamenti képviselete alkot, hogy ez egyoldalú legyen, ezt csak szász alkotmányos érzésű ember, ezt csak a szász egyetem mondhatja! És ez egyetem tagjai mégis feliratukban a haza hű fiainak mondják magukat ! Ha ez is hűség, akkor az ég adja annak ellenkezőjét szegény hazánk számára; az ily hűségből elég annyi,amennyit e sajnálatos irányú fölirat minden igaz alkotmányos honpolgár közmegütközésére constatál! Azt mondja az egyetem, hogy a Király földből V. László király egy idézett kiváltsága értelmében egy talpalatnyi földet is elszakasztani nem lehet. Nem azt mondja, hanem az elidegenítést, eladományozást tiltja meg. A katonai határőrség felállításából vont érvelés politikai értékkel nem bír. Akkor absolut hatalmú kormányzás volt Erdélyben. Az országgyűlések tartása megszűnt volt hosszú időre. De még akkor sem való, amit az egyetem állít. Korántsem a szász egyetemmel, sem az egyes szász székek és vidékek képviseleteivel folyt az egyezkedés , hanem katonai mányszéki ügyirat tanúskodik. A szászokat illetőleg csak egy nevezetes működési mozzanatot mutatnak fel a tárgyiratok, azt t. i. hogy a szászok a militarizált falukért a kárpótlást felvették s aztán onnan eltávozván, onnan tovább állottak, a bajonette és határőrizés dicsőségét a székelyekre és oláhokra bízták. Azt mondja a szász egyetem, hogy II. József uralkodása után a szász törvényhatóságokban az alkotmányos állapotokat a kormány és nemzeti egyetem között a törvényhozás közbejötte nélkül létrejött szerződés állította vissza és szabályozta. Hol van, kérdjük, e szerződés ? mutassák elő a tisztelt egyetemi férfiak. A regulativum punctumok ugye ? Kormányi rendeletek azok, urak, semmi egyebek, amelyek az ország alkotmányát visszaállító országgyűlési törvények hozása után a kormány által lettek megindítva, s irántuk az egyetem meg volt kérdezve, de nem kezdeményezett akkor sem semmit, s most még kevésbé foghat az egyetem; e jog a parlament képviselőié egyedül és kizárólag. Az 1849—50—54-ki absolut korszakbeli új területrendezésen csak úgy simán akarva átsurranni, azt írja az egyetem, hogy erőszakos kormányrendszabályok vitték végbe. Fájdalom! ez való, csak azt jegyezzük meg, hogy ezeket legmelegebben szászok üdvözölték, az absolutismus főzászlóvivői és kortesei ők voltak, a gends-d’arm, trafik, stempli, Districtsdragonerség, gyíkleső és pléhgalléros világ, osztrák büntető törvény,Kreishaupmannschaft és Bezirk-uralom, német kormánynyelv és magyar kiirtás átkos rendszere mind az ők segítségökkel vert annyi gyökeret, hogy tiz évig kínzói lehessenek hazánknak s letiport nemzetünknek. Akkor tetszett az osztrák közbirodalmi területfelosztás, most — amint a felirat mondja — a legkomolyabb aggodalmakat keltette fel s a kedélyeket legerősebb ingerültségbe hozta, tán azért, mert a nemes szász egyetemet sem kérdezték meg? Korántsem, hanem mert azt a magyar belügyminiszter tervezi s a parlamentt a király hozzájárulásával hihetően törvénynyé teendi. Még egy érvre teszek megjegyzést, arra t. i, hogy a felirat szerint a királyföld kiterjedése vagy belalkotása iránt intézkedni csak a korona és királyföld képviseletei voltak és vannak jogosítva, — és a régi erdélyi alkotmánynyal mint átalában a magyar közjoggal merőben ellenkezik, sőt hét század óta mindig és kizárólag a törvényhozás jogkörében állott, s a mit a fejedelem vagy király a korona nevében tett, adott vagy megtiltott, addig