A Hon, 1874. szeptember (12. évfolyam, 199-223. szám)

1874-09-12 / 208. szám

pr. Lónyay Menyhért és Lukács Antal Bécsben alá­írták a szerződést, mely szerint az első több millióra menő záloglevél-kibocsátás fix áron átvétetett a bécsi hitelintézet és a darmstadti bank által. Egy más hír szerint: nevezett bankok 2 millió értékű záloglevelet 84 árfolyamon át­vettek és további há­rom millió átvételére nézve optio jogot tartottak ma­guknak fel. Ha e hír való s ha csakugyan az első kibocsátású érczpénzértékű záloglevelek elhelyezé­sére nézve köttetett meg most a szerződés, akkor a jelentésben említett »forgalomban levő záloglevelek« ez ideig az intézet tározójában heverhettek. A kibo­csátás tehát csak most veszi kezdetét. Már akkor, midőn legelőször szóba jött, hogy a földhitelintézet érezpénzértékű zálogleveleket szán­dékozik kibocsátani, hangsúlyoztuk azt, hogy e papí­rok ne ezüst hanem arany értékről szólja­nak, mert az összes nyugateurópai pénzpiaczokon, hol a papirok elhelyezésére számolhatunk, nem az ezüst, hanem az arany képezi a főpénzt, vagy­is a rendes fizetési eszközt. Az 1872-diki és 1873-diki je­lentés azonban még mindig csak ezüst értékű zálogleveleket emleget. Kellemes meglepetésünkre szolgált tehát, midőn a tegnapi távsürgönyben elő­ször olvassuk, hogy a földhitelintézet csakugyan »a­r­a­n­y« kötvényeket bocsát ki. Vagy talán e kötvények is kettős értékről szól­nak mint az osztrák földhitel­intézet ezüst zálogle­velei, melyek után előbb mindig csak az ezüst agiót, számították, most azonban miután az ezüst, és arany között 5—7%-nyi disagio van,a kölcsön vevő földbir­tokos meglepetésére egyszerre csak az arany agiót követeli az intézet ? Nem akarunk az arany és ezüst valuta kérdé­sébe mélyen bele­bocsátkozni. De azt határozottan kijelenthetjük, hogy sokkal czélszerű­bb és igazságo­sabb, ha nagyobb összegek fizetésénél nincs egy fél­nek tetszésére hagyva az, hogy a maga részére majd az ezüst, majd az arany értéket követelje. Azokat például, kik az osztrák földhitelintézettől vettek fel kölcsönt, nem kis mértékben bosszantotta ez intézet­nek egy körlevele, melyben adósainak meghagyja, hogy mostantól fogva nem elegendő az­ ezüst agiót fizetniük, hanem ezen felül még fizetni tartoznak arany agiót is,a­mely mint tudva van, az ezüsthez ké­pest most néhány százalékra megy. Minthogy pedig a kötvények első­sorban a földbirtokos vagyis a kölcsönt keresők érdekében adatnak ki, ily nemű beszantások elkerülése végett czélszerűbb ha a fizetési kötelezettséget a hitelező nem változtathatja tetszése szerint, vagy­is ha a kötvé­nyek nem kettős értékről,hanem csak vagy aranyról, vagy ezüstről szólnak. Ha választani kell e kettő kö­zül akkor nem habozhatunk. Nyugat-európában az aranypénz járja, legyenek tehát a magyar földhitel­intézet záloglevelei is aranyértékűek. Aranyértékű záloglevelek kibocsátása oly te­kintélyes és szilárd pénzintézet által, mint a magyar földhitelintézet mindenesetre nagy haladást jelent hazánkra nézve a mezőgazdasági hitel tekintetében. Kár, hogy földhitelintézetünk már előbb nem vette ezen eszközt igénybe. Sokkal több fölbirtokost, ré­szesíthetett vol­a a hitel jótékonyságában. Mert az osztrák papírpénzértékű­ záloglevelek mindössze csak a bécsi pénzpiaczra vannak utalva. E pénz­pia­czt­ől pedig mit sem remélhetünk. Bécs túl van halmozva osztrák papírokkal, ha ott olykor-olykor van is kereslet a magyar földhitel papírjaira, az csak kis ideig tart s mihelyt a pénz Bécsben megszükül, mindjárt megint a piaczra dobatnak e záloglevelek s akkor a m. földhitelintézetnek nagy erőfeszítéssel kell papírjai árfolyamát fenntartani. Papírértékü zá­loglevelekből tehát földhitelintézetünk csak kevés pénzt csinálhat, úgy hogy a hitelt keresők igényei­nek távolról sem felelhet meg. De megváltoznak majd a viszonyok akkor,ha­ a magyar hitelintézet papírjai több nevezetesebb euró­pai pia­c­on meghonosulnak. És ezt aranyértékű zá­loglevelekkel nem lesz nehéz feladat elérni, föltéve, hogy az intézet igazgatósága a nevezetesebb pénz­erőknél kelti fel az érdeklődést. Az osztr. hitelinté­zettel és darmstadti bankkal kötött szerződés az első kísérlet ez irányban. Őszintén kimondhatjuk, hogy e lépéssel nem vagyunk teljesen megelégedve. Lónyay a földhitelintézet elnöke jelen esetben megint csak oly formán járt el, mint midőn a vasúti kölcsön kö­tésekor valami babért nyert meg legelőször az ügynek, a­helyett hogy a világ első pénzpiaczaihoz