A Hon, 1874. október (12. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-10 / 232. szám
századokban is érvényesítették magukat a szülésznők testületének létesülése s fokonkint magasabb képzésben részesítése által. Mindkét indok határozottan megköveteli, hogy a felállítandó női tanoda lehetőleg a fiuk számára alakult középtanodákhoz hasonló legyen. Oly fensőbb tanodák, mint p. a Victoria iskolával Berlinben kísérlettek meg, mára is sikerteleneknek bizonyultak s hatásuk a társadalomra egészen lényegtelen. Ám alkossanak a plebssel összevegyülni nem akaró fensőbb körök ily extratanodákat, hol csak a magasabb tudományok adatnak elő s csak a finomabb aesthetikai kiképzés tekintetik az intézet czéljának: az államnak ily drága s haszontalan kísérletekre, nincs sárba dobandó pénze. Az államnak arra kell törekednie, hogy a nőknek azon része, mely a férfiakkal lehetőleg egyenlő társadalmi állást s tudományos tekintélyt követel magának, a férfiakkal egyenlő kiképeztetésben részesüljön. S mivel azt kétségbe vonni senki sem akarja, miszerint a leányok épen ezen korban, mely 10—19 év közt esik másnemű növendékekkel együtt vagy egyátalában nem, vagy legalább is sokkal nehezebben oktathatók, mint a népiskolákban s az egyetemeken, az államnak kötelessége ezen középtanodák felállításáról gondoskodni s e tekintetben a társadalomnak jó példát mutatni. Szükséges tehát, hogy a miniszter teljes s rendes középtanodát állítson fel, mely a nőket az érettségi vizsga letételére s így az egyetemi előadások rendes hallgatására képesítse. Nem mondjuk, hogy ezen középtanodának teljesen egyöntetűnek kell lennie a fiuk gymnasiumával vagy reáltanodájával, nem mondjuk még azt sem, hogy a tanévek számának itt is múlhatlanul nyolcnak kell lennie s nem lehetne hat, vagy épen öt a növendékek előképzettsége szerint, azonban azt határozottan elleneznünk kellene, ha e középtanodában a növendékek elé kitűzött tananyagot alacsonyabb mérvvel igyekeznének megítélni, mint a fiukét. Azon nő, ki a padagogok közt is uralgó előítéletet arczul csapva alaposan képes elsajátítani a tanító képezdékben a geometriát, logikát s lélektant, azon női osztály, mely szemünk láttára itt a budai polgári tanítónőképezde szám és természettudományi szakosztályában a legnehezebb exact kérdésekkel oly annyira megbarátkozik, bizonnyal nem fog visszarettenni a középtanodák első pillanatra nehéznek látszó feladatai előtt sem. A nő megtanulja a gyorsírást, a csillagászatot s igy természetesen a magasabb wiathesist s ennélfogva meg fogja tanulni, ha kell a latint s görögöt is. Megtanulja annyival inkább, mert az újonnan nyílt pályát nem fogják kezdetben elözönleni azok, kik — mint a férfiak egy jelentékeny része — csak divatból vagy a társadalmi helyzetre tekintettel keresik fel a középtanodákat, hanem csak azok, kiket vagy a társadalmi élethalál harcz vagy a magasabb hivatás érzete készt ezen pályára, mely kezdetben az úttörők számára bizonynyal több töviset fog nyújtani, mint babért s elismerést. Nem ismerjük a miniszer terveit s igy nem hatolhatunk be a részletekbe. De talán elég az, hogy itt általánosságban a rendes középtan oda fölállításának paedagogiai s társadalmi szükségességét hangsúlyoztuk. Ismételve üdvözöljük, a miniszert ezen üdvös s valóban dicséretre méltó lépéséért s biztosítjuk, hogy a magyar társadalom józanabb része folytonosan élénk figyelemmel kiséri e tárgyban teendő további lépéseit. György Aladár: Magyarország kölcsöne és deficitje. E czím alatt a Tresor egy figyelemre méltó czikket közöl, melyből kiemeljük e következőket. Ha a magyar pénzügyminiszter adóelőterjesztéseit közvetlen a kölcsön aláírása előtt azon czélból tette közzé, hogy kitüntesse azon szándékát, miszerint az államháztartás rendezését a lehető legrövidebb idő alatt keresztül akarja vinni, és hogy ezzel a kölcsön iránt kedvező hangulatot keltsen, akkor már tapasztalhatta, hogy jó akaratát ugyan méltányolják, de terveinek kivihetőségét kétkedéssel fogadják. A beviteli többlet, mely a tervezett új adók és adópótlékok után remélhető, daczára a kemény szigornak , aránylag oly csekély, hogy a deficit megszüntetéséhez csak kis mérvben járulhat. A folyó év 323/* milliónyi deficitjével szemben 4,5 millió frtnyi több bevétel keveset jelent. A bevételeknek intenzív emelkedésére nem is