A Hon, 1874. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1874-02-14 / 37. szám
nem fogja ezen intézményt gyűlölni semmi tisztességes és egyenes uton járni szándékozó egyén, hanem igenis gyűlölni fogják a zugirászok, a csalni szándékozók ! Valamint Francziaországban és Belgiumban úgy nálunk is meg fogja azt szokni a nép, és üdvös hatásáért áldani fogja. Bár ezelőtt 5 évvel intézkedett volna ez irányban a törvényhozás, most nem lenne szükség a bírói seregre, ámde uralkodott az előítélet, és talán még most is találkozik oly világnézetű képviselő, aki ezen intézménynek azért ellensége, mivel az ősi perlekedés szenvedélyét korlátozza. Bogdány Lajos: Esztergom város tanügyi viszonyai. Esztergom megye tanfelügyelője, Németh Albert évi jelentéséről múlt szombaton hozott tudósításunk a prímás székvárosában nagy mozgalmat idézett elő s néhány tollat is mozgásba hozott. E tollak a prímás őominentiáját igyekeznek kihúzni a sárból vagy legalább »eltusolni« azt, mit Németh Albert »elég ügyetlenül« napvilágra hozott. Ezen adatok után most még világosabb képet nyerhetünk Simor prímás »hű sáfárkodásáról« s egyelőre megelégszünk vele, hogy Esztergom város viszonyairól szólunk s csak azt jegyezzük meg általánosságban, hogy a hivatalos Schematismus szerint a prímás egymaga 49,az esztergomi káptalan pedig 22 egyházi községnek s ezek tanodáinak patronusa s igy azon szégyen, hogy Esztergom megye oly barbár állapotban van, főként mindenesetre ezen »tiszteletre méltó« főpapokat illeti. rosra.De térjünk át magára a szabad királyi váEsztergom városa a térképen vagy a Dunáról tekintve egy városnak látszik. A közéletben s közigazgatási tekintetben azonban nem egy , hanem négy különvált,egymással részben ellentétes hatóságból áll a nélkül, hogy legalább egy arasznyi árokból álló s természetesnek mondható határ által lenne egyik a másiktól elválasztva. E négy városrész következő: 3. Esztergom kir. város. Ez áll a Dorog felől fekvő lapályos felső részből s mint szabad királyi város külön önálló s a megyétől független municipiumot képez polgármesterrel s városi főispánnal. A lakosság száma 9000. 2. Sz. Tamás külváros mintegy 3000 lakóval, hajdan káptalani birtok. 3. Esztergom viziváros, a primás és főkáptalan székhelye, Kis-Lévával együtt. Lakók száma 3000, 4. Sz. Györgymező-külváros. Lakók száma 3500. A négy város lakossága összesen 34,500 A három utóbb nevezett városrész, már a megyei hatóság alá tartozó ugyanannyi külön községként figurái, valamennyi mind külön-külön kupaktanáccsal, külön jegyzővel s városi »falusi biró«-val. E négy városrész egymással szemben s viszont a három utóbbi az úgynevezett királyi város irányában vagyis ellenében örökös érdektusában van s ezen igazi »moldva-oláh állapot« egyik legfőbb akadály a tanügy fejlődésére nézve. De nemcsak ez az akadály, hanem a primás szűkmarkúsága is. Az említett főpap ugyanis patronusa a Vízivárosnak s Sz. Györgymező külvárosnak, s oly annyira patronus, hogy »ezeknek papjai s tanítói mindannyian az érseki uradalomtól kapják fizetéseiket, sőt földjeik, iskolaépületeik, plébániaházaik s minden fekvőségeik egyedül és kizárólagosan a prímások adományai.« S hogy vannak ezen iskolák felszerelve s vezetve ? Idézzük a tanfelügyelő szavait: »Van e megyében — illetőleg Esztergom szabad királyi városban egy állítólagos községi iskola, mely felett azonban, miután a község az 5 °/o-os adót többszöri sürgetés daczára sem vetette ki, államsegélyért természetesen sietett folyamodni, de iskolai alapvagyonról nem gondoskodott, a tanítói fizetésből a 2 c/o-et nem fizette be, egyszóval semminemű áldozatot sem akar hozni. Ezen derék (?) úgynevezett szt.-györgymezei községi iskolában történt meg, hogy egy osztályban a martiusi (nem is nyári) vizsga alkalmával csak 5 tanuló jelent meg, hogy a beirottak közül többen csak pár napot töltöttek az iskolában. Ismétlő oktatásról szó sincs, a tanító, dacz ára a törvény határozott tilalmának, egyúttal kántor is stb.