fordult, volna. Az osztrák hitelintézet és a darmstadti bank ugyan Haber urnál tekintélyesebb pénzerők, de a nyugateurópai s különösen a londoni pénzpiac­on nem sokat, nyomnak. Mi legalább azt hisszük, hogy a magyar földhitelintézet e két bankot hitelérdemes­­ség tekintetében felülmúlja. S­ habár ez idő szerint még nem dicsekedhetik oly összeköttetésekkel mint az "osztrák hitelintézet, mert” nem gseftelt és nem humbugizált úgymint az, de a szükséges összekötte­téseket a világ első pénzpiaczaival ép úgy vagy talán még könnyebben megszerezheti mint amazok. Csak ügyesen kell a dologban eljárni. De szerencsétlensége a magyar földhitelintézet­nek, a Lónyay név. Az egykori pénzügyér és miniszterelnök nem a legjobb emlékezetben lehet a külföldön. Tudva van ott, hogy hazánk pénzügyeit Lónyay vezérelte a deficitek hullámaiba, s hogy az oly világra szóló botrányok,mint a keleti vasútü­gy, az ő regime alatt támadtak. Ha tehát az ember most valamely tekintélyesebb európai bankárnál arany értékű magyar kötvényekkel bekopogtat, nem a leg­szívesebben láthatják. Maga e név discreditírozhatja már a magyar földhitelintézeti papírokat a külföl­dön , s mi legalább hajlandók vagyunk azt hinni, hogy a Lónyay név nagyobb csorbát ejt minden te­kintetben szilárd a földhitelintézetünk hitelén a külföl­di pénzemberek szem­ében,­mint a magyar állam meg­ingatott hitele. Ámbár más tekintetben azt sem von­hatjuk kétségbe, hoggy az állami hitel és ez államban levő intézetek hitele között van némi solidaritás. Tény az, hogy a magyar záloglevelek árfolyama a jelen conjecturák között már csak azért sem javul­hat, mert alacsonyabb árfolyamon özönével kínáltat­nak a m. állami papírok. De egy oly szervezetű intézet, minő a magyar földhitel, e connecturákat megváltoztathatja s a meg­ingatott állami hitel nyomasztó hatása alól emanci­pálhatja magát, ha önállólag keres papírjainak pia­­czot és nem támaszkodik az állami hitel közvetítői­re. Az intézetnek magának kell a külföldi piaczokon fizetési helyekről gondoskodni s intézkedni az iránt, hogy a külföldi tőkepénzesek az intézet minden ügyeiről magukat könnyen tájékozhassák. A magyar földhitelintézet is erre van utalva. De ha ezt akarja, akkor ne vegye megint a bécsi pénzpiac­ közvetítését igénybe mint­ eddig tette, hanem tegyen intézkedé­süket az iránt, hogy közvetlen képviselőségei legye­nek a nevezetesebb európai piac­okon. Mostanáig a földhitelintézet igazgatása igen zsiblabirós­ modorban vitetett, és Ló­nyay ügyessége többet ártott mint használt az inté­zetnek. Lényeges reformokat kellene tehát ez inté­zetnél keresztülvinni, hogy az üzletben nagyobb élénkség legyen s hogy a forgalom a hazai földhitel­­igényeknek megfelelhessen. Az aranyértékű zálog­levelek kibocsátását csak e reform kezdetének te­kinthetjük.­sze a szavazatokat s a­mint olvasta a szavazatjegye­­ket, szemeiből a keserűség könyei csordultak ki, ere­je gyengült, hangja remegett, kebléből mély soh­ajok küzködtek fel, attól tartván, hogy elájul, egyik tár­sát kérte fel, hogy helyettesítse, aztán egy rejtett helyre vonulván vissza arczát kezével takaró el. Nem sokára hírül adák neki, hogy meg van választva. Mielőtt hivatalosan kikiáltatott volna,Mastai minden bibornokot kérve kért, hogy távolítsa el ajkaitól a keserű poharat, mintha előre érezte volna, hogy ő lesz az n t­o 1­s 6 p fi­p a-k­i­r­á­l­y. De a conclave nem hallgatta meg kívánságát, megerősité őt magas méltóságában. IX. Pius belenyugodott, térdre borult egy oltár előtt s félóra hosszig forrón imádkozott, aztán visszatért a szent collegiumba s a szentlélek a pápa fejére, mintegy földi fészkére szállt. A ha­nyatlás korszakaiban a hatalom közép­szerű és határozatlan jellemek kezébe esik, sőt még olyanokéba is, kiknek élete bizonyos homályban telt le a nélkül, hogy egyetlen egy eszme mellett is állást foglaltak volna, melyek azon idő szerint egymással küzdelemben állottak. II. Incze a pápaságra ked­vező korszakban, hatalma és tekintélye tetőpontján vetélytárs nélkül uralkodik a világon,­­ de egy kedvezőtlen időben Incze szilárdsága és jelleme YHI. Boni­fáczban csak azt eredményezi, hogy No­­garet csattanó pofját vonja a pápa arczára. Mastait épen az segítette elő, hogy gyenge, igénytelen volt, távol állt a nagy küzdelmektől, melyek számtalan­szor pártokra szakították a szent Collegiumot és a conclavet. Élete nagyon viharos volt. A fegyveres ka­tonaságból a szellemi katonaságba