lehet gondolni mindaddig, míg Magyarország általános gazdasági viszonyai lényegesen meg nem változnak. Hogyan volna lehetséges az állami bevételeket hirtelen emelni egy oly országban, melynek tőkeszegénysége köztudomású, melynek egyedüli jelentős bevételi forrása a föld, de melynek két évi hozadéka még a termelési költségeket is alig fedezte, s ez idén, midőn jelentékeny a terményfelesleg, azt a külföld nem akarja megvenni; oly országban, melynek ipara még gyermeksaruiban van; melynek kereskedelme és forgalma csak kevés ágban bir említésre méltó jelentőséggel; melynek művelődése általánosságban még meszsze hátra van más európai államoktól ? Csupán iparos ország képes az adók hirtelen felemelését a“ népjóllét veszélyeztetése nélkül elviselni, de oly országban, hol a főjövedelmet a gazdag aratás képezi, ez csak nagyon feltételesen történhetik. Ezek alapján nevezett lap arra a következtetésre jutt, hogy Magyarország a deficit megszüntetésére nem tehet egyebet, minthogy a kiadásokat lényegesen kevesbítse. De nézete szerint Ghyczy ebben nem ment elég mesze, s csak a közlekedési miniszter megtakarításai jelentenek valamit. A Tresor következtetése azonban nem helyes. A deficit megszüntetését más után és más eszközökkel is el lehet érni. A fő feladat mindenesetre az, hogy oly közgazdasági politikát kell követni, mely az iparos tevékenységet fejleszsze. S ha a direct adók felemelése által nem lehet az állam jövedelmét szaporítani, nyithatz állam még más bevételi forrásokat is. Minden mezőgazdasági állam iparos országok reményeit fogyasztja.E fogyasztást meg lehet adóztatni és abból az államnak ép oly nagy vagy még nagyobb jövedelme lehet, mint a földadó után. A délamerikai mezőgazdasági államok, Chile és az argentini köztársaság például, a külföldi iparczikkek megvámolásából háromszor oly nagy összeget vesznek be, mint minden másnemű állami bevételek után. Magyarország évenként 4-500 millió ft értékben fogyaszt külföldi iparczikkeket. Ha e czikkekre csak tízszázalékos vám vettetnék is, ebből már mintegy negyven millió ft bevételi többlete lehetne az országnak s igy ezáltal a deficit megszüntetése mellett azon másik nagy czél is el lesz érve, hogy a hazai ipar levetheti gyermek sarait. Ami pedig az állam hitelét illeti, azt hisszük, nem kell bizonyítgatnunk, hogy a külföldi tőkepénzesek mindjárt nagyobb bizodalommal viseltetnének az ország fizetésképessége iránt, mihelyt megtudnák azt, hogy ez országnak eddigi bevételén felül még a vámból is mintegy 40 milliónyi bevételi többlete van. Figyelmeztetjük tehát az osztrák nemzeti bank lapját, hogy ha már annyit szeret foglalkozni hazánk közgazdasági helyzetével s ha mint jelen esetben is, a tényleges viszonyokat tisztán látja, következtetéseinél legyen kevésbé elfogult, s ne csavarja mindig okoskodását oda, hogy a magyar közgazdasági politika követelményei helyett, az osztrák centralisták politikájának exigentiait állítsa előtérbe. Horvát országgyűlés, Zágráb, okt. 8. Kresztics elnök 10 óra után megnyitja az ülést, mire Suskovics a következő interpellációt intézi a bánhoz: Van-e a kormánynak tudomása Vrhovac és Alagovics zágrábi püspökök hagyatékának maradványairól s tett-e a kormány intézkedést aziránt, hogy ezek az 1715. XVI. t. ez. s a conventio coloniciana rendeletei szerint mielőbb rendeltetésükre visszaadassanak, hogy e jelentékeny összegek igy intézményeink hátrányára ne maradjanak idegen kezekben. Erre a ház napirendre tér. A napirenden van a politikai közigazgatásról szóló javaslat első felolvasása. M azer előadó behatóan indokolja a javaslatot. Vucsetics kanonok azt állítja, hogy a javaslat szelleme ellentétes az országéval, mert az országnak e javaslat szerint le kellene tennie hagyományos államformáját, s rögtönözve egy modern szabású provincziává válnia. E szándékolt újítás új viszonyokat teremtene, amelyekkel a nemzet nem elégedhetnék meg, mert kis népnek ily átalakulásoktól gondosan óvakodnia kell, nem pedig a nagyobbakat untalan utánozni. Horvátország a javaslat szerint oly tartomány lenne, mint Krajna vagy Steier; tisztviselők helyett hivatalnokokat kapna (Úgy is kell!) s a helyett, hogy az ország egyedisége megavatnék, német mintázatú tartománynyá lenne az, amelyekben megszokták az irodákból parancsokat fogadni el, ami meg is felelhet a