« S egy kissé lejebb »Az esztergomvárosi külvárosi titanodának II. osztályában csak mintegy 18 gyermek volt bejegyezve s ezek sem kezdték mindnyájan octoberben a tanulást, hanem, ki előbb, ki utóbb. Ezt mutatta a tanító által pontosan vezetett napló. A 18 gyermek közül egy már novemberben kimaradt, kettő pedig március 3-án. Az I. osztályban October 1-től február végéig voltak olyanok is, akik 69 napot, 58,54, 53, 46, 45, 40, 36, 35, 39 tannapot mulasztottak, sőt egy 8 éves fiú (Neumann nevezetű) épen mart. 3-án jött először iskolába. Mindannyi hiányok ! Van még egy körülmény, melyet el nem hallgathatok. Tudomásomra esvén, hogy téli tornahelyiség Esztergomban nincsen, még az 1872. év ősz elején felhívtam a nemes városi hatóság figyelmét a tornászat fontosságára s arra kértem, emelte be egy téli tornatermet, ahol aztán nemcsak az elemi iskolások, hanem a gymnasiumi s reáliskolai ifjúság is nyerhetne oktatást. Arról azonban, hogy mit szándékozik a nemes város ez ügyben tenni és mikor, eddig nem értesültem. Mindezekhez netán félreértés elkerülése végett csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a harmadik külvárosnak, Sz. Tamásnak, patronusa a káptalan s igy a belvárost kivéve, a hol a község egyátalában nem buzgólkodik a tanügy körül, Esztergom iskolái egészen a papok kezében vannak. Könnyen érthető, hogy daczára ily hivatalos adatoknak, akad elég tányérnyaló, kik az érsek prímásnak s káptalanjának általunk kétségbe vont hű sáfárkodását s tanügy iránti buzgalmát menteni igyekszik s nem csodálkozunk felette, hogy — magoknak érdemeket akarván szerezni — érveiket s phrasisaikat a lapokban is kürtölik. De legyen bármiként, mig a tények s hivatalos adatok ily nyíltan szólnak a primás ellen s mig annak ellenében tudjuk, hogy az esztexgomi főpap milliók felett rendelkezik, kénytelenek vagyunk fenntartani vádunkat, hogy Simor hűtlen sáfár s a kormánynak kötelessége tekintettel az ő szűkmarkúságára részletes számadást kérni tőle azon vagyonok kezeléséről, melyeket az ország részben a közművelődés előmozdítása végett adott rendelkezése alá. Megengedjük, hogy ezen vád, mit az ország primása ellen nyiltan emelünk, egyéni dolog s a főpapok közül többet határozottan nem illet. Schlauchról, Szabóról s még tán egy párról nem is teszünk fel oly szűkmarkúságot, mint a prímásról. De mindamellett szeretnek a fentebb említett követelményt általánossá tenni. Az országnak ily fontos ügyben nem szabad egyéni jóakaratban bizni, hanem az ügyet törvény által kell rendezni. A püspökök s kanonokok dusgazdagságával szemközt az érdekeken felül álló törvényhozásnak gondoskodnia kell arról is, hogy az ő »kegyes patronatusok« alatt álló káplánok, tanítók s falusi plebanusok éhen ne vesszenek. De erről majd másszor. György A. A megyék kikerekítéséhez. Bars megyéből vesszük a következő sorokat, melyek — az általunk eddig közlött felszólalásokkal meglehetős ellentétesen — a területi kikerekítés egy részlete mellett szólanak. Anélkül, hogy ítéletet mondanánk, czélunk lévén a kérdés minél több oldalról való megvilágítása, közöljük e jól írt sorokat, csak annyit jegyezvén meg, hogy azok nem a szerkesztőség közvetlen meggyőződését foglalják magukban. A belügyminiszter megyerendezési törvényjavaslata, így szól levelünk, aligha keltett bárhol a hazában nagyobb és élénkebb érdeklődést, hevesebb és általánosabb véleményharczot, mint megyénkben, mely a törvényjavaslat által eddigi létalakjában fenyegetve van. Miután az eltérő vélemények küzdelme, mint az nálunk, fájdalom, már közönséges dolog, nagyon csekély tárgyilagossággal folyik, s a személyes érdekek és ambitiók a közérdeket és közjót hangoztatva valósággal ártalmára lehetnek a közjónak, nem lesz tán felesleges a közönség tájékoztatására az ügyhöz a nyilvánosság terén is hozzászólni. Megyénk régibb s a megyei ügyeket jelenleg is vezető emberei jelen alakjában akarják föntartani a megyét minden áron, s ha valamiben változást engednének tenni, az legföljebb is abban állhatna, hogy a szomszéd Nyitra megye területéből csatoltatnék Barshoz egy jókora darab. E megengedhető változáson kívül mindennek úgy kellene maradnia, mint eddig volt. Bars megye székhelye lenne dr. Maróth; az ügyek vezetése pedig továbbra is maradna azok kezében, kikre az családi hagyományos örökség gyanánt, s a közügyeknek nem épen üdvére maradott. Más szóval: a megye maradna, mint volt, bizonyos családok gyámintézete; a megyei hivatalok a reményteljesen növekvő ifjú sarjadék sinecurái,— a közigazgatás pedig parlagon hagyott, puszta, ősi telek, melyet a gondos kezelés mellett felvert a gaz és a gyom. Az országgyűlés feladata, dönteni azon kérdés fölött: van-e lehetőség