A Hon, 1874. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-14 / 10. szám

tt Lényeges és következményeiben messze kiható eltérés mutatkozik a két törvény között a v­i­s­z­­kereset föltételeire nézve. A magyar törvény a viszkereset feltételei közé sorozza az óvás közlését, míg ellenben a n. váltórendszabály az óvás közlését nem tekinti nélkülözh­etlen föltételéül a v­íz­­keresetnek. Ebből támad az a nemzetközi fontosságú eredmény, hogy a külföldön óvatott váltó alapján, ha az óvás a belföldi előzőkkel nem közöltetett, mi nálunk viszkeresetet indítani nem lehet, további eredménye, hogy a mi­­törvényünk szerint ily mó­don a váltóhitelező kényekedvétől függ az előzők közül egyet vagy többet a váltójogi kötelezettség alól egyedül az által felszabadítani, hogy az óvást vele nem közölteti s felszabadítani oly joghatál­lyal, hogy a váltóösszeget kifizető későbbi forgató az ekkér felszabadított előzőt váltójogilag többé meg nem támadhatja. Törvényünk tehát ama kétségtelen előny mellett,­­ hogy a váltóadósokat az óvás közlésének kötelezése által előre figyelmezteti és előkészíti az eshetőleg bekövetkezhető készfizetésre, másrészt a váltóbirtokosnak oly szabadságot enged, melylyel az mások rovására büntetlenül visszaélhet. Nagyon természetes, hogy az ily állapot nem szol­gálhat javára a kereskedelmi forgalomnak s nagy­ban csökkenti azt a hitelt, a melyet épen szilárdítani s emelni volna hivatva. Ez anomáliát a magyar bíró­ságok is mélyen érezték s a­hol lehetett, ott erősza­kos interpraetatio útján igyekeztek a törvény hely­telen intézkedésén segíteni. Végre nagy eltérés mutatkozik a két törvény között a viszkereset idejére nézve,melyet a magyar váltótörvény nem indokolható minutiositás­­sal 7, 15, 30, 40 napban, továbbá 2, 3, 6 és 18 hó­napban állapít meg, míg ellenben a váltórendsza­bály a távolsághoz képest 3, 6, 18 hónapot határoz a viszkereset megindítására. A magyar váltójog sokféle terminusai már a közbenső forgalomban is zavarólag hatnak, még inkább, ha a viszkereset külföldről indíttatik belföldre, midőn az idegen vál­tóhitelező könnyen jogvesztessé válik az által, hogy váltótörvényünk komplicált viszkereseti határidőit nem ismeri. Ehhez járul, hogy az érintett határidők legtöbbjei még szertelenül rövidek is s a váltófor­galom igényeinek meg nem felelnek. Ez ellentéteken kívül nagy hátrányára szolgál váltótörvényünknek, hogy nevezetes kérdéseket egészen megoldatlanul hagy, minek következtében a törvény nem is felel meg a kódex azon feladatá­nak, mely az eltérő bírói magyarázatokat kizárná, vagy azokat legalább a minimumra szorítaná. Így pl. arra utal Apáthy, hogy váltótörvényünkben nincs intézkedés a másodlatok jogi természete és azoknak megszerzése, a váltóösszegben mutatkozó eltérések magyarázata, a kelet és láz után fizetendő váltó lejáratának kiszámítása tekintetében, — ha a fizetési határidő napokban, hetekben vagy hónapok­ban van kifejezve; nincs továbbá intézkedés az ér­ték kiszámítására nézve, ha a váltó számolási érték­ről — pl. sterlingekről — szól; végre nincs intézke­dés a fizetési határidő meghosszabbítására s annak jogi következményeire nézve. Az előttünk fekvő váltó törvény­könyv tervezete mind e hiányokat pótolni, s az eltéréseket elsimítani törekszik, s elhagyván váltótörvényünk számos ma­gyarázó és minutiosus részleteit, 120. §-ban össze­foglalja, s idegen váltótörvényekből vett idézetekkel és felvilágosító jegyzetekkel kiséri az új váltótör­vény intézkedéseit, azon, a német váltórendszabályé­nál határozottan szerencsésebb rendszer szerint, me­lyet e tervezet első fölemlítésekor közöltünk. A szászok tiltakozása: §4­2-Kivonatosan a szász egyetemnek" a törvén­y­hatóságok rendezése ellen múlt évi deczember 19-től a m. kir. belügyminiszterhez felterjesztett óvakodó tiltakozását. A magyar hírlapirodalom köszönettel tartozik ezért, hogy positív jogalap van immár adva e hírhedt mű­­hez hozzá­szólani. A közlő lap közjogi felfogását teljesen ma­gunkévá téve, a szász egyetem ezen közjogunkat sértő, államéletünket megtámadó, parlamentünk­ tör­­vényhozási tekintélyét s jogát porba rántani kívánó eljárása ellen mi is alkotmányunk és hazánk nevé­ben tiltakozunk, és a derekas ügytárgyalást később­re hagyva fenn, ha