német természetnek, de alig a horvátnak. Ne siessük el a dolgod, óvakodjunk, nehogy megrázkódtassuk állami életünk alapzatait, s ne fogadjunk hallatlan rohamossággal egyszerűen lefordítva idegen törvényeket el. Az angol parlament száz év alatt nem teremtett oly sok törvényt, mint mi egy év alatt. Ezután Mohira, a híres államtudósra hivatkozik, s elutasít minden idegenszerű tant. — A javaslat a trójai lóhoz hasonlít: belsejében oly törvények rejlenek, melyek megsemmisítendenék nemzetiségünket, úgy hogy csakhamar fölkiálthatnánk: Fuimus Troos, fuit Ilion. — A megyei önkormányzatból a javaslatban már mi sem maradt fel, csak a név, a nagy földbirtok s az arisztokráczia teljesen figyelmen kívül hagyatott, s ha a törvény életbe lép , alkotmányos abszolutizmus s teljes összpontosítás lesz teremtve; szabadságunktól akkor mi is ép úgy meg leszünk fosztva, mint a polgárosított határvidéki testvéreink. A bürokratizmus azonban hatalomteljében duskálkodhatand s a kormány egy egész sereg kész eszközzel rendelkezend. — Különösen kikel szóló a javaslat azon része ellen mely az alispánságok kikerekitését a kormány kényére bízza; e rendelkezés a parlament jogkörét sérti. Ezután a javaslatnak visszautasítását s azt indítványozza, hogy a közigazgatás csak akkor szereztessék, ha a határvidék és Dalmáczia vissza lesz csatolva. Zsivkovics hosszabb beszédben utasítja vissza előtte szóló támadását, melyet puszta frázisoknak mond, s a javaslatot védi. Épen a határvidék remélendő bekeblezére egyik hatalmas indok a javaslat elfogadása mellett: a mai közigazgatás fentarthatlan, törvényessé teszi a zűrzavart, s lelkiismeretes kormány egy ily ártalmas, mert illuzórius közigazgatási szervezetet annál kevésbé tűrhet tovább, minthogy az igazságszolgáltatás elválasztása a közigazgatástól az újkor mindenfelől elismert követelménye. A javaslat némileg hasonlít a czislajthaniai törvény idevágó rendelkezéseihez, nem vet el azonban minden hazai intézményt, hanem lehetőleg javítja azokat. Szólónak egyik legeszebb magyar politikus azt mondá, hogy még a magyar közigazgatás is czéltalan és rosz, hát még az eddigi horvát közigazgatás Horvát Péter kijelenti, hogy saját pártja nézeteinek ellene kell szegülnie, s a javaslat ellen szólnia, mert az a szolgalelkűségnek zár ajtót-kaput, a közigazgatási hivatalnokokat a legteljesb függésbe hozvá" a kormánytól. Különben pedig a javaslattól épen nem lehet megtakarítást remélni. Azt javasolja hogy a javaslat azon utasítással küldessék vissza a kormánynak, hogy az uj javaslatot nyújtson be, mely a megyerendszert fentartja. Jozipovics a javaslatot korainak, az alkotmányos életre veszedelmesnek tartja s előtte szólott nézeteihez csatlakozik. Erre az ülés bezáratik. Holnap az általános vitát folytatják. Egyetemes postaegylet: Németország, Ausztria és Magyarország, Belgium, Dánia, Egyptom, Spanyolország, az északamerikai Egyesült Államok, Francziaország, Anglia, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Norvégia, Németalföld, Portugál, Románia Oroszország, Szerbia, Svédország, a Svájcz és Törökország küldöttei Bernben congressust tartván a következő szerződésre léptek, mely fölött még e hét folyamában megtörténik a végleges szavazás a midőn is eshetőleg még némi lényegtelen változásokon mehet keresztül. — A szerződés 20 §-ra oszlik s a külföldi lapok szerint tartalma a következő: »Alulírottak, mint a fen megnevezett országok meghatalmazottai, a jóváhagyás fentartása mellett a következő szerződésben állapodtak meg ! 1. §. Az országok, melyek között a jelen szerződés megköttetett, a levelezéseknek postaintézményeik közötti kölcsönös kicserélése tekintetéből »egyetemes postaegylet« elnevezés alatt egyetlen postaterületet képeznek. 2. §. Jelen szerződés határozatai kiterjednek levelekre, levelezési jegyekre, hírlapokra, könyvekre és más nyomtatványokra, valamint árumintákra s üzleti papírokra, melyek a postaegylethez tartozó valamelyik országban feladattak s az ugyanahoz tartozó másik országba szállitandók. Épugy alkalmazandók továbbá a felnevezett tárgyak postai kicserélésre a postaegylet országai és idegen, a postaegylethez nem tartozó országok között, mihelyt e forgalom mellett legalább is két szerződő fél területe érintetik. 