törvényerővel nem bírt, míg a törvényhozás világosan vagy elhallgatva megegyezését rá nem adta. Ez a magyar alkotmánynak annyira ismert ábécéje, hogy ha a királyföldön ezt nem így értik és tudják, akkor jó lesz a cultusminisztériumnak a szebeni jogakadémia tanerőit felfrissíteni, a belügyminiszter pedig az egyetemet a törvény és alkotmány ily botrányos megsértéséért rendre utasítva bocsássa el haza, hogy a jövő hatalinnapi gyűlésig legyen idejök más gondolatra térni; kérésük tárgya és modora pedig az alkotmányos tárgyalhatás kellékeivel nem birván utasítassék határozottan vissza. Ha, oly iparosoknak fognak kiadatni, kik üzletüket korszerű berendezés és okszerű ügyvitel által oly fokra emelték, miszerint a külfölddel való versenyképesség feltételeivel bírnak. A kik az érmet elnyerni akarják, pályázatukat 1874. évi február 28-áig adják be az »Orsz. magy. iparegyesület igazgatóságához« (Budapest IV. országút 7. sz.) Kik előbbi években pályáztak, de kitüntetve nem lettek, újra pályázhatnak. A pályázati iratnak magában kell foglalni azon adatokat, melyekből a versenyképességet megítélni lehessen, nevezetesen : 1. A műhely vagy műhelyek hiteles leírását, ha lehetséges vázlatos térképpel, továbbá kimutatást a netaláni hajtóerőről vagy gépekről, — a dolgozó gépekről, vagy készülékekről és eszközökről; — végül ahol szükséges, a termelésnél követett netaláni új eljárási módnak megismertetését, amennyiben az közhírré tehető. 2. A munkások számát és azok viszonyainak ismertetését, mire nézve különösen nagyobb gyáraknál, ha lehetséges, következő kérdésekre adandó válasz : a) Hány munkás foglalkozik az ipartelepnél, hány férfi, nő, gyermek (segéd, tanuló.) b) Mi a munkások átlagos bére : férfiaké, nőké, gyermekeké, c) Milyen származásúak a munkások, d) Mily műveltséggel és ügyességgel bírnak, e) Vannak-e munkások anyagi és szellemi jólétének előmozdítására szolgáló intézmények vagy intézkedések, és miben állanak azok ? 3. A termelés terjedelmét, ha lehetséges, következő kérdések megfejtésével: a) Mily és mennyi nyersanyagok használtatnak fel ? b) Bel- vagy külföldiek-e ? c) Körülbelöl mennyi a termelvény, vagy mennyi termelvények állíttatnak elő évenkint (darab v. mázsa), d) Mennyire becsülhető azoknak értéke. Nagyon szívesen fogadtatik, ha a pályázók termelvényeikből mutatványt küldenek be az egyesület mintagyűjteményei számára, vagy a szakosztályokban leendő bemutatásra. 4. Az eladási piaczokat, ha lehetséges a kiválóbb fogyasztók megnevezésével, továbbá netaláni árjegyzékek közlésével. Czélszerű, megrendelési leveleket vagy más oly okiratokat is mellékelni, melyek a czikkek kelendőségét igazolják. 5. Értesítést arról, várjon bie-e a pályázó már más érmekkel vagy kitüntetésekkel. Budapest területén levő pályázók az 1. pontban kivánt telep leírása helyett arra hivatkozhatnak, hogy telepek szakértő küldöttség által megszemléltessék. Egyébként hiányosan felszerelt pályázatok tekintetbe nem vétethetnek. Az érmek odaítélése az illető szakosztály által kinevezett szakértő bizottság véleménye alapján történik. A pályázat eredménye az egyesület 1874. évi közgyűlésén hirdettetik ki és a nagyobb hazai lapokban közzé fog tétetni. Ugyancsak e közgyűlésen az érmek, és ahoz járuló okmányok is ünnepélyesen fognak kiosztatni. A jutalmazott telepek leírásai az egyesület közlönyében közzé fognak tétetni. II. Miután az ipar előmenetele nagyrészt a