idejét eljöttnek látandjuk, ez­úttal csak úgy sebtében néhány adattal kívánunk járulni annak bebizonyítására, hogy a nemes szász nemzetet régi ismert­eszélyessége és jó tapintata el­hagyta és hogy az ő mostani eljárása s követelése teljesen törvénytelen, alkotmányellenes, ehez képest jogtalan, következőleg a magyar kormány­ által ha­tározottan és visszatetsző megrovással visszauta­sítandó. Azt mondja az egyetem, hogy ő kényszerítve van a fenforgó ügyben mint választói érzelmeinek hű tolmácsa felszólalni. Azt hiszszük, hogy kényszerítve van; mert a tisztelt testületet 1849. vége s 1850 óta az országalkotó nemzeti és törvényhozási szerepjátszás viszketege bántja, mely őt mint a prófétákat hajdan a szent düh, vagy a villi-tánczban szenvedőket a test némely szervei rángatódzása, koronként meglepi; igy lepte meg 1850., 1862—3., 1867. és most 1873. végén már negyedszer. Ilyenkor aztán ő Erdélyt az összbirodalomba bekeblezi, az országgyűlés tartásáról uj törvényeket alkot, az országot újra osztja fel úgy, hogy a szász elem az ő lakta vidékeken a lehetőségig többségben s a Királyföld Erdélyben a helyzet ura legyen, községi törvényt alkot á­ltalában törvényalkotási vágyait s bölcsességét egészen kimeríti. Értjük tehát, hogy az egyetem kénysze­rít­­v­e volt most is a felszólalásra; csak az a baj, hogy jogosítva nem volt. És pedig azért, mert a szász egész történettudós s politikai celebritás-világ egy sor törvényt vagy alkotmányos érvényű rende­letet felmutatni nem bír, azt bizonyíták, hogy a szász egyetemnek az erdélyi törvényhozás vagy a volt kir. kormányszék elé a 11 törvényhatóság nevében, mint annak megbízottja, közpolitikai kérvényeket, tör­vényjavaslatokat, tiltakozásokat benyújtani jogosít­va lett volna. Erre jogosítva volt külön külön a ki­­lencz szász szék és két vidék, más senki. Az egye­tem ítélt a másodbíróság elébe jutott királyföldi jog­ügyekben, igazgatta a 11 törvényhatóság közva­gyona ügyeit, s a királyi kormányszék útján hozzá­jutott rendeleteket elnöke, az ispán, végrehajtotta, a királyföldi törvényhatóságokhoz intézettek végrehaj­tását ellenőrizte, ha a kormányszék valami tárgyban megkérdezte, arra felelt, de egyéb politikai joga s cselekvési köre nem volt. A­mikor ilyeket tett, al­kotmányellenesen cselekedett, a­mit más minőségben gyakorolt, hatáskörén túlterjeszkedés, törvénytelen­ség a neve, nem jog, nem kiváltság, nem igazság. Azt mondja az egyetem, hogy ha a törvény­­hatóságrendezési törvény az ő kihallgatásuk nélkül jö létre, amaz alkotmányos elv lesz megszegve, hogy semmit rólunk nélkülünk. — Ez absurd valótlanság. Ott vannak törvényhatóságaik képviselői a parlamentben akkora számmal, hogy harmadrész is elég lenne. Szász az erdélyi részekben 170.000 van, képviselő 15. Van-e parlament a földön, mely nagyobb képviseletet adhasson ennyi lélekszám- r­ak ? Oknélküli jajveszéklés továbbá is ragaszkodik, miért is az illető tervet itt is a mérnöki hivatal készítendi el. Ilyen terv a zöldfa­­utczai Göbel-féle házra nézve már elkészíttetvén, e tárgy a közgyűlés elintézése alá kerülend. — Az »Apollo« zenemű füzetek harmadik évfolyamának első füzete csak oly tartalmasan jelent meg, mint az előző évek egyes füzetei. E füzetben Feigler, Gobbi Henrik, Tisza Aladár és Huber Ká­roly neveivel találkozunk. Feigler »Mignon« több dallama fölött irt átiratot; Gobbi »Albumlap«-ja abból az időből való még, mikor szerzője »kosmopo­­litikus« zenét műveit, de úgy is mind formára, mind béltartalomra érdekes mű; Tisza Aladár »Szabad­ságinduló «-ja tele van erővel, dallama főnként, har­móniája, mint szerzőnek minden művében, változa­tos . Huber K. szerelmi dalának alapul Tóth Kál­mánnak egy költeménye szolgált. Ez talán az érde­kes füzet leggyengébbje. Ajánljuk e zenemű folyó­irat pártolását a zenekedvelő közönségnek. Ugyan e füzetek tavali évfolyamában jelent meg egy »Fohász« és »Vigasz« czimü apróság Zirnay Lászlótól. Nép­dalok eszményítései voltak igen csinos alakban. Most ezek megtoldva más hárommal, melyek közül egyik a »hős álma«, másik a »éjféli hazatérők« és egy »me­rengés«, külön jelentek meg Taborszkynál. Aruk 1 frt 20 kr. — A női munkabazár eddigi a Ká­roly kaszárnyában lévő helyiségéből e héten átköl­tözött az országos nőiparegylet