3. §. Az egyetemes egyleti vitelbér egyszerű bérmentes levelekért 25 centimedan állapittatik meg. De tekintettel a pénz, vagy egyéb viszonyokra, egyelőre mindegyik országnak megengedtetik, hogy az említettnél magasabb avagy alacsonyabb vételbért állítson fel, mennyiben az sem 32 centimed túl nem halad, sem 20 centimeon alul nem áll. Egyszerű levélnek az olyan tekintendő, melynek súlya a 15 grammot túl nem haladja. Levelekért, melyek e súlyt túlhaladják, minden további 15 gramm, vagy annak tört része után egyszerű vitelbér fizetendő. A bérmentetlen levelek vitelbére kétszerese azon összegnek, mely azon országban bérmentes levelekre nézve meg van állapítva, amelybe a levél szól. A levelezési lapok bérmentesítendők. Vitelbérök egyenlő a levelekének felével, a töredékrészek azonban mindenkor egészekül veendők. Tengeri szállításoknál 300 tengeri mértföldet meghaladó távolságra a megállapított vitelbérhez bizonyos pótlék adható, mely azonban az egyetemes egyleti franko-viteldíj felét túl nem haladhatja. 4. §. Az egyetemes egyleti vitelbér üzleti papírokat, árumintákat, hírlapokat, fűzött vagy kötött könyveket, röpiratokat, hangjegyeket, látogatójegyeket, névjegyzéket, prospectusokat és különféle hirdetéseket, nyomtatványokat, kőnyomatokat és fényképeket illetőleg 7 centimeban állapított meg minden egyszerű küldeményre nézve. Azonban tekintettel a pénz- és egyéb viszonyokra, meg van engedve egyelőre mindenik országnak, a fen megállapítatott vitelbérnél magasabb avagy alacsonyabbat állítani fel, amennyiben az sem 11 centiment túl nem halad, sem 5 centimenál kevesebbet nem tesz. Egyszerű küldeményül tekintendő, amely 50 gramm súlyt túl nem halad; ezen felül minden további 50 gr., vagy annak tört része után egyszerű vitelbér fizetendő. Ha ily küldemények tengeren 300 mértföldnél messzebbre szállíttatnak, a rendes vitelbérhez pótlék csatolható, mely azonban túl nem haladhatja az ezekre nézve fenálló egyetemes egyleti vitelbér felét. A fenebb említett küldemények legmagasabb súlya árumintáknál 250 s minden egyéb tárgyat illetőleg 100 grammban állapíttatik meg. A postaegylethez tartozó országok kormányának joga van kizárni saját területén a szállításból és megrendelésből a fenebb megnevezett tárgyak közöl azokat, melyek meg nem felelnek a feltételeknek, melyeket a törvények, rendeletek és szabványok azoknak elárusítását és szállítását illetőleg előszabnak. 5. §: A 2. §-ban megjelölt tárgyak ajánlva is küldhetők. Minden ajánlt küldemény bérmentesítendő. A bérmentesített vitelbér ajánlott küldeményekért ugyanaz, mint a nem ajánlott küldemények után. Az ajánlási illeték, valamint a tértivevény illetéke nem lehet magasabb, mint az, mely azon ország belforgalmára nézve fenáll, hol a feladás történik. Az ajánlott tárgy elveszése esetében, kivéve magasabb erőszak esetében, az igazgatóság, melynek területén, vagy a melynek tengeri postautain a kár történt avagy a melyik a tárgy továbbítását be nem tudja bizonyítani, amennyiben az illető igazgatóság saját országa törvényeinek értelmében kárpótlással tartozik belföldi ajánlott küldemények elveszéséért, 50 frank kárpótlást fizet a feladónak, vagy ennek kívánatéra a czimzetnek. E kárpótlás minél rövidebb idő alatt fizetendő, legkésőbb egy év alatt azon naptól számítva, melyen a felszólamlás megtörtént. A kárpótlási igény elévül, ha a feladás napjától számítva egy év leforgása alatt nem érvényesíttetik. fi. §. A bérmentesítésre kizárólag oly bélyegjegyek vagy bélyegzett borítékok használandók, minek a feladás helyén érvényesek. A bérmentetlen vagy kellően nem bérmentesített hírlapok és egyéb nyomtatványok szállításra fel nem vétetnek. A többi bérmentetlen vagy kellően nem bérmentesített tárgyak mint bérmentetlen levelek taksáltatnak, mindazáltal a netalán alkalmazott bélyeg értékének levonásával. 7. §. Az utánküldésre érkező tárgyak után a postaegyleten belül pótvitelbér nem szedendő. Ha ily küldemény valamely egyleti állam belforgalmából átmegy a nemzetközi forgalomba, azon ország postaigazgatósága, ahová a küldemény szól, saját belforgalmi árszabása szerint pótviteldíjat vet ki az után. 8. §: A postaszolgálati küldemények vitelbérmentesek. E kivételtől eltekintve, vitelbér elengedéseknek, vagy mérsékléseknek nem szabad előfordulniok. 