a megyék régi területi beosztása mellett is kigázolni a vagyoni rendetlenség azon hínárjából, melybe az évek óta űzött rendszeretlen gazdálkodás, s az állami és közvagyonnak nem lelkiismeretes kezelése folytán jutottunk. Ha azonban e kérdésre az lenne a felelet, hogy az adott körülmények és a tényleges viszonyok között, zavarba jutott állami háztartásunk részben való rendbe hozására nincs más mód, mint a régi megyék területének változtatása, s illetőleg a megyék számának kevesbítése, ez esetben a megyei integritás feltétlen védői inkább a kegyelet érzelmei, mintsem a közjó eszélyes és hazafias átérzése és felismerése által vezéreltetnek, s kicsinyes érdekeiket a közérdek fölé emelik. Mert ámbár Bars megye területe elég nagy arra, hogy önálló közigazgatási organismussal bírjon, területének geographiai fekvése, a megyei székhelynek alkalmatlan és czélszerűtlen elhelyezése és a tettleg fennálló közigazgatási zűrzavar eléggé indokolják az átalakításnak szükséges voltát. Mert míg a megye egyik terjedelmes járása, az oszláni és velkopolai hegyek által van a megye székhelyétül és központi helyétől elválasztva s a hegyeken át egyetlen, nem épen irigylendő karban levő országút által közlekedhetik a székhellyel; addig a másik járás szebb részét a Garant választja el a székhelytől s egyetlen hid szolgál kerüléses átjáratul. Egy tekintet a térképre mindenkit megtanít azon igazságra, hogy Bars megye jelen területi alkata jó közigazgatás berendezésére, minden változtatás mellőzésével, nem alkalmas. Mit mondjunk megyénk kidicsért székhelyéről? Ha pirulni tudna, bizonyosan fülig pirult volna azon szánandó dicsériák hallásakor, melyekkel érdemén, sőt kívánságán felül elhalmoztatott. Ha csodálkozni tudna, bizonyosan maga is csodálkoznék azon, miként maradhatott ő, a szükségből választott menedék, ily sokáig s minden valódi érdek félreismerésével Bars megyének székhelye. Mikor Keglevichek és Migazzyak nem csak fényes, de jelentőségteljes nevek voltak megyénkben is, mikor a megye zöld asztalánál a kiváltságosak kis serege szerepelt, azon időben Bars megye székhelye nem rész helyen volt Ar. Maróthon. De most, midőn egy uj, a szabadság és haladás valódi oszlopát képező elem, mely nálunk csak jelenben képződik, van arra hivatva, hogy a közérdekek megóvását, kiterjesztését kezébe vegye; midőn érezzük, tapasztaljuk, hogy ez új elem,a középosztály az, melyé a legközelebbi jövő : most Bars megye székhelye lesz, alkalmatlan helyen van A.-Maróthon, mert itt épen a középosztály nincs meg, s nem lesz meg tán soha sem. Bars megye életszervezetében az anyagi és szellemi központ már régóta Léva, s még akkor is, ha a tervezett átalakítás nem valósulna s megyénk régi területi beosztásában maradna meg, a székhelynek ide kellene átétetnie. Az e részben rég idők óta történt mulasztás, valamint a legújabb időben tett félszeg, hatalmaskodó intézkedések, úgy az ezek folytán észlelhető visszahatás mind arról tanúskodnak, hogy itt organikus baj van, melyen segíteni kell még nem késő, — ha már valóban nincs későn. Közigazgatási állapotaink jelenéről alig lehet keserűség, vagy gúny nélkül szólani. — Ha semmi más ok nem léteznek, ez állapotok kóros, a törvényekkel, a józan ésszel, az erkölcsi érzettel ellenkező volta elég ok arra, hogy az újítást és változtatást bár a régi megye területi feldaraboltatása árán is óhajtsuk, sőt nyereségnek tartsuk. —Roszabbul nem folyhatnak dolgaink ez irányban, mint most, s ha az életbeléptetett átalakítás után nem is tapasztalnánk semmi javulást, legalább az az egy vigasztalásunk maradna, hogy a jobbat egy időn át reménylenünk lehetett. Ha tehát a képviselőház a minisztérium törvényjavaslatának alapján a megyék új beosztását elvben elfogadja, s a kérdés gyakorlati megoldására kerül a sor, kívánatos, hogy a megyénk integritásának feltétlen megtartása mellett már eddig rendezett, vagy jövőben még rendezendő tüntetések által magát elhatározásaiban megtévesztetni ne engedje. A tüntetésekbe bezavart megyei közönség nagy része a czélszerűbb közigazgatást lehetővé tevő változtatásba örömmel fog belenyugodni. — Erős és veszélyessé válható visszahatástól csak azon esetben kellene félni, ha az új területi beosztásnál is nem a jobb közigazgatás lehetővé tétele, hanem egyesek érdekeinek részrehajló legyezgetése lenne döntő