uj tágas helyiségébe (Üllői ut 1. sz. első lépcső II. emelet) hol egyúttal az egylet nőipartanodája is elhelyezve van. Bárminémü női s gyermekmunkára vonatkozó megrendelések ezentúl itt fognak elfogadtatni s eszközöltetni. — A fővárosi iparosok körében (hatvani utcza, régi postaépület) csütörtökön f. hó 15 én este 7 órakor Posner Károly Lajos a bécsi ki­állításról előadást tart. — A képviselőház jogügyi bi­zottsága január 15-dikén, csütörtökön dél­előtt 1­1 órakor kezdi meg tanácskozásait. Először is a közjegyzőségről szóló­­javaslatot fogja tárgyalni. A Sport. Batthyányi Elemér gróf, Orczy Elek báró és Tescherwertinszky hg csütörtökön utaz­tak el Triesztbe, honnan Brindisin, Alexám­nán és a suezi csatornán át Kalkuttába mennek oroszlánt vadászni. — Veszett lovak. Mint a »Tem.Lap.« ér­­tesül, Nagy-Tersán (Temesmegyében) bizonyos Posch nevű gazda istállójában, hol 13 ló tal­tozik, a veszett­ség kiütött. E szörnyű bajnak máris egy 3 éves mén­ló esett áldozatul. — Gye­rmeksikkasztás. Múlt évi május 3-án Magyar Anna itt Pesten valami Horváthnétól egy gyermeket vett dajkaságba, de néhány hét múl­va a gyermeket magával vitte a piaczra s ott egy előtte ismeretlen tejárusnőnek azon kérelemmel ad­ta át, hogy tartsa egy pillanatra magánál, mert egy boltban valamit vásárolni akar. Magyar Anna azon­ban nem jött többé vissza. A tejárusnő a szegény gyermeket a kapitánysághoz vitte, honnan a Rókus kórházba szállíttatott, hol meg is halt. Daczára an­nak, hogy a gyermek már nem volt nála, mégis kö­vetelte a fizetést, azt állítván, hogy a gyermek tulaj­donképen nővérénél van. Ez feltűnvén a szülőknek, utána jártak a dolognak, míg végre kiderült, hogy gyermekük már meg is halt. Magyar Anna ma a pesti királyi bünfenyitő törvényszék által másfél évi börtönre ítéltetett.­­ A tiszántúli ref. egyházkerület legközelebbi ülésén a középtanodai törvényjavaslat­ról szóló kü­ldöttségi jelentés lényegileg elfogadtat­­tott s a közoktatásügyi minisztériumhoz ez értelem­ben, fog emlékirat intéztetni. A kerület tehát lénye­gileg magáévá tette egyes tagjainak hírhedt Kinczi D 1.sem­m­i.it­t k­imutattta ezzel, hogy ha­ladni nem igen akar­­tatni rendel a törvény, ott vannak " a törvényhozási teremben. De hogy a nemzet kétképen képviseltesse magát a törvényhozásban, ezt kivánni politikai bár­­gyuság, s megadni gyávaság s más népekkel szem­ben jogsértés lenne. Azt mondja az egyetem, hogy Besztercze és Brassó elválasztása a királyföldtől a törvényesen biztosított ősi területi egységnek az országgyűlés egyoldalú intézkedése által leendő megsemmisítése lenne, és hogy ez azért sem lehetséges, mert II. Endre király megmondta a szászoknak 1­224-ben, hogy ők Szászvárostól Daróczig egy osztatlan nép legyenek. Erre a területi egységre és egységes népre azt jegyezzük meg, hogy mikor a király azt mondotta, akkor Besztercze és Brassó még a székely ispánok és erdélyi vajdák alatt álló királyi várak voltak, s százakkal később csatoltattak a királyföldhöz. Ha a király országa javáért a maga várát szász területhez csatoltatni engedte, a közjóért tette; most a közjó azt kívánja, a király és ország törvényhozása azt akarja, hogy a törvényhatóságok másképen alkottas­sanak. S ha a szászok nem zúgolódtak Nagy Lajos és Mátyás ellen, hogy ama két várost és területét hozzá­juk csatolta, oktalanul cselekesznek, ha mos­tani királyunk s az ország kormánya és törvényho­zása ellen hadat szennek azért, a­mit ők szintén a közjóért cselekesznek. Aztán boldogult II. Endre király privilégiumot adott még a szászok előtt a ma­gyar nemességnek, hogy adót soha ne fizessen; de azt bizony 1848-ban mindnyájunknak, még a szász atyafiaknak is nagy örömére a törvény eltörölte,s hal­lott-e nyilvánosan panaszt vagy siránkozást a ne­mességtől bárki, annyival kevesebbé a kormánynyal ujjhúzást, a törvényhozó hatalomnak pedig megtá­madását? Senkitől soha! Pedig a tisztelt egyetem ál­lítólagos megbízóinak vajmi más adó nyomná ma a törvény nélkül vállait. Ám e helyre, mely az országos törvényt egy­oldalú intézkedés szülöttének tartja, lehetlen a leg­méltóbb boszankodás kifejezésénél egyebet reflektál­nunk. Ha a szász atyafiak Szebenben magyar és székely nélkül, Magyarország és a magyar korona felségi jogai sérelmével