9. §. Mindegyik postaigazgatóság osztatlanul megtartja azon összegeket, melyeket a 3—7. §§. értelmében bevett. Erre vonatkozólag tehát a postaegylet igazgatóságai között semminemű leszámolásnak helye nincsen. Levelek és egyéb postaküldemények sem a feladás sem az átvétel helyén nem terhelhetők más vitelbérekkel vagy illetékkel a küldő avagy czimzett rovására, mint azzal, mely a fenebbi szakaszokban elő van írva. 10. § A transito szabadság biztosítva van a postaegylet egész területén. Ennek következtében teljes és korlátlan kicserélési szabadság áll fen, amennyiben a különböző postaigazgatóságok a forgalom szükségletei és postai szolgálat igényeihez képest úgy zárt levélcsomagokat, mint egyéb levelezéseket darabonkint is kiszolgáltathatnak egymásnak. A zárt csomagok és darabonkinti levelezések a lehető leggyorsabb utakon szállítandók. Ha a transito levelek s egyéb tárgyak száma oly nagy, hogy általa az igazgatóság saját dolga végzésében feltartóztatnék, az elküldés zárt csomagokban eszközlendő. A küldő igazgatóság fizet a transito ország igazgatóságának 2 frank kárpótlást minden kilogramm levélért és 25 centiment a 4. §-ban felsorolt tárgyak kilorammjáért (nettosuly) történt légyen a szállítás zárt csomagokban vagy darabonként. E kárpótlás 4 frank, illetőleg 50 centimesra emelhető, ha a transito hosszúság ugyanazon egy igazgatóság területén 750 kilométernél több. Magától értetik, hogy ahol jelenleg transito szabadság áll fen, vagy ahol a transito vitelbérek alacsonyabbak, azok érvényben maradnak. Azon esetekben, hol 300 tengeri mértföldet meghaladó tengeri szállítás fordul elő, a szállító igazgatóság igényt tarthat az inneni szállítási költségek megtérítésére. A postaegylet tagjai kötelezik magukat, hogy e költségeket méltányos mértékre szállítják le. E kárpótlás semmi esetre nem lehet több hat frank ötven centimenál, egy kilogramm levél és ötven centimenál a 4-dik §-ban felsorolt tárgyak kilogrammja útján. A költségek semmi esetre sem rúghatnak többre, mint amennyi jelenleg is megtéríttetik. A zárt csomagokban vagy darabonként transitálandó levelezések súlyának megállapítása szempontjából bizonyos, közösen megállapítandó időközben statistika állítandó össze ezen küldeményekről két heti idő alatt. S ezen felvételek eredménye mindaddig alapjául fog szolgálni a leszámításoknak az egyes igazgatóságok között, míg újabb felvételek által nem helyettesíttetik. Bármelyik igazgatóság új felvételeket követelhet: 1) ha a levelezések vezetésében jelentékeny változások állottak be; 2) egy év lefolyásával az utolsó felvételek után. 11. §. A postaegyleti országok viszonyai más a postaegylethez nem tartozó országokhoz külön, már fennálló vagy jövőben kötendő szerződések által szabályozandók. A 9. §. értelmében a vitelbérek a következőleg oszlanak meg : 1. az elküldő igazgatóság megtartja osztatlanul az egyleti vitelbért az idegen országokba szóló bérmentes levelezések után, 2. az átvevő egyleti igazgatóság megtartja osztatlanul az egyleti vitelbért az idegen országokból jövő bérmentetlen levelek után 3. azon egyleti igazgatóság, mely idegen országokkal zárt csomagokat cserél ki, megtartja osztatlanul az egyleti díjat az idegen országokba menő bérmentetlen levelezések után. Ezen esetekben az igazgatóság, mely a csomagokat kicseréli, transito kárpótlásra igényt nem tarthat. Minden más esetben a 10. §. értelmében fizetendők az átviteli költségek. 12. §. Kitett értékkel biró levelek és postautalványok kicserélése a postaegylet összes avagy egyes országai közt létrejövendő további egyezség számára tartandó fel. 13. §. A postegylet képező postaigazgatóságok felhatalmazvák oly szabályzatot állítani fel, mely a jelen szerződés keresztülvitelére szükségeseknek tartott összes határozatokat foglalja magába. A különböző igazgatóságoknak szabadságában áll, hogy közös megállapodásra jöjjenek oly csekélyebb fontosságú dolgokban, melyek a postaügy összeségét nem érintik, minő a határviszonyok rendezése, a postautalványok és kitett értékű levelek kicserélésének módozatai stb. 14. §. A jelen szerződés határozatai nem változtatják meg sem az országok bel-postatörvényhozását, sem meg nem szorítják a szerződő feleket abban, hogy fenálló szerződéseket megtartsanak, ujjakat kössenek, vagy a forgalom folytonos javítása szempontjából kisebb egyleteket fentartsanak vagy alapítsanak. 