munkásosztály jelességétől függ, az orsz. m. iparegyesület czéljául tűzte ki munkásaink szorgalmának, kitartásának és előretörekvésének fokozatát. E czélra az egyesület jutalmazó elismerésben akarja részesíteni azon gyári szakvezetőket, kézműves segédeket és kiválóbb gyármunkásokat, kik hoszszabb ideig egy munkaadónál dolgozván, szorgalmas és buzgó maguk viselete által, vagy elismerésre méltó jelességük által, vagy a közvetlen felügyeletük alatt levő munkásoknak vagy tanulóknak okszerű vezetése vagy oktatása által, a hazai ipar körül érdemeket nyílja. 10 a múlt években már pályáztak, de kitüntetve nem lettek. A jutalom részint ezüst, részint bronz díszéremben és azzal járó elismerő okmányban áll. Akik az érmet elnyerni akarják, pályázatukat 1874. évi február 28-ig adják be az »Orsz. m. iparegyesület igazgatóságához« (Budapest IV. országút 7. sz.) A beadandó pályázatnak nem szükséges egyébből állani, mint egy egyszerű levélből, melyet a pályázó gyárigazgatója, mestere, szóval munkaadója az iparegyesülethez intéz, és melyben elő vannak adva az illető munkásnak jutalmazásra méltó jeles tulajdonságai. Oly munkaadók, kik az iparegyesületnek nem tagjai, s ezért aláírásuk az egyesületnél nem ismeretes, a pályázati levél aláírását hitelesíteni tartoznak. Azon kívül nagyon szívesen fogadtatik, ha a pályázók ügyességének feltüntetésére egy általuk készített darab mutatványul beküldetik, magától értetődvén, hogy azt a pályázó annak idejében, miután az illető szakosztályban bemutattatott esetleg a mintagyüjteményben kiállíttatott, visszakapja. Az érmek kiosztása az egyesületnek 1874. évi rendes közgyűlésen fog megtörténni, s a pályázat eredménye a nagyobb hazai lapokban közhírré tétetik. Az iparegyesület azt hiszi, hogy a kitűnő munkásoknak ilynemű jutalmazása buzdítólag fog hatni hazai munkásaink összességére; bennük ébreszteni fogja a kitartást és lelkiismeretességet, az önbecsülést és előbbre törekvést. Ezen tulajdonságok az ipari előmenetel megbecsülhetlen tényezői, s ezért minden hazafi bizonyára támogatni fogja az iparegyesületet abban hogy eme kitűzött czélját minél teljesebben érje el Ez okból bizalommal fordulunk a hazai iparosmunkás- és legényegyletek elöljáróihoz, az ipartestületek mestereihez, a gyártelepek vezetőihez és még nagyobb körben a városok közönségeihez és a hazai ipar minden rendű barátjaihoz, kérvén őket, miszerint az iparegyesület jelen közleményét minél tágabb körben megismertetni sziveskedjenek. — Weninger Vincze, elnök. Mudrony Soma, igazgató. Pályázati felhívás az orsz. magyar Iparegyesület díszérmeire. Ír . Az orsz. magy. iparegyesület feladatául tűzvén az előiptépekvöhazai iparosoknak elismerést sze- . _ _ tehát amaz elv, nem rezni s ezáltal telepeik versenyképességét emelni, fi valóságnak megfelelő állítás. A kiket meghallgat j' ezennel pályázatot hirdet ezüst diszérmekre, melyek KÜLFÖLD. Francziaországban a parlamenti komédiák sorozata szaporodott egy adtussal, mely nevetséges volna, ha nem tanusítná oly annyira a politikai morál sülyedtségét: a Broglie-kormány mely f. hó 8-án megbukott azaz 42 szó, többséggel leszavaztatott a nemzetgyűlésben, az a Broglie-kormány, mely be is adta volt lemondását, ugyancsak f. hó 12-én bizalmi szavazatot kapott! Mintha bizony egy arczus csapást helyre lehetne hozni egy simítással. Az appén azért mégis csak ott piroslik az arezon. Hogy ily körülmények között egy