a birodalomba beolvasztani javallják az erdélyi részeket, ez egyoldalú; ha kö­veteik Bécsbe felmennek s Stadion gróffal és Bach Ede úrral Erdélynek absolut hatalommal kormányo­­zására terveket adnak; ez is egyoldalú; ha a koro­nához fordulnak s azt roszul értesitvén, az alkot­mány szellemével ellenkező rendeleteket és kivált­ságokat eszközölnek, ez is egyoldalú. S ebben mes­terek a szászok. De hogy a­mely törvényt törvénye­sen megkoronázott s az alkotmányra megesküdt király és a magyar állam összes népes parlamenti képviselete alkot, hogy ez egyoldalú legyen, ezt csak szász alkotmányos érzésű ember, ezt csak a szász egyetem mondhatja! És ez egyetem tagjai mégis feliratukban a haza hű fiainak mondják ma­gukat ! Ha ez is hűség, akkor az ég adja annak el­lenkezőjét szegény hazánk számára; az ily hűségből elég annyi,a­mennyit e sajnálatos irányú fölirat min­den igaz alkotmányos honpolgár közmegütközésére constatál! Azt mondja az egyetem, hogy a Király földből V. László király egy idézett kiváltsága értelmében egy talpalatnyi földet is elszakasztani nem lehet. Nem azt mondja, hanem az elidegenítést, eladomá­­nyozást tiltja meg. A katonai határőrség felállításából vont érvelés politikai értékkel nem bír. Akkor absolut hatalmú kormányzás volt Erdélyben. Az országgyűlések tartá­sa megszűnt volt hosszú időre. De még akkor sem való, a­mit az egyetem állít. Korántsem a szász egye­temmel, sem az egyes szász székek és vidékek kép­viseleteivel folyt az egyezkedés , hanem katonai mányszéki ügyirat tanúskodik. A szászokat illetőleg csak egy nevezetes működési mozzanatot mutatnak fel a tárgyiratok, azt t. i. hogy a szászok a militari­­zált falukért a kárpótlást felvették s aztán onnan el­távozván, onnan tovább állottak, a bajonette­­ és ha­­tárőrizés dicsőségét a székelyekre és oláhokra bízták. Azt mondja a szász egyetem, hogy II. József uralkodása után a szász törvényhatóságokban az al­kotmányos állapotokat a kormány és nemzeti egye­tem között a törvényhozás közbejötte nélkül létre­jött szerződés állította vissza és szabályozta. Hol van, kérdjük, e szerződés ? mutassák elő a tisztelt egyetemi férfiak. A regulativum punctumok ugye ? Kor­mányi rendeletek azok, urak, semmi egyebek, a­melyek az ország alkotmányát visszaállító országgyűlési törvények hozása után a kormány által lettek megindítva, s irántuk az egye­tem meg volt kérdezve, de nem kezdeményezett ak­kor sem semmit, s most még kevésbé foghat az egye­tem; e jog a parlament képviselőié egyedül és kizá­rólag. Az 1849—50—54-ki absolut korszakbeli új területrendezésen csak úgy simán akarva átsurranni, azt írja az egyetem, hogy erőszakos kormányrend­szabályok vitték végbe. Fájdalom! ez való, csak azt jegyezzük meg, hogy ezeket legmelegebben szászok üdvözölték, az absolutismus főzászlóvivői és kortesei ők voltak, a gends-d’arm, trafik, stempli, Districtsdragonerség, gyíkleső és pléhgalléros világ, osztrák büntető törvény,Kreishaupmannschaft és Be­­zirk-uralom, német kormánynyelv és magyar kiirtás átkos rendszere mind az ők segítségökkel vert annyi gyökeret, hogy tiz évig kínzói lehessenek hazánknak s letiport nemzetünknek. Akkor tetszett az osztrák közbirodalmi területfelosztás, most — a­mint a fel­irat mondja — a legkomolyabb aggodalmakat kel­tette fel s a kedélyeket legerősebb ingerültségbe hozta, tán azért, mert a nemes szász egyetemet sem kérdezték meg? Korántsem, hanem mert azt a ma­gyar belügyminiszter tervezi s a parlamentt a király hozzájárulásával hihetően törvénynyé teendi. Még egy érvre teszek megjegyzést, arra t. i, hogy a felirat szerint a királyföld kiterjedése vagy belalkotása iránt intézkedni csak a korona és király­föld képviseletei voltak és vannak jogosítva, — és a régi erdélyi alkotmánynyal mint átalában a magyar közjoggal merőben ellenkezik, sőt hét század óta mindig és kizárólag a törvényhozás jogkörében ál­lott, s a mit a fejedelem vagy király a korona nevé­ben tett, adott vagy megtiltott, addig törvényerővel nem bírt, míg a törvényhozás világosan vagy elhall­gatva megegyezését rá nem adta. Ez a magyar al­kotmánynak annyira ismert ábécéje, hogy ha a ki­rályföldön ezt nem így értik és tudják, akkor jó lesz a cultusminisztériumnak a szebeni jogakadémia tanerőit