15. §. Ezen név alatt »Az egyetemes postaegylet nemzetközi hivatala« egy központi helyiség állítandó fel, mely a congressus által kijelölendő postaigazgatóság alatt működik és amelynek költségeit a szerződő államok közösen fedezik. E hivatal feladata mindazon különféle közleményeket, melyek a nemzetközi postaszolgálatot érdekelhetik, összeállítani, közzétenni és kiosztani, az illető igazgatóságok kérelmére vitás kérdésekben véleményt adni, szabályzati módosításokat kívánatra kidolgozni, közmegegyezéssel hozott változtatásokat közölni, a nemzetközi leszámolásügyet könnyűen is átalában elvégezni mindazon tanulmányokat és munkálatokat melyek a postaegylet érdekében reá bízattak. 16. §: A postaegylet két vagy több tagja között a szerződés értelmezése fölött elfordulható nézeteltérések eseteiben békebíróság dönt, mely czélból mindegyik igazgatóság egy másik nem érdekelt egyleti tagot választ. A békebíróság absolut szavazattöbbséggel dönt, szavazategyenlőség esetében a békebírák még egy pártatlan tagot választatnak. 17. §. Hat pontban felállítja a feltételeket, melyek mellett az egyletbe még be nem lépett tengerentúli tartományok is csatlakozhatnak a postaegylethez. 18. §. Az egylet továbbképzése, kívánatos javítások életbeléptetése s közérdekű ügyek megvitatása szempontjából legalább minden három évben egyszer kongressus tartandó. Mindenik résztvevő ország egy szavazattal bír, bár egy vagy több küldött által lehet képviselve. A közelebbi összejövetel Párisban leend 1867-ben, vagy az egyleti tagok legalább egy harmadának kívánságára előbb is. 19. §. A jelen szerződés 1875 julius hó 1-én lép életbe, mely naptól kedve három évre köttetik. Ezen idő lefolyása után tovább is hatályban levőnek tekintetik; azonban mindegyik szerződőfélnek joga van egy évi felmondás mellett az egyletből kilépni. 20. §: Jelen szerződés érvénybe léptének napjától kezdve a speciális szerződések mindazon határozatai, melyek a különböző országok és igazgatóságok között köttettek, annyiban hatályon kívül lépnek, amennyiben a jelen szerződés megállapodásaival ellenmondásba esnek, mindazáltal a nélkül, hogy a 14. §. határozatait megszorítanák. Jelen szerződés minél előbb, legkésőbb azonban hatályba lépte előtt három hónappal ratifikálandó. A jóváhagyó okmányok Bernben cserélendők ki. Nálunk és Romániáiban. jx bukaresti lövész-egylet 1. év szeptember hó 25—26-ik napjain Romániafővárosában ünnepélyt tartott, melyre a magyarországi lövész-egyletek szives meghívást nyertek. Lövészegyleteink e meghívásnak nem tulajdonítottak fontosságot s visszarettenve jobbára az úti költségek nagyságától, nem iparkodtak résztvenni a bukaresti ünnepélyen. Egyleteink közül egyedül a kolozsvári lövész-egylet képviseltette magát hét tag által. Lapjaink kimerítő tudósításokat hoztak a fogadtatásról, melyben különösen a kolozsvári magyar egylet tagjai részesítettek; e fogadtatás , amenynyiben ott a magyar testvérek megjelenésére nem számítottak, őszinte szívből jövő volt s annyira meglepő, hogy a magyar egylet tagjai Romániából a legkedvesebb érzelmektől áthatva tértek vissza bérezés hazánkba. Azt mondhatja valaki, hogy a bukaresti lövészegylet vendégeit köteles volt a legnagyobb vendégszeretettel fogadni s igaza van; de e fogadtatás nagyszerűségét, az óvatiak számát emelték azok, akik a bukaresti lövészegylet tagjai nem is voltak, a miniszterelnöktől lefelé mindenki iparkodott a magyarok irányában őszinte barátságának és vendégszeretetének kifejezést adni. Ezt egyáltalában nem vártuk. Jól ismerjük a román viszonyokat hazánban s a román sajtó minden egyes mozzanatait figyelemmel kisérjük; tudjuk hogy a mi vöröseink mennyire iparkodnak és iparkodtak Romániát tévútra vezetni a magyarok által követett eljárással szemben; mennyire gyalázza a sajtó a magyarokat, mindenki tudja, hogy hazánk román sajtója a magyarokat Románia előtt a legfeketébb színekkel festi s iparkodik abban a magyarság irányában a legfeketébb gyűlöletet támasztani, mert szerinte a magyar a román nép sírját ássa hazánkban. Ilyen egyoldalú informatiók után nem vártunk valami nagyszerű fogadtatást s a legnagyobb örömünkre szolgál az, hogy e tekintetben nagyon csalódtunk. Fontosnak találom ezen eseményt politikai tekintetben azon beszédek folytán, melyek egyes alkalmakkor tekintélyes román férfiak által tartottak s melyek a magyarok irányában a legőszintébb