A Hon, 1874. szeptember (12. évfolyam, 199-223. szám)
1874-09-18 / 213. szám
Előfizetési felhívás A HONEXH-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre , Negyedévre Egy hóra 12 frt 6 frt 2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czím alatt Pest, Ferencziek-terv Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. 1 Budapest, szeptember 17 A király a honvédségről. A A király a honvédség főparancsnokának teljes elismerését fejezi ki a honvédség katonai képzettsége és fegyelme felett mikről fényes bizonyságot adott a brucki táborban . Albrecht főherczeg és , a külföldi katonai szakértők el voltak ragadtatva annaak magatartása által és csodálkozásukat fejezték ki e rövid kiképeztetési idő alatt elért eredménye felett, a király testőrségét mindig a honvédség képezé; ezek az örvendetes hirek érkeztek ma hozzánk a brucki táborból és lehetetlen azok felett örömünket ki nem fejeznünk, hogy aztán levonhassuk ez eredményekből a szükséges következményeket. Monarchikus viszonyaink közt minden intézményre fontossággal bír az uralkodó személyes rokonszenve és környezetének nézete. Nem akarunk udvari kegyből élni és jogainkra, önerőnkre támaszkodva akarjuk intézményeinket kifejteni, sőt a törvények erejénél fogva a honvédség már egyszer megteremtett intézményét körömszakadtáig védenek bárkivel szemben is, mert annak védelmére mi ép úgy kötelezve vagyunk, mint maga a király. De midőn eszünkbe jutnak ez intézményünk létrehozásának nehézségei és azon folyton tartó ellenszenv, mely az uralkodó környezetében és főleg a közös hadsereg táborkarában honvédségünk iránt nem csak elfojtva létezik, de tényleg működik is és kifejtése elé akadályokat gördít — akkor czéljainknak ép úgy, mint érdekeinknek csak előnyét fogjuk látni abban, ha nem csak rábeszélés és a törvény ereje szegül ez ellenszenv ellen, hanem a tényleges eredmény valósággal le is fej* y"v~eszni azt, mert ekkor legalább támaszkodhatunk oly alapra is, mely mindenkivel szemben érvényt szerez törekvésünknek és igazolja czéljainkat a klTIfTy és haza, a monarchia és hazánk közös . **■‡•‡* ... ... érdeke szempontjából. ••"•TESsy szavai, Albrecht főherczeg barátságos közeledése, a külföldi katonák nyilatkozzatai mind megannyi elégtételt képez- s nek számunkra az osztrák soldateskával és a német centralisatioval szemben. Mert ha a brucki táborban az osztrák hadsereg zömével, ennek közepén működve, állami honvédségünk a harczképesség versenyét úgy, hogy a legilletékesebb (és talán a honvédség iránt nem épen elfogulatlan) szakértők teljes elismerését vívta ki — akkor be van bizonyítva az, hogy a honvédség eszméje a monarchia biztonságának nem szolgál ártalmára, hanem annak harczképességét növeli , akkor be van bizonyítva, hogy a rövid szolgálati idő, egyszerű, olcsó vezérleti szervezet, takarkos felszerelés és közigazgatás nem hadi absurdum, hanem a legjobb eredményt felmutató tényezők, melyeket kifejteni és minden haderőnél (arányosan) alkalmazni kell és lehet, akkor be van bizonyítva, hogy nem fa kaszárnyázás és a sok katonai popf, hanem a magyar kormány önálló kezelése és a sereg magyar, alkotmányos alapja, oktatási és felszerelési rendszere képezik a harczképesség alapját és képezi azt legfőképen a magyar vezényszó és zászló , az alkotmány védpajzsa , a kormány parlamenti felelőssége alatti létezés, melyek a honvédség minden tagját