felfrissíteni, a belügyminiszter pedig az egyetemet a törvény és alkotmány ily botrányos megsértéséért rendre utasítva bocsássa el haza, hogy a jövő hatalinnapi gyűlésig legyen idejök más gon­dolatr­a térni; kérésük tárgya és modora pedig az alkotmányos tárgyalhatás kellékeivel nem birván utasítassék határozottan vissza. H­a, oly iparosoknak fognak kiadatni, kik üzletüket kor­szerű berendezés és okszerű ügyvitel által oly fokra emelték, miszerint a külfölddel való versenyképesség feltételeivel bírnak. A kik az érmet elnyerni akarják, pályázatukat 1874. évi február 28-áig adják be az »Orsz. magy. iparegyesület igazgatóságához« (Budapest IV. or­szágút 7. sz.) Kik előbbi években pályáztak, de ki­tüntetve nem lettek, újra pályázhatnak. A pályázati iratnak magában kell foglalni azon adatokat, melyekből a versenyképességet megítélni lehessen, nevezetesen : 1. A műhely vagy műhelyek hiteles leírását, ha lehetséges vázlatos térképpel, továbbá kimutatás­t a netaláni hajtóerőről vagy gépekről, — a dolgozó gépekről, vagy készülékekről és eszközökről; — végül a­hol szükséges, a termelésnél követett neta­láni új eljárási módnak megismertetését, a­mennyi­ben az közhírré tehető. 2. A munkások számát és azok viszonyainak ismertetését, mire nézve különösen nagyobb gyá­raknál, ha lehetséges, következő kérdésekre adandó válasz : a) Hány munkás foglalkozik az ipartelepnél, hány férfi, nő, gyermek (segéd, tanuló.) b) Mi a mun­kások átlagos bére : férfiaké, nőké, gyermekeké, c) Milyen származásúak a munkások, d) Mily művelt­séggel és ügyességgel bírnak, e) Vannak-e munká­sok anyagi és szellemi jólétének előmozdítására szol­gáló intézmények vagy intézkedések, és miben álla­nak azok ? 3. A termelés terjedelmét, ha lehetséges, követ­kező kérdések megfejtésével: a) Mily és mennyi nyers­anyagok használtatnak fel ? b) Bel- vagy kül­földiek-e ? c) Körülbelöl mennyi a termelvény, vagy mennyi termelvények állíttatnak elő évenkint (darab v. mázsa), d) Mennyire becsülhető azoknak értéke. Nagyon szívesen fogadtatik, ha a pályázók termelvényeikből mutatványt küldenek be az egye­sület mintagyűjteményei számára, vagy a szakosztá­lyokban leendő bemutatásra. 4. Az eladási piaczokat, ha lehetséges a kivá­lóbb fogyasztók megnevezésével, továbbá netaláni árjegyzékek közlésével. Czélszerű, megrendelési le­veleket vagy más oly okiratokat is mellékelni, me­lyek a czikkek kelendőségét igazolják. 5. Értesítést arról, várjon bi­e-e a pályázó már más érmekkel vagy kitüntetésekkel. Budapest területén levő pályázók az 1. pontban kivánt telep leírása helyett arra hivatkozhatnak, hogy telepek szakértő küldöttség által megszemlél­tessék. Egyébként hiányosan felszerelt pályázatok tekintetbe nem vétethetnek. Az érmek odaítélése az illető szakosztály által kinevezett szakértő bizottság véleménye alapján tör­ténik. A pályázat eredménye az egyesület 1874. évi közgyűlésén hirdettetik ki és a nagyobb hazai lapok­ban közzé fog tétetni.­­ Ugyancsak e közgyűlésen az érmek, és ahoz járuló okmányok is ünnepélyesen fognak kiosztatni. A jutalmazott telepek leírásai az egyesület közlönyében közzé fognak tétetni. II. Miután az ipar előmenetele nagyrészt a mun­kás­osztály jelességétől függ, az orsz. m. iparegyesü­let czéljául tűzte ki munkásaink szorgalmának, ki­tartásának és előretörekvésének fokozatát. E czélra az egyesület jutalmazó elismerésben akarja részesíteni azon gyári szakvezetőket, kézmű­ves segédeket és kiválóbb gyármunkásokat, kik hosz­szabb ideig egy munkaadónál dolgozván, szorgalmas és buzgó maguk viselete által, vagy elismerésre mél­tó jelességük által, vagy a közvetlen felügyeletük alatt levő munkásoknak vagy tanulóknak okszerű vezeté­se vagy oktatása által, a hazai ipar körül érdemeket nyílja. 