befolyású. —• Ez esetben az uj megyerendezés csak egy újabb szerencsétlen kísérletté nőné ki magát, melynek, mint sok másnak ez ideig, keservesen megadnék az árát. Hazánk jelen körülményei közt azonban alig hihető, hogy ily kísérletre vállalkozzék akár a kormány, akár a képviselőház: okulhatott a múltakon mind a kettő, partokon elkövetett károk miatt. Ezen ügy is, melyre különben több okmány vonatkozik,békésen lefolyt. A magyar követek Nápolyban mindég gazdagon megajándékoztattak s úgyszintén a királyok is küldtek egymásnak ajándékokat. E jó egyetértést bizonyítja az is, hogy a történelmünk által is említett ál Endrét, Kun László fivérének állítólagos fiát a nápolyi király a majorkai király által kiszolgáltatván magának, a sommai várban záratta el, hol valószínűleg elhalt. A nápolyi király, miután egyetlen fia s örököse is meghalt, némely olasz történetírók szerint lelkiismereti furdalásaitól gyötörtetve Martell Károlynak általa történt megmérgeztetése miatt, unokáját Johannát, s ezzel együtt a nápolyi trónt Endrének, Robert Károly kisebbik fiának ajánlá oda, mások szerint János pápa közbenjárására történt a végzetszerű házasság. Annyi bizonyos, hogy 1331-ben, mely évről van keltezve János pápa azon levele (Fejér Codex Dipl. VIII. 5381.),melyben Róbertet felhívja, hogy a salernoi herczegséget Robert Károlynak adja vissza, ugyanazon évben Nápolyban már fényes előkészületek tétettek Robert Károly s fia Endre fogadtatására, a mint azt több okmány bizonyítja. A magyar király csak 1333. júliusban érkezett Nápolyba, honnét hat havi tartózkodás után tért vissza Magyarországba, hátrahagyván kis fiát Endrét magyar dajkájával Izoldával s magyar kísérettel. 1337-ben Nápolyban járt a budai prépost, később Robert Károly orvosa; mindketten megajándékozva hagyták el a nápolyi udvart. A házassági ünnepély Endre s Johanna közt 1342-ben tartatik meg. (Ugyanezen időből van egy Johanna által 1343 május 6-án kelt műtörténelmi nevezetességű okmány, melyben egy Erzsébet magyar anyakirályné által a marseilles-i sz. Lajos templomnak ajándékozott művészi kehely s kereszt van leírva.) Néhány hóval Endre esküvője után meghal Robert király. A kormányt ígérete ellenére neje Sanctia, d’Artois Károly s más kettőnek gyámsága alatt Johannára bízta; később a pápától kiküldött Aymerik bíbornok volt Johanna gyámja. Giannone, hírneves nápolyi történetíró azt állítja ugyan, hogy ez utóbbinak semmi befolyása sem volt, mert Robert barát mindent maga kormányzott a maga magyarjaival, de ezen állítás fényesen meg van czáfolva az anjoui regestákban lévő 1343*— 44-beli okmányok által, melyek kivétel nélkül vagy Johanna vagy Aymerik által vannak aláírva. Endre király által integtált okmány sehol sem fordul elő, sőt annyira ment alárendelt helyzete, hogy neje engedélye nélkül szolgát sem fogadhatott maga mellé s mint ama korbeli krónikás Gravina is mondja: »Vix posset sine licentia Reginae unam facere sibi robbant« Endrének eme súlyos helyzete, s a megkoronáztatását gátló cselszövények hirére Erzsébet anyakirálynő is Nápolyba jött, honnan 1344-ben tért vissza Magyarországba. A fejlődés ismeretes. Óváry csak azt emeli ki, hogy Endre meggyilkoltatása az egész országban, de különösen Nápolyban s Salernoban mélyen fellázitá a kedélyeket, s hogy midőn a nép fegyveresen rohanta meg ezért a királyi palotát, a gyilkosság fő okozói: Valois Katalin és Johanna férfi rokonai, hogy személyeikről a gyanút elhárítsák, maguk állottak élére a népmozgalomnak, feláldozván az eszközeikül szolgált czinkosokat. E tény Johannának egy 1346. márt. 18-án kelt, s Óvári által teljesen lemásolt bocsánatleveléből derül ki, melyben a nápolyi néplázadás körülményesen leiratik. Hogy az ocsmány gyilkosság bűnrészesei később mily iszonyúan lakoltak, azt borzasztó vonásokban jegyezte fel Gravina, akkori nápolyi történetíró. Ez Óváry művének kivonata. A derék búvár még három értekezést jelentett be. Egyikben Nagy Lajos nápolyi hadjáratáról és Kis Károly s fia László nápolyi királyok s magyar pártkirályok működéséről s viszonyaikról; egy másikban a nápolyi mátyáskori , valamint a gazdag Farnese levéltárban levő Zápolya János korabeli okmányokról; egy harmadikban végre az ugyancsak ez utóbbi levéltárban lévő XVII. és XVIII. századbeli érdekes követi jelentéseket s magyar országgyűlési tudósításokat fogja ismertetni, oly czélzattal, hogy ezen értekezések tájékoztató bevezetésül szolgáljanak a majdan kiadandó nápolyi magyar okmánytárhoz, fejbólintásaival adott kifejezést megelégedésének, szintén szót emelt és mondá: »Lasker képviselőnek teljesen igaza van. Igen esetlen és rószbeli volna azt állíthatni, hogy az alkotmány valamely kanczellártól többé-kevésbé függ.