lépett. Tartózko­dása Chiliben méltó volt egy prófétához, egy vérta­núhoz. De eszméi homályos bizonytalanságban ma­radtak. Espoletteben úgy viselte magát, mint jezsu­ita,­­ Imolában mint szabadelvű főpap. Ez ellen­mondás eszméiben és jellemében nyerte meg számá­ra collegái szavazatait, ez által jutott birtokába a legmagasabb egyházi hatóságnak, melyet napjaink­ban gyakorolni lehet, noha elvesztette régi fényét. IX. Pius ha kívánta is a tiarát, de nem kérte azt a többi bibornokoktól, sőt szavai épen a lemon­dást és a tiara eltávolítását hangoztaták. Igen ter­mészetes, hogy gyakran összehasonlíták­ őt V. Six­­tussal. Nagyon sok hasonlatosság van a két pápát­­ megelőző körülmények között: ugyanazon versenygé­pek Rómában egyfelől s Franczia- és Spanyolország­­ követei között másfelől, ugyanazon meghasonlás a szent collegiumban egyfelől s a Medici és Farnese családok között másfelől és nyugtalanság, mélyre ható nyugtalanság egész Olaszországban. De daczá­ra e körülmények összetalálkozásának a két pápa választásán át­, két egészen ellentétes, egészen ellen­kező jellemet még­sem szabad összetéveszteni. A mennyire, hatalmas és parancsoló volt az egyik, mi­dőn megalapította a pápai caesarismust, és oly igénytelen és alázatos a másik, mert meglehet aka­rata s bizonyára lelkiismerete ellenére oda jutott, hogy engedelmes eszközéül szolgál a jezsuitismusnak. V. Sixtus akkor tette föl a tiarát, midőn a re­naissance kor kimúlt s föltámadt a nagy katholikus reactió ; IX. Pius pedig akkor, midőn a szent szö­vetség haldokolt s a világ visszatért a forradalmi eszmékhez. Mindketten társaik óvatossága ellenére választattak meg, az előbbi egyhangú választás, az utóbbi csak egyszerű többség utján lett főpappá, — később mindketten lecsendesítették úgy a római conclave küzdelmeit, mint az európai politika viszá­lyait. De itt aztán megszűnik az analógia. Ötödik Sixtus a hegyek között, IX. Pius pe­dig városban nevekedett; Sixtus egy kertésznek, Pius egy nemesnek fia; Sixtus már csaknem gyer­mekkora óta öltötte fel a szerzetes öltönyt, Pius a katonai egyenruhát. Az egyiknek fiatalsága a kolos­tor magányában, a másiké a társaságban, a­ világ­ban telt le. Az előbbi tagja volt egy szláv családnak, mely a törökök elől az Adria partjaira menekült; az utóbbi sarjadéka egy olasz családnak, mely házassá­gok, politikai cselszövények, és hadi vállalatok által a kis kereskedői állásról nemesi méltóságra emelke­dett. V. Sixtus, mint hitszónok nagy, de nyers és fér­fias ékesszólással birt, a­minő jelleme volt. IX. Pius mint hitszónok szintén bir nagy ékesszállással, de mely hangzatosabb és kellemesebb. A régi nagy pápa egész lelkét a hatalom eszméje foglalá el, mig a most uralkodó pápának az képezi fő jellem­vonását, hogy kedveli, megszokta a rabszolgaságot maga körül s kérlelhetlen minden hatalommal szem­ben, intransigens minden királylyal szemben, ki esz­méivel ellenkezik s ma már ■— némely szabadelvű vebseitások után — tökéletesen hatalmában van a reactionariusok és jezsuiták kamarilláinak. (Folytatása következik.) A sarkvidéki expeditió. A »Fremdenblatt« Haoningből szept. 19. esti 9 órakor kelt táviratot közöl, mely szabatos képet nyújt,fáz expeditió fölfedezéseiről. Haoning,mely­ből a távirat kelt, egy kis halászfalu Tromsoetól dél­nyugatra. A távirat ez: »Miután elváltunk Wilczek gróftól 1872. aug. 21-én »Tegetthoff« Nassau foknál mintegy 15 mért­földdel ment tovább északra, de még azon nypm kö­rülzáratott a jég által. Hosszas szélcsend állott be, sűrűn esett a hő , úgy hogy már a következő héten a jég­­­torrások átdatlan falakká változ­tak. 1872. szeptemberben heves szélrészek állottak be, melyek az összetorlódott jeget részben megtörték, mindazáltal a »Tegethoff« a jégmezőbe fagyva ott maradt s a szél járása, szerint minden irányban hajta­tott a jéggel együtt. 1872. oct. 13-án más lezajló jéghegyek darabokra törték ama jégtorl­ásokat, me­lyek a »Tegetthoff«-ot övezték, minek következtében a toluló jég által úgy nyomatott, szorittatott és emel­tetett fel, hogy ma­jdnem összetört. Az expeditiónak az egész hosszú téli éj alatt nem volt egy pereznyi nyugalma, mert a jég 1873. mart. haváig szakadat­lan, folytonos zajlás és mozgásban volt; mi által a hajó mindig, szü­nteken a legnagyobb veszélyben forgott. 