10 a múlt években már pályáztak, de kitüntetve nem lettek. A jutalom részint ezüst, részint bronz díszérem­ben és azzal járó elismerő okmányban áll. Akik az érmet elnyerni akarják, pályázatu­kat 1874. évi február 28-ig adják be az »Orsz. m. iparegyesület igazgatóságához« (Budapest IV. or­szágút 7. sz.) A beadandó pályázatnak nem szükséges egyéb­ből állani, mint egy egyszerű levélből, melyet a pá­lyázó gyárigazgatója, mestere, szóval munkaadója az iparegyesülethez intéz, és melyben elő vannak adva az illető munkásnak jutalmazásra méltó jeles tulajdonságai. Oly munkaadók, kik az iparegyesü­letnek nem tagjai, s ezért aláírásuk az egyesületnél nem ismeretes, a pályázati levél aláírását hitelesíteni tartoznak. Azon kívül nagyon szívesen fogadtatik, ha a pályázók ügyességének feltüntetésére egy álta­luk készített darab mutatványul beküldetik, magától értetődvén, hogy azt a pályázó annak idejében, miután az illető szakosztályban bemutattatott esetleg a mintagyüjteményben kiállíttatott, vissza­kapja. Az érmek kiosztása az egyesületnek 1874. évi rendes közgyűlésen fog megtörténni, s a pályázat eredménye a nagyobb hazai lapokban közhírré té­tetik. Az iparegyesület azt hiszi, hogy a kitűnő mun­kásoknak ilynemű jutalmazása buzdítólag fog hatni hazai munkásaink összességére; bennük ébreszteni fogja a kitartást és lelkiismeretességet, az önbecsü­lést és előbbre törekvést. Ezen tulajdonságok az ipari előmenetel meg­becsülhetlen tényezői, s ezért minden hazafi bizo­nyára támogatni fogja az iparegyesületet abban hogy eme kitűzött czélját minél teljesebben érje el Ez okból bizalommal fordulunk a hazai iparos­­munkás- és legényegyletek elöljáróihoz, az ipartes­­tületek mestereihez, a gyártelepek vezetőihez és még nagyobb körben a városok közönségeihez és a hazai ipar minden rendű barátjaihoz, kérvén őket, misze­rint az iparegyesület jelen közleményét minél tágabb körben megismertetni sziveskedjenek. — Weninger Vincze, elnök. Mudrony Soma, igazgató. Pályázati felhívás az orsz. magyar Iparegyesü­let díszérmeire. Ír . Az orsz. magy. iparegyesület feladatául tűzvén az előiptépekvö­­hazai iparosoknak elismerést sze- . _ _ tehát amaz elv, nem rezni s ezáltal telepeik versenyképességét emelni, fi valóságnak megfelelő állítás. A kiket meghallgat­ j' ezennel pályázatot hirdet ezüst diszérmekre, melyek K­ÜLFÖLD. Francziaországban a parlamenti komédiák sorozata szaporodott egy adtussal, mely nevetséges volna, ha nem tanusítná oly annyira a politikai morál sülyedtségét: a Broglie-kormány mely f. hó 8-án megbukott azaz 42 szó­, többséggel leszavaztatott a nemzetgyű­lésben, az a Broglie-kormány, mely be is adta volt lemondását, ugyancsak f. hó 12-én bi­zalmi szavazatot kapott! Mintha bizony egy arczus csapást helyre lehetne hozni egy simítással. Az a­pp­­én azért mégis csak ott piroslik az arezon. Hogy ily körülmények között egy kormány mégis megma­radjon helyén, s visszavonja lemondá­sát, ehez oly arerbőr kell, mint minővel a Broglie­­kabinet dicsekszik. Ez az utólagosan adott bizalmi szavazat nem teheti meg nem történtekké a történteket, azaz a bukást. — Egy önérzetes jóra való, a politikai erkölcsnek bár csak sejtelmé­, veli bíró kormány 42 szavazattöbbséggel való l­e­­szavaztatása után egy perczig sem haboz­nék abban, hogy visszalépjen, s oly embereknek adja át az ország ügyeinek vezetését, kik a nem­zet bizalmát bírják. Ezért minden elfogulatlan ember erkölcsileg és tényleg bukottnak tekintendi a Broglie-kormányt, mert az mit sem változtat a dolgon, ha a leszavazta­­tás után 4-5 nappal Mac Mahon ráparancsol egy néhány monarchistára, hogy már most bizalmat sza­vazzanak azon kormánynak, melynek az előtt pár nappal a nemzetgyűlés bizalmatlanságot szavazott. Ez is egyike azon reactionárius fogásoknak, me­lyekről eddig is híressé tette magát a felszínre ver­gődött monarchista eoteria. Hogy az említett bizalmi szavazat — annak előzményei után — ellenkezik minden parlamentáris fogalommal és illemmel, nem szorul magyarázatra. Ilyesmi csak attól a többségtől telhetik, mely már nem egy államcsínynek volt köz­vetlen vagy közvetett részese. Egy parlamenti állam­csíny­nyel több vagy kevesebb, az neki mind­egy! Azt csak a mostani franczia nemzetgyűlés teheti, melyben egy bitor ma­joritás dominál, hogy önmagát demontirozza. Mi teljesen magunkévá teszszük a »Rep. Fran­­caise« véleményét, mely jan. 11-ki számában Brog­­liera vonatkozólag, kinek a nemzetgyűlés már ki­adta az utat jan. 8-ki szavazata által, azt mondja hogy »egy miniszter, kinek egy kis szégyene van, nem mondatja ezt magának kétszer.« Az uj pápai constitutiora vo­natkozólag többi közt ezeket olvassuk a »Kölni­sche Ztg.