A Hon, 1874. október (12. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-22 / 242. szám
Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra........................................... 6 frt — kr. 6 hónapra...........................................12 » *— » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 11 — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. w ^ JVAo t. O Cr* 242. szám. XII. évfolyam. ]reggeli kiadás.Budapest, 1874. Csütörtök, October 22. 1.Az a Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhivás A BONEXll-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre . Negyedévre Egy hóra 12 frt 6 frt 2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czím alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala Budapest, October 21 Az országgyűlés küszöbén. A Részemről azt a tervet nem helyeslem, hogy az országgyűlés már áprilisban feloszlattassék, mert ekkor a választásoknak nyáron kellene megesni és az új országgyűlésnek, három hóra, augusztusban kellene összeülni. De azt igen, hogy június végén szétmenynyen, mert akár annak munkásságát és pártviszonyait vizsgáljuk, akár az új választások idejének czélszerűségét és az új országgyűlés feladatainak (elsősorban a nevezetes feliratnak és budgetnek tárgyalásnak) beosztását vegyük fontolóra —minden tekintetben czélszerűbb ez országgyűlés működési idejének korlátolása. Nem csak a „haza beszélés” lesz kevesebb, de a munkásság is fokozottabb lehet legalább azon feladatokban, melyekre — nézetünk szerint — a mostani országgyűlés szorítkozni kénytelen lesz. A nyári parlament bőbeszédű, terméketlen — ezzel vesztegetni épen a választások előtt az időt, — kár lenne és másfelől a választásokat a nyár kikerülésével, könnyen meg lehet ejteni septemberben, hogy az új országgyűlés működését még októberben megkezdhesse. Azonban mindez csak az esetben lenne lehetővé, ha a mostani országgyűléssel a pénzügyeket legalább a rendes kormányzás feltételeinek megfelelőleg rendezni és néhány reformot megoldani tudna addig a kormány. Mert, hogy "e nélkül a kormány széteressze az országgyűlést, azt nem tehetjük fel róla. A budget rendezésen kívül más feladatok is vannak, melyekre nem csak a kormány készül (mert ez sok mindenre készül), de valósággal ez országgyűlésen megoldandók és megoldhatók is. Egy jobboldali laptársunk Ghyczy javaslataira, a függőben lévő törvényjavaslatok letárgyalására, a bankkérdés megoldásának útba indítására korlátolja e tekintetben ez országgyűlés feladatait. Egyetértünk vele. És ha ide csatolja még a kodexek szentesítés alá terjesztését is — ezt a kereskedelmi és csődtörvényre nézve lehetőnek tartjuk, de nem a büntető codexre nézve, lényeges módosítások nélkül. Egyházi, iskolai, felsőházi, közigazgatási reformjaink is szükségesek; de ha tekintetbe veszszük az idő rövidségét és a feladatok nehézségét; ha tekintetbe veszszük a pénzügyi kérdések nehézségeit, és a mostani kormány gyengeségét, a pártok zavart viszonyait — ezt a parlamentet, idő és erőhiány miatt ezekre hivatottnak nem tarthatjuk. Csoda történhetik, de számítás alá ! Egyébiránt e kérdés feletti vitát azért ez nem esik. A szentlélek megszállásától kelllkell röviddé és higgadttá tenni, hogy az időt veset várhatunk — a politikában, azzal sokáig ne fecséreljük és a józan mérsék-Vonjuk