1873. februárig a »Tegetthoff« hajó átlag északke­leti irányban Greenwichtől számítva 73. sz. fokig hajtatott, ezután pedig 1873. octoberig északnyu­gatra űzetett. A hajó 14 sül vesztésével fenyegető sza­kadatlan légnyomások csak 1873. mártiusban kezd­tek megszűnni s a hajó egy jégmező közepébe volt befagyva, melynek terjedelme több mértföldet tett ki. 1873. ápril havától septemberig szakadatlanul folyt a munka, hogy a hajót, mely a jégnyomások következtében fölemelkedett, ismét normális állásá­ba, a vízbe visszahelyezni lehessen, de mind hiában, mert a ha­jófenék alatt 25 lábra is oly kemény jég volt, melyet lehetetlen volt keresztül törni. 1873. aug. 31-én föld fedeztetett föl. Ennek láthatárán a hajó October elejéig szerteszét hajtatott, ekkor azonban a jégmezővel együtt a száraz­föld felé űzetett, de ismét a szárazföld déli partjától, mintegy két­ mértföldre befagyott és megállott. Itt aztán Greenwichtől számitva 78 -510 é. sz. és 590 k. h. alatt csendesen kiteleltünk. A hevenyében épített hókunyhók védelme alatt a legszebb meteorológiai, delejességi és astronómiai észleletek létettek. A ma­­gnetikus jelenségek a szokatlanul belterjes északi fények következtében oly szakadatlanok és erősek voltak, hogy a magnetikus alkatrészek pontos meg­határozása lehetetlenné vált. E helyett azonban a magnetikus vázlatiok az arra szolgált eszközökkel, szerekkel négy hónapon keresztül figyeltettek. 1874. márt. és april havaiban Payer fő­hadnagy szánkautazásokat tett északra és nyugatra és ily excursiókban elérte a 82° 5' sark magasságot. További hatolást fölfelé érhetlenné tették a nyílt he­lyek a tengeren, mindazáltal a száraz­föld, melynek fő kiterjedése nyugat felé nyúlik, a 83°-ig látható volt. A felfedezett, föld kinézése igen szomorú. Pa­vel ezredes sok jeges medvét ejtett el, de különben más négylábú állatot nem látott. Az expeditió egészségi állapota az első télen át tökéletesen jó volt. A második tél alatt két skor­­but betegség fordult elő, de a tavasz beálltával is­mét eltűnt. Csak Krisch halt el hosszú betegeskedés után gümőkórban 1874. márt. 16-án. Május 20-áin elhagyta az expeditió a tökélete­sen tarthatlanná lett hajót három szánka­csónakkal. Az út, melyet követtünk, első ízben igen nehéz volt. Jun. 3-án szilárdan összenőtt jéghatár előtt álltunk, mintegy 7 tengeri mtföldre az elhagyott hajótól. In­nen már nem tudtunk tovább haladni. Még egy ne­gyedik szánkahajó hozatott el a hajóról s mikor ez megérkezett, a jég jun. 17 én megnyílt, mire az expe­ditió a csolnakokkal a nyitott réseken tovább utazott. Jul. 15-ig majd jégmezőkön, majd pedig csa­tornákon és szorulatokon és minden erőnkből dél fe­lé tartottunk, de déli szelek meghiúsították minden törekvéseinket, a csolnakok szakadatlanul északra hajtattak és az említett napon ismét csak hét mért­földre voltunk a »Tegetthoff« hajótól. Végre északi szelek s ezekkel jobb viszonyok állottak elő. A szo­rulatok nagyobbak lettek és aug. 7-én nyilt tenger közelébe vezettek. Aug. 15-én aztán elértük a ten­gert 78° 400 é. sz. és 616 k. h. alatt. Erre elhagyattak a szánkák is és csolna­­kokon utazva három nap múlva megláttuk No­­vaja Semlja északi fokát. Nasau foknál, a nélkül, hogy a régi élelmi depot­t érintettük volna, a part hosszában délre tartottunk és az admiralitási félszigetnél ismét száraz­földre lép­tünk. Miután Matoskinsár hiában lett kikutatva hajók miatt, aug. 24-én körülcsomnakáztuk Brit­­vin fokot és Dunen öbölben egy orosz snoonerre ta­láltunk. Visszatérve mindenki a legjobb egészségnek örvendett s’daczára, hogy a helyzet közben - közben kétségbe ejtő volt, jókedvű volt kiki. A legénység az egész utazás alatt kitünőleg viselte magát. A fogad­tatás Norvégiában mindenütt a legszivélyesebb és legbarátságosabb.« A vi­dék. Mint magánúton értesülünk, Szathmár megyét melynek közgyűlése, ha jól tudjuk, épen ma 12-én van, nem igen zavarja a belügyminiszter hatóság-ki­­kerekítési szervezete, s nem is keltött az fel ott nagy érdekeltséget. A­z egy pár be és ki­szögellő helység­nek kicserélésére a megye körülbelül hajlandó lesz; U­gocsa megyének ide gravitáló részét pedig, ha e kis Lengyelország 3 felé osztása csakugyan megtör­ténik, szívesen fogadandja kebelébe. A »Debreczen« azon távirata mellett, melyben azt jelzi, hogy Tisza K . Kossuth nevezetes levelére válaszolni fog, a Hajdú kerületből is hoz egy távira­tot, mely szerint e kerület a miniszteri tervet öröm­mel fogadja s elhatározta a Hajdumegyének Böször­mény fővárossal fentartását (talán sürgetését).