barátság s jó indulat mind megannyi bizonyítékai. Dr. Florescu Sándor, kamarai tag, beszéde a magyar egylet tagjaihoz, a közös barátság és egyetértés szükséges voltát, a magyar nemzet fennállását és boldogulását keleten oly őszintén tolmácsoló, hogy a jelenlévők a legnagyobb lelkesedéssel eltették a magyarokat ; az elváláskor pedig a távozókat ölelésekkel és csókokkal bocsátották útra. Mindenesetre fontos esemény, mely Románia románjainak barátságát tanúsítja a magyarok irányában. Dr. Florescu nagy fontosságunak tartja a két nemzet testvéresülésére nézve az egyletek egymással való érintkezését s ígérte, hogy a romániai lövészegyletek kellően lesznek képviselve a tavaszon Kolozsvárit megtartandó lövészegyleti ünnepélyen. Iparkodni fogunk őket a barátság és őszinteség ugyanazon kifejezésével fogadni körünkben; üdvözöljük őket addig is s örvendünk tett ígéreteiknek. Mert mi is fontosnak tartjuk az egyletek ezen érintkezését, a társadalmi súrlódás és érintkezés leginkább eloszlatja az ellenszenvet, mely a románokban annyira gyökeret vert a magyar nemzettel szemben. Az eddigi elszigeteltség, a külön uton való haladás nehezítő meg hazánkban eddig is a testvérülés létesítését, mely oly szépen fejlődött volna, ha úgy a magyar, mint a román egyletek hazánkban egymás irányában több őszinteséggel viseltetve, egymást adandó alkalmakkor ünnepélyeikre meghívják valamely körülmény különösen a románokra lett volna nagy horderejű befolyással, azoknak mivelődését tetemesen elősegítvén. Romániában ez egyedüli összejövetel volt képes a fenn vázolt eredményeket producálni; ez egyedüli ünnepély, személyes találkozás volt képes Románia lakóiban a magyarok iránt a legőszintébb barátság és jóindulatot kelteni, úgy annyira, hogy Románia sajtója ma már ez ünnepély után nem bírja eléggé kifejezni rokonszenvét a magyar állammal szemben; nem bír eléggé kifejezést adni, abbeli örömének, hogy a magyarok ünnepélyükre megjelenve őszinte barátságuknak adtak kifejezést. Nálunk, fájdalom, ez nincs úgy. Azok, akik hivatva volnának a békés egyetértés és testvériség épületében az egyes köveket hordani, azok szándékosan óvják meg a román nép tagjait az ily összejövetelektől, politikai okokból, a társadalmi úton való összetalálkozást és érintkezést megnehezíteni iparkodnak, mert félnek attól, hogy ha ez után kezdődik a munka, a ferde politikai nézetek megsemmisülnek s hazánk népei egymáshoz simulva, a feltolakodott népvezetők és agitátorok elvesztik befolyásukat és jelentőségüket. Épen ez a veszedelem, mert a politikát nem volna szabad a társadalmi térre engedni, rombolni; lehetnénk politikai tekintetben más véleményben, alkothatunk külön pártot politikailag, ha szükséges, de ennek daczára a társadalmi téren lehetnénk barátok, mert itt közösek érdekeink; könnyebb volna és eredménydúsabb a munka. Azok, kik hazánkban rendszeresen szítják a magyar elleni ellenszenvet, tanulhattak a romániai testvérektől. Igen jó lett volna, ha közülük bár egy jelen lett volna ez ünnepélyen,hogy tapasztalja,menynyire simulékony az a nép, mennyire barátságos és jóindulatú a magyarok irányában anélkül, hogy hazafiságukat, haza- és népszeretetüket koczkára tették vagy ezt valaki kétségbe vonta volna. Az nálunk nemzetárulás, ami Romániában történt. A nép érdekei ellen működőnek nevezik azt nálunk, aki a magyar nép irányában szeretetének ad kifejezést, aki a magyart élteti, az a román nép számára ás vermet. Pedig ez nincs úgy. A romániaiak által adott példán okulhatnánk mi magyarhoni románok s e példát követhetnek, a mi elsősorban reánk nézve lenne előnyös, mert többet nyerhetünk mi a magyaroktól, mint ezek tőlünk, akár a műveltséget, akár más tulajdonokat véve tekintetbe. Kövessük tehát a romániaiak példáját, szűnjünk a további ellenségeskedéssel, közeledjünk egymáshoz társadalmi uton s ez megkönnyítendi a politikai téren való simulást. Azért nem leszünk kevésbé jó hazafiak, nem leszünk népünk érdekeit lábbal taposok, szeretni tudhatjuk ép úgy népünket s ép oly mértékbem dolgozhatnánk boldogulásáért. Moldován Gergely: A vidék. Budapest, oct. 1874. Kraszna megye és Sz.