hát össze a vitorlákat, ne akar- lém-a,nehéz pénzügyi feladatokra lehessen runk sokat markolni, mert félős, hogy kevés marad kezünkben. Az országgyűlés megkezdi működését, a kormány pénzügyi javaslatai ismeretlenek. Amit egy jobboldali lap összeköttetéseinek sikerült azokból nyilvánosságra hozni, az nem nyújt elég alapot sem a bírálatnak, sem a tanulásnak. Azt hisszük, hogy ez nem válik javára az országgyűlés működésének. És a nyilvánosság bírálatának e tökéletes mellőzése nem méltó egy parlamentáris kormányhoz. Hónapok óta sürgetia sajtó az adótörvényjavaslatok közrebocsátását. Nem történt meg. Tehát a sajtónak, az országgyűlésnek, a közönségnek mindent habovon kell kezdeni. Éhez idő kell, melyből sokat meg lehetett volna takarítani a cselekvő munkásság számára, ha a javaslatok legalább a közelebbi hónapokban közkézen forogtak, bírálva lettek volna, mert ez esetben is mindent elől kezdett volna a pénzügyi bizottság és az osztályok lassú retortája ; de épen ezt a processust rövidítette volna mreg a javaslatok előlegess ismerete. V TGuatisropftnRk Ithynzy Pe.p.l példájára, ki legnagyobb pénzügyi reformjával szándékosan lepte meg az angol parlamentet 1842-ben, — de azt hisszük, hogy „Uberrumpolás“-t senkitől sem jó tanulni. Mit csinál aháza addig, még a pénzügyi bizottság és osztályok tanulmányozzák a budgetet és pénzügyi javaslatokat? A » Pesti Napló« jól értesült terve szerint is csak vesztegel. Egy pár napra lesz csak dolga, míg tárgyalja a felsőház módosításait a közjegyzői, ügyvédi és választási törvényjavaslatokon. Az ügyvédi rendtartás nem fog nehézséget okozni, de a közjegyzői javaslatban Keglevich gróf indítványa, mely csak a magyar nyelvet veszi fel az okmányok szövegébe és a választási javaslatban az erdélyi censusnak a főrendek által történt felemelése erős vitákra fog alkalmat szolgáltatni. Keglevich grófnak a közjegyzői javaslaton tett módosítványának elfogadását a nemzetiségek hevesen fogják ellenezni, de a ház hangulatát a szünet alatti események az elfogadásra kedvezően hangolhatók, sőt maga a kormány sem fog talán attól megijedni, ha újabb erélyes nemzetiségi politikáját abtul csapni nem akarja. De a választójog újabb megszorítását nem csak a kormánynak —álláspontja miatt, de a pártok mérsékelt többségének is alkotmányos érzületből elleneznie kell, mert újabb nemzetiségi sérelmet, némi jogos alapon támasztani nagy kár lenne csak azért, hogy a lónyaisták választói kerületei védve legyenek Erdélyben. Mert, hogy a magyarságot a javaslat censusa nem fenyegeti, arról meg van győződve mindaz, ki Erdélyben a magyar birtokos osztály nagy befolyását és a kis városi polgárság összetartását ismeri. A magyar jelöltre épen azok a választók szavaztathatók meg legkönnyebben, kiket »dr. Kemény Gábor et consortes« kizárni fordítani. Lesz még egy pár szavunk a pénzügyi törvények tárgyalásáról, az országgyűlés magatartásáról és a többi fontos javaslat leszorulásának horderejéről is. Ezekről közelebbről. — A főrendiház 1. évi október hó 24-én déli 12 órakor tartja a harmadik ülésszak megnyitó ülését, miről a főrendiház távollevő tagjait az elnökség értesíti. — A 153 milliós kölcsön második felének aláírásáról több lap által szárnyra bocsátott ama hírekkel szemben,hogy a Rothschild corsortium a papírok nagy részét visszatartotta, hogy különösen a »Tunes«-nak az első aláírási napon megjelent czikke rész hatást szült, authentikus kutforrásból azt írják a »P. L.