« KÜLFÖLD. Az angolországi választásokról és a Gladstone-kormány sorsáról a következőket írják Londonból a »Köln. Ztg.«-nak : »A koczka el van vetve; a kabinet sorsa a választások eredménye által végleg el van döntve. Miután Gladstone megtudta az ország csodálatos szeszélyét, nem marad más hátra, minthogy beadja lemondását és utódául Disraelit ajánlja. Hogy a parlament összeülése előtt, vagy azután teendő-e, alárendelt kérdés, de hogy meg kell tennie, e felett nincs kétség. És így Anglia minden nagyobb izgalom nélkül, daczára a liberálisok által behozott titkos szavazásnak, ismét toryuralmat hozott saját nyakára. A toryk eddig 44 szavazattöbbséget nyertek, ami az egész ország nem véleményváltozására, hanem megfoghatlan szeszélyére mutat. Ha tán oka lesz majdan megbánni e szeszélyt, még mindig ideje és alkalma lesz visszatérni a múltra. Még megfoghatlanabb e szeszély, ha a legjelentékenyebb választókerületeket vesszük szemügyre, így Manchester, Leeds, Glasgow és a szabadelvű mozgalom más gyupontjai a conservativek kezei közé kerültek. Maga London is egy oldal kanyarulatot tett; a kimúlt parlamentben az angol főváros 22 képviselője közül csak 3 volt conservativ, a többi 19 a liberális párthoz tartozott. Most az utóbbiak száma 12-re apadt le, míg a toryké 10-re emelkedett. A régi city, melynek mind a 4 képviselője a múlt parlamentben liberális volt, most már 3 toryt és csak 1 liberálist választott. Az itt megválasztott tengerészeti miniszter 1420 szavazattal kapott így is kevesebbet, mint azon conservativ jelölt, kire — a három közül — legkevesebb szavazat esett. Sőt még e miniszter sem választatik meg, ha ott nincs a kisebbségi képviselet clausulája, pedig Goschen a cityből származik, ennek kebléből emelkedett naggyá. Valóban hallatlan, ily eredményekre a legvérmesebb toryk sem számíthattak. Ily eredményű választások után valóban csodálatos, hogy a ház elnöke, Brand Cambidgeshireban meg nem bukott. Az új parlament sok, igen jeles, képzett és tudós liberálist fog nélkülözni, ilyenek pl. E. Baines, (Leeds,) Bazley (Manchester), Rathbona (Liverpool), Hibbert (Oldham), és a parlament nagy tréfa csinálója, B. Osborne (Waterford) sat. Mindezek igen érzékeny veszteségei a liberális pártnak. Antonelli bibornok végre megszólalt s a berlini ultramontán laphoz, a »Germania«-hoz egy dementit küldött, melyben kijelenti, hogy — miután egy idő óta a német és olasz sajtó egy pápai bullával (»Apostolicae sedis munus«) foglalkozik s ahol a különböző pártállások szerint különböző commentárokat és magyarázatokat csatol — az a nagy zajt okozott hulla merőben apokrip[h. — Antonelli e nyilatkozata Rómában január 17-én kelt. A német birodalmi gyűlés febr. 12-ki ülése meglehetősen izgatott volt. Schultz Deutsch indítványa volt épen tárgyalás alatt. Az indítvány a birodalmi gyűlés tagjainak adandó napidíjakra vonatkozott, mely, mint már táviratilag is jelezve volt, elfogadtatott 229 szavazattal 79 ellenében. Az indítványt védelmezte maga Schultze-Delitsch, Gerb sociáldemokrata, Windhorst és Saucken- Tarputsen. Ez utóbbi megjegyzi többi között, hogy a német birodalmi alkotmánynak az a hibája van, hogy az egész egy emberre van építve. Lasker izgatottan replikázott vissza a szónoknak: »A birodalom fenn fog maradni azután is, ha Bismarck hg nem is tartja többé kezében a kormány gyeplőt. Az alkotmány szelleme oly hatalmas, hogy nem fog megsemmisülni egy ember halálával.« Bismarck, ki Lasker beszéde alatt KÜLÖNFÉLÉK. — A honvédség szervezetének átalakítása. Mint honvédségi körökben beszélik, a honvédelmi minisztériumban tárgyalások folynak oly intézkedés ügyében, mely honvédségünk jelen szervezetét lényegesen át fogja alakítani. Arról van ugyanis szó a »P. N.