« ban, mely után közöltük volt mi is ez okmányt : »K­özleményünk semmi olyast nem tartalmaz, a mi kételyt tá­maszthatna annak valódisága iránt. IX. Pilis attól tart — ezt hitetik el vele jezsuita tanácsadói — hogy ha a legközelebbi pápa­­választás a szokott formák között haj­tazik végre, a mostani jezsuita rendszert veszélyeztető eredményre fogna vezetni. »A világi hatalmak« — mondja a bulla — »már­is azon gondolkoznak, hogy miként vigyék keresztül, miszerint legközelebb, vagy ne választassák pápa, vagy pedig olyan válasz­tassák, a ki gonosz terveiknek szolgálatában állana.« Ezért menti fel a pápa a bibornokokat úgy mostanra, mint jövőre azon esküjök alól, melyet az eddigi pápa választásoknál érvényben volt constitutiokra tettek. Tisztán egyházi és papi szempontból a pápának joga volt ily lépésre azok előtt, kik hívei az 1870-iki vaticani decretumoknak, mert ezek a pápa egyházi hatalmát, teljesen korlátlanná tették. Ezen decretumok ellenségeire, nevezetesen az ó katoliku­sokra nézve a pápa már azoknak közzététele által is szakadár lett.« Ezután áttér a nevezett lap a pápaválasztás­nak állami szempontból való tárgyalására s az államhatalomnak a pápaválasztásba való beavatko­zásáig, illetőleg a vétójogra. Erre vonatkozólag így ír : »Poroszországban e kérdés nagyon praktikusan oldatott meg és pedig önálló törvényhozás útján. (Nevezett lap a veto al­kalmazását inpractikusnak és bajosan keresztülvihe­­tőnek tartja.) Ugyanis a májusi, »egyházi fegyelmi hatalomról« szóló törvény Poroszországban kivetkőz­­tette a pápai jurisdictiot minden polgári érvé­nyéből. A pápai fegyelmi hatalom, mint »papi hata­lom« kötelezte bár a németegyházi hatóságot annyira, a­mennyire ezek magukat kötelezve érezni akarják; a porosz államra és hatóságaira nézve azonban világi j­o­g­i hatálylyal, azaz igénynyel a »világi kar« tá­mogatására c­s­a­k a német házi hatóságok fegyelmi tényei bírnak, mely hatóságok, nevezetesen a püspö­kök választására nézve az államnak korlátlan vétója s határozott hódolati eskü a kellő biztosítékot nyújtja. Ezt a porosz megoldást tartjuk mi alapelvileg a leghelyesebb­nek; ez az egyedüli practicus és találó válasz az egy­házalkotmánynak vatikáni fel­forgatására! A vati-2.JS. akarnak, de német jogunk terén s német biróságaink előtt, itt javadalomadás vagy javadalom-visszavonás, szóval minden iránt, mi a polgári s büntetőjog köré­be esik, kizárólag csak saját felelősségükre s a ná­lunk államilag elismert jogi formák szerint dönthet­nek. Ha ily módon a pápa s az összes papság tisztán egyházi tekintélyének kérdése az egyesek, püspökök, vagy lai­usok hitére s lelkiismeretére bizatik, ellen­ben a polgárilag érvényes hatalom s kényszeríthető jog minden kérdése következetesen az állam, illető­leg törvényhozása által döntetik el s rendeztetik, a­k­­k­o­r az államkormányok meglehetős nyugalommal s közönyösséggel a pápákra s bíbornokaikra bizhat­ják a pápaválasztás intézményét s aztán, ha a külön­böző államok püspökeinek az ellen valami kifogásuk van, ám lássák, mit tudnak elérni conciliumok vagy reformok által, vagy kormányaik diplomatiai támo­gatásával vagy a nélkül. Hangozzék bármiként és egyes tételeiben az új pápai constitutio, csak a nagy államok bírjanak jogaiknak és akaratuknak világos és szilárd tudatával! KÜLÖNFÉLÉK. — A kisajátító bizottság közelebbi ülésében Széher Mihály elnök előterjesztést tett a kisajátító alap mibenlétéről. Jelenti, hogy ennek rendezése , illetve bővítése tárgyában indít­ványt nyújtott be a közgyűléshez, mely szerint ez a budget tárgyalása alkalmával figyelembe vétessék. Addig a bizottság sorrendet a szabályozandó tár­gyakat illetőleg meg nem állapíthat, hanem egyelőre vagy csak megkezdett pontok körül folytatja eljárá­sát, vagy már­is mellőzhetlenül sürgős dolgokra kí­vánja figyelmét kiterjeszteni. Ilyen a molnárutcza. Ezt a bizottság mindenek­előtt rendezni óhajtja. A csatornázás folytatása ezen utcza alsó részében, va­lamint az új télutczában a Galbavy-ház mellett egé­szen a molnárutczáig az építési időszak beálltával azonnal foganatosittatni fog; ezenkívül mind a tél-, mind pedig a molnárutcza fel fogván töltetni, az új építkezések tekintetében eddig fennálló nehézsé­gek is meg lesznek szüntetve. Bar­kó Ferencz ennek folytán már május 1-én lebontatja molnárut­­czai két ódon