önérzettel, szorgalommal, kitartással,lelkesedéssel töltik el. Ebből le lehet vonni a következtetéseket is. A honvédség fél intézmény, a bizalmatlanság csonkítá azt meg: most maguk a kételkedők vannak meggyőződve életképességéről ; tehát el lehet várni annak teljesen önálló hadsereggé fejlesztését ,mert ha barcz- i képességben ily állapotban is képes versenyezni az állandó hadsereggel, még jobban ki fogja elégíteni a hadügyi követelményeket, ha tiszti karának képződésére nagyobb tér, hadi gyakorlatainak a szükséges technikai csapatokkal való kiegészítéssel és ágyuk felett önálló rendelkezés által nagyobb önáll, jobb alkalom és szabadabb tér lesz adva. Mert hogy ha mindig csak században gyakorolt honvéd, előkészület nélkül képes egy nagy hadtestben működni — még inkább meg fog felelni minden hadügyi érdeknek, ha önálló hadtestet és független sérget fog képezni. Ha a katonákat így elégíti ki a honvédség, annál nagyobb örömet szerez a magyar alkotmány barátainak és hazánk önállása híveinek , mert amit ellenezni most már katonai szempontból sem lehet, azt alkotmányos águnk és pénzügyi érdekünk régen követeli, kezelésünkre kell bízni haderőnket, hadd biztosítsuk annak kiképeztetése, felszerelése és kezelése felett az alkotmányos ellenőrzést, mert ezáltal nem csak a nemzet óhajai lesznek kielégítve, de a monarchia védelméről és hadügyeink fejlesztéséről is, minden experientálás és költséges mulasztás vagy tétováló habozás nélkül, kevesebb teherrel és jobban gondoskodhatunk, mint most. A király bízik a honvédségben, a katonai szakértők elismerik azt harczképes katonaságnak : ez jutalmat képez a múlt küzdelmeiért és alapot a jövő haladása számára. Nem kívánunk lehetetlent, bebizonyító az eredmény, nem kívánunk roszat , látja a király és egész környezete, — ennek következményeit levonni A „HON“ TÁRCZÁJA. A művészet, vallás és a természet Olaszországban, in. Cantelar Emil. (30. Folytatás.) A Vaticán istene. III. Gran Antonellit Benevent bibornokkal hasonlítja össze, kit Montesquieu nagyon szigorúan birál meg s ki az alatt, hogy XIII. Benedek szent Vincze képe előtt imádkozott, rendre járta a kolostorokat, megcsókolta a barátok kezeit, rajongó vezekléseket vitt végbe, megvetett minden földi gyönyört és pompát, lemondott a világ hiúságáról, zajáról és gyarlóságairól. A pápa jelleme merőben ellenkezik a sonninoi bibornokéval, mint ahogy XIV. Benedek jelleme ellenkezett Benevent bibornokéval. IX. Pius mintegy csoda által megválasztva, azt hitte hogy isten őt rendkívüli, csodás dolgok véghezvitelére szemelte ki, s pápaságának első napjától kezdve ez volt ambitiója. Rendkívül érzékeny lelkű, testileg nehézkórban szenved, bősz gyűlöletre képtelen, szenvedélyeiben, kedvteléseiben ártatlan, képzelőtehetsége élénk, nyelvezete folyékony, hangja tiszta és csengő, rögtönzése könnyű sőt ékesszóló, mozdulatai tetszetősek, tekintete szelíd és nyájas, elmélkedéseiben és imáiban az elragadtatásig mysztikus, a trónon felség, az oltár zsámolyán művész, vallási szertartásokban kicsinyes, szereti az emberi fényelgést, ragaszkodik a történelem és hivatalának hagyományaihoz. Legnagyobb tévedései közepett is meg van győződve arról, hogy isten sugalmazza és vezeti őt , hogy ő tolmácsolja a földön az ég gondolatait és akaratát. Ő nem gazdagítja rokonait, nem halmozza össze a pénzt, nem vonja meg az alamizsnát, nem tagad meg egy kihallgatást sem, ha még oly jelentéktelen is; mindig nyílt szívét soha sem zárja be, lelkiismeretének legmélyebb rétegeiben levő eszméit soha sem titkolja el. Inkább az emberek külszínét, mint természetét, inkább az eszmék alakját, mint tartalmát, hatalmának inkább tartozékát, mint hatását ismeri ; hozzá van szokva oly régiókban élni, hol istennek tűnik fel, kedveli a tömény füstöt s nagyon szereti hallani, hogy minden áldott nap szent, szent szentnek szólítsák. De midőn a magaslatról hittételeket proclamál, midőn összehívja a közzsinatot, midőn mentnek állítja magát az emberi tévedésektől, midőn azt állítja, hogy gondolata ép oly isteni, mint az Ige s hogy ajkai ép oly szentek mint az oraculumok, akkor a szálló felhő, a légköri villanyosság, a légmérséklet gyors változásai, melyek oly gyakoriak Rómában, hatnak idegeire, idegei jellemére, lényére, lénye pedig kifakadásokra, ingerültségre bírják őt, melyek elfojtják jóságát s melyek azt bizonyítják, hogy e fél angyal, e természet fölötti lény is alá van vetve a tévedéseknek és gyengeségeknek, melyek természetünket jellemzik, s a törvényeknek, melyek az egész mindenséget kormányozzák. És e pápa uralma alatt, ki az evangélium szellemében akarta a világot átalakítni, a demokratiát kereszténynyé tenni, a pápai hatalom oly absolutismussá változott, mint nem fejlődhetett ki még az absolut uralkodók kormánya alatt sem. A közszellem megrémült annak gondolatára, hogy mint akarja a civilisatiot felforgatni az egyház, azon intézmény, mely világosság, a lélek, nap és a test melege kellett volna, hogy legyen. De hogy a lélek világossága és melege lehessen, ahoz az kellett volna, hogy az ember homlokára a spiritualista, égi, valóban természetfölötti eszmény aeteri szárnyait terjessze ki. Ily módon győzte meg a latin világot és igázta le a barbárokat. Az eszmény felé való törekvései által hívta össze az oly zsinatokat, mint a jeruzsálemi volt, melyekben kibékültek a zsidók a pogányokkal, kiket egész történelmök elválasztott s melyben a kereszténység meghóditá az emberiség lelkiismeretét. Ily módon emelte fel a rabszolgákat vallási lények méltóságára és juttatta a császárokat a nazarethiek szolgálatába. Fölemelni az embert, tiszta idealismusra emelni föl, lelkiismeretét ostyává alakítni, mely szentté avatja a mindenség oltárait: ez volt hivatása annak a vallásnak, mely diadalra jutott az által, hogy radicalis oppozitiót képezett a pogány Sensualismus és annak rákfenés rothadásával szemben. Az egyház a három első században demokratikus foederatio volt; nagy Károly pactuma óta császárság, igen, a rómaicsászárság mintájára, mialatt Európa a barbárok individualismusa folytán foederatiová kezdett lenni. A római püspökök inkább császárok, mint pápák akartak lenni s a kereszt árnyában a világ fölött uralkodni törekedtek. úgy az uj, mint a régi oltárok zsámolyánál Róma nem gondolt egyébre, mint saját hatalmára és arra, hogy az uj barbárokat templomaiba zárja, mint a hogy a régieket Capitoliumába zárta. E őzéiből oly katonákat tartott, kik fegyver helyett imával harczoltak, paizs helyett durva szőr ruhát viseltek: a szerzeteseket. A canonisták lettek jogtudósai, a hamis rendeletek pedig törvénykönyvét képezék. Rómának megvolt császárja is, a pápa. De a pápa nem mindig bírt e jellemvonással, több századon keresztül a demokratiát szolgálta. Róma vallási emlékei politikai érdekeknek köszönik léteket. Minden régi város között Róma leghívebben ragaszkodik a pogány valláshoz, mert hatalma és nagyságára nézve legkedvezőbbnek tartja. Róma, az invasio áradata után, melyben istenei elmerültek, nagyon szorongatta a katholicismust, nem azért, mintha az lett volna a legigazabb vallás, hanem azért, mivel leginkább ellenkezett az arianismussal, a hódítók vallásával. Róma két hatalmas eszmére: a katholicismusra és köztársaságra támaszkodva az olaszokat s ez egész világot fegyverbe öltözteti a barbár birodalom ellen. A római demokratia ellenzi a lombard egységet. A város nemcsak áthatja szellemével a pápákat, hanem még segítséget kér Byzancztól is, és a középkorban az eszmék isteni ereje s a félsziget földrajzi fekvése segélyével a türrheni szigeteken, az Adria lagúnáin, az Appeninekben, az Abruzzok szorosaiban gyűjtötte össze és egyesítette mindazon hajótörést szenvedetteket, kik még megőrizték a régi eszményt és Itália hajdani műveltségét. Lehetetlen megérteni, miként keríthették a pápák hatalmukba a világot a nélkül, hogy ismerték volna Olaszország helyzetét a tizenhatodik és tizenhetedik században: Ravennában a byzanczi egység, mely nem egyéb árnyéknál; Paviában a lombard egység, mely jogar és kard; Rómában a foederalis egység, mely vallás és demokratia. Az örök város nem védi önmagát, nem védi a köztársaságot, mely öt százados császári uralom és öt barbár betörés után templomainak romjai és eszméinek poraiból támadt életre; nem védi dictatorok, consulok és Caesarok által, hanem védi a püspökökkel, kik a városok védelmezői, a nép főnökei, a demokratia uj tribunjai, kiknek lelkesedést és hitet lehelő szavai elegendők arra, hogy a plebejusokból sergeket teremtsenek s azokat mozgásba hozzák, melyeknek soraiból a küzdelem és a halál vértanúinak légiói származtak. De csalatkoznék a ki e nagy válság közepett a pápák hatalmát egyedül a hit csodáinak tulajdonítaná. A pápák hatalmasak azért, mert egy kiválóan harczias néppel, a frankokkal rendelkeznek. A frankok a kereszténység harczosai lettek. Az, amikmi voltunk a katholicismusra nézve, annak öregségében és hanyatlásában, azok lettek a frankok ugyanarra nézve annak fiatalsága és férfi korában. A frankok fejlődtek, mi pedig összezsugorodtunk ugyanazon egy elv szolgálatában: ők akkor szolgálták az egyházat,mikor az az emberiség nevelőintézete, vallási eszmény és köztársasági foederatio volt; mi szolgáltuk azt Európában a tizenharmadik század óta, miután befejeztük harczainkat az arabokkal, mely harczok az Aragónia uralkodóház vezetése alatt a polgári elvnek a theokratiai elvvel való harczban lételét jelentették; mi akkor szolgáltuk Európában az egyházat, midőn az Angliában, Németországban és Hollandban ellene szegült az emberiség mivelődésének. A konstantinápolyi patriarchák arra törekedtek, hogy a ravennai exarchák által a lombardok elleni keresztes hadjáratok vezetői, intézői legyenek. A római pápák ellenben igénybe vették a püspökök foederatioját, melynek élén magok állottak, a frankok gerelyeit, melyeket ezek oly bámulatosan forgattak, kiket bátorságuk, vitézségök, legyőzhetlenné tett, kik készek voltak keresztül törni az Alpeseken és Apennineken, a Rajnán és Ebron, hogy megvédelmezzék az új vallást és annak pápáit: ily, valóban bámulatos után lett a pápaság a világ központja és feje. Nemsokára a középkor első századaiban a társadalmi válságok s az emberi szellem mozgalmai szintén hozzájárultak e hatalom gyarapításához. A longobárdok a katholicismusra térnek át, fölveszik a legyőzöttek vallását Olaszországban és egy századdal később ugyanezen vallást veszik föl a góthok Spanyolországban. E pillanattól kezdve a pápának nincs többé szüksége a byzanczi császárokra, Byzancz ellen fordul, harczra kel monotheismusa, képromboói, exarchai ellen ; nem ismeri el a pápai hatóságnak semmiféle szentesítését, nem semmi caesarismust vallási hatalma fölött és föllázítja a katholikus lelkiis- meretet Konstantinápoly heterodox irányzata, s az olaszok hazafiságát és szövetségét felhasználja az ókori császárság tünetei ellen, mely egy versenyző s Róma iránt ellenséges városban székelt.Miután a pápa az által, hogy külön vált Byzancztól, erkölcsi függetlenséget vívott ki, Paviát kellett tönkre tennie, hogy anyagilag is független lehessen. Azzal nem elégedett meg, hogy a longobárdok katholikusokká lettek, ha nem lettek egyszersmind republikánusokká is. A pápa a katholicismus főpapja és a foederatio feje is egy személyben. A XI. században a olaszországi népek irtóznak a monarchiától és elébe teszik annak a theokratiát. Minden tengerparti város arra kéri a pápát, hogy szabadítsa meg őket polgárilag a királyi gyámkodástól, mint ahogy megszabadította erkölcsi és vallási tekintetben a császár gyámkodásától. Egy maga a pápa nem lett volna képes megoldani e nagy feladatot, de igen is képes lett hűt és választott népe, a frank nép segítségével. Szent Leó nem kerülte volna ki Attila haragját, ha a frankok az előtt le nem fegyverzik vala a nagy pusztítót Chalons-sur-Marne lapályain. A longobárdok ártalmatlanná tételére ugyan ezen eljárás követtetett: a frankok sebesítettek és öltek, a pápa pedig temetett. Ok nélkül átkozzák a nagy olasz hazafiak e történelmi korszakot, melynek folyamában eltűnt Olaszország polgári és monarchikus egysége, melynek helyébe aztán a világ theokratikus egysége lépett. Ha a longobárdok győznek és uralkodnak, Olaszország, meglehet, barcziasabb lett volna, meglehet tömörebb és erősebb nemzetiséget alkotott volna, de bizonyára nem lett volna a theokratia nemzete, mely több századon keresztül táplálja és neveli Európát, nem lett volna a modern műveltség első nemzete, annyi municipium és köztársasági város hazája, sem a szépművészetek világiskolája, melyben a szellem kifejlesztő szépészeti érzékét, hogy megnyugtassa a viszontagságok között, vigasztalja a fájdalomban és hogy mindig leírjon egy élő és ragyogó eszményképet. Olaszország nem lett volna az a föld, mely a keresztény Európa irányában oly nagy érdemeket szerzett s mely azt a szerepet tölté be, melyet az ókori Európában a halhatatlan Görögország játszott. (Folytatása következik.) 7xtr 213. szám, XT. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1874 Péntek, szeptember 18 Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 frt — kr. 6 hónapra.........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési Iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetten levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. KZBTTETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. téld és valósítani lesz a kormány és törvényhozás feladata. Tudjuk, pénzügyeink akadályt képeznek a költekezésben, de megnyugtatásunkra szolgál az, hogy épen a pénzügyi megtakarítás szüksége fog kezet nyújtani a honvédség harczképességének arra, hogy győzelmet serezzen törekvésünknek. — Katonai hírek. A táborkar reformjának bekövetkezését jelenti a »Wehr Ztg.« E reform alapeszméi következők lennének: A táborkar csapattestektől elkülönített testületet képezne, kapitányokból és törzstisztekből alakítva, ehhez szükséghez képest kapitányok és a hadiiskolát sikerrel végzett altisztek osztatnának be; ezek ép úgy, mint eddig, hadtesteiknél lesznek lajstromozva — a létszámon kívül; a táborkar feje egyes kapitányokat — még pedig elvileg olyanokat, kik rangsorozatukban az előléptetési sorban törzstisztekké lesznek — beosztat magához szolgálattételre, hogy nekik, belátása szerint feladatokat adjon és használhatóságukat megbírálja ; a táborkar főnökének előterjesztéseitől függ aztán az, ha váljon az illető tisztek a csapatokhoz beosztassanak-e vagy pedig sorozatukban vagy pedig — különös esetekben — sorozaton kívül is a táborkarban törzs tisztekké léptessenek elő. Az is hírlik, hogy az egy éves önkénytesek ezentúl, a vizsga letétele után, csak tiszti helyettesekké fognának kineveztetni. De alig hisszük, hogy csak úgy rendeleti úton az efféle kivihető legyen, a törvényhozás pedig épen meg nem engedheti a honvédelmi törvény e világos megsértését. Végül felemlítjük még azt a katonai hírt, hogy K. Edelsheim Gyulay magyarországi főhadparancsnok Bécsbe helyeztetik át. Marossics altbnagy, hír szerint, a gyalogság főfelügyelőjéül neveztetnék ki. De e két hírnek sem hihetünk, mert az első indokolatlan a második helytelen cselekedet lenne, mert a gyalogság főfelügyelőjének állása csak egy újabb, alktományon kívüli felelősség nélküli közeglenne — vagy jobban mondva költséges sinecura. — Ő felsége ma éjjel Budapestre érkezett. Ugyanitt várják az osztrák minisztereket is nevezetesen Auersperget, Lassert, Bauhaust és de Preuist, kiknek ma kellett ide érkezni. A »Presse« szerint holnap ő felsége elnöklete alatt vegyes minisztertanácsnak kellett tartatni a gabnavám ismert ügyében. — Másfelől úgy értesülünk, hogy a Budapestre tegnap érkezett Bittó miniszterelnök megbetegedett s az ágyat őrzi. Ítoszulléte, mint a M. P. irja, nem komoly jellegű ugyan, de azért az 1875-ki budget és az adótervek tárgyalása a minisztertanácsban halasztást fog szenvedni. Természetes, hogy ez esetben a közös minisztertanácsban sem fog részt vehetni. Az egyéves önkénytesek egy bécsi sürgöny szerint, ezentúl a tiszti vizsga letétele után csak tiszthelyettesekké lesznek kinevezhetők. Ha a katonai commandó ezt mondja, akkor úgy is lesz, akármit mond is a törvény. A Bruck melletti táborozásnak azon örvendetes meggyőződés mellett, hogy a magyar honvédsereg fegyverképessége és gyakorlottsága felette áll minden méltányosan táplálható igénynek, s még egy másik nem kevésbé örvendetes tapasztalat megszerzése is alkalmat nyújtott. A »P. N.« tudósítója szerint e hadműveletek arról is meggyőzték az elfogulatlan szemlélőt, hogy a kétnyelvű vezényszó semmiféle akadályt nem gördít a tervek kivitele elé. Az kétséget sem szenved, hogy a parancs-nokoknak mindkét nyelv vezényszavait egyaránt kell tudniok, mert ma is német nyelven adták a parancsot, de a honvédcsapatok magyar nyelven vévén azt saját parancsnokaiktól, egy perczig sem történt fenakadás. Örvendünk, hogy a jobboldali lapok ellenében a gyakorlati csattanó példa is nekünk adott igazat. — A cseh »Národni Listy« a »Hon« minapi czikkére válaszol, melyben a cseheknek azt tanácsoltuk, tartózkodnának a magyarországi nemzetiségek ügyeibe avatkozni, miután az által maguknak nem használnak, csak ártanak. — Előrebocsátva a »Hon« illető czikkét, reá a következőket jegyzi meg. Közöltük ezen főbb magyar lap értekezését, hogy tudva legyen, mily ellenséges indulattal viseltetnek magyar uraimék irántunk s politikai törekvéseink iránt. Mi mindamellett erősen hiszszük, hogy nemzetünk vissza fogja nyerni jogait a magyarok segítsége nélkül is. Ha magyar uraimék azt akarják, hogy mondjunk le minden ellenszenvről irántuk, akkor előbb ők hozzák helyre a hibát, melyet a németekkel közösen elkövettek. Vajon naivságukban gondolhatják e, hogy a cseh nemzet táplálhat rokonszenvet azok iránt, kik életérdekei ellen oly nagyon vétkeztek ? Ugyan e lap bécsi levelezője ő felségének a prágai érsekhez intézett válaszára vonatkozólag ezeket írja: Ha jól vagyok értesülve — s hiszem, hogy vagyok — ezen válasz is ministeri tanácsban jön összeállítva, úgy mint a többi s épen ezen válasz által jön leginkább a conservativ-clerikális politika inaugurálva. Annyi bizonyos, hogy ezen válasz úgy, a mint a »Vaterland« hozta, hiteles, s mindkét fél,a clerikálisok és a ministerium párthívei vele egyetértenek. Egyikük tisztán katholikus, másikuk pedig szorosan alkotmányos gondolkozást talál, a ministeriumnak pedig mindkettő ínyére van. Nagyon hiszem, hogy igaz a nyilatkozat, melyet Lassernek tulajdonítanak s mely igy hangzik: »Ez a hét bizonyára a legszebbik a mostani ministériumra nézve!« — Ama hét ifjú cseh képviselők kerületeiben, kik a tartománygyűlésbe bementek, a prágai értesítőnk szerint papi kezdeményezésre agitatió indult meg, melynek czélja az volna, hogy a választókerületek képviselőiknek bizalmatlanságot szavazzanak. Központi pénzintézet. Udvardy Ferenc, a Körmenden székelő vaszalai népbank vezérigazgatója, mint említettük, már a vidéki pénzintézetek országos értekezletén kész tervezetet nyújtott be a magyar vidéki pénzintézetek által Budapesten felállítani szándékolt központi pénzintézetről. A mai postával megkaptuk e tervezetet, mely, mint szerzője mondja, a hosszúra terjedő részletezés mellőzésével csak is az ügy lényegéről szól. Udvardy úr az általa tervett központi intézetet »Magyar pénzintézeti országos takarékpénztár«-nak nevezi. Tervezete így szól: 1. Ezen takarékpénztár székhelye Budapest, s részesei csak is a magyar korona területén levő vidéki pénzintézetek lehetnek. Ezen intézet 50 évre alakul. Amely részes intézet előbb feloszlik, az a kötelékből elbocsáttatik. 2. Az alaptőke 1000.000 ftba állapittatik meg, mely összeg 10,000 drb 100 frtos felmutatóra szóló kötvénybe foglaltatik. 3. A kötvények 6 % kamatszelvényekkel láttatnak el, melyek minden évi deczember 31-én beváltatnak. 4. Bármely szilárd állásúnak elismert vidéki pénzintézet jogosítva van ezen takarékpénztár részese lehetni, de tartozik ebbeli nyilatkozata mellett egyúttal a befizetett és meglevő részvénytőkéje és tartalékalapja mennyiségét is kimutatni; ehez arányosítva fog megállapíttatni, hogy a 10.000 db 100 frtos kötvényből hány darab esik minden egyes pénzintézetre. Ezen arány megállapításánál azonban egyes pénzintézet csak 100,000 frtig jöhet tekintetbe, habár ezt meghaladó részvénytőkével bír is. 5. Mihelyt az alapszabályok helybehagyattak s az alaptőke felerésze elismervények ellenében befizettetett, a takarékpénztár megkezdi működését; az alaptőke másik fele azonban a működés megkezdése után negyed év alatt befizetendő, ellenesetben a már befizetett felerésze a takarékpénztár javára esik s a fenmaradandó kötvények, vagy az újból belépni kívánó pénzintézeteknek adandók ki, vagy a fentirt módon fognak a részes pénzintézetekre aránylag feloszlatni. 6. A takarékpénztár a szokásszerű takarékpénztári üzleteket gyakorolja, főképeni hivatása azonban a részes pénzintézeteknek, a náluk elhelyezett kötvények aránya szerint, váltóleszámítolási hitelt adni, mely czélra fordítandó leend, az alaptőke a takarékpénztári könyvecskékre , pénztárjegyekre betett, úgy a visszleszámítolás és bármely egyéb czím alatt felveendő vagy beszerzendő s a takarékpénztár rendelkezésére álló pénz. 7. Azt, hogy jelzálogkölcsönöket a részes pénzintézetek közvetítésével lehet-e és mily arányban adni, időnkint a közgyűlés határozza meg. 8. Az idegen pénzekért a kötvények kamatszelvényei és a kisorosolt kötvények beváltásáért az összes részes pénzintézetek egyetemleg felelősek. Ezen felelőség a kilépett részes intézetet a kilépés napjától még további egy évig terheli. 9. Az évi jövedelemből a kötvények után járó 6°/e kamatokon kívül maradó nyereménynek minden 100 forintjáért egy-egy kötvény fog sorsolás útján a tartalékalap javára mindaddig beváltatni, míg az összes 10.000 db kötvény ezen módon a nyereményből vissza nem szereztetett. 10. A visszaszerzett kötvények tőzsdei vagy egyéb közforgalomba nem bocsáthatók, mely okból azok kamatszelvényei megsemmisítendők. 11. A kötvény kisorsolása után annak biztalója egy ígérvényt kap, melyet az összes kötvények kisorsolása után az ígérvény felmutatója egy ugyanazon számú 60/C kamatú szelvényévvel ellátott kötvénynyel fog felcserélhetni. Ezen eljárás annyiszor ismételhető, amennyiszer az összes alaptőkét képező kötvények a nyereményből visszaszereztettek. 12. A szavazási jogot a részes intézetek meghatalmazottjaik által azon kötvények alapján gyakorolják, amelyeket a belépéskor kaptak. 10 kötvényt jogosít egy-egy szavazatra, de 10 szavazatnál többet egy részes sem gyakorolhat, bármennyi lett légyen kötvényeinek száma. A takarékpénztár beligazgatása, ellenőrzése, kezelése a gyűlések és választások módozatai, így a kezelési rend és egyéb alapszabályszerű megkívántatóságok a fenti 12 pontban felvettekhez viszonyítva lesznek kidolgozandók. A vidék. A vidéki lapok legérdekesebb tárgya még most is a kikerekítés kérdése. Két érdekes nyilatkozat fekszik előttünk e tekintetben, egyik Nagy Sinkszék, másik Komárom város felirata. Nagysinkszéken a belügyminisztérium ellenében követelik azt, hogy ezen ügyben a szász egyetem is hallgattassék ki, ha nem, ők a 68-ki 43. t. ez. 10. §-a útján jogosítva érzik magukat (!) a következő felvilágosításokra: I. E székgyűlésnek egyhangú határozata és közös óhajtása, hogy Nagy-Sinkszék jövőre mint önálló törvényhatóság fentartassék, mint ahogy évszázadok óta fenáll; nincs egyébiránt kifogása, hogy Felső- Fehérmegye közbeeső területei, névszerint: Rukkur, Földvár, Kövesd, Bürkös, Héten, Moha és Wolldorf e székbe kebelezhessenek, ha ugyan maguk is határozottan kívánják. Nagy-Sinkszék önálló fenmaradása mellett a következő okok szólanak: 1. Az erdélyi rendek 1848 ban, mint a hogy az I. t. ez. tanúsítja, Erdélynek Magyarországgal leendő egyesités