«-nak, hogy közel 300 millió forint jegyeztetett, amely összegből épen a londoni piacz bírja az oroszlány részt. A consortium a kölcsön valamennyi értékpapírját kiadta a közönségnek s magának nem tartott meg semmit. Illetékes helyről közöltettek a londoni Rothschild házzal azadatok aagyar pénzügyi helyzetről és annak javítására tett törekvésekről, hogy azemlített ház a »Times« roszakaratú állításaival szemben alapos, helyes adatokat közölhessen viszonyainkról a londoni piacon. Az osztrák bank igazgatósága ma tárgyalja a mayarországi vidéki intézetek ajánlatát. A »tapló« nak reménye van, hogy kedvezően fog eldöntetni. Ugyan e lap a következő megdöbbentő hírt közli. »Sajnosan értesülünk, hogy Budapestről majdnem naponként aláírt névtelen levelekben ostromolják a bank élén álló embereket, hogy ezen üzletet el ne fogadják, — de reméljük, hogy a »jóbarátok« ez ármánykodása nem vezet sikerre, s ezt annál inkább remélhetjük, mert több kitűnő intézet s ezek sorában legkiválóbban a magyar általános hitelbank, a terv valósítása mellett érvényesíti befolyását.« — A zágrábi egyetem megnyitási ünnepélyénél több oly dolog történt, mely hazánknak nem eshetik jól. Ennek illustrálására átveszszük a »Napló«-ból a tények következő, helyes irányú összeállítását: »A zágrábi egyetemi ünnepélyek véget értek. Mint az öszes tudósításokból kitűnik, az ünnepélyek a szláv testvériségi ünnep jellegével bírtak és főhősük a délszláv mozgalom egyik vezére ,Strosmayer püspök volt. Említettük már, hogy az ünnepélyek alkalmával csak két épületen volt látható magyar nemzeti zászló. Ez az irgalmas barátok zárdája s gr. Nugent háza; az utóbbi helyen a magyar nemzeti zászló a horvát és sárgafekete zászlók közé volt helyezve. A magyar vendégek előtt nagyon feltűnt, hogy míg nálunk az országházon, a képviselőház tanácskozásai alkalmával, a magyar mellett ott leng a horvát zászló, amit különben a törvény is elrendelt, Horváthország fővárosában teljesen ignorálják a magyar zászlót s ünnepélyes alkalmakkor még az országos középületeken, a báni lakra sem tűzik ki. Nem kevésbé sajnosan hatott a tény, hogy az ünnepélyes lakomákon horvát részről Magarországra egyetlen egy áldomás sem mondatott. Tegnap Mihajlovics érsek, kinél Pauler, miniszter is szállva volt, Pauler és a többi magyar vendég tiszteletére magánlakomát adott s ez alkalommal mondott Mazuranics bán egy áldomást Pauler ministerre; különben az ünnepélyes lakomákon még a jelen volt Pauler magyar minisztert sem éltették. Jellemző, hogy Mihajlovics érsek a tegnapilakomára meghívta Strossmayer püspököt is, de az a meghívást nem fogadta el. . Az egyetemi megnyitó ünnepélyen az országokarnak. A ház termében mondott beszédek közül a legnagyobb tetszést azok vívták ki, melyek a szláv rokontörzsek üdvözletét tolmácsolák. Az idegen küldöttségek a budapestieknek adták az üdvözlésekben az elsőbbséget és pedig tették ezt — Gneist indítványára. A magyar akadémia nevében Pauler miniszter szólt magyar és latin nyelven és szavait élénken megéljenzék. A többi magyar szónok is magyarul kezdett beszédét latinul végezé, kivételt csak Dobránszky tanár tett a műegyetem részéről, ki csakis magyarul szólt. Gneist, a hírneves berlini tanár, ki Mrazovics, a Strossmayer-párt e kitűnőségének vendége volt s a horvátok által nagyban ünnepeltetett, a német birodalom és a német egyetem nevében üdvözlő a horvátokat. Szavait nagy lelkesedéssel fogadták, de a legnagyobb hatást, mint már említők, a szláv üdvözlések kelték föl. Az ünnepi lakomán a királyt és a szlávokat éltették elsősorban, Magyarországról szó sem volt. Toldy Ferencz magyar áldomást mondott Mihajlovics érsekre és Strossmayer püspökre. Az előbbenit, mint szent István koronája együvé tartozása eszméjének képviselőjét, Strossmayert, mint a horvát cultura buzgó előmozdítóját éltető. A Turócz- Szent-Mártonból az ünnepélyeken jelen volt Osullen és Sassinek urak igen provocálólag viselték magukat . Sassinek az ünnepi lakomán áldomást mondva, szóba hozta a pánszláv magyarországi tót gymnasiumok bezáratását s a jelen levő szláv képviselőkhez fordulva, azt jegyző meg, hogy miután a tótok korsójából kiönték az olajat, kölcsön kérik azt szláv testvéreiktől. Az áldomás nagy tetszéssel fogadtatott. A színházi díszelőadás alkalmával a prolog a szláv törzsek egyesüléséről szólt s az előadott képlet erre vonatkozó csoportozatokat tüntetett elő. A Prolog éltető Strossmayert, a bánt s végül a királyt. Strossmayer nevének említésekor roppant éljenzaj hangzott fel. Mihajlovics érsekről sem itt, sem más alkalommal szó sem volt, bár többet áldozott a zágrábi egyetem felállítására, mint Strossmayer , — a legtöbbet minden adományozó között. Különös érdekkel bírhat annak constatálása, hogy mily szláv vendégek voltak jelen az ünnepélyeken. Elősoroljuk őket. Belgrádból az ottani főiskolát Markovics Stoján tanár, a »szerb tudományos társulatot« Novakovics tanár képviselő. Bécsből jelen voltak a »Slovenija« egylet és a »Velebit« szláv társas kör küldöttségei. Krakóból az ottani egyetem részéről dr. Skobel, Gráczból dr. Biedermann, Blodik és Frischauf egyetemi tanárok. Prágából az egyetem részéről Randa és Emmler, a műegyetem köréből Veyr és Czeh, a cseh orvosok egylete részéről Krizek és Chudoba; Olmützból a »Nasinecz« szerkesztője Czernock és Zajiezek városi képviselő. Laibachból néhány száz vendég jött a »Slovenska Maticza,« »Citavnica,« »Sokol« és »Pjevacki sbor« egyletek részéről. Ez egyletek fogadtatása különösen ünnepélyes volt. A fogadtatásban részt vettek a horvát egyletek testületileg; szólt a zene és a dal. A szlovén, szónok dr. Zasnik így végezte beszédét: »Zivila braca Hrvati! Na zdravije!« s erre megeredt a szűnni nem akaró éljenzaj. A szlovén vendégek között volt a »Slovenski Narod« szerkesztője,Jursics is. Turócz Szent- Mártonból a »Matica« küldöttsége volt jelen. Oroszországból a meghívott egyetemek nevében küldték meg üdvözletüket. A fogadtatások részletei közül még felemlítjük, hogy a magyar egyetemi ifjúság küldöttsége horvát beszéddel fogadtatott. A küldöttség szónoka magyar beszéddel felelt. Mi pedig minderre azt mondjuk, hogy Videant Consules!« Mert a horvátok nagy része még csak látszólag alkotmányos magyar honfi, de szivében, vágyában délszláv és ezt az elemet szilárddá sok conbinatió folytán a zágrábi ünnepély! Videant Consules! — A Thököli intézetre vonatkozólag az »Ung Llyd«-ban következő sorokat olvassuk: »A Thököli-féle alapítványból eddig csak oly ifjak kaptak ösztöndíjat, akik Budapesten, Bécsben vagy Gráczban tanultak, e helyeken pedig nincsenek »szláv« egyetemek. Ami továbbá a hat zágrábi ősz-i töndíjassal elkövetett »önkényt« illeti, adolog úgy áll, hogy a »Srbska Matica« a közoktatási minisztériumhoz kérelmet intézett, engedné meg, hogy két orvos-szigorló, aki Bécsben tanult, még ott tehesse le a szigorlatokat. Azonkívül kérte a »Srbska Matica, hogy két horvát eredetű joghallgató, aki már két év óta Bécsben tanul, ott végezhesse tanulmányait, minthogy a magyar nyelvet nem értik, tehát az előadásokat Budapesten nem hallgathatják. Az első kérelemnek a két szigorlóra nézve helyt adott a minisztérium, a másikat ellenben a joghallgatókra vonatkozót elutasította. Ez utóbbiaknak tehát vagy Budapestre kell jönniök, vagy pedig lemondaniok ösztöndíjaikról. Különben nem hagyható megemlítés nélkül, hogy a budapesti »Thökölianum«-ban mindig 18 szerb tanuló volt elhelyezve, minthogy a »Srbska Matica« a 18 teljes ösztöndíjon fölül még ugyanannyi félösztöndíjat osztott szét, összesen tehát 36 tanuló élvezte az alapítvány jótéteményét. Ha az alapítvány élvezete csupán a budapesti egyetemre szoríttatik, a »Srbska Matica« már a rendelkezésére álló alapítványi ház helyiségi viszonyainál fogva kénytelen lesz az ösztöndíjasok számát megszorítani, amiből a szerb tanuló ifjúságra hátrány háramlik. A szabad versenynek fentsrolt hadi felszerelési tárgyaknak a hazai ipar általi szállítása érdekében vasárnap, f. évi october 25-én d. e. 10 órakor a fővárosi városház tanácstermében általános iparos értekezlet tartozik, melyre az összes érdekelt iparosok megjelenni keretnek. Ez ügyre nézve előzetes tájékozásul a következőket ajánljuk a 1. iparosság figyelmébe. Miután a hadi felszerelések három főcsoportjára nézve a szerződések meg vannak kötve s iparunk azokban csak igen csekély részt nyert, annál szükségesebb, hogy a szabad versenynek fentartott czikkek szállításában annál nagyobb részt vegyünk. — Ezen czikkekre nézve a szállítási verseny ki van írva s az ajánlatok beadásának határideje f. é. nov. 30-kára van kitűzve, minélfogva ez ügyben semmi haladéknak helye nincs. A szállítandó tárgyak olyanok, melyekben iparunk versenyképesnek mondható, szállítandó nevezetesen (hogy csak a legfontosabbat emeljük ki) : lótakarók, halina posztó, sisakok, vadász-kalapok, igen nagy mennyiségű paszománt és gombkötő áruk, kettyűs áruk, különféle gombok, csattok és egyéb fémtárgyak, nagy mennyiségű sarkantyúk, kengyelek, lánczok, patkók és egyéb vas és aczéláruk, szerszámok és más vasszerek, szegek, bádog és egyéb edények, dobszerelvények, trombiták s hasonlók, tolldiszitő munkák, különféle köteles áruk s más hasonlók. Ezen tárgyak nagy részére nézve iparunk versenyképesnek mondható; mindazonáltal iparosaink a szállításban eddig csak csekély részt vettek, s ennélfogva az ezen tárgyakért járó több százezer írtból alig részesültek. Ennek oka részint abban rejlett, hogy iparosaink eddig kevés érdekkel viseltettek ez ügy iránt, részint abban, hogy nem voltak kellőleg tájékozva arra nézve, mikép járjanak el az ajánlatok tételénél s a szállítás megnyerésénél, részint abban, hogy nem volt módjuk a szállításhoz szükségelt pénzeszközök megszerzésére, illetőleg hitelforrások megnyitására. Mindezen nehézségekhez, melyek főleg kezdetben mutatkoznak, járul még tudomásunk szerint az is, hogy többen a hazai iparosok közül, kik előbb eféle szállításokban részt vettek, a szállítás folyamában felmerült nehézségek és esetleg károsodások által elhagyták magukat riasztatni a további részvéttől, s úgyszólván elkedvetlenedtek. Az allírt egyesület azonban meg van győződve, hogy az említett nehézségek nem leküzdhetlenek, főkép ha az iparosok nem elszigetelten lépnek fel, banem ha az ügyet közérdekű ügynek tekintvén, egyesített erővel szövetkezve törekszenek a czél elérésére , másfelől a féi. és kereskedelmi miniszter úr ez ügynek erélyes támogatását megígérvén, jogosan bizhatunk abban, hogy e támogatás oltalma alatt a czél könyebben lesz elérhető, mint azelőtt. A „HON“ TÁRCZÁJA. E N¥IM, TIED, ÖVÉ. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. II. KÖTET. „Férfi sorsa a nö.” (18. Folytatás.) A vízié. A kit ez a forgószél egyszer megkapott, azt viszi magával öntudattalan. Incze teljesen el volt zárva a külvilágtól, amint egyszer a véres cháoszba belefutott. Eleinte nem is volt az olyan nagyon véres, de zűrzavarnak elég nagy volt. Incze és társai egy napon kikapták a honvédelmi bizottság rendeletét, az önkénytes csapatok mind rendes zászlóaljakká alakítandók: amelyik nem áll rá, az feloszlatik, s mehet haza. Hova? »haza.« Volt is már akkor valahol »otthon.« Minden zugán az országnak keresztül-kasul járt az ellenség. Csak a tábortűz volt már férfira nézve az egyedüli otthoni tűzhely. Oda sietett az is, a ki bátor volt, az is, a ki félt. Itt nem lehetett hallani rosz hirt, ide nem kerülnek hírlapok; itt csak diadalhirek járnak szájrólszájra: a sereg rohamlépésekben halad egy futó ellenség után s egyszer átlépi azt a folyót, mely az ország határát képezi, s ellenfele főldére tapos. Jó katona nem szokta azt kérdeni, hogy hol jár ? Elég ha a csapatvezér tudja. De azt mégis mindenki tudta, hogy ez a folyó az ország határa, s túl rajta az idegen föld. Rajta tomboltak. Az is jól esett. Incze csapatjával egy új honvéd-zászlóaljba lett beosztva. Őrnagya valamikor főhadnagy volt a nagy ármádiánál, fuvarosai és szénégetői között voltak kiszolgált altisztek ; ő tőle magától nem is kérdezték, miután jutott a századosi kardbojthoz, mely kék és ezüst volt, meghagyták nála, s amint Győrbe értek, ahol ama piros zsinóros kávészin egyenruhákat kiosztották, felváltatott a kardbojtja arany és piros szövetűvel. Ezeréves volt az ilyen tiszt a hevenyészett hadseregben. Elég képesítés volt a tekintélyes alak, bátor föllépés és értelmesség. Ügyvédek, mérnökök, papok, tanulók, tisztviselők, előkelő polgárok, birtokos nemes urak vették át a vezényletet. Az egész szolgálati szabályzat ebből állt: »szuronyt szegezz és előre !« A jó sikert várta az ember az öklétül, a jó szerencsésül, — azután meg az ellenfél scblendriánjától. Incze a tiszti vizsgán minden bizonnyal megbukott volna. Hanem ebben a hadjáratban mégis kitűnő tiszt volt az első órától kezdve. S ez az erénye abból állt, hogy mindig a csapatával maradt, jó időben, rosz időben. Ha zászlóalja gyalogolt, ő nem kérezkedett fel a podgyászos szekérre, mint az urfi tisztek, hanem ott gázolta a közlegényével együtt a pocsolyát, s ha faluba értek, nem kvártélyozta magát a legszebb házba, puha ágyban hálni kisasszonyoknak udvarolni, hanem kint tanyázott közkatonáival a szabad ég alatt, s evett az ő bográcsukból,, s ivott velük egy kulacsból. Aztán minden emberét nevéről ismerte, megbecsülte, de fenyítéket is tudott tartani, s nem pártolta egyiket a másik rovására. Bátorsága már köztudomású volt. Barátai, a huszonhárom ifjú tanítvány és kortárs, az ifjú rajongás hevével ragaszkodtak hozzá s lelket öntöttek az egész zászlóaljba. Szerették közkatonái. — Ez ám a legnagyobb tudomány a hadászatban. A nagy vihar tolta a fölkapott chnoszt folyvást előre. Egyszer aztán azt mondták neki: megállj ! Vége a könnyű hadviselésnek: futó ellenséget kergetni, harczkedvetlen határőröket seregestül elfogni , egy huszár rohammal tisztára seperni a csatamezőt. Az igazi ellenfél jelent meg a harczban s kezdődik a nagy rigorosum. Az első nagy ütközet az idegen földön vivatott meg. A távolláttérben látható volt a bécsi szent István tornya. Azon a forradalmi zászló lobogott. Fekete, arany és veres. Szövetséges zászló. Annak kellett segítségére menni. Az »ifjú szabad Német nemzetnek »kellett kezet nyújtani, a vén, hatalmas absolutismus táborán keresztül. A siker egész Európa képét megváltoztatta volna. Bécsben a frankfurti parlament küldöttei parancsnokoltak. Óriási eszme volt ez! — Éretlen volt: lehullott. A magyar hadseregnek egy harmada kaszás nemzetőr volt: rendetlen, soha hadsorban nem állott népcsoport, néhány gyalog és huszár ezred képezte a magvát; a többi újoncz honvéd zászlóalj volt: a tüzérség akkor alakult az iskolákból kijött tanuló ifjakból. S ezeknek volt bátorságuk Európa legrendezettebb hadseregeinek egyikét nyílt csatatéren megtámadni. A Lajtha melletti síkság be volt hintve őrtüzeikkel s harczi dalaik hangját az ellentáborba áthordta a szél. Volt e dalok közt egy, a marseillaise dallamára alkalmazott, melynek szövege csupa gyűlöletes nevekből állt. Már akkor annyira szaporodott ellenségeik száma, hogy azoknak a vezéreiből egy egész marseillaise stropba kitelt, az pedig hosszú. Ezt énekelték az őrtüzek mellett a legnagyobb hevülettel. Egy este aztán kijött a napi parancs, hogy az éjjel nem szabad az őrtüzeket meggyujtani s a harczi dalokat énekelni, hanem csatakészen kell állani. Az ellenséget látjuk. Lelket hidegítő gondolat! Éjszaka, a szabad ég alatt állva, a fegyverre támaszkodni, szó nélkül, dal nélkül, tűz nélkül, végig nézni a mezőn és aztán elgondolni, hogy ez itt nem virágzó rét, hanem temető; hogy azok a falvak ott a lőtávolban, fehér házaikkal, hajladozó jegenyéikkel, nem vendégszerető tanyák, hanem gyilkos vermek ; hogy minden árok, minden bokor mögött a halál leskelődik, s azok a sötét felhők ott az égen, a halál szekerei, mik az elrepülő lelkeket a másvilágra viszik — s aztán hazagondolni az otthoni jó nyugalmas tűzhelyre, melyet feleség, gyermek, cseléd vesz körül, jó kedvűen falatoznak; a gazda részét a kedvencz házi kutya kapja meg ma, aztán mesélnek, nagyokat nevetnek közbe, majd eloltják a tüzet, alunni mennek, imádkoznak: a legkisebb azt kérdi, hol az apa ? az anya összetéteti kis kezét s imádkoztat vele az apáért. Aztán elalusznak, a kutya is lefekszik a sutba. — Milyen jó dolga van annak a kutyának ! A gazdája kinn áll a Schwechat partja mellett, fegyverére támaszkodva. Valami vakhir terjedt el a táborban, szájrólszájra adva. Azt hiresztelték el, hogy az ellenfél már körülvette a magyar tábort s háta mögé került. Ezen bir lankaszta a harczvágyat. Oktalan szorongás elrabolta az erősítő álmot az éjszakától, midőn a következő nap legtöbb erőt követelt. Incse a jobb szárny legszélső állásán foglalt helyet százlóaljával. Az ő zászadát úgy hitták, hogy diák század, az egymás közt latinul beszélgető ifjak miatt. Azok nem gondoltak haza. Őket nem várta semmi szerető szív. Csak Incéét várta. De hol ? Egész éjjel elnézte a futó felhőket, a támadó és lenyugvó csillagokat, s mindeniktől azt kérdezi : de hol ? Melyik felhőben repül ? Melyik csillagban lakik már ? Ott ül-e már az Istenanya lábánál, az idvezültek ragyogó köntösében, fején sugárkoszorúval ? Követni foglak. Meglátlak nemsokára! Mikor a csillagok haloványulni kezdtek, s a keleti égen a felhőhasadásokon át ragyogott a hajnalcsillag, a távoli dobpörgés, trombita szó jelző az ébredőt. Hideg szél fújt végig a rónán. A zászlóalj vitézei, amint a lzátak mögé néztek, ott látták már felállítva azokat a fekete zászlós szekereket és hordágyakat, amik a sebesültek elszállítására valók. Jó hadvezér előre gondoskodik azokról, ámbár közellétük fiatal katonákra nem nagyon buzdító. E percztől fogva azután az egyes csapatok nem tudnak másról, csak arról, ami a saját közelükben történik. Inczének kedvezett a sors. Az ő zászlóaljának kellett kezdeni a támadást. Ez nagy kedvezmény. Nincs kínosabb helyzet a csatában, mint egy helyben állni és várni a vezényszót és hallgatni az ágyúdörgést és látni a bajtársakat elhullani, s oda állni az elhullt helyébe és nem állhatni érte boszut. Ők meg voltak kimérve e hosszú kíntól. Az első parancsszó a támadásra nekik szólt. A harcz közepén már gyönyörűség terem.De odáig lész az út. A hosszú arczvonalban kétsorosan előhaladó zászlóalj előtt csatárlánczra felosztott lövészek portyáznak, karra vetett fegyverrel. Egy hosszú vizárok áll előttök keresztben. Amint közelébe érnek,az árokból kékesfüst villanik fel itt-amott. Az ellenfél rejtett lövészei fogadják őket. Az újonczok a kíváncsiság nevető arczával tekingetnek fel a fejük fölött elfütyölő gólyák után. Egy sem talál. Haladnak gyorsabban az árok felé. Erre az ellenfél előőrsei elhagyják az árkot s gyorsan húzódnak a falu irányában vissza. A honvédek csatárláncza üldözőbe veszi őket s utánunk lövöldöz. Ártatlan játék! — Az ellen csatárai bemenekülnek a faluba, melynek főutczáján egy nagy torlasz állja el a bejáratot, kővel terhelt hordókból és homokos zsákokból összerakva. Az ujonczok gyanutalanul közelítenek a torlaszhoz. Egyszer azután a torlasz megmondja, hogy ki lakik benne ? Két ágyú van hézagai közé rejtve, s a közeledő csapatot egyszerre két ágyulövés fogadja. Hogy rohannak vissza! Először látták a földet jelleggé porzani a lecsapó ágyutekétől s először hallották ezt a haláladó szörnyet, a mint a földről felugrott s fejeik fölött átcsapott, ijesztően búgni a légben. Megrettentek tőle. Futottak vissza ziláltan a zászlóaljukhoz. Incze látta az ismerős arczokat halálsápadtan, ijedségtől elcsúfítva felé közeledni, s a szíve elfacsarodott keservében. Hát két ágyúteke elég ennyi hősből egyszerre nyomorultakat csinálni ? A parancsnok megállita a zászlóaljat a rekettyésül fedett árok mögött. Fél üteg ágyú gördült elő s felelni kezdett a torlasznak.