­­ Ugyan e lap hozza azt a hirt is, hogy Kaba­­nváros egyhangúlag egy Debreczen székvárossal alakítandó uj megyéhez kíván csatlakozni. Ugyan ilyen tartal­mú hirt hoz a »Debr. El­.« a Nádudvaron folyó hó 8-án tartott népgyűlésből, hol Szabolcsmegy­e küldöt­tei megjelenvén, a város közönsége Lukács Dezső tolmácsolása mellett kijelenti, hogy e község egy újonnan alakítandó vármegyéhez, Debreczen köz­ponttal, kiván csatlakozni, s ha ez nem sikeríthető, inkább a miniszteri szervezet Kun megyé­jéhez csatla­kozik. A küldöttség elnöke Kállay Ákos a város ezen kérelmének jegyzőkönyvbe vételét megta­gadta. Ezt már igazán nem tudjuk mi jogon ? Mert ha a községek akaratát jegyzőkönyvre sem ve­szik,­­ akkor mire való a megkérdezés és a kül­­­döttség ? -­­ A bácsmegyei gazdasági egyesület, melynek már a közrészvétlenség mellett halálát jósolták, sept. 7-ki gyűlésében mégis megemberelte magát, s to­vábbi fenmaradását kimondó, még pedig 6 fiókügy­­letre osztás mellett a megye 6 kerülete szerint. Az új szervezésre bizottság neveztetett ki Magyar Imre elnöksége alatt. Szégyen, sőt megmérhetetlen kár is lenne, ha egy oly hatalmas megye, melynek gazda­sági ügyei az ország közgazdaságára nézve is oly nagy befolyással bírnak, közönyből, vagy, a­mint elnöke, Pál Antal jelzé, a politikai pártok torzsalkodása miatt, föladna ily roppant fontosságú közügyet. A megye értelmiségétől megvárja az ország, hogy a politikai nézetkülönbséget nem viszi le a társadalmi életbe, mi­előbb-utóbb a nemzet elhanyatlására ve­zetne. Kükü­llő megye is megtartotta e napokban köz­gyűlését a hatósági kikerekítés tárgyában. Egyöntetű határozata az lön, hogy a megye épségben fentartása mellett írjon föl a miniszterhez. A föliratban e kö­vetkező érvek vannak felhozva: a történelmi múlt, mely Küköllőt mint Erdély ősmegyéjének egyikét tünteti fel, mely politikai egységét Sz. István óta megtartotta; továbbá a megye területi egységét, mely beszögellések nélkül tömör és könnyen igazgat­ható egészet képez; végre a megye adózási viszonyait, mely szerint a megye a domestica részére engedé­lyezett 101/o-on kívül, még csak 21/10­ 0-ot venne igénybe. A felirat szerint a Nagy-Küküllőn innen eső következő helységek lennének a megyéhez kap­csolandók : Medgyesszékből: Nagy és Kis-Ekemező, Fekö-Bajom (Bázna), Bogács, Körözs, Völtz. Se­­gesvársz­ékből: Pród, Nagy-Szőllös és Holdvilág, továbbá az eddig önálló hatósága Erzsébetváros (Ebesfalva) is. Az »Eger« sept. 10-ei száma dicséretes kivé­telt képez vidéki collégéi közül, a­mennyiben hasáb­jai nagy részét — igen helyesen — vidéke kebli ügyeivel tölti meg. A lap eleje felhívást intéz a me­gye bizottsági tagjaihoz, különösen a megye kikere­­kítésének s a székhely meghatározásának fontos kér­dései miatt. Második czikke épen a székváros kérdé­sében polemizál Visontai Kovách Lászlónak a »Gyön­­gyös«-ben és Gyöngyös mellett írt czikkei ellen. Ez­után a 14-én tartandó megyegyűlés 40 tárgyát sorolja fel. Végre negyedik rovata a heves megyei és jászkun gazda egyesület jegyzőkönyvét fejezi be, mely elég kedvező eredményt mutat. Hirfüzéréből érdekesnek tartjuk kiemelni, hogy az egri érseki uradalom a har­­kányvölgyi eliszaposodott tavat lecsapoltatta. Marosszék közgyűlése Maros - Vásárhelynek székhelyül megtartása mellett irt fel; megürült al­jegyzői állomására Deák Lajos végzett jogászt (D. Farkas testvére) választotta. Szeged városa e hó 13-án tartandja közgyűlé­sét, melynek nevezetesebb tárgyai : Miniszteri leirat a népiskolai tanítás és az is­koláztatás keresztülvitele tárgyában. A polgári fi- és leány­iskola felállítását elrendelő közoktatásügyi miniszteri leirat. Vadász Manó tanfelügyelő megke­­resvénye a felsőbb leány­iskolának még ez év folya­mán leendő felállítása iránt. A méter-rendszer élet­­beléptetése tárgyában javaslat. Szekerke József in­dítványa a katonai beszállásolás, mint köztehernek jövőben leendő mikénti kezelése tárgyában. Ugyan­ e városnak örvendetes haladását jelzi a »Sz. K.