kormány mégis megmaradjon helyén, s visszavonja lemondását, ehez oly arerbőr kell, mint minővel a Brogliekabinet dicsekszik. Ez az utólagosan adott bizalmi szavazat nem teheti meg nem történtekké a történteket, azaz a bukást. — Egy önérzetes jóra való, a politikai erkölcsnek bár csak sejtelmé, veli bíró kormány 42 szavazattöbbséggel való leszavaztatása után egy perczig sem haboznék abban, hogy visszalépjen, s oly embereknek adja át az ország ügyeinek vezetését, kik a nemzet bizalmát bírják. Ezért minden elfogulatlan ember erkölcsileg és tényleg bukottnak tekintendi a Broglie-kormányt, mert az mit sem változtat a dolgon, ha a leszavaztatás után 4-5 nappal Mac Mahon ráparancsol egy néhány monarchistára, hogy már most bizalmat szavazzanak azon kormánynak, melynek az előtt pár nappal a nemzetgyűlés bizalmatlanságot szavazott. Ez is egyike azon reactionárius fogásoknak, melyekről eddig is híressé tette magát a felszínre vergődött monarchista eoteria. Hogy az említett bizalmi szavazat — annak előzményei után — ellenkezik minden parlamentáris fogalommal és illemmel, nem szorul magyarázatra. Ilyesmi csak attól a többségtől telhetik, mely már nem egy államcsínynek volt közvetlen vagy közvetett részese. Egy parlamenti államcsínynyel több vagy kevesebb, az neki mindegy! Azt csak a mostani franczia nemzetgyűlés teheti, melyben egy bitor majoritás dominál, hogy önmagát demontirozza. Mi teljesen magunkévá teszszük a »Rep. Francaise« véleményét, mely jan. 11-ki számában Brogliera vonatkozólag, kinek a nemzetgyűlés már kiadta az utat jan. 8-ki szavazata által, azt mondja hogy »egy miniszter, kinek egy kis szégyene van, nem mondatja ezt magának kétszer.« Az uj pápai constitutiora vonatkozólag többi közt ezeket olvassuk a »Kölnische Ztg.« ban, mely után közöltük volt mi is ez okmányt : »Közleményünk semmi olyast nem tartalmaz, a mi kételyt támaszthatna annak valódisága iránt. IX. Pilis attól tart — ezt hitetik el vele jezsuita tanácsadói — hogy ha a legközelebbi pápaválasztás a szokott formák között hajtazik végre, a mostani jezsuita rendszert veszélyeztető eredményre fogna vezetni. »A világi hatalmak« — mondja a bulla — »máris azon gondolkoznak, hogy miként vigyék keresztül, miszerint legközelebb, vagy ne választassák pápa, vagy pedig olyan választassák, a ki gonosz terveiknek szolgálatában állana.« Ezért menti fel a pápa a bibornokokat úgy mostanra, mint jövőre azon esküjök alól, melyet az eddigi pápa választásoknál érvényben volt constitutiokra tettek. Tisztán egyházi és papi szempontból a pápának joga volt ily lépésre azok előtt, kik hívei az 1870-iki vaticani decretumoknak, mert ezek a pápa egyházi hatalmát, teljesen korlátlanná tették. Ezen decretumok ellenségeire, nevezetesen az ó katolikusokra nézve a pápa már azoknak közzététele által is szakadár lett.« Ezután áttér a nevezett lap a pápaválasztásnak állami szempontból való tárgyalására s az államhatalomnak a pápaválasztásba való beavatkozásáig, illetőleg a vétójogra. Erre vonatkozólag így ír : »Poroszországban e kérdés nagyon praktikusan oldatott meg és pedig önálló törvényhozás útján. (Nevezett lap a veto alkalmazását inpractikusnak és bajosan keresztülvihetőnek tartja.) Ugyanis a májusi, »egyházi fegyelmi hatalomról« szóló törvény Poroszországban kivetkőztette a pápai jurisdictiot minden polgári érvényéből. A pápai fegyelmi hatalom, mint »papi hatalom« kötelezte bár a németegyházi