« szerint, hogy a honvédségnél jelenleg fennálló zászlóalji szervezet megszüntettessék, s helyébe a közös hadsereg módjára, ezredek alakittassanak. Ez által mintegy kétszáz, jelenleg nélkülözhetlen tiszti állomást lehetne megszüntetni, mi a honvédség fentartási költségeit ismét jóval apasztaná. Ha igaz a hír, mely élénk eszmecserére nyújt az érdeklett körökben alkalmat, akkor mindenesetre inkább csak a pénzügyi, mint a czélszerűségi szempont ajánlhatta elfogadását a honvédelmi minisztériumnak. — A vasúti szolgálatban alkalmazandó magyar vezényszavak megállapítása tárgyában a vasúti és hajózási főfelügyelőség helyiségében értekezlet tartatott. A m. kir. államvasutak, az északkeleti és nyugati vasutak küldettek ki a »Középpárt« szerint bizottság gyanánt nemcsak ezen vezényszavaknak,hanem a forgalmi, üzleti, vonatmozgósítási és a távirdai közlekedésre vonatkozó összes műszavaknak megállapítása végett is. Az albizottság javaslatait a plénum elé fogja terjeszteni. A vasúti összes végrehajtó szolgálatra vonatkozó utasítások és szabályzatoknak egyöntetűvé tétele tárgyában a gyűlés bevárandónak találta az igazgatók értekezletének ez irányban nyilvánítandó nézetét. Ama verekedés ügyében, mely, mint jelentettük, a nemzeti színház kulissái mögött Campilli tánczmester s egy világitó közt történt, a szinház hármas bírósága tegnap határozott és Campillit elbocsáttatásra ítélte. Az ötös biróság, melyhez ügyét Campilli fölebbezte, megsemmisité az első bíróság ítéletét és vádlottat egy havi fizetésének elvesztésére ítélte. — A fővárosi közmunkatanácsba képviselőkül a fővárosi tanács Gerlóczy Károly alpolgármestert és Békey Imre tanácsnokot választá meg. — 100 és 5 frtos bankóalaku árjegyzékeket bocsátottak ki bizonyos Gutmann és Friedmann kereskedők, melyekkel a köznép közt, daczára annak, hogy nem nehéz őket a bankjegyektől megkülönböztetni, nem egy csalási eset fordult elő.A rendőrség ezen árjegyzékek terjesztését már régebben betiltotta, azonban siker nélkül, s a kereskedők vevőiknek folyton szolgáltak a tiltott árjegyzékekkel. Mai napon a rendőrség mind a nevezett kereskedőknél, mind a nyomdában készletben talált ily bankóalaku árjegyzékeket lefoglalta s nevezett kereskedőket 100—100,írttal megbírságolta. — Ó-Budára vonatkozó közigazgatási ügyiratokat Pestmegye Budapest főváros hatóságának már átadta.Hátra van még a Margitszigetnek a fővárosi hatóság alá bocsátása s az óbudai közlegelő kihasitása, hogy a főváros területi kiegészitése befejeztessék. — Egy czimbalmos kitüntetése. Bécsi lapok közük a következő levelet, melyet gr. Crenneville cs. k. főkamarás Horváth József czimbalmoshoz a király nevében intézett; a levél németül kelt, és fordításban igy hangzik: »Horváth József czimbalom-müvész urnák ! Ő császári és ap. királyi Felsége legkegyelmesebben utasittatni méltóztatott, hogy uraságodnak, az 1873. világkiállítás alkalmával a legmagasabb udvar előtt tartott előadása elismeréséül a mellékelt csekélységet kézbesítsem. Tisztelettel, Bécsben, 1874. febr. 5-én. A cs. k. főkamarás : gr. Crenneville s. k.« A levélben emlitett »csekélység« 600 frt értékű pompás briliánt gyűrűből állott. — A fényűzés társadalmunkban és államháztartásunkban czimü felolvasását Gerlóczy Gyula tegnap folytatta: Népek, államok tűntek el — úgymond — mivel a józan ész és erkölcs szavaira nem hallgattak; kiváló példa erre Persia, a görög és római birodalom, melyeknek egykori fényét és hatalmát ma már csak a történet lapjain találhatjuk. S mi volt mindennek oka ? A fényűzés, amaz oktalan és erkölcstelen fogyasztás, mely megsemmisítve a társadalmat és nemzet legszentebb, legnemesebb érdekeit, feltartóztathatlanul tereli azt a tátongó örvény, a megsemmisülés felé. — Soha se engedjük ezért a fogyasztást oly irányban terelni, hogy a józan ész és erkölcs hatalmát ne tudja érvényesíteni. — S ez különösen nálunk érdemel kiváló figyelmet, hol az oktalan és erkölcstelen fogyasztás , a fényűzés , buján kezd csírázni. Itt az ideje közgazdasági és erkölcsi állapotunkat megvizsgálni, a termelést és fogyasztást mérlegelni, hogy meggyőződjünk, váljon igaz-e, amit rólunk a külföldi nemzetgazdák állítanak, hogy t. i. fényűzők vagyunk. Az tehát a kérdés, vajjon hasznos, vagy káros-e az általunk követett fényűzés ? Társadalmunknak nagy baja, hogy tagjainak nagy része a természeti szükségletek kielégítésében felfordított sorrendet követ. Mindenben inkább a külső érdekeket tartjuk szem előtt, minek a hiúság, feltűnés, fitogtatás, stb. Innen van azután, hogy nálunk mindenki több akar lenni a