« a kérászutczai és Klauzáltéri építkezések által. Az »Alföld« Arad városának e hó 9-én tartott közgyűléséből a következőket emeli ki: Király ő felsége f. hó 21-kén ideérkezte alkal­mából netalán teendő intézkedések végett egy bizott­ság küldetett ki polgárnagy ur elnöklete alatt. — Elhatároztatott, hogy a visszaélések meggátlása vé­gett, mától kezdve az új színházépületbe bemenetel csak a főkapitánytól kapható engedély­jegy mellett történhetik. — Végül, hogy a legkellemetlenebbül érintvén városunk összes köreit azon szárnyaló hír, miszerint az itt állomásozó h­onvédzászlóaljat innen eltenni szándékoznak, miáltal a város a honvédség czélszerű elszállásolása s egyéb szükségletű fedezé­sére tett tetemes költségei kárba vesznének! Kris­­tyáry Zsigmond indítványára elhatároztatott, kül­döttség útján fölkérni József főhg. honvédfőparancs­nokot s Szende B. honv. miniszter urat, hogy az il­lető honvédséget továbbra is városunkban állomá­sozni engedélyezze. Ugyancsak Aradról értesitnek, hogy a színház igen diszes fölszerelése már nagy részt készen áll s ünnepélyes megnyitását ő felsége a király ottléte al­kalmával kívánják megejteni. Késmárk városa aug. 18-án tartott gyűléséből feliratot intézett a belügyminiszterhez, melyben elő­adván azon nézetét, hogy a jelen megyerendszer az autonóm élet kifejtésére és fentartására aristokra­­tikus szervezeténél és választott tisztviselőinél fog­va nem alkalmas; bár egy demokrat alapokon szer­vezendő megyével szemben ezt örömesí tenné, jelen esetben a beolvadás áldozatát meghozni teljességgel nem hajlandó s eddigi önállása mellett a következő érveket hozza fel. Miután a politikai jogok élvezésére a jogosultság­nál a vagyonossági mellett, különösen a műveltségi qualificatióra fektetendő a fősúly ; e tekintetben a szepességi ötvenezer főt meghaladó városi polgári elem különös és kiváló tekintetet érdemel. Mert ha­bár ezen nagyobb részben német eredetű polgár­ság nyelvére nézve nem magyar, mindamellett önző nemzetiségi törekvéseket soha nem táp­lált, és separatistikus nemzetiségi politikát soha sem űzött; sőt inkább ezt határozottan rászal­­va, a magyar nemzetiségnek mindenkor legőszintébb barátja vala, s a magyar elemnek államalkotó és in­téző jogosultságát készséggel elismerve, ahhoz de­rűs és borús napokban mindég a legőszintébb testvéri indulattal ragaszkodott, s vérét és vagyonát édes oda­adással áldozta, s áldozza jelenleg is a szeretett ma­gyar haza köz oltárára. Ezen tekintélyes városi polgári elem tehát nem érdemlené meg, hogy egy czél és időszerűtlen, s a közvélemény által elitélt közigazgatási politiká­nak feláldoztatva­­— egy természetellenes politikai coalitióba erőszakoltassék, s ez által életképes to­vább fejlődésében meggátoltatva, a közös haza részé­ről eddig élvezett jóakaró indulat iránti boldogító hitében megingattassék ? A­mi különösen szab. kir. Késmárk városa kö­zönségét illeti: ezen ősrégi város tisztán német aj­kú, de teljesen magyar érzelmű polgársága, büszkén tekint úgy a feláldozó hazafiság , valamint cultur­haladási tekintetben múltjára, s jogosan hivatko­zik jelenére is; s bátran kimondhatja azt, hogy mindazon anyagi és szellemi kellékekkel bőven ren­delkezik, melyek a jelen körülmények között az ön­álló törvényhatósági jognak gyakorlására megkíván­tatnak. Ugyan­is ezen város jól berendezett elemi isko­lákkal és egy régi időtől óta híres­­­ tisztán magyar szellemű főgymnasiumrval bir - a­melybe nagy szám­mal küldi a magyar alvidék növendékeit, s a­mely­nek köszönhető, hogy ezen város polgársága átalában a műveltség és politikai érettség azon fokán áll, hogy e tekintetben a versenyt a haza legelőkelőbb váro­sainak polgárságával is bátran kiállhatja,­­ a­mit eléggé igazol azon figyelemre méltó körülmény is, hogy ezen város polgársága az országos politika te­rén is minden túlzó és veszélyes radikalizmust mel­lőzve, helyes politikai érzékkel az ország közjava elő­mozdítására irányzott józan demokrat irányú reform törekvéseket irta fel politikai zászlójára ; s a haza iránti kötelességeit államadójának pontos fizetése által és minden más irányban a legőszintébb kész­séggel és hiven teljesiti; s alkotmányos királyunk iránti lojalitásában magát senki által felülmulatni nem engedi. Hogy továbbá ezen város­kereskedelem és ipar tekintetében is sok, nálánál nagyobb hazai városokat felülmúl, világos abból , miszerint egy jó hírben álló takarékpénztárral és bankkal, egy keményítőgyár­ral, és számos igen diszes detail kereskedési teleppel bír; s itt keletkezett az első magyarországi len és kenderfonodagyár is, e mellett már geographiai fek­vésénél fogva gabna és transite kereskedés szempont­jából is , melyet hires heti vásárai által közvetít, első rangú helyet foglal el az ország határszéli váro­sai között, e mellett itt székel egy telekkönyvi ha­tósággal és 4 bíróval ellátott királyi járásbiróság, ki­rályi adó és sóhivatal és pénzügyőri biztosság ; ren­des községi katona laktanyával is bir, melyben egy egész zászlóalj katonaság van állandóan elhelyezve. Mert végre ezen város mint község is annyi vagyonnal bír, hogy az állami közigazgatás igényei­nek saját tisztviselői által valamint eddig a legpon­tosabban megfelelt, úgy jövőre is kellően megfelel­het a­nélkül, hogy e miatt a város lakosait különö­sen megterhelni s községi pótadót kivetnie kellene és az államtól ezért csak legkisebb kárpótlást is nyerne. nyát előmutassa, miért is a t. honvédegyletek felké­retnek az ab­lirthoz (Molnár­ utcza 31.) fordulni, ki azokat a, legnagyobb készséggel posta fordultával el­­küldendi. Minthogy egy igazolvány csak egy sze­mélyre és vasútra oda és visszautazásra szól, a kül­döttek száma az alálirattal közlendő. Az országos honvédgyűlés és gyászünnepély sorrendje: October 5-én. 1. A megérkező vendége­ő foga­dása az indóháznál. 2. Ismerkedési estély a »Vas­szálloda« étterűjében este 10 órakor. r. . )ct°ker 6-án. 1. Riadó reggeli 6 órakor. 2. Gyülekezeti helyiség reggeli 8 órakor a városliget nagy termében , kedvezőtlen idő esetében a lyceuszi tornahelyiségében. 3. Bevonulás a gyászmise helyére. 4. (ryászmise reggeli 10 órakor, emlékbeszéd. 5. Nagygyű­lési előértekezlet a megyeház termében dél­utáni 5 órak­or. p. Színházi díszelőadás az uj szín­házban este 7 órakor. October 7-én. 1. Országos honvéd­­közgyűlés reggeli 9 órakor a városliget nagytermében. 2. Disz­­ebéd délutáni 2 órakor. Budapest, September 6-án. Az országos honvédegylet központi bizott­mány megbízásából • Krivácsy József, ezredes. Felszólítás az 1848/­ki hon­védegy­letekhez. Tisztelt bajtársak! A múlt évi országos honvédgyülés egyhangú határozatánál fogva az idei honvédgyülés f. é. Octo­ber hó 6-án Aradon fog megtartatni. A kitűzött ha­tárnap egybeesvén a 13 aradi vértanú negyedszáza­dos évfordulójával, határozatta jön, hogy ez alka­lommal a kegyelet adóját rójjuk le azoknak, kik a magyar nemzet függetlenségi harczában dicsteljesen közreműködve, a győzelem babérját nagy tetteik vi­rágaival é­iték, és kik a haza függetlensége és álla­miságának életükkel áldozván ragyogó példák gya­nánt tündökölnek az utókor előtt! Vértanúink dicső kimúlásának emlékére tehát gyásztisztelet lesz Aradon, melyre nézve felkérjük bajtársainkat minél számosabban megjelenni, hogy megemlékezésünk annál tömegesebben s fényesebben nyilatkozzék. Az aradi hon­védegylet szállásolási bi­zottsága a városi hatóság és polgárok szíves közre­működése mellett az ünnepélyre érkezők elszálláso­lásáról gondoskodni fog, miért is felkérjük az aradi honvédegyletnek mielőbb azon honvédbajtársaink névjegyzékét elküldeni, kik oda elmenni szándé­koznak. A vaspályával érkezők jelentkezzenek a szállá­solási bizottságnál az indóháznál, a kocsin érkezők pedig a főkapitányi hivatalnál. Az egyes vasúttársulatok­­, igazgatóságaihoz kér­vények benyújtottak dísmérséklet, illetőleg féláru je­gyek kiadása végett, s minthogy a honvédegyletek küldöttjei már több ízben részesültek ezen kedvez­ményben, reményünk van, hogy az idén is ezt el­­érendjük. Minden egyes esetben szükséges azonban, hogy e kedvezményt igénybe venni akaró igazolva­ KÜLÖNFÉLÉK.­ ­ Hogy a magyarság a katonai előléptetéseknél a közös hadseregben minő mellőzte­­tés tárgya, kivált a felsőbb fokozatokban, az oly át­­­lánosan ismert dolog, hogy felesleges rá szót veszte­getni. De hogy e mellőzés a legkisebb minutiák közül is mily rendszeresen űzetik,arról mégsem volt eddig fogalmunk. Most erre is jutott egy frappáns példa tudomásunkra. Egy magyar ember — kinek nevét megfogható okokból elhallgatjuk — tizenhét évig szolgált a közös hadseregben mint altiszt, tehát ki­szolgálta a kettős capitulatiót, mely tudomás szerint 16 év. Később számtiszt lett egyik magyar miniszté­riumban. Öt gyermeknek lévén atyja, kik közül a legidősebb fiú 10 éves, kitűnő tanuló, csekély fizeté­séből gyermekeit kellőleg nem neveltethetvén, eszébe jutott a katonai ösztöndíjakra fennálló legmagasabb utasítás, melynek 3 §. e. pontja akkér intézkedik, hogy alacsonyabb katonai ösztöndijakra joga van az oly udvari és állami hivatalnokok fiainak, kik az­­előtt mint helyettesek a kettős capitulatiót — 16 évet — kiszolgálták. Erre támaszkodva folyamodott a hadkiegészítési kerületi parancsnoksághoz s az a rendben talált okmányok alapján az 186■*/,-,­ki tan­­évre előjegyzésbe is vette a fiút, mint az alsóbb fokú ösztöndíjra jogosultat s a katonai intézetbe fölvételre alkalmast. Erre aztán a főparancsnokságtól egy újabb határozat érkezett, melyben a kerületi parancsnok­ságnak meghagyatik, h­ogy a fiút az előjegyzésből törülje ki, miután atyja mint számtiszt a polgári ál­lamhivatalnokok kathegóriájába tartozik,s mint ilyen nem tarthat igényt arra,hogy fia katonai ösztöndíjat nyerjen. — Ha meggondoljuk, hogy ez ösztöndíjsza­bályzatban nem létezik különbség katonai és polgári államhivatalnokok között, hanem e kifejezés hasz­náltatok »Hof- und Staats- Bedinstete«, — akkor ehhez a közleményhez nem szükséges kommentár. Vajon van-e az ilyesmiről tudomása a honvédelmi minisztériumnak ?­­ — Az országos nőiparegylet fonodájában a beiratások az egylet helyiségében (Üllői út 1. sz. 2. emelet) már megkezdődtek. Felvé­tetik minden a teljes elemi osztályt bevégzett leg­alább 12 éves leány. Tandij havonként 2 ft, azonban egyeseket az igazgatóság a tandíj fizetése alól fel­menthet. Az alsóbb osztályokban kiválóan elméleti tár­gyak, rajz s kézimunka taníttatnak, a felnőttek szá­mára azonban külön tanfolyamok is nyittatnak az egyes iparágak s szakismeretek elsajátítása végett. Iskolai bizonyítványnyal nem bíró leányoknak felvételi vizsgát kell letenniök. Ezen intézet a legszebb s leg­hasznosabb irányú tanintézetek közé tartozik s ezért óhajtandó, hogy a közönség melegen felkarolja. A vi­déki növendékek számára bennlakást az egylet még nem adhat, azonban a városban ellátásukról lehetőleg gondoskodni fog. — A »Képes Néplap és Politikai Híradó« czimü néplapot igen gyakran melegen ajánlottuk a közönség figyelmébe s ezen ajánlatun­kat most sem vonjuk vissza, miután ezen legolcsóbb lap valóban nagy tapintattal van szerkesztve. Azon­ban sajnálattal vettük észre a legutóbbi számból, hogy a hirdetések közt Boldt egészségi labdacsai s mindenek felett Orlice szédelgős hirdetése is benn van. Más lapokban is határozott hibának tekintjük az ily hirdetések megengedését, azonban a legelterjed­tebb néplapnál ez valóságos bűn. A »Képes Néplap« kiadóhivatala nem érti saját javát, midőn egy pár forintért saját vállalatát koc­káztatja. Legczélsze­­rűbb volna, e hirdetési rovat superrevisioját a szer­kesztőre Nagy Miklósra bizni, kiről feltételezzük, hogy a népre veszélyes szédelgéseknek nem fog tért engedni. — A ba­l­a­t­o­n­f­ü­r­e­d­i » S­z­e­r­e­t­e­t­h­á­z «­­ra egy budapesti­ ügyvéd névtelenül 500 frtot ado­mányozott, melyért ezen úton mond hálás köszönetet az igazgatótanács. — A rókuskórházban megláto­gatta ma dr. Váry Szabó, pestvidéki királyi tör­vényszéki orvos dr. Poórt és dr. Gebhardtot azon okból, hogy az újvilágutczában levő pest­vidéki kir. ügyészség börtönhelyiségeiben elhelyezett 8 himlő­ben szenvedő rabok a közegészség érdekében a ró­­kuskórházba tétessenek át. Dr. Gebhardt arra azon felvilágosítást adta, hogy a miniszteri rendelet értel­mében csak a tolonctok helyeztetnek el, és a rabok már azért nem vehetők fel, mert nem is illenék, hogy a rabok becsületes betegekkel egy fedél alá helyez­tessenek. (?) Dr. Poór odanyilatkozott, hogy az igaz­gatóság maga ezen ügyben önállóan nem intézked­hetik, mert a dolog egészen új intézmény lenne, és a rókuskórház a fegyházi ügyekkel eddig nem áll össze­­köttetésben. Mindenekelőtt szükséges lenne, hogy a közegészségügyi bizottmány nyilatkozzék, azután a városi tanács véleményt adna, és a közgyűlés hatá­rozna. Az ügynek végre a belügyminisztériumhoz is kell jönnie, mert valóban intézkednie kell ily ese­tekre nézve, mikor a fővárosban a börtönhelyiségek­­ben járványok kiütnek. Dr. Gebhardt azon tanácsot adta, hogy bérelje ki e czélokra a kir. főügyészség az úgynevezett omnibusféle épületben levő termek néhányait, ki a tanácsot, mig az ügy véglegesen el­döntetik, el is fogadta, így az egész ügy most elvi kérdés lett, és a kellő lépések az illetékes helyen meg fognak tétetni. — Munkácsy Mihálynak »Tépés­­csinálók« és »A bennmaradók« czimü művei Kollarz által kőre rajzolva Deutsch testvérek műintézetéből most került ki; Kollarz rajza eléggé sikerült és ki­fejező. Eszmetársulat utján megemlítjük, hogy Mun­kácsy nem tartja előnyösnek a fiatal magyar festők eredetiségére nézve, hogy mindannyian Münchent keresik föl s kijelenté azon óhajtását, bár egy-kettő Párist is igyekeznék fölkeresni,ahol ő hajlandó lenne az illetőket minden tőle telhető támogatásban része­síteni. — Miért világit a korhadtja? — Ezen tüneményt eddig úgy magyarázták, hogy fölvették, miszerint a rothadás alkalmával sajátsán­gos égési folyamat megy végbe, a­mely ezen világi"

Next