házát. K­e­tt­e­r­n­é asszony házának megvétele iránt nyilatkozott, de ezt a bizottság 35 ezer írtban szerfelett drágának találta. Ez utóbbi ház egyik része mint közbiztonság-ellenes le fog bontatni. G­­e­r­g­e­l­y­­­n­e­k az uj télutcra szögle­tén, a Dunasoron építendő uj 3 emeletes házára nézve, a gyámi pénztárból nyerendő kölcsönt illető­leg, a bizottság a soronkívüliséget ajánlja a főv. tanácsnak. Az összes üres telkek bekerítése iránt komolyabb intézkedések tétezvén, most már remélhető, hogy a bekövetkező nyárig ezen egész táj mostani ronda alakjából némileg ki lesz vetkőz­­tetve. A budai részen a főúton a volt harmin­­czad táján álló 5 házra nézve elrendelt kisajátítást a bizottság első szükségletűnek ismervén fel, ennek mielőbbi keresztülvitelét a tanácsnak ajánlja. Egé­szen hasonló természetűnek ismertetett és a budai szerencsény utcza szabályozása, hogy a budai hegyekbe járművekkel közlekedők részére ne csak némi kényelem, de a szükséges biztonság is szerez­tessék , mi végre a mérnöki hivatal a szabályozási terv elkészítésére utasíttatott. A városháztéren levő Haris féle házra nézve a bizottság a tulajdonosnak, ki már évek óta húzza , halogatja a megígért épít­kezést, újabb halasztásért beadott kérvényét elvető, kisajátítást indítványozó előbbi határozatához s a Hivatalos közlemények. A vallás- és közoktatási miniszter a szinyér­­váraljai állami elemi népiskolához Sztarcsevics János bajai és Fekete Demeter belényesi nép­tanítókat egyelőre ideiglenes minőségben tanítókká nevezte ki. Az igazságügyminiszter Incze Pál erdélyi helyszínelési főbiztost a belényesi kir. törvényszékhez telekkönyvveze­­tővé nevezte ki. Kisfaludy János pécsi törvényszéki bíró­sági végrehajtót a dárdai kir. járásbirósághoz helyezte át. A győri pénzügyigazgatóság Ferenczy Károly és Huth Antal m. kir. VII. osztályú adóhivatali tiszteket VI. osz­tályú adótisztekké nevezte ki. A „Hon£í magántársürgönyei. Zágráb, jan. 13. A tartománygyűlés mai ülésében Mazuranics bán a ház viharos éljenzései közt mutatja be a szentesített egyetemi törvényt. Erre a ház­közösségekről szóló törvényjavaslat vé­tetvén tárgyalásba, az a feletti részletes vita be is fejeztetett és lényegtelen módosításokkal, a bizott­mánynak dr. Span által indokolt szerkezetében elfo­gadtatott. München, jan. 13. F­első-Baj­or­ország, Alsó- Bajorország, Felső-Pfalz és Alsó-Frankónia 23 vá­lasztó­kerületében biztosnak tarthatni a klerikálisok győzelmét, kivéve a müncheni választó­kerületet. Karlsruhe, jan. 13. A donaueschingeni vá­lasztókerületben Mohi Róbert 9824 szavazattal or­szággyűlési képviselővé választatott. A klerikális ellenjelölt 5490 szavazatot kapott. Frankfurt, jan. 13. Az orszzággyűlési vá­lasztások eredménye Württembergben a következő: klerikális, 2 nemzeti-conservativ, és a többiek nemzeti-szabadelvűek; a megválasztott demokrata pedig kilátásba helyezé, hogy a haladó­ párthoz fog csatlakozni. A klerikálisok egy ülést nyertek. Madrid, jan. 13. Manuel Castor, ki az Ama­deus király ellen 1872-ben elkövetett gyilkossági kísérlet miatt halálra ítéltetett, börtönéből megszö­kött. — A főkapitány egy proklamátióban az ön­kénteseket fegyvereik beadására szólítja fel; az el­lenkezők haditörvényszékkel fenyegettetnek. Rexas*, jan. 13. A »Voce della Verita« kohol­mánynak nyilvánítja a »Köln. Ztg« által közzétett pápai bullát. aleriin, jan. 13. A »Nordd. Ztg« azt mondja, hogy meg van győződve a »Köln. Ztg« által közzé­­tett pápai bulla valódiságáról. Bukarest, jan. 13. A görög újévi ünnep al­kalmából Károly fejedelemné­l tegnap fényes elfoga­­dási estély volt, melyen Frigyes hohenzollerni­­ser­ez­eg, a diplomatiai testület és 400-mál több vendég volt jelen. Figueras, jan. 12. Barcelonából jelentik,hogy a csata ott két külvárosban folyvást tart. Bécs, jan. 13. (Hivat. zárlat.) Magy. föld­­teherm. kötvény 75.—. Salg.-Tarján 106.—.Magyar hitel. 136.—.Magyar záloglevél —.—. Erdélyi 140.50 Magyar keleti vasút 52.— Magyar sorsjegy 80.— Tiszai vasút 204. —. Magyar vasúti kölcsön 96.50. Angol-magyar 38.50. Franco-magyar. 36.50. Alföld 147.—. Magy. északkeleti vasút 113.50. Keleti vas­úti elsőbbségi kötvény 65.50. Porosz pénztári utal­vány 169.75. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény

Next