hatóságot annyira, amennyire ezek magukat kötelezve érezni akarják; a porosz államra és hatóságaira nézve azonban világi jogi hatálylyal, azaz igénynyel a »világi kar« támogatására csak a német házi hatóságok fegyelmi tényei bírnak, mely hatóságok, nevezetesen a püspökök választására nézve az államnak korlátlan vétója s határozott hódolati eskü a kellő biztosítékot nyújtja. Ezt a porosz megoldást tartjuk mi alapelvileg a leghelyesebbnek; ez az egyedüli practicus és találó válasz az egyházalkotmánynak vatikáni felforgatására! A vati-2.JS. akarnak, de német jogunk terén s német biróságaink előtt, itt javadalomadás vagy javadalom-visszavonás, szóval minden iránt, mi a polgári s büntetőjog körébe esik, kizárólag csak saját felelősségükre s a nálunk államilag elismert jogi formák szerint dönthetnek. Ha ily módon a pápa s az összes papság tisztán egyházi tekintélyének kérdése az egyesek, püspökök, vagy laiusok hitére s lelkiismeretére bizatik, ellenben a polgárilag érvényes hatalom s kényszeríthető jog minden kérdése következetesen az állam, illetőleg törvényhozása által döntetik el s rendeztetik, akkor az államkormányok meglehetős nyugalommal s közönyösséggel a pápákra s bíbornokaikra bizhatják a pápaválasztás intézményét s aztán, ha a különböző államok püspökeinek az ellen valami kifogásuk van, ám lássák, mit tudnak elérni conciliumok vagy reformok által, vagy kormányaik diplomatiai támogatásával vagy a nélkül. Hangozzék bármiként és egyes tételeiben az új pápai constitutio, csak a nagy államok bírjanak jogaiknak és akaratuknak világos és szilárd tudatával! KÜLÖNFÉLÉK. — A kisajátító bizottság közelebbi ülésében Széher Mihály elnök előterjesztést tett a kisajátító alap mibenlétéről. Jelenti, hogy ennek rendezése , illetve bővítése tárgyában indítványt nyújtott be a közgyűléshez, mely szerint ez a budget tárgyalása alkalmával figyelembe vétessék. Addig a bizottság sorrendet a szabályozandó tárgyakat illetőleg meg nem állapíthat, hanem egyelőre vagy csak megkezdett pontok körül folytatja eljárását, vagy máris mellőzhetlenül sürgős dolgokra kívánja figyelmét kiterjeszteni. Ilyen a molnárutcza. Ezt a bizottság mindenekelőtt rendezni óhajtja. A csatornázás folytatása ezen utcza alsó részében, valamint az új télutczában a Galbavy-ház mellett egészen a molnárutczáig az építési időszak beálltával azonnal foganatosittatni fog; ezenkívül mind a tél-, mind pedig a molnárutcza fel fogván töltetni, az új építkezések tekintetében eddig fennálló nehézségek is meg lesznek szüntetve. Barkó Ferencz ennek folytán már május 1-én lebontatja molnárutczai két ódon házát. Ketterné asszony házának megvétele iránt nyilatkozott, de ezt a bizottság 35 ezer írtban szerfelett drágának találta. Ez utóbbi ház egyik része mint közbiztonság-ellenes le fog bontatni. Gergelynek az uj télutcra szögletén, a Dunasoron építendő uj 3 emeletes házára nézve, a gyámi pénztárból nyerendő kölcsönt illetőleg, a bizottság a soronkívüliséget ajánlja a főv. tanácsnak. Az összes üres telkek bekerítése iránt komolyabb intézkedések tétezvén, most már remélhető, hogy a bekövetkező nyárig ezen egész táj mostani ronda alakjából némileg ki lesz vetkőztetve. A budai részen a főúton a volt harminczad táján álló 5 házra nézve elrendelt kisajátítást a bizottság első szükségletűnek ismervén fel, ennek mielőbbi keresztülvitelét a tanácsnak ajánlja. Egészen hasonló természetűnek