másiknál. Különösen nemes közbirtokosaink egymásután elszegényednek, elpusztulnak ez oktalan és észszerűtlen fényűzés következtében. Társadalmunk tagjainál kevés az előrelátás, a takarékosság és becsületérzet. Ennek tulajdonítható, hogy gazdasági vállalatainkat megkezdeni se merjük, ha vezetését szakember helyett valamely politikai tekintélyre vagy mágnásra nem bízzuk. Mindenben az érdemetlen és igazságtalan pártfogás uralkodik. A magán, és büntetőjogi igazságszolgáltatás a méltóságos és nagyságos tolvajokat nem bünteti, hanem talán még atravalót is rendel nekik, hogy kiszökhessenek. Innen van aztán, hogy a bűnös a társadalom ellen elkövetett tettét nem látja rosznak. Innen ered a folytonosan növekedő perlekedés, az államnál a mesével határos sikkasztás, hamis csőd, csempészet, a szükségtelen tanszékek szervezése. Az igazságérzet hiányának tekinthető, hogy országos érdekű kérdések eldöntésénél a képviselő- és a főrendiház egyharmada hiányzik. E beteges irány folytán a szakműveltség kifejlődése és terjedése lehetetlenné válik. Ezért vagyunk kénytelenek minden technikai mű létrehozatalához külföldről hozatni az egyéneket, kik aztán csupa hála fejében szépségesen behúznak, amint ezt a Dunaszabályozás, a keleti vasút s több hasonló elégedlatansul bizonyítják. — Nálunk sok végzett jogász képesnek tartja magát az életben egyszerre mint ügyvéd, bíró, tanár, nemzetgazda, vagy pénzügyér működni, különféle mezőipari és technikai intézeteket vezetni. Megérjük még, hogy a jogászok a vasútépítés terén is több szakismeretet fognak maguknak vindkálni, mint technikusaink. Hanem hát ezt a sokféle kapkodást, üres hiúsággal járó sokoldalúságot nálunk még úgy hívják , hogy életrevalóság. Az igazságérzet hiányára mutat ismét, hogy egyének, kik a rájuk bízott hivatallal visszaéltek, nem csak nagy anyagi jutalomban, de még erkölcsi kitüntetésben is részesíttettek. Ily viszonyok között a siker a lehető nyilvánosság és felelősség alkalmazása által érhető el s a hivatalnokok törvényben megállapított szakképzettsége által. Szintén igen veszélyes iránya társadalmunknak a clique-uralom, mely még a közmegvetésre érdemes bűnt is takarni, sőt jónak igyekszik felmutatni. Észrevehető ezen clique uralom minden egyletnél, tanintézeteknél sőt a m. t. akadémiánál is. A ki nálunk szerencsés s boldog akar lenni, minden áron igyekeznie kell ily clique tagjává lenni. Áttérve az államháztartásunkban nyilvánuló fényűzésre, számos példában tünteti föl azon oktalan s czélszerűtlen fogyasztást, mely lépésről-lépésre az örvény felé tereli nemzeti jólétünket. Fényűzés — úgymond többi között — hogy a budapesti rakpartok építése mellett, a főváros még most sincs teljesen biztosítva az árvíz ellen. Fényűzés az a szükségtelen sok mezőgazdasági intézet, azok helyett inkább vándortanítókat kellene tartani, vagy a népiskolákat szaporítani és jobb karba helyezni. Ezek helyett inkább a műegyetemen kellene állítani mezőipari és felsőbb kereskedelmi tanfolyamot. Fényűzés végre államháztartásunkban az igazságszolgáltatás hiányos és káros volta, midőn egy 100 frtos per a feleknek bele kerül 300 frtba s az államnak 800 frtba stb. Ezek ama, még csak csirádzó bajok és főbb hiányok, melyek államháztartásunkban az egyensúlyt megzavarják. Elfogulatlanul mérlegelve társadalmunk bajait, pénzügyi állapotunk zavara a társadalom jelzett bajaiban gyökeredzik, melyek nemcsak a termelés és jövedelem növekedését lehetetlenítik, hanem az ország léteiét is veszélyeztetik. Ezen bajok, ezen veszélyek azonban legyőzhetők. A magyar ifjúságnak jut a feladat ezeket orvosolni, annak az ifjúságnak, mely már oly sokszor megmutatta, hogy tud küzdeni a szépért és nemesért. Az előadót sokszorosan megéljenezte az ifjúság. A felolvasás e tárgyról ma ér véget. — Wodianer F. pesti nyomdatulajdonos kiadóhivatalában megjelent az 3873-ki Törvénytár. Ára bekötve 2 frt 60 kr, továbbá: Az 3873. törvényczikkek 8 r. kiadásban. Ára kötve (hivatalos kiadás) 7 frt 30 kr. Ugyanez olcsó kiadásban (biv. kiadás) 3 frt. Az 1873-ki törvények zsebkiadásban, úgy a min. rendeletek tára is néhány nap múlva meg fog jelenni. (Mind hivatalos kiadás.) Karneval. Tegnap este volt a kávéházszemélyzet bálja a lövöldében. Jól sikerült. Hogy is ne. Ki is képzel fürgébb tánczosokat a pinczéreknél, s élénkebb tánczosnőket, mint azok a csinos hölgyek, kik minden kávéház asztalánál egyenlő szeretetreméltósággal jegyzik a kapuczinert s osztogatják a czukrot. Volt jó kedv is, természetesen s reggel felé a csárdás alig akart véget érni. — Az írói és művészi kör bálját mindenki mint a legsikerültebbek egyikét emlegeti. A kedélyesség és fesztelenség fokozta e mulatság érdekességét. Ennek folytán az írói és művészi kör ezután tartandó estélyeit mindig táncz fogja követni. Bizonyára kedves újság mindazoknak, kik az idei farsangot rövidnek tartják. A nevezett bálnák anyagi eredménye valószínűleg felülhaladja a 300 frtot. Föl kell még említenünk, hogy a díszes tánczrendeket, melyek hirlaptartót képeztek, Győri Pál készítteté igen jutányosan, mig a férfiak számára a tánczrendek valamint a füzértáncz-zászló feliratai Mandello kőnyomdájában készültek, aki tagja lévén a társaságnak, ingyen szolgálta vele a bál ügyét. — Vidéki farsang. Egerből írják: Az ó casino által február 7-én rendezett bál a choleraárvák részére 300 forintot jövedelmezett. — Február 8-án pedig, az idén megalakult »egri korcsolaegylet« tartotta ünnepélyét a régen katonai zenekar és tűzijáték mellett nagyszámú közönség jelenlétében. — Hevesből írják nekünk: Egy igen szépen sikerült piknik tartatott folyó hó 8 dikán Heves megye alsó részében Fegyverneken a magyar vendégszeretetéről s páratlan szivélyességéről ismeretes özv. Petrovay Lászlóné fényes termeiben, ki mellett a sikerben legtöbb érdeme Orczy Antal fáradhatlan buzgalmának és ügyességének volt. A tánczterem egy pompás téli üvegházat ábrázolt keleti növényekkel és fenyőkkel diszitve és Orczy Antal e sikerült eszméje valóban mesterileg volt keresztülvive, úgy hogy a főváros igen sok díszített termével vetekedett. E szép üvegház már 7 óra után kezdett megtelni szebbnél szebb virágokkal, mígnem nyolcz óra után egész virágfüzér keletkezett s megkezdődött a táncz. A fényes és gazdag virágkoszorúból élig legyen itt a hely szűke miatt csak néhányat feljegyeznünk. Ott láttuk : Polgár Emmát, Horty Istvánnét, Borbély Miklósnét, Kormos Ödönnét, Bárczay és Fazekas nővéreket, Dolinay k. a., Virágh nővéreket stb. A vidéki notabilitások közül különösen Puky Miklóst, Horty Istvánt, Borbély Miklóst, Polgár Józsefet, Fazekas Gedeont stb. említhetjük fel mint jelenvoltakat. Végül felesleges is talán már említenem, hogy a táncz kivilágos kivkradtig folyt a lehető legjobb animával s csak késő reggel kezdett oszlani a fényes társaság sok szép emléket vivén magával e minden izében kedélyes mulatságról. Irodalom. — A magyar tudományos akadémia kiadványaiból beküldetett hozzánk : A nyelvtudományi közlemények 10-ik kötetének 3 füzete. Tartalma : Észrevételek a »Magyar tájszótár«ban megjelent több székely szóra Kriza Jánostól. Miklósiért: Die Slavischen Elemente im Neugrichischen. Edelspacher Antaltól. A Dravida nyelvek, különösen a Tamil. Hunfalvy Páltól. A magyar rhythmus rendezése Thewrewk Emiltől. Kincsásási babonák a XVII. századból. Közli: Imre Sándor. Az európai ősmüveltség képe, Worsaae után Hunfalvy Páltól s végül ugyancsak tőle Ujfalvy »Les migrations des peuples czimü müvének ismertetése. — Egy másik mü »Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből.« IV. kötet 1 szám. »Paraleipomena kai diorthoumena, a mit nem mondtak s a mit roszul mondtak a commentatorok, Virg. Aeneise II. könyvére, különös tekintettel a magyarokra« czimü hosszú czimmel Brassai Sámuel rendes tagtól. Ára 95 kr. — Uj szakma. Wübrl Jáko, magyar királyi államvasuti számtiszt, aláírási felhívást küld szét »Vasúti könyvvitel« czimü munkára. A mű 10—12 sűrűn nyomtatott ívre fog terjedni s két főrészre oszlik : 1. A könyvvitel általános alapelvei. 2. A vasúti könyvvitel. Az előfizetési összeg, melyet mart. végéig kell (Üllői ut 5. szám) szerzőhöz küldeni, 2 frt. Mindenesetre elismerésre méltó, hogy szerző a magyar irodalmat e téren is gyarapítani igyekszik. Tanügy. — A közoktatásügyi miniszter a pesti kereskedelmi akadémia eddigi czimének használatát helybenhagyta, mert nevezett intézet a keresk. középiskolák osztályszámán felül bit még egyet, s a benne előadott tanulmányok az erre vonatkozó miniszteri rendelet által felállított mértéket jelentékenyen túlhaladják. A kereskedelmi akadémiában egyszersmind egy hat hónapig tartó magyar vasúti tanfolyam van, mely tömegesen látogattatik.