-Somlyó város együttes teljhatalmú küldöttsége tegnap tisztelkedett a belügyminiszernél és államtitkárnál, kijelentvén azok előtt hogy Kraszna megye igen is hajlandó elfogadni a belügyminiszeri tervezetnek azon intenzióját, hogy Kraszna és Közép-Szolnok megyék egyesíttessenek. A leendő megye legméltóbban viselné a »Szilágy« nevet, mind a területi elnevezés szerint,mind Mátyás királyunk anyacsaládja után, mely innen vette származását. Föltételül csak kettőt tűztek ki : először, hogy a Doboka megyei hidalmási kerület, melynek ide csatlása csak a létesítendő megye kevésbbé értelmes elemeit növelné, s mely különben is egy nagyszerű természetes gáttal a Meszes hegységgel van az egyesítendő két megye területétől elválasztva, hagyassák ki a combinatioból, 2or hogy az igy létrejövendő Szilágy megyének központja Szilágy Somlyó legyen. Ezen utóbbi kívánságot illetőleg a küldöttség a következő érveket hozta fel: Szilágy- Somlyó városának Földrajzi fekvését,miután az az alakítandó megyének csaknem középpontján fekszik, míg Zilah a Meszes hegy alatt a megyének éppen délkeleti végpontját foglalja el, eláncba, h°gy a jelenlegi Közép-Szolnok megyének tasnádi kerülete eddig is Somlyón keresztül közlekedett székvárosával. Felhozta továbbá a közlekedési viszonyokat, Szilágy Somlyó ugyanis a debreczeni, és várai, a csúcsai, a Tasnád, Károly és Szathmári utva alaknak központját képezi, míg ellenben Zilah mindezen közlekedésektől félre és több vízválasztó hegy által elrekesztve fekszik. Kiemelte főleg az értelmiség érdekeit, mert míg Somlyó körében s az alakítandó megye nyugati és észak-nyugati részén nagy vagyonos és értelmes magyar és román helyiségek feküsznek, a Zilah felüli részen csak apró havasi községek léteznek. Megemlité a megélhetési, piaczi és társadalmi viszonyokat is. Somlyó a körében létező nagy magyar községeknek élénk emporiumát képezi; alkalmas szállásokat jutányos árakon kaphatni, az élelmiszerek olcsók s éppen ez okon még a körültekintő német kormány is minden főhivatalát itt helyezte volt el; a társadalmi viszonyok és közérdekeltség igen élénk; a városnak állandó színháza, gimnásiuma, minden felekezetű iskolái, kisded-óvodája és állandó műkedvelő társulata van, míg ellenben Zilah inproductiv vidékkel van körözve, piacza e miatt majdnem semmi;elannyira, hogy még az ott állomásozó honvédséget is Somlyóról látja el; elhelyezés tekintetében pedig annyira gyarló, hogy tisztviselői még a 48 előtti időben sem tudtak ott elhelyezkedni ; társadalmi élete semmi s egyetlen számba vehető közművelődési intézete a ref. gimnásium. Megemlítik azt is, hogy a megye központjának Zilahra áthelyezése által e város helyzete és közlekedési viszonyai miatt a magyar és román értelmiség nagy részt el lenne a közügyektől zárva, végül felhozták, hogy a megyei közhivatalok elhelyezését illetőleg Somlyónak talán kisebb megyeháza van, de ennek pótlására a város házát a városi hatóság kész felajánlani ; a szükséges pótló építkezésekre pedig a város polgárai már eddig is 16 ezer forintot ajánlottak fel s megye és város e tekintetben minden áldozatra kész. A megye börtöne a Zilahinál jobb és biztosabb s a volt kamarai épületek a megyeitisztviselők elhelyezésére alkalmazhatók. A belügyminiszter és államtitkár urak a Kraszna megye főispánja és alispánja által vezetett küldöttséget igen szívélyesen fogadták s megígérték, hogy a küldöttség érveit tekintetbe fogják venni. Csíkszereda város hatósága feliratot intézett a belügyminiszterhez, melyben kifejti, hogy mint köztörvényhatóság nem csak ezen hivatásával járó költségeit képes fedezni polgárai túlterheltetése nélkül, hanem a legközelebbi évtizedben költséges beruházásokat is eszközölt. Ezen érven kívül, különösen a magyar állam jól felfogott érdekében kéri hatósága fentartását, melynek e felirat szerint különös tekintettel kell lennie a székelység érdekeire, végül hangsúlyozza, hogy Csikszéknek, Udvarhelyszékkel egyesítése esetében az előbbi nem egy polgárának több mint 30 mértföldnyiről kellene a székvárosba vándorolnia. Feliratát a következő tétellel végzi: Ha a haza érdeke, a magyar állam fejlődési viszonyai úgy kívánják, hogy eddigi önállóságunkat áldozatul hozzuk, meg fogunk hajolni a törvényhozás hatalma előtt, s ezen esetre nagyméltóságod felhívása értelmében a következő óhajtásunkat fejezzük ki: 1- ször. Hogy Csíkszék önállósága feltétlenül fentartassék s központi székhelyéül a törvényben Csíkszereda jelöltessék ki. 2 ezer, Csíkszereda Csikszékkel egyesítve a