ismertetett és a budai szerencsény utcza szabályozása, hogy a budai hegyekbe járművekkel közlekedők részére ne csak némi kényelem, de a szükséges biztonság is szereztessék , mi végre a mérnöki hivatal a szabályozási terv elkészítésére utasíttatott. A városháztéren levő Haris féle házra nézve a bizottság a tulajdonosnak, ki már évek óta húzza , halogatja a megígért építkezést, újabb halasztásért beadott kérvényét elvető, kisajátítást indítványozó előbbi határozatához s a Hivatalos közlemények. A vallás- és közoktatási miniszter a szinyérváraljai állami elemi népiskolához Sztarcsevics János bajai és Fekete Demeter belényesi néptanítókat egyelőre ideiglenes minőségben tanítókká nevezte ki. Az igazságügyminiszter Incze Pál erdélyi helyszínelési főbiztost a belényesi kir. törvényszékhez telekkönyvvezetővé nevezte ki. Kisfaludy János pécsi törvényszéki bírósági végrehajtót a dárdai kir. járásbirósághoz helyezte át. A győri pénzügyigazgatóság Ferenczy Károly és Huth Antal m. kir. VII. osztályú adóhivatali tiszteket VI. osztályú adótisztekké nevezte ki. A „Hon£í magántársürgönyei. Zágráb, jan. 13. A tartománygyűlés mai ülésében Mazuranics bán a ház viharos éljenzései közt mutatja be a szentesített egyetemi törvényt. Erre a házközösségekről szóló törvényjavaslat vétetvén tárgyalásba, az a feletti részletes vita be is fejeztetett és lényegtelen módosításokkal, a bizottmánynak dr. Span által indokolt szerkezetében elfogadtatott. München, jan. 13. Felső-Bajorország, Alsó- Bajorország, Felső-Pfalz és Alsó-Frankónia 23 választókerületében biztosnak tarthatni a klerikálisok győzelmét, kivéve a müncheni választókerületet. Karlsruhe, jan. 13. A donaueschingeni választókerületben Mohi Róbert 9824 szavazattal országgyűlési képviselővé választatott. A klerikális ellenjelölt 5490 szavazatot kapott. Frankfurt, jan. 13. Az orszzággyűlési választások eredménye Württembergben a következő: klerikális, 2 nemzeti-conservativ, és a többiek nemzeti-szabadelvűek; a megválasztott demokrata pedig kilátásba helyezé, hogy a haladó párthoz fog csatlakozni. A klerikálisok egy ülést nyertek. Madrid, jan. 13. Manuel Castor, ki az Amadeus király ellen 1872-ben elkövetett gyilkossági kísérlet miatt halálra ítéltetett, börtönéből megszökött. — A főkapitány egy proklamátióban az önkénteseket fegyvereik beadására szólítja fel; az ellenkezők haditörvényszékkel fenyegettetnek. Rexas*, jan. 13. A »Voce della Verita« koholmánynak nyilvánítja a »Köln. Ztg« által közzétett pápai bullát. aleriin, jan. 13. A »Nordd. Ztg« azt mondja, hogy meg van győződve a »Köln. Ztg« által közzétett pápai bulla valódiságáról. Bukarest, jan. 13. A görög újévi ünnep alkalmából Károly fejedelemnél tegnap fényes elfogadási estély volt, melyen Frigyes hohenzollerniserezeg, a diplomatiai testület és 400-mál több vendég volt jelen. Figueras, jan. 12. Barcelonából jelentik,hogy a csata ott két külvárosban folyvást tart. Bécs, jan. 13. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 75.—. Salg.-Tarján 106.—.Magyar hitel. 136.—.Magyar záloglevél —.—. Erdélyi 140.50 Magyar keleti vasút 52.— Magyar sorsjegy 80.— Tiszai vasút 204. —. Magyar vasúti kölcsön 96.50. Angol-magyar 38.50. Franco-magyar. 36.50. Alföld 147.—. Magy. északkeleti vasút 113.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.50. Porosz pénztári utalvány 169.75. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény