A Hon, 1874. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1874-02-21 / 43. szám
43. szám, XII. évfolyam. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. ElSeztetési díj: Postán küldve, vagy budapesten házhoz hordva regéli ását,1 kiadás együtt: 3 hónapra................................. 6 írt — kr. 6 hónapra . . . .. • •12» — » Az esti kiadás postai külünküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . ! » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó^első“ »apjától” számíttat!k. Előfizetési felhívás: „A HON“ XlI-dik évi folyamára. . . . Félévre..........................12 frt f,d<!Si árak: 5«.«TM ..... .« Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tiz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „BOIP kiadóhivatala. Reggeli feladás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, febr. 20. A kibontakozás kezdete. A A válságból való kibontakozás megindítására van már egy biztos pont és ez a Szlávy-kabinet bizonyos leköszönése az uralkodó visszatérése után. Ezt már bizton bekövetkezzendívénynek ismerik ,d a félhivatalos források is és egész megnyugvással fogadja el az orthodox jobboldal is. Ez, igen természetesen, sietteti a válság megoldását akár ideiglenes, akár végleges alakban. A megoldás alapjává a „Pesti Napló“ a 21-es bizottság albizottságának munkálatát ajánlá, még pedig, az egész bizottság működésének praejudikálni akarván, ma már határozottan azt az eszmét veti fel, hogy ne várjuk be az albizottság munkálatának (mely kész sincs) a plénum által való tárgyalását, hanem a Deákpárt, s általában a pártok már az albizottság munkálatát vegyék tárgyalás alá és ezen az alapon történjék a coalitio vagy ideiglenes fusio a pártok rokon elemei közt. Egy másik, ezzel ellentétes nézet pedig annyira siet a coalitioval, illetőleg annyira a vezéregyéniségek személyes conbinatiojában keresi azt, hogy a 9-es bizottság munkálatát elfogadható alapnak sem tartja, mert, az mindenki által elfogadható belreform eszméket fogna tartalmazni és így külön csoportosulás általa nem keletkezhetik. Mind a két nézetnek van jogosultsága és mind a kettő kifejez egy fél igazságot, de egyik sem képez sem gyakorlati, sem logikai^ egész gondoTaföl,tehát nem képeznék a párt~ válságokból való kibontakozásra és kormányalkotásra alkalmas alapot sem. Ezt igen könnyen be lehet bizonyítani. A 9-es albizottság eddig megvizsgálta ugyan az egyes minisztériumok költségvetését,, de csak úgy »nagyjában« jelölte ki az eszközölhető megtakarításokat és ezek összege sem fogja államháztartásunk deficitjét elenyésztetni. Annál kevésbé mutat fel reformeszméket. Ezekre most került a sor az albizottságban és eddig csak azán kimondva, hogy biz~^zonyos fokig a bagatell ügyek, mezei rendőrségi ügyek átruházandók ismét a törvényhatóságok tisztviselőire. Ez, mindenesetre nevezetes reform lenne, de még magában véve oly egyszerű rendszabály, melynek az országgyűlés helyeslését coalitió nélkül is biztosítani lehet. Hisszük és várjuk, hogy ehez fog csatlakozni a vármegyei budget és adókezelés kérdése, az önkormányzat szélesbítése is, de már arról nem állunk jót, hogy ezeknek is biztosítva lesz-e a pártok elemeinek többsége ? De, ha így lenne is, az bizonyos, hogy már magában a Deákpártban, a coalitióra annyira óhajtott szabadelvű elemek is meghasonlanak egymás közt, úgy az önkormányzat hatáskörére, mint a bíróságok ügykörének apasztására nézve. Tehát, ha a megérett, de eltérő alakban táplált fellebbi reformeszméket választanák többség alakítás és kormányképzés alapjává, akkor inkább lesz Sennyey Tisza Kálmán mellett, mint Csengery, Horváth Boldizsár és a többi »szabadelvű Deákpártiak azon jelentékeny része, kik az igazságszolgáltatás és közigazgatás merev elválasztásának hívei. Nem tudjuk, hogy kinek tetszik ez a koalitió, nekünk ugyan nem, mert nemcsak a jelenre nézünk és alapos gyanúnk van, hogy a többségnek sem tetszenék. Másfelől a »Napló« terve azért sem vezetne czélra, mert praejudikálna a 21-es bizottságnak ; mert, ha a 9-es bizottság munkálata lesz a párttanácskozás és programm váasztás alapjává téve, akkor a 21-es bizottság egészen fölösleges lesz és a pártvita igen rövid időre való, minden politikai színezet nélküli programm körül forogna, mely pártbomlásokat idézhet elő; de pártconsolidatiót, a kibontakozásra alkalmas alapot nem. A kinek tetszik a miniszterkedés és kormánypártiság egy ily interregnum alatt az fogjon hozzá; de a ki nagyobb és állandóbb munkát akar, az e processust alkalmasnak nem fogja tartani. De hát mi legyen az alap a kibontakozásra ? Egy másik nézet azt mondja, hogy a processusnak következőleg kell lefolyni : Szlávy lemond, ajánlja a királynak megkérdezés végett mindazokat, akiket a pártokban jelentékeny tényezőnek ismer, vagy ezek közül egyet-kettőt, ha ezek közül valamelyik elvállalja a miniszterelnökséget, az megkísérti a kabinet alakítását — coalitionális alapon. Ez a terv két részesélynek vanJcMVBz egyik az, hogy ha nem épen "kedves emix" a miniszterelnök , ennek nem sikerült kabinetet alakítani vagy pedig megalakul a kabinet, de sem mciammin- sem többlétre biztositva nem lesz.Igaz, hogy ez rendes körüllemények közt nem baj, mert aztán az uralkodó ’ mást biz meg és ismétlődhetik többször; de nekünk az ily esélyeket két lényeges okból kell kerülnünk : először, mert soká nem experimentálhatunk, másodszor, mert a kis ha rályt sem tehetjük ki az experimentatiókkal tal és parlamentarismusunk gyengeségével járó »rész érzés hatásainak.« Ezért mi most is a tél mellett vagyunk, hogy előre meg kell állapítani a programmot, melynek alapján a párt az vezérelt — ha coalitionalis lesz is az uj kormmány — a pártoknak felvethessék kötelességeikzkét és feltételeiket, hogy a pártok nyilatkozzanak és Szlávy biztos kormányelnököt ajánlzhasson az uralkodónak, nem olyat, ki csak itt ezután tapogatódzik. E programmba a főbb m (és nem másodrangu) reformok sorrendje al legyen feltéve :hadd lássák a pártok (“ az annak biztosítékai és] elveik által vállalt kötelességeik közti és viszonyt és ezeknek meg vagy meg nem sértátését és a szerint foglaljanak állást pro contra! vagy — A képviselőház osztályai ma délelőtt tartott tanácskozásaikban tárgyalás alá vették a méter mérték behozatalról, az Oroszországgal kötött postai szerződésről, a Portuga 11iával kötött consulsági egyezményről, és a Svéd- és Norvégországgal kötött kereskedelmi és hajózási szerződésről szóló törvényjavaslatokat. A szerződések tárgyalását a III. osztály már tegnap bevégezvén, azok ma a többi osztály által szintén tárgyaltatván elfogadtattak. A méter mérték behozataláról szóló javaslatot átalánosságban valamennyi osztály elfogadta a részletekre nézve azonban történtek némely módosítások, melyek kiváltkép a hitelesítő hivatalok felállítására, a rendszernek kényszerű behozatalára és a bírságolásokra, mint a javaslat főbb pontjaira vonatkoznak. A hitelesítő hivatalok felállítására nézve azt mondjaa a javaslat, hogy azokat a kereskedelmi miniszter állítja fel és jelöli ki, de ezen jogot a törvényhatóságok is gyakorolhatják. Ennek ellenében az osztályok e hivatalok felállítását a törvényhatóságokra nézve kötelezőleg kívánják kimondatni s a kormány által csak a központi mértékhitelesítő bizottságot kívánják felállíttatni és hogy a törvényhatóságok felügyelete alatt városok és községek is állíthassanak ily mértékhitelesítő hivatalokat. A rendszer kényszerű behozatala egy bizonyos időhöz kötve nem látszik czélszerűnek ; a bírságolást is enyhíteni kívánják az osztályok, amennyiben az nem írttal, de csak 1 frttsl kezdődjék s 100 frtig fokoztathassék. Továbbá a javaslat szerint a mintamértékekkel az egyes hivatalok a központ által láttatnak el, de az ez iránti költségek mi módon leendő fedezéséről nincs provideálva, az osztályok véleménye szerint ezen költségek az illető hitelesítő hivataloktól szedendők be, ellenben e hivatalok a hitelesítési díjak beszedésére felhatalmazandók. Végül még a rendszer behozatalánál minden más mérőkészülékek és hordók a bírságon kívül elkobzandók lennének; az osztályok erre nézve a bírságot elegendőnek tartják. Felmerült még némely osztályban azon kívánság, hogy a mértéke]n °" sekmagyanítassanal^miálta^ ^rAtetben kütónif S&» a Jij °?1'^t osztályban némely módosítások, a: %n*ju/ok többsége azonban az internationális elnevezéseket véli megtartandóknak, a gyakorlatra bízzi azoknak meghonosítását. A központi bizottságba előadókat megválasztottak : I. o. Kubinyi Árpád, II. o. Hedry Ernő, III. o. Vécsey Tamás, IV. o. Kvassa .László, V. o. Mihályi Péter,IVI. o. Bésán Mihály, VII. o. Toszth Gyula, VIII. 0. Ernusz Sándor, IX. 0. Dániel Ernő. — A III-ik osztályban a czimhez indítványozza b. Prónay, hogy a javaslat czime legyen »a méter-mérték rendszer behozatala.« Elfogadtatik. A 3. §-nál Prónay inditványozza, hogy az internationalis elnevezések mellett magyar elnevezések is vézessenek be, jelesül uj rőf (1 méter) u jaras (decimeter), aj hüvelyk (centimeter) Várady Gábo az ország polyglott voltánál fogva nem pártolja rideg purismust. Vécsey Tamás a törvénynek népszerűvé s könnyen érthetővé tétele végett pártolja meglevő magyar elnevezések lehető felhasználása A német birodalomban is használják a Hand, ne Zoli, Fuss stb. szavakat. Eötvös Károly rendele után akar új jó magyar szókat készíttetni (?) Hálzán a nyelvkérdést a népre és gyakorlati életr akarja bízni. Várady indítványát, hogy a főegysége (méter, liter, kilogramm) magyarul is kifejezendők, többség elfogadta. A 7. §-ba betétetik, hogy 50 klogramm 1 vámmázsa. A 9-ik §-nál Várady és Vecsey indítványára az átszámítás szakértő megbidlása kívántatik. Feltűnt p. 0., hogy méter egyen 11 i r Budapest, 1874. Szombat, febr. 21. Szerb egsEtégi irodás Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény • szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el....Kéziratok nem adatnak vissza, HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők nek mondatik 37905 hüvelykkel, holott ez 3796488 hüvelykkel. A 14. §-hoz hozzáadja az osztály, hogy mértékhitelesítő hivatalt ne csak a törvényhatóság köteles legyen szervezni, sőt minden rendezett tanácsi város is szervezhessen. A 15. §-hoz hozzáadandó, hogy az eredeti mértékek a törvényhatóságoknak díj mellett adományozhatnak. A 19. §-nál nem 5-től 100-ig, hanem 1-től 100-ig szóljon a bírság. — A jogügyi bizottság ma délelőtt tartott ülésében folytatta a főváros pesti telekkönyveinek átalakításáról és kiegészítéséről szóló tvjavaslat tárgyalását. A szolgalmi jogokra nézve az 5. §. következőkkel egészíttetett ki: Azon szolgalmi jogok, melyek az 1840. év előtt vezetett és akkor bezárt szolgalmi külön könyvbe voltak bejegyezve, és melyek iránt azóta újabb telekkönyvi bejegyzés nem eszközöltetett, nem vezetendők ugyan át hivatalból, de a jogosítottaknak szabadságában áll a 8. § szerint kitűzendő határidőben az átvezetésért folyamodni, mely iránt a törvényszék ugyancsak a 8. § szerinti eljárás után határoz. A 6. § azon elvi vitára adott alkalmat, váljon a jelenlegi telekkönyvben előforduló valamely határozatlan vagy érthetlen bejegyzés jogi természete és értelme iránt a bizottság ítéljen-e, vagy a törvényszék ; — a többség abban állapodott meg, hogy ez iránt a törvényszék határozand, és az új telekkönyvbe leendő bevezetésre nézve a bizottságnak utasítást ad. A 7. §. az időközi bejegyzésekről elfogadtatott. A 8. §., mely a bizottsági munkálatok befejezése utáni teendőket szabályozza, a fent említett módosítás értelmében idő mutatott át. A tárgyalás folytatása a jövő ülésre halasztatott. A magyar gőzhajózat ügye e napokban — mint minket értesítenek — ismételten beható tanácskozások tárgyát képezte. Egy szakférfiakból (nagykereskedők, ingótulajdonosok sat.) álló szűkebb körben foglallazták vele, hol részletes kimutatások és szóródások alapján azon meggyőződésre jutott.«*Tfogy ha a vállalat, habár az eddiginél sée rniW dvel ° kszel;üe» szerveztetik; az életképesszágra néz^SSl?leÍve1| bir’ e’S csak az,ot‘ is határozottan használt vállalkozókra nézve egy 6 millió forintnyi öss^^11^^0^^^^ E. m. gőzhajótársulat hajóparkjai, kőszé^ányai/^puh" létei stbinek megvételére, sőt ebből még tetemes összeg jutna az újraszervezésre és a forgalom létesítésére; ezen névleges szükséglet továbbá 6.000.000-ról reducálható, a mennyiben ebben azon 3.000.000 elsőbbség is benfoglaltattkr^»«ly w.Tn ívható volna,valamint az eddigi részvényesekre netalán háramló kielégítési összeg, mely az új vállalat részvényeivel volna kiegyenlíthető. Még azon remény sem zárható ki, hogy a lebegő adósságok egy része is ily módon lesz törleszthető. Tehát a magyar vám s gőzhajózási vállalat létesítésére és forgalomba hozására 112 —2 millió forint mindenesetre elegendő volna. Az említett tanácskozmányokon azon meggyőződés emelkedett érvényre, hogyha a magyar vállalat megszerzéséért és föntartásáért a cs. kir. dunagőzhajózási társulattal verseny ajánlatot tevő consortiumok, combinatiojuk keresztülvitelére helybeli tőkék közreműködését szükségesnek tartanák, ezek a fővárosi kereskedelmi körökben tetemes összegben volnának megszerezhetők. A tegnapi tanácskozmányban résztvett nagykereskedők stb. az erre vonatkozó aláírást kezdeményezni akarták, hogy azonban a dolognak nagyobb jelentőség biztosítassék és hogy időközben minden ide vágó adatok felöl bővebb értesítés nyeressék, czélszerübbnek nyilvánitatott az érintett kérdéseket még egyszer egy nagyobb gyűlés elé terjeszteni, melyre a versenygőzhajózást érdeklő üzletágak kiválóbb képviselői, a tegnapi tanácskozmányban résztvettek nevében személyesen lesznek meghívandók. A méter-rendszer behozatala. A kereskedelmi miniszter a közszükségnek és közehajtásnak felelt meg, midőn a franczia tizedes mértékrendszer meghonosítására az első lépést megtette; s ha van valami, mi a törvényjavaslatban hátrányos, az csak az lehet, hogy egyúttal a térméret, is alkalmazásba nem hozható. Azt is lehetőnek tartjuk, hogy ügyes alkalmazás mellett két év alatt, az értelmes magyar nép között e mértékek fogalma meggyökereztethető ; kivált ha a mértékegység mintái nemcsak minden községházánál, hanem a közoktatási miniszter támogatása mellett, minden népiskolában nézlet- és tanulmány-tárgyul lesz kitéve. Hanem van egy dolog, mi nemcsak nekünk, de másoknak is aggályt okoz3, s ez a mértéknevek magyartalansága. Ismerjük a magyar tudományos akadémiának ez iránt tett nyilatkozatát, mely az idegen (görög, franczia) neveket eredeti alakjaikban kívánja meghagyatni, de nézetünk szerint ez nem tudományos kérdés, hanem a gyakorlati életé, melytől az akadémiák nem egyszer vesznek fel elütő álláspontot. Tudjuk, hogy a magyar akadémia nem purista ; mi sem vagyunk azok, sőt elfogadjuk azt az álláspontot, melyet az akadémia pár év előtt kimondott, hogy a nomenclatura magyarítását mellőzve csakis a műszavak magyarítására fog szorítkozni, de szabadjon állítanunk, hogy midőn oly szavak magyarításától is irtózik, melyeknek mindennap a nép nyelvén kell forogniok, legalább is igen kényelmes álláspontot foglal el. Az az érv, hogy megtartatván a métre, liter, hectar, gramm stb. nevek, a külfölddel folytatott kereskedés nyelve könnyítve lesz, nézetünk szerint semmi értékkel nem bir. Azok kik a külfölddel vitt kereskedést közvetítik, eddig is ismerték e mértékeket s tudják, ismerik e mértékek átszámítását is. Még kevesebb sulylyal bir az az ellenvetés, hogy a hazánkban lévő nem magyar ajkúak is egyenlően fogják megnevezni. Az élet mindezzel ellenkezőt tanít. A florentis név bejött s lett belőle magyarul forint, melyet a külföldi nem ért meg s lett belőle oláhul zsot, szlavul goldinarje, zloty meg tudj’ Isten mi. így lett a Groschenból «garas,« melyet még a szomszéd osztrák sem ért meg Van még egy más baj is. A magyar nyelv roppant conservativ természetű; az uj krajczárt is krajczárrá, vagy kis pénzzé tette; a 10 krosból hatost csinált; a garast, sőt még a sostákot is megtartotta kivált Erdélyben. Ez arra mutat, hogy nálunk igen nehéz uj neveket meghonositani. zá tes’^ük^ifái^ Hoznem tűr, kivált a népnél, s hectogramm, instignamum—vidék szerint furcsa utdomitásoknak lesznek kitéve, legalább is hosszú idő kellene reá, mig a csikós egy .i.teze_bor helyett egy liter bort fog kérni a csárdában. A mi nézetünk tehát az, hogy az uj mértékeknek, az azokhoz nagyságra legközelebb álló eddigi mértékek nevét kellene adni, így lehetne a méter— röf, méret, a liter képe, iteze pint stb. így a meghonosítás könnyebben történnék, a nyelv nem lenne annyi magyar nyelvnek kimondhatlan idegen szóval s a fogalmak az élet által ép úgy átidomittatnának, — mint a czinkotai itczétől a mai osztr. itczéhez. Félünk, hogy különben egy század is eltelik, a mérték neveket a köznép ajka úgy ejti ki, hogy idegen ember is megértse. P. Szathmáry Károly: A vallási krízis Európában. — Renan Ernőtől. — (Második közlemény.) Az 1870. év uj s az előbbieknél nagyobb bonyodalmakat keltett. 1849 óta Francziaország Olaszországban a katholikus érdekek őre volt; azt hiszem, hogy ebben nagy hiba rejlett. A politika, mely megillette volna a régi monarchikus és gallikán Francziaországot, értelmetlenné, boszantó ellenmondássá lön a XIX. század közös közepén. Francziaország nem az többé, a mi volt 1789 előtt; a pápaság még A „HON“ TARCZAJA. Küzdelem egy ágyúval. (Mutatvány Hugo Victor »1793 vagy a polgári háború« Czirny regényéből.) Tormentum belli. Az ütegből egy ágyú, egy huszonnégy fontos elszabadult. Borzasztóbb esemény a tengeren alig fordulhat elő. Hadihajót, mely a nyilt vizen és egész erővel halad, nem érhet ennél súlyosabb csapás. Az ágyú, mely elszakítja kapcsait — egyszerre természetfölötti vadállattá válik. Nem gép többé: szörnyeteg lett. Mint a tekeasztal golyója, futkos kerekein a rövid vaskos tömeg, s a hajóval hajlik és gördül, majd jobbra és balra, majd előre és hátra; jön, megy, meg megáll, mintha gondolkodnék s újra nekiiramodik, mint a nyil, úgy repül a hajó egyik végéről a másikra; szökdel, félreugrik, kisiklik, ágaskodik, döf, zúz, öl, megsemmisít. Oly faltörő kos ez, mely szilaj tetszése szerént döngeti a falat. És e kos vasból, a fal pedig fából van. A nyers anyag szabadult föl itt. Mondhatnék, az örök rabszolga síkra száll, hogy buszut álljon rabságáért. Úgy látszik, mintha a gonoszság, mely a lelketlen tárgyakban lappang, egyszerre föllobbanna és kitörne ;mintha az anyag türelmét vesztette volna s rettenetes és zord megtorlásra készülne. A lelketlen tárgy haragja kérlelketlen. Az őrjöngő bronztömeg ruganyos, mint a párduez, nehéz mint az elefánt, fürge mint az egér, konok mint a fejsze, váratlan mint a hullám, gyors mint a villám, néma mint a sír. Tízezer fontot nyom s ugrándozik, mint a gyermek labdája. Körben kering, aztán kiszökik hirtelen s egyenes utat hasit. S ki az, aki megállítja? s hogyan állítja meg? A vihar lenyugszik, a szélvész elcsündesül; az eltört árboczot pótolhatja, ha rés támad bedughatja, a tüzet meg elolthatja az ember. De mit kezdhet ez irtózatos bronzszörnyeteggel ? hogyan fékezze meg ? Parancsolhatsz a buldognak; megdöbbentheted a bikát; elbűvölheted a boakígyót; megrémítheted a tigrist, meglágyíthatod az oroszlánt : e szörnyeteg, ez elszabadult ágyú ellen meghiúsul minden. Meg nem ölheted, mert holtanyag, holtanyag és mégis él. Gyászos élet, melynek soha sincs vége. Alatta a talp, mely szüntelen ringatja. Rázza őt a hajó, a hajót a tenger, a tengert a szél. Az öldöklő szörny csak játékszer. A hajó, a hab, a szél mind táplálja őt, azért oly iszonyú élte. Hogyan állítható meg e borzasztó gépezet? j Hogyan látható előre, merre jön, merre megy ? hol áll meg? hová döf? Minden döfése amint neki rohan a hajó oldalának, elsülyesztheti a hajót. Lehetetlen kitalálni rémitő kanyargásait. Hissz oly löveg ez, mely gondolkodni látszik s minden pillanatban megváltoztatja az irányt. Hogy tartóztassuk fel, amit kerülni kell ? Az ágyúszörny rugdalódzik, előre rohan, hátra csúszik, jobbra ront, balra ront, megiramodik, eltűnik, kijátssza a várakozást, széttöri az akadályt, s akár a legyeket, tiporja el az embereket. A talp mozgékonyságában rejlik a helyzet borzasztó volta. Ki küzdhet egy sima, csúszós, hajlékony lapnak a szeszélyeivel? Mintha a villámot, mely menekülni vágyik, tartaná fogva gyomrában a hajó. Mintha a mennydörgés találkoznék a földrengéssel. Egy perez alatt talpon volt az egész legénység. A tűzmester követte el a hibát, ki elmulasztotta betenni a lekötő láncz anyasrófját, s roszul béklyózván le a caronade négy kerekét, mozgásba jött a talp, fölbillentek a nyugdeszkák, kilódult helyéből a megerősítő és elszakadt az ágyúkötél. Az ágyú megszűnt szilárdul állani talpán. Az a kötél, mely gátolja a hátracsúszást, nem volt szokásos még akkor. Egy hullámcsapás érvén az ágyulöket, a roszul lekötözött caronade visszacsúszott, elszakította lánczát s rettenetes futkosáshoz kezdett a hajóközön. Hogy fogalmunk lehessen e csodálatos látásfutásról, képzeljünk egy vizcseppet, mely az üvegen ide-oda gurul. Azon perezben, midőn a láncz elszakadt, a tüzérek lenn voltak az ütegnél. Némelyek csoportosan, mások szanaszét rendezve egyetmást, mint szokták a tengerészek, ha csatára nyilik kilátás. A caronade, melyet a hajó hullámzása meglóditott, rést ütött egy csoporton s négy tüzért elgázolt az első csapásra ; aztán a hajó előre hajlásával visszafordult s nyilsebesen végig vágtatván a födélközön, kettészelte az ötödik szerencsétlent s fellökött a hajó baloldalán egy ágyút, melyet azonnal le is szerelt. Ez okozta a kétségbeesett jajveszéklést, melyet otthon hallottak. Mindenki a kötélhágcsóra tódult. A hajóköz kiürült egy szempillantás alatt. A roppant ágyú magára maradt. Úrrá lett saját magas úrrá a hajó fölött. Tehetett véle, amit akart. A hajólegénység, mely nevetni szokott a harczban — most reszketett. Hiú dicsekvés, hogy van ember, aki soha sem remeg. Boisberthelot kapitány s La Vienille hadnagy, aki pedig rettenthetlen két féle fiú volt, megálltak a hágcsó tetején, s némán, sápadtan, habozva tekintettek le a hajóközbe. Valaki könyökével félretaszitotta őket s lement. Az utas volt, a paraszt, az az ember, akiről egy perczczel előbb beszélgettek. A kötélhágcsó alsó végén ő is megállt. Viset vk. Az ágyú föl s alá robogott a hajóközön. Mintha az Apocalypsis élő szekere lett volna. A hajó sarkából rezgő világot szórt az ütegre a tengerészlámpa s a fény és árny szédítő tánczra fokozta a látvány rémességét. Az ágyú alakja elveszett az őrült gyors futásban, s majd sötétnek látszott, ha a világosságra ért, majd fehéren villogónak, ha a homályba hátrált. Folytatta a hajó rombolását. Négy ágyút tört már össze, s két hasadékot szakított a hajó oldalán, szerencsére, csak a víz színe fölött. De ha vihar támad, becsaphatott a víz. Dühösen neki-nekirohant a hajóbordáknak is, de a rendkívül erős dongák ellenálltak; a hajlott fa nem egykönnyen törik. Hanem azért recsegtek, ropogtak, mikor ez óriási fejsze hallatlan módon lelecsapott rájuk. A palaczkba zárt ólomgolyó, melyet hevesen ráznak, nem ugrálhat őrültebben és sebesebben. A négy kerek, hol átfutott, hol vissza a megölt embereken ; szétvagdalta, elszakgatta, földarabolta az öt hullát s húsz darabra szelte, melyek keresztül-kasul gurultak az ágyuk közt; szinte följajdultak bele a holtak ajkai s vérpatakok kanyarogtak a talajon, a mint a hajó ide-oda ingott. A jármű több helyütt megsérülve, hasadozni kezdett. Rémes zaj töltötte be az egész hajót. A kapitány gyorsan visszanyerte hidegvérét, s parancsára a nyíláson ledobáltak a hajó közbe mindent, ami alkalmasnak látszott, hogy az ágyú féktelen száguldását megakassza.; matraczokat, ágyneműt, vitorlazsákokat, kötélcsomagokat, a legénység tarisznyáit, s a hamis bankóval teli zacskókat, melyekből az angol corvette egész halommal hozott. Az angolok úgy tekinték e gyalázatos csalást, mint hadi jogot. De mit használtak e ringy rongyok ? Miután senki sem mert leszállani, hogy elhelyezze, amint kellett volna, pár percz alatt lépéssé szakgatta az ágyú. A kedvező szél előmozduá, hogy a baleset a lehető legteljesebbé váljék. Most vihart óhajtott mindenki, talán fölfordult volna ekkor az ágyú, s ha egyszer égnek mered a négy kereke, megfékezhették volna, így tovább folyt a rombolás. Horzsolás, sőt törések is mutatkoztak már az árboczokon, melyek a hajóteknő gerendáiba ékelve átnyúlnak az egyes emeleteken s vaskos oszlopokhoz hasonlitnak. Az ágyú görcsös lökéseitől az előárbocz megsérült, sőt a főárbocz is szenvedett. Az üteg ágyúi kilódultak helyeikből; a harmincz közül tiz csataképtelen lett; a repedések is szaporodtak a hajó oldalán s ittott beszivárgott már a viz. Az öreg utas, ki leszállt a hajóközbe, mint valami szobor állt a hágcsó alján. — Szigorú arczczal nézte a pusztulást. — Meg sem moczczant. — Lehetlennek látszott, hogy valaki az ágyuk közé hasson. Az elszabadult caronade minden mozdulata siettette a hajó sülyedését. Még néhány perct, s kikerülhetlen a hajótörés. El kell veszni vagy gyorsan megakadályozni a balesetet. Tenni kell valamit, de mit ? Mily rettenetes ellenfél ez a caronade ! Egy dühös őrültet kelle föltartóztatni. Egy villámot elhárítani. Egy mennykövet megragadni. Boisberthelot így szólt La Vieuvillehez: — Hisz ön istent, lovag ? La Vieuville viszonzá: — Igen . . . Nem . .. Néha. — Mikor ? Vihar alatt ? mostani.— Igen. — És oly perczekben, mint ez a — Csakis az Isten menthet most meg, szólt Boisberthelot. Mindketten elhallgattak. A caronade tovább tombolt. Kívülről a hullám csapkodta a hajót, mintegy felelgetve az ágyú csapásaira. Mintha két kalapács döngetné váltakozva! E sajátságos megközelitketlen cirkuszban, hol a szökevény ágyú száguldozott, egyszerre csak megjelent egy ember, vasruddal kezében. A baleset szerzője, a hanyag tűzmester volt, a caronade ura. Ő okozta a bajt, ő akart segitni is. Egyik kezében egy emelő vasrudat, a másikban burokra csavart kötelet tartott, a nyíláson leugrott a hajóközbe. Rettenetes, óriási látvány kezdődött; az ágyú harcza a tüzér ellen. Viaskodás az anyag és az ész között; a lelketlen tárgy párbaja az élő emberrel. A tüzér egy szögletbe húzódott s markába szorítva a vasrudat és a kötelet, hátával a hajó egyik bordájához támaszkodott. Szilárdan állott lábain, melyek két aczéloszlophoz hasonlitottak, s sápadtan, nyugodtan, zordosan, mintegy a talajba czövekelve várakozott. Várta, hogy a caronade közeledjék. Jól ismerte ágyúját s hitte, hogy az is ösmeri őt. Sok ideje, hogy együtt élnek. Hányszor belenyúlt már a torkába. A szörnyeteg kedvencz ágyúja volt. Úgy szólntá most is, mintha csak a kutyája lenne: — Idejére! Jösz ide mindjárt! Tán szerette is. öjjön.Úgy látszott, komolyan óhajtja, hogy hozzá Pedig ha hozzá jön, megölni jön. Vége neki. Hogyan kerülje el az eltiportatást ? Ez volt a kérdés. Mindnyájan körémeredten bámulták. Mindenkinek elfúlt lélekzete, az öreget kivéve,